Figyelés a gyakorlatban
hajni19840203, 2011 jan 31 h, 12:46

Eltűnődtem vajon segítene-e az, ha beszélnénk arról, hogy ki hogyan éli meg az adott helyzeteket? Például a gondolatok, érzelmek figyelését egy helyzetben. Szerintetek segítene? Beszélnétek róla?

...
Vajon mi történik akkor, amikor épp azon kapod magad, hogy felemelkedett a hangod és felébredt benned a düh. Egy pillanatra feleszmélsz, s látod egy helyzetben vagy amikor "tenni kellene valamit" "mondani kellene valamit" az elmédben már ott van a következő mondat ami dühösen távozni akar, s egy másik ami igazolja annak igazságát "...ezt kell tenni, mert..." S előtted áll az akire dühöd irányul, mögötted néhányan akik reakciót várnak tőled, neked pedig a pillanat töredéke alatt kell "eldöntened" sodródsz-e tovább vagy ... mi történik? Mit érzel? Mire figyelsz? Figyelsz?



Re: Figyelés a gyakorlatban
hajni19840203, 2011 jan 31 h, 01:53

Egy pillanat felnagyítva:
...magával sodor akkora erővel mint egy forgószél, és csak akkor eszmélek miután már felkapott és visz magával. Ilyenkor úgy tűnik a szavak maguktól jönnek, és a dolgok történnek de nem én cselekszem őket. A testem mozog a hangszálaim megrezegnek, s én látom ami történik de még erőm nincs a történést irányítani. Vagy talán mégis? Ez az a pillanat töredék, amikor dönthetek de miről? Már felébredtem, már látom mi történik, de mit is tegyek most? Az elmém üvöltené a következő mondatot, a testemben érzem a dühöt ami felkapott. Figyelem őket. Megjelennek a mögöttes gondolatok, amik fénysebességgel futnak át az agyamon. Hallom őket. A feszültség ott van a levegőben, szinte hallom a mellettem álló gondolatait "csinálj mostmár vele valamit mert..." A testem épp a következő lépést kezdi el megtenni, de már látom ... ... mit is tegyek most?
Itt ebben a pillanattöredékben felvillan ez a kérdés, és a lehetséges válaszok is. Mit várnak el tőlem, mit kellene tennem, mit akarok tenni, mi történik ha hagyom történni az eseményeket...

Ilyenkor szokott néha az történni, hogy a dolog megtörténik, az elme győz. De mégsem teljesen, mert jelen voltam annyira, hogy láttam mi történik.
Nehéz ilyenkor mindenre figyelni. Néha nincs annyi jelenlét amennyi kellene ahhoz, hogy átvegyem az irányítást. Persze amikor van elég jelenlét, akkor meglátom a forgószelet mielőtt még felkapna, és figyelem. De nehéz, amikor épp az esemény közepén ébredek rá arra ami történik.

huh, ezt szavakba önteni sem volt túl könnyű
ti hogy vagytok mindezzel?

Re: Figyelés a gyakorlatban
Nati, 2011 jan 31 h, 05:30

Szia Hajni! Mindenki!

Nagyon jó, hogy feldobtad ezt a témát, mert ezen én is sokat tűnődöm. Épp most vagyok túl egy fájdalomtest epizódon, ami vagy 3 napig tartott és biztosan a menstruációt megelőző feszült állapot is hozzásegitett a kimondottan erős fájdalom felébredéséhez. Bennem fokozatosan, óráról órára alakult ki, és mindvégig tudtam, hogy ébred. Ennek ellenére még ha az azonosulás nem is volt teljes, nem tudtam belőle kijönni. Annyira követelte a reakciókat és a konfliktust, hogy teljesen elsodort. De érdekes módon néha az érzésem muszály kiadnom magamból a haragot a keserűséget és a megbántottságot, különben felrobbanok, vagy gyomorgörcsöt kapok. Én is elgondolkodom abban a pillanatban, amikor érzékelem a fájdalomtest tombolását, elmém száguldását és a saját "vérszomjamat", hogy állj!......szállj ki!.....de mégsem tudom mit kéne tennem és nem tudom megállitani. Csak elfojtani tudnám és nagy önuralommal talán kivonulni a helységből és elhallgatni. De ez károsabb lenne, mint kiengedni a gőzt, mert az önbecsapás lenne.

