A múltban a társadalom képes volt működni fosszilis energiaforrások és internet nélkül, és a jövőben is találhatunk alternatív megoldásokat erre.
Dudás Gergely, a beszélgetés irányítója, Pintér László agrárökológus, Székely János püspök és Varga János pszichológus vettek részt a panelbeszélgetésen - Fotó: Green Policy Center.
A "Klímatudomány 10 üzenete az élhető jövőért" című nyilatkozat alapján zajló harmadik panelbeszélgetés célja az volt, hogy felfedezzük, milyen cselekvések válnak szükségessé a környezeti kihívások korában. (Korábbi beszélgetéseinkről itt és itt olvashat.) A résztvevők egyhangúlag arra a következtetésre jutottak, hogy a fennmaradás érdekében elengedhetetlen a jelenlegi társadalmi-gazdasági keretek újragondolása, valamint a túlfogyasztás jelentős csökkentése.
A diskurzust irányító Dudás Gergely kezdetben arra volt kíváncsi, hogy milyen mértékben tapasztalható a klímaválsággal való szembenézés, és hogy ez a téma mennyire váltogatja a szorongásainkat.
Pintér László, agrárökológus, a CEU professzora azt mondta, hogy mivel ő környezettudományokkal foglalkozik, eleve olyan diákok kerülnek hozzá, akiknek van ilyen irányú érzékenységük, vagy érdeklődésük. Sok olyan hallgatója van, Kolumbiától, Afrikán át a Fülöp-szigetekig, akik egy sérülékeny régióból érkeznek, és a megoldás irányába akarnak továbblépni. Sokuknak egészen extrém tapasztalataik vannak, például egy indiai hallgatójának, aki megtapasztalta a napi negyveniksz fokos napi csúcshőmérsékleteket, miközben fiatal nők hurcolták a betont. Pintér hangsúlyozta is, hogy nem lehet csak önmagában klímaválságról beszélni, rendszerprobléma van, aminek az csak egy része.
Varga Attila, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi docense, olyan hallgatókkal találkozik, akik rendkívül elkötelezettek a környezetvédelem iránt. Véleménye szerint ez a tudatosság, amelyet a képzés során elsajátítanak, már önmagában is cselekvésbe fordítja az öko- vagy klímaszorongást. Például az egyik ománi diákja a tanulmányai alatt döbbent rá, hogy az ománi életmód mennyire pazarló. A helyi kultúrában elterjedt, hogy ha egy család repülőgéppel utazik egy-két ezer kilométerre, gyakran valakivel odavitetik a saját autójukat, hogy elkerüljék az autóbérlést.
A pszichológus észleli, hogy sok környezeti nevelő kiég, és ennek egyik fő oka az, hogy a családi és baráti körökben nem mindenki fogadja el a fenntarthatóság eszméjét, sőt, sokan elutasítják a radikálisnak tartott lépéseket. Gyakran hallható az a népszerű vélekedés, hogy „ha mások nem teszik meg, akkor én miért tenném”. Az emberek motiválása azonban sokkal könnyebb, ha a zöld kezdeményezésekhez anyagi megtakarítások is társulnak. Ezen kívül egy támogató közösség is nagy segítséget nyújthat, még akkor is, ha nem minden tagja osztja a bolygó megmentésének célját. Az a tapasztalat, hogy értelmes emberekkel együtt jó dolgokat csinálunk, erőteljes húzóerő lehet, amely sokakat cselekvésre ösztönözhet.
Székely János teológus, a szombathelyi egyházmegye püspöke egy figyelemfelkeltő megállapítással indította mondandóját: egyre gyakoribb, hogy a 13-14 éves lányok, ha arról faggatják őket, hány gyermeket szeretnének a jövőben, határozottan azt válaszolják, hogy egyet sem. A püspök véleménye szerint ez a jelenség a reménynélküliség tükröződése, melynek hátterében többek között a klímaválság is áll.
"Nem hazugsággal kell gyógyítani, nem vigasztalhatjuk őket, hogy nagy baj nem lesz, majd a technika megoldja. Ezt nem gondolom helyes kivezető útnak. Föl kell készíteni őket, hogy a probléma óriási, szinte megoldhatatlan. Ami segíthet, hogy a klímakatasztrófa után lehet egy jobb világ. Egy olyan világ, ami anyag- és energiaszegényebb, nem fog annyit utazni és annyi új házat építeni, de lehet, hogy az életében kevesebb lesz a rohanás, és boldogabb lesz ott, ahol lakik. Több emberi kapcsolat, művészet, tudomány, játék és meditáció lehet a klímakatasztrófák utáni világban" - mondta Székely János, aki megemlítette azt is, hogy a katolikus iskoláikba és óvodáikba már megpróbálták bevinni ezt a témát teremtésvédelem címszóval.
