Beépített DJ - Vincent Cassel végre egy kis szórakozást hoz a Netflix képernyőire!

A színész már harminc éve a francia mozi meghatározó személyisége, és jogosan kapott lehetőséget, hogy egy kis szünetet tartson – most egy lecsúszott DJ szerepében tűnik fel, aki a szerb maffia kihívásával néz szembe.

Nem fogjuk most Vincent Cassel érdemeit és legjobb alakításait felsorolni, de amióta 30 éve A gyűlöletnek köszönhetően berobbant a szakmába, ő volt a francia film legnagyobb, klasszikus értelembe vett sztárja - és vegyünk hozzá olyan nemzetközi produkciókat is, mint a Kisiklottak, az Eastern Promises - Gyilkos ígéretek vagy a Fekete hattyú - , pedig soha nem viselkedett sztárként. Mindig is volt benne valami, ami miatt muszáj volt komolyan venni, valami egyszerre vonzó és taszító. Egy olyanfajta intenzitás van benne, amitől a rossz filmek is emlékezetessé válnak, a jók pedig még jobbá, de ezt az intenzitást sem lehet örökké fenntartani, néha lazítani is kell.

Hősünk, akit a színpadon Scorpex néven ismernek, valaha a zenei világ ragyogó csillaga volt. Louis (Cassel) ma már inkább a múlt dicsőségéből él, habár ez a fényes múlt egyre inkább megfakult. Lakása, amelyet egy apró stúdióval ékesít, még mindig kellemes otthont ad neki, de a fellépések hiánya és a felhalmozódott adósság súlya már nehezen elviselhető. Egy napon azonban a dolgok váratlan fordulatot vesznek, amikor egy fiatal rendőrnő, Laura Felpin, rátalál. Laura nemcsak a törvény képviselője, hanem egyben a Scorpex iránti elkötelezettségével zsaroló ereje is. Ráveszi hősünket, hogy vegyen részt egy merész akcióban, amelynek célja egy titokzatos szerb gengszter elfogása. A bűnözőt senki sem látta még, mivel az arca teljesen átszabva, új identitással él. Az egyetlen nyom, ami a nyomozók rendelkezésére áll, hogy a gengszter szenvedélyesen szereti az elektronikus zenét, és a környezetében egy fiatal, feltörekvő DJ, Vestax (Mister V) is tevékenykedik. Scorpex-nek tehát a feladata, hogy közel kerüljön Vestaxhoz, akit nemcsak a zenei tehetség, hanem a fiatalos lelkesedés is jellemez. A dolog könnyedén alakul, mivel Vestax őszinte tisztelettel adózik hősünk munkásságának, ráadásul nem éppen a legélesebb elméjű fiatalember. Scorpex fejében felcsillan a lehetőség, hogy a fedett akció során fokozatosan átvegye Vestax helyét, és így újra a zenészvilág csúcsára törjön. Az izgalmak és a veszélyek egy új, váratlan kaland elé állítják, ahol a múlt és a jelen határvonalán egyensúlyozva próbálja visszaszerezni azt, amit elveszített.

A nevek zűrzavara néha elég frusztráló, hiszen Scorpex és Vestax említése olyan, mintha csak egy kis szúrkálódás lenne Skrillex és társai irányába. De talán éppen ez a cél: egy kis betekintést nyerni ebbe a különös univerzumba. A rendező, művésznevén So-Me, valódi néven Bertrand Lagros de Langeron, kiváló helyzetben van ehhez. Hiszen nemcsak grafikus és divattervező, hanem zenei producer és kliprendező is, akinek a keze alatt készült számos ikonikus videó, például Kid Cudi, Kanye West, az MGMT, a Justice és a Duck Sauce munkái.

Az elején a rendőrök még azon poénkodnak, hogy ezek a balfasz DJ-k mások számait barmolják szét, és azzal keresnek pénzt, de közben látjuk, hogyan épül fel egy új szám, mik a tónusok, effektusok és főleg mik kellenek ahhoz, hogy valami működjön. Persze, nem agysebészetről van szó, de jó ezt látni, pláne úgy, hogy mindezt Vincent Cassel tanítja meg nekünk.

Cassel, aki nemrég David Cronenberggel forgatta le a kőkemény The Shrouds című drámát, élvezi, hogy nincs rajta teher, a kisujjából rázza ki a karaktert. Akinek minden linksége és önzése ellenére azért vannak mélységei. Például van egy felnőtt lánya (Nina Zem, aki amúgy Roschdy Zem lánya), aki szintén zenélni akar, és akit meg kell védenie a szerbektől, akik akkor is veszélyesek, ha éppen jó kedvük van, és persze van neki önérzete és szakmai tudása is. Cassellel szemben a komikus, rapper és youtuber Mister V - hogy az ő polgári nevét is megemlítsük, Yvick Letexier - nem nagyon rúghat labdába. Igaz, a sztorit nem is rá hegyezték ki, egy ponton túl kicsit zavaró is, hogy szó nélkül eltűnik, majd visszatér a figurája, aki alapvetően nem rossz ember. Vagy lehet, hogy az, csak nem tudni, mert nem sokat tudunk meg róla,

Persze veszélyes dolog egy filmben játszani Vincent Cassellel, aki annyira jó, még akkor is lejátszik mindenkit a vászonról, ha épp lazul két kemény meló között. A fentiekből nyilván átjött, hogy én baromira bírom a pasast, és bírtam azt is, hogy egy új arcát láthatom.

A film, amely bár elég könnyedén van összeállítva és némileg leegyszerűsített a története, mégis megérdemli a figyelmet. Végre sikerült találni egy kelet-európai gengsztert, aki nem csupán a külsejével, hanem a viselkedésével is hitelesen megjeleníti ezt a karaktert!