Pápán megemlékeztek az aradi vértanúkról, tisztelegve a hősök emléke előtt.
Pápa Város Önkormányzata ünnepélyes koszorúzással tisztelgett az 1849-ben Aradon kivégzett tizenhárom honvédtiszt előtt, ezzel is megörökítve hősiességüket és emléküket. Az esemény a város közössége számára fontos alkalom volt, hogy méltó módon emlékezzenek meg a szabadságharc mártírjairól.
A Március 15. téren megrendezett ünnepségen Vonnák Andrea önkormányzati képviselő emlékbeszédében az aradi vértanúk mellett álló asszonyok rendíthetetlen erejét, hitét, kitartását is méltatta. Úgy fogalmazott, ez a nap a gyászé, a fájdalomé, de a soha el nem múló reményé, a szabadság eltiporhatatlan vágyának és a nemzeti identitásunkat erősítő tiszteleté is.
Az aradi vértanúk mellett a hős özvegyekről sem feledkezhetünk meg
A szabadságharcra gyakran a férfiak hősiességeként tekintünk, a katonák, politikai vezetők és hadvezérek dicsőséges tettei által körülölelve. Ezek az események valóban monumentálisak és jelentős hatással voltak a történelem alakulására - hívta fel a figyelmet a képviselő. Ugyanakkor fontos, hogy ne feledkezzünk meg azokról a nőkről és asszonyokról sem, akiknek nevét sokan talán még sosem hallották, de akiknek hozzájárulása legalább olyan értékes és elismerésre méltó.
- Mi, nők, talán jobban érezzük ennek a napnak a csendjét, a hiányt, a gyászt. Hiszen mi hordozzuk tovább a család történetét, mi gyújtunk gyertyát, mi tanítjuk meg gyermekeinknek, ki volt Damjanich János, Kiss Ernő vagy Leiningen-Westerburg Károly. Október 6-a ezért nem pusztán történelmi évforduló, hanem személyes emlékezés is. Gondoljunk az özvegyekre, akiknek nem csak a mérhetetlen gyászt kellett elviselniük, hanem gyakran a nyomort és a császári hatóságok aljas vegzálását is.
A szónok Vécsey Károly, Batthyány Lajos és Damjanich János özvegyének sorsát is felhozta, hogy bemutassa a tragédia és a veszteség mélységét.
A gyászruhát viselő, dacos özvegyek a magyar szabadság iránti vágyakozás örök hangjait képviselték az elnyomás sötét időszakaiban. Történetük a kitartás, az önfeláldozás és a megújuló remény szövevényes szövetét szövi. A nők nem csupán statiszták voltak a történelem színpadán, hanem aktív formálóik is a sorsoknak. Erősek és bátrak, még ha nevük nem is szerepelt a tankönyvek lapjain. Ma emlékezzünk tehát nemcsak a hős katonákra és hadvezérekre, hanem azokra az asszonyokra is, akik a szeretet, a kitartás és a szabadság iránti rendíthetetlen vágy erejével támogatták a forradalmat. A szabadság nem csupán a csatamezőn vívott harcokban nyeri el valóságát, hanem a hétköznapok hősiességében, a kitartó munkában és a gyengéd, de erős szívű anyák és feleségek odaadásában is – hangsúlyozta Vonnák Andrea. Kiemelte, hogy a mai nap a gyászé, de egyben az emlékezés és a tisztelet ünnepe is. Tisztelet a múlt hősei iránt, akik életüket a hazáért áldozták fel, és tisztelet a jövő nemzedékei iránt, akiket a nők szabadságvágya formált és nevelt.