A beszélgetés moderátora arra kérdezett rá, hogy vajon elkerülhetetlen-e a klímakatasztrófa, és így a feladatunk csupán annyi lenne, hogy felkészítsük a jövő generációit egy posztapokaliptikus világ boldogabb életére. Vagy talán még van esély arra, hogy aktívan cselekedjünk, és ne csak a sorsunkra várjunk?
Székely János előadásában hangsúlyozta, hogy számos nyersanyag kimeríthetetlennek tűnik, ám valójában nem pótolható. A fémek újrahasznosítása során tapasztalt veszteségek is figyelemre méltóak, és ez a folyamat nem tarthat örökké. Az évmilliók során kialakult földgáz és kőolaj készleteinket néhány száz év leforgása alatt feléljük, és ezeket a forrásokat sem tudjuk újrateremteni. Az atomenergiához szükséges uránkészleteink is hamarosan kimerülnek, míg a fúziós reaktorok fejlesztése jelenleg még nem tűnik megvalósítható megoldásnak.
"Nincsenek könnyű megoldások, és önmagunk ámítása, ha azt hisszük, hogy a technológiai fejlődés mindent megold. A globális felmelegedés már túllépett azon a kritikus küszöbön, ahonnan visszafordulni szinte lehetetlenné vált. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a fiatalokat felkészítsük erre a kihívásokkal teli időszakra, amely az emberiség történetének egy nehéz fejezetét jelenti, de remélhetőleg utána egy új kezdet következhet. Az ember boldogsága nem a vég nélküli fogyasztásban és termelésben rejlik. Azért jöttünk a világra, hogy szeressünk" - hangsúlyozta Székely János.
Pintér László véleménye szerint a társadalom adaptációja és alkalmazkodása már folyamatban van, és nem csupán a klímaváltozásra összpontosít. „Rendszerproblémánk van, és kockázatos lenne, ha a figyelmünket csupán a klimatológiai kihívásokra összpontosítanánk” – emelte ki. Úgy látja, hogy a közösségi szintű gondolkodás már régóta jelen van, és mostanra az intézmények, például önkormányzatok, pénzügyi szektorok és nagyvállalatok is aktívan részt vesznek a folyamatban. Hangsúlyozta, hogy a közösségépítés kulcsszerepet játszhat abban, hogy a jövőben ne a túlfogyasztásban keressük a boldogság forrását. Varga tapasztalatai szerint egyre többen elkötelezik magukat a fogyasztás csökkentése mellett, és már csak idő kérdése, hogy ez a szemléletmód többségbe kerüljön. A közösségépítés fontosságát Székely is hangsúlyozta, hiszen szerinte, ha komoly válsághelyzet áll elő, elengedhetetlen lesz a kölcsönös támogatás és összefogás.
Varga János szerint már benne vagyunk a katasztrófákban, nem a jövőben lesznek, de ezzel együtt optimista. Ha nem egy egyszeri katasztrófa borít meg mindent, akkor lehet bízni a civilizáció erejében, már csak azért is, mert korábbi katasztrófákat is sikerült már menedzselni. "Egy gazdasági-technológiai összeomlás nem hoz feltétlenül társadalmi összeomlást is. A múltban is megvoltak a társadalmak fosszilis energia és internet nélkül, és ezt valahogy meg lehet oldani a jövőben is."
A pszichológus szakmai tevékenysége során gyakran szembesül azzal a kihívással, hogy a szemléletváltás nem csupán elmélet, hanem komoly gyakorlati nehézségekkel is jár. Számos eredményes példa létezik a vízmegtartás előnyeire, és rengeteg adatsor is alátámasztja ezek hatékonyságát, azonban a gazdák és a döntéshozók meggyőzése továbbra is igencsak bonyolult feladat. A változásra való ösztönzés során nemcsak az információk átadása, hanem a hiteles kapcsolatok kiépítése is kulcsszerepet játszik.