Szerintem az is nagy eredmény hogy nem veszem magam annyira komolyan, mert valahogy végig tudom, hogy ez a fájdalomtestem és el fog múlni órákon, vagy pár napon belül.

Szerintem rengeteg tudatosság kell ahhoz, hogy még idejében el tudjuk kapni. A legnehezebb a kellős közepén kiszállni, hisz hatalmas az elme sodrása. De igy fejlődünk és még Eckhart is mondja, hogy a legtöbb embernek ezért meg kell dolgozni.

Hát ennyi.
N.

Re: Figyelés a gyakorlatban
András, 2011 jan 31 h, 11:48

Nati nem probléma. A lényeg, hogy a szituáció után felismerted, hogy a fájdalomtested aktiválódott.
Minél több jelent viszel életedbe, annál hamarabb észreveszed, amikor a fájdalomtested aktiválódik.
Sajnos gyakorlás nélkül nem megy.

Re: Figyelés a gyakorlatban
neo, 2011 febr 01 k, 01:46

Sziasztok.
A gyakorlatban kell egy viszonyítási pont, ami nem más mint a jelen-lét és ez nem más mint a csönd. Minden ebből a csendből bukkan fel, majd merül el benne. Itt a figyelem a legnagyobb kincs, amire van is egy idézet: " figyelek és emlékszem hogy figyelek". Tehát a dolgok történnek, jönnek és mennek csak úgy maguktól. Belőlünk merül fel, majd bennünk csitul el, ebben vagyunk egyek. A figyelmet magát nem lehet megmagyarázni. Nincs más dolgunk, mint a figyelmünkre figyelni, a többi úgy is jön és megy

Re: Figyelés a gyakorlatban
András, 2011 febr 01 k, 11:03

ezt kell elolvasni: - LINK -

Re: Figyelés a gyakorlatban
mikevi, 2011 febr 02 sze, 11:13

Sziasztok!

Nagy nehezen sikerült regisztrálni, le is írtam a legutóbbi harcomat a tomboló fájdalomtesttel, a végén meg rossz gombot nyomtam... így elszállt.
A lényeg: Hajni és Nati, olyan találóan leírtátok a folyamatot, úgy tombol mint egy vihar, egy félmondattól felébred és átveszi fölöttem a hatalmat. Először csak egy rossz érzés, aztán elkezdenek jönni a sötét gondolatok a múltról, jövőről és tíz perc múlva már teljesen elural és nem tudom leállítani, egy-egy pilanatra sikerül megfigyelni, hogy mi történik bennem, illetve, "mit művelek", de megy tovább, bugyognak fel az újabb gondolatok és már semmi közük a pillanatnyi helyzethez, viszlát józan ész. De legalább már látom mi történik és nem hiszem el az egészet, tudom, hogy lecseng, megpróbálom a környezetem tudtára adni, hogy mi az ami fáj, de közben tudom, hogy nem ők okozták ezt az egészet.
Hát nagyon izgalmas és nagyon nehéz. Remélem idővel tényleg megtörténik a csoda és elveszíti az erejét.
Engem az érdekelne nagyon, hogy történt-e valakinek változás az életében, azáltal, hogy elfogadta ami VAN, elengedte az ellenállását?
Sikerült-e például a fájdalmat úgy megélni, megtapasztalni, hogy az nem szenvedés? Érzi-e valaki, hogy ő nem a teste, nem az érzelmei, hanem a tudat?

Re: Figyelés a gyakorlatban
neo, 2011 febr 02 sze, 05:00

Mire van szükségünk ahhoz, hogy a figyelmünket gyakoroljuk?: önfegyelem, önmérséklet, önvizsgálat stb. A cél szembenézni önmagunkal, ahhoz, hogy a sablon reakciókat tudatosítsuk. A gyakorláshoz pl. megszabhatunk bizonyos napszakokat, amikor nem vagyunk olyan tevékenyek és ezt fokozatosan kiterjeszthetjük az egész napunkra is. Elfogadni azt ami van azt jelenti, hogy szembenézni azzal ami van és ha szükséges cselekedni, vagy csak hagyni hogy tova tűnjön. Mindig olyan és annyi feladat hárul ránk, amivel épp szembe tudunk nézni. Bíznunk kell önmagunkban és az életben ami lényegében ugyanaz.
Íme egy tapasztalatom:
...egy buszmegállóban álltam éppen, amikor a jelenlétemre figyeltem, és ha azon kaptam magam, hogy elkalandozok, mindig azt mondtam magamnak, hogy "itt vagyok". Körülöttem gyerekek játszadoztak, amikor az egyik felkiáltott, hogy "itt vagyok, ragyogok". Villámcsapásként ért a dolog, aminek nagyon örültem. Nem fűztem hozzá semmit, csak a boldogság öntött el...
Élményekben gazdag gyakorlást Mindenkinek!

neo


Re: Figyelés a gyakorlatban
Nati, 2011 febr 02 sze, 07:48

Szia Kedves Mikevi!

Nagy szeretettel üdvözöllek közöttünk!
Nálam akkor kezdődött minden, amikor elfogadtam a számomra elfogadhatatlant. Ekkor történt meg a kegyelem. Pedig előtte olvastam ugyan Eckhartot de olyan erős volt az egóm, hogy félredobtam a könyvet, sőt el is felejtettem amit benne olvastam, mondván: igy lehetetlen élni, ez Buddháknak való!
Amikor tehát ösztönösen elfogadtam amit hónapokig nem tudtam, akkor az ellenállás és a fájdalom, a félelem eltűnt és ekkor biztonságot, védettséget és szeretetet éreztem. Ott kezdődött minden ami azóta is tart.

Önmagamat még mindig a formámmal azonositom és nem a tudattal. Legalábbis nagyrészben. Viszont megnőtt bennem az érzékenység a természetre, állatokra, embertársaim problémáira és érzek magamban valami nagyon tisztát és ártatlant és értékeset. Talán ez vagyok én? Nem tudom. Egyre inkább tudom figyelni önmagamat teljesen pártatlanul, itélkezés nélkül. De még mindig rengetegszer vagyok a jövőben és múltban és veszem semmibe a MOST-ot. Sokszor rámtör a türelmetlenség, hogy még mindig nem vagyok ott....mikor fogom már felismerni önmagamat és megvilágosodni...ilyenkor elégedetlen leszek és frusztrált. Aztán rájövök, ez az egóm csak! Semmi gond, ott vagyok ahol lennem kell.

Itt tartok én röviden. És ti?
Ölelés,
N.

Re: Figyelés a gyakorlatban
hajni19840203, 2011 febr 02 sze, 11:58

Köszönet mindenkinek aki leírta, leírja tapasztalatait!

Kedves Mikevi, kérdezted, hogy sikerült-e fájdalmat úgy megélni hogy az nem szenvedés?. Nem emlékszem vajon meséltem-e már itt (most nem keresgélek) de ebbe a témába tartozik úgyhogy leírom. Gyerekkorom óta rettegtem a sötétben, és csak lámpafénynél tudtam aludni. Már ismertem Tolle tanítását és gyakoroltam az érzelmek figyelését amikor egyik este megint rám tört a félelem. Egyedül voltam, de szólt a tv, égett a lámpa, minden villanyt felkapcsoltam, és mégis akkora félelem lett úrrá rajtam, amilyet eddig még nem éreztem csak teljes sötétségben. Nem is tudom leírni milyen szörnyű volt. Tudtam, hogy szembe kell néznem vele, mert ez így nem mehet tovább, hát elkezdtem figyelni. Nem tudom honnan lett annyi erőm hogy ezt megtegyem, de figyelni kezdtem az érzést. Az első másodpercek gyötrelmesek voltak, aztán valami kezdett megváltozni. Érzékeltem a félelmet, és elfogadtam, nem ellenkeztem csak figyeltem. Bár az érzés ereje nem csökkent, mégis valahogy "más lett azt érezni" Lassan nem szenvedőként, hanem figyelőként kezdtem érezni magam. A félelem továbbra is ott volt, de lassan kezdtem biztonságban érezni magam tőle. Éreztem hogy nem tud bennem kárt tenni. Ekkor a félelem alábbhagyott, viszont néhány pillanat múlva újra feltámadt olyan erővel, mint a tűz mikor benzint öntenek rá. Ha nem tudnám el sem hinném, hogy ezt "kibírtam". Csak figyeltem, és végül lassan elmúlt hátrahagyva a békét. Sokáig ültem ott csendben békésen, és egészen elalvásig figyeltem hátha újra feltámad, de nem tette. Néhány napig én voltam a legboldogabb, teljes sötétségben aludtam. Aztán kezdtem felfigyelni arra, hogy az elmém mondogatja esténként: "Biztonságosabb ha a tévét időzítőre állítom. Nem azért mert félek hanem..." áhhhhá, szóval megint itt van! Lekapcsoltam a tévét, korom sötét lett, és jött is! Sokkal kisebb volt az ereje és kevesebb ideig is tartott, de sikerült újra legyőzni. Nem hiszem, hogy minden félelmem elszállt, biztosan maradt még valamennyi, de ha jelentkezik már rögtön észre veszem és figyelem.
A hirtelen támadt dühöt viszont sokkal nehezebben tudom észrevenni. Olyan gyorsan és hirtelen jön és ...tudom gyakorlás
"Érzi-e valaki, hogy ő nem a teste, nem az érzelmei, hanem a tudat?" hát ez jó kis kérdés Mint egy lámpa ami néha csak pislákol, néha teljesen kialszik, néha erőre kap és szépen világít, aztán megint csak pislákol végül megint kialszik. Amikor szépen világít, akkor érzem hogy Vagyok, csend van béke és szeretet, mosoly az arcomon És van amikor arra eszmélek, hogy már megint eltelt fél nap azzal, hogy az elmémbe zárva gondolkoztam mindenféle hülyeségen. ...
...hát ez van mostanában

Re: Figyelés a gyakorlatban
mikevi, 2011 febr 03 cs, 10:58

Kedves Neo!

Olyan érdekes, hogy bár Echart Tolle az "én vagyok"-ot ajánlotta a jelenlét gyakorlására, nekem is önkéntelenül az "itt vagyok" ugrik be mindig, ezt erőteljesebbnek érzem. Az "itt vagyok, ragyogok" meg fenomenális !!! ))))) Milyen bölcsek, a régi magyar mondókák! Ezentúl ezt gyakorlom.
Én az utazásokat szoktam kihasználni, de a nap folyamán egyre többször igénylem, hogy jelen legyek és érzem, hogy a hiábavaló agyalás mennyire lefáraszt és milyen megkönnyebbülés újra feleszmélni és visszatalálni magamhoz.

Kedves Nati és Hajni!

Köszönöm, hogy megosztottátok a tapasztalataitokat, én is leírom egy megadásomat.
Én az egyedülléttől szenvedtem sok évig, szaladtam előle, mégis rendre egyedül találtam magamat a világban. Oda-vissza elemezgettem az életemet, a döntéseimet, hogy miért jutottam ide, persze hiába, mert ettől nem oldódott meg semmi. Ez esténként annyira felerősödött, hogy úgy éreztem, mintha egyedül lennék a világűrben vagy egy rideg, élettelen világban, szó szerint vacogtam. Miután sikerült megadni magam ennek az érzésnek, ugyanolyan biztonságban és békésnek érzetem magam, mint amit Ti is írtatok, sőt nagyon rövid időn belül hihetetlen fordulatot vett az életem és most tulajdonképpen fürdök a szeretetben és biztonságban (...amíg tart ). Úgy érzem, hogy ez a kegyelem, mert a saját akaratom ehhez édes kevés volt.

