A Ferenc pápa által kijelölt úton folytatja az egyház a fejlődését? A Vatikán egy új diplomáciai megközelítést is alkalmaz.

Gábor György szerint a Ferenc pápa halálát követő fokozott médiafigyelem csaknem kizárólagosan megreked a bulvár szintjén.

Különösen mulatságos számomra, ahogy a különböző országok médiaorgánumai a saját nemzeti kedvenceiket próbálják felkarolni. A magyar sajtó például lelkesen hirdeti, hogy Erdő Péternek is van esélye a versenyben. De nem állnak meg itt: az olasz, francia és más nemzeti médiumok is hasonlóan lelkesednek a saját jelöltjeik iránt, mindegyikük a saját színeikben próbálja fénybe állítani a nemzeti esélyeseket.

- fogalmazta meg fenntartásait a valláskutató rögtön beszélgetésünk elején.

Az olasz "papabili" kifejezés, amely a pápai jelöltekre utal, tökéletesen kifejezi, hogy a pápaválasztás során nem érdemes egyetlen esélyesről beszélni. Érdekes, hogy a második világháború utáni időszakban csupán egyszer szerepelt a sajtóban a kifejezés egyes számban, mint "il papabile". Ez a rendkívüli helyzet II. János Pál halála után következett be, amikor világossá vált, ki lehet a lehetséges utódja Szent Péter trónján.

Joseph Ratzinger II. János Pál utolsó éveiben gyakorlatilag árnyékpápaként tevékenykedett, mivel a pápa egészségi állapota jelentősen megromlott. Ekkor már szinte megkérdőjelezhetetlen volt, hogy ő válik a következő pápává, így XVI. Benedek néven lépett a szent hivatalba.

Ez viszont kivételes eset volt, és a mostani helyzet korántsem hasonlít rá. De érdemes megjegyezni, hogy a nagy esélyesek között tartják számon Pietro Parolin vatikáni bíboros államtitkárt, aki szorosan együttműködött Ferenccel, és jól ismeri a pápai feladatokat.

Most nem a nevek a lényegesek, hanem az, hogy a Vatikán milyen irányba lép: folytatja-e Ferenc pápa által megkezdett, határozott és radikális reformokat, vagy éppen ellenkezőleg, eltér attól az úttól?

A valláskutató megállapítása szerint egyik lehetőség sem zárható ki a pápaválasztás során. Fontos kiemelni, hogy Ferenc pápa több bíborost is beiktatott, így az ő támogatói csoportja jelentős jelenlétet mutat. Ugyanakkor a konzervatív irányvonal is markánsan képviselteti magát a döntéshozatalban. Számos konzervatív bíboros komoly teológiai vitákba keveredett a progresszív nézeteket valló Ferenc pápával, ami még inkább bonyolítja a helyzetet.

Kiváló példa erre, hogy a Hittani Dikasztérium 2023 decemberében közzétett egy különleges dokumentumot, amely a Fiducia supplicans címet viseli.

Ebben kijelentik, hogy az azonos nemű párokat megáldhatja a lelkipásztor. Ez bizonyos tekintetben az azonos nemű párok elfogadását, tolerálását jelenti.

Fridolin Ambongo Besungu, kongói érsek, aki szoros kapcsolatban állt Ferenc pápával, határozottan elvetette ezt a javaslatot, hangsúlyozva az afrikai társadalmi körülmények bonyolultságát.

Most pedig Besungutot is a kedvencek közé sorolhatjuk. Ezzel eljutottunk a következő lényeges kérdéshez.

A kongói érsek mellett számos más konzervatív jelölt is esélyes a pápai trónra. Kiemelkedik közöttük Robert Sarah guineai bíboros, akit gyakran neveznek vezető személyiségnek. Emellett ott van Gerhard Müller német bíboros is, aki Ferenc pápa ellenpólusának tekinthető. Müller határozottan elhatárolódik attól a irányvonalatól, amelyet a nemrégiben elhunyt pápa képviselt. Ez rávilágít arra, hogy világszerte, kontinensektől függetlenül, felfedezhetjük a (minimum) két eltérő irányvonal képviselőit a színpadon.

