A fák ültetése önmagában nem elegendő.
A fák önmagukban nem képesek megfékezni a klímaváltozást, ha nem párosulnak a fosszilis energiahordozók gyors kivezetésével és átfogó kibocsátáscsökkentési intézkedésekkel.
A fák ültetése az egyik legismertebb és legszimbolikusabb lépés a környezet védelme érdekében, mivel jelentősen hozzájárulhat a légkör szén-dioxid szintjének csökkentéséhez. Egy friss, nemzetközi kutatás azonban figyelmeztet arra, hogy ez a megoldás önmagában nem elegendő a klímaváltozás megfékezésére. Az ökoszisztémák helyreállítása ideális körülmények között is csak az emberi tevékenységek által kibocsátott káros anyagok legfeljebb 17%-át képes kiszűrni a légkörből 2100-ig. A pesszimista forgatókönyvek szerint azonban ez az arány akár 4% alá is csökkenhet.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértői rámutattak, hogy a korábbi klímamodellek gyakran eltúlzották a faültetés és a természet-helyreállítás hatásait a klímavédelem szempontjából. Ennek hátterében az áll, hogy nem számoltak a különböző élőhelyek sajátos működésével, a biodiverzitás védelmének fontosságával, illetve a vízhiány, a talajminőség és a helyi ökoszisztéma-szolgáltatások korlátjaival. Az új, részletesebb megközelítés figyelembe veszi ezeket a fontos tényezőket, így reálisabb és megalapozottabb képet nyújt a lehetséges megoldásokról.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a természet-helyreállítás során nem elegendő csupán a szén-dioxid megkötés maximális növelésére koncentrálni. A helyreállítási folyamatoknak figyelembe kell venniük a biológiai sokféleség megőrzését, az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartását, valamint a helyi közösségek támogatását is. Caroline Lehmann, a kutatás egyik szerzője rámutat, hogy rövid és középtávon alig van esély arra, hogy csupán globális helyreállítási programok révén valódi változást érjünk el az éghajlati válság kezelésében. Éppen ezért a beavatkozásokat úgy kell megtervezni, hogy erősítsék mind a természet, mind az emberi közösségek ellenálló képességét.
Az Európai Unió legfrissebb természet-helyreállítási rendelete ambiciózus célokat fogalmaz meg: 2030-ig hárommilliárd fa ültetését és a szárazföldi, valamint tengeri ökoszisztémák egyötödének rehabilitációját tűzte ki. A hosszú távú terv 2050-re az összes sérült élőhely újjáépítését célozza meg. Ezek a lépések egyértelműen fontosak a biodiverzitás védelme szempontjából, azonban a tudósok hangsúlyozzák, hogy önállóan nem elegendőek a klímaváltozás megfékezésére. A fosszilis energiahordozók mielőbbi kivezetése és átfogó kibocsátáscsökkentési intézkedések nélkül a kívánt eredmények elérése kérdésessé válik.
Nem minden faültetés járul hozzá a környezet védelméhez. A Telex 2024-es riportja rámutat, hogy Afrikában számos nagyszabású kezdeményezés, mint például az AFR100 és a Bonn Challenge során jelentős földterületeken indultak erdősítési programok. Azonban ezeknek a projekteknek több mint fele olyan területeken valósul meg, amelyek eredetileg nem erdőként, hanem füves pusztaként vagy szavannaként léteztek. Összesen körülbelül 70 millió hektárnyi ilyen terület van veszélyben, ami nagyságrendileg megegyezik Franciaország területével. A fák telepítése ezekre a helyekre súlyosan felboríthatja a természetes ökológiai egyensúlyt. Elzárhatják a fényt az aljnövényzettől, csökkenthetik a helyi állatok, mint például zebrák és antilopok táplálékforrásait, sőt, vízhiányt is okozhatnak. A kutatók figyelmeztetnek arra, hogy az ilyen beavatkozások gyakran a mennyiségi célok elérését helyezik előtérbe, a minőséggel szemben. Ennek érdekében a programokat szigorúbb ellenőrzés mellett és a helyi közösségek aktív bevonásával kellene megvalósítani, hogy valóban fenntartható megoldásokat találjunk.
A szakértők közös véleménye szerint a faültetés kiemelkedő szerepet játszik a klímavédelem terén, azonban önálló intézkedésként nem elegendő a globális felmelegedés megfékezésére. A hatékony klímastratégia kulcsa továbbra is a globális szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése, amit a biodiverzitás megőrzésére és az élőhelyek rehabilitációjára irányuló kezdeményezések is támogathatnak.