Egy érdekes megfigyelés, hogy amikor megadom magam egy rossz érzésnek, az felerősödik és végigsöpör rajtam, mintha tényleg energia szabadulna fel, ilyenkor úgy érzem, mintha keresztre feszítenének, bár nem tudom, miért ez a kifejezés ugrik be.
Igen nekem is sikerül néha érzékeni, hogy ott van az érzelem/gondolat/fájdalom és itt vagyok Én de ez az Én annyira megfoghatatlan, bizonytalan. Eddig egy szilárd valaminek tudtam magamat, most meg mintha valójában, légüres tér lennék, vagy semmi sem... Szóval csak "pislákolok" én is.
Remélem hamarosan mindannyian ragyogni fogunk.

üdv.
Éva

Re: Figyelés a gyakorlatban
mikevi, 2011 febr 03 cs, 11:04

Kedves Anrdás!

El fogom olvasni a könyvet, amit ajánlottál, rám már a könyv címe is hihetlenül megnyugtató hatással van.

üdv.
Éva

Re: Figyelés a gyakorlatban
neo, 2011 febr 06 v, 06:03

mikevi írta ...

Kedves Neo!

Olyan érdekes, hogy bár Echart Tolle az "én vagyok"-ot ajánlotta a jelenlét gyakorlására, nekem is önkéntelenül az "itt vagyok" ugrik be mindig, ezt erőteljesebbnek érzem. Az "itt vagyok, ragyogok" meg fenomenális !!! ))))) Milyen bölcsek, a régi magyar mondókák! Ezentúl ezt gyakorlom.
Én az utazásokat szoktam kihasználni, de a nap folyamán egyre többször igénylem, hogy jelen legyek és érzem, hogy a hiábavaló agyalás mennyire lefáraszt és milyen megkönnyebbülés újra feleszmélni és visszatalálni magamhoz.


Szuper, minél egy-szerűbben és minél lazábban.


Re: Figyelés a gyakorlatban
Nati, 2011 jún 10 p, 01:42

Sziasztok!

A figyeléssel kapcsolatban lenne egy kérdésem.
Abban a pillanatban, amikor észreveszem, hogy nem vagyok jelen és ez tudatosul bennem, elkezdem figyelni az éppen a fejemben futó gondolatot. Ekkor beugrik, hogy ne csak a gondolatot figyeljem, hanem a figyelőt is tudatositsam. Ekkorra olyan bonyolulttá válik a figyelés, hogy leáll a gondolatlánc és gyakorlatilag "lefagyok".

Nálatok ez hogy megy? Tudtok egyszerre figyelni a gondolatra és a figyelőre? Anélkül hogy abbamaradna a gondolkodás?

Amikor a figyelőt figyelem, akkor a tudat szemléli önmagát?

Ez már nekem bonyolulttá kezd válni, vagy ez csak az elmének értelmetlen?

Gyakorolni kell ezt is?

Eddig már jól ment önmagam figyelése kivülállóként, de ha már a figyelőt is figyelem, az sok.

Nagyon bonyolult? Vagy értitek a kérdés lényegét?

Üdv
Nati

Re: Figyelés a gyakorlatban
timeless, 2011 jún 10 p, 09:57

Szia Nati!

Nagyon jó helyen kapiskálsz. Erre a tudatosság figyeli önmagát módszerre mutat rá minden felébredett bölcs, csak más szavakkal.
Ramana Maharsi - Ki vagyok én c. művét nem véletlenül raktam be a letöltések közé. Pontosan arról szól amire most a választ keresed.
Vagy egy másik nagyszerű érthető leírás Michael Langford - Tudatosságot figyelő Tudatosság módszere itt olvasható online: - LINK - Ezen linkért hálás köszönet Hajninak!





Re: Figyelés a gyakorlatban
András, 2011 jún 11 szo, 12:51

Nati írta ...

Sziasztok!
Abban a pillanatban, amikor észreveszem, hogy nem vagyok jelen és ez tudatosul bennem, elkezdem figyelni az éppen a fejemben futó gondolatot.


