A Truman Show már előre jelezte a tévés valóságshow-k virágzását, mégis a maga idejében nem folytatták a koncepciót.
Bár Truman Burbank élete egy látszólagos idilli világban zajlik, ahol a nézők milliói figyelik a televízió képernyőin, valójában ő a mai, média által formált társadalom tükre, és relevanciája sosem volt még ennyire éles.
November 21. a tévézés világnapja, amely 1996 óta ünnepli a televízió varázslatos világát. Ezen a napon zajlott az első televíziós világfórum, amely új dimenziót nyitott a médiában. Csak két évvel később, 1998-ban debütált a mozikban a Truman show, egy olyan film, amely már akkor megsejtette a jövő trendjeit. Jim Carrey karaktere, a naiv Truman Burbank, mintha csak a jövőt látta volna, hiszen ő a kamerák kereszttüzében élte mindennapjait, anélkül hogy tudott volna róla, hogy valójában egy hatalmas reality show középpontjában áll. A film szatirikus módon reflektál a XXI. századi médiakultúrára, ahol a valóság és a fikció határai elmosódnak, és a nézők szórakozása gyakran a mások életének megfigyelésében rejlik. Truman története emlékeztet minket arra, hogy a média hatása mindennapjainkra milyen mélyen befolyásolja a valóságról alkotott képünket.
A történet hátterében egy Isten-komplexussal megáldott tévés producer, Ed Harris, áll, aki mesterien megtervezte a Truman Show-t. Ez az elképzelés nem csupán egy egyszerű műsor, hanem egy egész életre szóló verseny a nézettség csúcsáért. Truman élete minden pillanata a kamera előtt zajlik, 24 órás élő közvetítésben, és a producer célja, hogy életének minden részletével megnyerje a közönséget. Az élő kapcsolások közötti reklámidő eladása pedig nem csupán anyagi haszonszerzést jelent, hanem a hatalom és a kontroll megtestesítőjévé válik számára. A Truman Show tehát nem csupán egy műsor, hanem egy bonyolult játékszín, ahol az emberi élet a szórakoztatás eszközévé válik, miközben a producer a nézők figyelméért harcol.
Az olajozott gépezetként működő, soha meg nem álló forgatás néha azonban váratlanul megtorpan. Ilyenkor a bátor Truman egyre különösebb eseményekkel szembesül: hol egy véletlenül lezuhanó stúdiólámpa, hol egy ismeretlen okból megjelenő forgalmi dugó, hol pedig egy szerepébe belemerült statiszta váratlan zavarodottsága tűnik fel. Hősünk a nézők szeme előtt izgalmas nyomozásba kezd, ahol végül felfedi a mindenható producer titkait, aki csupán a nézettség növelése érdekében manipulálta őt.
Tette mindezt egy olyan korban, a mából visszatekintve már-már békebeli '90-es évek végén, amikor az emberek még hírből sem ismerték Ozzy Osbourne családját, a népes Kardashian famíliát vagy Stallone pereputtyát, akik mindannyian tudatosan vállalták be (jó pénzért, nyilván), hogy mindent látó tévékamerák kereszttüzében éljék egy ideig az életüket. Talán nincs is más olyan '90-es évekbeli kultfilm, ami annyira folytatásért kiáltana a mai média vezérelte világban, mint a Truman show - egy időben egyébként terveztek hozzá, tévésorozatként.
Ezt a történetet eredetileg Andrew Niccol, a forgatókönyvíró zsenije álmodta meg. A koncepció középpontjában egy televíziós hálózat állt, amely különböző csatornákon keresztül mutatta be különböző emberek mindennapjait. Az egyik csatornán egy gazdag lány élete bontakozott ki New York elit negyedében, míg egy másik csatornán egy harlemi fiú küzdelmeit követték nyomon. Emellett a kínai negyed fiatalja is a saját csatornáján élt, mindannyian a saját világukban, sosem találkozva egymással. Azonban az első évad végén a harlemi fiú és a gazdag lány között váratlanul szikra gyulladt, amikor észrevették, hogy a másik valami különlegeset képvisel. A második évad már a televíziós csatorna kétségbeesett próbálkozásait mutatta be, ahogy megpróbálta megakadályozni a két fiatal kapcsolatának kibontakozását. De végül a projekt elmaradt, és a történet sosem vált valóra.
