Mesteri
Roby_T, 2014 nov 13 cs, 09:47

Van olyan, amikor nincs most? – kérdezte, nagy tudását kérdő mondat mögé rejtve a Tanítvány, aki már minden Tolle könyvet többször is elolvasott.
Igen, máskor, …mert az az, ami nincs. – a válsz után néhány fejkörzést tett a Mester.
(A Tanítvány már az „igen” alatt elvesztette a fonalat.)

*

Tele vagyok félelemmel, mit kezdjek vele? – látszott a Tanítvány arcán, hogy kérdése komoly.
A félelem csak egy érzés, fenyegetettség érzés. Tüzetesen vizsgáld meg, hogy „mi” fenyegeti a „ki”-t. – ahogy ezt kimondta, látszott, hogy alig tudja visszatartani nevetését a Mester.

*

Mikor érek már végre célba? – kérdezte a türelmetlen Tanítvány.
Majd, ha magasabbra tudsz nyúlni, mint ameddig érsz. – mondta a Mester, majd felállt és nyújtózkodott egy nagyot.


Re: Mesteri
Roby_T, 2014 nov 18 k, 11:58

Megértettem a képet, az ágon ülő madarakról. Az egyik, tesz-vesz, fészket épít, a másik meg csak figyeli. Mind a kettő én vagyok. – nyugtázta megelégedetten a Tanítvány, aki két napja érkezett Mooji két hetes szatszangjáról.
Nem „mind a kettő”, mind a három. – helyesbített a Mester, majd jobb keze hármat mutató ujjaira tekintett, melyeket szép lassan összeérintett.

*

Úgy érzem, hogy függőségek szövevényes hálójába gubancolódottan élek. Élek? Dehogyis, …vergődök! – mondta a kiutat kereső Tanítvány.
És onnan is lehet látni a napnyugtát? – kérdezte a Mester, és kitekintett az ablakon.

*

Mi a legfontosabb, amit tudnom kell a spiritualitásról? – kérdezte a Tanítvány, aki közben az órájára pillantott.
Hogy, semmi sem fontos. – válaszolt nagyon halkan a Mester.