Szia Nati!

Az a baj, hogy amikor észreveszed, hogy nem vagy jelen(egyébként az hogy észreveszed, hogy nem vagy jelen az már azt jelenti, hogy a tudatosságszinted nőtt), akkor befelé figyelsz. Úgy nagyon nehéz, mert a gondolataidat figyeled. Kifelé figyelj, ne befelé. Úgy könnyebb. Figyelj kifelé. A hangokra, ahogy megjelennek a csendben. Légy teljesen kifelé a jelenben. Ez egyszerűbb út.

Re: Figyelés a gyakorlatban
timeless, 2011 jún 11 szo, 10:13

Nati írta ...

Ekkor beugrik, hogy ne csak a gondolatot figyeljem, hanem a figyelőt is tudatositsam.

Az már egy nagyszerű dolog ha figyelni tudsz a gondolataidra. Az igazi áttörés akkor lesz amikor csak a tudatra fogsz tudni figyelni. A tudatosságod figyeli a tudatosságot, ami egy és ugyan az.

Nati írta ...

Nálatok ez hogy megy? Tudtok egyszerre figyelni a gondolatra és a figyelőre? Anélkül hogy abbamaradna a gondolkodás?


Tudsz figyelni a gondolataidra, légzésedre, érzéseidre stb. vagy a tudatra amiben megjelennek az előbbi felsorolások. Vagy az egyik vagy a másik.

Nati írta ...

Amikor a figyelőt figyelem, akkor a tudat szemléli önmagát?


Pontosan! Ez a kulcs!

Nati írta ...

Ez már nekem bonyolulttá kezd válni, vagy ez csak az elmének értelmetlen?

Igen ez csak az elme játéka, ne hagyd megtéveszteni magadat.

Nati írta ...

Gyakorolni kell ezt is?


Igen ha megszeretnéd szüntetni a szenvedést. Ha nem akkor gyakorolhatsz bármi mást is.
Ez az egyetlen igaz spirituális gyakorlat Ramana és több bölcs elmondása alapján is. Ezt nem kell elhinni senkinek, de azért érdemes erősen megfontolni és kipróbálni.

Egy-két gyakorlat ami ugyan arra mutat:

Nézz körül a szobában! Vedd észre, hogy a tudatod néz keresztül a szemeiden! Most csukd be a szemed! Vedd észre ugyanazt a tudatot, amely egy pillanattal előbb a szemeden át nézett! Most fordítsd el ezt a tudatot a világtól, a testtől, és a gondolattól, irányítsd önmagára, irányítsd a tudatot figyelő a tudatra!

Csukd be a szemed! Egy tudat figyel egy tudatot. Nem kettő, egy figyeli a másikat. Csak egy. Figyeld a tudatodat! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, ne próbáld befejezni a gondolatot! Hagyd abba a gondolkodást, és folytasd a tudatod figyelését!

Csukd be a szemed! Vedd észre tudatodat! Figyeld a tudatot! Fordítsd el figyelmedet a világról, a testről, és a gondolatokról, és irányítsd a tudatot figyelő tudatra! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és irányítsd vissza a tudatot figyelő tudatra!

Csukd be a szemed! Fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és figyeld a figyelőt!

Csukd be a szemed! Vedd észre, hogy tudatos vagy! Figyeld ezt a tudatosságot! Valahányszor észreveszel egy gondolatot, fordítsd el a figyelmedet a gondolatról, és folytasd tudatosságod figyelését! Ne figyeld gondolataidat! Tudatosságodat figyeld! A tudatosság figyeli a tudatosságot! A tudatosság tudatában van a tudatosságnak!

Nézz körül a szobában! Vedd észre a szemeiden keresztül néző tudatot! Csukd be a szemed, és fordítsd befelé a figyelmedet, hogy önmagát nézze! A figyelem figyeli a figyelmet! Maradj benne! Ne moccanj onnan! Semmi másra ne figyelj! Ne figyelj a gondolkodásra! Kizárólag a figyelmet figyeld!

