Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 01 cs, 08:37

Eckhart Tolle szerint az emberi tudat evolúciójának következő lépése a tanúskodó Jelenlét megvalósítása az emberi élet hétköznapjaiban.
Napjainkban ez jelenti az álomból ébredező emberiség előtt a legnagyobb kihívást.

A tudat eddig az egó álmát aludta, de most végre ébredezik.
A további ébredésének egyik legnagyobb akadály azonban az, hogy nem igazán ismeri azt az álmot, amely eddig őt fogva tartotta, az egót.
Eddig teljesen azonosult ezzel az egóval, nem is gondolta, hogy alvó állapotban van.
Az egó azonban meg akarja akadályozni ezt a felébredést, mert azzal az ő léte kerül veszélybe, ezért különböző fortélyokkal próbálja még mélyebb alvásba visszahúzni az ébredezőt.
Persze ezt nem gonoszságból teszi, az ego nem gonosz, csak a tudattalan túlélési ösztön hajtja.

Ezt a témát azért hoztam létre, hogy ismerjük meg egyre mélyebben az egónkat és próbáljuk meg közösen feltárni azokat a "játékokat", amellyel visszahúzhat az alvás mély tudattalan állapotában bennünket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 01 cs, 08:50

Mi is ez az ego és hogyan keletkezett?

Első, talán legfontosabb kérdés ennak a tisztázása.

Az ego mi magunk vagyunk, akinek látjuk, gondoljuk és érezzük magunkat. A múltból építkezve a jövőre irányúló életörténetünk központi figurája, akivel a tudatunk azonosítja magát, akinek képzeli magát. Ez a legmélyebb álmunk.

Az ébredés jele, amikor kezdjük érezni azt, hogy ez állapot nagyon silány, szegényes és az élet mögöt mélyebb misztériumok húzódnak meg.

Hogyan keletkezett ez az egó?

Amikor megszülettünk, akkor még ártatlanok voltunk, nem volt egónk. Az egó a társadalom, szüleink, nevelőink hatására alakult ki, egy természetes folyamat eredményeként. Szükségünk volt rá, mert különben nem tudtunk volna elhatárolódni a környezetünktől, nem jött volna létre az egyedi létezésünk, amely fontos lépcsőfok a tudat önmagára ébredésének az evolúciójában.

Az ego tehát társadalmi termék, mert a környezetünkben élők mondták meg a gyermek számára, számunkra, hogy kik vagyunk mi és egy tudattalan folyamt eredményeként elkezdtünk azonosulni ezzel a mesterségesen létrehozott központtal, az egoval.

Ezen az azonosuláson kell most túllépnünk!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 01 cs, 11:32

Az ambíció

Ez talán a legátfogóbb egojáték, az ego egyik legfontosabb gyökerét adja.

Minden ego alapvető törekvése a növekedés, hogy minél több, nagyobb, erősebb és szilárdabb legyen.
Egyre magasabbra és magasabbra akar jutni a világ hierarchikus építményében és egyre nagyobb területeket akar a befolyása alá gyűrni.
Ambíciói egyre csak növekednek és egyre nagyobb területekre terjednek ki.
Az ambíciókat pedig a szülők, nevelők ültetik el a gyermekben. Még meg sem születik a gyermek, a szülei máris úgy gondolnak rá, mint aki az ő esetleg meg nem valósított ambícióit fogja véghez vinni.
A jutalmazás és büntetés nevelési eszközeivel arra kondicionálják a gyermeket, hogy tűnjön ki a társai közül, ő legyen a legjobb, legszebb, legerősebb stb.
Ha megfelel a szülői, nevelői, ezáltal társadalmi elvárásoknak, akkor megjutalmazzák, ha nem, akkor megbüntetik.

Már igen korán megtanuljuk, hogy ambiciózusak legyünk.

Ezek az ambíciók pedig a múltból építkezve mindig a jövőre irányulnak. Egész életünkben illuzórikus célokat kergetünk, különböző ambícióintól ösztönözve.
Persze egy ambíciót ki lehet elégíteni, de rögtön ezer más lép a helyére, mert oly sok területe van még az életnek, ahol még nem értük el a céljainkat.

Így kergetünk értelmetlen célokat egészen a sírig, ahol rájövünk majd, hogy ebből a világból mindenki üres kézzel távozik, aki a múlt és jövő káprázatában élt.

Nézz magadba és figyeld meg, hogy mi van most benned!

A múlt és jövő között feszűlő gondolatok, vagy a most csendje, egyszerűsége és tiszta üressége?

Csakis ez utóbbi az az alap, amely behozza az életedbe a tanúskodó Jelenlétetet!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 01 cs, 02:17

Az ego: maszkok gyűjteménye

A hétköznapi életünk valósága az, hogy az igazi arcunkat egy sor maszkkal takarjuk el. Ezeket a maszkokat a szüleinktől, nevelőinktől tanultuk, amikor gyermekként igyekeztünk megfelelni annak a számtalan elvárásnak, amelyet társadalmi környezetünk táplált belénk.

A hétköznapi életünk során mindegyik maszkra szükségünk van, mível számtalan helyzetben, számtalan emberrel találkozunk.
Másként viselkedünk a főnökünkkel, mint a beosztottakkal, másként a gyermekeinkkel, mint a férjünkkel vagy feleségünkkel, másként a barátainkkal, mint az ellenségeinkkel stb.

Rengeteg ilyen maszkot kaptunk és alakítottunk ki eddigi életünk során, amelyek együtt alkotják az egot.
Ezek a maszkok már annyire hozzánk nőttek, annyira azonosultunk velük, hogy legtöbben el is felejtkeztünk az igazi arcunkról, melyen a lét öröme ragyog.

Az ego tehát a külvilág felé mutatott maszkjaid gyűjteménye, a színlelés, csalás (aminek sokszor már tudatában sem vagy), amit a társadalom erőltetett rád, és amivel egy idő után elkezdtél azonosulni (sőt sokan teljesen azonosultak is vele).

Hogy feltáruljon előtted igazi középpontod, Most kell eldobnod ezeket a maszkokat, mert csakis teljesen meztelenül lehetsz valódi önmagad!!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
timeless, 2011 szept 01 cs, 10:28

Shaw írta ...


Ezt a témát azért hoztam létre, hogy ismerjük meg egyre mélyebben az egónkat és próbáljuk meg közösen feltárni azokat a "játékokat", amellyel visszahúzhat az alvás mély tudattalan állapotában bennünket.


Nagyon jó kezdeményezés!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 02 p, 07:42

Az önfejlesztő egojáték

Az ego azt mondja: "Keresd az igazságot! Fejleszd a személyiségedet a lehető legkifinomultabbra, a legjobbra! Legyél spirituális, legyél Tolle követője!"

Az ego állandóan új programokkal állhat elő: "Tedd ezt! Tedd azt! Akkor minden problémád megoldódik"

Az ego folyton új tervekkel áll eléd, te pedig megpróbálod -több kevesebb sikerrel- megvalósítani azokat, miközben elpocsékolod az egész életed.

A személyiség fejlesztése egy nagy csapda, mert minél több energiát fektetsz pl. a spirituális maszkod díszitésébe, annál inkább azonosulni fogsz majd vele, annál inkább ragaszkodni fogsz majd hozzá, hogy végül képtelen leszel eldobni azt!

Az önfejlesztés tehát csakis az egot teszi egyre csillogóbbá, egyre tekintélyesbbé.
Valójában tehát magát az igazság keresését is sok embernél az ego táplálja.
Az ego így védi magát! Eltereli a figyelmedet a valódi belső változás lehetőségéről azzal, hogy egy új szép maszkot ad hozzá a már amúgy is bonyolult személyiségedhez!

Az igazság már itt van, benned van, itt és most a jelenben!

A keresés viszont csak eltávolíthat az igazságtól, mert a jövőben keresi azt, vagy a múlt szentírásait tárja eléd.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 02 p, 07:45

Ego a vigasztaló

Az ego tartalmát az élettörténeted során a szüleidtől, nevelőidtől, iskoláidból és az elolvasott könyveidből és megnézett filmekből összegyűjtött tudásod alkotja.

Ez a tudás azonban gépies, mert nem élő tapasztalatokból származik, hanem más emberek gondolatai és véleményei öltenek testet bennük.

Az ego játékai során ezt a tudásbázist használja, hogy megvigasztaljon és álomba ringasson téged. Szívesen válaszol helyetted az életed nagykérdéseire: "Igen a tested meg fog halni, de a lelked halhatatlan!!"

Attól függően, hogy milyen vallásos nevelést kaptál (keresztéy, mohamedán stb) enyhiti a halálfélelmedet a túlvilági mesékkel, vagy ha spirituális beállítottságu vagy, akkor a lélek halhatatlanságával ámít.

Az ego szívesen lát el tanáccsal, szívesen vigasztal minden helyzetben. Ezek azonban csak üres, halott szavak, mert mások által mondott, írott tudáson alapulnak, amit ők is másoktól kaptak.

Ha valóban választ akarsz kapni életed nagy kérdéseire, akkor önmagadban kell elmélyülnöd. Ne emlékezetből válaszolj, mert minden válasz csakis a halott emlékeidből származhat!

Először a jelenben, itt és most szembesülni kell a saját valóságoddal, ha magad nem éled át, ha nem szerzel saját tapasztalatokat, akkor nem történik igazi, belső, mélyreható változás benned.

Az utat neked kell végigjárnod, senki más nem teheti ezt meg helyetted!!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 02 p, 11:15

Bűntudatkeltő egojáték

Szeretnéd a Jelenlétet behozni a hétköznapjaidba, ezért arra törekszel, hogy a lehető legtöbbet tartózkodj a tanúskodó Jelenlét állapotában.

Ez egy szép törekvés, csak azt veszed észre, hogy napról-napra zátonyra fut. Felmerül benned a kérdés, hogy mi lehet a kudarc oka? Szeretnék, de miért nem tudok huzamosabb időt eltölteni a Jelenlét állapotában? Biztos én nem vagyok elég jó, nem törekszem eléggé, alkalmatlan vagyok ilyen nemes feladat elvégzésére!

Ezekkel a gondolatokkal óhatatlanul egyűttjár a lelkiismeretfurdalás és a bűntudat érzése. Ez a bűntudat előbb utóbb annyira elhatalmosodhat rajtad, hogy egyre inkább lemondasz arról, hogy a Jelenlétben élj, csak azért, hogy elkerüld a bűntudattal egyűttjáró rossz érzéseket.

Ez egy nagyon rafinált tudattalan egojáték!! Miért?

Fel kell ismerned, hogy a lelkiismeret és a vele együttjáró bűntudat nem része az Énednek, az csakis az egóhoz tartozik!

A lelkiismeretis -és így a bűntudat is- társadalmi termék, a szülői nevelői elvárások hozták létre az ego részeként. Hogyan?

A kisgyermeknek a külvilághoz való alkalmazkodását a szülői elvárások segítik elő és a szülői nevelőhatások erősítik meg. Ha a gyermek megfelel a szülői, nevelői (így társadalmi) elvárásoknak, akkor elfogadják, szeretik megjutalmazzák, ha nem, akkor valamilyen módon büntetésben, nem elfogadásban lesz része. Hogy ezt elkerülje, ezért a gyermek tudattalanul alkalmazkodik ezekhez az elvárásokhoz.

Mig kicsi a gyerek ezek az elvárások kivülről jövőként jelennek meg számára. A gyermek azért viselkedik jól, hogy anya (apa) ne haragudjom meg rá. Ahogy nő a gyermek ezek a külső elvárások egy bonyolult pszichológiai mechanizmus segítségével belső elvárásokká válnak, melyek a lekiismeret alapjait alkotják.

Ekkor a gyerek már nem azért viselkedik ezeknek a társadalmi elvárásoknak megfelelően, mert ezt a környezete elvárja tőle, hanem azért, mert ez belső jó érzéssel tölti el. Ha nem ezeknek a belsővé vált társadalmi elvárásoknak megfelelően viselkedik, akkor jelenik meg nála a bűntudat érzése. Így válik egy külső társadalmi hatás az ego részévé.

Ez a mechanizmus működik aztán később is és végigkísér bennünket az egész életünk során.

Életünk egy pontján aztán találkoztunk egy Felébredt (pl Tolle) tanításával és belsőleg úgy éreztük, hogy ez az, amit régóta kerestünk és be akarjuk hozni a hétköznapjainkba ezeket a tanokat.

Így kialakítunk bizonyos belső elvárásokat azzal kapcsolatban, hogyan lehet ezt megtenni, hogyan haladhatunk leggyorsabban ezen az úton, hogyan tudjuk minél hatékonyabban behozni a Jelenlétet az életünkbe.

Ezeknek a belső elvárásoknak azonban nem tudunk eleget tenni és így automatikusan megjelenik a bűntudat is.

Vegyük észre, hogy ez az egó műve, az egó játéka!!!

Mit kezdhetünk akkor ezzel a bűntudattal?

Néhány dolgot szem előtt kell tartanunk. Az egyik ilyen az, hogy olyan régóta élünk már az egóval azonosult állapotban (a peremen), hogy nagyon eltávolodtunk a saját középpontunktól (Én, Jelenlét). Így nem tudunk egyik pillanatról a másikra visszajutni a középpontba. A lehetőség persze adott, mert a központ itt van benünk, azt már nem kell kifejlesztenünk, elérnünk stb. Ezért ez eleinte erőfeszítést követel meg tőlünk, hogy a tanúskodó Jelenlét állapotába kerüljünk.
Van egy nagyon fontos törvény ami erre az erőfeszítésre érvényes: minden a helyes irányba megtett lépés egyre közelebb visz a saját középpontodhoz.

Ez azt jelenti, hogy ezek a pillanatok összeadódnak, erősítik egymást.
Másrészt viszont az egós állapotba való visszaesések szakaszait a követi a bűntudat. Ha abűntudat kilalkulásának a mechanizmusát megérted, és a fentieket szem előtt tartod, akkor rájössz, hogy a bűntudatnak nincs létjogosultsága!!

Ne az egós állapotba való visszaesés miatt kilakuló bűntudatra reagálj, hanem azokat a pillanotokat ünnepeld meg, amikor a Jelenlét állapotába vagy!!

Ha tudsz felhőtlenül örülni ezeknek a pillanatoknak és nem a következővel, a visszaeséssel foglalkozol, akkor ezek az időszakok egyre gyakoribbak lesznek az életedben.

Légy tehát türelmes saját magaddal szemben és nézz Tanúként a megjelenő bűntudatra magadban!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2011 szept 04 v, 10:57


Kedves Shaw! Örömmel olvasom írásodat!

"Az utat neked kell végigjárnod, senki más nem teheti ezt meg helyetted!!"
Szerintem ez is egy egójáték. Elhiteti velem hogy be kell futnom egy pályát, aminek eleje, közepe és vége van. És majd a végén ott lesz az, amit el akartam érni. Ha azt gondolom, hogy be kell futnom egy utat, hogy önmagam lehessek sose lesz vége az kutakodásnak, tanulásnak, morfondírozásnak stb. Nem kell egy utat végigjárni!
Szia! Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2011 szept 06 k, 11:35

Ezek a fránya szavak, ezért nem szeretek beszélni
Jó ez a téma, köszönet Shaw
Ahány ember annyiféleképp jut át egy mondat, egy kifejezés, és ugyan ennyiféleképpen lehet értelmezni és elemezni is azt. Még ha a szöveg Jelenlétből is fakad, ki ezt, -ki azt érez belőle, ezért "tévedtek el" a tanítások is.
Minden nézőpont kérdése. Pl: Minden út Rómába vezet->Minden mondat a csendhez vezet->Tehát minden tanítás igaz. Ez is egy nézőpont, és a tiéd is az Teri, és ennek alapján minden tanítás is igaz, hiszen mind a csendből emelkedik elő és oda tér vissza

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2011 szept 06 k, 11:40

...hogyan ejtjük ezt -Shaw- Magyarul? ..mert én só-nak olvasom mindig

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 06 k, 02:56

hajni19840203 írta ...

...hogyan ejtjük ezt -Shaw- Magyarul? ..mert én só-nak olvasom mindig


Jól ejted, az "Élet Shaw"-ja

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 06 k, 03:05

Kedves Teri és Hajni!

Sajnos most még csak a szavak azok az eszközök, amivel ki tudjuk fejezni magunkat és kapcsolatba tudunk kerülni a többiekkel.
A szavak azonban pont a lényegét ölik meg a mondanivalónknak, de nem tudjuk kikerülni őket.

Az egójáték, amit az egó játszik a túlélésért csak halvány visszfénye annak a monumentális játéknak, amit az egók játszanak egymással a hatalommért.
Ebben a játékban pedig a szavak a leghatékonyabb fegyverek,
saját szavaidat bármikor ellened fordíthatják és keresztre feszíthetnek.

A szavak kockázatát azonban fel kell vállanunk, mert egyre többen túl tudnak látni azon a halott maszkon, amibe ezek a szvak burkolóznak és meglátják a mögöttük meghúzódó valóságot.

Ami mögött pedig nem látunk ilyet, azok csak a halott ego halott szavai, tehát értelmetlenek!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2011 szept 06 k, 05:52

"Ez is egy nézőpont, és a tiéd is az Teri"

Szia Hajni! Tudom ám, hogy Shaw azt ott hogyan értette. Ott, abban a szövegkörnyezetben teljesen a helyén volt a mondata.

Csak egy sornyi gépelést akartam megspórolni, azért idéztem onnan. Igazából csak azt akartam mondani, hogy amíg valaki azért keresgél mert "nem elég" neki egyetlen tanítás sem, addig nem tud önmaga lenni. Az az "út". De ha már megvan, a megfelelő, akkor viszont nincs "tovább" , az ott az "út" vége.
Az elmejáték arra vonatkozik, hogy nem engedi, hogy észrevedd: révbe értél.
Remélem így már jó, és nem félreérthető.
Üdv. Teri



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Plejádok, 2011 szept 06 k, 06:41

"Az élet sója" jut eszembe... a film.

Jacques Perrin: Himalája, az élet sója.

Lenyűgöző tájképeivel és különleges témájával a Himalája 1999-ben elnyerte a legjobb fényképezésnek és zenének járó César-díjat.

Nagyon szép a zenéje.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2011 szept 06 k, 06:43

Egójátékom, ami elhiteti velem, hogy révbe értem. Megnyugtat, így békén élhetem a mindennapjaimat, sőt még örömömet is lelem benne. Elhiszem, hogy szeretem a világot. minden embert, és hogy van összemberi tudat,
hogy jó helyen élek, és biztonságban, mert a halál nem létezik (élet sem), valójában én sem létezem, tehát meg sem hallhatok. Pusztán energia vagyok, mint az a billentyűzet, amin gépelek, valakinek a játéka, fantáziaterméke. De az a valaki nem is valaki, nem személyes, csak van. És nem kell okot sem keresni a létezésre, mert vanság van. Tolle teljes tanítása is csak egy egójáték. Ha nem vihetem magammal a történetemet a "síron túlra", ha nem vihetem magammal a személyiségemet a síron túlra, hadd higgyem azt, hogy egy nagy valami megnyilvánulásában vagyok egy rész.
üdv.Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2011 szept 06 k, 08:00

"Az első valószínűleg a legmélyebben gyökerező: a kontroll iránti vágyunk. Amint másoktól, és körülöttünk zajló élettől elkülönültnek képzeljük magunkat, azon nyomban felmerül bennünk az a természetes késztetést, hogy az élet kontrollálásra szorul. Ahhoz, hogy biztonságban és elkülönülve tudhassuk és tarthassuk magunkat, irányítanunk kell nem csupán önmagunkat, de a többi embert és a minket körülvevő körülményeket is. Az igazság azonban az, hogy semmilyen kontrollunk nincsen semmi felett, ezért aztán fájdalmas harapófogóban találjuk magunkat.
A valóság az, hogy semmilyen irányításunk nincsen a dolgok felett; az egó semmilyen módon nem képes irányítani, hogyan és miként bontakozik ki a valóság. Hogyan is lehet az, hogy az egónak nincs irányítási hatalma? Egyszerűen csupán azért, mert az egó semmi más, mint egy gondolat a fejedben. Egy kép.

Az elme az egón keresztül értelmezi magát, gondol magára, és legfőképpen, alkot önképet. Ha a teljes egós éned csupán a képzelet szüleménye, az egymáshoz kapcsolódó gondolatok mechanikus eredménye, akkor már teljesen nyilvánvaló, hogy egy gondolatnak semmilyen irányítása nincsen. A gondolat nem több mint valami, ami felmerül. Egyszer csak megtörténik, majd eltávozik.

Az élet azonban folyamatosa, rendületlenül, újra és újra megmutatja nekünk, hogy igazából nincsen meg az a kontrollunk, amit szeretnénk, illetve amiről azt képzeljük, hogy igenis nekünk megvan. Pillants csak be egy kicsit az elmédbe. Semmi irányításod nincs afelett, hogy egy gondolat belép-e az elmédbe vagy épp távozik-e onnan.

Az egó szempontjából a lehető legszörnyűségesebb felismerésnek tűnik, hogy nem tudja irányítani a dolgokat, mert ha egy egó nem képes irányítani, akkor igazából semmi reménye nem lehet. Nincs számára kivezető út. Nincs mód arra, hogy olyanná tegye az életet, amilyenné akarja.

Legrémesebb mégis az lenne, ha tényleg az egónk lennénk, ha tényleg az a fejünkben gondolatok által kreált én lennénk. De nem azok vagyunk. Ehelyett inkább az vagyunk, ami figyeli az elmét, ami észreveszi az elmét, és ami tudatában van az összes mentális tevékenységnek, többek között a kontroll iránti vágynak.


Az eső jön, akár akarod, akár nem, a hold is felmászik az égre, majd eltűnik róla, és nem kérdez téged. És ugyanez igaz minden egyes pillanatra, és minden egyes emberre, akivel csak találkozunk. Azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az irányítók, pedig az egész csak egy illúzió. Egy nagy becsapás.

Ez a becsapás az elménkben jön létre, és ez a létező legmeggyőzőbb átverés, mert egészen addig, amíg azt hisszük, hogy mi irányítunk, egészen addig, amíg azt hisszük, hogy képesek vagyunk irányítani, addig folyamatosan az egós tudatállapothoz láncolva tartjuk magunkat. A felszínen a kontroll illúziója biztonságérzettel tölt el minket, és azt hiteti el velünk, hogy az életünk manipulálása által, vélt szükségleteink alapján, kényelmes, biztonságos életet vagyunk képesek teremteni magunknak. A valóságban azonban nincsen ilyen kontrollálási képességünk. Mégis, a kontroll illúziója olyan elképesztően meggyőző és összetett, hogy majdnem minden emberi lény bedől neki. Majdnem minden ember úgy gondolja, hogy „Én irányítom az életemet,” kivéve akkor, amikor a dolgok tényleg nehézzé válnak.

Bizonyos értelemben az egó egy követelőgép: „Ezt akarom!” „Azt akarom!” „Ezt nem akarom!” „Azt nem akarom!” „Ilyennek kéne lenned!” „Nem szabadott volna ezt tenned velem!” „Nem kéne úgy éreznem magam, ahogy érzem!” Minden követelés, a lényegét tekintve, a valóság manipulációjának eszköze, az, ahogyan ragaszkodunk ahhoz, hogy az élet másmilyen legyen, mint amilyen éppen.

Nagyon gyakori az emberi interakcióban, hogy azt akarjuk, valaki változzon meg azért, hogy mi boldogok vagy beteljesültek lehessünk.

Ez lenne a szeretet kifejeződése? Tényleg ez az, amit akarunk? Tényleg azt akarjuk, hogy mindenki változzon meg körülöttünk, hogy mi boldogok lehessünk? Tényleg ilyen zsarnokok kívánunk lenni? Ez valóban a legmélyebb szívünkből szól, abból a szeretetből, mely mindannyiunkban megtalálható?

Ez a követelések iránti vágy, éppúgy, mint a kontroll iránti vágy, annak a tudatszintnek a sajátossága, amit az egó tudatállapotának nevezünk, ahol magunkat és mindenki mást is különbözőnek és elkülönültnek képzelünk. Újra emlékeztetlek akkor, hogy az elkülönültségünk nem igaz; az egész csupán kitaláció. Az egész történet az elménkben szövődik. Ez a legnagyobb álmunk. A legnagyobb fejtörést ezzel az álommal kapcsolatban az okozza, hogy körülöttünk majdnem mindenki ugyanezt az álmot álmodja. Lényegében ez az emberiség kollektív álma. Vagyis nem csak te vagy én álmodunk: majdnem az összes emberi lény az őt körülvevő világtól való elkülönültség, különbözőség álmát álmodja. Ez pedig azt jelenti, hogy jó mélyen magunkba kell néznünk, mert nem csupán a saját félrevezetett elménket vizsgáljuk, nem csupán a saját félreértésünket; az emberiség egészének illúziója mögé nézünk be.

HARCBA SZÁLLNI AZZAL, AMI VAN
A következő dolog, amit elkülönültségünk fenntartására használunk az a vitázás azzal, ami van, vagy volt. Ez a szenvedésünk harmadik legáltalánosabb módozata. Leegyszerűsítve: ha garantálni akarod a szenvedésedet, akkor szállj harcba azzal, ami épp van. Sokszor teszik fel nekem azt a kérdést, hogy „Mit értesz az „ami van” alatt?” Az „ami van” a jelen pillanat – mielőtt még bármit is gondolnál róla.

Bármi történt is, megtörtént. Akár jó volt, akár szörnyű, az történt. És bármi is történik épp most, épp az történik. Nem szükséges „jónak” vagy „rossznak” neveznünk. Lehet, hogy épp fájdalamas; lehet, hogy nem fájdalmas. Lehet, hogy tetszik; az is lehet, hogy nem tetszik. Bármi történik is a jelen pillanatban, épp az, ami történik. Amikor ellenkezel vele, amikor azt mondod, hogy épp nem ennek kéne történnie, akkor szenvedsz.

Nem vitázni a jelen pillanattal – vagy a múlttal -, időnként akár veszélyesnek is tűnhet. Még nagy félelem is eltölthet minket: „Ha nem ellenkezem azzal, ami épp történik, lehet, hogy sosem fog megváltozni.” Ha körbenézünk a világban, nem lehet nem észrevenni azt a rengeteg szenvedést, fájdalmat és konfliktust, ami zajlik. Ennek a tükrében pedig szinte sértőnek tűnhet, ha nem úgy nyilatkozunk, hogy „Ennek nem szabadna megtörténnie!”

Amikor azonban egyszerűen csak látjuk, hogy ami éppen van, az van – sem jó, sem rossz -, akkor minden lehetőség a rendelkezésünkre áll. Bölcs és szeretetteljes módon reagálhatunk az életre. Ez nem azt jelenti, hogy, kijelentjük, „Ami van, az van”, és nem teszünk semmit. Amikor a valóságot látjuk, és nem mozdulunk el tőle, kreatív válaszok és új látásmódok sokasága nyílik meg számunkra az ami vannal való kapcsolódásra, melyek nem az elkülönülésen, a tagadáson, illetve a kontrolláláson alapulnak, hanem sokkal inkább az emberi szívből indulnak ki – a szeretetből, a könyörületből, a bölcsességből.

Ugyanez igaz a múlttal kapcsolatban. Amikor elengedjük azt a hiedelmünket, hogy a múlt bármely darabkájának nem kellett volna léteznie, amikor végre valóban hajlandóak vagyunk ezt elengedni – közben nem úgy téve, mintha a fájdalmas pillanatok nem történtek volna meg -, akkor kinyílunk a múlttal való kreatív kapcsolódásra. Képesekké válunk teljes szívünkkel átölelni mindent, ami történt, még akkor is, ha szörnyen fájdalmas volt. Mert, végső soron, minden a segítségünkre volt abban, hogy eljussunk ehhez a pillanathoz, ahhoz, ami épp van. És ez a pillanat, a jelen pillanata az egyetlen pillanat, amikor képesek vagyunk felébredni, a szenvedésnek véget vetni, és ezért ez a pillanat megért minden más pillanatot, melyek valaha megtörténtek. Ez az a pillanat, amikor abbahagyhatjuk a szenvedést. Ez az a pillanat, amikor felébredhetünk a múlt, a jelen és a jövő történeteiből."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 07 sze, 01:41

jarasiteri írta ...

Egójátékom, ami elhiteti velem, hogy révbe értem. Megnyugtat, így békén élhetem a mindennapjaimat, sőt még örömömet is lelem benne. Elhiszem, hogy szeretem a világot. minden embert, és hogy van összemberi tudat,
hogy jó helyen élek, és biztonságban, mert a halál nem létezik (élet sem), valójában én sem létezem, tehát meg sem hallhatok. Pusztán energia vagyok, mint az a billentyűzet, amin gépelek, valakinek a játéka, fantáziaterméke. De az a valaki nem is valaki, nem személyes, csak van. És nem kell okot sem keresni a létezésre, mert vanság van. Tolle teljes tanítása is csak egy egójáték. Ha nem vihetem magammal a történetemet a "síron túlra", ha nem vihetem magammal a személyiségemet a síron túlra, hadd higgyem azt, hogy egy nagy valami megnyilvánulásában vagyok egy rész.
üdv.Teri


Nagyon jól leírtad a Fontos vagyok egójáték lényegét.

Az egó elhiteti velünk, hogy fontosak vagyunk, a nagy megnyilvánulás, az összemberi tudat egy kis részeként is. A lelkünk örökké él, a halál csak egy születés. Lelkünk örökké fejlődik, minden tapasztalat egy újabb tégla az örökkévalóság templomában stb.

Miért tudja ezt elhitetni velünk az egó?

Egyrészt az egó tartalmát az eddigi életünk során összeszedgetett (olvasott, hallott) tudásunk alkotja. Ha soha sem olvastál volna ezoterikus témájú könyveket, vagy nem hallgattál volna ilyen előadásokat, akkor az egód tartalma egészen máss lenne, így más gondolatokkal nyugtatna meg (Pl: együnk, igyunk, szeretkezzünk, hisz csak egy életünk van).

Másrészt mindenkiben él az "ősemlékezés", ami saját belső rég elfelejtett központunkból származik és legtöbb esetben egy tudattalan vágyakozásként él az emberben. Ennek a tudattalan vágynak ad formát az ego azzal, hogy egy hamis célra irányítja. Ez pedig: tökéletessé válni úgy, hogy az az egót is magába foglalja.
Ez egy őszinte törekvése az egónak, azonban ezt a formák szintjén lehetetlen megvalósítani, a formákat nem lehet örökéletűvé tenni. Persze ezt mind a jövőben akarja elérni.

Így nem szabad ennek az egójátéknak sem bedőlnünk.

A tökéletességet már itt és most átélhetjük, ha átadjuk magunkat a jelen pillanatnak és engedjük, hogy a Lét öröme magával ragadjon bennünket.







Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 07 sze, 03:26

A valamivé válás egojátéka

Ez az egyik legalapvetőbb egojátékok egyike. Az ego mindig törekszik valamire, mindig el akar érni valamit. Az elme alkot egy képet, egy ideált. Egy ideál azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne.

Ezt az idealizált képet az ego kivetít a jövőbe és feltárja a kép megvalósításához vezető útat. Ez a kép állandó feszültséget, szorongást és aggodalmaskodást okoz. Ha eléri, megvalósítja ezt a képet, vagy éppen feladja, mert a számára megvalósíthatatlan, akkor rögtön alkot egy újat, majd még egy újat, majd még egyet stb.

Így állandóan úton vagyunk, egyik képtől a másikig és ezekkel a képekkel azonosulunk, ezek adják az identitásunkat.

Ha a spiritualitással kezdünk el foglalkozni, akkor az elme megalkotja nekünk azt a rémképet, amelyet meg kell valósítanunk, ha sikeresek akarunk lenni. Jelnlévővé kell válnunk, az elme elképzelései szerint.

Ennek az ideálképnek az a lényege, hogy állandóan tudatosak legyünk. életünk minden kis részletében mindig és mindenkor Jelen legyünk.

Persze az ego tudja, hogy ez az emberek többsége számára lehetetlen megvalósítani, ezért önvád és önmegvetés érzése alakul ki, hisz nem tudsz megfeleni az ideálképnek (nem vagy eléggé spirituális). Ez az érzés viszont jó alapot ad a bűntudatkeltő egójáték számára.

Már nem kell valamivé válnunk, mert már most rendelkezünk minden adottsággal. Csak a hangsúlyt kell áthelyeznünk a peremről (ego) a középpontunkba (tanúskodó jelenlét).

Az egojátékok épp ebben hátráltatnak minket!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 09 p, 01:45

"Különleges vagy" egojáték

Mélyen legbelül mindenki meg van győződve arról, hogy ő különleges. Az ego mindenkinek a fülébe suttogja: "Te különleges, nagyszerű vagy, más, több, mint a többi ember!"

Ha sok esetben ezt nem is mondja ki ilyen nyiltan az ego, de minden emberben él a különlegessé válás vágya. Ez jól megfigyelhető a viselkedésében, a cselekedeteiben, amelyek mind azt célozzák, hogy különb, más legyen, mint a többiek, ne legyen átlagos.

Ha azt érzed, hogy "különleges vagyok, különlegesebb, mint az az ember ott", akkor ez csak az egó játéka.

Ez az érzés nagyon egóerősítő, rendkivűli módon növeli az egót.

A valóság az, hogy minden egyes ember egyedi és különleges. Nem volt és nem is lesz még egy olyan ember a Földön, mint te!

Nem szabad elfelejteni, ha különlegesnek gondolod magad (mert valóban az vagy), akkor úgyanigy kell gondolnod a többi emberre is. Mindenki különleges, akivel életed során találkozol, aki él és élt a Földön.

Ez a gondolat az, amely csökkenti és gyengiti az egót!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 09 p, 01:58

"Nem érsz semmit" egójáték

Ha a környezetünk nem erősíti meg azt, hogy különlegesek vagyunk, és gyermekkorunkban sokat hallottuk azt a felnőttektől, hogy "Ezt sem lehet rád bizni!", "Nem ért ez a gyermek semmihez, olyan kétbalkezes!" Semmit sem tudsz rendesen megcsinálni", akkor az ego azt suttogja a fülünkbe, hogy "Átlagos vagy, sőt rosszabb az átlagtól" esetleg "Nem érsz semmit!".

Ez az egójáték szintén az egó megerősítésére szolgál, csak itt a panaszkodás egóerősítő stratégiája kerül előtérbe.

A panaszkodás, mások és a körülmények vagy saját magunk hibáztatása negatív gondolatokat termel, amely felébreszti és erősíti a fájdalomtestet.
Bűntudatot okoz, vagy haragot ébreszt benned a másik ember iránt, ami szintén erősíti az egót.

Ha szem előtt tudod tartani, hogy senki sem átlagos, olyan, hogy átlagember nem létezik. Azt, hogy ez a kijelentés nem igaz, mert te is ismersz legalább 10 nagyon is átlagos személyt, csak az egód sugallja.

Valójában mindenki különleges és mindenkihez ilyen attitűddel kell közeledned.

Ez rombolja le az egónak ezt a játékát is!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 11 v, 04:32

"Olyan szeretnék lenni, mint ő" egójáték

Gyermekkorunktól kezdve él bennünk a késztetés, hogy másokat utánozzunk. A társadalomba való beilleszkedés legalapvetőbb módszerét már kisgyermekkorunktól kezdve alkalmazzuk, ez pedig az utánzásos tanulás. Így tanulunk meg beszélni, a tárgyak használatát stb.

Később a felnőttek már tudatosan írányítanak bennünket: "Légy olyan, mint az apád, a testvéred, a szomszéd kisfiú, az osztálytársad stb." Akkor már tudatosan próbálunk meg utánozni másokat.

Még később ez a folyamat belsővé válik, már a saját elménk által alkotott ideálképeknek akarunk megfelelni, azok elérésére törekedve utánozzuk a példaképeinket.

Így aztán másolatok leszünk, akik folyton a jövőben elérendő ideálra merednek, vagy a múlt hibáin keseregnek, amelyek nem tették lehetővé, hogy megvalósítsák ezeket az ideálokat, miközben a jelen pillanatot észre sem veszük. És épp ezért játsza ezt a játékot az egó velünk.

Ha a mostban, a jelenben élünk, akkor elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk és nem törekszünk arra, hogy másolatok, valaki más legyünk.

Csakis így tudjuk leállítani ezt az egójátékot!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 12 h, 04:46

Az ego szülőméhe: az azonosulások

Az ego azonosulás útján alakul ki, tehát azonosulunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, a testünkkel stb. Ezek vagyunk mi, ez az ego, ez az elme.

Az elmét, így az egót is (azt hogy mivel azonosulunk) az adott társadalom alakítja ki, amelybe volt szerencsénk beleszületni. Így teljesen más alapú elmék és egók alakulnak ki az évek során a Föld különböző területein. A tudat ezekkel azonosítja magát, és ha véleményt ír egy ilyen topicba, akkor azt hiszi, hogy azt ő teszi. Persze igaza is van, mert sok embernél olyan erős és mély az azonosulás, hogy nem is tudja, hogy az adott társadalom által kondicionált elméje alkotja és írja ezek a véleményeket.

Ha valaki túl tud lépni az elmével való azonosuláson, akkor felismeri ezeket a kondicionáltságokat magánál és azokon is túl tud lépni. Már nem az elmével, hanem egyre inkább a tudattal (tanuskodó jelenlét) azonosítja magát. Ez a jelenlét így egyre inkább uralni tudja az elmét és meg tud nyilvánulni általa.

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy csakis az egók játszák játszmáikat és csakis ők nyilvánulhatnak meg e topicban!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 szept 14 sze, 09:06

Kedves Shaw!

Azt, hogy leírod a különböző egojátékokat, nagyon jó ötletnek tartom, mert így saját magunknál meg tudjuk figyelni őket.

Ha felismerünk egy egojátékot, akkor már nem azonosulunk vele, így erősödik bennünk a jelenlét.

Persze mindenkinek meg vannak a saját, rá jellemzőbb egojátékai, amire ráismerhet a fentiek alapján!

kösz!
Kriszti65

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 15 cs, 07:32

"Még többet akarok" egójáték

Az ego soha nem lehet elégedett, mindig többet és többet akar elérni az életben. Gazdag akar lenni, de ha már van pénze elég, akkor már a hatalomra fáj a foga, ha azt is elérte, akkor már inkább hírnévre vágyik és így tovább.

Ha egy maga elé kitűzött célt elér, akkor egy ideig átélheti a relatív elégedettséget, de egy rövidebb-hosszabb idő után újra indul a még több utáni hajsza.

Ezt az egójáték szintén a pszichológiai időbe visz, a jövőbe vetiti ki az elérendő célt. Így a Most csak a cél eléréséhez szükséges pillanattá redukálódik, így elveszti életteliségét és szépségét.

Te azonban el tudod hallgattani az egót, mondhatod, hogy "Nem figyelek többé a hülyeségeidre, a nagyravágyásodra!"

Tanúskodó jelenlétként meg tudod figyelni az elmének ezt a játékát és képes vagy kinevetni azt!

Mi többre lehetne szükséged annál, amit a jelen pillanat nyújtani tud a számodra? Ha megtanulsz feloldódni a jelen pillanat ilyenségében és képes vagy örülni annak és élvezni azt, akkor már semmi gondot nem jelent számodra az ego, az elme fecsegésének a leállítása!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 szept 16 p, 08:57


" Én már felette állok ennek" egójáték

Egójátékok? Úgyan ki téveszthet meg az egó?
Kedves Shaw! Értékelem az ígyekezetedet, higy írsz ezekről az egójátékokról, de én már felette állok ezeknek! Évek óta foglakozom ezoterikával, nagyon sok mindent olvastam és kipróbáltam már. Kipróbált technikáim vannak (köztük önkontroll is), hogy a jelen pillanatot felhasználva egyre magasabb szintre fejlődjek. Így ezek, amiket írsz túl egyszerűek nekem, én már ezeken rég túl vagyok!

Ez az egó egyik legmegtévesztőbb játéka, mert a haladás benyomását kelti bennünk, sőt azt sugallmazza, hogy nagyon jó irányba haladunk!
Minden spirituális igazságot a saját nézőpontján átszűrve tálal elénk!
A megszabadulásra törekvő álarcát is felveszi, csakhogy életben maradjon!
Mert ugyebár a megvilágododásban sem tününk el, csak átalakulunk--sugalmazza az ego.

Ez is csak az elme fecsegése, amely a jelenlétet is megpróbálja imitálni a túlélése érdekében!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Berill, 2011 szept 18 v, 10:48

Szia Shaw!

Nagyon jó, amiket írsz. Sajnos vagy nem?... én még nem állok felettük és számomra nem is egyszerű dolgok. Én egyenlőre azon a szinten vagyok, hogy szerintem önmagamon túllépni nem vagyok képes csak az ismeret és a módszerek segítségével. Egyet tehetek, hogy szeretem magamat és az egomat. Elfogadom, hogy olyan vagyok és mások amilyen....

Egy filmrészlet jutott eszembe a "Legyetek jók, ha tudtok.." című filmből:

http://www.youtube.com/watch?v=W-ib_aV5z6I

1:36:30-tól kb. 1 perc

Ha már bele néztek a filmbe a dalt nem szabad kihagyni:

11:00-től.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 18 v, 11:42

Szia Berill!

Önmagunkon, az egón túllépni nem egyszerű dolog.
Sőt lehetetlen, mert az egó egyik fele akar túllépni a másikon.

Ez a következő egójátékként realizálódhat:

"Választanod kell" egojáték

Az egó mindig válaszút elé állít bennünket, mindig választanunk kel az elmében felmerűlő különböző perspektívák közül. Ha már választunk, akkor csakis azokat a dolgokat, véleményeket illik választanunk, amelyek szépek, intelligensek, erkölcsösek (legyetek jók, ha tudtok!).

A választás az esetek többségében azonosulást is jelent, így hajlamosak vagyunk az elme jobb, szebb, intelligensebb oldalával azonosulni és az elme sötét, csúnya, erkölcstelen dolgait távol tartani magunktól.

Az azonosulással mindig együttjár az aggodalom, a szorongás is, mert félünk, hogy elveszítjük azokat a dolgokat, amivel azonosultunk, így elveszítjük önmagunkat (ami ebben az esetben az ego).

Ha el is veszítjük azt a dolgot, amivel azonosultunk, akkor megjelenik a fájdalom érzése.

Mit tehetünk ez ellen?

Először is meg kell érteni, hogy nem az elménk vagyunk! Sem annak a világos, sem annak a sötét oldalával nem vagyunk azonosak!

Ha az elme világos oldalával azonosulunk, akkor lehetetlenné válik, hogy elválasszuk magunkat a sötét oldaltól. Ekkor az egyik kezünkkel akarjuk kitépni a másikat!

Meg kell értenünk azt, hogy mi teljesen függetlenek vagyunk az elmétől, csak tanúi vagyunk az egésznek. Ha megszűnik az elmével való azonosulás, azonnal felismerjük, hogy nem vagyunk azonosak az elmével.

Ezért el kell távolodni az elmétől és meg kell maradni a szemtanú helyzetében Ez a tértudatosság állapota, amikor tisztán felragyog a Jelenlét!.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 20 k, 05:06

Az ego és a Jelenlét nézőpontja

Szerintem két különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, ezért értelmezünk félre egyes fogalmakat.

Az egyik nézőpont az ego nézőpontja, az emberiség túlnyomó többségére ez a nézőpont jellemző pillanatnyilag. Az életük középpontját az ego alkotja, ez írányítja és vezeti őket. Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki. Akkor maradunk életben, ha el tudunk kölünülni a bennünket körülvevő világtól és saját identitást alakítunk ki. Az elkülönülés első jele, amikor megjelenik az "enyém" átélése. Ez az alapvető birtoklási ösztön alkotja az ego alapját. Az enyém után következik a nekem, az én és a te fogalmának a megjelenése. Az ego tehát szétválaszt, elkülönit, "te-én, enyém-tied". Istenhez is ebből a mély, tudattalan birtoklási ösztönből közeledik: az én istenem, a mi istenünk stb., és istent csakis transzcendensként tudja elképzelni.
Ezek alkotják az ego vázát. Az egóhoz kapcsolódó identitást pedig a "Milyen vagyok?" kérdésre a környezetünkben elő emberektől kapott visszajelzések alakítják ki. Az ego tehát a társadalom terméke és csakis hamis választ tud adni arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?". Ezek azért hamis válaszok, mert zömmel nem a saját tapasztalatainkból fakadnak, hanem másoktól kapott visszajelzésekből.
Az ego a gondolatokkal, az érzésekkel, a cselekdetekkel és az élményekkel való azonosulásunk.
Az ego másik alapösztöne a cselekvés, mindig csinál valamit, még amikor "meditál", akkor is cselekszik (koncentrál, el akar érni stb.)
Ezért nem tud mit kezdeni az üresség, a nemcselekvés fogalmakkal. Aki üressé válik, nem cselekszik, az zombivá válik a szemében, és ebből a szempontból igaza is lehet.

A másik nézőpont a Jelenlét, a Tanúság nézőpontja, amely most kezd nagyobb számban megjelenni világban. Ez az egós nézőpont meghaladását jelenti, az azon való tullépést.
Az egós nézőpont nem rossz, nem ellensége az egó az ilyen nézőpontot képviselő embernek, mert tudja azt, hogy nem az egó a lényének a valódi központja, így egyre kevésbé azonosul vele. Elkezdi keresni a valódi középpontot és elkezd fokozatosan ebből élni.
Nála még mind a két nézőpont létezik, mert a társadalomban él, így ha a munkáját végzi, más emberekkel találkozik akkor csakis az egos nézőpont felől tud közeledni hozzájuk. Ekkor azonban már nem azonosul az egóval (gondolataival, érzéseivel stb.). Amikor egyedül van, akkor a középpont felé fordul, meditál, vagy megpróbálja a jelenlétet behozni a hétköznapjaiba (persze egy idő után ez áthatja az emberekkel való kapcsolatát is). Ez egy folyamat, ami fokozatosan bontakozik ki az életében.
Ebből a nézőpontból szemlélve Isten csakis immanans lehet, aki a középpontot alkotja. Ha megtalálja ezt az immanens isteniséget, akkor az számára transzcendensé válik, ez az isteniség (Lét) áthatja az egész kozmoszt, az egész teremtést, mindennek ez a középpontja. Istenhez tehát csakis ezen az úton lehet, mert a transzcendens soha nem válhat immanensé, mert az teljesen ellentétes az egó természetével.
Ebből a nézőpontből a csend, az üresség a nemcselekvés teljesen más tartalommal telik meg, mert ez maga a Lét gazdagságát, az igazi tudást hozza el a személyhez. Neki egyre inkább ez alkotja az identitását, ez adja meg a választ a "Ki vagyok én kérdésére?"
Én vagyok, aki vagyok! A Lét, a Jelenlét, a Szemtanú vagyok, aki nemcselekvő, aki csak figyeli a formák táncát.

Lao Ce szerint a nemcselekvés lényege: "Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy."



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 szept 22 cs, 11:47

crysly írta ...

Ego létlenyomatom a létezésben ami örök spirálban éled újra és újra a hétköznapok sok színűségében, amint figyelésből tevékeny résztvevővé válok minden megváltozik, hisz éledek a lehetetlenség örök homályában éledve újra és újra haladva a teljességem felismerésében.


Ez saját, átélt tapasztalod, vagy olvastad valahol és nagyon jól hangzik a "Spirituális vagyok" egójáték részeként.
Az egó így is megmagyarázhatja létét, de az egó és a teljesség soha nem találkozhat.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 24 szo, 05:00

"Még többet akarok" egójáték

Az ego soha nem lehet elégedett, mindig többet és többet akar elérni az életben. Gazdag akar lenni, de ha már van pénze elég, akkor már a hatalomra fáj a foga, ha azt is elérte, akkor már inkább hírnévre vágyik és így tovább.

Ha egy maga elé kitűzött célt elér, akkor egy ideig átélheti a relatív elégedettséget, de egy rövidebb-hosszabb idő után újra indul a még több utáni hajsza.

Ezt az egójáték szintén a pszichológiai időbe visz, a jövőbe vetiti ki az elérendő célt. Így a Most csak a cél eléréséhez szükséges pillanattá redukálódik, így elveszti életteliségét és szépségét.

Te azonban el tudod hallgattani az egót, mondhatod, hogy "Nem figyelek többé a hülyeségeidre, a nagyravágyásodra!"

Tanúskodó jelenlétként meg tudod figyelni az elmének ezt a játékát és képes vagy kinevetni azt!

Mi többre lehetne szükséged annál, amit a jelen pillanat nyújtani tud a számodra? Ha megtanulsz feloldódni a jelen pillanat ilyenségében és képes vagy örülni annak és élvezni azt, akkor már semmi gondot nem jelent számodra az ego, az elme fecsegésének a leállítása!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 26 h, 10:03

Éretlen vs. érett ego


Ki is, mi is az ego?

Mi magunk vagyunk, gondolataink, vágyaink, érzéseink és személyes élettörténetünk és életkörülményeink összessége.

Az ego az, aki rátér a spirituális útra és elkezdi keresni a formákból, a világból kivezető kapukat.

Ezeknek a kapuknak a megtalálására azonban csakis akkor lesz képes, ha éretté válik rá.

Mit jelent az, hogy érett vagy éretlen egy ego?

Ha felteszed magadnak a kérdést: "Mit is akarok valójában az élettől? és őszintén válaszolsz rá, akkor a válaszod minősége adja meg erre a kérdésre a választ.

Az éretlen ego mindig tele van vágyakkal, ambíciói, céljai vannak, amelyeket el akar érni, amelyek felé törekszik, legyenek azok a célok akár a legdurvábbak (pénz, hatalom) vagy a legkifinomultabbak (vallásos önátadás, spirituális önmegvalósítás).

Ezeknek a céloknak az elérésére mindig időre van szükség, ezért az éretlen ego számára fontos a jövő.

Ha spirituális céljai vannak, akkor esetleg sejti, hogy minden fontos dolog a Mostban, itt és most történik, de ő ezt a jelen pillanatot ugródeszkaként használja jövőbeli céljainak az elérésére.

Az érett ego már túl van a formákhoz kötött vágyain és ambícióin.Éppen az tette őt éretté, hogy megtapasztalta azt, hogy ezeknek az ambícióknak és vágyaknak a kiélése sem hozta el számára az igazi boldogságot. Időleges kielégüléseket talán, de tartós boldogságot nem

Megtapasztalta és kiismerte a vágyak természetét, a formavilág állandó változékonyságát, ahol semmi sem tartós, minden dialektikus, minden változik.

Így az érett ego könnyen túl tud lépni vágyain és ambícióin, így válik szegénnyé a világ tekintetében.

Fontos, hogy az éretlen ego csak megjátszani tudja ezt a szegénységet, mert még nem élte át a gazdagságot (legyen ez akár anyagi, akár tudásban megjelenő vagy akár a jellem gazdagsága), így tudattalan, elfojtott vágyakozás él benne ezek után. Amig ezek ki nem elégülnek, addig nem tapasztalhatja meg a formavilág és a vágyak természetét, így nem válhat éretté.

Az érett ego a "Mit akarok valójában az élettől? kérdésre a következő választ adja:

Meg akarom találni lényem valódi középpontját és ezzel elérni a formáktól való függetlenség tartós boldogságát, a lét örömét.

Csakis ezen az alapon tud egy ego saját létének a központja felé fordulni!!

Ha egy éretlen ego spirituális célok felé fordul és találkozik az egonélküliség követelményével, akkor kezdi el játszani különböző egojátszmáit, amivel megpróbálja áthidalni ezt az áthidalhatatlan szakdékot közte és a lét között.

Az éretlen ego a formanélküliben is élni akar, ott is valaki akar lenni!!

Az érett ego ezzel szemben nem ragaszkodik saját magához, szíves örömest átadja magát annak a folyamatnak, amelyik feloszlatja őt.

Egyre inkább feladja az egoval (önmagával) való azonosulását, teret nyitva így annak a felismerésnek, hogy ő tulajdonképpen formanélküli tudat.

Így ébred fel a tudat az egó álmából!!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 szept 29 cs, 08:25

"Én el akarom érni a megvilágosodást" egojáték

Manapság az ember sokat hall a megvilágosodáról és sokakban ébred fel a vágy a megvilágosodásra.

Ki az, aki el akarja érni a megvilágosodást?

Egyértelműen az ego! Az ego, aki eddig pénzt és hatalmat akart, most beleszeretett egy másik eszmébe a megvilágosodásba. Mevilágosodott akar lenni, ebbe az irányba akarja kiterjeszteni hatókörét.

Felébred benne a vágyakozás a megvilágosodásra, és épp ez a vágyakozás és az akarás az, ami egyre inkább eltávolítja őt a megvilágosodástól.

Vágyakozni mindig valami rajtad kivűli dologra lehet, így a megvilágosodást lényeden kívül keresed, de ott soha nem fogod megtalálni, mert a megvilágosodás lényed legbelső magva, tehát már eleve megvilágosodott vagy!

Mível a belső lényed már tökéletes, semmit nem kell hozzátenni!

Mit tehetünk tehát?

Egóként el kell felejtenünk a megvilágosodást, mert egóként nem vagyunk megvilágosodottak!

Azzal kell foglalkoznunk, amik vagyunk, az egóval.

Meg kell értenünk az egót, egyik rétegét a másik után. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha érett egóként nem azonosulunk önmagunkkal, feladjuk önmagunkat.

Mindig találunk újabb rétegeket az egóban, így egyre tudatosabbá válunk rá és el tudjuk dobni azokat a rétegeket, amelyeket már szemtanúként feltártunk.

így jövünk rá, hogy a vágyakozás csak az ego egyik rétege.

Így feltárva az egot eljön az a pillanat, amikor már semmi sem marad a kezünkben.

Ez a megvilágosodás pillanata!

A megvilágosodás az jelenti, hogy harmóniában vagyunk a Léttel, így a jelen pillanattal is.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 szept 30 p, 08:31

Csakis az érett ego kész mindent feladni, kész a "pszichológiai öngyilkosságra", kész feloldódni a jelen pillanatban.
Az érettség jele pedig csakis az lehet, ha az ego feladja minden formák és formátlan iránt megnyilvánuló vágyakozását és éberré, szemlélővé, jelenvalóvá válik.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 02 v, 08:26

"Hogyan lehet megszabadulni az egótól" egojáték

Fölmerül benned a kérdés: Hogyan lehet megszabadulni az egótól?

Ki teszi fel ezt a kérdést? Maga az egó.
És amikor az ego felteszi ezt a kérdést, azt hiszed, hogy hisz ez biztosan nem lehet az egó, hisz az egó nem akarhatja a saját pusztulását!

Meg akarsz szabadulni az egótól, ezért elmélyülsz a különböző spirituális tanításokban, keresed azt a módszert, amely a te élethelyzetedben és a te körülményeid között megvalósítható, amellyel gyengítheted az egót, hogy majd végül a jövőben eltűnjön valamikor.

Az egó így vezet félre megint.

A spirituális módszerekhez és a számodra legmegfelelőbb kiválasztásához idő kell, amiből azért elég kevés van.

A valódi lényünk nem kérdez, neki nincs szüksége válaszokra.
Itt van, jelen van Most.

Csak akkor találhatod meg, ha a kérdéseket féretéve átadod magad a Mostban sugárzó Önvalónak!

Az igazi lényünk maga a Fény, tele ragyogással!!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 okt 05 sze, 11:48

A megvilágosodás azt jelenti, hogy ráébredsz, hogy ki is vagy valójában és onnantól kezdve ennek megfelelően létezel.
Valójában már most az vagy, akit keresel, istent nézed, saját szemével.
Ha önmagadban felismered ezeket az egojátékokat, akkor egyre közelebb jutsz valódi Énedhez!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 06 cs, 04:49

"Miért nem történik semmi különleges?" egojáték

Az ego (tehát mi) mindig valami különlegesre vágyik, nem szereti a hétköznapiságot.

Ha érdekli a spiritualitás, akkor vágyik a titokzatosságra, a misztikus élményekre.

A Mostban, illetve a meditációban is ilyen élményeket keres, ilyet szeretne átélni.

Éppen emiatt a vágy miatt nem jutunk sehova, csak távolodunk a középpontunktól, vagy legjobb esetben körbe-körbe járunk.

A Mostban, a meditációban pedig nincs semmi különleges. Csak átadod magad a jelen pillanat ilyenségének. Jelen vagy minden különlegességre, misztikus élményre való vágyakozás nélkül.

Ez a most hétköznapisága, amely se nem különleges, se nem titokzatos, se nem misztikus, csak van!!

Éld az életed pillanatról-pillanatra és engedd, hogy minden úgy történjen, ahogy történni akar.

Add át magad a Mostnak!! Légy jelen minden pillanatban!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 08 szo, 07:33

"Én az Önvaló vagyok" egojáték

Ramana Maharsi írta az Abszolút tudatosságban " Te valójában a tiszta létező, az Önvaló vagy. Mindig ezen Önvaló vagy és semmi egyéb. Ezért valójában soha sem lehetséges, hogy ne lennél ennek tudatában. Tudatlanságod csupán képzeletbeli. Te az Önvaló vagy, mindig létezel."

Maharisi tökéletesen felébredtként így tapasztalja a létét, ez az esetében tökéletesen igaz.

Te és én, egóként teljesen másként tapasztaljuk meg a valóságot. Még az ébredezés fázisában vagyunk a formák kőkemény világában. Érezzük, hogy amit Maharisi és más felébredettek megtapasztaltak, az igaz.

Ez azonban még nem a mi személyes tapasztalatunk.

Az ego azonban meztelenségét takarva magára ölti ezeket a ruhákat (kijelentéseket) és így feldíszítve mondhatja a következőket: "Nem az elmében élsz, a kozmosz létezése a te életed minden pillanata. Nem magadért élsz." (ezt Crysly írta ebben a topicban).

Az ego képes elhitetni veled, hogy te, mostani állapotodban már magának az Önvalónak a formavilágban történő megjelenése vagy.

Ne fogadd el az elme semmilyen sugallatát, hanem maradj meg a belső csöndben.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 10 h, 07:18

Az egojátékok két végletét írja le az alábbi gyönyörű vers is.

Adyashanti: Csend

Az elme hullámai
a Csend kapuját döngetik.
Ő azonban nem szól,
nem válaszol és nem vitázik.
Tőle indul minden gondolat,
minden érzés,
minden pillanat.

Csend.

Csupán egyetlen szót ismer.
Ez a szó maga a lét.
Megneveznéd,
de nem tudod.
Megértenéd,
de fel nem foghatod.

És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti,
hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe.

Az elme erre
szent tanulmányokba kezd.
De a Csendet nem hatja meg
sem hiszti, sem imádság.
Ő egyetlen dolgot kér csupán:
semmit.

Semmit.

De nem adod meg neki,
Hiszen ez
zsebedben az utolsó cent,
és te inkább dolgozol, robotolsz,
minthogy odaadd szent és üres tenyered.

Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát,
de a szent forrást csak a semmi érheti el,
a némaság.
Csupán a semmi képes befogadni a csodát,
és felismerni igaz valóját,
rájönni, mi marad belőle,
ha eltűnnek a gondolatok.
A Csend a titkom.
Láthatod.

Láthatod!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 okt 11 k, 08:31


Ez a vers a mély belső csendből született!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 11 k, 03:56

"A jövő más lesz" egojáték

Mindenki átélt a múltban bizonyos örömöket és azokat szeretné újra és újra átélni a jövőben. Mindenki sok szenvedést is átélt már a múltban és ezeket is kivetiti a jövőbe, hiszen igyekszik majd azokat a helyzeteket elkerülni, amelyek szenvedéssel voltak terheltek a számára, hisz senki sem akar újabb kellemetlenségeket átélni. Így alakul ki mindegyikünk előtt egy jövőkép.

Az ember jövője tehát nem más, mint a múlt javított, foltozgatott, módosított formája.

Ha valaki a Mostban akar élni, akkor meg kell válnia a múlttól. Ha pedig eltűnik a múlt, akkor eltűnik a jövő is!!

És akkor mi marad?

A jelen pillanat, a Most!

Az itt és mostban élni jelenti az időtől és szenvedéstől való megszabadulást!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 12 sze, 05:37

Az ego álmából felébredtek mind ugyanazt a valóságot tapasztalják meg, amely az itt és mostban nyilvánul meg nekik.

Erről írt egy szép verset Adyashanti, amelyet bármelyik felébredt (pl. Tolle, Osho, Krishnamurti, Maharisi stb.) is megírhatott volna:

Adyashanti: Az örök most

Állj meg most egy percre,
és lásd, hogy valójában itt vagy-e.

Minden jó és rossz előtt,
először is itt vagyunk.
Minden értékes és értéktelen,
bűnös és szent előtt
először is itt vagyunk.
Itt találkozunk a csendben,
ahol a nyugalom táncol belül.
Itt találkozunk, mielőtt bármit is tudnánk,
vagy nem tudnánk.
Itt találkozunk, ahol minden nézőpont
összeáll,
és az egyetlen pont a semmibe olvad.

Csak próbálj meg itt lenni,
ahol a végtelen honol,
és érezd, ahogy születik és meghal
minden egyes pillanatban.
Csak légy itt,
mielőtt mester
vagy tanítvány lennél.
Csak légy itt,
ahol az vagy, mi mindig is leszel
és ahol mindehhez soha nem adsz hozzá
és belőle el nem is veszel.

Légy itt, ahol semmit sem akarsz,
mert magad is semmi vagy.
Ebben az elmondhatatlan itt és mostban.
Ahol csak a csoda találkozik a csodával,
és más nem is történhet.

Légy itt, ahol megtalálod,
mert nem keresed magad.
Ebben a fülsiketitő csendben
ebben a villámként cikázó nyugalomban.

Légy itt, ahol az vagy, ami lenni akarsz,
és az akarsz lenni ami már vagy
és minden
a ragyogó ürességben hal el.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 14 p, 06:19

Spirituális egojáték

Életünk során rengeteg tudást gyűjtünk össze a világról és annak a működéséről. Az elolvasott könyvekből, a halott előadásokból és beszélgetésekből megpróbáljuk kigyűjteni a számunkra érdekes információkat, ötleteket, véleményeket és elméleteket. Ugyanez történik tapasztalatok területén is. Úgy gondoljuk, ha elég tapasztalatot gyűjtünk, akkor végül eljutunk valahová. Ez a felhalmozott tudás és tapasztalatanyag mind az egónk részét képezi.

Ha a spirituális fejlődés érdekel bennünket, akkor ugyanezt a módszert alkalmazzuk. Így egyre több információt halmozunk fel ebben a témában és egyre több spirituális élményünk lesz.

Az ego az így felhalmozott tudás alapján próbálja kirakni az Igazság képét: „Tolle erről ezt mondta.., Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit Osho mondott erről…Krishnamurti szavai is erre utalnak stb.” Az ego saját tapasztalatait szívesen hasonlítja össze más egók tapasztalataival: „Te mit tapasztaltál? Óh, ez már velem is megtörtént, sőt…Én még ezt nem éltem át, nálad hogy volt?...stb.”.

Ettől a mozaik kirakástól és összehasonlítgatástól azonban még nem leszünk szabadok, nem kerülünk közelebb az igazsághoz, csak egy szép (vagy kevésbé szép) spirituális maszkot készítettünk magunknak, amely mögül az egó vigyorog ránk.

Az ego felhalmozott tudása és tapasztalata csak eltávolít az itt és most mélyebb megélésétől.

Az ego, az elme nem tudja elképzelni, hogy létezik olyan bölcsesség, amelyik nem gondolatok, nem felhalmozott tudás és tapasztalat formájában ölt testet. Csak akkor vagyunk képesek ennek a bölcsességnek a közelébe kerülni, ha minden felhalmozott tudást és tapasztalatot elengedünk.







Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 okt 18 k, 08:53

crysly írta ...

[/quote1318916013]
Élted már? a jövőt úgy a jelenben hogy az már múltként jelent meg, tudatos álomban van lehetőséged rá. Kedves a te gondolatod létezik vagy mindez csak egó, mert nincs eszenciája létezésednek itt és máshol?


Az ego álarcai át is alakulhatnak:

ionon = crysly

Felismertelek ám huncutka!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2011 okt 18 k, 03:58

kriszti65 írta ...

crysly írta ...

[/quote1318916013]
Élted már? a jövőt úgy a jelenben hogy az már múltként jelent meg, tudatos álomban van lehetőséged rá. Kedves a te gondolatod létezik vagy mindez csak egó, mert nincs eszenciája létezésednek itt és máshol?


Az ego álarcai át is alakulhatnak:

ionon = crysly

Felismertelek ám huncutka!



ez nekem is eszembe jutott.
ionon szokott ilyen zagyvaságokat írni.
shawnak volt "egy" igaz és könnyen értelmezhető hozzászólása.
és erre ez a válasz:

"Élted már? a jövőt úgy a jelenben hogy az már múltként jelent meg, tudatos álomban van lehetőséged rá. Kedves a te gondolatod létezik vagy mindez csak egó, mert nincs eszenciája létezésednek itt és máshol? "

egó és tudattalanság nélkül kérdezem, hogy mi ez a szemét?
mit akar ez jelenti? ha esetleg kell egy moderátor az oldalra, akkor elvállalom.
ez a topic értékesebb, mint az összes többi együttvéve. ne szórjuk tele szeméttel.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 19 sze, 08:26

„Ha személyesen találkozhatnék vele” egojáték

Sokszor gondoljuk azt egy-egy Felébredt könyvének az olvasása közben, hogy „Ha személyesen találkozhatnék vele”, akkor a spirituális fejlődésem felgyorsulhatna, milyen szerencsések azok, akik nap, mint nap a közelében lehetnek.

E mögött a gondolatok mögött azonban az ego egyik nagyon rafinált egojátéka áll, mert ezek a gondolatok egyrészt önsajnálatot ébreszthetnek bennünk (nincs ilyen szerencsénk, amúgy miben is volt nekünk szerencsénk az életben), másrészt önigazolásul szolgálhat arra, hogy miért nem teljes erőfeszítéssel keressük az Igazságot (ha mellette lehetnék, akkor tőle kaphatnék akkora erőt és ösztönzést, ami átsegíthetne a mindennapi akadályokon).

Ezek a gondolatok azonban hamisak, mert sohasem a személyek számítanak, hanem az a tudatosság, ami megjelenik általuk a Földön. Ha egy olyan könyvet olvasunk, amelyiket egy új tudatra ébredt személy írt, akkor ez az új tudatosság megjelenik a könyvben is, ott van minden írott szó mögött.

Ha olvasás közben kikapcsoljuk az elmét, csendben, a Mostba merülve olvasunk, akkor ez a minőség megjelenik itt és most. És csakis ez számít! Tehát amikor így olvasunk egy-egy könyvet, akkor találkozunk ezzel a tudatállapottal, ami megjelenhet bennünk is. Így teljesülhet a régi mondás: „Ha a tanítvány megérik, akkor a Mester megjelenik”! Így lehetünk nap, mint nap a „Mester” közelében.

A gondolatsor másik része, hogy a Felébredt személyes közelsége felgyorsíthatja az új tudatállapot kialakulását, ez igaz, hisz ez a szatszang lényege.
Ebben az esetben is lényeges azonban átgondolni a következőket. Egyrészt az ego mindig keres valakit, akire felnézhet, akitől a segítséget kaphat, akiből bálványt csinálhat, akitől függhet. Ez a Felébredtől való dependencia nagyon könnyen kialakulhat, ha nem figyel oda rá tudatosan az ember.

Másrészt úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek. A Mostnak, a pillanatnak történő megadás vonatkozik erre az esetre is. Ide születtem, nem találkozhatok személyesen egy Felébredttel sem. És akkor mi van? Lehet, hogy épp erre van szükségem, hogy elkerüljem a fenti dependenciába esést és önálló felelősséget tudjak vállalni magamért.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 21 p, 08:32

"Nem én tehetek róla!" egojáték

Az egó mindig valaki másra hárítja a felelőséget.
Mindig valaki más, vagy az adott helyzet nehezíti meg az életét: a felesége, a szülei, a gyermekei, a kollegái, a főnöke, a gazdasági helyzet, a sors stb.
Így aztán most nem tud változtatni a helyzetén, majd talán a jövőben, ha a helyzet úgy alakul, akkor talán elkezd tudatosabban élni.

Ezek azonban csak kifogások, hogy ne kelljen szembenéznie az igazsággal:

"Én magam vagyok felelős önmagamért, senki más nem felel értem!"

Attól a pillanattól fogva, hogy elfogadja ennek az igazságát, hogy "én magam vagyok a felelős saját szenvedéseimért", bármikor véget vethet ezeknek a szenvedéseknek!





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 22 szo, 07:20

Az ego a személyiség kis része

Ha meg akarjuk érteni az egojátékok természetrajzát, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az ego csak a személyiségünk kis részét alkotja.

Az ego a személyiség tudatos része, tartalmát pedig az adja, amit az érzékszerveinkkel éppen észlelünk és amire emlékezünk (élettörténetünk és a tudás- és tapasztalatanyag, amit az életünk során felhalmoztunk). Az ego az, aki gondolkodik, érez, érzékel. Az egónak azt a részét, amelyet a külvilág felé mutatunk, Jung Personának, szerepszemélyiségnek nevezete el. Ez az ego-rész akkor kerül előtérbe, amikor más emberek társaságában vagyunk. Ez a különböző maszkjaink gyűjteménye.

A személyiség jelentős részét a tudattalan-én alkotja, amit Freud ösztön-énnek nevezett. Itt találhatóak az alapvető ösztöneink (táplálkozás, szexualitás stb.), valamint az az én-rész, amit Jung Árnyéknak nevez. Ezt a társadalom alakítja ki, a szerepszemélyiségünkkel szinte egyidejűleg. A gyermek amikor meg akar felelni a szülei (és ezen keresztül a társadalom) elvárásainak, elkezdi kialakítani ezeket a maszkokat. Ezek a maszkok olyanok, amilyennek a környezet formál minket. A környezet által elutasított késztetések, személyiségvonások a nevelőink nemtetszését váltják ki, így ha meg akarunk felelni az elvárásoknak, akkor ezeket elfojtjuk. Így alakul ki az Árnyékszemélyiségünk, amely azokat a vonásokat tartalmazza, amelyek meg vannak bennünk, de a tudattalanba száműztük őket.

Freud szerint a személyiség harmadik fontos része a Felettes én. Ez azokat a személy által követendő társadalmi értékeket tartalmazza, amelyeket az adott kultúra, amelyben felnőttünk fontosnak tart. Ez egy bonyolult folyamat során beépült a személyiségbe és az ideális-énként (amilyenek lenni szeretnénk) és a lelkiismeretként nyilvánul meg. Ezek az értékek belsővé váltak és véleményként, meggyőződésekként jelennek meg a személyiségben.

A személyiség működése több, mint 90%-ban tudattalanul történik. Teljesen tudattalanul működik az ösztön-én, az Árnyék, a Persona és a Felettes én nagy része. Az ego működése is nagyrészt tudattalan.

Az ego felelős a személyiség integritásáért, azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ez nem kis feladat az ego számára, mert az ösztön-énből, az Árnyékból és a felettes énből állandóan tudattalan elvárások záporoznak felé, hogy miként kellene az adott helyzetben viselkednie. Ez szorongást kelt az egóban (tehát bennünk), ami diszkonfortérzetként realizálódik (rosszul érezzük magunkat). Az ego szabadulni akar a szorongástól, ezért szintén tudattalanul működő énvédő mechanizmusokat vet be a szorongás csökkentése érdekében. Egy ilyen például a projekció. Az ego az Árnyékból származó számára elfogadhatatlan vágyakat, személyiségvonásokat kivetíti magából és azt a környezetében élőknek tulajdonítja (pl. én nem vagyok agresszív, te vagy az agresszív).

Ezek a tudattalanul működő énvédő, szorongáselhárító mechanizmusok alkotják a legtöbb egojáték alapját.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2011 okt 23 v, 07:25

crysly írta ...

András írta ...

[
"Élted már? a jövőt úgy a jelenben hogy az már múltként jelent meg, tudatos álomban van lehetőséged rá. Kedves a te gondolatod létezik vagy mindez csak egó, mert nincs eszenciája létezésednek itt és máshol? "

egó és tudattalanság nélkül kérdezem, hogy mi ez a szemét?
mit akar ez jelenti? ha esetleg kell egy moderátor az oldalra, akkor elvállalom.
ez a topic értékesebb, mint az összes többi együttvéve. ne szórjuk tele szeméttel.


Tudod a válasz rá ennyi: látod a jövőt (mert nem tudsz róla hogy lenne fotongenerátor) a jelenben éled meg az eseményt, mert tudatos álomban egy házban találod meg a fotongenerátor fontos egységét, akkor nem a jövőt láttad a jelenben ami múlt. események ismerete az hogy látod amint emberek a fotongenerátor segítségével ieleportálojnak, ami a jeéen állás szerint még nincs jelen az életünkben:_ MOST MÁR ZAGYVASÁG?

Ha a jövőt a jelenben már láttam az már tényleg a múlt.
Sztem kell némi előképzettség Ionon megértéséhez, pár időutazásos klasszikus SCI-FI. Pl. Isaac Asimov: A halhatatlanság halála
Viszont azt nem tudom mindez hogyan kapcsolódik Tolle-hoz.
Nem tudom eldönteni, hogy ez egy különlegesen absztrakt gondolkodás, amiben van rendszer, csak én nem értem, vagy tényleg zagyvaság. De nem mindegy? A cimkézés csúnya egós dolog. üdv. Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 okt 25 k, 08:37

Az ego sajna nem csak a számára elfogadhatatlan személyiségvonásokat vetiti ki magóból, hanem az isteniségét is.

Ezért keresi a külvilában, saját magán kívül, ahol soha nem fogja megtalálni.

Persze ezt a kivetítést egész gyermekkorából ráerőlteti a társadalom, azt tanítva neki, hogy Isten a mennyekben lakozik.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 27 cs, 10:49

Az utóbbi évszázadban aránylag sokan ébredtek rá arra, hogy mélyen alszanak és életük tulajdonképpen álom, tehát nem valóságos.

Szerencsére sokan fel is ébredtek ebből az álomból és ráébredtek arra, hogy az ők (és minden emberi lény) valódi identítása a Tanuskodó Jelenlét.

Csak egy Igazság létezik (bár a szavak csomagolásában néha ez nem úgy tűnik, mert a szavakat könnyen félre lehet értelmezni), mely a Tanúskodó Jelenlét.

Néhány Felébredt tanuskodó bizonysága az éberségről, a Jelenlétről (persze a teljesség igénye nélkül):

Eckhart Tolle

Amint megszűnik a Mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el

Ha a jelen pillanat tudatosságából (ez a tanúság) cselekszel, akkor bármit is teszel -még a legegyszerűbb dolgokat is- tettedet a mínőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át

Krishnamurti

Mindig egyre kitágultabb, mélyebb, transzcendentálisabb élményeket keresni a valódi realitástól való szökés egyik módja, amely a saját idomított elménk terméke. Egy éber, intelligens, szabad tudatnak miért kellene bármilyen "élmény"
is? A fény az fény, nem kér még több fényt

Nem tudom, hogy valaha is észrevetted-e, hogy amikor tökéletes figyelemben vagy, teljes a csend. Ebben a figyelemben nincsen határ, nincs középpont, nincs "én", aki tudatos vagy figyel. Ez a figyelem, ez a csend a meditáció (tanúskodó Jelenlét) állapota

Ne kívánj másnak látszani, mint amilyen vagy, mert minden tettetés akadálya az igazság tiszta fényének, melynek úgy kell átsugároznia rajtad, miként napfény ragyog át a tiszta üvegen.

Adyashanti


Nem ijesztő nem lenni valaminek. Nem ijesztő nem lenni valakinek.
Mert ha nem valaki vagy valami vagy, akkor tiszta lélek vagy. Tiszta felébredettség (tanuskodó jelenlét) vagy. Nem valaki, aki felébredett, nem én, aki felébredt, nem valaki, aki megvilágosodott. A felébredettség (a Tanú) felébredt!

Az emberiség kis titkának hívom a belül lévő ürességet

Ha befelé figyelünk és látjuk, hogy közvetlen az elme mögött
nem vagyunk senkinek a fia, lánya vagy anyja vagy apja.
Mindezek a szerepek megtörténnek.
Van valami elsődleges, ami ezeket a szerepeket megelőzi.
Ez nem egy jó valaki, vagy egy rossz valaki.
Valami ezeken túli.
Ez az, ami az elme mögött van (a tanuskodó Jelenlét)
Ez az, ami a te szemedből és az én szememből néz kifelé.
Ugyanaz a senkiség, ugyanaz a semmiség.
A semmiség a mi saját létezésünk
A senki-ség (a Tanú)

Ramana Maharishi

A Tiszta "Vagyok" a szív, az igazi Létünk.
Egyedül a "Vagyok" (tanúskodó Jelenlét) valós.

Osho

Éppúgy, ahogy nem lehetsz egyszerre élő és holt, nem alhatsz és nem lehetsz egyszerre ébren, nem vagy képes egyszerre a gondolkodásra és a Tanúságra sem.

Szemlélj tanúként valamit és megszűnik a gondolkodás. Megkezdődik a gondolkodás és a tanúság eltűnik.

Amikor mélyebbre nézel az elmédbe: eltűnik.
Felismered, hogy a gondolatok olyanok, mint a felhők,
jönnek és mennek.
Te pedig az ég vagy, a Tanú


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 okt 28 p, 08:29

A Tanúskodó Jelenlét kifejezés nagyon jól kifejezi az Önvalónak a formák világában való átélését.

Az idézetek is rámutatnak a lényegre.

Maharishi az Önvaló ragyogására,

Krishnamurti az Önvalónak a a formák világába való kiáramlására,

Eckhart Tolle az Önvalónak a Mostban történő Jelenlétként való átélésére,

Osho az Önvalónak a Tanúként (jelen lévő tudatosság, akinek nincsenek elvárásai és szándékai a jelen pillanattal és a jövővel kapcsolatban, csak észleli azt) való felismerésére

Adyashanti az Önvaló belsö ragyogó, léttel teli ürességére mutat rá.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 okt 30 v, 08:13

Adyashanti: Az ego

Az ego nem más, mint az elme azon mechanizmusának az elnevezése, amely mindig elérni, megszerezni próbál valamit, legyen az pénz, hatalom, szeretet, Isten, a megvilágosodás.

Az ego az a részünk, amely folyamatosan abban a tévhitben él, hogy valami, ami még nem az övé, boldoggá teheti.

Az ego átélhet, magáévá tehet száz és száz spirituális élményt, ezzel azonban nem fog közelebb kerülni ahhoz, ami valójában vagy.

Igaz természeted az egyetlen dolog, amit az egod nem szerezhet meg.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 01 k, 05:21

Adyashanti: A Tanuskodó Jelenlét

A benned lévő Tanuskodó Jelenlét (tudatosság) hallja a hangokat, látja a látnivalókat, amikor kinyitod a szemed. De vigyázz, ne vessz el a látványban, a hangokban és az érzésekben. Tárd ki előttük magad, de ne hagyd, hogy ezek mozgassanak.

Maradj meg a csendben és a tudatosságban.

Ezt a döntést minden pillanatban újra meg kell hoznod. Ez egy választás, amely nem szül drámát. Inkább valami olyasmit ad, ami sokkal kielégítőbb, mint az öröm, a béke vagy az izgalom.

Minden pillanatban légy tudatában, hogy mi a tét, vigyázz, milyen üzletet kötsz.

Ha elcseréled valamire (pl. egy élményre) ezt a tudatosságot, légy tisztában azzal, hogy mit adsz oda.

Ha szerencséd van, akkor rájössz, hogy nem akarod többé másra cserélni ezt a tudatosságot, még akkor sem, ha a biztonság vagy mások elismerő véleménye a tét.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 03 cs, 11:36

"Én soha nem ítélkezem" egojáték

Több könyvben is olvastunk már az egységről, hogy minden ember egy, az Önvaló, Isten megnyilvánulása az anyagban, a formák világában. Az elkülönülés az csak maya, csak az elmében létezik.

Ha mindenki egy, akkor minden emberben saját magammal találkozom, így szeretetet érzek mindenki, minden élőlény és a természet iránt és nem ítélkezem, hisz azzal csak visszatérnék az elkülönültségemhez.

Az ego ezt az egységet azonban nem élheti át, mert létének az alapja az elkülönültség, az egységet csak gondolati szinten fogadhatja el. Ha elfogadta, akkor megpróbál ennek megfelelően élni.

Az ego, tehát mi azonban magunk vagyunk az elkülönültség és így soha nem éltük át az egység élményét, csak egy gondolati képet alkottunk róla.

Így életünk során ez a gondolati kép kerül a középpontba, ehhez igazodunk, ezzel azonosulunk (mert az ego alaptermészete az azonosulás).

Ha azonosulunk ezzel a képpel, akkor elkezdünk mindent ehhez mérni. Ez a csúnya X. Y. hogy írhatott ilyet Y.Z.-ről. Látszik, hogy milyen nagy egója van, nekünk itt a topicban pedig megjátsza a Felébredtet. Úgy látszik én előbre tartok a spirituális fejlődésben, mert nem tennék ilyet.

Nos, kedves barátaim, mi ez, ha nem ítélkezés. Nem tudunk kibújni saját bőrünkből (ami az egos azonosulás), vagy csak ideig óráig, mert előbb utóbb találkozunk valakivel, aki írásával, beszédével, megjelenésével kizökkent bennünket ebből a felvett szerepből.

Az egység csak akkor jelenik meg, ha az Önvaló felébredt bennünk.

Addig is csak azt tehetjük, hogy tanúként megfigyeljük ezeket az egojátékokat magunkban és másokban és megpróbálunk ítéletmentesek maradni. Ha ez nem megy, akkor elfogadjuk az adott pillanatot az egóval együtt.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 nov 05 szo, 12:26

A felébredés legfőbb akadálya a szabadság iránti vágy teljes hiánya.

ez a vágy pedig csakis a jelennek való elvárások nélküli önátadásból fakadhat.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 07 h, 08:25

„Erősnek kell lenni” egojáték

Az egós elme egyik kedvenc szlogenje, hogy aki spirituális csúcsokat akar meghódítani, aki eredményt akar elérni ezen az ösvényen, annak erősnek kell lennie.
Sőt az egos elme paradoxonokat is felállít, mely szerint a belső csend, nyugalom megteremtéséhez, az ego-nélküliség eléréséhez kell igazán egoistának lennie az embernek.

Az egyik topicban olvastam a következőt:

„Amikor a nyugalmad, békességed, kiegyensúlyozottságod, hidegvéred forog kockán, legyél Te a legönzőbb a világon ezekkel kapcsolatban! Legyél egoista! Te vagy a legfontosabb!”

Nos, ez az ego egyik legnagyobb tévedése.

A nyugalomra és békességre és arra, hogy fontos legyen, az egós elme vágyik. Azért akar erős lenni, hogy ez a belső csend kaput nyisson benne a formanélkülinek. Meg van benne ugyanis az a tudattalan remény, hogy ebben a formanélküliben ő valahogy ő is tovább létezik. Ezért vágynak sokan spirituális élményekre.

A valóság az, hogy a belső csend és az ego, az egység és az ego elkülönültsége egymással összeegyeztethetetlen dolgok. Ahol az egyik van, ott a másik nem létezhet.

Az egos elme létrehozhat ugyan egy belső csendet, nyugalmat, egy halott ürességet, amit az akarat erőfeszítésével tarthat fent bizonyos ideig. Ez azonban egyáltalán nem az egység lüktetően élő, a Lét örömével átitatott belső csendje, nyugalma és békessége. Csak egy kép, amit az elme készített erről és próbál megvalósítani.

Az egység csendjét, mely már most is jelen van az emberben (mivel ez az ő valós lénye), csak akkor vehetjük észre, ha képesek vagyunk feladni az egós elménk elvárásait, vágyait, reményeit stb.

Ezt pedig csakis a Mostnak való feltétel nélküli önátadásban lehetséges!!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 nov 08 k, 08:38

Az elme által a spiritualitás útján járásról készített kép mind hamis!
Az ego spirituális élményekre vágyik, egységre, szeretetre stb.
Az elme nagyon szívesen kiszolgálja az egonak ezt a vágyát, szép képeket készít neki ezekről.
Most már csak a célt kell tartani és eljuthat a megvilágosodás állapotába a személy.

Ez is a spirituális egojáték egy fajtája!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 10 cs, 08:18


"Egozás"

Az ego az nem valami, ami ellen küzdeni kell, amit meg kell semmisiteni, amire mindent rá lehet kenni, pl. ha nem lenne, akkor sokkal gyorsabban haladnék a spirituális ösvényen stb.

Ahogy Adyashanti is rámutatott, az ego nem valami (nem egy főnév), hanem az elme egy működésmódja (egy ige).

Az elme eme működésmódja (egózás) az elmében felmerülő gondolatokat, a testben felmerülő érzéseket stb. egy címkével látja el, beskatulyázza azokat: "Ez az enyén" a másikra pedig "ez nem az enyém" címkét ragsztja. Az elmében felmerülő dolgok eme utólagos interpretációja az ego!

Az egojátékok tulajdonképpen ennek a működésmódnak a következményei, erre mutatnak rá.

Ebben már az is benne foglaltatik, hogy lehet megszüntetni ezeket az egojátékokat és felszámolni az egonak ezt a működésmódját.

Ha futunk és megállunk, akkor megszünik a futás (az ige).

Ha az elme elcsendesedik (pl. azért mer a jelen pillanat maradéktalan átélésére hagyatkozunk) vagy egy meditációban, az ekkor megáll az elme működése, így megáll az egózás is, és eltünik maga a képződménye: az ego!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2011 nov 12 szo, 06:58

Egy AHA élmény (ha leesik)
üdv. Teri
- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 12 szo, 08:57

Anthony de Mello
"Jelenlét

- Hol keressem a megvilágosodást?
- Itt.
- Mikor nyerem el?
- Éppen most.
- De akkor miért nem érzem?
- Mert nem látsz.
- Mit kellene látnom?
- Semmit, csak nézz.
- Mire?
- Amire a szemed rápillant.
- Másként kell valahogy néznem?
- Nem, a közönséges nézés jó lesz.
- Nem úgy nézek állandóan?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy."
...
"...Csupán azt kell tenned, hogy nézz, érts, és maradj zavartalan nyugalomban."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 17 cs, 05:07

Az elme soha nem értheti meg azt, ami túlmutat rajta.
Azonban megpróbálja, így azonban mindent abból az elkülönült fókuszból magyaráz, amibe jelenleg a tér-idő mátrixba elfoglal.

Ha valaki a meditáció során az Önvalóhoz próbál meg közeledni, akkor legjobb, ha az ön-kutatás módszerét használja, melyet Maharsi ajánl a keresőnek.
Kezdetben meditációi során a választ keresi arra a kérdésre, hogy

„Ki vagyok én?”

Persze erre az elme rengeteg választ tud adni, a durva és finomanyagi testekkel való azonosulásokra utalva.
Ezek az azonosulások azonban, mint hamisak, mind a szemétkosárba kerülnek a vizsgálat során.

Végül egyetlen válasz marad: a "Vagyok

Maharaj ezt így írja le „távolíts el minden fogalmat és csak légy önmagad”

Ez a Tanúskodó Jelenlét tudatos érzése.

Ennek a léttudatosságnak a teljes átélésekor jön rá az ember, hogy még ez sem a végső válasz a kérdésre, hogy „Ki vagyok én?”

Meg kell keresnie a Vagyok tudatosságának a forrását, vissza kell hátrálni a nem tudás állapotába, abba az eredeti állapotba, ami az „Én vagyokság” előtt volt.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 17 cs, 05:17

Az ego aránylag bonyolult dolog.
Magját az én adja, ebből keletkezik az "én vagyok", majd az "én ez vagy az vagyok" végül pedig "ez az enyém".

Az egóval a hétköznapi gondolkodásban csak az ego köpenyét (én ez vagy az vagyok, ez az enyém) szokták azonosítani.
A különböző egójátékok is abból fakadnak, hogy ragaszkodunk az ezzel a ruhéval való azonosulásunkhoz.
Ha ezt feladjuk, akkor éljük át az "én vagyok"-ot, végül az önismeret csúcsán elhagyjuk a vagyokot is és találkozunk az énnel.

Ez az én az Önvalónak az elmében való tükröződése.

Ha az én gyökeréhez sikerül eljutnunk, akkor tárul fel előttünk az Önvaló!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2011 nov 17 cs, 08:06

Tolle sokszor mondja, hogy minden érzékszervünkkel legyünk jelen, itt és most! Tegnap észrevettem magamban egy új Egós játékot (nekem új ) a Jóga (hatha) közben szinte alig van már gondolati aktivitásom, e helyett mint egy filmként képek ill. vizualizációk jelentek meg, meg is mosolyogtam magamban, mindig vissza fog térni valamilyen formában. Nem baj majd jól megfigyelem minden érzékszervemmel!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 19 szo, 11:42

LajosE írta ...

Tolle sokszor mondja, hogy minden érzékszervünkkel legyünk jelen, itt és most! Tegnap észrevettem magamban egy új Egós játékot (nekem új ) a Jóga (hatha) közben szinte alig van már gondolati aktivitásom, e helyett mint egy filmként képek ill. vizualizációk jelentek meg, meg is mosolyogtam magamban, mindig vissza fog térni valamilyen formában. Nem baj majd jól megfigyelem minden érzékszervemmel!


Ez nem egojáték, hanem a Jelenlét átélése!
Pont ez a lényeg, hogy az elme ugyan tovább pörög, de te már nem azonosulsz vele.
Ez a tanuság, az elme megfigyelése az, ami megszünteti az elmét.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2011 nov 19 szo, 07:42



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2011 nov 19 szo, 07:56

"Ez nem egojáték, hanem a Jelenlét átélése!
Pont ez a lényeg, hogy az elme ugyan tovább pörög, de te már nem azonosulsz vele.
Ez a tanuság, az elme megfigyelése az, ami megszünteti az elmét"

Szeretném ezt kicsit körbe járni, tehát ha bármit magamban meg tudok figyelni és csak hagyom hogy az legyen ami, az a jelenlét? Egy kérdés: van bennem (fejemben) egy alapzaj olyan mint mikor az ember füle cseng, ez állandónak mondható, csak akkor veszek tudomást róla ha körülöttem elcsendesedik minden, próbáltam már feloldani csak megfigyeléssel, nem megy ill. rendszerint gondolatok visznek el. Forduljak orvoshoz? Folytassam a jelenlét gyakorlását akár a jóga álltal?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 20 v, 11:45

LajosE írta ...

"Ez nem egojáték, hanem a Jelenlét átélése!
Pont ez a lényeg, hogy az elme ugyan tovább pörög, de te már nem azonosulsz vele.
Ez a tanuság, az elme megfigyelése az, ami megszünteti az elmét"

Szeretném ezt kicsit körbe járni, tehát ha bármit magamban meg tudok figyelni és csak hagyom hogy az legyen ami, az a jelenlét? Egy kérdés: van bennem (fejemben) egy alapzaj olyan mint mikor az ember füle cseng, ez állandónak mondható, csak akkor veszek tudomást róla ha körülöttem elcsendesedik minden, próbáltam már feloldani csak megfigyeléssel, nem megy ill. rendszerint gondolatok visznek el. Forduljak orvoshoz? Folytassam a jelenlét gyakorlását akár a jóga álltal?


Maga a figyelem, az éber tudat a Jelenlét!
Nem szabad összetéveszteni a koncentrációval, mert az már az ego, az elme műve.
A Jelenlét a figyelem, aminek nincs konkrét tárgya (nem tárgytudatos), de mégis minden a jelenben felmerülő formát átfog (ez a tértudatosság). Tolle legujabb a honlapra feltett videója erről szól (LA előadás).

Az elme ellen nem kell küzdeni, mert ekkor tulajdonképpen az elme, az ego egy része küzd saját maga ellen. Ekkor érhet el ugyan sikert, de azzal csak elnyomni tudja az elme működését. Az így keletkező "csend" nem a Jelenlét csendje, hanem csak egy halott üresség, amely azon nyomban megszünik, ha csökken a figyelemkoncentráció.

Légy csendes, éber és figyelj itt és most!


Ekkor teljesen mindegy, hogy milyen formát figyelsz, akár jógázhatsz is.
Lényeges, hogy ne legyenek elvárásaid a következő pillanattal szemben, minden úgy jó, ahogy jön, te csak figyelj.

Igaz, hogy egyre inkább feladjuk a testtel való azonosulást, de ez még nem jelenti, hogy nem kell gondoskodnunk róla!
Ez az alapzaj, amiről írsz akár egy betegség első jele is lehet, így szerintem nem árt, ha megkérdezel róla egy orvost.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 nov 22 k, 10:01

Shaw írta ...


Légy csendes, éber és figyelj itt és most!



Figyelj, de hogyan tudnánk ezt konkretizálni?

A tudatosságot figyelő tudatosságra?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 22 k, 11:35

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Légy csendes, éber és figyelj itt és most!



Figyelj, de hogyan tudnánk ezt konkretizálni?

A tudatosságot figyelő tudatosságra?



Csupán arra, ami a jelenben éppen felbukkan: a belső történésekre és a külsőkre egyaránt.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 22 k, 04:53

valaki írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Légy csendes, éber és figyelj itt és most!



Figyelj, de hogyan tudnánk ezt konkretizálni?

A tudatosságot figyelő tudatosságra?



Csupán arra, ami a jelenben éppen felbukkan: a belső történésekre és a külsőkre egyaránt.



Ez csak így első ránézésre igaz!

Tolle elvezet bennünket a tárgytudatosságtól a tértudatosságig, a figyelő Jelenlétig.

Ezzel kaput nyitott az Örökkévalóságra.

Ha jól megfigyeljük, azt látjuk, hogy a kapu őreként Tolle csak utat mutat, a kapun nekünk kell átmenni.

A kapu a figyelő Jelenlét, de mi van a Figyelőn túl? Ki ez a Figyelő, ki ez a Jelenlét?

Ez még maga az Ego!

Hogy megérsük ezt, meg kell vizsgálnunk, hogy kicsoda, micsoda ez az ego.

Ramana Maharsi erre az ön-kutatás módszerét ajánlja, mint olyat, amely át is visz a kapun, amelyre Tolle is rámutatott (többek között)

Ahova tartunk, az az Önvaló, a tiszta tudat.

Ennek az Önvalónak az anyagban való tükröződése az ego, vagy én-gondolat.

Ez tiszta formájában az "én vagyok"-ként, egy személytelen és mégis nagyon személyes Létként élhető át. Ez az ego magja.

Ha az "én vagyok" azaz az ego tévesen azonosítja magát a formákkal (én vagyok a test, én vagyok az érzelem), akkor ez "ez az enyém"-ként realizálódik (ezek az én gondolataim, ezek az én érzelmeim, ez az én pénzem, ez az én hatalmam). Ez az ego ruhája.

Az ön-kutatás innen indul, az ego ruhájától a "Ki vagyok én?" kérdésének a vizsgálatával.

Erre a kérdésre azonban nem igazán várunk választ, mert ami válaszolhatna, az az elme, amely csak hamist választ tudna adnia, hisz csakis az ego ruhájára mutatna rá.

Ezért a kérdés feltevése után átadjuk magunkat a jelen pillanatnak és csendben befelé figyelünk. Ha közben gondolatok, érzelmek stb merülnek fel, gondolatban rákérdezünk, hogy "Ezek kinek a gondolatai?" A válasz csak az lehet, hogy "Az enyémek". Erre tovább kérdezünk: "Ki az aki enyémnek érzi ezeket a gondolatokat? Ki vagyok én? Hol az én forrása?"

Fontos, hogy ez ne csak egy intellektuális vizsgálódás legyen, mert az az elme! A hangsúlyfigyelmen van, a lényeg a belső csendben történő befelé figyelés! Azt csak a Mostban lehet elvégezni és a felmerülő gondolatokra adott fenti reakció is a Mostban tartja az ön-kutatót.

A Mostban pedig az "én vagyok"-ot éli át egyre tisztábban.

Ha szorgalmasan végzi valaki az ön-kutatást, akkor eljön az a pillanat, amikor megtörténik, az "én vagyok"-nak az egyre tisztább átélése.

Amikor ez megjelenik, az a tiszta tértudatosság, a tanuskodó Jelenlét, a Figyelő.

Már a kapuban vagyunk, de be is kell lépni rajta.

A kapun pedig annak a vizsgálata visz át, hogy "Ki a Figyelő, ki ez a tanú?"

Ez a vizsgálat az ego forrásához visz el bennünket, amely mögött a tiszta Tudat, az Önvaló található!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 22 k, 05:39

Köszönöm!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 nov 26 szo, 10:48

Egyedül a Létbe való belemerülés az, ami túl visz bennünket a gondolkodáson, a Jelenlétbe!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 26 szo, 06:27

Innen idézve: - LINK -
"amit a jelenlét szó jelent ebben a tanításban: önmaga tudatában lévő tudatosság. Tudatosság, ami ismeri önmagát."
"A szenvedés ébresztőóra lehet, ami jelzi számodra, hogy elvesztetted a Mostot. Ugyanis ha nem vesztetted volna el a jelent, akkor nem éreznél szenvedést: nincs ugyanis elég hely, a Most annyira szűk hely ahhoz, hogy - itt, ebben a formában - szenvedés alakulhasson ki. ... De emlékezz: ha tudod, hogy nem vagy jelen, az azonnal gondolattá fajulhat: annak tudásából, hogy nem vagy jelen, fogalmat, vagy bírálatot, vagy gondolatot alkothatsz: "Látod, elvesztettem.", s nem veszed észre, hogy honnan tudod, hogy elvesztetted. Volt egy "tudáspillanat"!"

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 28 h, 09:23

A mai hétköznapi emberek annyira elmerültek az elmében, hogy nem is sejtik azt, hogy azon túl is létezik valami.

Lehet, hogy saját magukon túl is keresnek egy felsőbb hatalmat, hisznek Istenben, de azt is saját képükre formálták, így az "elmeszerűvé" tették.

Szerintem az olyanok, akik az "Önvalót" és nem ezt az elmeszerű Istent keresik, előző életeikben már nagyon sok útat bejártak és megtapasztaltak. Úgy látszik, hogy ők tanultak is ezekből a tapasztalatokból (ami úgy látszik nem igazán jellemző, mert sokan életeken át ugyanabban a körben mozognak), mert lezártak bizonyos lehetőségeket a mostani életükben.
Ez a hétköznapjaikban úgy jelentkezhet, hogy vannak dolgok, amelyek abszolút nem vonzzák őket, vagy belekóstolnak és hamar eldöntik, hogy "na ez nem nekem való".

Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek maguktól megjelennek az életükben, szinte ki sem kerülhetik azokat.

Saját tapasztalataim a Ramana Maharsi féle ön-kutatásból származnak. Ennek során nyertem már némi bepillantást az elmén túli dolgokra és ha olvasom pl. Tolle vagy Adyashanti egyik könyvét, akkor intúítiv módon ahhoz az igazsághoz viszonyítom, ami már nekem is feltárult, ez pedig leginkább az elme működésére vonatkozik.

Ezért nem tudok azonosulni az ott leírtakkal sem, mert csak szavak amik rámutatnak az igazságra, de nem maguk az igazság.
Az igazság a szavak mögötti csendben található, abban a csendes erőben, ami az adott könyvből árad.

Ha megtalálom ezt az erőt egy könyvben, akkor ezzel tudok azonosulni, a szavak pedig kerülhetnek a "kukába". Persze nem szószerint, csak nem azonosulok velük és nem keresem azokat az élményeket, amiket ott leírtak.

Az ön-kutatás vezetett el először a belső csendhez, amit csak úgy lehet leírni, hogy az elme elnyugvása, amit nem erőszakkal, tehát nek koncentrációval, mantrázással stb érsz el.

Persze az elme az nem csendesedik el egyik pillanatról a másikra, a gyakorlás kezdetén még sokáig termeli a gondolatokat.
Ilyenkor az ember csak megfigyeli ezt a működést, anélkül, hogy azonosulna a felmerülő gondolataival. Ekkor alakul ki a Tanuskodó jelenlét, ami által ismerhető meg igazán az elme működése.


Végül az elme teljesen megtisztul a gondolatoktól.
Ilyenkor az elme önmagában nyugszik és csak a vagyok a Lét érzése tölti ki az embert teljesen.

Az ön-kutatás során nem a spirituális élményeket keresi az ember, nem a szeretet áradását, a misztikus megvilágosodást, vagy bármilyen pozitív élményt. Sokan beleragadnak ebbe, azt hiszik, hogy ez a csúcs. Ezek azonban mind az elme által létrehozott dolgok, így az elméhez tartoznak.

Az ön-kutató azonban az elme (tehát az ego) forrásában, az Önvalóban akar belemerülni, így elveti ezeket az élményeket is.

Ezt teszem is azért, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy az elme bármilyen élményt, tapasztalást képes létrehozni, mert egy nagyon mágikus és kreatív eszköz.

Ilyenkor is inkább ön-kutatást végzek, azaz megpróbálom megtalálni azt, hogy "Ki éli át ezeket az élményeket, kinek a tapasztalatai ezek?"





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 28 h, 02:58

Shaw írta ...

A mai hétköznapi emberek annyira elmerültek az elmében, hogy nem is sejtik azt, hogy azon túl is létezik valami.

Lehet, hogy saját magukon túl is keresnek egy felsőbb hatalmat, hisznek Istenben, de azt is saját képükre formálták, így az "elmeszerűvé" tették.

Szerintem az olyanok, akik az "Önvalót" és nem ezt az elmeszerű Istent keresik, előző életeikben már nagyon sok útat bejártak és megtapasztaltak. Úgy látszik, hogy ők tanultak is ezekből a tapasztalatokból (ami úgy látszik nem igazán jellemző, mert sokan életeken át ugyanabban a körben mozognak), mert lezártak bizonyos lehetőségeket a mostani életükben.
Ez a hétköznapjaikban úgy jelentkezhet, hogy vannak dolgok, amelyek abszolút nem vonzzák őket, vagy belekóstolnak és hamar eldöntik, hogy "na ez nem nekem való".

Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek maguktól megjelennek az életükben, szinte ki sem kerülhetik azokat.

Saját tapasztalataim a Ramana Maharsi féle ön-kutatásból származnak. Ennek során nyertem már némi bepillantást az elmén túli dolgokra és ha olvasom pl. Tolle vagy Adyashanti egyik könyvét, akkor intúítiv módon ahhoz az igazsághoz viszonyítom, ami már nekem is feltárult, ez pedig leginkább az elme működésére vonatkozik.

Ezért nem tudok azonosulni az ott leírtakkal sem, mert csak szavak amik rámutatnak az igazságra, de nem maguk az igazság.
Az igazság a szavak mögötti csendben található, abban a csendes erőben, ami az adott könyvből árad.

Ha megtalálom ezt az erőt egy könyvben, akkor ezzel tudok azonosulni, a szavak pedig kerülhetnek a "kukába". Persze nem szószerint, csak nem azonosulok velük és nem keresem azokat az élményeket, amiket ott leírtak.

Az ön-kutatás vezetett el először a belső csendhez, amit csak úgy lehet leírni, hogy az elme elnyugvása, amit nem erőszakkal, tehát nek koncentrációval, mantrázással stb érsz el.

Persze az elme az nem csendesedik el egyik pillanatról a másikra, a gyakorlás kezdetén még sokáig termeli a gondolatokat.

De több út is vezet "ugyanoda", nem?
...
Én kamaszkoromban kezdtem el "keresgélni", igazából nem is tudom mit.. De akkor ismerkedtem meg pl. a buddhizmussal, A. de Melloval stb.. (Nem volt egy boldog gyermekkorom, sokat szenvedtem.) Aztán valahogy ez háttérbe szorult, de a háttérben mindig volt bennem egy halovány pislákoló fény, ami "vezetett" ki a gödörből. Most kb. 2 hónapja "ismerkedem" Dyer, Tolle és több spirituális tanító tanításaival.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 29 k, 08:06

valaki írta ...


De több út is vezet "ugyanoda", nem?



Minden út vezet valahova, és így végül minden út Rómába vezet, mindenkinek fel kell ébrednie előbb vagy utóbb.

Vannak azonban nagyon kanyargós utak és rövid utak is.

Hogy melyik kanyargós és melyik rövid azt egy kritérium alapján döntheti el az ember.

Minden út, ami valamilyen elme által gyakorolható módszert ad, az a formavilágon keresztül vezető kanyargós út, mert a formákban és az egóban való csalódás révén arra készít fel, hogy végül a rövid utat válaszd.

Minden olyan út, amely módszernélküli, megkérdőjelezi az elmét és a Mostba vezet, az az egyenes út az Önvalóhoz.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valedon, 2011 nov 29 k, 07:26

Shaw írta ...

A mai hétköznapi emberek annyira elmerültek az elmében, hogy nem is sejtik azt, hogy azon túl is létezik valami.

Lehet, hogy saját magukon túl is keresnek egy felsőbb hatalmat, hisznek Istenben, de azt is saját képükre formálták, így az "elmeszerűvé" tették.

Szerintem az olyanok, akik az "Önvalót" és nem ezt az elmeszerű Istent keresik, előző életeikben már nagyon sok útat bejártak és megtapasztaltak. Úgy látszik, hogy ők tanultak is ezekből a tapasztalatokból (ami úgy látszik nem igazán jellemző, mert sokan életeken át ugyanabban a körben mozognak), mert lezártak bizonyos lehetőségeket a mostani életükben.
Ez a hétköznapjaikban úgy jelentkezhet, hogy vannak dolgok, amelyek abszolút nem vonzzák őket, vagy belekóstolnak és hamar eldöntik, hogy "na ez nem nekem való".

Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek maguktól megjelennek az életükben, szinte ki sem kerülhetik azokat.

Saját tapasztalataim a Ramana Maharsi féle ön-kutatásból származnak. Ennek során nyertem már némi bepillantást az elmén túli dolgokra és ha olvasom pl. Tolle vagy Adyashanti egyik könyvét, akkor intúítiv módon ahhoz az igazsághoz viszonyítom, ami már nekem is feltárult, ez pedig leginkább az elme működésére vonatkozik.

Ezért nem tudok azonosulni az ott leírtakkal sem, mert csak szavak amik rámutatnak az igazságra, de nem maguk az igazság.
Az igazság a szavak mögötti csendben található, abban a csendes erőben, ami az adott könyvből árad.

Ha megtalálom ezt az erőt egy könyvben, akkor ezzel tudok azonosulni, a szavak pedig kerülhetnek a "kukába". Persze nem szószerint, csak nem azonosulok velük és nem keresem azokat az élményeket, amiket ott leírtak.

Az ön-kutatás vezetett el először a belső csendhez, amit csak úgy lehet leírni, hogy az elme elnyugvása, amit nem erőszakkal, tehát nek koncentrációval, mantrázással stb érsz el.

Persze az elme az nem csendesedik el egyik pillanatról a másikra, a gyakorlás kezdetén még sokáig termeli a gondolatokat.
Ilyenkor az ember csak megfigyeli ezt a működést, anélkül, hogy azonosulna a felmerülő gondolataival. Ekkor alakul ki a Tanuskodó jelenlét, ami által ismerhető meg igazán az elme működése.


Végül az elme teljesen megtisztul a gondolatoktól.
Ilyenkor az elme önmagában nyugszik és csak a vagyok a Lét érzése tölti ki az embert teljesen.

Az ön-kutatás során nem a spirituális élményeket keresi az ember, nem a szeretet áradását, a misztikus megvilágosodást, vagy bármilyen pozitív élményt. Sokan beleragadnak ebbe, azt hiszik, hogy ez a csúcs. Ezek azonban mind az elme által létrehozott dolgok, így az elméhez tartoznak.

Az ön-kutató azonban az elme (tehát az ego) forrásában, az Önvalóban akar belemerülni, így elveti ezeket az élményeket is.

Ezt teszem is azért, mert saját tapasztalatomból tudom, hogy az elme bármilyen élményt, tapasztalást képes létrehozni, mert egy nagyon mágikus és kreatív eszköz.

Ilyenkor is inkább ön-kutatást végzek, azaz megpróbálom megtalálni azt, hogy "Ki éli át ezeket az élményeket, kinek a tapasztalatai ezek?"






Azt azért szerintem fontos megjegyezni, hogy Tolle sosem mondja hogy azonosulj a könyvével vagy a szavaival, sőtt ki is emeli hogy ezek csak útjelző táblák. Az igazság mélyen benned van. Elolvashatsz 100 könyvet nem kerülsz közelebb ehhez mint ha egy pillanatra jelen vagy. Vagy hagysz időt magadnak megcsodálni a világot úgy ahogy van. Az igazi megmérettetés mikor magad vagy, ülsz egy kényelmetlen ülésben körülötted csönd van és félhomály. Onnan nincs hová menekülni...


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valedon, 2011 nov 29 k, 07:39

valaki írta ...

Shaw írta ...

A mai hétköznapi emberek annyira elmerültek az elmében, hogy nem is sejtik azt, hogy azon túl is létezik valami.

Lehet, hogy saját magukon túl is keresnek egy felsőbb hatalmat, hisznek Istenben, de azt is saját képükre formálták, így az "elmeszerűvé" tették.

Szerintem az olyanok, akik az "Önvalót" és nem ezt az elmeszerű Istent keresik, előző életeikben már nagyon sok útat bejártak és megtapasztaltak. Úgy látszik, hogy ők tanultak is ezekből a tapasztalatokból (ami úgy látszik nem igazán jellemző, mert sokan életeken át ugyanabban a körben mozognak), mert lezártak bizonyos lehetőségeket a mostani életükben.
Ez a hétköznapjaikban úgy jelentkezhet, hogy vannak dolgok, amelyek abszolút nem vonzzák őket, vagy belekóstolnak és hamar eldöntik, hogy "na ez nem nekem való".

Vannak azonban olyan lehetőségek, amelyek maguktól megjelennek az életükben, szinte ki sem kerülhetik azokat.

Saját tapasztalataim a Ramana Maharsi féle ön-kutatásból származnak. Ennek során nyertem már némi bepillantást az elmén túli dolgokra és ha olvasom pl. Tolle vagy Adyashanti egyik könyvét, akkor intúítiv módon ahhoz az igazsághoz viszonyítom, ami már nekem is feltárult, ez pedig leginkább az elme működésére vonatkozik.

Ezért nem tudok azonosulni az ott leírtakkal sem, mert csak szavak amik rámutatnak az igazságra, de nem maguk az igazság.
Az igazság a szavak mögötti csendben található, abban a csendes erőben, ami az adott könyvből árad.

Ha megtalálom ezt az erőt egy könyvben, akkor ezzel tudok azonosulni, a szavak pedig kerülhetnek a "kukába". Persze nem szószerint, csak nem azonosulok velük és nem keresem azokat az élményeket, amiket ott leírtak.

Az ön-kutatás vezetett el először a belső csendhez, amit csak úgy lehet leírni, hogy az elme elnyugvása, amit nem erőszakkal, tehát nek koncentrációval, mantrázással stb érsz el.

Persze az elme az nem csendesedik el egyik pillanatról a másikra, a gyakorlás kezdetén még sokáig termeli a gondolatokat.

De több út is vezet "ugyanoda", nem?
...
Én kamaszkoromban kezdtem el "keresgélni", igazából nem is tudom mit.. De akkor ismerkedtem meg pl. a buddhizmussal, A. de Melloval stb.. (Nem volt egy boldog gyermekkorom, sokat szenvedtem.) Aztán valahogy ez háttérbe szorult, de a háttérben mindig volt bennem egy halovány pislákoló fény, ami "vezetett" ki a gödörből. Most kb. 2 hónapja "ismerkedem" Dyer, Tolle és több spirituális tanító tanításaival.


A valódi út megszámlálhatatlan. Találsz útjelzőtáblákat amiken elindulhatsz. "A holdra mutató ujj nem a hold" az "Útjelző tábla nem az út" Lehet vitatkozni kié a szebb tábla meg a jobb tábla... de ez nem visz közelebb a célhoz... Egyes tanítók azért mondják ha elkezdted maradj a mi utunkon, mert az emberben van egy fajta késztetés, főleg a fogyasztói társadalomban hogy a felszínesen nyúljon a dolgokhoz. Guru shopping biznisz van. A következő könyv, audió szeminárium, film majd megadja neked a választ. Holott már az elsőbe benne volt a válasz. A másodikba is. Spirituális fejlődéshez elég ha szisztematikusan elkezded használni pl A Most hatalmát. Csinálod a gyakorlatokat, mindennap szánsz időt. Néha persze megnézel egy jó filmet vagy elolvasol egy könyvet... de azokat is amellett hogy a gyakorlatokat csinálod... ez ilyen egyszerű...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 29 k, 08:47

valedon írta ...

Az igazi megmérettetés mikor magad vagy, ülsz egy kényelmetlen ülésben körülötted csönd van és félhomály. Onnan nincs hová menekülni...



Ez csak a kezdete az igazi "megmérettetésnek".
Szerintem az az igazi megmérettetés, amikor "tombol" köröltted a formák világa, te mégis otthon vagy, benned csend és tökéletes éberség.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 29 k, 09:23

Shaw írta ...

valedon írta ...

Az igazi megmérettetés mikor magad vagy, ülsz egy kényelmetlen ülésben körülötted csönd van és félhomály. Onnan nincs hová menekülni...



Ez csak a kezdete az igazi "megmérettetésnek".
Szerintem az az igazi megmérettetés, amikor "tombol" köröltted a formák világa, te mégis otthon vagy, benned csend és tökéletes éberség.




Igen, az az igazán "kihívás", amikor "tűzzel vagyunk körülvéve".

Amikor elkezdtem olvasni a Most hatalmát, és közben pár videót megnéztem, 1-2 napra megtapasztaltam (ahogy korábban leírtam). De jelenlétem nem volt/van erős fenntartásához. Azóta is ingadozik (erősebb, gyengébb), de már "semmi se a régi".
A kezdet..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valedon, 2011 nov 29 k, 10:31

Milyen igazatok van... úgy nehezebb meg mérettetés
Ennek ellenére szerintem a kezdet a külső csöndben és nyugalomban indul el... sokan nem bírják, nem bírnak ülni fél órát, kilépni a szokásos egójátszmák állandó forgatagából. Félnek hogy mi van belül letagadják és nem is akarnak vele foglalkozni.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 nov 29 k, 11:30

valedon írta ...

Milyen igazatok van... úgy nehezebb meg mérettetés
Ennek ellenére szerintem a kezdet a külső csöndben és nyugalomban indul el... sokan nem bírják, nem bírnak ülni fél órát, kilépni a szokásos egójátszmák állandó forgatagából. Félnek hogy mi van belül letagadják és nem is akarnak vele foglalkozni.


Az igaz, az emberek többsége fél a csendtől, igyekszenek zajt is csapni maguk körül, mindig szól a tv, a zene, és a magánytól is félnek.

Igen.. Valahogy a kezdet valami külső dolog...
"Én" már össze is vagyok zavarodva kissé, mi hogy merre.. :S

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 nov 30 sze, 08:38

valedon írta ...

Szerintem a kezdet a külső csöndben és nyugalomban indul el... sokan nem bírják, nem bírnak ülni fél órát, kilépni a szokásos egójátszmák állandó forgatagából. Félnek hogy mi van belül letagadják és nem is akarnak vele foglalkozni.



Minden kezdet nehéz. A külvilág, a perem forgataga túlzottan is el tudja vonni a figyelmünket a fontos dolgokról.

Igazad van, ezért kezdetben jó az, ha külső csöndet teremtünk magunk körül, esténként (vagy amikor gondoljuk) elvonolunk és meditálunk egy kicsit.

A meditáción persze nem azt a fajta meditációt értem, amire manapság a meditáció szót használják.
A meditáció azt jelenti, hogy nincs különösebb tárgya, amire koncentrálni kell, hanem csak csendben vagy egy fél-egy óráig. Jelen vagy, itt vagy és átéled a Létet, azt, hogy vagy. Ha hozzászoktál a befelé forduláshoz, egy idő után bepillantást kapsz a Tanúskodó Jelenlét állapotába.

Később ezt az állapotot kell behozni a hétköznapjaidba, de ez csak akkor megy, ha tudod, hogy miről van szó.

Amúgy ezt a meditációs törekvést is nagyon könnyen lehet egojátékká változtatni, ha elfelejted, hogy azért csinálod, hogy az ekkor átélt Jelenlétet az ébren töltött minden percedbe behozd.

Ha ezt elfelejted, akkor a meditáció addiktív jellegűvé válhat, függővé válhatsz tőle, a helyzettől, amiben végzed (pl. a külső csend), és az ott megtapasztalt élményektől.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 dec 02 p, 08:44

valaki írta ...

Igen.. Valahogy a kezdet valami külső dolog...
"Én" már össze is vagyok zavarodva kissé, mi hogy merre.. :S


Az út befelé vezet, a Lét forrása felé.
A külső csak átmeneti lehet, amely megerősíti a szétforgálcsolt elmnét, hogy képessé váljon a befelé fordulásra!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 02 p, 02:37

kriszti65 írta ...

Az út befelé vezet, a Lét forrása felé.
A külső csak átmeneti lehet, amely megerősíti a szétforgálcsolt elmnét, hogy képessé váljon a befelé fordulásra!


Igen, az biztos, hogy átmeneti.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2011 dec 02 p, 11:05

Számomra a legnehezebb helyzetek közé tartozik az, amikor észreveszem, hogy a fájdalomtest -vagy érzés, kezd ébredezni bennem olyan környezetben, olyan tevékenység közben, amikor sokfelé kell figyelni egyszerre. Vezetés közben, munka közben, vagy éppen a gyermekem öltöztetése közben mikor reggel óvodába viszem.

Figyelni egyszerre befelé és kifelé, miközben az érzés próbálja átvenni az irányítást. Vagyok, és van az érzés, és van a külső feladat amit nem hagyhatok abba. És közben egyre több és több elterelő tényező kapcsolódik be, és ilyenkor már nagyon nehéz teljesen jelen lenni. Sokszor az történik, hogy bár valamennyi jelenlét marad bennem ami segít látni azt ami történik, de nem tudom azt elfogadni, hogy nem vagyok önmagam. Nem tudom elfogadni, hogy ismét átvette az irányítást a tudattalan viselkedés. S ez a nemelfogadás táplálja a bennem lévő már felébredett haragot, s ekkor indul be az az egójáték, hogy "már megint nem tudtam eléggé jelen lenni" "ha figyeltem volna eléggé akkor nem ez történt volna meg" stb.

Később, amikor a harag elvonul már megjelenik egy érzés, egy felismerés, -hiszen ezt láttam, már nem vakon történt meg. egy részem nem cselekvőként volt jelen hanem figyelőként. ...de néha úgy érzem, ez a kút amiből az érzelmek törnek fel sohasem fog kiürülni, s hogy túl sok a külső és belső zaj ami elvonja a figyelmem, s hogy emiatt nem fordítok elég időt önmagamra. s ilyenkor jelenik meg a bánat, amit a jelenlét elvesztése miatt érzek, s most ez jelentkezik gyakran. ...de meglátni, elfogadni, meglátni, elfogadni...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2011 dec 02 p, 11:41

valedon írta ...

Ennek ellenére szerintem a kezdet a külső csöndben és nyugalomban indul el... sokan nem bírják, nem bírnak ülni fél órát, kilépni a szokásos egójátszmák állandó forgatagából. Félnek hogy mi van belül letagadják és nem is akarnak vele foglalkozni.



igen, a kezdet nehéz. a szemem nem mertem lehunyni úgy féltem a sötétségtől és az egyedülléttől. kifogások tömkelegét állítottam fel hogy miért ne meditáljak. és ekkor jött isten jól bevált "berángatós módszere" tudjátok, amikor egyre feljebb és feljebb csavarja azt a bizonyos gombot egészen addig, amíg már végül feladod az ellenállást, és elkezded elfogadni azt ami van.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 03 szo, 08:36

hajni19840203 írta ...

valedon írta ...

Ennek ellenére szerintem a kezdet a külső csöndben és nyugalomban indul el... sokan nem bírják, nem bírnak ülni fél órát, kilépni a szokásos egójátszmák állandó forgatagából. Félnek hogy mi van belül letagadják és nem is akarnak vele foglalkozni.



igen, a kezdet nehéz. a szemem nem mertem lehunyni úgy féltem a sötétségtől és az egyedülléttől. kifogások tömkelegét állítottam fel hogy miért ne meditáljak. és ekkor jött isten jól bevált "berángatós módszere" tudjátok, amikor egyre feljebb és feljebb csavarja azt a bizonyos gombot egészen addig, amíg már végül feladod az ellenállást, és elkezded elfogadni azt ami van.

"Berángatós módszer"? Ez jó
Igen, olykor rágörcsöl az ember, de valamikor meg "bekattan" valami. Az "kegyelem". Jobb szavakat nem találtam most
De nincs semmi probléma ezzel. Erre rájönni..
Semmi sincs amit elveszíthetünk és ami elválaszthat a léttől!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 04 v, 08:56

hajni19840203 írta ...


Figyelni egyszerre befelé és kifelé, miközben az érzés próbálja átvenni az irányítást. Vagyok, és van az érzés, és van a külső feladat amit nem hagyhatok abba. És közben egyre több és több elterelő tényező kapcsolódik be, és ilyenkor már nagyon nehéz teljesen jelen lenni. Sokszor az történik, hogy bár valamennyi jelenlét marad bennem ami segít látni azt ami történik, de nem tudom azt elfogadni, hogy nem vagyok önmagam. Nem tudom elfogadni, hogy ismét átvette az irányítást a tudattalan viselkedés.


A Jelenlét azt jelenti, hogy egyszerre figyelek kifelé, befelé, stb, mindenre, ami megjelenik a tudat terében.

A jelenlét maga a figyelem.

Amikor ehhez a figyelemhez már elvárás is társul (nem tudom elfogadni, hogy nem jól csinálom, hogy a tudattalan ismét átvette az irányítást), az már az ego.

Kedves Hajni! Ezt nem lehet elrontani! Csak a szándék a fontos, hogy jelen legyek!
Ha mindig vissza tudsz térni ehhez a szándékhoz, akkor egyre inkább "gyökeret ver benned" a Jelenlét, így egyre kevésbé lesznek hatásosak a tudattalan elterelések.

Azért mondja több Felébredt, hogy nem kell a világtól elvonulni egy barlang vagy kolostor csendjébe, mert ott nem tudsz igazán gyökeret verni a jelenlétben.

Ahhoz kihívások szükségesek!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 10 szo, 07:46

Üdv!
Egyre gyakrabban érzem, nap mint nap, a jelenlétem, az érzékelésem is megváltozott. A szagokat erősebben érzem, a tárgyak élőbbek, a testem is élőbb, elevenebb, olykor mintha finom sugárzás hatná át, máskor pedig pezseg, és vibrálok szinte. És az nagy örömmel jár, elválaszthatatlan tőlem, jaj nem is, én vibrálok.. Ugyanakkor meg elő szokott jönni egy levertségérzés, bánat, félelem, "depi", vagy csak a mellkasom táján szorongat, egy görcs, ami néha mintha "birtokába akarna keríteni". Egy barátom azt mondta, hogy az érzések, gondolatok olyanok mint az energialények­­ és ha egy darabig "nem etettem meg őket", pedig megszokták, akkor követelik a szokásos energiát­.­ És ha folytatom, amit elkezdtem, és kitartok, akkor szép lassan elfogy majd az energiájuk és gyengül a rossz érzés. Vagy visszatérek a "szokott" élethez (amihez nincs kedvem)....
Vélemény?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 12 h, 08:28

valaki írta ...

Üdv!
Egyre gyakrabban érzem, nap mint nap, a jelenlétem, az érzékelésem is megváltozott. A szagokat erősebben érzem, a tárgyak élőbbek, a testem is élőbb, elevenebb, olykor mintha finom sugárzás hatná át, máskor pedig pezseg, és vibrálok szinte. És az nagy örömmel jár, elválaszthatatlan tőlem, jaj nem is, én vibrálok.. Ugyanakkor meg elő szokott jönni egy levertségérzés, bánat, félelem, "depi", vagy csak a mellkasom táján szorongat, egy görcs, ami néha mintha "birtokába akarna keríteni". Egy barátom azt mondta, hogy az érzések, gondolatok olyanok mint az energialények­­ és ha egy darabig "nem etettem meg őket", pedig megszokták, akkor követelik a szokásos energiát­.­ És ha folytatom, amit elkezdtem, és kitartok, akkor szép lassan elfogy majd az energiájuk és gyengül a rossz érzés. Vagy visszatérek a "szokott" élethez (amihez nincs kedvem)....
Vélemény?


Ezekkel az érzésekkel -sem a pozitívokkal, sem a negatívokkal - szerintem nem érdemes foglalkozni.
Mind az elméhez, mind az egohoz tartoznak, azt éltetik. Nem csak a negatív gondolatok élnek és viselkednek energiavámpírként, hanem a pozitívak is!

Ezért a gondolatok jöjjenek és menjenek, nem kell azonosulni velük.

A jelenlét a tiszta éber tudat, minden gondolat és érzés nélkül, az élő üresség, anélkül, hogy bármit is beleképzelnénk.





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 12 h, 09:01

Shaw írta ...


Ezekkel az érzésekkel -sem a pozitívokkal, sem a negatívokkal - szerintem nem érdemes foglalkozni.
Mind az elméhez, mind az egohoz tartoznak, azt éltetik. Nem csak a negatív gondolatok élnek és viselkednek energiavámpírként, hanem a pozitívak is!

Ezért a gondolatok jöjjenek és menjenek, nem kell azonosulni velük.

A jelenlét a tiszta éber tudat, minden gondolat és érzés nélkül, az élő üresség, anélkül, hogy bármit is beleképzelnénk.



Igen. Erre kezdtem én is rájönni.
Pozitív, negatív kiélesedik.
Néha csak jönnek-mennek a gondolatok.
Köszönöm a megerősítést!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 12 h, 10:33

Amikor az ego saját maga ellen fordul, tulajdonképp önmagát erősíti: a negatívumot, az ellenállást azzal szemben, ami van.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 13 k, 09:37

Shaw írta ...

Ezekkel az érzésekkel -sem a pozitívokkal, sem a negatívokkal - szerintem nem érdemes foglalkozni.
Mind az elméhez, mind az egohoz tartoznak, azt éltetik. Nem csak a negatív gondolatok élnek és viselkednek energiavámpírként, hanem a pozitívak is!

Ezért a gondolatok jöjjenek és menjenek, nem kell azonosulni velük.

A jelenlét a tiszta éber tudat, minden gondolat és érzés nélkül, az élő üresség, anélkül, hogy bármit is beleképzelnénk.

Most megint ugyanaz a szorítás, ez olyan, mintha oda összpontosulna minden, ami az ego, minden ami elválaszt.... Én pedig éber vagyok.
De ezek is csak gondolatok, szavak..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 13 k, 03:45

Hello Valaki! Szerintem neked szorongásod van. Ez még nem jutott eszedbe? Ahogy leirtad az érzést, én ugyanezt éreztem....nem tudom, csak erre gondolok. Amúgy szerintem ez komoly jelzőrendszer....

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 13 k, 03:47

Éspedig azt is jelezheti, hogy magadra akarsz valamit erőltetni, amit a lelked nem akar, vagy még nincs rá felkészülve...de ezt igy nehéz megmondani. De általában az elfojtott érzések okoznak ilyen tüneteket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 13 k, 04:08

Ha szétnézünk a világban, akkor az emberi formák számtalan sokszínűségét látjuk.

Ha megpróbáljuk úgy elképzelni ezt a társas teret, mint az „élet iskoláját”, amelynek az a célja, hogy visszatérjünk eredeti természetünkhöz, akkor ezt a sokszínűséget megpróbálhatjuk kategorizálni (persze erre nincs szükség, ez a kép hamis, amit bemutatok, csak egy játéknak kell felfogni).

Az első osztályosok (akik a legtöbben vannak) még a formák, „ez az enyém” bűvöletében, élnek, azokat próbálják megszerezni, minél többet felhalmozni belőlük, minél szebb „ruhákra szert tenni. Persze itt is vannak különbségek, mert egyeseket még a durva anyagi dolgok (pénzzel beszerezhető tárgyak) bűvölnek meg, míg mások már a hatalmat kergetik, míg megint mások a finomanyagi dolgokra esküsznek (minél naposabb parcella a mennyországban). Ebben az osztályban rengeteg időt eltölthet valaki. Innen csak akkor léphet másodikba, ha rájön, hogy a külső formákban nem találhatja meg a boldogságot.

A másodikosok csendesebbek, nyugodtabbak, már befelé figyelnek. A külső anyagi formák már kevésbé érdeklik, ők már az egót szeretnék minél magasabb trónra emelni. Az egót megfinomítva akarják elérni az örökkévalóságot, ehhez számtalan spirituális módszert használhatnak. Van, akit a „szent élet”, a másokon való segítés bűvöl meg, mások az egót, az elmét fejlesztik (pl. agykontrollal), megint mások mágikus módszerekre esküsznek. Innen csak akkor léphetnek tovább, ha rájönnek, hogy a külső formákhoz hasonlóan a belső formák, az ego is mulandó, itt sem található a boldogság.

A harmadikosok már sok minden megtanultak a formák táncából és rájöttek, hogy a boldogság a formákon túl található. Ők felismerik a Most hatalmát, így megpróbálnak a jelen pillanatban élni. Felismerik a Jelenlétet és megpróbálják behozni azt az életükbe. Rájönnek azonban arra, hogy ez a Jelenlét egy nagyon tünékeny dolog, csak ideig-óráig marad meg, mindig kisiklik a kezeik közül. Innen csak akkor léphetnek tovább, ha rájönnek, hogy a Jelenlétet nem tudják begyakorolni, mert minden gyakorlás csak egy formához köti őket. Rájönnek, hogy a szabadság már itt van, egy lépést sem kell tenni utána.

A végzősök már felhagytak minden erőfeszítéssel. Azt kutatják, hogy „Ki vagyok én”?, „Honnan ered az én forrása” ? Felébred bennük egy mindent felülmúló vágyakozás az eredeti létállapot, a tiszta tudatosság után. Rájönnek, hogy minden ébren töltött percüket ennek a kutatásnak kell szentelniük, csakis akkor érhetnek célt. Ezt a célt pedig csakis erőfeszítés nélkül érhetik el, úgy hogy „belezuhannak a csendbe”. Tudják, hogy már most szabadok, soha semmi nem teremtődött és csakis az Önvaló létezik.

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy „Mit is akarok valójában az élettől”? és őszintén válaszolunk rá, akkor tudjuk, hogy melyik osztályba járunk.

Akkor azt az osztályt kell minél hamarabb befejeznünk, hogy a következőbe léphessünk, mert itt nem lehet átugrani egy osztály tapasztalatát sem.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 14 sze, 09:32

Nati írta ...

Hello Valaki! Szerintem neked szorongásod van. Ez még nem jutott eszedbe? Ahogy leirtad az érzést, én ugyanezt éreztem....nem tudom, csak erre gondolok. Amúgy szerintem ez komoly jelzőrendszer....

De igen.
Meg kell élnem az érzelmeim.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 14 sze, 11:46

Ejha Shaw....ez aztán a piramis rendszer...Te melyik osztályba jársz? Pont ez az ami elválaszt a Mindentől. Tudod mire gondoltam? Én mindegyikbe járok ahogy Te is, vagyis az Egónk, csak annak 'kell' mihamarabb befejezni és a következőbe lépni....
Ez olyan komolyan hangzik, szerintem nem kéne ennyire komolyan venni ezt az egészet, az élet játék, misztérium és te semmit sem tehetsz, hogy "feljebb" lépj....

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 14 sze, 03:09

Nati írta ...

ez aztán a piramis rendszer...Te melyik osztályba jársz? Pont ez az ami elválaszt a Mindentől. Tudod mire gondoltam? Én mindegyikbe járok ahogy Te is, vagyis az Egónk, csak annak 'kell' mihamarabb befejezni és a következőbe lépni....
Ez olyan komolyan hangzik, szerintem nem kéne ennyire komolyan venni ezt az egészet, az élet játék, misztérium és te semmit sem tehetsz, hogy "feljebb" lépj....


Kedves Nati!
Mint írtam, nem kell túl komolyan venni ezt a hasonlatot, amivel az igazságra próbáltam rámutatni. Sokféle hasonlat van, amivel meg lehet próbálni leírni a leírhatatlant, azonban mindegyik kudarcra van ítélve, mert az igazságot nem lehet szavakba foglalni.

Ez a következő hasonlat is csak egy próbálkozás, így ezt sem kell túl komolyan venni.
Minden emberben megtalálható az igazság egy piciny magva (ez is sántít így, mert ő maga az igazság, az éber fogalmaktól mentes tudatosság, de munkahipotézisnek megteszi). Sokan nem is sejtik ezt, így az igazságot a formákban próbálják megtalálni, a formákat próbálják meg örökkévalóvá tenni. Így szegény magocska szunnyad, jobb időkre várva.

Ez be is következik, amikor az ember rájön, hogy a külső formák mind múlandóak, így a figyelme befelé fordul. Ennek a figyelemnek a hatására kezd el kicsírázni a magocska, sőt egy kis gyenge hajtást is hoz. Ez felvillanyozza az illetőt és egy mélyről jövő vágy ébred benne a virág iránt, amivé a magocska válhat. Ekkor az egyik ember megpróbálja ezzel a kis hajtással a saját egóját feldíszíteni. A másik pedig azt mondja hogy, „Nézd már itt egy gyöngyvirág fejlődik! Én azonban rózsa akarok lenni”! Ezen a fáradozása közben figyelme ismét a formák világa felé fordul, így az éppen kihajtott mag újra szunnyadó állapotba kerül. Ezt a folyamatot végtelenül sokszor lehet ismételni. Ennek is megvan az a haszna, hogy az ego ebbe belefárad és egy idő után feladja az erőfeszítést, „belezuhan a csendbe”. Csak a virág utáni mélyről fakadó vágy marad meg benne. Ekkor veszi észre, hogy a kis magocska igazi táptalaja a csend, a nem-cselekvés, az éber, fogalmakból mentes tudatban való időzés. Így a kis magocska egy gyönyörű virággá fejlődik. A formák világa eltűnik és csak a Lét marad meg, mint egyedüli valóság.

Kedves Nati!

Írtad, hogy

„Ez olyan komolyan hangzik, szerintem nem kéne ennyire komolyan venni ezt az egészet, az élet játék, misztérium és te semmit sem tehetsz, hogy "feljebb" lépj”

Szerintem éppen, hogy nagyon is komolyan kell venni! Azért játszadozunk a formák világában oly régóta, mert nem vesszük komolyan saját magunkat.

Igaz a játék az olyan szép és jó és önfeledt. Ha játszunk, akkor egy idő után kialakulnak a kedvenc játékaink, kedvenc játékszereink, lesznek kedvenc játszópajtásaink. Minél szebb és jobb játékokat találunk ki, annál inkább elkezdünk kötődni azokhoz. Vagy ha nem is a játék tárgyaihoz kötődnénk, akkor kötődünk magához a játékhoz.

Ez a játszadozás azonban figyelmünket a formák világában rögzíti, így szegény magocska örökké szunnyadó állapotban marad. Ha a játékban elfáradva kicsit megpihenünk és befelé figyelünk, akkor is nagy a veszély, hogy a csendben kisarjadt hajtást a következő játék során letapossuk.

Egy másik aspektusa ennek a játéknak, hogy minden játék egyben tevés is. Amint írtad, semmit sem tehetsz, hogy „feljebb lépj. Tehát a játékosság sem visz közelebb az igazsághoz.

A „feljebb lépés” is torzít, mert nem leszel több másoknál, ha „belezuhansz a csendbe”.

Maximum beljebb lépsz!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 14 sze, 04:40

Shaw írta ...

Kedves Nati!
Mint írtam, nem kell túl komolyan venni ezt a hasonlatot, amivel az igazságra próbáltam rámutatni. Sokféle hasonlat van, amivel meg lehet próbálni leírni a leírhatatlant, azonban mindegyik kudarcra van ítélve, mert az igazságot nem lehet szavakba foglalni.

Ez a következő hasonlat is csak egy próbálkozás, így ezt sem kell túl komolyan venni.
Minden emberben megtalálható az igazság egy piciny magva (ez is sántít így, mert ő maga az igazság, az éber fogalmaktól mentes tudatosság, de munkahipotézisnek megteszi). Sokan nem is sejtik ezt, így az igazságot a formákban próbálják megtalálni, a formákat próbálják meg örökkévalóvá tenni. Így szegény magocska szunnyad, jobb időkre várva.

Ez be is következik, amikor az ember rájön, hogy a külső formák mind múlandóak, így a figyelme befelé fordul. Ennek a figyelemnek a hatására kezd el kicsírázni a magocska, sőt egy kis gyenge hajtást is hoz. Ez felvillanyozza az illetőt és egy mélyről jövő vágy ébred benne a virág iránt, amivé a magocska válhat. Ekkor az egyik ember megpróbálja ezzel a kis hajtással a saját egóját feldíszíteni. A másik pedig azt mondja hogy, „Nézd már itt egy gyöngyvirág fejlődik! Én azonban rózsa akarok lenni”! Ezen a fáradozása közben figyelme ismét a formák világa felé fordul, így az éppen kihajtott mag újra szunnyadó állapotba kerül. Ezt a folyamatot végtelenül sokszor lehet ismételni. Ennek is megvan az a haszna, hogy az ego ebbe belefárad és egy idő után feladja az erőfeszítést, „belezuhan a csendbe”. Csak a virág utáni mélyről fakadó vágy marad meg benne. Ekkor veszi észre, hogy a kis magocska igazi táptalaja a csend, a nem-cselekvés, az éber, fogalmakból mentes tudatban való időzés. Így a kis magocska egy gyönyörű virággá fejlődik. A formák világa eltűnik és csak a Lét marad meg, mint egyedüli valóság.

Kedves Nati!

Írtad, hogy

„Ez olyan komolyan hangzik, szerintem nem kéne ennyire komolyan venni ezt az egészet, az élet játék, misztérium és te semmit sem tehetsz, hogy "feljebb" lépj”

Szerintem éppen, hogy nagyon is komolyan kell venni! Azért játszadozunk a formák világában oly régóta, mert nem vesszük komolyan saját magunkat.

Igaz a játék az olyan szép és jó és önfeledt. Ha játszunk, akkor egy idő után kialakulnak a kedvenc játékaink, kedvenc játékszereink, lesznek kedvenc játszópajtásaink. Minél szebb és jobb játékokat találunk ki, annál inkább elkezdünk kötődni azokhoz. Vagy ha nem is a játék tárgyaihoz kötődnénk, akkor kötődünk magához a játékhoz.

Ez a játszadozás azonban figyelmünket a formák világában rögzíti, így szegény magocska örökké szunnyadó állapotban marad. Ha a játékban elfáradva kicsit megpihenünk és befelé figyelünk, akkor is nagy a veszély, hogy a csendben kisarjadt hajtást a következő játék során letapossuk.

Egy másik aspektusa ennek a játéknak, hogy minden játék egyben tevés is. Amint írtad, semmit sem tehetsz, hogy „feljebb lépj. Tehát a játékosság sem visz közelebb az igazsághoz.

A „feljebb lépés” is torzít, mert nem leszel több másoknál, ha „belezuhansz a csendbe”.

Maximum beljebb lépsz!

Az érzéseket, gondolatokat nem kell komolyan venni.
Sajnos én mindig is komolyan vettem őket. Egy gyerekkora óta szorongó, elnyomott lélek, aki tudomást se akart venni a valódi külső világról. Elmébe zárva, hát igen, egyedül, a félelmeivel..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 14 sze, 05:09

Shaw írta ...

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy „Mit is akarok valójában az élettől”? és őszintén válaszolunk rá, akkor tudjuk, hogy melyik osztályba járunk.

Akkor azt az osztályt kell minél hamarabb befejeznünk, hogy a következőbe léphessünk, mert itt nem lehet átugrani egy osztály tapasztalatát sem.

Nem tudom, valójában mit akarok. Hogy ki vagyok, azt a legkevésbé

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 14 sze, 06:28

Gratula! Akkor jó úton vagy!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 14 sze, 08:28

Nati írta ...

Gratula! Akkor jó úton vagy!

Mert hát ki az, aki fájdalmat csinál, ki az akinek fáj, ki az aki gondolkodik róla, aki beszél és ír róla.. Ki az aki dilemmázik, aki rágódik, és ki az akinek eszébe jutnak a régi emlékek. Ki az aki álmodik? Mik azok a szokások, a múlt és mi a jövő, ami elénk vetít képet. Ki az aki elé vetíti? Valós-e ill. én vagyok-e? Ezek is csak szavak. És akkor hol vagyok?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 15 cs, 08:15

valaki írta ...


Nem tudom, valójában mit akarok. Hogy ki vagyok, azt a legkevésbé

Mert hát ki az, aki fájdalmat csinál, ki az akinek fáj, ki az aki gondolkodik róla, aki beszél és ír róla.. Ki az aki dilemmázik, aki rágódik, és ki az akinek eszébe jutnak a régi emlékek. Ki az aki álmodik? Mik azok a szokások, a múlt és mi a jövő, ami elénk vetít képet. Ki az aki elé vetíti? Valós-e ill. én vagyok-e? Ezek is csak szavak. És akkor hol vagyok?



Szia Valaki!

Ez az állapot, amiről írsz, nem a végpont, hanem a kezdet!

Az igazi ön-kutatás csak innen kezdődhet el!

Ezek a kérdések azt mutatják, hogy az ego ruháit (a gondolatokkal és az elmével való azonosulás) már levetetted, és nem hiszed el, amit az elméd mond rólad, hogy ez és ez vagy.

Most itt állsz meztelenül, az ego ruhái nélkül, teljesen összezavarodva, mert egész eletedben arra kondicionáltak , hogy az vagy, amit gondolsz, érzel, amit csinálsz és amit megszerzel magadnak.

Most már tudod, érzed, hogy ez hazugság, nem a ruháid vagy.

Az ego vagy, aki feladta a formákkal való azonosulásait (persze ez így még nem teljesen igaz, mert a szenvedésed, a szorongásod és félelmed azt mutatják, hogy ez a feladás még nem teljes).

Most kell megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?"

A válasz rögtön adódik "Én én vagyok!" és "Én a Jelenlét a Vagyok vagyok".

Most az a feladat, hogy ki kell kutani, hogy honnan sugárzik ki ez a Jelenlét, hol van az Ego forrása.

Tudjuk, hogy az elme bármilyen válasza erre hamis, ezért el kell engednünk az elmét, el kell engednünk a gondolatainkat és vágyainkat.
A következő, amit el kell engednünk, a vágy egy jobb élet, egy másik világ, a mennyországi élet után.
El kell tudni engedni egy külső Isten, a megváltás, a kegyelem utáni vágyat is, mert az is az elméből fakad.
Végül magát az elengedést is el kell engedni.

Csakis ekkor érkeztél haza, az ürességbe, a formáktól mentes tiszta tudatba, ami az eredeti állapotunk. Innen sugárzik ki az Ego, abből a forrásból származik az én-gondolat.
Ebbe a forrásba kell belemerülni!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 15 cs, 09:22

Shaw írta ...

Szia Valaki!

Ez az állapot, amiről írsz, nem a végpont, hanem a kezdet!

Az igazi ön-kutatás csak innen kezdődhet el!

Ezek a kérdések azt mutatják, hogy az ego ruháit (a gondolatokkal és az elmével való azonosulás) már levetetted, és nem hiszed el, amit az elméd mond rólad, hogy ez és ez vagy.

Most itt állsz meztelenül, az ego ruhái nélkül, teljesen összezavarodva, mert egész eletedben arra kondicionáltak , hogy az vagy, amit gondolsz, érzel, amit csinálsz és amit megszerzel magadnak.

Most már tudod, érzed, hogy ez hazugság, nem a ruháid vagy.

Az ego vagy, aki feladta a formákkal való azonosulásait (persze ez így még nem teljesen igaz, mert a szenvedésed, a szorongásod és félelmed azt mutatják, hogy ez a feladás még nem teljes).

Most kell megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?"

A válasz rögtön adódik "Én én vagyok!" és "Én a Jelenlét a Vagyok vagyok".

Most az a feladat, hogy ki kell kutani, hogy honnan sugárzik ki ez a Jelenlét, hol van az Ego forrása.

Tudjuk, hogy az elme bármilyen válasza erre hamis, ezért el kell engednünk az elmét, el kell engednünk a gondolatainkat és vágyainkat.
A következő, amit el kell engednünk, a vágy egy jobb élet, egy másik világ, a mennyországi élet után.
El kell tudni engedni egy külső Isten, a megváltás, a kegyelem utáni vágyat is, mert az is az elméből fakad.
Végül magát az elengedést is el kell engedni.

Csakis ekkor érkeztél haza, az ürességbe, a formáktól mentes tiszta tudatba, ami az eredeti állapotunk. Innen sugárzik ki az Ego, abből a forrásból származik az én-gondolat.
Ebbe a forrásba kell belemerülni!

Tudom, "érzem" Egy ideje így van már.
Vasárnap megyek csend satsangra.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 15 cs, 12:54

Kedves Shaw! Neked ez már sikerült? Hazaérkeztél a formáktól mentes tiszta tudatba? De tényleg! Ez engem nagyon érdekelne....tudod, ettől tudnál igazán hiteles lenni! Ha pedig mégsem, hát akkor kicsit furcsa...ez az egész, de mindegy is.
Szép napot!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 15 cs, 01:17

..de lehet, hogy Neked sikerült. Én egy kész kudarc vagyok. Nekem nem megy, hiába próbálkozom és nem találok semmit a mostban, csak menekülök újra és újra próbálkozom, de én ott nem találom a Létet, az Életteliséget. Sőt, inkább erőfeszitésnek tűnik a mostban maradni, és természetellenesnek. Ilyenkor mi a teendő? Nem találom az Önvalót! Hiába a nagy szavak, amiket irsz, nekem ez csak nesze semmi, fogd meg jól. Csinálnám, de hogy? Tudom! Ne csinálva csináljam. De ezt hogy kell? Tudja valaki?

Csak figyelem az egómat, amely oly hatalmas, és erős, hogy tehetetlen vagyok. Újra és újra visszarángat a formák világába. Kivülről tudom Eckhart könyveit és előadásait, mégis úgy érzem semmi előrelépés nem történt, nem gyengül az ego, nem tisztul a kép, nem libben fel a fátyol.

És igazából senki nincs ezen a Földön, sem te, sem Eckhart, aki megmondaná hogyan kell mindent elengedni, hogyan kell a mostban maradni erőlködés nélkül és hogyan kell elmerülni az Önvalóba?

Akkor Isten mégsem akarja, hogy megvilágosodjak? Mit tehetek én, vagyis mit tehet az ego?? Ha egyszer semmit sem tehet, akkor hogyan tovább?

Az élet csak ontja rám ajándékait, a lelkitársamat megkaptam, boldog kapcsolatban élek, most mentem férjhez. Az emberek szépnek tartanak, nagyon jó anyagi körülményeink vannak. Sok szenvedés is volt igen, de lehet ez a probléma, nehéz ezeket eldobni? Nehezebb, mint egy szar életet?

Akkor mit tegyek? Egyszerűen nem megy akarattal.....mivel kudarcként éltem meg, visszaforditottam arcom a formák világához, hisz mindenki igy él, ezt láttam. Minek akarok én forradalmat csinálni, mikor nincs körülöttem egy ember sem, aki épeszűnek tart a hitem miatt. Szépen visszaolvadni a többiek közé, éés majd Isten ha úgy érzi itt az ideje, majd ő elintézi helyettem.

Hát most itt tartok! Ez melyik stádium? Ez melyik osztály?
Shaw! Erre mit mondasz?

Nati

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 15 cs, 04:35

Nati írta ...

Kedves Shaw! Neked ez már sikerült? Hazaérkeztél a formáktól mentes tiszta tudatba? De tényleg! Ez engem nagyon érdekelne....tudod, ettől tudnál igazán hiteles lenni! Ha pedig mégsem, hát akkor kicsit furcsa...ez az egész, de mindegy is.
Szép napot!


Kedves Nati!
Ez szerintem nem siker vagy sikertelenség kérdése. Ha valaki ezen a területen sikert akar elérni, akkor csakis az elméhez jut vissza, mert a siker mindig egy elme által készített képmegvalósítása. A tiszta tudatról az elme pedig nem tud képet készíteni!

A formától mentes tiszta tudatállapotot már többször is átéltem, de még nem ébredtem fel benne teljesen. A hajnal már dereng, de még vissza-vissza alszom.

Ezt a tiszta tudatállapotot először meditáció során tapasztaltam meg (ami persze nem meditáció, mert nincs tárgy és megfigyelő, hanem inkább önkutatás).

Ha ezt egyszer megtapasztalod, akkor sokkal könnyebbé válik a mindennapok forgatágában is visszatérni hozzá.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 15 cs, 04:50

Nati írta ...

..de lehet, hogy Neked sikerült. Én egy kész kudarc vagyok. Nekem nem megy, hiába próbálkozom és nem találok semmit a mostban, csak menekülök újra és újra próbálkozom, de én ott nem találom a Létet, az Életteliséget. Sőt, inkább erőfeszitésnek tűnik a mostban maradni, és természetellenesnek. Ilyenkor mi a teendő? Nem találom az Önvalót! Hiába a nagy szavak, amiket irsz, nekem ez csak nesze semmi, fogd meg jól. Csinálnám, de hogy? Tudom! Ne csinálva csináljam. De ezt hogy kell? Tudja valaki?



A legtermészetesebb dolog a mostban maradnunk, mert igazábol az az otthonunk.
Az elméd -olvassva Tollét- csinált egy képet az Életteliségről és arról, hogy kell azt a Mostban átélned. Gondolom ezt hajszolod és ebbe már gyárilag be van építve a kudarc.

A Lét átélése azt jelenti, hogy átélem azt hogy vagyok, hogy létezem. Ez pedig nem nehéz dolog. És ezt csakis a Mostban teheted meg, ezt a jelen pillanatban élheted át.

Persze ehhez el kell tudni engedni az elmédet. Ezt én úgy kezdtem, hogy esténként egy fél órára elvonultam és ön-kutatást kezdtem végezni.

Ez azt jelenti, hogy megpróbáltam megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy Ki vagyok én?

Az elme által adott válaszok persze nem igazán érdekeltek, nem is választ vártam a kérdésre, hanem a belső csendet, az én vagyok érzését éltem át.

Ezután kezdtem kutani azután, hogy honnan sugárzik ki ez az én, és így jutottam el a tiszta tudatig.

Maharsi és Papaji ír erről az ön-kutatásról részletesen.

Fontos, hogy ezt az ön-kutatást úgy végezze az ember, hogy nincsenek az elme által készített képei róla, nincsenek elvárásai vele szemben.

Sokszor csak egyszerűen csendben van egy fél-egy óráig és élvezi a belső csendet, azt, hogy van.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 15 cs, 05:01

Igen, de én miért nem tapasztalom meg?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 15 cs, 05:01

Nati írta ...


Csak figyelem az egómat, amely oly hatalmas, és erős, hogy tehetetlen vagyok. Újra és újra visszarángat a formák világába. Kivülről tudom Eckhart könyveit és előadásait, mégis úgy érzem semmi előrelépés nem történt, nem gyengül az ego, nem tisztul a kép, nem libben fel a fátyol.



Az ego az nem az ellenségünk, mert mi magunk vagyunk az ego.
Az ego az én gondolat az, hogy én vagyok.

Az én ez és ez vagyok, ez az enyém.Ezek csak az ego ruhái. Na az lehet szép és fényes és, ahhoz tud ragaszkodni az ember, azt tartva az egónak. Ebből fakadnak azok az egojárékok, amelyekről már volt szó ebben a topicban.

Nehéz lehet egy szép ruhát eldobni és meztelenül maradni a Létben. Ez azonban csak így megy, másként nem lehet közeledni a tiszta tudathoz.

Ez a mezítelen ego aztén még segítségére is lehet az embernek, mert vágyik a szabadságra, vágyik arra, hogy megszabadulva minden ruhájától belépjen a Létbe.

Csak követni kell ezt a vágyat és megtalálni az ego forrását (ami az elme forrásai is egyben) és bele kell abba merülni.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 15 cs, 05:04

Nati írta ...

Igen, de én miért nem tapasztalom meg?


Talán azért mert nagyon meg akarod tapasztalni.
Minden ilyen tapasztalat utáni vágy az elme játéka.
Ha ön-kutatás során megismered az elmét, akkor csak mosolyogni tudsz minden ilyen vágyon és megpróbálod megtalálni, hogy "Kinek a vágyai ezek, ki akar itt tapasztalatot szerezni?"
Persze erre az a válasz, hogy én!

De ki vagyok én?

És zárul a kör.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 15 cs, 05:43

Köszönöm Shaw! Remélem egyszer elér hozzám

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 15 cs, 07:26

Nem lehet elvárásokkal lenni. Én is még többször észreveszem magamon ezt, meg azt, hogy egy gondolatban, érzésben elvesztem és akkor máris ott a tudatosság, a figyelem. A legtöbb embernél ez fokozatosan alakul ki, idővel egyre növekszik a jelenlét és egyre hamarabb észreveszi. Aztán már ki se tud alakulni vagy csak jönnek-mennek a gondolatok, nem veszi komolyan az ember. Nálam nagyon ingadozó egy napon belül és egy nap se egyforma. Egy-egy régi "elmeminta", szokás előkerül, figyelmet követel magának. Érzem a "húzóerejét". "Én" nehezen "tudtam" mindig is kapcsolatot létesíteni és beszélgetni emberekkel, amolyan szoc. fóbia ez vagy mi, mindegy.. Ma is megfigyelhettem ezt a mintát, ami igyekezett elragadni. Elég erős, régi. De már ott a távolság, és ez már akkor csak egy minta, nem én. Lehet még ott lesz egy darabig, de ha jelen vagyok és meg tudom figyelni, akkor folyamatosan nő a távolság.
Az önkutatást pedig végzem.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2011 dec 15 cs, 07:56

Nati írta ...


Csak figyelem az egómat, amely oly hatalmas, és erős, hogy tehetetlen vagyok. Újra és újra visszarángat a formák világába. Kívülről tudom Eckhart könyveit és előadásait, mégis úgy érzem semmi előrelépés nem történt, nem gyengül az ego, nem tisztul a kép, nem libben fel a fátyol.

És igazából senki nincs ezen a Földön, sem te, sem Eckhart, aki megmondaná hogyan kell mindent elengedni, hogyan kell a mostban maradni erőlködés nélkül és hogyan kell elmerülni az Önvalóba?

Egyszerűen nem megy akarattal.....mivel kudarcként éltem meg, visszafordítottam arcom a formák világához, hisz mindenki így él, ezt láttam. Minek akarok én forradalmat csinálni, mikor nincs körülöttem egy ember sem, aki épeszűnek tart a hitem miatt. Szépen visszaolvadni a többiek közé, és majd Isten ha úgy érzi itt az ideje, majd ő elintézi helyettem.



Az a baj, hogy nem jól csinálod. Mert az egót figyeled. Az egó figyelésével az egót erősíted.
Aminek következtében, akár öngyilkossági gondolatok,kísérletek is történhetnek.
Amikor megjelenik egy gondolat, akkor hagyd elmenni. Sose a gondolatra figyelj, hanem a 2 gondolat közti szünetre.
Nem az egót kell figyelni, hanem az Önvalót. Te vagy az Önvaló. A gondolatok jönnek és mennek.
Amikor jön egy gondolat, akkor azonosulsz vele. Így születik meg az egó.
Ha nem azonosulsz a gondolatokkal az elme elhagy. Ami marad, az a tiszta tudatállapot.
Csak 1 dolgot kell csinálnod. A gondolatokkal nem azonosulni. Ha jön egy gondolat, akkor
ne légy a gondolatban. Ne gondolkodj Eckhart tanításain, hanem csináld a gyakorlatokat(ezen a honlapon Gyakorlatok menüpont). Csak a gyakorlatokkal nő annyira a tudatosságszinted, hogy egész nap folyamán tudatában vagy annak hogy gondolkodsz. Vagy Te és a gondolataid. A következő lépés az, hogy amikor jön a gondolat, akkor hagyod elmenni. Ne az elmédre figyelj, mert attól csak erősebb lesz, mert energiát adsz neki.

- LINK -
- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 15 cs, 08:05

András írta ...

Az a baj, hogy nem jól csinálod. Mert az egót figyeled. Az egó figyelésével az egót erősíted.
Aminek következtében, akár öngyilkossági gondolatok,kísérletek is történhetnek.
Amikor megjelenik egy gondolat, akkor hagyd elmenni. Sose a gondolatra figyelj, hanem a 2 gondolat közti szünetre.
Nem az egót kell figyelni, hanem az Önvalót. Te vagy az Önvaló. A gondolatok jönnek és mennek.
Amikor jön egy gondolat, akkor azonosulsz vele. Így születik meg az egó.
Ha nem azonosulsz a gondolatokkal az elme elhagy. Ami marad, az a tiszta tudatállapot.
Csak 1 dolgot kell csinálnod. A gondolatokkal nem azonosulni. Ha jön egy gondolat, akkor
ne légy a gondolatban. Ne gondolkodj Eckhart tanításain, hanem csináld a gyakorlatokat(ezen a honlapon Gyakorlatok menüpont). Csak a gyakorlatokkal nő annyira a tudatosságszinted, hogy egész nap folyamán tudatában vagy annak hogy gondolkodsz. Vagy Te és a gondolataid. A következő lépés az, hogy amikor jön a gondolat, akkor hagyod elmenni. Ne az elmédre figyelj, mert attól csak erősebb lesz, mert energiát adsz neki.

- LINK -
- LINK -


Á, igen, jól mondod!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 15 cs, 08:53

András írta ...
Az a baj, hogy nem jól csinálod. Mert az egót figyeled. Az egó figyelésével az egót erősíted.
Aminek következtében, akár öngyilkossági gondolatok,kísérletek is történhetnek.
Amikor megjelenik egy gondolat, akkor hagyd elmenni. Sose a gondolatra figyelj, hanem a 2 gondolat közti szünetre.
Nem az egót kell figyelni, hanem az Önvalót. Te vagy az Önvaló. A gondolatok jönnek és mennek.
Amikor jön egy gondolat, akkor azonosulsz vele. Így születik meg az egó.
Ha nem azonosulsz a gondolatokkal az elme elhagy. Ami marad, az a tiszta tudatállapot.
Csak 1 dolgot kell csinálnod. A gondolatokkal nem azonosulni. Ha jön egy gondolat, akkor
ne légy a gondolatban. Ne gondolkodj Eckhart tanításain, hanem csináld a gyakorlatokat(ezen a honlapon Gyakorlatok menüpont). Csak a gyakorlatokkal nő annyira a tudatosságszinted, hogy egész nap folyamán tudatában vagy annak hogy gondolkodsz. Vagy Te és a gondolataid. A következő lépés az, hogy amikor jön a gondolat, akkor hagyod elmenni. Ne az elmédre figyelj, mert attól csak erősebb lesz, mert energiát adsz neki.

- LINK -
- LINK -



De Eckhart azt mondja, hogy az elme figyelése energiát von el tőle, a vele való azonosulás pedig energiát ad neki. Most akkor figyeljem, vagy ne? Most már semmit sem értek.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2011 dec 15 cs, 09:25

tökéletesen igaza van. amikor nem figyeled, akkor automatikusan elveszel a gondolkodásban. az elme figyelése a gondolatok figyelése. de nem az azokkal történő azonosulás. jön a gondolat és rájössz, hogy az nem Te vagy.
kineveted a gondolatod és hagyod had menjen.
olvasgasd Eckhart könyveit és hagyd, hogy az olvasottak mélyre hatoljanak benned. ne foglalkozz fele, hogy mit értesz meg és mit nem.
ezt teljesen úgysem lehet megérteni. ez túl van az intellektuson.
itt meg egy alapmű:
- LINK -

Eckhart Tolle tanításának központi pillérei

1. Nem a gondolataid vagy
Te a gondolatok mögötti tudatosság vagy. A gondolatok gyakran negatívak és fájdalmasak, vágynak valamire vagy félnek valamitől a jövőben, panaszkodnak valami miatt a jelenben, vagy egy múltbeli dologtól tartanak. Azonban te nem a gondolataid vagy; azokat az ego teremtette. Tudatában lenni a gondolataidnak anélkül hogy magukkal ragadnának az első lépés a szabadsághoz.

2. Csak a jelen pillanat létezik
Ez az ahol az élet van (valójában ez az egyetlen hely, ahol az élet igazából megtalálható). Tudatossá válni a jelen pillanatra továbbá azzal haszonnal is jár, hogy elvonja majd a figyelmedet a (negatív) gondolataidról. Használd az éberség technikákat arra hogy nagyra értékeld ami körül vesz és mindent amit tapasztalsz. Figyelj és hallgass erősen. Adj teljes figyelmet a legapróbb részleteknek.

3. Fogadd el a jelen pillanatot
Az ellenállás a jelen pillanatnak ami a legtöbb problémát okozza az életedben. Habár, az elfogadás nem jelenti hogy nem cselekedhetsz azért, hogy helyrehozd a szituációt amiben vagy. Az a fontos, hogy hagyd abba az ellenállást, hagyd a pillanatot lenni, és minden cselekvés ami a mélyebb tudatosságból fakad jobb mint ami az elutasításból. A legnagyobb része a fájdalomnak egy személy életében annak elutasításából ered, ami van.

4. Figyeld a fájdalomtestet
Kondicionált gondolatminták évei, egyénien és kollektívan, eredményeztek szokásszerű érzelmi reakciókat saját személyiségükkel. A „fájdalom test támadások” alatt teljesen azonossá válunk ezzel a „fájdalom identitással” és reagálunk is rá ami még több fájdalmat okozni magunknak és másoknak. Figyelni a fájdalomtestet tudatosságot eredményez, mivel megengedi az embereknek, hogy különváljanak ettől a tudattalan fájdalommal való azonosulástól.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 15 cs, 09:44

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 16 p, 07:50

András írta ...


Nem az egót kell figyelni, hanem az Önvalót. Te vagy az Önvaló. A gondolatok jönnek és mennek.
Amikor jön egy gondolat, akkor azonosulsz vele. Így születik meg az egó.
Ha nem azonosulsz a gondolatokkal az elme elhagy. Ami marad, az a tiszta tudatállapot.



Ez így nem pontos. Nem az ego ruháját kell figyelni, mert aki figyel az maga az ego. Tulajdonképpen a ruháitól megfosztott ego a Jelenlét. (a Jelenlét még nem az Önvaló).

Ha az ego ruháját figyeled, akkor azzal erősíted a ruhához való kötődést.
ha a meztelen egót figyeled (én vagyok), akkor csakis az vezethet el az Önvalóhoz.
Akkor nem erősítheted az egot, hanem nyugodtan követheted a forrásig.

Tolle tanítása csak az alfa, megmutatja a kapukat és átvisz a kapun (lecsupaszítja az egot és megmutatja merre van a forrása). Azonban abba a forrásba még bele is kell tudni merülni.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2011 dec 16 p, 10:38

na ez már olyan bonyolult, hogy ez már nem lehet az Igazság, mert az egyszerű kell legyen. Nem lehet, hogy nagyon is az elmétekkel közelititek mindketten a dolgot? Ember legyen a talpán, aki ezt megérti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 16 p, 11:37

Most vasárnap lesz, ajánlom nektek - LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2011 dec 16 p, 04:01

Nati írta ...

na ez már olyan bonyolult, hogy ez már nem lehet az Igazság, mert az egyszerű kell legyen. Nem lehet, hogy nagyon is az elmétekkel közelititek mindketten a dolgot? Ember legyen a talpán, aki ezt megérti


Nati van itt egy olyan menüpont a honlapon, hogy Gyakorlatok. ott elég szépen le vannak írva a gyakorlati teendők.
mit akarsz pontosan megérteni? fogalmazd meg.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2011 dec 16 p, 05:08

Nati írta ...

na ez már olyan bonyolult, hogy ez már nem lehet az Igazság, mert az egyszerű kell legyen. Nem lehet, hogy nagyon is az elmétekkel közelititek mindketten a dolgot? Ember legyen a talpán, aki ezt megérti


Nincs ennél egyszerűbb dolog!

Csak maradj csenben, merülj el az elmenélküliség belső csendjében, a tiszta tudat forrásában!

Ezt azonban csak nagyon kevesen tudják megtenni, mert még az elmével keresik ezt a csendet, ezért tünhet az egész bonyolultnak.

Nem hagyják azonban magára azokat , akik a formák világának hiábavalóságát már felismerték, de ez csak egy általános belső zavarhoz vezet náluk.

Ismert a mondás: "Ha a tanuló megérik, akkor a mester is megjelenik"

Ebből a zűrzavarból kivezetik őt, találkozik a mesterrel (sokszor egy könyv formájában), aki kézenfogja és elvezeti őt a formamentes kapujához.
Én két olyan mesterről tudok, akik ezt elvégezhetik, az egyik Tolle, a másik Osho.
Az, hogy kinek melyik jön be, az a kereső karmikus multjának és egyéniségének a függvénye. Sokszor előfordul, hogy előbb az egyik, majd a másik vezet egy darabig.

Az egyik fontos dolog, hogy ebben a fázisban a kereső bizzon meg az őt vezetőben és ne kapkodjon olyan kezek után, amelyek még, ebben a stádiumában nem segíthetnek neki, mert az megint csak zavarhoz vezethet.

A másik fontos dolog pedig az, ha elvezették őt a formamenteshez, akkor el tudja engedni az őt eddig vezető kezet, ne csináljon belőle bálványt, ne ragaszkodjon hozzá túlzottan.

Ha elengedte az eddig őt vezető kezet, akkor nem sokáig marad egyedül, mert újabb kezek segíthetik őt tovább a formamentesben. Néhány ezek közül a tanítók közül: Maharsi, Papaji, Maharaj vagy Adyashanti.

Ők is vezetnek és veled maradnak egy ideig, de eljön az idő, amikor minden kezet el kell engedned, minden könyved ki kell dobnod és egyedül kell továbbmenned.

Persze ekkor sem leszel egyedül, mert ekkor már a mesterek mestere az Önvaló vezet tovább.

Persze az is előfordulhat, hogy ragszkodsz az elméd egyes képeihez és így újra a kapun kívül találod magad és újra egy ottani segítőhöz kell visszatérned. De ezzel sincs semmi gond, mert már tudod merre kell menni és legközelebb nem ülsz fel az elme újabb trükkjeinek.

Ez egy nagyon egyszerű út, ha nem az elmével közelítsz hozzá.

Ha hagyod, hogy az elme trükközzön, akkor viszont nagyon bonyolult is lehet!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
timeless, 2011 dec 16 p, 09:26

Nati írta ...

De Eckhart azt mondja, hogy az elme figyelése energiát von el tőle, a vele való azonosulás pedig energiát ad neki. Most akkor figyeljem, vagy ne? Most már semmit sem értek.


"Figyelj a szünetekre! A gondolatok, a beszélgetésben elhangzó szavak közti rövid, néma szakaszokra, a zongora- vagy furulyahangok közötti űrökre, vagy a be- és kilégzés közötti időrésekre!

Amikor figyelsz ezekre az időrésekre, akkor a „valamire" irányított tudatosság helyébe a tiszta tudatosság lép. A tiszta tudatosság forma nélküli dimenziója jelenik meg benned, és átveszi a formával való azonosultság helyét."
Eckhart Tolle - Megszólal a Csend


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2011 dec 20 k, 01:31

Shaw írta ...


Ez egy nagyon egyszerű út, ha nem az elmével közelítsz hozzá.



Kedves Shaw! Köszönöm ezt a leírást. sokmindent megértetten belőle. Képenek kell lenni elengedni is egyes kezeket. Ha viszont a kapun kívül olyan tanítók keze után kapkodsz, akik a kapun belül visznek tovább, akkor abból tényleg csak káosz lesz

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2011 dec 30 p, 11:12

Shaw írta ...

valaki írta ...


Nem tudom, valójában mit akarok. Hogy ki vagyok, azt a legkevésbé

Mert hát ki az, aki fájdalmat csinál, ki az akinek fáj, ki az aki gondolkodik róla, aki beszél és ír róla.. Ki az aki dilemmázik, aki rágódik, és ki az akinek eszébe jutnak a régi emlékek. Ki az aki álmodik? Mik azok a szokások, a múlt és mi a jövő, ami elénk vetít képet. Ki az aki elé vetíti? Valós-e ill. én vagyok-e? Ezek is csak szavak. És akkor hol vagyok?



Szia Valaki!

Ez az állapot, amiről írsz, nem a végpont, hanem a kezdet!

Az igazi ön-kutatás csak innen kezdődhet el!

Ezek a kérdések azt mutatják, hogy az ego ruháit (a gondolatokkal és az elmével való azonosulás) már levetetted, és nem hiszed el, amit az elméd mond rólad, hogy ez és ez vagy.

Most itt állsz meztelenül, az ego ruhái nélkül, teljesen összezavarodva, mert egész eletedben arra kondicionáltak , hogy az vagy, amit gondolsz, érzel, amit csinálsz és amit megszerzel magadnak.

Most már tudod, érzed, hogy ez hazugság, nem a ruháid vagy.

Az ego vagy, aki feladta a formákkal való azonosulásait (persze ez így még nem teljesen igaz, mert a szenvedésed, a szorongásod és félelmed azt mutatják, hogy ez a feladás még nem teljes).

Most kell megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?"

A válasz rögtön adódik "Én én vagyok!" és "Én a Jelenlét a Vagyok vagyok".

Most az a feladat, hogy ki kell kutani, hogy honnan sugárzik ki ez a Jelenlét, hol van az Ego forrása.

Tudjuk, hogy az elme bármilyen válasza erre hamis, ezért el kell engednünk az elmét, el kell engednünk a gondolatainkat és vágyainkat.
A következő, amit el kell engednünk, a vágy egy jobb élet, egy másik világ, a mennyországi élet után.
El kell tudni engedni egy külső Isten, a megváltás, a kegyelem utáni vágyat is, mert az is az elméből fakad.
Végül magát az elengedést is el kell engedni.

Csakis ekkor érkeztél haza, az ürességbe, a formáktól mentes tiszta tudatba, ami az eredeti állapotunk. Innen sugárzik ki az Ego, abből a forrásból származik az én-gondolat.
Ebbe a forrásba kell belemerülni!


Ez csak egy lépés.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jan 03 k, 01:40

"A keresés azzal kezdődik, hogy egy individuális ego (a kereső) olyan tárgyként keresi a megvilágosodást vagy az Ön-felismerést, mint ami több örömet fog szerezni neki annál, amit el tud képzelni, hogy az anyagi világtól megkap. Innen indul el. Az ego megvilágosodás utáni kutatása intellektuális megértéssel nem érhet véget, csakis annak a szívben ébredő tökéletes megértésével, hogy sohasem létezett kereső, cselekvő – hogy sohasem létezett kereső, aki keresne. Van keresés, de nincs egyéni kereső. Van cselekvés, de nincs annak egyéni cselekvője. Ez a vége! S a keresés végét csak az az Erő hozhatja el, ami elindította a keresést.
S hogy mikor végződik valójában? „Mit csinálok »én«? Mit keresek »én«? »Én« nem választottam azt, hogy keresésbe fogok.” Ezzel a felismeréssel kezdődik. „A keresésnek vége lesz ebben a test-elme organizmusban? Kit érdekel?” Amikor ez a „Kit érdekel?” a lelked mélyéről megjelenik – „A legkevésbé sem törődök vele, hogy megtörténik-e a megvilágosodás vagy sem, nem az én dolgom, nem én vagyok a kereső” – akkor a megvilágosodás valóban nagyon közel van már."
/Ramesh S. Balsekar/

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 05 cs, 08:42

Khadaji írta ...

"A keresés azzal kezdődik, hogy egy individuális ego (a kereső) olyan tárgyként keresi a megvilágosodást vagy az Ön-felismerést, mint ami több örömet fog szerezni neki annál, amit el tud képzelni, hogy az anyagi világtól megkap. Innen indul el. Az ego megvilágosodás utáni kutatása intellektuális megértéssel nem érhet véget, csakis annak a szívben ébredő tökéletes megértésével, hogy sohasem létezett kereső, cselekvő – hogy sohasem létezett kereső, aki keresne. Van keresés, de nincs egyéni kereső. Van cselekvés, de nincs annak egyéni cselekvője. Ez a vége! S a keresés végét csak az az Erő hozhatja el, ami elindította a keresést.
S hogy mikor végződik valójában? „Mit csinálok »én«? Mit keresek »én«? »Én« nem választottam azt, hogy keresésbe fogok.” Ezzel a felismeréssel kezdődik. „A keresésnek vége lesz ebben a test-elme organizmusban? Kit érdekel?” Amikor ez a „Kit érdekel?” a lelked mélyéről megjelenik – „A legkevésbé sem törődök vele, hogy megtörténik-e a megvilágosodás vagy sem, nem az én dolgom, nem én vagyok a kereső” – akkor a megvilágosodás valóban nagyon közel van már."
/Ramesh S. Balsekar/


Egy dolgot fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, teljesen más karmikus háttérrel.

Van akinek egy felismerés elég a felébredéshez, míg másoknak még a szenvedés útját kell járniuk. Nem azonos helyről indulunk, így a felébredt tanítók könyveinek, tanításainak is más-más aspektusát, szintjét érthetjük meg.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jan 06 p, 03:02

A gondolat, az elme fölé való emelkedés a célunk és nem annyira a szenvedéstől való megszabadulás.
A szenvedés jó barát, amely kiemelhet a múltra és jövőre irányuló gondolataink körforgásából.

A szenvedéstől megszabadíthat bennünket egy gyógyító (akiket tévesen mesternek szoktak tartani), így fogva tarthat bennünket egy olyan kötésben, amely csak eltávolíthat bennünket fő célunktól, a gondolat fölé való emelkedéstől.

Ezért érdemes meggondolni, hogy kapcsolatba akarunk-e kerülni ilyen emberekkel!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jan 07 szo, 09:50

kriszti65 írta ...

A gondolat, az elme fölé való emelkedés a célunk és nem annyira a szenvedéstől való megszabadulás.
A szenvedés jó barát, amely kiemelhet a múltra és jövőre irányuló gondolataink körforgásából.

Akár azt hiszed hogy a szenvedésre szükség van, akár nem, az úgy van..
De miért is van szenvedés? Az "elmével" való azonosulás miatt.
...
Mi a természetes állapotunk?
Azt nem tudjuk céllá tenni, akik már vagyunk.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 jan 08 v, 08:10

Egy dolgot fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, teljesen más karmikus háttérrel.

Van akinek egy felismerés elég a felébredéshez, míg másoknak még a szenvedés útját kell járniuk. Nem azonos helyről indulunk, így a felébredt tanítók könyveinek, tanításainak is más-más aspektusát, szintjét érthetjük meg.

[/quote1326049774]


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 jan 08 v, 08:58

Sziasztok!

Sajnos az idézet egy hozzászólásnak sikeredett. (sebaj)

Nagyon fontosnak vélem amit Shaw is írt, hogy különbözőek vagyunk,és mégis van közös gyökerünk is az élet folyása! Tolle néha úgy fogalmaz mi vagyunk a az élet (maga részei és egésze). Nem kell mindent megérteni! Egyik alkalommal azt mondta Tolle. : Szerintetek én értem? Az egyik Zen mesteres példájával illusztrálta: A mester megkérdi egyik tanítványát Érted te a Zen-t (jelenlétnek is fogalmazhatnánk)? Nem, mester! Mire a mester határozottan mondja Én sem fiam. A kettő közötti különbséget a minősége jelzi. Saját tapasztalatom, hogy másként nézzük értelmezzük a tanításokat, de azok rezgéseit azért fogjuk, és ha követjük a gyakorlatokat és a mindennapokban napi szinten gyakoroljuk
az „eredmény” is megjön. Előbb utóbb jobban a felszínre emelkedik bennünk, mint ahogy, Tolle tanítása is (és Más Megvilágosultaké) tisztábbak, érezhetőbbek, elevenek stb, többszöri olvasás hallgatás után (”némi” jelenlét szükségeltetik hozzá). Én már evvel a ”rezgésszámmal” is elégedett vagyok!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Plejádok, 2012 jan 09 h, 08:11

LajosE írta ...

Egy dolgot fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, teljesen más karmikus háttérrel.


Igazad van, ezt sajnos általában elfelejtjük és csak méltatlankodunk, hogy - mi miért is nem.....!
Pedig ez egy nagyon lényeges dolog!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 jan 09 h, 01:19

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 jan 10 k, 05:53

Plejádok írta ...

LajosE írta ...

Egy dolgot fontos mindig szem előtt tartanunk, hogy mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, teljesen más karmikus háttérrel.


Igazad van, ezt sajnos általában elfelejtjük és csak méltatlankodunk, hogy - mi miért is nem.....!
Pedig ez egy nagyon lényeges dolog!

Pontosítanám, hogy Shaw írta, én szerettem volna idézetként beszúrni, csak nem sikeredett.
Mellesleg láttam a YouTudon, Eckhart Tolle The current economy - magyarul
és a vimeo com site-on
Eckhart Tolle - Awakening in the Now - Hungarian subtitle
Itt nem láttam a listában.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 11 sze, 08:43

LajosE írta ...

különbözőek vagyunk,és mégis van közös gyökerünk is az élet folyása!


Közös gyökerünk az "én vagyok".
A Nap fényét számtalan tükör tükrözheti vissza (jelenleg több, mint hatmilliárd), a tükröződő Nap azonban minden tükörben ugyanaz!

A felébredő Jelenlét az amely mindannyiunkban ugyanaz, amely megszünteti az elme által teremtett mesterséges elkülönülést és visszavisz az egységbe, az Élet áramlásába bennünk.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 13 p, 01:29

LajosE írta ...

.
Mellesleg láttam a YouTudon, Eckhart Tolle The current economy - magyarul
és a vimeo com site-on
Eckhart Tolle - Awakening in the Now - Hungarian subtitle
Itt nem láttam a listában.


Itt van:

- LINK -

Feliratozni a következőképpen kell:

1. rakattintasz a CC -re

2. a hanganyag átírása -OK

3. Újra CC.

4. Képaláírások fordítáa

5. megkeresed a magyart és OK.





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 jan 15 v, 03:30

Köszönöm.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 18 sze, 09:49


Eckhat Tolle: Az ego automatikus énreparáló programjai

A mintáknak, az egós elme folyamatos ellenállási mintáinak 2 nagyon fontos aspektusa van. És ez az, ami rendszerint oly sok szenvedést okoz a kapcsolatokban, oly sok súrlódást és konfliktust, ami a konfliktusok folyamatos forrása a kapcsolatokban. Az ellenállás mintájának 2 fő aspektusa: a gondolati álláspontokkal való azonosulás és a védekezés. Megfigyelheted ezt, ahogy kapcsolatba kerülsz emberekkel. Hogy a kapcsolatodban előkerülő érvek közül mily sok a tudattalan azonosulásoddal kapcsolatos.
Tudattalan azonosulás az elme gondolati álláspontjával, amivel azonosulsz. Véleményekkel, nézőpontokkal, hitekkel, elvekkel, perspektívákkal. És ezen állásponttal való azonosulás lennék „én”.
A partnered is azonosult a maga álláspontjával, ami ütközik a tieddel. Ő azzal azonosul. Mindkettőtök éntudata teljesen azokban a gondolati álláspontokban van.
Szóval a 2 dolog, ami a kapcsolatokban rendszerint konfliktushoz vezet, az a fájdalomtesttel és a mentális álláspontokkal való azonosulás. S a kettő gyakran együtt jár. A gondolati álláspontot fölerősítheti a fájdalomtest. Ezt nevezik pokolnak…
Tehát figyeld meg! Még holmi egyszerű vitában vagy párbeszédben is ez történik. Észre sem veszed, és máris kirukkoltál valamilyen állásponttal, hittel, véleménnyel vagy gondolattal. S ekkor a másik így szól: „Nem, nem, ez nem így van.” És akkor elkezdesz védekezni.
Ez a tudattalanság kezdete. Ennek ugyan semmi köze hozzád, ám te azt hiszed, hogy rólad szól a vita, mert azonosulsz az elméddel. És amint azonosulsz egy hittel, egy elvvel, bármilyen mentális állásponttal vagy valamivel kapcsolatos nézőponttal… Most meg kell védened magad, harcolnod kell az „életedért”. És ez tudattalan dolog. Ezt láthatod mindenütt.
Tudj erről, főleg az emberi érintkezéseid vonatkozásában! Ez csak egy álláspont, egy mentális álláspont. Nincs benne lény. Ez csak egy nézőpont. Aztán jön a védekezés. Az teljesen automatikus. Akkor jelentkezik a védekezés, amikor az éntudatodat – ami elme alkotta – valami fenyegeti. Például azt mondja valaki: „Ezt te tetted.” „Nem tetted meg.” „Kudarcot vallottál.” És megfigyelheted, hogy az „én” mennyire automatikusan kezd védekezni. És megfigyelheted az ezzel járó, hatalmas érzelmet. Ha érzed a testedet, érzed, hogy az teljesen összerándult. „Én ezt soha nem mondtam. Soha nem tettem. Te voltál az! Te vagy a tudattalan! Mit mondasz nekem?” Csupán arra van szükséged, hogy megfigyeld ezt önmagadban. Hogy a tudattalan folyamat még mindig működik-e benned. Milyen gyors és automatikus a védekezés folyamata!
Tehát véded magadat, de az illuzórikus „magadat”. Ennek része az igény, hogy neked legyen igazad. Ez szorosan összefügg azzal az igénnyel, hogy az éntudatodat sértetlennek akarod tartani. Mert az éntudatod az „igazam van” állásponttal azonosul. Ezért a spirituális gyakorlat egyfelől megfigyelni ezt, amint felbukkan benned – ha képes vagy rá –, vagy megfigyelni utólag, amikor az egész epizód már lezajlott. És akkor azt mondod: „Ó!” Újra ez történt! O.K.”
És aztán legközelebb talán már a folyamat közepén hirtelen ráébredsz, hogy egy illúzió védelmének csapdájába estél. Gyönyörűen fogalmazza meg ezt a Csodák útja című könyv: „Valahányszor bármi kapcsán védekezni kezdesz, tudd, hogy egy illúzióval azonosultál!” Valahányszor bármi kapcsán védekezni kezdesz, egy illúzióval azonosultál. Ez azt jelenti, hogy éntudatod gondolatfolyamatokkal társult, ami az illúzió.
És aztán elérkezik az az idő – és javaslom, hogy ez most legyen…, ez nem mindenkinek szól, de nektek igen: most –, amikor feladhatod az álláspontodat. Vagy anélkül engeded meg azt lenni, hogy az „éned” benne lenne. „Ez az álláspont. Ez pedig a te álláspontod. Áhá. O.K.”
Amikor fel tudsz hagyni a védekezéssel, és rájössz, hogy ennek ellenére még mindig élsz, még akkor is, ha nem véded magadat. Akkor is életben maradsz, ha történetesen nincs igazad. És ha azt mondod: „Ó! Igen, neked van igazad, én tévedtem.” Rendkívül felszabadító hatású azt tudni mondani: „Ó, igen, valóban úgy van.” És ekkor óriási szabadság jelentkezik, amikor feladod az ego automatikus énreparáló programjait.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jan 20 p, 10:52

Az ego automatikus énreparáló programjai alkotják a legtöbb egojáték alapját.
A jelenlét fénye azonban szétfoszlatja őket, mint a napsütés a bárányfelhőket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 23 h, 09:08

Az ego dolgokkal való azonosulása

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jan 25 sze, 01:52


Eckhart Tolle és Krishnamurti

- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 27 p, 10:58

Akarás - a többre irányuló igény

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 27 p, 11:05

Adyashanti: Az ami mindig van (magyar felírattal)

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 27 p, 11:07

Eckhart Tolle interjú

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jan 30 h, 10:37

Eckhart Tolle: Önvaló

Nem tudom elmagyarázni vagy meghatározni, mi az Önvaló.
Azt mondhatnám róla: tér vagy belső tágasság, aki a legmélyebb szinten vagy.
Ez a teljes csend vibrálóan életteli.
Nem tudok más mondani neked, kivéve ezt: tér.
De amióta a tér a lényege annak ami vagyok, nincs mit adnom neked.
Ha a téren kívül bármi mást keresel egy spirituális tanítóban, akkor csalódott, becsapott leszel.
Bármit is adna neked az nem lesz elég.
A formák világában semmi nem fog kielégíteni hosszú ideig


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 01 sze, 10:35

Osho: A tudatosság temploma

Az egész létezés szent.

Az egész létezés egyetlen templom.

Bárhol is vagy, ha elcsendesedsz, meditálsz, vagy egyszerűen csak ücsörögsz szerető szívvel, magad körül megteremted a tudatosság templomát (a tanúskodó jelenlétet).

Nem kell sehová elmenned, bármilyen külső Istent imádnod, mert a tudatosságod fölött nincs senki, akinek imádattal tartoznál

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 02 cs, 10:13

A kegyelem

Az elme az évezredek során nagyon eltorzította és használhatatlanná tette ezt a szót, hogy kegyelem.

Egy isteni kegyelemtől való függést csinált belőle, ami teljesen ellentétes az emberi szellem szabadságvágyával.

Szerintem talán még legközelebb az eredeti jelentéséhez a guru kegyelme értelmében áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a felébredt mester már a puszta jelenlétével is ébresztően hat a körülötte lévőkre a belőle kiáradó erőtér segítségével. Ez egy elmét megkerülő erő, amely felrázz az álmodból. Persze ha mély az álmod, akkor ezt észre sem veszed.

Az, hogy napjainkban megnőtt a tudatossá válás esélye azzal függhet össze, hogy az elmúlt időkben egyre többen ébredtek fel, és ez a "kegyelemtér" (nevezzük így) ereje is egyre nő.

Persze ez is csak azokat fogja majd felébreszteni, akiknek nem túl mély az álmuk és már amúgy is ébredezőben vannak. Ha ez a sok millió ember felébred, akkor tovább nő a térnek az ereje és a még mélyebb álomban lévőket is elérheti.

Ez tehát remélhetőleg egy robbanássorozat szerű felébredési hullámot jelenthet.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 02 cs, 05:36

Shaw írta ...

A kegyelem

Az elme az évezredek során nagyon eltorzította és használhatatlanná tette ezt a szót, hogy kegyelem.

Egy isteni kegyelemtől való függést csinált belőle, ami teljesen ellentétes az emberi szellem szabadságvágyával.

Szerintem talán még legközelebb az eredeti jelentéséhez a guru kegyelme értelmében áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a felébredt mester már a puszta jelenlétével is ébresztően hat a körülötte lévőkre a belőle kiáradó erőtér segítségével. Ez egy elmét megkerülő erő, amely felrázz az álmodból. Persze ha mély az álmod, akkor ezt észre sem veszed.

Az, hogy napjainkban megnőtt a tudatossá válás esélye azzal függhet össze, hogy az elmúlt időkben egyre többen ébredtek fel, és ez a "kegyelemtér" (nevezzük így) ereje is egyre nő.

Persze ez is csak azokat fogja majd felébreszteni, akiknek nem túl mély az álmuk és már amúgy is ébredezőben vannak. Ha ez a sok millió ember felébred, akkor tovább nő a térnek az ereje és a még mélyebb álomban lévőket is elérheti.

Ez tehát remélhetőleg egy robbanássorozat szerű felébredési hullámot jelenthet.


Így legyen!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 03 p, 01:51

Kumara írta: A kérdésem az lenne,h jár/járt-e vki csoportba/emberhez/akárkihez ami nagymértékben segítette a fejlődését?

Ebbe a topicba válaszolok, mert úgy gondolom ide illik, a kegyelemről írtak után.

Gondolom a guru kegyelmét szeretnéd megtapasztalni.
Shaw írta, hogy hogy napjainkban megnőtt a tudatossá válás esélye azzal függhet össze, hogy az elmúlt időkben egyre többen ébredtek fel, és ez a "kegyelemtér" (nevezzük így) ereje is egyre nő.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden bokorból felébredtek fognak előugrani, hanem sokkal inkább azt, hogy az idők során minél több ember ébred fel, annál erősebb lesz az általuk közösen létrehozott kegyelemtér.

Kedves Kumara, az Eckhart Tolle klubok épp azért alakultak meg, hogy a közös érdeklődésű embereket összehozzák egy erőtérben, amely a közös egyűttlétük (elcsendesülésük, jelenlétűk) során szabadulhat fel.

Ha egy felébredtet keresel, akkor könnyen zsákútcába tévedhetsz, mert nagyon tág a kínálat az önmagukat felébredtnek mondott tanítókból hazánkban is.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 04 szo, 10:39

kriszti65 írta ...

Ha egy felébredtet keresel, akkor könnyen zsákútcába tévedhetsz, mert nagyon tág a kínálat az önmagukat felébredtnek mondott tanítókból hazánkban is.


Néhány szempont, ami segíthet felismerni a felébredt tanítót:

- egy felébredt tanító mindig csakis a szabadságot tanítja neked, arra ösztönöz, hogy te is ébredj fel és légy szabad az elmétől, az egótól, a világtól. a szokásoktól. a hagyományoktól stb.

- egy felébredt tanító soha nem ad neked módszereket, amelyek segíthetik a te spirituális fejlődésedet, mivel tudja, hogy minden módszer az egós elmét erősíti és a kondicionáltságodat mélyíti el

- egy felébredt tanító csakis a lámpásod lehet, megvilágíthatja az útadat, de neked kell megértened és járnod az utat

- egy felébredt tanító soha sem csatlakozik az ego és az elme, tehát a te elvárásaidhoz, tehát nem lehet olyan amilyennek te őt elképzeled






Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 10 p, 10:31

Eckhart Tolle: Nem a forma a lényeg


Bárki vagy bármi, amire számítasz külsőleg az cserben fog hagyni előbb vagy utóbb. Az összes forma szertefoszlik, változik, meghal vagy elhagy téged. Sok ember kötődik hozzám a ’formához’ – Eckharthoz, de ez helytelen. Ők összekeverik a formát a lényeggel. Mikor az emberek eljönnek egy beszélgetésre, egy intenzívre, vagy egy lelkigyakorlatra, nem azért jönnek, hogy velem legyenek, habár látszólag úgy tűnhet. Azért jönnek, hogy saját magukkal legyenek, vagy inkább mondhatnánk azt, hogy önmaguk legyenek még teljesebben. Valami keresztül sugárzik Eckhart formáján és ez egy azzal ami te is valójában vagy. Békét, csendet, örömet vagy éppen intenzív életteliséget érezhetsz a spirituális tanító jelenlétében. Ezek mind az egyetlen forrásból erednek ami benned van, ami elválaszthatatlan attól aki a legmélyebb szinten vagy. A tanár ezt nem tudja megadni neked. Ő csak láthatóvá teszi számodra azt, ami már eleve ott van benned.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 11 szo, 11:29

Shaw írta ...

Most itt állsz meztelenül, az ego ruhái nélkül, teljesen összezavarodva, mert egész eletedben arra kondicionáltak , hogy az vagy, amit gondolsz, érzel, amit csinálsz és amit megszerzel magadnak.

Most már tudod, érzed, hogy ez hazugság, nem a ruháid vagy.

Az ego vagy, aki feladta a formákkal való azonosulásait (persze ez így még nem teljesen igaz, mert a szenvedésed, a szorongásod és félelmed azt mutatják, hogy ez a feladás még nem teljes).

Most kell megtalálni a választ arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?"

A válasz rögtön adódik "Én én vagyok!" és "Én a Jelenlét a Vagyok vagyok".

Most az a feladat, hogy ki kell kutani, hogy honnan sugárzik ki ez a Jelenlét, hol van az Ego forrása.

Tudjuk, hogy az elme bármilyen válasza erre hamis, ezért el kell engednünk az elmét, el kell engednünk a gondolatainkat és vágyainkat.
A következő, amit el kell engednünk, a vágy egy jobb élet, egy másik világ, a mennyországi élet után.
El kell tudni engedni egy külső Isten, a megváltás, a kegyelem utáni vágyat is, mert az is az elméből fakad.
Végül magát az elengedést is el kell engedni.

Csakis ekkor érkeztél haza, az ürességbe, a formáktól mentes tiszta tudatba, ami az eredeti állapotunk. Innen sugárzik ki az Ego, abből a forrásból származik az én-gondolat.
Ebbe a forrásba kell belemerülni!

Sajna még mindig kötődöm, és félelem jelenik meg. Máskor pedig gondolatok, vágyak, elvárások nélkül vagyok, napközben, könnyedén és szórakoztatónak találok mindent, ami e világban van. És ezt nem lehet akarni, egyszerűen jön. Máskor viszont.. Ha kizökkenek, "elveszek", megjelenik a görcs.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 febr 11 szo, 06:30

valaki írta ...


Sajna még mindig kötődöm, és félelem jelenik meg. Máskor pedig gondolatok, vágyak, elvárások nélkül vagyok, napközben, könnyedén és szórakoztatónak találok mindent, ami e világban van. És ezt nem lehet akarni, egyszerűen jön. Máskor viszont.. Ha kizökkenek, "elveszek", megjelenik a görcs.

Szerintem ne bánj semmi! Használd, old fel! Tolle által javasoltakat tudom mondani. Nekem nagyon bevált. Mostanság nagyon érzem, jobban mint bármikor, alig tud kizökkenteni bármi is (perszse vannak esetek) mindamellett tartósan jól érzem magam. Viszont a napomat átjárja a belsőtest figyelés, ill Tolle előadások hallgatása. Valakinek azt mondtam: Ha ez állapot, érzet amiben vagyok hibás kivülről nézve esetleg őröltség, kit érdekel hiszen jókedvet, energiát úgymond pozitivitást ad! Most úgy gondolom, Tolle könyve (nem idealizálom) intellektuális megértésén túl elkezdtük megélni. Javallom annak aki vevő rá ÉLJÜK meg teljesen!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 13 h, 08:05

valaki írta ...


Sajna még mindig kötődöm, és félelem jelenik meg. Máskor pedig gondolatok, vágyak, elvárások nélkül vagyok, napközben, könnyedén és szórakoztatónak találok mindent, ami e világban van. És ezt nem lehet akarni, egyszerűen jön. Máskor viszont.. Ha kizökkenek, "elveszek", megjelenik a görcs.


Az elme, az ego játsza saját szerepeit, létrehozza hozzá a megfelelő karaktereket és forgatókönyveket. Ezek egyike kötődésekkel, félelmekkel, mások gondtalan jókedvvel vannak teli.

Nem arra kell törekedni, hogy a pozitív karaktert és ezzel együttjáró kellemes forgatókönyvet hozzunk létre, hanem arra, hogy a minden forgatókönyv mögötti Létezőt találjuk meg.

Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más. Képzeld el, hogy a kanapén ülve éppen arról beszélsz, hogy még mindig nem jutottál sehova, és még mindig telis-tele vagy kérdésekkel, s akkor hirtelen ráébredsz, hogy ez az egész nem a valóság, csupán álom, amelyet te magad találtál ki. Ez a megvilágosodás. A benned szunnyadó tudatosság nem álmodik. Azt egyedül az elméd teszi. Mindenféle történetet kitalál, mert hinni szeretné, hogy tart valahová. Amikor felébredsz, akkor hirtelen ezt mondod magadnak: Várjunk csak, de hisz ez csak álom. Módosult valóság, virtuális realitás, amelyet az elme folyamatosan újrateremt. Az egész nem igaz, az egész csak egy gondolat. Ha rájössz, hogy ez mind csupán kitaláció, felébredhetsz az elme álmából. Vagyis nem te ébredsz fel, hanem az a valami jeleníti, valósítja meg önmagát benned, amely kezdettől fogva örökké éber. Valójában tehát te magad is ez az örökké tudatos, örökké éber valami vagy".

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 13 h, 09:47

Shaw írta ...

Az elme, az ego játsza saját szerepeit, létrehozza hozzá a megfelelő karaktereket és forgatókönyveket. Ezek egyike kötődésekkel, félelmekkel, mások gondtalan jókedvvel vannak teli.

Nem arra kell törekedni, hogy a pozitív karaktert és ezzel együttjáró kellemes forgatókönyvet hozzunk létre, hanem arra, hogy a minden forgatókönyv mögötti Létezőt találjuk meg.

Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más. Képzeld el, hogy a kanapén ülve éppen arról beszélsz, hogy még mindig nem jutottál sehova, és még mindig telis-tele vagy kérdésekkel, s akkor hirtelen ráébredsz, hogy ez az egész nem a valóság, csupán álom, amelyet te magad találtál ki. Ez a megvilágosodás. A benned szunnyadó tudatosság nem álmodik. Azt egyedül az elméd teszi. Mindenféle történetet kitalál, mert hinni szeretné, hogy tart valahová. Amikor felébredsz, akkor hirtelen ezt mondod magadnak: Várjunk csak, de hisz ez csak álom. Módosult valóság, virtuális realitás, amelyet az elme folyamatosan újrateremt. Az egész nem igaz, az egész csak egy gondolat. Ha rájössz, hogy ez mind csupán kitaláció, felébredhetsz az elme álmából. Vagyis nem te ébredsz fel, hanem az a valami jeleníti, valósítja meg önmagát benned, amely kezdettől fogva örökké éber. Valójában tehát te magad is ez az örökké tudatos, örökké éber valami vagy".

Igen, ezek az "ingázások"nem lehetnek valósak, nem tartósak, jönnek és mennek az "állapotok"..
Köszönöm!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 13 h, 12:16

Shaw írta ...

Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más. Képzeld el, hogy a kanapén ülve éppen arról beszélsz, hogy még mindig nem jutottál sehova, és még mindig telis-tele vagy kérdésekkel, s akkor hirtelen ráébredsz, hogy ez az egész nem a valóság, csupán álom, amelyet te magad találtál ki. Ez a megvilágosodás. A benned szunnyadó tudatosság nem álmodik. Azt egyedül az elméd teszi. Mindenféle történetet kitalál, mert hinni szeretné, hogy tart valahová. Amikor felébredsz, akkor hirtelen ezt mondod magadnak: Várjunk csak, de hisz ez csak álom. Módosult valóság, virtuális realitás, amelyet az elme folyamatosan újrateremt. Az egész nem igaz, az egész csak egy gondolat. Ha rájössz, hogy ez mind csupán kitaláció, felébredhetsz az elme álmából. Vagyis nem te ébredsz fel, hanem az a valami jeleníti, valósítja meg önmagát benned, amely kezdettől fogva örökké éber. Valójában tehát te magad is ez az örökké tudatos, örökké éber valami vagy".


Én úgy látom, hogy sokan, akik spirituális keresőnek tartják magukat, szintén csak egy karaktert jelenítenek meg és egy forgatókönyvet játszanak, amelynek a célja az egó szubjektív jóllétének az emelése.

Úgy gondolják, hogy ez az a cél, amit el akarnak érni, nem pedig a felébredés, mert az bizonytalan, megszokott sablonoktól mentes, és így úgyebár szorongást kelt, ami meg kinek jó?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 13 h, 01:14

Úgy vagyok már egy ideje vele, bármennyit olvasok, bármennyit is filóznék rajta, hiábavaló, a valóságot az elmén keresztül megszűrni lehetetlen vállalkozás. A tanítók, akik szavakat, útjelzőket használnak, csak rávezethetnek, de egy idő után el kell hagynunk, egy ponton túl már azokat is el kell engedni, csak akadályoznának.
Vannak keresők is, és vannak, akik minden "előzmény nélkül" döbbennek rá a valóságra, puszta önmagukra. A keresők is rájönnek (vagy nem..) végül, hogy nincs is mit/kit keresni és minden, amit gondoltak eddig a spiritualitásról, annak semmi köze a valósághoz, az a kép, amit a megvilágosodásról megalkottak, csak egy gondolati kép, illúzió volt csupán... És az "út" is "látszólagos"...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 febr 13 h, 09:28

[Shaw írta]
Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más.

Szintén Köszönöm!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 14 k, 10:20

valaki írta ...

Úgy vagyok már egy ideje vele, bármennyit olvasok, bármennyit is filóznék rajta, hiábavaló, a valóságot az elmén keresztül megszűrni lehetetlen vállalkozás. A tanítók, akik szavakat, útjelzőket használnak, csak rávezethetnek, de egy idő után el kell hagynunk, egy ponton túl már azokat is el kell engedni, csak akadályoznának.
Vannak keresők is, és vannak, akik minden "előzmény nélkül" döbbennek rá a valóságra, puszta önmagukra. A keresők is rájönnek (vagy nem..) végül, hogy nincs is mit/kit keresni és minden, amit gondoltak eddig a spiritualitásról, annak semmi köze a valósághoz, az a kép, amit a megvilágosodásról megalkottak, csak egy gondolati kép, illúzió volt csupán... És az "út" is "látszólagos"...


Az elme megpróbálja felfogni a felfoghatatlant, de képtelen rá, csak üres intellektualizálásba fullad.
Minden a gondolaton túl kezdődik!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 15 sze, 08:39

Spirituális forgatókönyvek

A már említett spirituális egojátékok spirituális forgatókönyvekként realizálódnak a mindennapokban.

A spirituális élményt, kiteljesedést keresésének a hátterében sokféle motiváció meghúzódhat, a spirituális forgatókönyvek azonban sok közös elemet tartalmazhatnak.

Egyik ilyen közös elem a spirituális forgatókönyvekben, hogy minden spirituális kereső talál magának egy tant, egy irányzatot, egy mestert, akit nagyon közel érez magához. Ez adja az alapot. Az itt megfordulók közül sokan Tolle tanításait érzik ilyen alapnak, pl. a most, a jelenlét átélésére való törekvést.

Erre épül rá a spirituális forgatókönyvek második fontos közös eleme, hogy az elme készít egy képet magának erről a tanról, megpróbálja megérteni és megpróbálja megszőni belőle a spirituális kereső ruháját. Ez a ruha nagyon változatos lehet, a kiinduló tantól, tanítótól függően. Szövetét azonban minden esetben az elvárások tartalmazzák, hogy hogyan kell viselkednem, milyen módszereket kell használnom, hogy átéljem azokat a spirituális élményeket, amelyek az adott tanból fakadnak. Pl. hogy lehetek jelen a Mostban.

Az így kialakuló spirituális ruhák közös jellemzője, hogy viselőjük mind arra törekszenek, hogy a ruhájuk kiemelje őket a tömegből, kiemelje őket a hétköznapiságból, szépséghez, szeretethez, boldogsághoz, vagy valamilyen pozitív élményhez, pozitív identitáshoz segítse hozzá őket. Persze a Most átélése ez ellen a folyamat ellen hat. Kriszti2 írta egy másik topicban

„ Csak a most létezik. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt nagyon üresnek éreztem, ezért sokáig nem is tudtam azonosulni vele. Ha nehezen sikerült is, hamar kiestem belőle-többnyire a jövőbe. Most pedig úgy gondolom: Töltsd fel a számodra rendelkezésre álló időt. Ha pedig tele van tartalommal mind az az egy pillanat, ami rendelkezésünkre áll, akkor "élsz"...A Mostban”.

Az elme feltölti az ürességet szépséggel, pozitív élményekkel. az ilyen szép ruhához könnyen kötődhet a viselője.

Az igazság keresője (ha valóban az igazságot keresi és nem csak egy spirituális élményekben gazdag forgatókönyv megvalósítására törekszik) azonban átlát minden spirituális forgatókönyvön és felismeri az így szőtt spirituális köntös veszélyeit.

Adyashanti szerint „ha igazi keresővé szeretnél válni, akkor leginkább egy mindenre rácsodálkozó gyermekhez kell hasonlítanod. Tedd fel magadnak újra és újra a következő kérdést: Valóban ez lennék? Aztán pedig ne gondolkozz, ne agyalj rajta, hanem engedd, hogy a kérdés egyre nyitottabbá és csupaszabbá tegyen. Minél őszintébben merülsz el ebben a vizsgálatban, az egod egyre védtelenebbé válik, az elméd megzavarodik és nem tudja, mit tegyen. Üdvözöld ezt a tanácstalanságot, ne félj fegyvertelenné válni. Vedd észre, hogy az egész kellős közepén ott van az az élő, vibráló tudatosság, amelyről már annyit hallottál.”


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Kriszti2, 2012 febr 15 sze, 09:08

"Az elme feltölti az ürességet szépséggel, pozitív élményekkel. az ilyen szép ruhához könnyen kötődhet a viselője."

Shaw!

Ezúton köszönöm a véleményed a gondolatomhoz, de többszöri átolvasással sem tudok azonosulni vele.Meglehet, hogy nem helyesen fogalmaztam meg.
Biztosan olvastad azt is, miként fejtettem ki bővebben.Szeretném, ha megtisztelnél az arról alkotott meglátásoddal.
Köszönettel: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 15 sze, 10:03

Shaw írta ...

Spirituális forgatókönyvek

A már említett spirituális egojátékok spirituális forgatókönyvekként realizálódnak a mindennapokban.

A spirituális élményt, kiteljesedést keresésének a hátterében sokféle motiváció meghúzódhat, a spirituális forgatókönyvek azonban sok közös elemet tartalmazhatnak.

Egyik ilyen közös elem a spirituális forgatókönyvekben, hogy minden spirituális kereső talál magának egy tant, egy irányzatot, egy mestert, akit nagyon közel érez magához. Ez adja az alapot. Az itt megfordulók közül sokan Tolle tanításait érzik ilyen alapnak, pl. a most, a jelenlét átélésére való törekvést.

Erre épül rá a spirituális forgatókönyvek második fontos közös eleme, hogy az elme készít egy képet magának erről a tanról, megpróbálja megérteni és megpróbálja megszőni belőle a spirituális kereső ruháját. Ez a ruha nagyon változatos lehet, a kiinduló tantól, tanítótól függően. Szövetét azonban minden esetben az elvárások tartalmazzák, hogy hogyan kell viselkednem, milyen módszereket kell használnom, hogy átéljem azokat a spirituális élményeket, amelyek az adott tanból fakadnak. Pl. hogy lehetek jelen a Mostban.

Az így kialakuló spirituális ruhák közös jellemzője, hogy viselőjük mind arra törekszenek, hogy a ruhájuk kiemelje őket a tömegből, kiemelje őket a hétköznapiságból, szépséghez, szeretethez, boldogsághoz, vagy valamilyen pozitív élményhez, pozitív identitáshoz segítse hozzá őket. Persze a Most átélése ez ellen a folyamat ellen hat. Kriszti2 írta egy másik topicban

„ Csak a most létezik. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt nagyon üresnek éreztem, ezért sokáig nem is tudtam azonosulni vele. Ha nehezen sikerült is, hamar kiestem belőle-többnyire a jövőbe. Most pedig úgy gondolom: Töltsd fel a számodra rendelkezésre álló időt. Ha pedig tele van tartalommal mind az az egy pillanat, ami rendelkezésünkre áll, akkor "élsz"...A Mostban”.

Az elme feltölti az ürességet szépséggel, pozitív élményekkel. az ilyen szép ruhához könnyen kötődhet a viselője.

Az igazság keresője (ha valóban az igazságot keresi és nem csak egy spirituális élményekben gazdag forgatókönyv megvalósítására törekszik) azonban átlát minden spirituális forgatókönyvön és felismeri az így szőtt spirituális köntös veszélyeit.

Adyashanti szerint „ha igazi keresővé szeretnél válni, akkor leginkább egy mindenre rácsodálkozó gyermekhez kell hasonlítanod. Tedd fel magadnak újra és újra a következő kérdést: Valóban ez lennék? Aztán pedig ne gondolkozz, ne agyalj rajta, hanem engedd, hogy a kérdés egyre nyitottabbá és csupaszabbá tegyen. Minél őszintébben merülsz el ebben a vizsgálatban, az egod egyre védtelenebbé válik, az elméd megzavarodik és nem tudja, mit tegyen. Üdvözöld ezt a tanácstalanságot, ne félj fegyvertelenné válni. Vedd észre, hogy az egész kellős közepén ott van az az élő, vibráló tudatosság, amelyről már annyit hallottál.”


Az elme mindig normákhoz, sémákhoz akar igazodni, kapaszkodókat keres, ha nem talál, összezavarodik. Ezt sokszor tapasztaltam.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 15 sze, 01:26

Kriszti2 írta ...

"Az elme feltölti az ürességet szépséggel, pozitív élményekkel. az ilyen szép ruhához könnyen kötődhet a viselője."

Shaw!

Ezúton köszönöm a véleményed a gondolatomhoz, de többszöri átolvasással sem tudok azonosulni vele.Meglehet, hogy nem helyesen fogalmaztam meg.
Biztosan olvastad azt is, miként fejtettem ki bővebben.Szeretném, ha megtisztelnél az arról alkotott meglátásoddal.
Köszönettel: Kriszti


Szia Kriszti!

A véleményeim nem sokat érnek, mert szülőméhük az egos azonosulok lehetnek.
A meglátások azok viszont a csendből, az ürességből intuitive születnek meg.

A meglátásom és a tapasztalatom az, hogy az elme működése nagyon kifinomult tud lenni és azokat a tapasztalatokat is, amik a belső csendből, az ürességből születnek, igyekszik kisajátítani és a saját túlélésére, uralmának a megőrzésére felhasználni.

Minden dolog, helyzet, gondolat, amelyhez bármiféle elvárás is fűződik, az mindig egy forgatókönyv részeként ismerhető fel, amely egy karakterhez, tehát végső soron az elméhez, az egóhoz fűződik. Ez az első dolog, ami az elme háttértevékenységét jelezheti. Az írtad, hogy:

Tulajdonképpen a lényeg, a jelen pillanat gondolatmentes idejében, a formák mögött megbújó életenergia érzékelés. Ez az a tartalom, ami egy jobb, melegebb érzés által vonzóbbá teszi a jelenben való tartós megmaradást.

Elvárásként fogalmazod meg ezt a melegebb érzést, amely kellemessé teszi számodra a jelenben való tartózkodást.

Amig nem ébred fel valaki a tiszta tudatban, addig az egységélményt csak rövid pillanatokra tapasztalhatja meg, amikor az ego valamilyen hatásra eltűnik. Ezek azonban csak rövid időszakok lehetnek.
Az ego, az elme nem képes átélni az egységélményt, mert létének alapja az elkülönülés. Érezhet bizonyos energiákat, átélhet élményeket, de azok csak egy illúzió építőkövei lehetnek.

Egy másik dolog, ami számomra jelzi az elme kifinomult élniakarását, amit a következőképpen fogalmaztál meg:

Tulajdonképpen már megvan ez az állapot, mindent kiürítettem, de az elmém utolsó próbálkozása a félelem fenntartása. Egész életemben egy nagyon negatív elmével azonosulva éltem, így nem adta könnyen magát, de ezen már túl vagyok. Tudom, hogy ez már csak egy végső próbálkozása, amin tulajdonképpen mosolygok. Rá is találtam önmagamra ebben az üres térben, de amíg fenn áll ez a félelem érzet, addig nem tudok teljesen azonosulni vele, mert időközönként kizökkent.
Úgy érzem, hogy ezek már csak az utolsó simítások
.

Cselekedni ugyanis csakis az elme, az ego cselekszik, így minden amit elérsz az az elmét, az egot erősíti. Elhiteti velünk, hogy tenni kell valamit, még egy utolsó erőfeszítés és meg van.

A felébredéshez azonban nem az erőfeszítés, hanem a nyitottság visz közelebb.

Ezért érdemes mindig feltenni magunknak a kérdést: Ez valóban én vagyok?

A válasz azonban nem érdekes, mert csakis az elme válaszolhat erre a kérdésre.
A kérdés feltétele után megjelenő, minden elvárást nélkülöző nyitottság az, ami számít.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Kriszti2, 2012 febr 15 sze, 02:28

Köszönöm.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 febr 15 sze, 04:54

Szintén köszönöm!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 15 sze, 06:09

Lenne egy teljesen őszinte kérdésem: ki az, aki szabadságra vágyik?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 febr 15 sze, 11:34

valaki írta ...

Lenne egy teljesen őszinte kérdésem: ki az, aki szabadságra vágyik?


az egó.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 16 cs, 07:52

valaki írta ...

Lenne egy teljesen őszinte kérdésem: ki az, aki szabadságra vágyik?


Valaki föltette azt az egy kérdést, amelyet minden igaz keresőnek fel kell tennie.

A keresés tulajdonképpen erre a kérdésre adandó válasz keresését jelenti.

Ha megtalálod rá a választ, akkor felébredtél, megtaláltad igazi lényedet, igazi mivoltodat.

András azt válaszolta erre a kérdésre, hogy az ego vágyik a szabadságra. Ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert az egonak fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szabadság.

Az ego az elmének a szabadságról kialakított képe után vágyik. Ez pedig ahány ember annyiféle lehet. Valakinek a szabadság azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, másnak a pénzzel megvásárolható dolgok szabadságát, megint másnak az Istennek való engedelmesség szabadságát. Azonban ezek csak elme által gyártott képek, az elme készítette őket, aki maga is csak egy eszköz, igaz jelen állapotában azt hiszi, hogy ő a mindenség közepe.

Sok felébredt mondta és írta azt, hogy ehhez a válaszhoz nem vezet út, erre nincsenek univerzális, bejáratott módszerek, ezt a kérdést csakis saját magad tudod megválaszolni.

Maharsi, Papaji, Gangaji az ember egyetlen igazi vágyának az igazság, a szabadság utáni vágyat tekinti. Adyashanti szerint a szabadság iránti vágy az ember igaz természetéből fakad, az arra való visszaemlékezét jelenti.

Keresd meg, hogy ki vágyik benned a szabadságra és megtalálod magát a Szabadságot!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 febr 16 cs, 12:11

"András azt válaszolta erre a kérdésre, hogy az ego vágyik a szabadságra. Ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert az egonak fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szabadság."

az egó hamis képet alkot a szabadságról. már eleve szabadok vagyunk. a vágyakozás azt jelenti, hogy majd a jövőben ha ezt-azt teszem, akkor szabad leszek. ez illúzió. de ez megint csak a szavak játéka.
már nem tudok mit írni a fórumra. csak vagyok. bármit írok abba van valami hiba(bár ezzel itt mindenki így van).

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 16 cs, 12:30

András írta ...

"András azt válaszolta erre a kérdésre, hogy az ego vágyik a szabadságra. Ez így ebben a formában nem teljesen igaz, mert az egonak fogalma sincs arról, hogy mit jelent a szabadság."

az egó hamis képet alkot a szabadságról. már eleve szabadok vagyunk. a vágyakozás azt jelenti, hogy majd a jövőben ha ezt-azt teszem, akkor szabad leszek. ez illúzió. de ez megint csak a szavak játéka.
már nem tudok mit írni a fórumra. csak vagyok. bármit írok abba van valami hiba(bár ezzel itt mindenki így van).


- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 febr 16 cs, 12:52

Ámen.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 febr 17 p, 01:01

András szavait lehet érezni/érteni a javítás nélkül is, de a túlmagyarázásba becsempészheti magát a "spirituális egó" is

Tény, hogy nem valami zajos ez az oldal, azért én szívesen olvasnék a tapasztalásaitokról. Persze jó olvasni a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat is, de olyat sok helyen találhatunk. ...igen, a tapasztalások elárulják, hogy még nem vagyunk teljesen tökéletesek, -ha lehet így fogalmazni egyáltalán. Van mikor a csend jelen van, de van mikor nagyobb a zaj...

Akad itt még valaki, akiben támad harag, bánat vagy bármilyen érzés, amit nehezebb elfogadni? Vagy bármilyen tudattalan elmetevékenység, amit nehezebben vesz észre? Vagy mindenkiben Béke és Csend honol? ...bár ez utóbbi jól hangozna

Például találkoztatok már a halál félelemmel? Már néhányszor kaptam belőle ízelítőt bizonyos helyzetekben, de így még sohasem mint 4 napja. Ez volt a legrusnyább érzés amit valaha is tapasztaltam, külső szinten látszólag minden ok nélkül. Hullámokban jelentkezett pár perces szünetekkel. Először csak rövid, majd egyre hosszabb ideig tartottak ezek a hullámok. Csak figyeltem és elengedtem minden hozzá kapcsolódó gondolatot. Nem akart szűnni, hajnalig bírtam azután el kellett aludnom. Másnapra már csak a semmi maradt, de érzem, hogy még nem végeztünk egymással ......... Egójáték jelentkezik ilyenkor egy egész hordányi, például az elvárás, hogy múljon végre az érzés. A mindent tudni akaró, ami gondolatok garmadáját küldi arról, hogy vajon mitől lehet ez. A kapaszkodó, ami megragadna bármilyen formát hogy elbújjon a mögé, s ne érezze a félelmet, és persze a halogató, aki bármikor máskor csak most ne!... de a figyelem, a belső bölcs tudja: csak az van aminek lennie kell, s ha ez van, hát legyen...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 17 p, 08:13

hajni19840203 írta ...

András szavait lehet érezni/érteni a javítás nélkül is, de a túlmagyarázásba becsempészheti magát a "spirituális egó" is

Tény, hogy nem valami zajos ez az oldal, azért én szívesen olvasnék a tapasztalásaitokról. Persze jó olvasni a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat is, de olyat sok helyen találhatunk. ...igen, a tapasztalások elárulják, hogy még nem vagyunk teljesen tökéletesek, -ha lehet így fogalmazni egyáltalán. Van mikor a csend jelen van, de van mikor nagyobb a zaj...

Akad itt még valaki, akiben támad harag, bánat vagy bármilyen érzés, amit nehezebb elfogadni? Vagy bármilyen tudattalan elmetevékenység, amit nehezebben vesz észre? Vagy mindenkiben Béke és Csend honol? ...bár ez utóbbi jól hangozna

Például találkoztatok már a halál félelemmel? Már néhányszor kaptam belőle ízelítőt bizonyos helyzetekben, de így még sohasem mint 4 napja. Ez volt a legrusnyább érzés amit valaha is tapasztaltam, külső szinten látszólag minden ok nélkül. Hullámokban jelentkezett pár perces szünetekkel. Először csak rövid, majd egyre hosszabb ideig tartottak ezek a hullámok. Csak figyeltem és elengedtem minden hozzá kapcsolódó gondolatot. Nem akart szűnni, hajnalig bírtam azután el kellett aludnom. Másnapra már csak a semmi maradt, de érzem, hogy még nem végeztünk egymással ......... Egójáték jelentkezik ilyenkor egy egész hordányi, például az elvárás, hogy múljon végre az érzés. A mindent tudni akaró, ami gondolatok garmadáját küldi arról, hogy vajon mitől lehet ez. A kapaszkodó, ami megragadna bármilyen formát hogy elbújjon a mögé, s ne érezze a félelmet, és persze a halogató, aki bármikor máskor csak most ne!... de a figyelem, a belső bölcs tudja: csak az van aminek lennie kell, s ha ez van, hát legyen...

Nálam igen, vannak.
Nagyon is ismerős, amit leírsz. De tulajdonképp minden félelem ebből indul ki.
És jön az, hogy "ez mitől lehet", "meg akarok tőle szabadulni" stb.
Az "ürességet", "óceánt" ne érinti, ez a felszíni hullámzás.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 17 p, 09:41

András írta ...

már nem tudok mit írni a fórumra. csak vagyok. bármit írok abba van valami hiba(bár ezzel itt mindenki így van).


Ez a fórum szerintem egy nagyon jó eszköze lehet annak, hogy az "ébredezők" segítsék egymást a teljes felébredéshez vezető úton.

Mindenki az ébredezés különböző fázisában van.
Vannak éberebb időszakaink, és van amikor újra belealszunk a forma álmába. Mindkét szakaszban hibázunk, mert egyrész még nem ébredtünk fel, másrészt a szavak igencsak tökéletlen eszközök annak az útnak a leírásáre, amelyen járunk.

Hajni jól fogalmazta ezt meg: "igen, a tapasztalások elárulják, hogy még nem vagyunk teljesen tökéletesek, -ha lehet így fogalmazni egyáltalán. Van mikor a csend jelen van, de van mikor nagyobb a zaj"

Így ez a fórum arra lenne jó, hogy aki éppen egy éberebb fázisban tart, meglátásaival felrázza a többieket a szendergéséből, vagy sokakat még a "spirituális fejlődés" álmából.

Ezeket a meglátásokat az elme szívesen címkézheti bölcsességeknek, vagy ráhúzhatja a spirituális ego jelmezét, azonban át kell látni, hogy ez az elmének egy nagyon finom túlélési ösztönéből származik. Életteleniti, eltávolítja a realitástól ezeket, mintha ezeket nem lehetne megtapasztalni a hétköznapokban.

Az ébredezés viszont pont ezekről a tapasztalatokról szól, ezeket hozza közel hozzánk.
Az ébredezés nem az ego, nem az elme elleni harcról, a spirituális tökéletesedésről szól (bár ez egy álomnak szép lehet), hanem a LÁTÁSRÓL. Látni és tapasztalni az elme működését és ezáltal túllépni rajta. Ezt a tapasztalatát írta le Hajni a halálfélelemmel kapcsolatban.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 17 p, 10:38

Egyik tapasztalás a másik után. A jókedv ellentétébe csaphat át könnyen. Ezek mind jönnek aztán mennek, ahogy a különböző "állapotok" is.

Lélegzetelállító szatori, halálfélelemben töltött hét, tartósabb szamadhik, visszaalvások, bűntudat, görcsök, koronacsakra érzés, minden... Jöttek, elmúltak, a tapasztaló azonban mindig egy..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 17 p, 01:01

Shaw írta ...


Ez a fórum szerintem egy nagyon jó eszköze lehet annak, hogy az "ébredezők" segítsék egymást a teljes felébredéshez vezető úton.



Kriszti2 írta: Szerettem volna itt egy naplót vezetni, de legújabb tanulmányaim szerint az is csak egy ego vezérelte elme tevékenység lenne...Inkább hallgatásommal növelem az oldal színvonalát...

Szerintem igaza van Shaw-nak, ez a fórum tényleg jó eszköze lehetne egymás támogatásának.

De úgy látszik itt is belép egy egojáték, a félelem a saját magam, gondolataimnak, tapasztalataimnak a megmutatásától.

Az ego mindig máshoz méri magát, nem akar elmaradni, ezért inkább hallgat (persze ezt nem Kriszti2.re értem, hanem általános egójátéknak tekintem).

Ezért nem lenne baj, ha ébresztgetnénk egymást.

Persze akinek szép kellemes ego fejlődés álma van, az ezt nem veszi jó néven, de ha átlát az álmán, akkor ő is ébredezhet.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 18 szo, 09:14

- LINK - A félelemről.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 19 v, 10:21

kriszti65 írta ...


Szerintem igaza van Shaw-nak, ez a fórum tényleg jó eszköze lehetne egymás támogatásának.



Ha már létezett volna internet és ilyen fórum, akkor évekkel ezelőtt nekem is is jól jött volna egy ilyen "ébresztő" fórum..

Akkoriban belemerültem egy szép gnosztikus álomba, ami csaknem 14 évig tartott. Akkor spontán felébredtem belőle.

Talán hamarabb is felébredhettem volna, ha meghallom az ébresztő hangot, pl egy ilyen fórumban.

Most talán megint álomba merültem és valami mást álmodok.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 19 v, 03:51

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...


Szerintem igaza van Shaw-nak, ez a fórum tényleg jó eszköze lehetne egymás támogatásának.



Ha már létezett volna internet és ilyen fórum, akkor évekkel ezelőtt nekem is is jól jött volna egy ilyen "ébresztő" fórum..

Akkoriban belemerültem egy szép gnosztikus álomba, ami csaknem 14 évig tartott. Akkor spontán felébredtem belőle.

Talán hamarabb is felébredhettem volna, ha meghallom az ébresztő hangot, pl egy ilyen fórumban.

Most talán megint álomba merültem és valami mást álmodok.




.....

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 20 h, 07:35

Valamelyik topicban olvastam, hogy nem bölcsességekre, hanem konktét tapasztalatok leírására lenne szüksége.

Az ébredés során nyert tapasztalatok azonban nagyon személyesek, túlmutatnak az elmén, így szavakkal szinte leírhatatlanok.

Mégis próbáljunk meg egyet leírni. Érdekes módon ez a tapasztalat nem meditáció, hanem éjszaka, mély alvásból ébredve történt.

Sokan leírták már, azok, akik visszatértek a kilnikai halálból, hogy a halál pillanatóban mintegy panorámaszerűen egyszerre látták az egész életüket.

Velem is hasonló történt, csak én nem a személyes történetemet láttam, hanem az elme egymáshoz kapcsolódó kondicionált mintáit, amelyek mintegy fogaskerékszerűen egymásba kapcsolódva írják ezt a történetet.

Láttam és megértettem, hogy amit emberi természetnek hívunk, az csuoán kivülről kondicionált gondolat, érzés és viselkedésminták játéka, manipuláció az egész.

Ez a tapasztalat aztán persze elhalványult, a hozadéka, a mögöttes tudás azonban megmaradt.

Ezek a mikro ébredések (amelyet minden ébredező megtapasztal) mélyithetik el valakiben a kondicionált mintákból való felébredés, tehát a szabadság vágyát.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 febr 20 h, 11:28

Shaw írta ...

Valamelyik topicban olvastam, hogy nem bölcsességekre, hanem konktét tapasztalatok leírására lenne szüksége.

Az ébredés során nyert tapasztalatok azonban nagyon személyesek, túlmutatnak az elmén, így szavakkal szinte leírhatatlanok.

Mégis próbáljunk meg egyet leírni. Érdekes módon ez a tapasztalat nem meditáció, hanem éjszaka, mély alvásból ébredve történt.

Sokan leírták már, azok, akik visszatértek a kilnikai halálból, hogy a halál pillanatóban mintegy panorámaszerűen egyszerre látták az egész életüket.

Velem is hasonló történt, csak én nem a személyes történetemet láttam, hanem az elme egymáshoz kapcsolódó kondicionált mintáit, amelyek mintegy fogaskerékszerűen egymásba kapcsolódva írják ezt a történetet.

Láttam és megértettem, hogy amit emberi természetnek hívunk, az csuoán kivülről kondicionált gondolat, érzés és viselkedésminták játéka, manipuláció az egész.

Ez a tapasztalat aztán persze elhalványult, a hozadéka, a mögöttes tudás azonban megmaradt.

Ezek a mikro ébredések (amelyet minden ébredező megtapasztal) mélyithetik el valakiben a kondicionált mintákból való felébredés, tehát a szabadság vágyát.


Nálam volt olyan, szintén éjszaka közepén felébredve, 2-3 éjszaka egymás után, mintha belesüppedtem volna valami sűrű csendbe. Vagy rám telepedett volna.. Nincs erre jó szó. De nagy zúgást észleltem. Aztán vissza, és felültem, hogy "ez mi volt".

Nem éjszaka, nappal spontán volt többször, hogy amikor jött egy gondolat, szétfoszlott, mintha sima rezgéssé vált volna. És akkor nevetnem kell.
Ugyanígy a jelentkező görcs tiszta, meleg energiává olvad szét bennem. Máskor lobog, mint a tűz, ég kifele.
Van, hogy érzem a meleg kiáramlását a bőrömön.

Az "Én" nem korlátozódik a testen belülre, hanem mint a testet is magába foglaló "tér".
Valahogy így tudnám szavakkal kifejezni, amit "tapasztalok".

Ahogy Tolle fogalmaz: "A jelenlét az egész testet átölelő "jelenség", amely egyúttal túl is lép a testen"
De ezek is csak szavak...


Most jutott eszembe, hogy volt már hasonló gondolati lepörgés (képek is jelentek meg), azzal kapcsolatban, hogy ki vagyok én, vagyis a "magamról" alkotott elképzelések peregtek le.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 febr 20 h, 10:01

Shaw írta ...

Valamelyik topicban olvastam, hogy nem bölcsességekre, hanem konktét tapasztalatok leírására lenne szüksége....


én írtam itt idézem:"persze jó olvasni a bölcsebbnél bölcsebb gondolatokat is, de olyat sok helyen találhatunk..." De jó olvasni tőletek bármit!! ezt csak azért írtam, mert a tapasztalásaikat nem sokan írják le, pedig lehetnek bennük olyan hasznos tanácsok amik másoknak jól jöhetnek.
Pl: Néztem tegnap egy videót, amiben Tolle az érzelmek megéléséről beszélt. Akkor eszméltem rá arra, ami eddig többször is megtörtént már, hogy azt hittem elfogadom az érzést, közben pedig elnyomtam azt. Talán volt bennem némi jelenlét, hiszen észrevettem hogy harag ébredt bennem, de valahogyan az elmém félrevezetett, és ahelyett hogy elfogadtam és tovább figyeltem volna, elfojtottam azt... "...amikor megfigyelsz magadban valamit az elméd visszasettenkedhet, hogy elhomályosítsa azt a Jelenlétet, ami egy pillanatra előemelkedett." E.T.
Nem szoktam sokat írni én sem, hiszen van mikor nem jönnek szavak, de ha úgy érzem van olyan tapasztalatom ami másnak segíthet a gyakorlásban, akkor leírom. Ilyesmiket én is szívesen olvasnék tőletek.
Mindenkinek szép estét

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 febr 21 k, 10:55

Sziasztok, Teri vagyok
Egy csomó bölcsességet olvasok szinte az életem minden napján. Engem csak annyiban érdekelnek ezek a dolgok, hogy jobban érezzem magam a mindennapjaimban. Amikor erősebb fájdalmaim vannak, félek. Erre van egy jó megoldásom: egyszerűen megadom magam a halálnak: jöhet, kész vagyok rá. Persze eddig még nem jött: mert akkor nem ülnék és karistolnék itt. Most olvasom "A viskót". És bár Tolle nagy tisztelője vagyok, azt hiszem a "személyes" Istenben való hit többet nyújt nekem, mint egy személytelen "Megnyilvánulatlan".
És ehhez pont Tolle nyitotta nekem a kaput. Nem tudom holnap hogyan lesz, de ahhoz, hogy azt mondhassam: jól vagyok, úgy érzem az emberi kapcsolataimat ápolnom kell. Ez a megvilágosodásosdi olyan "magányosos".
Ha nem formálódik itt egy közösség, az is marad.
De nekem így is jó, meg úgy is.
Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Nati, 2012 febr 22 sze, 08:15



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 22 sze, 08:40

jarasiteri írta ...

Amikor erősebb fájdalmaim vannak, félek. Erre van egy jó megoldásom: egyszerűen megadom magam a halálnak: jöhet, kész vagyok rá. .....És bár Tolle nagy tisztelője vagyok, azt hiszem a "személyes" Istenben való hit többet nyújt nekem, mint egy személytelen "Megnyilvánulatlan".
És ehhez pont Tolle nyitotta nekem a kaput.


A kulcsa megadásban rejlik. Megadni csak Most tudod magad. Az, hogy kinek, vagy minek adod meg magad, az szerintem már nem annyira lényeges. Megadhatod magad egy személyes istennek, vagy az önvalónak, a lényeg az, hogy tudatosan adtad meg magad.

Sokaknál a személyes istenhit csak tudattalanul lefutó kondicionált minták sorozata, nincs benne élet, halott másolatok csupán.

A jelen pillanatnak történő megadás élővé tesz, megelevenít és szerintem ez számít igazán.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 23 cs, 12:32

A jelenlétet először meditáció során tapasztaltam meg.
A belső csend és a belőle fakadó nyugalom hátterében jelent meg.
Sajnos a meditáció befejezésével eltűnt az intenzítása is.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Berill, 2012 febr 23 cs, 03:18

Szerintem közülünk sokan nap mint nap átéli a formamentes állapotot. Nem kell hozzá meditáció. Csak ezek a pillanatok legtöbbször pillanatok maradnak, akár spontán is jönnek és sokszor észre sem vesszük. Mire gondolok? Pl. amikor egy szál virágot megpillantok és egy pillanatra eltünnek a gondolatok. A megnyilvánulatlan formán keresztül átragyog és ezt megérezzük…

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 24 p, 08:58

Berill írta ...

Szerintem közülünk sokan nap mint nap átéli a formamentes állapotot. Nem kell hozzá meditáció. Csak ezek a pillanatok legtöbbször pillanatok maradnak, akár spontán is jönnek és sokszor észre sem vesszük. Mire gondolok? Pl. amikor egy szál virágot megpillantok és egy pillanatra eltünnek a gondolatok. A megnyilvánulatlan formán keresztül átragyog és ezt megérezzük…


Igazad van a formából felébredés állapotát szinte minden ember átéli, akár naponta többször is.
Van aki nem is tudja mit él át, mások pedig tudatosan hozzák létre ezeket az állapotokat.
A meditációra meglátásom szerint nem azért van szükség, hogy átéljük ezeket a pillanatokat, hanem azért, hogy tartóssá tudjuk tenni őket.

