A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 17 sze, 02:39

A mai gondolatom a Létbe vezető egyik "turistajel" körül keringet, amelyet csak 3E-nek nevezek és így hangzik:

A negativitást, vagy minden olyan dolgot, ami zavar és kizökkent a Létből - szituációkat, embereket, gondolatokat, érzelmeket - hagyom létezni, miközben megfigyelem és elfogadom. 3E=Elengedés, Elfogadás, Elégedettség. A "hármak erejével" megtettem azt a lépést, amit meg kellett, meg tudtam tenni, következő eseményeket vagy pontosabban eseménynélküliséget már nem én irányítom: a Lét kezében vagyok. Azonban még mielőtt teljesen átesnék ezen a bizonyos "esemény horizonton" gyakran a megbocsátáshoz hasonló energiahullám árasztja el csontjaimat. Megbocsátok másoknak, és megbocsátok magamnak. Ha itt és most vagyok, akkor észrevétlenül? és megállíthatatlanul a szeretet energiájának tavában fürdőzöm. Ám sokszor arról a bizonyos esemény horizontról lekések. De ezt is elfogadom, mostra ennyi jutott......



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 18 cs, 11:32

A mai nap egy gondolatlánc tart fogva, szinte leláncolva, ami az utóbbi napok „hullámvölgyeinek „ félelmeivel, lehangoltságával kapcsolatosak. Ebben a „hullámvölgyben” az egyes Megnyilvánulatlanba vezető kapuk, „turistajelek” már nem képesek a jelenben tartani, és elvesztik vonzerejüket. A tudatosság fénye kialszik és visszacsöppenek oda, ahonnét jöttem. Nem sok lehetőségem marad. Vagy újból besorolom magam a keresők közé, és jobbik esetben E. Tolle könyveit nyálazgatom, aminek persze nem sok hasznát veszem, ugyanis Tolle tanításainak legtöbb útjelző tábláját ismerem. Vagy „erőt” veszek magamon, és ezt az egész „hányadtatásomat” negativitásként, saját fájdalomtestemként aposztrofálom, és szokásos megfigyelő státuszba helyezkedve alkalmazom a 3E-t. Vagyis én vagyok a megfigyelő, és nem azonosulok a gondolataimmal, érzéseimmel.
A hangsúly itt és most azon a bizonyos „erőn” van. Mi az? Tolle két dolgot említ meg ezzel kapcsolatban – érzésem szerint -. Az egyik a szenvedés, amikor a testi, lelki, pszichés fájdalmainkban olyan mélyre jutottunk, hogy már nem tudjuk elviselni, és amely egyszerűen rákényszerít a tudatosságra. Kívánom, hogy ezt senki se élje át! A másikat élvezetnek, és lelkesedésnek írja le Tolle, amelyekről úgy gondolom, hogy nem igazán tartoznak a tudatosság, itt és most gyakorlati tanításához, de mégis hasznos dolgok. Az utóbbi két állapot átélését a fentebb említett életem hullámvölgyében nem igazán tudtam kivitelezni.
Akkor hát honnét meríthetem azt a bizonyos „erőt”, anélkül, hogy a szenvedés bugyrait megtapasztalnám? A meglátásom az, hogy a megoldást az öreg, jó erények között kellene keresni. A BÖLCSESSÉG: önuralom, rálátás, belátás, ERÉNYESSÉG: hűség, fegyelmezettség, kitartás stb. Tehát mindenképpen valami pozitív dolog. Itt egy kicsit megrémülök, ugyanis bölcsnek és erényesnek tartani magamat hiúábránd. Tolle szerint a jó hír az, hogy ugyan kezdetben ezekre – lelkesedés, bölcsesség, erényesség - szükségünk lehet, de a tudatosságunk, másképp, az időrések”, „hézagok” gyakoriságának és hosszának növekedésével közvetlenül a Megnyilvánulatlan „ereje” tölti el a formánkat; mi válunk a Megnyilvánulatlan megnyilvánulásaivá.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 19 p, 01:05

A tegnapi gondolatot szeretném még néhány kiegészítéssel bővíteni.
Ott tartottam, hogy még mielőtt teljesen azonosulnál gondolataiddal és érzéseiddel, még mielőtt elkezdesz „szenvedélyesen” szenvedni, vagyis ismét a megszokott hétköznapi érzés- és tudatállapotban vagy, egy „erő”, egy lökésszerű pillanat hirtelen megfigyelővé tesz, vagyis tudatossá. Ez az erő alapulhat a bölcsességre, erényességre, lelkesedésre, élvezetre vagy egyszerűen szokásra – az utóbbira Tolle rengetegszer hivatkozik, mint pl. tedd szokásoddá ezt és azt-, de bármelyik is az ezek közül számomra vagy hiúábránd, vagy egyszerűen így egy magukban nem mindig bírnak átalakító erővel. Persze, azért ne feledkezzünk meg a mély szenvedés átalakító erejéről, amit Tolle egyik gondolata is jól kifejez: „a közönséges fémet arannyá, a szenvedést tudatossággá, a katasztrófát pedig megvilágosodássá!”. De ebből is hiányzik valami. Ezek jó és praktikus tanácsok, de szerintem mélyebbre kell ásni ennél is: Tolle megint meg adja rá a választ:
„Megnyílik előtted a Lét birodalma, amelyet eddig az elme eltakart előled. Hirtelen mély csend és mérhetetlen béke születik benned. És a béke mélyén végtelen öröm. És az öröm mélyén a szeretet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami szent és mérhetetlen. A Megnevezhetetlen.”

Szeretném megosztani veletek egy református lelkésszel folytatott beszélgetésem idevágó részletét, ami néhány évvel ezelőtt történt, még mielőtt megismertem volna E. Tolle meglátásait. Annyi instrukciót adnék az olvasáshoz, hogy az Isten szó helyébe illesszétek be azt a fogalmat, amit Ti szoktatok erre használni. Mivel egy lelkésszel folyt az eszmecsere praktikusnak tűnt ezt a szót használnom.

Tehát a részlet, amit én írtam a lelkésznek:

„Ha őszintén mérleget szeretnél vonni a saját hétköznapjaidról, akkor mennyire tudtad megvalósítani az Istent? Mennyire tudtad legyőzni a világi élet vágyait, félelmeit, mérgeit, kétségeit? Vagyis mennyire tudod napközben is a mély meditációval megtapasztalt Istenit megőrizni? Vagyis mennyire vagy az ittben és a mostban?

A református egyház, ahol konfirmáltam, illetve a különböző keresztény és más spirituális könyvek, elméletek, közösségek, ahová az élet elsodort, elsősorban az emberek értelmére próbált hatni. Vagyis pontosabban fogalmazva erre voltam fogékony. Így egy olyan hétköznapi Isten elképzelés vert bennem gyökeret, melynek a fő pillérje az értelmen nyugodott.
Istenről nem volt más tapasztalatom, csak is értelem általi. Az igazság mindig kicsúszott; egyszer ateista, máskor hívő voltam; egyszer fent, egyszer lent; egyszer bizonyosság, többször bizonytalanság és kétség. Lényeg, hogy megnyugvást, békét huzamosabb ideig sohasem éltem át. Mindig valami hiányzott.

Majd ahogy teltek az évek szép lassan meglátogattak az isteni kegyelmek:
- Az ima, melyet teljesen más megközelítésből újra kellett értékelnem. De átütő sikert egymagában nem hozott.
- Megszülettek a gyermekeim, akik rádöbbentettek a szeretet fontosságára és arra, hogy ők nevelnek engem, és én csak keretet adok nekik.
- A meditáció elsajátítása (autogén tréning), amely mély tudatállapotával tovább fokozta a spirituális érzékenységemet.

A valóság részletei kezdtek kirajzolódni, de azok összképpé még nem álltak össze.
A valóság egyik részlete az, amiben élünk. A folytonos félelem, bizonytalanság, kétség, bosszú, gyűlölet világa. Az, ami már a hétköznapi ember bőrébe ivódott, és amit a jelenlegi fogyasztói társadalom csak tovább mélyít, a maga pénz imádatával.
A másik részlete az, amit pl. a Jézus is mond és ígér: a szeretet, az öröm, a világosság, a végtelen békesség. Ez viszont a hétköznapi ember számára, mint pl. nekem, csak üres frázisok, valamiféle utópisztikus világ. Sőt valami olyan, ami inkább emberi gyengeség. Végül is valami olyan dolog, amit értelemmel nem lehet feldolgozni.

A megvilágosodás váratott magára hosszú éveken keresztül, de eljött. Hogy? A meditációim először autogén tréning, majd ez átalakult egy egyszerű koncentrálásból átvezetett meditációba - végtelen örömet, szeretetet, világosságot, bizonyosságot tárt elém. Pl. olyan érzéseket, amit az életben még nem tapasztaltam, és talán a Jézus ígéreteit látnám benne; pontosan a való élet félelmeinek, kétségeinek, bizonytalanságainak az ellentétét. A szeretet érzése viszont nem volt tartós, mert a meditáció végeztével el is tűnt. Gyakorlatilag visszacsöppentem a hétköznapokba.
Később kicsit tovább mentem az új tudatállapot megismerésén úgy, hogy feltettem magamnak a kérdést. Mi van akkor, ha mindez a tudatállapot az isteni kegyelem? Nem más mind, amikor a kimosott pohárba tiszta vizet öntünk. Vagyis a világ zajától lecsendesített elmét maga az Isten tölti be, a Szeretet, a Békesség, Bizonyosság Istene.

Jelenleg ezt a felismerést dédelgetem. A célom, hogy mindezt az egész életemre, a családomra, és a hétköznapjaimra is kiterjesszem.”

Ezt a néhány sort csak azért másoltam be nektek, mert rá szerettem volna mutatni arra, hogy minden emberben él valamilyen kép, valamilyen tapasztalat a Megnyilvánulatlanról, még ha csak hiányérzetként jelenik is meg. A Megnyilvánulatlan különböző formákon keresztül jelenhet meg. Valakit a természet ihleti meg: erdő, állatok, ásványok, kristályok, virágok, felhők. Valakinek valamilyen tevékenységén keresztül és folytathatnám tovább, felsorolva az összes formát. A tudatosság mértékétől függően felállított skálán, a Megnyilvánulatlan teljes tagadásától egészen a teljes elfogadásig, amikor szinte átragyog rajta az isteni, az emberek teljes hosszában bárhol elhelyezkedhetnek. Az egyik véglet, amikor teljes meggyőződéssel tagadja, hogy létezik valamiféle isteni. Erre egy esetet szeretnék megosztani veletek. Nagyon szeretem az ásványok világát, és az évek alatt számos barátságot kötöttem hasonló érdeklődésűekkel. Egyiküktől, akit az ásványok világban nagy tudásúnak tartok és tudom hogy jó messze áll tőle a spiritualitás, megkérdeztem, hogy elképzelhető-e az ásványok egyfajta „spirituális „hatása az emberre? Erre gondolkodás nélkül egy határozott nemet adott. Én meg elmosolyogtam. Egy olyan ember mondja ezt nekem, aki egész életét az ásványok megismerése és felkutatása köré szervezte. Még a milliméter tizedrészét alig elérő mikrokristályokban is megtalálja a szépséget, amire én már azt mondom, hogy megszállottság. Az ásványok formáján keresztül tapasztalta meg a Megnyilvánulatlant, ő erre volt fogékony. Az ásványok világa annyira hatással volt rá, hogy már nem is vette észre a teljes átalakulást, csak érezte a kristályok tanulmányozása közben megjelenő időrést és velejáró szabadságot. A mi szemszögünkből nézve pedig megmaradt a tudatosság egy bizonyos szintjén, mert annak a valaminek a tagadásán keresztül meg sem próbálta megismerni és az egész életére kiterjeszteni. Azóta lehet, hogy változott a helyzet.

Tehát dióhéjban. Kezdetben csak hiányzott valami, majd megtapasztaltam azt valamit, amire azt mondtam, hogy ki szeretném terjeszteni az életemre. Még nem tudtam hogy hogyan, de akkor jött Tolle.

Az erő, amit hozzászólásom elején fejtegettem, szerintem abból a megtapasztalt tudásból fakad, nem hitből vagy ígéretből, hogy létezik egy másik, egy „vonzóbb” tudatállapot a hétköznapin kívül: A Megnevezhetetlen.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 22 h, 02:10

Mai nap is gyakorolhattam a megfigyelő tudatosságot. Az időközönként visszatérő félelmeim vagy éppen a bizonyos „hétfői hangulat” – a munkahelyemen így hívjuk a hétvégéről munkába visszatérők általános, lehangolt, céltalan hangulatát - ráébresztettek a tudatlan állapotomra. Lényeg, amire rákérdeznék az: Hogy tudom ezeket a visszatérő félelmeket, szorongásokat és a „hétfői hangulat”-hoz hasonló lelki beállítódást magam hasznára hajtani és kilépni belőlük anélkül, hogy elveszíteném a türelmemet és elégedettség érzetemet?
Tolle tanításához nem sok újat tudok hozzátenni, de úgy gondolom, hogy az ismétléssel csak jót teszek és legalább látjátok Ti is, hogy más valaki miként igyekszik alkalmazni a most hatalmát.
Először is megvizsgálom a belső elme és lelki állapotomat, és felállítom a diagnózist. Ismét „szenvedek”.? A kérdésem rögtön az, hogy mihez képest? Tegnaphoz vagy tavaly ilyenkorhoz képest? Ez az első csapda, amire általában nem figyelek, mert ehhez hasonló kérdésekkel a teljesítmény orientáltságra szakosodott elmémet kondicionálhatom tovább, és hatalmas elégedetlenséget szítok magamban. Ezzel rögtön messzebb kerültem az ösvénytől, mint amikor elkezdtem… Viszont ez a belső vizsgálat számomra kardinális, mert gyakran nem veszem észre a szokásommá vált kínlódásaimat.
A kérdésre a válasz az, hogy én általában a meditációban elért tudatállapothoz hasonlítom magam, vagyis az akkor megtapasztalt Megnyilvánulatlan az etalonom. Az előző hozzászólásomban arról írtam, hogy ennek a bírása az az „erő”, amely megadja azt ami ahhoz szükséges, hogy átváltsak megfigyelővé. Gondolhatjátok azt, hogy de magasra tettem a lécet! Igazatok is lehet, mert ismét a teljesítmény zavarba vergődhetek, ami sokszor meg is esik, de szerintem ez az alap biztos, amellyel nem tévesztek irányt.
Ha erősebb vagyok negatív beállítottságomnál, akkor a megfigyelő státuszomból közvetlenül be tudok lépni a mostba. Ha nem, akkor vagy tovább kell szenvednem, vagy a következőt gondolom: „Az Isten sötétbe burkolódzott, és nehéz tájékozódni.” Ez egy nem olyan régen készített filmben hangzott el, és nekem nagyon megtetszett. Mivel tudom, hogy a Megnyilvánulatlan létezik, hiszen nap mint nap megtapasztalom, legmélyebben a meditációim alatt, és ezekkel csak egyet akarhat, hogy tanítson. Tanítson a tudatosságra.

A nehézségek, a sötét időszakok felfoghatók, mint figyelmeztető vagy éppen segítőjelként. És ekkor megtörténik a tudatváltás……………..


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 24 sze, 01:00

Átolvasgattam az előző bejegyzéseimet, és megpróbáltam a hibákat kijavítgatni. Remélem, már érthetőbbek lettek. Tapasztalatom, hogy nem fogok közvetlenül a fórumba írni, hanem először pl. wordben megszerkesztem, átnézem és csak utána illesztem be ide.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 25 cs, 11:02

Az egyik barátom egy érdekes dolgot kezdet feszegetni a minap. Először előbujt bennem a szkeptikus oldalam, de végül is valamiért felkeltette az érdeklődésemet. A dolog az un. megvilágosodási skála, amibe az emberek a megvilágosodási szintjének megfelelően elért pontszáma alapján besorolhatók. A pontszám nem állandó érték, hanem időről-időre változhat. Azt viszont nem tudom, hogy más is alkalmazza-e, vagy csak az ő szüleménye. Én még hasonlóval sem találkoztam. A pontszámot nem önkényesen, hanem egy inga használatával állapítja meg. Én nem nagyon vonzódom ezekhez a hókuszpókusz lehetőségekhez, nem tartom megoldásnak, persze nem vetem el. Ha valaki a problémáira megoldást lát benne, ám használja. Engem csak elgondolkodtatott.
Hogy fogalmatok, vagy viszonyítási alapotok legyen a skála mértékéről itt van néhány ember pontszáma: Jézus kb. 900, Dalai láma kb. 690, ezekre emlékszem, és arra, hogy megvilágosodási szint kb. 600-nál kezdődik.
Ami számunkra érdekes, hogy vajon Eckhart Tolle milyen pontszámot ért el? Nekem, akinek nagyon sokat nyújt a meglátásai, meglepően alacsony pontszámnak tűnik: 555-öt. Tehát még a megvilágosodási szinten sincs. Barátom azzal próbált „vigasztalni”, hogy Tolle csak valamiféle közvetítő lehet.
Na erre a kis „lelkem” fel is mordult. Vártam egy kicsit, hogy valamelyest felocsúdjak meglepetésemből és tiszta fejjel elgondolkodjam, nem is igazán a Tolle pontszámain, hanem a saját reagálásomon.
Az egyik bejegyzésemben már írtam, idézem:
„Tehát dióhéjban. Kezdetben csak hiányzott valami, majd megtapasztaltam azt valamit, amire azt mondtam, hogy ki szeretném terjeszteni az életemre. Még nem tudtam hogy hogyan, de akkor jött Tolle.”
Tolle lehető legtisztább formájában adta át nekem azokat az „eszközöket”, amelyekkel a korábban kitűzött belső célokat megvalósíthatom. Vagyis Ő az az ember, aki a tudatlanságból a tudatosságba, a Megnyilvánulatlanba vezető út csapdáit, útjelzéseit legtisztább, legérthetőbb módon közvetítette felém. Egyébként a Domján Lászlónak adott interjújában ki is fejti népszerűségének logikai és értelmen kívüli magyarázatát.
Szerintem, Tolle kevésbé van elfoglalva a Megnyilvánulatlan leírásával, inkább az odavezető út általa megtapasztalt aspektusait tárja fel közérthetően, gyakorlatiasan. A Megnyilvánulatlant pedig csak sejteti. A többi megvilágosodott személy, Jézust is beleértve – ő Isten fia? – elsősorban a mennyország, a nirvána, a megvilágosodott állapot milyenségére helyezte a hangsúlyt.
Az óda vezető út a fontos és nem a cél. Ezt a kettőt sokszor felcserélem, még akkor is, ha a cél a Megnyilvánulatlan.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 márc 25 cs, 09:20

Szia Berill!Először is örülök neki, hogy megosztod velünk a tapasztalataidat, meglátásaidat és ezzel szerintem nem vagyok egyedül.Egy-két gondoltat tennék csak hozzá az eddigiekhez.Említetted a szenvedést, amire én lehetőségként és hálával gondolok hiszen az által járhatom a jelenlegi utam. Ha nem lenne, nem is foglalkoznék Eckharttal és a megvilágosodás témájával.A tudati szintek kalibrálás le van írva a David R. Hawkins - erő kontra erő és a valódi én hatalma c. könyvében is. Ajánlom mindenkinek a fenti két mű elolvasását mert már azzal is emelkedik az egyén tudatszintje ha kapcsolatba kerül ezekkel a művekkel, ill. bármilyen más hasonló tiszta írással. Példa kedvéért itt megemlíteném Eckhart Tolle-t. Maga a kalibrálás egy kineziológia tesztválaszon alapul amit bárki könnyen elsajátíthat. Aminek elsajátítása az alábbi előnnyel is jár - részlet a könyvből " Mostantól kezdve tehát a történelemben először bármely állításról kideríthető, hogy igaz-e vagy nem és lemérhető bármely személy, szervezet vagy eszme valódi értéke." A fenti módszerrel Domján Laci lemérte Eckhart-ot és ha jól emlékszem 935 vagy 945-ös értéket kapott. A maximum az 1000, ennél többet nem képes elviselni az emberi test és idegrendszer. 1000-es szinten álltak a nagy avatárok is úgy mint Jézus vagy Buddha. " Egyetlen 1000-es tudatszinten álló avatár is már tökéletesen ellensúlyozza az egész emberiség teljes negativitását."Itt egy videó a témáról Domján Laci előadásában:
##SANITISED## width="425" height="344">##SANITISED## src="http://www.youtube.com/v/ vx7vPpeEx5E&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave- flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344">##SANITISED##>##SANITISED##>
Személyes véleményem, hogy óriási jelentősége van annak, hogy az emberi tudatszint emelkedjen...Végezetül pedig igen, Eckhart az útjelzőket adja meg és a kapuig elvezett onnan pedig már nekünk kell tovább mennünk - hiszen ezt a lépést senki más nem teheti meg helyettünk.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 márc 25 cs, 11:47

Bocsi, én ezt nem értem!

A nyugati kultúrában mindig mérnek, igazolni akarnak mindent a technika vívmányaival. Részint a Timeless által idézett rész hatására nyitottam tágra a szememet...

" Egyetlen 1000-es tudatszinten álló avatár is már tökéletesen ellensúlyozza az egész emberiség teljes negativitását."

Ha a fenti elképzelés a valóságot tükrözi, akkor Buddha vagy Jézus idejében (maradjunk az általunk ismert, 1000-es szinten működőknél) miért nem változott akkorát a világ. Jézus tevékenykedése után szakadt rá Európára a sötét középkor!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 26 p, 11:33

Sziasztok,

Köszönöm a hozzászólásaitokat és Timeless lelkesítő szavait. Ezekből is látom, hogy hasonló dolgok, témák, és problémák mozgatnak, motiválnak minket.
Tudatossági szint mérési lehetőségéről eddig nem tudtam, de Timeless részletes ismertetése szerint tehát létezik, és sokan különböző következtetések levonására használhatják. Ismételnem kell magam, hogy engem nem nagyon tudott lázba hozni, csak elgondolkodtatott: Vajon ez az ismeret előrébb visz minket, vagy csak újabb információ az ismeret „tárházunkba”? Nem elég csak érezni, hogy pl. Tolle egy nagyszerű gondolkodó, meglátó és szellemi vezető, mint ahogy itt sokan érezzük is?
A Judit felvetését az első elolvasásra nem tudtam hová tenni. Én el tudom képzelni és fogadni, amit Timeless a magas szintű avatárokról közöl velünk. De hogy pl. Jézus után miért következik a sötét középkornak nevezett időszak, ami állítólag a legújabb kutatások szerint nem is volt annyira sötét? Ésszerű magyarázatot nem találok erre, csak van egy megérzésem.
Nem mennék bele magas röptű történelmi magyarázatokba, hanem a saját életemből hoznék fel egy meglátást, amely ma reggel, rögtön azután, hogy elolvastam az új bejegyzéseket, villant át az „agyamon”.
A napokban írt néhány bejegyzésem alatt egy kérdés kezdett motoszkálni bennem, inkább mint egy belső érzés: Miért nem vagyok magasabb tudatossági szinten, miért nem ragyog át rajtam jobban a Megnyilvánulatlan? Ezek nem elégedetlenségként, hanem valami jelzésképpen érkeztek hozzám. Arra motiváltak, hogy nézzek magamba, és tudatosítsam mind azt, amit látni fogok ott, bármi legyen is az.
Ma reggel egy kis időt szántam erre, és meditáltam. A meditáció alatt a felröppenő gondolatokkal, érzésekkel nem volt gondom, mert ahogy jöttek, úgy el is tudtam engedni őket. Minél mélyebbre mentem, annál inkább éreztem a Megnyilvánulatlan közelségét, a Fényt, de egy kellemetlen érzés is kezdet magával ragadni. Mint ha egy nagy falba ütköznék, ami akkora ellenállást fejtett ki rám, hogy már kezdtem magamat kényelmetlenül érezni. Sőt még egy hang is figyelmeztetett, gondolom az egom, hogy ha áttöröd a falat, akkor „meztelen” és védtelen leszel a támadásokkal szemben. A félelem. Még lokalizálni is tudtam a helyét a mellkasomban és az körül.
Annyira erős volt ez a fal, pajzs, blokk, akárminek is nevezzük, hogy mélyebbre nem engedett, közben a telefonom is megszólalt, de örültem annak, hogy tudatosodott bennem, és tudom, hogy mivel állok szembe.
Kérdezhetnétek, hogy a Judit felvetése és a személyes tapasztalatom között hol a párhuzam?
Ahogy saját életünkben megjelenik a Fény, vele együtt megjelenik annak ellentéte, mint pl. nálam egy igen erős fájdalomtest, pajzsként elhitette velem, hogy csak ő tud segíteni. Ha az emberiséget nézem, akkor szerintem ugyan ez játszódik le, csak egy sokkal nagyobb harcmezőn. Az ellenfelek? az egyik oldalon Jézus, a megvilágosodásával, az isteni mivoltával, a másik oldalon a kollektív tudatlanság, a kollektív fájdalomtest. Ebben a harcban, ahogy tények is mutatják, még addig sem jutott az emberiség, mint én a saját kis harcmezőmön. A kollektív még nem volt felkészülve, hogy átváltson tudatossággá, hanem az értetlenségbe, elégedetlenségbe fordulva tovább erősítette saját magát.
A kérdés maradt: Mi kell hozzá, hogy a mérleg nyelve átbillenjen, hogy megtörténjen a váltás?
Szerintem: a sok kis Buddha, a sok kis Jézus, a sok kis E. Tolle.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 márc 26 p, 01:11

Kedves Berill, Én is szeretném megköszönni Neked a bejegyzéseket. Valóban, akik próbálják útjukat tudatosan járni, hasonló tapasztalatokat élnek át.
Szerintem minden másokról szóló adat érdekes, ha gondolatébresztő, akkor azért, ha ellenérzést kelt, akkor azért. Mint minden információ, ez is rezgéseket hordoz, és különböző húrokat pengethet meg az emberben. Ki tudja, hogy ez aztán hova vezet, milyen harmonikusokat fog találni, vagy milyen diszharmóniát ébreszt.
Például amit Te írsz, engem elgondolkodtat, vagy felismerésre késztet, próbálok tanulni belőle. Amikor hasonlókat olvasok ahhoz, ami magam is átélek, egy kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül azaz a Te valóságod hasonló rezgése megtalálja az enyémet és ez jó érzés.

Mindenkinek megvan a maga kis "harcmezeje" és halad rajta, ahogyan tud. Én ajánlom mindenkinek a "Lelkünk útjai" című 3 kötetes könyvet, talán ismered/ismeritek. Több életre kiterjedő kérdésre adhat választ.

Most jutott eszembe Berill: legközelebbi meditációd alkalmával talán a nagy falban építhetsz egy kis ablakot, amit bekukucskálhatsz, majd egy nagyobbat, majd egy ajtót, Így talán beengeded Magad saját Magad csöndjébe.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 márc 26 p, 07:34

Berill, nem véletlenül írtam a sötétet, ugyanis az inkvizíció ideje alatt közel annyi nőt öltek meg boszorkányság vádjával, mint amennyi ember meghalt a második világháború idején.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 márc 27 szo, 10:00

Judit írta ...


" Egyetlen 1000-es tudatszinten álló avatár is már tökéletesen ellensúlyozza az egész emberiség teljes negativitását."

Ha a fenti elképzelés a valóságot tükrözi, akkor Buddha vagy Jézus idejében (maradjunk az általunk ismert, 1000-es szinten működőknél) miért nem változott akkorát a világ. Jézus tevékenykedése után szakadt rá Európára a sötét középkor!


Jogos és érdekes a kérdés Judit részéről s gondolom másokat is foglalkoztat.

A skála szerint minden ami 200-as érték alatti az pusztító - harag, félelem fásultság stb, ami pedig fölötte van az építő - elfogadás, pártatlanság, szeretet stb. Ezen kívül az Erőre a logaritmikus növekedés jellemző- szerencsére.
Ennek értelmében:
Egy 300-as szinten álló egyén ellensúlyoz 90 ezer 200-as alatti szinten álló egyént.
Egy 400-as szinten álló egyén ellensúlyoz 400 ezer 200-as alatti szinten álló egyént.
Egy 500-as szinten álló egyén ellensúlyoz 750 ezer 200-as alatti szinten álló egyént.
Egy 600-as szinten álló egyén ellensúlyoz 10 millió 200-as alatti szinten álló egyént.
Egy 700-as szinten álló egyén ellensúlyoz 70 millió 200-as alatti szinten álló egyént.
Tizenkét 700-as szinten álló egyén megfelel egy-egy 1000-es szinten lévő avatárnak.
Egy 1000-es szinten álló egyén is már tökéletesen ellensúlyozza az egész emberiség teljes negativitását

A világ lakosságának mindössze 15%-a áll a kritikus 200-as tudati szint felett. e 15% együttes energiája mégis elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a fennmaradó 85% negativitását.
Az emberiség egészének tudati szintje hosszú századokon keresztül a veszedelmes 190-es értéken stagnált, majd 1980-as évek közepén hirtelen felugrott a reményt keltő 204-es, majd később a 207-es értékre.

Fontos megjegyezni az, hogy van egy 1000-es avatár az nem azt jelenti, hogy megszünteti a negativitást csak ellensúlyozza, más szavakkal azt jelenti, hogy az emberiség nem pusztítja el magát a negativitása áltál -ez már egy óriási dolog-, hiszen van egy 1000-es ellensúly vagy több kisebb 700-as, 800-as. A negativitás végéhez azért nagyobb ellensúlyra van szükség, de szerencsére jó úton haladunk egyre növekszik a kollektív tudatszint.

A sötét középkor időszakában véleményem szerint hiányzott az a bizonyos megfelelő mértékű ellensúly. Ez azonban a történelem során többször is előfordult így történhettek meg azok a borzalmas dolgok amiket a történelem könyvekből már ismerünk.

A lényeg, hogy átbillent a mérleg nyelve a pozitív tartományban és a Mi dolgunk is az, hogy ez tovább erősödjön!

Végezetül egy idézet az Erő kontra erő könyvből:

" A hozzáértők nem feltűnőek
Egyszerűeknek tűnnek
Akik tudják ezt, azok ismerik az Abszolút jellegét
E jelleg ismerete a lágy Erő
A lágy Erő mozgat mindent, de neve nincsen
"



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 29 h, 08:48

Sziasztok! Szia Napsüti!

Köszönöm Neked is a rokonszenvező és ösztönző szavaidat. Hogy őszinte legyek, tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért írom le mindezt magamról. Eleinte, néhány évvel ezelőtt, magamnak kezdtem lejegyzetelni a fontosabbnak vélt történéseket, hogy esetleg később hasznát vehessem, és talán azért is, hogy írásban jobban tudatosíthatom kínlódásaimat. Az utóbbi és egy maroknyi belső hang viszont arra sarkalt, hogy veletek is megosszam tapasztalataimat. De azért kétségeim is vannak ezzel kapcsolatban: Biztos, hogy jó ez egy ide tévedt, Tolle tanításaival most ismerkedő látogatónak? Nem fog az első mondat elolvasására hátat fordítani az egésznek?
Egy ötletet szeretnék Neked, illetve hozzánk hasonló cipőben járóknak és főként Timelessnek javasolni, aki az egésznek az elindítója és technikai megvalósítója. Nem kellene egy picivel zártabb kört kialakítani azoknak, akik tényleg komolyan meg szeretnék valósítani az Istent, a Mostot, a Megnyilvánulatlant?
Más témákban már alakultak hasonló körök, online klubok. Ezekbe az érdeklődök meghívásos alapon és/vagy egy bemutatkozó levélke elküldésével, amiről a már bent lévők szavaznak, kerülhetnek be. A tagság további feltétele, hogy időszakosan hozzá kell szólniuk a témához, máskülönben kiesnek. Ezt csak egy javaslat!

Napsüti, nagyon kedves tőled, hogy a szívedhez közel álló írásokat megszeretnéd osztani velünk, velem. Amikor közelebbről kezdtem megismerni Tolle műveit, egy igen erős belső hang hatására elhatároztam, hogy csak akkor veszek elő más szerzők könyveit, amikor az általa megtapasztaltakat én is megtapasztalom a Megnyilvánulatlanba vezető úton. Azaz érzésem, hogy ha egyszer ebben a „kegyelembe” részesülők, akkor talán már nem lesz szükségem másra. Viszont a kedvedért, ha már ilyen kedvesen ajánlottad, bele fogok nézni ezekbe a könyvekbe. Egyet már le is töltöttem, a tapasztalatokat majd leírom.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 29 h, 09:47

Sziasztok! Szia Judit!

A hétvégén gyakran eszembe jutott a fórumon zajló párbeszédünk. Gondoltam, hogy nem válaszolok rögtön, hanem egy kevéske időt szánok a feltett kérdések átgondolására, és hagyom leülepedni a zavarossá vált vizet. Reménykedtem abban is, hogy egy apró lángocskát kapok a Megnyilvánulatlanból.
A téma megvilágosodása nagyon lassan akarta megmutatni magát, mert helyette inkább kétségek törtek rám. Az egom egyre csak azt diktálta nekem, hogy mutassam meg, mennyire vagyok műveltebb, okosabb; az elmém ellenállása egyszer Timeless máskor Judit állításával szemben aktiválódott. A végén már saját elképzeléseim alakultak ki. Ezeket fel sem sorolom nektek!
Az egom átvette az irányítást, és vele együtt a szokásos ellenállási mintáim bukkantak a felszínre: pl. bizonyítási kényszer, nekem van igazam stb.. Magyarul, vagy inkább Tollésan megfogalmazva hátat fordítottam a jelennek, a mostnak.
Mit bizonyít mind ez? Csak egyet. Felesleges meddő vitába keverednem, ahol az érv és ellenérv, ok és okozat csak is az intelligencia területén csaphatnak össze, és semmiképp sem terelik az embert a mostba.
Vannak olyan emberek, akik örömüket lelik az ismeretek áradatában, pl. tudatossági skála, az emberek sorrendbe rakása pontozással, és ehhez még elméleteket is gyártanak. Más teendőnk nincs, hogy fogadjuk el ezt a formát is. És vannak olyanok is, mint én, akinek ezek a többlet ismeretek nem több, mint információk. Ha tudomásom van róluk vagy nincs, teljesen mindegy a Megnyilvánulatlanba vezető utamon. Akárhogy is van, nem szabad elveszítenünk a Mostot. A kulcs: hűség és kitartás a Most és Megnyilvánulatlan mellett. Megint ezek a jó öreg emberi erények!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 márc 29 h, 11:52

Kedves Berill! Én sokáig csak olvastam a hozzászólásokat és biztos vannak mások is így, úgyhogy mindenképpen jó, hogy megosztod velünk az utadon szerzett tapasztalataidat. Úgy gondolom, ha szeretnénk egy ilyen zártkörű fórumot, az csak miattunk kellene. Ha valaki emiatt fordul el, mert megijed, akkor majd jön később, amikor eljön az ideje.
Először én is csak "olvasgattam" Tollét, aztán amikor egyre több dolgot találtam igaznak belőle, megkaptam az Új Föld-et. Belenézegettem, letettem. Eltelt pár hónap. Aztán elővettem, olvasgattam, most már újra és újra olvasom azokat a részeket, amik az "elevenembe vágnak".

Szóval felvetésedre: lehetne egy zártkörű fórum, ahol magánjellegű problémákról beszélgetnénk, de az általánosabb jellegű tapasztalatokat le kellene írni, hogy elérhető legyen mindenkinek, aki idetéved (nyilván nem véletlenül),

A Lelkünk Útjai egyrészt nagyon érdekes volt, mint téma, másrészt a halálhoz való hozzáállásomon változtatott. Mostanában megint elővettem és pár dologra rájöttem.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 márc 29 h, 02:49

Sziasztok! Kedves Napsüti!
Egy kis kedvcsinálóként arra gondoltam, hogy ha nincs ellenedre és van egy kis időd, le tudnád írni azokat a tapasztalataidat A lelkünk útjai c. könyvvel kapcsolatban, amelyek eddig leginkább megfogtak?

Még egy érdekes dolgot tapasztaltam a hétvégén. Néhány évvel ezelőtt láttam a Békés harcos útja című filmet. Akkor is tetszett, de most már azt állíthatom, hogy akár Tolle is írhatta volna a forgatókönyvét. Mindenkinek ajánlom!



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 márc 29 h, 03:50

Kedves Berill, Amikor először, pár éve megkaptam a könyvet, bevallom, az érdekes téma fogott meg benne. A 3 kötetes könyvben az író hipnózisban "kikérdezi" a pácienseit és az adatok alapján írja le a szellemvilágot, a lélekcsoportokat, a hierarchiát, a lelkek fejlődését, az életek közötti életet, karmákat stb. Nagyon sok mindenről ír. A páciensek történetei összecsengenek és kiegészítik egymást. A különböző szinten álló lelkek fejlődését lehet nyomonkövetni. Mindegyik kötet más szempontból elemzi a témát.

Mindamellett, hogy lenyűgöző olvasni az interjúkat, vagy hipnózis-üléseket, a megható és elgondolkodtató történeteket, az érdekesség mellett tanulságos is volt. Én elgondolkodtam azon, hogy milyen faladataim lehetnek az életben, kik lehetnek a lélektársaim. Az életemben előfordul pár ember, akik valahogy az idő múlása ellenére jelen vannak, még amikor tizenévre "eltűntem" (külföldön), akkor is itt vártak, vagy véletlenül ismét megjelentek az életemben. Az egyik barátom, akivel a megismerkedésünk is meglepő volt, kb 15 év után teljesen véletlenül a születésnapomon, a munkahelyemen találkoztunk össze és azóta is jóban vagyunk. Mindig is voltak "segítőim", akik hol megjelentek, hol eltűntek.

Több életesemény értelmet nyert számomra, megint "felvettem a kapcsolatot" a szellemi vezetőmmel. Mások történetének olvasása segített a saját történetem jobb megértésében.

Köszönöm, hogy ajánlottad a filmet, utána fogok nézni!

Kíváncsi vagyok, milyen gondolataid támadnak, ha beleolvasol a könyvbe (ha úgy hozza kedved). Kérlek, majd oszd meg velünk.

Most milyen az ösvény, amin az utadat járod, puha, füves, vagy gazos és feltöri a lábadat?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 01 cs, 02:23

Ahogy olvasgatom az egyre szaporodó bejegyzéseket, azon tűnődöm, hogy mire jó ez a fajta párbeszéd a véleményekről, tapasztalatokról és meglátásokról. Korábban már beszélgettünk erről, és néhány dolog el is hangzott ezzel kapcsolatban, mint pl. keresőkkel megosztani és megismertetni Tolle tanításait, magunk között feltárni saját tapasztalatainkat és tanulni a meglátásainkból. De még egy dologra nagyon jó! Meglátni magunkban az alattomos ellenállási mintákat, az egot. Eleinte magam sem vettem észre ezeket, csak nagyon idegesítettek, zavartak, és annyival intéztem el, hogy a mások látják rosszul a dolgokat. Rögtön itt bújik meg az első „mumusom”: könnyebb másokat hibáztatni, könnyebb másik szemében a szálkát meglátni, mint a gerendát a magáméban, illetve a „nekem van igazam” csípőből hozzáállás. Vagyis az ego megnyilvánulásai. Még néhány konkrét példát engedjetek meg!
Timeless részletes beszámolója a tudatossági szintekről, vagy ehhez hasonló a Napsüti lelkesedése a Lelkek útja című könyvhöz – én még nem olvastam, csak a tartalomjegyzékét tanulmányozgattam – szintén ellenállásba üköztek nálam. Ezek túl sok információt hordoznak, amit nem tudtam feldolgozni, és teljesen szembeálltak a múltamban megtapasztalttal. Azzal, hogy a rengeteg tanulás az iskolákban, képzéseken, az információáradat a TV-ben, a rádióban nem tanítottak meg legfontosabbra, a Létezésre. Információ kontra egyszerűségből előbujt a második mumusom a bizonyítási kényszerem, hogy csak is nekem van igazam. Az én tapasztalatom a jobb, mint a tiéd. Hozzá tenném, hogy nem ilyen élesen és tisztán érzem ezeket, ahogy szavak éles „képként” kirajzolódnak az elmében, hanem mint egy rosszul exponált fénykép, amelyen csak elmosódott alakok, formák látszanak, egy nagy ködös valamiként. A jelenlét ködbe burkolódzott.
A Judit bejegyzéseivel többször szembekerültem, ilyen az utolsó chatboxos bejegyzése is: „Ági, lehet úgy is jelen lenni, hogy közben gondolkodik az ember.” Erre rögtön reagáltam magamban. A Tolle tanításaiból, hogy a gondolkodás a nagy része felesleges, és kizökkent a mostból, és tedd barátoddá a csendet, illetve a Megnyilvánulatlan legmélyebb megélése közben tapasztalható gondolatmentesség, legfeljebb a távolban érzékelhető valamiféle gondolat és érzelem áramlás, de ezek semmiféle zavaró hatást nem váltanak ki, szembe kerültek Judit állításával. Gondolat kontra gondolatmentességből a harmadik „mumusom” is előkerült: a teljesítmény kényszerem. Ha valamit csinálok, akkor legyek benne minél sikeresebb. Nem az út, hanem a cél lett a fontosabb.
Remélem megtettem az első lépést azzal, hogy az egomnak az e fajta megjelenéseit tudatosítottam, és egy kis bölcsességgel, kitartással, figyelő tudatossággal és 3E-vel már biztosabban járhatom most azt a bizonyos keskeny ősvényt, és nem majd……

A békés harcos című filmből eszembe jut egy idevágó nagyon érdekes meglátás: A bölcs ember nem csak tud, hanem amit tud azt alkalmazza is. Aki nem ismeri a filmet, ne ijedjen meg a címétől. Nem egy kínai kungfus vagy karatés film, mert én azt hittem, és ezért sokáig meg sem néztem.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 02 p, 11:42

Timeless részletesen leírta a honlapon a Megnyilvánulatlanba vezető kapukat, amiket Tolle a régebbi műveiben is ajánlott. Csak egy kis emlékeztetőnek szánom ezek rövid felsorolását:

- Figyeld a tudatodat, és érzéseidet és tedd ezt a szokásoddá! Ez a figyelő tudatosság. Nálam talán ez vált be a legjobban. Ebben a körben említi a két nagy mumus megfigyelését. Egyrészt a fájdalomtestet: Tudatosítsd! Fogadd el! Ne gondolkozz rajta! Ne azonosítsd magad vele! Maradj megfigyelő! És a megfigyelőt is tudatosítsd! Másrészt, amikor a megfigyelés is ellenállásba ütközik: Figyeld meg a fájdalomtesthez való ragaszkodásodat és a azt a kényszerítő erőt, amely gondolkozásra, beszédre indítana!

- Közvetlenül irányítsd a figyelmedet a mostra! Használd ki az összes érzékszervedet!

- Érezd a belső test energiamezőjét!

- Figyelj a légzésedre!

- 3E: elfogadás, elengedés, elégedettség.


Ajánlani tudom nektek még a testgyakorlást, és ezek közül is a jogát vagy a chi kung-ot. Mostanában látom, hogy Tolle honlapján is előkerült a jóga.
Én a jogát szeretem jobban, és ebből is elsősorban az ászanákat és a légzést gyakorlom. Az izmok nyújtásával, az egyensúly gyakorlásával hihetetlen könnyen rá tudja irányítani a figyelmemet a keletkező kellemes érzésekre, és ez által a mostra.
Az elméletről egy link: - LINK -
Az ászanákról egy másik link: - LINK -


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 08 cs, 08:40

A tudatosság könnyebben tud kibontakozni a természetben, hobbikban, meditációban, jógában stb., persze néha még ezekbe is beszivároghatnak az ego különböző mintái. Napokban rá kellett döbbennem, hogy a tudatosságom fenntartása az élet több területén ismétlődően ugyanazokba az akadályba ütközik, és nap, mint nap „elvérzek”. Ilyen területek különösen az emberi kapcsolattartás.
Hihetetlen, hogy mennyi szerepet tudok felvenni, attól függően, hogy a félelmem-vágyaim milyen keverékét tudom társítani az adott személyhez, akivel a sors éppen összehozott. Nagyon kevés az olyan ember, akivel szemben nem játszok valamilyen szerepet. Talán ilyen, a gyerekeim. Sokszor mondják is rám, amikor a gyerekekkel játszom, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek. De ebben a megjegyzésben, inkább ítélkezést szoktam kiérezni, mint sem valami pozitív dolgot. A gyerekekben még ott van valamiféle ártatlanság a Megnyilvánulatlanból, amely még a legegosabb teremtményt is elvarázsolhatja. Megemlíteném ennek az ellenkezőjét is, amikor a gyerek az örökölt és a szerzett éledező fájdalomtestétől kiborítóak tudnak lenni. A szülő nem is csodálkozhat ezen, hiszem legjobb esélye van arra, hogy a saját gyerkőcébe hasonló fájdalomtestbe ütközik, mint ami benne van. Ilyenkor kell leginkább a tudatosság magaslatain lenni, máskülönben a saját fájdalomteste is hatványozottan ébredni fog.
Tolle számomra találóbb meglátásait idézem:

Végső soron persze, nem is létezik „másik", s így valójában mindig önmagaddal találkozol.

Az ítélkezéssel való felhagyás nem jelenti, hogy nem látnád, mit tesz. Csupán azt jelenti, hogy fölismered: viselkedése a kondicionáltság egy formája, s azt akként látod és akként fogadod.

Ha az ő múltja a te múltad lenne, az ő fájdalma a te fájdalmad, s az ő tudatossági szintje a te tudatossági szinted, akkor pontosan úgy gondolkoznál és cselekednél, mint ő. Ennek felismerése szüli meg a megbocsátást, az együttérzést, a lelki békét.

A legtöbb emberi interakció a szavak cseréjére korlátozódik - a gondolat birodalmára. Létfontosságú némi csendet vinni a kapcsolataidba, különösen a szorosabb kapcsolataidba.

Az emberi interakció lehet pokol. Ám nagyszerű spirituális gyakorlat is.


Ezt a fajta spirituális gyakorlatot, akár „önmegismerési” játéknak is felfogható. Ha valakivel találkozom bárhol az utam során, az éber nyugalommal figyelem a gondolatait, érzéseit, gesztikulálásait, tehát mindent, még a saját reagálásaimat is.
A kapcsolattartásaimnak két csatatere van, ahol legtöbbször „elvérzek”. Az egyik, amikor rögtön előítélettel érzek irányába. Az előítéleteimben vágyaim-félelmeim különös keverékét alakítom ki magamba. A másik, amikor a másik személy olyan erős reagálást vált ki, hogy a figyelő tudatosságomat is magával sodorja. A reagálásaim olyan gyorsan válthatják egymást, hogy alig ébredtem tudatára az egyiknek, jön a másik. Hopp itt van az egyik fájdalomtestem! Mondjuk, ha valaki ítéletet mond felettem, és reagált rá a hiúságom, rögtön helyébe lép a másik fájdalomtestem. Mondjuk, ha valaki okosabb akar lenni, mint én, és marha jó tanácsokkal ellát, és erre is reagál a beképzeltségem, és így tovább. Nem győzőm kapkodni a fejem. Jé, még ez is és az is ki tud hozni a sodromból! Sokszor előfordul, hogy egy-egy reagálásom abszurditása mosolyra késztet, amit humorban, viccben oldok fel. Az utóbbi még talán a legjobb módszere annak, ha hangot szeretnék adni a belső reagálásomnak, a belső feszültségemnek, főként ha a másik is vevő rá. Vigyázni kell, hogy a humor nehogy célt tévesszen, mert akár „csípősebb” is lehet.

Tollét idézve a kapcsolattartás kulcsa: a figyelem, az éber nyugalom.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 14 sze, 01:01

Két tapasztalatomat szeretném megosztani veletek, amelyek mostanában történtek velem. Valójában nem is tapasztalatok, hanem inkább a korábbi felismerések megerősítése, vagy újbóli átélése.
Az egyik reggeli meditációm során, amikor tisztán éreztem a belsőtest energiamezőjét és a könnyedség állapotába kerültem, a gondolatok, félelmek, fájdalomtestek ahogy jöttek, úgy el is mentek. Egyik sem hagyott maga után űrt, vagy egy másik gondolatot, vagy érzést. A különlegesség abban rejlett, hogy ehhez semmiféle kitartásra nem volt szükségem, folyamat önfenntartóvá vált, pontosabban annyira közel került(em) a megnyilvánulatlanhoz, hogy onnét kapta(m) az erőt. A gondolatok benyomások nélkül filmszalagszerűen peregtek le előttem. Ez az érzés annyira intenzív volt, hogy ma is kristálytisztán magamban érzem, és ha csak rágondolok és átérzem, rögtön hasonló állapotba kerülök, mint akkor. Talán Ági is hasonló érzésre akart utalni az egyik chatboxos üzenetében.
Ha beazonosítom ezt az állapotot, akkor leginkább Tolle egyik kapujához tudnám hasonlítani: Az elfogadáshoz és az elengedéshez. A kapuk, néhány üzenettel korábban nagyjából felsoroltam őket, hétköznapok átlag tudatossági szintjén alkalmazva is hatékonyan tudnak működni, de az igazi, elsöprő erejük egy mélyebb tudatállapotban tapasztalható meg, amely már nem is önmaguk, hanem tulajdonképpen a megnyilvánulatlan.

A hétköznapok sokunknak annyira megszokottá tudnak válni, hogy elfogadjuk természetes állapotnak. Csak néha érezzük, hogy nincs valami rendjén, de ezt is csak valami távoli elégedetlenségként vagy nyugtalanságként érzékeljük. A napokban hasonló cipőben jártam, és csak arra figyeltem fel, hogy valami elfoglaltságot próbáltam keresni magamnak. Ilyenkor vagy a TV-t kapcsolgatom összevissza, vagy belekezdek valamibe és nem fejezem be, de sok más arca lehet a formákban való keresgélésnek.
A keresgélés egyik legádázabb fajtája, amikor ez a bizonyos távoli érzés spirituális keresgélésekbe hajszol. Tudatosságunk elfedésével elhiteti velünk, hogy csak elmével emészthető gondolatokra van szükségünk, amit tovább tudunk gondolni, csavarni….
Végső elkeseredettségemben Tolle valamelyik művét vettem elő azért, hogy talán valamilyen inspirációt kapjak tőle. Ahogy nyúltam a könyv felé, belém hasított az a felismerés, hogy nem kell keresgélnem, mert minden amire szükségem van már rendelkezem, bennem van. A csend, a béke, a szeretet, vagyis a Megnyilvánulatlan. Csak ki kell nyújtanom a „kezemet” érte.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 22 cs, 08:29

Kriszti chatboxos üzenetén felbátorodva gondoltam, hogy írok néhány szót a meditációról, persze nem profiként, hanem csak lelkes amatőrként. A téma nekem is aktuális, mert az utóbbi néhány hónap meditációim inkább erőlködésnek tűnnek, mint sem valami felszabadító gyakorlatnak. Chinmoy szerint még a legnagyobb guruk is megélnek egy-egy mélypontot az életük folyamán, amikor a meditációjuk nekik sem a megszokott kerekvágásba megy.
A fogalmáról, technikájáról nem írnék, mert már az interneten több helyen is részletekbe menően le van írva. Ha esetleg mégis valaki ki lenne éhezve egy kis információra, akkor a következő honlapot tudnám ajánlani: - LINK - .
Mit is mond erről Tolle? Szerintem, nagyon lényegre törően fogalmaz a Most hatalmában és a Most hatalma a gyakorlatban. Röviden összefoglalva így hangzik időrendbe téve:

1. Néhány tanács a külső körülményekre, a testtartásra. Ezek közül kiemelném az ülő testtartással kapcsolatban: Tartsd a gerincedet egyenesen, de ne mereven, és ne dőlj rá a szék háttámlájára! Ezzel az éberségedet tudod fenntartani. Legyél laza!
2. A légzés figyelése.
3. A belső testbe merülés. Tudatosítsd azt, ne gondolkodj róla, csak érezd azt!
4. Engedj el minden vizualizált képet, és csak a belsőtest energiamezőjére összpontosíts! Szinte válj eggyé vele! Saját tapasztalatom, hogy belső tested tudatosítását egyik tesztrészről áttehetem egy másikra, mintha keringtetném belső test energiáját, amely még intenzívebbé teheti belső testtel való eggyé válást.
5. Amikor elérted a megnyilvánulatlant: Maradj itt, ameddig jólesik! Majd fokozatosan gyere ki ebből a tudatállapotból! Lassan tudatosítsd a fizikai testedet, testi érzékeléseidet, nyisd ki a szemed! És meditatív módon nézz körül, címkézés nélkül, és továbbra is érezd a belső testedet!

Még mit mond erről:

„Egy lényeges szempontból azonban már nem vagy ugyanaz, mint aki előtte voltál: magadban immár bepillantást nyertél egy olyan valóságba, amely nem „e világi", de mégsem különül el ettől a világtól, ahogyan tőled sem.”

„A pillanatról pillanatra testedben élés gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül hatása csak átmeneti lesz.”

„Amikor néhány percre ráérsz - különösen este, közvetlenül elalvás előtt, valamint reggel, közvetlenül fölébredés után -, „áraszd el" a testedet tudatossággal!”

E módszer mellett még számos más is létezik, és az ember karakterének és pillanatnyi lelki állapotának megfelelően választhat közülük. Az eddigi tapasztalatom az, hogy bármelyiket is választja az ember, előbb-utóbb már nem fog annyira hatásosnak bizonyulni. Unalmassá válik, és így az ego ezen is megtalálja a rést. Egy másik csapda, hogy a meditációval járó kellemes érzetek, sőt a Megnyilvánulatlan válik céllá. Ilyenkor az elme ezekre fókuszálva paradox módon tulajdonképpen elveszti azokat. A lényeg nem a cél, hanem az út.

A Kriszti kérdésére visszatérve, ha egy nagyon erős stresszhatás, egy nagyon erős negatív gondolat vagy érzés alatt állsz, amelyek akár szomatikus tüneteket is kiválthatnak, akkor ezek ezerrel azon lesznek, hogy a maradék fényt is ködbe burkolják. És csak körbe jársz, magyarul szenvedsz. Ha olyan erős a szenvedés, akkor paradox módon az fog rákényszeríteni a megadásra, az elfogadásra.
De még mielőtt elkezdenél szenvedni, azért van két dolog, amelyek be szoktak válni. Az egyik a jóga, testgyakorlás. Az izmok és izületek nyújtása, jóga légzés hatékonyan el tudja vonni a figyelmedet a gondolataidról és közvetlenül ráirányítja a testi érzeteidre, így a mostba kerülsz.
A másik az inkább ahhoz lehetne hasonlítani, amikor trópusokra utazol, én még nem voltam, és előtte beoltatod magadat mindenféle betegséggel szembe, amik abban az országban, földrészen előfordulnak. Így tehetsz akár a meditációd előtt, vagy akár a reggeli felkelésed előtt is. Csak itt egy érzés, egy hozzáállás, egy attitűd, bárminek is nevezzük, kialakításáról van szó. Ez egy érzés típus, amelynek receptje: Vegyél egy csipetnyi derűt, egy csipetnyi éberséget, egy kanál megbocsátást, egy marék bizalmat, egy marék elfogadást, egy marék elégedettséget! Ezt a meditációd előtt igyekezz átélni, akár mint egy távoli érzésként. És ha már egy picike pozitív változást érzékelsz hozzáállásodban, akkor jöhet akár a Tolle által javasolt meditáció. Ezzel beoltottad, immúnissá tetted magadat a különböző zavaró tényezőkkel szembe. Pl. Álmosság-éberség, harag-megbocsátás, derű-lehangoltság, teljesítménykényszer- elégedettség stb.. Ha meditációd közben is még valami akadályoz, akkor csak erre az érzés típusra kell összpontosítanod, de nem mint meditációd tárgyára, hanem mint távoli háttérként érezd át! Fókuszodban továbbra is a légzésed, vagy a belső test energia mezője marad. A kitartóbb negatív gondolatokat és érzéseket fogad el, irányítsd rá a figyelmedet, de ne gondolkozz róla, és a végén ezek fognak bevezetni a mostba. Ha meditációd folyamán egyéb kellemes kép, érzés, könnyűség érzése jelenik meg, akkor ne próbáld követni őket, mert különben eltűnnek.
Ezt a kezdetben távolinak tűnő barátságos és kellemes érzés típust, állapotot nehéz beazonosítani, de amikor beléptél a Megnyilvánulatlanba, akkor ez teljesen kitölt, és érzed a mindennel való kapcsolatodat: ez nem más, mint a jó öreg szeretet.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 ápr 30 p, 11:56

Hogyan értelmezitek a megvilágosodást? Felfogható úgy, mint egy eseményt, amely után már megvilágosodott vagy? Tolle előadásaiban valami hasonlón esetet mesél el saját életútjával kapcsolatban. Az öngyilkossághoz közeli életszakaszában történt egy olyan megtapasztalása, amely az egész és későbbi életére is kihatott, azaz megvilágosodott. Vajon előtte mi történt? És utána? Esetleg most is történik vele hasonló eset? Még ő is „fejlődik”? Vagy Buddhát is vehetjük, aki egy fa alatt világosodott meg.
Én a megvilágosodást ilyen nagy ugrásként nem, csak apró, de átalakító lépésenként tapasztaltam meg. Ezt az utat jelenleg is igyekszem járni.
Az első ilyen meghatározó eseményem talán akkor volt, amikor megszületett az első gyermekem. Egy éjszakai böfiztetés után félálomban kezdett kialakulni bennem egy érzés, a felelősség súlya, a szeretet, a bizalom, a hála stb. különös egyvelege, amely olyan erős volt, hogy pillanatok alatt betaszított a megnyilvánulatlanba. Csak a tiszta szeretet maradt, amely körbe vett minket, apát és a gyerekét. Ilyen intenzíven, mint akkor, azóta sem éltem át a megnyilvánulatlant. A forma világomra gyakorolt hatása sem maradt el, mert még gyorsan melegében összehoztam(unk) másik két testvérkét is.
A hasonló esemény akkor volt még, amikor meditáció elsajátításán keresztül bejárásom nyílt a megnyilvánulatlanba. Ide sorolhatnám Tolle gondolatainak megismerését is, amelyek rengeteg kérdésemre választ és megérzéseimre megerősítést adtak.
Itt említhetném meg ezt a honlapot is, amit Timelessnek köszönhetünk.
Tolle a megvilágosodást paradox módon írja le az Új földben. Szerinte minden pillanatban döntened kell, hogy barátoddá teszed a jelent. Ezt a döntést mindig meg kell hoznod addig, amíg az a természetes állapotoddá válik. Ugyanakkor a könyv más helyén a fölébredésről, a megvilágosodásról, mint kegyelmi aktusról, állapotról beszél.
Ez számomra azt jelenti, hogy szándékkal, akarattal, erővel nem nyithatom fel a megnyilvánulatlanba vezető kaput. Minden, ami a forma világunkat mozgatja hatástalan a forma nélkülire. Viszont a mostban éléssel megteremthetem a teret és a jelent, a lehetőséget, hogy a megnyilvánulatlan rajtam keresztül nyilvánuljon meg.
Az örök kérdésem még mindig nem oldódott meg: Mikor leszek megvilágosodott? Mikor nem fogok szenvedni? Ha jól emlékszem, akkor Tollénak is feltettek ehhez hasonló kérdést. Amire azt válaszolta: Akkor, amikor már nem teszed fel ezt a kérdést.

Nektek mi a véleményetek a megvilágosodásról? Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető? Számunkra megvilágosodott személyek is szenvednek, de azt esetleg másképp élik meg?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 01 szo, 11:52

Berill írta ...

Hogyan értelmezitek a megvilágosodást? Felfogható úgy, mint egy eseményt, amely után már megvilágosodott vagy? Tolle előadásaiban valami hasonlón esetet mesél el saját életútjával kapcsolatban. Az öngyilkossághoz közeli életszakaszában történt egy olyan megtapasztalása, amely az egész és későbbi életére is kihatott, azaz megvilágosodott. Vajon előtte mi történt? És utána? Esetleg most is történik vele hasonló eset? Még ő is „fejlődik”? Vagy Buddhát is vehetjük, aki egy fa alatt világosodott meg.
Én a megvilágosodást ilyen nagy ugrásként nem, csak apró, de átalakító lépésenként tapasztaltam meg. Ezt az utat jelenleg is igyekszem járni.
Az első ilyen meghatározó eseményem talán akkor volt, amikor megszületett az első gyermekem. Egy éjszakai böfiztetés után félálomban kezdett kialakulni bennem egy érzés, a felelősség súlya, a szeretet, a bizalom, a hála stb. különös egyvelege, amely olyan erős volt, hogy pillanatok alatt betaszított a megnyilvánulatlanba. Csak a tiszta szeretet maradt, amely körbe vett minket, apát és a gyerekét. Ilyen intenzíven, mint akkor, azóta sem éltem át a megnyilvánulatlant. A forma világomra gyakorolt hatása sem maradt el, mert még gyorsan melegében összehoztam(unk) másik két testvérkét is.
A hasonló esemény akkor volt még, amikor meditáció elsajátításán keresztül bejárásom nyílt a megnyilvánulatlanba. Ide sorolhatnám Tolle gondolatainak megismerését is, amelyek rengeteg kérdésemre választ és megérzéseimre megerősítést adtak.
Itt említhetném meg ezt a honlapot is, amit Timelessnek köszönhetünk.
Tolle a megvilágosodást paradox módon írja le az Új földben. Szerinte minden pillanatban döntened kell, hogy barátoddá teszed a jelent. Ezt a döntést mindig meg kell hoznod addig, amíg az a természetes állapotoddá válik. Ugyanakkor a könyv más helyén a fölébredésről, a megvilágosodásról, mint kegyelmi aktusról, állapotról beszél.
Ez számomra azt jelenti, hogy szándékkal, akarattal, erővel nem nyithatom fel a megnyilvánulatlanba vezető kaput. Minden, ami a forma világunkat mozgatja hatástalan a forma nélkülire. Viszont a mostban éléssel megteremthetem a teret és a jelent, a lehetőséget, hogy a megnyilvánulatlan rajtam keresztül nyilvánuljon meg.
Az örök kérdésem még mindig nem oldódott meg: Mikor leszek megvilágosodott? Mikor nem fogok szenvedni? Ha jól emlékszem, akkor Tollénak is feltettek ehhez hasonló kérdést. Amire azt válaszolta: Akkor, amikor már nem teszed fel ezt a kérdést.

Nektek mi a véleményetek a megvilágosodásról? Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető? Számunkra megvilágosodott személyek is szenvednek, de azt esetleg másképp élik meg?


Hogyan értelmezitek a megvilágosodást?
A megvilágosodás nagyon egyszerű.
A kondicionált elmét feloldod az jelenlét erejével.
Egyszerűen légy jelen. Lépj túl az elmén.
Tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot.
Az elején minden pillanatért keményen kell küzdeni,
mert az elme nem hagyja magát.
Figyeld a fájdalomtestet. Fogadd el a pillanatot.

Mikor leszek megvilágosodott?
Akkor, ha kitartóan gyakorlod a pillanatban létezést.
(Hetek,hónapok,évek)

Mikor nem fogok szenvedni?
Amikor megvilágosodsz.

Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető?
A folyamat: események sorozata.
Lehet, hogy valaki egy éjszaka megvilágosodik, de azt sem véletlen.
Vannak előzményei.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 03 h, 08:32

A meditációról írt bejegyzésemben írtam egy bizonyos érzés típusról, amelyet meditáció előtt vagy reggeli felkelés előtt érdemes átélni. Szerintem Sri Chinmoy is erről beszél a Meditáció c. írásában.

"Ha Önnek nincsen meditációs mestere, aki vezetni tudja, akkor egészen mélyen magába kell mennie, és meg kell próbálnia szíve legmélyebb részéből megkapnia meditációját. Menjen egészen mélyen magába, és figyelje meg, képes-e egy hangot, egy gondolatot vagy egy ideát kapni. Ha igen, akkor menjen mélyen ebbe a hangba, ebbe az ideába és nézze meg, hogy felmerül-e Önben belső öröm, belső béke érzése. Olyan érzés, ahol nincsen semmi kérdés, semmi probléma és kétség. Ha megtalált egy ilyen érzést, akkor tudhatja, hogy az a hang, amelyet hallott, az a valódi belső hang, amely Önnek a spirituális életben segíteni fog."

Chinmoy ebből a művéből még egy fontos intelmét szeretném idézni, amely tulajdonképpen Tolle meditációs javaslatainak a folytatása lehetne:

"Meditáció után a meditáció eredményét belsőleg asszimilálnia kell. Csak így válhat valóban szilárd megvalósítássá, olyan állandó tapasztalattá, amely az Ön létével elválaszthatatlanul egy lesz. Ön csak így lesz nyugodt és biztos. Ha azonban valakivel veszekedni kezd vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mielőtt meditációjának békéje és boldogsága felszívódott volna Önbe, akkor mindent elveszíthet, egy parányi béke sem marad. Ha csak valakivel beszélget, akkor is elveszítheti, amit a meditáció alatt elért. Ha valaki odamegy Önhöz, és azt kérdezi: „Hogy vagy?”, már ezzel is elveheti Öntől a békét, a fényt és a boldogságot, amelyet kapott. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel beszélnie addig, ameddig nem asszimilálta azt, amit kapott. A meditáció után közvetlenül nem kellene enni sem. Mozoghat vagy olvashat, ha akar, de legalább tizenöt percig, félóráig nem kellene nagyobb étket magához vennie. Ha nagyon éhes, persze minden további nélkül ihat egy kis tejet vagy gyümölcslevet.
Rendesen akár több óráig is eltart, amíg mindent, amit a meditáció alatt elértünk, asszimilálunk, és ez idő alatt a fényt, amit kaptunk, magunkban kell tartani. Hogy tehetjük ezt meg? Úgy, hogy belsőleg tudatában vagyunk ennek, és nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De megtörténik az is, hogy már a meditáció alatt asszimiláljuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor a meditáció végére már minden asszimilálódott is.
Ez az asszimiláció olyan, mint egy életre szóló barátság, mint egy olyan örök barátság, amelyet valakivel együtt fölépítünk. Ha meditáció közben a béke, a fény és a boldogság Önhöz jönnek, és Ön nem választja őket örök barátul, akkor ők természetesen el fogják hagyni Önt. De ha örök barátságot épít fel velük, akkor nekik meglesz a lehetőségük Önt inspirálni, vezetni, formálni, átalakítani, és Önnel az ő isteni tulajdonságaikat és képességeiket megosztani.
Az asszimiláció azonban nem mindig az, amit a lélek akar. Megtörténik az is, hogy a lélek egy tulajdonságot, amit a meditáció alatt magába fogadott, azonnal meg akarja mutatni, és szeretné kinyilvánítani. Néha a lélek valamit asszimilálni akar, pár napra megtartani, és csak azután kifejezni, néha pedig ezeket a tulajdonságokat rögtön vagy néhány óra múlva már manifesztálni is szeretné. Kifejezheti magát más emberekkel szemben, vagy fordulhat egyszerűen környezetéhez vagy az univerzális tudathoz. Ez gyakran úgy van, mint a tudással: minél többet adsz, annál többet kapsz. Van, aki azt mondja: „Szeretnék egy órát olvasni, és aztán rögtön mindent továbbadni.” Aztán van a másik, aki talán így szól: „Nem, én többet szeretnék tanulni, és csak később továbbadni. Én most két órát olvasnék, és utána adnám tovább a tudásomat.”



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 04 k, 07:45

Berill írta ...

A meditációról írt bejegyzésemben írtam egy bizonyos érzés típusról, amelyet meditáció előtt vagy reggeli felkelés előtt érdemes átélni. Szerintem Sri Chinmoy is erről beszél a Meditáció c. írásában.

"Ha Önnek nincsen meditációs mestere, aki vezetni tudja, akkor egészen mélyen magába kell mennie, és meg kell próbálnia szíve legmélyebb részéből megkapnia meditációját. Menjen egészen mélyen magába, és figyelje meg, képes-e egy hangot, egy gondolatot vagy egy ideát kapni. Ha igen, akkor menjen mélyen ebbe a hangba, ebbe az ideába és nézze meg, hogy felmerül-e Önben belső öröm, belső béke érzése. Olyan érzés, ahol nincsen semmi kérdés, semmi probléma és kétség. Ha megtalált egy ilyen érzést, akkor tudhatja, hogy az a hang, amelyet hallott, az a valódi belső hang, amely Önnek a spirituális életben segíteni fog."

Chinmoy ebből a művéből még egy fontos intelmét szeretném idézni, amely tulajdonképpen Tolle meditációs javaslatainak a folytatása lehetne:

"Meditáció után a meditáció eredményét belsőleg asszimilálnia kell. Csak így válhat valóban szilárd megvalósítássá, olyan állandó tapasztalattá, amely az Ön létével elválaszthatatlanul egy lesz. Ön csak így lesz nyugodt és biztos. Ha azonban valakivel veszekedni kezd vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mielőtt meditációjának békéje és boldogsága felszívódott volna Önbe, akkor mindent elveszíthet, egy parányi béke sem marad. Ha csak valakivel beszélget, akkor is elveszítheti, amit a meditáció alatt elért. Ha valaki odamegy Önhöz, és azt kérdezi: „Hogy vagy?”, már ezzel is elveheti Öntől a békét, a fényt és a boldogságot, amelyet kapott. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel beszélnie addig, ameddig nem asszimilálta azt, amit kapott. A meditáció után közvetlenül nem kellene enni sem. Mozoghat vagy olvashat, ha akar, de legalább tizenöt percig, félóráig nem kellene nagyobb étket magához vennie. Ha nagyon éhes, persze minden további nélkül ihat egy kis tejet vagy gyümölcslevet.
Rendesen akár több óráig is eltart, amíg mindent, amit a meditáció alatt elértünk, asszimilálunk, és ez idő alatt a fényt, amit kaptunk, magunkban kell tartani. Hogy tehetjük ezt meg? Úgy, hogy belsőleg tudatában vagyunk ennek, és nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De megtörténik az is, hogy már a meditáció alatt asszimiláljuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor a meditáció végére már minden asszimilálódott is.
Ez az asszimiláció olyan, mint egy életre szóló barátság, mint egy olyan örök barátság, amelyet valakivel együtt fölépítünk. Ha meditáció közben a béke, a fény és a boldogság Önhöz jönnek, és Ön nem választja őket örök barátul, akkor ők természetesen el fogják hagyni Önt. De ha örök barátságot épít fel velük, akkor nekik meglesz a lehetőségük Önt inspirálni, vezetni, formálni, átalakítani, és Önnel az ő isteni tulajdonságaikat és képességeiket megosztani.
Az asszimiláció azonban nem mindig az, amit a lélek akar. Megtörténik az is, hogy a lélek egy tulajdonságot, amit a meditáció alatt magába fogadott, azonnal meg akarja mutatni, és szeretné kinyilvánítani. Néha a lélek valamit asszimilálni akar, pár napra megtartani, és csak azután kifejezni, néha pedig ezeket a tulajdonságokat rögtön vagy néhány óra múlva már manifesztálni is szeretné. Kifejezheti magát más emberekkel szemben, vagy fordulhat egyszerűen környezetéhez vagy az univerzális tudathoz. Ez gyakran úgy van, mint a tudással: minél többet adsz, annál többet kapsz. Van, aki azt mondja: „Szeretnék egy órát olvasni, és aztán rögtön mindent továbbadni.” Aztán van a másik, aki talán így szól: „Nem, én többet szeretnék tanulni, és csak később továbbadni. Én most két órát olvasnék, és utána adnám tovább a tudásomat.”




mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 05 sze, 09:19

András írta ...

mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.


Teljesen igazad van, András. Egyetértek veled. De ahhoz, hogy megéld ezt, először fel kell fogni, hogy van választási lehetőséged. Vagy mész a megszokott kerékvágásba, hagyod az egot, vagy felismered, hogy te valójában nem a gondolkodó vagy, hanem annál mélyebb, a Megnyilvánulatlan. A béke, a harmónia, a szeretet. Másodszor járnod kell ezt az utat. Ennek két útját vázolta fel Tolle. Az egyik, amit Jézus is járt, a keresztútja, a szenvedés útja. A szenvedés tanít meg a mostban élésre. A másik, amikor vagy annyira tudatos, hogy minden pillanatban képes vagy tudatosan dönteni, képes vagy igent mondani a jelenre az életed bármely helyzetében. Addig kell ezt gyakorolnod, amíg természetes létállapotoddá válik.

Így leírva nagyon egyszerűnek hangzik. Még számos megcímkézet folyamatot, állapotot lehetne bele szőni: mint pl. kegyelmi aktus, törekvés=tudatosság, negatív gondolatok, fájdalomtest, megvalósulásérzés, fölébredés, megvilágosodás.
Én azon szoktam eltűnődni, pl. a bejegyzéseden, hogy valóban az ember ennyire tudat lény lenne? Elég csak az ego és tudat összekapcsolódót részeit kiiktatni, és annyit, illetve azon részét meghagyni belőle, ami elegendő a fölébredéshez? Vagy esetleg fölébredési szakaszban segítségünkre lehetnek valamelyik „érzés-érzelmi” tapasztalataink is? Olyan dologra gondolok, mint amikor az elmében időrést hozunk létre olyan gondolat fordulatokkal pl. Elfogadom, hogy nem tudok a jelenben lenni, és máris a jelenben vagyok. Így nem lehet időrést létrehozni a megnyilvánulatlan „érzés-érzelmi” tapasztalatának újra élésével is? Vajon mire gondolhatott Tolle, amikor azt írja, hogy a megvilágosodás az, amikor megvalósulásérzésben maradsz?
Ez angol eredetiben így hangzik:
"To regain awareness of Being and to abide in that state of "feeling-realization" is enlightenment."


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 máj 05 sze, 03:21

András írta ...

mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.

Nálad milyen "technika"segit az állandó jelenlétben tartozkodás eléréséhez
Vagyis hogy éred el , hogy a jelenben maradj


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 06 cs, 09:01

Ági írta ...


Nálad milyen "technika"segit az állandó jelenlétben tartozkodás eléréséhez
Vagyis hogy éred el , hogy a jelenben maradj



Nálam a technikai módszerek nem mindig jönnek be. Ugyanis ha elvárással gyakorlom ezeket, akkor sokszor "időt" képeznek az elmémnek. Érzem, hogy nem vagyok jelenben, és azt gondolom, hogy ha a módszeremet bevetem, akkor majd tudatosabb leszek. Magyarul jövőbe vetítem ki magam.

A figyelő tudatosság szokás, "ösztön", törekvés, személyes döntés dolga, mint ahogy fel kelsz reggel, vagy hogy neveled a gyerekeidet.

Gondoltam, hogy leírom ezt, annak ellenére, hogy igazán magam sem látom tisztán a helyes utat. Ez talán annak is betudható, hogy ha pillanatról-pillanatra meghozom döntésemet a tudatosság mellett, akkor az utána érkező történéseket ésszel nem tudom értelmezni. Esetleg művészetekkel valamit lehet belőle éreztetni, rámutatni….


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 06 cs, 08:03

Berill:

"De ahhoz, hogy megéld ezt, először fel kell fogni, hogy van választási lehetőséged."
Aki ebbe a fórumba ír, Az már felfogta.

"Ennek két útját vázolta fel Tolle."

Szerintem meg csak egy. Ez pedig a szenvedés útja.
Lehet, hogy valaki úgy gondolja magáról, hogy ő nem szenved és boldog.
De akkor miért foglalkozik Tolle tanításaival? Azért mert szenved.
Én 10 év depresszió és szociális fóbia után tértem rá az útra.
Nem jó, ha túl bonyolítjuk Tolle tanításait. A könyvei nagyon egyszerűek és
érthetőek. A filozofálgatás az ego egyik fegyvere.

Ági:

Ági a honlapon a Gyakorlatok menüpont alatt Tolle leír párat.
Én csak egyet használok. Intenzíven tudatosítom a jelen pillanatot.
Egy a lényeg: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Arra viszont figyelni kell, hogy a gyakorlásban, mint fogalomban benne
van az idő. Pl. 1 óra gyakorlás, 3 óra gyakorlás..stb.
Reggel felkelsz, elmész dolgozni. Utána otthon elvégzed a
házimunkát, és ha van 1 órád, akkor gyakorlod a jelenlétet.
Ez így keserves.
Ezt úgy kell csinálni hogy:
Reggel felébredsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Mosakodsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Reggelizel és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Elmész a munkahelyre és tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Munkahelyen dolgozol és tudatosítod intezníven a jelen pillanatot.
Házimunka közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Mosogatás közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
..stb.
Nagy kitartás kell, mert a több évtizedes kondicionált elme nem adja
meg magát könnyen. Nem megy egyik napról a másikra a transzmutáció.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 máj 06 cs, 08:39

Szenvedés nélkül nagyon ritkán történik meg az, hogy valaki rátérjen erre az 'útra'. De a "szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen" Eckhart szavaival élve. Ha nem szenvednél akkor még csak fel sem merülne benned, hogy változtatni kellene, hiszen minden olyan happy. A szenvedés az egy nagy lehetőség a változásra, mert rákényszeríti az egyént, feltéve ha elfogadja, hogy létezik ez a fajta 'út' is. Én a szenvedésre mint nagy lehetőségre tekintek, mert néha szó szerint beletaszít a Mostba, az egyetlen helyre ami mentes a szenvedéstől. Furcsa paradoxon de igaz.

A legfontosabb és egyben leggyorsabb módja a váltásnak: Légy Jelen. Ennyi, semmi több mert bármi más az csak időt add, az idő pedig ego. Ahogy András is írta: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 06 cs, 10:37

András írta ...

Berill:

"De ahhoz, hogy megéld ezt, először fel kell fogni, hogy van választási lehetőséged."
Aki ebbe a fórumba ír, Az már felfogta.

"Ennek két útját vázolta fel Tolle."

Szerintem meg csak egy. Ez pedig a szenvedés útja.
Lehet, hogy valaki úgy gondolja magáról, hogy ő nem szenved és boldog.
De akkor miért foglalkozik Tolle tanításaival? Azért mert szenved.
Én 10 év depresszió és szociális fóbia után tértem rá az útra.
Nem jó, ha túl bonyolítjuk Tolle tanításait. A könyvei nagyon egyszerűek és
érthetőek. A filozofálgatás az ego egyik fegyvere.

Ági:

Ági a honlapon a Gyakorlatok menüpont alatt Tolle leír párat.
Én csak egyet használok. Intenzíven tudatosítom a jelen pillanatot.
Egy a lényeg: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Arra viszont figyelni kell, hogy a gyakorlásban, mint fogalomban benne
van az idő. Pl. 1 óra gyakorlás, 3 óra gyakorlás..stb.
Reggel felkelsz, elmész dolgozni. Utána otthon elvégzed a
házimunkát, és ha van 1 órád, akkor gyakorlod a jelenlétet.
Ez így keserves.
Ezt úgy kell csinálni hogy:
Reggel felébredsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Mosakodsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Reggelizel és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Elmész a munkahelyre és tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Munkahelyen dolgozol és tudatosítod intezníven a jelen pillanatot.
Házimunka közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Mosogatás közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
..stb.
Nagy kitartás kell, mert a több évtizedes kondicionált elme nem adja
meg magát könnyen. Nem megy egyik napról a másikra a transzmutáció.


Szerintem Tolle két utat emleget: az egyik a kereszt útja, a másik pedig az, amit mi is igyekszünk járni. A most hatalma a gyakorlatban c. könyvből idézem:

"A szenvedésen keresztül elért megvilágosodás - a kereszt
útja - azt jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz
belépni a mennyek országába. Végül megadod
magad, mert már nem bírod elviselni a fájdalmat, de ez
bizony hosszú és szenvedésteli út.
A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti,
hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe,
és életed középpontjába a mostot állítod.
Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát
választod „lakóhelyedül".
Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami van.
Ekkortól már nincs szükséged fájdalomra."

Ebből én két utat tudok leszűrni, többek között azért is, mert a keresztútjáról, mint régi, egyetlen útról beszél. Majd megnézem az angolt is...

Én írok ebbe a fórumba, de hogy van választási lehetőségem nem mindig egyértelmű, függetlenül attól, hogy már néhányszor átéltem ezt fölébredés jellegű állapotot. És ha a fától nem látom az erdőt, akkor nem is tudok dönteni. És ha nem tudok dönteni, akkor nincs tudatosság.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 máj 07 p, 03:28

Köszi a válaszokat:
Igyekszem megfogadni és alkalmazni:)
Igen a túl bonyolitása a dolgoknak az "állandó gondolkodás" nagyon nem jó.
Amikor a you tobe-n nézegettem a Tolle klippeket VÉLETLENÜL rátaláltam a békés harcos útja klippekre ami szintén a jelenben tartozkodást tanitja.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 07 p, 03:45

Az angol szöveget is megnéztem, de nem találtam benne félreérthető részt. Abból is a két utat tudtam kihozni.

Ági!

Számomra a jelen intenzív átélése nem mindig kivitelezhető, ehhez tényleg nagyon tudatosnak kell lenned. Viszont, amit már nagyon jól tudok alkalmazni és merem Neked is ajánlani a belső test tudatosításán keresztül vezet.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 07 p, 05:48

"A szenvedésen keresztül elért megvilágosodás - a kereszt
útja - azt jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz
belépni a mennyek országába. Végül megadod
magad, mert már nem bírod elviselni a fájdalmat, de ez
bizony hosszú és szenvedésteli út.
A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti,
hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe,
és életed középpontjába a mostot állítod.
Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát
választod „lakóhelyedül".
Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami van.
Ekkortól már nincs szükséged fájdalomra."

Oké.

Az első tehát a szenvedésen keresztül elért megvilágosodás.

Pl. amit Tolle átélt. Ő nem tudatosan választotta a megvilágosodást,
hanem a szenvedés hatására az egója megtört.

A második pedig a tudatosan választott megvilágosodás.

De miért kezdik az emberek tudatosan választani a megvilágosodást?
Miért kezdik el a gyakorlatokat? Nincs jobb dolguk? Unatkoznak?
Az első miatt csinálják a másodikat. Az első és a második ugyanaz.

"Én írok ebbe a fórumba, de hogy van választási lehetőségem nem mindig egyértelmű, függetlenül attól, hogy

már néhányszor átéltem ezt fölébredés jellegű állapotot. És ha a fától nem látom az erdőt, akkor nem is

tudok dönteni. És ha nem tudok dönteni, akkor nincs tudatosság."

Ezt csak az egó mondja, mert védi magát.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 máj 10 h, 10:14

Én azért kezdtem el olvasni, tanácsot kérni, meg alkalmazni a jelenléttel kapcsolatosan, mert konkrétan szenvedtem. Jobban akartam magam érezni, és fokozatosan jöttem rá, hogy nekem kell megváltoznom és a környezet is változik ezáltal, és hogy ez a változás nagyon egyszerű és bonyolult egyúttal, attól függően, hogy honnan nézzük. Amikor "jól voltam", azaz nem volt probléma az életemben (vagy nem voltam tudatában), akkor nem is volt arra igényem, hogy megoldást keressek.
Nyilván mindenkinek más a problématűrő "küszöbe" és más utat kell bejárnia ahhoz, hogy megtalálja azt, ami működik számára. Minden út ugyanoda vezet, a jelenbe.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 14 p, 01:05

Sziasztok! Napsüti, Timeless, András!

Teljesen igazatok van. A lényeg a jelenlét: a most tudatosítása, az elme gondolatfolyamának megszakítása, nem azonosulás a gondolatokkal. Csak ezt kell megtenni, többet nem is kell, mert ami utána következik az már úgymond kegyelmi történet. Ebben egyetértünk. De hogy erre mi motiválja az embert, az már nem teljesen tiszta.
Ahogy korábban beszélgettünk róla, Tolle két utat emleget. Szerintem a keresztútját, főként azokra érthette, akik az egész életüket szenvedésnek fogják fel, vagy a külső körülményeikből adódóan fizikálisan is szenvednek (háború, betegség stb.). Itt jön be Napsüti érdekes meglátása az egyének fájdalom, szenvedés, problématűrő küszöbéről. Egy költői kérdés: És ez vajon mitől függ? A keresztútját ilyen alapon az alacsony küszöbbel rendelkezők, a választott tudatosság útját pedig ennél magasabb küszöbbel rendelkezők élik(hetik) meg. Vagyis ez a sorsuk? Az utóbbi típusba tartozók az életük kisebb-nagyobb hányadát békében töltik, és ők képesek a formák alakításával, életük megtervezésével is mérsékelni szenvedésük mértékét. Szerintem vannak még olyanok is, akiknek az életében megjelenő problémák meg sem közelítik a problémaküszöbjüket, de él bennük egy egészséges törekvés az élet nagy kérdéseinek megoldására, mint pl. élet-halál, tér-idő, életem értelme stb.. Ezeknek a kettőségeknek értelem alapján nincs megoldása, csak a megnyilvánulatlan megtapasztalása során oldódhatnak fel. Az pedig a moston keresztül vezet.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 máj 16 v, 11:40

Meglátásom szerint mindenki más fejlődési fokon van. Az, hogy milyen történést milyen szintű problémának, lelki fájdalomnak él meg, függhet a fájdalomtesttől, a múlttól, az eddigi életeitől, karmától stb. Úgyhogy végül is ez irreleváns, mert az a lényeg, hogy mindenki saját magához képest fejlődjön. Lehet, hogy az, ami engem keresésre késztetett, másnak semmit sem jelentett volna.
Az a bizonyos "küszöb" mértéke nem abszolút. Nem lehet mondani szerintem, hogy valakinek alacsony, vagy magas a tűrőképessége, mert mihez képest? Pl történik egy baleset és a szemtanú A és B. A rögtön odamegy, segít, B sokkot kap, ledermed, beindít nála egy félelemmel teli fájdalomtestet. Lehet, hogy A amúgy egy "szenvedő típus", alacsony küszöbbel. Tehát szerintem ez egy olyan kategorizálás, amivel nem sokra megyünk

Igaznak tartom, hogy az egyéntől függ a kíváncsiság mértéke, a "ki vagyok én" megismerésének késztetése. Én pl pár éves koromban közvéleménykutatást tartottam a rokonoknál, hogy mi is az ember, hol van a menny, miért pont itt van a Föld stb. pedig (akkor még) nem szenvedtem és mégis élt bennem egy ilyen törekvés.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 máj 19 sze, 09:11

A mások iránt táplált együttérzés, és a saját gyerekünkért érzett felelősség is lehet oka a tudatos élet, a jelenlét melletti döntésnek. A gyerekek főként a szüleik mindennapi életéből tanulnak, ezért szülőként a legfontosabb feladatom: a jelenlét, a most kialakítása a családban.

Sokunk életében már eljött az a pillanat, amikor egy vagy több kisemberke életének fontosabb kérdéseiről kellett döntenünk. Néhány gondolatot írnék a gyermeknevelésről, amit be kellett járnom ez idáig.
A gyermekáldás első örömei után szembesülnöm kellett a felelősséggel: Hogyan neveljem a gyermekeimet? Ideértve a legapróbb dolgokat is, hogy pl. milyen márkájú pelenkát vegyek, egészen addig, hogy szimbolikusan mondva elengedhetem kezét, a korosztályának megfelelően.
Mint fiatal, tapasztalatlan szülő első dolgom az volt, hogy a saját családomban uralkodó gyakorlatot lemásoljam. Hogy neveltek engem a szüleim? Ez ellenpéldának nagyszerűnek bizonyult, mert ebből megtudtam, hogy mit nem szabad tennem néhány dolgot leszámítva. Ezzel még nem volt megoldva a feladat, mert tudtam, hogy mit nem szabad tennem, de azt nem, hogy mit kell tennem. Így maradtak a barátok, rokonok és ismerősök tapasztalatai, anekdotái, történeteik. Pl. a volt főnököm biztatási szándékkal mesélte a földre esett, bepiszkolódott cumi esetét. Az idősebb gyermeküknél a nagykönyvben leírtak szerint jártak el: többszöri fertőtlenítési szakasz, lemosták, kifőzték stb. A másodiknál már ennyire nem voltak precízek, mert általában csak csapvízzel mosták le. A legfiatalabb gyereknél, ha esetleg nem a gyerek vette fel a cumit, hanem ők, akkor hívták kutyát, a cumira ragadt koszt lenyalatták vele, és majd így adták vissza a gyereknek. Ezzel csak azt akarta éreztetni, hogy az első szülői aggodalmak mennyire le tudnak redukálódni az idő során. Rengeteg jó tanáccsal tudtak szolgálni, de ennek ellenére sem éreztem magam a topon. Mit tudok még tenni? A jó öreg szakmai könyvek tanulmányozása! Felsorolok közülük néhányat, amelyek valamilyen benyomást tettek rám:
James Dobson: pl. Az akaratos gyerek. Fegyelmezz!
Steve Biddulph: pl. Hogyan neveljünk….sorozat.
Gery Chapman: pl. Gyerekekre hangolva
Brian Tracy gondolatai a gyereknevelésről.

Ezekből szintén csak néhány gondolatot írnék le, amelyekre még a mai napig is tudatosan vagy már szokás szerint figyelek és amelyeket alkalmazok:

- GYERMEK=Isten ajándéka
- feltétlen szeretet
- tudatosítani, hogy szeresse saját magát, önbecsülés, önértékelés bátorítása
- dicséret, bátorítás, megerősítés
- pozitív elvárás
- tudom, melyik gyereknek, mi a szeretet nyelve, és azon keresztül „szólók” hozzá gyakrabban (testi érintés, minőségi idő, ajándékozás, elismerő szavak, szívességek)
- kíváncsiságra és kérdés feltevésekre, problémák megoldására való motiválás
- destruktív kritika mellőzése
- pozitív fegyelmezés: Nem azt mondom neki: Ne mássz fel a fára, mert leesel! Helyette: Vigyázz magadra és a fára! Jól kapaszkodj és legyél óvatos! Stb.
- sarokba állítás (végső esetben): Ez annyira változott, hogy nem azt mondom neki, hogy „Gondolkodj, hogy mi rosszat tettel?”, hanem „Csillapodj le! Figyeld magadat és a környezetet!”
- szidás esetén nem a személyét illetem, hanem azt, amit tett stb.

Érdekes, hogy Tolle is több helyen kitér a gyereknevelésre, sőt egy gyerekeknek szóló könyvet is írt. A címe A Milton titka. A gyerekeim is szeretik olvasgatni. Egy iskolás korú kisfiú történetébe ágyazva mutatja be a most hatalmát, a most külsejét és belsejét. Nagyon jó kis könyv! Mindenkinek tudom ajánlani.
Eddig két helyre emlékszem, ahol Tolle a gyereknevelésről beszél. Az egyik a Az új föld, a másik a Domjánnal készített interjú.
Mit mond Tolle a gyereknevelésről? A két legfontosabb mondanivalója számomra következő:
- Vigyél tudatos jelenlétet gyerekeddel való kapcsolatodba! Figyelj rá! Teremts teret!
- A gyerek fájdalomtestének kezelése.

Legfontosabb gondolatait idézem:

Jelenlét:

- Leginkább azzal tanítod a gyerekeidet, ahogy otthon az életedet éled velük. Sokkal nagyobb a súlya annak, amit látnak rajtad, mint amit szavakként hallanak tőled. Ugyanis látják, hogyan élsz. Az elsődleges tehát az, hogy élj így – magadért –, s az egyetlen szó kimondása nélkül is átjut a gyerekedbe. Amennyire csak tudsz, igyekezz otthon jelenlétben lenni, a családtagokkal folytatott interakciókban is! Vigyél teret a családtagokkal való kapcsolatodba! Ez többek közt azt jelenti, hogy amikor valamit mond a gyereked, akkor valóban figyelj rá! Ne teremts otthon olyan hangulatot, hogy minden pillanatban kell valamit csinálni, aztán a következő dolgot, majd egy újabbat!

- A meghallgatás a tudatos jelenlét, a figyelem auditív megnyilvánulása. Ezért ne csak hallgasd, hanem nézd is őt! Ez a figyelem vizuális megnyilvánulása. Te egyszerűen ott vagy, az éber, csöndes jelenlét tereként. Ekkor figyelem alakul ki. Tágasság. S aztán rájössz, hogy valóban ez az, ami számít. Nem annyira az a lényeg, hogy mit mond el a gyerek. Az másodlagos. Ám a tudatosság tere megvan, ahogy kapcsolatba lépsz vele. Megengeded, hogy a kapcsolatban tér legyen. Gyermeked számára ez a legerőteljesebb tanítás! A gyerek ugyanis magába fogja azt szívni. Az hasonló állapotot hoz létre a gyerekben is.

- „Ezt így és így hívják” – mondod. De mindig mutass rá a tényre, hogy ugyan így és így hívják, ám az csupán a neve, nem maga a dolog. „Rózsának hívjuk. Tölgyfának nevezzük. Kutyának hívjuk. Ez a neve.” S aztán gondoskodj róla, hogy – amennyire lehetséges – a gyerek kapcsolatba kerüljön azon dolog realitásával! Tehát biztasd a gyereket, hogy fogja meg, nézze meg, hallgassa meg! Érintse, nézze, hallgassa! Hogy a dolog tágasságából valamennyi azért megmaradjon. Hogy a fogalmak ne szippantsanak be az elméjében mindent, mert különben egy idő múlva a tanult fogalmat összetéveszti a valósággal.

- Hogyan hozhatod be egy elfoglalt család életébe, a gyermekeddel való kapcsolatodba a Létet? A kulcs: adj a gyermekednek figyelmet!

- Ahogy a gyerekedre nézel és figyelsz, ahogy őt megérinted, vagy ilyen-olyan dolgában segíted, éber, nyugodt és csöndes vagy, nem akarsz semmi mást, mint ahogy az a pillanat éppen van. Ily módon teret adsz a Létnek. Abban a pillanatban, ha jelen vagy, nem a papa vagy a mama vagy. Te a figyelem, a csöndes nyugalom, a jelenlét vagy, amelyik figyel, néz, érint, akár beszél is. Te a cselekvés mögötti Lét vagy.

Fájdalomtest kezelése:

- És van egy harmadik dolog is: a fájdalomtest. Tehát bátorítsd a gyereket, hogy emlékezzen, mit érzett, s hogy figyeljen rá! Aztán amikor legközelebb észleled a roham első jelét, mondhatod: „Ó! Úgy látom visszajött!” Akár valamilyen nevet is adhatsz ideiglenesen a fájdalomtestének.

- A lenyugvás után egy idő múlva, talán másnap, beszélhetsz a gyerekkel arról, hogy mi is történt. De ne beszélj neki fájdalomtestről! Inkább kérdezd! Például: „Mi volt az, ami rád jött, amikor tegnap nem tudtad abbahagyni a visítást? Emlékszel? Mit éreztél akkor? Jó érzés volt? Van-e valamilyen neve annak, ami akkor rád jött? Nincs? Ha lenne neve, vajon hogyan hívnák? Ha látni tudnád, hogy nézne ki? Le tudod-e festeni a külsejét? Mi történt vele, amikor elment? Aludni ment? Gondolod, hogy visszajöhet?”Ez csak néhány lehetséges kérdés, és mindegyikkel az a cél, hogy fölébreszd a gyerekben a megfigyelőképességet, ami a jelenlét. Az ilyen kérdések abban segítenek a gyereknek, hogy ne azonosuljon a fájdalomtesttel. Esetleg dönthetsz úgy, hogy beszélsz a gyereknek – az ő kifejezéseit használva – a saját fájdalomtestedről. Legközelebb, amikor a gyereket eluralja a fájdalomtest, mondhatod: „Ó! Visszajött. Ugye?” Használd azokat a szavakat, amiket a gyerek használt, amikor beszélgettetek róla! Irányítsd figyelmét az érzéseire! A hozzáállásod inkább az érdeklődés és a kíváncsiság legyen, mintsem a kritizálás vagy az elítélés.


Szülői szerep:

- A létfontosságú kérdés: képes vagy-e jól betölteni a szülői funkciót anélkül, hogy azonosulnál a funkcióval; vagyis anélkül, hogy az a szerepeddé válna? A szülői feladatkör része, hogy gondoskodj a gyerek szükségleteiről; hogy megakadályozd veszélybe kerülését; s hogy néha megmondd a gyereknek, mit tegyen, illetve mit ne. Ha azonban a szülői szerep identitássá válik, ha az éntudatodat teljes mértékben vagy nagyrészt abból eredezteted, akkor ez a funkció túlhangsúlyozott és eltúlzott lesz, s átveszi fölötted az irányítást. A gyerek szükségleteinek kielégítése túlzóvá válik, és kényeztetésbe csap át; a veszélytől való megvédés túloltalmazás lesz, és akadályozza őt abban a feladatában, hogy felfedezze maga számára a világot, és mindenfélét kipróbáljon. A mit tegyen, illetve a mit ne tegyen közlése pedig irányítgatássá és basáskodássá válik.

Gyermek felismerése:

- Szeretni azt jelenti: felismerni önmagadat a másikban. A másik „másságát” ekkor a tisztán emberi dimenzióra, a forma világára jellemző illúzióként látod már. A szeretet iránti vágyódás, ami minden gyerekben ott él, valójában a felismerés iránti vágy – ám nem a forma, hanem a Lét szintjén. Ha a szülők csak a gyerek emberi dimenzióját tisztelik, és figyelmen kívül hagyják a Létet, akkor a gyerek érezni fogja, hogy a kapcsolat nem teljes, hogy valami kulcsfontosságú dolog hiányzik, és fájdalom halmozódik fel benne, s néha még a szülő ellen irányuló, tudattalan neheztelés is. „Miért nem veszel észre?” A fájdalom vagy a neheztelés mintha ezt mondaná. Amikor egy másik ember felismer, akkor ez a felismerés – mindkettőtökön keresztül – teljesebben hozza a Lét dimenzióját e világba. Ez a szeretet az, ami megváltja a világot.





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 máj 20 cs, 12:24

Nemrég egyik nap készülődtünk a déli alváshoz kisfiammal Dáviddal (2 éves múlt). Az ágyon fekve játszottunk és nevettünk, aztán mondtam neki, hogy most már aludni kell egy kicsit, és átöleltem. Gondolatok nélkül csak Szerettem S akkor rám nézett, mosolygott és azt mondta :"Ilyenkor én vagyok, te vagyok" -akkor ott szóhoz sem jutottam, és most leírni sem tudom azt az érzést. Most 2 és fél éves és már nagyon szépen beszél, de sem ezelőtt sem ezután nem mondott ilyesmit amint akkor ott. Varázslatos pillanat volt.

A gyermeknevelés nem kicsi próbatétel. Ahogyan te is írtad Berill én sem szívesen nevelném a gyermekemet úgy ahogyan engem neveltek. De az hogy "nem szeretném" még nem elég -sőt igen kevés ahhoz, hogy tényleg ne úgy legyen. Ha a figyelem és a jelenlét eltűnik esetenként nálam is előjön a kondicionált viselkedés. Csak egy esetet említek -amikor a fiam a virágcserépből kiturkálta a földet a szőnyegre és megláttam, egyből elkapott a méreg és egy részem kiabálni akart meg siránkozni. A másik részem viszont figyelt, és ez a figyelem elég volt ahhoz, hogy a feltámadt haragot megfigyelve "elpárologtassa" azt. Kellett ehhez pár másodperc amíg megtörténik, s aztán lehajoltam a gyerekhez és próbáltam neki elmagyarázni, hogy a virágnak nem jó ha kiszedi a földet alóla mert akkor elpusztul. De ezt már normális hangnemben, nem kiabálva ahogyan az én anyám is tette anno. Olyan szüleim voltak akiknek féltem a haragjától, hát enyhén szólva nem volt túl fényes a gyermekkorom. Többször imádkozom azért, hogy legyen bennem elég figyelem és erő ahhoz, hogy minden helyzetben a lehető legjobbat cselekedjem.

Kiragadnék egy részt a fenti idézetedből: "Szeretni azt jelenti: felismerni önmagadat a másikban." Éltétek már ezt meg teljesen? Amikor teljes figyelmemet adom egy másik embernek egy "idő után" tényleg olyan érzésem támad, mintha önmagamat figyelném. Persze nem mindig sikerül annyira jelen lenni, de már egyre többször sikerül ezt átélnem. A férjem ilyenkor rendszerint kicsit zavarba jön és mosolyogva kérdi "mit nézel így?" De mi történik ha egy "idegen" emberre nézel így? Úgy vettem észre, hogy legtöbben ilyenkor érezhetően zavarba jönnek és visszahúzódnak, vagy épp nem értik mi történik. Nektek milyen tapasztalataitok vannak erről?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 máj 26 sze, 08:38

Sziasztok!

Magamról annyit csak, hogy a szenvedés miatt kerültem erre az útra. 33 éves vagyok de 20 éves korom óta keresem Istent és keresem az utamat. Rengeteg zsákutcába bementem, sokmindent elfojtottam, megtagadtam magamban és közben az állandó szomorúság kisért utamon, amiből lett a depresszió, majd a szorongás és a pánik. Nem panaszként irom, hisz ha ez nem történt volna, most nem lehetnék itt. Ezt át kellett élnem és ezért hálás vagyok. Istent még mindig keresem, de már máshol. Illetve meglátom a virágok szépségében, a fák bölcsességében, csendjében, a madrak röptében, dalában, a másik szemében, az arcomat érintő szellőben, a természet csodájában, kiskutyám szeretetében. Azt is megtapasztaltam, hogy Ő soha nem hagy el, én vagyok, aki elfordul....A nap is mindenhol süt, csak mi néha árnyékos helyen vagyunk.
Amit kérdeznék: szerintetek a kegyelmi bepillantás az mikor történik meg? Volt már valakinek? Először kezdesz ébredezni és utána egyszer csak megtapasztalod, vagy ezzel kezdődik az egész? Van egy pillanat, amikor leválsz teljesen az elmédről és felismered a tudatodat és egységedet az Egésszel? Ez valami olyan pillanat, amit előtte sosem tapasztaltál, vagy tulajdonképpen az elme szemszögéből semmi különleges?
Még egy kérdés a meditációval kapcsolatban. Kb. 2 hónapja meditálok rendszeresen. Sokszor nagyon intenziv félelem érzés tör rám közben, ami összeszoritja a bensőmet, de folytatom a meditálást. Addig jutok, hogy teljesen ellazultnak érzem magam, nem érzékelem a testemet, inkább mintha túláradnék rajta, lassulnak a gondolatok, nagyon kellemes érzés, de nem érzem az összekötöttséget a Megnyilvánulatlannal, örömet sem igazán tapasztalok, vagy szeretetet, amit kéne. Nagyon kellemes érzés, de nincs benne extázis, vagy Istenélmény. Ez természetes? Gyakoroljak tovább és igy tudok majd mélyebbre hatolni magamban?
Köszönöm Nektek, hogy elolvastatok és a válaszokat is!
Nati


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 26 sze, 11:34

"Először kezdesz ébredezni és utána egyszer csak megtapasztalod, vagy ezzel kezdődik az egész?"

A jelen pillanatban tudsz felébredni és megtapasztalni.

"Van egy pillanat, amikor leválsz teljesen az elmédről és felismered a tudatodat és egységedet az Egésszel?"

Igen van egy pillanat. A jelen pillanat.

"Ez valami olyan pillanat, amit előtte sosem tapasztaltál, vagy tulajdonképpen az elme szemszögéből semmi különleges?"

Ez az alapállapotod. Csak az elmében annyi a szemét, hogy eltakarja.

Nati egy a lényeg:
Gyakorolni kell. A több évtizedes elemstruktúrákat nem lehet lebontani 2 nap alatt.
Minél többet gyakorolsz, annál jobban gyengülnek az elmestruktúrák.

"lassulnak a gondolatok, nagyon kellemes érzés, de nem érzem az összekötöttséget a Megnyilvánulatlannal, örömet sem igazán tapasztalok"

Kimásolok egy részt Tolle egyik művéből:

"A „betegségnek" jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!
Ha tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy „rossz" történik veled -
súlyosan megbetegszel; lerokkansz; elveszíted otthonodat, vagyonodat vagy
társadalmilag meghatározott identitásodat; elhagy a szerelmed; meghal vagy
szenved egy szeretted; közeleg a halálod -, tudd, hogy van ennek egy másik oldala
is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el valami hihetetlen,
fantasztikus dologtól: a fájdalom és szenvedés fémének teljes, alkímiai arannyá
transzmutálásától! Ezt az egy lépést megadásnak nevezik.
Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem leszel. De a
félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és higgadt derűvé alakul át, amely nagyon
mélyről tör majd elő: magából a Megnyilvánulatlanból. Ez „Isten békéje, amely minden
értelmet meghalad". Ehhez képest a boldogság meglehetősen csekély valami.
Ezzel a sugárzó békével együtt jár a felismerés - nem az elme szintjén, hanem
lényed mélyén -, hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit.
Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle másodlagos
forrásból származó, külső bizonyítékra."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 máj 27 cs, 05:24

Mostanában eléggé utánaolvastam egy hawaii gyógyító, illetve problémamegoldó módszernek, a Ho'oponopono-nak. Egyik kedves fórumtársunk ajánlotta a módszert. Négy szó, a "Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek"
ismételgetéséből áll. E mögött sok minden más húzódik.

Az alaptétel az, hogy minden belül van, semmi nincs kívül, ill, ami kívül van, az is belül van. Tehát minden "külső" problémát magunkban lehet csak megoldani és mi 100%-ig felelősek vagyunk mindazért, amit magunban tapasztalunk. A reakciókat, rossz érzéseket, betegségeket a memória, az emlékek okozzák (múlt), amik lejátsszák a múltbéli történéseket. (a fájdalomtestnek felel meg). Az, hogy egy szituációt vagy egy embert hogyan fogunk fel, a memóriában levő érzelmek, adathalmaz határozza meg.

Az ember eleve tökéletes, isteni lény, és az, hogy egy másik embert pl. nem szeretünk valami miatt, idegesít, megbánt stb. az a mi tapasztalatunk csak. Ilyenkor a bennünk levő istenségtől kérünk bocsánatot, bármi is az az emlék, ami azt okozza, hogy ezt gondoljuk az emberről (nem kell tudni, hogy mi az az emlék), szeretjük ezeket az emlékeket - amivel elengedjük őket, megköszönjük a lehetőséget, hogy tisztítsuk magunkat.

Ez csak egy nagyon rövid leírása annak, amit megértettem az interjúkból, különböző írásokból. Egy orvos úgy gyógyított közveszélyes, elmebeteg bűnözőket, hogy a kórlapjuk olvasgatta és közben magában gyógyította azt a részét, ami "teremtette" ezeknek az embereknek a betegségét. Pár hónap alatt már nem kellett lekötözni őket, többen felelősséget vállaltak tetteikért, "gyógyultak". Ha valakivel összetalálkozik, aki mondjuk beteg, akkor elkezdi magát tisztítani, ami azokra az emlékekre irányul, amik azt okozták, hogy bevonzotta ezt az embert.

Úgy tűnik nekem, hogy az említett szavak használatával barátságba kerülünk a jelennel, nem állunk ellen az emlékeknek hanem elfogadjuk az adott állapotot, szeretetet sugárzunk, ami önmagában sok mindent megold. Ez egy hosszadalmas folyamat. de én gyakorlom egy pár hete és nagyon jó hatása van. Nem könnyű, mert amikor az emberben előtör a fájdalomtest, és az emlékekben levő érzelmek vesznek rajta erőt, nehéz mondogatni, hogy "szeretlek"... de ha sikerül, akkor sokkal könnyebb a jelenbe kerülni, mint enélkül. Sokszor enélkül, hogy tudatában lennék, a puszta mondogatása a szavaknak, vagy csak a "szeretlek" szónak, egy idő után békességet hoz.

Ez is egy módszer, magyarul is található róla leírás, angolul még több, aki teheti, nézzen utána, érdemes! Hihetetlen jó interjúk vannak a neten. Az orvos neven Dr Hew Len, ma is él, ő az, aki meggyógyította a pácienseket.

(Lehet, hogy nem írtam újdonságot, mert már többen ismeritek, de számomra újdonság, és egy módja a jelenben maradásnak, meditációnak).

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 27 cs, 11:03

ez engem is érdekel. várom a folytatást. lehet nyitni kéne neki egy topicot. itt van egy fórum róla:
- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 máj 28 p, 09:15

hajni19840203 írta ...

Kiragadnék egy részt a fenti idézetedből: "Szeretni azt jelenti: felismerni önmagadat a másikban." Éltétek már ezt meg teljesen? Amikor teljes figyelmemet adom egy másik embernek egy "idő után" tényleg olyan érzésem támad, mintha önmagamat figyelném. Persze nem mindig sikerül annyira jelen lenni, de már egyre többször sikerül ezt átélnem. A férjem ilyenkor rendszerint kicsit zavarba jön és mosolyogva kérdi "mit nézel így?" De mi történik ha egy "idegen" emberre nézel így? Úgy vettem észre, hogy legtöbben ilyenkor érezhetően zavarba jönnek és visszahúzódnak, vagy épp nem értik mi történik. Nektek milyen tapasztalataitok vannak erről?


Szia Hajni!

Igen én is átéltem ezt már igazán mélyen. Ami azóta is olyan elevenen él bennem mintha csak tegnap történt volna. Mondhatni, hogy jelenlét ereje szinte beleégette a memóriámba ezt a megtapasztalást. Csak lenni és érezni az egységet, csodálatos.
Idegen emberre így nem szoktam nézni, mert véleményem szerint könnyen félre értheti a helyzetet, bár ki tudja még a végén jó dolog is kisülhet belőle. De az biztos, hogy többség aki nem tudja mi és miért történik akkor az zavarba kerül és vissza vonulót fúj ahogy Te is írtad.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 máj 31 h, 04:30

Mint ahogy az lenni szokott, az ember előbb-utóbb választ kap a kérdéseire. A válasz két módon érkezett, az egyik Andrástól , de az további kérdéseket szült bennem és ezt köszönöm Neki. A másik pedig Osho egy könyvéből. Idézném is ezt a részt, hátha Nektek is segit:

...Természetesen az éberség kezdetben erőfeszitéssel jár- különben hogyan kezdenél neki? Próbálkozol, próbálsz éber maradni, és ez feszültség. És minél jobban próbálkozol, annál nagyobb a feszültség. Időnként kapsz egy rövid bepillantást, egy kis kóstolót, de ez nem eksztázis, mert feszült vagy. De ezen a fejlődési szakaszon keresztül kell menni.
Egy dolog hamar világossá válik: ha próbálkozol, éberebb leszel, mint addig, de ezért meg kell szenvedned. Ez olyan, mint a rémálom: nehéz, mintha követ cipelnél a fejeden. Ez nem öröm, ez nem könnyű: kővel a fejeden sincs kedved táncolni. De időnként, kiszámithatatlanul történik valami.............amikor nem próbálkozol, valami történik: feltölt a fény, az üdv, és ez már extázis. De csak akkor, ha elindultál az úton, csak akkor, ha próbálkozol. Próbálkozás közben időnként leállsz pihenni, akkor valami történik- egy bepillantás.
Ebből látod, hogy erőfeszitéssel nem tudsz áttörni a másik oldalra...csak úgy tudsz, ha nem vagy feszült.

folytatom...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 máj 31 h, 07:12

...De kezdetben még dolgoznod kell, eleinte szükséges. Hatástalan, és mégis szükséges. Szükséged van a tapasztalatra. És hirtelen kapsz egy váratlan bepillantást: ez egy kegy....
tisztára mos mint a tavaszi eső. Akkor vége a te munkádnak, mert az áldás, mint az eső magától esik. Itt Keleten mindig úgy hitték - és igazuk volt - hogy a tudat ébredése nem egy eredmény, hanem egy kegy: prasad, Isten ajándéka - azt te nem tudod kiragadni a kezei közül.
A Nyugati embernek ezt nagyon nehéz elfogadni, mert őt arra nevelték, hogy az alkalmat meg kell ragadni. Ez a hit az utóbbi néhány évszázad alatt rögzült belétek. A tudmány titkait igy fedeztétek fel - erőszakkal. Követelted, hogy nyiljon ki előtted az ajtó. És mivel sikered volt az anyaggal, azt hiszed ez igy van a lélekkel is. De nem, Tévedsz. A mennyországba nem lehet betörni, nem tudod az őrt szuronnyal leszúrni. Nem követelheted Istentől, hogy nyissa ki előtted a szivét, mert minnél jobban erőszakoskodsz, az annál inkább elzár téged. És ha zárt vagy, hogy tudna Isten eljutni hozzád?