Csukd be a szemed! Ha fényt látsz, fordítsd el figyelmedet a fényről, és irányítsd a tudat tudatára! Ha sötétséget látsz, fordítsd el figyelmedet a sötétségről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Ha a légzésedet észleled, fordítsd el figyelmedet a légzésedről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Bármi is az, ha azon kapod magad, hogy rá figyelsz, fordítsd el róla figyelmedet, és irányítsd a tudat tudatára!


Re: Figyelés a gyakorlatban
Shaw, 2011 jún 13 h, 08:53

hajni19840203 írta ...


Néha nincs annyi jelenlét amennyi kellene ahhoz, hogy átvegyem az irányítást. Persze amikor van elég jelenlét, akkor meglátom a forgószelet mielőtt még felkapna, és figyelem. De nehéz, amikor épp az esemény közepén ébredek rá arra ami történik.



Kedves Hajni!

Úgy látom, hogy az alapjainál csúszik el az egész.

A jelenlét nem egyenlő azzal, hogy átveszem az irányítást.

A jelenlét az passzív éberség, amelyben semmi aktivitás sincs.
Az irányítás átvételéhez pedig aktivitás szükséges.
Minden amihez aktivitás szükséges az ego területéhez tartozik.

A jelenlét az egy üresség, ahol nincs ott az irányító csak a tanú, aki lát.

Ennyi tökéletesen elég is, nem kell semmibe beavatkozni, mert ez a tanúság magától feloldja az egot és a fájdalomtestet.

Tolle is csak annyit mondott erről: Légy jelen!

Az már az ego álruhája: Csinálj valamit.

A jelenlét az passzív éber tudatosság, a tudat üres tere, amelyből minden szándék, akarat hiányzik!



Re: Figyelés a gyakorlatban
Okogabi, 2012 ápr 19 cs, 10:56

Kedves Hajni, Nati!
Jó néhány éve próbálkozom a tudatosodással. Nagyon hasonló dolgokat élek meg, mint amiket írtok. Vannak egészen "tiszta" pillanataim (főleg meditációk közben), amikor érzem az Egységet, tudatában vagyok igazi önmagamnak. Sokszor utólag ébredek rá, hogy már megint elmerültem az elmémben. Ez mulatságos szokott lenni. És hát van, hogy teljesen magával ragad az egó, ilyenkor jön a szenvedés. Amikor csak tudom, igyekszem megfigyelni magam. Ez egy idő után túl fárasztó. A mostani időszakra jellemző, hogy mindenki "csúcsra jár", és ez még fokozódni fog. Nekem rengeteget segít Tolle tanítása, az első perctől kezdve a kedvencem. Örülök, hogy vannak, akik hasonlóan értékelik őt, mert a legtöbb ember nem érti a tanítását, vagy nem mer önmagával szembenézni. Sok boldog percet/órát kívánok nektek - a jelenben!

Re: Figyelés a gyakorlatban
Tiara, 2014 febr 02 v, 12:35

Az az egészben a legrosszabb hogy hiába vagy tisztában azzal miröl is beszélnek ezek a tanitók, hiszen én 2szer megéltem ezt a dolgot, igaz akkor még azt sem tudtam mi ez, de mindannyiszor viisszacsusztam az egos állapotba. velem 2x történt hogy teljes figyelmemmel és jelenlétemmel sikerült a Mostra hangolódnom. Hihetetlen értzés amikor rájössz hogy Te, nem is Te voltál, mert eddig mindvégig mindent egy mentális szemüvegen keresztül láttál. A tiszta Jelenlét állapot mindig akkor sikerült, amikor nagyon nagy érzelmi horderejö események zudultak rám, és nagyon figyelnem kellett, észre kellett magam venni itt és most, hogy mibe vagyok, én mint tanu, és mi történik velem.És már tök mindegy volt hogy az elmém szerint minek is kellene lennie...Mert van ami van és most azt kell kell figyelnem. Jelenleg nagyon nehéz elérni ujra ezt az állapotot - transzvesztita prostituált vagyok lakáson, és persze az Egom örülten dolgozik. Folyamatosan gyakorlok-gyakorlok, de az Egom annyira erösen kihuzna a jelenböl, hogy képtelen vagyok visszaállni.

