Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 jan 31 cs, 04:22


Az ön-kutatás egy olyan út, amelyik kivezet bennünket a személyes történetünkből és megmutatja, hogy kik vagyunk valójában.

Ebben a blogban az ön-kutatásnak a Gangaji által ajánlott útját szeretném bemutatni.

Írok egy kicsit bővebben arról, hogy milyen saját tapasztalatok vezetek el az ön-kutatás gyakorlatáig.

Amikor elkezdett jobban is érdekelni az ön-kutatás, akkor szinte mindent elolvastam, amit találtam erről a témáról.

Számomra legérthetőbben Gangaji írt róla.

Olvasás közben megfigyeltem az elmémnek a "mohóságát", ahogy várta a következő információt, azt, hogy mi következik, mi lesz a következő fejezetben stb.

Az elmémet jobban érdekelte a mutató ujj, és teljesen elsiklott afölött, amire az szegény mutatni szeretett volna.

Persze ez sok kellemes órát szerzett az egómnak, mert sok érdekes dolgot megtudott, de ez az információ felhalmozás nem vitt egy fikarcnyit sem közelebb, sőt inkább távolított a középponttól.

Ennek a tapasztalat hatására, újra olvasva az egyes fejezeteket kiírtam magamnak azokat a mondatokat, amelyek mintegy kiemelkedve a gondolatszövedékből, mantraszerűen adták át a fejezet lényegét.

Nem engedve az elmém sürgetésének hogy "haladjak", napokig újra és újra átolvasva ezeket a mantrákat, hagytam, hogy mintegy a "véremmé válva" keringésnek induljanak bennem és én arra figyeltem, amerre ezek a mantrák mutattak.

Az ön-kutatás gyakorlatában ezeket a Gangaji által írt mantraszerű mondatokat teszem közzé, hátha másnak is segítenek elszakadni az ujjtól és megnézni végre azt is, hogy mire szeretne mutatni az.

2-3 naponta lépünk egyet az ön-kutatás útján, minden lépésben egyre újabb és újabb lehetőséget kapva arra, hogy meglássuk azt, ami van.



Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 jan 31 cs, 04:24

1.

Mély elhatározás él bennem, hogy szabaddá váljak, hogy felébredjek.

Visszatérjek az univerzális tudatosság forrásához, a tudatosság egyetemes óceánjához.

2.

Hagyd abba, hogy akárhová is nézz, hagyd abba a keresést.

Egyszerűen legyél. Egyszerűen radikálisan és tökéletesen csendben legyél. Ez a szíved csendjében való mély elmerülés.

Légy csendes a tiszta jelenlétben.

Ezt nem elérni kell, hanem egyszerűen csak felismerni.

Felismered léted belső tágasságát, amely már boldog és békében van magával.

Ez a meghívás saját léted lényegi középpontjába szól.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".






Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 jan 31 cs, 06:41

3.
Az elme megnyílása arra, amitől félsz, vagy a kényelmetlenség elkerülése miatt elfojtasz, felfedi azt a képességet, hogy átöleld a kényelmetlenséget, a fájdalmat.

Amit teljesen átölelünk (elfogadunk) az mindig feltárja a békét, amit a kényelmetlenség elkerülésének a megkísérlésén keresztül kerestünk.

Amit tenni tudsz: egyszerűen figyeld meg, amikor az elméd nyitott, és amikor bezárt.

Egyszerűen mondd az igazat! Nem azért, mert több információt akarsz gyűjteni a biztonságod érdekében, hanem mert ez az önfelfedezés útja.

Ha kimondod az igazságot valamilyen érzésről, gondolatról, körülményről, az lefekteti az önkutatás képességének az alapjait.

Felismered, hogy még ha sérelmet, károsodást élsz is meg, a létezésed tisztasága fennmarad.

Megnyitni a szívedet a csendre, amely forrása az elmének, nem más, mint megnyílni a valódi énednek.

A tudatos csend már nyitva van.

Hagyd, hogy az elméd egyszerűen ragaszkodjon az ő forrásához.
A nyitott elme feltárja a nyitott szívet.

A valódi megnyílás felfedi, hogy a küzdelem, a probléma valójában nem létezik.

A nyitottság nem átalakítja a történetet, hanem felfedi, hogy az valójában nem is létezik.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".





Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 01 p, 09:45

4.

Mi akarok valójában?

Hagyd a választ szabadon áramolni, erőfeszítés nélkül, cenzúrázatlanul kiemelkedni a tudatosságból. Engedd, hogy bármilyen benyomás, érzelem és intuíció felmerüljön.

Mit ad az nekem?

Hol keressem, amit meg akarok találni?

Mit tegyek, hogy elérjem, amit akarok?

Mi az elképzelésem arról, hogy hol fogam azt végül megtalálni?

Mi az elképzelésem arról, hogy mi állja az utamat éppen most?

Van-e a szívemben vágyódás az igazság és a szabadság iránt?

Légy hajlandó ebben a pillanatban kimondani az igazságot.

Egy viszonylagos igazság kimondása megnyitja az utat a mélyebb igazság kimondása előtt.

Mond ki a teljes igazságot, bármi az ára, bármi a kockázata, bármi a következménye!

A béke, a nyugalom, a beteljesedés valójában jelen van most, belső és külső körülményektől függetlenül és a te saját énedként fedezhető fel.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".


Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 03 v, 09:48

5.

Az elkülönültség látszólagos szakadék aközött, akinek hiszed magad és aközött, ahogy elképzeled a tökéletességet.

