A szocializmus Balatonjának megalkotása fokozatosan, aprólékosan valósul meg. Minden egyes lépés során figyelembe kell venni a közösség igényeit és a fenntartható fejlődés elveit. Az első lépés a helyi közösségek bevonása, hiszen csak együttműködve érhetj

Szocializmus és Balaton: a két szót olvasva könnyen asszociálhatunk archív felvételekre, nosztalgiára, korabeli épületekre, esetleg azokra a rokonokra, akik a régi nyarakat felidézve pontosan tudják, hány lépésre volt a strand, hol kezdődött a nádas, melyik új épületet lepné el még a víz. Rehák Géza Vörös Riviéra című műve mégsem egy régi pillanatokat és részleteket felsorakoztató emlékkönyv, hanem egy olyan írás, amely sorra veszi a Kádár-korszak Balatonról alkotott megítélését és azokat a kivitelezéseket, amik máig meghatározó elemei a tó körüli épített környezetnek.

Ha a Balatonra gondolunk, nemcsak lehetőségeinket vesszük számba - például, hogy hol töltsük a hétvégét, vagy melyik részen nyaraljunk a következő évben -, hanem egy erős nosztalgikus érzés is átjárhat minket. Jelenünkben a társadalom egy meghatározó része tudja felidézni a rendszerváltás előtti balatoni nyaralásokat, és bár időben folyamatosan távolodunk a Kádár-korszaktól, a későbbi korosztályok is látják még a szocializmus nyomait.

Rehák Géza legújabb könyvében a tó körüli lehetőségek felfedezésére, az idegenforgalom fellendítésére irányuló politikai és szakmai döntések, valamint az ezekben részt vevő szereplők bemutatására összpontosít. A mű alaposan feltárja, hogyan formálják ezek az intézkedések a régió jövőjét, és milyen hatással vannak a helyi közösségekre.

"akiknek a tervei alapján megszülettek a tópart rendezési tervei, ikonikus vagy azóta elfeledett építményei, létrejöttek az üdülőövezetek és a kempingek, a nyaralótelepek és a magántelkek, motelek és hatalmas szállodák."

A könyv borítója magával ragadó balatoni retró hangulatot áraszt, ahol a régi fénykép, a cím és az élénken izzó vörös betűk harmonikus együttese árulkodik arról, hogy mely időszak emlékeit idézi fel az írás. A múltba kalauzoló, nyaralásra csábító megjelenés mögött azonban mélyebb tartalmak húzódnak meg, amelyek messze túlmutatnak egy egyszerű nosztalgikus emlékezésen.

A Balatonhoz fűződő viszony radikális átalakulása a trianoni békeszerződés következményeként bontakozott ki, hiszen a monarchia időszakában a pihenés csupán másodlagos jelentőséggel bírt. A térség fejlesztésére irányuló szándékok hamar megfogalmazódtak, és az 1920-as évek végére megkezdődött az üdülőélet dinamikus fejlődése. A turizmus fellendítésében kulcsszerepet játszott a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság tevékenysége, azonban a második világháború ismételten súlyos visszaesést okozott a régió életében.

1946-tól kezdődően a Balaton újra a figyelem középpontjába került, mint a nyaralások népszerű célpontja, és a helyi turizmus fellendítése is prioritássá vált. Az államosított üdülők és szállodák lehetőséget biztosítottak "a dolgozó nép" számára a pihenésre és kikapcsolódásra. Azonban az egy évtizeddel később bekövetkező politikai események következtében a régió turisztikai vonzereje ismét háttérbe került. A Kádár-rendszer viszont nem hagyta figyelmen kívül ezt a kincset, és ekkorra már valóban kibontakozott a Balaton varázsa, amely újra vonzerejével csábította a látogatókat.

A turizmusban rejlő lehetőségek a kül- és belpolitikai szempontok szempontjából is kiemelt jelentőséggel bírnak. A szocializmus időszaka alatt pedig mindkét aspektus számára ideális környezetet biztosított, hiszen a helyszínek nem csupán pihenést kínáltak, hanem a fontos találkozások és eszmecserék középpontjává is váltak.

Farkas Tibor, a Balaton főépítésze, olyan fejlesztések mögött áll, amelyek máig formálják a tó körüli tájat. Ő volt az, aki a régiót egy egységes egészként kezelte, ahelyett, hogy különálló szegmensekre osztotta volna. Tervezési folyamatának szerves részét képezte a part menti területek alatti, feletti és felszíni elemzése, valamint a kulcsfontosságú infrastrukturális csomópontok és alközpontok közötti összefüggések feltárása.

A könyv belső borítóján feltűnő térképvázlat részletei révén egy sor település került bekarikázásra, amelyeken keresztül a tervezők szándékait és főbb profiljait ismerhetjük meg. Farkas Tibor nemcsak egy egyszerű név, hanem olyan jogkörök birtokosa lett, amelyekkel...

A könyv Farkast egy karmesterhez hasonlítja, akinek a kotta a regionális vázlata, s ez alapján tulajdonképpen valóban dirigált - egy ideig. A táj iránti csodálata és a természeti értékek tisztelete tagadhatatlan volt, azonban az állam termelésközpontú szemlélete idővel elkezdte kiszorítani a kezdeti alapelveket, emiatt pedig a mennyiségi célok kerültek előtérbe a minőségi megvalósítások helyett.

A Vörös Riviéra egy alaposan kidolgozott kalauzként kalauzol minket a Balaton turizmusának virágzásának történetén. A különböző korszakok, valamint a szocializmus balatoni főépítésze mind-mind csupán egy-egy izgalmas részlet a szélesebb narratívában. A könyv részletesen feltárja a környék politikai viszonyait, a különböző fejlesztéseket, és betekintést nyújt ikonikus épületek történetébe, amelyek mind hozzájárultak a Balaton körüli ideológia formálódásához. Bár a téma könnyen válhatna száraz, történelemkönyv-szerű anyaggá, a szerző mesterien életre kelti a Balaton elmúlt évtizedeinek eseményeit, izgalmas és lebilincselő módon tárva elénk a régió gazdag múltját.

Vörös Riviéra - A Balaton a Kádár-korszakban