Maharsi mondta, hogy "Ne meditálj, hanem legyél!". Igaz azt is mondta, hogy ennek a megvalósítására csak nagyon kevesen képesek. Egy kezén meg tudta számolni, hogy élete során hány ilyen emberrel találkozott. Így volt ezzel Papaji is. Akik ezt nem tudták rögtön az életük alapjává tenni, azoknak javasolta a meditációt.

A meditáció, mint eszköz azonban maga is ellentmondásos, mert napjainkban teljesen mást értenek alatta, mint amire Maharsi gondolt.

Minden meditáció, amely koncentráción, tehát erőfeszítésen alapul, létre tudja ugyan hozni az elme nyugodt, üres állapotát, amelyet belső csendként tapasztalhatunk meg. Ez azonban hallott üresség, halott csend, (az elme eltompulása) ami rögtön elmúlik, amikor a meditáció befejeződik. A hétköznapi tudat számára tápláló, mert csökkenti az elme valamire való törekvésével együttjáró stresszt.

Az önmagára ébredni akaró tudat számára ez a fajta meditálás elvesztegetett időt jelent.
A Tolle által leírt Jelenlét megerősítésére ez nem használható. Az igazi meditáció természeténél fogva erőfeszítés nélküli. Nem mesterséges csendet hoz létre, hanem a Csend, ami az ember valódi középpontját alkotja, bontakozik ki általa. Nem a figyelem beszűkítésén, hanem a figyelem kitágításán alapul. Az így kibontakozó csend meditáció után is veled marad, egyre hosszabb és hosszabb ideig. Végül már ténylegesen nem lesz szükség a meditációra, mert minden pillanatod meditatív lesz.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 febr 24 p, 08:06

jarasiteri írta ...

Ez a megvilágosodásosdi olyan "magányosos".
Ha nem formálódik itt egy közösség, az is marad.


"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."

"Sok ember fél a magánytól, mert rosszul értelmezi a mindennel való egyedüllétet. Partner nélkül nem érzi magát életképesnek, képtelen egyedül boldog lenni, és azt reméli, hogy a magányossága és az abból fakadó kedvetlensége elmúlik, amint egy másik emberrel együtt van.
Ez a kísérlet körülbelül olyan sikerrel kecsegtet, mint amikor két úszni nem tudó attól várja a menekülést, hogy egymásba kapaszkodtak a nyílt tengeren. Egészen konkrétan: két szerencsétlen ember nem válik azáltal boldoggá, hogy együtt vannak, ráadásul még kialakul egy állandó félelem is attól, hogy elveszítjük a másikat. A félelem nem lehet alapja a szerelemnek. Minden cselekedet, ami félelemből ered, fájdalmat és ínséget idéz elő.
A legtöbb kompromisszumot akkor köti az ember, ha magányos. Falat épít maga köré híd helyett, és ez vonatkozik a más emberekkel való viszonyához, és az univerzális energiáihoz is.
Vannak olyan emberek, akik azért vannak kapcsolatban, hogy közösen eltereljék a figyelmet önmagukról. Ha azonban azért vagyunk együtt, mert nem vagyunk képesek egyedül lenni, akkor a kapcsolat alapja nem az „együttlétre mondott igen” hanem az „egyedüllétre mondott nem”. Az egyedüllét azonban olyan egzisztenciális feladat, mellyel mindenkinek meg kell birkóznia az életben.
A „mindennel való egyedüllét” képességében rejlik ugyanis a szabadság és a kiteljesedés valódi nagyságának és belső erejének titka. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy remeték kell, hogy legyünk, hanem azt, hogy éberen magunkra koncentrálunk. Ahelyett, hogy valaki mástól remélnénk ezt a belső kapcsolatot, mély kapcsolódást élünk meg ”mindennel, ami van”, függetlenül attól, hogy egyedül vagyunk, vagy társaságban.
Az együttlét és az egyedüllét külső váltakozása teljesen természetes, olyan út, amelynek belső ritmusát követnünk kell."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 febr 28 k, 07:55

Shaw írta ...


Maharsi mondta, hogy "Ne meditálj, hanem legyél!". Igaz azt is mondta, hogy ennek a megvalósítására csak nagyon kevesen képesek. Egy kezén meg tudta számolni, hogy élete során hány ilyen emberrel találkozott. Így volt ezzel Papaji is.



Nekem is az a tapasztalatom, hogy s magukat spirituális keresőknek tartók között is elvétve akad olyan (pl: Shaw), akit az igazság érdekel.

A legtöbben csupán a spirituális énjüket próbálják erősíteni (bár ez sokszor tudattalanul, jószándékkal történik), és különböző technikákkal akarják ezt elérni.

Úgy látom, hogy sokan a Tolle féle Jelenben levést is csupán egy technikának tekintik, és nem az igazság utáni kutatás egyik lépcsőfokának.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 febr 29 sze, 02:31

kriszti65 írta ...


A legtöbben csupán a spirituális énjüket próbálják erősíteni (bár ez sokszor tudattalanul, jószándékkal történik), és különböző technikákkal akarják ezt elérni.



Legtöbb emberben a tudat még mindig az elmével azonosítja magát.
Az elme pedig szeret régi, bevált minták szerint működni.

Az egyik ilyen rögzült elmeműködés az, hogy egyre több információt, tanítást, mester, hitet vagy spirituális tapasztalatot, élményt gyűjtünk be.
Azt hisszük, hogy ezzel okosabbak, spirituálisan fejlettebbek, érettebbek leszünk.

Ez azonban nem igaz!

Adyashanti szerint "az elme nem képes felfogni, hogy létezik egy mély igaz intelligencia, egy transzcendens intelligencia, amely nem mentális erőfeszítés és fogalmi megértés terméke. Nem tudja elképzelni, hogy lehetséges olyan bölcsesség, amely nem gondolatok, illetve elsajátított és felhalmozott tudás formájában ölt testet. Az igazi spirituális késztetés mindig az elme mögé nézésről szól!"

Ezért van az, hogy "sokan hivatottak, de csak kevesen választottak".



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
QuiGonJinn, 2012 márc 01 cs, 06:30

Létezik, hogy egy új faj lennénk?
Tetszett, ami rajtad keresztül leíródott!
Üdv.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 02 p, 09:00

QuiGonJinn írta ...

Létezik, hogy egy új faj lennénk?


A faj, mint fogalmi kategória az elkülönült tudatból, az elméből származik.
Én inkább úgy mondanám, hogy a tudat evolúciós fejlődésének egy új lehetősége valósul meg bennünk és általunk.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 márc 02 p, 07:19

András írta ...

jarasiteri írta ...

Ez a megvilágosodásosdi olyan "magányosos".
Ha nem formálódik itt egy közösség, az is marad.


"Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott.
A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged."

"Sok ember fél a magánytól, mert rosszul értelmezi a mindennel való egyedüllétet. Partner nélkül nem érzi magát életképesnek, képtelen egyedül boldog lenni, és azt reméli, hogy a magányossága és az abból fakadó kedvetlensége elmúlik, amint egy másik emberrel együtt van.
Ez a kísérlet körülbelül olyan sikerrel kecsegtet, mint amikor két úszni nem tudó attól várja a menekülést, hogy egymásba kapaszkodtak a nyílt tengeren. Egészen konkrétan: két szerencsétlen ember nem válik azáltal boldoggá, hogy együtt vannak, ráadásul még kialakul egy állandó félelem is attól, hogy elveszítjük a másikat. A félelem nem lehet alapja a szerelemnek. Minden cselekedet, ami félelemből ered, fájdalmat és ínséget idéz elő.
A legtöbb kompromisszumot akkor köti az ember, ha magányos. Falat épít maga köré híd helyett, és ez vonatkozik a más emberekkel való viszonyához, és az univerzális energiáihoz is.
Vannak olyan emberek, akik azért vannak kapcsolatban, hogy közösen eltereljék a figyelmet önmagukról. Ha azonban azért vagyunk együtt, mert nem vagyunk képesek egyedül lenni, akkor a kapcsolat alapja nem az „együttlétre mondott igen” hanem az „egyedüllétre mondott nem”. Az egyedüllét azonban olyan egzisztenciális feladat, mellyel mindenkinek meg kell birkóznia az életben.
A „mindennel való egyedüllét” képességében rejlik ugyanis a szabadság és a kiteljesedés valódi nagyságának és belső erejének titka. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy remeték kell, hogy legyünk, hanem azt, hogy éberen magunkra koncentrálunk. Ahelyett, hogy valaki mástól remélnénk ezt a belső kapcsolatot, mély kapcsolódást élünk meg ”mindennel, ami van”, függetlenül attól, hogy egyedül vagyunk, vagy társaságban.
Az együttlét és az egyedüllét külső váltakozása teljesen természetes, olyan út, amelynek belső ritmusát követnünk kell."


Kedves András!
Ha minden egy, akkor a mindennel való egyedüllét vajon nem azonos az emberi kapcsolatokkal?
Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 márc 04 v, 01:36

„Ha nem ébredünk rá kollektíven, hogy mik vagyunk valójában...nem vagyunk elkülönülve. Még csak nem is összeköttetésben vagyunk. Több mint össze vagyunk kötve: ugyanazok vagyunk. Ugyanazok vagyunk megnyilvánultan, nagyon egyediek és nagyon különbözőek, az EGYnek gyönyörűen megszemélyesített megnyilvánulásai vagyunk, de mindannyian ugyanaz a szubsztancia. Ha ezt nem értjük meg, akkor nincs remény. Nincs olyan politikai rendszer, amelyik meg fog menteni minket. Nincs olyan környezetvédelmi mozgalom, amely meg fog menteni minket. Semmi, ami kívülről jön, nem fog változást hozni."
/Adyashanti/

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 04 v, 08:39

jarasiteri írta ...


Ha minden egy, akkor a mindennel való egyedüllét vajon nem azonos az emberi kapcsolatokkal?



Az Egység élményének meglátásom szerint semmi köze az emberi kapcsolatokhoz.

Sokkal inkább a Tolle féle belső test tudatossággal van kapcsolatban!

Adyashanti szerint "Az Egységet érezzük. Ha elvont fogalmi síkon keressük, nem találjuk meg, hiszen ez a sík maga is megosztott, hiányában van az Egységnek. Egység állapotában szó szerint a testünkben és nem azon kívül vagyunk. Ez a test pedig nem harcol többé saját maga ellen. Az Egység állapotába pedig csakis akkor léphetünk be, ha nem akarunk semmit sem bebizonyítani vagy cáfplni, hanem védekezés nélkü beleengedjük magunkat ebbe az állapotba."


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 06 k, 11:55

Shaw írta ...


Az egyik ilyen rögzült elmeműködés az, hogy egyre több információt, tanítást, mester, hitet vagy spirituális tapasztalatot, élményt gyűjtünk be.
Azt hisszük, hogy ezzel okosabbak, spirituálisan fejlettebbek, érettebbek leszünk.



A legtöbb spirituális iskola a spirituális fejlődés híve, arra alapozza a létét.
Akkor ez így működésképtelen?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 07 sze, 10:05

kriszti65 írta ...


A legtöbb spirituális iskola a spirituális fejlődés híve, arra alapozza a létét.
Akkor ez így működésképtelen?



Tolle és más felébredtek szerint minden spirituális fejlődésről vallott elmélet csak útjelzőtáblaként szolgál, megmutatja, hogy milyen irányba kellene haladnunk, hogy kiérjünk az elme hatóköréből, hogy túllépjünk az elmén.

Az elme azonban a legtöbb esetben belekapszkodik ezekbe az útjelző szavakba és szép elméleteket gyárt belőlük, monumentális mentális képet rajzol a spirituális fejlődésről.
Magyarázza, értelmezi azokat, ismeretet, tudást halmoz fel, tehát egyszerűen letáborozik az útjelző közelében és sokszor esze ágába sincs arrafelé elindulni, amerre a tábla mutat.

Így én személy szerint nem foglalkozom komolyan az elme gyártotta gondolatképekkel, hagyom őket azoknak lenni, amik: gondolati képeknek, amelyeknek nincs sok közük a valósághoz, sőt sokszor akadályai a valóság megélésének.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 márc 08 cs, 02:03

Úgy érzem magam, mint egy szerelmes, aki a kedvese után vágyakozik. :')

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 09 p, 08:27

valaki írta ...

Úgy érzem magam, mint egy szerelmes, aki a kedvese után vágyakozik. :')


"A létezés tiszta tudata egyre fénylőbb és fénylőbb lesz bennünk, mi pedig ráébredünk, hogy ki is vagyunk valójában.
Ez a fény vagyunk. A fény visszatér saját magáért: minden egyes apró zavarért, szenvedésért, ami valaha is ért minket. A fény magába olvaszt mindent, amitől az ego kétségbeesetten próbált megszabadulni.

Minden emberi lény igaz szíve szerelmes saját lényébe, létezésébe.
Ezért van, hogy valójában egyetlen részünket sem vethetjük el saját magunktól.
Nem azért nem tudunk megszabadulni problémának, hibának tekintett részünktől, mert csődtömegek vagyunk, hanem mert tudatosak vagyunk és egész lényünkért jöttünk ide ebbe az életbe". /Adyashanti/


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 09 p, 03:42

"Nézz nagyon mélyen önmagadba, s lásd az „Én”-séged érzetét – önmagad érzését. Ez az „Én” van összeköttetésben a csenddel. Te, lényegében, sohase vagy több önmagadnál, mikor csendes vagy. Meginvitálhatod a csendet az életedbe azáltal, hogy naponta többször, néhány tudatos lélegzetet veszel. Csak figyeld meg, ahogy a lélegzeted be és kiáramlik. A másik az, hogy belülről érzed a tested elevenségét" Tolle

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 10 szo, 10:38

QuiGonJinn írta ...

Létezik, hogy egy új faj lennénk?



Nem hiszem, hogy egy új faj lennénk.
A test kialakulása során volt ugyan egy biológiai evolúció, amely során új és új fajok jöttek létre, lehetővé téve egy olyan test létrejöttét, amelyben a tudat önmagára ébredhet..

Most azonban a tudat evolúciójáról van szó, ahol nem új fajok születnek, hanem a tudat fókusza változik meg, az elkülönültségről átvált az egységre.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 11 v, 06:31

Kedves Kriszti!......!!
...-Én és E.Tolle szerint,,..
,1/,,a tudatnak nincs evoluciója....
,2/ a tudatnak nincs fókusza..
,3/ a tudat nem változik..
.4/ a tudat nincs elkülönülve..
,5/ a tudat nem vált át egységre...
...üdv. M...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
timeless, 2012 márc 11 v, 09:27

QuiGonJinn írta ...

Létezik, hogy egy új faj lennénk?


"Ami most megjelenőben van, az nem valami új hitrendszer, új vallás, spirituális ideológia vagy mitológia. Nemcsak a mitológiák, hanem az ideológiák és a hitrendszerek végórái felé is tartunk. A változás mélyebbre hatol, mint elméd tartalma, mélyebbre, mint a gondolataid. Az új tudatosság középpontjában történetesen a gondolat transzcendálása (átlépése) áll, az újonnan megtalált képesség a gondolat fölé való emelkedésre, egy olyan dimenzió felismerése önmagadban, ami végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat. Azt követően már nem eredezteted identitásodat – annak tudatát, hogy te ki vagy – a gondolkodás szüntelen áramából, amit a régi tudatosságban élve önmagadnak hittél. Micsoda felszabadulás, hogy a „hang a fejemben” nem én vagyok! De akkor ki vagyok? Az, aki azt hallja. A gondolkodást megelőző tudat vagyok; a tér vagyok, amelyben a gondolat – vagy érzés, vagy érzékszervi érzékelés – megjelenik, illetve megtörténik."

Eckhart Tolle- Új Föld



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 13 k, 07:48

Milarepa írta ...

Kedves Kriszti!......!!
...-Én és E.Tolle szerint,,..
,1/,,a tudatnak nincs evoluciója....
,2/ a tudatnak nincs fókusza..
,3/ a tudat nem változik..
.4/ a tudat nincs elkülönülve..
,5/ a tudat nem vált át egységre...
...üdv. M...


Ezek természetesen igazak, de én a tudatnak az elme (anyag) álmából történő felébredésére utaltam, mint evolúciószerű folyamtra. Persze a szavak korlátozóak, tökéletlenek, csak ráutalni lehet velük az igazságra.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 14 sze, 07:40

"Az üresség első jele a szeretet. És egyben az első hívó szó is. A szeretet vezet el a mindenséghez, a létezés kreativitásához, az egész megszületéséhez. Olyan, mint egy édesanya. A világon mindent belőle, ebből a hatalmas, leírhatatlan szeretetből és szépségből jön létre. A szeretet a semmi-lét első kifejeződése. Éppen ezért ez az érzés legtöbbször ajtó, átjáró, amely a legmélyebb, legigazabb állapothoz vezet. Szerintem az emberek azért nem érzik ezt a szeretet, mert elveszítették a kapcsolatot saját magukkal, vagyis a szeretettel, a szeretet forrásával." /Adyashanti/

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 15 cs, 03:19

Kedves Kiszti!+.......!
..irod.." én a tudatnak az elme /anyag/ álmából történő felébredésére gondoltam"..
...1/-sajnos ennek a fránya tudatnak a "természetéhez" nem tartozik a felébredés..
...2/-ellenben neked kell, Kriszta 65-nek felébrednie az időből, ego, elme álmából
...való létezésből..és élni a Szellemben ,Tudatban....
...3/ -csakhogy ez egy " ijesztő és őrülten nehéz feladat"....
...4/-nincs saját tudatod,ahogy saját gondolatod sem....
..LÁSD:..-Elkészült forditások.:Gene W.Brockopp-E.Tolle- ról..Kezdőlap alján...
Üdv.Mila 51



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 16 p, 11:23

Milarepa írta ...

Kedves Kiszti!+.......!
..irod.." én a tudatnak az elme /anyag/ álmából történő felébredésére gondoltam"..
...1/-sajnos ennek a fránya tudatnak a "természetéhez" nem tartozik a felébredés..
...2/-ellenben neked kell, Kriszta 65-nek felébrednie az időből, ego, elme álmából
...való létezésből..és élni a Szellemben ,Tudatban....
...3/ -csakhogy ez egy " ijesztő és őrülten nehéz feladat"....
...4/-nincs saját tudatod,ahogy saját gondolatod sem....
..LÁSD:..-Elkészült forditások.:Gene W.Brockopp-E.Tolle- ról..Kezdőlap alján...
Üdv.Mila 51




Kedves Mila!

Ezek csak szavak, az elme próbálkozásai arra, hogy megfogják a megfoghatatlant!
Ezek a szavak, vagy az elme bármely próbálkozása sem vitt még senkit közelebb az igazsághoz.
Az elmének csak egy igazságát kell felismerned, azt, hogy igazán fontos dolgok felismerésére az nem képes és sohasem lesz képes rá!
Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 16 p, 06:30

Kedves Kriszta!.+......!
..írod...-" az igazán fontos dolgok felismerésére az elme nem képes.....stb....
---épp ellenkezőleg ,az ember elméje ,egoja az, ami felismeri a fontos dolgokat....
----az érték bipoláris../ pozitív --negatív/ -,az elmével ,egoval készít atombombát..
----de atomreaktort is..
----Nobel-díjasok elméje,egója nem lebecsülendő....
---- az emberiség spirituális tanitói elméje,egoja is rendkívüli érték..
----ha az ember / 7milliárd/ elméje ,egoja végleg megszűnne ,3-4 napon belül
----meghalna...
---üdv.:mila 51

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 márc 17 szo, 09:19

Milarepa írta ...

Kedves Kriszta!.+......!
..írod...-" az igazán fontos dolgok felismerésére az elme nem képes.....stb....
---épp ellenkezőleg ,az ember elméje ,egoja az, ami felismeri a fontos dolgokat....
----az érték bipoláris../ pozitív --negatív/ -,az elmével ,egoval készít atombombát..
----de atomreaktort is..
----Nobel-díjasok elméje,egója nem lebecsülendő....
---- az emberiség spirituális tanitói elméje,egoja is rendkívüli érték..
----ha az ember / 7milliárd/ elméje ,egoja végleg megszűnne ,3-4 napon belül
----meghalna...
---üdv.:mila 51


Kedves Milarepa,
elme és ego nem egy. Az ego a megfigyeletlen elme/elmetevékenység. Vizsgáld meg újra amit írtál


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 18 v, 09:06

"Na én most megmondom, hogy mi az elme" egojáték

Miért találjátok olyan fontosnak, hogy pontosan definiáljátok azt, hogy mi az elme?

A spirituális irodalmat tanulmányozva erről számtalan leírást találhatunk. Aztán szépen rendezhetjük őket különböző szempontok szerint (ezzel egyetértek, ezzel nem stb), összehasonlítgathatjuk őket, ütköztethetjük őket stb.

Közelebb visz e ez bennünket bármihez is? Megtalálhatjuk-e általa az igazságot?

Miért nem arra a kérdésre keresitek a választ, hogy "Ki vagyok én? Ki vagyok én az elmén túl?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 19 h, 07:25

Milarepa írta ...


--Genf mellett a CERN-ben, a nagy hadron ütköztetőben / LHC/, 2000 fizikus,..
..6000 milliárd svájci frank költséggel gőzerővel keresi a választ....
üdv :Mila 51



Ez az elme őrült kísérleteinek az egyike arra, hogy ott találja meg a választ, ahol soha nem fogja megtalálni.
A válasz az elmén túl található, ott pedig soha nem is kereste, mert szerkezeténél fogva képtelen rá.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 márc 19 h, 08:34

Vagy pedig: "ki vagyok én az éntörténetem nélkül"?
Az egó gondolatok és érzelmek összessége. Mi az, ami ezen túl van, mi "marad"? Mi van az álarc ("persona") mögött?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 19 h, 09:53

T.Valaki!+......!
...írod.".Az ego gondolatok és érzelmek összessége."--..ez igaz -,csak ebből még .
..nem derül ki konkrétan mi az ego....
..-Gondolatok közt különbségek vannak...
...1-Az elmém egyik gondolata lehet az E= m-szer c a négyzeten, a tudományhoz
...tartozik...
... 2-Az elmém egy másik gondolata: " Ki kell taposnom Budapestből havi 250 ezret
..hogy megéljek".--ez már az egómhoz tartozó gondolat...Ehhez társul még ...további kb.
--4000 db gondolat ,ezt erősítendő. Így kialakul az elmémben egy központ....
---Az egóhoz tartozó gondolatokon kívül az elméhez tartozik még kb 60 ezer gondolat...
üdv.Mila 51

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 márc 19 h, 10:13

Milarepa írta ...

T.Valaki!+......!
...írod." .Az ego gondolatok és érzelmek összessége."--..ez igaz -,csak ebből még .
..nem derül ki konkrétan mi az ego....
..-Gondolatok közt különbségek vannak...
...1-Az elmém egyik gondolata lehet az E= m-szer c a négyzeten, a tudományhoz
...tartozik...
... 2-Az elmém egy másik gondolata: " Ki kell taposnom Budapestből havi 250 ezret
..hogy megéljek".--ez már az egómhoz tartozó gondolat...Ehhez társul még ...további kb.
--4000 db gondolat ,ezt erősítendő. Így kialakul az elmémben egy központ....
---Az egóhoz tartozó gondolatokon kívül az elméhez tartozik még kb 60 ezer gondolat...
üdv.Mila 51

Azt írod: "elmém". "Kinek" az elméje, "kihez" tartozik?
Aki ezekben a gondolatokban elveszett és azért van itt, mert voltaképp önmagát keresi..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 19 h, 10:18

Milarepa írta ...

T.Show!
..Mi az OKA ,az általad álllított " képtelenségnek"?


Azok számára, akik a dolgok felszínén mozognak, az elme világában,ha csak az létezik számunkra és onnan eredeztetik az identitásunkat, azok számára valóban képtelenségnek tűnik az, amit írok.

Ha viszont valaki a középpont felé törekszik, eltávolodik a felszíntől, és az elmén túlról eredezteti az identitását, akkor az ő számára az tűnhet teljesen képtelenségnek, amiket te írsz itt, kedves Milarepa.

Csak nézőpont kérdése az egész!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 márc 19 h, 03:23

Shaw-al egyetértek. Sokan a különböző ezoterikus/spirituális fórumokon regényeket írnak az elméről,a tudatosságról..stb. Nem veszik észre, hogy csak az elméjük játszik velük. Nem kerülnek közelebb magukhoz, mert az elme védekezésképpen inkább elkezdi vizsgálni az elme és egyéb fogalmakat.
Az elme értetlenkedik és mindent meg akar érteni, de a tudatosság túl van az elmén. Hogyan érthetné meg bárki is?
Csak a tudatosság visz minket közelebb önmagunkhoz, de nem a tudatosság mint szó/fogalom. Nem a tudatosságról való gondolkodás és filozófia vezet minket közelebb önmagunkhoz, hanem azok a gyakorlatok amik le vannak írva Eckhart Tolle: Most hatalma gyakorlatban című könyvében.
Az elméről való gondolkodás;újabb spirituális könyvek olvasása;túl sok fórumozás csak egójátékok.
Az elme menekülése a tudatosság elől.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 19 h, 05:28

Hello.. .Shaw,Valaki András..!!+.....!
...pontosítsunk valamit itt- Egojátékok- címszó alatt lehet írni ,..--s lehetőleg saját
..tapasztalatot..ott virít a felirat :Tapasztalásaink ,Egojátékok,..vagy tévedek...
..Az elme, ego túlhaladása nem ide tartozik.,bár a dolgok összefüggenek....
..Shaw ..írod "túlról való eredés" --igen, ez létezik de ez nem az elméhez...
..és nem az egó játékához tartozik...
..Javaslom tedd meg a" túlról való eredés identitását". új blogba,.szeretném látni
.. ki merne oda írni- pláne saját tapasztalatot...
üdv.Mila51




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 19 h, 08:01

Milarepa írta ...

Hello.. .Shaw,Valaki András..!!+.....!
...pontosítsunk valamit itt- Egojátékok- címszó alatt lehet írni ,..--s lehetőleg saját
..tapasztalatot..ott virít a felirat :Tapasztalásaink ,Egojátékok,..vagy tévedek...
..Az elme, ego túlhaladása nem ide tartozik.,bár a dolgok összefüggenek....
..Shaw ..írod "túlról való eredés" --igen, ez létezik de ez nem az elméhez...
..és nem az egó játékához tartozik...
..Javaslom tedd meg a" túlról való eredés identitását". új blogba,.szeretném látni
.. ki merne oda írni- pláne saját tapasztalatot...
üdv.Mila51



Kedves Milarepa! A téma indításánal -többek között- a következőkkel indokoltam a téma aktualitását:

Ezt a témát azért hoztam létre, hogy ismerjük meg egyre mélyebben az egónkat és próbáljuk meg közösen feltárni azokat a "játékokat", amellyel visszahúzhat az alvás mély tudattalan állapotában bennünket.

Tehát ezt a témát az elmén való túllépésre törekvők, az önmagukban tudatos Jelenlétre ébredők követhetik nyomon és nem azok, akik az elméjüket szeretnék tökéletesíteni.

Az egojátékok ebben az értelemben az elmének azokat a kondicionált mintáit jelentik, amelyek hátráltatják ezt a felébredést. Ebben az értelemben nagyon is tapasztalati dologról van szó, mert ezek a kondicionált minták nagyon is aktívan működhetnek.

Az elme persze egy csodálatos eszköz, de csak akkor, ha a felébredt tudat (szellem) használja, és nem úgy, mint jelenleg, amikor önműködő robotként működve egy álomvilágot épít az alvó tudat köré.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 márc 20 k, 06:34

Shaw írta ...


Az elme persze egy csodálatos eszköz, de csak akkor, ha a felébredt tudat (szellem) használja, és nem úgy, mint jelenleg, amikor önműködő robotként működve egy álomvilágot épít az alvó tudat köré.


Igen, fontos, hogy a különböző trükköket észrevegyük.
Ehhez kapcsolódva a következőket tapasztalom, nem tudom, tapasztalta ezt már valaki: az elme "önmaga" fontosságát bizonygatja ("mire mennél nélkülem" mintha ezt mondaná). Lehet hülyén hangzik, de ez van néha nálam.

Néha meg mintha "ketten lennénk", ott van a jelenlét, a figyelő és a megfigyelt és hol egyikként azonosítom magam, hol a másikként. Nagyon sokféle "állapot", tapasztalás képes váltani egymást (felesleges is lenne itt leirkálnom), de ezek mögött kell felfedeznünk az "állandót", ami mindig jelen van.
Többször felébredhetünk (és röhögünk az egészen, miért dőltünk be), aztán "visszaalszunk" valamiért (ami nem kellemes), és aztán azt hisszük, hogy tartunk valahonnan valahova és fejlődünk. De az egész a tudat álma, képzelgése....

Itt jön az, hogy mennyire más olvasni és tapasztalni....

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 20 k, 01:37

Milarepa írta ...

Kedves Kriszta!.+......!
..írod...-" az igazán fontos dolgok felismerésére az elme nem képes.....stb....
---épp ellenkezőleg ,az ember elméje ,egoja az, ami felismeri a fontos dolgokat....
----az érték bipoláris../ pozitív --negatív/ -,az elmével ,egoval készít atombombát..
----de atomreaktort is..
----Nobel-díjasok elméje,egója nem lebecsülendő....
---- az emberiség spirituális tanitói elméje,egoja is rendkívüli érték..
----ha az ember / 7milliárd/ elméje ,egoja végleg megszűnne ,3-4 napon belül
----meghalna...
---üdv.:mila 51



Az elme működése kondicionált, legyen szó akár a Nobel-díjasok elméjéről!
Ők semmi igazán újat nem adtak hozzá a világhoz, csak a formavilág szintjén mozognak.
A kondicionált elme osztogatja magának a Nobel díjakat.
Ha megnézed a világ jelenlegi állapotát, akkor láthatod, hogy az emberiség elméje beteg, lassan már sajnos gyógythatatlanul.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 20 k, 01:42

Függetlenné válni az elmétől

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 21 sze, 07:00

T...Shaw!..
...Írod : " A válasz az elmén túl található, ott pedig soha nem kereste,mert szerkezeténél fogva képtelen rá."
---használod a" szerkezet" szót,....
---mire vonatkozik ez?..
--- minek a szerkezete?
---mire képtelen?
üdv: Mila51

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 21 sze, 09:06

Milarepa írta ...

T...Shaw!..
...Írod : " A válasz az elmén túl található, ott pedig soha nem kereste,mert szerkezeténél fogva képtelen rá."
---használod a" szerkezet" szót,....
---mire vonatkozik ez?..
--- minek a szerkezete?
---mire képtelen?
üdv: Mila51


T...Mila! Az elme szerkezetét a gondolatok alkotják. A gondolat pedig nem juthat túl saját magán, arra képtelen, hogy a gondolatokun túlit a maga valójában megismerje. Csak gondolati képet készíthet róla vagy véleményt alkothat róla. Egy kép, egy vélemény azonban nem maga a valóság, hanem annak a valamilyen fokú megközelítése.

Az elmén túli valóságról így nem gondolkodhatsz, csak átélheted azt!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 21 sze, 06:35

T..Shaw!
írod..-" ...gondolatokon túlit megismerni :-képtelenség "
---De az OKÁT, tudod -e adni , MIÉRT van így?.....
üdv.Mila51




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 22 cs, 07:52

Milarepa írta ...

T..Shaw!
írod..-" ...gondolatokon túlit megismerni :-képtelenség "
---De az OKÁT, tudod -e adni , MIÉRT van így?.....
üdv.Mila51





T. Mila!
Az elme már csak ilyen, mindennek tudni akarja az okát, mindent lineárisan szemlél, azt is amit nem lehet belegyömöszölni ebbe a látásmódba.

Az elme (és az elmével azonosult kereső) spirituális tudásvágya és élményigénye szinte kimeríthetetlen. Rengeteg ismeretet képes felhalmozni a spirituális tanításokról, mély spirituális élményeket él át és aztán elkezdi összehasonlítani azokat, elemzi, keresi az okát a dolgoknak, véleményeket alakít ki, véleményeket ütköztet.

Ezzel tulajdonképpen jól el is van, a legtöbb keresőnek ezzel ki is merül a spirituális igénye.
Ha megtalálta valaminek az okát vagy valamiről egy tetszetős véleményt alakított ki, akkor elégedett és úgy gondolja, hogy sokat fejlődött a spirirualitása.

A keresők egy kisebb része azonban nem elégszik meg ezzel, rájön, hogy mindez csak az elme játéka, ezzel a spirituális kirakós játékkal egy szemernyit sem került közelebb a valódi lényéhez (persze, ha valóban azt keresi).

Ekkor elkezdi megfigyelni az elméjének a működését és felhagy a spirituális tanítások felhalmozásával és az okok, valamint a magasztos spirituális élmények keresésével. A peremtől ((az elme működése) a lénye középpontja felé fordul (megjelenik a tanúskodó jelenlét).

Ekkortól tudja az elméjét a rendeltetésének megfelelően használni. Rájön, hogy a spirituális tanítások csak annyit érnek, amennyinek az igazságát saját maga is felismeri a saját életében. Ez a felismerés pedig nem az elme analitikus működése révén jön létre, hanem a középpont (belső csend) által inspirált felismerésekből. Ezek a felismerések leginkább a látáshoz hasonlíthatóak (több spirituális tanítás ezért is nevezi az ilyen embereket látónak) és relevanciaszerüen hatnak.

Ekkor hagyja maga mögött magát a keresőt is, annak minden felhalmozott tudásával és minden magasztos spirituális élményével együtt!!

Így a rinpocse tökéletes tanítást adott a pénzért spirituális élményekre vágyóknak és rámutatott elméjük természetére.!

Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 22 cs, 12:09

T...Shaw!+...!
...írod:-/márc 19.-10.18/--"teljes képtelenség, amit írsz/
..-Melyik mondatom az,-amelyik nem illeszkedik a TE tapasztalatodhoz?
..üdv.Mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 22 cs, 07:59

Milarepa írta ...

T...Shaw!+...!
...írod:-/márc 19.-10.18/--"teljes képtelenség, amit írsz/
..-Melyik mondatom az,-amelyik nem illeszkedik a TE tapasztalatodhoz?
..üdv.Mila


T.Mila!
A szövegkörnyezetével együtt így hangzott, amit írtam:

"Azok számára, akik a dolgok felszínén mozognak, az elme világában,ha csak az létezik számunkra és onnan eredeztetik az identitásunkat, azok számára valóban képtelenségnek tűnik az, amit írok.

Ha viszont valaki a középpont felé törekszik, eltávolodik a felszíntől, és az elmén túlról eredezteti az identitását, akkor az ő számára az tűnhet teljesen képtelenségnek, amiket te írsz itt"


Nem tünik képtelenségnek, csak tünhet annak, de mégsem az, mert aki a középpont felé fordult, ő is átment ezen a fázison, amikor még a perem nyüzsgése, az elme forgataga nyűgözte le.

Mindenki a peremről fordul a központ felé.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 23 p, 08:38

T...Shaw !
..írod: " Mindenki a peremről fordul a központ felé ."
..1/ -Mit értesz perem alatt?
..2/-Mit értesz központ alatt?
...Szemléltetheted esetleg metafórával..
..üdv. mila 51..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 24 szo, 12:50

Shaw írta ...


Ekkor hagyja maga mögött magát a keresőt is, annak minden felhalmozott tudásával és minden magasztos spirituális élményével együtt!!



Nekem is az a tapasztalatom, hogy erre nem képes a keresők legtöbbje.

Ők találni akarnak és nem maguk mögött hagyni dolgokat.

Na jó, maguk mögött hagyhatnak ezt-azt, de csak akkor, ha szebb, jobb spirituális élményeket kapnak érte cserébe.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 25 v, 03:21

Milarepa írta ...

T...Shaw !
..írod: " Mindenki a peremről fordul a központ felé ."
..1/ -Mit értesz perem alatt?
..2/-Mit értesz központ alatt?
...Szemléltetheted esetleg metafórával..
..üdv. mila 51..


A perem a tudatnak a jelenlegi állapotát jelenti, amelybe ma az emberek túlnyomó többsége él. Ez az elmével azonosult tudatállapot, az alvó tudat, amely álmodja életed történetét. Ez a gondolatokkal, az érzésekkel és a vágyakkal való tökéletes azonosulás állapota, amikor életed célját teljes mértékben a formák világában keresed, legyenek azok durva anyagi formák (az érzékszerveiddel érzékelt világ) vagy finomanyagi formák (túlvilág). Az életed motorja a peremen a valamivé válás és az állandó irányítani akarás. Ebben az értelemben a spirituális fejlődés is a peremhez tartozik

A központ az elmén túl van, a felébredt tudat, a belső csend világa. Ez nem a különféle meditációs (ami tulajdonképpen ebben az esetben koncentrációs) technikákkal kikényszerített belső csendet jelent, hanem az élő, eleven üresség állapotát. Itt megszűnik minden erőfeszítés, minden vágy és akarás, feladod az irányításra való törekvésed utolsó gyökerét is. Ez a tökéletes elengedés és megadás állapota, önmagad megadása a jelen pillanatnak, a Mostnak, vagyis az Önvalónak.

Osho szerint „abban a pillanatban, amikor rátalálsz a középpontodra, távol kerülsz az addigi önmagadtól (az elme által kreált képtől), távol kerülsz a peremtől. A külső világ csak a peremet érintheti meg, valódi Önmagad sohasem”



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 26 h, 06:42

T....Shaw.!+........!
....írod:..-" Rinpocse ......rámutatott elméjük természetére! "
....-Szerintem súlyos tévedésben vagy ,NEM az
....ELME természetére mutatott rá...
...üdv.:Mila 51

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 27 k, 07:55

Milarepa írta ...

T....Shaw.!+........!
....írod:..-" Rinpocse ......rámutatott elméjük természetére! "
....-Szerintem súlyos tévedésben vagy ,NEM az
....ELME természetére mutatott rá...
...üdv.:Mila 51


Kedves Mila! Kiváncsivá tettél, hogy mire mutatott rá a tanításával a rinpocse, ha nem az elme természetére? Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 27 k, 11:26

Kedves Mila!

Shaw is ugyanezt mondta.
A rinpócse elmenélküliségi állapotára a hallgatóság elméje csakis így reagálhatott. Ez az elme természete.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 27 k, 04:27

„A szabadság, a megvilágosodás arról szól, hogy teljesen alárendelődünk a pillanatnak. Ilyen egyszerű. A megvilágosodás nem más, mint a jelennel, a meglévő dolgokkal szembeni ellenállás tökéletes hiánya. Ennyi az egész. Hiszen mi is adna több szabadságot az erőfeszítés megszűnésénél? Ahhoz azonban, hogy képesek legyünk feladni a küzdelmet meg kell válnunk az énképünktől, nézeteinktől, az elméleteinktől. A spirituális beállítottságú emberek általában készek feladni önazonosságukat és szerepeiket, elméleteikhez és világnézetükhöz viszont annál jobban ragaszkodnak. Pedig a fénybe nem viheted magaddal ezeket sem, mert ott nincsenek nézőpontok, nincsenek tervek. Nincsenek elvárások se a világgal, se magaddal, se másokkal szemben. Amikor a tudat kiszabadítja magát az énről, az életről, vagy a többi emberről kialakított elképzeléseiből, ha felad minden elvárást, akkor csak az Igazság marad.” /Adyashanti/

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 29 cs, 05:22

Kedves Kriszta!......!
...-írod:-" A Rinpocse elmenélküli állapotára a hallgatóság csak igy reagálhatott."...
,,,,Ez nem így van! Itt egész másról van szó!....
,,,1/ A közönség /300 fő, egy kalap alá véve /-,nem ismerte fel a Rinpocse elme-
...nélküli állapotát...
...2/ A közönség azt várta, hogy a Rinpocse 300 mondatot közöl az Űrességről,
..Tudatról, Csendről stb.-az ,hogy csendben marad ,az számára impertinencia.
...3/A dühös, csalódott reagálás azért következett be, mert nem hangzott el
... másfél órában, a témához tartozó kb.300 db. gondolat.
..4/ Ennek a hallgatóságnak nem volt "saját" tapasztalata, a "saját" elmenélküliségéről.
..5/ Következéskép: saját tapasztalat híjján,nem ismerhette fel a Rinpocsénél az
elmenélküliséget. Így az nem is jelenthetett értéket számára.
....üdv. Mila 51
...

,,,

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 31 szo, 11:13

Milarepa írta ...

Kedves Kriszta!......!
...-írod:-" A Rinpocse elmenélküli állapotára a hallgatóság csak igy reagálhatott."...
,,,,Ez nem így van! Itt egész másról van szó!....
,,,1/ A közönség /300 fő, egy kalap alá véve /-,nem ismerte fel a Rinpocse elme-
...nélküli állapotát...
...2/ A közönség azt várta, hogy a Rinpocse 300 mondatot közöl az Űrességről,
..Tudatról, Csendről stb.-az ,hogy csendben marad ,az számára impertinencia.
...3/A dühös, csalódott reagálás azért következett be, mert nem hangzott el
... másfél órában, a témához tartozó kb.300 db. gondolat.
..4/ Ennek a hallgatóságnak nem volt "saját" tapasztalata, a "saját" elmenélküliségéről.
..5/ Következéskép: saját tapasztalat híjján,nem ismerhette fel a Rinpocsénél az
elmenélküliséget. Így az nem is jelenthetett értéket számára.
....üdv. Mila 51
...

,,,


Kedves Mila!

Amiket leírtál, azok pontosan az elmének azok a reakciói, amelyekkel egy elmenélküli állapotra reagál. üdv: Kriszti


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 31 szo, 03:18

..Kedves Kriszta!...
...Szavaidból kiderül , még mindig nem érted!. Ebben a történetben az elmék nem
a Rinpocse elmenélküli állapotára reagáltak.
...Tegyük fel ,hogy a Rinpocsét /világjáró/ meghívják előadásra: /továbbképzés/..
..1/-A közönség egy valódi, "főállású" bhuddista szerzetesekből áll , /300 fő,egy kalap alatt/. 20 eu/ fő, 6000 eu kifizetve.
..2/-A hallgatóság várja , a Rinpocse gondolatait /300 db/, a Csendről ,Igazságról,
Tudatról, Megvilágosodásról stb..
..3/ A Rinpocse a kezdetnél úgy dönt ,hogy nem beszél. Bhudda -tartásban marad
másfél órán át. A végén meghajol és távozik.
..4/-A szerzetesek itt ,nem dühősködnek, nem háborognak, nem reklamálnak ellentétben a másik közönséggel.
................. .............................. .............................. .............................. ..................
...-MIÉRT nem?- Mi az OKA ,a beletörődésnek?-Miért felel meg számukra ez a változat is?
...üdv.Mila 51


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 márc 31 szo, 04:03

Milarepa írta ...

..Kedves Kriszta!...
...Szavaidból kiderül , még mindig nem érted!. Ebben a történetben az elmék nem
a Rinpocse elmenélküli állapotára reagáltak.
...Tegyük fel ,hogy a Rinpocsét /világjáró/ meghívják előadásra: /továbbképzés/..
..1/-A közönség egy valódi, "főállású" bhuddista szerzetesekből áll , /300 fő,egy kalap alatt/. 20 eu/ fő, 6000 eu kifizetve.
..2/-A hallgatóság várja , a Rinpocse gondolatait /300 db/, a Csendről ,Igazságról,
Tudatról, Megvilágosodásról stb..
..3/ A Rinpocse a kezdetnél úgy dönt ,hogy nem beszél. Bhudda -tartásban marad
másfél órán át. A végén meghajol és távozik.
..4/-A szerzetesek itt ,nem dühősködnek, nem háborognak, nem reklamálnak ellentétben a másik közönséggel.
................. .............................. .............................. .............................. ..................
...-MIÉRT nem?- Mi az OKA ,a beletörődésnek?-Miért felel meg számukra ez a változat is?
...üdv.Mila 51



Kedves Mila!

Teljesen lényegtelen dolog, hogy értem vagy nem értem, ezen semmi nem múlik. Ha akarod, akkor legyen neked igazad, én nem ragaszkodom a véleményeimhez.
Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 márc 31 szo, 04:58

....Kedves Kriszti !
...Bocsánat ,bocsánat. - Csak játék játék volt...-Táncolt az /üresség/...
...üdv. M


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 márc 31 szo, 08:00

Ha a Jelenlétben, az teljes belső csendben olvas valaki egy olyen könyvet, amely a Jelenlétben íródott, akkor a szavakról a hangsúly áttevődik a mögöttes erőtérre.

Persze mindegyik könyv mögött ugyanaz az erőtér található, azonban megfigyeltem, hogy az egyes tanítók személyiségének a maradványai mintegy lámpaernyőként átszinezi azt (erről Tolle is írt).

Így például nálam mintegy más és más "színű fényt kap" a Jelenlét, amikor pl Tolle, Maharsi, Osho vagy Adyashanti könyveit olvasom.

Ebben a fényben és a belső csendben személyes felismerések születnek.

Ezért szoktam Tolle mellett más felébredt tanítók könyveit is olvasni, függetlenül attól, hogy éppen melyik könyvük akad a kezembe.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 01 v, 09:51

„Én csak az egókat bántom” egojáték

Az elme működése nagyon bonyolult és nagyon kifinomult lehet, ami nagyon könnyen megtévesztheti a jó szándékú keresőket és a már „találókat” is.

„Én keményen odaszólok. Szeretetből. Sosem rossz indulatból vagy bántásból. Én csak az egókat bántom. Téged nem is tudnálak bántatni. Te, mint tudatosság sebezhetetlen vagy”.

Ezek a gondolatok egy nagyon kifinomult egojáték részei (és ezzel senkit sem akarok bántani – kanyarodhatna vissza önmagához és válna az is egojátékká, amit itt írok).

Nos, az igazságot nem lehet keményen az ember arcába vágni, csupa szeretetből, mert sokszor éppen ellentétes reakció keletkezik, és nem az az ébresztőhatás, ami a cél lett volna (ha a kemény igazság célhoz juttatna, akkor ma már nem lenne kihez szólni, mert már mindenki rég ráébredt volna igaz valójára).

Ezért egyik felébredt sem mondja el a teljes igazságot, hanem mindig ahhoz a tudatállapothoz igazodik, amelyben az emberiség éppen tartózkodik. Abból indul ki, amit talál. Több felébredt még arra is képes volt, hogy csatlakozott az alvó emberiség aktuális álmához, és onnan kiindulva vezette ki az embereket az álomvilágból és ébresztette fel őket a Jelenlét tudatosságára.

Ha rögtön a teljes igazsággal kezdte volna, és keményen odaszólt volna, jól pofán csapta volna az egót, akkor az egó olyan, hogy visszaüt és megsemmisiti azt a formát, amely nem illik bele az álomvilágába (ez a történelem során számtalanszor meg is történt).

Tolle sem mondja el a teljes igazságot, csak annyit, amennyiről úgy tudja, hogy még ébresztően hat és nem vált ki radikális reakciót (Osho egy kicsit radikálisabb volt, meg is mérgezték). Persze Tolle ezt nem azért teszi, mert félti a forma épségét, hanem azért mert így tudja legjobban szolgálni azt a célt, hogy minél többen ébredjenek rá életük céljára.

Tolle a széles körben ébredezőkhöz, Adyashanti a már éberebb tudatállapotban lévőkhöz. Maharsi és még inkább Maharaj pedig a már csak alig szendergőkhöz szól. Ők is tudják, hogy Te, mint tudatosság sebezhetetlen vagy, de azt is tudják, hogy milyen jellegű ébresztőimpulzusra van szükséged ahhoz, hogy erre magadtól is rájöjj.

Mindenki megtalálja a saját tudatállapotának megfelelő tanításokat!

Ha a tanítvány megérik, akkor a Mester is megjelenik, ami legtöbbször egy könyv formájában realizálódik. Ezért nem érdemes senki kezéből semmilyen könyvet kiverni, azzal az indokkal, hogy amit én találtam az jobb.

Ezért ha még alszik valaki, vagy már csak szendereg, jó ha nem csapkod maga körül, mert még megsérthet valakit és nemhogy felébresztené azt, hanem még mélyebb álomvilágba lökheti vissza.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 03 k, 07:47

Shaw írta ...


Ha a tanítvány megérik, akkor a Mester is megjelenik, ami legtöbbször egy könyv formájában realizálódik. Ezért nem érdemes senki kezéből semmilyen könyvet kiverni, azzal az indokkal, hogy amit én találtam az jobb.



Kedves Shaw!

Írnál erről egy kicsit részletesebben?

Üdv: Krisztina

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 ápr 03 k, 10:33

"A Mester nagyon tudott kritizálni, ha így gondolta, hogy helyénvaló a bírálat. Ugyanakkor dorgálásai miatt - általános csodálkozásra senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelől kérdezték, így válaszolt:- Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak." (Anthony de Mello - Abszurd egypercesek)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 ápr 03 k, 11:08

Összefüggések keresése, teóriák, elméletek sora, szavak és szavak, egyik se írhatja le vagy fedheti fel a Valóságot! Elveszünk, elvesztünk bennük. Ne a szavakat nézzük, és ne gyártsunk belőlük elméleteket, hanem arra figyeljünk, hogy honnan erednek..
Én azt a "tanácsot" kaptam, hogy csak "légy csendes", "légy jelen", ennyi.
Hagyj fel minden elképzeléssel, amit kialakítottál akár magadról, akár a valóságról vagy igazságról, bármi legyen is az..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 ápr 03 k, 03:59

valaki írta ...

Összefüggések keresése, teóriák, elméletek sora, szavak és szavak, egyik se írhatja le vagy fedheti fel a Valóságot! Elveszünk, elvesztünk bennük. Ne a szavakat nézzük, és ne gyártsunk belőlük elméleteket, hanem arra figyeljünk, hogy honnan erednek..
Én azt a "tanácsot" kaptam, hogy csak "légy csendes", "légy jelen", ennyi.
Hagyj fel minden elképzeléssel, amit kialakítottál akár magadról, akár a valóságról vagy igazságról, bármi legyen is az..


így van csak légy jelen. ennyi elegendő. semmi másra nincs szükség.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 03 k, 04:55

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Ha a tanítvány megérik, akkor a Mester is megjelenik, ami legtöbbször egy könyv formájában realizálódik. Ezért nem érdemes senki kezéből semmilyen könyvet kiverni, azzal az indokkal, hogy amit én találtam az jobb.



Kedves Shaw!

Írnál erről egy kicsit részletesebben?

Üdv: Krisztina


A könyv formájában megjelenő mesternek más és más a jelentése, ha az elme vagy a Jelenlét szemszögéből közelítünk hozzá.

Az elme szemszögéből nézve a könyvek a felhalmozott tudás tárházai. Innen nézve az lehet az ember érzése, hogy minél több spirituális témájú könyvet elolvasok, annál több tudást halmozok fel ebben a témában és annál gyorsabban fejlődhetek spirituálisan. Az egyre több tudás egyre közelebb visz a megvilágosodáshoz, így minél tájékozottabb vagyok, annál közelebb kerülök életem céljához. Így hatalmas tudásra tehet szert az ember, azonban ez nemhogy közelebb vinné, hanem egyre inkább eltávolítja őt az Igazságtól.

A Jelenlét szemszögéből nézve a Jelenlétben íródott könyvek a beléjük kódolt tudáson túl maguk is rendelkeznek egy erőtérrel. A Jelenlétet adják tovább, olvasójukat hozzásegítik, hogy ők is a Jelenlét állapotába kerüljenek és ott is maradjanak. Ebből a szempontból a tartalmuk csak másodlagos jelentőségű. Persze az is fontos, de ha csak az elme szemszögéből közelítünk hozzá, teljesen hatástalan, csak tudásként és nem Jelenlétként realizálódik. Ha nem tud valaki egy felébredt mesterrel személyesen találkozni, akkor az általa írt könyvek azok, amelyek továbbítják az ő Jelenlétét a keresők felé. Ezért a Jelenlétből, belső csendből olvasni ezeket a könyveket saját belső lényünkhöz, az Önvalóra való ráébredéshez visz közelebb bennünket.

Ha valaki felébred, azaz a tudat önmagára ébred benne, akkortól nincs szüksége többé a könyvekre (mint mesterekre), mert megtalálta saját mesterét. Azonban ez sem igaz így teljesen. Pl. Tolle felébredése után Krishnamurti és Maharsi könyvei segítségével tudta definiálni az új életállapotát.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 ápr 04 sze, 10:11

"- Ez az ember képtelenségeket mond - mondta egy látogató a Mester egyik beszéde után. Az egyik tanítvány erre így válaszolt:
- Te is képtelenségeket mondanál, ha a Kifejezhetetlenről próbálnál beszélni. Amikor a látogató magának a Mesternek is megmondta a véleményét, ezt a feleletet kapta tőle:
- Senki sem mentes attól, hogy butaságokat mondjon. Ám nagy baj, ha mindezt ünnepélyesen tesszük." (Anthony de Mello)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 05 cs, 10:50

Shaw írta ...


Tolle a széles körben ébredezőkhöz, Adyashanti a már éberebb tudatállapotban lévőkhöz. Maharsi és még inkább Maharaj pedig a már csak alig szendergőkhöz szól. Ők is tudják, hogy Te, mint tudatosság sebezhetetlen vagy, de azt is tudják, hogy milyen jellegű ébresztőimpulzusra van szükséged ahhoz, hogy erre magadtól is rájöjj.

Mindenki megtalálja a saját tudatállapotának megfelelő tanításokat!



Kedves Shaw!

Köszönöm az előző válaszod!
A fentieket ki tudnád fejteni bővebben?

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 06 p, 03:30

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Tolle a széles körben ébredezőkhöz, Adyashanti a már éberebb tudatállapotban lévőkhöz. Maharsi és még inkább Maharaj pedig a már csak alig szendergőkhöz szól. Ők is tudják, hogy Te, mint tudatosság sebezhetetlen vagy, de azt is tudják, hogy milyen jellegű ébresztőimpulzusra van szükséged ahhoz, hogy erre magadtól is rájöjj.

Mindenki megtalálja a saját tudatállapotának megfelelő tanításokat!



Kedves Shaw!

Köszönöm az előző válaszod!
A fentieket ki tudnád fejteni bővebben?

Üdv: Kriszti


Tolle tanításait szerintem mindenki ismeri, aki erre a fórumra látogat, így azokról nem szólnék.

Adyashanti azt ajánlja, hogy „képzeld el, hogy ismeretlen lények földjére tévedsz, ahol azt tapasztalod, hogy az idegenek mindegyikének megvan a maga személyes énképe és ennek megfelelően mindegyiknek valami egyedi történet fut a fejében. Te viszont látod, hogy a történetek egyike sem igaz. Kristálytiszta számodra, hogy akár foghatnánk az egészet –mindenestül, tokkal-vonóval- és nyugodtan kihajíthatnánk az ablakon, nem történne semmilyen bajuk. Hisz valójában nem a történetek élik az életet, hanem a tudatosság fénye. Az elme szerepei, történetei pedig csupán elferdítik, megtörik és elnyelik ezt a fényt. Valójában mi emberek is mindannyian ez a fény vagyunk, mégis a képzelgéseinknek hiszünk inkább. Tiszta őrület, ha jobban belegondolsz. Csupán azért nem vesszük észre, mert körülöttünk mindenki ugyanezt csinálja. A közmegegyezés elfogadtatja ezt az egoista őrületet. A fejedben futó történetek közül (legyen az akár a legmagasabb szintű spirituális élményekben gazdag) egyik sem azonos veled. Még inkább igaz, hogy igazi éned sokkal inkább a történetek és szerepek hiányával jellemezhető”.

Maharsi szerint „az Önvaló tudatossága a természetes állapotunk, míg a jelenlegi belegabalyodásunk a világba természetellenes állapot. Azt képzeljük, hogy fejlődnünk kell egy tökéletes állapot felé, pedig már most is abban vagyunk, csak külső dolgokkal elfedjük. Bármi, amit el kell érnünk, az nem a Valóság és nem is az igazság. Mi már most a Valóság, az igazság vagyunk. Tényleg nincs semmi, amit meg kellene kapnunk. A Valóság és az igazság itt és most van. A létezés saját természetünk, mit kellene hát meglelnünk? Ha ismerjük önmagunkat, akkor többé nem zavarnak a gondolatok és a vágyak. Azok nem valós állapotaink. A megszabadulás annak tudása, hogy sohasem születtél. Légy csendes és tudd: Isten vagyok. Csendesnek lenni annyit tesz, hogy nem gondolkodni. A csendesség a felismerés.

Maharaj (és persze Maharsi is) pedig így összegzi a valóság lényegét „Csak a tiszta Tudatosság létezik. Soha semmi nem létezett és soha semmi sem fog létezni rajta kívül.”



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 09 h, 09:04

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Tolle a széles körben ébredezőkhöz, Adyashanti a már éberebb tudatállapotban lévőkhöz. Maharsi és még inkább Maharaj pedig a már csak alig szendergőkhöz szól. Ők is tudják, hogy Te, mint tudatosság sebezhetetlen vagy, de azt is tudják, hogy milyen jellegű ébresztőimpulzusra van szükséged ahhoz, hogy erre magadtól is rájöjj.

Mindenki megtalálja a saját tudatállapotának megfelelő tanításokat!



Kedves Shaw!

Köszönöm az előző válaszod!
A fentieket ki tudnád fejteni bővebben?

Üdv: Kriszti


Tolle tanításait szerintem mindenki ismeri, aki erre a fórumra látogat, így azokról nem szólnék.

Adyashanti azt ajánlja, hogy „képzeld el, hogy ismeretlen lények földjére tévedsz, ahol azt tapasztalod, hogy az idegenek mindegyikének megvan a maga személyes énképe és ennek megfelelően mindegyiknek valami egyedi történet fut a fejében. Te viszont látod, hogy a történetek egyike sem igaz. Kristálytiszta számodra, hogy akár foghatnánk az egészet –mindenestül, tokkal-vonóval- és nyugodtan kihajíthatnánk az ablakon, nem történne semmilyen bajuk. Hisz valójában nem a történetek élik az életet, hanem a tudatosság fénye. Az elme szerepei, történetei pedig csupán elferdítik, megtörik és elnyelik ezt a fényt. Valójában mi emberek is mindannyian ez a fény vagyunk, mégis a képzelgéseinknek hiszünk inkább. Tiszta őrület, ha jobban belegondolsz. Csupán azért nem vesszük észre, mert körülöttünk mindenki ugyanezt csinálja. A közmegegyezés elfogadtatja ezt az egoista őrületet. A fejedben futó történetek közül (legyen az akár a legmagasabb szintű spirituális élményekben gazdag) egyik sem azonos veled. Még inkább igaz, hogy igazi éned sokkal inkább a történetek és szerepek hiányával jellemezhető”.

Maharsi szerint „az Önvaló tudatossága a természetes állapotunk, míg a jelenlegi belegabalyodásunk a világba természetellenes állapot. Azt képzeljük, hogy fejlődnünk kell egy tökéletes állapot felé, pedig már most is abban vagyunk, csak külső dolgokkal elfedjük. Bármi, amit el kell érnünk, az nem a Valóság és nem is az igazság. Mi már most a Valóság, az igazság vagyunk. Tényleg nincs semmi, amit meg kellene kapnunk. A Valóság és az igazság itt és most van. A létezés saját természetünk, mit kellene hát meglelnünk? Ha ismerjük önmagunkat, akkor többé nem zavarnak a gondolatok és a vágyak. Azok nem valós állapotaink. A megszabadulás annak tudása, hogy sohasem születtél. Légy csendes és tudd: Isten vagyok. Csendesnek lenni annyit tesz, hogy nem gondolkodni. A csendesség a felismerés.

Maharaj (és persze Maharsi is) pedig így összegzi a valóság lényegét „Csak a tiszta Tudatosság létezik. Soha semmi nem létezett és soha semmi sem fog létezni rajta kívül.”




Köszönöm! Tolle is erre utalt:

"Ezért történt, hogy Buddha mondott bizonyos dolgokat, ám más dolgok közlésétől elzárkózott. Mert fölismerte, hogy a szavakat milyen könnyen ragadja meg az elme, és teszi fogalmi jellegű tudássá. Ez tehát a tanítások szépsége. Egymástól kissé eltérő formában érkeznek, és néhány állítást megtalálsz azt egyik tanításban, ám a másikban nem".

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 11 sze, 10:10

Berill írta:

Klasszikus értelemben nem meditálok már. Nem keresek nap, mint nap időpontokat és helyeket, hogy egy jót meditáljak. Helyette az egész napomat igyekszem meditációvá varázsolni. Igyekszem hagyni a formámat burkoló egot felfesleni, hogy a tudatosság fénye megvilágosítsa az utamat.
Miért! Minden módszer, ami a megnyilvánulatlan megvalósítását célozza be, szó szerint, magában hordozza a sikertelenség zálogát is. Bármelyik módszert is választunk és eleinte vannak „sikerélményeink” is, lassan elvárásokat fogunk a módszerrel szemben támasztani. Ha ez így van, legalábbis ezt tapasztaltam, akkor azt fogjuk gondolni – már ez is valahol sántit -, hogy következő is sikerülni? fog. Ha pedig nem, akkor csalódottak leszünk. Ez az ego diszfunkcionális működése: jönnek az elvárások, vele együtt a sikerek és a csalódások. A legfontosabb ezeken kívül, hogy az embernek van egy szörnyű tulajdonsága, hogy istennek szokta magát képzelni: Jé van egy módszerem, amivel akármikor és bármikor eggyé válhatok a megnyilvánulatlannal. Pedig tudjuk, hogy mind ez egy kegyelmi aktus.

Mind ezek ellenére az a véleményem, hogy érdemes egy-két módszert elsajátítani és a segítségükkel eljutni a magasságokba és egyszer-kétszer megtapasztalni azt, amiről Jézus vagy éppen Tolle is beszél.

Tételezzük fel, hogy valaki mégis a klasszikus meditáció mesterévé válik és naponta akár többször is meditál, nem esik bele ezekbe a hibákba, szerintem akkor sem fogja helyettesíteni percről-percre mostban levést.

Általában a német mentalitás áll közelebb hozzám, mint pl. a keleti, ezért is –nem véletlenül – tetszenek a Tolle tanítása. Így voltam a meditációval is. Ha még nem törtél pálcát valamelyik meditációs módszer mellett, akkor merem ajánlani egy német orvos által kidolgozott módszert: autogén tréning.


Kedves Berill!

Ennél a témánál szólnék hozzá a fenti gondolataidhoz, mert ide illő.

Úgy látom némi fogalmi zavar lehet nálad a meditációról (de kinél nincs?). Az autogén tréning soha nem volt meditációs technika, hanem egy koncentrációs, relaxációs technika. A klasszikus értelemben vett keleti meditációs technikák is a legtöbb esetben koncentráción alapulnak, ezért nem csoda, hogy összekeverted őket.

Maharsi is ezért mondta, hogy

"Ne meditálj, hanem legyél"


Az igazi meditáció pedig mindig ezen alapul "legyél".

Ez a legyél az abszolút tudatosság, a Jelenlét átélését jelenti.

Te is ezt próbálod behozni a hétköznapjaidba, amikor az egész napodat igyekszel meditációvá varázsolni.

Ez azonban nagyon nehéz dió. Csak akkor tudsz a Mostban maradni, ha a Jelenlét már jelentős mértékben megerősödött benned. Ha nem, akkor csak kínlódsz, csúszkálsz egyik állapotból a másikba. Persze az itt a kérdés, hogy mi az, ami között ingázik az ember ilyenkor?

A Jelenlétben vagyok-e, vagy abban az állapotban, amit az elme, az ego Jelenlétnek gondol?

A meditáció (abban az értelemben, ahogy Maharsi beszél róla) azt a célt szolgálja, hogy megtapasztald az igazi Jelenlétet. Ezért tehet nagy szolgálatot a keresőnek.

Hogyan végezzük ezt a meditációt? Ezt Adyashanti írja le szemléletesen:

"Tökéletesen beleengeded magad a jelen pillanatba. Halld a hangokat, engedd be az illatokat, és próbáld megérezni a teret mind a szobán belül, mind a szobán kivül, hogy érzékelésed ne csak a bőrödre és a csontjaidra korlátozódjon.

Add meg magadnak az esélyt, hogy megnyilj a testedet körülvevő környezetedre, a maga sajátos hangjaival és érzeteivel együtt.

Észre fogod venni, ahogy elengeded magad, a hogok és az érzetek áthatolnak a bőrödön és minden ellenállás nélkül szinte végigfolynak rajtad. Érzed majd, ahogy megnyilsz és egyre finomabbá válsz.

Engedd bele magad ebbe a nyitottságba!

Tapasztalni fogod, hogy a képzeletbeli határ, ami elválasztja bensőded a külső világtól, egyre átlátszóbbá válik, sőt talán teljesen fel is oldódik. A külső zajok összeforrnak a belülről érkező gondolatokkal.

Testi érzeteid nem különböznek többé a belülről jövő gondolatoktól. Testi érzeteid nem különböznek többé az utcán elhaladó autók zajától vagy a madarak csicsergésétől.

Saját tested jelzései semmivel sem tartoznak jobban hozzád, mint azok, amelyek abból a szobából származnak, amelyben tartózkodsz.

Vedd észre, hogy amint magadénak nyilvánítasz egy tapasztalatot, máris kettéosztod a világot: így lesz belső és külső, enyém és tiéd, külvilági zaj és belső hang (gondolat).

Valójában, igazi természetét tekintve minden tapasztalás ugyanaz, érkezzen az kivülről vagy belülről. Nincs olyan, hogy enyém, vagy nem az enyém.

Ha hagyod, akkor a csend jelenléte úgy nyitja meg és járja át testedet, mint folyadék a szivacsot.

Szavak nélkül is érted és tudod, hogy mi van, hiszen közvetlenül érzékeled.

Ajándékozd meg magad azzal, hogy közben nem keresel semmilyen más tapasztalást.

Anélkül, hogy akár egyetlen gondolatod is irányulna felé, próbáld megérezni, hogy mi az benned, ami átéli mindezt. Ki az, aki tapasztal?

Rá fogsz jönni, hogy a semmi az, amely megéli ezt a pillanatot, de még maga ez a semmi is tapasztalás, a megismerés tárgya.

Van valami titokzatos, ami mindezt megtapasztalja, átéli, amit azonban lehetetlen megfogalmazni. Ha megpróbálsz beszélni róla, már ki is csúszott a kezeid közül. Sokkal közelibb közvetlenebb annál, minthogy szavakkal ki lehetne fejezni. Amint gondolatba foglalod, látnod kell, hogy kitér minden ilyen próbálkozás elől.

A gondolat soha nem érheti utol, mert ez a valami megelőzi a gondolatot.

Az élő, éber tudatot nem lehet megragadni, skatulyába zárni!

Ne megismerni akard, hanem inkább átélni, lenni!

Ahogy a tested megnyílik, a hangok átfolynak a belső csenden. Mi ez a csend? Azt nem lehet szavakba önteni. Ha elveszítenéd, figyelj csak a hangokra. Azok majd visszavezetnek a csendbe.

Ne gabalyodj bele a gondolataidba, mert elmegy melletted az élet!

Nyugodj, pihenj csak a szakadék szélén ebben a közvetlen tapasztalásban, amely olyan, mintha egyszerre léteznél és nem léteznél".

Na ez az a meditáció, amit Maharsi a "legyél" alatt ért.

Nem figyelemkoncentráció, hanem inkább a figyelem egyre éberebbé válása, amely egyre nyitottabbá és befogadóbbá válik. Nem kirekesztő, hanem befogadó.

Csakis ebben az állapotban élheted át a Jelenlétet. Ha pedig egyszer már így megtapasztaltad igaz valóját, csakis akkor erősödhet úgy meg benned, hogy életed minden pillanatában át tudd élni azt!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 12 cs, 07:44

"Mi a spirituális föleszmélés? A hit, hogy te lélek vagy? Nem, az gondolat. Az igazsághoz kicsit közelebb áll ugyan, mint az a gondolat, amelyik azt hiszi, hogy te az vagy, akit a születési anyakönyved jelez, de még mindig csupán gondolat. A spirituális föleszmélés: tisztán látni, hogy amit érzékelek, megtapasztalok, gondolok vagy érzek, az végső soron nem az, aki vagyok; hogy nem találhatom meg magamat a folyamatosan elenyésző dolgokban. Valószínűleg Buddha volt az első emberi lény, aki ezt tisztán meglátta, és így az anata (éntelenség) vált tanítása egyik központi elemévé. S amikor Jézus azt mondta, hogy „Tagadd meg önmagad!”, akkor ezen azt értette: negáld – tagadd meg, utasítsd el – (és ezáltal bontsd le) az én illúzióját. Ha én valóban az „én” – ego – lennék, akkor abszurd lenne azt „megtagadni”.
Ami hátramarad, az a tudat fénye, amelyben érzékelések, megtapasztalások, gondolatok és érzések jönnek és mennek. Ez a Lét, ez a mélyebb, valódi én. Ha ekként ismerem magamat, bármi történik is az életemben, annak többé már nincs abszolút jelentősége, csupán relatív fontossága van. Tisztelem azt, de az elveszti abszolút komolyságát, elveszti súlyosságát. Az egyetlen dolog, ami végső soron számít: tudom-e mindig érzékelni az életem hátterében lévő, esszenciális Létségemet, a vagyokot? Pontosabban fogalmazva: tudom-e érzékelni ebben a pillanatban azt a vagyokot, aki vagyok? Tudom-e esszenciális identitásomat tudatként érzékelni? Vagy elvesztem önmagamat abban, ami történik, elvesztem önmagamat az elmében, a világban?" /E. Tolle/

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Berill, 2012 ápr 12 cs, 08:37

Kedves Shaw!

Igyekszem őszintének lenni. Bevezetőként elmondanám, hogy nem vagyok vallásos, nem vagyok a Biblia híve, de viszont Tolle „nemcsak” az egyik lelkes olvasója vagyok.
Rövid leszek. Az az érzésem, hogy ezek a tanítók – Tolle és még akiket szoktunk idézgetni – egyenlőre csak a bibliai ószövetséget hozzák el nekünk a mai nyelven.

Pl.
-„Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
- Én veled leszek! – felelte az Úr. – És ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek...
- Ha kérdezik, hogy mi a neved, mit mondjak nékik?
- VAGYOK, AKI VAGYOK – ezt mondd nékik! A VAGYOK küldött engem tihozzátok” (II.Móz. 3:7-14).

Hol van az újszövetség?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 ápr 12 cs, 09:11

Shaw írta ...

Maharsi is ezért mondta, hogy

"Ne meditálj, hanem legyél"


Az igazi meditáció pedig mindig ezen alapul "legyél".
Ez a legyél az abszolút tudatosság, a Jelenlét átélését jelenti.
Ez azonban nagyon nehéz dió. Csak akkor tudsz a Mostban maradni, ha a Jelenlét már jelentős mértékben megerősödött benned. Ha nem, akkor csak kínlódsz, csúszkálsz egyik állapotból a másikba. Persze az itt a kérdés, hogy mi az, ami között ingázik az ember ilyenkor?

A Jelenlétben vagyok-e, vagy abban az állapotban, amit az elme, az ego Jelenlétnek gondol?

A meditáció (abban az értelemben, ahogy Maharsi beszél róla) azt a célt szolgálja, hogy megtapasztald az igazi Jelenlétet. Ezért tehet nagy szolgálatot a keresőnek.

Hogyan végezzük ezt a meditációt? Ezt Adyashanti írja le szemléletesen:

"Tökéletesen beleengeded magad a jelen pillanatba. Halld a hangokat, engedd be az illatokat, és próbáld megérezni a teret mind a szobán belül, mind a szobán kivül, hogy érzékelésed ne csak a bőrödre és a csontjaidra korlátozódjon.

Add meg magadnak az esélyt, hogy megnyilj a testedet körülvevő környezetedre, a maga sajátos hangjaival és érzeteivel együtt.

Észre fogod venni, ahogy elengeded magad, a hogok és az érzetek áthatolnak a bőrödön és minden ellenállás nélkül szinte végigfolynak rajtad. Érzed majd, ahogy megnyilsz és egyre finomabbá válsz.

Engedd bele magad ebbe a nyitottságba!

Tapasztalni fogod, hogy a képzeletbeli határ, ami elválasztja bensőded a külső világtól, egyre átlátszóbbá válik, sőt talán teljesen fel is oldódik. A külső zajok összeforrnak a belülről érkező gondolatokkal.

Testi érzeteid nem különböznek többé a belülről jövő gondolatoktól. Testi érzeteid nem különböznek többé az utcán elhaladó autók zajától vagy a madarak csicsergésétől.

Saját tested jelzései semmivel sem tartoznak jobban hozzád, mint azok, amelyek abból a szobából származnak, amelyben tartózkodsz.

Vedd észre, hogy amint magadénak nyilvánítasz egy tapasztalatot, máris kettéosztod a világot: így lesz belső és külső, enyém és tiéd, külvilági zaj és belső hang (gondolat).

Valójában, igazi természetét tekintve minden tapasztalás ugyanaz, érkezzen az kivülről vagy belülről. Nincs olyan, hogy enyém, vagy nem az enyém.

Ha hagyod, akkor a csend jelenléte úgy nyitja meg és járja át testedet, mint folyadék a szivacsot.

Szavak nélkül is érted és tudod, hogy mi van, hiszen közvetlenül érzékeled.

Ajándékozd meg magad azzal, hogy közben nem keresel semmilyen más tapasztalást.

Anélkül, hogy akár egyetlen gondolatod is irányulna felé, próbáld megérezni, hogy mi az benned, ami átéli mindezt. Ki az, aki tapasztal?

Rá fogsz jönni, hogy a semmi az, amely megéli ezt a pillanatot, de még maga ez a semmi is tapasztalás, a megismerés tárgya.

Van valami titokzatos, ami mindezt megtapasztalja, átéli, amit azonban lehetetlen megfogalmazni. Ha megpróbálsz beszélni róla, már ki is csúszott a kezeid közül. Sokkal közelibb közvetlenebb annál, minthogy szavakkal ki lehetne fejezni. Amint gondolatba foglalod, látnod kell, hogy kitér minden ilyen próbálkozás elől.

A gondolat soha nem érheti utol, mert ez a valami megelőzi a gondolatot.

Az élő, éber tudatot nem lehet megragadni, skatulyába zárni!

Ne megismerni akard, hanem inkább átélni, lenni!

Ahogy a tested megnyílik, a hangok átfolynak a belső csenden. Mi ez a csend? Azt nem lehet szavakba önteni. Ha elveszítenéd, figyelj csak a hangokra. Azok majd visszavezetnek a csendbe.

Ne gabalyodj bele a gondolataidba, mert elmegy melletted az élet!

Nyugodj, pihenj csak a szakadék szélén ebben a közvetlen tapasztalásban, amely olyan, mintha egyszerre léteznél és nem léteznél".

Na ez az a meditáció, amit Maharsi a "legyél" alatt ért.

Nem figyelemkoncentráció, hanem inkább a figyelem egyre éberebbé válása, amely egyre nyitottabbá és befogadóbbá válik. Nem kirekesztő, hanem befogadó.

Csakis ebben az állapotban élheted át a Jelenlétet. Ha pedig egyszer már így megtapasztaltad igaz valóját, csakis akkor erősödhet úgy meg benned, hogy életed minden pillanatában át tudd élni azt!


Köszönöm!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 12 cs, 09:55

Berill írta ...

Kedves Shaw!

Igyekszem őszintének lenni. Bevezetőként elmondanám, hogy nem vagyok vallásos, nem vagyok a Biblia híve, de viszont Tolle „nemcsak” az egyik lelkes olvasója vagyok.
Rövid leszek. Az az érzésem, hogy ezek a tanítók – Tolle és még akiket szoktunk idézgetni – egyenlőre csak a bibliai ószövetséget hozzák el nekünk a mai nyelven.

Hol van az újszövetség?



Kedves Berill!

Meglátásom szerint ezek a tanítók nem az ószövetséget hozzák el nekünk.

A bibliai ószövetséget úgy, ahogy van - tokkal vonóval - ki lehet dobni a kukába, mert már betöltötte a feladatát.

Mert mi is volt a feladata? Az, hogy a tudat evolúciója során kialakuló egónak korlátokat szabjon, hogy a sok kis „óvodás” idő előtt be ne törje saját és egymás fejét.

Az emberiség azonban többsége napjainkra felnőtté vált és felelőséget tud vállalni saját tetteiért (bár ez sokszor nem úgy néz ki, de ennek is megvan az oka), így nincs már szüksége egy szigorú „óvó bácsira”, az ószövetség istenére.

Ennek a felnőtté válásnak a kezdetén hozta el Jézus az emberiségnek (vagy legalábbis ennek a kulturkörnek) az újszövetséget, megmutatva benne azt, hogy lehet a tudat evolúciós fejlődésének a következő fokára lépni, hogy lehet túllépni az egon a Krisztus tudatba.

Jézus tanítását azonban a mai napig is nagyon kevesen értették meg. Ennek egyik oka az volt, hogy egyes hatalmi körök nem igaz akarták azt, hogy az emberiség felnőjön, mert hatalmi céljaikat sokkal jobban szolgálta az, ha megtartják az embereket „óvodás” állapotában.

Így ezek az erők teljes mértékben eltorzítva és saját céljaikhoz igazítva Jézus tanításait létrehozták a mai keresztény egyházakat és kiépítették azokat a módszereket, amelyekkel a mai napig kondicionálják és így függőségben tartják azokat az embereket, akik kereszténynek vallják magukat.