Isteni kijózanodás: felismerni, hogy soha nem leszel képes eltüntetni az elkülönülést, mert nem rendelkezel elég erővel és tudással, hogy mit kell tenni.

Hagyd, hogy had hulljon le a kijózanodás és vágyódás kétélű kardja: utasítsd el a kényelem, a remény vagy a hit minden útját!

Ne távolodj el a szívet tépő spirituális fájdalomtól, hanem tapasztald meg azt teljesen, végig az út során.

Ebben a spirituális megtapasztalásban a nyitottság a legfontosabb.

Ne fuss el saját vágyódásodtól, hanem fedezd fel önmagadban annak a forrását.

Maga a vágyódás az, ami bevisz téged önmagad középpontjába!


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".


Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 05 k, 01:23

6.

A személyiségeden folytatott munka nem okoz semmilyen kárt, hacsak el nem hiszed, hogy te a személyiséged vagy.

A személyiség elkülönült individuumként, elkülönült egóként önmagunknak egy alapérzése.

Az ego valójában az én gondolat, egy olyan gondolat, amely összekapcsolódik „én vagyok a test” érzéssel és erről a kiindulópontról bontakozik ki.

Ekkor mind tudatosan, mind tudat alatt a test megóvása válik a mindent felülmúló érdekeddé, de erre nincs mindent felülíró garancia. Ez önvédelmi vagy védekező stratégiákhoz vezet.

A test halála végül is nem eltagadható.

Ezt a halál démont fel kell hívni a tudatalattiból a tudatos éberség fényébe.

Felismerheted az állandó és örökkévaló tudatosság kétségbevonhatatlan jelenlétét: te az vagy, ami a testet megeleveníti.

Az egot úgy kell felfogni, mint ami egy gondolat csupán.

Amikor megszünteted ezt a gondolati működést és helyette az elméd befelé, a központi én-gondolat (vagyok) felé fordítod, felfedezed a határtalan, tiszta tudatosságot, ami mentes minden gondolattól és biztonság iránti bármiféle igénytől.

E felfedezés révén megérted, hogy az ego csupán egy illúzió!

Valóságként tapasztalod, de csak azért, mert valósága soha nem került mélyen megkérdőjelezésre.

Ez a megkérdőjelezés az önkutatás!

Az alapvető illúzió őszinte tanulmányozása a kapu a valóság közvetlen megtapasztalásához.

Amikor ezt megkérdőjelezed, felfedezed, hogy az individum, az ego semmi más csupán egy álom.

Soha semmi sem korlátozza a tiszta tudatosságot!



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".





Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 07 cs, 02:57

7.

Nem az vagy, akinek gondolod magad.

Gondolataid a világról és önmagadról az észlelésen alapulnak. Az észlelések, akár külsők, akár belsők, korlátozottak.

Önmagad igazsága nem észlelhető, nem képzelhető el, mégis mindent áthat.

Amikor leáll a mentális tevékenység, rés támad az észlelés tekintélyén, abban a pillanatban csend van csupán.

Semmilyen gondolat, amit önmagadról alkotsz, nem te vagy.

Te már szabad vagy, és e szabadságra való ráébredésedet csupán egy bizonyos gondolathoz való ragaszkodás gátolja, amely arra vonatkozik, hogy ki vagy te.

Engedd, hogy figyelmed belemerüljön abba, ami mindig is itt volt.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".



Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 09 szo, 09:07

8.

A legfontosabb kérdés, amit magadnak feltehetsz: Ki vagyok én?

Honnan tudom, hogy ki vagyok? Igaz ez?

Az igazi válasz erre e kérdésre élő, nem lezárt és örökké mélyülő intuícióval teli.

Előbb vagy utóbb ráeszmélsz, hogy aki vagy, akárhogy is kerül definiálásra, az nem kielégítő a számodra.

A spirituális érettség pillanata: felismered, hogy soha semmilyen válasz nem lesz megfelelő erre a kérdésre.

Az identifikáció gyökere az alapgondolat: „Én valaki vagyok”

Ez a kiinduló gondolat mindenféle stratégiához vezet: jobb valaki lenni stb.

A valódi, őszinte önkutatásban az, ami se nem elfelejthető, sem észben nem tartható, akként fedi fel magát, aki te vagy.

Ehhez az szükséges, hogy hagyd abba, hogy mindenféle definíciókban próbálod megtalálni önmagad.

Te magad a tudatosság vagy. A tudat vagy és a tudat tudatos.

Ha a ki? kérdést visszaköveted a forrásáig felismered, hogy ott egyáltalán nincs entitás.

Hagyj meghalni minden önmeghatározást és lásd, ami soha nem született és nem hal meg!

Pihenj meg igaz természeted végtelen békéjében!



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".




Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 11 h, 11:17

9

Ébredj tudatára azoknak a történeteknek, amelyeket önmagadnak mesélsz, vagy a kultúrád mesél neked arról, hogy ki vagy te.

Életednek minden tudatos pillanat egy személyes történetbe értelmezhető és illeszthető.

Minden történet igazsága a létezőség igazsága!

10

Mi az én történetem?

Mesélsz magadnak történeteket arról, amid van, vagy arról, amid nincs.

Miről szólnak a történeteid?

Hajlandó vagy-e abbahagyni személyes történeted mesélését?

Akármit mesélsz önmagadnak, az mese csupán.

Abba tudod hagyni a mesélést egy pillanatnál kevesebb idő alatt és az igazságot azonnal tapasztalhatod.

Minden erőfeszítés és szenvedés az abbahagyással szembeni ellenállásod eredménye.

Ezt az ellenállást az a remény táplálja, hogy a történeted meg fogja számodra adni azt, ami után sóvárogsz.

A személyes történet mesélése a legtöbb embernek az elsődleges vallása ezen a bolygón.

Ha fel tudod ismerni a személyes történetedet, akkor az addig tudattalan történet tudatossá válik és te eldöntheted, hogy folytatod-e.

Annak az igazsága, hogy ki vagy te, nem történet.

Vond a tudatosságod oda



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".



Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 13 sze, 07:37

11

Az önkutatás életmód. Az a hajlandóság, hogy bármelyik pillanatban megállj és megkérdezd önmagad:

Mi folyik itt?

Mit gondolok?

Mit hiszek?

Valóság ez?

Igazság ez?

Mi az, ami még ennél is mélyebb?

E nyitott vizsgálódásban felismered, hogy bármi is legyen a történet, az mindig gondolatokból áll.

E történet miatt azonosítod magad személyként, ami elválaszt önazonosságod mérhetetlenségétől.

Mélyebben ezeknél a gondolatoknál jelen van a Ki vagy te igazsága.

Az önkutatás megkérdőjelezi az alapfeltevést, hogy te valaki vagy.

Emiatt korlátozod önazonosságod egy konkrét formára, egy testre csupán.

A spirituális kereső történettől való megszabadulásra való törekvése csupán egy másik irányú történet.

Fontos ennek a felismerése.

A történet elfojtása nem megoldás, mivel így a történet mesélése tudattalan folyamat lesz.

A világi kondicionálás helyét egyszerűen a spirituális kondicionálás vette át.




„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 15 p, 10:50

12.

Az önkutatás egyik kifejezésre juttatása annak, hogy a teljes igazságot mondd.

Érzések, gondolatok, érzelmek és körülmények foglalják magukba a személyes történetet.

Ezt hisszük igazságnak.

A történet és az igazság közötti különbségtétel képessége az önkutatás természetes mellékterméke.

Változó feltételek törvénye: minden állapot változik. Minden dolog változásnak alávetett, kivéve a valódi természeted.

Ha alá tudjuk vetni magunkat ezen változó feltételeknek, akkor pl a boldogtalanság érzése egyszerűen csak boldogtalanság érzés lesz és nem szenvedés.

Az igazat mond mindvégig, akkor változhatatlan jelenlétként ismered meg magad.

Az igazmondás sokkal fontosabb, mint a megvilágosodás, vagy a boldogság.

Az igazmondás megmutatja, hogy a személyes történeted nem a végső valóság.

Önmagadat egy testre, egy múló állapotra vagy feltételre korlátozó azonosítása a gyökere minden szenvedésnek.

Te ragyogó, szabad tudatosság vagy.

Mindnyájunkban a Lét mélysége él, ami meg akarja ismerni önmagát, ki akarja fejezni önmagát és szembe akar nézni önmagával.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 17 v, 09:10

13

A tudatosság óceánja a valódi én.

Mivel energiáinkat és tudatosságunkat az individuális én felé fordítjuk, folyamatosan átsiklunk a mindig jelen lévő, állapot nélküli tudatosság igazsága felett.

A tudatosság nem objektum, hanem az itt-ség maga.

A tiszta tudatosság ez, amelyben a test, a gondolat megjelenik. Áthat minden szót és testet, tudatában van saját magának és veled azonos.

Önmagadat tiszta tudatosságként ismerve fel ébredsz rá önmagadra.

Ha abbahagyjuk, hogy az egyik állapotot többre értékeljük a másiknál, akkor felfedezhetjük, hogy maga a figyelem folytonos.

Ne törekedj a figyelem valamilyen állapotának az elérésére és ne törekedj semmiféle állapot megtartására. Azt ismerd fel inkább, ami mindig jelen van.

Figyelmedet irányítsd rá a csendre, ami mindennek a magvában ott van.

Ha abbahagyod az elérni akarást vagy valami előli elfutni akarást, akkor meglátod azt, ami van.

Tedd fel önmagadnak a kérdést: Mi van itt?

Légy csak csendben, légy itt, tekintet nélkül arra, hogy mi megy keresztül rajtad.

Ismerd fel, hogy te vagy az itt-ség, amin minden keresztül megy.

Ismerd fel, ne csak azt, ami benned van, hanem azt, amiben te benne vagy, amibe beleszülettél, amiben élsz, és amiben meg fogsz halni.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 19 k, 07:47

14.

Az önkutatás nem egy olyan út, amely elvisz téged valahová, hanem olyan út, amelyik megállít, hogy ne haladj tovább a megszokott kerékvágásban, így tudd felfedezni közvetlenül önmagad.

A megállás ereje leírhatatlan.

A megállás pillanatában nincs semmiféle gondolat, mégis jelen van a tudatosság.

Keletkezik benned egy egyre mélyülő felismerés, hogy a tudatosság anélkül létezik, hogy bármiféle fogalomra szüksége lenne, a tudatosság mentes mindenféle gondolattól.

Ez a felismerés elmozdulás a fogalmakkal, gondolatokkal való azonosulástól a létezőség csendes alapja felé.

Ez az elmozdulás fenyegetést jelent az elme számára, ami az individualitásod elvesztésének a félelmét generálja benned.

Szembe kell nézned az individualitásod megsemmisülésétől való félelemmel és le kell leplezni, mint az elme túlélési stratégiáját.

E szembenézés eredménye egy látszólagos ellentmondás: az individuum megsemmisül, mégis megkülönböztethető marad.

A tudatosság egyedülállósága, hogy képes felismerni önmagát az individuális formában, ugyanakkor a mindent megelevenítő erőben is.

Az ön-kutatás egy pontján meg fog jelenni benned a hajlandóság az individualitás feladására, hogy megszabadulj mindattól, amiben az individuális én felismerhető.

Engedj el mindent és egy pillanatig pihenj meg létezőséged igazságában.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 21 cs, 02:39

15

Te nem test vagy, nem személy vagy, az igazság az, hogy te valójában semmi vagy.

Ez a semmi azonban teljes, egész, végtelen, minden benne van, és mindenhol ott van, és ez a semmi tudatában van önmagának. Eleve egész, hiánytalan és kiteljesedett.

Hagyd, hogy elméd megpihenjen a semmiben, semmivé váljon, semmit sem csináljon, semmit se szerezzen és semmit se tartson meg.

Ami elől futsz, és amit keresel, egy és ugyanaz.

Az ön-kutatás felfedi igazi arcod, ami a benned lévő határtalan béke, ez a te igazi identitásod.

Hogy késztetést érezz az ön-kutatásra, tapasztalnod kell legalább egy jelét, egy visszhangját ennek a békének

Igazi arcod felfedéséhez szükség van a késztetésedre, a hajlandóságodra, hogy kijelentsd: „Igen, most valóban készen állok, hogy abbahagyjam az individualitás mögé rejtőzést”

A kondicionált elméből hatalmas erők törhetnek fel, hogy megakadályozzák ezt.

Kérd fel minden kondicionálásodat, hogy fedje fel magát a valódi önkutatásod fényében.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 23 szo, 11:33

16

Ahogy a felébredés folyamata az embernél elindul, elsők között kerül felismerésre, hogy az élet sok ellentmondással van tele.

Felébred a vágy, hogy megértsd, hogy mit jelent ez.

E vágy a megértés keresésének a kezdete.

Azért keresünk megértést, mert azt hisszük, hogy az el fog vezetni bennünket az igazsághoz, vagy azért, hogy hatalmunk legyen a dolgok felett.

Az elme általi megértés tragédiája, hogy mi valóságnak hisszük az elme következtetéseit.

Az elme általi megértés azonban nem valódi megértés.

Amikor eljön az igazság felismerése, akkor az elme megszűnik irányító eszköz lenni.

A megértés ereje, ami az elme képessége, hasznavehetetlen valódi éned felfedezése területén.

Hagyd abba, akármit keresel ebben a pillanatban, legyen az világi vagy spirituális.

Amit tudsz, azt létezésed legbelsejében, megértés nélkül, erőfeszítés nélkül tudod.

Hagyd abba a megértés keresését és nézz szembe a valódi erővel, ami keresésed táplálja.

Az elme koncepciói túlságosan távol esnek a ki vagy te igazságának közelségéhez viszonyítva.

A ki vagy te igazsága, mint tiszta tudatosság, a létezés teljessége, végtelenül hatalmasabb, mint annak valamiféle mentális megértése.


[i]„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást". /i]

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 25 h, 12:33

17

Minden, ami az elme által megragadható, legyen az akár a legemelkedettebb állapot, születik, létezik és meghal.

Minden, ami elmével megragadható születésnek és halálnak alávetett.

Ami állandóan itt van, az az elme által megragadhatatlan, mert nem objektum.

Akinek gondolod magad, az nem képes felismerni a ki vagy te valóságát, az csak megjelenik és eltűnik annak valóságában, aki valójában vagy.

Ezt a felismerést senki sem tudja neked megadni.

Ismerd fel, hogy a gondolatok egyszerűen csak gondolatok, és nem alkalmasak annak a leírására, aki valójában vagy.

Annak kell ismerni a gondolatot ami (tapasztalatok leírásának az eszköze) és sem lelkesedni nem kell érte, sem teljesen elutasítani azt.

Hagyd abba a gondolkodást, hogy gondolatot gondolatra építesz, ne tápláld tovább őket.

Ha megszabadulsz a hiedelemtől, hogy a gondolat valóság, elnyered a szabadságát a ki vagy te közvetlen megtapasztalásának.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 febr 27 sze, 10:34

18

A nyelv hihetetlen ereje az elmének.

Vannak bizonyos szavak, kint például „Isten”, „igazság”, „örökkévalóság”, „én”, amelyek a múltbeli kondicionálás alapján kialakult révületbe ejtenek bennünket.

19.

Az életünk során megszerzett széleskörű tanulási technikákat alkalmazva próbáljuk megtalálni életünk igazságát és ez elkerülhetetlenül mindig kudarcba fullad.

Hagyj fel ezeknek a technikáknak az alkalmazásával, hagyd abba a keresést.

Sokan rosszul értelmezik, hogy mit jelent felhagyni a kereséssel.

Ez nem azt jelenti, hogy fel kell adni az igazság utáni vágyat.

Azt jelenti, hogy abba kell hagyni, hogy az elmédre támaszkodj, hogy az vezérelje, hogyan kerüljön az igazság feltárásra.

Fel kell hagyni azzal a hiedelemmel, hogy te fogod felfedni valamiképpen az igazságot, te magad fogod azt előteremteni.

Az igazság utáni vágy a szívedben érzett sóvárgással azonos. Az nem fog megelégedni egyébbel, mint a tiszta létezéssel.

Hagyd abba, hogy szíved sóvárgása köré elméddel igazolásokat, elméleteket építs.

Hagyj abba minden keresést, minden igazolást, minden elméletalkotást, légy egyszerűen csendben és akkor felismered az igazság jelenlétét.

Ismerd fel Önmagad, és önmagad fogod látni minden embertársadban, minden állatban, minden növényben és minden kőben.

A tudatosság szellem.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 01 p, 11:24

20

Legerősebb azonosulásunk az elmével való azonosulás

Felhatalmazást adunk a gondolatnak, hogy meghatározza, ki vagyunk, hogy döntőbírája legyen a valóságnak.

Arra a hitre vagyunk kondicionálva, hogy ha bennünk a jó gondolatok győznek a rosszak felett, akkor magasabb énünk győz, és ekkor el fogjuk érni a békét.

Megtanultunk a „gondolkodom, tehát vagyok”-ban hinni, a „vagyok, tehát gondolkodom” igazsága helyett

Ami fölött mindig átsiklunk, az a középponthoz tartozó, mindig békés, mozdulatlan tudatosság.

Aki valójában vagy, az már békében van, győzelem vagy vereség nem érinti.

A megállás, az elme inaktív pillanata, a gondolatok közötti csend.

Ebben a csendben tapasztalható meg a forma nélküli tudatosság, ekkor ismerhetjük fel, hogy mi a jelenlét vagyunk.

Ez az elme csendnek való önátadásának a pillanata

A jelenlét lehet-e elgondolt dolog?

Ez a kérdés bomlásnak indítja az elme rendezett szövetét.

A megállás nem gyakorlat, hanem egy lehetőség annak a felismerésére, hogy lássuk, hogy ebben a látszólag végtelen gondolatfolyamban benne van a választás lehetősége, hogy nem követjük a felmerülő gondolatokat.

A megállás úgy következik be, hogy felismerjük az elme tevékenységét és nem követjük azt.

A megállás magával hozza annak a felismerését, hogy amikor gondolatok merülnek fel az elmében, akkor választhatunk: vagy követi elménk a gondolatokat, vagy csendben marad, megengedve, hogy a gondolatok felmerüljenek, anélkül, hogy megérintené őket.

Az elme tevékenységének a nem követése nem az elmének való ellenállás, hanem ennek egy lazító, megnyitó minősége van.

Lazulj bele minden gondolatba vagy érzelembe, ami benned felmerül és engedd meg, hogy a természetes nyugalom, aki vagy elsőbbséget élvezzen a gondolatok felett

Hagyd, hogy az elme csendben maradjon, mert csak ebben a csendben ismerheted fel azt, ami mindig csendes.

A mindig jelenlévő csend átélésének a pillanatában felismered valódi arcodat, megvalósítod az igazságot: te maga a létezés vagy.

A felébredés az elmének a csendnek való önátadásában következik be.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 04 h, 01:49

21

Gyermekkorunktól kezdve arra tanítanak bennünket, hogy valaminek a teljesítéséhez meg kell tanulnunk, hogy mik a lépések, és azután gyakorolni kell azokat.

Ez igaz a spirituális gyakorlatra, a meditációra is.

Egy spirituális gyakorlat bizonyos technikákat tartalmaz, egy hiedelmet, hogy elérsz valahová és egy jutalmat, egy beteljesülést.

Állíts le minden erőfeszítést, hogy megszerezz akármit is, amiről azt gondoltad, hogy megadja számodra a beteljesülést, az igazságot.

Ha a spirituális gyakorlat az elme leállításának az útját szolgálja, akkor erős szövetséges.

Ha viszont csak azt a hitet mélyíti, amely szerint te olyan valaki vagy, aki valamit azért gyakorol, hogy elérjen valamit, amivel hiedelme szerint még nem rendelkezik, akkor a meditáció akadállyá válik.

Ismerd fel, hogy az arra irányuló impulzusok, hogy nyugalmat hozz létre, az elme tevékenységéből erednek.

Vannak pillanatok, amikor leáll a formális meditáció, amikor már nem te gyakorolsz, hanem egyszerűen jelen van a létezőség.

Ebben az egyszerű létezőségben béke, bepillantás és természetesség van, a létezés erőfeszítés nélküli szépsége és nyugalma

A létezés nem gyakorlat, a ki vagy te igazsága egyszerűbb, mint bármi, amit gyakorolni lehet


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 07 cs, 02:46

22

Az elme tevékenysége mindig azon alapul, hogy valamit elutasít, vagy valamit megragad.

Az elme mindennapi stratégiája a pozitív tapasztalatok keresése, a negatív tapasztalatok elkerülése.

A pozitívumokba belecsimpaszkodik, a negatívumok elől pedig elmenekül.

Az elme ragaszkodik a kellemes állapotokhoz, a boldog élményekhez és a csodás pillanatokhoz.

Azonban tény, hogy minden kellemes elmeállapot velejárója az állandótlanság, az keletkezik, fennáll egy darabig és elmúlik, így az elme ragaszkodása nem lehet eredményes.

Végül minden tevékenységet, amelynek elválaszthatatlan tulajdonsága az állandótlanság, értéktelennek ismerünk fel.

Ismerd fel, hogy a ki vagy te bármiféle ideája állandótlan

Fogadd el a ki vagy te összes ideájának az állandótlanságát, és akkor a legmélyebb relaxáció van jelen.

Engedd, hogy az elme megadja magát az állandótlanság igazságának, mert akkor az elme eléri a tudatosság óceánját, és önmagára úgy ismer rá, mint aki soha nem volt különálló e óceántól.



„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".



Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 11 h, 11:29


23

Az egyetlen akadálya, hogy ráébredj a ki vagy te igazságára az, amit arról gondolsz, hogy ki vagy te.

A múlt és jövő gondolatai teremtik a ki vagy te jelenbeli gondolatait.

Mi az, ami tudatában van e gondolatoknak?

Mi az, ami ezeket a gondolati képeket látja rólad?

Ami ezeket látja, mindig itt volt, mint megváltozhatatlan látás (tanú).

Te, mint a tudatosság, képes vagy keresztül látni minden akadályon, mert te vagy a látás maga.

A tanúnak, a látásnak nincs arca, nincs személyisége, végül még lényege sincs.

Gondolatok nélküli, tulajdonságok nélküli, jövő nélküli.

A ki vagy te forma nélküli igazsága akkor van jelen, ha a magadról alkotott gondolati képeidnek vége szakad.

Hihetetlen és izgalmas esély a számodra forma nélküli igazságként ráébredni önmagadra, mielőtt a test meghal.

Ha meg tudod valósítani a forma nélküli jelenlétet, akkor életed további részét ennek a tudatosságnak a fényében fogod leélni.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 16 szo, 10:12


24

Elménk képes a tapasztalatokat áttekinteni és rendszerezni. Ami látható és rendszerezhető, az az elme birodalmához tartozik.

Aki te vagy, az nem látható, de mindig közvetlenül tapasztalható.

Elménk rendszerező képessége átsiklik ezen a folyamatos tapasztaláson, az egyetlen én azonosságán, ami ugyanaz mindenkiben

Az elme képességének fő fókusza a birtoklásra irányul.

Ahová az elme nem tud elérni, amit nem tud birtokolni, az saját képességének a forrása

Amikor az egyedi élet figyelme saját forrása felé fordul, az elme birodalmának semmi haszna sincs többé

Az igazi szabadság megvalósításához az elme iránti elfogultságot ki kell metszeni, de hogy kimetszhető legyen, ahhoz látni kell azt

Szükséges, hogy kutassuk és azután elmondjuk az igazságot.

Az igazmondáshoz az elmét használjuk, hogy leleplezze önmagát.

A valódi szabadság megvalósítása az elme használatának, a kemény mentális munkának épp az ellentéte.

Hagyj fel azzal a reménnyel, hogy az elme el tudja hozni a szabadságot, a megvilágosodást.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 20 sze, 03:17


25

Az ego és társa a szuper ego belső mentális hangok, amelyek meghatározni látszanak, hogy ki vagy te

Az ego határozza meg az egyedi valóságot, a szuper ego pedig azt, hogy az ego hogyan működjön

A szuper ego egy gondolatforma, amely megmondja az egónak, hogy mi helyes és mi nem

Az ego nélkülivé válás ambíciójának a jelenléte vészjelzést jelent.

Kinek van problémája az egóval?

A tudatosságnak van problémája vele?

Csak a szuper egónak van problémája az egóval, mert a szuper ego akarja irányítani az egót

A szuper ego központi stratégiája a jutalmazás és büntetés

Kérdések a szuper ego elmebeli működésének a tanulmányozásához:
Hogyan jutalmazok másokat és magamat?

Hogyan büntetek másokat és magamat?

Lásd, érezd és tapasztald az elmédben, ami ebben az ön-kutatásban feltárul

Légy hajlandó jónak vagy rossznak minősítés nélkül látni saját elméd működését

Engedj el minden feltárt stratégiát és fedezd fel azt, ami mindezek mögött mindig is itt volt, a Jelenlétet


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 márc 25 h, 10:20


26

Nem az a cél, hogy eltüntess vagy elemezz egy érzelmet, hanem az, hogy közvetlenül tapasztald azt.

Félelem, harag, bánat vagy kétségbeesés csak egy történethez kapcsolva létezhet!

Hajlandóságodon múlik, hogyha valamilyen érzelem felmerül, akkor ne kövesd az elme működését (ne gyárts róla egy történetet) és csendben maradva teljesen megtapasztald azt.

Amikor teljesen, történetmentesen átélsz egy negatív érzelmet, az azonnal megszűnik létezni.

Ha mégis intenzív marad, akkor ismerd fel, hogy van még valamilyen történet, ami élteti azt.

Ha hajlandó vagy teljesen megtapasztalni bármilyen érzelmet, akkor fel fogod ismerni, hogy annak belsejében az érintetlen tudatosság szembesül saját magával.

Ami elől menekülsz (negatív érzelmek) az nem létezik, ami felé futsz (pozitív érzelmek) azok pedig mindig is itt voltak.

A belső én igazsága a létezés mozdulatlan tisztasága érintetlen marad mindenféle érzelemtől.

Az arra való hajlandóság, hogy abszolút semmi legyél, hogy ne légy a test, azonos az arra való hajlandósággal, hogy szabad légy.

Ez a szembesülés a semmiséggel, a valódi ön-kutatás megnyilatkozása!


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 ápr 03 sze, 01:32


27

A szenvedésed onnan ered, hogy elfelejtkeztél a ki vagy te igazságáról a ki vagy te története, vagyis az ego kedvéért.

Ez a történetet (az egót) az állandó többért való hajtás mindig kibillenti az egyensúlyából, ami szenvedést okoz.

Amíg a történetedhez, az egóhoz ragaszkodsz, akinek többet kell szereznie és megtartania, addig az egyszerű létezés tökéletes öröme el fogja kerülni a figyelmedet.

A szükségtelen szenvedés valójában az, amikor elmédben teljesen a saját világod drámai, számtalanszor ismételt történeteiben élsz.

Az emberek gyakran úgy vágnak bele a spirituális életbe, mint napi életük szenvedései elől való menekülésbe.

A szenvedés elől való menekülés azonban nem lehetséges és nem is szükséges.

