Budapest rejtett kincsei - A Huzella-bérház tetődíszeinek titkai A főváros szívében, ahol a múlt és a jelen találkozik, számos épület őrzi a város történelmét. Ezek közül kiemelkedik a Huzella-bérház, amely nem csupán építészeti értékével, hanem különleg
A Belgrád rakpart 6-8. szám alatt található Huzella-bérház, a Havas és Molnár utcák kereszteződésében elhelyezkedő saroktelken emelkedik. Ezen a helyen egykor egy másik épület állt, de az idő múlásával a klasszicista stílusú lakóház vált a térség meghatározó elemévé. Zitterbarth Mátyás keze nyomán, az 1800-as évek elején készült el ez az épület, amely a letisztult elegancia és a visszafogott díszítések harmóniájával hódít. A ház tervezése során a klasszicizmus eszméi érvényesültek, így az épület nemcsak esztétikai, hanem történelmi jelentőséggel is bír.
Eredetileg Aldunasor 26. néven ismerték, mivel ezen a néven emlegették a rakpartot a régi időkben. Később a terület elnevezése megváltozott: először Ferenc József rakpartként, majd Belgrád rakpartként vált ismertté.
Ez a régi sarokház a 19. század végére elavulttá vált, már nem tudott megfelelni a kor követelményeinek. A város dinamikus fejlődése indokolttá tette a lebontását, hogy helyet adjon egy modernebb, tágasabb bérháznak. 1896-ban készült el az új, historizáló stílusú épület, Huzella Elek és felesége, Huzella Csanák Janka megbízásából. Huzella Elek sport-, fegyver- és vadászcikk-kereskedőként vált ismertté, üzletei pedig mind Nagyváradon, mind Budapesten, a Váci utcában népszerűek voltak. Családi vállalkozásának vezetését fiának, Huzella Tivadarnak szánta, ám Tivadar más irányt választott: orvosi diplomát szerzett, és pályafutását a korbonctani laborban kezdte el.
Az első világháború idején a montenegrói Cetinjében katonaorvosként tevékenykedett. Már 35 éves korában egyetemi tanári kinevezést nyert el, és 46 évesen a Pázmány Péter Egyetem Anatómiai Intézetének professzorává lépett elő. Fő kutatási területe a daganatos betegségek volt, amelyről számos tudományos cikket publikált több nyelven. Érprotézisekkel végzett kísérleteiért Nobel-díjra is jelölték, azonban az orvosi és élettani Nobel-díjat 1937-ben Szent-Györgyi Albert kapta meg. Huzella Tivadar gödi villáján kívül gyakran megfordult a Duna-parti Huzella-bérház harmadik emeleti lakásában, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílt a folyóra.
A bérház tervezése Korb Flóris és Giergl Kálmán, a korszak neves építészóriásainak keze munkáját dicséri. Nevükhöz fűződik számos ikonikus budapesti épület, mint például a Klotild-paloták, a Légrády-palota (jelenlegi nevén Eiffel Palace), a Zeneakadémia, vagy a József főhercegi palota. A Belgrád rakparton álló épület homlokzata nyolctengelyes elrendezésű, amelynek középpontjában aszimmetrikusan elhelyezett, impozáns kétszintes főkapu áll. Az emeletek között változatos nyílásdíszítések, kváderes keretek, konzolos erkélyek és lodzsák adják vissza a ház eleganciáját. A sarkokat egy kifejező, kétszintes konzolos zárterkély emeli ki. A legszembetűnőbb elem a Havas utcai részén található, kétemelet magas zárterkély felett emelkedő sarokkupola volt, amelyet egy ízléses, tagolt attikamellvéd keretezett.
A Huzella-bérház szinte sértetlenül átvészelte Budapest második világháborús ostromát, sarokkupolája eredeti pompájában maradt fenn. Mégis, az 1950-es évek elején, egy tetőfelújítás során - máig tisztázatlan okokból - eltávolították a kupolát, annak laternáját, valamint a kapcsolódó attikamellvédet is. Az eredetileg földszinttel, félemelettel és három teljes emelet magasságban megépült házra 1960-ban újabb emeletet húztak, amihez elbontották a korábban már felújított tetőt is.
Az újonnan hozzáépített szint sem arányait, sem anyaghasználatát, sem pedig homlokzatának tagolását tekintve nem harmonizál az eredeti épülettel. Az ornamentika teljes hiánya, az egyszerű ablakok sora és a szürke homlokzat éles ellentétben áll az alatta elhelyezkedő, historizáló emeletek gazdagon díszített felületeivel. A kupola eltávolítása, valamint az utólagos bővítés nem csupán esztétikai problémákat okozott, hanem megfosztotta az épületet méltó koronájától is. A megnövekedett beépítettség és az új szerkezeti elemek súlya véglegesen átformálta az épület sziluettjét, amely így fájó ellentétet képez Budapest világörökségi látképében.
