HÍREK: Gyurcsány Ferenc váratlan bejelentést tett, és egy új, nyolc perces videóban osztja meg távozásának okait.

"Nem lehet félúton megállni. Én pedig bezártam az ajtót."

Sokan érezhettek ürességet Gyurcsány Ferenc egy hónappal ezelőtti, különös és rövid távozása után.

A volt miniszterelnök, aki a Demokratikus Koalíció élén 14 éven át vezette a pártot, pénteken egy 8 perces videóüzenetben búcsút intett a politikai pályafutásának. Ebben a felvételben megosztotta személyes gondolatait és tanácsait a jövő kihívásaival kapcsolatban.

Alább olvashatod Gyurcsány Ferenc búcsúvideójának leiratát, a cikk alján pedig megnézheted a videót is:

"Minden dolognak megvan a maga ideje. Van idő az érkezésre, van idő a maradásra, és van idő az elbúcsúzásra is. Ma már négy hete, hogy lemondtam minden közéleti szerepemről. Akkor elsőként a Demokratikus Koalíció tagjainak mondtam búcsút. Most, miután a párt nemrégiben új elnököt választott, elérkezett az idő, hogy hivatalosan is lezárjam a búcsúzás folyamatát."

Engedjétek meg, hogy először kifejezzem a véleményemet: remek döntés született, amikor Dobrev Klárát választották a vezetői posztra. Klára egy valóban tehetséges és elkötelezett személyiség. Kiváló hazafi, aki méltó elnöke lehet a DK-nak. Ráadásul, a jövő vezetőjeként az ország érdekében is sokat tehet. Sok sikert kívánok neki a kihívásokkal teli úton!

2003 óta, amikor miniszterként először lett közpolitikai szerepem, 22 évet töltöttem el a politikában. Ebből hét éven keresztül miniszterként, miniszterelnökként, kormánypárti képviselőként tettem a dolgomat. Az utóbbi 15 évet ellenzékben töltöttem. Amit e hosszú időszakban képviseltem, és amit ma gondolok hazámról, a világról, hogy miként élhetnénk nagyobb nyugalomban, békében együtt, az érdemben nem változott. Egymásra vigyázó, egymásra tekintettel lévő, egymást elfogadó szabad világ megteremtéséért kívántam tenni. Egy európai Magyarországért.

Úgy tűnik, hogy napjainkban egyre többen keresnek más utakat, mint amit a hagyományos politika kínál. Én magam sokat kaptam a politikai élettől, és igyekeztem viszonozni ezt a hazám iránti elkötelezettséggel. Ám az utóbbi időben észleltem, hogy ezen igyekezetem egyre kevesebb támogatásra talál. Az eszmék, elvek és hitek történelmi jelentősége nem csupán a pillanatnyi támogatók számától függ. Amíg az emberiség létezik, és amíg az emberek a magány helyett a közösségre, társakra vágynak, addig a politika is fennmarad.

A politika legnagyobb próbatétele abban rejlik, hogy képes legyen megőrizni az egyének szabadságát, miközben erős közösségeket formál - legyen szó faluról, városról vagy hazáról. És igen, mi Európát is ide soroljuk. A történelmünk érvényes útját e két alapelv, a szabadság és az összetartozás igénye között kell megteremteni, hiszen ezek a szempontok gyakran átfedik egymást, és kölcsönösen formálják a jövőnket.

Szerintem ennek az útnak a nyomvonala nem választható szabadon. Azt kijelölte Európa elmúlt 4000 éve. A felvilágosodáson átszűrődő zsidó, hellén, keresztény hagyomány, közös lelki, hitbéli, erkölcsi, kulturális örökségünk. Nincs bennem kétely, hogy - miként azt láttuk az elmúlt évszázadokban - az, aki el akarja ferdíteni a történelmet, az a végén önmagát és hazáját karcolja meg, rosszabb esetben töri el.