A szenvedéstől való megszabadulásnál sokkal fontosabb magának a szenvedésnek a megvizsgálása.

E vizsgálat során rájössz, hogy nem a szenvedéssel, hanem a szenvedéshez való kötődéssel kell leszámolnod, anélkül, hogy helyette a megvilágosodás vagy a mennyország ideájához kötődnél.

Ez azt jelenti, hogy bármi merüljön is fel a tudatosságban, azt teljesen átöleljük, ahelyett hogy menekülnénk előle vagy figyelmen kívül hagynánk.

Tudatosan szenvedni azt jelenti, hogy tudatosan felismered a szenvedés előli menekülés impulzusát, és helyette közvetlenül szembenézel vele, akármi jelenik is meg, legyen az bánat, rémület, rendkívüli veszteség vagy szomorúság.

Ez az átölelés nem passzív elfogadás vagy beletörődés, hanem a tudatosság (szubjektum) mélységes elfogadása a tudatosságbeli megnyilvánulás (objektum) iránt.

Engedd meg a szenvedés jelenlétét, annak elutasítása nélkül, és ha szembenézel a szenvedéssel, akkor felfedezheted, hogy az nem az, aminek eddig gondoltad.

A szenvedő és a szenvedés közvetlen tapasztalatakor mindkettő semmivé lesz.
Te nem csupán egy történetbeli szereplő, hanem a létezés teljessége vagy!


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 ápr 17 sze, 09:35


Ön-kutatás

Az önkutatás nem egy olyan út, amely elvisz téged valahová, hanem olyan út, amelyik megállít, hogy ne haladj tovább a megszokott kerékvágásban, így tudd felfedezni közvetlenül önmagad.

Az ön-kutatás felfedi igazi arcod, ami a benned lévő határtalan béke, ez a te igazi identitásod.

Az önkutatás életmód. Az a hajlandóság, hogy bármelyik pillanatban megállj és megkérdezd önmagad:

Mi folyik itt? Mit gondolok? Mit hiszek? Valóság ez? Igazság ez? Mi az, ami még ennél is mélyebb?

Az egót valóságként tapasztalod, de csak azért, mert valósága soha nem került mélyen megkérdőjelezésre. Ez a megkérdőjelezés az önkutatás!

Az önkutatás megkérdőjelezi az alapfeltevést, hogy te valaki vagy.

Az önkutatás egyik kifejezésre juttatása, hogy a teljes igazságot mondd.

Ha kimondod az igazságot valamilyen érzésről, gondolatról, körülményről, az lefekteti az önkutatás képességének az alapjait.

A valódi, őszinte önkutatásban az, ami se nem elfelejthető, sem észben nem tartható, akként fedi fel magát, aki te vagy.

Kérd fel minden kondicionálásodat, hogy fedje fel magát a valódi önkutatásod fényében.

„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".


Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 ápr 26 p, 11:04


Személyes történet

Életednek minden tudatos pillanat egy személyes történetbe értelmezhető és illeszthető.

A személyes történet mesélése a legtöbb embernek az elsődleges vallása ezen a bolygón.

Akármit mesélsz önmagadnak, az mese csupán.

Amíg a történetedhez, az egóhoz ragaszkodsz, akinek többet kell szereznie és megtartania, addig az egyszerű létezés tökéletes öröme el fogja kerülni a figyelmedet.

A történetet (az egót) az állandó többért való hajtás kibillenti az egyensúlyából, ami szenvedést okoz.

A szenvedésed onnan ered, hogy elfelejtkeztél a ki vagy te igazságáról a ki vagy te története, vagyis az ego kedvéért.

Félelem, harag, bánat vagy kétségbeesés csak egy történethez kapcsolva létezhet!

A spirituális kereső történettől való megszabadulásra való törekvése csupán egy másik irányú történet.

Fontos ennek a felismerése.

A történet elfojtása nem megoldás, mivel így a történet mesélése tudattalan folyamat lesz.

Ébredj tudatára azoknak a történeteknek, amelyeket önmagadnak mesélsz, vagy a kultúrád mesél neked arról, hogy ki vagy te.

Ha fel tudod ismerni a személyes történetedet, akkor az addig tudattalan történet tudatossá válik és te eldöntheted, hogy folytatod-e.

Abba tudod hagyni a mesélést egy pillanatnál kevesebb idő alatt és az igazságot azonnal tapasztalhatod.

Annak az igazsága, hogy ki vagy te, nem történet.

A történet és az igazság közötti különbségtétel képessége az önkutatás természetes mellékterméke.

Az önkutatás során felismered, hogy bármi is legyen a történet, az mindig gondolatokból áll.

E történet miatt azonosítod magad személyként, ami elválaszt önazonosságod mérhetetlenségétől.

Mélyebben ezeknél a gondolatoknál jelen van a Ki vagy te igazsága.

Vond a tudatosságod oda, ahol nincs történet, nincs gondolkodás!

Te nem csupán egy történetbeli szereplő, hanem a létezés teljessége vagy!


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".

Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 máj 08 sze, 08:37


Felismerés

Az ön-kutatás folyamatában keletkezik benned egy egyre mélyülő felismerés, hogy a tudatosság anélkül létezik, hogy bármiféle fogalomra szüksége lenne, a tudatosság mentes mindenféle gondolattól.

Ez a felismerés elmozdulás a fogalmakkal, gondolatokkal való azonosulástól a létezőség csendes alapja felé.

Felismered léted belső tágasságát, amely már boldog és békében van magával.

Felismered, hogy még ha sérelmet, károsodást élsz is meg, a létezésed tisztasága fennmarad.

