Felfedezték a Kilencedik Bolygó pontos helyét a Naprendszerben!
Miután hosszú éveken át hiába kísérleteztek a bolygóról visszatükröződő napfény nyomainak felfedezésével, a kutatók egy friss, innovatív megközelítést alkalmaznak: most a bolygó által kibocsátott hőt kívánják nyomozni.
Miért is kutatunk egy kilencedik bolygót? A Kilencedik Bolygó nyomozása akkor vette kezdetét, amikor a csillagászok felfigyeltek a Neptunuszon túli, távoli jeges égitestek - ismertebb nevükön Kuiper-öv objektumok - mozgásának szokatlan mintázataira. Ezek a kicsiny égitestek nem véletlenszerűen oszlanak el és keringenek, ami arra utal, hogy egy rejtett, nagy tömegű bolygó (vagy akár más, jelentős tömegű égitest) befolyásolja őket.
Amit tehát megállapíthatunk, az az, hogy az objektumok mozgása mögött valószínűleg egy hatalmas égitest húzódik meg. Ha ez az égitest egy bolygó, akkor az elképzelhetően óriási méretekkel bír: a becslések 5-10-szer akkora tömeget valószínűsítenek, mint a Föld, és 400-800-szor távolabb kering a Naptól, mint a mi otthonunk. E hatalmas távolság az oka annak, hogy ez a titokzatos égi óriás eddig rejtve maradt: a hagyományos teleszkópok, amelyek a visszavert napfényt figyelik, képtelenek észlelni bármit ilyen messziről. Ennek fényében Amos Chen, a Nemzeti Tsing Hua Egyetem kutatója és csapata új megközelítést dolgozott ki. Az ő ötletük lényege, hogy míg a visszavert fény intenzitása drámaian csökken a távolság növekedésével, addig a hősugárzás - azaz az égitestek által kibocsátott hő - sokkal kevésbé érzékeny a távolságra. Például, ha egy bolygó kétszer akkora távolságra van a Naptól, a visszavert fény 16-szor gyengébben jelenik meg, míg a hőkibocsátás csupán négyszeres csökkenést mutat.
A kutatók ennek fényében alaposan átvizsgálták a japán AKARI űrteleszkóp által gyűjtött adatokat. Az AKARI kiemelkedő érzékenységgel bír az infravörös spektrum területén, ami lehetővé teszi, hogy távoli és hideg égitesteket figyeljen meg. Mivel működése független a Föld légkörének zavaró hatásaitól, képes nyomozni a Kilencedik Bolygó esetleges gyenge hőjeleit is.
A csapat számítógépes szimulációk segítségével azonosította azokat a területeket, ahol a legnagyobb eséllyel felfedezhetjük a bolygót a Kuiper-öv objektumainak mozgási mintázatai alapján. Ezt követően alaposan átvizsgálták az infravörös adatokat, olyan égitestek után kutatva, amelyek első ránézésre mozdulatlannak tűnnek, de hosszú hónapok alatt észlelhető, finom mozgásokat végeznek.
Ami igazán figyelemre méltó, hogy az elemzés során két ígéretes jelöltet is sikerült azonosítani. Mindkettő olyan területen bukkant fel, ahol elméletileg várható volt a jelenlétük, és az infravörös sugárzásuk is összhangban van a feltételezett Kilencedik Bolygó tulajdonságaival. Habár ezek az eredmények még nem minősülnek végleges bizonyítékoknak, az Ausztrál Csillagászati Társaság legújabb kiadványaiban megjelent tanulmány eddig a legígéretesebb előrelépés e titokzatos ügyben.
A következő fázisban még fejlettebb teleszkópok segítségével folytatják a megfigyeléseket, hogy megerősítsék, valóban egy eddig ismeretlen bolygóval állunk-e szemben. Amennyiben sikerül bizonyítani a Kilencedik Bolygó létezését, az nem csupán egy új felfedezés lenne, hanem alapjaiban változtatná meg a Naprendszer keletkezésével kapcsolatos elképzeléseinket.