Amikor nem erőszakoskodsz, hanem csak sodródsz, mint a bárányfelhő, nincs szándékodban eljutni valahova..nincsenek céljaid...nem akarsz semmit....nincs benned feszültség, és boldog vagy ott, ahol vagy, csak azért mert élsz. Csodálod a Teremtést, melynek szerencsés része vagy. Ha hálásan elfogadsz mindent úgy, ahogy van, és nem akarsz semmi mást...akkor egyszerre egy másik dimenziónban találod magad. És látod: az ajtó mindig nyitva volt...vagy inkább....nincs is ajtó, amit be lehetne zárni! Isten titkai nem titkok, azok mindig ott voltak előtted. Ki előtt titkolózna?...hiszen te a Teremtés része vagy. Te vagy a Misztérium.

Ez nem kutatás kérdése, ezt nem kell fáradtsággal felfedezni, csak maradj csendben, és figyelj éberen - engedd be.
Ha keresel- már tévúton vagy, mert keresni csak akarattal lehet. Ha a fejed tele van, akkor oda már nem fér be semmi. Nem a titok van elzárva, te vagy elzárva. Az elméd zárt. Isten kopogtat, de te nem engeded be. Nem is tudod, hogy kopogtat, mert nem vagy otthon. Az agyad valahol kint kószál a jövőben ......mikor fogom Istent felfedezni?...Milyen lesz az?....
Meddig kell még várnom rá?....
Pedig Isten ott van és kopogtat - de te nem hallod. A kutató soha nem ér célba. Ez nem azt jelenti, hogy ne kutass. Valahol el kell kezdened, nincs más út. Kezdetben nincs más választásod. Keress, kutass, teljes erőfeszitéssel. És csak akkor, ha teljesen belebolondulsz a kutatásba, ha mindent elkövetsz, csak úgy ébredsz rá, hogy ez mind fölösleges volt, mert Isten csak nyugodt elmében talál otthonra.

Az erőfeszitésen keresztül jutsz el az erőfeszités-nélküliséghez. A keresésen keresztül jutsz a nyugalomba, és az elmén túlhaladva Tudatba.

...Osho: Az én utam a bárányfelhők útja....


Ugyanarról beszél mint E. Tolle. Nekem nagyon tetszik és újra és újra megerősödik bennem: ez az utam. Ezt onnan tudom, hogy ha ezeket olvasom, örül minden sejtem, mélyül bennem a béke és nyugalom és egy rendithetetlen érzés: Igen! Ez az! Pont ez az!!
Egy Tudás van...

Boldogságos ébredezést és sok megélt jelen pillanatot kivánok Mindnyájótoknak!




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 máj 31 h, 09:26

persze, hogy ugyanarról beszél. minden tanító Jézus,Buddha,Ramana..stb is ezt tanítja.
a spiritualitáson belül csak ez az egy "tanítás" létezik.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 01 k, 01:29

Ahogy olvasgatom a bejegyzésekben a beszámolókat, történeteket és gondolatokat, úgy az elmém is reagál rájuk, illetve inspirálna is, hogy válaszoljak némelyikekre. Egy-kettő válasz megfogalmazásába bele kezdtem, de végül nem fejeztem be és nem is küldtem el. Vajon miért nem? Tettem fel magamba a kérdést. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy a válaszok elég mélyről jönnének, csak az elme hideg logikájának tűntek. A következő kérdés kipattanásakor, vagyis „Miért is érzem ezt?”, a kérdés értelme el sem jutott az elmémig, és már tudatosult bennem az állapotomra a válasz: Ismét a normál hétköznapokat élem, komolyabb jelenlét nélkül. Megint annyira hozzászoktam a szenvedéseimhez, hogy már-már természetes állapotomnak tűntek. Ez a lehető legveszélyesebb, mert ha nincs valami, ami tudatosítaná ezt a csipkerózsikaálmot, akkor képes vagyok huzamosabb ideig ebben maradni. Mi lehet ez a valami? Meglepő, de lehet egy elvetemültebb fájdalomtestem is, vagy valami pici dolog a megnyilvánulatlanból (virág szépsége, kristály harmóniája, zene dallama), a humor, tehát bármi, amely képes az elmét a szokásos kerékvágásából kizökkenteni. Ebben az esetben annak a hiánya, hogy képes vagyok a bejegyzésekre mélyebb válaszokat adni. Látjátok, hogy mi mindenre jó ez a fajta beszélgetés!
Hasonló szituációkra, amikor az ego átveszi a parancsnoki hidat, a következő általános megközelítést szoktam magamban tudatosítani: „Isten ködbe burkolódzott és így nehéz tájékozódnom, de valamire meg szeretne tanítani: Minden helyzetben képes legyek megőrizni az éber tudatosságomat és megtaláljam (el ne veszítsem) a belső iránytűmet.” Ez számomra annyira motiváló, mint a többi hasonló elme paradoxon, amelyek időrést hoznak létre az elme és az ego struktúráján.
Pl.
Elfogadom, hogy nem tudok a jelenben lenni, és máris a jelenben vagyok.
A figyelő tudatosság, amikor a gondolataimat és érzéseimet figyelem, miközben magamat megfigyelőként azonosítom.
Egyszerűen az értelmem középre helyezésével képes vagyok a gondolatfolyamom megállítására.
Amikor elfogadom azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb.
Virág, kristály, művészetek, természet, elemi erők gondolatok nélküli érzékelése, amelyek szépsége, éteri jellege vagy hatalmas végtelensége és ereje ráébreszt az ezzel ellentétes egomra.
A humor. stb.

A humorról pl. egy esetet elmesélek. Amikor a baráti körből többen össze jövünk és köztünk van lelkes gyógyítónk is, aki pl. homeopátiával, Bach-virágterápiával stb. foglalkozik, a többiek rávetik magukat a számos testi-lelki problémáikkal. Panaszkodással úgy teli van ilyenkor a levegő, hogy szinte vágni lehet. Múltkor már meguntam a dolgot és én is csatlakoztam hozzájuk a panaszáradatommal:
„Nem tudsz valami jó homeopátiás szert a nyavalyámra? Már annyira zavar, hogy szinte fáj a boldogságom, mérhetetlen optimizmusom és örömöm. Nem tudom, hogy mi okozza ezt nálam.„
Egy pillanatra nem tudták mire vélni az egészet, és ebben a pillanatban a kérésem abszurditása hozta létre elméjükön azt a bizonyos időrést. Tolle is szívesen alkalmazza ezt.

Mindenkinek ezt a fajta elme időrést létrehozó paradoxon gondolatot vagy érzést magának kell megtalálnia, amely időről-időre változhat is. A másik kérdés, hogy lehet ezt az időrést megtartani, állandósítani. András szerint a gyakorlással.
Szerintem ezzel is vigyázni kell. Első olvasásakor én is szimpatikusnak találtam ezt a gondolatot, de valami még is zavart. Ugyanis bármit helyezünk magunk és a megnyilvánulatlan közé, időcsapdába kerülhetünk. Elhitetjük magunkkal, hogy majd a jövőben jobb lesz. Ez illúzió. Hiszen minden pillanat a legjobb, bármilyen is az. Az elfogadás művészete.

Nati kérdésére részben válaszoltam az előző néhány sorban. Kicsit lazábbra fogva a kérdést kérdéssel folytatom, ugyanis majdnem hogy kiböki a szememet a kérdésedben megbúvó válasz: Szerinted a Megnyilvánulatlan ismeri nemes céljaidat? Extázis, istenélmény stb.?

Egyébként én is itt szoktam a leggyakrabban elvérezni. A megnyilvánulatlan egyetlen egy természete van, hogy rajtad keresztül szeretne megnyilvánulni, önmagára ébredni.. Ebben a történetben keletkező ihlet, extázis, módosult tudatállapot stb. csak „melléktermék”, ha nevezhetem így őket, de semmiképp valamilyen cél. A szeretet pedig nem más mint maga a Megnyilvánulatlan, a Lét.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 01 k, 07:28

Szia Berill!

Bocsásd meg nekem, ha kissé kezdőnek tűnök és olyan kérdéseket teszek fel, melyek nektek már természetesek. Ez csak azért van, mert kezdő is vagyok. Azért se haragudj, ha valamilyen gondolat az elmémből jön, mert én még nem tudom megkülönböztetni sok esetben, hogy mi az ego és mi nem az. Egyenlőre figyelem magam, próbálom minél jobban megismerni önmagam, mit érzek, mit gondolok, mi motivál, minek örülök, mitől félek. Elfogadni, felismerni minden rezdülésemet. Itt tartok. Próbálni elfogadni a hullámvölgyeket és minden úgynevezett negativ érzést, hisz ezek is kellenek! Különben honnan tudnánk a másik oldalról...Elfogadni azt is, amikor úgy érzem, unatkozom, nyugtalan vagyok, történjen már valami.....Na ez az elme, ezt már tudom! Én ezt csakis egy folyamatként tudom elképzelni, ahogy András is irja, tényleg gyakorolni kell. Ahogy Osho is irja, haszontalan, de nincs más út. Az szüli bennünk az elégedetlenséget, hogy a jövőben látjuk a célunkat. Tudom, hogy ez paradoxon, mert csak most történhet ez meg, de nem tudod melyik most-ban. Ezért kell minél többet a jelenben lenni, hogy le ne maradj....Jól értem?
Ezt nem tudod erőltetni. Ha nem megy, azt is el kell fogadni és akkor kezdenek változni a dolgok.
Ami a meditációt illeti: azt irod a Megnyilvánulatlan nem tud arról, hogy nekem milyen nemes céljaim vannak az extázis és Istenélmény. Rajtam keresztül szeretne megnyilvánulni.
Én azt hittem eddig Isten tudja, hogy mik a céljaink, tudja, hogy elszakadva érezzük magunkat, tudja, hogy keressük. Ezt elmagyaráznád nekem? Ezt nem értem.
A másik dolog, úgy érzem azt gondolod, hogy nem kéne a meditációban céllá tenni az Egység megtapasztalását, a szeretetet, az örömöt. Hogy ezeket érezze az ember. De akkor miért meditálnak az emberek? Lehet hogy hülyeséget kérdezek és mosolyogtok ezen. De ti is arról beszéltek, hogy meditációban ezeket megtapasztaljátok. Biztos ti is azzal a céllal teszitek, hogy ezeket érezhessétek. Tudom, hogy a meditációban nincs akarás és cél, hisz pont ez a lényege, hogy csak hagyom a gondolataimat jönni-menni, hagyom és figyelem. De csak van mindenkiben valamilyen akarat, amiért csinálja? Rosszul gondolom?
Hú de jól jönne egy Mester néha.....egyáltalán hogy meditáltok? Mert erről sem ir senki. Tolle is elmagyarázza hogyan mélyitsd magadban a belső test érzését és egyszer csak ott vagy a Megnyilvánulatlanban....és ott milyen? Honnan tudom, hogy ott vagyok?

Abból is gondolom Berill, hogy meditációban megtapasztaltad ezeket a dolgokat és szeretnéd újra és újra érezni az ez az irásod, idemásolom:

...A kérdésre a válasz az, hogy én általában a meditációban elért tudatállapothoz hasonlítom magam, vagyis az akkor megtapasztalt Megnyilvánulatlan az etalonom. Az előző hozzászólásomban arról írtam, hogy ennek a bírása az az „erő”, amely megadja azt ami ahhoz szükséges, hogy átváltsak megfigyelővé. Gondolhatjátok azt, hogy de magasra tettem a lécet! Igazatok is lehet, mert ismét a teljesítmény zavarba vergődhetek, ami sokszor meg is esik, de szerintem ez az alap biztos, amellyel nem tévesztek irányt.
Ha erősebb vagyok negatív beállítottságomnál, akkor a megfigyelő státuszomból közvetlenül be tudok lépni a mostba. Ha nem, akkor vagy tovább kell szenvednem, vagy a következőt gondolom: „Az Isten sötétbe burkolódzott, és nehéz tájékozódni.” Ez egy nem olyan régen készített filmben hangzott el, és nekem nagyon megtetszett. Mivel tudom, hogy a Megnyilvánulatlan létezik, hiszen nap mint nap megtapasztalom, legmélyebben a meditációim alatt, és ezekkel csak egyet akarhat, hogy tanítson. Tanítson a tudatosságra....

Sokszor van az az érzésem, hogy bármilyen türelmetlen is vagyok néha, minden jól van úgy, ahogy van. Mindennek van értelme és létjogosultsága. Jó úton haladok és pont ott vagyok, ahol lennem kell...Se előrébb, se hátrébb...

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Berill, engem pedig érdekelnének az elmédből jövő gondolatok, megjegyzések is!!





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 02 sze, 03:24

Szia Nati!

Ahogy emlékszem az egész életem abból állt, hogy valahová eljussak. Választ adni arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, mi a célom. Megoldani a kérdések mögött meghúzódó feszültséget, az én entitását. Ebben a keresésben néha önző, néha önzetlen, nemes célok, fájdalmak, vágyak irányítottak, amelyek - én így gondolom – valami külső eszmén vagy dolgon nyugodott. Kb. 9-10 évvel ezelőtt megismertem egy módszert, amely valamelyest változtatott a helyzeten. Ez volt az autogén tréning, amit autodidakta módon el is sajátítottam. Ami új volt számomra benne, hogy az eddigi hétköznapi életemmel szemben valami mást is megmutatott. Ezt az első pár bejegyzésemben már leírtam. Ez volt a valódi Létem, a Megnyilvánulatlan, az Isten. Különösképpen a módszer elsajátítása során tapasztaltam meg mindezt, később egyre ritkábban. Hogy javítsak a helyzeten, jobban sikerüljön átélnem mindazt, amit korábban megtapasztaltam egyre többet olvasgattam, keresgéltem, csiszolgattam a módszeren. Elkezdtem görcsösen kapaszkodni az élmények újbóli átélésébe, céllá tűztem ki őket. Egy tipikus keresővé változtam, aki még azt sem vette észre, ami az orra előtt volt. Már ez a keresés is szenvedéssé, szenvedéllyé vált. Hol van akkor mind annak a megoldása, amiktől addig is szenvedtem. Az eredmény az lett, hogy nem hogy közelebb kerültem volna a válaszhoz, de egyre távolabbinak éreztem megtapasztaltak megvalósítását.

Ezekből kifolyólag én azt javasolom, hogy mások mit éltek át vagy hogy milyen módszert alkalmaznak pl. a meditációnál, számodra teljesen lényegtelen, sőt zavaró is lehet. Neked a saját utadat kell járnod, és amit Tolle leír ezekről több, mint elég. A spirituális tanítók sohasem írják le a Megnyilvánulatlant, mert nem is tudják, csak a helyes irányt mutatják meg. Hogy lehet egy végtelen forma nélkülit formába önteni? Sehogy. Csak bizonyos jelzőkkel illetik: béke, öröm, szeretet, mindennel való összekapcsolódottság állapota. Olvasgasd a Most hatalma a gyakorlatban c. könyvet! És ennél is fontosabb, hogy legyél minden helyzetben tudatos, ez által megőrzöd a jelenlétedet, a mostot. Ennél többet nem tehetsz, ami utána következik az a saját kegyelmi történeted, és egyben mindenné.

A következő nagyobb állomások a személyes kudarcaim, szenvedéseim, gyermekeim iránt érzett felelősség. Ez utóbbiról már írtam néhány sort. Időközben megismertem Chinmoyt is, aki az Isten megvalósításával vett le a lábamról. És végül jött Tolle. Nála tökéltem el magam, hogy a terhesnek mondható keresgélésben itt megállót fújok, és addig nem lépek túl rajta, amíg nem teszem életem részévé meglátásait.
Mi volt a tanításában, ami ennyire megfogott? Mondhatom, hogy semmi, mert mindent tudtam. De mégis korszakalkotó volt számomra:

- Nyelvezete, szóhasználata az európai modern emberhez szólnak. Kezeli a tér-idő fogalmát, a fájdalomtestet.
- Feladattá teszi az időközönként megtapasztalt béke kiterjesztését az ember egész életére, nemcsak gyakorlatok és meditáció idejére, és az egész világra.
- Bármi, ami én és a megnyilvánulatlan közé kerül, különösen a különböző módszerekre értve, az idő csapdájába zárhat.
- A lényeget, az egyetlen utat, amelyen minden módszer alapszik, megnevezi: ez a MOST és az itt.
- Kimondja, hogy a megnyilvánulatlan ott van mindenben, még benned is. Így nem kell keresgélni, hiszen mindig veled van.
- Figyelő tudatosság.
- És az egyéb gondolat fordulatok, amelyek azt bizonyos időrést hozhatják létre az elmébe.

A bejegyzésed első része, mint a saját egomat hallanám: kell, akarni, türelmetlenség stb. Viszont az utolsó gondolatsorban rátapintottál a lényegre.
Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyeket értelemmel szeretnénk feldolgozni, de az lehetetlenség. Ha elkezdesz rajta gondolkodni, a lényeg már is illan. Csak legyél, de ez minden. Hagyd, hogy a megnyilvánulatlan rajtad keresztül tegye a dolgát, ne te erőszakold rá magadat.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 02 sze, 08:20

Szerintetek a meditációnak lehet valamilyen káros hatása? Hallottatok már a meditációs pszichózisról? Ha valaki nem vezetett meditáción vesz részt akkor előfordulhat, hogy olyan rejtett pszichotikus betegségek, illetve olyan élmények jöhetnek elő, amelyek nagy zavart okozhatnak? Ettől most tényleg megijedtem. Tudtok erről valamit? Ahogy irtam is az első bejegyzésben, bennem van intenziv félelemérzés közben.
Mindezeket a neten olvastam....inkább nem kellett volna. Mivel volt több pánikrohamom, picit megijedtem most az egyedül meditálástól. Kérlek válaszoljatok, ha van tapasztalatotok. Biztonságban vagyok meditáció alatt? Vigyáz rám valaki?

Köszi!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 02 sze, 09:51

Így láthatatlanban nehéz és veszélyes segíteni.
De egy könyvvel már találkoztam, amiben leírták, hogy mire kell figyelni meditálás közben:

Dr. Kai Kermani: Autogen trening

és egy link:

- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 jún 02 sze, 11:39

Nati,

a meditáció nem veszélyes. Azonban tisztában kell lenni azzal, hogy amikor az ember bármilyen összpontosító gyakorlatot végez, akkor nemcsak a pozitív tulajdonságok, hanem a negatívak is megerősödnek. Olyan ez, mint amikor a földet trágyázzák, az éltető táplálék nemcsak a kultúrnövényeket serkenti, hanem a gyomot is.

A vezetett meditáció és az önmagunk által gyakorolt esetén ugyanaz az elv érvényesül. A tisztulási folyamat nem fájdalommentes. Tehát vezetett meditáció közben is feléledhet olyan fájdalomtest, amely akár a testet, akár az elmét eluralja.


Ha félelem van benned az önállóan végzett meditációval kapcsolatosan, akkor naponta 5 percet gyakorold a légzésedre való figyelést. (Kilégzéskor gondolhatod: távozik a testedből a félelem. Belégzéskor pedig a tiszta tudatosság költözik a testedben.) Amikor napközben az elméd generálni kezdi a félelmet, akkor mondogasd a következőt: képes vagyok uralni a helyzetet. (Ezt a mondatot az élet más területén is használhatod. Hasznos mantra lehet számodra.)

Sikeres gyakorlást kívánok: Judit



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 03 cs, 05:16

Kedves Berill!

Köszönöm az ötelet! Utánanézek.

Hello Judit!

Ez nagyon tetszik, megpróbálom igy. Biztonságosnak tűnik és fokozatosnak! Köszönöm!

Legyen szép napotok!
Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 jún 04 p, 12:49

Nati írta ...
...Ahogy irtam is az első bejegyzésben, bennem van intenziv félelemérzés közben...


Szia, én bár tanácsot nem tudok adni, de elmondhatom néhány szóban azt, hogy velem hogyan történt.
Félelem érzés nálam is jelentkezett az elején (is), de szerintem ezzel mindenkinek szembe kell néznie aki rálép erre az útra. Én elég felkészületlenül kezdtem bele, és amikor először megéreztem ezt a félelmet nagyon megijedtem és majdnem abba is hagytam a meditálást, de akkor ott hirtelen olyan érzésem támadt, mintha angyalok állnának mellettem és biztatnának hogy nézzek szembe a félelemmel Ez adott erőt ahhoz hogy ne adjam fel.
Én is kérdezgettem fűt-fát amikor jöttek a durva erős félelmetes érzések, hogy "de ugye nem tudnak ilyenkor belém költözni rossz szellemek" meg "de mi lesz ha..., és mi lesz ha..." és volt, hogy hetekig nem meditáltam mert nem mertem szembenézni azzal ami éppen jött. De valahol tudtam, hogy csak ez az út van, mert menekülni előle csak időhúzás. A vezetett meditációs anyagokat sorra dobáltam félre, mert egyik sem tetszett. Úgy éreztem én csak csendet és békét akarok, és jöjjön aminek jönnie kell.

Többször felmerült bennem, hogy vajon jól csinálom -e, egyáltalán így kell meditálni? Ezt kell éreznem? ...mert én még az alapszintnél is kevesebbet "tanultam" a meditációról Bár néztem egy két oktató videót, és olvastam pár leírást, de úgy éreztem minél többet olvasok annál jobban belezavarodok. Úgyhogy dacos kisgyermek módjára "úgyis úgy csinálom ahogyan én akarom és azért sem törökülésben mert szétmegy a lábam" meditálgattam egyedül és volt sok nagyon szép és sok nagyon rossz élményem.

Nálam is voltak pánikrohamok, én azokat "végső fenékberúgásnak" szoktam azóta hívni ...talán azok voltak amik "rálöktek" erre az útra.

Olvastam 1-2 helyen ilyen "varázs kijelentést" amiket a meditáció előtt és közben is lehet mondani -nekem nagyon sokat segítettek- pl:"A Vagyok Aki Vagyok nevében kijelentem, hogy csak azt vállalom amire Isten már előzőleg felkészített! Így legyen!" És persze erősen éltettem magamban a hitet, hogy Én Vagyok a Fény, és nekem senki sem árthat Volt néha 1-2 hét pihenő a kellemetlenebb élmények után, de mindig újra és újra szembenéztem és szembenézek most is azzal ami jön, ami van. A másik lehetőség úgyis csak a futás ami nem túl "jövedelmező"

hát röviden ennyi, további szép estét

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 04 p, 07:58

Kedves Hajni!

Ez olyan volt ez a válasz számomra, mintha belőlem jött volna...:)
Szavakba öntötted, ahogy érzem belül. Köszönöm Neked.
Hisz a pánikot is úgy tudtam legyőzni, hogy szembe tudtam nézni a félelmeimmel és teszem ezt folyamatosan. Akkor megtanultam, hogy a félelem egyetlen ellenszere a bátorság!
Mindezt a meditációra is alkalmazhatom, hisz minden úgyis úgy történik, ahogy annak történnie kell. Bármi is jön, aki Vagyok az simán szembe tud nézni vele.

.........amúgy én sem birom a törökülést és a lótuszt sem, soha nem is csináltam úgy......:)

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 04 p, 03:26

Kedves Nati, ma éppen a félelemről olvastam. A legnagyobb félelem pont a félelemtől való félelem. Ha elképzeled, mi az a legrosszabb, ami történhet Veled (pl meditáció közben), és szembenézel ezzel, akkor az csökkenti a félelmet. Egy idő után maga a meditáció is csökkenti a félelemérzést.

A félelemérzés a jövőre irányul, Mi fog történni? Ránk fognak egy pisztolyt és attól félünk, hogy lelőnek. A jelenben levés, a pillanatnyi tevékenységre való koncentrálás is segít a félelemérzés "helyretevésében".

Nézz bele a tükörbe, nézz a szemedbe és mondd, hogy "szeretem és elfogadom magam". Tedd meg ezt minden nap és nézd meg, pár hét után, mi történik a félelmeiddel.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 05 szo, 09:45

Szia Nati!

Írnál még a félelmeidről? Hogyan tudtál szembenézni velük? A bátorságodról? Mit érzel most?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 05 szo, 03:10

Szia Berill!
Igen, irok róla. Hátha valakinek segit, aki hasonló helyzetben van vagy volt mint én. Először idemásolnék egy részletet abból az irásomból, melyet magamnak irogatok, hogy legyen hova nyúlnom, ha elbizonytalanodnék:

[b]Spirituális utad kezdete, bátorság mint Jelenlét benned
Ha bármikor félelem, vagy bizonytalanság uralkodna el rajtad, vedd észre magadban. Majd emlékezz mindig arra a reggelre, amikor szembe mertél szállni a félelmeiddel. Amikor azt érezted, hogy az ERŐ felemelkedik benned, ahogy totálisan megadod magad mindennek, bármi is az - jöjjön! Ezt érezted és akkor még a halálra is igent mondtál. Emlékezz, hogy akkor megszületett benned valami: a határtalan, mély nyugalom érzése. A félelem eltünése és a sok felismerés, mely azóta is tart. Megszületett a bizalom és az érzés: biztonságban vagy, mert Isten vigyáz rád. Bármi is történik, annak értelme van. A megadás vágya az Isteni akaratnak. Ez volt a te kegyelmed, ez volt a Jelenlét felbukkanása életedben! Mindig érezd magadban, hogy ez a Jelenlét, Bátorság ott van benned, EZ VAGY TE!!


Azt a reggelt mindjárt leirom, de előtte az előzményekről pár szót. Hosszan lehetne sorolni hogy mi vezetett oda, de fölösleges mert tényleg nem akarom élettörténetté tenni...
A belső kontliktusok intenziv szorongáshoz az pedig pánikhoz vezetett. Akkor átéltem mindent, amit senkinek sem kivánok! A világ barátságtalanná vált, az emberek idegenek lettek, még a párom és a családom is. Teljes elszigeteltség, kétségbeesés és rettegés a következő rohamtól. Valahogy azért éltem világom, mert volt bennem annyi lélekjelenlét, ami mindig továbbtaszigált előrefelé és annyicska pozitivitást meritettem magamból, hogy ne adjam fel. Azért az érzés, hogy meg fogok gyógyulni, az ott volt bennem mindvégig, bár néha nem hittem el magam sem. A pánik miatt olyannyira bekorlátoztam az életemet, hogy nem mertem egyedül maradni. Nem mertem egyedül boltba menni, sehova. Ez hónapokig tartott és egyre több helyzetre mondtam NEM-et és egyre több mindentől kezdtem félni és már én sem ismertem magamra..Én, aki mindig önálló voltam, aki bejártam a világot egyedül, szabadon jöttem mentem és most...?! Mivé lettem? Egy újabb szorongással telt hét után, mikor már a testemet teljesen ki és lemeritette a félelem, egy hang szólalt meg bennem: nézz szembe a félelmekkel, csak ez az egy út létezik! Nem tudom honnan jött a hang...De persze ettől még jobban bepánikoltam, mert a lelkem mélyén tudtam: ez igaz!
Úgy hozta a sors, hogy aznap este még a pszichológussal töltött egy óra is teljesen összezavart és tetőződtek a hullámok a fejem felett, de akkor már éreztem, valaminek történnie kell...

Másnap reggel a párom azt mondta, be kell mennie a városba megyek e vele...-Ekkorra már megszokta, hogy mindenhova követem, mert nem merek egyedül maradni-
Rámtört a rettegés, de éreztem, itt az alkalom! És jött bennem az az érzés, hogy nem érdekel mi fog történni, ha olyan pánikot kapok, hogy belehalok a földön fetrengek, az sem érdekel! Végig kell csinálnom, bármi áron! Most már szembenézek vele: miért félek egyedül maradni? Ha belehalok, akkor úgy kellett lennie. -Innen is látható milyen torzzá teszi a dolgokat a félelem....azt is elhiteti, hogy elpusztithat...
Zokogtam, és láss csodát: ELMÚLT a félelem! Pedig a párom még otthon volt. Abban a pillanatban elmúlt, ahogy szembe mertem nézni vele! Aztán egyedül maradtam és meggyújtottam egy gyertyát, nagyon sokat sirtam és hangosan imádkoztam. Elmondtam Istennek hogy én már igy nem tudok tovább élni! Ha nem tudok megváltoztatni, akkor változtasson meg Ő. Órákig voltam ebben az állapotban, úgy éreztem megtisztulok a sok sirással kijött bennem rengeteg feszültség és úgy éreztem lebegek. Biztonságban, nyugalomban, védelem alatt éreztem magam. Csodálatos érzés volt. Akkor tudtam, hogy soha nem fogok félni többet egyedül. Megértettem, hogy a félelm bennem van. Nem külső dolgok okozzák, és senki sem tud biztonságot nyújtani kivülről. Hisz a legnagyobb pánikrohamokat akkor kaptam, amikor a párom is mellettem volt.
Napokig jöttek a felismerések bennem és ez azóta is tart.
Kezembe került ismét E. Tolle könyve, melyet pár éve félredobtam és most olyan erővel hatott rám, és hat rám most is mint még semmilyen tanitás. Felismertem benne az Igazságomat. A napokban pedig azt, hogy az én kegyelmi felébredésem már megtörtént, azon a reggelen.:)

Nem mondom, hogy megszüntek a félelmek, nem! Sokkal kevesebbszer érzem, a szorongás ritkán jön, de akkor is csak gyengén. Nálam az elfogadás segit. Nem ellenkezem, ahogy eddig tettem, hanem felismerem, hogy milyen rossz gondolati beidegződés okozza a szorongást és megengedem neki hogy legyen. Nem állok ellen. Sőt! Tegnap este is jött egy hullám, és leültem, gyújtottam egy gyertyát és hangosan mondogattam mondatokat, sokszor ismételve: Vagyok aki Vagyok! A szeretet vagyok! A bátorság vagyok! Az elfogadás vagyok! Az elengedés vagyok! A megengedés vagyok! A Fény vagyok! Isten gyermeke vagyok!
Majd megkerestem hol a félelem bennem és elkezdtem szeretni....szeretetet sugároztam felé és magam felé. Tényleg csodát tett! Felszabadult, örömteli lettem és nyugodt!
A szeretet nagyon fontos. Minden amit rossznak, kellemetlennek érzel magadban, próbáld meg szeretni és az átalakul. Tanulom magam szeretni és csodálatos érzés, és érzem hogy azóta mások is sokkal szeretettelibben viszonyulnak hozzám.
Most boldognak érzem magam és ha ez változik, majd azt is tanulom megszeretni....mert mindig változik. De a bátorság itt van bennem és ez segit.

Remélem nem untattalak, kicsit hosszúra sikeredett....

Örülök hogy itt lehetek veletek...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 05 szo, 04:30

Kedves Nati, Gratulálok a bátorságodhoz és hogy szembe mertél nézni a "mumussal". Nem mindenkinek van ehhez lelkiereje.

Egyetértek Veled, a szeretet mindent felold. Az általam emlegetett Ho'oponopono módszer is ezen alapul.

Én örömmel olvastam a hozzászólásodat és kíváncsian várom a tapasztalataidat, jókat és "rosszakat" egyaránt, mindenki tanulhat belőle.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 05 szo, 05:12

Kedves Napsüti!

Utólag is köszönet hogy megosztottad a Hopponopono módszert, én azóta rendszeresen alkalmazom és tényleg nagyon sokat segit! Olyan mint egy varázsige, sokszor nem is értem hogy hogyan, de működik. Az nagyon tetszik benne, hogy nem kell mindent megértened, átlátnod, hogy mi miért történik, elég a tudás, hogy a múltbeli rossz beidegződésed, gondolatod, cselekedeted következménye az adott helyzet vagy ember. Innentől magadra vállalod a felelősséget, nem hibáztatsz mást és ez felszabaditó érzés. Plusz ezzel is szereted és tiszteled magad! Nagyon tetszik ez a módszer! Ha például elkezd fájni a gyomrom, vagy bármim akkor is megköszönöm magamnak, hogy figyelmeztet valamire, bocsánatot kérek magamtól, hogy tudatlanságomban ezt előidéztem és tudatositom magamban a szeretetet, melyet akár a fájdalom akár magam felé érzek, amiért most ezt kell átélnem.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 05 szo, 10:46

Szia Nati!

Nagyon szépen leíród az érzéseidet! Nem egyszerű életutad mindenkinek hasznára válhat. Ha módod van rá és kedved is, írj le mindet ide, amit fontosnak tartasz függetlenül attól, hogy hogyan végződik a "csata". Biztos vagyok benne, hogy ilyen hozzáállással a belső "háborúdat" meg fogod nyerni.
Ennek ellenére még mindig érdekel, hogy a Mostban mit érzel? Nem mostanában vagy mostanság, hanem a gondolat nélküli mostban, a jelenben. Lépj be ide!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 07 h, 12:20

Hello Berill!

Örülök a kérdésednek, mert azonnal a Most-ba vitt..:)
Vannak jobb és rosszabb napjaim. Mármint ami a gyakorlást illeti. Sokszor elfelejtek a most-ban lenni és akkor észreveszem, hogy hoppá! Már megint nem vagy "itthon"!
Fájdalomtestek jönnek, mennek. Hol elkapom közben, hol csak utólag.
Ha nagyon elmerülök az "elmeügyeimben" és ez sokáig tart kicsit lelkiismeretfurdalásom van, hogy miért nem tudok elég kitartó lenni...Meg persze akkorra a sok gondolkodástól elkezdem magam megint szarul érezni...és ez visszakényszerit a jelenbe.
Igazán itt és most lenni csak másodpercekre sikerül egyenlőre. A legkönnyebb, ha a természetben vagyok, vagy Chilit szeretgetem. Chili a kiskutyánk és Ő az, aki útjelző tábla a feltétel nélküli SZERETETHEZ. A jóga is sokat segit. Lecsillapit, figyelem a testemet a lélegzetemet és megnyugszom.
A teraszon van egy hatalmas korsó. Két széncinege fészket rakott bele, nem számitva arra, hogy sokat tartózkodunk ott ücsörögve. Ajándék volt ez, mert azóta, kb. 3 hete állandóan a MOST-ba visznek! Csodálatos megfigyelni őket. Apa és anya. Szorgalmasan hordják a piciknek a kukacokat, bogarakat, lepkéket, szakadatlanul "dolgoznak" hogy jól lakassák a 8! éhes szájat. Rendszeresen belefotózunk a korsóba, hogy lássuk őket hogy fejlődnek. Fantasztikus, hogy egy hét alatt a kis csupasz féregszerű madárkákból gyönyörű, tollas szépségek lettek, és már olyan hangosan csipognak, hogy betölti a házat a hangjuk.
Nemsokára kirepülnek.....hiányozni fognak!

Hát igy vagyok Berill. Néha lustán néha lelkesen, de soha nem félredobva járom az UTAT.
Neked hogy megy?
Neked milyen a MOST?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 07 h, 04:00

Ez nagyon érdekes! Ha van időtök nézzetek bele! Nagy érdeklődéssel és lenyűgözve néztem.
- LINK -

meg ez: van itt sok ilyen témájú videó

- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 jún 08 k, 10:45

OFF

Sziasztok:)
Ez is nagyon érdekes


- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 08 k, 08:18

Az egyik fájdalomtestemet a párom hozzáállása aktiválja..
Nem tudom nálatok mi a tapasztalat. Az én útkeresésem olyannyirá intenzivvé vált, hogy az érdeklődési köröm majdnem teljesen a spritualizmusra szűkűlt be. Ezt olvasom, erről "gondolkodom", ezt bújom a neten, Tolle-val kelek és fekszem. Néha úgy érzem magam, használhatatlan vagyok a munkámban is, illetve gyakran érdektelen, nem motivál. Kezdem magam egyedül a legjobban érezni. Ha magamra figyelhetek, meditálhatok, jógázhatom, stb. Szinte zavar a a világ és az emberek "őrültsége".
Tudom, hogy az ego szól belőlem, amikor úgy érzem: hogy lehetnek ilyen tudatlanok, hogyhogy nem érdekli őket miért vannak itt, kik ők, mik a belső céljaik? Ha vannak egyáltalán..
A párom egy nagyon jólelkű ember de hiányzik belőle mindenfajta sprituális érdeklődés. Sőt, mióta engem ez ilyen intenziven foglalkoztat, sokat beszélek róla. Látható unalommal és érdektelenséggel hallgatja és ez engem nagyon bánt. Érezhetőleg távolodunk egymástól, mindketten élünk a magunk kis világában és ez a két világ alig találkozik lélekben. Minél messzebbre megyek, annál nagyobb köztünk a távolság.

Tudom, hogy senkit nem lehet rákényszeriteni erre az útra. Mindenki úgy tökéletes, ahogy van. Ezt mind tudom, és próbálom elfogadni. Ideig óráig sikerül, de aztán csak kijön belőlem, méghozzá a fájdalomtest aktiválódásával, ami el is ural. Ha tudatosságomat beleviszem, sikerül elkapnom és el is csitul bennem, de pár óra, vagy nap múlva már megint érzem, hogy ellenállok, meg akarom változtatni és nem fogadom el...és akkor játtszom előről.

Nektek mi a tapasztalatotok? Hogy viszonyultok a családhoz, barátokhoz, párotokhoz, aki egyáltalán nem vevő ezekre a dolgokra?
Az a baj, hogy tudom hogy kéne.....de mégsem úgy csinálom, mert úgy érzem akkor elfojtom magamban a dolgot.

Azt is tudom, hogy ez "elmeügy"....és ezért nehéz:bummbumm:

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 jún 08 k, 11:17

Szia Nati, tudom mit érzel, engem is nagyon zavart a párom hozzáállása ehhez a témához, de így visszatekintve ezzel nagyon is sokat segített, hiszen meg tudtam figyelni azt a részemet aki ezt nem tudja elfogadni.

Eleinte mi is távolodtunk, hiszen ő nem hitt az ilyesmiben. Kinevetett mikor meditáltam, és sokszor megpróbált meggyőzni arról, hogy ez mind hülyeség. Nagyon rossz volt, és sokszor össze is vesztünk. Nehéz volt ilyenkor a gondolatokat félretenni és az érzésekre figyelni, de idővel és gyakorlással ma már egyre jobban megy (...bár azóta az ő véleménye már megváltozott)

Ha olyat mondd vagy tesz ami felébreszt bennem valami rossz érzést, akkor rögtön elkezdem azt figyelni. Elég nehéz ez, kitartás és erő kell hozzá mert hiszen fel kell adjam a párbajt. Ilyenkor félrevonulok és megpróbálok annyira figyelni a fájdalomra amennyire csak tudok egészen addig amíg érzem.

...és van amikor eléggé jelen tudok lenni ahhoz, hogy a fájdalomtestem ébredése helyett a figyelem van jelen, ilyenkor elfogadom őt olyannak amilyen, és akkor abban a pillanatban szeretem őt a legjobban

Az emberek tudatlansága zavar, hát kit nem ? De Tolle és még sok más tanító is említi azt, hogy ami zavar a másik emberben az benned is jelen van. Figyeld meg azt magadban ami zavar a másikban. Légy hálás mindennek és mindenkinek aki és ami felébreszti benned a fájdalomtestet, hiszen ők a legjobb "tanítóid". Mi lenne, ha ők nem lennének?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 09 sze, 09:07

Szia Nati!
Érezted, hogy a jelenben vagy, amikor átélted vagy leírtad mind ezt? Szerintem nem. Ahogy Tolle is írja, vedd úgy, mint spirituális gyakorlatot! Ha a párodban te vagy bármi más aktiválja a fájdalomtestét, és csak növekszik benne a feszültség, igyekezzél megtartania a jelenlétedet, a tudatosságodat! Ne reagálj rá! Ne sodorjon magával téged is! Én még annyit is szoktam tenni, hogy valami abszurd dologgal, viccel kisütöm ezt a bizonyos feszültséget. Ez általában beválik, de nem tartós, mint a most megtartása, de rögtön hat. Feladatod nem a másik meggyőzése arról, amit jónak tartasz, hanem hogy rajtad keresztül nyilvánuljon meg a megnyilvánulatlan. Mutass példát saját életeddel, viselkedéseddel.
Miből gondolod, hogy a párod maga módján nem járja ezt az utat, amelyet mi is próbálunk követni? Figyeld meg őt minden előítélet és gondolat nélkül! Biztos vagyok benne, hogy az élet bizonyos területén, helyzeteiben mélyebben megnyilvánul benne a megnyilvánulatlan, mint bármelyikünkben. Mi itt dumálunk róla, de lehet, hogy ő meg természetesnek veszi ezt. Nem tudatosul benne a dolog lényege, de ennek ellenére a megnyilvánulatlan ott él benne, és ha nem is mindig, de kifejeződik rajta keresztül is. Ismerd fel benne az esendőt, a saját egodat és saját magadat, a megnyilvánulatlant!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 10 cs, 08:57

Az előző gondolathoz Tolle egyik gondolatát fűzném. Az egyik előadásában, pontosan már nem emlékszem a részletekre, csak a főmondanivalójára:
Én két héttel hamarabb kezdtem olvasni Tolle megvilágosodott könyveit, mint te, ezért jóval előrébb járok. Vagy: Igaz, hogy te kezdted hamarabb a spiritualitást, de én sokkal intenzívebben élem át az egészet. Vagy: Én sokkal tudatosabb vagyok nálad, mert az autómat lecseréltem egy biciklire, ami sokkal egészségesebb, kevésbé környezet szennyezőbb és sokkal spirituálisabb. Miközben élvezem biciklizés örömeit és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe, akkor az egom akár sűrűbb is lehet, mint annak, aki a legújabb mercedesével húz el mellettem. Jézus szavával élve: Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?

Ez az összehasonlítási kényszer, ellenőrzés, visszacsatolás, monitoring, vagy ahogy tetszik, mindenkiben ott él. A hétköznapi életünk része, jelenlegi világ nem is képzelhető el nélküle. Teljesen belénk ívódott. Viszont a tudatos életünk egyik legádázabb buktatója is lehet, ha nem úgy vagy ott kezeljük, ahol kell. Miért? Egyrészt gondolkodásra és vélemény kialakítására késztet. Másrészt a múltba és a jővőbe vezet vissza. Az ego valamilyen kreált összehasonlítási alapot használ fel arra, amely lehet már átélt tapasztalat és élmény, vagy csak egy elképzelt idill, hogy másokat, magamat vagy eseményeket hasonlítson össze vele. Ez vágyakat ébreszt, fájdalmat, elégedetlenséget okoz bennünk. Így vagy úgy, de szenvedünk.
Melyek ezek a kérdések, amelyek a leggyakrabban felmerülnek bennem? Pl. Hol tartok a spiritualitásban? Tegnap sokkal tudatosabb voltam, mint ma? Egyáltalán nem vagyok boldogabb, mint egy évvel ezelőtt? Meditáció előtt: Remélem újból átélem azt, amit január 12-én 12.35-kor! Meditáció alatt: Mikor élem át megint a korábban megtapasztaltakat? Amit most átélek nem teljesen olyan, mint az előző élmények! Meditáció után: Ez a meditáció meg sem közelítette azt bizonyosat! Tudatosságom kudarccal végződött. A meditációm nem sikerült. A páromat miért nem érdekli a tudatosság? Miért nem vagyok már tudatosabb? Stb.

Ezek a kérdések a megnyilvánulatlanhoz vezető úton teljesen értelmetlenek, csak az ego termékei. Semmi más. A teendőt, hogy elfogadod, ahogy vannak, nem azonosulsz velük, csak megfigyeled és ahogy jöttek úgy el is engeded őket. Jézus szavával élve: Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Az én értelmezésemben, ez nem csak valaki másra, hanem magamra, eseményekre és a jelen pillanatra is vonatkoztatható.

Másképp, teljesen fogadd el a jelent, a mostot! Ne a helyzetet fogad el, amely rossz is lehet, csak a mostot. Ez nem bele törődést jelent, hanem más fajta hozzáállást a dolgokhoz, a problémákhoz. Tudatában vagy a helyzetednek, de nem teszed azt elmeüggyé, nem szenvedsz tőle. És amikor a helyzeted pillanatát elfogadod, esetleg tervet készítesz a helyzeted megoldására, egyre mélyebbről érkeznek kreatívabbnál kreatívabb ötletek és hatékonyabban is cselekedhetsz. Ha viszont ítéletet mondasz a helyzeted fölött, ilyenkor szoktunk szaftos megjegyzéseket is mondani, idegesek, stresszesek leszünk, cselekvéseink nem lesznek hatékonyak, és az ötleteknek is híján leszünk.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 13 v, 09:02

Kedves Nati és mindenki,

Szeretettel ajánlom a nemrégiben megjelent "Mennybe döngölve" c könyvet az Agykontroll kiadó gondozásában. Egy agykutató írta, akinek egy agyvérzés következtében bal agyféltekéje súlyosan károsodott. 8 évbe telt, amíg teljesen felépült és a könyv erről szól. Átélte a teljes egység és jelen-tudatot, amíg bal agyféltekéje "csendben volt", mérhetetlen békességet érzett és az energiák áramlását érzékelte, ez alapján tájékozódott ebben a világban. Lassan visszatért bal agyféltekéje működése, és ezalatt megfigyelte, hogyan működik az agya és hogyan tudja kezelni a bal agyfélteke "locsogását" és megőrizni azt a békességet, amit korábban érzett.

Pár dolgot kiemelnék: pl. amikor észreveszi, hogy a bal agyfélteke negatív gondolatokat és érzelmeket generál, akkor 90 mp-ig hagyja ezt és átérzi az érzelmeket, majd úgy dönt, hogy nem gondol azokra a gondolatokra. Tudatosan egy kellemes emléket idéz fel, vagy szó szerint "szól" a sejtjeinek, hogy most már elég. Gyógyulása során jött rá, hogy ha rátör egy negatív érzelem, ne szegüljön szembe, hanem hagyja,

Én is megfigyeltem magamon, hogy ha fáradtabb vagyok, vagy valami miatt érzékenyebb, akkor könnyebben jönnek a negatív érzések. Erre azt írja, hogy minél inkább tudatában vagyunk az érzéseinknek és az okozott fizikai jeleknek (szapora szívdobogás, gyomorpanasz, mellkas összeszorulása), annál inkább tudjuk irányítani a gondolatainkat, ezzel az energiák áramlását, amivel pedig azt, hogy mit vonzunk be. Írja, hogy rájött, "folyamatosan kell gyomlálnom lelkem kertjét".

Szóval mindamellett, hogy nagyon érdekes könyv, hasznos is. Sokszor ismerős volt, amikor arról ír, hogy hogyan próbálta megőrizni lelke békéjét, amikor megszólalt a bal agyfélteke és bekapcsolódtak az érzelmeket generáló áramkörök.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 13 v, 09:27

Kedves Napsüti!

Nagyon érdekes könyv lehet. Ezt könyvesboltban is meg lehet venni? Sajnos én csak másfél havonta vagyok otthon, de legközelebb mindenképpen felkutatom. Azt már én is észrevettem, hogy ha felismerem és elfogadom a bennem lévő érzéseket, azok átalakulnak egy idő után. A legrosszabb, amit tehetünk ha letagadjuk vagy elfojtjuk azokat. Annak biztosan szorongás és pánik lesz a vége. Az is igaz, amit Tolle mond, hogy ha belül érzed az érzelmet, meg tudod figyelni, minden érzésedet beleviszed, akkor azzal egyben el is fogadod, nem állsz ellen. Hisz hogy tagadnál meg magadban bármit is, aminek a teljes figyelmedet szenteled...?.. Ez működik, és igy az érzés is mintha "barátságosabb" lenne, nem tudom másképp megfogalmazni. Elvesziti a félelmetes mivoltát...én legalábbis igy érzékelem.

Kedves Berill!

Nagyon nagyon köszönöm a "dorgálást" nagyon igazad volt! Azóta teljesen másképp látom a dolgokat és minden rendben van köztünk. Neked mindig sikerül, hogy magamba tudjak nézni és lássak is...mindig rávezetsz, hogy a jelenlétnél nincs fontosabb.

Kedves Hajni!

Ha Te irsz, mindig azt érzem, hogy mi amolyan rokonlélekfélék lehetünk...Éreztem, hogy Te hozzászólsz ahhoz az iráshoz. Ráadásul majdnem földiek vagyunk!!!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 13 v, 09:37

Kedves Nati,

Annyit tudok, hogy Pesten lehet kapni a Hattyúházban, meg az Agykontroll tanfolyamokon. Hol laksz (város)? Megkérdezem, hogyan tudsz hozzájutni. Ha más nem, akkor az Agykontroll honlapján, internetes rendeléssel.

Nekem az az egyik legnagyobb "bajom", hogy amikor elővesznek bizonyos negatív gondolatok, akkor annyira elfogy az energiám, hogy szinte semmi erőm sincs (úgy érzem) és ilyenkor aztán igazán jár az agyam. Pedig tudatában vagyok ennek az egésznek, tudom, hogy nekem nem jó, igyekszem változtatni, és igaz, ami igaz, sokkal gyorsabban kilábalok belőle, de úgy érzem ilyenkor, hogy legszívesebben csak aludnék... .

Amit észrevettem, hogy ha az negatív impulzusnak időben teret adok (és időt), akkor még van esélyem átlendülni. De van, amikor számomra túl gyorsan kapcsol be az a bizonyos áramkör, és akkor bizony egy kicsit nehezebb egy ideig.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 16 sze, 10:30

Megvilágosodott vagy csak egy különc ember lehet?

- LINK -

vagy

- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 16 sze, 12:19

Szerintem egy jó matematikus - legalábbis ezt meg lehet állapítani. De hogy ki megvilágosodott vagy sem, nem nagyon, meg minek is. Véleményem szerint mindenki magához képest fejlődik/világosodik meg és minden mástól származó, erre vonatkozó értékelés csak személyes vélemény lehet, s mint ilyen, relatív.

Más: azt vettem észre, hogy a fent említett könyvben olvasottak hatására (az agykutatóról szólóról van szó): elkezdtem jobban odafigyelni, amikor a elmém "sztorizni" kezd és szépen leállítom. Valahogy automatikusan elkezdtem csak az energiaáramlásra figyelni, és azóta sokkal kevésbé van rám hatással bármi negatív. Megérzem, hogy amikor valami történik kint vagy bent, az energiaáramlás blokkolódik, vagy kavarog, de semmiképp nem áramlik. Ekkor csak arra gondolok, hogy áramlik, és valóban elkezd áramlani.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 16 sze, 01:50

Kedves Napsüti!

Csak amolyan költői kérdésnek szántam a dolgot.

Az általad említett könyvet nem ismerem, csak annyit tudok róla, amiket leírtál. Ezek szerint megerősíti mind azt, amit Tolle is leír könyveiben? Mi volt benne gyakorlatias, hasznos meglátás számodra a leírtakon kívül?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 16 sze, 02:38

Kedves Berill,

Ja, értem akkor a kérdést. Viszont elgondolkodtatott.

Igen, megerősíti, agyi, fizikai szinten is. Amit ő tapasztalatként leír, azt sokszor le tudtam "fordítani" Tolle-nyelvre.

Ami számomra hasznos volt az a bal és jobb agyfélteke tudatos megkülönböztetése. Én teszt szerint gyakorlatilag kétkezes vagyok (írni és sok mindent ballal, sok minden mást jobbal). Valamennyire tudok írni jobbal is, tükörírás, fejjel lefelé írás két kézzel egyszerre, ilyesmi, számomra szórakoztató és érzem, hogy bekapcsol a jobb agyfélteke. Most párszor megpróbáltam a jobb agyfélteke hullámhosszára állni tudatosan (vagy hogy is mondjam), és nagyon jó érzés, kitágult a világ valahogy, hasonlóan, ahogyan a hölgy leírta. Végül is minden rezgés, az egy dekódolja a rezgéseket és mi ezt halljuk, látjuk, gondoljuk. Ha meg a jobb agyféltekére hagyatkozunk, rajta keresztül be lehet kapcsolódni az univerzális energiaáramlásba. Hangsúlyozom, ezt mind én érzem. "Próbaképp" gondoltam egy pillanatra az egyik problémámra és létezőnek, de távolinak tűnt és most békességgel tudok rágondolni. Remélem, hogy tudom majd fejleszteni ezt a képességet, mert ez a jelenben levést is elősegíti.

Úgy látom, hogy végül is az általam olvasottak, a Ho'oponopono, az agykutató, Tolle, mind a racionális, múlttal és jövővel foglalkozó emlékek, adatok, fájdalmak, gondolatok szúrós, egyenetlen rezgéseit próbálja elfogadni és az ellent nem állással, szeretettel hasonlóvá tenni a jelen simán folyó energiaáramlásához, mintegy beleolvasztani az univerzális energiába.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 17 cs, 11:39

Az lenne a kérdésem, hogy tegnap nem érzett-e valaki különös, jó, pozitív energiaáramlásokat tegnap délután? Olyan mértékben éreztem, hogy majdnem "elsodort" . Még nem volt ilyen élményem, ennyire erősen és magával ragadóan. Nem tudom, hogy nekem sikerült-e kiáramoltatni egy adag energiát, vagy valamit felfogtak az antennáim. Úgy éreztem tegnap, hogy az utóbbi történt, mintha rákapcsolódtam volna valami energiafolyamra. Valaki?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 jún 17 cs, 04:05

Napsüti írta ...

Az lenne a kérdésem, hogy tegnap nem érzett-e valaki különös, jó, pozitív energiaáramlásokat tegnap délután? Olyan mértékben éreztem, hogy majdnem "elsodort" . Még nem volt ilyen élményem, ennyire erősen és magával ragadóan. Nem tudom, hogy nekem sikerült-e kiáramoltatni egy adag energiát, vagy valamit felfogtak az antennáim. Úgy éreztem tegnap, hogy az utóbbi történt, mintha rákapcsolódtam volna valami energiafolyamra. Valaki?


sztem véletlen, de velem is pont ez történt.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 jún 17 cs, 08:14

Sziasztok!

Örülök a honlapnak, már egy ideje olvasgatlak Titeket de most éreztem késztetést leírni ami velem történik. Főleg mivel elolvastam Nati szembenézését a félelemmel, és meghatott, megkönnyeztem mert engem is a félelem és szenvedés vezetett ideáig szinte egész gyermekkoromtól kezdve.

Tavaly télen egyik este annyira zokogtam, a torkom összeszorult és éreztem hogy semmi nem segít, a fejemben az öngyilkosság gondolata mellett ott volt, hogy nem tudom megtenni, de valaminek történnie kell mert nem bírom így tovább! Akkor még nem ismertem Tollét, Brandon Bays módszerét viszont igen, ami akkoriban jó útjelzőnek bizonyult számomra. A lényege, hogy a forrást úgy érjük el, hogy egyszerűen hagyjuk lenni az érzést ami éppen van, aztán az alatta lévő érzést és így tovább mint egy hagyma rétegeit végül Isten birodalmába léphetünk. Az akkor esti szenvedésem olyan intenzív volt, hogy kénytelen voltam megadni magam és elkezdtem átélni a kétségbeesést, rázott a zokogás minden szinten ahogy haladtam egyre beljebb, de a hang a fejemben teljesen megszűnt és az elfogadás egyre nőtt bennem.

Másfél óráig voltam ebben az állapotban míg végül örömet és nyugalmat kezdtem érezni. Mikor kinyitottam a szemem éreztem először életemben, hogy nagyon közel vagyok önmagamhoz. Ezt másnap megismételtem és hetekig lebegtem a szeretet karjaiban, de még nem ébredtem fel igazán akkor mert később a fájdalomtestem maga alá gyűrt még.

Két hónapja kb. rátaláltam Tolle videóira ami azóta is nagy hatással van rám, rengeteg felismerésem születik, született, önmagamra találtam benne. Nem mondom, hogy nincs szenvedés, de az ellenállás egyre kevesebb.
Végre érzem hogy nem volt hiába az életem amit teljes elzárkózásban, menekülésben, függésben töltöttem - vagyis a fájdalomtestem élte az életét rajtam keresztül.

Az egóm még kapaszkodik, ez látszik az írásomon is, vagyis én látom, de próbálok kinyílni.



Zsu

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 17 cs, 09:24

András, hát ez érdekes. Egy ismerősöm is mondta, hogy ilyesmit érzett. Véletlen? Hm...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 17 cs, 09:55

Kedves Zsu,

Örülök, hogy írtál. Kérlek, írd meg Tolléval kapcsolatos felismeréseidet. Hogy vagy most? Sokat segít, ha írsz róla.

Gratulálok, hogy észrevetted az útjelzőt és kitartottál!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 18 p, 01:21

Szia Zsu!