Re: Figyelés a gyakorlatban
csike, 2014 jún 16 h, 11:59

timeless írta ...

Nati írta ...

Ekkor beugrik, hogy ne csak a gondolatot figyeljem, hanem a figyelőt is tudatositsam.

Az már egy nagyszerű dolog ha figyelni tudsz a gondolataidra. Az igazi áttörés akkor lesz amikor csak a tudatra fogsz tudni figyelni. A tudatosságod figyeli a tudatosságot, ami egy és ugyan az.

Nati írta ...

Nálatok ez hogy megy? Tudtok egyszerre figyelni a gondolatra és a figyelőre? Anélkül hogy abbamaradna a gondolkodás?


Tudsz figyelni a gondolataidra, légzésedre, érzéseidre stb. vagy a tudatra amiben megjelennek az előbbi felsorolások. Vagy az egyik vagy a másik.

Nati írta ...

Amikor a figyelőt figyelem, akkor a tudat szemléli önmagát?


Pontosan! Ez a kulcs!

Nati írta ...

Ez már nekem bonyolulttá kezd válni, vagy ez csak az elmének értelmetlen?

Igen ez csak az elme játéka, ne hagyd megtéveszteni magadat.

Nati írta ...

Gyakorolni kell ezt is?


Igen ha megszeretnéd szüntetni a szenvedést. Ha nem akkor gyakorolhatsz bármi mást is.
Ez az egyetlen igaz spirituális gyakorlat Ramana és több bölcs elmondása alapján is. Ezt nem kell elhinni senkinek, de azért érdemes erősen megfontolni és kipróbálni.

Egy-két gyakorlat ami ugyan arra mutat:

Nézz körül a szobában! Vedd észre, hogy a tudatod néz keresztül a szemeiden! Most csukd be a szemed! Vedd észre ugyanazt a tudatot, amely egy pillanattal előbb a szemeden át nézett! Most fordítsd el ezt a tudatot a világtól, a testtől, és a gondolattól, irányítsd önmagára, irányítsd a tudatot figyelő a tudatra!

Csukd be a szemed! Egy tudat figyel egy tudatot. Nem kettő, egy figyeli a másikat. Csak egy. Figyeld a tudatodat! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, ne próbáld befejezni a gondolatot! Hagyd abba a gondolkodást, és folytasd a tudatod figyelését!

Csukd be a szemed! Vedd észre tudatodat! Figyeld a tudatot! Fordítsd el figyelmedet a világról, a testről, és a gondolatokról, és irányítsd a tudatot figyelő tudatra! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és irányítsd vissza a tudatot figyelő tudatra!

Csukd be a szemed! Fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és figyeld a figyelőt!

Csukd be a szemed! Vedd észre, hogy tudatos vagy! Figyeld ezt a tudatosságot! Valahányszor észreveszel egy gondolatot, fordítsd el a figyelmedet a gondolatról, és folytasd tudatosságod figyelését! Ne figyeld gondolataidat! Tudatosságodat figyeld! A tudatosság figyeli a tudatosságot! A tudatosság tudatában van a tudatosságnak!

Nézz körül a szobában! Vedd észre a szemeiden keresztül néző tudatot! Csukd be a szemed, és fordítsd befelé a figyelmedet, hogy önmagát nézze! A figyelem figyeli a figyelmet! Maradj benne! Ne moccanj onnan! Semmi másra ne figyelj! Ne figyelj a gondolkodásra! Kizárólag a figyelmet figyeld!

Csukd be a szemed! Ha fényt látsz, fordítsd el figyelmedet a fényről, és irányítsd a tudat tudatára! Ha sötétséget látsz, fordítsd el figyelmedet a sötétségről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Ha a légzésedet észleled, fordítsd el figyelmedet a légzésedről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Bármi is az, ha azon kapod magad, hogy rá figyelsz, fordítsd el róla figyelmedet, és irányítsd a tudat tudatára!


igen