Persze voltak olyanok is, akik megértve Jézus tanításait és a Krisztus tudatnak az emberben történő felélesztésére törekedtek. Ilyenek voltak többek között az esszénusok, a kathárok, a manicheusok és a rózsakeresztesek stb. A történelemből azonban tudjuk, hogy az egyház milyen véres eszközökkel torolta meg ezeket a próbálkozásokat.

Napjainkban ezek a tanítók (pl. Tolle) újra ezt a tiszta forrást nyitották meg számunkra.

A felnőtt, szabad akarattal rendelkező emberekhez szólnak, csak más fogalmi terminust használnak, mivel egyrészt az egyházak a régit már hiteltelenné tették az évszázadok során, másrészt a közvetlen megértéshez kevésbé van már szükség a szimbólumra épülő nyelvezetre.

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Alex7319, 2012 ápr 12 cs, 02:01

Kedves Shaw!

Csak annyit szertnék hozzászólni a legutolsó írásodhoz, hogy teljesen igazad van.
Én olvastam a holtengeri tekercsket, amit egy magyar professzor fordított le arámi nyelvről!
Nem tudom te honnan veszed amit leírtál, de az igazságot írtad benne.
Mert a Vatikkánnak van a világon a legnagyobb aranykészlete, akkor ez nem ütközik jézus tanításaival?
Meg még sorolhatnék sok mindent, de kedves Shaw barátom tömören megfogalmazta az igazságot!
Örülök annak, hogy ilyen emberek írnak a fórumra, és kimerik mondani az igazat!
Remélem nem keresnek föl minket, az IP-címünk alapján, mert sajnos előfordulhat.

Üdv:Sanyi

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 12 cs, 02:43

Alex7319 írta ...

Kedves Shaw!

Csak annyit szertnék hozzászólni a legutolsó írásodhoz, hogy teljesen igazad van.
Én olvastam a holtengeri tekercsket, amit egy magyar professzor fordított le arámi nyelvről!
Nem tudom te honnan veszed amit leírtál, de az igazságot írtad benne.

Üdv:Sanyi


Kedves Sanyi!

Néhány forrás, ahol bővebben tájékozódhatsz erről a témáról:

Marcel Messing: Az Ébresztőhívás (2010 Március)

- LINK -

Maxwell Igan - Az Ébredés (The Awakening)

- LINK -

Pap Gábor - Mani püspök és hagyatéka a Manicheizmus, azaz az érdeknélküli szeretetvallás
- LINK -

A vízöntő ember a szellemlélekhez vezető úton - A Világ Szívének Hívása
- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Alex7319, 2012 ápr 12 cs, 06:56

Sziasztok!
Kedves Shaw!

Köszönöm a linkeket, nagyon tanulságosak, most már tudom mi a helyes irány!:)
Nem tudok mást mondani, csak annyit, hogy szívből köszönöm!

Üdv:Sanyi

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 13 p, 03:01

Gondolattest

A gondolat nemcsak anyag, hanem élőlény is.
Ahogy Tolle a fájdalomtestre egy élőlényként tekint, úgy van az embernek gondolatteste is, ami nagyon hasonlóan működik a fájdolomtesthez.

A hasonló gondolatok az ember aurájában összeadódnak, mintegy táplálják egymást és létrehozhatnak egy gondolatlényt, amely polaritásától függően lehet démoni vagy angyali.

Élete a hasonló gondolatok keletkezésétől függ, így arra kényszeríthetik az elmét, hogy neki megfelelő gondalatképeket hozzon létre, így kilakulhat egy kényszeres gondolkodás az embernél.

Az elmén való túllépés azért nem jó, mert megszűnik az "élele" utánpótlásuk és így egy idő után elpusztulnak.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 13 p, 10:32

Kedves Fórumtársak, testvéreim a jelenlétben!

Engedjétek meg, hogy néhány szóban bemutatkozzam.

Az, hogy ki is vagyok valójában még előttem is rejtély egyenlőre, és biztosra veszem, hogy ebben a kérdésben jó néhányan közületek többet tapasztaltak mint jómagam. Ezért nem is untatnék senkit formákhoz köthető haszontalan adatokkal.

Tolle-val először úgy 5 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba és azóta nem tudom "kiverni a fejemből". A most hatalmát sokszor elolvastam minden irányból, akárcsak az Új földet. Keresztény neveltetésemnek és hitemnek köszönhetően ezek a művek többször repültek a sarokba, de újra és újra mindig előkerültek, mindig újra és újra. Egy idő után kezdett átalakulni a statikus tudás, használható és elérhető, jelenlétre való képességé. Viszont a legnagyobb akadály a most eléréséhez nekem nem más mint az így megszerzett tudás.

Kicsit úgy tűnik, hogy a jelenlétem azon múlik, hogy ki ér "oda" hamarabb: a tudatom fénye, vagy elmém, aki rögtön megmondja, hogy mit olvasott és mit kéne az alapján csinálni. Pontosabban kellett volna, mert már "el is múlt a pillanat". és persze elmém megszólalásával már el is veszett a most, tehát kudarc. Viszont erre a mozzanatra oda lehet figyelni, és a figyelemmel újra lehetőség van megragadni a most-ot.

Szóval leginkább így billegek ide-oda, a jelenlét fényéből a mély tudattalanságba és ha szerencsém van, akkor vissza.

Ennyit talán érdemes volt elmondanom magamról.

Viszont ami még fontosabb, és igazából ezzel kellett volna kezdenem, az az, hogy ezt a fórumot hihetetlenül értékesnek tartom! Nincs rá szó, ha meg kellene fogalmaznom, hogy mennyi értéket képvisel számomra. Nem állítom, hogy minden bejegyzést visszamenőleg elolvastam (mivel néhány hónapja olvasgatom), de muszáj itt leírnom, hogy nagyon mély örömmel tölt el már az a tény is, hogy ilyen kristálytiszta tudattal rendelkező emberek veszik a fáradságot, hogy közvetítsék a jelenlét színtiszta intelligenciáját az itt felmerülő kérdésekre, válaszként. Neveket szándékosan nem említenék, minek etessük az egót.

Még egyszer, köszönet ezért




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 ápr 13 p, 11:58

Shaw kösz a linkeket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 14 szo, 08:47

Kedves Geri!

Jó uton jársz, amit az elbizonytalanodásod is mutat!

A kérésre, hogy ki vagyok én, az elme nem tud választ adni!

Ha nem ezen a szinten keresed a válaszokat, hanem a mély belső csendből fakadó látásban, akkor a saját és más elméjének a kondicionált válaszai soha sem fognak félrevezetni!

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 14 szo, 08:54

LajosE írta ...

[Shaw írta]
Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más.



Egyre inkább érdekel Adyashanti.
Akkor ő hogy gondolja a megvilágosodást?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 14 szo, 06:39

Milarepa írta ...

K....G!
Kiegészítés az előbbihez.
Részemről --közlök gondolatokat.
Neked csak-,egyetértek- ,vagy- nem értek egyet-,
feleletet kellene adnod.


Kedves Mila,

Rendben. Köszönöm a segítő készséged! Néha nem is könnyű eldönteni, hogy egyet értek valamivel, vagy sem. A kérdés inkább az, hogy ki ért egyet? Az elme mondja egy logikusan felépített gondolatmenetre, hogy "igen, ezzel egyet értek, mivel logikus és szimpatikus". De még mielőtt ezeket a szavakat végighallgatnám a fejemben, már érezni fogom, hogy tartalmazza-e a jelenlét súlytalanságát és a világ minden egységét, vagy sem. Vagyis, hogy a felvetett gondolatok a jelenlétből fakadnak-e, vagy elme szüleménye. Ezek alapján szeretnék majd dönteni.

Csak legyen annyi jelenlétem, hogy ott lehessek amikor ez a döntés megszületik...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 14 szo, 06:43

kriszti65 írta ...

Kedves Geri!

Jó uton jársz, amit az elbizonytalanodásod is mutat!

A kérésre, hogy ki vagyok én, az elme nem tud választ adni!

Ha nem ezen a szinten keresed a válaszokat, hanem a mély belső csendből fakadó látásban, akkor a saját és más elméjének a kondicionált válaszai soha sem fognak félrevezetni!

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

Köszönöm.

Igen, ha jelen vagyok akkor vagyok igazán. És amikor igazán vagyok, akkor figyelhetem meg azt aki van, vagyis azt aki figyel...

Üdv! G


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 14 szo, 06:57

Shaw írta ...

Berill írta ...

Kedves Shaw!

Igyekszem őszintének lenni. Bevezetőként elmondanám, hogy nem vagyok vallásos, nem vagyok a Biblia híve, de viszont Tolle „nemcsak” az egyik lelkes olvasója vagyok.
Rövid leszek. Az az érzésem, hogy ezek a tanítók – Tolle és még akiket szoktunk idézgetni – egyenlőre csak a bibliai ószövetséget hozzák el nekünk a mai nyelven.

Hol van az újszövetség?



Kedves Berill!

Meglátásom szerint ezek a tanítók nem az ószövetséget hozzák el nekünk.

A bibliai ószövetséget úgy, ahogy van - tokkal vonóval - ki lehet dobni a kukába, mert már betöltötte a feladatát.

Mert mi is volt a feladata? Az, hogy a tudat evolúciója során kialakuló egónak korlátokat szabjon, hogy a sok kis „óvodás” idő előtt be ne törje saját és egymás fejét.

Az emberiség azonban többsége napjainkra felnőtté vált és felelőséget tud vállalni saját tetteiért (bár ez sokszor nem úgy néz ki, de ennek is megvan az oka), így nincs már szüksége egy szigorú „óvó bácsira”, az ószövetség istenére.

Ennek a felnőtté válásnak a kezdetén hozta el Jézus az emberiségnek (vagy legalábbis ennek a kulturkörnek) az újszövetséget, megmutatva benne azt, hogy lehet a tudat evolúciós fejlődésének a következő fokára lépni, hogy lehet túllépni az egon a Krisztus tudatba.

Jézus tanítását azonban a mai napig is nagyon kevesen értették meg. Ennek egyik oka az volt, hogy egyes hatalmi körök nem igaz akarták azt, hogy az emberiség felnőjön, mert hatalmi céljaikat sokkal jobban szolgálta az, ha megtartják az embereket „óvodás” állapotában.

Így ezek az erők teljes mértékben eltorzítva és saját céljaikhoz igazítva Jézus tanításait létrehozták a mai keresztény egyházakat és kiépítették azokat a módszereket, amelyekkel a mai napig kondicionálják és így függőségben tartják azokat az embereket, akik kereszténynek vallják magukat.

Persze voltak olyanok is, akik megértve Jézus tanításait és a Krisztus tudatnak az emberben történő felélesztésére törekedtek. Ilyenek voltak többek között az esszénusok, a kathárok, a manicheusok és a rózsakeresztesek stb. A történelemből azonban tudjuk, hogy az egyház milyen véres eszközökkel torolta meg ezeket a próbálkozásokat.

Napjainkban ezek a tanítók (pl. Tolle) újra ezt a tiszta forrást nyitották meg számunkra.

A felnőtt, szabad akarattal rendelkező emberekhez szólnak, csak más fogalmi terminust használnak, mivel egyrészt az egyházak a régit már hiteltelenné tették az évszázadok során, másrészt a közvetlen megértéshez kevésbé van már szükség a szimbólumra épülő nyelvezetre.

Üdv: Shaw


Kedves Shaw!

Elképesztő, hogy milyen világosan írsz és érezhetően áramlik egyfajta igazság ezekből a sorokból! Ezt nagyon köszönöm. Teljesen egyetértek ezekkel a gondolatokkal, annak ellenére is, hogy gyerekkoromtól fogva Keresztény neveltetésben részesültem, és máig vallásosnak tartom magam.

Viszont volna egy kis apróság ezzel kapcsolatban. Katolikus egyházunk központi tanítása, Jézus Krisztus feltámadása. Ezt ugye mindenki tudja. Vagyis tényleges fizikai feltámadásról van itt szó, akárcsak Lázár esetében.

Tudnál ezzel, vagyis a feltámadással kapcsolatban is néhány sort írni? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol lehet a jelenlét, a most, a vanság, és a halálból való tényleges fizikai feltámadás között összefüggést találni.

Tudom, hogy összefüggések, párhuzamok, elméletek, gondolatok mind-mind elme tevékenység és tudom, hogy nem ez fogja megválaszolni ezt a kérdést, de azért talán érdemes lenne megpróbálni.

Át lehet élni a halálból való fizikai feltámadást? most? itt a jelenben? Vagy ez csak Jézusnak adatott meg, és ezért valóban Ő félig Isten és félig ember, ahogy Egyházunk tanítja?

Üdv!G


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 15 v, 10:50

Geri írta ...


Katolikus egyházunk központi tanítása, Jézus Krisztus feltámadása. Ezt ugye mindenki tudja. Vagyis tényleges fizikai feltámadásról van itt szó, akárcsak Lázár esetében.

Tudnál ezzel, vagyis a feltámadással kapcsolatban is néhány sort írni? Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hol lehet a jelenlét, a most, a vanság, és a halálból való tényleges fizikai feltámadás között összefüggést találni.

Tudom, hogy összefüggések, párhuzamok, elméletek, gondolatok mind-mind elme tevékenység és tudom, hogy nem ez fogja megválaszolni ezt a kérdést, de azért talán érdemes lenne megpróbálni.

Át lehet élni a halálból való fizikai feltámadást? most? itt a jelenben? Vagy ez csak Jézusnak adatott meg, és ezért valóban Ő félig Isten és félig ember, ahogy Egyházunk tanítja?

Üdv!G



Kedves Geri!

A 4. században az eredeti kereszténység számára komoly következményekkel járó dráma játszódott le. Konstantin császár (289-337) ideje óta hatalmas politikai játszma zajlott, hogy a kereszténység valódi, minden ember számára megtapasztalható belső megélését elválasszák a római állami-kereszténységtől, melyet elsősorban a hatalom eszközeként vetettek be.

Ebben a drámában fontos fejezet volt az egyház ún. „eredeti iratainak” a meghatározása, melyeket kezdetben „az új római tanúknak” neveztek, ám hamarosan már „Új testamentummá” váltak.

Így vált el egymástól a belső és a külső kereszténység.

A külső kereszténység, az egyház a 4. század végére stabil szervezetté fejlődött, és immár lehetséges volt egy szigorú, messzemenő hatásokkal járó szabályrendszer bevezetése:

Kánonban rögzítették, hogy mely könyvek szentek és melyek nem, és milyen
iratoknak kell egyszer s mindenkorra a Bibliához tartozniuk.

Egy püspököt neveztek ki az egyház élére.

Az egyházi tanokban meghatározták, hogy mit kell hinni. Ezt a tant a további
zsinatokon egyre jobban kidolgozták és részletesen megfogalmazták.

Ezek a kidolgozott és hatalmi célok által meghamísított hittételek legfontosabbika volt Jézus fizikai testben való feltámadása, és ez lett az egyházi tanítások legnagyobb hazugsága is.
A fizikai testben való feltámadásban való hit szolgáltatta ki az embereket leginkább az egyház hatalmi törekvéseinek.

A belső keresztények mindig tudták, hogy a Jézus által bejárt utat csakis szimbolikusan lehet értelmezi, így magát a feltámadását is. A feltámadás lényege szerintük az, hogy az örökkévalóság elve felébred az ember szívében és nem a fizikai testben való öröklét.

Meglátásom szerint napjainkra mind a belső, mind a külső kereszténységen túl kell lépnünk.

Tolle és sok más felébredt is rávilágított már arra a tényre, hogy minden forma múlandó, a formát (így az ember fizikai testét) belső természetéből fakadóan nem lehet örökkévalóvá tenni.
A belső kereszténységre sincs már igazából szükség (vagy csak keveseknek), mert az emberi tudat ébredési folyamata annyira előrehaladott, hogy közvetlenül, tehát a szimbolikus csomagolást mellőzve is megérti az egyszerű igazságot:

Te nem a forma, hanem a forma mögötti tudat vagy!

Így nyugodtan túlléphetünk minden szervezett valláson.





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 15 v, 10:55

Kedves Shaw!

Mindenek előtt nagyon köszönöm, hogy ilyen igényesen és összeszedetten kifejtetted ezeket.

Kétségtelen, hogy ha az egyház múltjára gondolok, akkor megfigyelhetem magamban, hogy átélek egyfajta keserűséget. De érdekes ugyanakkor, hogy azonnal megszületik egy felismerés -amely feloldja ezt a "keserűséget"- az pedig, az előző mondatból is kiolvasható két szó: "múlt" és "gondolok". Tehát az egyház múltja végső soron nem létezik. Hiszen semmi más nem létezik, mint a most, tehát én a vagyok, és az amit én megtapasztalok most. Így nem kell már foglalkoznom az egyház múltjával, hiszen ebből a múltból nekem most már semmi nem maradhat, mint külső információkból elme által felépített légvár. Ahogy az én és az "én történetem" nem létező hamisság, így igaz ez minden történelmi eseményre is, amelyet nem élek át.

Kérdés viszont, hogy segítheti-e a Katolikus egyház a jelenlétre ébredés folyamatát?

Amikor gyermek koromban rengeteget ministráltam, átéltem sokszor valamit, amire most azt mondanám, hogy a lét közelsége, Isten közelsége volt. Viszont ahogy egyre inkább felnőttem, minduntalan szembetaláltam magam kérdésekkel, amelyekre az egyház, a papok nem tudtak válaszokat adni. Illetve csak olyan válaszokat kaptam, amelyek definíciók voltak. Amit a leginkább nem értettem, hogy miként lehet az, hogy Jézus Krisztus feltámadt értünk, meghalt a bűneinkért, és velünk van mindig és mindenhol, akkor miért nem éljük minden percünket kitörő örömmel, boldogsággal, miért nem ragyog minden ember arca a templomban, és miért nincs felhőtlen és tiszta szeretet az emberek között akik a templomba járnak.

Valahogy mindig úgy éreztem, hogy kevés darab "kirakós" van a birtokomban, nem áll össze a kép, hiányoznak még darabok. Nem értettem, hogy miért nyűgöz le a természet, miért érdekelnek a keleti vallások, a gyönyörű Japán kertek, a keleti bölcsességek. Nem értettem, de vonzott. Ezt meg tudtam -és tudom most is- figyelni magamban. Aztán jött a "most hatalma" és kezdtem ráébredni...

Valahogy a hiányzó puzzle darabkák előkerültek a "most hatalmából" az "új föld"-ből. De ezek ekkor még nem voltak többnyire csak információk, amelyeken elcsodálkoztam és megértettem. Aztán kezdett változni a világ. Belülről kifelé. Csak figyeltem, és megpróbáltam jelen lenni. És ott voltam, ahol voltam. Igaz, csak néhány másodpercre, de ott voltam! Élmény volt. Erről hosszasan tudnék írni, de most mégsem ez a lényeg.

Aztán elmentem a templomba. Ugyan arra a misére amire eddig is. Ugyan abba a templomba, ugyan azon emberek közé. De most nem gondoltam semmire. Nem vártam el semmit, nem címkéztem semmit, nem álltam ellen semminek. Engedtem, hogy a levegő átjárja tüdőmet, engedtem hogy a belső tér összefolyjon a templom belső terével. Engedtem hogy az ablakon át beszűrődő fények szemembe világítsanak és teljesen áthaladjanak rajtam. Nem figyeltem a szavakra amit az atya mondott. Annak ellenére megértettem, hogy elmémmel nem fogtam fel azokat. Aztán megtörtént a csoda.... És most ott voltam. Először, életemben.

A tér mintha össze ment volna, vagy én nőttem volna meg. Bár akkor nem volt én. Akkor mindent értettem és mindent éreztem egyszerre. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen. Az idő lelassult, vagy az érzékelésem gyorsult fel, már nem tudnám megmondani. Minden élő volt, és én ott voltam. Akkor ráébredtem arra, hogy mit jelent az "élő kenyér", vagy hogy "Krisztus értem halt meg a keresztfán". Azért, hogy ez most - itt - megtörténjen.
Egyáltalán nem akartam kijönni onnan. Tudtam, hogy ami itt történik, az igaz. Ehhez semmilyen kétség nem férhet, bárki bármit is mond vagy tesz, most vagy máskor.

Azóta nem hiszek Istenben. Nem hiszek a feltámadásban, vagy az örök életben. Nem hiszek, hanem tudom hogy van. Most van. Úgy és annyira van, ahogyan én vagyok.

Véleményem szerint, és remélem, hogy most kellő jelenléttel rendelkezem ahhoz, hogy ez ne az én véleményem legyen: Nem szabad kijelentenünk, hogy Krisztus feltámadása csak képletes és jelzés értékű. Miért ne lehetne? Miért? Miért ne lehetne végső soron mindennek és mindenkinek igaza? Miért ne támadhatott volna fel Jézus ténylegesen a halálból, és miért ne lehetne vele együtt igaz Buddha tanítása is?

Tolle szerint a jelenben, a létben való elmélyülés mélysége végtelen. Miért ne lehetne ennek a végtelen mélységnek a vége a közvetlen "feltámadás", ahol a tudat megvilágosodása mellett a forma "megvilágosodása" is elérkezik?

Miért szűkítsem le a végtelent? Inkább megengedem, hogy legyen!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 16 h, 08:28

Kedves Gergely!

Válaszul Osho néhány gondolatát idézném:

„Az egész létezés szent.

Az egész létezés egyetlen templom.

Bárhol is vagy, ha elcsendesedsz, meditálsz, vagy egyszerűen csak ücsörögsz szerető szívvel, magad körül megteremted a tudatosság templomát (a tanúskodó jelenlétet).

Nem kell sehová elmenned, bármilyen külső Istent imádnod, mert a tudatosságod fölött nincs senki, akinek imádattal tartoznál”


Tehát ezt az élményt, amit a templomban átéltél, bárhol átélhetted volna. A hangsúly a befelé forduláson és a belső csend megteremtésén van

Nincs szükség különleges helyekre a tudatosság templomának a felépítéséhez és közvetítőre (papokra) közted és az isteniség (Önvaló) között!!

Buddha tanításai ugyanezt a gondolatot közvetítik.

Tolle is írt erről:

" Bárki vagy bármi, amire számítasz külsőleg az cserben fog hagyni előbb vagy utóbb. Az összes forma szertefoszlik, változik, meghal vagy elhagy téged. Sok ember kötődik hozzám a ’formához’ – Eckharthoz, de ez helytelen.
Ők összekeverik a formát a lényeggel. Mikor az emberek eljönnek egy beszélgetésre, egy intenzívre, vagy egy lelkigyakorlatra, nem azért jönnek, hogy velem legyenek, habár látszólag úgy tűnhet. Azért jönnek, hogy saját magukkal legyenek, vagy inkább mondhatnánk azt, hogy önmaguk legyenek még teljesebben.
Valami keresztül sugárzik Eckhart formáján és ez egy azzal ami te is valójában vagy. Békét, csendet, örömet vagy éppen intenzív életteliséget érezhetsz a spirituális tanító jelenlétében. Ezek mind az egyetlen forrásból erednek ami benned van, ami elválaszthatatlan attól aki a legmélyebb szinten vagy.
A tanár ezt nem tudja megadni neked. Ő csak láthatóvá teszi számodra azt, ami már eleve ott van benned."


A csoda, amit életnek nevezünk, nem ismer korlátokat. Csak az elme próbálja korlátok közé szorítani, azáltal, hogy megpróbálja fogalmi tudás tárgyává tenni.

Semmi sem elképzelhetetlen, a világegyetemben bármi megtörténhet.

A most látható világot az alvó tudat hozta létre, minden számunkra érzékelhető formájával együtt.

A felébredt tudat teljesen új, az isteniséget jobban kifejező formákat hoz létre, így az a meglátásom, hogy ha van is feltámadás a forma szintjén, az nem a régi test feltámadása, hanem egy új forma, új test megjelenése lehet.

Adyashanti szerint "az elme nem képes felfogni, hogy létezik egy mély igaz intelligencia, egy transzcendens intelligencia, amely nem mentális erőfeszítés és fogalmi megértés terméke. Nem tudja elképzelni, hogy lehetséges olyan bölcsesség, amely nem gondolatok, illetve elsajátított és felhalmozott tudás formájában ölt testet. Az igazi spirituális késztetés mindig az elme mögé nézésről szól!"

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 16 h, 11:24

kriszti65 írta ...

LajosE írta ...

[Shaw írta]
Adyashanti szerint "azt álmodod, hogy a spirituális tapasztalataid hatására egyre jobban és jobban leszel, és ettől úgy érzed, hogy tartasz valamerre. A megvilágosodás egészen más.



Egyre inkább érdekel Adyashanti.
Akkor ő hogy gondolja a megvilágosodást?


Kedves Kriszti!

A megvilágosodás Adyashanti szerint azonos a felébredéssel.

Szerinte „azok, akik régóta játsszák a spirituális kereső szerepét, mind tudják, hogy a spirituális tapasztalások (szóljanak azok az örömről, a szeretetről, a tudat végtelenbe tágulásáról, az istenivel való egyesülésről), mind mulandó természetűek.

Ha ragaszkodsz a spirituális tapasztalataidhoz, egészen biztos, hogy szenvedni fogsz, amikor azok elmúlnak. Egészen elképesztő, hogy ez a szenvedés a legtöbbször nem képes kizökkenteni bennünket az álmodozásainkból, hanem inkább arra serkent, hogy nyomába eredjünk az elveszett élménynek.

Az igazi megvilágosodás, a felébredés ellentmond mindenféle előzetes elképzelésnek.

A felébredés a leépítésről, valaminek a lerombolásáról szól.

Ezzel ellentétben az általános spirituális gyakorlat nagy része építkezésből áll. Növekszünk és növekszünk, ideákat, energiát, tudatosságot halmozunk fel magunkban. Az egész egyre csak nő és nő, és mi úgy érezzük, hogy többek, jobbak leszünk általa.

A felébredés, a megvilágosodás azonban a rombolásról szól. Egyszerűen arról, hogy minden, amiben eddig hittél, hamis.

Aminek tartod magad (legyen ez az énkép jó, rossz vagy közömbös), annak valójában semmi köze hozzád.

Minden, amit a többi emberről tartasz (jót, rosszat, közömböset), egyszerűen nem igaz.

Bármit is gondolj Istenről, egyszerűen tévedsz! Mivel Istent nem érheted el a gondolataid által, minden, amit róla gondolsz, csak olyasmit mondhat neked, ami tökéletesen helytelen és téves.

Minden, amit a világról gondolsz, tévhitek gyűjteménye.

Minden, amit a megvilágosodásról gondolsz, csak ahhoz vihet közelebb, ami nem az.

A felébredés tehát az eltávolításról, a megszüntetésről szól. Hogy mit távolít el?

Mindent. Ha csak egyetlen dolog, egyetlen nézőpont is marad utána, akkor biztosan nem az igazi megvilágosodás volt”.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 16 h, 01:05

Milarepa írta ...

Kedves Gergely!
Írod:" Véleményem szerint.....Miért "ne" lehetne végső soron mindennek és mindenkinek IGAZA ?"!!!
---SÚLYOS TÉVEDÉSBEN VAGY!!
--E Tolle szerint: -- CSAK "EGYETLEN " ABSZOLÚT /feltétlen/ IGAZSÁG létezik.

--MINDEN MÁS IGAZSÁG ABBÓL AZ EGYBŐL SUGÁRZIK KI!!!

-- Ez azt jeleti ,hogy 7milliárd embernek egy igazságot kell vallania.

-- Ha nincs összhangban bármely embernek az igazsága. ezzel az EGYETLEN

--abszolút IGAZsággal akkor az TÉVEDÉSBEN van.

--E.Tolle-nél az igazság NEM szavazás kérdése.

--Nála nincs SZUBJEKTIV igazság.

--Az abszolút az feltétlen ,azzal nem lehet alkudozni.

Amig ezt meg nem érted, addig nem tudsz tovább lépni.! Csak vagdalkózol.!

Az IGAZSÁG az kulcsfogalom, enélkül nem értheti SENKI E.Tollet.
mila..


Kedves Mila!

Nagyon köszönöm gondolataidat!

Valójában nem akarom Tolle-t érteni, ahogyan az igazságot sem. Ezek mind fogalmak (lásd: szubjektív, objektív, abszolút, kulcsfogalom, stb...), számok (lásd: 7 milliárd, egy, stb...), elméletek. A jelenlétben ezek értelmezhetetlenek, mondhatnám azt is, hogy nincs értelmezési tartományuk.

A megfigyelő és a megfigyelt nem választható el egymástól. Ezért igaz, hogy nincs egyetemes igazság, és mégis van.

Ha ezen most gondolkodni fogsz, akkor értelmezhetetlen lesz. Csak légy jelen.

Üdv! G


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 16 h, 02:13

K..G!
..Félreértettél.
Én nem tanítani akartam,
csak szórakoztatni.
Számomra mulatságot
jelent ,hogy mások ,hogy
értelmezik E.Tollet.
pl.idecsempésznek
dé monokat,angyalokat;
Miket fedeznek fel?
Lehet, hogy nekem (x) elkerülte a figyelmemet ,ő meg.észrevette...
Erre jó a fórum.
Egész életemben mindig ráértem ,/kellő Ft/ -így tudok foglalkozni bármivel.
Még a "semmivel " is.
Mila
Mila


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 16 h, 02:18

Kedves Shaw!

Teljesen egyet érzek(!) mindennel amit írsz! Remek gondolatokat közvetítesz, ezt mindig meg kell állapítanom, amikor bármit olvasok tőled itt a fórumon. Ezért még egyszer köszönet!

Írod:
Shaw írta ...


Nem kell sehová elmenned, bármilyen külső Istent imádnod, mert a tudatosságod fölött nincs senki, akinek imádattal tartoznál”

Tehát ezt az élményt, amit a templomban átéltél, bárhol átélhetted volna. A hangsúly a befelé forduláson és a belső csend megteremtésén van

Nincs szükség különleges helyekre a tudatosság templomának a felépítéséhez és közvetítőre (papokra) közted és az isteniség (Önvaló) között!!

Buddha tanításai ugyanezt a gondolatot közvetítik.



Igen, valóban ezt is igaznak érzem. De miért ne lehetne néhány olyan hely ahol az ember segítséget kaphat ahhoz, hogy a belső csendet megteremtse? Értem, hogy az egész keresztény körítés sok mindent hátráltathat vagy éppen gátol az Önvaló megtalálásában. De miért ne lehetne - akár a papok tudtán kívül - ez a környezet egyfajta segítség is? Ahogy feltételezhetően E.Tolle jelenlétében könnyebben kerülhet az egyén a jelenlét állapotába, miért ne lehetne ez így adott esetben egy templomban. Szerintem minden rajtunk múlik, a jelenlétünkön. Igazad van, hogy bárhol átélhettem volna ezt az élményt. A lehetőségem meg van rá. Akárcsak most is. Ez az, ami eleve adott, és létből fakad. De szerintem szép és okos dolog elfogadni a segítséget annak, aki még nem tud bárhol és bármikor teljesen jelen lenni.

Kérlek ne értsd félre, nem akarok én semmilyen vallás mellett kardoskodni, vagy érvelni. Amire fókuszálnék az az, hogy ha ténylegesen meg akarunk mindentől szabadulni, akkor miért vegyük vállunkra az ítélkezés terhét ezekkel a vallásokkal szemben. Hiszen a vallásokkal kapcsolatos nézeteinktől is meg kell szabadulnunk. Ezért is írtam, hogy nem látok semmi kivetni valót abban, hogy Jézus meghalt és feltámadt a halálból. Miért kellene ennek ellenállnom, és arra gondolnom, hogy ezt a hazugságot emberek találták ki.

Írod:

Shaw írta ...


A felébredt tudat teljesen új, az isteniséget jobban kifejező formákat hoz létre, így az a meglátásom, hogy ha van is feltámadás a forma szintjén, az nem a régi test feltámadása, hanem egy új forma, új test megjelenése lehet.



Hát ez az! Erről beszélek én is. Ha benned is megjelent ennek a lehetősége, akkor már ketten vagyunk! Ezért nem állíthatjuk azt, hogy ez biztosan nem történhetett meg.

Üdv! Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 16 h, 07:23

Milarepa írta ...

K..G!
..Félreértettél.
Én nem tanítani akartam,
csak szórakoztatni.
Számomra mulatságot
jelent ,hogy mások ,hogy
értelmezik E.Tollet.
pl.idecsempésznek
dé monokat,angyalokat;
Miket fedeznek fel?
Lehet, hogy nekem (x) elkerülte a figyelmemet ,ő meg.észrevette...
Erre jó a fórum.
Egész életemben mindig ráértem ,/kellő Ft/ -így tudok foglalkozni bármivel.
Még a "semmivel " is.
Mila
Mila



Kedves Mila!

Különleges álláspontot képviselsz, az már biztos. Érdekes megközelítés, hogy szórakozásként tekintesz eme fórumra. Eszembe jutott nekem is egy vicces gondolat ezzel kapcsolatban ("kellő Ft"). Jézus mondta a gazdag ifjúnak:

"Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. "

Azt már tudjuk, hogy értette hogy "kincsed lesz a mennyben" (tiszta tudat) és a "kövess engem" sem kérdés többé (jelenlét).

Már csak el kell adnod mindened.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 ápr 16 h, 11:57


Véleményem szerint, és remélem, hogy most kellő jelenléttel rendelkezem ahhoz, hogy ez ne az én véleményem legyen: Nem szabad kijelentenünk, hogy Krisztus feltámadása csak képletes és jelzés értékű. Miért ne lehetne? Miért? Miért ne lehetne végső soron mindennek és mindenkinek igaza? Miért ne támadhatott volna fel Jézus ténylegesen a halálból, és miért ne lehetne vele együtt igaz Buddha tanítása is?

Tolle szerint a jelenben, a létben való elmélyülés mélysége végtelen. Miért ne lehetne ennek a végtelen mélységnek a vége a közvetlen "feltámadás", ahol a tudat megvilágosodása mellett a forma "megvilágosodása" is elérkezik?

Miért szűkítsem le a végtelent? Inkább megengedem, hogy legyen!
Kedves Geri, engem elgondolkodtat, amit állítasz.
Istennek minden lehetséges.
Számomra nem létezik objektív igazság.
Számomra minden szubjektív.
Balsekart elolvastem a nem2-ön, már nem is érdekel a megvilágosodás. Oda jutottam, ahonnan elindultam: csak azt tudom biztosan, hogy semmit sem tudok. - És minden lehetséges. Ám igen jól esett a kertben a gondolatok nélküli tarack irtás ma délután.
Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 17 k, 08:05

K..Gergely!
Idézed:
"Ha tökéletes akarsz lenni, "
/Mila - ELTÉN-, Pázmányon-,RTF-en tökéletesítette magát, filozófia-teol.tan.

"eredj add el vagyonodat"
/Mila vagyona saját maga volt,-eladta magát a BM-nek 110 m FT-ért
Mila nem érte be ennyivel ,eladta magát az ENSZ-nek is külszolg.
UNTAC programhoz csatlakozva sok-sok tizezer dollárért.
egyszerre két fejős tehén párhuzamosan/

"és oszd ki a szegényeknek"
/Mila havonta kioszt X összeget -cserébe kap 24 órás szabadidőt
saját jóváhagyású napirenddel. Valamit valamiért.
Mila ezt a helyzetet hosszú évek óta ,örömmel elfogadja és intenzíven élvezi./

Mila már 18 évesen felismerte az idézetben rejlő igazságot,
és nem élete vége előtt.
Milának ez nem dicsekvése .hanem ÁLLAPOTA.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 17 k, 08:58

Milarepa írta ...

K..Gergely!
Idézed:
"Ha tökéletes akarsz lenni, "
/Mila - ELTÉN-, Pázmányon-,RTF-en tökéletesítette magát, filozófia-teol.tan.

"eredj add el vagyonodat"
/Mila vagyona saját maga volt,-eladta magát a BM-nek 110 m FT-ért
Mila nem érte be ennyivel ,eladta magát az ENSZ-nek is külszolg.
UNTAC programhoz csatlakozva sok-sok tizezer dollárért.
egyszerre két fejős tehén párhuzamosan/

"és oszd ki a szegényeknek"
/Mila havonta kioszt X összeget -cserébe kap 24 órás szabadidőt
saját jóváhagyású napirenddel. Valamit valamiért.
Mila ezt a helyzetet hosszú évek óta ,örömmel elfogadja és intenzíven élvezi./

Mila már 18 évesen felismerte az idézetben rejlő igazságot,
és nem élete vége előtt.
Milának ez nem dicsekvése .hanem ÁLLAPOTA.




Mila ügyes, de komolyan!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 17 k, 12:00

Shaw írta ...


Kedves Sanyi!

Néhány forrás, ahol bővebben tájékozódhatsz erről a témáról:

Marcel Messing: Az Ébresztőhívás (2010 Március)

- LINK -

Maxwell Igan - Az Ébredés (The Awakening)

- LINK -

Pap Gábor - Mani püspök és hagyatéka a Manicheizmus, azaz az érdeknélküli szeretetvallás
- LINK -

A vízöntő ember a szellemlélekhez vezető úton - A Világ Szívének Hívása
- LINK -

- LINK -

- LINK -

- LINK -

Üdv: Shaw




A következő film (Ébresztőfilm) szintén bele illik ebbe a felsorolásba:

Intro (A Mátrix) 1/16
- LINK -
A Globális Elit 2/16
- LINK -
Bilderberg-csoport 3/16
- LINK -
Globalizmus 4/16
- LINK -
Illuminátusok 5/16
- LINK -
Bohém Klub 6/16
- LINK -
Probléma, Reakció, Megoldás 7/16
- LINK -
A Két Torony 8/16
- LINK -
Háború a profitért 9/16
- LINK -
A gonosz terroristák 10/16
- LINK -
A mikrochip 11/16
- LINK -
Elme Kontroll 12/16
- LINK -
Tömeg-hipnózis 13/16
- LINK -
Agymosás 14/16
- LINK -
Ideje felébredni! 15/16
- LINK -
Az Új Világrend NEM legyőzhetetlen! 16/16
- LINK -



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Alex7319, 2012 ápr 17 k, 04:50

Sziasztok!

Köszönöm Kriszti!

Üdv:Sanyi

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 17 k, 05:56

Kriszti!

Köszönöm a linkeket!

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 18 sze, 08:30

A szeretetről

Isten után talán a szeretet az a szavunk, ami leginkább kiüresedett az elmúlt évezredek során.

Mert mi is a szeretet?

Ezt csakis olyasvalaki tudja leírni, aki saját tapasztalatbók ismeri azt.

Krishnamurti megmondja nekünk, hogy mitől mentes a szeretet:

„Csakis akkor szeretünk igazán, ha nincs bennünk birtoklási vágy, ha nem irigykedünk másokra, ha nem vagyunk kapzsik.

A szeretetről nem lehet gondolkodni, a szeretetet nem lehet fejleszteni, a szeretet nem lehet gyakorolni.

A szeretet gyakorlása az elme tárgykörébe tartozik, következésképpen valójában nem szeretet”


Tehát a szeretet az elme, az ego hatáskörén kívül található.

Minden, amit az egyházak, a szentek és más „szeretettől átítatott” emberek mondtak nekünk a szeretetről, mind a szeretet gyakorlására vonatkozik, így következésképpen fogalmuk sincs az igazi szeretet természetéről.

Adyashanti szerint:

„ a szeretet nem egy érzés, amely idővel kifullad, hanem a szeretet az Igazság egy rendkívül fontos aspektusa. Az egyik nem létezhet a másik nélkül: szeretet nélkül nincs Igazság, Igazság nélkül pedig nincs szeretet.

A szeretet túl van az érzelem hullámzásán, ez egy örökké nyitott állapot. Ha beszűkíted ezt a nyitottságot, akkor a szeretet meghal és meghal vele az igazság is.

A szeretet legmélyebb lényege nem hullámzik, nem változik folyton. Csak egyszerűen van és pont.

A szeretet nem más, mint egy, a létezőket összekötő, nagyon mély, szavak nélküli összetartozás. Az igaz szeretet az Egység szeretete.

E nélkül a szeretet nélkül az igazság csupán elvont fogalom, rideg absztrakció, amelynek nincs köze a valódi Igazsághoz.

Egyedül ez képes megváltoztatni az élethez, egymáshoz és a világhoz fűződő viszonyunkat.

Ez a szeretet örök és megfoghatatlan”


Tolle szintén utal erre a szeretetre, csak ő a Lét örömének nevezi ezt, hogy elkerülje a szeretet szóval asszociálódott üres tartalmakat.

A Jelenlét tehát soha nem mentes ettől a szeretettől, hanem azonos vele!

Ha valaki ezt nem érzi, amikor a Jelenlét állapotában van, akkor meg kell vizsgálnia, hogy az a tapasztalat, amit éppen átél, nem az elme egyik kivetítése-e csupán!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 18 sze, 09:52

Kedves Shaw!

Köszönöm a szeretetről írt soraid. Nagyon igazak.
Nekem személy szerint nagyon sokat segít, ha csak egyszerűen szeretettel vagyok a dolgok/emberek iránt. Tényleg működik az, ha csak a szereteten keresztül viszonyulok másokhoz, hogy az elme elhallgat és megjelenik egyfajta jelenlét. Amit viszont érdekesnek találok az az, hogy ha így kerülök a jelenlét állapotába akkor egy kicsit mintha más minőségű lenne a jelenlét, mintha más egyéb módon találnám meg. Szóval mintha más lenne a színe, vagy a tapintása. Persze csak képletesen. Mintha minden olyan puha, bársonyos, kedves lenne. Mit szólsz ehhez?




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 18 sze, 10:04

Kedves Mila!

Igen, ezzel sokszor találkozom én is magamban, mostanában. Szerintem sokat segíthet, ha nem állunk ezeknek az érzéseknek ellen. Ahogy írod is, "amikor észrevesszük..." akkor már félig meg is oldottuk a dolgot, mivel már elegendő jelenlétre utaló jel az is, hogy észrevesszük magunkat. Talán ilyenkor ha elmosolyodunk egy kicsit ezen a helyzeten és kellő alázattal elfogadjuk magunk olyannak amilyenek vagyunk, már egy picit meg is jelent a szeretet. Már csak ezt a megjelenő kis szeretetet kell egy kis jelenléttel megtáplálni és minden "birtoklás, kapzsiság, irígykedés" el is tűnik. Akkor aztán már értelmét veszti a bocsánatkérés, illetve sajnálkozás. Már jóval túlléptél ezeken. Szerinted?

Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 ápr 19 cs, 09:46

Shaw írta ...

A szeretetről

Isten után talán a szeretet az a szavunk, ami leginkább kiüresedett az elmúlt évezredek során.

Mert mi is a szeretet?

Ezt csakis olyasvalaki tudja leírni, aki saját tapasztalatbók ismeri azt.

Krishnamurti megmondja nekünk, hogy mitől mentes a szeretet:

„Csakis akkor szeretünk igazán, ha nincs bennünk birtoklási vágy, ha nem irigykedünk másokra, ha nem vagyunk kapzsik.

A szeretetről nem lehet gondolkodni, a szeretetet nem lehet fejleszteni, a szeretet nem lehet gyakorolni.

A szeretet gyakorlása az elme tárgykörébe tartozik, következésképpen valójában nem szeretet”


Tehát a szeretet az elme, az ego hatáskörén kívül található.

Minden, amit az egyházak, a szentek és más „szeretettől átítatott” emberek mondtak nekünk a szeretetről, mind a szeretet gyakorlására vonatkozik, így következésképpen fogalmuk sincs az igazi szeretet természetéről.

Adyashanti szerint:

„ a szeretet nem egy érzés, amely idővel kifullad, hanem a szeretet az Igazság egy rendkívül fontos aspektusa. Az egyik nem létezhet a másik nélkül: szeretet nélkül nincs Igazság, Igazság nélkül pedig nincs szeretet.

A szeretet túl van az érzelem hullámzásán, ez egy örökké nyitott állapot. Ha beszűkíted ezt a nyitottságot, akkor a szeretet meghal és meghal vele az igazság is.

A szeretet legmélyebb lényege nem hullámzik, nem változik folyton. Csak egyszerűen van és pont.

A szeretet nem más, mint egy, a létezőket összekötő, nagyon mély, szavak nélküli összetartozás. Az igaz szeretet az Egység szeretete.

E nélkül a szeretet nélkül az igazság csupán elvont fogalom, rideg absztrakció, amelynek nincs köze a valódi Igazsághoz.

Egyedül ez képes megváltoztatni az élethez, egymáshoz és a világhoz fűződő viszonyunkat.

Ez a szeretet örök és megfoghatatlan”


Tolle szintén utal erre a szeretetre, csak ő a Lét örömének nevezi ezt, hogy elkerülje a szeretet szóval asszociálódott üres tartalmakat.

A Jelenlét tehát soha nem mentes ettől a szeretettől, hanem azonos vele!

Ha valaki ezt nem érzi, amikor a Jelenlét állapotában van, akkor meg kell vizsgálnia, hogy az a tapasztalat, amit éppen átél, nem az elme egyik kivetítése-e csupán!

Ez az "éntelenségből", az "ürességből" fakad.
Az "én testem", "én gondolatom" értelmetlen, az egész fiktív, amely elválaszt mindentől ami körülvesz.
Nincs kint és nincs bent. Nincs, akiben benne lenne, és akin kívül történne.
Így érzékelem a testet, látom a körülöttem lévő dolgokat (vagyis van a test, a látott dolgok, a gondolatok, és ezek ugyanolyan jelentéktelennek tűnő "formák", mégis mindent áthat "az"). Kivéve amikor belefeledkezem a napi teendőkbe, és előjön a régi "kondicionált én"..
Ez vicces így visszaolvasva.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 19 cs, 12:19

Geri írta ...

Kedves Shaw!

Köszönöm a szeretetről írt soraid. Nagyon igazak.
Nekem személy szerint nagyon sokat segít, ha csak egyszerűen szeretettel vagyok a dolgok/emberek iránt. Tényleg működik az, ha csak a szereteten keresztül viszonyulok másokhoz, hogy az elme elhallgat és megjelenik egyfajta jelenlét. Amit viszont érdekesnek találok az az, hogy ha így kerülök a jelenlét állapotába akkor egy kicsit mintha más minőségű lenne a jelenlét, mintha más egyéb módon találnám meg. Szóval mintha más lenne a színe, vagy a tapintása. Persze csak képletesen. Mintha minden olyan puha, bársonyos, kedves lenne. Mit szólsz ehhez?



Kedves Geri!

A Jelenléthez a legtöbb ember először az elmén keresztül közeledik. Olvasva Tolle vagy más felébredtek írásait, megpróbál ő is a Jelenlét állapotába kerülni.

Megpróbálja elhallgattatni az elmét, megpróbál a szavak közötti csendre koncentrálni, megpróbál tanúvá válni. Így hoz létre egy üres, hideg, intellektuális jelenlétet.

A hangsúly ebben az esetben a „megpróbál”-on van.

Minden próbálkozás ugyanis erőfeszítéssel jár együtt és az elmét hozza mozgásba, mert az készít egy elképzelést arról, hogy milyen állapotba is kellene eljutnom, hogy a Jelenlétben legyek.

Ilyen próbálkozások során - hosszabb rövidebb idő után - sokan rájönnek arra, hogy a jelenlétet erőfeszítéssel soha nem érhetik el.

Persze ezek nem felesleges próbálkozások, mert egy idő után –ha feladom az erőfeszítést, hogy elérjem azt, és csak vagyok - mintegy váratlanul megjelenhet az igazi Jelenlét is az életünkben.

Ez azonban teljesen más jellegű tapasztalat, mint amit az elme elképzelt róla!

A Jelenlét mindig a szívből fakad, a szív megnyílását jelenti, és mindig a tértudatosság megjelenésével jár együtt.

Ekkor a Jelenlétet egy nagyon finom energia hatja át, amit a felébredtek szeretetnek neveznek.

Ez a Lét, az Egység szeretete.

Ez teljesen más, mint amit a szeretetről az elme által képzett kép sugall.

Ez nem érzelem, hanem energia, amely minden erőfeszítés nélkül árad a felébredt szívből, akár a Nap fénye és mindenre és mindenkire árad, legyen az jó vagy rossz, vagy az ego számára kellemes vagy kellemetlen.

Egy ez új életállapot, amely egy és elválaszthatatlan a tudat felébredésétől.

Ezt az állapotot azonban nem lehet úgy elérni, hogy a Jelenlétbe akarok kerülni és ezért megpróbálom a figyelmemet a jelenre irányítani.

Maharsi ezért javasolta, hogy minden nap vonuljunk félre a világ dolgaitól egy kis időre és meditáljunk.

Ő a meditáció alatt azt értette, hogy csendben üldögéljünk és próbáljuk átélni azt, hogy „vagyok”.

Ekkor élhetjük át először a szív megnyílását, a Jelenlét, a szeretet megjelenését az életünkben.

Ettől a pillanattól kezdve már nem az elme által a jelenlétről kreált képet kell megpróbálnunk megvalósítani, hanem minden erőfeszítést elengedve, a meditációs időn kívül is egyre többször tudjuk átadni magunkat a Mostnak, felolvadva a pillanatban, a Jelenlétben.

üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 19 cs, 09:36

Kedves Shaw!

Köszönöm! Ez a néhány gondolat újfent erőt ad, és segít a tovább lépésben!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 19 cs, 09:44

Kedves Fórumtársak!

Véleményem szerint ezen a fórumon rengeteg értékes olvasnivaló hangzik el. Annak ellenére mond mindig újat, hogy Tolle könyveit tényleg sokszor átolvastam, tartalmait mint elméleti tudást talán mondhatom, hogy birtoklom. Kérdezném, hogy nem lenne esetleg érdemes az itt elhangzó remek írásokat valahogy rendszerezni és külön is elérhetővé tenni? Persze nem kifejezetten könyvre gondolnék, hanem akár egy pdf doksira vagy egyebekre.

Mit szóltok ehhez? Esetleg lenne valakinek lehetősége és kedve ilyesmihez?

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 21 szo, 07:35

„ A lét, a szeretet szikráját a világon mindenben megtalálod. Érezheted a levegőben, egy virág szirmaiban, egy levélben vagy éppen a saját testedben.

De megfogni nem tudod. Hiszen az maga az élet, amely több annál, minthogy életben vagy.

A gondolatok meghalnak, ugyanúgy, mint a testek, az elképzelések és más egyéb dolgok. Az élet azonban sohasem hal meg.

Az élet, a szeretet, az isteniség annyiféle alakban mutatkozhat meg – lehet bölcsesség, lehet tisztaság és lehet tűz, mely mozgat, és arra ösztönöz, hogy ébredj rá a valóságra.

Az élet mindig több mint a megnyilvánulásai. Ezért is képes egyre újabb és újabb alakokat ölteni. Az élet nincs hozzákötve a kifejezési formáihoz. Ha egy nap felrobbanna a világ, az élet ugyanúgy megmaradna, csak éppen kevesebb, vagy más formában jelenne meg.

Megnyilvánulások, formák tűnnek el, személyiségek és hitek váltják egymást, Te, mint élet, mint tudatosság maradsz.

A tudatosság megannyi formát ölthet: jószívűség, játékosság vagy akár az elképzelhető, legmélyebb csend képében is megjelenhet. Ami mindig megvan benne az az üresség teljessége.

Ha valóban nyitottak vagyunk, az hihetetlen gazdagságot jelent. Még ha elképesztő csend és nyugalom honol is, és látszólag semmi sem történik, a teljesség akkor is ott van”. /Adyashanti/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 21 szo, 08:47


A szeretet lényegét szerintem Adyashanti fogalmazta meg a legjobban.

Amit Böjte testvér ír a szeretetről az csak alkalmazott szeretet, semmi köze a szeretet valódi lényegéhez.

Ezt mutatja az is, ahogy Böjte az isteniséghez viszonyul.

"Akarsz-e kapcsolatba lépni, barátságot kötni a végtelen bölcs, jóságos Istennel, hogy erőt és útmutatást kapj tőle? Vagy pedig úgy éled le az életedet, mint az utazó, aki térkép és GPS nélkül indul felfedezőútra, csak saját józan eszére és mások tanácsára hallgat? Így sem lehetetlen célba érni, de mennyivel szebb, biztonságosabb, egyszerűbb úgy, hogy kéred és elfogadod annak a segítségét, aki végtelen szeretettel megformálta a világunkat és téged is. Merj belekapaszkodni e végtelen jósággal hozzád hajló szeretetbe, alázattal fogd meg Teremtőd kezét, és hagyd, hogy vezessen"

Ez a keresztény kondicionáláson átesett elme képe Istenről, és a szeretet is ebben az elme alkotta képben értelmezhető.

Ez a kép a tudatfejlődés egy előző fázisában talán hasznos lehetett (és talán azoknak még mindig hasznos, akik jelenleg is ebben a fázisban ragadtak), manapság azonban nyugodtan a kukába lehet dobni. A tudat fejlődés tulhaladt rajta.

Napjainkban kezd rájönni az emberek többsége, hogy az elme alkotta képek mind hamisak, semmi közük a valósághoz.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 21 szo, 12:09

kriszti65 írta ...


Ez a keresztény kondicionáláson átesett elme képe Istenről, és a szeretet is ebben az elme alkotta képben értelmezhető.

Ez a kép a tudatfejlődés egy előző fázisában talán hasznos lehetett (és talán azoknak még mindig hasznos, akik jelenleg is ebben a fázisban ragadtak), manapság azonban nyugodtan a kukába lehet dobni. A tudat fejlődés tulhaladt rajta.

Napjainkban kezd rájönni az emberek többsége, hogy az elme alkotta képek mind hamisak, semmi közük a valósághoz.




Kedves Kriszti!

Véleményem szerint tökéletesen igazad van. De ezt csak te tudod, mert ez csak a Te igazságod. Sajnos ez az elképzelés Böjte kondícionált elméjéről is csak egy elme alkotta kép. Sajnos hamis, mint minden.

Viszont Böjte életével és munkájával kimagaslóan támogatja és elősegíti a megnyilvánulatlan megnyilvánulását azokban az emberekben akikkel kapcsolata kerül.

"Alkalmazott" szeretet, keresztény kondícionáltság, megvilágosodás, és végső valóság... Ez mind rendben van, de ki tudhatja, hogy élete végén kinek hogy mérnek majd...

Szerintem Böjte nem fog rosszul járni....

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 21 szo, 12:30

Geri írta ...


"Alkalmazott" szeretet, keresztény kondícionáltság, megvilágosodás, és végső valóság... Ez mind rendben van, de ki tudhatja, hogy élete végén kinek hogy mérnek majd...

Szerintem Böjte nem fog rosszul járni....

Üdv!
Geri


Kedves Geri!

Amit írsz, az is mutatja, hogy mekkora a kondicionáltság mértéke az elmében a keresztény kulturkörben (persze ez ugyanígy működik más vallások esetében is)

A menyország és hogy a jók oda jutnak, az egy keresztény néphülyités, ami látatlanul és tudattalanul nagyon sok kárt tud okozni.

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 21 szo, 10:59

Kedves Kriszti!

Köszönöm, hogy ráirányítod figyelmem elmém kondícionáltságára ebből a nézőpontból is. Ezt komolyan mondom. Minden kritika értékes a számomra, mivel egy új lehetőség is rejlik benne. Bizonyosan létezik ténylegesen olyan kondícionált minta ami gátol a fejlődésben. Mivel tudom, hogy azt aki valóban vagyok nem érinti semmilyen hátrány a kritikákat illetőleg, így maximum egóm szenved egy újabb csapást, ami persze a célom. Tehát köszönöm, hogy részt veszel egóm pusztításában.

Érdekes azonban megfigyelni, hogy nincs-e esetleg bennünk előítélet a kereszténységgel szemben. Néha úgy érzem, hogy embertársaim egójuktol vezérelve, észérvekkel támadják a kereszténységet. Persze, kétségtelen, hogy igen sok esetben eme vallás nem a megvilágosodás felé vezet, hanem újabb mintákat kondícionál elménkbe. Nyilván azért, mert vallás. Tudom, hogy a vallás mint hitrendszer nem képes kiemelni az alvó állapotunkból. DE! Ahogy Te is írtad, egyre több embertársunk kezd felébredni álmából. A helyzet az, hogy egyre több olyan ember kezd felébredni, akik úgymond "előtte" keresztények "voltak". Talán, ilyen vagyok én is.

Lehet, hogy a hozzám hasonlók egy kicsit másképpen élik meg a jelenlétet, mint azon testvéreim, akik "régebben" ellenezték az ilyen vallásokat. Értem, tudom, átélem, hogy már nincs szükség vallásra. Nem is erről beszélek. Csupán arról, hogy ez egy másik aspektus, ez egy másik útjelző készlet. Személyesen ismerek olyan embereket, papokat, akikből sugárzik a létezés öröme. Ők olyan emberek akik magukban hordozzák azt az erőt, amihez mi Tollén keresztül próbálunk hozzáférni. Ezért rettenetesen értékesek. Olyan virágok ők, amelyek egy letűnő kondícionált hitrendszer hamvaiból nőnek elő. Ők miért hagynák ott az egyházat? Miért ne lehetne ebből az új tudatosságból újra-, már az eredeti Jézusi tanításnak megfelelően hirdetni a templomokban azt ami- aki Van? Azoknak az embereknek is jár a lehetőség a felébredésre, akik - mint hívek - egész életüket eddíg ebben a vallásban élték.

Végezetül érdemes megfigyelni az élő és jelenlévő Jézus szavait a mennyországról:
"Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van." (Lk. 17,21.) ...

Hát nem azt mondja, hogy ITT VAN, MOST VAN, köztetek VAN? Hát nem erről beszélünk itt mi mindannyian?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 ápr 21 szo, 11:52

A vallásokkal, köztük a kereszténységgel is többnyire az a probléma hogy az "ÉN"-t, a "személyiséget" próbálják tanítani, formálni, jobbá tenni, ami sosem fog sikerülni igazán mert ez az "ÉN" alapjában véve hamis, nem valódi. Ehelyett a tanult, felvett, hamis személyiség helyett az igazi, mindig is létező, úgy is mondhatjuk Isten által teremtett egyéniségednek kell újra felszínre kerülnie.
Tolle mindezt így mondja el:



Számomra talán az alábbi videó volt a legfontosabb Tollétől amiben elmagyarázza a jelen fontosságát. Azt hogy ne a jövőbe vetítsük ki a megvilágosodást hanem a jelenbe, a jelenre fókuszáljunk.



"Semmi jövőbeli állítás....nem válsz valamivé, ami most nem vagy."
"De abban a mélységben, aki vagy, a lényegi identitásod már teljesen tökéletes. Nincs szükség több időre vagy több dologra ahhoz, aki vagy lényegedben."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 22 v, 07:26

K..Gergely!
Írod:"- aki Van,--itt van,- amott van,- most van-,köztetek van"stb.
Leírhatsz 1-2 mondatban 5db van-t.
Ez a darabság csak látszólagos!
Csak EGYetlen van van /sicc!!/. Látod rögtön kettő keletkezett a szemed láttára.
A "van" CSAK önmagával azonos.
Mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 22 v, 08:11

Milarepa írta ...

K..Gergely!
Írod:"- aki Van,--itt van,- amott van,- most van-,köztetek van"stb.
Leírhatsz 1-2 mondatban 5db van-t.
Ez a darabság csak látszólagos!
Csak EGYetlen van van /sicc!!/. Látod rögtön kettő keletkezett a szemed láttára.
A "van" CSAK önmagával azonos.
Mila


Kedves Mila!

Van, hogy az van ami van. De ha van a van, akkor mi van ha a van ugyanaz a van, ami mindenhol egyszerre van? Ezért van az, hogy ami van az van. Mert ha nem van a van, akkor csak elméletileg van, de ténylegesen nem van.

Így van az hogy, 20 van van ebben az 5 mondatban, így van?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 22 v, 10:29

Napjainkra talán már felnőtté váltunk annyira, hogy a gondolkodóképességünket eredeti rendeltetésének megfelelően használjuk és ne csak kondicionált gondolatmintáknak a gépies ismételgetésére.

Így el kell gondolkodni azokon a hittételeken is, amelyet a vallásos neveltetés (legyen az bármilyen vallás) kondicionált az elménkbe a neveltetésünk során.

Mert ki is az, akit szeret Jézus és megváltott a kereszthalálával? Ki az, aki a mennybe jut? Ki az, aki feltámad a halálból?

A vallásosan kondicionált elme rögtön tudja a választ ezekre a kérdésekre, mindent részletesen le tud írni, el tud magyarázni.

Azonban kinek a válaszai ezek? Saját tapasztalatból eredő tudás ez, vagy csak olyan, amit másoktól (legyen az a Biblia, vagy a pap, vagy a hitoktató, vagy a szüleid) olvastál, hallottál?
Vajon nekik igazuk van-e, vagy ők is csak másoktól vették át az egészet?

Persze hihetsz benne, hogy igaz, de pont ezt akarják elérni, hogy hidd el és ne gondolkodj el az egészen.

Ha azonban őszintén elgondolkodsz ezeken a kérdéseken és megpróbálsz válaszolni rájuk, akkor csakis azt válaszolhatod, hogy sajnos nem tudom.

Legelőször azonban nem is ezeken a kérdéseken kellene elgondolkodni, hanem azon, hogy „Mi az én igazi természetem? Mi az a tőke, amellyel világra jöttem és ami velem maradt attól a pillanattól kezdve, hogy tudom, hogy létezem? Miként tettem szert erre a testszerkezetre, az életerővel és a tudatossággal együtt, ami a jelenlét érzését adja nekem? Meddig fog ez tartani? Mi voltam én, mielőtt ez a test létrejött volna és mi leszek, miután ez a test felbomlik. Ki az, aki megszületett és ki fog meghalni? Ki vagyok én?” /Maharadzs/

Ezekre a kérdésekre csakis azt a választ adhatjuk, hogy a tőke, amivel világra jöttünk és ami velünk marad, az a „Vagyok”, az Itt vagyok, a most vagyok”.

Ezt a jelen pillanatban éljük át. A múlt, az már az „életem története”, a jövő pedig az elvárásaim kivetítése. Mindkettő az elme terméke, tehát hamis, nem valós dolog.

Ki az, akit megváltottak, aki feltámad?

A „vagyok” nem lehet az, mert annak nincs szüksége megváltásra. Aki fel akar támadni, az az élettörténetünk hőse, az ego. Ez viszont a múlt és a jövő terméke, tehát nincs realitása.

A gondolkodás fénye arra jó, hogy felismerjük azt a számtalan hasonló kondicionált gondolatmintát, amelyet az életünknek tartunk és amelyek mindig félrevezetnek bennünket!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 22 v, 10:30



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 23 h, 10:14

Kedves Shaw!

Köszönöm a fáradságodat, hogy leírtad ezeket. A jelenlét állandó dimenziójából vizsgálva, rá kellett jönnöm, hogy minden amit ezen a fórumon a vallással kapcsolatban írtam, valószínűleg teljesen szükségtelen volt. Illetve tovább megyek, a jelenlét fényében teljesen elveszik minden ami vallásos hitrendszerekkel kapcsolatos. Alapjaiban tűnik el minden szokás, minta és kondícionált képzet. Mintha most születtem volna éppen ebben a másodpercben, rácsodálkozom mindenre, minden előzmény és felhalmozott tudás nélkül. Mivel semmilyen tudás nincs, így nincs rögzült vallásos emlék, valójában semmi ilyen nincs. Érzem a teret körülöttem, érzem a testem belülről, egységet érzek mindennel, és mindenkivel. Béke van bennem és mosoly az arcomon. Erről beszélsz, ugye?

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 24 k, 07:45

"Az égbe csak az juthat, aki szót fogad és azt teszi, amit én mondok neki" Juan atya (Utazás a mennyországba filmből)

- LINK -

Ez a film jól bemutatja a kondicionálás alapmechanizmusát.

Szerintem nem volt felesleges a valláshoz való hozzáállásról beszélgetni ebben a témában, mert olyan mély kondicionáltságról van szó, amely még a kezdődő jelenlét fényét is tévútra vezetheti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 24 k, 09:04

K...Kriszti..!...
E.Tolle .számára.Jézus CSAK egy megvilágosodott, bölcs mester .-tanító.
Ezért idézi a szavait a könyveiben.
Jézusban mint emberben, az isteni minőséget ismeri el.

Halála utáni " Krisztus"-kénti működésével , ő nem foglalkozik.
Mila


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 24 k, 09:30

Milarepa írta ...

K...Kriszti..!...
E.Tolle .számára.Jézus CSAK egy megvilágosodott, bölcs mester .-tanító.
Ezért idézi a szavait a könyveiben.
Jézusban mint emberben, az isteni minőséget ismeri el.

Halála utáni " Krisztus"-kénti működésével , ő nem foglalkozik.
Mila



Kedves Mila!

Én is így gondolom. Mi ebben a probléma?

Üdv: K.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 24 k, 01:53

Kedves Mila!

Olvasva a hozzászólásaidat (nemcsak ebben a fórumban) úgy látom, hogy csakis az elméddel akarod felfogni azt, ami az elmével felfoghatatlan.

Küzdelmed elismerendő, azonban számodra az lenne az igazi megvilágosodás, ha abbahagynád ezeket a merőben felesleges eszmefuttatásokat és az elmén túl keresnéd az igazságot.

Üdv. K.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 24 k, 09:58

K...Kriszta!
Sajnos nem érted a megvilágosodást.
Az" igazi" jelzőt nem teheted a megvilágosodás elé.
Mert ezzel a megkülönböztetéssel az igazságot értelmetlenné tennéd
és megkettőznéd.
CSAK EGYETLEN,ABSZOLÚT IGAZSÁG LÉTEZIK." E.Tolle.UF.70old.
Igazi igazság, és igazság ,a te szóhasználatodban. Ez kettő.
Az egyetlen igazságot nem lehet megkeresni.
Ennek az oka az, hogy a VÉGTELEN nem keresheti a
MÁSIK végtelent. Ekkor két darab végtelen volna egymás mellett .Ami abszurd.
Itt vagyunk a nem2-nél.

Megértem ,hogy nem érted.
A világ 80 nemzetének 500 egyetemén, a nem értés miatt nem lehet
tankönyvként alkalmazni E.Tolle két könyvét. /MH,UF/
Az oktatók sem értenék. Vakok vezetnének világtalanokat.
Mila



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 25 sze, 07:40

Milarepa írta ...

Sajnos nem érted a megvilágosodást.
Az" igazi" jelzőt nem teheted a megvilágosodás elé.
Mert ezzel a megkülönböztetéssel az igazságot értelmetlenné tennéd
és megkettőznéd.
CSAK EGYETLEN,ABSZOLÚT IGAZSÁG LÉTEZIK." E.Tolle.UF.70old.
Igazi igazság, és igazság ,a te szóhasználatodban. Ez kettő.
Az egyetlen igazságot nem lehet megkeresni.
Ennek az oka az, hogy a VÉGTELEN nem keresheti a
MÁSIK végtelent. Ekkor két darab végtelen volna egymás mellett .Ami abszurd.
Itt vagyunk a nem2-nél.

Megértem ,hogy nem érted.
A világ 80 nemzetének 500 egyetemén, a nem értés miatt nem lehet
tankönyvként alkalmazni E.Tolle két könyvét. /MH,UF/
Az oktatók sem értenék. Vakok vezetnének világtalanokat.
Mila




Kedves Mila!

Látom érted, hogy mi a megvilágosodás.

Épp ez a baj veled, mert az elme azt soha nem értheti meg.

Nagyon szép fogalmi meghatározásokat alkothatsz róla, elemezheted a fogalmi csapdákat (hogy mi az igazi stb), de vedd észre, hogy ez csak fogalmi tudás, a megvilágosodáshoz nemhogy közelebb vinne, hanem sokkal inkább eltávolít tőle.

Aki egy doktori értekezést ír a megvilágosodásról, feltárva annak minden fogalmi aspektusát, az még nem biztos, hogy egy megvilágosodott ember.

Szerintem jogos, hogy Kriszti használta az igazi megvilágosodás jelzőt. Ezzel akarta elkülöníteni az elme által a megvilágosodásról kreált képeket az igazi megvilágosodástól.

Mert mi is az igazi megvilágosodás? Annak a látása, hogy nincs kinek megvilágosodnia. A megvilágosodás, mint olyan nem létezik.

Csak felébredés van!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 25 sze, 08:25

Geri írta ...

Kedves Shaw!

Köszönöm a fáradságodat, hogy leírtad ezeket. A jelenlét állandó dimenziójából vizsgálva, rá kellett jönnöm, hogy minden amit ezen a fórumon a vallással kapcsolatban írtam, valószínűleg teljesen szükségtelen volt. Illetve tovább megyek, a jelenlét fényében teljesen elveszik minden ami vallásos hitrendszerekkel kapcsolatos. Alapjaiban tűnik el minden szokás, minta és kondícionált képzet. Mintha most születtem volna éppen ebben a másodpercben, rácsodálkozom mindenre, minden előzmény és felhalmozott tudás nélkül. Mivel semmilyen tudás nincs, így nincs rögzült vallásos emlék, valójában semmi ilyen nincs. Érzem a teret körülöttem, érzem a testem belülről, egységet érzek mindennel, és mindenkivel. Béke van bennem és mosoly az arcomon. Erről beszélsz, ugye?

Üdv!
Geri


Igen! Már csak azt kell felfedezned, hogy ki az, aki az egységet érzi és akiben béke van.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 25 sze, 08:28

A megvilágosodás Adyashanti szerint azonos a felébredéssel.

Szerinte „azok, akik régóta játsszák a spirituális kereső szerepét, mind tudják, hogy a spirituális tapasztalások (szóljanak azok az örömről, a szeretetről, a tudat végtelenbe tágulásáról, az istenivel való egyesülésről), mind mulandó természetűek.

Ha ragaszkodsz a spirituális tapasztalataidhoz, egészen biztos, hogy szenvedni fogsz, amikor azok elmúlnak. Egészen elképesztő, hogy ez a szenvedés a legtöbbször nem képes kizökkenteni bennünket az álmodozásainkból, hanem inkább arra serkent, hogy nyomába eredjünk az elveszett élménynek.

Az igazi megvilágosodás, a felébredés ellentmond mindenféle előzetes elképzelésnek.

A felébredés a leépítésről, valaminek a lerombolásáról szól.

Ezzel ellentétben az általános spirituális gyakorlat nagy része építkezésből áll. Növekszünk és növekszünk, ideákat, energiát, tudatosságot halmozunk fel magunkban. Az egész egyre csak nő és nő, és mi úgy érezzük, hogy többek, jobbak leszünk általa.

A felébredés, a megvilágosodás azonban a rombolásról szól. Egyszerűen arról, hogy minden, amiben eddig hittél, hamis.

Aminek tartod magad (legyen ez az énkép jó, rossz vagy közömbös), annak valójában semmi köze hozzád.

Minden, amit a többi emberről tartasz (jót, rosszat, közömböset), egyszerűen nem igaz.

Bármit is gondolj Istenről, egyszerűen tévedsz! Mivel Istent nem érheted el a gondolataid által, minden, amit róla gondolsz, csak olyasmit mondhat neked, ami tökéletesen helytelen és téves.

Minden, amit a világról gondolsz, tévhitek gyűjteménye.

Minden, amit a megvilágosodásról gondolsz, csak ahhoz vihet közelebb, ami nem az.

A felébredés tehát az eltávolításról, a megszüntetésről szól. Hogy mit távolít el?

Mindent. Ha csak egyetlen dolog, egyetlen nézőpont is marad utána, akkor biztosan nem az igazi megvilágosodás volt”.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 25 sze, 05:27

Shaw írta ...


Igen! Már csak azt kell felfedezned, hogy ki az, aki az egységet érzi és akiben béke van.


Köszönöm! Ahogy ezen sorokat olvastam egyszerűen belém hasított a felismerés...



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 25 sze, 05:48

Shaw írta ...

A megvilágosodás Adyashanti szerint azonos a felébredéssel.

Szerinte „azok, akik régóta játsszák a spirituális kereső szerepét, mind tudják, hogy a spirituális tapasztalások (szóljanak azok az örömről, a szeretetről, a tudat végtelenbe tágulásáról, az istenivel való egyesülésről), mind mulandó természetűek.

Ha ragaszkodsz a spirituális tapasztalataidhoz, egészen biztos, hogy szenvedni fogsz, amikor azok elmúlnak. Egészen elképesztő, hogy ez a szenvedés a legtöbbször nem képes kizökkenteni bennünket az álmodozásainkból, hanem inkább arra serkent, hogy nyomába eredjünk az elveszett élménynek.

Az igazi megvilágosodás, a felébredés ellentmond mindenféle előzetes elképzelésnek.

A felébredés a leépítésről, valaminek a lerombolásáról szól.

Ezzel ellentétben az általános spirituális gyakorlat nagy része építkezésből áll. Növekszünk és növekszünk, ideákat, energiát, tudatosságot halmozunk fel magunkban. Az egész egyre csak nő és nő, és mi úgy érezzük, hogy többek, jobbak leszünk általa.

A felébredés, a megvilágosodás azonban a rombolásról szól. Egyszerűen arról, hogy minden, amiben eddig hittél, hamis.

Aminek tartod magad (legyen ez az énkép jó, rossz vagy közömbös), annak valójában semmi köze hozzád.

Minden, amit a többi emberről tartasz (jót, rosszat, közömböset), egyszerűen nem igaz.

Bármit is gondolj Istenről, egyszerűen tévedsz! Mivel Istent nem érheted el a gondolataid által, minden, amit róla gondolsz, csak olyasmit mondhat neked, ami tökéletesen helytelen és téves.

Minden, amit a világról gondolsz, tévhitek gyűjteménye.

Minden, amit a megvilágosodásról gondolsz, csak ahhoz vihet közelebb, ami nem az.

A felébredés tehát az eltávolításról, a megszüntetésről szól. Hogy mit távolít el?

Mindent. Ha csak egyetlen dolog, egyetlen nézőpont is marad utána, akkor biztosan nem az igazi megvilágosodás volt”.




Az eltávolításról, lerombolásról...

Ha mindentől megszabadulunk, mindent kidobunk, mindent eltávolítunk, akkor mi lesz?

Először az a gondolat jelent meg elmémben, hogy .."ezt nagyon nem kellene csinálni!!! Tönkre teszed magad teljesen. Egy gondolatok nélküli zombi lesz belőled, aki semmire nem lesz alkalmas. Csak fogsz egy helyben ücsörögni, mint valami megvilágosult elmebeteg, vigyorogva. Mint aki belőtte magát, az emberek meg azt fogják mondani. Szerencsétlen, ennek elment az esze. Na, ha ilyen a megvilágosodás, akkor ebből nekünk nem kell. Nehogy már te tényleg ezt akard..." és persze hozzá társult némi gyomorgörcs érzés, meg valami sötét, fekete színű kép, mint színpadháttér, valahol a gondolataim mögött...

Ez lenne az egóm, az elmém terméke, a bennem folyamatosan szövegelő, irányító, mindent tudó főnök.

Jól érzem???

Viszont valahol "mélyen" egy halvány fénysugár, mint egy hajszál vékony ezüst fénylő szál, nem mondja - csak érezteti velem, hogy ez mindennél többet érne meg nekem. Ez lenne a legnagyobb kincs. A legjobb üzlet. A cél. És nem hogy kevesebb lennék ezáltal, hanem összehasonlíthatatlanul több. Minden lennék és a minden lenne én. Mindenre képes lennék amire szükségem van, és mindent megkapnék ami kellene. Bár akkor külső "világi" dolgok már csak ahhoz kellenének, hogy eszközként szolgáljanak ahhoz, hogy másoknak is segítsek ezt elérni...

Jól érzem???


Tényleg ez az igazság? Úgy értem, ez az a kettősség amiről Tolle és a többiek írnak? És amit másodikként írtam le, az tényleg igaz lehet???



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 ápr 25 sze, 11:49

"Először az a gondolat jelent meg elmémben, hogy .."ezt nagyon nem kellene csinálni!!! Tönkre teszed magad teljesen. Egy gondolatok nélküli zombi lesz belőled, aki semmire nem lesz alkalmas. Csak fogsz egy helyben ücsörögni, mint valami megvilágosult elmebeteg, vigyorogva. Mint aki belőtte magát, az emberek meg azt fogják mondani. Szerencsétlen, ennek elment az esze. Na, ha ilyen a megvilágosodás, akkor ebből nekünk nem kell. Nehogy már te tényleg ezt akard..." és persze hozzá társult némi gyomorgörcs érzés, meg valami sötét, fekete színű kép, mint színpadháttér, valahol a gondolataim mögött...

Ez lenne az egóm, az elmém terméke, a bennem folyamatosan szövegelő, irányító, mindent tudó főnök.

Jól érzem???"

ezt csak az egód mondja. kitalál történeteket és ezzel védi magát. amikor nem azonosulsz semmivel, akkor vagy önmagad.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 26 cs, 09:12

Geri írta ...


Az eltávolításról, lerombolásról...

Ha mindentől megszabadulunk, mindent kidobunk, mindent eltávolítunk, akkor mi lesz?

Először az a gondolat jelent meg elmémben, hogy .."ezt nagyon nem kellene csinálni!!! Tönkre teszed magad teljesen. Egy gondolatok nélküli zombi lesz belőled, aki semmire nem lesz alkalmas. Csak fogsz egy helyben ücsörögni, mint valami megvilágosult elmebeteg, vigyorogva. Mint aki belőtte magát, az emberek meg azt fogják mondani. Szerencsétlen, ennek elment az esze. Na, ha ilyen a megvilágosodás, akkor ebből nekünk nem kell. Nehogy már te tényleg ezt akard..." és persze hozzá társult némi gyomorgörcs érzés, meg valami sötét, fekete színű kép, mint színpadháttér, valahol a gondolataim mögött...

Ez lenne az egóm, az elmém terméke, a bennem folyamatosan szövegelő, irányító, mindent tudó főnök.