Nagyon örülök, hogy regisztráltál! Úgy tűnik a nehezén túl vagy! Hasonlóságot véltem felfedezni a történetedben az enyémmel. Olvastad is Tolle könyveit vagy csak a videókat nézegeted?
Azért az tényleg hihetetlen, hogy előbb-utóbb a szenvedés után valami erre az Út-ra lök sok embert. Ilyenkor az ember visszanézve úgy érzi, hogy:... talán nem hiába szenvedtem... !
Ha bármiben bizonytalannak érzed magad, vagy van kérdésed, valami nem tiszta, vagy éppen mélyponton vagy, irj!!!!
Mindig van itt valaki, aki segit, vagy akinek van egy épp megfelelő válasz számodra!
Ezért jó ez a fórum. Én is rengeted segitséget kaptam már. Jó érzés, hogy beszélgethetünk egymással, hisz mindenkinek ugyanaz a belső célja.
Az engem is érdekelne, amit Napsüti kérdezett, hogy vagy most?



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 jún 18 p, 05:56

Sziasztok,

Köszönöm az érdeklődést, jól vagyok általában. Ez az egész nálam egy folyamatos évek óta tartó dolog, többféle terápiát kipróbáltam ami mind a Létbe vitt és segített is, de most valahogy felgyorsult az egész folyamat. Az évek alatt sokszor látszólag még rosszabbul voltam mint korábban, de összességében folyamatosan "fejlődtem" vagyis a tudatosság egyre intenzívebb lett bennem.
Tolle hat részes Indiai DVD-it néztem végig először egy hét alatt, akkor már a környezetemen is kezdtem észrevenni, hogy változást látnak rajtam és ezért máshogy állnak hozzám. Csak annyi történt, hogy a jelenbe kerültem, mindig mozdulatomra odafigyeltem, nem siettem semmivel, nem gondolkodtam csak ott voltam az adott pillanatban és csináltam amit kell és nem voltam fáradt, feszült sem frusztrált, jól éreztem magam. Ez a jelenlét azóta csökkent, sokszor belefeledkezem az fejemben lévő hangra, de mindig érzem rövid időn belül, hogy valami nem stimmel.
Most ott tartok, hogy eljutottam életem legnagyobb érzés-gondolat-mintájához és felismertem hogy ez elől menekültem egész életemben. Még mindig nem megy szembenézni ezzel, de úgy érzem már belül, hogy megy ez, az ellenállás csökken, már nem húz le a mélybe semmi mert egyre nagyobb erőt érzek magamban. Sőt, ami lehúzna a mélybe, gyorsan felismerem hogy lehetőség és próbálom elfogadni, néha az segít ha azt mondom magamnak; rendben ez most a fájdalomtested és nem te vagy... ilyenkor megkönnyebbülök.

Tolle könyveit is olvastam, olvasom rendszeresen, mert mindig a jelenbe visz, felismerem az igazságot a soraiban és örömet érzek, majdnem sírok a megkönnyebbüléstől.

Sokszor meg tudom figyelni az egó-játszmákat a mindennapi életben, néha belemegy az egóm is a játékba, de érzem hogy közben velem van valami más, az Igazi én. Amikor pedig nem reagálok még belül sem, kitágul a tér és szabadságot érzek. Érdekes, hogy korábban is megestek velem ilyen dolgok spontán csak akkor nem tudtam hova tenni és hamar elmúlt, később pedig arra fogtam, hogy beteg vagyok...:)

A meditáció nehéz nekem, egy idő után mindig a fejemben vagyok valahogy nem sikerül valami, de nem erőltetem. Nektek rendszeresen megy? Mennyi ideig szoktatok meditálni?

Szép estét Nektek!

Zsuzsi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 21 h, 10:53

A pár nappal ezelőtt tapasztalt élményem óta, amit megosztottam Veletek és amihez hasonlót András is tapasztalt, azt vettem észre, hogy könnyebben "váltom le" a gondolatokat a jelen energiájára. Sokszor, amikor ráébredek, hogy szótekervények masíroznak az elmémben, rájuk szólok, vagy csak nyugtázom, hogy ott vannak, és a környezet és saját energiámra fordítom a figyelmemet. Megkönnyebbülés, hogy nincs tartalom, csak energia és rezgés.

Ez számomra jó módszer. Van, amikor könnyebb, van, amikor nem annyira, de mindig működik.

Ezt vettem észre: Van egy pillanat, amikor "választhatok" a gondolatokba, rossz érzésekbe való belemerülés és a jelen rezgései között. Ilyenkor ha kicsit várok, akkor elmúlik a késztetés, hogy a gondolatokat válasszam, és könnyebb a jelenben maradni. Ilyenkor örömöt érzek, megkönnyebülést, és szabályosan érzem az energia akadálytalan áramlását. Nem mindig sikerül, de egyre többször.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 jún 28 h, 11:10

Sziasztok!

Ha adódik egy szituáció, ahol egók harcolnak egymással és érzem, hogy az én egóm is be akar vonódni és az igazát fújná....de ezt tudatosan nem engedem. Hanem felismerem magamban az érzést, és hogy az egó "követelőzik" akkor az nem elnyomás?

Vagy amikor valaki fájdalomteste éppen aktiv és mindenképpen hatni akar az enyémre, akár azzal, hogy megaláz. Tudom, hogy nem akarok belemenni a játtszmájába, de belül olyan erősen akarok reagálni, hogy majd szétfeszit de nem teszem. Az nem elnyomás?

Aztán persze mindkét esetben elmúlt a kényszer a reagálásra és békesség maradt utána...
De mi az a határ, amikor reagálnom kell, mert túl messzire mentek, anélkül, hogy azt forró fejjel tenném, tehát reagáljak de érzelem nélkül....ez nehéz...és hogy ne nyomjak vissza magamban semmit....

Amikor felismerem magamban, hogy ez az EGÓM! Akkor hagyjam reagálni, de TUDATOSAN, vagy ne is reagáljak, hisz ez csak az egóm...?

Remélem értitek a dilemámat. Gondoltam megkérdem, bár általában a válaszok megjönnek belülről is idővel, de senki nem ir mostanában....:lol:
Szivesen hallanék már felőletek!
Jó éjt!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 29 k, 01:47

Ez már komolyabb dolog, amikor tudatosságod az emberi kapcsolatokba is kezd beáramlani. Számomra talán az egyik legnagyobb kihívás, de a legnagyobb önismereti lecke is.
Legtöbbször két kérdés szokott nyugtalanítani. Miért reagálok úgy a másik személy viselkedésére? Illetve miért játszok különböző szerepeket? Valószínűleg azért, mert hasonló múltbéli tapasztalataink vannak, hasonló szüleink vannak – Itt ajánlanék egy nagyon jó könyvet Forwardtól a Mérgező szülőket, nem csak gyerekkorodra állapíthatsz meg érdekes dolgokat, hanem szülőként is hasznos lehet. - , így hasonló lehet a fájdalomtestünk is. Az ébredező fájdalomtest viszont ismét jó alkalmat teremthet a tudatosság gyakorlására. Megfigyelem, nézem a az éledező fájdalomtestemet, és nem fűzők hozzá semmit. Fogd fel tudatossági gyakorlatnak! Elméletileg így kellene lefolynia. Azonban a szituációk sokfélesége csak-csak kibillenti az embert: váratlan helyzetek, egy erősebb fájdalomtest ébredése, kellemetlen helyzetek stb.. Én sokszor valamilyen abszurd dologgal, poénnal is át szoktam billenteni a feszültséget. Hogy egy helyzetből „megláss” egy poént, akkor már felül emelkedtél rajta. Ilyenkor helyzetet már uralod, de még nem érted el a jelenlétet.
És most jön a lényeg. Ha valahogy elérted a tudatosságodat, vagy tudatos maradtál, akkor eldöntheted, hogy aktívan, határozottan és helyzetnek megfelelő udvariassággal szóvá (tetté!) teszed, vagy túl lépsz rajta. Ez mindenképpen vérmérséklet és helyzetfüggő. Pl. Az önmagán kívül leledző nehézsúlyú bokszvilágbajnoknak én valószínűleg nem tenném szóvá, hogy elém állt a sorban, de egy 99 éves bottal járó mamának sem. Bárhogy is van nem teszed elmeüggyé, nem gondolkozol rajta, nem csavarsz köré történeteket. A kapcsolattartás milyensége a tudatosságod mértéke. Nem félsz attól, hogy pl. a főnöködnek nem tudsz frappáns választ adni kérdésére vagy csak attól, hogy nem tűnsz fel jó színben előtte. Megőrződ a jelenlétedet és láss csodát, hogy az ötleteknél is ötletesebb ihletek törnek elő belőled a probléma, a helyzet megoldására.
Azzal kellett volna kezdenem, hogy a kapcsolattartásból fakadó súrlódásoknak, afféroknak, konfliktusoknak milyen az anatómiája? Hogyan tudnak a fájdalomtestek összegabalyodni, ezzel is erősítve önmagukat? Ezzel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy az összes emberi konfliktus a jó öreg alapérzésre vezethető vissza: a félelemre. Ez meg azt sugallja, hogy az emberek életébe kevés a szeretet és a bizalom. Ha leszögeztük, hogy minden emberi tragédia a félelemre vezethető vissza, végül is gondolkodásban bekövetkező káoszra, akkor a következő kérdésem: Mit tudok tenni én? Követeljem ki másoktól a szeretetet? Vagy szónokoljak a szeretet fontosságáról? Szerintem nem. De még azt sem mondanám első lépésként, hogy szeresd az embertársaidat. Legfontosabb teendőnk a tudatosság elérése. Ha van tudatosság, akkor már van bizalom és szeretet is. Ha ebből az állapotból történik a cselekedet, akkor tiszta…..
A tudatosság nem mindig hoz rögtön learatható gyümölcsöket, nem egy mozgólépcső, amire csak fel kell szállni, és eljuttat a célba, hanem a világ legnehezebb útjának tűnhet addig, amíg azt birtokolni szeretnéd vagy a célra vetíted ki és nem az útra.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 jún 29 k, 02:32

Kedves Nati, szerintem nem elnyomás egyik sem. Én azt tapasztaltam, hogy bár volt veszekedés, közben én tudatában voltam annak, hogy mi zajlik, a végén elnevettük magunkat, hogy milyen hülyeségen is vitatkozunk. Vagy, miközben meg voltam bántódva, fájdalomtest aktiválva oda-vissza, mégis sikerült bizonyos fokig tudatosan elmondani ami bántott, anélkül, hogy visszabántottam volna őt.
Ha már így tudatában vagy az egok küzdelmének, szerintem haladás a jó irányba. Könyveld el, hogy annyivel is tudatosabb lettél. Én is ezt tettem. Szerintem fontos az, hogy elkönyveljük a sikert, ne azt higgyük, hogy "csak ennyi telt tőlem", hanem,"már ennyi telt tőlem!"!

Amúgy tényleg nem sokan írunk... mit szóltok az energiaáramlásos gondolataimhoz?

Még egy módszert találtam: Sedona módszer. Ismeritek? amikor megjelenik egy érzés, amit lokalizálni tudtok, megkérdezitek magatoktól: "El tudnám engedni ezt az érzést? Hajlandó vagyok elengeni? Mikor?" Mindegy, hogy mi a válasz, a lényeg, hogy a vizsgálódás feloldja a beidegződéseket, fellazítja a rossz érzéseket. Egyszerű, érdemes kipróbálni.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 jún 30 sze, 11:46

Nati!

Ha valamit nem engedsz meg, elkezdesz harcolni, ellenállást váltasz ki, az bizony feszültséget fog okozni és elfolytás lesz a vége. Az ego harccal nem győzhető le. Az elengedésen, elfogadáson van a hangsúly. Elfogadod magadban vagy megfigyeled a helyzetet és nem tekersz köré történetet.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 jún 30 sze, 08:39

Zsu írta ...


A meditáció nehéz nekem, egy idő után mindig a fejemben vagyok valahogy nem sikerül valami, de nem erőltetem. Nektek rendszeresen megy? Mennyi ideig szoktatok meditálni?

Szép estét Nektek!

Zsuzsi


Szia Zsu!

Erőltetni nem szabad szerintem sem, csak akkor csináld ha van kedved hozzá, nem kell kötelező 'házi feladatnak' felfogni.
Nekem az évek alatt sokat változott a meditálási szokásom. Régen nem volt ritka a közel 2 órás meditálás sem ami alatt csodálatos élményekkel gyarapodtam. Aztán volt időszak amikor mellőztem és mostanság pedig a rövidebb időtartalmakkal is beérem. Tehát szerintem az a lényeg amit Te érzel, mire-mennyire van szükséged. Gyakorlással pedig sokat fog javulni a készséged és idővel nem fogsz elveszni a fejedben.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 jún 30 sze, 09:01

Napsüti írta ...

Amúgy tényleg nem sokan írunk... mit szóltok az energiaáramlásos gondolataimhoz?

Hát látod, hogy szóhoz sem jutunk azért nem írunk!
Nos igen ahhoz képest hányan vagyunk tagok többen is bekapcsolódhatnának... de ami késik nem múlik szokták mondani.
Amúgy pedig további elmélyülést kívánok hozzá!

Napsüti írta ...
Még egy módszert találtam: Sedona módszer. Ismeritek? amikor megjelenik egy érzés, amit lokalizálni tudtok, megkérdezitek magatoktól: "El tudnám engedni ezt az érzést? Hajlandó vagyok elengeni? Mikor?" Mindegy, hogy mi a válasz, a lényeg, hogy a vizsgálódás feloldja a beidegződéseket, fellazítja a rossz érzéseket. Egyszerű, érdemes kipróbálni.


Én nem ismerem, de minden módszer ami a tudatosítással foglalkozik építő lehet, ha megfelelően alkalmazzák. Szerintem is érdemes kipróbálni.
Jók ezek a kérdés-módszerek, többek közt Eckhart is ajánlja. Nekem is van egy kérdésem amit szoktam használni a jelenbe lépéshez. ->"Van igény bennem a következő pillanatra?" Ezt felteszem és figyelek és ezzel el is tűnik minden igényem. Csak vagyok a pillanatnak és nem vágyom el.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 02 p, 02:43

Lenne egy kérdésem a Tudattal kapcsolatban..
A tiszta tudatosság aki vagyok az más mint az a tudatosság aki te vagy? Tehát ha leveszem a "gúnyámat", ami az ego és test és ami maradok, annak van valamilyen egyedisége, vagy csak egy tudat létezik? Elviekben értem, hogy nincs én és te mert Egy-ek vagyunk, de mégsem értem....tehát elveszitem e az öntudatomat ha eggyé válok az Egy-gyel?
...mert ez olyan FÉLELMETESEN hangzik az egómnak.....hogy ha nem az egó vagyok akkor ki vagyok én?? Tehát hogy minden, amit gondolok magamról az nem én vagyok, de akkor mi az ami én vagyok? Mi az igaz bennem és mi a hamis? A tudatok tulajdonságai különbözőek, vagy minden tudat ugyanolyan?

Ezen fenti kérdésen való "rágódás" során az egóm nagyon bekeményitett a napokban. Olyanokat éreztet velem hogy :.....nem tudsz igy normálisan élni, ha mindig figyeled magad!!
....mi van, ha ez az egész nem is igaz....!.............a végén még skizofrén leszel, ketté vagy hasadva!........

Olyan nehéz pártatlannak maradni magammal szemben amikor figyelek. Mert akarva-akaratlanul meg akarom tagadni magam és az egót és az meg fellázad....ilyenkor zavarodottságot érzek és belső konfliktust és "zakatol" az agyam.

Talán túl gyors vagyok?...és türelmetlen?
Nektek is volt ilyen?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 júl 02 p, 04:10

Nati,

a tiszta tudatosság része mindenki, egyedi tapasztalattal. Talán könnyebb lehet úgy elképzelni az elmének, ha a teljes tudatosságot az óceánhoz hasonlítjuk. Minden csepp víz, amely az óceánt alkotja, bejárta a saját útját.

Legyen a "forrás", a kiindulópont az óceán. A napsütés hatására a vízcseppek egy része pára lesz, a pára egy részéből felhő lesz, amely eső formájában gazdagíthat egy hegyen létrejövő erecskét, amely patakká, majd folyóvá duzzadva a tengerbe ömlik. A tenger pedig az óceánnal keveredik.

Vagyis miközben az óceán egy nagy egységet képez, minden elemnek meg marad a saját tapasztalata. Ezek az egyedi tapasztalatok pedig gazdagítják a nagy egészet. Ezért mondják a nagy tanítók, hogy minden ember hatással van az egész univerzumra.

Az egyes ember életét nézve pedig az összes előző élet lenyomata megtalálható a mostani energiamezejében.

Amikor a klubban felmerül a kérdés, amely téged is izgat: hogyan lehet védekezni az ellen, hogy az egó ne tudja átvenni a hatalmat a figyelés közben. Ilyenkor a következő szoktam ajánlani, függessze fel a figyelést és mantrázzon.

Ha nyitott valaki a keleti mantrákra: OM NAMAH SIVAYA
Vagy: Vagyok, vagyok, vagyok. Legjobb barátom a most.

Ezt mondja addig, amíg az egó el nem fárad. Van, akinek a mantrázás bizonyos helyzetekben hasznosabb, mint a néma figyelés, mert az elmetevékenysége még nagyon erős.

Sikeres gyakorlást kívánok: Judit

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 júl 02 p, 04:43

Nati írta ...

Lenne egy kérdésem a Tudattal kapcsolatban..
A tiszta tudatosság aki vagyok az más mint az a tudatosság aki te vagy? Tehát ha leveszem a "gúnyámat", ami az ego és test és ami maradok, annak van valamilyen egyedisége, vagy csak egy tudat létezik? Elviekben értem, hogy nincs én és te mert Egy-ek vagyunk, de mégsem értem....tehát elveszitem e az öntudatomat ha eggyé válok az Egy-gyel?
...mert ez olyan FÉLELMETESEN hangzik az egómnak.....hogy ha nem az egó vagyok akkor ki vagyok én?? Tehát hogy minden, amit gondolok magamról az nem én vagyok, de akkor mi az ami én vagyok? Mi az igaz bennem és mi a hamis? A tudatok tulajdonságai különbözőek, vagy minden tudat ugyanolyan?


De jó, éppen erről olvastam most ha akarod olvasd el te is, szerintem nagyon tisztán leírja a választ - LINK - Neal is ezt kérdezi: "Ha a lelkek nem kezdődnek és nem érnek véget, az azt jelenti, hogy nem is létezik egyéni lélek ?" 11. fejezet, de ha letöltöd látszik az oldalszám is, nekem a 106. oldal

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 02 p, 04:57

Nati, pont azt írtad le, ami nekem a halálfélelemhez kapcsolódott és kicsit még mindig... hogy akkor mi marad belőlem? Elveszek teljesen?
Viszont egy ideje a teljességbe való beolvadás nem okoz aggodalmat, sőt! Hiszen az az igazi "énünk", az ego csak egy ideiglenes dolog, legalábbis én így értelmezem. Mióta azt a bizonyos energiaáramlást megtapasztaltam, kifejezetten vonzó...
Talán a tudatosság és az ego szétválasztása a kulcs. Te vagy a tudatosság maga.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 04 v, 09:35

Kedves Judit, Napsüti, Hajni!

Nagyon köszönöm a válaszokat, mindnyájan más oldalról világitottátok meg számomra a választ! Az érdekes, hogy a Beszélgetések Istennel cimű könyvet én is olvastam és mocorgott is bennem a háttérben, hogy ott már olvastam erről.
Most vissza is néztem azt a részt, amit Hajni emlitett. Meg találtam a neten is az egómnak megnyugtató választ, idemásolom nektek, nagyon szépen fogalmazza meg:

Azt mondod, hogy a léleknek szüksége van a testre. Ha jól értem, a lélek az, ami egységben van Istennel. Amikor ezt az Istennel való egységet megvalósítjuk, megőrizzük az egyéniségünket, vagy elveszítjük azt?

Isten nem akarja, hogy elvessük az egyéniségünket, de a hétköznapi egyéniség és a valódi, isteni egyéniség két különböző dolog. Isten maga egyszerre Egy és sok. Végtelen számú emberi lényt, emberi lelket hozott létre. Ő Egy, de a kinyilvánítás mezején sokká vált. Minden egyes személyt kiválasztott eszközének, azaz minden emberi lélek az Ő választott eszköze. Ez a fajta isteni egyéniség, amit Isten adott nekünk, nem a hétköznapi egyéniség, amit az egó határoz meg: "Én ez vagyok, te pedig az." Isten egyénisége az Ő valóságának egyedi kinyilvánítása. Nincs összeütközés, nincs féltékenység, nincs harc, nincs csatározás. Isten maga nyilvánítja ki magát egyedi módon benned, bennem és másokban. Ezt a fajta egyéniséget, amely különbözik az egó egyéniségétől, Isten megőrzi az emberiségnek. Ez az Isteninek az egyedi kifejeződése az Ő sokszínűségében. Mindenki Isten kiválasztott eszköze, de egó, büszkeség és hiúság nélkül. Ez pont olyan, mint a lótusz szirmai. Minden sziromnak megvan a saját szépsége és egyedisége.





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 05 h, 09:08

Juditnak és Natinak írnám, hátha segít. Judit írta:
Amikor a klubban felmerül a kérdés, amely téged is izgat: hogyan lehet védekezni az
ellen, hogy az egó ne tudja átvenni a hatalmat a figyelés közben. Ilyenkor a következő
szoktam ajánlani, függessze fel a figyelést és mantrázzon.

Tolle, Jézus és én, mint egyszerű kipróbáló, inkább azt javasljuk, először is tedd félre a
"védekezni", "ellen" gondolatokat: Add meg magad! Add át a hatalmat az egónak! Abban a
pillanatban, amikor először érzed a megjelenését. "Itt van pajtás, tied a pálya, hajrá!"
Te pedig megfigyeled (itt a lényeg), mit művel a "drága". Ezzel kész is. El fog tűnni,
vagy szolgálatodba áll. Ez tényleg ilyen egyszerű, csak mint minden spirituális módszer,
hál'Istennek, ez is ellentmond a "józan észnek".

Sőt, szeresd meg azt az egót, ahogy csapkod, ficánkol. A túlélésért küzd szegény. Öleld
át, Tiéd ő, előbb-utóbb eltúnik, vagy megszelidül és szövetségesek lesztek.

Az "(ön)megadás" a legnagyobb erő a világegyetemben. (Mondjuk mind a hárman.) Megpihensz Istenben, a nyugalomból életteliség születik, és abból a tudatos, teremtő tettek. Hol van már az egó!? Viszont minden ellenkezés (még ha halovány is) ellenkezést szül, ami az egót erősíti.
Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 júl 06 k, 11:29

Ferenc,

köszönöm az ajánlásod.

Továbbra is maradok a személyre szabott gyakorlatoknál.

Nemcsak a klub keretein belül, hanem a segítő munkám során is több lehetőséget ajánlok a hozzám fordulónak. Az embereknek nem egyforma a szimbólumrendszere, az élettapasztalata, a tudatossági szintje.
Számomra fontos: úgy segítsek a másiknak, hogy az neki megfelelő legyen, vagyis érthető, elfogadható és gyakorolható. Együttműködésre törekszem. Ha nem megy, akkor továbblépek.

Judit

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 júl 06 k, 12:41

Lenne egy kérdésem:-gyakorlat keresés
A félelem,büntudat, kisebbrendüség érzés stb. bénitó hatása ellen ( amit gondolom az ego-gondolatok irányitanak) hogyan érdemes "fellépni"?
Szerintem az "ellen"gondolatok-pozitív gondolatok-gyártása nem jó mert tudat alatt nem fogadjuk azt el???

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 júl 06 k, 05:41

Ági,

természetgyógyászként személyre szabott önreklámot szoktam készíteni annak, akinek szükséges. Sok pozitív visszajelzést kaptam már ez ügyben. Ha elfogadod ezt a fajta segítséget, akkor írj a - EMAIL --ra levelet.

Judit

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 06 k, 06:07

Kedves Ági, ahogy Juditnak is írtam, minden bennünk levő lelki parazita, fájdalomtest és az egó elleni "harc" alapja, hogy nem harcolunk. Megadjuk magunkat, megengedjük, hogy legyen és megfigyeljük, elfogadjuk, jelenlétet viszünk bele. Sőt megpróbáljuk megszeretni. (Ez már az Isteni énünk kegyelme ő iránta) Ha hagyod létezni a fájdalmat, (bűntudatot, fájdalmat, rossz érzéseidet), vagy hagyod működni az egót, az persze először intenzíven rossz lesz Neked, de már nem azonosulsz vele, hiszen megfigyeled. A MOST-ban vagy és innen már valódi, tudatos erők jönnek.

Csodás érzés mikor megfigyeled, lazán hagyod teljes erejével működni, egyszer csak gyengülni kezd. Lesz olyan visszatérő rossz, negatív, érzésed ami olyan szánalmasnak, gyerekesnek, vagy jelentéktelennek fog látszani kívülről megfigyelve, hogy elneveted magad. Ettől kínlódtam eddig?! Semmi alapja, csak egy külső érzés és nem is Én vagyok.

Ha erős őkelme, akkor nem ilyen gyors az eredmény, de gyengül, majd vissza-visszatér. De már várni fogod, ismered, szeretettel köszöntöd a fedélzeten és átadod neki a kormányt. Nem Te vagy, csak figyeled. Sőt, úgy figyeled, hogy nem is akarsz megszabadulni tőle. Minek? Elvagyunk, tessék, haver, működj! Szeretlek, Te is teremtmény vagy, nem is akárkié, az én gondolataimé, az én érzésemmé lettél, én teremtettelek, mármint az egóm, de jogod van létezni! Ám tőlem függetlenül., barátom. Csináld csak!

Ez az egyetlen elindulási lehetőség és a legnagyobb erő. Innen az eltérések, személyreszabások száma persze végtelen, arra ráérez mindenki, de csak ebből kindulva lehet eredmény, azaz jelenlét, tudatosság "nem azonosulás" az egóval vagy fájdalommal.

Ettől az egó gyengül, a féjdalomtest gyengül (Ezt ők nem bírják, hogy-hogy nincs ellenkezés, harc, kérdezik, a nélkül mi lesz velünk? ), és lassal eltűnik, megszelidül, vagy mint Tollénél is, ha elég nagy, pozitív erővé transzformálódik.

Nem okoskodni akarok, tényleg csak segíteni. A kindulási pont az egyértelmű, és vannak tapasztalataim és sikerek ezen a területen. Próbáljátok ki! Ha nem jó, próbáljatok mást, én pedig elnézést kérek.

Üdv.: Ferenc



Utóirat:
Érdemes elolvasni Tolle mit tegyünka féjdalomtesttel című írását, itt van az oldalon. Ebből idézek:

"A teendőnk azonban az, hogy létezni engedjük azt, ami van. És ez arra az időszakra is vonatkozik, amíg a fájdalomtest ott van benned. A benned lüktető fájdalomnak is meg kell engedni, hogy legyen. Ez rendkívül nagy erejű gyakorlat! Tehát nem azt mondom, hogy nem harcolunk a fájdalommal, hanem azt, hogy még csak megszabadulni sem próbálunk tőle! Tudatosságot viszel bele, ami a pillanatnyi valóság elfogadásának egy rendkívül együttérző állapota. Ez egy nagyon erőteljes állapot! Azt is jelenti ez, hogy olyan lényként vagy jelen, aki képes megengedni. Te vagy az, aki meg tudja engedni, hogy fájjon. Tudod, hogy most nem te teremted ezt a fájdalmat, mert te azt gyakorlod, hogy elfogadd azt, ami éppen van. Tehát nem olyan fájdalomról van szó, amit te hozol létre. Ez egy régi fájdalom. Te az elfogadást adod a régi fájdalomhoz.
Ez csodálatos állapot! "


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 06 k, 06:33

Most látom, Judit személyében (szia Judit) egy természetgyógyásszal akadtam össze, aki itten némi reklám tevékenységet folytat. Ez jó. Nem győzök mosolyogni. Megadom magam. A lényeg, az elfogadás de együttérzően mosolyogni szabad, nem? F

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 júl 06 k, 07:16

Ferenc,

ha beleolvasol a blogomba, ott már régebben is utaltam arra, hogy az egyik tevékenységem a természetgyógyászat. Van egy blogom is. Ha valaki megkeres levélben vagy telefonon, képességeim szerint segítek neki.

Egyébként Szegeden havi rendszerességgel mutatok be érdekes embereket a Közéleti Kávéház keretében (ingyenes civil szerveződés), többek között természetgyógyász kollégákat is.

A Tolle-klubot pedig azért hoztam létre, hogy akinek nem szükséges az egyéni terápia, legyen olyan hely, ahol beszélgethet a hétköznapi problémáiról. Az egyik klubba járó társunk azt mondja, sokat jelent számára az a felismerés: másoknak is vannak kihívások az életében. Amikor pedig kiderül: mások az önismeret, önfejlesztés rögös útján honnan jutottak oda, ahol most vannak, erőt ad neki.

Judit

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 06 k, 08:23

Kedves Szinkronsuli, Judit nem reklám tevékenységet folytat itt (amennyiben azt jelenti - számodra is -, hogy leírja egy fórumban, mivel foglalkozik, hogy aztán minél több delikvenst szerezzen), hanem válaszolt egy hsz-ra és segítséget ajánlott fel. Nekem is sokat segített, amit ezúton is köszönök. ("Csak úgy" írtam neki, aztán olvastam a blogjában, hogy természetgyógyász.)

Ezt azért írtam, mert a reklámtevékenységet sok fórumban rossz szemmel nézik és szerintem itt nem erről volt szó, legalábbis én nem így értettem.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 06 k, 11:55

Ági:

"Minden belső ellenállást a negativitás valamilyen megnyilvánulásaként tapasztalunk(bűntudat,kisebbre ndűség..stb)
meg. Minden negativitás ellenállás. Ebben az értelemben a két szó majdnem rokon
értelmű. A negativitás az ingerültségtől vagy türelmetlenségtől a tomboló haragig, a
nyomott hangulattól vagy bús sértettségtől az öngyilkos kétségbeesésig terjedhet. Az
ellenállás olykor aktiválhatja az érzelmi fájdalomtestet; ez esetben valamilyen apróság
olyan intenzív negativitást okoz, mint például a harag, a búskomorság vagy a mély
bánat.
Az egó azt hiszi, hogy a negativitáson keresztül képes manipulálni a valóságot, és
megszerezheti, amit akar. Úgy gondolja, hogy ezen a módon magához tud vonzani
valami kívánt állapotot, illetve meg tud szüntetni ilyen olyan nem kívántat.
Ha a „te" - az elme - nem hinne abban, hogy a boldogtalanság beválik, akkor minek
is teremtené meg azt? Természetesen a negatívitás nem válik be. Ahelyett, hogy
magához vonzaná a kívánt állapotot vagy körülményt, megakadályozza annak
megjelenését. Ahelyett, hogy megszüntetne valamilyen nemkívánatos dolgot,
fenntartja azt. Az egyetlen „haszna", hogy megerősíti az egót. Az egó épp ezért
imádja..."

Figyeld ezeket az érzéseket, de ne azonosulj velük. Légy jelen, amikor ilyeneket érzel.
Egy idő után a kondicionált elmestruktúráid elkezdenek gyengülni. Már nem veszed komolyan az egódat és másokét sem. Fogadd el, hogy az emberek többsége még "alszik".
"Bocsáss meg Nekik, mert nem tudják mit cselekszenek."
A "pozitív gondolatok" jó ötlet, de itt mi túllépünk rajt.
De a gondolatokat az agyad utasításként veszi. Ha azt mondod kopasz leszel a tudatalatti elintézi számodra. Ha azt mondod, hogy szegény vagyok, akkor a tudatalatti elintézi számodra.
Érdemes megválogatni a gondolatokat. A gondolatot az agyad parancsnak veszi és végrehajtja.
A gondolatok csökkenek majd, csak gyakorolni kell a jelenlétet. Gondolkodni jó, de csak akkor, amikor Te akarod. Amikor nem kezd az elme önálló életet élni.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 júl 07 sze, 09:33

Köszönöm a válaszokat-Szinkronsuli-Judit- András.
Judit irni fogok köszi.
Én is ügy érzem a gondolatok milyensége a ludas abban,hogy hogyan érzem magam.
Amikor testi fájdalmat érzek, már, mint "kivülálló" tudom figyelni ahogy átfolyik rajtam nem zuhanok bele az érzésbe, fájdalomba.
A helyzet jelenleg az hogy amikor dönteni kell mit hogyan cselekedjek ( pl: ezt vagy azt a munkát állás lehetöséget hallgassam meg) akkor elönt a félsz elönt egy hőhullám a szivem 100-al zakatol.
Úristen elutasitanak vagy más egyéb gubanc lesz.
GONDOLATOK GONDOLATOK
Hát most itt tartok és igyekszem ebben a helyzetben is kivülálló lenni



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 07 sze, 11:11

"Úristen elutasítanak vagy más egyéb gubanc lesz."
Ez csak illúzió. "Az elme mindig a jövőbe való kivetítéssel van elfoglalva, a jövőre gondol, vagy a jövőben próbál lenni, vagy a múltat próbálja újra életre kelteni." Múlt és jövő nincs. Csak a jelen pillanat létezik.

"Rámutatnék egy nagyon egyszerű tényre, amit senki sem vonhat kétségbe, és aminek az elfogadása nem hit kérdése. Ez pedig az, hogy az életedben kizárólag a jelen pillanat létezik. Rámutatnék arra az egyszerű tényre, hogy a múlt és a jövő valójában nem létezik, legfeljebb gondolatformaként. És ezt meg kell magyarázni az illetőnek, hogy ő jöjjön rá az állítás kulcsfontosságú igazságtartalmára, s ne csak egy újabb fogalomként kezelje azt. Nem elég azt mondani, hogy: „Csak a jelen pillanat van, a múlt és a jövő nincs.” Mert akkor azt felelheti: „Hát igen, ez tulajdonképpen igaz.” Nem, ennél többre van szükség. Mélyebben kell megértenie, hogy semmi sem történhet, hogy semmit sem lehet megtapasztalni, érezni, látni, gondolni, érzékelni, ami nem a jelen pillanatban van. A lét – vagy élet – és a most szétválaszthatatlan. Ha éppen valami múltbeli eseményre emlékszel vissza, azt is csak a jelenben teheted meg. Az emléknyom aktiválásához a most erejére van szükséged. És amikor a jövőre gondolsz, akkor is a most ereje kell ahhoz, hogy azt a gondolatfolyamatot aktiválni tudd. S a jövő sohasem érkezik el. Ugyanis semminek sincs léte – egzisztenciája –, ami nem most van! Amikor a jövő elérkezik, az a most. Tehát kulcsfontosságú tény, hogy az életedben mindig is csak a mosttal rendelkezel. A most az életed alapja, annak központi magja, ami elválaszthatatlan magától az élettől."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 07 sze, 03:46

Szia Ági!

Nekem sokat segit, ha már nem találok magamban vigaszt, vagy nagyon eluralt és elsodort az elme, az érzelmek, ha imádkozom Istenhez, tiszta szivemből. Sokszor "átadom neki a problémát, azt mondom: ezt most nem tudom megoldani, kérlek had tegyem a Te válladra, legyen a Te akaratod szerint....
Ez is egyfajta megadás, odaadod szivedet Istennek és nyugalom fog beléd költözni, mert tudod, nem vagy egyedül, nem kell kinlódnod, minden úgy alakul, ahogy Ő akarja.
Pont olvasok egy könyvet, ahol Isten szól hozzád, itt volt a könyvjelzőm pont ennél a résznél és Rád gondoltam, hátha segit, idemásolom.

"Lásd, hogy életed alakulását egy tökéletes rendszer és terv irányitja. Nincs benne semmiféle véletlen. Bár nagyon különösnek tünhet, de minden szerepel az Én isteni tervemben. Nem lennél ott, ahol vagy és nem végeznéd azt, amit éppen most végzel, ha nem nyújtottam volna ki a kezemet érted. Az Én útjaim nem a te útjaid. Mindig törekedj arra, hogy az Én akaratom szerint cselekedj. Én tudom, mi a legjobb a számodra, miért harcolnál hát ellene és miért gondolod, hogy te jobban tudod mi az a legjobb? Legyen tökéletes hited és bizalmad Bennem! Tudd, hogy Én mindig itt VAGYOK, és soha nem hagylak cserben. Fordulj mindig Hozzám! Hallgasd meg amit a csendben mondani akarok neked, és a leghalkabb suttogásomnak is engedelmeskedj. Az engedelmesség teljesen új életet nyit meg számodra, és olyan új energiákat szabadit fel, amelyek ezidáig lelked mélyén rejtőztek és csak arra vártak, hogy kiengedd őket ha már készen állsz és hajlandó vagy fenntartás nélkül követni őket.
Eileen Caddy: Nyisd meg lelked ajtaját 365 meditáció Findhornból

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 júl 08 cs, 08:25

Érdemes megválogatni a gondolatokat. A gondolatot az agyad parancsnak veszi és végrehajtja.
A gondolatok csökkenek majd, csak gyakorolni kell a jelenlétet. Gondolkodni jó, de csak akkor, amikor Te akarod. Amikor nem kezd az elme önálló életet élni.
Igen Igen
És ahogy irod a másik fontos dolog a gyakorolni gyakorolni. Lehetöleg- Lazán.:)
A másik fontos dolog a hozzáállás milyensége
Eileen Caddy: Nyisd meg lelked ajtaját 365 meditáció Findhornból
Köszi Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 11 v, 06:19

Kedves Judit, és "védelmezőid", semmi baj a reklámmal, ez is csak egy szó, címke. Nem az számít mit mondunk, vagy csinálunk, hanem honnan ered, milyen lelkületből jön. A reklámmal címkézett tevékenység, ha segít és a Tudatból (Istentől, a Most-ból, Jelenlétből) jön, azaz megfelel a belső, igazi célunknak, akkor az nagyon jó lehet, akkor csak nemes segítség lehet mögötte, és nem a mosópor reklám kategória, ugyebár.

Sok sikert Judit, nem akartalak én bántani, de mit tagadjam, a magukat természetgyógyásznak nevező ismerőseim közül, úgy látom, még egy sincs, akit megérintene a "MOST hatalma". Persze ez csak pár ember, egyébként sem biztos, hogy igazam van, meg amúgy is Egyek vagyunk, szeretem én őket, és ez nyílván végképp nem jelent semmit Rád nézve. Nem is ítélkezem én, jaj dehogy, legfeljebb előbújt az egóm kicsit, és -bár nem voltak negatív gondolataim-, de lehet, becsúszott egy kis ilyesmi felhang a múltkor. Ha igen, bocsi.

Én csak azért írtam, mert azt tapasztalom (magamon is), hogy a jelenlét lényege a MOST-ban történő teljes önmagadás kritikus helyzetekben (pld. erős fájdalom) nagyon nehéz, az egó ott ravaszkodik a háttérben. Ha valamit nem sikerül elfogadni (pld. erős fájdalomtestet), akkor nincs mese, azt kell elfogadni, hogy nem tudod elfogadni. Ez van MOST. Mielőtt így végtelen ciklusba esne az ember, az utolsó fázisában már túllépünk a gondolaton, nem lehet róla beszélni igazán. (itt kell a testreszabott segítség, és/vagy Isteni kegyelem), és előbukkan (ha előbukkan), az önmegadás és a jelenlét csodálatos belső nyugalma, ahol, megpihensz Istenben, jön az életteliség és az inspirált cselekvés. De legalább is a fájdalom szűnik, vagy eltűnik.

Jézus ezért használt nagyon erős jelképeket (szeressük ellenségeinket, ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat, stb.), és halt meg a kereszten teljes önmegadásban, ahelyett, hogy lejött volna forradalmat csinálni, vagy lesúlytani másképp az ellenségre, mert tudta, ez az önmegadás az egó uralta embereknek nem nagyon megy. Nem értik, miről van szó. Miért nem harcolunk és győzünk!? Nem is nagyon értették Őt akkor sem, és ma sem nagyon értik, pedig gyönyörű, a Világ talán legerősebb jelképes tanítása a teljes önmegadásról, ami, ahogy Tolle is mondja, a legnagyobb erő a világegyetemben.

Kapu Istenhez, a Tudathoz, ha megnyílik, azon túl már Ő cselekszik rajtunk (a formánkon) keresztül. Ha úgy tetszik, az önmegadással megengedjük Istennek, az Isteni, Tudatos Énünknek, hogy átvegye a kormányt fölöttünk. Ráadásul ez nem rabszolgaság, ellenkezőleg, határtalan Életöröm, Szeretet és Szabadság.

Ezt már volt szerencsém átélni többször, leírhatatlanul csodás, de eltűnt mindig. Azért ez erőt ad és megtart a nehéz "óraidőkben". Tolle és a megvilágosodottak állandóan így élhetnek, hát gyönyörű. (Jó nekik, szól az irígy egóm, de erős kontroll alatt.) Kár, hogy ezt a létállapotot- és ez nagyon fontos- nem lehet jövőbeli célul kitűzni. Persze, mert itt van a MOST-ban, jelenlét és önmegadás kell, és az eléréséről, akarásáról (is) őszintén, teljesen le kell mondani (csalni nem lehet), akkor talán, a jelenlét és önmegadás kegyelmi állapotában, MOST felbukkan.

Ezen talán érdemes elmeditálni. Mi is ez? Hogy van ez?
Üdv.:Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 12 h, 07:39

Sziasztok!

Én még csak most ismerkedem Tolle tanításával, (filozófiájával), de lenne egy kérdésem: .. ha az a cél, és a kívánatos állapot, hogy minél inkább a jelenben legyünk, (éljünk) akkor hogy készül a jövőnk, a holnapunk, a céljaink stb.?
(Sajnálom, ha valamit nem jól értek.).


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 12 h, 08:49

"Egy adott cél eléréséért végzett bármilyen tervezést vagy munkát is most végzünk el."

"Rámutatnék egy nagyon egyszerű tényre, amit senki sem vonhat kétségbe, és aminek az elfogadása nem hit kérdése. Ez pedig az, hogy az életedben kizárólag a jelen pillanat létezik. Rámutatnék arra az egyszerű tényre, hogy a múlt és a jövő valójában nem létezik, legfeljebb gondolatformaként. És ezt meg kell magyarázni az illetőnek, hogy ő jöjjön rá az állítás kulcsfontosságú igazságtartalmára, s ne csak egy újabb fogalomként kezelje azt. Nem elég azt mondani, hogy: „Csak a jelen pillanat van, a múlt és a jövő nincs.” Mert akkor azt felelheti: „Hát igen, ez tulajdonképpen igaz.” Nem, ennél többre van szükség. Mélyebben kell megértenie, hogy semmi sem történhet, hogy semmit sem lehet megtapasztalni, érezni, látni, gondolni, érzékelni, ami nem a jelen pillanatban van. A lét – vagy élet – és a most szétválaszthatatlan. Ha éppen valami múltbeli eseményre emlékszel vissza, azt is csak a jelenben teheted meg. Az emléknyom aktiválásához a most erejére van szükséged. És amikor a jövőre gondolsz, akkor is a most ereje kell ahhoz, hogy azt a gondolatfolyamatot aktiválni tudd. S a jövő sohasem érkezik el. Ugyanis semminek sincs léte – egzisztenciája –, ami nem most van! Amikor a jövő elérkezik, az a most. Tehát kulcsfontosságú tény, hogy az életedben mindig is csak a mosttal rendelkezel. A most az életed alapja, annak központi magja, ami elválaszthatatlan magától az élettől."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 12 h, 09:08

Köszönöm szépen a választ, igen, ez tényleg így van.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 12 h, 09:22

Fontos-e, hogy a könyveit a megjelenésük sorrendjében olvassuk el?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 12 h, 09:33

szerintem olvasd a kísérőt,most hatalma gyakorlatban-t.
ez a 2 bőven elég.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 júl 12 h, 09:42

Plejádok írta ...

Fontos-e, hogy a könyveit a megjelenésük sorrendjében olvassuk el?


Szia!

Szerintem nem fontos. Annak idején nekem a most hatalma a gyakorlatban volt az első amivel kapcsolatba kerültem. Kinek ez kinek az jön be jobban. Töltsd le őket a letöltések közül, olvas bele és amelyik a legjobban megfog azt vedd meg. Ha megtetszik Tolle tanítása akkor úgy is végig fogod olvasni az összest.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 12 h, 09:51

Köszi, már 2 könyve régről meg van, és az Új Föld- et is megvettem nemrégiben, de még nem került rájuk sor.
Drunvalo M. volt az "ügyeletes" mostanában.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 júl 13 k, 01:08

Plejádok,

ha az a cél, és a kívánatos állapot, hogy minél inkább a jelenben legyünk, (éljünk) akkor hogy készül a jövőnk, a holnapunk, a céljaink stb.?
Nagyon is helyén való a kérdésed. Szerintem másokban is felmerült már, nemcsak benned.

A jelen, a most egy részét hasznos a jövő tervezésével eltölteni. Ez ugyanolyan feladat, mint bármi más. Ekkor az óraidőt használod a terveidhez. Gond akkor lesz belőle, ha az ember a jelent eszközként használja, mert azt gondolja, csak a jövőben lehet boldog.

Írok egy példát. Az agykontrollosok egy része rendszeresen használja a programozást. Valódi eredményt az tud vele elérni, aki konkértan megfogalmazza a célját, mondjuk akar venni egy autót. Azután nap mint nap elképzeli, hogy már vezeti azt a sötétkék Peugeotot, amely annyira tetszik neki. Az óraidő ebben az esetben azt jelenti, 2-3 percen keresztül fókuszál az adott feladatra. Mással nem foglalkozik.

Amikor pedig valaki eszközként használja a jelent, akkor arra gondol, milyen vacak most a helyzete, és milyen jó lenne ha lenne egy autó, mert akkor boldog lenne.

Van ennél hétköznapibb tervezés is, csak ezt nem vesszük észre. Például ha valaki busszal jár a munkahelyére, akkor mindennap meg kell terveznie: hány órakor induljon el otthonról, hogy elérje a neki megfelelő járatot.
Ha útközben azon jár az elméje: vajon elérem-e? mit mond a főnök, ha elkések? akkor a pszichológiai időben működik és eszközként használja a jelen pillanatot.
Ha pedig menetközben figyelmének (tudatosságának) egy részét a testében tartja, vagy tudatosan jár (érzi, ahogyan az izmai megfeszülnek, majd elernyednek járás közben), akkor a jelen pillanatot a maga teljességében éli meg.

Fontos a jövő tervezése, célok kitűzése. Azonban ugyanolyan fontos a múlt is, amely arra való, hogy tanuljunk belőle. A gond az, hogy az emberek nagy többsége életének döntő hányadát a múlt és a jövő közt ingázás tölti ki, alig vannak jelen az adott pillanatban, a mostban, menekülnek belőle, vagy előle. Rendszerint azért, mert azt gondolják: ha elfogadják a jelent úgy, ahogyan van, akkor nem lehet megváltoztatni, örökre úgy marad minden. Összekeverik az elfogadást a beletörődéssel.

A kivánatos pedig a fordítottja lenne: rövid időre belépni a múltba, amikor annak tapasztalataira van szükség, vagy kivetíteni a gondolatokat a jövő tervezése érdekében. Az idő nagyobb részét pedig a jelenben, a mostban tölteni.




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 13 k, 09:14

Judit, nagyon köszönöm az alapos, érthető magyarázatot.

Mondjátok már meg, legyetek szívesek, mi lesz 15.-én?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 júl 13 k, 09:18

Plejádok írta ...

Mondjátok már meg, legyetek szívesek, mi lesz 15.-én?


A tibetiek szerint évente van olyan pár nap amikor minden 10 milliószorosan hat vissza rád. Ezért fontos nagyon odafigyelni ezeken a napokon a gondolatokra és cselekedetekre.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 13 k, 09:27

Jaj, tényleg, ezt már hallottam, ill. meg is vannak a dátumok a mh. gépemen. Már az idén volt egy ilyen nap a télen, ha jól emlékszem.
Köszi


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 14 sze, 09:29

Sziasztok!
Érdekes, az én infóm szerint július 25.-e vasárnap ez a bizonyos nap.
Ez biztosan másik ünnepük már. A tibetiek holdnaptára tele van különleges napokkal v. ünnepnapokkal ezek mind a Buddha hagyományt követik. Az ilyen napokon szerintük érdemes jobban odafigyelni arra, amit teszünk, és igyekezzünk érdemeket gyűjteni jó tettek által.
Nos nem tudom.
Szerintem én a biztonság kedvéért mind a két napon nagyon figyelek magamra, a jelenlétemre, a teremtésemre, (gondolataimra) és őszintén kívánom a világbéke megvalósulását.

Hajninak pedig köszönet a linkért.

Valaki tudja esetleg miről szól ez a mantra?




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 júl 14 sze, 09:43

Plejádok írta ...
Valaki tudja esetleg miről szól ez a mantra?


itt részletesen le van írva a mantra szövege és a dalfelvétel története is : ) - LINK -


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 14 sze, 09:55

Hajni!
Köszönöm szépen, szeretek ilyeneket hallgatni, ez pedig egy kicsit kitüntető már számomra, hogy a Dalai Lámától hallhatom.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 júl 15 cs, 08:17

Plejádok írta ...

Sziasztok!
Érdekes, az én infóm szerint július 25.-e vasárnap ez a bizonyos nap.

Szerintem én a biztonság kedvéért mind a két napon nagyon figyelek magamra, a jelenlétemre, a teremtésemre, (gondolataimra) és őszintén kívánom a világbéke megvalósulását.


Szia, szerintem is ez egy jó megoldás.
Amúgy pedig minden nap úgy kellene léteznünk mintha az egy 10 milliós nap lenne és már rég nem itt tartana a világ..., de nem baj, azért már alakul!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 15 cs, 09:10

próbáljátok ki, hogy nem ítélkeztek.
könnyebb, mint intenzíven tudatosítani a jelen pillanatot.
amikor ránéztek az emberekre, ne ítéljétek el őket.
ne mondjatok véleményt semmiről. nem címkéztek fel semmit. egy egyszerű gyufaszálat se. az egyik legegyszerűbb gyakorlat és nagyon jó.
a mai nap végtelen boldogság fogott el.
ebben a boldogságban semmi sem marad fenn, ami negatív.
az egyik munkatársam is nagyon tudattalan még.
állandóan idegeskedik. én ma végig nevettem rajt, de nem bántásból.
amúgy kedvelem Öt. nincs vele gond, de sajnos még nagyon ellenálló.
szenvednie kell még.
nagyon vicces volt a szituáció. ne vegyétek komolyan az egót.
ne címkézzetek fel semmilyen tárgyat vagy élőlényt.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 15 cs, 09:21

Szia Tim!
Ez nekem is eszembe jutott, és hirtelen a Karácsonyhoz hasonlítottam, hogy miért is viselkedünk így emberek. Ha "valamilyen" nap van akkor álruhát öltünk, vagy valóban "jobbak" vagyunk? Tényleg őszinte dolog ez tőlünk, vagy csak számítás, esetleg félelem, ami motivál ilyenkor bennünket??

Kicsit utána néztem ennek a kettős dátumnak, és valóban 25.-e is teremtő nap, csak 100x-os.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 15 cs, 09:29

Szia András,
Ma nekem is nagyon jó napom volt, és pont olyan kolléganőm van mint a te munkatársad, ismerős a szitu. Azért ma puhult egy kicsit, mert a Dalai Láma mantráját 3x hallgattuk végig, és némi felvilágosítást is adtam az ilyen "nemlátható" dolgokról.
A "ne ítélkezzünk" dolog is ismerős, gyakran használom, és mindig jól érzem magam tőle.
Azért köszi a tippet.

Hajninak pedig nem győzök hálás lenni a linkért!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 16 p, 08:38

András, hát ez nem könnyű... én is azon kapom magam sokszor, hogy szinte önkéntelenül is ítélkezem, címkézek. A Ho'oponoponot gyakorló Dr Hew Len jut eszembe, aki már vagy 10 éve megígérte magának hogy egy hatalmas adag fagyival "ünnepli" meg, ha egy teljes napot úgy él meg, hogy egyszer sem ítélkezik. Még mindig nem vette meg azt a fagyit.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 16 p, 08:12

Hát ma volt alkalmam részesülni az ítélkezésből két kollega által (nyilván nem véletlenül pont ma). Sajnos nem tudtam úgy reagálni, ahogy Te, András , megviselt a dolog kicsit. Most éppen rendezem soraimat...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 16 p, 08:24

legalább most már látod, hogy nem voltál jelen. az is siker.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 16 p, 08:31

Kissé elsodortak a fájdalomtest hullámai. Most az általad belinkelt Mantrát hallgatom.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 17 szo, 03:40

Hello Napsüti!

Nincs kedved leirni, mi történt? Engem érdekelne hogy mit éreztél.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 18 v, 05:15

Kedves Nati, köszönöm az érdeklődésedet! Az történt dióhéjban, hogy a munkahelyemen nagy változások vannak, munkaköröket és terheléseket is vizsgálnak, és az egyik kolleganőm, akivel egy irodában dolgozom és jól megvagyunk (voltunk?) eddig, hirtelen és váratlanul kérdőre vont, hogy ami szerinte hozzám tartozik, én miért nem végzem el. Sajnos, így utólag nézve az történt, hogy mint akit rajtakaptak (mint egy kisgyereket) úgy viselkedtem, védekeztem, borzasztóan éreztem magam. Utána már, amikor otthon voltam, láttam, hogy miben volt igaza, miben nem, mit nem tudhat vagy tudhat stb. ami alapján ítélkezett. De akkor úgy éreztem, hogy elárul, vagy helyezkedik. Igazságtalannak is éreztem, mert sokszor segítettem neki, és úgy gondoltam, hogy ha így érez, akkor azt miért fogadja el.

Előtört bennem egy olyan viselkedésminta, amit többször éreztem, hogy "rajtakapnak", pedig semmi oka. Amikor szimplán bejön valaki én sokszor akkor is zavarba jövök, vagy ha csak rám figyelnek. Mintha valami titkot őriznék, amit nem szabadna elmondanom, megjelenítenem, ilyesmi érzés fogott el. Haragot, sértettséget is éreztem.

Aztán elkezdtem Ho'oponoponozni, meg segítséget is kértem fentről. Régebben mindig az volt bennem, hogy muszáj megbeszélni, hogy "igazam legyen", most erre igazából nincs igényem. Tudom, hogy el fog rendeződni a dolog, látom hogy én hol hibáztam és azt is látom, hogy nem kell megfelelnem a kolleganőmnek. Neki egy csomó elvárása van, és szigorú "elvei"... hát kb ennyi történt...

Ráadásul pont az eset előtt az egyik főnök mondta, hogy lehet, hogy előléptetnek, de ezt még nem mondhattam el senkinek sem, ő csak azt tudta, hogy behívtak.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 18 v, 06:14

Napsüti:
Nem baj ez, mert legalább tudod, hogy bekapcsolódott fájdalomtested.
"Amikor szimplán bejön valaki én sokszor akkor is zavarba jövök, vagy ha csak rám figyelnek. "
Ezzel Tolle is ugyanígy volt.
Ezekre a problémákra a válasz: a megvilágosodás.
Csak az egó jöhet zavarba, mert fél hogy meghal.
Ha nagyon nehéz állandóan jelen lenni és ébren maradni, akkor ki lehet próbálni más dolgokat is: nlp,agykontroll,belső utazás, reiki..stb.
A két utolsóval majd pár nap múlva én is megismerkedem.
Ezeknek a módszereknek a célja(számomra) csakis az, hogy az egót megnyugtassák,levigyék az érzékenységi szintjét. A lényeg a megvilágosodás a többi csak ezt segíti.
Ez csak az én véleményem. Az "én" világom.
"Tudom, hogy el fog rendeződni a dolog, látom hogy én hol hibáztam és azt is látom, hogy nem kell megfelelnem a kolleganőmnek."

"Ha beteg vagy rokkant vagy, egy pillanatig se hidd, hogy valahogy kudarcot vallottál volna! Ne érezd magad emiatt bűnösnek! Ne hibáztasd az életet, mondván, hogy igazságtalanul bánt veled, de ugyanígy magadat se hibáztasd! Mindez ellenállás."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 18 v, 06:29

András: köszönöm, amit írtál, beletrafált.
Úgy érzem, hogy az elmúlt hónapokban, mint egy hagyma héja válik le a ego - vagy inkább válik transzparenssé - és amikor valamivel kapcsolatban megszűnik az ellenállásom, jön valami új, mélyebben érintő. Ez jó, mert fejlődést jelent.