"Egyfelől lehet azt mondani: Európa annyira szekularizálódott már, annyira elvilágiasodott, hogy mondjuk le Európáról, vagy legalábbis ne Európára koncentráljunk. Erősítsük az egyház egyetemes jellegét, és most már ne Európából kerüljön ki a pápa. Ott van például Ázsia" - utal Gábor György a szintén nagy esélyes Luis Antonio Tagle Fülöp-szigeteki bíborosra, aki egyébként a progresszívok közé sorolandó.

Ez a lépés egyben szimbolikus jelentőséggel is bírna. Továbbá, Ázsiában intenzív harc zajlik az Iszlám befolyásáért a "lelkek piacán".

Tagle helyzete érdekessé válik, mivel a Vatikánba való bekerülése révén némileg háttérbe szorult. Ott ugyan fontos személyiségnek számít, de a rengeteg jelentős figura között csupán egy a sok közül.

Ha figyelembe vesszük, hogy Európában számos templom üresen áll, akkor egy másfajta következtetés is adódik. Nevezetesen: támogassuk a vallás szellemi erejének újbóli megerősítését a kontinenst járó gyengülés ellen.

"Ez a megközelítés tökéletesen illeszkedik ahhoz a vonalhoz, amelyet II. János Pál indított el. Ezt a folyamatot re-evangelizációnak nevezzük."

Az alapvető kérdés az, hogy az új pápa miként fogja alakítani a viszonyát az Egyesült Államokkal, Kínával, Oroszországgal és a Közel-Kelettel. Azonban a teológiai irányvonalból nehezen lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Nem könnyű pontosan meghatározni, hogy egy konzervatív vagy éppen egy liberális álláspont mit is képvisel az adott kérdésekben. A világ, amiben élünk, folyamatosan változik, és ezek a hagyományos kategóriák sokszor nem vagy csak nehezen alkalmazhatók. Az értékek és nézetek folyamatosan átalakulnak, ami még inkább bonyolítja a helyzetet.

Nyilvánvaló, hogy egy szociálisan érzékeny pápa nem fogja elkerülni a konfrontációt Donald Trump amerikai elnök politikájával. Érdemes megemlíteni a "papabili" között Matteo Zuppi olasz bíborost, aki világosan a baloldali politikai spektrumhoz tartozik. Zuppi esetében például egyértelmű, hogy milyen álláspontot képvisel az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban, hiszen ő Ferenc pápa megbízottjaként aktívan részt vett a konfliktus diplomáciai kezelésében.

"Ő a migrációs kérdésekben is sokat hallatja a hangját, és a homoszexuálisok kérdésében a diszkriminációval szemben foglal állást" - mondta el róla Gábor György.

Miközben Ferenc pápa a szegények egyházának fontosságát és a politikai hatalmaktól való függetlenség szükségességét hangsúlyozza, a Vatikán előtt felmerül egy lehetőség – vagy éppen ellenkezőleg, egy kísértés – hogy újra megnyissa kapuit olyan erők előtt, amelyek szoros kötelékben állnak az állami hatalommal. Ilyen például az orosz ortodox egyház, amelyet sokan nem csupán vallási intézményként, hanem az orosz állam ideológiai bástyájaként is értelmeznek.

Gábor György meglátása szerint a pravoszláv egyház már a 18-19. századtól kezdve az orosz birodalmi eszme egyik kulcsfontosságú támogatója volt, amely Európát – különösen a nyugat-európai országokat – dekadensnek, erkölcstelennek és Krisztustól eltávolodottnak ítéli meg. Ennek célja nem más, mint a "romlott" Nyugat visszaterelése a "keresztényi tisztaság" ösvényére, legyen szó akár vallásos, akár világi eszközökről. A Szovjetunió időszakában ezt a szerepet a kommunista párt vette át, ám napjainkban ismét az egyház látja el az ideológiai közvetítő feladatát.

Ferenc pápa határozottan elvetette azokat a katolikus irányvonalakat, amelyek a "törzsi katolicizmus" néven ismert felfogásra építenek. Ezek az irányzatok a vallást a nemzeti szuverenitás és a hatalmi struktúrák szolgálatába állítják, ezzel pedig a hit lényegét torzítják el. Az alábbi kérdés merül fel: