A foci nem csupán szenvedély volt számára, hanem az élete értelme, és sajnos ez a szenvedély lett a végzete is. Szülőfalujában mély fájdalommal emlékeznek a fiatal pátrohai focistára, akinek elvesztése mindenkinek hatalmas űrt hagyott a szívében.
A történtek feldolgozása rendkívül nehéz feladat, hiszen a fiatal fiú elvesztése sokak szívét megviselte. Pátrohán és Cigándon egyaránt gyászolják Kiss Máté Bencét, akinek emléke mélyen él a közösségekben.
Mint ahogyan korábban már említettük, kedden 17 órától zajlott a Regionális U19 Alap Keleti csoport 29. fordulójának mérkőzése, amelyen a Felsőzsolca és a Cigánd csapatai találkoztak. A meccs során Kiss Máté Bence, a fiatal védő, sajnálatos módon egy baleset következtében összeütközött saját kapusával. Az ütközés következtében komoly sérüléseket szenvedett, hiszen megsérült a lépe és a mája is. Azonnal a miskolci kórházba szállították, ahol megműtötték, de sajnos szerdán délelőtt a szervezete nem bírta tovább, és feladta a harcot.
Pátrohán különleges módon őrzik Kiss Máté emlékét. A település lakói szívükben hordozzák az ő történetét, és rendszeresen megemlékeznek róla, hogy életének és munkásságának nyomait átörökítsék a következő generációknak. Az emlékünnepségek során nemcsak a múltját idézik fel, hanem a közösség összetartozását is erősítik, hiszen Máté öröksége mindannyiuk számára fontos. A helyi rendezvények, beszélgetések és kiállítások révén a fiatalok is megismerhetik ezt a különleges személyt, akinek hatása még ma is érezhető a település életében.
Csütörtök reggel Pátroha csendesnek és elhagyatottnak tűnt. Máté itt nőtt fel, itt indult el a pályafutása, és a hely szívében mély emlékek fűzik a múltjához. A helyi pályán a mécsesek fénye a szerda esti megemlékezésre emlékeztetett – itt találkoztunk a csapat szertárosával, aki szívesen megosztotta velünk a tragikus körülmények között elveszített fiatalember történetét, miközben körbevezetett minket a pálya területén.
- Egyedi és megismételhetetlen személyiség volt – osztotta meg velünk érzéseit a vármegyei II. osztályban szereplő Pátroha LSE szertárosa, Borku István. - Egy rendkívül tiszteletteljes, mindig mosolygós fiatalember, aki soha nem bántott meg senkit. Azt hiszem, hogy ma már egyre kevesebb ilyen ember él közöttünk. Én magam kicsi korom óta ismerem őt, hiszen itt, a focipályán nőtt fel. Gyerekként önkéntesen segített az edzéseken és a mérkőzéseken, mindig ott volt, hogy támogassa a csapatot az öltöző és a pálya körüli feladatokban. Hihetetlen volt látni, hogy a foci mennyire kitöltötte az életét, és sajnos ez lett a végzete is. Tegnap a faluból sokan megemlékeztek róla: barátok, szomszédok, és a legmegtörtebbek között ott volt az édesanyja is. Mindenki ismeri a családot, hiszen az anyuka az önkormányzatnál dolgozik, az édesapa pedig karosszérialakatos. Megdöbbentett minket a hír, és még mindig nehezen tudjuk feldolgozni a történteket – tette hozzá.
A település hangulata sötét felhők árnyékában telik. Beszélgetéseink során a helyiek még mindig a sokk hatása alatt állnak; nehezen találják a megfelelő szavakat, hogy kifejezzék érzéseiket. Akikkel találkoztunk, nem akarták nevüket adni a véleményükhöz, de mindannyian egyöntetűen osztoznak a fájdalmukban: mély együttérzésüket fejezik ki a gyászoló szülők, barátok és ismerősök iránt. Ez a tragédia nemcsak a család életét változtatja meg, hanem az iskola közösségét és a csapatot is megviseli – hangsúlyozták. Mindez felfoghatatlan, és a szavak nem tudják igazán visszaadni a veszteség súlyát.