Ezzel a kolleganőmmel pl sok olyan szituáció volt eddig, amiket a "régi énem" kapálózva, "egósan" élt volna át, de én csak elfogadást éreztem. Úgyhogy most nem véletlenül kaptam ezt a leckét, mint fricskát az érzékeny egómra Barátkozom magammal.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 19 h, 09:55

Sziasztok!

Egy jó darabig nem voltam, de azért igyekeztem követni a fórum menetét.
Olvasgatva a hozzászólásokat egy kérdés kezdett bennem motoszkálni: Miért keresgélünk más módszereket Tollén kívül?
Nem lenne elég Tolle felismerései? Vagy csak bizonyos szintig jók? Az ember saját hajánál fogva nem tudja magát kihúzni a mocsárból? Más segítségére szorulunk?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 19 h, 11:59

Miért keresgélÜNK?
Nem tudom, hogy miért keresgélsz.
A választ Önmagadban találod. Sok sikert!





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 19 h, 02:15

András írta ...

Miért keresgélÜNK?
Nem tudom, hogy miért keresgélsz.
A választ Önmagadban találod. Sok sikert!



Elsősorban nem magamra értettem, hanem azokra, akik új módszereket igyekeznek találni maguknak! Én egyenlőre maradok a jó öreg Tollénál!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 júl 19 h, 03:43

[/quote1279541570]

Elsősorban nem magamra értettem, hanem azokra, akik új módszereket igyekeznek találni maguknak! Én egyenlőre maradok a jó öreg Tollénál!

[/quote1279546757]

Szia Berill!

Szerintem nem a módszer a lényeg, hanem ahová vezet. Én pl. Tolle előtt is csináltam olyan dolgokat ami segített, ha megmaradok és ragaszkodom a módszerhez sose megyek el Tolle videózásra, ami kár lett volna.

Szép napot!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 19 h, 06:04

Nekem úgy tűnik, hogy sokaknak Tolle meglátásai nem hozta a várt eredményeket, és ezért is kutatgatnak más módszerek után. Ez pedig az ego műve: Gyűjtögesd csak az útjelző táblákat! Birtokold azokat, ezzel is több vagy! Adj magadnak még időt! Szenvedj még!

Meddig akarod(om) folytatni a keresgélést? Ne keresgélj! Minden, amire szükséged van, benned van! Legyél őszinte magadhoz!




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 19 h, 08:34

Szerintem a dolgok nem feketék vagy fehérek. Legfőképpen pedig minden embernek elsősorban a SAJÁT útját kell járnia, és nagyon sok olyan irodalom van, amelyik ugyanazt a lényeget és igazságot tartalmazza mint Tolle művei, csak másik szempontok szerint, más megközelitésből. Tudod, a Megnyilvánulatlan mindenütt ott van és megszólit bennünket, más irókat, terapeutákat is inspirál. Miért ne rezonálhatnál más Igazságokra is? És ha a Lét úgy szeretne megnyilvánulni rajtad keresztül, hogy Belső Utazás tréner légy, és rengeteg embernek segits megtalálni a benne lévő gyémántot, akkor csak el kell olvasnod az irodalmat nem? Ahhoz hogy megtaláld az Utad-at, amit Isten Neked szánt nyitottnak kell lenned és hidd el, szerintem érezzük mi itt már, ha az ego munkálkodik bennünk, vagy másban....


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 19 h, 08:47

Szia Napsüti!

Szerintem nagyon ügyi vagy, hogy igy tudtad kezelni az ügyet. Érezhető, hogy lehet, hogy ugyan utólag, de teljesen tudatosan átláttad a fájdalomtestet! Örülök, ha irsz, mert olyan "napsugrasnak" érezlek, nem tudom másképp megfogalmazni.
Képzeld, ma elkezdtem egy jobb agyféltekés rajz tanfolyamot, nem tudom hallottatok e róla, de fantasztikus! Felerősit a jobb és ezzel egyidejűleg eltompitja a bal agyfélteke működését ugye a bal a racionalitás a jobb az intuitiv nagyon röviden. Ezáltal mindenki képes lesz művészi szinten portrét rajzolni, magyarul különböző technikákkal az abszolut MOST-ba hoz, mert a jobb agyfélteke nem tudja az időt és teret értelmezni. Valamint ezáltal összekapcsol a Tudatossággal aki VAGY és aki TUD rajzolni, ez mindenkiben megvan.
Eszembe jutott a könyv, a lebénult bal agyféltekés férfiról, akit irtál. Meg hogy Te tudatosan emelni tudod a jobb agyféklteke aktivitását. Megtapasztaltál egyszer egy ilyen energiaáramlást. Irnál erről? Gyakorolod még?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 19 h, 11:54

"Elsősorban nem magamra értettem, hanem azokra, akik új módszereket igyekeznek találni maguknak! Én egyenlőre maradok a jó öreg Tollénál!"

"Nekem úgy tűnik, hogy sokaknak Tolle meglátásai nem hozta a várt eredményeket, és ezért is kutatgatnak más módszerek után. Ez pedig az ego műve: Gyűjtögesd csak az útjelző táblákat! Birtokold azokat, ezzel is több vagy! Adj magadnak még időt! Szenvedj még!

Meddig akarod(om) folytatni a keresgélést? Ne keresgélj! Minden, amire szükséged van, benned van! Legyél őszinte magadhoz!"


Tudomásul vettem.


"Szerintem nem a módszer a lényeg, hanem ahová vezet. Én pl. Tolle előtt is csináltam olyan dolgokat ami segített, ha megmaradok és ragaszkodom a módszerhez sose megyek el Tolle videózásra, ami kár lett volna."


Így van. Ezek a módszerek segítenek az egó gyengítésében.
Vannak akik elutasítják őket, mert nagyon erős bennük még az egó. Nyilván egy "egyszerű" agykontrollost is kinevet(vagy ítélkezik a módszerek felett és azok felett akik használják ), akinek erős az egója. Akkor Tollet, hogy tudná elfogadni. Ahhoz sokkal kisebb ellenállás kell. Persze lehetnek olyanok, akik állandóan a jelenben
élnek. Az is igaz, hogy bennük nincs ítélkezés.

"Szerintem a dolgok nem feketék vagy fehérek. Legfőképpen pedig minden embernek elsősorban a SAJÁT útját kell járnia, és nagyon sok olyan irodalom van, amelyik ugyanazt a lényeget és igazságot tartalmazza mint Tolle művei, csak másik szempontok szerint, más megközelitésből. Tudod, a Megnyilvánulatlan mindenütt ott van és megszólit bennünket, más irókat, terapeutákat is inspirál. Miért ne rezonálhatnál más Igazságokra is? És ha a Lét úgy szeretne megnyilvánulni rajtad keresztül, hogy Belső Utazás tréner légy, és rengeteg embernek segits megtalálni a benne lévő gyémántot, akkor csak el kell olvasnod az irodalmat nem? Ahhoz hogy megtaláld az Utad-at, amit Isten Neked szánt nyitottnak kell lenned és hidd el, szerintem érezzük mi itt már, ha az ego munkálkodik bennünk, vagy másban...."

Pontosan.

Ma is kaptam egy negatív megjegyzést az egyik kollégától. Azt mondta, hogy: "szar gyenge vagy". Micsoda címke. Tök jó, mert az egész munkahelyem egy spirituális központ. Körbe vagyok véve tanítókkal. Nagyon jó érzés, hogy nem tudnak megérínteni. Sebezhetetlen vagyok. Nagyon élvezem.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 20 k, 08:21

Nati írta ...

És ha a Lét úgy szeretne megnyilvánulni rajtad keresztül, hogy Belső Utazás tréner légy, és rengeteg embernek segits megtalálni a benne lévő gyémántot, akkor csak el kell olvasnod az irodalmat nem? Ahhoz hogy megtaláld az Utad-at, amit Isten Neked szánt nyitottnak kell lenned és hidd el, szerintem érezzük mi itt már, ha az ego munkálkodik bennünk, vagy másban....



Hogy más embernek segíteni tudj, nincs szükséged több tudásra, csak egy csöppetnyi tudatosságra és megvilágosodásra.
Ha őszinte szeretnék lenni magamhoz, akkor a keresgélésem nem más, mint szenvedésem által szült hiányérzett kielégítése: a tudás birtoklása. Viszont ez nem fog megmenteni! Szenvedek, keresgélek, amely további szenvedést fog szülni.

Egy korábbi hozzászólásomból idézek:

„A keresgélés egyik legádázabb fajtája, amikor ez a bizonyos távoli érzés spirituális keresgélésekbe hajszol. Tudatosságunk elfedésével elhiteti velünk, hogy csak elmével emészthető gondolatokra van szükségünk, amit tovább tudunk gondolni, csavarni….
Végső elkeseredettségemben Tolle valamelyik művét vettem elő azért, hogy talán valamilyen inspirációt kapjak tőle. Ahogy nyúltam a könyv felé, belém hasított az a felismerés, hogy nem kell keresgélnem, mert minden amire szükségem van már rendelkezem, bennem van. A csend, a béke, a szeretet, vagyis a Megnyilvánulatlan. Csak ki kell nyújtanom a „kezemet” érte.”

Mivel itt mindnyájan így vagy úgy már egy mély beavatásnak részesei voltunk, vagyis megtapasztaltuk a gondolat és érzés mögötti megnyilvánulatlant, így szerintem ennél több tudásra, tapasztalatra nincs szükségünk. A több információ utáni igény a lényeget takarja el és az ego műve: fától az erdőt szindróma.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
junky, 2010 júl 20 k, 10:47

Először is új tagként üdvözölnék mindenkit!
Megszeretném köszönni az oldal készítőinek, hogy ilyen részletességgel és odaadással építik azt a honlapot, ami a ma élő egyik legnagyobb spirituális mester "munkásságáról", életéről szól.
Régóta olvasója vagyok a honlapnak és még régebb óta tanulmányozom Tolle tanításait. Számomra elég meglepő volt, hogy egy ilyen profitorientált világban szép számban akadnak olyanok akik az igazsághoz közelebb álló, őszintébb utat járják, vagy igyekeznek járni. Ez is azt mutatja, hogy hamarosan nagy változások fognak véghez menni és el fog érkezni az Új-Föld...
Kívánok mindenkinek teljes jelenlétet élete minden területén és saját útja minden szakaszán...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 20 k, 12:24

"A több információ utáni igény a lényeget takarja el és az ego műve: fától az erdőt szindróma."
Tökéletesen igazad van, de a módszerek nem "Tolle" ellen vannak. Hanem "Tolléért". Gondolj bele elmész egy sima agykontroll tanfolyamra és megtanulod a szokáskontrollt.
A segítségével kialakítod azt a szokást, hogy megkérdezed magadtól sűrűn, hogy: nyugalmat érzek-e ebben a pillanatban? Lehetne sok ilyen példát mondani. A lényeg mégegyszer, hogy a módszerek "Tolléért" vannak és nem ellene.
Ami mondasz az a legmélyebb igazság. A kérdés az, hogy ki milyen mélyre tud menni. Mennyi idő kell hozzá..stb.
junky: Itt Veszprémben is van havonta új "15-20" ember, akik megadják magukat "Tollénak". Valóban történik valami.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 20 k, 02:32

[quote]
Szia junky, Te is légy üdvözölve, érezd jól magad itt!


„Szerintem nem a módszer a lényeg, hanem ahová vezet.”
Igaza van Zsu-nak.
Én a nyitottság pártján állok, minél több mindennel (módszerekkel, elvekkel stb.) ismerkedem meg, annál tájékozottabb vagyok. Van választási lehetőségem, hogyan haladjak tovább, több féle ismeretanyag áll a rendelkezésemre, amely nagyjából egyazon célra tör, ill. lényeget, és igazságot tartalmazza – mint ahogy Nati írta.
Én Tolléról nem tudok nyilatkozni még, de az előző olvasataim, tapasztalataim alapján nem bántam meg, hogy többféle irányzatot tanulmányoztam.
Ismerek egy illetőt, aki szintén végig tanulmányozott sok mindent és „gyúrt” belőle egy saját módszert, ami működőképes, ezt tanítja.

„Ahogy nyúltam a könyv felé, belém hasított az a felismerés, hogy nem kell keresgélnem, mert minden, amire szükségem van már rendelkezem, bennem van. A csend, a béke, a szeretet, vagyis a Megnyilvánulatlan. Csak ki kell nyújtanom a „kezemet” érte.”

Nos én szeretem a hitemet, vagy tudásomat megerősíteni, - ez is egyik problémám. Úgy érzem, hogy nekem szükségem van egy vezetőre, v. segítőre, - mert hiába van meg bennem minden tapasztalás és tudás - nem tudom jól összerakni.
Magamra nincs rálátásom, nem olyan, mint ahogyan külső szemlélő lát. Még az is előfordul, hogy tulajdonképpen megállapítani sem tudom, mivel van problémám, csak van egy érzés, vagy tapasztalat, de hogy honnan ered nem tudom. Mik az alapok, honnan hatványozódott, vagy dagasztotta fel magát, hogy nálam, mint probléma jelent meg. (pl. bizonytalanság, mint fentebb írtam)

Annyiban igaza van Berillnek, nehogy a fától az erdőt szindrómába kerüljünk ezzel a sokféleséggel, azért figyelni kell arra, hogy mindenből csak a számunkra eredményt hozó elveket, technikákat tartsuk meg.


(Az hogy működik, mikor a hsz.-ban megjelenik, hogy ki írta, és te mire szeretnél válaszolni?)


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 20 k, 03:17

Nati, köszönöm soraidat! Én is elvégeztem a rajztanfolyamot kb másfél éve, azóta rajzolok, sőt már festek is, most volt az amatőr festők kiállítása, 3 képem volt kitéve. Szerintem fantasztikus a tanfolyam, majd írd meg, hogy érezted Magad.
Egyetértek abban, hogy mindenki a saját útját kell, hogy járja, legyen ez bármi. Hogy ez miért van, szerintem mindegy, az a lényeg, hogy az illető érezze úgy, hogy használ, jó neki valamilyen szempontból. "Megmondani", hogy "hagyd abba a keresgélést"... miért? Hadd keresgéljen, ha neki ez az útja. Minden ember más frekvencián nyílik ki, fogad be. Ismerek olyan agykontrollost, aki tanítja is, gyakorolja is, és mégis nyitott minden másra is.

Minden úgy van jól, ahogy van. Ha megfigyelitek a spirituális tanítások magva ugyanaz, tehát a kígyó saját farkába harapott, a kör bezárult.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 20 k, 03:23

Ne értsetek félre! Én nem a módszer vagy Tolle mellet vagy ellen vagyok. Csak hangsúlyozni szerettem volna, hogy amire szükséged van, azzal már rendelkezel. Ha végig olvastad Tolle műveit - elég a Most hatalma a gyakorlatban vagy a Megszólal a csend első fejezete - és tudatosan megtapasztaltad, ha még egy rövidke óra időre is, a megnyilvánulatlant, akkor már beavatott vagy. Csak annyit tegyél: Csendesedj és lazulj el

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 júl 20 k, 04:11

Ahogy olvasgatom a fórumot, azt érzem hogy sok dolgot felismerünk, egó-trükköket, fájdalomtesteket és valahogyan fejlődünk, haladunk. Szerintem most sincs ez másként a módszerek kapcsán.
Tollétől teljesen függetlenül több olyan időszakom volt mikor teljesen a jelenben éltem, könnyeztem a boldogságtól az utcán, hagytam az érzéseket lenni. Többek közt belső utazással és hipnioterápiával jutottam ezekbe az állapotokba, de nem volt tartós egyik sem, mert a fájdalomtestről sem tudtam semmit és az egóról sem annyit mint most, sokkal jobban azonosultam vele. Tolle sokat segített még közelebb kerülni a jelenhez, megértenem mélyen dolgokat és most sincs ez másként.
Nemrég voltam filmvetítésen ahol Ramana Maharsi, M. Maharadzs és még több mestertől néztünk filmeket, és többször könnyeztem, teljesen megérintettek és segítettek, de nem tudással. Semmi újat nem mondott egyik sem, egyszerűen csak felébresztettek. Hisz Tolle is erről beszél, nem az útjelző a lényeg.
Furcsa, de legutóbb olyan könyv került a kezembe, aminek a címe Valódi érzelmeink, és pont ott nyitottam ki ami az aktuális fájdalmamról szólt és felismerésekhez jutottam általa, semmi új nem volt benne, csak segített hogy a belsőm felismerjen dolgokat. Ezt pl. egy pszichológus írta, nem sok használható dolog van benne, de úgy érzem akkor épp erre volt szükségem.
Úgy fogalmaznám meg, hogy nem keresek módszereket, azok találnak meg engem, Tolle is ilyen volt pl.
Holnap megyek a nőhöz utazásra, és az egóm izgul Próbálok nem várni semmit, mivel az alapvető érzelem amivel vagyok olyan erős, hogy nem tudom elfogadni, de közben tudom hogy nem tudom elfogadni, automatikusan menekülök előle.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 júl 20 k, 04:15

Berill írta ...

Ne értsetek félre! Én nem a módszer vagy Tolle mellet vagy ellen vagyok. Csak hangsúlyozni szerettem volna, hogy amire szükséged van, azzal már rendelkezel. Ha végig olvastad Tolle műveit - elég a Most hatalma a gyakorlatban vagy a Megszólal a csend első fejezete - és tudatosan megtapasztaltad, ha még egy rövidke óra időre is, a megnyilvánulatlant, akkor már beavatott vagy. Csak annyit tegyél: Csendesedj és lazulj el


Berill, én is értem mit akarsz mondani, és teljesen igazad van, hogy minden bennünk van Van akit talán pont ez a belső tudás vezet afelé ami jó neki, hm?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 20 k, 04:56

Zsu írta ...


Szia Berill!

Szerintem nem a módszer a lényeg, hanem ahová vezet.



Ha ez így van, akkor miért gyűjtögetsz(ünk) olyan "útjelző táblákat", amelyek legjobb esetben egyfelé mutatnak? Nem lenne elég egy is? Meddig akarsz még szenvedni?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
junky, 2010 júl 20 k, 08:26

Véleményem szerint a spirituális eszmék keresése-megtalálása-életünkbe való beillesztése mellett létezik még egy nagyon fontos dolog/kérdés.
Mégpedig:
A felelősség kérdése. A felelősség alatt azt értem, hogy "MI" akik ilyen-olyan módon - akár Tolle tanításai által akár más mesterek által tanított eszmék hatására - elindultunk egy SPIRITUÁLIS úton, mit teszünk azokkal akik jelen vannak az életünkben de még alszanak, hiszen általánosan elmondható, hogy sok az "alvó" körülöttünk és itt van egy nagyon vékony határ. A tanítót és az álmestert, a hamis prófétát csak egy vékony határvonal választja el egymástól. Ennek a vonalnak a vastagságát szintén az EGO-val való együttélés minősége határozza meg...
Ha úgy érezzük jelen tudunk lenni, a kezünk máris kinyúlt feléjük!
Csak bátran és szelíden...


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 júl 20 k, 09:27

"Ha ez így van, akkor miért gyűjtögetsz(ünk) olyan "útjelző táblákat", amelyek legjobb esetben egyfelé mutatnak? Nem lenne elég egy is? Meddig akarsz még szenvedni?"

Kedves Berill, ha neked az jött le, hogy gyűjtögetek bármit is, sajnálom, talán nem olvastad figyelmesen amit írtam, vagy nem teljesen egyértelműen fejeztem ki magam számodra.
Egy éve egy kórházban feküdtem, a fájdalomtesttel azonosulva, aki éles tárgyakkal sebezte meg a testemet. Többet hadd ne írjak, érzékeltetni akartam csak, hogy nem egyforma helyről indulunk és maga az út sem egyforma, csupán a "cél."
Ha ezt nem tudod elfogadni, talán vizsgáld meg miért nem.
Köszönöm, hogy írtál, mert minden visszajelzés egy újabb önvizsgálat, megérint e és milyen érzéseket hoz elő belőlem.
Szép estét!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 20 k, 09:29

Plejádok írta ...


(Az hogy működik, mikor a hsz.-ban megjelenik, hogy ki írta, és te mire szeretnél válaszolni?)



Köszönöm!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 júl 20 k, 10:42

Plejádok írta ...

Plejádok írta ...


(Az hogy működik, mikor a hsz.-ban megjelenik, hogy ki írta, és te mire szeretnél válaszolni?)



Köszönöm!


le akartam írni, de látom már rájöttél

junky, ott a pont "Ha úgy érezzük jelen tudunk lenni, a kezünk máris kinyúlt feléjük!" igen, hiszen már a puszta felébredéssel is hozzájárulsz a "többiek" felébredéséhez : ) Szerintem mindenkiben ott él a vágy "ó bárcsak meg tudnám menteni a világot valahogyan!" "ó bárcsak segíteni tudnék a többi embernek" "ha lehetne egy kívánságom a világbéke lenne az..." de hiszen éppen most ezt tesszük, ébredünk és ezzel ébresztünk : ) ...még ha nem is tartunk tanfolyamot a jelenlétünk éppen elég. Mindegy hogy jobb agyféltekés rajzolás közben, agykontroll gyakorlás közben vagy éppen mosogatás közben vagy jelen, a lényeg csak az hogy jelen légy : )

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 21 sze, 07:54

Zsu írta ...

"Ha ez így van, akkor miért gyűjtögetsz(ünk) olyan "útjelző táblákat", amelyek legjobb esetben egyfelé mutatnak? Nem lenne elég egy is? Meddig akarsz még szenvedni?"

Kedves Berill, ha neked az jött le, hogy gyűjtögetek bármit is, sajnálom, talán nem olvastad figyelmesen amit írtam, vagy nem teljesen egyértelműen fejeztem ki magam számodra.
Egy éve egy kórházban feküdtem, a fájdalomtesttel azonosulva, aki éles tárgyakkal sebezte meg a testemet. Többet hadd ne írjak, érzékeltetni akartam csak, hogy nem egyforma helyről indulunk és maga az út sem egyforma, csupán a "cél."
Ha ezt nem tudod elfogadni, talán vizsgáld meg miért nem.
Köszönöm, hogy írtál, mert minden visszajelzés egy újabb önvizsgálat, megérint e és milyen érzéseket hoz elő belőlem.
Szép estét!


Szia Zsu!

Azt rövid kis hozzászolást nem közvetlen neked írtam. Csak az idézetet vettem tőled. Azoknak szántam, akik egyik módszerről a másikra szállingóznak remélve, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbbet...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 23 p, 06:15

Kedves Berill, Miért is baj, ha szállingóznak? MIért is érdekel ez Téged ennyire? Ha szállngóznak, nyilván erre van szükségük. Ha tudnánk kezelni a fájdalomtestet, vagy meg tudnánk világosodni "csak úgy", erre a fórumra sem lenne szükség.

Zsu megtalálta abban a pillanatban azt, amire szüksége volt. Hogy miért pont azt, és miért nem csak úgy ellazult és jelen volt, az mindegy. Akkor az történt, és az volt jó, helyes. Neked most ezeket a kérdéseket kell fetenned, valamiért ez fontos számodra. A válaszokból majd megkapod és leszűröd azt, amire szükséged van. Ezek is jelzőtáblák....

Egyébként - legalábbis ami engem illet - nem azért találok, vagy pontosabban találnak rám a különböző módszerek, mert a legmegfelelőbbet akarnám megtalálni, hanem mert valamit felébresztenek bennem, egy újabb "héj" válik le az egóról, tudatosabb válok általa. Ha Te megtaláltad azt, ami számodra megfelelő (legyen az Tolle, vagy bármi más), örülök neki.

Mindannyian azért vagyunk itt, mert tanulunk. Tollétól, Tőled, egymástól.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 24 szo, 12:36

Napsüti írta ...

Kedves Berill, Miért is baj, ha szállingóznak? MIért is érdekel ez Téged ennyire? Ha szállngóznak, nyilván erre van szükségük. Ha tudnánk kezelni a fájdalomtestet, vagy meg tudnánk világosodni "csak úgy", erre a fórumra sem lenne szükség.



Útjelző táblák, mondhatni őket módszereknek, közül egy is elég. Miért kell több olyan táblát gyűjtened, amelyek egy felé mutatnak? Beavatott vagy, ezért már nem a módszer fog megmenteni, hanem a tudatosságod. Örök kereső akarsz maradni? Az új módszerek keresésével, elsajátításával, gyakorlásával időt engedsz magadnak. Akkor hol van a most? Minden, amire szükséged van már rendelkezel.
Ilyen későn ezek a gondolatok jutottak az eszembe.

Kerestem egy idevágó Tolle idézetet:

"Még mindig kívül keresed a valódi és tartós lelki békét, és nem tudsz kilépni a kereső „üzemmódodból". „Talán a következő tanfolyam megadja a választ... Talán majd az új technika..." - mondod. Neked ezt ajánlom:

A MOST ELFOGADÁSA
Ne a békét keresd! Ne keress semmilyen más állapotot, mint amelyben most vagy, máskülönben belső konfliktust és tudattalan ellenállást hozol létre!
Bocsásd meg magadnak, hogy nem érted még el a tartós lelki béke állapotát! Abban a pillanatban, ahogy teljesen elfogadod békétlenségedet, az békévé változik! Minden, amit tökéletesen elfogadsz, az odajuttat: a lelki béke állapotába visz. Ez a megadás csodája."






Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 24 szo, 05:39

"Miért is kell több táblát gyűjteni?" De mi van akkor, ha én úgy érzem, nem csupán több táblát gyűjtök, hanem megismerésükkel fejlődök? Teljesen igazad van, mint ahogy nekem is, mert szerintem nincs ilyen, hogy bárkinek is abszolút igaza legyen.

Valóban megvan minden már most, amire szükségem van, mint ahogy Neked is. Miért is kell akkor Tolle? Miért is kell akkor bárki?

Azt is választhatnánk, hogy elmegyünk meditálni, vagy nem csinálunk semmit, csak meditálunk, ha így megtaláljuk belső békénket.
Azt is, hogy olvasgatunk, módszereket, más felfogásokat és így megtaláljuk a sajátunkat. Kinek mi a jó, kinek mi működik.

Talán elbeszélünk egymás mellett - Te azt kérdezgeted, hogy miért kell több módszer, én meg azt mondom, miért ne, ha valakinek az a jó. Ha ellenállás van Benned eziránt, talán ez az, ami gondolkodásra késztetett Téged és leírtad mindezt, ami engem is elgondolkodtatott... Ez a lényeg, a érzések, energia áramlása, fejlődés, építkezés, egymás segítése, megvilágosodott pillanatok és jelenek.

Ha Neked Tolle írásai a jelenbe vezetnek, szívesen olvasnék erről. Mint amikor korábban írtál a tapasztalataidról, történésekről, tanulni lehet belőlük.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 24 szo, 08:45

Napsüti írta ...

"Miért is kell több táblát gyűjteni?" De mi van akkor, ha én úgy érzem, nem csupán több táblát gyűjtök, hanem megismerésükkel fejlődök?


Ha én valamit keresek, az csak is valamiféle hiányérzetemből fakad, máskülönben miért keresgélnék. Ha hiányérzetem van - már az egyik hozzászólásomban írtam erről -, akkor biztos nem vagyok a jelenben. Ha meg a fejlődésről beszélek, akkor szerintem csak az ego fejlődik. Elhiteti az elme, hogy a a több ismeret megszerzésével, többet birtokolhatsz, magadat is megmentheted.
Amire szükséged van már rendelkezel.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 24 szo, 09:45

Igazad van, hogy minden megvan, mint ahogy abban is, hogy hiányérzet létezik, amíg nem vagy megvilágosodott. Mint ahogy pl én sem. Mint ahogy már többször leírtam, az én szubjektív érzésem az, hogy igen, keresek valamit, hogy egy bizonyos megoldást találjak mondjuk arra a prózai problémára, hogy hogyan legyek úrrá egy gyarlóságomon. Találok valamit, ami megvilágosítja az okot, vagy csak egyszerűen "kisimul". Én így tudok előre haladni, ami számomra azt jelenti, hogy tudatosabban élek, vagyis olyan szituációkban, ahol eddig a fájdalomtest reagált, jelen tudok maradni, ezzel pedig a környezetemre és más emberekre is jobb hatásssal vagyok.
Én ezt így élem meg. Lehet, hogy mindezekre Neked nincs szükséged.

Az a kölönbség köztünk, hogy amíg Te egy elméleti dologról beszélsz, (hacsak nem vagy megvilágosodott), én meg a hétköznapokról. Tudom, erre azt mondhatnád, hogy a gyakorlatban is "mindenünk megvan" - akkor viszont az a kérdés, hogy ezt miért nem tudjuk megélni.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 24 szo, 10:25

Szia Napsüti!

Nem tartom magam megvilágosodott embernek, csak legfeljebb beavatottnak. Nem elméletről beszélek, hanem a kemény tapasztalataimról.
Az utolsó kérdésednek nagyon örülök! Szerintem ez az, amiről érdemes beszélgetni.
A te esetedben akár ez az örökös keresgélés is lehet az egyik akadály. Neked ez fájdalomtested vagy kereszted. Neked kell őszintének lenni magadhoz, hogy mi az amiért menekülsz a mostból.
Korábban én is beleestem ebbe a csapdába, pontosabban eleinte élveztem is, hogy mennyi információhoz jutok, de később már szenvedtem ettől. Most igyekszem a tudatosságomat fenntartani kisebb-nagyobb akadályok ellenére is. De az élet sok területén elvérzek....

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 25 v, 07:42

Szia Berill! Amikor erre a témára reagálsz nem érzed magadban az ellenállást? Nem érzed azt, hogy saját mentális bástyáidat véded? Tényleg ne haragudj meg ezért, de nekem ez jön le, hogy nagyon ragaszkodsz az álláspontodhoz és ez azonosulás. Maradj nyitott, szerintem ez nagyon fontos és ha valami nem neked való akkor azt úgyis érzed, de ne próbálj meggyőzni másokat arról, hogy melyik a helyes út, mert az ellenkezik a szabad akarattal. Elsősorban a saját Lelkünk vezet bennünket. Érezheted az irásainkból, hogy örömtelibbek vagyunk napról-napra és szerintem ez a legfontosabb!!
Milyen területeken vérzel el? Tudnál mondani erről valamit?
Szeretettel, Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Napsüti, 2010 júl 25 v, 10:29

Berill, miért is velem foglalkozol? Nem hinném, hogy innen a fórumról meg tudsz ítélni, mi is az én keresztem, mi nem. "Örökös keresgélésről" beszélsz, míg én már többszöür léírtam, példákkal is, hogy ez számomra mit takar. Ez vagyok én, tetszik, nem tetszik. El kéne fogadnod, hogy másnak lehet másmilyen megélése. Én nem kritizállak, csak leírom az én igazságomat, úgyhogy légyszíves ne minősíts. Már többször kértem, hogy írd le a SAJÁT tapasztalataidat, élő példákkal, hogy tanulhassunk belőle. Ez sokkal hasznosabb lenne, mint ítélkezni. Ha beavatott vagy, akkor főleg...


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 25 v, 11:33

Jajjjj szegény fejemnek! Nem volt szándékomban, hogy ekkora vihart kavarjak. Csak furcsáltam, hogy Tolle nevéhez fűződő honlapon vagyunk és majdnem mindenki más módszert keres. Miközben áradozunk, hogy milyen jó ő....

Ha én ilyeneket váltok ki belőletek, akkor Tolle is hasonló meglátási is? Nem? Pl. az előző hozzászólásomban idézett Tolle idézet. Egyébként több helyen is utal a keresgélésben megbúvó csapdára.

Máskor kerülni fogom a személyeskedést. Elnézést!



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 25 v, 12:18

Nati írta ...

Szia Berill! Amikor erre a témára reagálsz nem érzed magadban az ellenállást? Nem érzed azt, hogy saját mentális bástyáidat véded? Tényleg ne haragudj meg ezért, de nekem ez jön le, hogy nagyon ragaszkodsz az álláspontodhoz és ez azonosulás. Maradj nyitott, szerintem ez nagyon fontos és ha valami nem neked való akkor azt úgyis érzed, de ne próbálj meggyőzni másokat arról, hogy melyik a helyes út, mert az ellenkezik a szabad akarattal. Elsősorban a saját Lelkünk vezet bennünket. Érezheted az irásainkból, hogy örömtelibbek vagyunk napról-napra és szerintem ez a legfontosabb!!
Milyen területeken vérzel el? Tudnál mondani erről valamit?
Szeretettel, Nati


Szerintem ez nem mentális álláspont. Ez saját tapasztalatom. A keresgélési vergődésemből Tolle nyitotta fel a szememet.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 25 v, 02:13

- LINK -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 júl 25 v, 04:23

"Szerintem ez nem mentális álláspont. Ez saját tapasztalatom. A keresgélési vergődésemből Tolle nyitotta fel a szememet."

Szia Berill,

Talán a saját tapasztalatod miatt gondolod azt, hogy másnak is fel kellene nyitni a szemét? Amikor az elméd vezet a keresésben és mikor a jelenben eléd jönnek dolgok amiket kipróbálsz mert érzed hogy talán ott a helyed - úgy is lehet mondani, a belsőd vezérel - az két teljesen különböző dolog.
Egyébként hol látod azt, hogy szinte mindenki mást keresgél? Volt egy topik ahol érdeklődött valaki egy másik könyv iránt amire reagáltunk. Az oldalon legtöbbet a saját tapasztalatunkról beszélünk szerintem és főleg Tolle a közös pont.
Talán még mindig benned van a keresési vágy és ezért ragaszkodsz Tolléhoz? Osho-ra is elég hevesen reagáltál szerintem, pedig Tolle említ sok tanítót akikkel ő is találkozott és nagyon jók szerinte és egy szóval nem mondta soha hogy ne hallgass, olvass mástól.
Szép napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 25 v, 05:49

Szia Zsu!

"Talán a saját tapasztalatod miatt gondolod azt, hogy másnak is fel kellene nyitni a szemét?"
A "kell" szóval nem vagyok kibékülve. Segíteni szeretnék, szeretnél, szeretne, szeretnénk...

"Egyébként hol látod azt, hogy szinte mindenki mást keresgél?"
Talán már ennyire nem menjünk vissza!

"Talán még mindig benned van a keresési vágy és ezért ragaszkodsz Tolléhoz?"
Ezt nem értem. Magyarázd el nekem! Egyébként ki mondta, hogy ragaszkodom Tolléhoz?

"Osho-ra is elég hevesen reagáltál szerintem, "
Ezt végképp nem értem!

Nekem az a javaslatom, hogy Tolle meglátásán, vagy akár András által belinkelt videón, meditáljunk egy picit! Vonjuk le a tapasztaltakat! És aki késztetést érez, írja le ide!

Jobbat nem tudok, mert már úgy néz ki, hogy én erőltetek valamit, amit nem szeretnék.....






Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 25 v, 06:25

Ha támadsz, vagy védekezel, tudd, hogy egy illúzió rabja vagy. (Tolle kb. így)
Add meg magad!
Sziasztok Egók!

Ferenc Egó

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 25 v, 07:06



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 25 v, 07:18

szinkronsuli írta ...

Ha támadsz, vagy védekezel, tudd, hogy egy illúzió rabja vagy. (Tolle kb. így)
Add meg magad!
Sziasztok Egók!

Ferenc Egó


Ebből azt vonjam le, hogy Tolle is támad?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 25 v, 09:23

Abban megegyezhetünk, hogy mindent (ugyanazt a dolgot is) kétféleképpen lehet csinálni. Nem a "mit", hanem a "hogyan" (milyen lelkülettel, belső célból vagy külsőből) a lényeg, ugyebár. Lehet a Tudatos, Isteni (nagy) ÉN-ből, és lehet egóból, (kis) én-ből cselekedni, beszélni. Akár ugyanazt tenni, ugyanarról beszélni.

Tolle, a megvilágosodott, egójától szabadult, hiteles TANÍTÓ a (nagy) ÉN-ből útjelzőket ad nekünk, holmi szavak, és még inkább a mögülük jövő kisugárzás formájában. Kinek? Nekünk, felébredni, az egós struktúráinktól megszabadulni vágyó (kis) én-eknek.

Ez az ő "támadása", kedves Berill.

Szóval, ki beszél belőled? Ki beszél belőlem? Ki beszél Tolléból?
Jobb, ha meghallgatjuk a fenti, új kisvideót.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 júl 25 v, 09:37

Szikronsuli!

Amiről megy a lázas párbeszéd még mindig - sajnos - az: a keresés. Spirituális keresés. Nem más. És azt egyféleképpen értelmezhető, ha az ego keres. Az isteni nem keres, mert tudja hogy az saját maga.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 26 h, 11:49

Egyetértünk. Abba kellene hagyni. Benned, a jelenlétben, a mostban minden ott van és mindig az, ami Neked a legjobb. Nincs mit keresni. "Csak" jelenlét, a tértudatosság és teljes önfeladás kell. Onnan jön először az igazi Élet-telítettség, aztán a Lét öröme, és az inspirált, teremtő cselekvés. Leírva egyszerű. tudom, de nehéz, mert az út ellentmond a "józan ész"-nek, az időbeliségnek, minden eddigi mintánknak. De más nincs, az egós struktúráknak fel kell bomlani. Önfeladás (jézus és a kereszt) ez a lényeg, még ha lábtörlőnek is hiszed magad kicsit először. Mégis a legnagyobb erő lesz belőle.

Tudom nehéz abbahagyni a keresést, sokáig csináltam, az egó keres, csapkod, hajszol. Olyan ez, mint bármely függőség. (pia, drog, TV, kaja, stb.)

Tolle javasolt egyet függőségre, nekem testreszabva bevált.
Ha jön. pár tudatos levegővétel (kis jelenlét), utána belemész nyakig, hagyod az egót és az az érzést tombolni magadban. Megadod magad. Hagyod neki, hogy éljen. Megengeded és figyeled, ameddig bírod. Utána levegő és vagy múlik vagy nem.

Ha nem múlik el, akkor csináld, ahogy eddig, csak próbáld tudatosan, megfigyelve. Aztán majd újra.......... "Az egó őrültségét nem szabad lebecsülni."

A mindig új élményre törekvés, még, még, ez az egó, erre is lehet próbálni......
Add meg magad! Ha nem tudod megadni magad, akkor annak add meg magad. hogy nem megy! A lényeg, hogy kívül maradj és tudatos, de mindent el kell fogadni, mert most van, az van és más nincs.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 26 h, 09:28

Nati Egó irja:

De Gyerekek! Ha megnézzük az András által belinkelt videót, meg elolvassuk Tollét, akkor miért nem vagyunk még mindig megvilágosodva? Hisz ez olyan egyszerűűűűűűűűűűű, de miért nem sikerül senkinek? Itt már csupa Buddhának kéne lennie a fórumon.
Néha olyan kicseszésnek érzem....mindenki mondja, hogy ez egyszerű és belül érzem is, de mégis olyan nehéznek tűnik....

Vagy ez csak annak ment, aki ott volt Papaji közelében, az ő energiái segitségével?
Szervezzünk egy kirándulást Indiába...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 26 h, 09:29

Amikor nem kerestem, akkor nem világosodtam meg. Ha abbahagyom a keresést, akkor meg fogok?! Totál összezavarodott az Egócska...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 júl 26 h, 09:31

Szinkronsuli! Milyen függőségedet sikerült igy legyőzni?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 27 k, 11:05

Totális munkamániát (számítógép függőséggel kombinálva) és vele együtt járó "honnan lesz a pénz" "pániktestet".

Olyan ez mint az aszpirin (poén, semi kötekedés!), minden nyavalyára (beidegződött egós strutúrára, lelki parazitára, szóval a felébredésre és megvilágosodásra), mindenre jó.

Végül is ez az egész Tolle "tanítás", én úgy látom, a vallások által elferdített, kimerevített, kezükből kicsúszni látszó, de az ember által mindig is kutatott, vágyott "Igazi Isten" (=valódi önmagunk) megtalálásnak "korszerű" (nem elavult, elferdült vallási- és nem is keleti-) nyelvű, hit és -vallásfügetlen fogalmi készletű megfogalmazása és a megvalósításának kulcsa (útjelzője, térképe). Ha pedig Isten (Jelenlét/Tao/Zen/Tudat, stb.) velünk, akkor ki ellenünk?!
Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 27 k, 11:16

Ja, amíg itt vagyunk és hozzászólunk, addig biztos nem vagyunk megvilágosodva. De ezt a pillanatot, hogy éppen ír az ember (momentán marhaságokat), ezt is el kell fogadni.

A megvilágosodás kegyelmi állapot, sem kiérdemelni, sem betervezni nem lehet. Nem is kell az, elég ha megismerjük az egót, és elszórakozunk vele. Ja és élvezzük a formák játékát.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 júl 27 k, 10:04

én is legyőztem a függőségem(egóm), ahogy csökkent az egóm.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 júl 28 sze, 08:42

Nagyon lazán írtam az egóról. Helyesbítek. "Az egó őrültségét nem szabad lebecsülni!' Amikor azt hiszed eltűnt, visszasettenkedik, és vagy észreveszed vagy nem. Szóval óvatosan, éberen! (Magamnak mondom, meg annak, aki hajlamos elfelejteni.)

Kollektív szinten egyénként -ahogy mindenki tudja, aki kicsit is "lát"- az egó még nagyobb őrültségeket termel. Nem csak a nyílvánvalóakat (Néró, Sztálin, Hitler stb és bandái), hanem árnyaltabbakat. Pld. a világ legerősebb országában iszonyatos pénzeket kidobálva a Marsra készülnek ( 2 ember letoppan a Marsra és jó, ha visszajönnek), közben embermilliók éheznek. És ez fel sem tűnik igazán. Stb,stb,stb...

Az is szép dolog, hogy ebben az őrült korszakban ilyesmivel foglalkozunk, ha csetlünk-botlunk, akkor is.
Szóval mi esendő, tévedgető első felébredtek (ez nem a megvilágosodás) tartsunk össze, nem kis dolog az emberiség evolúciós irányába beállni, még ha keveset is tehetünk és nem vagyunk "Tollék".

Ferenc


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 júl 28 sze, 09:36

szinkronsuli írta ...


Az is szép dolog, hogy ebben az őrült korszakban ilyesmivel foglalkozunk, ha csetlünk-botlunk, akkor is.
Szóval mi esendő, tévedgető első felébredtek (ez nem a megvilágosodás) tartsunk össze, nem kis dolog az emberiség evolúciós irányába beállni, még ha keveset is tehetünk és nem vagyunk "Tollék".
Ferenc



Erről jutott eszembe, amikor 11 évvel ezelőtt jártam egy ezo-s iskolába, a tanárunk azt mondta a végén, hogy soha ne hagyjátok egymást, hogy magára maradjon, tartsatok össze és tanítsatok.
Fontos a pozitív energiaszint megtartása, és annak továbbadása, ebben hihetetlen erő lakozik.

Azokhoz az évekhez képest, sokat fejlődtek az emberek, egyre többen állnak be a sorba, ami szerintem köszönhető a sok megjelenő irodalomnak is, de elsősorban az erősebb, és új energiának, amiben élűnk.




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 01 v, 07:22

Mizujs Kedves Társaim!

Mindenki úgy el van tűnve....
Hiányoztok! Kivel mi történik? Hogy telt a hétvége? Kinek volt, van aktiv fájdalomteste? Ki tapasztalta meg az elfogadást és a békét?

Nekem mostanában elég aktiv a fájdalomtest. Nem nagyon akarja elfogadni ami VAN, sokat kritizál, panaszkodik a kis Én. Néha még magába is szippant, de hál Istennek az azonosulás egyre rövidebb ideig tart. Jó kis spirituális lecke ez a hét....de hát ezt is el kell fogadni, hisz erről szól az egész! Igaz?....
Meg rájöttem, hogy még mindig a jövőben látom az Önmegvalósitást.....ez meg jól elszomoritott...először.
Aztán rájöttem, hogy legalább TUDOM!
Ez a legnehezebb az egészben...hogy ne a jövőtől várd, hogy ha majd sokat gyakorolok, stb. sokat vagyok a jelenben, akkor majd meggyengül az ego és szépen átalakul a tudat. Ezzel aztán ki is projektálom a jövőbe, célként....

De hogy lehet úgy csinálni, hogy tudod, hogy ez egy folyamat lesz (tehát szükség van időre), de mégsem a jövőtől várod, hogy elérd spirituális célod?
Ilyenkor azt mondom magamnak:.....nem lényeg! csak légy jelen, ez az egy a legfontosabb!
Ti mit mondanátok?

Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 aug 01 v, 07:58

"Jó kis spirituális lecke ez a hét....de hát ezt is el kell fogadni, hisz erről szól az egész! Igaz?...."

Ha azt mondom, hogy: igaz, akkor erősítem az egód.
Nincs hét. Se holnap. Mindig csak ma van.

"De hogy lehet úgy csinálni, hogy tudod, hogy ez egy folyamat lesz (tehát szükség van időre), de mégsem a jövőtől várod, hogy elérd spirituális célod?"

Ilyenekkel nem kell foglalkozni. Csak csinálni kell.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 aug 01 v, 08:33

András írta ...

"Jó kis spirituális lecke ez a hét....de hát ezt is el kell fogadni, hisz erről szól az egész! Igaz?...."

Ha azt mondom, hogy: igaz, akkor erősítem az egód.
Nincs hét. Se holnap. Mindig csak ma van.

"De hogy lehet úgy csinálni, hogy tudod, hogy ez egy folyamat lesz (tehát szükség van időre), de mégsem a jövőtől várod, hogy elérd spirituális célod?"

Ilyenekkel nem kell foglalkozni. Csak csinálni kell.


Folyamat, jövő, kell, akarni, cél mind idegen a lét számára, főként akkor, ha rávonatkoznak. Ha a létben vagy, akkor teljesen értelmetlen erről a helyről saját magát célként megfogalmazni, mát ott vagy. Ha viszont megjelennek ezek a gondolatok, akkor már nem vagy a létben. Tehát ez mind az ego terméke, amelynek egyetlen célja menekülni a jelenből. Hagyj fel minden olyan akarással, kelléssel, céllal, amely a létét irányozná meg. Papaji után: Csendesedj le, és közben az erre irányuló szándékodat add fel!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2010 aug 01 v, 08:37

Ne ragadj le a szavaknál. Azok csak útjelző táblák.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 01 v, 09:45

Berill, nekem ez már túl bonyi...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 aug 01 v, 09:55

Igen nekem is.
....akkor már nem vagy a létben. ?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 aug 02 h, 07:31

Nati írta ...

Berill, nekem ez már túl bonyi...


Szia Nati!

Igazad van! Így visszaolvasva nekem is annak tűnik, sőt én is beleestem az ego karmai közé. Ugyanis a létről írók és a létből írom, hogy értelmetlen - tehát logikátlan - onnan meghatározni célként önnön magát. A létben logikát keresni, abszurd dolog. Ok-okozat, logika, megérteni vágyás az, ami engem is hajt, közben tudjuk, hogy a megnyilvánulatlan ésszel, értelemmel nem fogható fel.
Mi marad akkor: Csendesedj le és hagyj fel minden kelléssel, gyakorlással, akarással, megérteni vágyással, minden tanáccsal és olvadj bele egyszerűen a vagyokban.

Amiket írók, azokat ugyan 1 sz. 2 sz.-ben fogalmazom, de tulajdonképpen magamra vonatkoztatva is írom.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
artur, 2010 aug 02 h, 07:43

Plejádok ,
Te és a LÉT nem elválasztható. Amitől nem különülsz el azzal eggyé válsz, Nem lehetsz nem a létben, hiszed magad vagy az!
Legfeljebb nem figyelsz rá, mert mindenféle elmetevékenységet végzel. Ebből következik, hogy ha jelenre figyelsz, és nem különülsz el, akkor a jelen vagy, és felismerheted azt a tudatot amely egy hipnotikus álomban tévesen azonosítja magát a formával. Ez a felébredés, az illúzió és a szenvedés vége. Ez nem egy folyamat egy pillanat.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 02 h, 09:52

Szia Berill!

Igy már érthető!
A lecsendesedésen mit értesz pontosan? A gondolatnélküliséget? Mert nekem ez csak néhány pillanatra fenntartható, aztán jön megint a gondolat. Az is lecsendesedés, ha tudatában vagyok a saját gondolataimnak? Tehát megy a zaj belül, de ott van a figyelő tudat? Akkor csend van tulajdonképpen?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 aug 02 h, 09:13

Berill írta ...

Ha a létben vagy, akkor teljesen értelmetlen erről a helyről saját magát célként megfogalmazni, mát ott vagy. Ha viszont megjelennek ezek a gondolatok, akkor már nem vagy a létben.

Köszönöm artur, de Berill írása egy kissé összegubancolta a gondolataimat.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 05 cs, 08:47

Hello Szinkronsuli!

Képeket nézegettem Eckhartról és valahogy lejött a fotókról, ahol King Enggel van, hogy olyan "bensőségesen" néz rá. Rákerestem a google-ban és egyetlen egy mondatot találtam, egy letöltő oldalon, ahol pár mondatban ir az életéről és az utolsó mondat, hogy napjainkban Vancouver-ben él feleségével Kim Enggel. Sehol máshol nem emlitődött ez a dolog. Meg ugye a honlapján is ott van Kim, egy jóga dvd-vel, meg készitett vele interjúkat, abból van itt a honlapon is. Talán ujságiró lehet Kim? Nem tudom.
Csak azért volt furi, mert olyan magányos farkasként élt bennem (az elmémben...)

Londonról annyit, hogy a páholyos helyek szerintem jók, azok közel vannak hozzá, de a terem nagysága engem is visszatart, bár az Ő energiái szerintem ott is elérnek mindenhova.
Engem az motivál, hogy minden megvilágosodott mester közelében olyanok az energiák, amelyek elősegitik a tudat fejlődését. Bennem igen nagy a késztetés, hogy élőben is lássam. De még én is várom az igazi ihletet.....

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 05 cs, 12:22

Hát Nati én is valahogy azt mondhatnám, hogy ezt a nősséget nem néztem ki belőle (értsük jól!), eszembe se jutott, hogy nős lehet valaki ilyen átlátszó énnel, hiszen a szerelem a legnagyobb illúzió. (Persze a legszebb is.) No, mindegy, ez van.

A lányom azt mondja, inkább belső utazásra megy ennyi pénzből.
Én még sose voltam nagy spirituális tanító közelében. De nem is találtam olyat, akinél erre nagyon vágytam volna. Ő viszont ilyen. És csak sejtem milyen lehet a közelében. (Az indiai videókból leginkább, amit még angol nyelvleckének is használok.)

De nem egyszerűbb és jobb lenne elmenni Vancouverbe és addig ülni a küszöbön, míg be nem enged? (Képletesen persze.)

Ő meg most azt mondná, nem megmondtam, ne csináljatok bálványt belőlem. Használjatok és dobjatok el időben! Én meg azt felelném, eldoblak, ne félj, de sajnos attól távol vagyok.

Majd meglátjuk, megjön, sőt megvan az, aminek lenni kell!
Üdv.:Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 05 cs, 12:37

Tökre igy érzem én is. Hogy szinte "beleszerettem". Bár ez normális, minden megvilágosodott közelében ezt érzi az ember. Hisz a megvilágosodottság is hasonlatos a szerelem állapotával, kozmikus szerelemben lenni a Mindennel. Talán ezt érezzük. Ha nézem az indiai videókat, sokszor könny jön a szemembe, annyira nincsenek szavak mit érzek olyankor, annyira megérint....és akkor elgondolkodom, vajon milyen lehet a közelében akkor?
Pedig ahogy ő is mondta, azért vagyunk vele (akár a könyvein, akár a videokon keresztül) mert olyankor Önmagunkkal vagyunk. Mivel nincs személyisége, csak a tiszta Tudatot közvetiti, tehát egy a bennünk lévő Tudattal. Csakhogy az elme megszemélyesiti, és Eckhartot csinál belőle....ami csak a forma, és mint olyan az is el fog hagyni. Marad tehát a Tanitás.
De mégis annyira vágyom érezni az energiáit...nagyon elmennék!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 05 cs, 02:53

És még tudod mi a fantasztikus nekem? A humora!!!!! A gesztusai!!!!!! Megvilágosodottban ilyen nincs másik! Féltem is őkelmét, vállalkozás, fellépések és a tetejébe még nője is van. Ajajj!!!!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 05 cs, 03:18

Még annyit, én sem tudok betelni vele és persze, önmagunkkal vagyunk, de amíg az ember "nincs kész" (én aztán nem), addig úgy kell Ő, és az ilyen élmények, mint a falat kenyér. A környezetünk (az enyém pld. a lányomat kivéve) nem sokat, de inkább semmit sem érez (és nem is akar) ebből, valamiből táplálkozni kell.
Mennék én is, de inkább szűkebb körbe, mondjuk Indiába........

Pedig egy itthoni jó barátom, volt osztálytársam ott élő lánya is ott lesz a szombatin és még van mellette 2 hely is.

A szállás is kéne, nincs kedvem kérni, amúgy elég drága....... Jaj Eckhart, feladtad a leckét!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 05 cs, 03:25

Menjünk! Valami megmozdult bennünk rá. Ha nem mennék, úgy érezném kihagytam valamit. Mit veszithetünk? A pénz elmegy másra is...
Aki mer, az nyer...;)

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Zsu, 2010 aug 05 cs, 05:56

Csak egy kérdés:
Miért nem bíztok benne, hogy az az energia ami után sóvárogtok Ti vagytok, és bennetek van amikor csak megengeditek? Amikor csak belementek és úgy döntötök, hogy mertek engedni és nem görcsölni semmi és senki után? (csak magamat ébresztgetem ám)

Szerintem csodálatos hogy van egy másik ember akivel együtt úsznak a Létben, nem függő-beteges szerelemben.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 05 cs, 06:19

Szia Zsu!

Ahogy nézegettem az András által belinkelt videot Papaji-ról, meg bármelyik tanitóját olvastam a Létnek, kivétel nélkül mindegyik azt mondja, hogy nagyon szükséges a mester jelenléte, anélkül szinte lehetetlen megvilágosodni. Namármost az nem cél, és ezt már el is fogadtam magamban. Viszont az ő energiamezőjük, a jelenlétük felgyorsitja bennünk a Tudat szétválását az egótól és elmélyiti a folyamatot. Láthattad a videón, hogy akik nyilatkoztak a papaji videon, totál felszabadultak és megtapasztalták Önvalójukat minden erőlködés nélkü, pusztán az energia által. Van, akinek ez az Út-ja és persze van, akinek nem. Lehet hogy odamennék és semmi nem történne, de az is tanitana valamire. Hogy magamban keresgéljek, ne Tolle testközelében .
De persze az is lehet, hogy történne ott valami....ki tudja?! Elvárások nélkül mennék persze, teljes nyitottsággal.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 05 cs, 06:28

Zsunak és Natinak sok szeretettel:
Kedves Zsu, nem csak bízom benne, hanem tudom is. Csak ezen az alapon ülhetek egy fa alatt és fénysalátával táplálkozva örülhetek, hogy jaj de jó, nem kell semmit tennem, sehova mennem, mert Minden bennem van. Teremteni vagyunk itt, a hétszázát neki! És a teremtő cselekvés belülről jön abból az energiából, amit említesz. És ha ez most arra sarkall, hogy Londonba menjek Tollét hallgatni, akkor belenyugszom, sőt élvezem, sőt lelkesedek érte. Ez az inspirált cselekvés és nincs köze, ahhoz, hogy én mit hiszek és miben bízom.
Feri

Kedves Nati, ettől függetlenül sajnos nem megyek Londonba, más okból. De ha írsz a - EMAIL - -ra szívesen segítek a szervezésben, amiben tudok, szurkolok Neked és várom az élménybeszámolót.
Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 05 cs, 07:13

Semmi gond Ferenc! Azért is örültem volna bárki társaságának, mert nekem nagyon hiányzik a hasonló gondolkodású emberek társasága....és ilyennel nem találkoztam még. Egyszer szervezhetnénk egy összejövetelt talán....én nagyon örülnék neki

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 06 p, 06:54

Klubot szervezek Debrecenben (lásd itt jobbra középen), 2-3 ember már van, de éppen lohad lefele (szép magyarsággal) a lelkesedésem (például az értelmetlen viták és végeláthatatlan szócséplés kordában tartásához kevének érzem magam). elkelne még egy-két felkészült, lelkes támogató. (Távolság? És a forgószínpad? Nem működik?)
Üdv.:F

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 06 p, 07:03

Ja, most olvasom "Időtlen" barátunkat, hogy Tolle készül hozzánk is. Időnk nincs, hát megvárjuk. (Én legalább is.) F

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 06 p, 08:03

Bárcsak közelebb lennék.....
De nem vagyok, sőt nagyon messze. Eredetileg Tatán lakunk, de csak minden ötödik hétben megyünk haza, mert Erdélyben dolgozunk. Az itteni tudatlanság pedig súlyosan nehezedik rám és aktiválja a fájdalomtestet és az el nem fogadást az elmémben. De hát nem hiába vagyok itt ugye....Isten tudja, hol lehet jól "tanulni".

Az indiai videóján van egy rész, ahol kérdésekre válaszol, és egy nő azon kattan ki, hogy az első helyeket mindig elfoglalják könyvekkel és ruhákkal, pedig el lett mondva, hogy ne tegyék. Ez még az én fájdalomtestemet is felébresztette....de tényleg! Akik úgymond beavatottak, azok is tudnak igy viselkedni? Ez nekem érthetetlen....

Ahogy mondod, hogy máris lefáradtál az egész klubszervezéstől.....és hogy ilyen kevés embert érdekel. Az iwiw Új Föld oldala jelölt ismerősként és elképedve láttam, hogy februári regisztrációja óta, csak 23 tagja van.......nagyon kevesen vagyunk!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 06 p, 09:13

Majd Zsu-tól "jól ki fogsz kapni". Ő a lányom, csak nem egy helyen vagyunk.

Szia Zsu, ha olvasod, ugye nem bántod a mi Natinkat?
Jobb nyitottnak lenni és beismerni hülyeségeinket, nem? (Nyugi, magamnak mondom.)

Te pedig kedves Nati, ott vagy jól, ahol vagy! Hol marad az elfogadás, önmegadás, az alaptörvényünk? Isten tudja....... Persze: ISTEN tudja!

Szerintem azok egy (nagy?) része, ott Indiában (a közönség) nem beavatottak voltak, csak pénzes érdeklődők, akikben ébredezett némi (több-kevesebb) jelenlét. (A szembe-nézésből pld. csak 3-at vágtak be a végén.)

Kevesen vagyunk, és gyengék. Így szokott kezdődni.......
Üdv.:Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 06 p, 11:09

Hello Ferenc!

Hogy Te milyen mákos vagy! Hogy egy családban ketten?? És hogy ilyen lányod van
Viszont képzeld!!! Anyukám elkezdte olvasni a Most a gyakorlatban-t! És teljesen odavan, hogy mennyire igaz! Sőt, ő figyelmeztetett az előbbi telefonbeszélgetésünknél, hogy: Nati! Gyere vissza a MOST-ba, ne fesd az ördögöt a falra!
És az unokatesóm is rákérdezett: mi is az a könyv, amit mondtatok? Most már megveszem.
A barátnőmet pedig szintén elvitte Jelenléte a könyvesboltba....
Fantasztikus , hogy dolgozik a Lét, ennek úgy de úgy örülök.
Látod, tényleg igy kezdődik....

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 07 szo, 06:51

Szia Nati. Anyukádról jut eszembe, én mostanában döbbentem rá, úgy IGAZÁN, hogy nem játék ez. SORSKÉRDÉS! (Az ember ezt kereste/keresi mindig mióta történelmet ismerünk, de biztos előtte is Istenkeresés elnevezéssel. Ezt csináljuk mi is, csak van mai nyelvű és fogalmi készletű tanítónk hozzá. Nem kell a régieket "porolgatni" vagy féligaz/hamis ezoterikus "vegyessalátával" élni.)

Sőt, nem csak a saját, de az egész emberiség sorskérdése.
Ettől leizzadna az ember, de a vicc az, hogy nekünk csak az állandó Jelenlét és a vele járó állandó teljes Önmegadás lenne a "dógunk", többit már Isten/Lét/Tudat csinálná. Ha hagynánk. Vagyis SEMMIT se kéne (egóból) csinálni, de azt keményen és állandóan. E helyett működünk (egó), mint a vesztés!

Ugye tudod, hogy minden könyv letölthető innen doc formátumban is? Ez egy szuper hely! (Hallod Timeless?) Ráadásul találtam egy helyet, ahonnan a A most hatalma hangoskönyvben is letölthető ingyen.

(Pár privátabb dolog is érdekelne, írhatnál egy e-mailt a - EMAIL - -ra, vagy csak egy levélkét.) Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 07 szo, 08:34

Ment a levélke...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 07 szo, 09:05

Nati, elírtam az e.mailt, tudod mi következik ebből? Semmi. Kijavítom.




- EMAIL -

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 13 p, 10:38

Nagy nagy dorgálás mindenkinek!

Ha ezt igy folytatjuk, becsukhatjuk ezt a fórumot.
Pedig mindig vannak ám vendégeink, akik figyelnek bennünket, esetleg erőt meritenek a mi tapasztalatainkból, eredményeinkből, avagy fájdalmunkból.
Ezúton is sziasztok mind, kedves látogatók, kik még nem regisztráltatok hozzánk!
Ha már olvasgattok minket, az már nagyon nagy dolog! Gratulálok mindnyájatoknak és Isten hozott!!!
Ha hiszitek, ha nem felelősséggel tartozunk értük is, ismeretlenül is.
És még azért, hogy tartsuk egymással is a kapcsolatot, hisz oly kevesen vagyunk még! Ha összetartunk, emelkedik a tudatossági szint.
Meg azért, mert szükségünk van egymás társaságára, szeretetére!
Úgyhogy légyszi ne merüljünk el olyan nagyon a "világ" dolgaiban, térjetek ide picit, csendesüljünk le és meséljetek, milyen a MOST-ban?

Sok szeretettel,

Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 13 p, 11:01

Milyen igazad van! Eckhartunk fenti videójából tanulva, máris itt egy hozzászólás:





Üdv.
U.i.: Tényleg igazad van!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2010 aug 14 szo, 11:30

: )


...és e mellé egy kis mai megtapasztalás -a tinédzserekkel nehéz- : )
Nálunk nyaralnak a húgaim, az egyik 18 a másik 15 éves. Ha hasonlítanom kellene őket valamihez a tornádó jutna legelőbb az eszembe. Tele vannak energiával és felforgatnak mindent maguk körül. Elméjük nem tud betelni semmivel, akár egy fekete lyuk szívja magába az információt. A csend nem jut el hozzájuk legfeljebb alvás közben, mert folyton mozgásban vannak. De azt hiszem nem is kell írnom róluk többet, hiszen legtöbben átéltük már ezt a kort elég visszaemlékezni : )
Akkor mégis hogyan lehet "megérinteni" őket, hiszen olyanok mint a hópehely -ha már csak picit hozzájuk érsz összetörnek, ha kezedbe veszed őket elolvadnak, és ha csak nézed őket egy idő múlva a földre hullanak. Nehéz velük. Még a hímes tojás festés is könnyebb : )
Az egyikük ma valami "rosszat" tett, amire nekem lépnem kellett valamit. A férjem részéről a konfliktus elkerülés céljából cselekednem kellett, (ugyanis bár nem mutatta ki, mégis éreztem felőle a dühöt) és a gyermekbe nevelt -vagy éppen nem nevelt programot kellett "megpiszkálnom" úgy, hogy a gyermek ne sérüljön és lássa át a helyzetet. Végül úgy alakult, hogy szembesítés után elmondtam neki, hogy nem tett semmi rosszat, csak épp amikor történt a dolog nem figyelt eléggé. És ha adhatok egy kis tanácsot, akkor ezentúl próbáljon meg egy picit jobban figyelni arra amit tesz és ami történik, a környezetére és a környezetében lévőkre. Persze ő csak a szavakat hallotta és azoknak is csak a felét, mert eközben az ő elméje azon zakatolt hogy hogyan lehetett ennyire béna és ilyen szerencsétlen, mert ő mindig mindent elront. Bűntette saját magát és még vacsorázni sem jött csak sírdogált, pedig nem voltam vele sem haragos, sem szigorú, sem kioktató, épp csak szembesítettem azzal ami történt. Ismerem a természetét, valószínűleg még napokig (vagy talán hetekig) ezen fog rágódni, és ...
.. és mit is tehetnék én? Csak figyelek, és történik ami történik : )

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 aug 15 v, 09:47

Nati írta ...

Nagy nagy dorgálás mindenkinek!



Nati írta ...

És még azért, hogy tartsuk egymással is a kapcsolatot, hisz oly kevesen vagyunk még! Ha összetartunk, emelkedik a tudatossági szint.

"Igaz, hogy a világ lakosságának mindössze 15%-a áll a kritikus 200-as tudat szint (építő, pozitív) felett, e 15% együttes energiája mégis elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a fennmaradó 85% negativitását. Mivel az ERŐ skálája logaritmikusan növekszik.

Ha nem létezne ez a fajta ellensúlyozás, az emberiség pusztán az ellenállásba nem ütköző negativitásnak mérhetetlen tömege miatt elpusztítaná önmagát.

A szerető gondolat és a félelemmel teli gondolat energiája közötti különbség az emberi képzelet számára szinte felfoghatatlanul nagy. Az elemzésből azonban az is kiderül, hogy egy nap már néhány szeretettel teli gondolat is elég ahhoz, hogy az összes negatív gondolatunkat ellensúlyozza."

Részlet az Erő kontra erő c. könyvből.


Az ERŐ egyre növekszik, más út nincs...



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 aug 15 v, 10:11

Dolgoztam délelőtt. Minden erőmmel jelenlétként voltam jelen a kollégák
közt.
Aztán elmentünk ebédelni és mindent olyan szépnek és nyugodtnak láttam
magam körül.
Mosoly ült az arcomon, csodáltam az elhaladó embereket, a nap melegét,
az Élet-ből áradó nyugalmat. Azt
hiszem mostanában kezdtem megérezni milyen szépség és nyugalom vesz
körül. Vagy talán meghosszabbodtak
az időrések az elmémben. Nem tudom mi történik, de azokért a
pillanatokért, percekért megéri! A nem ilyen
pillanatok meg a megadás gyakorlásában segitenek.
Egy kisbaba visitott, apukája ide-oda vitte a karjában, hogy
megnyugtassa, de nem sikerült. Ekkor a teljes
jelenlét állapotában ránéztem, éreztem, hogy a fájdalomteste aktiv.
Olyan érzés jött belőlem, ami azt mondta
neki:.....nincs baj! Rámnézett, felcsillant a szeme és elhallgatott.

Nati



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 aug 15 v, 10:22

hajni19840203 írta ...

Akkor mégis hogyan lehet "megérinteni" őket, hiszen olyanok mint a hópehely -ha már csak picit hozzájuk érsz összetörnek, ha kezedbe veszed őket elolvadnak, és ha csak nézed őket egy idő múlva a földre hullanak. Nehéz velük. Még a hímes tojás festés is könnyebb : )


"A fölébredés megkezdődése kegyelmi aktus. Megtörténtét nem tudod létrehozni, ahogy arra felkészíteni sem vagy képes magadat, illetve afelé vivő érdemeket sem tudsz gyűjteni. Nem létezik a logikus lépések odavezető csinos sora, jóllehet az elme imádná az ilyent. Nem kell ahhoz először arra méltóvá válni. Előbb történhet meg a bűnössel, mint a szenttel, bár ez nem szükségszerű. Ezért állt szóba Jézus mindenféle emberrel, s nem csupán a tiszteletre méltóakkal. A fölébredés érdekében mit sem tehetsz. Bármit teszel, az az ego műve lesz, aki legbecsesebb tulajdonaként a fölébredést, a megvilágosodást óhajtja pluszként önmagához adni, hogy ez által többé és nagyobbá váljon.

Csak az első felébredés, a gondolatmentes tudat első megpillantása történik kegyelmi megadatás révén, anélkül, hogy azért te bármit is tennél. Ha ezt a könyvet érthetetlennek vagy semmitmondónak találod, akkor veled az még nem történt meg. Ha azonban benned valami reagál rá, ha valahogyan fölismered a könyvben lévő igazságot, az azt jelenti, hogy a fölébredés folyamata megkezdődött. Ettől kezdve azt már nem lehet visszafordítani, bár az ego képes késleltetni. Akadnak majd olyanok, akiknél e könyv elolvasása indítja be a fölébredés folyamatát. Másoknál a könyv funkciója az, hogy segítsen észrevenniük: már elkezdtek fölébredni; s hogy a folyamatot fölerősítse és felgyorsítsa. E könyv másik funkciója, hogy segítsen az embereknek felismerni önmagukban az egót, valahányszor az megpróbálja visszaszerezni az irányítást, illetve elhomályosítani a megjelenő tudatosságot. Egyeseknél a fölébredés akkor történik meg, amikor hirtelen tudatosul bennük, hogy milyenfajta gondolatok is járnak szokásszerűen a fejükben – különösen az ismétlődő negatív gondolatok –, amelyekkel egész életükben azonosultak. Hirtelen ott a tudatosság, ami tudatában van a gondolatnak, ám annak nem része."

Részlet az Új Föld c. könyvből.


Légy jelen amikor kontaktusba vagytok ez szerintem sokat jelent.
A másik pedig emlékez arra, hogy anno te hogyan kerültél kapcsolatba Eckhart-tal. "Véletlenül" ráakadtál egyik művére töltögetés közben. Ilyen "véletlent" te is előidézhetnél náluk, mondjuk kint felejtesz egy könyvet vagy beraksz egy Tolle cd-t stb. légy kreatív.
Ha készek rá akkor reagálnak, ha nem akkor nem. Így is minden a legnagyobb rendbe van!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Judit, 2010 aug 15 v, 11:07

[quote]
Nati írta ...

Nagy nagy dorgálás mindenkinek!



[quote]

A szerető gondolat és a félelemmel teli gondolat energiája közötti különbség az emberi képzelet számára szinte felfoghatatlanul nagy. Az elemzésből azonban az is kiderül, hogy egy nap már néhány szeretettel teli gondolat is elég ahhoz, hogy az összes negatív gondolatunkat ellensúlyozza."

Részlet az Erő kontra erő c. könyvből.


Sajnálom, de a fenti megállapítás nem igaz. Ha tényleg néhány szerető gondolat ellensúlyozni tudná az összes negatív gondolatot, akkor az emberiség tudatossága kvantumugrással változna.
A munkám során sokszor találkozom olyan emberekkel, akik igyekeznek megszabadulni a negatív beidegződésüktől (pl. szorongás, depresszió), sokat tesznek is annak érdekében, de idő kell ahhoz - néha igen hosszú idő -, hogy megtanulja hogyan használja az elméjét és nem az elméje uralkodjon fölötte.

Judit


[/quote1281906148]


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 aug 16 h, 04:54

' .....egy nap már néhány szeretettel teli gondolat is elég ahhoz, hogy az összes negatív gondolatunkat ellensúlyozza."

Judit enyhén fogalmaz, én úgy látom, ez egyszerűen butaság. (Hawkins ide vagy oda)

Az emberiség elmúlt néhány ezer évének legnagyobb és legnehezebb kvantum-ugrása készül (Ahogy Tolle mondja, ez a tudatváltás lesz Jézus 2. eljövetele és ha a Jelenések könyvének csak a fele igaz, nem lesz egyszerű majális), és ennyi lenne a titok? Nosza, reggel a tarisznyába azzal a néhány szeretetteli gondolattal, aztán aznapra kész vagyunk?

Azt hiszem itt mi néha (sokszor velem együtt) a végtelen leegyszerűsítések csapdájába esünk. És ami nagyobb baj, hogy beleesnek a legjobb szándékú népszerű hívei, publikálói is.

Az első felébredéstől a megvilágosodáson keresztül a BEAVATÁS-ig terjedő utat "titkos vagy okkult iskolázásnak" is nevezik. Sok beavatott írt erről, amit le lehet írni egyáltalán (Lásd Eckhartunk fenti videóját). Ez a titkosság nem azt jelenti, hogy eltitkolják, hanem a következő alaptörvény van e mögött:

"Az ember a Lét titkaiból igazán csak annyit tapasztalhat meg, amennyi érettségi fokának megfelel."

Hogy mit értünk " érettségi fokon" és hogyan lehet fejleszteni? Erről szól ez az említett "iskolázás".

Eckhartunktól ennek alapjait kapjuk mai nyelven, mai fogalmi készlettel, közérthető formában.

De hogy, ki, hogyan tud élni vele, kinek, mikor, mennyi "TITOK" tárul fel? Az egy jóval-jóval nehezebb kérdés. Hát csak óvatosan az ilyen gondolatokkal, mint a fenti, mert "elszállunk"! (Mondom, magamnak is!)

Üdv.:Ferenc


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 06 h, 12:56



A saját szerzemény: a képgalériában "Ahogy a hegyi patak folyik....."

Gravitáció


A tudatosságommal kapcsolatos egyik meghatározó nyári élményem egy pilisi hegyi patak fotózása során történt.
A Holdvilág-árokban kirándultunk egy hűvösebb augusztus eleji napon. Minden passzolt: kedv, időjárás, hely stb.. Az árok mélyén húzódik egy aranyos hegyi patak. Nevét nem tudom, de a színei, formái nagyon magával ragadtak. Annyira, hogy készítettem is néhány fotót róla. A lényeg, hogy ahogy elmerültem a patak csörgedezésén, egy gondolat, de inkább egy belső hang mondatta velem:

Ahogy a hegyi patak csörgedezik, úgy hagyni folyni a gondolatokat és az érzelmeket.

Ez a mondat minden Tolle követőnek ismerősnek tűnhet, de számomra az erről készült pillanat fotó mintha mélyebb, maradandóbb és kifejezőbb lenne, mint bármilyen frappánsan megfogalmazott mondat.

Képet elküldtem Timelessnek. Gondolom hamarosan fel kerül a honlapra. Addig is egy hasonló szép képet raktam ide.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 07 k, 05:42



A saját szerzemény: a képgalériában "A csend".

Csend


Képnyelv!

Ahogy csak a mozdulatlan vízfelszínen tükröződik a forma világa, úgy a csendes tudatban válik élővé a formák szépsége, a megnyilvánulatlan. Már egy kis hullám megjelenése torzíthatja a valóság tükörképét, vagy egy kis gondolat a valódi önmagamat.

Timeless! Ha az elküldött képeket feltöltöd, akkor tudok rájuk hivatkozni? Szeretném, hogy némelyik itt is megjelenjen a fórumban az idegen hivatkozás helyett. Előre is köszönöm!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 szept 07 k, 07:50

Ez csodálatos Berill!
Kézzel fogható a Csend ezen a képen, és átsugárzik!
Köszönöm

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 szept 07 k, 08:39

Szia Berill!

A képeidet feltöltöttem a képgalériába. Igazán jól tükrözik a mondanivalójukat, mindenkinek csak ajánlani tudom a megtekintésüket.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2010 szept 07 k, 09:01


Meg sem tudok szólalni.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 08 sze, 10:41



A saját szerzemény: a képgalériában "Megvilágosodás."


Képnyelv!


Még egy meghatározó élményemet szeretném röviden elmesélni nektek.
Kihasználva augusztus utolsó nyári napjait felmentünk néhány napra a Mátrába. Eleinte még kellemes időjárásnak voltunk a részesei, de pár nap elteltével több hidegfront is megjelent.
Egy kis alkalmazkodás a megváltozott viszonyokhoz, egy kis program módosítás és minden ment tovább a maga kerékvágásában. Nem zavart, hogy reggel ködös októberi időjárásra keltünk, vagy napközben többször is eleredt az eső, talán még jobban is bírtuk a közeli nevezetességek felkeresését, a hegyi túrákat a hidegfront frissítő légáramlatában.
Az egyik vacsora után kimentem a közeli kilátóhoz, a mátraszentimrei síparkba, egy megérzésre alapozva, abban a reményben, hogy lencsevégre kaphatom a hegyek közötti naplementét.
Miután felértem a kilátóhoz szomorú tény fogadott. Az az napi hidegfront sűrű fellegei még a fejem fölött kavarogtak. Amíg felértem ide, a hotelnál látott nyugati horizont biztató felhő felszakadásai a szemerkényit sem változtak. Megjelent egy keskeny és hosszú rés a felhők között rögtön a horizonton, a hegyek fölött, de kérdéses volt, inkább elképzelhetetlen, hogy még ma látni fogom e az aranyvörös színben tündöklő napot.

Kezdetben

Híven a most hatalmához, nem keseredtem el, hanem élveztem az adott pillanat elevenségét, és végig pásztáztam a mély teret, amely körül ölelt fent és lent. Ez az igazi tértudatosság formai megfelelője. Csodálatos volt. Közben el is felejtkeztem, hogy miért is jöttem fel, helyette egy megérzés töltött el. Nem várakozás volt, vagy beletörődés, hanem inkább valamiféle mély érzés: Élvezd a pillanatot!
Horizonton látszólag egy furcsa tánc alakult ki a nap és a sötét fellegek között. A felhők úgy vezették a táncot, hogy senki se láthassa partnerét.
Az események gyorsan változtak. A nap egyszer-egyszer próbálkozott kikandikálni, de mindig visszabujt. Kezdett sötétedni, már alig láttam az előttem és a lábam alatt elterülő mátrai flórát.
Így utólag úgy gondolom, hogy ha nem a mostba terelgetem magam, hanem átadom magam az érzéseimnek és gondolataimnak, akkor rég fogtam volna magam és a hotel szobájában nézegetem a tévét, vagy egy hosszú, kényelmetlen várakozásnak adom át magam, bizakodva abban, hogy csak egyszer majd a nap fogja vezetni a táncot.
A megoldás a pillanat, a most. Bármi volt vagy lesz nem fontos. Hasonló gondolatok jöttek és mentek a tudatomban, majd egyszer csak kezdett világosodni.
Egyre szélesebb folyamban kezdett ömleni a vörösben izzó napfény a felhők és a hegycsúcsok alkotta résen keresztül. Az egész táj vörös ruhába öltözködött. Hirtelen a félhomályból vakító elevenség rajzolódott ki kint is és bent is.

Megvilágosodás

Talán ez a pillanatnyi megvilágosodás szűkebb is tágabb értelemben is
Csak annyit jegyeznék meg: Nehéz lett volna nem a mostban lennem.

Utolsó napsugarak


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 09 cs, 08:33

Timeless tanácsait követve kicsit átalakítottam az előző hozzászólásaimat. Talán nagyobb felbontásban élvezhetőbbek a képek.

Köszönöm a kedves szavakat! Igazán szólva, az egyetlen szándékom, hogy másokkal megosszam az átélt magasabb tudatosság megtapasztalását valamilyen formában. Az írás nehéz dolog, főleg ha ilyen témát választunk, Tolle is csak a halvány tükörképét tudja visszaadni mindannak amik valójában vagyunk. Én a dolog könnyebbik oldalát ragadtam meg, elkezdtem fotózgatni.
Úgy hogy csak biztatni szeretnélek titeket is, hogy ragadjátok meg a hozzátok legközelebb álló "eszközt", toll, fényképezőgép, ecset bármi is az és örökítsétek meg a lehetetlent! Mint pl. a lángragyúlt. Nagyon tetszett a versed!



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 09 cs, 09:50

Még egy utolsó élményt engedjetek meg a nyárból.

Mátra lábánál fekszik Tar, ami többek között 90-es évek elején épített sztupájáról is nevezetes. Jómagam nem vagyok semmilyen tradíció, vallás vagy szakrális dolgoknak megszállott rajongója, ezért is - őszintén megvallva - kicsit előítélettel látogattam meg a helyet. Amilyen kétellyel mentem fel sztupához, annyira emelkedett tudatossággal jöttem el onnan. Miért?




Egy idézet a Dalai lámától, egyébként ő szentelte fel anno:

"A sztupa legfontosabb jelentése és feladata az, hogy emlékeztessen annak fontosságára, hogy valamennyien megalkossuk a magunk belső sztupáját. Az elsődleges buddhista irodalom beszél Buddha három megtestesülési formájáról. Ezek a formák kapcsolatban vannak Buddha tökéletes testével, tökéletes beszédével és tökéletes szellemével. E szövegek szerint a sztupa Buddha megvilágosult szellemét szimbolizálja. Tehát a sztupa egy tökéletes tudatállapotot jelképez, amelynek jellemzői a tökéletes békesség, bölcsesség és az együttérzés. E tudatállapot mentes minden negatív érzelemtől.

A buddhista szemlétet szerint valamennyi ember képes arra, hogy kifejlessze magában ezt a tudatállapotot, létrehozza ezt a belső sztupát. A buddhista tanítások szerint ennek a magyarázata az, hogy minden lényben megtalálható e tökéletes állapotra való képesség magja. Ez a potenciál lehetővé teszi számunkra, hogy különböző meditációs gyakorlatok segítségével megtisztítsuk a szellemünket mindazoktól a negatív érzelmektől, attitüdöktől, melyek hátráltatnak bennünket szellemi fejlődésünkben.
Ez a képesség kifejlesztve és megerősítve elvezethet bennünket a buddhaállapothoz, amely a teljes megvilágosulás."

Bővebben itt:

Sztupa


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 09 cs, 11:08

Kedves Új-Föld-béli lélek-testvérek!

Örömmel olvastam tapasztalataitokat, amelyek rólam is szólnak. Végre egy közeg, ahol csínnyán bánnak a szavakkal, mert „A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese, ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fénye.”

Sok gondolat motoszkál a fejemben – és a fórum erről szól: a megosztásról, amely a törekvő lelkek sajátossága – nem tudnak beletörődni abba, hogy fehér hollók – világgá szeretnék kürtölni tapasztalataikat, mert a tudatosság, a felébredettség állapota mennyei érzéseket teremt – és a tat tau asi (te is az vagy) elve szerint másokat is szeretnének felébreszteni – ezt az alvó lelkek is szeretnék – jóllehet ha megérintjük őket elolvadnak, mint Hajni hópehely húgai – de idővel minden lélek felébred! Ezt olvassuk minden szellemi közleményből.

Berill lázasan keresi a Megnyilvánulatlant – szavak és érzések felvonultatásával szeretne közelebb hatolni Hozzá, ahogy én is két évig írtam a verseimet, hogy fogalmat, érzést alkothassak Róla! Jóllehet ezek a Szavak nem az én szavaim – csak vigaszként jöttek tollamra a válás megaláztatásait kompenzálandó – másnak is vigaszként, útjelzőként funkcionálhatnak – ez mindenkié – én nem sajátítom ki magamnak.

Berill kérdezi: Miért kellenek más módszerek Tollén kívül?
Nati szerint: sok olyan irodalom van, amelyik ugyanazt a lényeget és igazságot tartalmazza, mint Tolle művei, csak más szempontok szerint, más megközelítésből.
Egy szép idézet talán választ adhat a dilemmára:
„Fényszeretőknek kell lennünk, akármilyen lámpásból is tűnjék fel az. Szeretnünk kell a rózsát, akármilyen kertben is nyíljék az. Igazságkeresőknek kell lennünk, bármilyen forrásból jöjjön az. Egy lámpáshoz való ragaszkodásunk megakadályozhat bennünket abban, hogy értékeljük ha az egy másikban világít. A külsőségekhez és gyakorlatokhoz való ragaszkodás megfoszthat bennünket attól, hogy megértsük az összes szellemi út igazságát. Meg kell szabadulnunk az előítéletektől és az idejétmúlt hagyományoktól, ha meg akarjuk találni az igazságot. Szükség van egy nyitott, fogékony elmére. Ha a kelyhünk tele van az énnel, nem marad hely az Élet Vizének. Az a tény, hogy azt gondoljuk, hogy nekünk van igazunk és mindenki más téved, a legnagyobb akadály az egység útján. Az Egység pedig szükséges, ha el akarjuk érni az Igazságot!”

Ezt valljátok Ti is – de Tolle mégis messze viszi a pálmát... Én 6-7 éve olvastam A most hatalmát – és ahogy a többi lángragyújtó írás, amely elégeti a fátylakat – ez is előrevitt szellemi utamon. 5 éve egy közösség tagja vagyok, de az az előtti 15 év az „ezoterikus vegyessaláta” evés időszaka volt (Szinkronsuli után szabadon:-) - és ugyanazt tapasztaltam: értelmetlen viták, végeláthatatlan szócséplések, a liberális etika – mindent szabad elve érvényesült. Nem kívánom senkinek azokat az éveket, amikor párkapcsolati dilemmáim ösztönlényeket vonzott az utamba – tudom: a megkülönböztetés drágaköveit csak ilyen súlyos tapasztalások útján ismerhettem meg.
10 éve Jiddu Krishnamurti: A mester lábainál c. írás olvasásakor azt éreztem: én még méltatlan vagyok arra, hogy szellemi embernek tartsam magam – a szellemi elvek felét sem élem. De volt egy gondolatom – talán évek múltán már a földi érlelőkohóban elérhetem a fejlődés ama stádiumait, amelyet vágytam. Rudolf Steiner, Albert Schweitzer, Hamvas Béla, Szepes Mária, és sok ezoterikus betseller után jött egy pillanat – besokaltam!!! Na ebből elég – gondoltam – egy évig nem olvastam – pedig gyerekkorom óta könyvmoly voltam. Ahogy kitisztultam a sok tézistől – jött két év versírás, majd ez az utolsó vers:

Keresés
Keressük a lehetőségeket és az elérhetetlent
Akaratunk – fókuszunk emelkedőben – valahol fent
Hangosan hirdetjük igazságaink - elveink
És a hiábavalóságoktól lassan elfogynak vágyaink

Egy ponton túl feladjuk állásaink – hiú céljaink
És a Kegyelem Napcsillagára bízzuk dolgaink
Ebben az állapotban már minden könnyebb
És haladunk az új megismeréseink által egyre följebb

- Ó, lét fia! Hagyd magad – jó felé hajt az Áradat
A csillag-óceán felé rajban összeadódik az emberi akarat
Arcodra vetül ezer és ezer csillag s kapcsolat
Sejtjeidben kibogozandó e mágikus kód – jel – adat

Feldolgozod, mert vállalásaidban nagy a Szerep
Amelyre a táguló idő adta végtelen a Keret
Karod feltartva, áldást befogadóan a Magasban
Halld meg a Fény rezdüléseit értőn Magadban

Az Oltalmazó magához von – felemel
A Teljességet akartam – úgy legyen!
Mert Ő csak akkor jő, ha szólítom
Ha lelkemet teljesen Felé fordítom

Szellemem soha sem szakadt el Tőle
De hiú vágyálmaim bezártak egy Kőbe
Amelyből most szabadulni próbálok
És átminősítem magamban az Álmot

2005. július 18.

Hát ez az én kereső életem története – tapasztalatom az, hogy az egyensúlyt a sok tézis mellett meg kell tartani – azt a szellemi utat kell kiválasztani, amelyre hivatottak vagyunk – ellenben csak mímeljük a keresést, de nem leszünk hitelesek. Viszont a keresők toleranciájához az is hozzátartozik, ha más szellemi utakat és módokat is ismer – és az elfogadás áldásos tulajdonságát ez alapján próbálja kivitelezni. A - LINK - honlap egy nagyon jó kivonat, mert sok szellemi út leírását tárja elénk. És hálás vagyok a Mindenben Létezőnek, hogy a - LINK - -n is járhattam. Köszönöm, hogy elolvastatok:-)

(3 éve kedves férjemmel a zalaszántói sztupánál voltunk - nagyon emelkedett érzést éltünk át - minden út Rómába - akarom mondani a Szent Hegyhez a Megnyilvánulatlan megismeréséhez vezet:-)


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 szept 09 cs, 06:58

Kedves Lángragyúlt!

Nagyon jó volt olvasni szavaidat, verseidet!
Örülök, hogy itt vagy közöttünk.
Megkérdezhetem, hogy milyen társaság tagja vagy 5 éve?
Nem haragszom meg ha nem akarod nyilvánossá tenni...csak érdekel.
Kiváncsian várom további irásaidat.

Szeretettel,
Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 10 p, 09:11

Kedves Nati! Kedves Új-Virtuális-Barátaim!

Mivel ez a honlap Eckhart Tolle tanításaival foglalkozik és a cél az, hogy minél több emberrel megismertessétek az Ő Tanításait - ezért csak óvatosan ejtek el 1-2 gondolatot Bahá'u'lláh-tól, akit a jelen Isteni Törvénykorszakban - Ábrahám, Noé, Krishna, Mózes, Buddha, Zoroaszter, Jézus, Mohamed után a Nagy Tanítók sorába sorolunk. Hollisztikus nézetek, térítésmentesség, a hit fényének a gyakorlatban! élése szerepel a zászlónkon. A jelen kor szlogenje: Egység a sokféleségben!

Mivel vágyjátok az élet szellemi aspektusainak gyakorlati megélését, ezért bizonyára kihívás, hogy egy olyan volt ezoterikust üdvözlölhettek a soraitokban, akivel szemben előítéletmentesen, toleránsan kell viselkednetek, mert ő (én) szegény vallási közösséghez csatlakozott:-) Itt vagyok, és leszek, amíg azt nem mondjátok: Köszönjük lángragyúlt, hogy megismerhettünk, de a csónakot a fejünk fölül nem vesszük el - ez hozott el bennünket a túlsó partról... - de téged most elengedünk - menj békével:-)
Szembesültem már 2 éve egy ilyen szituval - tanulságos ez mindig, amikor az elméletet nem tudjuk a gyakorlatba átültetni:-) Lehet, hogy néha a mosolyjelek mellett dirrektek a szavaim - Kos vagyok - Skorpió aszcendenssel - és a Tűz Ló évében születtem - 40 évig vissza volt folytva a lobogásom, de 5 éve már újra lángolok :sun:
Ja, és még a nevem is: - Melegh - Marika

Amit pedig a szellemi lét tapasztalásairól mondhatok, az, hogy a különböző Hírnökök, Próféták, Megnyilvánulások, Tanítók, Avatárok, stb. a szellemi nyelvet fordítják le "Tollésra" "Sai Babásra" "Krishnásra" "Buddhásra" stb. + az adott kor emberiségének befogadóképességéhez mérik. Ateistává hajló világunkban még a keresők is hajlanak arra, hogy kizárólagossá tegyék Mesterüket - ez a jelen kor egyik súlyos tévedése - ezért kell az egység fényében VALÓBAN szeretettel lennünk egymás iránt.

"Ne tegyetek olyat, mi beszennyezi a szeretet tiszta patakját, vagy mi a barátság édes illatát megrontja. Azért teremtettetek, hogy szeretettel legyetek egymás iránt, nem pedig, hogy romlottságot vagy gyűlöletet mutassatok. Ne önmagatokat szeressétek,hanem a hozátok hasonlók szeretetében leljetek örömöt. Ne az legyen dicsőségtek, hogy saját országotokat szeretitek, hanem, hogy az egész emberiséget."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 14 k, 09:04

Tolléról azt olvastam, hogy tanításai a vallási tanítások újkori szintézise. Ha szintézis van, akkor részek is vannak. A keresztények nem fogadják el a más akolból való juhokat - jóllehet azok elfogadására világos útmutatások adattak.
... és úgy érzékelem, hogy Ti is inkább elbújtok, minthogy valamilyen választ adnátok bahá'i identitásom elfogadására ???
Minden "lámpásban" - szellemi útban - tanítóban ugyanaz a Fény világít - miért zárkóznánk el tőle ??? Az egység ma már sokkal közelebb van - hogy-hogy a szellemi emberek érzéketlenül elmennek mellette ??? Az elmélet a gyakorlatra is érvényes - szívesen idézünk letűnt korok bölcsességeiből, a jelen tanítók személyi sorsokat formáló gondolataiból - hát éljük meg!

Kedves Eckhart Tolle rajongók hol vagytok?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 szept 14 k, 12:02

Kedves Lángragyúlt!

Én itt vagyok! Nem tudom mi van mostanában, kb. 2 hónapja nagyon csendes a fórum. Reméljük a többiek tudatos CSEND-be burkolóztak!

Láthattad az előzményekben, hogy voltak azért "pörgősebb" időszakok is.

Engem érdekelt a hitvallásod, utána is néztem a neten, mert őszintén még nem hallottam róla korábban. Nagyon nem mélyedtem bele, csak elolvastam a kialakulásának történetét.

Az én véleményem az, amit Te is megfogalmaztál. Végső soron minden hit, minden vallás az elferditetlen magjában ugyanarról az EGY-ről beszél. Mindenki másképpen jut el, az Út végtelen, de a cél ugyanaz!

Testvérek vagyunk mind. Ha Te ettől gyúltál lángra, akkor tökmindegy mi volt az.

Érdekes, hogy én például hiába olvasgattam Maharsi műveit, nem igazán értettem. Viszont Eckhart szinte ugyanarról beszél, csak más megvilágitásban, más nyelvezettel és mégis Ő az nekem, aki fényt gyújtott.

Van bennünk egy közös dolog is: én is foglalkozom üvegfestéssel!!

Szeretettel:
Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 14 k, 01:56

Köszi Nati!
Már azt hittem, hogy valami baj van velem:-)
És sajnálom, hogy nem vagyok gondolatolvasó, mert azt hittem, hogy ... no mindegy!

Sok-sok sorban tudnám felsorolni azokat a New-Age-s tanítókat, szellemi utakat (ezoterikus Jánosi kereszténység Hang kör Dombi Ferenc által, hindu-szikh vonalon a Surat-Sabd jóga - San Matosok útja, magyar táltosok, Michael arkangyal csatornázás, Kryon-kör, stb.) ahol megfordultam. Jógáztam, táncoltam, kreatívkodtam - és mindig a jelen örömét éltem át a cselekvésekben - lelkiségben. Engem is meglepett, hogy a bahá'i világvallás hívott - itt teljesítsem be a rámszabott sorsot - és most is örömmel jövök-megyek ez ügyben is. És 5 éve tovább folytattam a szellemi utak tanulmányozását, mert csak az tud toleráns lenni, aki sok mindent ismer - szerintem.
Még az sem tud elkeseríteni, hogy a szellemi emberek olyan energiabombákat vágnak hozzám, ami az előítélet, stb. erővonalait mintázza.

MINTA! Ez egy kulcsgondolat-forma! Ha pl. Tollét vesszük alapul, akkor Ő is olyan energiamintákat tesz le a szellemi asztalunkra, amelyek újszerűek, furák - pl. az elfogadás, élvezet, lelkesedés! Magyarországon élünk, ahol ezek a dolgok a médián keresztül is egészen mást jelentenek - az átlagemberek pedig inkább élik a könnyebben - ösztönösebben élhető formákat.

Azért is szeretném a kedves fórumozók véleményét tudni, mert szeretném a tollés és ahá'i üzenet közötti párhuzamot felvonultatni - nem tudom szabad-e?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 szept 14 k, 10:30

lángragyúlt írta ...

Már azt hittem, hogy valami baj van velem:-)


Szia!
Nem, erről szó sincs! Ahogy Nati is írta volt már élénkebb is a fórum.

lángragyúlt írta ...

Sok-sok sorban tudnám felsorolni azokat a New-Age-s tanítókat, szellemi utakat (ezoterikus Jánosi kereszténység Hang kör Dombi Ferenc által, hindu-szikh vonalon a Surat-Sabd jóga - San Matosok útja, magyar táltosok, Michael arkangyal csatornázás, Kryon-kör, stb.) ahol megfordúltam.


Azt tapasztaltam már az eddigi írásaidból is, hogy több -spirituális információval- rendelkezik az egod mint az szükséges lenne. De nem baj, neked most ezt kell megélned.

lángragyúlt írta ...

Azért is szeretném a kedves fórumozók véleményét tudni, mert szeretném a tollés és ahá'i üzenet közötti párhuzamot felvonultatni - nem tudom szabad-e?


Persze szabad nyitni új témát. Ha gondolod nyithatsz egy új topicot ennek az 'egyéb spiritualitással kapcsolatos témák' fórumán. Építő hozzászólásokat mindenki szeret olvasni!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 szept 14 k, 11:38

Helló lángragyúlt! Hát, aki azt mondta, hogy Tolle tanításai a vallási tanítások újkori szintézise, az nem igen tudta, mit beszél. Nem baj, a fogalmakkal, szavakkal, a beszéddel amúgy is sok a gond, főleg az, hogy minden lényeges túl van rajta, így hát van ilyen.

Én nem hiszem hogy van itt "Tolle rajongó", ahogy írod. Aki az Ő tanításait követi(egy ideig), éppen az Ő tanítása alapján nem lesz sem neki, sem másnak a "rajongója".

Most csak ennyire futja, de Nati már megírta az alapállást. Mindenki és minden EGY a megnylvánulatlanban, csak arról már nem lehet beszélni. Viszont sok érdekes útjelző van. Mi lenne, ha nyitnál tényleg egy blogot és folytatásokban, kis részekben, egyszerűen, de nagyszerűen elmesélnéd a Te útjelződ, térképed lényegét. Akkor mi itt szépen megismerhetnénk.
Üdv.:Ferenc

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 15 sze, 12:41

Kedves lángragyújt!

Néhány dologra szeretnék reagálni. Ne vedd kritizálásnak, amiket le fogok írni! Senkit sem akarok megbántani azzal, hogy itt osztom a bölcsebbnél bölcsebbnek tűnő gondolatokat. Már voltam ilyen helyzetben ezen a fórumon. És nem utolsó sorban én is csak ember vagyok előítéletekkel, egy halvány tükörképe a megnyilvánulatlannak, az élet szeretetének. A következő gondolatok csak az én meglátásaim, és nagyjából megegyeznek Tolle gondolataival is.

Szerintem is, nem vagyunk Tolle rajongók. Eleinte szükségünk volt némi beavatásra, a mi „nyelvünkön”, de egy bizonyos életérzés vagy tanulási fázis után saját magunkból érkezik a tanítás….

A még több információ, tudás csak az elme kitalációja, hogy meneküljön a keskeny ösvényről és nem visz sehová sem. Ne téveszd össze a gyakorlati tapasztalatok felhalmozásával, amelyek a kényelmünket szolgálják.
A legfontosabb, amit megtanultam eddig, hogy ne vegyem túl komolyan az érzéseimet és gondolatimat. Más vagyok, mint amilyennek látszok vagy látszani szeretnék, mert mélyen a gondolataim és érzéseim mögött valami „hatalmasabb rejtőzik”, mint amivel eddig valaha is találkoztam, valójában az: vagyok.

Az ember annyira érzi magát jól a bőrében, amennyire „sikerül” neki magában a megnyilvánulatlant hagyni felébredni, mind ezt tudatosan vagy tudattalanul. Tudatosan, ahogy mi tesszük. Tudattalanul, mint pl. a gyerekek.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 15 sze, 01:15

Köszönöm a válaszokat!
Egy alkalmasabb időben bővebben válaszolok - most csak annyi:
Ha a '90-es évek elején találkoztam volna a bahá'i kinyilatkoztatással - bahá'i lettem volna - de mivel Isten szerette volna, hogy sok tézist megismerjek (és a gyakorlatban látom is, hogy aki keresztény, vagy 1 szellemi út követője az olyan kizárólagos tud lenni,hogy ihaj:-)
Szóval nem az én túlbuzbóságom vetett újabb és újabb megtapasztalásokhoz - ez van, így jártam:-) sőt - olyan élethelyzetekben kellett fenntartanom a szellemi tanulmányok folytatását, amikor fojtogató volt a légkör körülöttem...

Lehet, hogy nyitok egy "Egység a sokféleségben" blogot. Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 15 sze, 01:40

Kedves Feri!
Tolléval kapcsolatban a - vallási tanítások szintézise - szókapcsolatot itt olvastam a honlapon - és ez szerintem is áll: Ő is a Forrásból merít, az alaptanításokat adja át - és ez jó. És éppen az a legjobb az én szellemi úton való 20 éves sétámmal kapcsolatban, hogy látom Krishna, Buddha, Jézus, Mohamed - és néhány szellemi tanító ugyanerről beszél. Amivel összkeverik sokan a vallásokat, az a sok ezer éves rárakódott szertartás-minta, stb. - de ha pl. Jézus szeretetüzenetét megvizsgáljuk - akkor szöges ellentétben áll a keresztények gyakorlati hívő életével - de nem ez a lényeg, amikor emberekkel találkozunk - akkor csak a jót kell feltételezni - és a próbálkozásaikat szeretettel szemlélni. 3 éve olvasom a Bhagavád-Gítát - lassan - ez egy Tűz-Lótól erőfeszítést kíván:-) mondhatni csodálatos - minden emberileg megélhető szellemi szintnek meg van a magyarázata.
Tolle azt írja: Megnyilvánulatlan - és aki az Isten szót nem szereti hallani, annak így elfogahatóbb, és sok ajánlás, ami szintén egy szegmense a megismerési folyamatnak az Ő tollából elfogadhatóbb.

Berill írja:
"A még több információ, tudás csak az elme kitalációja, hogy meneküljön a keskeny ösvényről és nem visz sehová sem. Ne téveszd össze a gyakorlati tapasztalatok felhalmozásával, amelyek a kényelmünket szolgálják."

Ha gondolatolvasó lennék, és csak úgy rákattanhatnék az Akasha krónikára - az információk egész tárháza elém tárulna - így csak csipegetek - de igyekszem képben lenni - egyáltalán nem érzem túlzásnak a betekintéseket - egyébként alig olvasok - már nem falom a könyveket - a gyakorlati életem pedig gördülékeny - reggel és este ima, jóga, légzés, néha OM zengetés... ez az én gyakorlatom:-)
- és látom a Te gyakorlati életedet is - sokrétű - beavatsz sokakat a gondolataid röptébe - a megismerési folyamataidat elénk tárod - ez szuper!




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
szinkronsuli, 2010 szept 16 cs, 06:20

Az Útjelzők labirintusát megjárva,
már csak Egynél maradok.
Hiszem, Igaz Utat járok. S a Hely, mit így találok?
Immár Kegyelmi Állapot.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 16 cs, 01:08

Hamvas Béla: Tibeti misztériumok c. írásában olvastam "A NYÍLEGYENES ÖSVÉNY"-ről:

Padmasambhava, a nagy guru tanítása a Nyílegyenes ösvény állomásairól:

Olvass el minden könyvet, amely vallásról, gondolkozásról, szellemről, lélekről szól. Ne légy tekintettel az egyik vagy a másik vallás külsőségeire, szabályaira, szokásaira és szertartásaira. Ismerj meg mindent és vizsgálj meg mindent. Hallgasd a gondolkozók, papok, bölcsek, aszkéták szavait. Ne vess el semmit. A gondolatokat éld át teljesen, azonosítsd magad velük és csak akkor bírálj, ha már túl vagy rajtuk.

A sok tanítás közül válassz ki egyetlen egyet a magad számára és a többit tedd szilárd elhatározással, visszavonhatatlanul félre, ahogy a sas a nyájból csak egyetlen egy bárányt ragad el s a többit elereszti.

Elégedj meg szerény életkörülményekkel. Légy zárkózott és alázatos. Ne tolakodj. A világ nagyjaitól tartsd magad távol. Csak a jelentéktelen külső körülmények teszik lehetővé, hogy az ember gondolata a legmagasabbat elérje s a föld minden fényén s dicsőségén túlemelkedjen.

Légy vágytalan, közömbös és egykedvű. Táplálkozz azzal, amit a véletlen hoz eléd. Ne válogass. Ne igyekezz megtartani semmit. Gazdagság, szegénység, dicséret, megvetés, hadd jöjjön; úgyis elmúlik. Ne tégy különbséget erény és bűn között, hírnév és gyalázat között, jó és rossz között. Kerüld a bánatot, a bánkódást, a bűntudatot. Bármit tettél, semmi sem ok sem az örömre, sem a fájdalomra.

Az emberiség viszályait, a vélemények sokszerűségét, a szenvedélyek harcát szemléld nyugodtan és indulat nélkül. Gondoljad azt, hogy: íme, ez a természet rendje s íme a sokféle emberi Én. A világot lásd úgy, ahogy valaki a hegy csúcsán áll s a mély völgybe néz.

Azt az állapotot kell elérned, hogy magadban megvalósítsd a nagy üres tér érzését. Aki magában a nagy üres teret tudja, Énjét levetette. Nem lát Ént sem a dolgokban, sem az emberekben, sem önmagában. Ha nincs énje, nincs vágya, nincs szenvedélye, nincs kívánsága, nincs célja, nincs szándéka, nincs gondolata, nincs érzése, nincs akarata. Ez a megszabadulás a Nyílegyenes ösvény utolsó állomása.
.................... ....

Szóval vannak stációk az ember életében - és az ember közösségi lény - és mi 1-2 könyv, 1-2 szellemi út megismerése után azt mondjuk: megvalósult lelkek vagyunk, akiknek már nincs szükségük semmire?!

Kedves Barátaim! Én még a közösség megtalálásának stádiumában vagyok - és örömmel gondolok arra az időre, amikor egyedül a hegyen meditálhatok - de addig nem lehetek nagyképű, mert azt tudom, hogy még nagyon keveset tudok! De igyekszem türelmes lenni magammal és másokkal is:-)

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 szept 16 cs, 04:15

Nem hinném, hogy bárki is azt hinné közülünk, hogy megvalósult lélek...különben mit is keresnénk ezen az oldalon?
Szerintem én már sokfélét olvastam, sok zsákutcába bementem és rájöttem: minek pocsékoljam tovább az "időmet"?
Számomra ez az igaz út, és ehhez nem kellett töméntelen sok könyvet elolvasnom, mert a lelkem úgy reagált rá, ahogy még másra soha. Ha az ember tényleg felismeri az igazságát akkor fölösleges a spirituális svédbüfé, csak összezavar.
Eckhart mondja ezt is: vajon a több információ, a több tudás közelebb visz téged önmagdhoz?
Kiteljesit?
Könnyen beleesik az ember abba a hibába, hogy az egója további spirituális információra vágyik, ahelyett, hogy Itt és Most lenne...mert az nehéz neki, azt hiszi kell lennie egy könnyebb útnak is!
Ha pedig mégis szükséged van valamilyen egyéb irott tudásra, az eléd kerül! Nem kell ezt erőltetni szerinem.

Meg talán sok beszédnek sok az alja, ez erre is igaz.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2010 szept 16 cs, 04:18

Ezt irod: " mert azt tudom, hogy még nagyon keveset tudok! De igyekszem türelmes lenni magammal és másokkal is:-)"

Örülj neki!!!
Nincs is szükséged több tudásra, az igazság, bölcsesség a nemtudás állapotában jelenik meg!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2010 szept 16 cs, 08:36

"Több tudásra van szükséged? Megmenti-e a világot a több információ vagy a gyorsabb számítógépek megalkotása, a több tudományos és intellektuális elemzés? Hát nem inkább bölcsességre van most az emberiségnek szüksége?

De mi a bölcsesség, és hol találjuk azt? A bölcsesség az elcsöndesedés képességéből fakad. Csak nézz, és csak figyelj! Többre nincs is szükség. A belső csendben levés, a nézés és a figyelés, aktiválja a benned lévő, fogalommentes intelligenciát. Hagyd, hogy szavaidat és tetteidet a belső csend irányítsa!"

Eckhart Tolle - Megszólal a csend


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 22 sze, 08:04

Igen........
A belső csend................
Igen........
Szombaton ebből az apropóból is mentem el egy meditációs kurzus első napjára - és mondhatom kellemes tapasztaláson estem át - amire vágytam - elcsendesedtem..........
De az életem, a vállalásaim - tapasztalásaim tovább hajtanak.......

Bölcsesség, elfogadás, élvezet, lelkesedés, jelenlét... világomban béke van! CSAK ezt a teljesség érzést szeretném minél több embernek megmutatni - mert ez elérhető ebben a poláris világban is - CSAK az ember tudja meg, érezze meg, hogy melyik frekvenciára kell állítania az antennáját - mert ha más entitás kedvéért tesz-vesz-tüsténkedik a szellemi úton (is) akkor előbb- utóbb csalódott lesz - és olyan kozekvenciákat szűr le, ami egyéni tapasztalás - és sokszor ezért térülnek el egyesek az útjukról, mert mások véleményére adnak...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 24 p, 08:58

Mi ez a csend? Azért ennyire komolyan még Tolle szavait sem kellene vennünk a csendről! Vagy már mindenki megvilágosodott és itt hagytatok engem, belefulladva a gondolataimba? Hát ez nem szép!

Ha esetleg vannak olyanok, akikett a hétköznapok gondjai térítettek le a tudatosságról és ezért inkább hallgatásba vonultak, őket egy kis tértudatossági agymenéssel zaklatnám.

Tehát adottak a hétköznapok gondjai. Az állandó rohanás, hogy vágyainkat kielégítsük vagy éppen a félelmeinket minimalizáljuk, de igazán sohasem érjük utol magunkat. Vagy ha kielégítettük az egyik reális vágyunkat, vagy valamelyik reális félelmet eltüntettük, helyükbe rögtön egy másik tipeg. És akkor még nem beszéltem arról rengeteg nem valós dolgainkról amelyek csak a fejünkben léteznek. Ami megdöbbentő, hogy ez mind az általunk adott időben szokássá vedli át magát.
Könnyen elképzelhető, hogy ezek a gondolatok, érzések, szokások, hiedelmek egy falat alkotnak körülöttünk, és amennyire azonosulunk vele, annyira nyomasztó lehet a tudatosságunkra.
Ha nagyon belegubancolódunk egy-egy gondolatunkba és az ehhez kapcsolódó érzésekbe, akkor ez a fal egyre szűkebb lesz, és egyre kevesebb dolgot fog magába fogadni. Ilyenkor már kis nem tetsző dolog is kizökkentheti az embert az egyensúlyából.

Egy kép a galériában: „Gondolatok néha megmászhatatlan….”

Mi a dolgunk? Fotós nyelvezettel élve váltsunk egyre nagyobb látószögű objektívre! Húzzuk fel a falat egy kicsivel odébb tőlünk! Az így kitágított tudatunkban helyet adtunk rajtunk, az egonkon kívül létezőknek, fogalmaknak, eszméknek, dolgoknak. Rögtön egy picivel másképp is látjuk a dolgokat, már nem vagyunk annyira feszültek, idegesek vagy frusztráltak. A tér kiterjesztésével nem hagytuk, hogy a gondolatok és érzések beszűkítsenek: ez a tértudatosság, a szabadság érzete. Ha minél nagyobb a tér, annál könnyebben fér bele a megnyilvánulatlan is.

Egy kép a galériában: „Dobogókő….”


Egy kis illusztráció a tértudatosságunk masszírozásához:




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 24 p, 11:08

Hogy mennyire szűk az ösvény, amely az "életre" visz, ennél a képnél talán nem is lehet jobban illusztrálni. Tegnap a 4-6-os villamos vonalán készítettem Budapesten. Az élet, amely a megnyilvánulatlan egyik formája, bárhol utat tör magának.


Az élet



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2010 szept 24 p, 11:48

Most nagyon elevenemben vagyok, úgy hogy még egy dolog a mostról. Tolle szerint többféle útja lehet annak, ahogyan a mostban tudunk lenni. Az egyik ilyen, amikor a figyelmünket egyfelé irányítjuk, sőt az összes érzékszervünket is. Számomra ehhez hasonlatosak a sztereogram képek is. A kép először kusza valaminek tűnik, mint egy átlagos hétköznap, teli gondolatokkal és vágyakkal. Viszont amikor elkezdjük fókuszálni a figyelmünket, ezzel a párhuzamossággal élve, tehát elmerülünk a figyelő tudatosságban, rögtön előbukik az igazi kép, vagyis az élet szépsége, a megnyilvánulatlan.

Azoknak, akik még nem ismerik a sztereogram képeket, az interneten találnak többféle leírást a használatukkal kapcsolatban.

Afrika




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Ági, 2010 szept 24 p, 12:48

Berill
A képek és a gondolatmenet !!!
Nagyoooon jóóóó


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
lángragyúlt, 2010 szept 30 cs, 08:49

A tapasztalások megosztásánál sokszor elbizonytalanítjuk egymást - á, azt nem úgy kell érteni; inkább lélegezz, figyelj - sok beszédnek sok az alja...

De azért olvassuk egymást - és a résekbe próbáljuk a saját - és kölcsönvett téziseinket beilleszteni. Társadalmi szokás és spirituális villongás mások megéléseit ledegradálni - sajnos!
Értem én Tollét, és Hamvas Béla ajánlásában a nyílegyenes ösvényt, értem Bahá'u'llah-t is, de a legfontosabb, hogy a Teremtő rám szabott feladatát felismerjem, amely egyénivé tesz - mégis univerzálissá, ha harmonikusan élem meg. Szerintem!