Jól érzem???

Viszont valahol "mélyen" egy halvány fénysugár, mint egy hajszál vékony ezüst fénylő szál, nem mondja - csak érezteti velem, hogy ez mindennél többet érne meg nekem. Ez lenne a legnagyobb kincs. A legjobb üzlet. A cél. És nem hogy kevesebb lennék ezáltal, hanem összehasonlíthatatlanul több. Minden lennék és a minden lenne én. Mindenre képes lennék amire szükségem van, és mindent megkapnék ami kellene. Bár akkor külső "világi" dolgok már csak ahhoz kellenének, hogy eszközként szolgáljanak ahhoz, hogy másoknak is segítsek ezt elérni...

Jól érzem???


Tényleg ez az igazság? Úgy értem, ez az a kettősség amiről Tolle és a többiek írnak? És amit másodikként írtam le, az tényleg igaz lehet???




Kedves Geri!

A felvetésed első részére már András adott egy jó választ.

A második részéről Mila is kifejtette fogalmi tudásból eredő elképzeléseit.

Én, mint ébredező nem sokra értékelem a fogalmi tudást, ezért egy felébredt tudat (Maharadzs) tiszta forrásából merítek:

„A tudat eredendő állapotában a vagyok uralkodik, mindenféle tudás vagy feltétel, jelenség, forma vagy identitás nélkül.

Majd minden nyilvánvaló ok nélkül (azon kívül, hogy ilyen a természete), megjelenik a vagyok gondolata, a személytelen tudatosság , amelyben a világ élő álomként megjelenik.

Ahhoz, hogy ez a személytelen tudatosság megnyilvánulhasson, formára, fizikai testre van szüksége, amivel azonosíthatja magát.

Amikor a személytelen tudatosság megnyilvánul és azonosul a testi formával, megjelenik az énképzet (ego).

Amikor az ember ebből a nézőpontból gondolkodik, vagy cselekszik, azt mondhatjuk róla, hogy elköveti az eredendő bűnt, vagyis a tiszta alanyiságot (a határtalan potencialitást) tárggyá, korlátolt aktualitássá változtatja.

Ez az énképzet (ego)elfelejti, hogy nincs független léte, eredendő alanyiságát tárggyá változtatja, melynek szándékai, igényei és vágyai vannak, s ennélfogva a szenvedésnek van kitéve.

Az énképzet (ego) nem ébresztheti fel saját magát az élő álomból, mégis – és ez benne a vicc – valamilyen rajta kívül lévő tárgyat (Istent) keres Abszolútumként, Valóságként vagy bármi másként.

Pontosan ez a téves azonosulás a rabság, amiből keresni kell a megszabadulást.

Mi a megszabadulás?

A megszabadulás, megvilágosodás vagy felébredés nem más, mint mélyen megérteni, megtapasztalni, hogy:

a, minden megnyilvánulás maga a személytelen tudatosság

b, amit keresünk az a megnyilvánulás megnyilvánulatlan aspektusa

c, ebből következően maga a kereső az, amit keres!

Ha ez világos, akkor az embernek meg kell fordulnia, és vissza kell térnie, hogy megtalálja, mi volt eredetileg (és mi most is), mielőtt a tudatosság (én vagyok) felmerült volna.

Ezen a ponton jön el a felébredés, hogy az ember nem a test, nem is a tudatosság, hanem a teljes potencialitás megnevezhetetlen állapota, amely megelőzi a tudatosság megjelenését”.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 26 cs, 11:08

Adyashanti: A semmi nagyon ijesztő az egó számára......

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 27 p, 06:36

Kedves Shaw, András, Mila!

Köszönöm válaszaitokat. Úgy érzem, sokat segítenek.

Shaw, amit írtál nagyszerűen összefoglalja a lényeget.

Érdekes megfigyelést tettem azonban ezzel kapcsolatban. Akár hiszitek, akár nem, egyszerűen alig bírom értelmezni az ott leírtakat! Ez nagyon érdekes. Ahogy olvasom, egyszerűen alig fogom fel. Mintha valami gátolná az értelmemet.... Tollénál megfigyeltem, hogy olvasás közben néha többször kell egy mondatot elolvasnom, hogy megértsem a tartalmát. De ez túltesz mindenen. A mondat felénél, már nem tudom, hogy mit olvastam. Létezik, hogy az elme így próbálja gátolni az igazság megszületését? Elképesztő...



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 27 p, 10:35

Shaw írta ...

Én, mint ébredező nem sokra értékelem a fogalmi tudást, ezért egy felébredt tudat (Maharadzs) tiszta forrásából merítek:

„A tudat eredendő állapotában a vagyok uralkodik, mindenféle tudás vagy feltétel, jelenség, forma vagy identitás nélkül.

Majd minden nyilvánvaló ok nélkül (azon kívül, hogy ilyen a természete), megjelenik a vagyok gondolata, a személytelen tudatosság , amelyben a világ élő álomként megjelenik.

Ahhoz, hogy ez a személytelen tudatosság megnyilvánulhasson, formára, fizikai testre van szüksége, amivel azonosíthatja magát.

Amikor a személytelen tudatosság megnyilvánul és azonosul a testi formával, megjelenik az énképzet (ego).

Amikor az ember ebből a nézőpontból gondolkodik, vagy cselekszik, azt mondhatjuk róla, hogy elköveti az eredendő bűnt, vagyis a tiszta alanyiságot (a határtalan potencialitást) tárggyá, korlátolt aktualitássá változtatja.

Ez az énképzet (ego)elfelejti, hogy nincs független léte, eredendő alanyiságát tárggyá változtatja, melynek szándékai, igényei és vágyai vannak, s ennélfogva a szenvedésnek van kitéve.

Az énképzet (ego) nem ébresztheti fel saját magát az élő álomból, mégis – és ez benne a vicc – valamilyen rajta kívül lévő tárgyat (Istent) keres Abszolútumként, Valóságként vagy bármi másként.

Pontosan ez a téves azonosulás a rabság, amiből keresni kell a megszabadulást.

Mi a megszabadulás?

A megszabadulás, megvilágosodás vagy felébredés nem más, mint mélyen megérteni, megtapasztalni, hogy:

a, minden megnyilvánulás maga a személytelen tudatosság

b, amit keresünk az a megnyilvánulás megnyilvánulatlan aspektusa

c, ebből következően maga a kereső az, amit keres!

Ha ez világos, akkor az embernek meg kell fordulnia, és vissza kell térnie, hogy megtalálja, mi volt eredetileg (és mi most is), mielőtt a tudatosság (én vagyok) felmerült volna.

Ezen a ponton jön el a felébredés, hogy az ember nem a test, nem is a tudatosság, hanem a teljes potencialitás megnevezhetetlen állapota, amely megelőzi a tudatosság megjelenését”.

Üdv: Shaw



Egy másik tiszta forrás (Tolle) talán érthrtőbbrn fejezi ki ugyanezt:

„Az „én”, ahogyan azt az emberek többnyire használják, a saját élettörténetre, a kondicionált lényre utal, végső soron arra a kitalációra, amivel azonosulok. Erre utalnak az emberek akkor, amikor „én”-t mondanak.

Az „én” a szokványos emberi tudatszinten egy illúzióra utal, amit Buddha fel is ismert, amikor meglátta az én illúzióját. Ő erre az „én”-re utalt, és átlátott rajta.

Amikor ezt az illúziót felismerjük, a felismerés maga már a kondicionálatlan tudatosságból származik. Téveszmében élő lény nem képes észrevenni a saját téveszméjét. Maga a felismerés már a felszín alól felsugárzó fény, az Én érzése.

Ha mélyen az Én érzésébe tekintesz, igazi valód legbelsőbb érzésébe, rá fogsz jönni, hogy annak semmi köze az élettörténetedhez. Innen ered a történet, forma, elme vagy azonosulás alapú identitás illúziójának a felismerése.

Elfelejtheted a történetedet, elfelejtheted a nevedet is, AZ mégis ott marad. Sőt, ekkor még jobban érzed ezt az Énséget mint lényed lényegét.

Ezért történik, hogy néha akkor találnak rá erre az emberek, amikor az életükben minden összeomlik. Az éntudat összeszövődött mindenféle azonosulásokkal, mentális azonosulásokkal, ám azok egy váratlan veszteség vagy halál következtében összeomlanak; összeomlanak a formák, a struktúrák, a külsők és a belső is. A külsők: fizikai struktúrák, életem látszólagos szilárdsága összeomlik. A belső: a hitstruktúrák, egész élettörténetem, darabokra hullik.

Ekkor történhet meg, hogy ez a legbelsőbb Én váratlanul fölragyog, hiszen eddig a többszörös azonosulásaink rétege elfedte azt.

Ha ezek összetörnek, rájössz, mi volt az, ami ezeken átsütött, az egyetlen, ami az élethez hozzáadta az én történetemet, az egyetlen, ami megvilágította azt, a legbelsőbb Én volt.

Azért kevered össze a fizikai és mentális formációkat az „én”-nel, mert az Én fénye világított rajtuk keresztül, de nem ismerted e fény lényegét. Csak annyit tudtál, hogy az átsüt ezeken a formákon.

És aztán hirtelen a formák összeomlanak, és ami marad, az Én, az „Én vagyok” legmélyebb tudása, a maga teljességében és színtiszta voltában.

Már nem ez vagy az vagy, hanem hirtelen megjelenik a puszta létezés, a jelenlét, a kondicionálatlan.

Az Upanishad is erre utal; a forma nélkülire, a kondicionálatlanra, ami soha nem kerül alany–tárgy viszonylatba a tudással. Ilyen úton soha nem ismerhető meg.

Mondhatná valaki, hogy akkor nem is lehet megismerni egyáltalán. Csakis azzá válhatsz.

Észreveheted, hogy az vagy, de nem ismerheted meg úgy, mint ahogy a tudat megismer egy tárgyat.”




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 27 p, 01:58

K...András!
irod: "-amikor nem azonosulsz semmivel, akkor vagy önmagad."
-Valóban érted-e ezt a gondolatot?
- Tudod-e folytatni az önmagadat : .............
-Mutasd meg itt, van-e benned spiritusz
-Saját tapasztalatból tudsz a fentihez igazságokat közölni.
-Vagy csak puszta szavak számodra......mástól átvett?.....
Mila


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 ápr 27 p, 02:48

Kedves Shaw!

Írod, hogy nem sokra értékeled a fogalmi tudást.
Főiskolai tanárként ennek ellenére számtalan fogalmi tudással teli könyved jelent meg. Hogy is van ez?

Üdv: Kriszti



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 27 p, 10:03

Kedves Shaw, Mila, mindenki aki ezt olvassa!

Köszönöm mindenkinek, hogy hozzászólásaival elősegíti a jelenlét egyre erősebb megjelenését életemben! Nekem tökéletesen mindegy, hogy ki kitől idéz. Ha nincs elkülönülés -és egyre inkább ezt érzem- akkor mit számít az, hogy kinek a tollából származik egy írás? Hiszen, a KI végül mind egyet jelent.

Egy kérdésre válaszul megtalálni a megfelelő sorokat, ugyanúgy munkába kerül mint magunktól megfogalmazni. De mit számít ez?

Ha jelen vagyok, akkor érzem a mindennel való egységet. Érzem a szeretetet. Érzem ahogy körülvesz, és áramlik mindenen keresztül. Érdekes megfigyelni azonban, hogy néha még itt ezen az igazán értékes fórumon is sokszor híja van ennek. Szóval véleményem szerint a szeretetlenség, a jelenlét hiánya. A jelenlét hiánya pedig az ego megjelenése.

Én hálás vagyok mindenért. A többi már nem érdekes....

Üdv!
G

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 27 p, 10:23

Milarepa írta ...


...4-5 éves szintű!



Kedves Mila!

Van 4-5 éves gyermekem. Ha tudnád mennyire szeretnék sokszor olyan lenni mint Ő. Amikor ragyognak a szemei, érezni lehet azt a tiszta egyszerűséget. Neki még nem rakódott olyan sok minden rá, még nem olyan bonyolult az elméje mint nekünk felnőtteknek. ... Néha hasonlót érzek Tollénál is, ahogy ott ücsörög a mikrofon mögött az előadást tartva. Néha rajta is az a gyermeki egyszerűség ragyog át, amit Jézus is mond:

" Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. ."

Ez azért elég konkrét információ a megvilágosodással kapcsolatban....

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 ápr 28 szo, 01:09

Milarepa írta ...

K...András!
irod: "-amikor nem azonosulsz semmivel, akkor vagy önmagad."
-Valóban érted-e ezt a gondolatot?
- Tudod-e folytatni az önmagadat : .............
-Mutasd meg itt, van-e benned spiritusz
-Saját tapasztalatból tudsz a fentihez igazságokat közölni.
-Vagy csak puszta szavak számodra......mástól átvett?.....
Mila



nincs bennem igény a válaszadásra. ezért "nem is válaszolok".
Ne gondolkozz a Létről. Vagy.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 28 szo, 08:08

Milarepa írta ...


ui.:Volnál szíves arra felelni -"A tudatlanság mikor jelenik meg ?"
/A tapasztalatod szerint/



Kedves Mila!

Megpróbálom gyakorlati tapasztalatomat itt leírni, hátha válasz lehet a kérdésre.

Mostanában rengeteget vezetek egyedül. Azt lehet mondani, hogy viszonylag jó autóval "rendelkezem", de ezen kívül is élvezem a vezetést. Amikor valamennyire is jelen tudok lenni, vagyis tudatos vagyok, akkor mindent áthat ez az állapot. Effektíven:

- másképpen látom a tájat, minden kicsit közelebbinek tűnik. Mintha nagyobb lennék... Ahhoz tudnám egy kicsit hasonlítani, mint amikor felnőtt fejjel ellátogatsz egy olyan helyre ahol azelőtt csak kisgyerekként jártál. Akkor rácsodálkozol: "nahát! Mintha össze ment volna minden..."

- másként érzékelem a teret, illetve valóban érzékelem a teret. Kicsit olyan, mintha kilépnék a szélvédő mögül. De ugyanakkor az autó belső terét is térnek érzékelem. ... Mintha eltűnne a fizikai korlát a szemem és a tér között. Mintha kilépnék a szememen keresztül a térbe.

- észreveszem, hogy a rajtam kívül álló dolgok, nem is rajtam kívül állóak. Például, valaki elmegy mellettem a kocsijával, de nem történik semmi. Nem ítélem meg, hogy ilyen-olyan, akármilyen. Nem ez történik, hanem kicsit olyan mintha az is az "én autóm lenne". Illetve aki vezeti, mintha a jó barátom lenne.

- sebesség. Ez is nagyon érdekes. Mintha minden lassabb lenne. A 100-120 km/h sokkal kevesebbnek tűnik. Furcsa, mert mintha gyorsabb lenne a felfogásom, így gyorsabban áramlanak az ingerek és minden információ hamarabb kerül hozzám. És amit még itt megemlítenék, hogy amikor nem sietek, akkor mindig azzal a sebességgel haladok, ami a megengedett maximum. Persze úgy, hogy nem is figyelek rá! Néhány napja meglepődtem azon, hogy bele kellett volna futnom egy trafi-ba, ennek ellenére pontosan 50-el haladtam. A mutató pontosan az 50-es vonal közepén állt. Elmémnek fogalma sem volt a sebességkorlátozásról, mivel nem is azokat figyeltem. Egyszerűen jelen voltam, és semmit nem értelmeztem.....

- látom az eget is. Általában csak akkor látom az eget amikor jelen vagyok.

- Az utazás is különleges, mert jelenlétben nem akarok eljutni sehová. Egyszerűen nincs az az alapállapot, hogy a magam előtt látott útszakasz végén szeretnék már lenni. Látom, hogy ott van az út, de lehet hogy odáig már soha sem fogok eljutni, de nem is számít.

- Érzem a testem belülről.

De, hogy válaszoljak is a kérdésre. Természetesen a tudatlanság megjelenése az, amikor a fent említettek eltűnnek....
Gyakorlatban:

- eszembe jut, hogy egy fontos tárgyalásra igyekszem éppen. Ott majd azt kell kifejtenem hogy ...... és akkor majd ŐK azt fogják arra mondani, hogy........ és ÉN meg azt mondom arra, hogy ......

és ez igy folytatódik, egészen addig amíg.... a fájdalom elér egy szintet valahol, és felötlik bennem, hogy nem vagyok jelen. És ha akkor "szerencsém van" azonnal képes vagyok váltani vissza a jelenlétbe. Az azonnal alatt azt értem, hogy kevesebb mint 1 másodperc alatt. Azt is megfigyeltem, hogy ez a testemre is hatással van. Néha ilyenkor a váltáskor, érzek valami kis "áram ütés" félét... Ez annál erősebb, minél nagyobb a különbség az egó való süllyedés és a jelenlét tisztasága között. És persze a váltás "sebességétől" is függ.

Szóval, a tudatlanság megjelenése "sajnos" nem olyan egyértelműen érezhető, mint a tudatlanságból való valamilyen szintű jelenlétbe való váltás. Persze ezek saját tapasztalatok, lehet másvalakinél teljesen másként működnek...

Remélem valamelyest választ kaptál.

Üdv!
Geri




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 28 szo, 10:13

Milarepa írta ...

Az Igazság az, hogy Shaw NEM írt le semmit.
Macskakörömmel kezdi,- és végzi a félméteres másoktól átvett
oldalakat.
Saját tapasztalatot ,saját szavaival ,saját kútfőből nem közöl.
Ha elvétve igen,akkor viszont nincs összhangban az igazsággal,
ezt be tudom bizonyítani.

Baráti üdvözlettel :Mila
ui.:-/Néhány fullánk elszabadult az elméből!/



Kedves Mila!

Vajon miért lehet ez a Shaw olyan elvetemült, hogy saját gondolatai helyett idézetekkel terhel meg bennünket. Lehet, hogy nincsenek is saját gondolatai?

Ennek több okai is lehet.

Egyrészt Shaw nem hiszi azt, hogy saját gondolatai olyan jelentősek lennének, hogy másoknak iránymutatóul szolgálhatnának. Ha egy zavaros forrásból (ez lenne Shaw elméje) vagy egy tiszta forrásból meríthet, akkor habozás nélkül az utóbbit választja.

Másrészt Shaw önértékelése nem függ már attól, hogy milyen a fogalmi tudása, milyen szép mozaikot készíthet más mesterek tudásából, amellyel aztán sajátjaként azonosulhat. Már nem élettörténete és az annak főszerepléjének (karakterének) a formaivilágban elért sikerei alapján határozza meg önmagát.

Harmadrészt, ha leír valamit ebben a fórumban, azt mindig a Jelenlétből, a belső csendből teszi (legalábbis erre törekszik). Így írásai soha nem a saját véleményét tükrözik, hanem azt, ami a Mostban megszületett benne. Persze mivel Shaw sem ébredt fel még teljesen, ezekben is megjelenhetnek különböző, a háttérben megbúvó rejtett hajlandóságokból, egojátékokból származó gondolatok is. Ezért zavaros ez a forrás.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 28 szo, 02:32

kriszti65 írta ...

Kedves Shaw!

Írod, hogy nem sokra értékeled a fogalmi tudást.
Főiskolai tanárként ennek ellenére számtalan fogalmi tudással teli könyved jelent meg. Hogy is van ez?

Üdv: Kriszti




Kedves Kriszti!

Azt fogalmi tudást nem nagyon értékelem, amely a Valóság, a Lét megragadását célozza. Az erről való filozofálásnak nincs semmi értelme, mert a Valóság az elme számára megismerhetetlen.

Vannak olyanok is (nem is kevesen) akik megpróbálják az elmével megragadni és saját egójukat növelni a spiriuális tudásról szóló filozofálgatással, de ők csak saját magukat tömjénezik ezzel a (estleg hatalmas mennyiségű) fogalmi tudással.

Másrészt az ember a világban él, ahol olyan emberekkel van körülvéva, akik a jelenségvilág bűvöletében élve nem a Valóságot keresik, hanem saját álmaikat kergetik szüntelenül.

Az ő számukra a legfőbb érték az elme által létrehozott fogalmi tudás, azt keresik és követik életükben.

A Valóságot valóban kereső ember a világban él és a világ törvényszerűségeit követi.
Így előfordulhat, hogy több könyvet is ír, de mégsem azonosul azzal a karakterrel, akinek ez az élettörténeti része.

Megadja világnak, ami a világé, de már nem a forma hipnózisában él.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 28 szo, 02:53

K....Shaw!
Maharaj kérdezi :
Shaw-kám -Mikor jelenik meg a tudatlanság?
-" de nem azt akarom tudni, amit mások írnak ,első kézböl akarom
megtudni,tőled."

Prior consci.1980.apr.8.
Mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 28 szo, 05:46

Milarepa írta ...

K....Shaw!
Maharaj kérdezi :
Shaw-kám -Mikor jelenik meg a tudatlanság?
-" de nem azt akarom tudni, amit mások írnak ,első kézböl akarom
megtudni,tőled."

Prior consci.1980.apr.8.
Mila


K. Mila!

Ezt aztán igazán első kézből tudod!

Amikor az elméddel akarod megérteni, hogy mi a Valóság!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 28 szo, 10:29

Milarepa írta ...

K....G!+...........!
"Mikor jelenik meg a tudatlanság,"
Megértem ,hogy nem tudsz rá felelni.
A kérdéssel kapcsolatban elhallgattam egyet s mást.
A feleletet a TOP-100 misztikus listáján ,talán az első 5-nél lehet keresni.
E.Tolle,Marahaj,Osho, Adyashanti ,Krisnamurti....stb...... +MILA
........................ .............................. .............................. .........
mila kellő pillanatban résen volt és elcsente a feleletet a nagyoktól,
és azóta SAJÁT-jaként kezeli. Az egója gyönyörködik benne.
Nehezen tudna megválni tőle.
mila


Kedves Mila!

Nem értem, hogy miért nem érted. Pontosabban: miért nem tapasztalod meg azt, amire mindig utalsz?

Ennek a rengeteg, nehezen értelmezhető féligazságnak, értelmi és érzelmi magasröptű szövegelésnek, csak az elme oldaláról van értelme. Egyébként, vagyis jelenlétből tekintve erre, értelmezhetetlen és tökéletesen felesleges.

"Mikor jelenik meg a tudatlanság?"

Ennek meg mi értelme? ... Miért nem vagy inkább jelen? Azonnal megkapnád rá a választ, te magad! Úgy, hogy egyetlen gondolat sem jelenne meg benned. Úgy, hogy tudnád, mielőtt megkérdeznéd. Sőt, azonnal lemondanál az igényről, hogy ilyeneket kérdezz.

Saját tapasztalataimat azért írtam le ilyen részletesen, hogy kizökkentsen abból a folyamatos agyalásból, ami itt történik: Elvek, elméletek, felébredt tanítók szavainak ismételgetése, rangsorolás, kategóriázás, és hosszan lehetne sorolni.... Egy kicsit lehet, hogy tényleg kevés itt a saját tapasztalat, nem?

...

Te Mila, lehet, hogy neked tényleg a szenvedés a lehetőség a fejlődésre. Hiába agyalsz bármennyit. Bármennyit tudsz, vagy tanulsz, vagy Te leszel a TOP100-ból az első 5 egy személyben, egyre inkább szenvedni fogsz. A szenvedés jó, mert a szenvedés a barátunk.
A szenvedés majd ráébreszt téged is arra, hogy ennek így nincs értelme. ....

András nem véletlenül írja neked, hogy ne gondolkodj a létezésről, mert vagy!

Üdv!
Geri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 29 v, 09:26

Kedves Gergely!+...........!
írod :" Milának fejlődésre lenne szüksége."
Kérdezem: 1/ tudat,
...................2/ elme,
...................3/ vagy valami más......
Melyik irányra gondolsz ?
mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 ápr 29 v, 05:24

K..G!
Idézed -Mikor jelenik meg a tudatlanság?

Feleled:-Saját tapasztalataimat leírtam (300 MONDATBAN ),

az a fránya nagymester meg csak HÁROMBAN...

"-amikor kinyitod a szádat"

- Nagymester azért "nagy" mester ,mert neki már nem kell annyit dolgoznia

a leveséért,-elég neki HÁROM darab szó párosítása..../lásd.Fu mester/

-Csakhogy őket nem lehet utánozni, az nevetség tárgya lenne.

-A más tollával ékeskedőből hiányzik az az ESSENTIA, ami bennük megvan.

-A nagymesteri címet ,nem maga, hanem a tömeg ajándékozta neki,

mert állandóan érzik a belőle sugárzó igazságot.

-Egy nagymestertől vereséget szenvedni is dicsőség.

-Egy Maharaj ,egy E.Tolle , ha helyre tesz téged -,szégyenkezel?

-Itt az egód szembeSÜLt az igazsággal nem te.

-Az egód tett lóvá.

-Itt az E.Tolle egójáték fórumon ,legalább itt ,illik szétválasztani

az egód,- magadtól.

Baráti üdvözlettel: mila


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 ápr 29 v, 10:00

Drága Mila barátom,

Nincsenek nagymesterek.... Nincsen vereség, amit el lehetne szenvedni.... Végül nincs senki aki el tudná szenvedni ezt a vereséget.


A kérdés amit olyan nagy becsben tartasz: "Mikor jelenik meg a tudatlanság?". Eleve hamis.
Miért nem látod a hamisságát? Azért, mert tudatlan vagy. Ez a válasz a kérdésre, szerintem.

A válasz, amit olyan nagy becsben tartasz: "amikor kinyitod a szádat." úgyszintén hamis. Miért nem látod a hamisságát? Azért, mert tudatlan vagy....

Légy jelen, és hagyd hogy megtörténjen a kérdés!!! .... Ekkor még jelen vagy... De amint megjelenik benned az igény a válasz adásra, már elvesztél, és megjelent a tudatlanság....

Tehát az "amikor kinyitod a szádat." hamis válasz. Miért? Mert a "nagy mesterek" a tudatosságukat megtartva, a jelenből, a megvilágosodás állapotából képesek órákat beszélni. Közben kinyitják a szájukat. ... Így az "amikor kinyitod a szádat." válasz, csak egy külső megfigyelő -inkább megkérdezett- szempontjából lehet értelmezhető egyáltalán. Ám ebben az esetben is csak képletesen lehet érteni, mivel a beszédet megelőzően biztosan lesz elmetevékenység -gondolat- amely kizökkent, tehát elveszel...
Persze, ha van valaki, aki a jelenlétét megtartva képes válaszolni a kérdésre, a jelenlétben felbukkanó szavak egymás utáni sorrendjének kiejtésével, akkor esetleg elhangozhat ez a válasz mint hangok egymás utánisága, de mivel megmaradt a tudatosság, így ez a válasz is hamis lesz...

Ezen sorokat nem ÉN írtam. Vagy mégis?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 ápr 30 h, 08:56

„Én Mila” egójáték

"Mila - ELTÉN-, Pázmányon-,RTF-en tökéletesítette magát, filozófia-teol.tanár.
Mila vagyona saját maga volt,-eladta magát a BM-nek 110 m FT-ért Mila nem érte be ennyivel ,eladta magát az ENSZ-nek is külszolg.

Mila már 18 évesen felismerte az idézetben („Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek”) rejlő igazságot, és nem élete vége előtt.
Milának ez nem dicsekvése .hanem ÁLLAPOTA

Mila kellő pillanatban résen volt és elcsente a feleletet a nagyoktól, és azóta SAJÁT-jaként kezeli. Az egója gyönyörködik benne. Nehezen tudna megválni tőle.

Részemről felajánlom, hogy a rejtély megoldásához /részben/ -- hozzájárulok --mint közvetitő. Apránként fogom adagolni az információt! Körbejárjuk. Nem rontok a közepébe

Félreértettél. Én nem tanítani akartam, csak szórakoztatni. Csak ugratni, mulattatni akartalak. Mila alkalmanként kabaré jeleneteket is ír a rádió számára -kifigurázva egyes társadalmi szituációkat.

Akik itt rendszeresen írogatnak, olvasgatnak, azoknak saját könyvei is vannak. Tévedés lenne lebecsülni őket." /Mila/

Kedves Mila!

Saját szavaidból készítettem egy tükröt a számodra. Nézz bele, de ne az elméddel (mert akkor csak az ego egyik reakciója jelenik meg), hanem a Jelenlétből és a belső csendből.

Mit látsz?

Üdv: Shaw



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 máj 01 k, 11:07

filozófia-teol.tanár?

már értem miért ír ennyi sületlenséget.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 01 k, 11:35

K...Shaw!
Becsületesnek kellene lenned a Milával kapcsolatos idézetet illetően.

Mila idézete nem a levegőben lóg. Az előzményt ne hallgasd el.

ELŐSSZÖR van Jézus szava,felszólítása:" Ha TÖKÉLETES akarsz lenni"..

Mila csak UTÁNNA reagál ,engedelmeskedve-;-a cók- mókjával.

Osho, E.Tolle filozófiával való kapcsolata közismert.

E.Tolle több helyen hangsúlyozza az egyetemre járását ,a könyvtári

tagságát /UF34ol./ Világ legjobban felszerelt /második/ otthonában

lakott. KAPACITÁSÁT illetően az foglalkoztatja-",hogy tud az egyszerű emberi sejt

amelynek átmérője 0.02-0.03 milliméter ,annyi instrukciót tartalmazni, egyetlen

DNS molekulában, amely írott formában 1000 db. 600 oldalas könyvet töltene

meg." A Most hatalma 29.old. A gyakorlati példáival nagyon szüken bánik,-ha

ad-;-azt nagyon meg kell becsülni -,az iránya miatt.

Nem véletlenül mondja.

A Most hatalma az- 1982-es "Aspect Experiment" kisérletre utalással

/ két összekapcsolódott kvantumrészecske szétválasztása.../ KEZDŐDIK.

A világnak -; holografikus megértése...- ;nagyon magasra tette a mércét.
..
Maharaj kilelenti :"Az én beszédem értelmetlen az ÁTLAGember számára..."

"Ha tökéletes akarsz lenni" -elősször kupálódj ki, analfabéta tökfilkóknak az

ilyen mélységű igazságok nem valók ,értelmezhetetlenek. Értelmezi mila.

A mesterek nagyon finoman fogalmaznak. Mila megteheti, mert nem mester.

folyt.köv. :mila




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 01 k, 02:43

Kedves Shaw!
Figyelembe kell venned egy igazságot.
Az elme mentális képernyőjén EGYszerre, csak EGY gondolat
jelenik meg.
Egyszerre 30-40 db gondolati felvetésedre ,csak élőszóval tudnék felelni.
Itt a fórumon csak egyesével és röviden lehetséges.
Az írás sajátságát figyelembe kell venni.
Ezért kérdezem immár harmadszorra, melyik
KONKRÉT mondatom nem tartalmaz igazságot,
vagy nem mutat irányába.
üdv..mila

Ui.: EGY NEKEM TÍZEZER! -/ Milának kijelentheti 10 000/ fő "ÁTLAGember,
hogy érti Maharaj / E Tolle/beszédét,/igazságát/-- Mila nem hiszi el. .-Az egynek hisz tízezer ellenében.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 01 k, 03:19

Kedves Mila!

A tükörbe néztél és onnan csak az egód nézett vissza rád.

A reakciód is az ego tipikus reakciója.

Maharadzs kijelentése "Az én beszédem értelmetlen az átlagember számára" valami mást jelent, mint ahogy te interpretáltad:

""Ha tökéletes akarsz lenni" -elősször kupálódj ki, analfabéta tökfilkóknak az
ilyen mélységű igazságok nem valók ,értelmezhetetlenek. Értelmezi mila."

Mahardzs az átlagemberek közé sorolja azokat is, akik rengeteg könyvet elolvastak, sok mester tanítását ismerik.

Egy ilyen látogatójának mondta a következőket:

"Egy pillanatig se érezze, hogy sértegetni akarom, de jelen pillanatban ön olyan, mint egy 5 éves gyermek, akit szép ruhákba öltöztettek és gyönyörű ékszerekkel cicomáztak fel.

Most pedig alig várja, hogy kis cimborái közé mehessen és kárörvendő tekintettel gyönyörködjön abban, hogy milyen irigykedve nézik azok, akiknek nincsen ilyen szép cicomájuk.

Pontosan ez akadályozza meg abban, hogy meglássa igaz természetét!"

Csatlakozva Mahardzshoz én sem sokra becsülöm a cicomát (filozófiai tudást), így ne is várd el tőlem azt, hogy csodáljam a cicomáidat, vagy vessem össze az enyéimmel, irigykedjek rád, vagy legyek büszke arra, hogy mi ketten milyen okosak is vagyunk, messze az átlagemberek fölé emelkedve.

Engem csakis az igaz természetem érdekel!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 02 sze, 12:12

Shaw írta ...

Adyashanti: A semmi nagyon ijesztő az egó számára......

- LINK -



Ez az igazság!!!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 02 sze, 12:20

Kedves ...Shaw!
Nagyon sűrű fájdalomtested van.
Elégedetlenség,.negativit ás,háború dúl benned.
Táplálék kell. Megéheztél.
Milát nézted ki célpontnak.. Betolakodott a területedre.
Milával eteted a fájdalomtested.
Most jóllaktál.-3-4 nap múlva újra megéhezel.
Újra kezded. Észre sem veszed egód működését.

Csipi a szemed a filozófia.
írod:-"Én / Shaw/,nem sokra becsülöm a cicomát (filozófiai tudást).."..
E.Tolle-nak is cicomája ,filozófiai tudása van.
Önéletrajzában az áll, hogy metafizikus.
Az pedig a filozófia egyik részterülete.
Kicsit marcangold meg már őt is, hisz bűnös.
Neki milyen tanácsot adnál ,-hova nézzen?
Mit csináljon az ötszázezer szavas szókincsével,
fogalom készletével.?/ +magánvagyonával/
Ami a te gondolatmeneted szerint ,csak akadályozhatja őt
a megvilágosodás körülményeiben.

Olvastad valahol ,hogy akinek filozófiai
tudása van, azt agyon kell csapni.
Idetéved valaki a fórumra,
gyanítod ,hogy esetleg a bölcsesség
szeretetével foglalkozik.
Shaw fogja a bunkósbotját-
agyoncsapja.
Még Kriszta is észrevette /híved/ ,hogy valami
ficam van nálad.
üdv.mila


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 02 sze, 12:32

Milarepa írta ...


Shaw fogja a bunkósbotját-
agyoncsapja.
Még Kriszta is észrevette /híved/ ,hogy valami
ficam van nálad.
üdv.mila



Kedves Mila!

Egészen félreérted azokat amiket írok, vagy amikat Shaw ír.

Én ficamot (az elme analitikus működésmódját) inkább nálad játom, mint Shawnál!!!

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 02 sze, 02:58

Milarepa írta ...

Kedves ...Shaw!
Nagyon sűrű fájdalomtested van.
Elégedetlenség,.negativit ás,háború dúl benned.
Táplálék kell. Megéheztél.
Milát nézted ki célpontnak.. Betolakodott a területedre.
Milával eteted a fájdalomtested.
Most jóllaktál.-3-4 nap múlva újra megéhezel.
Újra kezded. Észre sem veszed egód működését.

Csipi a szemed a filozófia.
írod:-"Én / Shaw/,nem sokra becsülöm a cicomát (filozófiai tudást).."..
E.Tolle-nak is cicomája ,filozófiai tudása van.
Önéletrajzában az áll, hogy metafizikus.
Az pedig a filozófia egyik részterülete.
Kicsit marcangold meg már őt is, hisz bűnös.
Neki milyen tanácsot adnál ,-hova nézzen?
Mit csináljon az ötszázezer szavas szókincsével,
fogalom készletével.?/ +magánvagyonával/
Ami a te gondolatmeneted szerint ,csak akadályozhatja őt
a megvilágosodás körülményeiben.

Olvastad valahol ,hogy akinek filozófiai
tudása van, azt agyon kell csapni.
Idetéved valaki a fórumra,
gyanítod ,hogy esetleg a bölcsesség
szeretetével foglalkozik.
Shaw fogja a bunkósbotját-
agyoncsapja.
Még Kriszta is észrevette /híved/ ,hogy valami
ficam van nálad.
üdv.mila



Kedves Mila!

A nézőpontodból lehet, hogy így néznek ki Shaw hozzászólásai ebben a fórumban. Ez a nézőpont azonban a tied, ezzel nem akarok vitába szállni.

Nézzük egy másik nézőpontból az egészet.

Shaw fájdalomteste (és általában a fájdalomtest) egyáltalán nem úgy működik, ahogy leírtad.

A fájdalomtest egy reaktív dolog, amelynek azonnal táplálék kell és nem várja meg azt, hogy órák vagy napok múlva Mila reagáljon rá. A fájdalomtest azonnali reakciót igényel és ehhez fizikai közelségre van szüksége. Azt eszi, amit elér.

Másrészt Shaw nem bunkósbottal csapkod, maximum ébreszget.

Igaz, aki mélyen alszik és éppen a legszebb álmát álmodja, annak bunkócsapásként jelenhet meg az ébresztőhívás, ami Shaw hsz-iből árad.

Ilyenkor az, akit fel akarnak ébreszteni dühösen reagálhat az ébresztésre és éppen azt küldi el melegebb éghajlatra, aki fel akarta ébreszteni.

Harmadrészt Shawnak személy szerint semmi baja azzal, hogy Mila éppen milyen álmot lát (Pl. filozófus) és az is mindegy neki, hogy Mila felébred-e vagy tovább álmodik.

Aki ébredezik (legyen az Shaw vagy bárki más ezen a fórumon) annak a gondolkodása a belső csend hatására intuitív lesz, így a leírt gondolatokból, hozzászólásokból ébresztőhívás árad. (és ehhez Shawnak személy szerint semmi köze, ő nem akar senkit felébreszteni, ez nem Shaw karakteréből, hanem a mögöttes erőtérből árad).

Erre a hívásra pedig egyvalaki úgy reagál, hogy éberebbé válik, másvalaki pedig úgy érzi, hogy bunkósbottal támadják az egóját és ezzért védekeznie kell.

Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 02 sze, 06:55

Milarepa írta ...

Ezért kérdezem immár harmadszorra, melyik
KONKRÉT mondatom nem tartalmaz igazságot,
vagy nem mutat irányába.
üdv..mila



Kedves Mila!

Egyik mondatod sem tartalmaz igazságot, mert mind az intellektusból ered.

Írtad, hogy nagyra tartod Maharadzs tanításait.

Nézzük, mint tanácsolna ő neked:

„Mielőtt olyan állapotba kerülnél, hogy bármiféle spirituális szempontból lényeges dolgot befogadhatsz, fel kell adnod a kábítószert, amitől függővé váltál.

Ilyen kábítószer számodra az intellektus.

Az intellektus elengedhetetlenül fontos a világi tudás befogadásához és értékeléséhez és bizonyos fokig a spirituális tudáshoz is szükséges.

A spirituális tudáshoz viszont nem csak puszta értelemre, intellektusra van szükség, hanem elsősorban ösztönös, intuitív képességre.

Te függővé váltál az értelemnek, intellektusnak nevezett kábítószertől, és a hatása alatt minden elemzel, elmélkedsz, latolgatsz és összebonyolítod az egyszerű dolgokat.

Meg kell szabadulnod ettől a függőségtől és át kell adnod magad a tiszta befogadás intuitív folyamatának.

Ezt akkor éred el, amikor nemcsak hogy nem reagálsz a külső ingerekre, hanem nyitott is vagy a tudatosságra, a személyes hajlamok, beidegződött nézetek befurakodása nélkül, röviden az intellektus alkalmatlankodása nélkül.

Ilyenkor a tudatosság beszél a tudatossághoz a tudatosságról.

Te pedig rájössz, hogy amit a váradnak hittél (az intellektusod) valójában a börtönöd”.
/Maharadzs/


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 02 sze, 10:04

Kedves Milarepa (Egója)!

Bármit is vársz, -kívánsz, -remélsz ettől a fórumtól, nem fogja neked megadni!
Bármi is a célod, -vágyad, -törekvésed, itt nem fogod elérni!

Itt nincs senki, aki felett lehetne győzedelmeskedni, vagy akit el lehetne tiporni.


Shaw, Kriszti, András, Berill, Geri,... nem létező dolgok! Nincs ki ellen harcolni!



Egyáltalán, miért jöttél te ide?

(egy kicsit mélyedj el a kérdésben...)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 máj 02 sze, 10:41

Bármiért is jött, jó hogy itt van, még ha néhányan másképp gondolják is esetleg
Segít nekünk szembenézni önmagunkkal. Mi is ugyanazt tesszük mint ő, csak már egy kicsit másképp. Nem a szokásos egójátékokat játsszuk hanem szép spirituálisakat, de a lényeg ugyanaz, még mi sem tudtuk/mertük meglépni az utolsó lépést amit a megvilágosodottak már megléptek.
Ők már szembenéztek a küszöb őrével.
Önmagukkal.
Ők már tapasztalatból tudják hogy valójában nem létezik sem a kapu, sem a küszöb, sem az őr.
Ők már átléptek a kapujanincs átjárón

Éppen itt van jobb oldalt egy Tolle idézet:
"Vedd észre, hogy a téged körülölelő csend megfigyelésének pillanatában nem gondolkozol! Éber vagy, mégsem gondolkozol."
Bővebben itt:
- LINK -
"A külső zaj megfelelője a gondolkodás belső zaja. A külső csend megfelelője a belső csend.
Valahányszor körülvesz egy kis csend, figyelj rá! Ez azt jelenti: csak vedd észre! Szentelj neki figyelmet! A csendre figyelés fölébreszti benned a belső csend dimenzióját, mert csak a belső csenden keresztül ébredhetsz a csend tudatára.
Vedd észre, hogy a téged körülölelő csend megfigyelésének pillanatában nem gondolkozol! Éber vagy, mégsem gondolkozol.
Amikor a csend tudatára ébredsz, azonnal megjelenik a belső csend ébersége. Jelen vagy. Kiléptél az emberiség több ezer éves, kollektív kondicionáltságából, programozottságából."


A csend van. A csendben jelennek meg a hangok majd elenyésznek.
A megvilágosodás, a jelenlét van. A jelenlétben jelennek meg a gondolatok majd elenyésznek.
A hang lehet szép zene vagy szörnyű zaj. A gondolat lehet szép, filozofikus vagy szörnyű.
Mindegy milyenek, a háttér a lényeg amelyből megjelennek majd tovatűnnek.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 03 cs, 07:38

Miért van az, hogy időnként fel-felébredünk (olyankor nincs én, nincs cselekvő, csak a jelen pillanat, formán át sugárzó üresség), aztán a "rendszer újraindul", visszaalszunk és újra azonosulunk az "álombéli karakterrel" (rájövök, hoppá, beszűkítettem magam)? Minden spontán történik.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 03 cs, 07:53

Shaw idézete a lényeg: "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 máj 03 cs, 02:08

valaki írta ...

Miért van az, hogy időnként fel-felébredünk (olyankor nincs én, nincs cselekvő, csak a jelen pillanat, formán át sugárzó üresség), aztán a "rendszer újraindul", visszaalszunk és újra azonosulunk az "álombéli karakterrel" (rájövök, hoppá, beszűkítettem magam)? Minden spontán történik.



Azért mert már ezt szoktuk meg. Rengeteg energiát fektettünk a gondolkodásba és nem tudjuk egyik pillanatról a másikra új irányba terelni ezt az energia tömeget, még visz bennünket tovább a lendület.

Eckhart Tolle - Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

Nehéz számunkra egyszerűen csak lenni, de vissza kell terelnünk a figyelmünket, az energiánkat a jelenbe a múltból és a jövőből ahogy Tolle is mondja, a jelen a belépési pont a megvilágosodáshoz.

Eckhart Tolle - A megvilágosodás
- LINK -

Egyszerű ez, nagyon egyszerű, talán éppen ezért fogadjuk el olyan nehezen. Én is csak szövegelek itt róla
Pedig csak a jelenbe, önmagunkra kellene terelnünk a figyelmünket, újra és újra, amíg végleg ott maradna, az eredeti helyén. Csak lenni, egyszerűen csak lenni, itt és most.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 03 cs, 05:36

Khadaji írta ...

valaki írta ...

Miért van az, hogy időnként fel-felébredünk (olyankor nincs én, nincs cselekvő, csak a jelen pillanat, formán át sugárzó üresség), aztán a "rendszer újraindul", visszaalszunk és újra azonosulunk az "álombéli karakterrel" (rájövök, hoppá, beszűkítettem magam)? Minden spontán történik.



Azért mert már ezt szoktuk meg. Rengeteg energiát fektettünk a gondolkodásba és nem tudjuk egyik pillanatról a másikra új irányba terelni ezt az energia tömeget, még visz bennünket tovább a lendület.

Eckhart Tolle - Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

Nehéz számunkra egyszerűen csak lenni, de vissza kell terelnünk a figyelmünket, az energiánkat a jelenbe a múltból és a jövőből ahogy Tolle is mondja, a jelen a belépési pont a megvilágosodáshoz.

Eckhart Tolle - A megvilágosodás
- LINK -

Egyszerű ez, nagyon egyszerű, talán éppen ezért fogadjuk el olyan nehezen. Én is csak szövegelek itt róla
Pedig csak a jelenbe, önmagunkra kellene terelnünk a figyelmünket, újra és újra, amíg végleg ott maradna, az eredeti helyén. Csak lenni, egyszerűen csak lenni, itt és most.

Igen, pusztán megszokás az egész..
Köszi a linkeket!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 03 cs, 09:04

valaki írta ...

Miért van az, hogy időnként fel-felébredünk (olyankor nincs én, nincs cselekvő, csak a jelen pillanat, formán át sugárzó üresség), aztán a "rendszer újraindul", visszaalszunk és újra azonosulunk az "álombéli karakterrel" (rájövök, hoppá, beszűkítettem magam)? Minden spontán történik.



Kedves Valaki!

Ha megnézted a videón (Kahajdi válaszában), hogy Tolle mit mondott a megvilágosodásról, akkor választ is kaptál a kérdésedre.

A felébredéshez, a megvilágosodáshoz a Mostban megjelenő intenzitásra van szükség.

Mi adja meg ezt az intenzítást?

Annak a tudata, hogy nem a test-elme vagyunk, hanem az életet adó tudatos jelenlét.

Ha ennek a megértése átitatja az egész valódat, akkor van meg a megfelelő intenzítás is a felébredéshez.

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 04 p, 06:00

Shaw írta ...

valaki írta ...

Miért van az, hogy időnként fel-felébredünk (olyankor nincs én, nincs cselekvő, csak a jelen pillanat, formán át sugárzó üresség), aztán a "rendszer újraindul", visszaalszunk és újra azonosulunk az "álombéli karakterrel" (rájövök, hoppá, beszűkítettem magam)? Minden spontán történik.



Kedves Valaki!

Ha megnézted a videón (Kahajdi válaszában), hogy Tolle mit mondott a megvilágosodásról, akkor választ is kaptál a kérdésedre.

A felébredéshez, a megvilágosodáshoz a Mostban megjelenő intenzitásra van szükség.

Mi adja meg ezt az intenzítást?

Annak a tudata, hogy nem a test-elme vagyunk, hanem az életet adó tudatos jelenlét.

Ha ennek a megértése átitatja az egész valódat, akkor van meg a megfelelő intenzítás is a felébredéshez.

Üdv: Shaw


Köszönöm válaszod!
Az az érdekes, hogy ezzel tisztában is vagyok, mégis, nem tudom miért gatyázok itt még mindig.
Hm, az elme néha trükközik, próbálja elfedni, elhomályosítani, én meg még mindig képes vagyok neki bedőlni..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 04 p, 10:57

Kedves Geri!
Shaw,-Kriszta- ,András-,Berill-t nemlétező dolognak nyilvánítod ,+ te vagy a
ráadás.

Ők mélyen alszanak, kómában vannak. Ha egyszer felébrednek az alvásból
lehet, hogy tiltakozni fognak ez -állításod ellen.

Ha magadról azt állítod ,hogy nemlétező dolog vagy:

AKKOR MIÉRT ÉRZÉKELED VALAKINEK A ?-
i./-várását, kívánását, remélését;
II/-célját, vágyát, törevését;
Látod ,látod össze vagy zavarodva,-okosat szrettél volna írni.
Nagyot akar a szarka ,de nem birja a farka.
üdv.mila



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 05 szo, 09:49

Milarepa írta ...

Kedves Geri!
Shaw,-Kriszta- ,András-,Berill-t nemlétező dolognak nyilvánítod ,+ te vagy a
ráadás.

Ők mélyen alszanak, kómában vannak. Ha egyszer felébrednek az alvásból
lehet, hogy tiltakozni fognak ez -állításod ellen.

Ha magadról azt állítod ,hogy nemlétező dolog vagy:

AKKOR MIÉRT ÉRZÉKELED VALAKINEK A ?-
i./-várását, kívánását, remélését;
II/-célját, vágyát, törevését;
Látod ,látod össze vagy zavarodva,-okosat szrettél volna írni.
Nagyot akar a szarka ,de nem birja a farka.
üdv.mila




Kedves Mila,

KI az, aki a fenti sorokat írta???

...

...

...

Eckhart Tolle, az Örökkévaló megérintése, részlet:

"Buddháról is van egy történet. Városról városra, faluról falura utazva olykor olyan emberekkel találkozott, akik sértegették, mert ilyen-olyan mentális állásponttal rendelkeztek. Rákiabáltak. Ő azonban sohasem reagált. Megkérdezték tőle: „Nem zavar ez téged? Hogy az emberek rád kiabálnak és sértegetnek?” Mire ő: „Nincs itt senki, akit sértegetni lehetne. Ők azt hiszik, hogy bántanak valakit, ám valójában nincs itt senki.”

Akinek van füle, hallja meg!

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 05 szo, 02:15

Kedves Geri!
Mielőtt válaszolnék tisztázzunk egy dolgot , hogy egységesen értelmezzünk.
Amikor leirtad : 1/- "Geri nem létező dolog."- Én ezt kompletten úgy értettem,
hogy" testestől -lelkestől". Ilyen értelemben válaszoltam.
A feleletem után nem szeretnék kibúvókat ,hogy -az persze ,hogy hozzám tartozik,
azt ideértettem magamhoz. az nem tartozik Geri nevű emberhez..
Azt állítod :- Geri nevű ember ...-" nem létező dolog."
Felelethez elég egy tőmondat.

2/- Amikor idézel, a becsület azt kívánja ,hogy a helyet , oldalszámot is odaírjad.
Én mindig megteszem. Igy nincs semmi sunda- bunda a szándékot illetően.
A másiknak lehetőséget adsz ,hogy belehelyezkedjen abba a gondolatmenetbe,
ahol az elhangzott. Az idézett B. történetet ismerem.
Bennem van egy egészséges szkepticizmus , mindent leellenőrzök.
Felelethez elég egy oldalszám.
üdv.mila




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 05 szo, 04:00

Kedves Mila,

Geri írta ...


Shaw, Kriszti, András, Berill, Geri,... nem létező dolgok! Nincs ki ellen harcolni!



Jelenlétből tekintve erre, egészen átélhető ennek igazsága. Természetesen, nincs olyan sem, hogy Milarepa...

Nincs elkülönülés. Ezért mindenki aki ezen a fórumon ír, végső soron ugyanaz. Ugyanaz a forma nélküli tudatosság. Különbséget csak az elme tesz, de az már nem a jelenlétben történik!

Ezeket a sorokat, sem Geri írja. És ezt a mondatot sem Milarepa olvassa.
Milarepa az, aki ezt értelmezi, analizálja, logikai összefüggéseket keres -és talál. Milarepa csak az elme játéka...

Végső soron, ez a fórum sem létező dolog! Csak az elménken él, és csak az elménk által tudjuk értelmezni az itt olvasottakat. Ezért nagyon különleges ez az egész, mert bár az elme ad lehetőséget a megértésre, de mi pont őt akarjuk elhallgattatni.


---


Az örökkévaló megérintése alapvetően egy video anyag, azért nem is tudtam oldalszámot írni. A magyar felirat erről az oldalról letölthető, (a letöltéseknél) egy doc. fájl-ba. Ha ott rákeresel arra hogy "Buddha" elég gyorsan megtalálod....

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 máj 05 szo, 07:46

A Buddha történetet az 54. perc után mondja el Tolle.
- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 05 szo, 07:54

Kedves..Geri!
Mondataid zavarodottságot tükröznek.

Itt a fórumon büntetlenül irhatsz össze- vissza. / Mint mindenki!!/

Vak vezet világtalant alapon ,-a világtalanok nem veszik észre
hogy nincs tapasztalatod a megvilágosodást illetően.

A legutóbbi írásod is ilyen.

Egy előadó teremben 40-50 fős /kicsit hozzáértő /hallgatóság előtt
nem állnád meg a helyed ilyen kusza szöveggel.

Ott kérdeznek is ám, és másodperceken belül kell felelni.

Te nem látod azt ,amiről beszélsz, irsz.

Csak szavakat raksz egymás mellé össze -vissza, nem érted a jelentésüket,
a hátterüket, nagy a felfordulás.

Ha kivánod, ezt be is tudom bizonyítani.

Pl.-Nincs semmi saját tapasztalatod a jelenlét-tet illetően, mert...........
Ha kéred ,akkor folytatom.
Üdv.mila







Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 05 szo, 08:31

Kedves Geri!

Egy olyan valakivel, akinek semmi tapasztalata nincs a Jelenlétet illetően (mert Milarepa minden hozzászólása erről árulkodik) nem érdemes az intellektus tárgyiasitó szintjén vitatkozni.

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 05 szo, 10:17

Kedves Shaw!

Köszönöm. Igen, ezt be kell látnom.

...

Nagyon hasznos szerintem ez a fórum. A hozzászólások tartalma valahogy hatással van a jelenlétemre is.

Érdekes megfigyelnem, hogy a jelenlétből fogant írások valahogy könnyűek, frissek, pozitívak és világos színűek.
Az "elmés" és egó válaszok pedig: nehezek, sűrűek, sötétebb tónusúak, és semlegesek vagy negatívan hatnak rám.

Már ez a megfigyelés is jelenlétre sarkall, így az elmés hozzászólások is hordoznak némi előnyöket. Viszont kétségtelen, hogy elsődlegesen hátráltatnak....

Üdv!
Geri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 06 v, 11:46

Kedves Geri!
Egy olyan valakivel, akinek semmi tapasztalata
nincs a Jelenlétet illetően Mert E.TOLLE ,meg
az a mila nevű fickó minden hozzászólása
erről árulkodik/.
Nem éredemes az intellektus tárgyiasító
szintjén vitatkozni.
üdv.Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 06 v, 12:14


Kedves Shaw!
Az előbb azt irtam.-Igen .ezt be kell látnom.
De most látom ,hogy amit az előbb láttam az ostobaság.
Én meg csak nem lehetek az. Tehát visszavonom a belátásomat,
mást keresek helyette.
E.Tolle személyesen tagadja a tapasztalatot a jelenlétet illetően.
Csak tudja,hogy mit beszél 7 milliárd embernek.
Ha esetleg tévedne ,azok visszaperelnék a pénzüket, amit a könyvért kifizettek.
Ezt kifejti a Most hatalma 83-84-ik oldalán.
A jelenlét állapotában nincs álmodozás, gondolkodás, emlékezés,
jövővárás,nincs feszültség, nincs félelem.
CSAK AZ VAN ,amit az a gaz, fránya mila IS irt korábban-,ÉBERSÉG.
Sajnos milát nem tudtuk megfogni, így hülyét csináltunk magunkból.
Hamut szórok a fejemre.
Sajnos itt és most ,szembeSÜLnöm kellett az igazsággal.
Úgy tűnik ,ha állandóan kiSÜL a szemem a szégyentől, még a végén örökre
vaksi maradok és nem kapcsolódom az áhított IGAZSÁG-hoz.
De legközelebb majd elkapjuk azt a gazt.
Üdv. Gerikéd


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 06 v, 12:27

Amikor E.Tolle-nek felteszik a kérdést:
-Megtapasztaltam e már valaha is igazán ezt a Jelenlét állapotot?
Ő -,-kategórikusan NEM-mel felel, méghozzá duplán, egy mondaton belül.
mila
A Most hatalma 83.old.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 máj 06 v, 01:46

Milarepa írta ...

Amikor E.Tolle-nek felteszik a kérdést:
-Megtapasztaltam e már valaha is igazán ezt a Jelenlét állapotot?
Ő -,-kategórikusan NEM-mel felel, méghozzá duplán, egy mondaton belül.
mila
A Most hatalma 83.old.


A könyvből idézett rész bővebben:
"A JELENLÉT ÁLLAPOTA NEM AZ, AMINEK GONDOLOD!

Egyfolytában a jelenlét állapotáról beszélsz, mint ami mindennek a kulcsa. Intellektuálisan, azt hiszem, megértettelek, de nem tudom, hogy megtapasztaltam-e már valaha is igazán ezt az állapotot. Azon tűnődöm, vajon arról van-e szó. amire gondolok vagy valami teljesen másról?

Nem, az nem az, aminek gondolod! Ugyanis nem gondolkozhatsz a jelenlétről. Az elme képtelen azt megérteni. A jelenlét megértése a jelenlét átélése.
Végezz el egy egyszerű kísérletet! Hunyd be a szemed, majd mondd magadnak: „Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a következő gondolatom?" Aztán válj nagyon éberré, és várj a következő gondolatra! Légy olyan, mint az egérlyukat figyelő macska! Lesd meg, milyen gondolat bújik elő az egérlyukból? Próbáld ki ezt most!
***
Nos?

Elég sokáig kellett várnom, amíg egy gondolat fölbukkant.

Pontosan. Amíg az intenzív jelenlét állapotában tartózkodsz, mentes vagy a gondolattól. Csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber. Abban a pillanatban, ahogy tudatos figyelmed egy bizonyos szint alá csökken, befut a gondolat. A mentális zaj visszatér, s a csönd elveszett. Visszatértél az időbe."



Nos, ez éppen neked (is) szól:
"Nem, az nem az, aminek gondolod! Ugyanis nem gondolkozhatsz a jelenlétről. Az elme képtelen azt megérteni. A jelenlét megértése a jelenlét átélése."


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 06 v, 03:27

Milarepa írta ...


Kedves Shaw!
Az előbb azt irtam.-Igen .ezt be kell látnom.
De most látom ,hogy amit az előbb láttam az ostobaság.
Én meg csak nem lehetek az. Tehát visszavonom a belátásomat,
mást keresek helyette.
E.Tolle személyesen tagadja a tapasztalatot a jelenlétet illetően.
Csak tudja,hogy mit beszél 7 milliárd embernek.
Ha esetleg tévedne ,azok visszaperelnék a pénzüket, amit a könyvért kifizettek.
Ezt kifejti a Most hatalma 83-84-ik oldalán.
A jelenlét állapotában nincs álmodozás, gondolkodás, emlékezés,
jövővárás,nincs feszültség, nincs félelem.
CSAK AZ VAN ,amit az a gaz, fránya mila IS irt korábban-,ÉBERSÉG.
Sajnos milát nem tudtuk megfogni, így hülyét csináltunk magunkból.
Hamut szórok a fejemre.
Sajnos itt és most ,szembeSÜLnöm kellett az igazsággal.
Úgy tűnik ,ha állandóan kiSÜL a szemem a szégyentől, még a végén örökre
vaksi maradok és nem kapcsolódom az áhított IGAZSÁG-hoz.
De legközelebb majd elkapjuk azt a gazt.
Üdv. Gerikéd



Te Mila,

ez nagyon jó! Régen röhögtem már ekkorát!!! Teljesen felvidított!

Köszönöm!

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 08 k, 11:20

Milarepa írta ...

Amikor E.Tolle-nek felteszik a kérdést:
-Megtapasztaltam e már valaha is igazán ezt a Jelenlét állapotot?
Ő -,-kategórikusan NEM-mel felel, méghozzá duplán, egy mondaton belül.
mila
A Most hatalma 83.old.


Kedves Mila!

Úgy látszik még Tollénak a szavai sem jutnak el hozzád!

Így van az, ha az ember teletömi a fejét mindenféle fogalmi tudással, amivel azonosulva elferditi a tényeket.

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 08 k, 04:17

Shaw írta ...


A felébredéshez, a megvilágosodáshoz a Mostban megjelenő intenzitásra van szükség.

Mi adja meg ezt az intenzítást?

Annak a tudata, hogy nem a test-elme vagyunk, hanem az életet adó tudatos jelenlét.

Ha ennek a megértése átitatja az egész valódat, akkor van meg a megfelelő intenzítás is a felébredéshez.



A felismerés, a megértés és az abból születő intuitív gondolkodás!

Csakis ez az, ami felébreszt bennünket az élő álomból!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 09 sze, 12:04

Kedélyes Shaw-kám!
Hogy vagy azon a poros nyerígyen?
Támadhat onnan valaha valami jó?
Ez éppen olyan poros, mint nasaret vót annak idején.
Figyelj.-Valami zsozsót össze kéne hoznunk.
Arra gondoltam ,az az Eínstein gyerek, avval a képletivel ,
nemis olan nagy kunszt.
Hallottam ,-hogy csináta.
Állt a táblánál és felírta.
E= m szer (a) a négyzeten. Aszt monta, ez nem jó-és áthúzta az a-t.
Felirta ujra:
E=m szer (b) a négyzeten.Azt monta, ez sem jó-és áthúzta a b-t.
Felírta harmadszor:
E= m szer( c) a négyzeten. Azt monta,- na ez a jó. "E=m x c 2"
Nem is próbálta tovább az abc-t. Megállt itten.
Stokhómba a King familia meg reájaharapott.
Kapott érte egy millát S//-ben.
Azok gyütenek mindenféle kuriózumot.
Ilyetént mi is összve tudnánk ókumlálnyí,
még fájintosabbat is.
Négy -öt bötű, egy kis köb -jel .gyök lel.és már kész is.
Itt nagyot lehetne szakajtani.
Azt hallottam :/-remélem nem attól a mujától ered,
tudod , attól aki E.Tolla-nál tollászkodik más tollával is ékeskedve,
pedig van saját tolla ,csak smucig, nem akarja ,hogy az ő tolla kopjon./
Szóval :" A megvilágosodott ember ,hiába egészséges ,ha píze nincs,
akkor félig beteg."
Én most ippeg, ilyen félig beteg vagyok.
Gondolom te is kókadozol.
Hát akkor összve kéne rakni a FÉL-tekéinket.
Az EGY, az több,mint két fél. Igy nem hibádzna a nem2-ő.
De abbú , hová tűnt a másik 1? Ha egyszer meg van, akkor
akkor is -meg van -,ha nincs meg!.Legalább is itten nálunk.
üdv.: hű vazallusod
......búgó Geri-licéd





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 09 sze, 03:31

Milarepa írta ...

Kedélyes Shaw-kám!
Hogy vagy azon a poros nyerígyen?
Támadhat onnan valaha valami jó?
Ez éppen olyan poros, mint nasaret vót annak idején.
Figyelj.-Valami zsozsót össze kéne hoznunk.
Arra gondoltam ,az az Eínstein gyerek, avval a képletivel ,
nemis olan nagy kunszt.
Hallottam ,-hogy csináta.
Állt a táblánál és felírta.
E= m szer (a) a négyzeten. Aszt monta, ez nem jó-és áthúzta az a-t.
Felirta ujra:
E=m szer (b) a négyzeten.Azt monta, ez sem jó-és áthúzta a b-t.
Felírta harmadszor:
E= m szer( c) a négyzeten. Azt monta,- na ez a jó. "E=m x c 2"
Nem is próbálta tovább az abc-t. Megállt itten.
Stokhómba a King familia meg reájaharapott.
Kapott érte egy millát S//-ben.
Azok gyütenek mindenféle kuriózumot.
Ilyetént mi is összve tudnánk ókumlálnyí,
még fájintosabbat is.
Négy -öt bötű, egy kis köb -jel .gyök lel.és már kész is.
Itt nagyot lehetne szakajtani.
Azt hallottam :/-remélem nem attól a mujától ered,
tudod , attól aki E.Tolla-nál tollászkodik más tollával is ékeskedve,
pedig van saját tolla ,csak smucig, nem akarja ,hogy az ő tolla kopjon./
Szóval :" A megvilágosodott ember ,hiába egészséges ,ha píze nincs,
akkor félig beteg."
Én most ippeg, ilyen félig beteg vagyok.
Gondolom te is kókadozol.
Hát akkor összve kéne rakni a FÉL-tekéinket.
Az EGY, az több,mint két fél. Igy nem hibádzna a nem2-ő.
De abbú , hová tűnt a másik 1? Ha egyszer meg van, akkor
akkor is -meg van -,ha nincs meg!.Legalább is itten nálunk.
üdv.: hű vazallusod
......búgó Geri-licéd






?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
, 2012 máj 09 sze, 04:25

K..G!
Volnál szíves kérni a moderátort, -törölje.
mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 09 sze, 07:30

Milarepa írta ...

K..G!
Volnál szíves kérni a moderátort, -törölje.
mila


Látod kedves Mila, ha az elmét meglocsolják egy kis alkohollal, mi minden jön ki belőle!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 09 sze, 08:25

"Aki teljesen leválik a világról, az nem törekszik más teremtmények felé, egyáltalában nem kíván semmiféle teremtmény előtt hódolni, sem pedig fölébe kerekedni; nem akar sem lentebb, sem fentebb lenni senkinél, pusztán megállni önmagában, anélkül, hogy bárkinek örömöt vagy szenvedést okozna, és nem akar hasonló lenni más teremtményekhez, sem pedig különbözni azoktól.

Nem akarja sem egyiket sem másikat; nem akar semmit, csak lenni.

De hogy ez vagy az legyen, arra nem törekszik.

Mert aki ez vagy az akar lenni, az valami akar lenni.

Aki azonban leválik a világról, az nem akar semmi lenni. Ezért őtőle a világ minden dolga érintetlen marad." (Eckhart mester)




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
timeless, 2012 máj 09 sze, 09:43

Milarepa írta ...

K..G!
Volnál szíves kérni a moderátort, -törölje.
mila


Kedves Mila!

Úgy vélem a többi tag számos esetben kérhette volna ezt a te beírásaidra.
Valamint sajnálatosan a beírásaid itt szinte mindenkinek értelmezhetetlenek és nagyban eltérnek a honlap témájától.
Kérlek találj egy megfelelőbb fórumot a nézeteid és általad észlelt valóság kifejtésére.
Tagi állapotod megszüntetésre került.
Minden jót!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 máj 10 cs, 12:20

Mila is szerette kiforgatni mások hozzászólásait csak azért, hogy az egóját tudja ezzel erősíteni.
Okosabbnak,tudatosabbnak tűnni a fórumon másoknál. Ez is egy egójáték.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 10 cs, 10:16

Kár volt kitenni, bőven elfért a véleménye és a világnézete az oldalon.

Most látom nullázódtak a hozzászólásaim. Gondolom azért mert eddig csak a törölt tag által indított szobákban szóltam hozzá.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 10 cs, 12:10

timeless írta ...


Kedves Mila!

Úgy vélem a többi tag számos esetben kérhette volna ezt a te beírásaidra.
Valamint sajnálatosan a beírásaid itt szinte mindenkinek értelmezhetetlenek és nagyban eltérnek a honlap témájától.
Kérlek találj egy megfelelőbb fórumot a nézeteid és általad észlelt valóság kifejtésére.
Tagi állapotod megszüntetésre került.
Minden jót!


A fórum témája: Egójátékok és nem az egók játszótere.

A fórum célja: mindenkiben megerősíteni a megjelenő Jelenlétet és nem az egók fényezése!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 10 cs, 12:15

Shaw írta ...

"Aki teljesen leválik a világról, az nem törekszik más teremtmények felé, egyáltalában nem kíván semmiféle teremtmény előtt hódolni, sem pedig fölébe kerekedni; nem akar sem lentebb, sem fentebb lenni senkinél, pusztán megállni önmagában, anélkül, hogy bárkinek örömöt vagy szenvedést okozna, és nem akar hasonló lenni más teremtményekhez, sem pedig különbözni azoktól.

Nem akarja sem egyiket sem másikat; nem akar semmit, csak lenni.

De hogy ez vagy az legyen, arra nem törekszik.

Mert aki ez vagy az akar lenni, az valami akar lenni.

Aki azonban leválik a világról, az nem akar semmi lenni. Ezért őtőle a világ minden dolga érintetlen marad." (Eckhart mester)





Nem csodálatos? Minden felébredt tudat ugyanazt hozza el nekünk, ébredjen fel Keleten vagy Nyugaton!!!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 11 p, 10:45

Dyra írta ...

Kár volt kitenni, bőven elfért a véleménye és a világnézete az oldalon.



Igen, részben egyet is értek ezzel.

Ugyanakkor véleményem szerint Timeless helyesen járt el, mert végeredményben sokkal jobb, ha mindenki számára építő szándékú és jellegű hozzászólások hangzanak el, és nem értelmezhetetlen, felesleges, esetenként sértő megjegyzések. Ez a fórum szerintem értékes, és fontos, hogy megtartsa ezen színvonalát.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 11 p, 11:05

Geri írta ...

Dyra írta ...

Kár volt kitenni, bőven elfért a véleménye és a világnézete az oldalon.



Igen, részben egyet is értek ezzel.

Ugyanakkor véleményem szerint Timeless helyesen járt el, mert végeredményben sokkal jobb, ha mindenki számára építő szándékú és jellegű hozzászólások hangzanak el, és nem értelmezhetetlen, felesleges, esetenként sértő megjegyzések. Ez a fórum szerintem értékes, és fontos, hogy megtartsa ezen színvonalát.




Ez így egy kicsit olyan mintha szőnyeg alá söpörnénk azokat a dolgokat amik nekünk nem tetszőek. És próbálunk róla nem tudomást venni.

Ugyan mivel is tudna ő megsérteni?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 11 p, 11:23

Dyra írta ...

Geri írta ...

Dyra írta ...

Kár volt kitenni, bőven elfért a véleménye és a világnézete az oldalon.



Igen, részben egyet is értek ezzel.

Ugyanakkor véleményem szerint Timeless helyesen járt el, mert végeredményben sokkal jobb, ha mindenki számára építő szándékú és jellegű hozzászólások hangzanak el, és nem értelmezhetetlen, felesleges, esetenként sértő megjegyzések. Ez a fórum szerintem értékes, és fontos, hogy megtartsa ezen színvonalát.




Ez így egy kicsit olyan mintha szőnyeg alá söpörnénk azokat a dolgokat amik nekünk nem tetszőek. És próbálunk róla nem tudomást venni.

Ugyan mivel is tudna ő megsérteni?


Szerintem Kriszti65 mutatott rá a lényegre.

"A fórum témája: Egójátékok és nem az egók játszótere. A fórum célja: mindenkiben megerősíteni a megjelenő Jelenlétet és nem az egók fényezése!"

Szó sincs tehát szőnyeg alá seprésről!

A fórumot látogatók többsége már nem keresőnek mondható, hanem inkább "találónak", akik szeretnének túllépni az egón és a Jelenlétet "kóstolgatják".

A legrövidebb utat keresik, amellyel túl tudnak lépni az elmén.

Maharsi így ír erről az útról:

"A felismerés állapota olyan, mint egy egyenes főútvonal, az intellektus és az érzékek, pedig mint az őserdő.

Mindannyian az őserdőben tévelygünk. Nehéz a főútra kijutni, de ha már ott vagyunk, az út egyenes és könnyű."

Többségünk már elért ennek a főútvonalnak a közelébe és a fórum azt szolgálja, hogy még közelebb kerüljünk hozzá.

Azok a hangok pedig, amelyek az őserdőt dicsérik disszonánsak lehetnek itt.

Ők talán más fórumokon találhatják meg az összhangot, az őserdő sokszínű kórusában.






Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 11 p, 04:20

Megtörtént. Én nem rugózok rajta tovább.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 12 szo, 12:28

Shaw írta ...


saját gondolatai helyett idézetekkel terhel meg bennünket. Lehet, hogy nincsenek is saját gondolatai?

Ennek több okai is lehet.

Egyrészt Shaw nem hiszi azt, hogy saját gondolatai olyan jelentősek lennének, hogy másoknak iránymutatóul szolgálhatnának. Ha egy zavaros forrásból (ez lenne Shaw elméje) vagy egy tiszta forrásból meríthet, akkor habozás nélkül az utóbbit választja.

Másrészt Shaw önértékelése nem függ már attól, hogy milyen a fogalmi tudása, milyen szép mozaikot készíthet más mesterek tudásából, amellyel aztán sajátjaként azonosulhat. Már nem élettörténete és az annak főszerepléjének (karakterének) a formaivilágban elért sikerei alapján határozza meg önmagát.

Harmadrészt, ha leír valamit ebben a fórumban, azt mindig a Jelenlétből, a belső csendből teszi (legalábbis erre törekszik). Így írásai soha nem a saját véleményét tükrözik, hanem azt, ami a Mostban megszületett benne. Persze mivel Shaw sem ébredt fel még teljesen, ezekben is megjelenhetnek különböző, a háttérben megbúvó rejtett hajlandóságokból, egojátékokból származó gondolatok is. Ezért zavaros ez a forrás.

Üdv: Shaw



Saját tapasztalatom szerint egy, a témához kapcsolódó idézet sokkal több pluszt adhat, mintha saját az elméből fakadó saját gondolatainkat tennénk itt közzé!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 12 szo, 07:35

Kedves Kriszti,

véleményed szerint ez csak a gondolatokra, vagy a tapasztalatokra is egyaránt igaz? Engem személy szerint nagyon érdekel, hogy embertársaim hogyan tapasztalnak meg dolgokat a jelenlétben. Továbbá, ha mindig csak a megvilágosodott mesterek tiszta forrásaiból idézünk, egy idő után nem lesz csak egy idézet "gyűjtemény"?

Üdv!
Geri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 12 szo, 09:11

Beril Írta:

"Ha őszinte szeretnék lenni, akkor a Shaw által létrehozott egojátékok nevű fórumot nem igazán szívesen látogattam. Erre a célra nagyon jó a tv vagy a rádió. Ezekbe mást nem is lehet látni, hallani csak az egok harcát.
...Nem a tudás, az ismeret fogja kiráncigálni az embert a kátyujából, hanem a tudatosság.
Úgy érzem, hogy az egojáték fórumban az egyensúly jobban eltolódott az egyik felé. Már maga a cím is ezt jelzi, ezt sugallja. .... Ha valaki olyan bejegyzést fabrikál, ami nem illik oda, nem segíti elő másokban a tudatosságot, akkor át kell tenni az pl. egojátékokba."


Kedves Berill!

Fenti gondolataidból kitűnik, hogy az egész Egojáték fórum célját nem érted.

Ezt a fórumot nem azért hoztam létre, hogy az elmének vessünk egy kis koncot, adjunk neki egy kis elemeznivalót.

Ellenkezőleg, éppen az a cél, hogy a tudatosság növekedjen azokban, akik olvassák az ott leírtakat.

Nem az elemzés, hanem a LÁTÁS a cél!

Ha gondosan végigolvasod a fórumot, akkor észteveszed, hogy a hozzászólás többsége meg is valósítja ezt a célt.

Így az Egojátékokban az eltolódást én sokkal inkább a tudatosság felé érzem, mint az elme elemzése felé.

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
timeless, 2012 máj 12 szo, 11:59

Berill írta ...

Kedves Timeless! Sziasztok!
Ha őszinte szeretnék lenni, akkor a Shaw által létrehozott egojátékok nevű fórumot nem igazán szívesen látogattam. Erre a célra nagyon jó a tv vagy a rádió. Ezekbe mást nem is lehet látni, hallani csak az egok harcát.
Ha van valami, amit úgy érzek, hogy valahol nem jó, akkor természetesen meg kell keresni az okot. Az okot tovább kell boncolgatni addig, amíg jól meg nem ismerjük ahhoz, hogy nevet is adjunk neki. Ez a mi szempontunkból az elme diszfunkciónális működése, az ego. A gyógyszer rá a tudatosság, a jelenlét, a most. Persze örök dilemma marad(?), hogy a nagyobb tudatossághoz nagyobb ego ismeret is szükséges? Szerintem nem. Nem a tudás, az ismeret fogja kiráncigálni az embert a kátyujából, hanem a tudatosság.
Úgy érzem, hogy az egojáték fórumban az egyensúly jobban eltolódott az egyik felé. Már maga a cím is ezt jelzi, ezt sugallja. Mi lenne az Evangéliumokkal, ha a Jézus többet beszélne a rossz mibenlétéről a szeretet helyett? Ha kicsit tágítjuk a kört, vagyis a többi fórumot is nézzük, akkor mintha helyre állna az egyensúly az ok-okozat és a megoldás között. Mi ez? Maga a tértudatosság. A kérdésem, hogy ki látja így? Ki képes tágítani maga körül a teret?
Ha ezen logikán tovább gondolom az egészet, akkor fel kell tennem a kérdést: Mi a különbség a Timeless mostani gyakorlata – aki kötözkődik vagy akinek az elmélete nem illik ide azt kizárja – és a már korábban felhozott zártan műkődő fórum között? Mi a különbség, ha beszélünk az egoról vagy látjuk is azt műkődés közben? Talán az utóbbi hitelesebb lenne? Szerintem, ha már egyszer minösítünk valakit vagy valamit, akkor nem kitörölni kell őket, hanem biztosítani nekik egy külön fórumot itt, akár a Shaw által létre hozott egojátékok fórumban. Ha valaki olyan bejegyzést fabrikál, ami nem illik oda, nem segíti elő másokban a tudatosságot, akkor át kell tenni az pl. egojátékokba. Nem tudatosabb ez? Bocsi Timeless nem kritizálni szeretnélek, csak nem érzem” jogosnak” ezt a fajta kizárást.


Szia Berill!