A szabadság és a haza közös történelmi ösvényén túl csupán múló politikai igazságok léteznek. A politikai világban az igazságot erőnek nevezik, ám az erő nem tart örökké, és vele együtt az általa biztosított igazság is eltűnik. Tehát azok az igazságok, amelyek kívül esnek a történelmi kereteken, végső soron önmagukat rombolják le. Ezzel szemben a történelmi kontextusban létező igazságokért nem érdemes a haza védelmét kockáztatni.

Hajlok azt gondolni, hogy egy nép sikerének záloga elsősorban a közösen birtokolt erények megléte és gyakorlása, és majd csak másodikként a jó kormányzás. Egy ideje mintha mindkettőnek híján lennénk. Milyen erényekről beszélek? Olyan kollektív tulajdonságokról, mint hogy kíváncsiak vagyunk-e másokra, az újra, hogy érdekelnek-e bennünket a sajátunktól eltérő nézetek, hitek, álmok, kultúrák? Tudunk-e örülni mások sikerének? Hogy képesek vagyunk-e bizalmat építeni önmagunk között, és más közösségekkel? Merünk-e másokat elfogadni, velük együttműködni? Értjük-e, hogy az alázat erő és nem pedig gyengeség, hogy a kivagyiság nem önbizalom?

Amikor egy nép elveszíti a minőség iránti elkötelezettségét, akkor a középszer súlya alatt lassan elhalványul. Ha egy nemzet túlságosan bízik vezetőiben, és ennek következtében különleges hatalommal ruházza fel őket, akkor végső soron saját sorsának kedvezőtlen alakulását idézi elő. A nép és a kormány nem élhet egyszerre szabadon; vagy az egyik élvezheti a szabadságot, vagy a másik. Akiknek a vezetők iránti tisztelete a valóságot elhomályosítja, és akik nem a harcban, hanem a kiválasztottság álcáját magukénak vallóktól várják a sikert, azoknak nincs joguk panaszt emelni, ha a győztesek egyszer csak elfelejtenek róluk. Ez gyakran megtörténik, és a jövőben sem lesz másképp. Mert ha a nép nem veszi kezébe az ország irányítását, akkor a hatalmasok fognak uralkodni rajta.

Szeretném megköszönni mindenkinek, akik azzal bíztak meg, hogy vezessek egy közösséget, hogy képviseljem őket a törvényhozásban. Köszönöm sokak barátságát, támogatását, szeretetét. Megtiszteltetés volt számomra, hogy velük tölthettem az elmúlt több mint két évtized hosszabb-rövidebb részét, többükkel egészét. Igyekeztem tisztességesen, becsülettel tenni a dolgom. Ez a 22 év megtanított arra, hogy saját iránytűm pontosabb legyen annak eldöntésében, hogy mi a jó és mi a rossz. Bizonyára hoztam rossz döntéseket. Még az is lehet, hogy volt, amikor eltévedtem. Lehettem részese olyan kompromisszumoknak, amelyet mások gyanakvással figyeltek, vagy egyenesen elutasítottak. De nem tértem le hazám általam kívánatosnak tekintett útjáról. Egy pillanatra se.

Nem azért jöttem a politikába, hogy személyes, családi vagyont gyűjtsek. Ellenkezőleg. Vagyonomat nem gyarapítottam, annak jelentős részét Klárával közösen szép célokra fordítottuk. Ezt tartom, ezt tartottuk helyesnek.

Most búcsút intek mindazoknak, akik kétkedéssel, vagy akár ellenséges érzésekkel követték az utamat, politikai nézeteimet, és a Demokratikus Koalíciót. A szívemben nem hordozok haragot senki iránt. A magam belső világával van dolgom, amelyet szeretnék tisztázni. A politikai színtéren már nem fogjátok látni a nevemet. Mostantól magánemberként élem az életem.

Írom tavaly kiadott regényem folytatását, anyagot gyűjtök egy régen megígért mélyebb könyvhöz. Klárával közösen neveljük legkisebb fiunkat, vigyázunk egymásra, a családunkra. Kényesen ügyelek arra, hogy se vele, se mással ne beszélgessek aktuális politikai kérdésekről. Mert nem lehet félig elmenni. Én becsuktam az ajtót.