Szerintetek

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 ápr 20 sze, 12:51

A külső és a belső célok viszonya egymáshoz egy érdekes téma és engem is naponta ámulatba ejt. Többek között azért is érdemes róla beszélni, mert a léte látszólag eltér a megszokott Tolle sémától. Vagyis végy magadhoz egy kevéske figyelő tudatosságot, figyeld meg a negatív gondolatot, érzést, majd engedd létezni hagyni. És láss csodát! Rögtön el is tűnik az elme aktivitása és már ízlelhetjük is a most terét.
De mi a helyzet a külső célokkal? Ezek valamikor vagy az én vagy más elméjéből – az okos más kárán tanul – pattantak ki, mint problémák. Majd egy kis pozitív hozzáállással transzformálódtak célokká. Hasonlóan a ’szenvedést megvilágosodássá’-hoz, csak annyi különbséggel, hogy a cél hordoz még valamennyi erőfeszítés meglétét. Tehát tudtam dönteni, hogy változtassak a helyzetemen.
Belső cél, mint olyan csak a tudatlanság állapotában létezhet. Ugyanis a cél, mint fogalom magába foglal valamennyi erőfeszítést a vágyott dolog irányába. Az erőfeszítés és a vágyás pedig akadályai a belső harmóniának. Ez hasonlít a sokunk által használt kifejezéshez: El kell lazulni! Kell és lazulni ütik egymást. Cél és megnyilvánulatlan szintén. Ha maradunk is ennél a fogalomnál, akkor vajon mit is jelent? Az én olvasatomban ez nem más, mint a belső harmónia, a megnyilvánulatlan megvalósítása.

Az első nehézség az, hogy a belső célt az életünk központi részévé tegyük és ott is tudjuk tartani. Mi vezethet el idáig? Hit? Egy élmény? Tudás? Megérzés? Bölcsesség? Netalántán szenvedés? Bárhogy is van két dolgot szokásunkká kell tennünk. Egyrészt döntenünk kell mellette, ha kell percenként. Másrészt a külső és belső feltételek megteremtése. Az utóbbival kapcsolatban csak egy szabály létezik, hogy „Nincs feltétel!!!!! „ Bárhol vagy, bármit csinálsz benne van, ott van a megnyilvánulatlan. Nem szükséges keresési funkcióra váltani, tudást halmozni stb., ha mégis ezt tennéd, ne csinálj belőle problémát. Csak hagyd, hogy megnyilvánulatlan megmutassa magát! A jó hír Tolle szerint az, hogy ez az állapot addig tart, amíg nem válunk magává a létté, a megnyilvánulatlanná.

Az előbbi okoskodásommal látszólag ellentmond a most és itt egyszerű, de nagyszerű gyakorlata. Engedd el a gondolataidat, legyél a mostban stb.! Tehát nincs szükség újabb fogalmakat kitalálni, mint külső belső cél stb.? Ez így van és nem is. Amikor teljesen elveszünk a gondolatainkban nem mindig érezzük a most hatalmát és nem is érzünk késztetést a gondolataink eleresztéséhez. Ebben a tudatlan állapotban a korábban megfogalmazott belső cél felidézése segíthet kijózanítani. Hogyan? A tudatlanságunkban ragaszkodunk a saját magunkként beazonosított gondolatainkhoz és érzéseinkhez, amit kihasználhatunk azzal, hogy a gondolatok helyébe egy másik gondolatot ültetünk el. Ha már azonosítjuk magunkat valamelyik gondolattal, akkor miért ne lehetne kitűzött belső céllal. Ha már annyira ragaszkodunk legtöbbször negatív gondolatokhoz, akkor miért ne tennénk ezt a belső céllal. Sokszor beválik.

A második nehézség az, amikor a külső cél felül kerekedik a belső célon. A belső cél akkor teljesíti be a hozzáfűzött reményeket, ha teljesen átjárja a külső célokat, mint a fűszernövény illata és a íze az ételt. Ugye, hogy milyen kellemes illatú!

Show írta:
„Én azonban a belső cél eléréséből (jelenlétből élni a Mostban) indultam ki és azt tartottam elsődlegesnek. Rájöttem, ha a belső cél kerül az első helyre, akkor az élethelyzetem teljesen másodlagossá válik, és a külső célok motiváló hatásai teljesen eltűnnek. A belső cél központban tartása minden különösebb módszer alkalmazása nélkül harmonizálja a külső célokat.”


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2011 ápr 30 szo, 08:37

Húsvétkor találkoztam egy emberrel, akinek már nincs egója. Önmagát a Mindennel azonositja, mondhatjuk: megvilágosodott.

4 napos kirándulásra mentünk Erdélyben, Királykőre. 10 km az erdőben befelé, mire elértünk a semmibe. Csak havas hegycsúcsok, érintetlen vad természet, fenyveserdők és a patak zubogott a panzió előtt. Vizet a forrásból ittunk, ami ott tört fel az út túloldalán.

Varázslatos hely, érintetlen, tiszta természet, békés, nyugodt energiák.

A sors úgy akarta, hogy többen voltunk akik spirituális úton járunk.
Éjjel érkezett egy plusz fő. Senki nem számitott rá. Mánap estig nem is láttuk, de már hallottam, hogy "egónélküli". Tudtam, beszélni szeretnék vele.

Másnap délután spontán, valami belső hivásra egyszer csak felkerekedtem és kerestem őt, tudtam most kell vele beszélnem. Ott ült nem messze egy sziklánál. Mikor odaértem, azt mondta tudta, hogy jövök, már várt.

Sokat beszélgettünk és sétáltunk. Mégsem a szavak számitottak, hanem a közelsége és a tekintete. A szemembe nézett és akkor elapadtak a könnyeim és akkora szeretet áradt belőle, hogy én még ilyet soha nem éreztem. Mosoly ült az arcomra és azt éreztem: minden rendben van.

A tekintete olyan, mint egy mély kút szeretettel teli és félelmetes is, mert hivogat és az egó fél, mert tudja, ő oda nem mehet....

Amikor megölelt a szivem majd kiszakadt a helyéből olyan szeretetenergiák ömlöttek belém. El sem akartam engedni, mert nem tudom mikor tapasztalok még ilyet. De tudom, ez bennem van ez a hatalmas szeretet.

Annyira megemelkedett a szeretetenergia a közelében, hogy búcsúzáskor amikor mindenkit megöltem, olyan szeretetet éreztem minden és mindenki iránt, hogy az elmondhatatlan.

Ja, hatalmasakat nevettünk. Csak nevettünk és nevettünk mindenen. Ahogy ő nevet, olyat én még nem láttam. Mélyről feltörő, őszinte, irigyelni való nevetése van. Hja, egy megvilágosodottnak vicces ez a világ ahogy láttam.... . De ez átragadt mindenkire.

Csodálatos élmény......ajándék volt ez nekem!

Mind Egyek vagyunk gyerekek! Ezt megéreztem.
Szeretlek benneteket igy ismeretlenül is!!!!

Köszönöm, hogy VAGYUNK!

Nati

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Plejádok, 2011 ápr 30 szo, 08:49

Mi pedig a beszámolódat köszönjük!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 ápr 30 szo, 09:49

Szia Nati!

Még sok ilyen megtapasztalást kívánok Neked és magunknak is, valamint egyre többet saját közvetlen környezetünkben, nemcsak idillikus helyeken, és saját magunkban, nemcsak másokban.

Egy kis bakira hívnám fel a figyelmedet, ami kicsit vicces. Valahol a beszámolód végén írod:

"..amikor mindenkit megöltem, olyan szeretetet éreztem.....". Gondolom megöleltemet szerettél volna írni. Nehogy egy idetévedt "járatlan" félreértelmezze.

Fotókat készítettél?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 máj 01 v, 08:07

Szia Nati,

Örülök, hogy pszichológus leszel. Van remény, hogy lesznek képzett szakemberek akik a jelenlétükkel is tudnak gyógyítani.

Szép estét

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2011 máj 02 h, 04:45

Köszönöm Stefi!

Remélem igy lesz. Remélem ez az út az életutam.
Úgy legyen..



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2011 máj 02 h, 04:47

Szia Berill!

Hát ezen nagyon mosolyogtam! Igen, tényleg elrontottam, de nagyon pikáns lett, ki sem javitom....
Rengeteg fotó készült, igen! De az nem adja vissza az igazi szépségét. Viszont mindenkinek ajánlom ha Erdélybe akar jönni kirándulni ezt a helyet.

Szép Napot!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 máj 06 p, 10:16

Szia Show!

András írta:

""kezdőknél" probléma a jelen pillanat tudatosítása. próbáljátok meg azt, hogy minden embert elfogadtok olyannak amilyen. minden hibájával együtt. nem is kell teljesen egészében a jelen pillanatot(bár ez elkerülhetetlen) elfogadni. elég csak az embereket kezdésnek, mivel a legtöbb negatív gondolat is más emberekkel kapcsolatos."

Majd megerősítésként Nati következőt írja:

"Először magadat kell elfogadni, teljesen, úgy ahogy vagy, minden hibáddal. Úgy bánunk az emberekkel, ahogy magunkkal is. ahogy bent, úgy kint. Ha önmagadat elfogadtad, elfogadod a "többieket" is.....Kezd"

Gondolom érezted, hogy egy beavatatlan, sőt mi is, hamar elcsúszhatunk ezeken a útjelző táblákon. Az elfogadásnak rengeteg szintje lehet, rengeteg kiskapuval. Hiszen csak útjelző, és nem maga a megnyilvánulatlan.

Majd következőt írod:

"Ne a többieket fogadd el, hanem a Mostban előemelkedő dolgokat!
Abba beletartoznak a többiek is, te is és minden forma, amit a jelen pillanat felvesz "

Őszinte leszek. Nem nagyon értem, amit leírtál. Tehát, ha jól értelmezem, akkor szerinted van egy rajtam kívüli most, és mint ilyenre csak akkor hivatkozhatunk, ha mi magunk tudatlanok vagyok, tehát nem vagyunk a mostban. Ha laikus lennék, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy honnan tudom, hogy azok a dolgok a mostból emelkednek ki, hacsak nem én magam is a mostban vagyok? Ha pedig a mostban vagyok, akkor miért kell bármit is elfogadnom? A megnyilvánulatlan az összes útjelző tábla – elfogadás, elengedés, most, figyelő tudatosság – együtt, és még valami, az a pici plusz, amit nem lehet leírni, máskülönben nem lenne az. Ez a pici plusz mindennél nagyobb és kisebb egyben.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 máj 06 p, 10:45

Berill írta ...

Szia Show!

"Ne a többieket fogadd el, hanem a Mostban előemelkedő dolgokat!
Abba beletartoznak a többiek is, te is és minden forma, amit a jelen pillanat felvesz "

Őszinte leszek. Nem nagyon értem, amit leírtál. Tehát, ha jól értelmezem, akkor szerinted van egy rajtam kívüli most, és mint ilyenre csak akkor hivatkozhatunk, ha mi magunk tudatlanok vagyok, tehát nem vagyunk a mostban. Ha laikus lennék, akkor azt a kérdést tenném fel, hogy honnan tudom, hogy azok a dolgok a mostból emelkednek ki, hacsak nem én magam is a mostban vagyok? Ha pedig a mostban vagyok, akkor miért kell bármit is elfogadnom? A megnyilvánulatlan az összes útjelző tábla – elfogadás, elengedés, most, figyelő tudatosság – együtt, és még valami, az a pici plusz, amit nem lehet leírni, máskülönben nem lenne az. Ez a pici plusz mindennél nagyobb és kisebb egyben.



Szia Berill!

Nem jól értelmezed, nincs rajtad kivűli Most. Csak a jelen pillanat létezik, amelyhez te viszonyulsz valamilyen formában. Rendszerint az emberek többsége elutasítja a jelen pillanatot és a gondolataiban a múltba, vagy a jövőbe menekül előle (meg nem adottság állapota).
A Tolle által javasolt hozzáállás a jelen pillanat elfogadása, a jelen pillanathoz való barátságos viszonyulás. Azt írja:

"Amikor az én többet akar, hogy erősebbé tegye önmagát, akkor az a meg nem adottság állapota. És az utolsó dolog, amit az emberek hajlandóak elengedni, az, hogy inkább lemondasz az önmegadás igényéről, csakhogy többet érts. És akkor lépsz be a megadás állapotába, amikor egyszerűen készségesen elfogadod a jelen pillanat ilyenségét. Bármilyen formát vegyen is az föl."

Mert a jelen pillanatot a formák világában éled át, így a jelen pillanat különböző formákként realizálódik számodra (közben pedig már a háttérben a tértudatosságodként megjelenik a formanélküli is - ez az a kis pici plusz, amiről írsz!).
Ezekbe a formákba beletartoznak a gondolataid, az érzelmeid, a jelenben megjelenő különböző emberek és helyzetek.

Tolle szavaival: Az egyetlen lehetséges létezési mód itt – hacsak nem akarsz szenvedni –, hogy megadod magadat annak, ami van. Ez nem azt jelenti, hogy ne mondhatnád: „Fölmelegítené a levesemet, mert jobban szeretem melegen, mint hidegen?” Vagy bármi hasonlót. Mondhatsz valamit, tehetsz valamit, és cselekvést kezdeményezhetsz, de az elfogadás hozzáállásával, mert tetted esetleg nem hoz eredményt, és bármilyen cselekvés is történik, tedd azt abból az állapotból, amikor igazodsz ahhoz a formához, amit ez a pillanat fölvesz! Még akkor is, ha az történetesen nem tűnik örömtelinek.

Üdv: Shaw.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 máj 06 p, 11:54

Szia Show!

Értelek, vagyis próbalak megérteni, és egyről beszélünk de abban nem vagyok biztos, hogy Tolle fogalmaival most ismerkedő mennyire tudja elfogadni ezt a mondatodat:

"Ne a többieket fogadd el, hanem a Mostban előemelkedő dolgokat!”

Elősször is én a két mellékmondat között ellentmondást látok. Ugyanis a „többiek” az része a Mostban előemelkedő dolgoknak, és olyan vagy konkrét fizikai személyként kerül „látóterünkbe” vagy az elménkben megjelenő gondolatként, érzelmi kivetülésként, de mindenképpen most jelenik meg és tárgya az elfogadásnak.

Másodszor pedig a nyelvre, a fogalmakra vezethető vissza a félreérthetőség. A (M)mostról, mint kapuról, vagy mint a jelen pillanatról, vagy mint a megnyilvánulatlan szinonimájáról beszélhetünk - főként ha nagy betűvel ki is emeled -. Ha jelen pillanatról beszélsz, akkor érthető a mondatod, de ha mint kapura vagy a megnyilvánulatlanra gondolsz, akkor már félreérthető. Ha kapuban vagyunk, vagy már bent vagyunk nincs „létjogosultsága” az elfogadásnak, ami történik mát nem a tudatunkon múlik.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 máj 06 p, 03:22

Berill írta ...

Szia Show!

Értelek, vagyis próbalak megérteni, és egyről beszélünk de abban nem vagyok biztos, hogy Tolle fogalmaival most ismerkedő mennyire tudja elfogadni ezt a mondatodat:

"Ne a többieket fogadd el, hanem a Mostban előemelkedő dolgokat!”

Elősször is én a két mellékmondat között ellentmondást látok. Ugyanis a „többiek” az része a Mostban előemelkedő dolgoknak, és olyan vagy konkrét fizikai személyként kerül „látóterünkbe” vagy az elménkben megjelenő gondolatként, érzelmi kivetülésként, de mindenképpen most jelenik meg és tárgya az elfogadásnak.

Másodszor pedig a nyelvre, a fogalmakra vezethető vissza a félreérthetőség. A (M)mostról, mint kapuról, vagy mint a jelen pillanatról, vagy mint a megnyilvánulatlan szinonimájáról beszélhetünk - főként ha nagy betűvel ki is emeled -. Ha jelen pillanatról beszélsz, akkor érthető a mondatod, de ha mint kapura vagy a megnyilvánulatlanra gondolsz, akkor már félreérthető. Ha kapuban vagyunk, vagy már bent vagyunk nincs „létjogosultsága” az elfogadásnak, ami történik mát nem a tudatunkon múlik.



Szia Berill!

Én nem látok ellentmondást, mivel a mostban előemelkedő "dolgok" szélesebb fogalmi kategória, mint a többiek. Ebbe a többiek beletartoznak és még minden, ami az adott pillanatban megjelenik az életünkben.

A Most a jelen pillanat, nem két külön dolog és kapuként működhet a formamentesbe.
Hogyan? Tolle szavaival:

"És mi történik, amikor átöleled a jelen pillanat formáját? Azzá válsz, aki már vagy is, azzá válsz – és én csak útjelzőket használok, amelyek nem azok, amire rámutatnak, csupán szavak –, azzá válsz, aki és ami már vagy: nagyon méllyé és tágassá válsz, ahogy hagyod a forma világát fölbukkanni, majd letűnni a most terében. A tágasság nagyszerű érzése jelenik meg a fölbukkanó forma – az adott esemény, személy, dolog – körül. Már nem állsz ellen, és ennek hatására hirtelen hatalmas békeérzés jelenik meg körülötte, bármi is legyen az"

Üdv: Shaw



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 máj 07 szo, 09:14

Szia Show!

Én is ezt írtam, így ezek szerint egy alapon állunk. Ezek ellenére mégis bántja a fülemet az a bizonyos mondatod. Én tagadás nélkül így írnám:

Fogadd el magadat, többieket és mindent ami jelenben formaként megjelenik.

Valaminek a tagadása az el nem fogadása, annak ellenére, hogy következő mellékmondatodban egy tágabb fogalmat használsz.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 máj 07 szo, 09:25

Szia Show!

Én is ezt írtam, így ezek szerint egy alapon állunk. Ezek ellenére mégis bántja a fülemet az a bizonyos mondatod. Én tagadás nélkül így írnám:

Fogadd el magadat, többieket és mindent ami jelenben formaként megjelenik.

Valaminek a tagadása az el nem fogadása, annak ellenére, hogy következő mellékmondatodban egy tágabb fogalmat használsz.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 máj 09 h, 10:42


Szia Berill!

Ezek csak szavak, a lényeg a szavak közötti csendben van.
Azt pedig érted.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 máj 11 sze, 08:06

Shaw írta ...


Szia Berill!

Ezek csak szavak, a lényeg a szavak közötti csendben van.
Azt pedig érted.


Itt nem rólunk van szó, hanem a többiekről.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 02 cs, 07:51

Kedves András!

Ebbe a fórumba reagálok nem olyan rég íródott hozzászólásodhoz. A fórumozgatásokkal kapcsolatos véleményeddel csak akkor értek egyet, ha hagyod, hogy a figyelmed elvesszen formák káoszában. Ha viszont megtartod figyelmed egy részét belül, pl. belső testeden, akkor már nem állja meg a helyét a megállapításod. Szerinted Tolle, hogy tud annyi írást, videót, hanganyagot produkálni, hanem így?

Ezzel kapcsolatos dolog, az a kis videó, amelyet ionon belinkelt. Bevallom, hogy nem néztem végig, de igen tanulságos két szempontból is. Egyrészt ezek a srácok megtapasztalták, hogy minden módszer, így a meditáció is, magában hordja a vesztét is. Kundalini, belsőtest, most bárhogy is nevezzük csak is akkor tartós, ha tudatosak maradunk, megtartjuk a figyelmünk egy részét belül. Magában a meditáció nem megváltó, bármennyit is gyakoroljuk. Másodszor, ha nincs meg bennünk az alázat a megnyilvánulatlan felé, 'legyen meg a te akaratod', mit sem ér az egész e nélkül. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem érdemes a módszerekre ekkora hangsúlyt fektetni.
A beavatottak egy része már nem is meditál a klasszikus értelemben, hanem az egész életük egy meditáció.....


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 02 cs, 07:06

Berill írta ...

Kedves András!

Ebbe a fórumba reagálok nem olyan rég íródott hozzászólásodhoz. A fórumozgatásokkal kapcsolatos véleményeddel csak akkor értek egyet, ha hagyod, hogy a figyelmed elvesszen formák káoszában. Ha viszont megtartod figyelmed egy részét belül, pl. belső testeden, akkor már nem állja meg a helyét a megállapításod. Szerinted Tolle, hogy tud annyi írást, videót, hanganyagot produkálni, hanem így?

Ezzel kapcsolatos dolog, az a kis videó, amelyet ionon belinkelt. Bevallom, hogy nem néztem végig, de igen tanulságos két szempontból is. Egyrészt ezek a srácok megtapasztalták, hogy minden módszer, így a meditáció is, magában hordja a vesztét is. Kundalini, belsőtest, most bárhogy is nevezzük csak is akkor tartós, ha tudatosak maradunk, megtartjuk a figyelmünk egy részét belül. Magában a meditáció nem megváltó, bármennyit is gyakoroljuk. Másodszor, ha nincs meg bennünk az alázat a megnyilvánulatlan felé, 'legyen meg a te akaratod', mit sem ér az egész e nélkül. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem érdemes a módszerekre ekkora hangsúlyt fektetni.
A beavatottak egy része már nem is meditál a klasszikus értelemben, hanem az egész életük egy meditáció.....


Kedves Berill szívemből szóltál, beavatást akkor éred el ha szorgalmassan gyakorolsz napi heti vagy havi végül van olyan gyakorlatom amit évente érzek inspirálást a gyakorláat elvégzésére, mikor megérettél rá olyan élmények hatásába kerülsz amit hiába mesélsz el csak azok tudják mewgértewni akik hasonlót tapasztaltak. Azé vannak sokan a nett világában kiknek sikerült némely beavatást megszerezniük sokéves gyakorlások eredményeként. Energiáidat kemény fizikai munkával és képzelet fejlesztésével tudod növelni ami nem apad hanem emelkedő tendenciát mutatt, lehetetlen küldetésnek hívom a gyakorlataimat. Ja nem fényezem magamat tovább hahaha

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 03 p, 08:06

Hello Ionon!

Kössünk egy üzletet, ha van kedved hozzá! Íme az ajánlatom! Mi - többiek ötleteit is várom - ajánlunk egy Tolle videót vagy könyvet neked - sok választásod nincs, mert egy Tolle fórumban vagy -, amelyet minden előítélet nélkül elolvasol, és majd beszámolsz róla. Ennek fejében mi is - legalább is én biztos - elolvassuk, megnézzük egy általad ajánlot művet, amely úgy gondolsz, hogy a Te szinteden van, és esetleg mi is tanulhatunk belőle. Persze ne egy ezer oldalas valamivel gyere elő!!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 03 p, 01:31

Néhány gondolat a relativitás hatalmáról. Ahogy Einstein bevezette az idő és a tér kapcsolatát a tudomány világába, úgy Tolle az életbe. Egyre lennék kíváncsi, hogy miért nem emelte ki Tolle a relativitást is. Pedig ezen múlik az életünk. Képzeljük el az jelenlegi élethelyzetünket mondjuk a világ leggazdagabb, leghíresebb embereinek környezetében! Ugye mennyire boldogtalanoknak éreznénk magunkat?! Vagy egy legszegényebb környezetbe? Milyen boldogok lennénk!? Az elme relativitásának játéka, az illúzió keltés.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 03 p, 06:22

És melyik Tolle mű legyen az???

Érdekes pont ezen gondolkodtamm tegnap a növényeim között hogy elolvasok valamely művét, úgyis kileszek penderítve innét, mert amit eddig belinkeltek másoltak más helyeken nem tetszésemet váltották ki, számomra nem igazak a szavai, de minden váltózó így bármi lehetséges, már neki kezdtem egyszer nem sikerült elolvasni. Berill egy hullámhosszon vagyunk. Tudjátok Tollét megtudjátok bármiről kérdezni ja ingyen van ez és csak az igazat fogja mondani, itt nem kell a nyelvtudása sem amin ő beszél mert a gondolat olvasva beszélsz vele, hanem tudtok tudatos álomban lenne tanuljátok meg, mert tudatos álomban tudsz bárkivel beszélgetésben lenni: Érdekes nevekre emlékszem és ritkán a beszélgetés foszlányaira sokan voltak és voltam már pár embernél beszélgetni így, ha egy tudja akkor mindenki tudja egylélek részeként így dukál.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 04 szo, 03:45

ionon írta ...
Tudjátok Tollét megtudjátok bármiről kérdezni ja ingyen van ez és csak az igazat fogja mondani, itt nem kell a nyelvtudása sem amin ő beszél mert a gondolat olvasva beszélsz vele, hanem tudtok tudatos álomban lenne tanuljátok meg, mert tudatos álomban tudsz bárkivel beszélgetésben lenni: Érdekes nevekre emlékszem és ritkán a beszélgetés foszlányaira sokan voltak és voltam már pár embernél beszélgetni így, ha egy tudja akkor mindenki tudja egylélek részeként így dukál.


Szia Ionon,

Tuti, hogy a barátom vagy a Shaumbra honlapról. Tudatos álmodok nincsenek túl sokan.
Látom itt is próbálsz irtani (míg ki nem tiltanak) vagy magadat nem tiltod ki.
Szerintem előtted járok a kitiltások számát illetően.

örömteli napot

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 04 szo, 05:14

Stefi írta ...

Szia Ionon,

Tuti, hogy a barátom vagy a Shaumbra honlapról. Tudatos álmodok nincsenek túl sokan.
Látom itt is próbálsz irtani (míg ki nem tiltanak) vagy magadat nem tiltod ki.
Szerintem előtted járok a kitiltások számát illetően.

örömteli napot

Hay ismered e szavakat:
”Először semmibe vesznek utána nevetnek rajtad majd harcolnak ellened és végül nyersz.” Mahatma Gandhi


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 06 h, 09:25

ionon írta ...

”Először semmibe vesznek utána nevetnek rajtad majd harcolnak ellened és végül nyersz.” Mahatma Gandhi


Kit érdekel a győzelem, vagy a vereség?
Harcolni valaki ellen, vagy követni, mindegyik vagyok.

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 06 h, 11:08

ionon írta ...

És melyik Tolle mű legyen az???

Érdekes pont ezen gondolkodtamm tegnap a növényeim között hogy elolvasok valamely művét, úgyis kileszek penderítve innét, mert amit eddig belinkeltek másoltak más helyeken nem tetszésemet váltották ki, számomra nem igazak a szavai, de minden váltózó így bármi lehetséges, már neki kezdtem egyszer nem sikerült elolvasni. Berill egy hullámhosszon vagyunk. Tudjátok Tollét megtudjátok bármiről kérdezni ja ingyen van ez és csak az igazat fogja mondani, itt nem kell a nyelvtudása sem amin ő beszél mert a gondolat olvasva beszélsz vele, hanem tudtok tudatos álomban lenne tanuljátok meg, mert tudatos álomban tudsz bárkivel beszélgetésben lenni: Érdekes nevekre emlékszem és ritkán a beszélgetés foszlányaira sokan voltak és voltam már pár embernél beszélgetni így, ha egy tudja akkor mindenki tudja egylélek részeként így dukál.


Hello Ionon!

Én a Csend a világ közepén dvd-t ajánlanám, amely jól meg van magyarul is. Internetről le lehet tölteni!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 06 h, 12:49

ionon írta ...

És melyik Tolle mű legyen az???

Érdekes pont ezen gondolkodtamm tegnap a növényeim között hogy elolvasok valamely művét, úgyis kileszek penderítve innét, mert amit eddig belinkeltek másoltak más helyeken nem tetszésemet váltották ki, számomra nem igazak a szavai, de minden váltózó így bármi lehetséges, már neki kezdtem egyszer nem sikerült elolvasni. Berill egy hullámhosszon vagyunk. Tudjátok Tollét megtudjátok bármiről kérdezni ja ingyen van ez és csak az igazat fogja mondani, itt nem kell a nyelvtudása sem amin ő beszél mert a gondolat olvasva beszélsz vele, hanem tudtok tudatos álomban lenne tanuljátok meg, mert tudatos álomban tudsz bárkivel beszélgetésben lenni: Érdekes nevekre emlékszem és ritkán a beszélgetés foszlányaira sokan voltak és voltam már pár embernél beszélgetni így, ha egy tudja akkor mindenki tudja egylélek részeként így dukál.


Szia Ionon,

Miért akarsz visszamenni az óvodába, ha már középiskolás vagy?
Szeretnél újra meséket hallgatni?






Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Khadaji, 2011 jún 06 h, 01:15

Megvilágosodás kvíz

- LINK -

No, most kiderül óvodások, középiskolások vagy egyetemisták vagyunk-e?

Én 77 pontig jutottam, tehát időlegesen megvilágosodottnak tarthatom magam

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 06 h, 03:06

Megvilágosodott pártizán testvéreim!

Jó öreg mesterünk szavát ne felejtsük el!

" Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. ."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 06 h, 04:11

Khadaji írta ...

Megvilágosodás kvíz

- LINK -

No, most kiderül óvodások, középiskolások vagy egyetemisták vagyunk-e?

Én 77 pontig jutottam, tehát időlegesen megvilágosodottnak tarthatom magam


32/b Sem megvilágosodott sem meg nem világosodott nem vagyok, mivel a megvilágosodás és a tudatlanság csak koncepciók, és az Én mentes mind a tudástól, mind a tudatlanságtól.




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 06 h, 04:13

Berill írta ...

Megvilágosodott pártizán testvéreim!

Jó öreg mesterünk szavát ne felejtsük el!

" Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. ."


Látom vannak köztünk bölcsisek is.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 06 h, 05:31

Stefi írta ...


Látom vannak köztünk bölcsisek is.



De szeretnék bölcsis lenni vagy ha más nem, ovis is megtenné!

Nem az előbb javasoltad Iononak, hogy ne menjen vissza az oviba! Mi a különbség, ha ebbe az oviba látogatsz és cseverészgetsz, vagy Tolle ovis mesekönyveit olvasod? Na de Stefi: Bort iszik és vizet prédikál. Nem leszel a barátom!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 06 h, 08:59

Berill írta ...

Megvilágosodott pártizán testvéreim!

Jó öreg mesterünk szavát ne felejtsük el!


Kedves Berill,

Csak a spiri bölcsiseknek van mesterük.
Jononnak nincs mestere, és nekem sincs.
Csak látogatóba jöttünk, megnézni a bölcsiseket.

Azért lehetünk barátok. Bölcsis barátom még úgysem volt.

Szép estét


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 06 h, 09:11

Stefi írta ...

Kedves Berill,

Csak a spiri bölcsiseknek van mesterük.
Jononnak nincs mestere, és nekem sincs.
Csak látogatóba jöttünk, megnézni a bölcsiseket.

Azért lehetünk barátok. Bölcsis barátom még úgysem volt.

Szép estét



Ha vendégségbe megyek, akkor van meghívóm is, és szoktam ajándékot is vinni. Te hoztál valamit? Nagyon szeretjük a milka csokit...
Ovibácsit is keresünk. Az előző megvilágosodottságában már nem tudott leereszkedni hozzánk...hogy fülébe súgjuk a titkot: Szeretjük!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 06:04

Berill írta ...


Ha vendégségbe megyek, akkor van meghívóm is, és szoktam ajándékot is vinni. Te hoztál valamit?



Szia Berill, hoztam neked ajándékot. Köszönöm a szíves meghívást. Nem baj, ha semmivel sem tudsz megkínálni, nem azért jöttem.



Enged meg

Engedd meg, hogy felemeljelek kötelékeidből!
Add át nekem az akaratodat, add át magad az ÉN VAGYOK békéjének, aki te vagy, és aki minden, ami van!
Add át magad és akkor megjelenek!
MINDIG jelen vagyok.
Engedd, hogy felemeljelek!
Egyszerűen csak bízz és engedd, hogy elérjelek!
Légy a részem, légy velem!
Jólesik majd, ha velem leszel.
Nincs harsonaszó, nincsen illúzió, csak a tudás mély békéje és a Lét mély hálája.
ÉN VAGYOK, akit keresel!
ÉN VAGYOK, az Egy, a Jelenlét, nincs kezdet és nincs vég.
Mindig is veled voltam és te velem.
Engedd meg, hogy felemeljelek!
Engedd meg, hogy betöltsem a lényedet, engedd meg, hogy mindig itt legyek neked, engedd meg, hogy jelen legyek mindenben ami teszel!
Add át magad nekem, és én megfogom a kezed és vezetlek!
Vezetni fogom az ujjaidat, vezetni fogom kezeidet és vezetni fogom lábaidat.
Ez az áldás megadatott neked.
Nincs félelem.
Nincs ítélkezés.
Nincs fenntartás.
Haladj az utadon Békében és Szeretetben!
Találd meg az önvalóddá válás örömét!
Béke legyen veled, mivel ÉN VAGYOK a BÉK



A Lét eleme

Minden pillanat, tükrözi teremtő képzeleted
Minden sóhajtással, az új világot teremted
Minden mi létezik, eggyé válik veled
Minden történés utat mutat neked.

Ami felemel, teérted teremtetett
Ami lágyan ringat, az érted született
Ami tettre sarkal, veled teremti az életet
Ami letaszít, együtt éli veled az új élményeket.

Nincs szív, mely ne dobbanna a tiéddel együtt járva
Nincs gondolat, mely ne az elméden keresztül szállna
Nincs érzés, mely ne rezegne át rajtad újra
Nincs olyan létezés, mely rajtad kívül létezni tudna.



Én Az vagyok!

A legkevésbé sem változom, nem félek a haláltól,
Sohasem születtem,
És szüleim sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és idõn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bûn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 09:57

Berill írta ...

Hello Ionon!

Én a Csend a világ közepén dvd-t ajánlanám, amely jól meg van magyarul is. Internetről le lehet tölteni!

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 07 k, 10:25

ionon írta ...

Berill írta ...

Hello Ionon!

Én a Csend a világ közepén dvd-t ajánlanám, amely jól meg van magyarul is. Internetről le lehet tölteni!

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.


"a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény" mindaddig amíg be nem következik csak gondolat csupán. amikor pedig bekövetkezik, az éppen a jelen pillanatban van, mert csak a jelenben történhet meg. ezért mondja, hogy a jövő csak gondolatban létezik.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 07 k, 10:35

ionon írta ...

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.


Akkor mi is az e heti lottó nyerőszámok?

Előre is köszönöm! Látod, már én is elképzeltem a jövőt! Rajtad múlik az egész.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 10:38

Berill írta ...

ionon írta ...

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.


Akkor mi is az e heti lottó nyerőszámok!

Te is tudhatod csak akarnod kell, mert a kérdésed ted fel érthetően, Minden héten a heti nyerő számok lesznek, határtalan hetet kértél, nem lehet teljesíteni, mert a jövő héten is a heti lesz a heti. Nem rajtad a skatulyán múlik ami összeszedi a gondolatokat és viszi hogy hová nem tudom

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 10:41

hajni19840203 írta ...

ionon írta ...

Berill írta ...

Hello Ionon!

Én a Csend a világ közepén dvd-t ajánlanám, amely jól meg van magyarul is. Internetről le lehet tölteni!

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.


"a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény" mindaddig amíg be nem következik csak gondolat csupán. amikor pedig bekövetkezik, az éppen a jelen pillanatban van, mert csak a jelenben történhet meg. ezért mondja, hogy a jövő csak gondolatban létezik.

Téves következtetés gondolatomban van a jövő és beleléptem a jelenben abba a gondolatba ami eddig a gondolatomban volt mint jövő. Tudod ez mind szép elmodva de amikor sokszorosan tapasztalod a gondolatod jövő tőrténését amire esélyt sem látsz és pont benne találod magadat, miképpen reagálod le, véleményem

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 07 k, 10:49

ionon írta ...

Te is tudhatod csak akarnod kell, mert a kérdésed ted fel érthetően, Minden héten a heti nyerő számok lesznek, határtalan hetet kértél, nem lehet teljesíteni, mert a jövő héten is a heti lesz a heti.


Sejtettem, hogy ez lesz! Nagyon szomorú lettem, mert már annyira elképzeltem az E E E heti zsuskát és nem kapom meg...hát pedig már azt is elképzeltem, hogy te leszel az új ovibácsink. Jajj ezek a szavak mire képesek!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 10:55

Berill írta ...

Sejtettem, hogy ez lesz! Nagyon szomorú lettem, mert már annyira elképzeltem az E E E heti zsuskát és nem kapom meg...hát pedig már azt is elképzeltem, hogy te leszel az új ovibácsink. Jajj ezek a szavak mire képesek!

Tételezzük fel elmondom itt nyilt helyen mennyi lesz az a zsuska részedre mert nem csak egy telitalálatos lesz, abban biztos lehetsz. Sikerült már látnom a számokat, lehetőséged adott neked is erre. Én gagyi bácsi lehetek csak?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 07 k, 11:09

ionon írta ...

Tételezzük fel elmondom itt nyilt helyen mennyi lesz az a zsuska részedre mert nem csak egy telitalálatos lesz, abban biztos lehetsz. Sikerült már látnom a számokat, lehetőséged adott neked is erre. Én gagyi bácsi lehetek csak?


Kértem valamit.
Kaptam egy megkerülő magyarázatot.
Elszomorkodtam.
És erre rám hárítod a feladatot.
Hát többet vártam volna egy leendő ovibácsitól. Gagyi bácsi akarsz lenni?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2011 jún 07 k, 11:22

Berill írta ...


Kértem valamit.
Kaptam egy megkerülő magyarázatot.
Elszomorkodtam.
És erre rám hárítod a feladatot.
Hát többet vártam volna egy leendő ovibácsitól. Gagyi bácsi akarsz lenni?



másra számítottál? komolyan?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 07 k, 11:25

Berill írta ...

ionon írta ...

Tételezzük fel elmondom itt nyilt helyen mennyi lesz az a zsuska részedre mert nem csak egy telitalálatos lesz, abban biztos lehetsz. Sikerült már látnom a számokat, lehetőséged adott neked is erre. Én gagyi bácsi lehetek csak?


Kértem valamit.
Kaptam egy megkerülő magyarázatot.
Elszomorkodtam.
És erre rám hárítod a feladatot.
Hát többet vártam volna egy leendő ovibácsitól. Gagyi bácsi akarsz lenni?


Mindened meg van minek neked ez a zsuska, ha annyira kell a tiéd lesz nélkülem is, vagy velem? Hát gagyi bácsi vagyok nem? ha annak hiszel igen

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 07 k, 11:36

Stefi írta ...

Szia Berill, hoztam neked ajándékot. Köszönöm a szíves meghívást. Nem baj, ha semmivel sem tudsz megkínálni, nem azért jöttem.

Enged meg

Engedd meg, hogy felemeljelek kötelékeidből!
Add át nekem az akaratodat, add át magad az ÉN VAGYOK békéjének, aki te vagy, és aki minden, ami van!
Add át magad és akkor megjelenek!
MINDIG jelen vagyok.
Engedd, hogy felemeljelek!
Egyszerűen csak bízz és engedd, hogy elérjelek!
Légy a részem, légy velem!
Jólesik majd, ha velem leszel.
Nincs harsonaszó, nincsen illúzió, csak a tudás mély békéje és a Lét mély hálája.
ÉN VAGYOK, akit keresel!
ÉN VAGYOK, az Egy, a Jelenlét, nincs kezdet és nincs vég.
Mindig is veled voltam és te velem.
Engedd meg, hogy felemeljelek!
Engedd meg, hogy betöltsem a lényedet, engedd meg, hogy mindig itt legyek neked, engedd meg, hogy jelen legyek mindenben ami teszel!
Add át magad nekem, és én megfogom a kezed és vezetlek!
Vezetni fogom az ujjaidat, vezetni fogom kezeidet és vezetni fogom lábaidat.
Ez az áldás megadatott neked.
Nincs félelem.
Nincs ítélkezés.
Nincs fenntartás.
Haladj az utadon Békében és Szeretetben!
Találd meg az önvalóddá válás örömét!
Béke legyen veled, mivel ÉN VAGYOK a BÉK



A Lét eleme

Minden pillanat, tükrözi teremtő képzeleted
Minden sóhajtással, az új világot teremted
Minden mi létezik, eggyé válik veled
Minden történés utat mutat neked.

Ami felemel, teérted teremtetett
Ami lágyan ringat, az érted született
Ami tettre sarkal, veled teremti az életet
Ami letaszít, együtt éli veled az új élményeket.

Nincs szív, mely ne dobbanna a tiéddel együtt járva
Nincs gondolat, mely ne az elméden keresztül szállna
Nincs érzés, mely ne rezegne át rajtad újra
Nincs olyan létezés, mely rajtad kívül létezni tudna.



Én Az vagyok!

A legkevésbé sem változom, nem félek a haláltól,
Sohasem születtem,
És szüleim sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és idõn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bûn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!





Bárhonnan is vannak, nagyon tetszettek. De Te lennél ez? Vagy ezt valósítottad meg?

Idézek: Nincs ítélkezés. Tehát nincs bölcsi, ovi, csak együttérzés. És másom nincs, amit adhatnék neked, csak egy zsák szeretet. Lábaid előtt heverek.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 07 k, 11:42

ionon írta ...

Mindened meg van minek neked ez a zsuska, ha annyira kell a tiéd lesz nélkülem is, vagy velem? Hát gagyi bácsi vagyok nem? ha annak hiszel igen


Bármit is hiszek, az nem válik valóra. Ahogy a beígért lottó teli sem.

Egyébként együtt szép az élet! Ezért inkább veled, ha választhatnék.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 07:34

ionon írta ...

Ne bármit egy valamiben legyen hited. Nincs választási lehetőségünk


Hello Ionon!

Akkor hol is vannak az e heti nyerőszámok?

Olyan vagy számomra, mint a teli ötös. Szépnek szép, de hogy igaz is legyen elenyésző az esénye.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 07:41

Berill írta ...

ionon írta ...

Ne bármit egy valamiben legyen hited. Nincs választási lehetőségünk


Hello Ionon!

Akkor hol is vannak az e heti nyerőszámok?

Olyan vagy számomra, mint a teli ötös. Szépnek szép, de hogy igaz is legyen elenyésző az esénye.

Figyeld a kezem csalok, itt vannak a számok 0123456789 benne van a teli ötös számai is.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 08:03

ionon írta ...

Figyeld a kezem csalok, itt vannak a számok 0123456789 benne van a teli ötös számai is.


Ionon=teli ötös


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 jún 08 sze, 08:19


Csatlakoznék Andráshoz.

Ennyi zagyvaságot Most már rég olvastam.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 08:31

Shaw írta ...


Csatlakoznék Andráshoz.

Ennyi zagyvaságot Most már rég olvastam.

Mert kavarog a folyó felszíne nézd a mélységét hisz a Mostban éled meg ezeket is, ha a csend figyelésében kitekintesz.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 08:35

ionon írta ...

Mert kavarog a folyó felszíne nézd a mélységét hisz a Mostban éled meg ezeket is, ha a csend figyelésében kitekintesz.


Még mindig a nyerőszámokat várom! Kezdek kétségbe esni szavaid hihetőségén!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 08:38

ionon írta ...

Berill írta ...

Hello Ionon!

Én a Csend a világ közepén dvd-t ajánlanám, amely jól meg van magyarul is. Internetről le lehet tölteni!

Elkezdtem hallgatni, a jövőnkkel csak gondolat formájában tudunk találkozni, hát téves következtetés, mert látok valamit és beleképzelem minek kell ott lennie, mikor legközelebb arra járok pont azt tapasztalom a valóságban amit elötte gondolatban láttam, a jövőm nem gondolat hanem valóságos cselekmény.


Hello teli ötös! Kedves Ionon!

Nem akarod újból átgondolni ezt!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 08:47

Berill írta ...

ionon írta ...

Mert kavarog a folyó felszíne nézd a mélységét hisz a Mostban éled meg ezeket is, ha a csend figyelésében kitekintesz.


Még mindig a nyerőszámokat várom! Kezdek kétségbe esni szavaid hihetőségén!

Nyerő számokat megadtam olvasd ki őket látni csak látsz, érezni csak tudsz, kérdésed van részletében tedd fel, ha nem tudod nekem kell értelmeznem és ez sül ki belőle.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 08:59

ionon írta ...

Berill írta ...

ionon írta ...

Mert kavarog a folyó felszíne nézd a mélységét hisz a Mostban éled meg ezeket is, ha a csend figyelésében kitekintesz.


Még mindig a nyerőszámokat várom! Kezdek kétségbe esni szavaid hihetőségén!

Nyerő számokat megadtam olvasd ki őket látni csak látsz, érezni csak tudsz, kérdésed van részletében tedd fel, ha nem tudod nekem kell értelmeznem és ez sül ki belőle.


Ti mondtátok bölcsis vagyok, még olvasni sem tudok. Még mindig a teli ötösre várok!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 10:11

Berill írta ...



Ti mondtátok bölcsis vagyok, még olvasni sem tudok. Még mindig a teli ötösre várok!


itt a pacsim nem disznóláb, ötösnek jó lesz remélem , mert telinek teli, és ötös

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 11:06

ionon írta ...

itt a pacsim nem disznóláb, ötösnek jó lesz remélem , mert telinek teli, és ötös


Még mindig nem látom a teli ötöst!

Nem vagy a barátom. Te is csak bort iszol, és vízet prédikálsz! Inkább a barátoddal játszom, Stefivel, ő még egy ideig állja sarat. Talán majd ő meg mondja a teli ötöst.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 02:52

Berill írta ...

ionon írta ...

itt a pacsim nem disznóláb, ötösnek jó lesz remélem , mert telinek teli, és ötös


Még mindig nem látom a teli ötöst!

Nem vagy a barátom. Te is csak bort iszol, és vízet prédikálsz! Inkább a barátoddal játszom, Stefivel, ő még egy ideig állja sarat. Talán majd ő meg mondja a teli ötöst.


Hát nem is láthatod, hiszen a húzás előtt vagyunk még.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 08 sze, 03:01

Szia Berill,

"A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba"

Sok baromságot olvastam már, de ez fölülmúlja az összes eddigit.

Örömteli napot

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 03:24

Stefi írta ...

Szia Berill,

"A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba"

Sok baromságot olvastam már, de ez fölülmúlja az összes eddigit.

Örömteli napot


Látod már megint ítélkezel! Minek idézgetsz, ha még azokkal sem vagy szinkronba? Ejnye-bejnye Stefi! Nem vagy a barátom! Csúnya vagy! Megmondalak az óvónéninek....

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 08 sze, 03:27

Megvilágosult partizán testvéreim!

Egy egyszerű teli ötössel sem birkóztok meg! Pedig ez nektek rutinból kellene menni!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 08 sze, 11:20

Kedves Berill! Nekem a nagyok azt tanították, hogy ha egy másik kisgyerek kötözködni próbál veled, vagy kicsúfol ne foglalkozz vele, mert annál inkább fogja mondani. Figyeld csak inkább Csendben, és meglásd egyszer majd csak megunja.

Már kérdeztem Stefit is és Ionont is, de egyik sem válaszolt, pedig érdekelne a válaszuk. Vajon miért is vagytok most itt? Valóban ezért? Óvodásat játszani?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 02:36

hajni19840203 írta ...

Kedves Berill! Nekem a nagyok azt tanították, hogy ha egy másik kisgyerek kötözködni próbál veled, vagy kicsúfol ne foglalkozz vele, mert annál inkább fogja mondani. Figyeld csak inkább Csendben, és meglásd egyszer majd csak megunja.

Már kérdeztem Stefit is és Ionont is, de egyik sem válaszolt, pedig érdekelne a válaszuk. Vajon miért is vagytok most itt? Valóban ezért? Óvodásat játszani?

Kedves Hajni soha nem jártam óvodába, így nem tudom mi az. Válaszom mert nem vagyok strucc azért vagyok itt ha strucc lennék nettem sem lenne, hisz a csendnek nem kell nett, azt otthonod magányában is tudod alkalmazni, a nettre azért jöttem mert véleményem van, és elmondani használd elme tudatosan a képzelet fejlesztésedet, és néha az eredményeit.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 08:11

hajni19840203 írta ...

Már kérdeztem Stefit is és Ionont is, de egyik sem válaszolt, pedig érdekelne a válaszuk. Vajon miért is vagytok most itt? Valóban ezért? Óvodásat játszani?


Kedves Hajni,

Te miért vagy itt?
Kérlek válaszolj.

Meghívtak ide, vagy csak meghívás nélkül regisztráltál?
Milyen alapon próbálsz eltessékelni innét bárkit is?
Te vagy itt a tulaj, vagy tulajtárs?

Miért nem lehet valakinek önálló véleménye?
Miért lenne kötelező elfogadni Tolle összes tanítását.
Miért nem szabad véleményt mondani itt Tolléról, vagy akár a te vendégszeretetedről?

Engem úgy hívtak meg ide a - LINK - oldalról.
És téged, hívott ide valaki?

Várom a válaszod, és utána folytathatjuk.

Ok?

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 08:16

Stefi írta ...

Szia Berill,

"A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba"



Kérlek világosíts fel, miről szól ez a szöveg?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 09 cs, 08:51

hajni19840203 írta ...

Kedves Berill! Nekem a nagyok azt tanították, hogy ha egy másik kisgyerek kötözködni próbál veled, vagy kicsúfol ne foglalkozz vele, mert annál inkább fogja mondani. Figyeld csak inkább Csendben, és meglásd egyszer majd csak megunja.

Már kérdeztem Stefit is és Ionont is, de egyik sem válaszolt, pedig érdekelne a válaszuk. Vajon miért is vagytok most itt? Valóban ezért? Óvodásat játszani?


Szia Hajni!

Én szeretem őket, mint minden formát. Nem olyanok, mint saját egonk? Megtanítanak az elfogadás titkára. Én kicsit optimistább voltam, hogy legalább észérveken csak-csak elgondolkodnak. Pl. Ionon a jövőlátásán, vagy a Stefi az ítélkezésen. Kemények, mint a legtöbbünk egoja. Ezért mondom: NEM VAGYOK MÉLTÓ A SZÁNALMUKRA!

Igazad van: Maradjunk csendben!


Egyébként korábban már javasoltam egy zártabb fórumot, ahová tényleg csak az elkötelezettek kapnának meghívót.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 10:02

Berill írta ...

Látod már megint ítélkezel!


Kedves Berill,

Gondolod, hogy MOST jöttem le a falvédőről?
Tudom, hogy jobban tetszene, ha a hiúságodat hizlalnám.
De akkor nem lennék a barátod, hanem az ellenséged.
Ebből is látszik, hogy te még bölcsis vagy.

Ki mondta, hogy nem szabad ítélkezni?

Persze, a szeretet mindent eltűr, mindent elvisel...de kinek jó ez a tanítás?



Az ostobaság akkor tud diadalmaskodni, ha nem teszünk ellene semmit.




Szép napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 09 cs, 10:14

hajni19840203 írta ...

Kedves Berill! Nekem a nagyok azt tanították, hogy ha egy másik kisgyerek kötözködni próbál veled, vagy kicsúfol ne foglalkozz vele, mert annál inkább fogja mondani.


Hajni, még egy valami. Szerintem ez alkat dolga, hogy kinek mi válik be. Nekem a "pofánverés" az életben nagyon jól bejött.
Egy szituációban két dolog mellett dönthetsz. Vagy kilépsz belőle, látszólagos passzivitásba merülsz, vagy valamilyen aktív cselekedettel fellépsz ellene. Egy a fontos, ne csinálj belőle problémát, vagyis maradj tudatos. Igen, ez a nehezebbik oldala.

A fórumon létrejött helyzetben én úgy döntöttem, hogy felveszem a kesztyűt, és ha máshogy nem megy, akkor legalább észérvekre fogok támaszkodni. Sajnos még a saját ellenmondásaik sem késztetik őket nagyobb tértudatosságra.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 10:25

Berill írta ...

. Sajnos még a saját ellenmondásaik sem késztetik őket nagyobb tértudatosságra.


Akkor legyen ez a téma a tértudatosság: neked mit jelent kedves Berill

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 10:28

Berill írta ...


A fórumon létrejött helyzetben én úgy döntöttem, hogy felveszem a kesztyűt, és ha máshogy nem megy, akkor legalább észérvekre fogok támaszkodni.



Szia Berill,

Kérlek észérvekkel magyarázd meg a topik címét.

"A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba"

Miről lesz itt szó?

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 jún 09 cs, 12:58

Ha egy kicsit "visszaléptek" a Jelenlét állapotába, eltávolodtak az egotól, akkor újra olvasva a fentieket nagyon jól látjátok az Ego gyökereit.

Nem is kell más, nem kell nekiesni, vagy büszkének lenni rá, csak látni.

A tanúság magától rendezi a helyzetet.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 01:01

Szép napot Haver,

A CSEND teremtése az igazi spiritualitás.
Te végzed a legértékesebb munkát a neten.





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 01:08

Shaw írta ...

Ha egy kicsit "visszaléptek" a Jelenlét állapotába, eltávolodtak az egotól, akkor újra olvasva a fentieket nagyon jól látjátok az Ego gyökereit.

Nem is kell más, nem kell nekiesni, vagy büszkének lenni rá, csak látni.

A tanúság magától rendezi a helyzetet.


Szia Shaw,

Már megbeszéltük, hogy nem létezik ego.
Miért ne játszhatnánk?

Berillnek igaza van, nem kell komolyan venni semmit.

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 02:25

Shaw írta ...

Ha egy kicsit "visszaléptek" a Jelenlét állapotába, eltávolodtak az egotól, akkor újra olvasva a fentieket nagyon jól látjátok az Ego gyökereit.

Nem is kell más, nem kell nekiesni, vagy büszkének lenni rá, csak látni.

A tanúság magától rendezi a helyzetet.

Jövőt mindennap íród így változásokat akkor eszközölsz közbe amikor akarsz. A forma világban nincs idő és tér sincs (merész kijelentés lenne). Múlt történése azért érdekes mert a jelen jövőjében éled meg a változtatásokat, ami megtörtént az múlt ami megfog történni az is múlt része mert tapasztaltban vagy felőle, és így tudsz változtatni, mert a jövőben képzeled és amikor a jelenbe lépsz nem engeded a történést létre jönni tanulva a múlt hibájából. Jelenben élni és látni a csend fodrozódását igazi kihívás az elme számára, mert jelen tudsz lenni az összes létező eseményben, de a jelenléted erő is egyben mert ha veszély van beletudsz avatkozni tevőlegesen is, megéltetni a lehetetlent.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 09 cs, 10:03

Stefi írta ...

hajni19840203 írta ...

Már kérdeztem Stefit is és Ionont is, de egyik sem válaszolt, pedig érdekelne a válaszuk. Vajon miért is vagytok most itt? Valóban ezért? Óvodásat játszani?


Kedves Hajni,

Te miért vagy itt?
Kérlek válaszolj.

Meghívtak ide, vagy csak meghívás nélkül regisztráltál?
Milyen alapon próbálsz eltessékelni innét bárkit is?
Te vagy itt a tulaj, vagy tulajtárs?

Miért nem lehet valakinek önálló véleménye?
Miért lenne kötelező elfogadni Tolle összes tanítását.
Miért nem szabad véleményt mondani itt Tolléról, vagy akár a te vendégszeretetedről?

Engem úgy hívtak meg ide a - LINK - oldalról.
És téged, hívott ide valaki?

Várom a válaszod, és utána folytathatjuk.

Ok?




Drága Stefi
Kérlek mutass rá nekem, hol melyik leírt szavammal próbállak téged innen eltessékelni.

Csupán feltettem egyetlen kérdést, ami látom érzékenyen érintett téged
A feltett kérdésekből és az arra adott válaszokból is sokat lehet "tanulni"

Írod "Miért lenne kötelező elfogadni Tolle összes tanítását.
Miért nem szabad véleményt mondani itt Tolléról, vagy akár a te vendégszeretetedről?
" Látod éppen ezért is kérdeztem, hogy vajon akkor mi az, ami ide vonzz téged. Csupán kérdezem, ezért kérlek ne kezdj el megint hisztizni!

...és ha már ennyire akarod válaszolok
meghívtak
ezt csak te érezted így, nem próbálkoztam ilyesmivel
nem
ki állította, hogy nem lehet?
ki állította, hogy kötelező
ki állította, hogy nem szabad?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 09 cs, 10:24

Szia Hajni!

Azt hittem, hogy megegyeztünk és egy húron pendülünk. Ne mi erőlködjünk, szavakra ne szavakkal válaszoljunk, hanem hagyjuk a csend átalakító erejét kibontakozni. Nem ezt írtad?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2011 jún 09 cs, 10:29


Szia!
Stefi írta ...