Köszönöm a véleményed. Sajnos nem ez volt az első kizárás, de valahol kell egy határvonalat húzni. Érdekes módon sokan már évek óta tagjai az oldalnak és tudják szó nélkül, hogy mi az ami belefér és mi nem. De amikor már ilyen hozzászólások voltak mint az utóbbiak, pl. tele személyeskedéssel akkor hova várjak? Persze az elején ellehet ütni vele az időt és mosolyogni az egót ahogy csámcsog rajta, de aztán... Nem ilyen beírások olvasásától, reagálásától vagy nem reagálásától, megmosolyogásától, ráhagyásától leszünk tudatosabbak, ezt mindannyian tudjuk.

Milarepa írta ...

Kedélyes Shaw-kám!
Hogy vagy azon a poros nyerígyen?
Támadhat onnan valaha valami jó?
Ez éppen olyan poros, mint nasaret vót annak idején.
Figyelj.-Valami zsozsót össze kéne hoznunk.
Arra gondoltam ,az az Eínstein gyerek, avval a képletivel ,


Most őszintén ez és ehez hasonló beírások ide valók?
Sajnos így is már szét van offolva az egész topic ilyen és hasonló értelmetlenségekkel.


Zárt fórumot felhoztuk már régebben mint lehetőséget. Ki dönti el ki van bent és ki kint? Itt nincs jó döntés. S miért is kellene elrejtve társalogni olyan dolgokról amik előre visznek mindenkit. Arra ott a privát levelezés, aki nagyon személyes dolgokról akar beszélgetni.

Ahogy eddig úgy a továbbiakban sem áll szándékomban egójátszóteret biztosítani ezen a fórumon, még egy külön topic formájában sem. Erre a célra van bőven máshol lehetőség. Akik erre vágynak megtalálják, nincs semmi gond ezzel. S attól, hogy ezt nem engedem meg, vagy kizárok valakit nem gondolnám, hogy ez egy ’egós’ cselekedet lenne. Egyszerű döntés, előre meghatározott elvek alapján.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 máj 13 v, 12:51

timeless el egyetértek.

"Hogy vagy azon a poros nyerígyen?
Támadhat onnan valaha valami jó?"

Az ilyeneknek semmi értelme. A cél a gondolat fölé emelkedés. És nem a gondolat alá zuhanás.
Arra elég pár liter alkohol, amivel emberek milliói
menekülnek(próbálkozna k) el az elméjük által teremtett boldogtalanságtól.

Itt egy kis olvasnivaló(most kezdtem el olvasni én is):

- LINK -



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 13 v, 01:33

Tavaly picikét magam alatt voltam, nem találtam a helyem. Évek ezelőtt láttam egy Tolle videót valami megosztón ahol ugyan tetszett amit mondott, de közben meg ki is nevettem. Aztán tavaly mikor gondjaim voltak (főleg magamnak kreáltak) akkor eszembe jutott és rákerestem.

Azóta megnéztem jó pár előadását elolvastam 1 - 2 művét.

Életem annyiban változott, hogy jóval nyugodtabb vagyok mint voltam. Az a folyamatos feszültség kiment belőlem.

Persze ehhez folyamatosan emlékeztetnem kell magamat arra, hogy tényleg csak a "mostban" legyek. Bár ezt nem mindig tudom követni hiszen a munkám miatt kénytelen vagyok távlatokban gondolkodni és elengedni a képzeletem.

Ami picikét probléma nekem az a "tudatosság". Azt hiszem értem miről van szó mikor a tudatosság szóba kerül de nem emlékszem olyan pillanatomra amikor is "tudatos" lettem volna (persze a szó itteni értelmében).

Összességében nagyon tetszenek Tolle alkotásai ugyan minden szavát megkérdőjelezem, de ez így normális

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 máj 13 v, 09:36

Dyra írta ...

...
Persze ehhez folyamatosan emlékeztetnem kell magamat arra, hogy tényleg csak a "mostban" legyek.



Ki az aki emlékeztet, és kit emlékeztet? ...

Amikor ráébredsz arra, hogy nem a mostban vagy, még van egy kis idő addig amíg meg nem jelenik a gondolat, hogy "nem a mostban vagyok, tehát emlékeznem kell, hogy a mostban kellene lennem.....(stb.). Ha nem a gondolat kerül előtérbe, hanem figyelmedet inkább megpróbálod erre a ráébredésre fordítani, akkor kezd megjelenni a jelenlét. Vagyis a mostba kerülsz. Ha azonban csak gondolati szinten megy tovább a cselekmény, és te szerves részese vagy, (vagyis a gondolatok kerítenek hatalmukba, amelyek ismételgetik a Tolle féle tanítást, illetve, hogy hogyan is kellene csinálni) akkor továbbra is tudattalan maradsz.

Legalábbis nálam valahogy így működik....

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 14 h, 07:48

Geri írta ...

Ki az aki emlékeztet, és kit emlékeztet? ...

Amikor ráébredsz arra, hogy nem a mostban vagy, még van egy kis idő addig amíg meg nem jelenik a gondolat, hogy "nem a mostban vagyok, tehát emlékeznem kell, hogy a mostban kellene lennem.....(stb.). Ha nem a gondolat kerül előtérbe, hanem figyelmedet inkább megpróbálod erre a ráébredésre fordítani, akkor kezd megjelenni a jelenlét. Vagyis a mostba kerülsz. Ha azonban csak gondolati szinten megy tovább a cselekmény, és te szerves részese vagy, (vagyis a gondolatok kerítenek hatalmukba, amelyek ismételgetik a Tolle féle tanítást, illetve, hogy hogyan is kellene csinálni) akkor továbbra is tudattalan maradsz.

Legalábbis nálam valahogy így működik....


Nekem ez már túl bonyolult . Elszoktak kalandozni a gondolataim. A problémáim is ebből adódtak. Nekem a most-ban létezés azt jelenti, hogy nem rágódok a múlton és a jövőn. Figyelmemet csak a jelen pillanat köti le.

Azonban 33 éves reflex a kényszeres gondolkodás -nálam legalábbis- ami önkénytelenül is működik. Tehát ránézek valamire és címkézem , kategorizálom vagy épp elindít egy gondolat láncot.

Ekkor szólok magamnak, hogy egyszer ne foglalkozzak olyan dologgal amivel igazából nincs értelme, kettő vegyem észre a "fán éneklő madarat" és azt, hogy az élet minden pillanata közhelyesen szólva "csodálatos".

Nem azt mondom az a jó út amit én csinálok, de nálam egyenlőre működik ez a fajta "eljárás". A feszültség java részt megszűnt, másképp nézem a világot.

Ahogy én ezt az egészet megélem az egyféle tudathasadás. Két ember lakozik bennem. Az egyik nyugodt szemlélődő, békés, a másik izgága csináljak már valamit -mindig-, "ezt és ezt akarom".

Mostanában a békés manus felé kezd billenni a mérleg és ez jó


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 14 h, 08:59

Ha megpróbáljuk a Jelenlét átélését gondolatokba csomagolva kifejezni, akkor talán bonyolultnak tűnhet a dolog.

A Jelenlét átélése viszont a világ legegyszerűbb dolga, mivel a Jelenlét érzése mindig velünk van.

Mindig, minden ébren töltött pillanatunkban átéljük azt, hogy létezünk, hogy „vagyok”. Ez azonban annyira hétköznapi érzés, hogy nem is foglalkozunk vele, hanem a figyelmünket inkább arra fordítjuk, hogy „mi vagyok”. Ebből születik meg az egész élettörténetünk, hogy „Mi voltam, mi leszek vagy mi szeretnék lenni”. Az egós elme tevékenysége állandóan e kérdések körül forog, megteremtve a pszichológiai időt, a múltat és a jövőt.

Minden Felébredt (köztük Tolle is) azt tanítja, hogy térjünk vissza az alapokhoz, a „vagyok”-hoz, a Jelenléthez.

Csak legyünk, semmi mást nem kell tennünk.

Ez azonban az egos elme számára, (akit gyermekkorától kezdve, arra kondicionáltak, hogy „valaki vagyok” és életem célját, a boldogságot saját magamon kívül, a világban keressem és találjam meg) az egyik legnehezebb feladatnak bizonyulhat.

Így tűnhet a világ egyik legegyszerűbb dolga a legnehezebbnek.

Ha valaki ezt nehéznek találja, annak Maharsi szerint meg kell szilárdítania az elméjét. Szerinte a rendszeres meditáció a legjobb módszer erre a célra.

Annak, akinek az elméje még teljesen a világ, a formák világa felé nyitott, erre a célra (az elme megszilárdítása) bármilyen meditációs, koncentrációs technika megfelelő lesz. Osho is erről a szintről indít, ő is nagyon sok technikát ajánl erre a célra. Maharsi beszédeiben ezt a szintet (és minden spirituális fejlődésre alapozott módszert) az elme óvodájának tekinti.

Akinek bizonyos mértékig már megszilárdult az elméje, az túllép ezeken a módszereken és figyelmét a Tanúra fordítja, tehát a „Vagyokra” a tiszta Jelenlétre.

Az ezen a szinten lévőknek mondja azt Maharsi, hogy:

„Ne meditálj, legyél!”

A figyelem ekkor az Önvaló (Abszolút Tudat, vagy tiszta tudatosság) felé fordul. Persze ezt is eleinte csak úgy tudja átélni valaki, ha rendszeresen gyakorolja (naponta 15-60 percig félre vonul és csak „van”).

Ha ezt a „létet” már a tiszta valójában megtapasztalta, akkor már nincs szüksége ezekre a félrevonulásokra sem, hanem figyelmét megpróbálhatja az ébren töltött minden percében erre a tiszta „vagyokra” arányítani, ott megtartani (ebben az értelemben beszél Maharsi az elme megszilárdításárál, ami tehát az éber figyelem fenntartását jelenti).

Ha azonban ezt a „létet” még nem tapasztalata meg tisztán (azonosulások nélkül), akkor ezt sem tudja megvalósítani, mert figyelme mindig a külső dolgok felé fog fordulni (ezért tartja szükségesnek Maharsi a gyakorlást).

Ha az elme már ilyen szinten megszilárdul, csakis akkor kezdheti el valaki az önkutatást, amit Maharsi a nyílegyenes ösvénynek tart.

Ezen az ösvényen már a tiszta „vagyok” forrását tárja fel a kereső, és Maharaj szóhasználatával rájön arra, hogy a „Kereső az, akit keres” vagy Maharsi szerint csakis az Önvaló létezik.

Tehát az egész megnyilvánult jelenségvilág hamis, soha nem születtünk és soha nem fogunk meghalni, mert csakis az Abszolút Tudat létezik.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 14 h, 09:47

Shaw írta ...

Ha megpróbáljuk a Jelenlét átélését gondolatokba csomagolva kifejezni, akkor talán bonyolultnak tűnhet a dolog.

A Jelenlét átélése viszont a világ legegyszerűbb dolga, mivel a Jelenlét érzése mindig velünk van.

Mindig, minden ébren töltött pillanatunkban átéljük azt, hogy létezünk, hogy „vagyok”. Ez azonban annyira hétköznapi érzés, hogy nem is foglalkozunk vele, hanem a figyelmünket inkább arra fordítjuk, hogy „mi vagyok”. Ebből születik meg az egész élettörténetünk, hogy „Mi voltam, mi leszek vagy mi szeretnék lenni”. Az egós elme tevékenysége állandóan e kérdések körül forog, megteremtve a pszichológiai időt, a múltat és a jövőt.

Minden Felébredt (köztük Tolle is) azt tanítja, hogy térjünk vissza az alapokhoz, a „vagyok”-hoz, a Jelenléthez.

Csak legyünk, semmi mást nem kell tennünk.

Ez azonban az egos elme számára, (akit gyermekkorától kezdve, arra kondicionáltak, hogy „valaki vagyok” és életem célját, a boldogságot saját magamon kívül, a világban keressem és találjam meg) az egyik legnehezebb feladatnak bizonyulhat.

Így tűnhet a világ egyik legegyszerűbb dolga a legnehezebbnek.

Ha valaki ezt nehéznek találja, annak Maharsi szerint meg kell szilárdítania az elméjét. Szerinte a rendszeres meditáció a legjobb módszer erre a célra.

Annak, akinek az elméje még teljesen a világ, a formák világa felé nyitott, erre a célra (az elme megszilárdítása) bármilyen meditációs, koncentrációs technika megfelelő lesz. Osho is erről a szintről indít, ő is nagyon sok technikát ajánl erre a célra. Maharsi beszédeiben ezt a szintet (és minden spirituális fejlődésre alapozott módszert) az elme óvodájának tekinti.

Akinek bizonyos mértékig már megszilárdult az elméje, az túllép ezeken a módszereken és figyelmét a Tanúra fordítja, tehát a „Vagyokra” a tiszta Jelenlétre.

Az ezen a szinten lévőknek mondja azt Maharsi, hogy:

„Ne meditálj, legyél!”

A figyelem ekkor az Önvaló (Abszolút Tudat, vagy tiszta tudatosság) felé fordul. Persze ezt is eleinte csak úgy tudja átélni valaki, ha rendszeresen gyakorolja (naponta 15-60 percig félre vonul és csak „van”).

Ha ezt a „létet” már a tiszta valójában megtapasztalta, akkor már nincs szüksége ezekre a félrevonulásokra sem, hanem figyelmét megpróbálhatja az ébren töltött minden percében erre a tiszta „vagyokra” arányítani, ott megtartani (ebben az értelemben beszél Maharsi az elme megszilárdításárál, ami tehát az éber figyelem fenntartását jelenti).

Ha azonban ezt a „létet” még nem tapasztalata meg tisztán (azonosulások nélkül), akkor ezt sem tudja megvalósítani, mert figyelme mindig a külső dolgok felé fog fordulni (ezért tartja szükségesnek Maharsi a gyakorlást).

Ha az elme már ilyen szinten megszilárdul, csakis akkor kezdheti el valaki az önkutatást, amit Maharsi a nyílegyenes ösvénynek tart.

Ezen az ösvényen már a tiszta „vagyok” forrását tárja fel a kereső, és Maharaj szóhasználatával rájön arra, hogy a „Kereső az, akit keres” vagy Maharsi szerint csakis az Önvaló létezik.

Tehát az egész megnyilvánult jelenségvilág hamis, soha nem születtünk és soha nem fogunk meghalni, mert csakis az Abszolút Tudat létezik.


És aki sosem végzett semmilyen meditációs technikát ezelőtt, de a tágas jelenlétet már "átélte", hosszabb-rövidebb időkre?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 14 h, 10:11

valaki írta ...

És aki sosem végzett semmilyen meditációs technikát ezelőtt, de a tágas jelenlétet már "átélte", hosszabb-rövidebb időkre?


Maharsi fejlettebb és fejletlenebb elmékről ír műveiben (Persze ez csak a fordítás, hogy valóban mit értett alatta már csak a szavak közötti csendből lehet kihámozni).

Én inkább ezen kifejezések helyett az alacsonyabb és magasabb rezgésszámú elmét használnám.

Az alacsonyabb rezgésszámú elme a külvilág felé fordul, számtalan szállal kötődik a külvilághoz (ezért is alacsonyabb a rezgésszáma, mert a formákkal való azonosulás lecsökkenti azt). Neki befelé kell fordulnia, eloldódnia a világtól és a formáktól. Így a meditációk során növekszik az elme alap rezgésszáma.

Aki már eleve magasabb rezdésszámú elmével rendelkezik (nem jelent számára gondot a tágas jelenlét átélése), ő már a "Ne meditálj, hanem legyél" szintről indulhat.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 15 k, 11:40

Geri írta ...

Kedves Kriszti,

véleményed szerint ez csak a gondolatokra, vagy a tapasztalatokra is egyaránt igaz? Engem személy szerint nagyon érdekel, hogy embertársaim hogyan tapasztalnak meg dolgokat a jelenlétben. Továbbá, ha mindig csak a megvilágosodott mesterek tiszta forrásaiból idézünk, egy idő után nem lesz csak egy idézet "gyűjtemény"?

Üdv!
Geri


Kedves Geri!

Szerintem a fórumok azért vannak, hogy az azonos irányba haladók megosztják egymással az úton szerzett tapasztalataikat és segítsék egymást az esetleges elakadásoknál.

Ez ebben a fórumban is így van. Az is igaz, hogy sokszor egy adott problémát sokkal jobban megvilágít egy Felébredtől származó idézet, mintha az ego rágódna rajtam.

Nekem is sokat segítettek a Shaw által feltett idézetek.

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 15 k, 11:44

Shaw írta ...


"A felismerés állapota olyan, mint egy egyenes főútvonal, az intellektus és az érzékek, pedig mint az őserdő.

Mindannyian az őserdőben tévelygünk. Nehéz a főútra kijutni, de ha már ott vagyunk, az út egyenes és könnyű."



Kedves Shaw!

Igen, nehéz a főútvonalra kijutni, ezt én is tapasztalom.

Részletezi ezt Maharsi valahol?

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 15 k, 04:59

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


"A felismerés állapota olyan, mint egy egyenes főútvonal, az intellektus és az érzékek, pedig mint az őserdő.

Mindannyian az őserdőben tévelygünk. Nehéz a főútra kijutni, de ha már ott vagyunk, az út egyenes és könnyű."



Kedves Shaw!

Igen, nehéz a főútvonalra kijutni, ezt én is tapasztalom.

Részletezi ezt Maharsi valahol?

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

Egy idézettel válaszolnék Maharsitól:

„Az Ön-kutatás az egyetlen közvetlen módszer, a többi azoknak való, akik képtelenek az Önvaló kutatására.

Az Ön-kutatás a közvetlen ösvény, az összes többi közvetett. Az Ön-kutatás az Önvalóhoz vezet, míg a többi máshova. Ha más ösvényen járók el is jutnak az Önvalóhoz, az csak azért van, mert utoljára elérkeznek az Ön-kutatás elsődleges ösvényéhez, amely végül elvezeti őket a célhoz.

Az Ön-kutatás minden ösvény közül a legmagasabb szintű, és csak haladó törekvőknek való.

A többi ösvényt követők mindaddig nem érettek erre, míg saját ösvényükön haladó szintet nem értek el.

Természetesen az is lehetséges, hogy előző életeik során már végigjártak más utakat, és így az Ön-kutatásra éretten születtek, míg mások kipróbálnak más módszereket, és azokban előrehaladva végül a Ön-kutatás felé fordulnak.

Minden út utolsó állomása ugyanaz: az ego feladása”. /Sri Ramana Maharsi/




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 16 sze, 08:52

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


"A felismerés állapota olyan, mint egy egyenes főútvonal, az intellektus és az érzékek, pedig mint az őserdő.

Mindannyian az őserdőben tévelygünk. Nehéz a főútra kijutni, de ha már ott vagyunk, az út egyenes és könnyű."



Kedves Shaw!

Igen, nehéz a főútvonalra kijutni, ezt én is tapasztalom.

Részletezi ezt Maharsi valahol?

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

Egy idézettel válaszolnék Maharsitól:

„Az Ön-kutatás az egyetlen közvetlen módszer, a többi azoknak való, akik képtelenek az Önvaló kutatására.

Az Ön-kutatás a közvetlen ösvény, az összes többi közvetett. Az Ön-kutatás az Önvalóhoz vezet, míg a többi máshova. Ha más ösvényen járók el is jutnak az Önvalóhoz, az csak azért van, mert utoljára elérkeznek az Ön-kutatás elsődleges ösvényéhez, amely végül elvezeti őket a célhoz.

Az Ön-kutatás minden ösvény közül a legmagasabb szintű, és csak haladó törekvőknek való.

A többi ösvényt követők mindaddig nem érettek erre, míg saját ösvényükön haladó szintet nem értek el.

Természetesen az is lehetséges, hogy előző életeik során már végigjártak más utakat, és így az Ön-kutatásra éretten születtek, míg mások kipróbálnak más módszereket, és azokban előrehaladva végül a Ön-kutatás felé fordulnak.

Minden út utolsó állomása ugyanaz: az ego feladása”. /Sri Ramana Maharsi/





Az a gond ezekkel az idézetekkel, hogy nem lehet velük mit "kezdeni". Mert mit mondjon rá az ember? Ha azt mondom nem így van akkor egyből "rámsüthető" ,hogy még nem vagyok elég "érett" arra a szintre ahol ezt mélységében megértem.

Ha azt mondom igaz, akkor meg minek szólaljak meg?

Meglehetősen sarkossá teszi a "valóságot" kicsit olyan ez, hogy vagy ilyen vagy olyan de semmikép nem másmilyen.

Nem lehet igazából szavakba önteni, és mivel ezen idézet bizonyos szempontból kirekeszt rögtön feléleszti az emberben szunnyadó önérzetet.

Én nem vagyok olyan szinten?
Kisebb a rezgésszámom?

Aztán megkérdi magától
Mi ez valami hülye vicc amit csak beavatottak értenek?

Szóval nem jó a túl sok idézet még akkor sem ha igaz. A másik szerintem, hogy kitől idézünk egyáltalán nem lényeges. Nincs jelentősége. Mi több ha meg címkézed az idézetet máris azt az EGO-t erősíted amit épp háttérbe akarsz szorítani.

Ahogy próbálom megérteni ezen tanításokat, úgy távolodok tőlük. Ha arra "gondolok" "szabad" "vagyok" ez inkább taszítólag hat.

Kedvenc idézetemmel zárnám soraimat

"Nincs tanító, nincs tanítás, nincs tanítvány"

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 16 sze, 09:14

K...Dyra!
Volnál szíves egy dologban besegíteni.-Három mondatomat nagyon negatív személyeskedésnek vették. " Hogy vagy azon a poros Nyíregyházán?Támadhat onnan
valami jó?Ez éppen olyan poros mint annak idején Nazáret volt." A sorok mögött ez áll.:- "Annak idején"- a 2000 évvel ezelőtti történetet jelenti .Poros = jelentéktelen,hétköznapi.
Nazá ret ,Nyiregyháza azonos. Mila- fővárosi, Shaw vidéki. Annak idején a főpapi tanács / Khajafás/ megkérdőjelezte a názáreti Jézus Megváltóként való érkezését .Mondván:
"abból a poros Názáretből / Nyíregyházáról / nem támadhat semmi jó." Ők csak a fővárosból ,Jeruzsálemből tudták elképzelni a Megváltó születését. Mila itt
Khajafás szerepében Bp-ről /Jeruzsálemből / üzent a Shaw / /nasareti/ latinul / felé.
Timeless nem értette ezt / többiek sem/,és személyeskedő ,lejáratásnak vette. Hol van itt, Mila gőgössége? Ki választaná /utólag/,önként Khajafás szerepét ?
Az idő kinek az igazságát igazolta? Hol van most Khajafás és Annás ,--Jézushoz viszonyitva.?
Az igazság kedvéért közölnéd ezt velük. Tőlem megvonták a jogot az íráshoz.
Baráti üdvözlettel :Mila

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Ági, 2012 máj 16 sze, 09:49

Sziasztok
Szerintem az is sokat segitene az úton haladóknak, ha beszélhetnénk arról is ki hogyan ülteti át a gyakorlatba Tolle tanitásait ilyen szempontból hogyan éli a mindennapjait.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 16 sze, 01:17

Dyra írta ...

Az a gond ezekkel az idézetekkel, hogy nem lehet velük mit "kezdeni". Mert mit mondjon rá az ember? Ha azt mondom nem így van akkor egyből "rámsüthető" ,hogy még nem vagyok elég "érett" arra a szintre ahol ezt mélységében megértem.

Ha azt mondom igaz, akkor meg minek szólaljak meg?

Meglehetősen sarkossá teszi a "valóságot" kicsit olyan ez, hogy vagy ilyen vagy olyan de semmikép nem másmilyen.

Nem lehet igazából szavakba önteni, és mivel ezen idézet bizonyos szempontból kirekeszt rögtön feléleszti az emberben szunnyadó önérzetet.

Én nem vagyok olyan szinten?
Kisebb a rezgésszámom?

Aztán megkérdi magától
Mi ez valami hülye vicc amit csak beavatottak értenek?

Szóval nem jó a túl sok idézet még akkor sem ha igaz. A másik szerintem, hogy kitől idézünk egyáltalán nem lényeges. Nincs jelentősége. Mi több ha meg címkézed az idézetet máris azt az EGO-t erősíted amit épp háttérbe akarsz szorítani.

Ahogy próbálom megérteni ezen tanításokat, úgy távolodok tőlük. Ha arra "gondolok" "szabad" "vagyok" ez inkább taszítólag hat.

Kedvenc idézetemmel zárnám soraimat

"Nincs tanító, nincs tanítás, nincs tanítvány"


Üdv!
Szerintem Tolle az, aki nagyszerűen felkészít minket erre az "útra", csak hallgassunk rá. Ha nyitottak vagyunk (nem intellektuálisan, hanem a szívünkkel nyitunk), akkor átérezhetjük "tanításai" lényegét. Ami tulajdonképp nem sokban különbözik Maharshiétól, csak ő más formákba önti őket...

Azért vagyunk itt és látogatjuk e fórumot, mert keresünk valamit. Itt ki-ki megtalálja a saját szívéhez szóló üzenetet, ami ébresztőleg hathat számára. Ez mindenkinél különböző, mi az ami megnyitja, mi az, ami nem. Idővel talán, visszaolvasva megértjük a korábbi üzeneteket is, amelyek "megértése" eleinte gondot okozott számunkra.

Idézetedről nekem az ugrott be, hogy tulajdonképp saját magunkat hallgatjuk, látjuk, olvassuk mindenütt.. Se Tolle, se Maharshi nem tanít (mert nincs is mit/kit tanítani, nincs információ), hanem ébreszt.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 16 sze, 02:15

Ági írta ...

Sziasztok
Szerintem az is sokat segitene az úton haladóknak, ha beszélhetnénk arról is ki hogyan ülteti át a gyakorlatba Tolle tanitásait ilyen szempontból hogyan éli a mindennapjait.


Nem az a kérdés, mit látunk, nem az a kérdés, mit hallunk, mit tapasztalunk. Ha befele figyelünk, ezek nem számítanak, hanem csak az, aki tapasztalja. Csak az a kérdés, ki vagyok...
Ha "befelé" figyelek, sok mindent tapasztalhatok. Tapasztalhatom, hogy gondolataim vannak, hogy érzések merülnek fel bennem, tapasztalhatom a testem, a külvilágból érkező hangokat, fényeket, színeket: formákat. Ezeket mind tapasztalhatom, de egyik se vagyok. Akkor ki van ennek tudatában, ki vagyok én? Ki az aki ezekre figyel? Tolle mondja, hogy nem a forma, hanem a formamentes a mi valódi lényünk. Ki vagyok én valójában? Sok advaita mester mondja: a figyelem irányát kell megfordítani, saját maga felé. Ez azért tűnhet nehéznek, mert megszoktuk, hogy figyelmünk állandóan kifele irányult eddigi "életünkben". Ehhez kell gyakorlás.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 16 sze, 07:50

Dyra írta ...


Az a gond ezekkel az idézetekkel, hogy nem lehet velük mit "kezdeni". Mert mit mondjon rá az ember? Ha azt mondom nem így van akkor egyből "rámsüthető" ,hogy még nem vagyok elég "érett" arra a szintre ahol ezt mélységében megértem.

Ha azt mondom igaz, akkor meg minek szólaljak meg?

Meglehetősen sarkossá teszi a "valóságot" kicsit olyan ez, hogy vagy ilyen vagy olyan de semmikép nem másmilyen.

Nem lehet igazából szavakba önteni, és mivel ezen idézet bizonyos szempontból kirekeszt rögtön feléleszti az emberben szunnyadó önérzetet.

Én nem vagyok olyan szinten?
Kisebb a rezgésszámom?

Aztán megkérdi magától
Mi ez valami hülye vicc amit csak beavatottak értenek?

Szóval nem jó a túl sok idézet még akkor sem ha igaz. A másik szerintem, hogy kitől idézünk egyáltalán nem lényeges. Nincs jelentősége. Mi több ha meg címkézed az idézetet máris azt az EGO-t erősíted amit épp háttérbe akarsz szorítani.

Ahogy próbálom megérteni ezen tanításokat, úgy távolodok tőlük. Ha arra "gondolok" "szabad" "vagyok" ez inkább taszítólag hat.



Kedves Dyra!

Ha belső csendben, Jelenlétben újra végigolvasod a hozzászólásodat, akkor képet kapsz arról, hogy hogyan működik a kondicionált elme, az ego.

Az alacsony és magas rezgésszámú elme kifejezés rögtön nem tetszik neki, mert számára ez a kifejezésmód rögtön az alacsony és magasabbrendűséggel asszociál (írhattam volna helyette persze ki és befelé forduló elmét is). Az ego pedig nem akar éretlennek, alacsonyrendűnek feltűnni.

Az ego nem szeret a kirekesztettnek lenni, ő beavatást akar, épülni akar, egyre jobb és több szeretne lenni. Tolle tanításait is megpróbálja ebből a szempontból értelmezni és a „Most”-ot egy szebb jövő alapjául tenni.

Természetesen nincs ebben semmi rossz, ez a természetes útja a formák világában való boldogulásnak.

„Az új föld úgy jelenik meg, hogy egyre több ember fedezi fel élete fő küldetését: behozni a tudat fényét e világba” írja Tolle.

Aki erre törekszik, az már nem a formák bűvöletében él, nem elsősorban a világban szeretne érvényesülni, hanem a forma mögé tekint, azt keresi, hogy ki is ő valójában (szerintem ez a fórum elsősorban nekik szól)

Tolle tanításai a leépítésről, a lebontásról szólnak. Magát az egós elmét támadják, azt akarják lebontani, azért idegenkedik tőle az, aki még építkezni szeretne és csak mentálhigiénés célzattal akarja kihasználni ezeket a tanításokat (az ilyen beállítottságúak számára ez a fórum zavaró, érthetetlen lehet).

A legelső dolgod tehát az, hogy őszintén válaszolj erre a kérdésre:

„Mit is akarok valójában?”

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 máj 17 cs, 07:55

Tisztelt Shaw!

Lehet ezért mondja Tolle, hogy a szavakkal nagyon könnyű félreérteni egymást . Nehéz úgy kifejezni magad, hogy abban ne tünne fel az ego. Még ha két ember beszélget pontosan látom a reakcióit érzem a kisugárzását, jelen tudok lenni vele. Egy fórumban ahol csak szavak állnak rendelkezésre meglehetősen nehéz egyértelműen fogalmazni egy olyan "világban" mely tulajdonképpen csupa leírhatatlan.

Magammal kapcsolatban hatalmas eredménynek tartom a belső feszültség gyakorlatilag teljes eltűnését A nyugodtságot amit az utóbbi időben érzek. A későbbiekben majd látom merre fejlődök. De nekem nem célom a megvilágosodás inkább "harmóniát" "akarok". Ebben segít Tolle, Buddha és tulajdonképpen ti is

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Ági, 2012 máj 17 cs, 10:32

Szia Valaki
Tehát figyeljük magunkat a befelé figyeléssel és észrevesszük saját "müködésünket" és a külvilágnak adott válaszainkat?
Nem tom jól értelmezem?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 17 cs, 12:12

Ági írta ...

Szia Valaki
Tehát figyeljük magunkat a befelé figyeléssel és észrevesszük saját "müködésünket" és a külvilágnak adott válaszainkat?
Nem tom jól értelmezem?

Nem, hanem azt kell "kutatni", hogy ki az a "magunk". Hogy ki tapasztalja meg a világot. Semmi más nem a lényeg. A gondolatok forrása.
Ezt értem "befelé figyelés" alatt.
Nem tudom máshogy elmagyarázni, elég nehéz ezt szavakkal leírni..
...Shaw?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 17 cs, 02:31

Ági írta ...

Szia Valaki
Tehát figyeljük magunkat a befelé figyeléssel és észrevesszük saját "müködésünket" és a külvilágnak adott válaszainkat?
Nem tom jól értelmezem?


Kedves Ági!

A Gyakorlatok menűpontban Tolle által ajánlott jelenlét gyakorlatokat találsz.

Kezdetnek ezekkel kellene próbálkoznod.

Mindegyiknek az a célja, hogy a külvilág felé fordult elmét befelé fordítsa és a jelenben tartva lecsendesítse.

Ha ez már jól megy, akkor érdemes továbblépni és a figyelmet a figyelő, a gondolatok forrása felé fordítani.

Amig azonban nem erősödik meg az elme a jelenlét-gyakorlatok által, addig ezzel nem érdemes kisérletezni, mert csak kudarcélményeid lehetnek.

Azok pedig nemigazán nevezhetők a kitartás motorjának.

Jó gyakorlást!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 17 cs, 07:26

Dyra írta ...

Tisztelt Shaw!

Lehet ezért mondja Tolle, hogy a szavakkal nagyon könnyű félreérteni egymást . Nehéz úgy kifejezni magad, hogy abban ne tünne fel az ego. Még ha két ember beszélget pontosan látom a reakcióit érzem a kisugárzását, jelen tudok lenni vele. Egy fórumban ahol csak szavak állnak rendelkezésre meglehetősen nehéz egyértelműen fogalmazni egy olyan "világban" mely tulajdonképpen csupa leírhatatlan.

Magammal kapcsolatban hatalmas eredménynek tartom a belső feszültség gyakorlatilag teljes eltűnését A nyugodtságot amit az utóbbi időben érzek. A későbbiekben majd látom merre fejlődök. De nekem nem célom a megvilágosodás inkább "harmóniát" "akarok". Ebben segít Tolle, Buddha és tulajdonképpen ti is


Tisztelt Dyra!

Mindannyiunk fel fogunk végül ébredni, úgy hiszem, hogy ezt nem kerülhetjük el.

Abban viszont igazad van, hogy nem mindenkinek ebben az életében kell, hogy megtörténjen ez a dolog.

Jelen állapotában az elme az emberek többségénél kifelé. a formák világa felé fordul, ott találja meg céljait, onnan várja életének a kiteljesedését. A formák világa azonban rendkívül sokszínű, bonyolult, ellentmondásos és feszültséggel terhelt. Ezért szinte elkerülhetetlen, hogy a kifelé forduló elmében állandó nyugtalanság, feszültség, szorongás, tehát szenvedés legyen jelen.

Ez a szenvedés fordítja aztán el az elmét a formák világától. Az elme befelé fordul és nyugalmat keres. Ez az első lépés a felébredéshez vezető úton. Itt állsz te most.

Hogy aztán mit kezd az elme ezzel a megtalált nyugalommal, az a belső hajlamaitól függ.

Egyesek a belső csendben megerősödve újult erővel vetik bele magukat a formák világának a forgatagába. Találtak egy eszközt, amely kiterjesztheti hatókörüket, hatékonyabb érvényesülést tesz nekik lehetővé a világban. Persze ez azt jelenti, hogy még jobban belebonyolódnak a formákba, ami elébb utóbb újabb szenvedést, talán az előzőnél is intenzívebbet hoz el számukra. Ekkor újra befelé fordulnak és kezdődhet minden elölről.

Mások talán már eléggé belefáradtak ebbe a játszmába és szeretnének megmaradni ebben a nyugalomban. Ekkor kezd elmélyülni a befelé fordulások és kezdik el keresni, hogy „Ki vagyok én valójában”

Tehát a befelé fordulásod most még a nyugalomnak szól, előfordulhat, hogy évek múlva elmélyülve talán a felébredés lesz számodra a cél.

Mindenesetre jó irányba haladsz.

Üdv: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 máj 18 p, 12:49

Shaw írta ...

Tehát a befelé fordulásod most még a nyugalomnak szól, előfordulhat, hogy évek múlva elmélyülve talán a felébredés lesz számodra a cél.

Mindenesetre jó irányba haladsz.


...évek múlva..?! ... óvatosan az ilyen kijelentésekkel, mert könnyen elhiheti valaki ... tudod, az idő az idő



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 18 p, 08:15

Shaw írta ...

Kedves Ági!

A Gyakorlatok menűpontban Tolle által ajánlott jelenlét gyakorlatokat találsz.

Kezdetnek ezekkel kellene próbálkoznod.

Mindegyiknek az a célja, hogy a külvilág felé fordult elmét befelé fordítsa és a jelenben tartva lecsendesítse.

Ha ez már jól megy, akkor érdemes továbblépni és a figyelmet a figyelő, a gondolatok forrása felé fordítani.

Amig azonban nem erősödik meg az elme a jelenlét-gyakorlatok által, addig ezzel nem érdemes kisérletezni, mert csak kudarcélményeid lehetnek.

Azok pedig nemigazán nevezhetők a kitartás motorjának.

Jó gyakorlást!

Üdv: Shaw


Kedves Shaw!
Mit ért elme erőssége, erősödése alatt?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 18 p, 08:33

Ram Tzu feltenne neked néhány kérdést:


Mit gondolsz, ki vagy?
Különbözöl Istentõl?
Más vagy, mint Én?


Ha így van,
Mibõl készültél?
És az honnan ered?


Ne fordulj a tudományhoz segítségért,
A fizikusok mind misztikusokká lettek.
Nem mész többre velük, mint Ram Tzuval.


Ha tényleg van eszed,
Hátat fordítasz és tovasétálsz,
De gyorsan!
Csak lézengj még itt, és minden esélyed meglesz rá,
Hogy elveszítsd, mi kedves neked.


Eredj vissza a vallásodhoz, a templomodba,
A terapeutádhoz, a díleredhez, az ásramodba,
Ott talán még percnyi nyugalmat találsz.
Egyszer már megtörtént.
Itt csak az üresség vár rád,
Semmi táplálék az egódnak.


Mi lenne, ha drága öntudatod
Összezsugorodna és eltûnne?
Hol lennél akkor te?
Mi történne?


Jobb nem is kockáztatni.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Ági, 2012 máj 18 p, 11:45

Nem értem, eddig pedig azt hittem, hogy igen
Amikor jelen vagyok és figyelek, akkor kifelé "nézek" mint egy figyelő nem?
Ilyenkor nyugodtság fog el és érzékelem a szemlélődőt aki mivel jelen vagyok gondolat-érzelem mentes ???


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 18 p, 04:47

valaki írta ...


Kedves Shaw!
Mit ért elme erőssége, erősödése alatt?



Amit Maharsi is, az elmének a fokozott befelé (az Önvaló felé) való fordulását és egyre mélyülő elmerülését a Létben.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 18 p, 04:54

Ági írta ...

Nem értem, eddig pedig azt hittem, hogy igen
Amikor jelen vagyok és figyelek, akkor kifelé "nézek" mint egy figyelő nem?
Ilyenkor nyugodtság fog el és érzékelem a szemlélődőt aki mivel jelen vagyok gondolat-érzelem mentes ???



Kedves Ági!

Amikor jelen van és figyel, akkor elsősorban befelé figyel és csak figyelmének egy részével időzik a formákon, amik az adott pillanatban felbukkannak.

Figyelme elsősorban a valódi központjában nyugszik (a Létben, a vagyokban, a tértudatosságban).

Hogy ezt el tudja érni, Tolle azt javasolja, hogy folyamatosan érezze a belső testét (figyelmét ott horgonyozza le), vagy pedig a légzését tudatosítsa.

Ez a két technika egyrészt a jelenben tartja, másrészt megnyítja az utat a valódi Jelenlét, a Lét átéléséhez.

ÜdV: Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Ági, 2012 máj 19 szo, 08:30

Kedves Shaw
Köszönöm a választ akkor van mit gyakorolnom


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 19 szo, 08:46

Jelek után kutatsz,
Keresed a kulcsot,
A rejtély nyitját.
Csirkék beleibe bámulsz,
Térképezed a csillagok mozgását,
Számolod a lélegzeted,
Isten becenevét kántálod,
Kártyát vetsz,
Összeadsz számokat,
Vég nélkül szeretkezel,
Böjtölsz,
Drogokat szedsz,
Tanulmányozod a szentiratokat,
Tealevelekből olvasol,
Szellemekkel beszélgetsz,
Tested elbűvölő pózokba csavarod,
Egyik gurutól a másikig szaladsz,
Szemináriumokra és
elvonulásokra jársz,
Gyakorolsz,
Könyveket vásárolsz,
Kazettákat hallgatsz,
Tiszta szívből imádkozol.


Ram Tzu tudja:


Amikor mindezzel végeztél,
Ott találod Önmagad.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 máj 19 szo, 03:55

Ha már Ram Tzu, én is idemásolom a kedvencem:


Úton járás (Keresés)

Ram Tzu azt hallja egyfolytában:

Egy mély, kinyilatkoztató, megindító
Spirituális élményben volt részed.
Horogra akadtál.
Többet akarsz.
Kereső lettél.

Nincs narkós,
Ki nálad jobban rákapott,
Ki nálad kiábrándultabb,
Ki nálad nyomorultabb.

Valaha talán
Megelégedtél volna
Egy új autóval
Vagy egy szerető társsal.

Most már nem éred be
Kevesebbel
Az Istennel való egyesülésnél.

Ram Tzu tudja:
Rábasztál.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 19 szo, 05:09


Ram Tzu szellemisége teljesen összhangban van a fórum céljával!

Az általa az ego elé tartott görbe tükör jól rámutat minden egojáték hiábavalóságára.

Az én egyik kedvencem:

Azt szeretnéd, hogy az Igazság letéteményesei
Különlegesnek látszanak
És így is cselekedjenek.

Azt szeretnéd,
Hogy másmilyenek legyenek,
Elkülönültek és hatalmasak.

Jobban szereted
Fénybe öltözve elképzelni őket,
Mint a vécén ülve.

Szereted, hogy szenvedélytelenek, nemtelenek,
Kedélyesek, szelídek és kedvesek.

Szereted a csodák ötletét,
és be is veted őket, amikor szükség van rájuk.

Az a taktikád,
Hogy távol tartod őket,
Messze önmagadtól,
Egzotikusan és rejtélyesen.

Örömödet leled
A megvilágosodott egyén mítoszában,
Azt remélve, hogy egy szép napon
Te is ilyen hatalmas leszel.

Amit nem bírsz elviselni:
Ha olyan hétköznapinak tűnnek,
Mint amilyen te is vagy.

Ram Tzu tudja:

Mindig elszalasztod az Igazságot,
Mert az túl nyilvánvaló.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 19 szo, 10:42

Ezek de jók. Köszi mindenkinek!
Közben én is találtam:
"Egy lyuk
Tátong benned,
Amit kétségbeesetten
Próbálsz betömni.

Különféle élvezeteket
Öntesz bele,
Hogy ettől
Jól érezd magad.

Időnként,
Amikor elég élvezetre lelsz, A lyuk csordultig telik.
Ez a kiegyensúlyozottság áldott pillanata.

Ám az űr
Feneketlen,
Tartalma keresztülfolyik rajta, S te megint ott állsz
Üresen,
Kétségbeesetten
Még többet akarva.

Ram Tzu tudja, mi a teendő: Téged kell a lyukba hajítani."

...
"Ram Tzu tudja:

A félelem soha nem hagy el.
Olyan szervesen része lényednek,
Mint a lélekzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dü höngesz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod.

De hallgass ide!
Ő erősebben kerül ki
Minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz,
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhet.

Magára hagyva elszárad és meghal.

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén.
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem.

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne,
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett."
..................

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 20 v, 02:44


Aki szereti Ram Tzu verseit, itt talál egy csokorra valót:

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 22 k, 07:56

Shaw írta ...

Az ego szülőméhe: az azonosulások

Az ego azonosulás útján alakul ki, tehát azonosulunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, a testünkkel stb. Ezek vagyunk mi, ez az ego, ez az elme.

Az elmét, így az egót is (azt hogy mivel azonosulunk) az adott társadalom alakítja ki, amelybe volt szerencsénk beleszületni. Így teljesen más alapú elmék és egók alakulnak ki az évek során a Föld különböző területein. A tudat ezekkel azonosítja magát, és ha véleményt ír egy ilyen topicba, akkor azt hiszi, hogy azt ő teszi. Persze igaza is van, mert sok embernél olyan erős és mély az azonosulás, hogy nem is tudja, hogy az adott társadalom által kondicionált elméje alkotja és írja ezek a véleményeket.

Ha valaki túl tud lépni az elmével való azonosuláson, akkor felismeri ezeket a kondicionáltságokat magánál és azokon is túl tud lépni. Már nem az elmével, hanem egyre inkább a tudattal (tanuskodó jelenlét) azonosítja magát. Ez a jelenlét így egyre inkább uralni tudja az elmét és meg tud nyilvánulni általa.



Kedves Shaw!

Az ego szülőméhe tehát az azonosulásokból származik.

Mi a helyzet a Jelenléttel?

Azt írják a felébredtek, hogy azt nem kell keresni, mivel az az alapvető természetünk.

Tehát ha csendben vagyok, gondolatok nélkül, ez az a Jelenlét, amire utalnak?

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 22 k, 04:49

kriszti65 írta ...


Kedves Shaw!

Az ego szülőméhe tehát az azonosulásokból származik.

Mi a helyzet a Jelenléttel?

Azt írják a felébredtek, hogy azt nem kell keresni, mivel az az alapvető természetünk.

Tehát ha csendben vagyok, gondolatok nélkül, ez az a Jelenlét, amire utalnak?

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

A jelenlét szó (mint minden fogalom) többféle jelentést hordozhat. Mást jelent (jobban mondva másra helyeződik a hangsúly), ha Tolle szerint, és megint mást, ha Maharsi szerint közelítünk hozzá.

Tolle a jelenléten a pszichológiai időtől (múlttól és jövőtől) való megszabadulást érti, melyet azáltal érünk el, hogy figyelmünket maradéktalanul a jelenre, a jelen pillanat eseményeire fordítjuk.

Ez egy mindenki számára elkerülhetetlen lépés, mert csakis ezáltal tudatosul számunkra, hogy többek vagyunk, mint a személyes élettörténetünk. Egy kapu nyílik meg számunkra, hogy felismerjük a formák mögötti formamentest.

Maharsi szerint az így elért jelenlét csak az első lépcsőfok ahhoz, hogy felfedjük a valódi JELENLÉT-et, melyet ő Önvalónak nevez.

A Tolle féle jelenlét maga az ego, a testtudatosság, amely meg lett tisztítva a legtöbb azonosulásától.

Ez azonban még csak egy pszeudó (ál) jelenlét, mivel alá van vetve a változásnak, mivel a mély álom időszakában eltűnik, akkor nincs jelenlét. Tehát az ébrenlétben előemelkedik, az alvásban eltűnik.

Ez a pszeudo-jelenlét a szubjektív alanyiságunk (a vagyok), amely valamilyen a jelenben előbukkanó tárgyra (pl. belső test, légzés) irányul.

Ez a pszeudo-jelenlét azonban a kulcs a JELENLÉT-hez. Maharsi szerint a JELENLÉT-hez csakis az önkutatással juthatunk el.

Az önkutatás azt jelenti, hogy figyelmünket a tárgyról a szubjektív alanyiságunkra fordítjuk és felkutatjuk annak a forrását, ahonnan előbukkan és ahova eltűnik.

A forrás, az maga a JELENLÉT, az Abszolút tudatosság. Akkor ébred rá az ember, hogy csakis egy Alanyiság létezik. Felébred az Egységben és rájön, hogy:

ÉN AZ VAGYOK. MINDEN ÉN VAGYOK!

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 22 k, 10:34

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...


Kedves Shaw!

Az ego szülőméhe tehát az azonosulásokból származik.

Mi a helyzet a Jelenléttel?

Azt írják a felébredtek, hogy azt nem kell keresni, mivel az az alapvető természetünk.

Tehát ha csendben vagyok, gondolatok nélkül, ez az a Jelenlét, amire utalnak?

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

A jelenlét szó (mint minden fogalom) többféle jelentést hordozhat. Mást jelent (jobban mondva másra helyeződik a hangsúly), ha Tolle szerint, és megint mást, ha Maharsi szerint közelítünk hozzá.

Tolle a jelenléten a pszichológiai időtől (múlttól és jövőtől) való megszabadulást érti, melyet azáltal érünk el, hogy figyelmünket maradéktalanul a jelenre, a jelen pillanat eseményeire fordítjuk.

Ez egy mindenki számára elkerülhetetlen lépés, mert csakis ezáltal tudatosul számunkra, hogy többek vagyunk, mint a személyes élettörténetünk. Egy kapu nyílik meg számunkra, hogy felismerjük a formák mögötti formamentest.

Maharsi szerint az így elért jelenlét csak az első lépcsőfok ahhoz, hogy felfedjük a valódi JELENLÉT-et, melyet ő Önvalónak nevez.

A Tolle féle jelenlét maga az ego, a testtudatosság, amely meg lett tisztítva a legtöbb azonosulásától.

Ez azonban még csak egy pszeudó (ál) jelenlét, mivel alá van vetve a változásnak, mivel a mély álom időszakában eltűnik, akkor nincs jelenlét. Tehát az ébrenlétben előemelkedik, az alvásban eltűnik.

Ez a pszeudo-jelenlét a szubjektív alanyiságunk (a vagyok), amely valamilyen a jelenben előbukkanó tárgyra (pl. belső test, légzés) irányul.

Ez a pszeudo-jelenlét azonban a kulcs a JELENLÉT-hez. Maharsi szerint a JELENLÉT-hez csakis az önkutatással juthatunk el.

Az önkutatás azt jelenti, hogy figyelmünket a tárgyról a szubjektív alanyiságunkra fordítjuk és felkutatjuk annak a forrását, ahonnan előbukkan és ahova eltűnik.

A forrás, az maga a JELENLÉT, az Abszolút tudatosság. Akkor ébred rá az ember, hogy csakis egy Alanyiság létezik. Felébred az Egységben és rájön, hogy:

ÉN AZ VAGYOK. MINDEN ÉN VAGYOK!

Üdv: Shaw


Ez nekem kicsit zavaros.
Én úgy értelmeztem, hogy a Vagyok, a Jelenlét (szahadzsa samadhi), amikor egyszerre vagyok tudatában magamnak, és ugyanakkor a világnak. Tehát, a figyelem két irányú. Ekkor olyan, mintha minden "bennem" történne vagy ott lennék mindenütt, vagyis abban a "Térben" ami én vagyok (vagy hogy is írjam). Olyankor a test nem is "enyém", hanem az is a része a Térnek, aki vagyok.
Amikor a tudat csak tisztán önmagára tudatos (nirvikalpa samadhi), a világ eltűnik.
De érzem, hogy úgy van, hogy amíg tisztán meg nem tapasztalom Önmagam, addig mindig beférkőzik az egós elme, és magának akarja tulajdonítani, mint "tapasztalatot". Vagyis átveszi a hatalmat.
Jól "értelmezem"?
Üdv!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 23 sze, 08:34

valaki írta ...

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...


Kedves Shaw!

Az ego szülőméhe tehát az azonosulásokból származik.

Mi a helyzet a Jelenléttel?

Azt írják a felébredtek, hogy azt nem kell keresni, mivel az az alapvető természetünk.

Tehát ha csendben vagyok, gondolatok nélkül, ez az a Jelenlét, amire utalnak?

Üdv: Kriszti


Kedves Kriszti!

A jelenlét szó (mint minden fogalom) többféle jelentést hordozhat. Mást jelent (jobban mondva másra helyeződik a hangsúly), ha Tolle szerint, és megint mást, ha Maharsi szerint közelítünk hozzá.

Tolle a jelenléten a pszichológiai időtől (múlttól és jövőtől) való megszabadulást érti, melyet azáltal érünk el, hogy figyelmünket maradéktalanul a jelenre, a jelen pillanat eseményeire fordítjuk.

Ez egy mindenki számára elkerülhetetlen lépés, mert csakis ezáltal tudatosul számunkra, hogy többek vagyunk, mint a személyes élettörténetünk. Egy kapu nyílik meg számunkra, hogy felismerjük a formák mögötti formamentest.

Maharsi szerint az így elért jelenlét csak az első lépcsőfok ahhoz, hogy felfedjük a valódi JELENLÉT-et, melyet ő Önvalónak nevez.

A Tolle féle jelenlét maga az ego, a testtudatosság, amely meg lett tisztítva a legtöbb azonosulásától.

Ez azonban még csak egy pszeudó (ál) jelenlét, mivel alá van vetve a változásnak, mivel a mély álom időszakában eltűnik, akkor nincs jelenlét. Tehát az ébrenlétben előemelkedik, az alvásban eltűnik.

Ez a pszeudo-jelenlét a szubjektív alanyiságunk (a vagyok), amely valamilyen a jelenben előbukkanó tárgyra (pl. belső test, légzés) irányul.

Ez a pszeudo-jelenlét azonban a kulcs a JELENLÉT-hez. Maharsi szerint a JELENLÉT-hez csakis az önkutatással juthatunk el.

Az önkutatás azt jelenti, hogy figyelmünket a tárgyról a szubjektív alanyiságunkra fordítjuk és felkutatjuk annak a forrását, ahonnan előbukkan és ahova eltűnik.

A forrás, az maga a JELENLÉT, az Abszolút tudatosság. Akkor ébred rá az ember, hogy csakis egy Alanyiság létezik. Felébred az Egységben és rájön, hogy:

ÉN AZ VAGYOK. MINDEN ÉN VAGYOK!

Üdv: Shaw


Ez nekem kicsit zavaros.
Én úgy értelmeztem, hogy a Vagyok, a Jelenlét (szahadzsa samadhi), amikor egyszerre vagyok tudatában magamnak, és ugyanakkor a világnak. Tehát, a figyelem két irányú. Ekkor olyan, mintha minden "bennem" történne vagy ott lennék mindenütt, vagyis abban a "Térben" ami én vagyok (vagy hogy is írjam). Olyankor a test nem is "enyém", hanem az is a része a Térnek, aki vagyok.
Amikor a tudat csak tisztán önmagára tudatos (nirvikalpa samadhi), a világ eltűnik.
De érzem, hogy úgy van, hogy amíg tisztán meg nem tapasztalom Önmagam, addig mindig beférkőzik az egós elme, és magának akarja tulajdonítani, mint "tapasztalatot". Vagyis átveszi a hatalmat.
Jól "értelmezem"?
Üdv!


Kedves Valaki!

Hozzászólásomban arra szerettem volna utalni, hogy a JELENLÉT megtapasztalása nem egy statikus dolog, hanem egy egyre mélyülő folyamat.

Ennek a folyamatnak csak a kezdeti szakasza a Tolle által leírt, a jelen pillanatban előemelkedő jelenlét.

Ennek a megtapasztalásánál van egy kritikus pont, ahol az ego előszeretettel beavatkozik, mégpedig úgy, hogy azt sugallja, hogy ez az állapot a végállomás, ez volt az egész célja. Itt vagyok, jelen vagyok, túlemelkedtem a formákon. Igaz, hogy Tolle beszélt még valami tértudatosságról is, de szerintem ez az, amit most átélek. Shaw hülyeségeket ír a mélyülő jelenlétről, az egységről, mert ha ez fontos lenne, akkor ugyebár Tolle is említené.

Ha figyelmesen olvassa valaki Tollét, akkor rájön, hogy ez nem így van. Erről már volt szó ebben a fórumban:

- LINK -

Tehát ez a jelenlét csak egy kapu, amelyiken át kell mennünk, hogy eljussunk a JELENLÉTHEZ, aminek az egyik sajátossága a tértudatosság.

Ha ezt ismerjük fel valódi állapotunknak, akkor már mindegy, hogy ez a JELENLÉT tudatában van-e a világnak (szahadzsa samadhi), vagy önmaga felé fordul (nirvikalpa samadhi).

Ez a fogalmi megközelítése a folyamatnak csak akkor zavaros, ha jelenlegi tudatállapotunkból akarjuk megérteni ezt. Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük, először fel kell ébrednünk a JELENLÉT-ben.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 23 sze, 08:50

Shaw írta ...

Kedves Valaki!

Hozzászólásomban arra szerettem volna utalni, hogy a JELENLÉT megtapasztalása nem egy statikus dolog, hanem egy egyre mélyülő folyamat.

Ennek a folyamatnak csak a kezdeti szakasza a Tolle által leírt, a jelen pillanatban előemelkedő jelenlét.

Ennek a megtapasztalásánál van egy kritikus pont, ahol az ego előszeretettel beavatkozik, mégpedig úgy, hogy azt sugallja, hogy ez az állapot a végállomás, ez volt az egész célja. Itt vagyok, jelen vagyok, túlemelkedtem a formákon. Igaz, hogy Tolle beszélt még valami tértudatosságról is, de szerintem ez az, amit most átélek. Shaw hülyeségeket ír a mélyülő jelenlétről, az egységről, mert ha ez fontos lenne, akkor ugyebár Tolle is említené.

Ha figyelmesen olvassa valaki Tollét, akkor rájön, hogy ez nem így van. Erről már volt szó ebben a fórumban:

- LINK -

Tehát ez a jelenlét csak egy kapu, amelyiken át kell mennünk, hogy eljussunk a JELENLÉTHEZ, aminek az egyik sajátossága a tértudatosság.

Ha ezt ismerjük fel valódi állapotunknak, akkor már mindegy, hogy ez a JELENLÉT tudatában van-e a világnak (szahadzsa samadhi), vagy önmaga felé fordul (nirvikalpa samadhi).

Ez a fogalmi megközelítése a folyamatnak csak akkor zavaros, ha jelenlegi tudatállapotunkból akarjuk megérteni ezt. Ahhoz, hogy ténylegesen megértsük, először fel kell ébrednünk a JELENLÉT-ben.

Üdv: Shaw


Értem már, köszönöm! Éreztem, hogy sántít ez.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 24 cs, 09:03

Dyra írta ...

[/quote1337150372]

Én nem vagyok olyan szinten?
Kisebb a rezgésszámom?

Aztán megkérdi magától
Mi ez valami hülye vicc amit csak beavatottak értenek?



Az Abszolut Tudatosság szemszögéből létezve nincs olyan, hogy spirituális fejlődés.

Ha a másik oldalról nézzük, a mostani tudatossági szintünkről, akkor viszont elfogadhatjuk, hogy létezik ilyen, vannak előrehaladottabb és kevésbé előrehaladott személyek ezen az ösvényen.

Miért olyan baj ez?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 24 cs, 08:05

kriszti65 írta ...


Az Abszolut Tudatosság szemszögéből létezve nincs olyan, hogy spirituális fejlődés.

Ha a másik oldalról nézzük, a mostani tudatossági szintünkről, akkor viszont elfogadhatjuk, hogy létezik ilyen, vannak előrehaladottabb és kevésbé előrehaladott személyek ezen az ösvényen.

Miért olyan baj ez?



Miért gondolod, hogy baj?

Az elme természete, hogy mentális koncepciókat készit a fogalmi világról, így van neki koncepciója a spirituális fejlődésről is.

A baj az, ha valaki azonosul ilyen mentális koncepciókkal és úgy gondolja, hogy csakis az a helyes.

Tolle tanításait is képes így megmerevíteni az elme és ragaszkodni azokhoz a fogalmi csomagolásokhoz, amellyel Tolle megpróbálta egy bizonyos tudatállpotú (a formaviágtól még éppen csak elfordult elme) hallgatóságának megvilágítani a Valóságot.

Valószínű, hogy egy más tudatállapotú (mélyen befelé figyelő elme) közönségnek teljesen más fogalmi csomagolást használt volna.

Az tehát a baj, ha a fogalmi csomagolást (ami többnyire egy mentális koncepció) tartjuk az Igazságnak és nem arra figyelünk, ami a csomagolás mögött található.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 máj 25 p, 12:32

kriszti65 írta ...

Dyra írta ...

[/quote1337150372]

Én nem vagyok olyan szinten?
Kisebb a rezgésszámom?

Aztán megkérdi magától
Mi ez valami hülye vicc amit csak beavatottak értenek?



Az Abszolut Tudatosság szemszögéből létezve nincs olyan, hogy spirituális fejlődés.

Ha a másik oldalról nézzük, a mostani tudatossági szintünkről, akkor viszont elfogadhatjuk, hogy létezik ilyen, vannak előrehaladottabb és kevésbé előrehaladott személyek ezen az ösvényen.

Miért olyan baj ez?




csak hozzáfűznék egy "képet" -a rózsa bokron, amin vannak már kinyílt rózsák és még ki nem nyílt bimbók -ha az egyik bimbónak lenne elméje talán azon gondolkodna, hogy tehet-e bármit is azért, hogy hamarabb kinyíljon ki? vagy félne-e attól, hogy nem nyílik ki?... csak költői kérdés volt

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 25 p, 12:30

hajni19840203 írta ...


csak hozzáfűznék egy "képet" -a rózsa bokron, amin vannak már kinyílt rózsák és még ki nem nyílt bimbók -ha az egyik bimbónak lenne elméje talán azon gondolkodna, hogy tehet-e bármit is azért, hogy hamarabb kinyíljon ki? vagy félne-e attól, hogy nem nyílik ki?... csak költői kérdés volt



Ha egy rózyabimbó a rózzabokron tudja, hogy ő rózsabimbó, akkor az intuítiv tudása is meg van arról, hogy egyszer ő is ki fog nyilni.

A baj ott kezdődik, amikor a rózsabimbó liliomnak, ibolyának stb. gondolja magát, vagy úgy gondolja, hogy kitartó gyakorlással, vagy valami isteni csoda folytán azzá válhat.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 25 p, 12:33

Shaw írta ...


mélyen befelé figyelő elme



Ahány spirituális keresővel beszéltem, mind másként definiálta ezt a mélyen befelé forduló elmét.

Te mit értesz ezen?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 máj 25 p, 09:38

kriszti65 írta ...

A baj ott kezdődik, amikor a rózsabimbó liliomnak, ibolyának stb. gondolja magát, vagy úgy gondolja, hogy kitartó gyakorlással, vagy valami isteni csoda folytán azzá válhat.



nincsen semmi baj. mindegy, hogy ez a rózsabimbó mit gondol, vagy mit akar, úgyis azzá válik, amivé válnia kell. rózsává.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 26 szo, 08:11

hajni19840203 írta ...

nincsen semmi baj. mindegy, hogy ez a rózsabimbó mit gondol, vagy mit akar, úgyis azzá válik, amivé válnia kell. rózsává.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 26 szo, 08:20

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


mélyen befelé figyelő elme



Ahány spirituális keresővel beszéltem, mind másként definiálta ezt a mélyen befelé forduló elmét.

Te mit értesz ezen?




A befelé fordulást a fogalmi tudás alapján mindenki másként értelmezheti.

Általánosságban a figyelemnek a formák világától való elfordulását és a személy belső világa felé fordulását jelenti.

Ebben az értelmezésben létezik egy alany, aki figyel és egy belsőtárgy (lélegzet, gondolat, képzet, istenről alkotott fogalmi kép stb.), amire figyel. Ekkor a figyelem elmélyülése a figyelem erejének (tartósságának) a növekedését jelenti.

Az ön-kutatás értelmében a figyelem már nem belső tárgyakra irányul, hanem magára az azt észlelő tudatosságra. Pl. ha valaki a légzését figyelte gondolatok nélkül, akkor egy idő után a figyelmét a légzésről (ami az alanyon kívül lévő dolog) magára az alanyra (a légzést figyelő tudatosságra) irányítja. Ezt persze csak akkor tudja tartósan megtenni, ha a figyelme már kellően megerősödött a belső tárgyak figyelésekor.

Ebben az értelmezésben a figyelem elmélyülése azt jelenti, hogy a személy egyre inkább elmerül ebben a tudatosságban. Egy idő után rájön, hogy ez a tudatosság, amire a figyelmét irányítja, az még nem az Önvaló (ezen a ponton sokan el szoktak tévedni), hanem az ego (az én-gondolat, a testtudatosság).

A figyelem erejének a növekedésé segítségével ekkor kezdi el keresni azt, hogy honnan emelkedik elő ez az ego, mi táplálja ezt a tudatosságot. Így jut vissza az ego forrásához, ami az Önvaló (Jelenlét, abszolút tudatosság).




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 27 v, 11:14

„Isten nem az, amit látsz, nem az, amit hallasz, nem az, amit gondolsz. Nem az, amiben hiszel, mert az gondolat, a hit gondolat.

Hiszel Istenben, pedig Ő nem az, amit az emberek itt csodálnak, mert számodra az végső soron egy mentális bálvány. Egy ideológia.

Te Istenben hiszel, s a melletted élő ember mondjuk a kommunizmusban hisz. Ez két ideológia. Tehát nem az, amit az emberek itt imádnak.

Nem az, amit az elme gondol, nem az, amiben az elme hisz, hanem az, ami lehetővé tesz minden gondolkodást, minden hitet, minden érzékszervi érzékelést. A forma nélküli, amelyből minden forma kiemelkedik.

Ez a legbenső Én, a lényeg, ami az életedben összekeveredik a formákkal. Az Én összekeveredik a formákkal. Isten a legmélyebb, a legbensőbb Én” /Tolle/


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
QuiGonJinn, 2012 máj 29 k, 08:43

timeless írta ...

QuiGonJinn írta ...

Létezik, hogy egy új faj lennénk?


"Ami most megjelenőben van, az nem valami új hitrendszer, új vallás, spirituális ideológia vagy mitológia. Nemcsak a mitológiák, hanem az ideológiák és a hitrendszerek végórái felé is tartunk. A változás mélyebbre hatol, mint elméd tartalma, mélyebbre, mint a gondolataid. Az új tudatosság középpontjában történetesen a gondolat transzcendálása (átlépése) áll, az újonnan megtalált képesség a gondolat fölé való emelkedésre, egy olyan dimenzió felismerése önmagadban, ami végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat. Azt követően már nem eredezteted identitásodat – annak tudatát, hogy te ki vagy – a gondolkodás szüntelen áramából, amit a régi tudatosságban élve önmagadnak hittél. Micsoda felszabadulás, hogy a „hang a fejemben” nem én vagyok! De akkor ki vagyok? Az, aki azt hallja. A gondolkodást megelőző tudat vagyok; a tér vagyok, amelyben a gondolat – vagy érzés, vagy érzékszervi érzékelés – megjelenik, illetve megtörténik."

Eckhart Tolle- Új Föld




Köszi timeless! Ezt már én is ismertem, de az a csodálatos ezekben a szövegekben, hogy mindig újnak hatnak és frissnek. Mert időtlenek mint az időtlenségre mutató timeless kifejezés/mutató:)

Vagy a formátlanra ható útjelző tábláknak, mint pl. Mi a hangja az egy kezes tapsolásnak?

Jól esik látni, hogy a változás sok emberben megy végbe.
Mi vagyunk azok, akik lazítunk a világ merevségén. És helyeket, réseket ékelünk be, kapukat ha úgy tetszik, hogy a tudat beáramoljon ebbe a világba.

Amikor ezt a kijelentést tettem, hogy "új faj" , ezt már Tolle is említette, korábban.
Elég nagy az eltérés egy tudatos ember viselkedése között és azé között, aki teljesen azonosult a gondolataival. Bármennyire is elfogadóak vagyunk. Ha mindenhol csak hangos zene volna, hogyan tudnád megadni magad annak?

Tudom, hogy lehetséges, de nekem nehezen megy. A csönd az a hely, ahol pihenhetek. Nem tudom ti, hogy vagytok vele. Lehet ha hasonlóan.

A szeretteinket szerintem csak úgy tudjuk bevonni ebbe a dimenzióba, ha megadjuk magunkat annak, ami van. Pl. azzal, hogy elviseljük a hangos zenét és a folytonos, információval való bombázást, amit a média zúdít ránk, ha a közelükben vagyunk.

És nem reagálunk ego támadásaikra, fájdalom test kitöréseikre.

Örvendek ennek a közösségnek.

Üdv. mindenkinek!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
QuiGonJinn, 2012 máj 29 k, 08:53

[quote]
QuiGonJinn írta ...

Létezik, hogy egy új faj lennénk?



Nem hiszem, hogy egy új faj lennénk.
A test kialakulása során volt ugyan egy biológiai evolúció, amely során új és új fajok jöttek létre, lehetővé téve egy olyan test létrejöttét, amelyben a tudat önmagára ébredhet..

Most azonban a tudat evolúciójáról van szó, ahol nem új fajok születnek, hanem a tudat fókusza változik meg, az elkülönültségről átvált az egységre.

[/ quote133827405

Tetszik, amit írtál...

Azt figyeltem meg, hogy mikor fizikai testem erősebb pl. jobban tudok gondolkodni és nagyobb a sport teljesítményem, akkor könnyebben azonosulok ezekkel a képeségekkel és amikor elveszítem őket, kénytelen vagyok megadni magam a "gyengeségnek", ami elfogadóbbá tesz és lehetőséget nyújt az újabb felerősödésre.

Állapotom folyton váltakozik, mint egy hullám. A világ szemében való sikeresség pedig azon múlik, hogyan tudjuk meglovagolni ezt a hullámot. De ha megadjuk magunkat, akkor egységben vagyunk, ahogy mondtad az élettel és akkor már nem számít, hogy sikeresek vagyunk-e a világ szemében vagy sem.

Üdv. mindenkinek!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 29 k, 04:42

QuiGonJinn írta ...


Állapotom folyton váltakozik, mint egy hullám. A világ szemében való sikeresség pedig azon múlik, hogyan tudjuk meglovagolni ezt a hullámot. De ha megadjuk magunkat, akkor egységben vagyunk, ahogy mondtad az élettel és akkor már nem számít, hogy sikeresek vagyunk-e a világ szemében vagy sem.




Ha a figyelmünket a formák világáról a formanélküli felé fordítjuk, akkor már tényleg nem számít az, hogy sikeresek vagyunk-e a világban sem.

Mível már nem csüngünk a sikeren, így a világi dolgainkat is felszabadultabban tudjuk végezni és ezért könnyebben utol is érhet bennünket a siker.

Ez azonban akkor már nekünk nem számít, csak a formák tánca számunkra az egész.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 30 sze, 01:28

Kedves Valaki!

A szatszang jelentése együttlét a Felébredettel, a Bölccsel.

Az a szatszang, amit te ajánlottál, az mennyiben felel meg ennek a feltételnek?

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 30 sze, 02:18

kriszti65 írta ...

Kedves Valaki!

A szatszang jelentése együttlét a Felébredettel, a Bölccsel.

Az a szatszang, amit te ajánlottál, az mennyiben felel meg ennek a feltételnek?

Üdv: Kriszti

Teljes mértékben megfelel. Bátran ajánlom mindenkinek!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 30 sze, 02:34

valaki írta ...

kriszti65 írta ...

Kedves Valaki!

A szatszang jelentése együttlét a Felébredettel, a Bölccsel.

Az a szatszang, amit te ajánlottál, az mennyiben felel meg ennek a feltételnek?

Üdv: Kriszti

Teljes mértékben megfelel. Bátran ajánlom mindenkinek!


Akkor ez azt jelenti, hogy van valaki Magyarországon, aki Tolléhez hasonlóan teljesen felébredt a formák világábó és megvalósította a tökéletes Egységetl?

Ez nekem teljesen új!!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 30 sze, 03:48

kriszti65 írta ...

Akkor ez azt jelenti, hogy van valaki Magyarországon, aki Tolléhez hasonlóan teljesen felébredt a formák világábó és megvalósította a tökéletes Egységetl?

Ez nekem teljesen új!!



Pedig biztosan vannak még páran, akik már a "Csenddé váltak", és a nap 24 órájában tudatosak, csak nem tudunk róluk.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
QuiGonJinn, 2012 máj 30 sze, 09:13

valaki írta ...

kriszti65 írta ...

Akkor ez azt jelenti, hogy van valaki Magyarországon, aki Tolléhez hasonlóan teljesen felébredt a formák világábó és megvalósította a tökéletes Egységetl?

Ez nekem teljesen új!!



Pedig biztosan vannak még páran, akik már a "Csenddé váltak", és a nap 24 órájában tudatosak, csak nem tudunk róluk.


Így igaz, mert nincs szükségük arra, hogy megmutassák magukat. Csak élvezik, azt, ami van.

Üdv.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
senki, 2012 máj 30 sze, 09:51

Szia Kriszti!

Ismerem "valakit" és tudom kiről beszél, mert én is találkoztam már vele és annyit tudok mondani, AZ mindenkinek csak ajánlani tudom, mert egy ilyen ember csendes jelenlétére van szükség, a szavak nem sokat segítenek.
Le is léptem, csak ennyit szerettem volna elmondani.

Üdv.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 máj 31 cs, 07:59

valaki írta ...


Pedig biztosan vannak még páran, akik már a "Csenddé váltak", és a nap 24 órájában tudatosak, csak nem tudunk róluk.



A Csend az alaptermészetünk, azzá válni nem lehet, már most azok vagyunk, csak a gondolatok, az elme elfedi azt (ezt biztosan tudod, csak a nyelv, a fogalmak néha félrevezetőek lehetnek).

Maharsi szerint " A Csend örökké beszél, és folytonos -a beszéd csak megszakítja a csendet. A szavak e néma nyelv útjában állnak. Amit akár egy több éves beszélgetésből sem fog megtudni az ember, azt egy szempillantás alatt megtudhatja a csendben. A csend a legmagasabb színtű és leghatékonyabb nyelv".

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 máj 31 cs, 08:26

Shaw írta ...

valaki írta ...


Pedig biztosan vannak még páran, akik már a "Csenddé váltak", és a nap 24 órájában tudatosak, csak nem tudunk róluk.



A Csend az alaptermészetünk, azzá válni nem lehet, már most azok vagyunk, csak a gondolatok, az elme elfedi azt (ezt biztosan tudod, csak a nyelv, a fogalmak néha félrevezetőek lehetnek).

Maharsi szerint " A Csend örökké beszél, és folytonos -a beszéd csak megszakítja a csendet. A szavak e néma nyelv útjában állnak. Amit akár egy több éves beszélgetésből sem fog megtudni az ember, azt egy szempillantás alatt megtudhatja a csendben. A csend a legmagasabb színtű és leghatékonyabb nyelv".

Igen tudom, gondoltam is rá, hogy esetleg félrevezető is lehet.
Azt értettem "csenddé váláson", amikor már valaki nem az elméből (gondolatokból) eredezteti identitását, hanem azon túlról, a csendből.

Idézetem utal is erre: "a legszebb nyelv az, amelyet nem beszélnek".

De az én elmém még elég zajos sajnos..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 máj 31 cs, 10:26

Shaw írta ...

valaki írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Légy csendes, éber és figyelj itt és most!



Figyelj, de hogyan tudnánk ezt konkretizálni?

A tudatosságot figyelő tudatosságra?



Csupán arra, ami a jelenben éppen felbukkan: a belső történésekre és a külsőkre egyaránt.



Ez csak így első ránézésre igaz!

Tolle elvezet bennünket a tárgytudatosságtól a tértudatosságig, a figyelő Jelenlétig.

Ezzel kaput nyitott az Örökkévalóságra.

Ha jól megfigyeljük, azt látjuk, hogy a kapu őreként Tolle csak utat mutat, a kapun nekünk kell átmenni.

A kapu a figyelő Jelenlét, de mi van a Figyelőn túl? Ki ez a Figyelő, ki ez a Jelenlét?

Ez még maga az Ego!

Hogy megérsük ezt, meg kell vizsgálnunk, hogy kicsoda, micsoda ez az ego.

Ramana Maharsi erre az ön-kutatás módszerét ajánlja, mint olyat, amely át is visz a kapun, amelyre Tolle is rámutatott (többek között)

Ahova tartunk, az az Önvaló, a tiszta tudat.

Ennek az Önvalónak az anyagban való tükröződése az ego, vagy én-gondolat.

Ez tiszta formájában az "én vagyok"-ként, egy személytelen és mégis nagyon személyes Létként élhető át. Ez az ego magja.

Ha az "én vagyok" azaz az ego tévesen azonosítja magát a formákkal (én vagyok a test, én vagyok az érzelem), akkor ez "ez az enyém"-ként realizálódik (ezek az én gondolataim, ezek az én érzelmeim, ez az én pénzem, ez az én hatalmam). Ez az ego ruhája.

Az ön-kutatás innen indul, az ego ruhájától a "Ki vagyok én?" kérdésének a vizsgálatával.

Erre a kérdésre azonban nem igazán várunk választ, mert ami válaszolhatna, az az elme, amely csak hamist választ tudna adnia, hisz csakis az ego ruhájára mutatna rá.

Ezért a kérdés feltevése után átadjuk magunkat a jelen pillanatnak és csendben befelé figyelünk. Ha közben gondolatok, érzelmek stb merülnek fel, gondolatban rákérdezünk, hogy "Ezek kinek a gondolatai?" A válasz csak az lehet, hogy "Az enyémek". Erre tovább kérdezünk: "Ki az aki enyémnek érzi ezeket a gondolatokat? Ki vagyok én? Hol az én forrása?"

Fontos, hogy ez ne csak egy intellektuális vizsgálódás legyen, mert az az elme! A hangsúlyfigyelmen van, a lényeg a belső csendben történő befelé figyelés! Azt csak a Mostban lehet elvégezni és a felmerülő gondolatokra adott fenti reakció is a Mostban tartja az ön-kutatót.

A Mostban pedig az "én vagyok"-ot éli át egyre tisztábban.

Ha szorgalmasan végzi valaki az ön-kutatást, akkor eljön az a pillanat, amikor megtörténik, az "én vagyok"-nak az egyre tisztább átélése.

Amikor ez megjelenik, az a tiszta tértudatosság, a tanuskodó Jelenlét, a Figyelő.

Már a kapuban vagyunk, de be is kell lépni rajta.

A kapun pedig annak a vizsgálata visz át, hogy "Ki a Figyelő, ki ez a tanú?"

Ez a vizsgálat az ego forrásához visz el bennünket, amely mögött a tiszta Tudat, az Önvaló található!





A Figyelő megfigyelése visz visz el tehát bennünk annak a felismeréséhez, hogy a kereső a Keresett!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 01 p, 10:41

„Vallásos ember az, aki keresését „én”-je felé irányítja, és minél előrehaladottabb kereső, annál inkább úgy találja, hogy egyáltalán nincs „én”.