Felismered az állandó és örökkévaló tudatosság kétségbevonhatatlan jelenlétét: te az vagy, ami a testet megeleveníti.

Felismered a személyes történetedet, és akkor az addig tudattalan történet tudatossá válik és te eldöntheted, hogy folytatod-e.

Felismered, hogy te vagy az itt-ség, amin minden keresztül megy.

Felismered azt, amiben te benne vagy, amibe beleszülettél, amiben élsz, és amiben meg fogsz halni.

Felismered, hogy a ki vagy te bármiféle ideája állandótlan

Felismered, hogy a gondolatok egyszerűen csak gondolatok, és nem alkalmasak annak a leírására, aki valójában vagy.

Felismered, hogy az arra irányuló impulzusok, hogy nyugalmat hozz létre, az elme tevékenységéből erednek.

Felismered Önmagad, és önmagad fogod látni minden embertársadban, minden állatban, minden növényben és minden kőben.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".



Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 máj 24 p, 11:09


Igazmondás

Az igazmondás sokkal fontosabb, mint a megvilágosodás, vagy a boldogság.

Egyszerűen mondd az igazat! Nem azért, mert több információt akarsz gyűjteni a biztonságod érdekében, hanem mert ez az önfelfedezés útja.

Szükséges, hogy kutassuk, és azután elmondjuk az igazságot.

Az igazmondáshoz az elmét használjuk, hogy leleplezze önmagát.

Az igazmondás megmutatja, hogy a személyes történeted nem a végső valóság.

Légy hajlandó ebben a pillanatban kimondani az igazságot.

Mond ki a teljes igazságot, bármi az ára, bármi a kockázata, bármi a következménye!

Ha kimondod az igazságot valamilyen érzésről, gondolatról, körülményről, az lefekteti az önkutatás képességének az alapjait.

Egy viszonylagos igazság kimondása megnyitja az utat a mélyebb igazság kimondása előtt.

Az igazat mond mindvégig, akkor változhatatlan jelenlétként ismered meg magad.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".




Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 jún 04 k, 08:05


Megállás

A megállás úgy következik be, hogy felismerjük az elme tevékenységét és nem követjük azt.

A megállás, az elme inaktív pillanata, a gondolatok közötti csend.

Ebben a csendben tapasztalható meg a forma nélküli tudatosság, ekkor ismerhetjük fel, hogy mi a jelenlét vagyunk. Ez az elme csendnek való önátadásának a pillanata

A megállás nem gyakorlat, hanem egy lehetőség annak a felismerésére, hogy lássuk, hogy ebben a látszólag végtelen gondolatfolyamban benne van a választás lehetősége, hogy nem követjük a felmerülő gondolatokat.

A megállás magával hozza annak a felismerését, hogy amikor gondolatok merülnek fel az elmében, akkor választhatunk: vagy követi elménk a gondolatokat, vagy csendben marad, megengedve, hogy a gondolatok felmerüljenek, anélkül, hogy megérintené őket.

Állíts le minden erőfeszítést, hogy megszerezz akármit is, amiről azt gondoltad, hogy megadja számodra a beteljesülést, az igazságot.


„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".




Re: Ön-kutatás gyakorlata
Shaw, 2013 jún 19 sze, 10:04

Hagyd

Hagyd abba, hogy akárhová is nézz, hagyd abba a keresést.

Hagyd abba, hogy az egyik állapotot többre értékeld a másiknál.

Hagyd abba az elérni akarást vagy valami előli elfutni akarást, akkor meglátod azt, ami van

Hagyd abba, akármit keresel ebben a pillanatban, legyen az világi vagy spirituális.

Hagyd abba a megértés keresését és nézz szembe a valódi erővel, ami keresésed táplálja.

Hagyd abba a gondolkodást, hogy gondolatot gondolatra építesz, ne tápláld tovább őket.

Hagyd abba, hogy az elmédre támaszkodj, hogy az vezérelje, hogyan kerüljön az igazság feltárásra.

Hagyd abba, hogy szíved sóvárgása köré elméddel igazolásokat, elméleteket építs.

Hagyj fel azzal a hiedelemmel, hogy te fogod felfedni valamiképpen az igazságot, te magad fogod azt előteremteni.

Hagyj fel azzal a reménnyel, hogy az elme el tudja hozni a szabadságot, a megvilágosodást.

Hagyj meghalni minden önmeghatározást és lásd, ami soha nem született és nem hal meg!

Hagyj abba minden keresést, minden igazolást, minden elméletalkotást, légy egyszerűen csendben és akkor felismered az igazság jelenlétét.

Hagyd, hogy had hulljon le a kijózanodás és vágyódás kétélű kardja: utasítsd el a kényelem, a remény vagy a hit minden útját!

Hagyd, hogy elméd megpihenjen a semmiben, semmivé váljon, semmit sem csináljon, semmit se szerezzen és semmit se tartson meg.

Hagyd, hogy az elme csendben maradjon, mert csak ebben a csendben ismerheted fel azt, ami mindig csendes.

Hagyd, hogy az elméd egyszerűen ragaszkodjon az ő forrásához.

Engedd, hogy figyelmed belemerüljön abba, ami mindig is itt volt.

Engedj el mindent és egy pillanatig pihenj meg létezőséged igazságában.

Engedd meg, hogy a természetes nyugalom, aki vagy elsőbbséget élvezzen a gondolatok felett

Engedd, hogy az elme megadja magát az állandótlanság igazságának, mert akkor az elme eléri a tudatosság óceánját, és önmagára úgy ismer rá, mint aki soha nem volt különálló e óceántól.

„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".