Milyen alapon próbálsz eltessékelni innét bárkit is?


Ezt egy szóval sem mondta. Ezt már a furmányos egód kombinálta ki, ennyi.

Stefi írta ...

Te vagy itt a tulaj, vagy tulajtárs?


Nem az, de a hozzászólásai sokkalta építőbbek mint ami most itt folyik.

Stefi írta ...

Miért lenne kötelező elfogadni Tolle összes tanítását.


Természetesen nem kötelező, mint ahogy itt lenni sem.
Ezt különösen szeretném ha mindenki úgy értené ahogy akarja!

Stefi írta ...

Miért nem szabad véleményt mondani itt Tolléról, vagy akár a te vendégszeretetedről?


Természetesen szabad, de ez a fórum, oldal Tolle-ról szól, nem pedig arról hogy kinek van igaza kinek nem, típusú végeláthatatlan egós vitákról.

Ezt a hozzászólásom nem csak Neked szólt, ne értsd félre.





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 09 cs, 10:30

Berill írta ...


Szia Hajni!

Én szeretem őket, mint minden formát. Nem olyanok, mint saját egonk? Megtanítanak az elfogadás titkára. Én kicsit optimistább voltam, hogy legalább észérveken csak-csak elgondolkodnak. Pl. Ionon a jövőlátásán, vagy a Stefi az ítélkezésen. Kemények, mint a legtöbbünk egoja. Ezért mondom: NEM VAGYOK MÉLTÓ A SZÁNALMUKRA!

Igazad van: Maradjunk csendben!


Egyébként korábban már javasoltam egy zártabb fórumot, ahová tényleg csak az elkötelezettek kapnának meghívót.





"...Ha féltékenység; késztetés a védekezésre vagy a vitatkozásra; igény arra, hogy neked legyen igazad; egy belső
gyerek szeretetet és figyelmet követel; bármilyen érzelmi fájdalom, akkor - bármi legyen is az -
tudd az adott pillanat valóságát, és tartsd szem előtt ezt a tudást! A kapcsolat így a te „sadhanáddá”, spirituális gyakorlatoddá válik. Ha tudattalan viselkedést veszel észre partnerednél, tartsd azt tudásod szerető ölelésében, s így nem reagálsz rá! Tudattalanság és tudás sokáig nem létezhet egyszerre. Még akkor sem, ha a tudás csak a pár másik tagjában van jelen, tehát nem abban, aki a tudattalan cselekedetet megteszi. Az ellenségesség és a támadás mögött lévő energiaforma ugyanis abszolút tűrhetetlennek találja a szeretet jelenlétét. Ha mégis reagálsz partnered tudattalanságára, akkor azzal te magad is tudattalan állapotra „kapcsolódsz” át. De ha azt követően tudatosítod az előbbi reakciódat, akkor semmi sem veszett el!"
Eckhart Tolle



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 09 cs, 10:38

Tudjátok így akkor minden egó, de teszed a dolgaidat amiket sajnos ésszel sokan nem tudnak átlátni, mert a saját életükben nincs szerephelye annak amiben mások élnek, fel nem tudják fogni hogyan tudsz úgy élni, hogy elsődlegesen nem magadért élsz, mert a vant valósítod meg. Amikor a földet vették részemre az ügyvédnek mondtam ha meghalok a földemet mindenki és senki örökölje, azt mondta ilyen nincs, most még mindig gondolkodóban vagyok hogyan tudjam vissza adni a föld bolygónak azt a területet amit most bitorlok. Magadért élsz akkor minden egó az életedben, és nem érted a miérteket, mint itt sem értitek mért van véleményem, irdatlan dologban, nem egy út létezik rengeteg, s ha láttad az utak végtelenjét megérted (igaz nektek minden ego) ébredjetek

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 09 cs, 10:47

Berill írta ...

Szia Hajni!

Azt hittem, hogy megegyeztünk és egy húron pendülünk. Ne mi erőlködjünk, szavakra ne szavakkal válaszoljunk, hanem hagyjuk a csend átalakító erejét kibontakozni. Nem ezt írtad?


Szia
"A Belső Csend! amiből szó, dallam vagy bármilyen forma emelkedik elő ..." emlékszel? ez volt az, ami hiányzott a vitátokból (így éreztem) ezért írtam neked a Csendet

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
hajni19840203, 2011 jún 09 cs, 10:58

ionon írta ...

Tudjátok így akkor minden egó, de teszed a dolgaidat amiket sajnos ésszel sokan nem tudnak átlátni, mert a saját életükben nincs szerephelye annak amiben mások élnek, fel nem tudják fogni hogyan tudsz úgy élni, hogy elsődlegesen nem magadért élsz, mert a vant valósítod meg. Amikor a földet vették részemre az ügyvédnek mondtam ha meghalok a földemet mindenki és senki örökölje, azt mondta ilyen nincs, most még mindig gondolkodóban vagyok hogyan tudjam vissza adni a föld bolygónak azt a területet amit most bitorlok. Magadért élsz akkor minden egó az életedben, és nem érted a miérteket, mint itt sem értitek mért van véleményem, irdatlan dologban, nem egy út létezik rengeteg, s ha láttad az utak végtelenjét megérted (igaz nektek minden ego) ébredjetek


"Tudjátok így akkor minden egó," a vége lemaradt: "és semmi sem az"
már ébredezünk ... talán igen, vagy nem ... de az biztos


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 09 cs, 11:21

Hajni! Te ennyire komolynak láttál? Ez csak egy költői kérdés volt.

Legyünk ilyenek, mint a Hofi egyik gondolata:

A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.

Látod, hogy a szavak mire képesek? Ennyire nem komoly semmi......



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 10 p, 06:59

Tudjátok Tolle azt mondja a fák nem tudnak gondolkodni, téves következtetés még beszélni is tudnak, és az állatokra is ezt mondja. Meg a meditációt hagyd el. olyan ez mint a szervezetedben lévő vér áramlása, ha nincsenek növények és állatok meg meditáció nincs élet sem.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 10 p, 12:31

Berill írta ...


Egyébként korábban már javasoltam egy zártabb fórumot, ahová tényleg csak az elkötelezettek kapnának meghívót.



Ez tényleg bölcsességre vall.

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 10 p, 01:12

ionon írta ...

Tudjátok Tolle azt mondja a fák nem tudnak gondolkodni, téves következtetés még beszélni is tudnak, és az állatokra is ezt mondja. Meg a meditációt hagyd el. olyan ez mint a szervezetedben lévő vér áramlása, ha nincsenek növények és állatok meg meditáció nincs élet sem.


A "mostban" nincs Élet.
Ha a "mostban" maradsz kiléptél az Élet áramából.
Elveszítetted az emberi teremtő képességedet, visszasüllyedsz az állati szintre.




Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
timeless, 2011 jún 10 p, 01:29

Akkor jöjjön ami még nem volt!

Elég érdekes hozzászólások voltak mostanság ahol páran az igazukat vagy ahogy mondanák 'AZ igazságot' hangoztatják.
A másik észrevételem, hogy vannak akiknek vesszőparipája Tolle állításainak, tanításának félremagyarázása ill. kétségbe vonása. Nem lenne ezzel semmi baj ha igazak lennének ezek a megnyilvánulások. Viszont néha -már elnézést- olyan badarságokat állítanak Tolle nevében amiknek abszolút semmi alapjuk nincs. Pontosítva, a saját nézőpontjukat tüntetik fel becsomagolva.

Ezeket a saját meglátásokat célszerűbb lenne olyan helyen firtatni ahova valók.
Ez a weboldal nem tartozik azon helyek közé!
Ez a Tolle kedvelők számára van fenntartva, nem pedig az ellentábor részére. Szint úgy nem az 'xy' hitrendszert, és saját igaznak vélt látásmódot vallóknak.
Természetesen nyugodtan mondja el minden más beállítottságú egyén a véleményét, de máshol. Itt ez a fajta hozzáállás nincs szívesen látva.

Ezt lehet első és egyben utolsó jelzésnek is venni. Ez után egy e-mail fog menni az érintettnek amiben megköszönjük eddigi hozzászólásait és megszüntetjük tagságát.

Ezekkel nem kell egyetérteni, mint ahogy itt lenni sem kell.

Fenti írásom akinek nem inge ne vegye magára.
Akire viszont vonatkozik annak fel is út meg le is út.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2011 jún 11 szo, 12:40

timeless írta ...

Akkor jöjjön ami még nem volt!

Elég érdekes hozzászólások voltak mostanság ahol páran az igazukat vagy ahogy mondanák 'AZ igazságot' hangoztatják.
A másik észrevételem, hogy vannak akiknek vesszőparipája Tolle állításainak, tanításának félremagyarázása ill. kétségbe vonása. Nem lenne ezzel semmi baj ha igazak lennének ezek a megnyilvánulások. Viszont néha -már elnézést- olyan badarságokat állítanak Tolle nevében amiknek abszolút semmi alapjuk nincs. Pontosítva, a saját nézőpontjukat tüntetik fel becsomagolva.

Ezeket a saját meglátásokat célszerűbb lenne olyan helyen firtatni ahova valók.
Ez a weboldal nem tartozik azon helyek közé!
Ez a Tolle kedvelők számára van fenntartva, nem pedig az ellentábor részére. Szint úgy nem az 'xy' hitrendszert, és saját igaznak vélt látásmódot vallóknak.
Természetesen nyugodtan mondja el minden más beállítottságú egyén a véleményét, de máshol. Itt ez a fajta hozzáállás nincs szívesen látva.

Ezt lehet első és egyben utolsó jelzésnek is venni. Ez után egy e-mail fog menni az érintettnek amiben megköszönjük eddigi hozzászólásait és megszüntetjük tagságát.

Ezekkel nem kell egyetérteni, mint ahogy itt lenni sem kell.

Fenti írásom akinek nem inge ne vegye magára.
Akire viszont vonatkozik annak fel is út meg le is út.



egyetértek. volt egy-két fura hozzászólás, de ez nem probléma(semmi sem az).
a fórumot látogatok ébredező lények,
ami azt jelenti, hogy az egó párszor megnyilvánul. ez is hozzátartozik a tudatosodás folyamatához.
érdemes minden fórumba írt hozzászólás előtt 5 percig figyelni a légzést. tudatosan lélegezni.
ezáltal megváltozik a hozzászólás minősége. az valóban jó lenne, ha ez fórum csak Tolle tanításaival foglalkozna. nincs is szükség másra. mindegyik tanító ugyanazt tanítja, mint Tolle.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 11 szo, 11:14

timeless írta ...

Akkor jöjjön ami még nem volt!

Elég érdekes hozzászólások voltak mostanság ahol páran az igazukat vagy ahogy mondanák 'AZ igazságot' hangoztatják.
A másik észrevételem, hogy vannak akiknek vesszőparipája Tolle állításainak, tanításának félremagyarázása ill. kétségbe vonása. Nem lenne ezzel semmi baj ha igazak lennének ezek a megnyilvánulások. Viszont néha -már elnézést- olyan badarságokat állítanak Tolle nevében amiknek abszolút semmi alapjuk nincs. Pontosítva, a saját nézőpontjukat tüntetik fel becsomagolva.

Ezeket a saját meglátásokat célszerűbb lenne olyan helyen firtatni ahova valók.
Ez a weboldal nem tartozik azon helyek közé!
Ez a Tolle kedvelők számára van fenntartva, nem pedig az ellentábor részére. Szint úgy nem az 'xy' hitrendszert, és saját igaznak vélt látásmódot vallóknak.
Természetesen nyugodtan mondja el minden más beállítottságú egyén a véleményét, de máshol. Itt ez a fajta hozzáállás nincs szívesen látva.

Ezt lehet első és egyben utolsó jelzésnek is venni. Ez után egy e-mail fog menni az érintettnek amiben megköszönjük eddigi hozzászólásait és megszüntetjük tagságát.

Ezekkel nem kell egyetérteni, mint ahogy itt lenni sem kell.

Fenti írásom akinek nem inge ne vegye magára.
Akire viszont vonatkozik annak fel is út meg le is út.



Kedves Fő Admin!

Erre a szintre a politikusok is képesek, de lehet hogy többre is.

Kérlek szüntesd meg a tagságomat.

Örömteli napot


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 11 szo, 12:37

timeless írta ...

Akkor jöjjön ami még nem volt!

Elég érdekes hozzászólások voltak mostanság ahol páran az igazukat vagy ahogy mondanák 'AZ igazságot' hangoztatják.
A másik észrevételem, hogy vannak akiknek vesszőparipája Tolle állításainak, tanításának félremagyarázása ill. kétségbe vonása. Nem lenne ezzel semmi baj ha igazak lennének ezek a megnyilvánulások. Viszont néha -már elnézést- olyan badarságokat állítanak Tolle nevében amiknek abszolút semmi alapjuk nincs. Pontosítva, a saját nézőpontjukat tüntetik fel becsomagolva.

Ezeket a saját meglátásokat célszerűbb lenne olyan helyen firtatni ahova valók.
Ez a weboldal nem tartozik azon helyek közé!
Ez a Tolle kedvelők számára van fenntartva, nem pedig az ellentábor részére. Szint úgy nem az 'xy' hitrendszert, és saját igaznak vélt látásmódot vallóknak.
Természetesen nyugodtan mondja el minden más beállítottságú egyén a véleményét, de máshol. Itt ez a fajta hozzáállás nincs szívesen látva.

Ezt lehet első és egyben utolsó jelzésnek is venni. Ez után egy e-mail fog menni az érintettnek amiben megköszönjük eddigi hozzászólásait és megszüntetjük tagságát.

Ezekkel nem kell egyetérteni, mint ahogy itt lenni sem kell.

Fenti írásom akinek nem inge ne vegye magára.
Akire viszont vonatkozik annak fel is út meg le is út.


Igen egy tanítás nem tudja megállni a helyét a kérdések özönében, ettől egyből begubódzik és belterjessé válik És mikor a fő szempont az ego letörése a most megélése közben, ahol véleményekre nincs szükség, mert a hibákat én nem látom de te a több szempont alapján észre veszed. mi az ha nem ego ami elől elmenekülsz kizárva a változásod reményét. Akkor eljő a "New Communism" rendszere......Szabadság, elvtársak, erőt, egészséget, bort, búzát, Cavintont. Minden tanításnak kikel állni a vélemények ütköztetését így volt és így lesz azok akik nem merik vállalni nincs ott az egyetemlegesség a tanításukban. Tolle ütközteti a tanítását más tanításokkal szemben neki szabad, és amit ti a nevében tesztek megint szabad, fogalmazzátok meg magatok számára kik is vagytok tulajdonképpen MOST MEGÉLÉSE KÖZBEN.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 11 szo, 12:39

Oszt azt teszel velem amit akarsz, a változás hamar életed része lesz, nem tudsz ellene tenni semmit sem, de igen változnod kell. Agyő barátaim azt hiszem az EGO fellegvárában ez volt az utolsó szavam a MOSTBAN

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2011 jún 11 szo, 02:09

A fákról és erdőről másképpen…

A fáknak és az erdőnek minden ősi tanításban és mitológiában kiemelt jelentőséget tulajdonítottak. Hogy ne menjünk messze, a magyar és rokon népek mitológiájában, meséiben kiemelt jelentőségű szerepet kap az égig érő fa, az életfa, amely összeköti az eget és a földet, ágain hordozza a különböző világokat és létraként lehetőséget arra, hogy ágain felkapaszkodva eljussunk önmagunkhoz, a beteljesedéshez, az önmagunkkal való újraegyesüléshez. Az életfa élethű és stilizált ábrázolása azonban már az őskortól kezdve számos további nép ábrázolásában és meséiben feltűnik. A kínai eredetű chi kung mozgás-és meditációs gyakorlatok és egyik legalapvetőbb gyakorlata az un. „nagyfa” gyakorlat. Minden chi kung iskola gyakorlatsorában megtalálható valamilyen formában és célja az ember életének és egész-ség-ének fenntartásához szükséges energiák begyűjtése. Ebben a rövid cikkben arra keressük a választ, hogy miért ilyen kiemelt jelentőségűek a fák, mi az erdők szerepe, ha nem csak azok biológiai és anyagi létben betöltött szerepét, hanem energetikai, spirituális, ezoterikus jelentőségét is figyelembe vesszük…

A spirituális világ „amint fent úgy lent…” alaptörvénye egy másik gondolkodási módon az un. analógiás gondolkodáson alapul. Azt fejezi ki, hogy az egyes jelenségek azonos módon jelennek meg a különböző szinteken. Így az anyagi világ megnyilvánulásai – eltérő megjelenési szinten – de mutatják a lelki (energetikai) vagy szellemi (információ) szintű megnyilvánulások tulajdonságait. Ebből az következik, hogy pl. a fák magasabb szintű szerepéről információkat szolgáltatnak azok az anyagi szintű megnyilvánulások, szerepek és feladatok, amelyeket a fák és erdők a Föld ökológiai rendszerének fenntartásában betöltenek.

Mi ez a legfontosabb szerep? Röviden szólva az átalakítás és a kommunikáció (kapcsolatteremtés). A növények – és hajdan-volt tömegénél, borítottságánál, élettartamánál és aktív biológiai felületénél fogva – az erdő legnagyobb jelentősége az, hogy a szervetlen anyagból szerves anyagot állít elő. A földből –a gyökérzeten át - felszívott víz és ásványi anyagok, valamint a koronáján keresztül a légkörből felvett széndioxid és egyéb légnemű anyagok felhasználásával e szervetlen anyagokból szerves anyagot – saját testét – állítja elő. Vajon hányan gondoltunk bele abba a ténybe, hogy ez a folyamat gyakorlatilag az ÉLET teremtését, létrehozását ismétli meg évmilliók óta folyamatosan és szünet nélkül? A fák belső alkímiai vegykonyhájában alakul ki az ÉLET nap-mint-nap. Mi ez, ha nem az egyik legnagyobb csodája a természet működésének? Igazi alkímia, legalább olyan jelentőségű mint amit az emberi alkímikusok az „aranycsinálás” során próbálnak előállítani. Vajon ez nem lehet, hogy ez is a „bölcsek kövének” egy darabja? (Persze ehhez azért hozzá kell tenni, hogy az igazi alkímikusok sem a fizikai szintű világban dolgoznak és az igazi cél nem a fizikai „arany” előállítása.)

A gondolatmenetet tovább folytatva akaratlanul is fel kell lépnünk egy magasabb szintre. Tudniillik, hogy az élethez az anyagon kívül valami más is kell. Ez ma már közhelyként tartható nyilván, hogy a lélek nem csak az ember sajátja. Minden élőlényben – így a növényekben is – megtalálható és tetten érhető működése. Ha ez azonban igaz, akkor az előbb felvázolt – látszólag teljesen anyagi szinten lezajló – átalakító folyamat következménye, hogy valahogyan ez a „lélek” a folyamat részeként megjelenik. És ha ez továbbra is igaz, akkor itt már egy olyan igazi alkímiai folyamatnak vagyunk a tanúi, amely biológiai eszközökkel nem magyarázható meg. Megjelenik a folyamatban valamilyen információ, esetleg energia, amely egy óriási minőségi ugrást okoz a folyamatban. De még ha a lélek koncepciójában nem is hiszünk, akkor is előttünk áll az Élet "előállításának" mindennapos csodája, egy alapjaiban új minőség, információ megjelenése. Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

A továbbgondoláshoz szerencsére előttünk állnak azok a – teljesen még meg nem értett – ősi tanítások, mitologikus gondolatok, amelyek közelítő magyarázatot adhatnak a jelenségre. Miért ÉLETfa? Talán mert ÉLETET ad? ÉLETET hoz létre? Az életfa jelentősége, hogy összeköti az eget és a földet. Mintegy létraként, átjáróként szolgál ég és föld – átvitt értelemben az anyagi világ (földi megnyilvánulás) és a szellemvilág (égi, kozmikus megnyilvánulások) között. Többek között a magyar népmesék rejtett értelmezésének feltárása vezetett el annak a felismeréséhez, hogy ezek a mesék gyakorlatilag az ember életfeladatának az ősi, paradicsomi egységbe való visszatérésnek és szellemi-testi egyesülésének folyamatát mutatják. Felmászva az életfára és azok ágain – különböző világokon keresztül - megküzdve saját árnyoldalának démonaival (sárkányok) végül a főhős eljut a fa csúcsára, ahol egyesül élete szerelmével, pontosabban saját magával és EGÉSZ-szé válik.

Még közelebb kerülünk a megfejtéshez, ha a – már említett – chi kung „nagyfa” gyakorlatait elemezzük. Itt nem titkolt szándéka a gyakorlónak, hogy olyanná akar válni, mint a fa. Azokkal a tulajdonságokkal szeretne rendelkezni, mint egy öreg, sokat tapasztalt, de rugalmas, minden időjárási viszontagságnak ellenálló és – kiemelten - ÉLETet adó fa. A kínai kozmológia szerint ugyanis a – fákhoz hasonlóan – ég és föld között ott az ember. Életét, energiáit az égi és földi energiák határozzák meg. Az égi és földi energiák megfelelő arányú keveréke alkotja az embert. Átvitt értelemben az égi energiák a szellemi energiákat (szellem) a földi energiák az anyagi energiákat (anyag) jelentik. És valóban az ember a szellem és anyag egységeként létezik földi megnyilvánulásaiban. Mit akar az ember tehát a „nagyfa” gyakorlattal? Közvetlenül felvenni a földi és égi energiákat saját magában összekeverni és létrehozni azt az „titkos” alkímiai folyamatot, amelyet a fák évmilliók óta végeznek az ÉLET létrehozásával. És valóban minden vallási és ezoterikus tanításnak ez az alapvető célja saját magunkban megtalálni az egységet, megtalálni saját életünket és az elveszett „aranykor”-t.

A feltöltődésnek egy másik – sokkal egyszerűbb – gyakorlata mindenki által elvégezhető és eredménye megtapasztalható. Egyszerűen oda kell állni egy idős – számunkra vonzó fa elé, megérintve két kezünkkel annak törzsét. Nem kell hozzá hosszú idő, hogy érezzük a feltöltődést, hogy megtelünk energiával, életerővel és szeretettel. Érdemes kipróbálni. Még jobb, ha a gyakorlat közben tudatosan is ráhangolódunk a fa energiáira és kérjük tisztítsa meg energiarendszerünket, töltsön fel számunkra szükséges energiával.

Az újabb ezoterikus vizsgálatok és intuitív sugallatok még egy újabb gondolatot tettek ehhez hozzá, illetve erősítettek meg. Ez a kommunikáció témaköréhez tartozik. A fák nem csak összekötik az eget és a földet, hanem kommunikálnak is ezzel a szellemi világok és az anyagi sík között. Képesek információt lehozni a szellemi síkokról és azt raktározni (kb. úgy, mint egy számítógép háttértárolója). Ezek az információk a fákkal való kapcsolat révén az ember számára is elérhetők. Ez lehet, hogy sokak számára elég misztikusan hangzik, de a fákkal való kapcsolatteremtés során – elsősorban intuitív képek formájában – ezek a tárolt tartalmak hozzáférhetők. Tömegénél, hosszú életciklusánál és a Földet behálózó hálózatánál fogva az erdő (fák egymáshoz kapcsolódó szisztematikus hálózata) a szárazföldi élet legnagyobb információ-gyűjtő helye és -forrása.

Volt… Egészen addig, míg az ember mindezeket fel nem ismerve, figyelmen kívül hagyva át nem alakította Földünk felszínét. Az első és legfontosabb változás, hogy a szárazföldeket egykor folyamatosan borító erdőtakaró gyakorlatilag megszűnt. Az egykor összefüggő és gyakorlatilag fizikai kapcsolatban lévő fák hálózata egy kilyuggatott, kis, elemi foltokra összezsugorított szitává vált, melyben ma már több a lyuk, mint az anyag. A kapcsolat az egyes elemek között megszakadt, az információ áramlása megtört. A még megmaradt erdőfoltok átalakításával tovább romlott az egyes erdőrészek információ gyűjtő-, tároló és „ÉLET előállító” képessége. Az egyes fák korának drasztikus csökkenése, az erdők stabilitásának szemmel követhető hanyatlása, az ideiglenesen előállított erdőtlen foltok (tarvágások) további felületcsökkentő hatása, az új fák „szocializálását” elősegítő folyamatos erdőborítás és „egyed-nevelés” hiánya mind e funkciók csökkenését, degradálódását és ezzel az Természet és az Ember létfeltételeinek hihetetlen romlását idézték elő.

A Természet és benne az erdők, a fák mind az Ember fejlődését szolgálják. Arra teremtettek, hogy segítenek az Ember számára bejárni azt az utat, amely céljait, az EGY-SÉG-be való visszatérését szolgálja. Tanítanak minket és segítséget adnak, de mi egy más utat választottunk. Teremtőként - saját jó vagy rossz sorsunk megteremtőjeként - azonban úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem az egység felé vezető úton haladunk és ehhez az erdőknek és fáknak nem az itt leírt szolgáltatása a fontos. Durván és kérlelhetetlenül csak a kinyerhető anyagi javakra koncentrálunk, mely a Természet jelenlegi helyzetét idézte elő. Lassan ideje lenne – saját jól felfogott érdekünkben – felülvizsgálni meggyökeresedett álláspontunkat és – az eredendően vállalt céljainknak megfelelően tevékenykedni és kezelni a ránk bízott Javakat.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 11 szo, 09:42

A sok felesleges és félreérthető szöveg után egy kis képnyelv a tértudatosságunk masszírozásához:



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 15 sze, 11:24

Úgy néz ki, hogy az előző tárhely megszűnt. Majd javítom.

Egy másik gondolat képnyelvben:



A természet lenyűgöző formái spontán kialakíthatják a figyelő tudatosságot. Pl. az előző hozzászólásomban belinkelt kép térábrázolása, vagy az itt látható kép felhő alakzatainak gazdasága a tértudatosságot. Vagyis remélem, hogy többségünkben hasonló folyamatot indítanak el. A képek nem tökéletesek!

Mivel életünk nagy része munkával telik, az enyém is, és sokszor azon veszem észre magam, hogy a munkám eredmény orientáltsága (céltudatosságom) maga alágyűri a most tudatosságomat. A „gyümölcs” lesz a fontos és nem a az odavezető út.
Ilyenkor három dolog szokott a fejemben járni:

- Bármit is csinálok, mindenben ott van a megnyilvánulatlan. Tudatosság kérdése csak. Idevág Tollénak a következő idézete is: Minden pillanat a legjobb!
- Munka a legjobb alakalom testtudatosság gyakorlására is. Mindes egyes mozdulatom akár egy-egy ászanának is megfelel, és a figyelmem egy részét meghagyom a belső testemen.
- A teljes tudatosság pedig az, amikor a munkám során kialakult formákban gyönyörködhetem. Nem a „gyümölcsön” jár az eszem folyton, mert az csak másodlagos cél. És ha esetleg nem úgy alakul a munkám, ahogy elképzeltem, akkor Edisonról szóló következő anekdota illik ide: „Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.”

Kérdezhetnétek, hogy az előbbi munka tudatosságról szóló szócséplésemnek mi köze a képhez? Számomra a szőlősorok, mint emberi kéz alkotása, egyfajta rendet szimbolizálnak. Vezetik, megragadják és megnyugtatják a szemet, ezzel is tudatosságot elvonva az elmétől. És nem utolsó sorban tovább viszik a tudatosságot a tértudatosság felé, az égbolt felhő és fény játékára.

Hú de nem szeretem a sok szöveget! Ha jó a fotó, akkor magáért beszél….

Tolle mintájára és egy kis túlzással: Stillness speaks – photos enlighten.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2011 jún 15 sze, 04:39

"A sok felesleges és félreérthető szöveg után egy kis képnyelv a tértudatosságunk masszírozásához."

Jó ötlet.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Nati, 2011 jún 15 sze, 07:34

Berill, ezek saját képek?
Csodálatosak

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 jún 15 sze, 11:48

Nati írta ...

Berill, ezek saját képek?
Csodálatosak


Szia Nati!

Igen. Köszönöm szavaidat. Mostanában nem láttalak itt!


Ezért egy kis ráadás. A naplemente mindig ámulatba tud ejteni:



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 aug 25 cs, 08:39

Ma kaptam egy jelenlét emlékeztetőt Tollétól. Gondolom ti is feljelentkeztetek rá. Csak most vettem észre, hogy egy picit összecseng e fórum nevével és témájával. Tolle emlékeztetője angolul így hangzik: Present Moment Reminder
A mostani emlékeztető tartalma angolul a következő:

"Use whatever challenge comes into your life as a kind of fuel for the flame of consciousness. That is done through surrender to what is. Some people may need more of that than others. If you choose presence in your daily life you may not need the drastic challenges."

Szó szerint nem fordítanám le. Talán akad itt valaki, aki szépen le tudja fordítani!

A lényege, hogy az embernek kisebb-nagyobb kihívásokra van szüksége. A kihívások a tudatosság egy fajta hajtóanyaga. A kulcs, mint minden másnak, hogy megadod magadat annak, ami van. Ha jelenlétet választod a hétköznapokban is, akkor nincs szükséged drasztikus kihívásra.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 aug 25 cs, 03:47

Szerintem minden pillanat kihívásként jelentkezik az ember életében, hogy ott legyen, jelen legyen.
Így tehát az egész élet egy nagy kihívás, mely arra késztethet, hogy a jelenlét egyre dinamikusabb erőterét hozzuk be ebbe a világba!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 aug 25 cs, 07:48

Szia Shaw!

Nagyon tetszik a megközelítésed. Hasonló, mint a többi tollei elme paradoxonok. Sokunk kihívás keresők, és ha már azok vagyunk, akkor miért ne tekinthetnénk a jelen pillanat megvalósítását is annak. Valóban motiváló hatású.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 aug 27 szo, 09:55

Nekem már csak egy kérdésem van. Ugyanabban a csónakban evezgetünk? Aki nem biztos benne, kattintson a következőre!

vitorlás


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2011 aug 27 szo, 02:14

Berill írta ...

Nekem már csak egy kérdésem van. Ugyanabban a csónakban evezgetünk? Aki nem biztos benne, kattintson a következőre!



Az egy csónakban evezés az ego műfaja, legalábbis úgy gondolom.
A csónakban együtt vagyunk, az egyik teljes erővel evez, hajt, hogy elérje a célt, a másik a partot nézegeti és azon ábrándozik de jó lesz majd kikötni stb. Tehát mindenki csinál valamit.

Szerintem a tudat inkább egy szabad madár, amely a nemcselekvéssel vonzza magához a célját.
Persze sok szabad madár lehet egyszerre fent az égen!!


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2011 szept 04 v, 06:48

Az evezgetéssel nem erre szerettem volna utalni, hanem inkább a kis vitorlás elnevezésére, és arra, amit az számunkra jelent: átadni magunkat a pillanatnak, a mostnak.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
valedon, 2011 nov 29 k, 07:04

Stefi írta ...

ionon írta ...

Tudjátok Tolle azt mondja a fák nem tudnak gondolkodni, téves következtetés még beszélni is tudnak, és az állatokra is ezt mondja. Meg a meditációt hagyd el. olyan ez mint a szervezetedben lévő vér áramlása, ha nincsenek növények és állatok meg meditáció nincs élet sem.


A "mostban" nincs Élet.
Ha a "mostban" maradsz kiléptél az Élet áramából.
Elveszítetted az emberi teremtő képességedet, visszasüllyedsz az állati szintre.





Kedves Barátom!
Kiléptél? Miből léptél ki? Az élet áramából? Mikor áramlik, honnan és hová?
Elveszted az emberi teremtőképességedet? Mikor tudsz valamit csinálni? Holnap teremtesz? Netán tegnap előtt teremtesz? Vagy inkább most teremtesz? Hogy fogalmazol mikor valaki megkérdezi hogy mit csinálsz? Tanulok. Nem tanultam. nem tanulni fogok.. tanulok. Az élet áramából kilépsz. Visszasüllyedsz állati szintre... szóval az állatok nem élnek. Ezek szerint semmi sem él csak a múlt és a jövő. Erről pedig te is tudod hogy nem igaz. A gondolataid tele vannak paradoxonokkal.



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
LajosE, 2012 febr 11 szo, 09:15

Remélem:

...A Lét tudatossága érzékelésed részévé
vált. Az időtlen dimenzió egy másfajta tudást tesz lehetővé, olyant, amely nem „öli” meg
a minden lényben és minden dologban élő lelket. Olyan tudást, amely nem rombolja le
az élet szentségét és misztériumát, hanem mély szeretetet és tiszteletet hordoz minden
iránt, ami van. Olyan tudást, amelyről az elmének halvány fogalma sincs!
Az elme nem ismerheti meg a fát. Ő csak tényeket vagy információt tudhat meg a fá-
ról. Az elmém nem ismerhet meg téged, csak címkéket, ítéleteket, tényeket és vélemé-
nyeket tudhat meg rólad. Kizárólag a Lét ismer közvetlenül!
Van helye az elmének és az elme tudásának is. A napról napra megélt, gyakorlati világunkban.
...Amire szükség van, és amivel foglalkozunk, az a tudatosság tartós átváltá-
sa....

Tedd szokásoddá, hogy elvonod figyelmedet a múltról és a jövő-
ről, amikor csak nincs rájuk szükséged! Életed hétköznapjaiban is oly gyakran lépj ki az
idődimenzióból, amilyen gyakran csak lehet! Ha nehéznek találod, hogy direkt módon lépj be a mostba, akkor kezdd azzal, hogy megfigyeled elméd szokásos hajlamát,
ahogy igyekszik elszökni a mostból...

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 17 p, 08:54

Sziasztok!

Kedves Berill.
Olvastam bejegyzéseidet, és nagyon mélyen áthatott amiket írtál.
Szeretnék én is ilyen mélységekbe eljutni ahová te is, csak még én nagyon kezdő vagyok ezen a téren.
Abban szeretnék tőled segítséget kérni, hogy hogyan meditálhatnék helyesen, hogy teljesen lecsupaszodjam és megfürödhessek a szeretet tavában, ahogy egyik bejedzésedben olvastam.
Remélem még benézel erre a fórumra, és tudsz nekem ebben segíteni.
Segítségedet előre is köszönöm.
Sándor

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 febr 18 szo, 09:18

Kedves Sándor!

A meditáció technikájáról és tudnivalóiról a 2010. április 22. üzenetben mindent leírtam, amit tudok róla.

A helyedben éber figyelőként ezeket a gondolataidat, vágyaidat - a többivel együtt - hagynám tovább szállni:

"Szeretnék én is ilyen mélységekbe eljutni ahová te is"
"csak még én nagyon kezdő vagyok ezen a téren"
"Abban szeretnék tőled segítséget kérni, hogy hogyan meditálhatnék helyesen, hogy teljesen lecsupaszodjam és megfürödhessek a szeretet tavában"



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2012 febr 18 szo, 11:26

Berill írta ...

Kedves Sándor!

A meditáció technikájáról és tudnivalóiról a 2010. április 22. üzenetben mindent leírtam, amit tudok róla.

A helyedben éber figyelőként ezeket a gondolataidat, vágyaidat - a többivel együtt - hagynám tovább szállni:

"Szeretnék én is ilyen mélységekbe eljutni ahová te is"
"csak még én nagyon kezdő vagyok ezen a téren"
"Abban szeretnék tőled segítséget kérni, hogy hogyan meditálhatnék helyesen, hogy teljesen lecsupaszodjam és megfürödhessek a szeretet tavában"




Berill meglátta a lényeget. Ezek a gondolatok nem Te vagy.
Hagyd el ezeket a gondolatokat. Ha nagyon ragaszkodnak hozzád, akkor irány
Byron Katie: 4 Kérdés(ez Eckhart Tolle tanításainak gyakorlati alkalmazása).


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 20 h, 06:49

Kedves Berill és András!


Köszönöm a válaszokat, ebből azt vontam le, hogy van még mit tanulnom!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 febr 20 h, 09:37

Kedves Sándor!

Ha így érzed, akkor mindig lesz tanulni valód.

"ebből azt vontam le, hogy van még mit tanulnom"

Ezt a gondolatodat is engedd tovább szállni és az utána jövőket szintén. Ezek a gondolatok csak elválasztanak attól, ami lényegében vagy. Ezen nincs mit tanulni, se gyakorolni! Ha esetleg úgy éreznéd, hogy nem tudod megvalósítani a gondolatmentes állapotot, akkor ahogy Tolle mondaná: "Fogadd el azt, hogy nem tudsz a mostban lenni." A kulcs, amit Te magad tudsz megtenni, az éber, figyelő tudatosság "központodba" emelése és ott tartása.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 22 sze, 06:19

Kedves Berill!



Köszönöm ismét válaszod!
Lenyűgöz engem, hogy milyen bölcsen tudsz válaaszolni nekem, remélem el tudok én is jutni ebbe az állapotba, ahová te nap mint nap be tudsz lépni.
Nekem valohogy nem jön össze.
Lehet, hogy az a baj, hogy túlságosan eröltetem a dolgot?

Üdv: Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 22 sze, 06:23

Még egy kérdésem lenne.
Eckhart Tolle nem jön a közeljövőben Magyarországra?
Vaagy lehet ez nem a legjobb kérdés?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 febr 22 sze, 09:33

Kedves Sanyi!

Ha tényleg ennyire bölcs lennék, akkor nem írnád ezt: "Nekem valohogy nem jön össze."

Látod mennyire nem komoly a formavilág! Egyikünk számára bölcsesség, másikunknak pont az ellenkezője lehet valami.
Ezért is ne a gondolataiddal azonosítsd magad, hanem az éber megfigyelővel. Ez a figyelő tudatosság csak figyeli az érzéseket és gondolatokat, nem azonosul velük, hagyja tovább repülni őket. Ahogy jöttek, úgy el is mennek.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Khadaji, 2012 febr 23 cs, 12:29

Alex7319 írta ...

"remélem el tudok én is jutni ebbe az állapotba, ahová te nap mint nap be tudsz lépni.
Nekem valohogy nem jön össze.
Lehet, hogy az a baj, hogy túlságosan eröltetem a dolgot?"


No erről van szó. El akarsz érni valamit, el akarsz jutni valahová, majd egyszer el akarsz érni valamit.
Ez csak egy trükk amire rá kell jönni, át kell látni rajta.
Olyan mintha azt mondanád el akarsz jutni oda ahol most vagy. Körbe-körbe rohangálhatnál a világban, akkor is csak ott lennél ahol éppen vagy.
Már ott vagy, mindig is ott voltál, nem is lehetsz soha máshol. Itt vagy, itt és most, a jelenben.
Gondolkodol a múltról, tervezgeted a jövőt, de mindig csak egy valami létezik, az örök jelen.
Ahhoz hogy erre rájöjj nem kell bölcsesség, nem kell semmiféle felhalmozott tudás, egyszerűen csak vedd észre a trükköt és nevess rajta.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 24 p, 01:18

Először is köszönöm a válaszokat!

Lehet hogy az a baj, hogy Rhonda Byrne A titok című könyvét is olvasom, és az bezavar nállam?
Meg szoktam még a Táltos Kovács Magyar András tanításait is olvasni.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 febr 29 sze, 02:18

Srácok mi ez a nagy csönd?

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
jarasiteri, 2012 márc 02 p, 07:04

Ez a csönd nem szólal meg.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 márc 09 p, 09:33

Sziasztok!

Azt várom, hogy elmondjátok véleményeteket amit legutóbb írtam, hogy amiket még olvasgatok plusszban, azok jók vagy nem jók a ti véleményetek szerint?

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 márc 09 p, 12:08

Szia Sanyi!

Ez a Te döntésed.

Egyrészt, ha általa könnyedén a jelenlétben találod magad, akkor több mint valószínű, hogy az elme mögötti megnyilvánulatlant tükrözi. A csapda, hogy könnyen a külső tényezők rabjává válik az ember. Egy jó fajta kupica kisüsti szilvapálinka is könnyedén elrepíthet, de ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy a tudat felettibe vagy az alattiba. Másrészt pedig egy picit Tőled is függ: Kereső üzemmódba vagy? Útjelző táblákat gyűjtögetsz? A kivetített vágyaidat akarod valóra váltani spirituális köntösben? Az önmagunkhoz való őszinteség és egy kis figyelő tudatosság sosem árthat ilyen helyzetekben. Bármi lehet jó vagy rossz, de semmi sincs önmagában, amely jó vagy rossz lenne.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
András, 2012 márc 09 p, 03:39

Sanyi honnan tudná itt bárki is, hogy Neked mi a jó?
A Titkot és az összes többi spirituális,ezoterikus könyvet,maszlagot felejtsd el.
- LINK -
Azok csak arra jók, hogy az egódat spirituális álomba ringassa. Persze én is agykontrollal kezdtem.
A valóság a jelenlét és a tudatosság. A valóság nem tiszteli a spiritualitást. Ne keress tovább. Megérkeztél. Olvass minden nap Eckhart Tolle: Most hatalma könyvéből. Ha jelenlétbe élsz, azt lehet nevezni vonzás törvényének. Minden magától érkezik meg hozzád, amikor már
nem küzdesz érte. Eckhart Tolle és/vagy Byron Katie munkássága bőven elég. Nem biztos, hogy jó ha egyszerre sok mindennel ismerkedsz. A Titok és Táltos helyett menj el inkább csajozni.
Jobban jársz. De közbe legyél tudatos. A tudatosság minden szomorúságot,szenvedést szétéget.





Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 márc 11 v, 08:26

Egy kis Böjte:

http://bicske.blog.hu/2012/03/01/ennyi_763

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 márc 12 h, 03:23

Sziasztok Berill és András!

Andrásnak csak annyit boldog házasságban élek, és még véletlenül sem jutott eszembe, hogy elmenjek csajozni!

Berill köszönöm az útbaigazítást,ezek szerint fogok tovább éllni!:)

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 márc 20 k, 07:40

Sziasztok!

Lehet, hogy nem ide vág amit most írok.
Csak azért írom le, hogy régen is voltak nagyon bölcs megvilágosodott emberek.
Akitől most idézek az i.e.-10-ben az esszénusok vezető tanítója volt.
Az esszénusokról annyit kell tudni, hogy egy megvilágosodott nép volt a régi Palesztína területén.
Íme az idézet. "Nem a testet kell megtisztítani, hanem az áhító lelket. A lélek nyugtalan a pusztulásra rendeltetett testben, szabadulni szeretne, és minél több kín gyötri azt, ami esendő, annál közelebb érzi magát hallhatatlan Termtőjéhez."
Szóval csak szeretném tudni mi a véleményetek erről a kis idézetről, ti nagy bölcs emberek!

Üdv: Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Johanna, 2012 márc 20 k, 08:00

Kedves Sanyi!

Én azt hiszem ide vág, amit idéztél...És nem tartalmaz semmi újat, ahhoz viszonyitva, amit kereső emberként eddig is tudtam.

A világnak az a dolga, hogy csalódást okozzon, ezáltal szenvedést és elinditson magad felé.
Nyugtalan a mi szivünk, amig Benned meg nem nyugszik Uram, mondja már Szent Ágoston és vele együtt még sokan mások, akik ezt már megtapasztalták.

Mindig is voltak egyszerű, alázatos tanitók, akik a kinyilatkoztatás fényében oktatták a rá
juk bizott lelekeket és szolgálták vele az örök jót. Ezek tudománya annyira azonos, hogy csak a homályt kutató szem véli látni közöttük a rangsort.

Nekem erről a dologról ez a véleményem, viszont nem vagyok bölcs...ha ez esetleg kizáróok volna.

üdv Johanna


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 márc 21 sze, 12:19

Kedves Johanna!

Köszönöm a válaszod!
Ebből is csak tanulni tudok, és várom a további bölcs hozzászólásokat!:)

Üdv: Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 márc 27 k, 08:17

Kedves Sanyi!

Az esszénusi idézetben teljesen más fogalmakat használnak, mint ahogy mi szoktuk leírni az életet, ezért kicsit nehezen emészthető. Ennek ellenére nagyon jó útjelző tábla. Én a lélek helyett inkább az egot, az elmét vagy a fájdalomtestet használnék, és így már számomra is érthetővé válik a mondanivalója: A szenvedés, a kereszt útja.

A másik idézeted „A lelked nem a tiéd, azt kaptad és visszaadod, hogy újra értelmet nyerjen az egészben, az Úrban.” Ebben az esetben már csak az a kérdés, hogy mikor? A fizikai test halálakor vagy a mostban? Ez viszont megint a Te döntésed!




nagyban



Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 ápr 01 v, 09:19

Kedves Berill!

Köszönöm válaszod!
Azért választottaam az esszénusokat mert jézus is tőlük tanult, és úgy gondoltam akkor nem lehet rossz amit tanítanak.
Egyébként mindegyik idézet az esszénusoktól származik amit ide írtam.
Ha valaki hozzá tud jutni a holt tengeri tekercsekhez és el tudja őket olvasni, azok leírják az igazságot jézus életéről, és ha napvilágra kerül összeomlik az egyház és amiben az emberiség hitt idáig.
Ezért üldözi tűzzel vassal a vatikán és más vallások!

Üdv: Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 02 h, 09:12

Sziasztok!

Egy felismerést szeretnék veletek megosztani, amely Böjte Csaba gondolatainak első megismerése óta érlelődik bennem.
Érzésem szerint, ahogy Tolle az elme működésének beavatottja, úgy Böjte a cselekedetek és a szív harcosa. Kiegészítik egymást. A cselekedeteiről nem szólnék, mindenki ismeri, hanem néhány gondolatát idéznék:

„Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rá tudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé!”

„A mozgás, a kibontakozás, a töretlen szárnyú repülés a tiéd, hisz arra születtél, hogy úton legyél a semmiből a végtelen felé. Isten szeretete, bölcsessége végtelen, te vándora vagy a mindenségnek, célod bebarangolni, megismerni és megszeretni ezt a határtalan jóságot, szelíd világot formáló végtelen erőt. Arra születtél, hogy társa légy a Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató erős motroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek, vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak.
Ne állj meg! A lustaság, a kishitű zárkózottság vagy a sértődött duzzogás, zsákutca. A céltalan sodródásod vagy csökönyös merev konokságod, a mindent tagadó ős ellenségnek a diadalmaskodása! A sátán a kezdetektől fogva ugyanazt mondja: nem érdemes, nem lehet, te képtelen vagy rá, és amúgy is ez a világ semmit sem ér! Ő a helyben topogás, a megfeneklett semmittevés hírnöke!”


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 ápr 03 k, 09:28

Kedves Berill!

Nekem már csak egy kérésem lenne, hogy leírnád nekem, hogy te hogyan meditálsz?
Csak azért, hogy rájöjjek, hogy én mit csinálok rosszul.
Nagyon fontos lenne ez nekem!
Kérlek, ha nem túl megterhelő ez számodra, akkor légyszives segíts nekem ebben.
Előre is köszönöm a kedvességedet.

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 05 cs, 09:00

Sziasztok!

Ott tartottunk, hogy a szeretet nem más, mint a tudatosság legtágabb tere és a leghosszabb pillanata.
Tolle így fogalmaz:

"A szeretet a Lét állapota. Szereteted nem kívül található, hanem mélyen, a bensődben. Sohasem veszítheted el, és az sem hagyhat el téged soha. A szeretet nem függ valaki mástól, valami külső formától."

kicsit mélyebben

"Amikor megadod magadat annak, ami van, teljesen jelenlevővé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé foszlik! Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs. Megnyílik előtted a Lét birodalma, amelyet eddig az elme eltakart előled. Hirtelen mély csend és mérhetetlen béke születik benned. És a béke mélyén végtelen öröm. És az öröm mélyén a szeretet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami szent és mérhetetlen. A MEGNEVEZHETETLEN."

Mind ez a gyakorlatban:

Csaba testvér


Nem érzitek Ti is, hogy a sok elme paradoxonok, útjelző táblák és kapuk analizálása és egymás elme játékainak kiigazítása során "elfelejtünk" a következő szintre lépni: az öröm és szeretet végtelen tudatosságába?


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 ápr 10 k, 09:51

Sziasztok!
Kedves Berill!

Bocsásd meg, hogy ezt írom, de úgy érzem szándékosan kitérsz a válaszadás alól amire én szerettelek volna megkérni, hogy írd le nekem, hogy te hogyan meditálsz és mit csinálok rosszul!:(
Ezért leírom neked az email címem ha nem akarod publikussá tenni.
- EMAIL -

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 11 sze, 08:50

Kedves Sanyi!

Kezdem azzal a rossz hírrel, hogy klasszikus értelemben nem meditálok már. Nem keresek nap, mint nap időpontokat és helyeket, hogy egy jót meditáljak. Helyette az egész napomat igyekszem meditációvá varázsolni. Igyekszem hagyni a formámat burkoló egot felfesleni, hogy a tudatosság fénye megvilágosítsa az utamat.
Miért! Minden módszer, ami a megnyilvánulatlan megvalósítását célozza be, szó szerint, magában hordozza a sikertelenség zálogát is. Bármelyik módszert is választunk és eleinte vannak „sikerélményeink” is, lassan elvárásokat fogunk a módszerrel szemben támasztani. Ha ez így van, legalábbis ezt tapasztaltam, akkor azt fogjuk gondolni – már ez is valahol sántit -, hogy következő is sikerülni? fog. Ha pedig nem, akkor csalódottak leszünk. Ez az ego diszfunkcionális működése: jönnek az elvárások, vele együtt a sikerek és a csalódások. A legfontosabb ezeken kívül, hogy az embernek van egy szörnyű tulajdonsága, hogy istennek szokta magát képzelni: Jé van egy módszerem, amivel akármikor és bármikor eggyé válhatok a megnyilvánulatlannal. Pedig tudjuk, hogy mind ez egy kegyelmi aktus.

Mind ezek ellenére az a véleményem, hogy érdemes egy-két módszert elsajátítani és a segítségükkel eljutni a magasságokba és egyszer-kétszer megtapasztalni azt, amiről Jézus vagy éppen Tolle is beszél.

Tételezzük fel, hogy valaki mégis a klasszikus meditáció mesterévé válik és naponta akár többször is meditál, nem esik bele ezekbe a hibákba, szerintem akkor sem fogja helyettesíteni percről-percre mostban levést.

Általában a német mentalitás áll közelebb hozzám, mint pl. a keleti, ezért is –nem véletlenül – tetszenek a Tolle tanítása. Így voltam a meditációval is. Ha még nem törtél pálcát valamelyik meditációs módszer mellett, akkor merem ajánlani egy német orvos által kidolgozott módszert: autogén tréning.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 11 sze, 11:39

Kedves Sanyi! Sziasztok!

Még mielőtt a meditációra adott válaszom másokban is reakciókat váltana ki, egy kis igazítást szeretnék eszközölni.

Szerintem felesleges belemenni, hogy az autogen tréning miként kezdte a pályafutását, vagy mi hasonlóság koncentráció, az éber figyelem, a megfigyelő tudatosság között, vagy mi a relaxació stb..

Ha mégis valaki elő szeretne venni egy autogén tréninges könyvet, akkor Kai Kermani Autogén tréning. Maecenas, Bp., 1998. könyvét ajánlanám a figyelmébe. Ezt a könyvet az autodidakta tanulásra szerkesztették, és sokkal több mint az eredeti koncentrációra és relaxálásra épített eredeti autogen tréning. Az autogen tréning egyik tovább fejlesztett változata.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Shaw, 2012 ápr 11 sze, 01:30

Berill írta ...

Kedves Sanyi! Sziasztok!

Még mielőtt a meditációra adott válaszom másokban is reakciókat váltana ki, egy kis igazítást szeretnék eszközölni.

Szerintem felesleges belemenni, hogy az autogen tréning miként kezdte a pályafutását, vagy mi hasonlóság koncentráció, az éber figyelem, a megfigyelő tudatosság között, vagy mi a relaxació stb..

Ha mégis valaki elő szeretne venni egy autogén tréninges könyvet, akkor Kai Kermani Autogén tréning. Maecenas, Bp., 1998. könyvét ajánlanám a figyelmébe. Ezt a könyvet az autodidakta tanulásra szerkesztették, és sokkal több mint az eredeti koncentrációra és relaxálásra épített eredeti autogen tréning. Az autogen tréning egyik tovább fejlesztett változata.


Kedves Berill!

Nagyon jól ismerem az autogén tréninget, pszichológusként terápiák során használom is mind az alap, mint a "meditációs" változatát.

Hidd el, hogy semmi köze sincs a Jelenléthez, valamint nem visz közelebb a felébredéshez, ami Tolle és mindannyiunk célja!

Üdv: Shaw

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 11 sze, 03:26

Szia Shaw!

Látom, nem hagyod magad és kiállsz a vélt igazságod mellett. Ilyen vagyok én is - sajnos -, és nem mindig vezet a megoldáshoz. Ezért nem is reagálnék tovább erre a dologra. Hanem inkább ezen a fórumon is előforduló hasonló adok-kapok szójátékra egy idézetet ajánlanék nektek Csaba testvértől. Célokról, felébredésről, keresésről beszélünk és közben észrevétlenül, még mindig magunkat – egonkat – tesszük középpontba, mint ha tehetnénk is valamit ezért.

Böjte Csaba: „Nem abban bízom, hogy én keresem az Istent, hanem abban, hogy Isten keres engem. Kettő között lényeges különbség van.”


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
, 2012 ápr 11 sze, 04:53

K. Berill!
..Azért ,mert valaki szereti Istent,
..nem várhatja el,hogy
.Isten is viszontszeresse őt.


Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 11 sze, 05:12

Kedves Mila!

Teljesen jól fogalmazol! Ez így van. Az igazi szeretet nem vár viszonzást. Ha ezt mi így érezzük, akkor az Isten mennyire még inkább így van vele.

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 ápr 12 cs, 02:15

Sziasztok!

Örülök, és köszönöm a válaszokat, de most teljesen elbizonytalanodtam.
Már csak azért is, hogy fogalmam sincs, hogy mit keressek és hogy mit csináljak.
Olyan lettem, mint egy eltévedt bárány a juhásza nélkül.
Mert most már elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy már nem értek semmit, és hozzátok képest egy senkinek érzem magam.
Nem tudom mitévő legyek, hogyan találok rá az útra, ami az isteni kegyelemhez vezet.

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
jutka, 2012 ápr 16 h, 07:29

....nem kell rá találnod semmire,hisz minden ott van benned,csak hagyd hogy legyen.....és élvezd azt aki vagy!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
jutka, 2012 ápr 17 k, 08:39

...a szavak,azok szavak....ha valaki nem érzi,nem érti,nem tapasztalja akkor még nem jött el az ideje....de majd fog:)

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Alex7319, 2012 ápr 17 k, 04:59

Sziasztok Mila, Jutka!

Köszönöm a válaszotokat, de én még mindig csak kereső vagyok!:)
Egyébként én is szeretném eladni magam 110 m-ért!
Abból egy 90-et szétosztanék, a többiből az adósságom kifizetném!:)
Na jó csak hülyülök!:)

Üdv:Sanyi

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 17 k, 08:22


A szív "okossága":

„Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik környezetében, érzi, veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 20 p, 09:52

Csaba testvér:

"Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle? Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul felfedezőútra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerűbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat és téged is. Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen ..."


Ti nem úgy érzitek, mint ha Tolle szavait írta volna le a szív okosságával? A most, a jelen nincs a szövegbe ágyazva, de számomra mintha ott lebegnének kimondatlanul.....

Mindenkine k szívből ajánlom:

http://www.magnificat.ro/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=7023:parbeszed-a-vegtelennel-koenyvbemutato&catid=28:hk-esemek-rendezvek&Itemid=150

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 ápr 25 sze, 08:46

Egy magyartól néhány évtizeddel korábban: Weöres Sándor

"Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.

Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben és időben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek időbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetősége nincsen.

Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg. A mai ember alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszűnése között: önmaga létét különléte nélkül, teste, érzései, tudata, időbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerű, mélyálom-szerű állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés, sőt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.

Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol nincs többé”én” és”nem-én”, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége."

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Geri, 2012 ápr 27 p, 06:45

Kedves Berill!

Nagyon köszi, hogy ezt megosztottad velünk!

Re: A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba
Berill, 2012 máj 03 cs, 09:39

Ha már szóba került a kereszténység, akkor érdemes egy alternatív megközelítést is látni:

http://www.youtube.com/watch?v=GMauvLdjMPE

kb. a 106-ig perctől, de a többi részét is ajánlom meghallgatásra.