Különleges feladat, hogy a szellemi jólétet előtérbe helyezzük az anyagi javakkal szemben, de pszichológiai szempontból ez nem egyszerű. Én bemutatok egy régi világot, amelyet videón is láthatsz, de kérlek, ne látogass el oda, mert akkor elveszíthetjük a pingvineket. Az üzenet rendkívül nehéz: eddig úgy tűnt, hogy mindenki kicsit jobban él, mint elődjei, több autóval és nagyobb házzal rendelkezik, most viszont azt kérjük, hogy inkább válasszon egy kisebb otthont.
Varga úgy látja, hogy ma már abszolút a mainstream része a klímaváltozásról szóló diskurzus, a politikai közbeszédig is eljutott, ami örömteli, de azért a pszichológus pesszimista is. "Ha pörgeted a híreket, akkor hihetetlen ellentét feszül a zöld hírek és a fő hírek között. Például ha arról írnak, hogy 0,2 százalékkal visszaesett a kínai GDP növekedési üteme, akkor az borzasztó, hát mekkora baj van, aztán a zöld hírek között a szennyezőanyagok-koncentrációjának csökkenéséről írnak. De a két dolgot nem kötik össze, egyszerre nem lehet örülni és szomorúnak lenni. Az emberiség azt szeretné, hogy iszonyatosan gazdagok legyünk, és maradjunk természetközeliek."
Pintér László, a CEU professzora hangsúlyozta, hogy az egyéni és társadalmi szinten tapasztalható kognitív disszonancia egyre inkább jellemzővé válik. Szerinte az egyik legfontosabb kérdés, amellyel szembenézünk, az az, hogy mennyi időnk maradt, mivel a rendszer bonyolultsága miatt nehéz előre jelezni, mikor érkezünk el a kritikus ponthoz, ahol már nem lehet visszafordulni.
Pintér László hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen lenne a jövőorientált kultúra megerősítése. „Olyan kihívásokkal szembesülünk, amelyekhez nem elegendő a jelenlegi körülményekre alapozott alkalmazkodási stratégiát alkalmazni. Mire elérjük a kritikus pontot, már késő lehet. A környezetünk máris egy kockázatosabb irányba tolódott” – fejtette ki.
Ezen a beszélgetésen is előkerült, hogy ma elsősorban a baloldal tematizálja a környezeti gondolkodást, de Székely János szerint a zöld gondolat közel áll a keresztény tanításokhoz is, amit a teremtéssel, az objektív isteni renddel lehet összekötni.
Székely kifejtette, hogy a tudomány és a hit szoros kapcsolatban állnak ebben a kérdésben. Bár csupán egyetlen valóság létezik, annak számos értelmezése kínálkozik. „A tudomány a látható, mérhető világra összpontosít, de a valóság mélyebb rétegei is léteznek. Gondoljunk például Mozart Requiemjének lenyűgöző szépségére, amelyet nem lehet pusztán számokkal vagy tényekkel megragadni, ahogyan a szeretet érzését sem lehet egyszerűen a vérünkben kimutatni. A hit és a vallás az élet e mélyebb dimenzióit igyekszik feltárni, arra törekszik, hogy az egész képet megértsük.”
A püspök véleménye szerint elengedhetetlen, hogy a gazdasági struktúrák alapvető átalakítására kerüljön sor, és kiemelte, mennyire félrevezető a gazdasági fejlődést csupán a GDP alapján értékelni. Példaként említette, hogy amikor egy tengeri olajfolt eltüntetésén rengeteg ember és hajó vesz részt, az nyilvánvalóan megjelenik a bér- és adóbevételekben. Ezzel szemben ha valaki otthon ápolja súlyosan beteg családtagját, az a GDP szempontjából teljesen jelentéktelen tevékenységnek számít.
Székely az igazságosságról, illetve annak hiányáról is beszélt. Szerinte azoknak a fejlett országoknak, Európának, az Egyesült Államoknak, amelyek elszennyezték a Föld légkörét fizetniük kellene a szegényebb országnak. Azt is veszélyesnek tartja, hogy a világ leggazdagabb nyolc emberének akkora vagyona van, mint négymilliárd másik embernek. A püspök szerint az általuk felhalmozott tőke óriási módon befolyásolja a választásokat, a médiát, a bankrendszert, ami sok száz törvénnyel meg is védenek, így nehéz szembeszállni a fennálló gazdasági rendszerrel.