Amely napon az „én” árnyéka eltűnik, azon a napon sem „én”, sem „te” nem marad, bevonzásra kerülsz az Önvalóba, annak magnetikus hatása révén. Akkor fogod magad első alkalommal otthon érezni.

Jelen pillanatban az a tévhiedelmed, hogy a működő elméd az otthonod, és praktikusan a test-elme komplexummal azonosítod magad, és szenvedsz a folyamatos mentális küzdelemtől, amit ez a téves identitás okoz.

Meg kell tehát keresnünk valódi otthonunkat az Ön-Kutatás révén, tudattal, mint a kutatás alapjával. Ha az elmében élünk, azt gondolván otthonunknak, akkor velünk született békénket folyamatos fecsegés zavarja.

Szorongás, aggódás, feszültség, gyötrelem, szenvedés, fájdalom, vágyak stb. vannak jelen, és mindezek sok-sok rétegű fátylat hoznak létre a tudatosság körül, homályossá téve ezáltal annak megjelenését, és ezek miatt nem érzed otthon magad. Megzavarják az örömöt, a békét, a boldogság-teljességet, amely velünk született természetünk.” /Raju/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 01 p, 12:55

Shaw írta ...

„Vallásos ember az, aki keresését „én”-je felé irányítja, és minél előrehaladottabb kereső, annál inkább úgy találja, hogy egyáltalán nincs „én”.

Amely napon az „én” árnyéka eltűnik, azon a napon sem „én”, sem „te” nem marad, bevonzásra kerülsz az Önvalóba, annak magnetikus hatása révén. Akkor fogod magad első alkalommal otthon érezni.

Jelen pillanatban az a tévhiedelmed, hogy a működő elméd az otthonod, és praktikusan a test-elme komplexummal azonosítod magad, és szenvedsz a folyamatos mentális küzdelemtől, amit ez a téves identitás okoz.

Meg kell tehát keresnünk valódi otthonunkat az Ön-Kutatás révén, tudattal, mint a kutatás alapjával. Ha az elmében élünk, azt gondolván otthonunknak, akkor velünk született békénket folyamatos fecsegés zavarja.

Szorongás, aggódás, feszültség, gyötrelem, szenvedés, fájdalom, vágyak stb. vannak jelen, és mindezek sok-sok rétegű fátylat hoznak létre a tudatosság körül, homályossá téve ezáltal annak megjelenését, és ezek miatt nem érzed otthon magad. Megzavarják az örömöt, a békét, a boldogság-teljességet, amely velünk született természetünk.” /Raju/


Ez nagyon...


A vászanák. Eljön a pont (nincs "én") és befurakodik az egó és magáénak tudja a "tapasztalásokat" (amik nem tapasztalások), de a "különállóság", az elme szemszögéből nézve csak történések, események vannak, amik érdekesek, és "adnak" valamit, amitől a "történet" több lehet. De az "énképpel" felruházott elme természete már csak ilyen. ... Ettől várja a "többet", de sose elég semmi, ez be nem teljesítheti a "sose zárt" történetet. Ezt "tudja" és ez frusztrálja, ami szenvedést, vágyakat hoz maga után.
A másik, hogy túlélni akar, görcsösen kapaszkodik mindenbe, amit talál (mindegy, hogy mi, lehet az számára pozitív vagy negatív, vagy csak szokások), ellenáll.
És ezt érezzük valósnak alkalomadtán és személyesnek...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 02 szo, 09:34

valaki írta ...

A vászanák. Eljön a pont (nincs "én") és befurakodik az egó és magáénak tudja a "tapasztalásokat" (amik nem tapasztalások), de a "különállóság", az elme szemszögéből nézve csak történések, események vannak, amik érdekesek, és "adnak" valamit, amitől a "történet" több lehet. De az "énképpel" felruházott elme természete már csak ilyen. ... Ettől várja a "többet", de sose elég semmi, ez be nem teljesítheti a "sose zárt" történetet. Ezt "tudja" és ez frusztrálja, ami szenvedést, vágyakat hoz maga után.
A másik, hogy túlélni akar, görcsösen kapaszkodik mindenbe, amit talál (mindegy, hogy mi, lehet az számára pozitív vagy negatív, vagy csak szokások), ellenáll.
És ezt érezzük valósnak alkalomadtán és személyesnek...




Kifejtenéd úgy, hogy az egyszerű, Tollén nevelkedett halandó is megértse?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 02 szo, 07:40

kriszti65 írta ...

valaki írta ...

A vászanák. Eljön a pont (nincs "én") és befurakodik az egó és magáénak tudja a "tapasztalásokat" (amik nem tapasztalások), de a "különállóság", az elme szemszögéből nézve csak történések, események vannak, amik érdekesek, és "adnak" valamit, amitől a "történet" több lehet. De az "énképpel" felruházott elme természete már csak ilyen. ... Ettől várja a "többet", de sose elég semmi, ez be nem teljesítheti a "sose zárt" történetet. Ezt "tudja" és ez frusztrálja, ami szenvedést, vágyakat hoz maga után.
A másik, hogy túlélni akar, görcsösen kapaszkodik mindenbe, amit talál (mindegy, hogy mi, lehet az számára pozitív vagy negatív, vagy csak szokások), ellenáll.
És ezt érezzük valósnak alkalomadtán és személyesnek...


Kifejtenéd úgy, hogy az egyszerű, Tollén nevelkedett halandó is megértse?


Elnézést. Ez is egójáték, amit magamban felfedeztem. Elmés állapotban a jelenlétet és az azzal járó dolgokat különböző módon képes magyarázni az elme. Ez egy elme-hajlam, hogy mindennek okát ki akarja kutatni. De tudom, hogy ez nem vezet sehova, és kívülállóként képes vagyok ezt megfigyelni. Az elme természete, hogy információkat gyűjt, kategorizál... Az egó többnek szeretne látszani, halmozni.
Az egó, az illuzionisztikus énkép (önmagát tévesen test-elmének gondoló Én), fél a haláltól. Az egó természete, hogy mivel egy különálló entitás, védje "életét". Különáll mindentől és mindenkitől, az élettől is. Tolle sokat beszél az "én és a történetem"," én és az életem"-ről. Mintha el lennénk különülve az Élettől, az Éntől (vagy lehet 100 neve). Az egó nem másból áll, mint gondolatokból-érzelmekből- szokásokból-kialakult véleményekből-és élettörténetünk emlékképeiből- ezek a neveltetésünk, "kondicionálásunk" során gyűltek, rakódtak... Ezzel nincs is baj tulajdonképp, csak annyira ezekben élünk, ezekkel határozzuk meg magunkat (a múltból merítkezve és ennek alapján jövőképet alkotva), annyira elvesztünk benne (az elmében), hogy elfelejtettük, kik vagyunk valójában. És emiatt van hiányérzetünk, a "sose elég" érzés tudat alatt, mert mintha el lennénk vágva a legfontosabbtól, emiatt van az a temérdek szenvedés, frusztráció a világon, düh, erőszak, és annyi útkeresés is, mindhiába... Mindenütt keresünk (a formák világában), de tulajdonképp önmagunkat keressük, az igaz természetünket....
Ezért mondják, hogy olyanok vagyunk, mint az a koldus, aki kincsesládán ülve koldul.. Vagy a tékozló fiú esete.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 03 v, 09:40

„Képzeljük el a holdat, és egy csendes tavat, felszínén a hold tükörképével, valamit a tóba dobva hullámok keletkeznek, amelyek szemmel láthatólag összezavarják a „hold tükörképét”, és egy idő után, amikor a dolgok megnyugszanak, a zavar megszűnik.

A példában szereplő „eredeti hold” semmilyen módon nem szenvedhetett zavarást, mert soha nem volt a tóban, és a zavarok csak a tó tartalmát befolyásolhatják.

Itt az eredeti Hold a „tiszta ön-tudatos lényt” szimbolizálja, aki soha semmilyen körülmények között nem szenved zavart, mert a nem-kettősség állapotában van. Az entitás, amely a zavarást elszenvedni látszik, csak „tükrözött tudatosság”, amely a tiszta tudatosság elmebeli tükörképe. Az elmét zavaró dolgok a tendenciák (vászanák), amelyek az elme mozgását okozzák.

Ha az elme mozdulatlan, akkor nincs kettősség, és nincs semmi, amit regisztrálni kellene, és ez a mi természetes állapotunk.

De a tendenciák terhe egy átlagos emberi lény esetén olyan nagy, hogy úgy érezzük, a mozgás (cselekvés) és az eseményekre adott válaszreakció a mi természetes állapotunk.

Hacsak nem végzünk Ön-Kutatást, ebből a rossz képzetből soha nem fogunk kijönni. Így hát az Ön-Kutatás életünk elsőszámú prioritása.” /Raju/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 jún 03 v, 09:56

Shaw írta ...

„Képzeljük el a holdat, és egy csendes tavat, felszínén a hold tükörképével, valamit a tóba dobva hullámok keletkeznek, amelyek szemmel láthatólag összezavarják a „hold tükörképét”, és egy idő után, amikor a dolgok megnyugszanak, a zavar megszűnik.

A példában szereplő „eredeti hold” semmilyen módon nem szenvedhetett zavarást, mert soha nem volt a tóban, és a zavarok csak a tó tartalmát befolyásolhatják.

Itt az eredeti Hold a „tiszta ön-tudatos lényt” szimbolizálja, aki soha semmilyen körülmények között nem szenved zavart, mert a nem-kettősség állapotában van. Az entitás, amely a zavarást elszenvedni látszik, csak „tükrözött tudatosság”, amely a tiszta tudatosság elmebeli tükörképe. Az elmét zavaró dolgok a tendenciák (vászanák), amelyek az elme mozgását okozzák.

Ha az elme mozdulatlan, akkor nincs kettősség, és nincs semmi, amit regisztrálni kellene, és ez a mi természetes állapotunk.

De a tendenciák terhe egy átlagos emberi lény esetén olyan nagy, hogy úgy érezzük, a mozgás (cselekvés) és az eseményekre adott válaszreakció a mi természetes állapotunk.

Hacsak nem végzünk Ön-Kutatást, ebből a rossz képzetből soha nem fogunk kijönni. Így hát az Ön-Kutatás életünk elsőszámú prioritása.” /Raju/




Kedves Jelenlévők!

Nagyon köszönöm ezeket a sorokat és az előzőleg idézetteket is. Úgy érzem haladok az úton...

Üdv!
G


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 04 h, 08:55

Shaw írta ...


Hacsak nem végzünk Ön-Kutatást, ebből a rossz képzetből soha nem fogunk kijönni. Így hát az Ön-Kutatás életünk elsőszámú prioritása.




Kedves Shaw!

Az ön-kutatás mennyiben van összhangban Tolle tanításaival?


Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 04 h, 11:05


Krisztin kivül e fórum több olvasójában is felmerülhetett már a kérdés, hogy viszonyulnak egymáshoz Tolle tanításai és az általam oly sokszor említett Ön-kutatás.

„Minden spirituális tanításnak a tanúság (Tolle terminológiájával a Jelenlét), a figyelem a lényege.

Csak egyetlen egy meditáció van a világon, és az a tanúság (a Jelenlét) művészete.

Ez gondoskodik spirituális fejlődésünkről elménk átalakítása által. A meditáció nem más, mint a tanúval való folyamatos kapcsolat (Tolle szerint a Mostban való Jelenlét) fenntartása.

Kezdetben jobb, ha a test cselekedeteinek a tanúságával kezdjük. Ha ezt sikerre tudjuk vinni, tanúivá válhatunk az elme cselekedeteinek, vagyis a gondolatoknak, elképzeléseknek. És ahogy a tanúságban előrehaladunk, úgy válhatunk tanúivá a szív cselekedeteinek, vagyis az érzéseknek, a hangulatoknak, a szeretetnek, a gyűlöletnek, a szomorúságnak és a boldogságnak.

Ha egész nap figyelsz, a tanúság (Jelenlét) olyan természetessé válik számodra, mint a lélegzetvétel.

Az emberek többségének a testtel való azonosulása miatt tanácsolta Buddha az embereknek, hogy gyakoroljanak Vipassanát, amely során figyeljék a lélegzetet, ahogyan a levegő belégzésre és kilélegzésre kerül, és a belégzés és a kilégzés közötti időközt.

Ha ezt komolyan gyakoroljuk, fejlődni fog érzékenységünk, és tudatossá fogunk válni a gondolatokra és az érzésekre is.

E folyamat során tudatossá fogunk válni a gondolat és a következő gondolat közötti időközre, és az érzés, és a következő érzés közötti időközre.

A gondolatok és érzések közötti időközben megérintjük lényünket, és tapasztaljuk a lényünkkel vele született boldogságot.

Az Ön-Kutatás során, amikor gondolat vagy érzés merül fel, azt az entitást keressük, aki számára a gondolat vagy érzés keletkezik. Ez a keresés elvezet bennünket a gondolat vagy érzés forrásához, ami a mi lényünk.

Az Ön-Kutatás annak a lénynek a tudomása, aki „te már vagy”. Amikor ilyen éberek vagyunk, megértjük, hogy alapvető formánk, a tudatosság, kizárólag ön-tudatosság. Ez az önmegvalósítás.

Tehát az önmegvalósításhoz vezető út a tanúság, az éberség.

Mindezt még akkor is végezhetjük, amikor napi tevékenységeinket végezzük, amikor bele vagyunk merülve a másokkal való kapcsolatba, olyan közvetítők segítsége nélkül is, mint papok és pszichoanalitikusok.

Amint az ébrenlét során megállapodunk a tanúság (Jelenlét) állapotában, a tanúság állapota fokozatosan az elme álom és alvás állapotai során is érezhetővé válik.

Amint ez megtörténik, elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a „létezés” forrásába.

Van nekünk azonban egy ősidők óta fennálló szokásunk, amit az elme alkotott a saját fennmaradása érdekében, hogy arra figyelünk, ami lényegtelen, triviális, haszontalan, és az elme arra ösztönöz bennünket, hogy nagy figyelemmel őt figyeljük.

A lényegtelen perifériális, és felszínes dekoráció. Jelen pillanatban perifériánk semmi más, mint lényegtelen dolgoknak egy gondolatokkal átszőtt vastag rétege, és a lényegtelen uralkodik az életünk felett, és csak a saját fenntartását teszi lehetővé számunkra, a lényeg fenntartását pedig nem teszi lehetővé.

Az Ön-Kutatás során tudatosan ragaszkodunk a lényegtelen tanújához (a Jelenléthez), így az életünk szempontjából lényegtelenhez való ragaszkodás szorítása fokozatosan gyengül, és utat enged a lényegesnek, vagyis az Önvalónak.

Akkor a lényegtelent lényegtelennek kezdjük látni, és elkezdjük felismerni, hogy mi a lényeges. Aztán összhangba kerülünk a lényegessel, vagyis az Önvalóval.

De mindig tudatában kell lennünk, hogy csak a lényegtelen az, ami elhagyható.

Hallgatnunk kell a szívünkre, amely segíti lelkünk növekedését. Ha a fejünkre hallgatunk, akkor az ismét a lényegtelen poklába húz bennünket. A lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetése a valódi Ön-Kutatás.” /Raju/

A fenti idézet megmutatta, hogy az Ön-kutatás tulajdonképpen a Tolle tanításának megfelelően átélt Jelenlét forrásának a megkeresését jelenti, ily módon nemhogy ellentmond, hanem éppen megerősíti Tolle tanításait.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 05 k, 02:06

Shaw írta ...


Krisztin kivül e fórum több olvasójában is felmerülhetett már a kérdés, hogy viszonyulnak egymáshoz Tolle tanításai és az általam oly sokszor említett Ön-kutatás.

„Minden spirituális tanításnak a tanúság (Tolle terminológiájával a Jelenlét), a figyelem a lényege.

Csak egyetlen egy meditáció van a világon, és az a tanúság (a Jelenlét) művészete.

Ez gondoskodik spirituális fejlődésünkről elménk átalakítása által. A meditáció nem más, mint a tanúval való folyamatos kapcsolat (Tolle szerint a Mostban való Jelenlét) fenntartása.

Kezdetben jobb, ha a test cselekedeteinek a tanúságával kezdjük. Ha ezt sikerre tudjuk vinni, tanúivá válhatunk az elme cselekedeteinek, vagyis a gondolatoknak, elképzeléseknek. És ahogy a tanúságban előrehaladunk, úgy válhatunk tanúivá a szív cselekedeteinek, vagyis az érzéseknek, a hangulatoknak, a szeretetnek, a gyűlöletnek, a szomorúságnak és a boldogságnak.

Ha egész nap figyelsz, a tanúság (Jelenlét) olyan természetessé válik számodra, mint a lélegzetvétel.

Az emberek többségének a testtel való azonosulása miatt tanácsolta Buddha az embereknek, hogy gyakoroljanak Vipassanát, amely során figyeljék a lélegzetet, ahogyan a levegő belégzésre és kilélegzésre kerül, és a belégzés és a kilégzés közötti időközt.

Ha ezt komolyan gyakoroljuk, fejlődni fog érzékenységünk, és tudatossá fogunk válni a gondolatokra és az érzésekre is.

E folyamat során tudatossá fogunk válni a gondolat és a következő gondolat közötti időközre, és az érzés, és a következő érzés közötti időközre.

A gondolatok és érzések közötti időközben megérintjük lényünket, és tapasztaljuk a lényünkkel vele született boldogságot.

Az Ön-Kutatás során, amikor gondolat vagy érzés merül fel, azt az entitást keressük, aki számára a gondolat vagy érzés keletkezik. Ez a keresés elvezet bennünket a gondolat vagy érzés forrásához, ami a mi lényünk.

Az Ön-Kutatás annak a lénynek a tudomása, aki „te már vagy”. Amikor ilyen éberek vagyunk, megértjük, hogy alapvető formánk, a tudatosság, kizárólag ön-tudatosság. Ez az önmegvalósítás.

Tehát az önmegvalósításhoz vezető út a tanúság, az éberség.

Mindezt még akkor is végezhetjük, amikor napi tevékenységeinket végezzük, amikor bele vagyunk merülve a másokkal való kapcsolatba, olyan közvetítők segítsége nélkül is, mint papok és pszichoanalitikusok.

Amint az ébrenlét során megállapodunk a tanúság (Jelenlét) állapotában, a tanúság állapota fokozatosan az elme álom és alvás állapotai során is érezhetővé válik.

Amint ez megtörténik, elmondhatjuk, hogy megérkeztünk a „létezés” forrásába.

Van nekünk azonban egy ősidők óta fennálló szokásunk, amit az elme alkotott a saját fennmaradása érdekében, hogy arra figyelünk, ami lényegtelen, triviális, haszontalan, és az elme arra ösztönöz bennünket, hogy nagy figyelemmel őt figyeljük.

A lényegtelen perifériális, és felszínes dekoráció. Jelen pillanatban perifériánk semmi más, mint lényegtelen dolgoknak egy gondolatokkal átszőtt vastag rétege, és a lényegtelen uralkodik az életünk felett, és csak a saját fenntartását teszi lehetővé számunkra, a lényeg fenntartását pedig nem teszi lehetővé.

Az Ön-Kutatás során tudatosan ragaszkodunk a lényegtelen tanújához (a Jelenléthez), így az életünk szempontjából lényegtelenhez való ragaszkodás szorítása fokozatosan gyengül, és utat enged a lényegesnek, vagyis az Önvalónak.

Akkor a lényegtelent lényegtelennek kezdjük látni, és elkezdjük felismerni, hogy mi a lényeges. Aztán összhangba kerülünk a lényegessel, vagyis az Önvalóval.

De mindig tudatában kell lennünk, hogy csak a lényegtelen az, ami elhagyható.

Hallgatnunk kell a szívünkre, amely segíti lelkünk növekedését. Ha a fejünkre hallgatunk, akkor az ismét a lényegtelen poklába húz bennünket. A lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetése a valódi Ön-Kutatás.” /Raju/

A fenti idézet megmutatta, hogy az Ön-kutatás tulajdonképpen a Tolle tanításának megfelelően átélt Jelenlét forrásának a megkeresését jelenti, ily módon nemhogy ellentmond, hanem éppen megerősíti Tolle tanításait.




Köszönöm!!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 06 sze, 07:38


„Az igazságnak az a tendenciája, hogy felfedje önmagát. A feltárulás belső lényege az igazságnak.

Az igazság nem megtanulható. Csak az Ön-Kutatás során gyakorolt egész kevés figyelemre van szükség, és az Igazság fel fogja fedni magát.

Ha több olyan dolognak nem vagy tudatában, mint birtokvágy, bujaság, ambíció, irigység, harag, vágy, gőg, azzal való identitás, amik nem vagyunk, erőszak stb., mindezek az Igazság mögé rejtőznek, és úgy tesznek, mintha ők lennének az Igazság, amíg még az Igazság nem tárja fel magát a számodra.

Jelen pillanatban az egó struktúrájában élünk, amely önmagát a végső Igazságnak állítja be. Ez visz bele minket a mérhetetlen szenvedésbe, mert az egó lehatárolt ketrecében élünk, és azt hisszük a valóságnak.

Az egónak praktikus haszna van csupán, épp úgy, mint a cipőnek, ruhának, esernyőnek stb. Hasonlóképpen az „én” gondolat is bizonyos használhatósággal bír, és nélküle az élet a dualisztikus világban lehetetlenné válna.

De jelen pillanatban az egó diktálja az életmódunkat. Így hát egy eszközt fogadunk el életünk mestereként, amely aztán mindig katasztrófába sorol bennünket. Fel kell ismernünk, hogy az eszköz nem valóságos.

El kell fogadnunk, hogy az életünket irányító Önvaló az egyetlen valóság, vagyis Igazság.

Az „én” gondolatból született, a testtel azonosuló egó a Tiszta Önvaló aberrációja. Az „én” gondolat az Önvalóból ered, és létezése az Önvaló függvénye. Soha nem lehet az Önvalótól független, és valójában maga az Önvaló, csak elfelejtette igaz természetét.

Az egót destrukturálni kell tehát, miáltal az Önvalóval átszervezhető, így a régi struktúra meg fog halni, utat engedve az Igazság feltárulásának, és így első ízben megszületünk az Igazságban.

Az Ön-Kutatás révén való destrukturálás az egó keresztre feszítése, és az Igazságban való megszületés a feltámadás.

Az Ön-Kutatásban elvetjük az egó korlátozott ketrecét, és követeljük az Igazság, vagyis az Önvaló végtelen egét. Az Ön-Kutatás az egó korlátozott ketrece elől való menekülés művészete, és az Igazság végtelen egének a követelése. Ily módon az Ön-Kutatás révén mi, az Önvaló sugara, eggyé válunk az Önvalóval. /Raju/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 06 sze, 08:42

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...

valaki írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Légy csendes, éber és figyelj itt és most!



Figyelj, de hogyan tudnánk ezt konkretizálni?

A tudatosságot figyelő tudatosságra?



Csupán arra, ami a jelenben éppen felbukkan: a belső történésekre és a külsőkre egyaránt.



Ez csak így első ránézésre igaz!

Tolle elvezet bennünket a tárgytudatosságtól a tértudatosságig, a figyelő Jelenlétig.

Ezzel kaput nyitott az Örökkévalóságra.

Ha jól megfigyeljük, azt látjuk, hogy a kapu őreként Tolle csak utat mutat, a kapun nekünk kell átmenni.

A kapu a figyelő Jelenlét, de mi van a Figyelőn túl? Ki ez a Figyelő, ki ez a Jelenlét?

Ez még maga az Ego!

Hogy megérsük ezt, meg kell vizsgálnunk, hogy kicsoda, micsoda ez az ego.

Ramana Maharsi erre az ön-kutatás módszerét ajánlja, mint olyat, amely át is visz a kapun, amelyre Tolle is rámutatott (többek között)

Ahova tartunk, az az Önvaló, a tiszta tudat.

Ennek az Önvalónak az anyagban való tükröződése az ego, vagy én-gondolat.

Ez tiszta formájában az "én vagyok"-ként, egy személytelen és mégis nagyon személyes Létként élhető át. Ez az ego magja.

Ha az "én vagyok" azaz az ego tévesen azonosítja magát a formákkal (én vagyok a test, én vagyok az érzelem), akkor ez "ez az enyém"-ként realizálódik (ezek az én gondolataim, ezek az én érzelmeim, ez az én pénzem, ez az én hatalmam). Ez az ego ruhája.

Az ön-kutatás innen indul, az ego ruhájától a "Ki vagyok én?" kérdésének a vizsgálatával.

Erre a kérdésre azonban nem igazán várunk választ, mert ami válaszolhatna, az az elme, amely csak hamist választ tudna adnia, hisz csakis az ego ruhájára mutatna rá.

Ezért a kérdés feltevése után átadjuk magunkat a jelen pillanatnak és csendben befelé figyelünk. Ha közben gondolatok, érzelmek stb merülnek fel, gondolatban rákérdezünk, hogy "Ezek kinek a gondolatai?" A válasz csak az lehet, hogy "Az enyémek". Erre tovább kérdezünk: "Ki az aki enyémnek érzi ezeket a gondolatokat? Ki vagyok én? Hol az én forrása?"

Fontos, hogy ez ne csak egy intellektuális vizsgálódás legyen, mert az az elme! A hangsúlyfigyelmen van, a lényeg a belső csendben történő befelé figyelés! Azt csak a Mostban lehet elvégezni és a felmerülő gondolatokra adott fenti reakció is a Mostban tartja az ön-kutatót.

A Mostban pedig az "én vagyok"-ot éli át egyre tisztábban.

Ha szorgalmasan végzi valaki az ön-kutatást, akkor eljön az a pillanat, amikor megtörténik, az "én vagyok"-nak az egyre tisztább átélése.

Amikor ez megjelenik, az a tiszta tértudatosság, a tanuskodó Jelenlét, a Figyelő.

Már a kapuban vagyunk, de be is kell lépni rajta.

A kapun pedig annak a vizsgálata visz át, hogy "Ki a Figyelő, ki ez a tanú?"

Ez a vizsgálat az ego forrásához visz el bennünket, amely mögött a tiszta Tudat, az Önvaló található!





A Figyelő megfigyelése visz visz el tehát bennünk annak a felismeréséhez, hogy a kereső a Keresett!





Minden tiszteletem a tiétek, de az a véleményem itt már alaposan túl vannak ragozva a dolgok.

Kiemelnék néhány szót.

tárgytudatosságtól
tértudato sságig
Örökkévalóságra
kapu
figyelő
Jelenlét
intellektuális

Egys zerű gondolkozással ez a gondolat menet egyszerűen követhetetlen. Kinek íródott ez? Figyelmesen olvasgatom Tolle műveit nézem előadásait. Kristály tisztán értem a mondanivalóját, de itt olyan szintre vittétek el a beszélgetést ami már nem Tolle és nem sok köze van a tanításaihoz. Gondoljátok ennyire bonyolult ez az egész? Minek kell ilyen sűrűn használni ezeket az erős "nagy" szavakat?

Ez pedig különösen ellentmondásos.

"Ezzel kaput nyitott az Örökkévalóságra"

Örökkévalóság csak az egonak van illetve szeretné, hogy legyen.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 07 cs, 12:41

Na igen, a keresővé válás is egy jó nagy ráb@szás ahogy Ram Tzu mondaná.
A mindennapi élet mókuskerekében kergetett céljaink helyett a megvilágosodást kezdjük el keresni, de ez egy lehetetlen küldetés. Még soha senki sem világosodott meg mert nincs is senki aki megvilágosodhatna.
Hagyj fel a kereséssel! - ahogy Papaji tanácsolta. Akkor rájössz hogy a kereső maga a keresett.

"Gondold el magad pillanatnyiként, és akkor hol a személyiség? Próbáld ki, és derítsd ki magad!"
/Srí Niszargadatta Maharaj/

Minden tudás tudatlanság
- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 07 cs, 07:42

Khadaji írta ...

Na igen, a keresővé válás is egy jó nagy ráb@szás ahogy Ram Tzu mondaná.
A mindennapi élet mókuskerekében kergetett céljaink helyett a megvilágosodást kezdjük el keresni, de ez egy lehetetlen küldetés. Még soha senki sem világosodott meg mert nincs is senki aki megvilágosodhatna.
Hagyj fel a kereséssel! - ahogy Papaji tanácsolta. Akkor rájössz hogy a kereső maga a keresett.

"Gondold el magad pillanatnyiként, és akkor hol a személyiség? Próbáld ki, és derítsd ki magad!"
/Srí Niszargadatta Maharaj/

Minden tudás tudatlanság
- LINK -


Buddha egyszerű meghatározása: a megvilágosodás .a szenvedés vége.

Háát ez ennyi. Echart Tolle szerint Forrest Gump (tekintsük el attól, hogy ez egy kitalált személy) megvilágosodott volt.

A sok gondolat meg filozofálás sehova nem vezet ezen az úton. Be kell tartani azokat a nagyon egyszerű útmutatókat amik ebben előre visznek. De meggyőződésem, hogy ezek a nehezen követhető gondolatmenetek nem tartoznak közéjük. Megvallom őszintén amit az előbb idéztem még most sem értem. Egyszerűen nem tudom felfogni.


"Még soha senki sem világosodott meg mert nincs is senki aki megvilágosodhatna."

A tudomány mai állása szerint minden egy pontból indúlt valamikor kb 13.7 milliárd éve. Akkor keletkezett tér idő és minden egyéb. Ebből kifolyólag elgondolkodtató mennyire igaz, hogy minden összetartozik és igazából minden egy.

Személy szerint "hiszek" abban , hogy az élet az ami örökkévaló. Élet nélkül nem lenne világ sem hiszen nem lenne ami megfigyelné. Maga a megfigyelés hozza létre a valóságot. Tulajdonképpen így is lehet értelmezni a kvantumfizika által leírtakat.

Valamikor 13.7 millárd éve már ott volt a "megfigyelő" akkor amikor még "semmi" nem volt. (persze a legújabb kutatások szerint az is lehet, hogy a megfigyelés hozta létre visszafelé a múltat)

Ennek a részese mindenki. Most és már akkor is, hiszen mint lehetőség az anyag egyféle "szuperpozícióba" állásakor megszülettem "én" magam is.

Mi a valós? A Szellemi lét vagy az anyagi? Szerintem mindkettő. Egyik sem létezne a másik nélkül.

(nem keverem ide bár ide tartozik, az sem mind1 miként gondolunk az "anyagra" sokak szerint energia megfelelőbb kifejezés lenne)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 07 cs, 08:46

Dyra írta ...


Minden tiszteletem a tiétek, de az a véleményem itt már alaposan túl vannak ragozva a dolgok.

Kiemelnék néhány szót.

tárgytudatosságtól
tértudato sságig
Örökkévalóságra
kapu
figyelő
Jelenlét
intellektuális

Egys zerű gondolkozással ez a gondolat menet egyszerűen követhetetlen. Kinek íródott ez? Figyelmesen olvasgatom Tolle műveit nézem előadásait. Kristály tisztán értem a mondanivalóját, de itt olyan szintre vittétek el a beszélgetést ami már nem Tolle és nem sok köze van a tanításaihoz. Gondoljátok ennyire bonyolult ez az egész? Minek kell ilyen sűrűn használni ezeket az erős "nagy" szavakat?

Ez pedig különösen ellentmondásos.

"Ezzel kaput nyitott az Örökkévalóságra"

Örökkévalóság csak az egonak van illetve szeretné, hogy legyen.


Kedves Dyra!

Azok számára, akik még teljes mértékben az élettörténetükkel (X. Y. vagyok stb) azonosulnak, tényleg bonyolultnak tünhetnek ezek a fogalmak.

Akik azonban túl tudnak és túl is akarnak lépni a személyes élettörténetükön (és nemcsak egy szebb történetet szeretnének írni maguknak Tolle tollával) , azok számára ezek magát a valóságot írják le és nem egy túlbonyolított filozófiai rendszer részeit alkotják, amely csak az elmének jelent táplálékot és csakis azt növeli.

Írod, hogy kristálytisztán érted tolle mondanivalóját. Akkor nézzük, mit mond ő ezekről:

„A jelen pillanat formája a bejárat a formamentes dimenzióba. Ez egy szűk kapu, amiről Jézus is beszélt, ami elvezet az élethez. Igen nagyon szűk, csak ez a pillanat az.

Ahhoz, hogy megtaláld szükséges felgöngyölítened az életed kéziratát, amin az élettörténeted íródott, a múlt és a jövő.

Tehát rakd félre a történetedet, ez nem az aki te valójában vagy. Az emberek általában úgy élnek, hogy teherként cipelik a múltat és a jövőt, a személyes történetük terhét, és közben remélik, hogy beteljesítik magukat majd a jövőben. Ez nem fog megtörténni, tehát tekerd fel a régi kéziratokat. Legyél kész rá.

A létezés értékessége a te valódi különlegességed. Amit az egos én keresett az ő története szintjén –azt, hogy különleges akarok lenni – ez elfedte azt a tényt, hogy nem tudsz már különlegesebb lenni mint ami már most vagy. Nem azért vagy különleges, mert te sokkal boldogtalanabb vagy mint bárki más, hanem mert te képes vagy érezni a szépséget, a drágaságot, az értékességet, az életteliséget mélyen magadban.

Mikor jelen vagy ebben a pillanatban, megszakítod a történeted folyamatosságát a múltat és a jövőt. Az igazi intelligencia felemelkedik ami egyben a szeret is.

Kérdés: Milyen a természete ennek az önvalónak amik már eleve vagyunk? Tudnál valamit mondani róla?

Eckhart Tolle: Egyetlen egy dolog van, de nem tudom elmagyarázni vagy meghatározni. Azt mondhatnám róla: tér vagy belső tágasság, aki a legmélyebb szinten vagy. Ez a teljes csend vibrálóan életteli. Nem tudok más mondani neked, kivéve ezt: tér. De amióta a tér a lényege annak ami vagyok, nincs mit adnom neked. Ha a téren kívül bármi mást keresel egy spirituális tanítóban, akkor csalódott, becsapott leszel.

A világ érzéki észlelése és tudati tevékenységeink mögött tulajdonképpen maga a végtelen lét húzódik meg. Mérhetetlen tágasság ez, aminek a mélyén hatalmas csend van, némi kis hullámzással a felszínen, de a kettő nem különül el egymástól, ahogy az óceán hullámai sem válnak el az óceántó

Kérdés: Szóval csak az lehet valóságos, ami egyszerre születetlen és halhatatlan. És mivel a megnyilvánult világ nem válik el a megnyilvánulatlantól, ezért végső soron azt mondhatjuk, hogy valóságos?

Eckhart Tolle: Igen, ráadásul mindenben, ami ki van téve a születésnek és a halálnak, benne rejlik a halhatatlanság. Minden egyes forma lényege – még a legutolsó fűszálé is – halhatatlan. a formák világa éppen ezért szent. Nem igaz, hogy a szentség birodalma csupán a meg nem nyilvánult világra terjed ki, a látható világ számomra ugyanúgy szakrálisnak minősül.”

Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 07 cs, 09:15

Azok számára, akik még teljes mértékben az élettörténetükkel (X. Y. vagyok stb) azonosulnak, tényleg bonyolultnak tünhetnek ezek a fogalmak.

Akik azonban túl tudnak és túl is akarnak lépni a személyes élettörténetükön (és nemcsak egy szebb történetet szeretnének írni maguknak Tolle tollával) , azok számára ezek magát a valóságot írják le és nem egy túlbonyolított filozófiai rendszer részeit alkotják, amely csak az elmének jelent táplálékot és csakis azt növeli.


Tisztelt Shaw!

Tényleg minden tiszteletem a tiéd, sokat tanulok az oldalból napi szinten olvasom. De mikor nem értem azt amit ír akkor tényleg nem "értem".

Mondod, hogy X. Y. személlyel azonosul az aki nem érti. És ezért nem érti. De aki ilyen szintre jut az élet rejtelmeinek keresésében már eltud vonatkoztatni saját magától. Azért már pl majd 40 éves John Lennon - Imagine dala és a nyugati világ életfilozófiája is egyre nyitottabb más kultúrák felé.
És akkor a több ezer éves kereszténységről még nem is szóltam.

Az alapok megvannak bennünk. Ha egyszerűen fogalmaz érthető a tanítás akkor van készség a befogadásra. Ha a tanítás elmegy a "bonyolultság" felé akkor nem fogják meghallani azok akik még nem annyira nyitottak felé.

Vonatkoztass el attól, hogy te érted ami oda van írva. Neked ez könnyen megy szerintem. És ha más szemszögből vizsgálod meg akkor meg fogod érteni, hogy mire gondolok mikor azt mondom -a bonyolult fogalmazás a sokszor használt erős szavak, nem megfelelők arra, hogy közvetítsék a gondolatot illetve tanítást-.

Én magam nem tudok teljes mértékben Echart Tolle tanításaival azonosulni, és ő maga többször is mondja előadásaiban (mint általában minden tanító), hogy ne higgyünk neki. Ez nem jelent semmit. Csak annyit, hogy jómagam nagy örömmel hallgatom amit mond sok minden meg is tartok belőle, de bizonyos dolgokról másképp vélekedek.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 07 cs, 09:32

Ugyanakkor ez az oldal meg főleg Echart Tolle. Kérdés olyannak van-e itt hely aki nem teljes mértékbe fogadja el azt amit ő mond? Lehet, hogy túl messzire mentem. Elnézéseteket kérem.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 07 cs, 09:56

Dyra írta ...


Én magam nem tudok teljes mértékben Echart Tolle tanításaival azonosulni, és ő maga többször is mondja előadásaiban (mint általában minden tanító), hogy ne higgyünk neki. Ez nem jelent semmit. Csak annyit, hogy jómagam nagy örömmel hallgatom amit mond sok minden meg is tartok belőle, de bizonyos dolgokról másképp vélekedek.

Ugyanakkor ez az oldal meg főleg Echart Tolle. Kérdés olyannak van-e itt hely aki nem teljes mértékbe fogadja el azt amit ő mond? Lehet, hogy túl messzire mentem. Elnézéseteket kérem.



Kedves Dyra!

Tolle is felhívta a figyelmet a következőkre:

"Ne építsenek rám. Bárki vagy bármi, amire számítasz külsőleg az cserben fog hagyni előbb vagy utóbb. Az összes forma szertefoszlik, változik, meghal vagy elhagy téged. Sok ember kötődik hozzám a ’formához’ – Eckharthoz, de ez helytelen. Ők összekeverik a formát a lényeggel. Mikor az emberek eljönnek egy beszélgetésre, egy intenzívre, vagy egy lelkigyakorlatra, nem azért jönnek, hogy velem legyenek, habár látszólag úgy tűnhet. Azért jönnek, hogy saját magukkal legyenek, vagy inkább mondhatnánk azt, hogy önmaguk legyenek még teljesebben. Valami keresztül sugárzik Eckhart formáján és ez egy azzal ami te is valójában vagy. Békét, csendet, örömet vagy éppen intenzív életteliséget érezhetsz a spirituális tanító jelenlétében. Ezek mind az egyetlen forrásból erednek ami benned van, ami elválaszthatatlan attól aki a legmélyebb szinten vagy. A tanár ezt nem tudja megadni neked. Ő csak láthatóvá teszi számodra azt, ami már eleve ott van benned."

Valamennyien azt keressük, ami már eleve ott van bennünk és ami átsugárzik a Tollénak, Maharsinak, Oshonak stb. nevezett formákon.

Tehát nem Tolle személye a lényeg, hanem az, amit közvetit.

Szerintem, akik ezt keresik, azoknak mind itt a helyük!!!

Nem kell feltétlenül megérteni és egyetérteni mindennel, amit Tolle és más Felébredt mond vagy ír. Ha az elme szintjén közelítünk a tanításokhoz, akkor viszont elemezzük azt és összevetjük azzal, amit már összeolvastunk más tanításokról. Ez az elme szintje.

Túl kell lépnünk az elmén, nem muszály nekünk minden gondolatára figyelnünk.

Inkább befelé füleljünk, hogy a csend mit mond nekünk, mert az -szemben az elmével- sohasem hazudik.

Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 07 cs, 11:00

Shaw írta ...

Nem kell feltétlenül megérteni és egyetérteni mindennel, amit Tolle és más Felébredt mond vagy ír. Ha az elme szintjén közelítünk a tanításokhoz, akkor viszont elemezzük azt és összevetjük azzal, amit már összeolvastunk más tanításokról. Ez az elme szintje.

Túl kell lépnünk az elmén, nem muszály nekünk minden gondolatára figyelnünk.

Igen, elmével ezt aligha tudjuk felfogni (akkor csak fogalmaink gyarapodhatnak az elemző elme által), de néha azt érezzük, hogy valami megmozdul belül a "tanítások" hallatán, "betalál"...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 08 p, 08:29

valaki írta ...


Igen, elmével ezt aligha tudjuk felfogni (akkor csak fogalmaink gyarapodhatnak az elemző elme által), de néha azt érezzük, hogy valami megmozdul belül a "tanítások" hallatán, "betalál"...



„Általában, amikor csak a gondolattal azonosulva ülsz itt (Tolle egy előadásán) , akkor csak arra lennél kíváncsi, ami előemelkedik, tehát a szavakra.

És akkor folyton kissé türelmetlen lennél, hogy jöjjön már végre a következő szó, a következő mondat, a következő fogalom, a következő elv. És úgy éreznéd, hogy nem haladunk elég gyorsan.

Az információ áramlása az elme számára elégtelen. Észrevehetsz magadban, ha képes vagy rá, bizonyos mértékű türelmetlenséget, nyugtalanságot, amely magában foglalja a „nem elég” és a „többet kérek” gondolatát.

Ez tehát az elmében, a gondolatban ragadottságot jelzi. A gondolatalapú éntudatba ragadottságot. A több keresését. A „nem kapok itt eleget” gondolatát.

Nem gondolaton keresztül ismerheted meg, sőt úgy még észre sem veheted a csendnek az erőterét.

Mert a csönd erőtere túl van a gondolaton és a formán. Márpedig a gondolat forma. A gondolaton keresztül tehát nem férhetsz hozzá.

És ez az, amiért a csoda megtörténik: abban a pillanatban, ahogy annak tudatára ébredsz, akkor – önmagadban – túlléptél a gondolaton. És beléptél a tudatosság egy olyan dimenziójába, amely kondicionálatlan.

Míg a gondolatok egész birodalma, az elme: kondicionált. A tudatosság gondolatformákban öltött formát. A kondicionált tudatosság. /Tolle/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 09 szo, 01:27

Khadaji írta ...

Na igen, a keresővé válás is egy jó nagy ráb@szás ahogy Ram Tzu mondaná.
A mindennapi élet mókuskerekében kergetett céljaink helyett a megvilágosodást kezdjük el keresni, de ez egy lehetetlen küldetés. Még soha senki sem világosodott meg mert nincs is senki aki megvilágosodhatna.
Hagyj fel a kereséssel! - ahogy Papaji tanácsolta. Akkor rájössz hogy a kereső maga a keresett.

"Gondold el magad pillanatnyiként, és akkor hol a személyiség? Próbáld ki, és derítsd ki magad!"
/Srí Niszargadatta Maharaj/

Minden tudás tudatlanság



Igen, ez a végső igazság!

Ennek az elfogadására azonban nem képes a formákkal azonosult elme.

Ezért kell megtanítani a befelé fordulásra, ezért talált ki Osho olyan meditációs technikákat, amellyel ez a cél elérhető.

Ezért monja Tolle, hogy légy Jelen.

És ez a Jelenlét mélyül el végül és válik a végső Igazsággá!!!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 09 szo, 02:04

Meditáció. Mi is az? Szerintem sokan sokféleképpen értelmezik. Nem mind1, hogy valamin meditálok vagy meditálok.

Számomra a meditációnak a célja, hogy gondolat és érzelemmentessé váljak. Ahogy a buddhák mondanák üres edénnyé.

Meglehetősen nehéz ezt az állapotot elérni, gyakorlással feltétlen nem is lehet. Amikor ez az állapot elérkezik no akkor mi van? És itt érünk a szavak határaihoz. Ezt az állapotot ugyanis nem lehet leírni.

Jelenlét biztosan kell hozzá. Végső Igazság nem lehet lévén olyan nincs is. Hiszen a jó és rossz dolgok csak a formák felszínén léteznek. Inkább végső állapot a helyes kifejezés.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 09 szo, 04:47

Dyra írta ...

Meditáció. Mi is az? Szerintem sokan sokféleképpen értelmezik. Nem mind1, hogy valamin meditálok vagy meditálok.

Számomra a meditációnak a célja, hogy gondolat és érzelemmentessé váljak. Ahogy a buddhák mondanák üres edénnyé.

Meglehetősen nehéz ezt az állapotot elérni, gyakorlással feltétlen nem is lehet. Amikor ez az állapot elérkezik no akkor mi van? És itt érünk a szavak határaihoz. Ezt az állapotot ugyanis nem lehet leírni.

Jelenlét biztosan kell hozzá. Végső Igazság nem lehet lévén olyan nincs is. Hiszen a jó és rossz dolgok csak a formák felszínén léteznek. Inkább végső állapot a helyes kifejezés.

A jelenlét a meditáció.
Ami nem is meditáció tulajdonképp, hanem a természetes "állapotunk".
Amikor igazán jelen vagy, akkor kilépsz az elméből, tehát megszűnik a téves azonosulás az elmével. Ez tehát vele jár a gondolat és érzelemmentességgel.

Bár van eleinte, hogy egyszerre jelen lehet gondolat, érzelem; és "mindezek tanúja" közben megjelenik. Én ilyenkor egyfajta kettősséget tapasztalok.

Ha meg valamin meditálunk (pl. mantrázás), akkor az az elmében-elmével történik. Bár ebben nincs tapasztalatom.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 09 szo, 08:09

valaki írta ...

Dyra írta ...

Meditáció. Mi is az? Szerintem sokan sokféleképpen értelmezik. Nem mind1, hogy valamin meditálok vagy meditálok.

Számomra a meditációnak a célja, hogy gondolat és érzelemmentessé váljak. Ahogy a buddhák mondanák üres edénnyé.

Meglehetősen nehéz ezt az állapotot elérni, gyakorlással feltétlen nem is lehet. Amikor ez az állapot elérkezik no akkor mi van? És itt érünk a szavak határaihoz. Ezt az állapotot ugyanis nem lehet leírni.

Jelenlét biztosan kell hozzá. Végső Igazság nem lehet lévén olyan nincs is. Hiszen a jó és rossz dolgok csak a formák felszínén léteznek. Inkább végső állapot a helyes kifejezés.

A jelenlét a meditáció.
Ami nem is meditáció tulajdonképp, hanem a természetes "állapotunk".
Amikor igazán jelen vagy, akkor kilépsz az elméből, tehát megszűnik a téves azonosulás az elmével. Ez tehát vele jár a gondolat és érzelemmentességgel.

Bár van eleinte, hogy egyszerre jelen lehet gondolat, érzelem; és "mindezek tanúja" közben megjelenik. Én ilyenkor egyfajta kettősséget tapasztalok.

Ha meg valamin meditálunk (pl. mantrázás), akkor az az elmében-elmével történik. Bár ebben nincs tapasztalatom.


Azon még nem gondolkodtam, hogy mi a természetes állapotunk, persze feltéve az őszinte kérdést, hogy miért kellene, hogy olyan legyen egyáltalán?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 10 v, 07:58

Dyra írta ...

Azon még nem gondolkodtam, hogy mi a természetes állapotunk, persze feltéve az őszinte kérdést, hogy miért kellene, hogy olyan legyen egyáltalán?



A természetes állapotunk a szennyezetlen „én-vagyok-a-test-idea”, amelyben az ember tudatában van annak, hogy egy testben él, de a testtel való identitás nem áll fenn.

A testtel való azonosság fennállása esetén az „én-vagyok-a-test-idea” szennyezett, és amikor azt mondja, hogy „én”, akkor úgy érti, hogy ő a test csupán.

Amikor az „én-vagyok-a-test-idea” szennyezetlen, akkor az Önvalóból funkcionál, és amikor azt mondja, hogy „én”, azon Önvalót ért.

A szennyezetlen „én-vagyok-a-test-idea” az Önvaló tudatával funkcionál, míg ellenben a szennyezett „én-vagyok-a-test-idea” az ego központjától.

A természetes állapotunk tehát olyan elme, amely mentes minden tendenciától, így az Önvalóban rögzült, és az Önvaló tudatával cselekszik.

Az ilyen elmében még emléke sincs a személyiségnek, ellentétben az egoista elmével, amelynek a funkciói a személyiségből születtek, az ő veleszületett hajlamaiként.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 11 h, 09:36


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 11 h, 11:34

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Köszi!
A film elejére az Időgép c. film egy részletét tették be, ami önmagában is érdekes - LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 11 h, 01:49

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 11 h, 02:02

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -



Dyra írta:

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Kedves Dyra!

Arra akartam utalni ezzel a videóval, hogy mi történik, ha az elmén keresztül közelítünk egy Tolle által is használt fogalomhoz.

Üdv. Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 12 k, 08:24

Shaw írta ...

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Dyra írta:

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Kedves Dyra!

Arra akartam utalni ezzel a videóval, hogy mi történik, ha az elmén keresztül közelítünk egy Tolle által is használt fogalomhoz.

Üdv. Shaw

Ketyeg az óra, visszaszámlálás, töltsük ki minél több dologgal a hátralévő időnket, mert az élet hasztalanul és tartalmatlanul elszalad. Ez inkább versenyfutás az idővel - ami a legfőbb ellenségünk - , mint a pillanat teljessége.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 13 sze, 12:03

Shaw írta ...

valaki írta ...


Kedves Shaw!
Mit ért elme erőssége, erősödése alatt?



Amit Maharsi is, az elmének a fokozott befelé (az Önvaló felé) való fordulását és egyre mélyülő elmerülését a Létben.


Ezt a befelé fordulást, ez az összpontosítottságot, ezt a Jelenlétben való tartózkodást sajnos csak kevés ideig tudom megtartani, mert az elme, a gondolatok sokszor eltérítik a lényegről a figyelmemet.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 13 sze, 01:57

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...

valaki írta ...


Kedves Shaw!
Mit ért elme erőssége, erősödése alatt?



Amit Maharsi is, az elmének a fokozott befelé (az Önvaló felé) való fordulását és egyre mélyülő elmerülését a Létben.


Ezt a befelé fordulást, ez az összpontosítottságot, ezt a Jelenlétben való tartózkodást sajnos csak kevés ideig tudom megtartani, mert az elme, a gondolatok sokszor eltérítik a lényegről a figyelmemet.



A jelen sohasem múlik el.

A forma körülötted változik, a fizikai tested és minden amit vele tapasztalsz változik, de a valódi önvalód nem, az örök.

Ahogy a mátrix filmben is elhangzott: "Minden, aminek kezdete van, az egyszer véget is ér."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 13 sze, 02:48

valaki írta ...

Shaw írta ...

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Dyra írta:

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Kedves Dyra!

Arra akartam utalni ezzel a videóval, hogy mi történik, ha az elmén keresztül közelítünk egy Tolle által is használt fogalomhoz.

Üdv. Shaw

Ketyeg az óra, visszaszámlálás, töltsük ki minél több dologgal a hátralévő időnket, mert az élet hasztalanul és tartalmatlanul elszalad. Ez inkább versenyfutás az idővel - ami a legfőbb ellenségünk - , mint a pillanat teljessége.



És ugyan mi történik ha én nem töltöm ki az időmet csak csupa felesleges dologgal? Elmondom neked a választ. SEMMI. Ugyan mi történhetne? Az Idő mint ellenség? Hát csak képzeld el mi lenne nélküle. Egy egyszerű példa. A gondolat csak időben létezik eleje és vége van. Idő nélkül gondolat sincs. A pillanat is idő nélküle megdermedne a világ.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 13 sze, 09:41

Dyra írta ...

valaki írta ...

Shaw írta ...

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Dyra írta:

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Kedves Dyra!

Arra akartam utalni ezzel a videóval, hogy mi történik, ha az elmén keresztül közelítünk egy Tolle által is használt fogalomhoz.

Üdv. Shaw

Ketyeg az óra, visszaszámlálás, töltsük ki minél több dologgal a hátralévő időnket, mert az élet hasztalanul és tartalmatlanul elszalad. Ez inkább versenyfutás az idővel - ami a legfőbb ellenségünk - , mint a pillanat teljessége.



És ugyan mi történik ha én nem töltöm ki az időmet csak csupa felesleges dologgal? Elmondom neked a választ. SEMMI. Ugyan mi történhetne? Az Idő mint ellenség? Hát csak képzeld el mi lenne nélküle. Egy egyszerű példa. A gondolat csak időben létezik eleje és vége van. Idő nélkül gondolat sincs. A pillanat is idő nélküle megdermedne a világ.


Ezt ne úgy értsd, hogy így gondolom, látom. Csak reagáltam a videóra.
Az elmés egónak csupa rohanás az élet, egyfajta versenyfutás az idővel. Nincs teljesség, mindig hiány van, semmi se elég, és a jövőben keresi a megnyugvást, a kiteljesedést. Erre utaltam, röviden.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 14 cs, 08:56

valaki írta ...

Dyra írta ...

valaki írta ...

Shaw írta ...

Shaw írta ...


Az elme és a Jelen Pillanat

- LINK -


Dyra írta:

Hát nem tudom. Ez a videó elrettentésnek került ide? Mármint, hogy hogyan ne éljünk vagy hogyan éljünk? Melyikbe szántad?

Kedves Dyra!

Arra akartam utalni ezzel a videóval, hogy mi történik, ha az elmén keresztül közelítünk egy Tolle által is használt fogalomhoz.

Üdv. Shaw

Ketyeg az óra, visszaszámlálás, töltsük ki minél több dologgal a hátralévő időnket, mert az élet hasztalanul és tartalmatlanul elszalad. Ez inkább versenyfutás az idővel - ami a legfőbb ellenségünk - , mint a pillanat teljessége.



És ugyan mi történik ha én nem töltöm ki az időmet csak csupa felesleges dologgal? Elmondom neked a választ. SEMMI. Ugyan mi történhetne? Az Idő mint ellenség? Hát csak képzeld el mi lenne nélküle. Egy egyszerű példa. A gondolat csak időben létezik eleje és vége van. Idő nélkül gondolat sincs. A pillanat is idő nélküle megdermedne a világ.


Ezt ne úgy értsd, hogy így gondolom, látom. Csak reagáltam a videóra.
Az elmés egónak csupa rohanás az élet, egyfajta versenyfutás az idővel. Nincs teljesség, mindig hiány van, semmi se elég, és a jövőben keresi a megnyugvást, a kiteljesedést. Erre utaltam, röviden.


Nincsen pillanat. Ez a legszomorúbb az egészben. A múltból megyünk a jövőbe ennek minden következményével együtt. Nem tudod megfogni a pillanatot, mert az már el is múlt. Mély következményei vannak. És nincs ember aki kívülre tudna kerülni talán csak a meditáció azon állapotában mikor gondolat és érzelemmentesek vagyunk. De az idő még akkor is dolgozik. Fura de ha én az asztalon a pohárért nyúlok és megfogom már a múltban történik pedig a legtöbb ember azt gondolja MOST van. A jelenlét szintén. Minden amit érzékelek már megtörtént. Nincs most. Illúzió. Döntés van. Tolle nem relatíve beszél az időről. Ilyen oldalról nem lehet megközelíteni. Nem tudok olyat csinálni, hogy csak a pillanatba teszem bele magam mert az már a MÚLT.

Ezért fontos az a fajta meditáció mikor nem gondolsz és nem érzel. Sajnos ezt az állapotot nehéz nagyon elérni. Enélkül éppúgy sodródsz az időben mint bárki más. Tolle jókat mond, de racionálisan csupa "baromságot" bizony őt csak a "jobb agyféltekével" lehet megérteni

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 14 cs, 09:31

Dyra írta ...

Nincsen pillanat. Ez a legszomorúbb az egészben. A múltból megyünk a jövőbe ennek minden következményével együtt. Nem tudod megfogni a pillanatot, mert az már el is múlt. Mély következményei vannak. És nincs ember aki kívülre tudna kerülni talán csak a meditáció azon állapotában mikor gondolat és érzelemmentesek vagyunk. De az idő még akkor is dolgozik. Fura de ha én az asztalon a pohárért nyúlok és megfogom már a múltban történik pedig a legtöbb ember azt gondolja MOST van. A jelenlét szintén. Minden amit érzékelek már megtörtént. Nincs most. Illúzió. Döntés van. Tolle nem relatíve beszél az időről. Ilyen oldalról nem lehet megközelíteni. Nem tudok olyat csinálni, hogy csak a pillanatba teszem bele magam mert az már a MÚLT.

Ezért fontos az a fajta meditáció mikor nem gondolsz és nem érzel. Sajnos ezt az állapotot nehéz nagyon elérni. Enélkül éppúgy sodródsz az időben mint bárki más. Tolle jókat mond, de racionálisan csupa "baromságot" bizony őt csak a "jobb agyféltekével" lehet megérteni

"Tanuld meg az időt az életed gyakorlati vonatkozásaiban használni - ezt az időt „óra-időnek” is nevezhetjük -, ám azonnal térj vissza a jelen tudatosságához, amint a szó-ban forgó gyakorlati ügyeket elintézted! Ily módon nem épül föl benned „pszichológiaiidő”, ami a múlttal való azonosulás és a jövőbe irányuló, folyamatos, kényszeres projekció. Az óraidő nem csak azt jelenti, hogy megbeszélünk egy találkozót, vagy megterve-zünk egy utat. Azt is jelenti, hogy: tanulunk a múltból, mert nem akarjuk ugyanazokat ahibákat újra és újra elkövetni; célokat tűzünk magunk elé, és azok elérése végett cselekszünk; a múltban megismert minták és fizikai, matematikai és egyéb törvények alapján megjósoljuk a jövőt, és ennek alapján megtesszük a szükséges tetteket. De még itt, a gyakorlati élet szférájában is, ahol nem nélkülözhetjük kapcsolatunkata múlttal és a jövővel, a jelen pillanat marad a lényeges tényező: minden múltbeli lecke a mostban válik fontossá, és azokat a leckéket most használjuk föl. Egy adott cél eléréséért végzett bármilyen tervezést vagy munkát is most végzünk el. A megvilágosodott ember figyelmének középpontjában mindig a most áll, de periférikusan azért tudatában van az időnek. Más szóval: továbbra is használja az óraidőt, de már megszabadult a pszichológiai időtől. Légy éber, amikor azt gyakorlod, hogy ne alakítsd át akaratlanul az óraidőt pszichológiai idővé! Ha pl. elkövettél egy hibát, és abból most tanulsz, akkor az óraidőt használod. Ha azonban mentálisan - gondolataiddal - tartósan az ügyben tocsogsz, és önkriti-ka, lelkifurdalás vagy bűntudat jelentkezik, akkor a hibát „énné” és „enyémmé” teszed,énképed részévé, s akkor már az idő pszichológiai idővé változott, ami mindig hamis identitásfelfogáshoz kapcsolódik. A nem megbocsátás a pszichológiai idő súlyos terhét is óhatatlanul ránk rakja. Ha célt tűzöl magad elé, és annak eléréséért cselekszel, akkor az óraidőt használod. Tudatában vagy annak, hogy hová akarsz eljutni, de a jelen pillanatban megtett lépésedre irányítod teljes figyelmedet, azt tiszteled meg. Ha utána viszont túlságosan a célra fókuszálsz, talán azért, mert boldogságra, beteljesedésre vagy a majd akkor átélhető, teljesebb énérzetre vágysz, akkor már nem tiszteled a mostot. Akkor az már a jövőbe vezető, belső érték nélküli, egyszerű lépcsőfokká degradálódik. Így pedig az óraidő pszichológiai idővé válik. Életutad többé már nem kaland, csak egy kényszeres igény, hogy megérkezz, hogy teljesíts, hogy "megcsináld”. Már nem veszed észre az utat szegélyező virágok szépségét és illatát, ahogy a körülötted kibomló, lüktető élet szépségét és csodáját sem, amit pedig átélhetsz, ha a mostban
vagy jelen." Tolle
Ez már meditáció.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 14 cs, 09:43

Dyra írta ...

Nincsen pillanat. Ez a legszomorúbb az egészben. A múltból megyünk a jövőbe ennek minden következményével együtt. Nem tudod megfogni a pillanatot, mert az már el is múlt. Mély következményei vannak. És nincs ember aki kívülre tudna kerülni talán csak a meditáció azon állapotában mikor gondolat és érzelemmentesek vagyunk. De az idő még akkor is dolgozik. Fura de ha én az asztalon a pohárért nyúlok és megfogom már a múltban történik pedig a legtöbb ember azt gondolja MOST van. A jelenlét szintén. Minden amit érzékelek már megtörtént. Nincs most. Illúzió. Döntés van. Tolle nem relatíve beszél az időről. Ilyen oldalról nem lehet megközelíteni. Nem tudok olyat csinálni, hogy csak a pillanatba teszem bele magam mert az már a MÚLT.

Ezért fontos az a fajta meditáció mikor nem gondolsz és nem érzel. Sajnos ezt az állapotot nehéz nagyon elérni. Enélkül éppúgy sodródsz az időben mint bárki más. Tolle jókat mond, de racionálisan csupa "baromságot" bizony őt csak a "jobb agyféltekével" lehet megérteni

"Az elmével való azonosulás egyre több energiát juttat az elmének; az elme megfigyelése viszont energiát von tőle el. Az elmével való azonosulás több időt teremt; az elme megfigyelése az időtlenség dimenzióját nyitja meg. Az elmétől elvont energia alakul át jelenlétté. Amint megérzed, hogy mit jelent jelen lenni, attól kezdve sokkal könnyebbé válik egyszerűen úgy dönteni, hogy kilépsz az idő dimenziójából, amikor gyakorlati okok miatt éppen nincs szükséged az időre, és mélyebben merülsz a mostba. Ez nem csökkenti a képességedet, hogy használd az időt - a múltat vagy a jövőt -, amikor a gyakorlati életben éppen erre van szükséged. Elmehasználó képességedet sem gyöngíti. Történetesen még erősíti is azt! Amikor használod az elmédet, az élesebben és fókuszáltabban fog működni!"
"Amikor azt mondom, hogy „az idő illúzió”, akkor azzal nem filozófiai kijelentést szándékozom tenni. Mindössze egy egyszerű tényre emlékeztetlek, ami annyira magától értetődő, hogy talán éppen nyilvánvalósága miatt találod nehezen fölfoghatónak vagy éppen semmitmondónak. Pedig ha teljesen megérted, akkor az pengeéles kardként hasíthatja át az elme által teremtett bonyodalmak és „problémák” szövevényes rétegeit! Hadd mondjam hát újra: mindig kizárólag a jelen pillanattal rendelkezel. Nincs olyan idő, amikor az életed ne „ebben a pillanatban” lenne. Hát nem így van?"

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 14 cs, 09:57

Dyra írta ...

Nincsen pillanat. Ez a legszomorúbb az egészben. A múltból megyünk a jövőbe ennek minden következményével együtt. Nem tudod megfogni a pillanatot, mert az már el is múlt. Mély következményei vannak. És nincs ember aki kívülre tudna kerülni talán csak a meditáció azon állapotában mikor gondolat és érzelemmentesek vagyunk. De az idő még akkor is dolgozik. Fura de ha én az asztalon a pohárért nyúlok és megfogom már a múltban történik pedig a legtöbb ember azt gondolja MOST van. A jelenlét szintén. Minden amit érzékelek már megtörtént. Nincs most. Illúzió. Döntés van. Tolle nem relatíve beszél az időről. Ilyen oldalról nem lehet megközelíteni. Nem tudok olyat csinálni, hogy csak a pillanatba teszem bele magam mert az már a MÚLT.

Ezért fontos az a fajta meditáció mikor nem gondolsz és nem érzel. Sajnos ezt az állapotot nehéz nagyon elérni. Enélkül éppúgy sodródsz az időben mint bárki más. Tolle jókat mond, de racionálisan csupa "baromságot" bizony őt csak a "jobb agyféltekével" lehet megérteni

A jelenben a dolgok, történések folyamatosan bontakoznak ki, az agyunk rakja ezeket a pillanatképeket össze "mozgófilmmé", állítja össze történésekké, veti össze a múltból felidézett eseményekkel (tanult dolgokkal) alkalomadtán stb. Enélkül nem tudnánk a világban "funkcionálni", de ha ezt ismerjük, akkor megértjük, mi az ami valódi, mi nem.
Vagyis inkább: minél mélyebben belemerülünk a jelen pillanatba, annál inkább átérezzük ezt.

De amíg nem éljük mélyen át ezt, a történetünkkel azonosítjuk magunkat (egy gondolati identitással), azt hisszük, hogy minden, amit tanultunk azok vagyunk mi, a tettünk és dolgaink határoz meg minket. Ez az alapvető tévedés! De körülöttünk mindenki eszerint élt, ezt tanultuk meg. Ez egy álomvilág, ez a "Mátrix"...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 14 cs, 11:25

Nincs olyan idő, amikor az életed ne „ebben a pillanatban” lenne. Hát nem így van?"


Épp ezt mondtam, hogy nem. Semmi sincsen amit érzékelsz és most lenne. Semmi. Mondok neked valamit. Mire hozzád elér a szavam nekem az a pillanat már elmúlt. Ha te hoztál egy döntést és megfogod az asztalon a poharat mire te érzékeled, hogy megfogtad a kezed azon már túl van. Nincs ez másként a gondolattal sem. Mondhatni te mindennek csak a következményét látod, amit egy döntés előzött meg. Racionálisan nem lehet Tolle-t megérteni ne is próbáld. A beszédeit meg hiába idézed nem fog kapaszkodót adni. Ő maga mondja, hogy szavakkal nem lehet leírni azt az állapotot amiben ő és a a megvilágosodott fölébredt emberek vannak. Mert nincsenek rá szavak. Ő megpróbálja megfogalmazni, hogy megértsd, de hát látható, hogy ez a féle kommunikáció nem tökéletes.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 14 cs, 11:47

Néz meg egy fényképet. Bármelyiket. Az egy pillanat. Az "egy" "MOST". A dolgok fizikai valójában. Ebbe nem tudod bele tenni Tolle tanításait mert lefog róla pattanni.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 14 cs, 12:48

Dyra írta ...

Néz meg egy fényképet. Bármelyiket. Az egy pillanat. Az "egy" "MOST". A dolgok fizikai valójában. Ebbe nem tudod bele tenni Tolle tanításait mert lefog róla pattanni.


Nos, szerintem nem egészen így van, a fénykép valóban csak egy pillanat, egyetlen kép egy filmből, de a "MOST" nem ez hanem a vetítővászon amire a film rávetül.
Az örök háttér ami nem változik, ami mi valójában vagyunk, az öntudat, a jelenlét, vagy nevezzük bárhogyan.
Az a mi problémánk hogy azonosítottuk magunkat a film egy szereplőjével és a film történéseit hisszük az egyedüli valóságnak, elfelejtettük ki is vagyunk valójában.
Ha "felébredünk", "megvilágosodunk" akkor attól még tovább játsszuk a szerepünket a filmben de már nem azonosulunk vele, ennyi az egész. Akkor már nem próbálunk megtartani vagy elutasítani valamit a filmből ami ígyis-úgyis pereg tovább amíg véget nem ér.

Hol van a Buddha?

"Amikor beléptünk, Pápádzsí feküdt, és Prabash, aki korábban jött bevelem, az ágya mellett állt. Pápádzsí felemelkedett, és hirtelen ránk nézett – teljesen élénken, teljesen összeszedetten –, majd így szólt: „HOL VAN A BUDDHA?” Egészen megdöbbentem. Mindez idáig orvosi szituáció volt, demost hirtelen hozzánk szólt.
Bharat valami olyasmit válaszolt, hogy: „Azt mondtad: »Hol van aBuddha?«” Megismételte a kérdést, hogy biztos legyen benne, mire Pápádzsí így felelt, ezúttal tisztán hallhatóan: „HOL VAN A BUDDHA?”
Képtelen vagyok leírni annak a pillanatnak az intenzitását. Egyszerre csak tudtam, hogy ez az a pillanat, amelyre felkészített bennünket. Ez az a pillanat,amelyre az egész életünk előkészület volt. Ez az a pillanat, amelyet nem szabad elszalasztani. Némi nyugtalanság lett úrrá rajtam, mert tudtam: „Ez az. Innen nincs visszatérés.”
Pápádzsí olyan erővel beszélt, ahogy soha nem hallottam még, sem szatszangon, sem amikor négyszemközt beszélt velem. Teljesen egyhegyű volt. Nem tudtam, honnan merítette az erőt ehhez, mert a teste látszólag igen nehezen lélegzett, és alig tudta egyenesen tartani magát.
A tekintete a teljes ürességből nézett ránk, és teljesen nyugodt volt.Pápádzsí sürgetően újra megkérdezte: „Hol van a Buddha?” Prabash fogta Ramana Maharsi képét, amely a ventilátoron állt, és megmutatta neki. Ő elutasította, és megkérdezte: „Hol van a Buddha?” Semmi sem felelt meg neki.Bharat Mitrára nézett. „Hol van a Buddha?” Bharat Mitra elcsendesedett, majd leborult Pápádzsí előtt.
Ezután nekem szegezte a kérdést: „Hol van a Buddha?” E pillanatban két dolog zajlott bennem, és próbálta elragadni a figyelmemet. Az orvosok arra vártak, hogy intubációt hajthassanak végre, és ez foglalkoztatott. De itt volt ez a pillanat, amelyet nem lett volna szabad elszalasztani. Válaszolni próbáltam hát.
Azt hiszem, azt mondtam:
– Te vagy a Buddha.
Pápádzsí nagyon határozottan válaszolt:
– HAGYD EZT!
Újra megkérdezte Bharatot, aki azt felelte: „Értem”, majd leborult megint.Ezután ismét engem kérdezett. Többször megismételte:
– Hol van a Buddha?
Újabb válasszal rukkoltam elő, amely valahogy így hangzott:
– A Buddha itt van.
– MENJ KI! – vágta rá Pápádzsí, és a kezével sajátos mozdulatot tett,mintha elmozdított volna valamit. Ezzel a mozdulattal egy fátylat húzott el a szívemről. Hirtelen lehetővé vált számomra, hogy egyszerűen csak hagyjam a csendnek, hogy legyen. Véget ért a vívódás, hogy mit tegyek, hogy miként lesz tovább. Minden feltárult úgy, ahogy folyamatosan feltárul, és semmit sem kellett megváltoztatni. Ezzel hatalmas békesség és öröm jelent meg bennem.
Leborultam Pápádzsí előtt, és így szóltam:
– Értem.
Lehunytam a szemem, ő pedig így szólt Bharathoz:
– Sohasem kell ismerned a Buddhát. Sohase ismerd a Buddhát! Fogadd magadba!
Sokáig nézték egymást. Pápádzsí ezután felém fordult, és azt mondta:
– Fogadd magadba!
Ekkor a sürgető érzés elhagyta, és visszafeküdt az ágyra."

Papaji távozása
- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 14 cs, 02:10

Dyra írta ...

Nincs olyan idő, amikor az életed ne „ebben a pillanatban” lenne. Hát nem így van?"


Épp ezt mondtam, hogy nem. Semmi sincsen amit érzékelsz és most lenne. Semmi. Mondok neked valamit. Mire hozzád elér a szavam nekem az a pillanat már elmúlt. Ha te hoztál egy döntést és megfogod az asztalon a poharat mire te érzékeled, hogy megfogtad a kezed azon már túl van. Nincs ez másként a gondolattal sem. Mondhatni te mindennek csak a következményét látod, amit egy döntés előzött meg. Racionálisan nem lehet Tolle-t megérteni ne is próbáld. A beszédeit meg hiába idézed nem fog kapaszkodót adni. Ő maga mondja, hogy szavakkal nem lehet leírni azt az állapotot amiben ő és a a megvilágosodott fölébredt emberek vannak. Mert nincsenek rá szavak. Ő megpróbálja megfogalmazni, hogy megértsd, de hát látható, hogy ez a féle kommunikáció nem tökéletes.




Ez az elkülönült tudat (amellyel jelenleg azonosítjuk magunkat) soha sem fogja felfogni azt, hogy mit jelent a Most.

Ez a tudat csakis az időben tud létezni. Létrehozza a pszichológiai időt és emlékeivel a múltban, elvárásaival a jövőben él.

A jelen pillanatot csak akkor éli át, ha valami kellemes, vagy kellemetlen élményben van része, amúgy szívesebben tartózkodik a pszichológiai időben.

Tolle a jelen pillanat jelentőségére hívja fel a figyelmünket, amely egy kaput nyíthat számunkra a Mostba.

A jelen pillanat nem maga a Most, hanem csak egy kapu, egy lehetőség arra, hogy megjelenjen bennünk egy új tudatállapot, amelynek Tolle a Most nevet adta.

Az elme soha nem értheti meg a Most-ot, ezért elkezd elmékedni a jelen pillanat milyenségén. Ez is egy lehetőség, de akkor megállunk a kapuban és annak a szerkezetét vizsgálva nem megyün át rajta.

A kapuknak pedig csakis egy céljuk van, az, hogy belépjünk rajtuk a Mostba.

Egy másik általános tévedése még a Tollét követőknek, hogy a jelen pillanatban (tehát az időben) átélt jelenlétet tekintik a végső célnak, pedig ez csak az a kapu (tudatállapot), amelyen átlépve (ön kutatás segítségével) juthatunk el az Egység átéléséhez, tehát a felébredéshez.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 14 cs, 02:59

Ez a tudat csakis az időben tud létezni. Létrehozza a pszichológiai időt és emlékeivel a múltban, elvárásaival a jövőben él.

A jelen pillanatot csak akkor éli át, ha valami kellemes, vagy kellemetlen élményben van része, amúgy szívesebben tartózkodik a pszichológiai időben.


Shaw!

Minden így működik. Múltbéli információkat dolgozunk fel, hogy a jelenben ami rögtön múlttá válik válaszolni vagy cselekedni tudjunk. És mindeközben látjuk a jövőt hisz amit megfogalmazunk válaszként az egyféle "elvárás a jövővel" szemben.

Nem ez az érdekes része, hiszen Tolle és más nagy tanítók is így működnek.

De van a folyamatban egy hihetetlen nagy rejtély. Amihez nem kell még csak Tollét sem olvasnod sőt igazából talán olvasni sem fontos tudni, hogy meglásd van valaki a múlt és az elvárt jövő alatt - felett közben nem tudom hol. Aki mindezt mozgatja. Ki az? Nem az elme, az pl most használom mikor erről elmélkedem. Én arról a csókáról beszélek aki az "elmét" fogja. Aki ha úgy tetszik irányítja azt. Jelenléte szerintem bárkinek érzékelhető. Úgy gondolom Tolle és más tanítók ezt a csókát tudják "megcsípni". Ennek a figurának mind1 mi történik. Mindegy mi lesz. A háttérben szemlélődik. és jelen van. A sérelmek vélt vagy valósak beárnyékolják vagy jobban a háttérbe szorítják ezt a manust. Pl mikor a múlton rágódsz vagy épp a jövőn, hogy ha ezt és ezt csinálom akkor ilyen és ilyen leszek, vagy amikor képtelen vagy megbocsájtani, de akkor is mikor fizikai boldogságot élsz át pl orgazmus alatt. Ilyenkor eltűnik. Azonban pl Tollét követve is elő lehet hívni.

De természetesen úgy nem, hogy becsukod a szemed és azt mondod, hogy most a mostban vagyok és sehol máshol. És rákoncentrálsz a madár csicsergésre vagy valami szép dologra. Az csak önámítás afféle boldogság löket. A figyelő manusnak nem kell kék ég, nem kell csicsergő madár, nincs szüksége semmire. Egyszerűen csak létezik és ez elégedettséggel tölti el.

"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa"

Sokáig nem értettem. Többek közt Tolle által sikerült megértenem.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 14 cs, 03:45

Dyra írta ...

De van a folyamatban egy hihetetlen nagy rejtély. Amihez nem kell még csak Tollét sem olvasnod sőt igazából talán olvasni sem fontos tudni, hogy meglásd van valaki a múlt és az elvárt jövő alatt - felett közben nem tudom hol. Aki mindezt mozgatja. Ki az? Nem az elme, az pl most használom mikor erről elmélkedem. Én arról a csókáról beszélek aki az "elmét" fogja. Aki ha úgy tetszik irányítja azt. Jelenléte szerintem bárkinek érzékelhető. Úgy gondolom Tolle és más tanítók ezt a csókát tudják "megcsípni". Ennek a figurának mind1 mi történik. Mindegy mi lesz. A háttérben szemlélődik. és jelen van. A sérelmek vélt vagy valósak beárnyékolják vagy jobban a háttérbe szorítják ezt a manust. Pl mikor a múlton rágódsz vagy épp a jövőn, hogy ha ezt és ezt csinálom akkor ilyen és ilyen leszek, vagy amikor képtelen vagy megbocsájtani, de akkor is mikor fizikai boldogságot élsz át pl orgazmus alatt. Ilyenkor eltűnik. Azonban pl Tollét követve is elő lehet hívni.

A figyelő manusnak nem kell kék ég, nem kell csicsergő madár, nincs szüksége semmire. Egyszerűen csak létezik és ez elégedettséggel tölti el.



Igen, azt kell megértened, méginkább átélned, hogy ez a figyelő manus, csóka vagy mi a kő az igazi lényed, a középpontod, amely mindentől (testtől, elmétől stb) független.

Ha az elmével, gondolataiddal azonosítod magad, akkor háttérbe szorul (de mindig is létező), ha átmész a jelen pillanat kapuján, akkor viszont megjelenik és egyre erősebb lesz az érzés benned, hogy te ővagy, és csakis ő létezik, ő az Egész.

Ez a felébredés.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 14 cs, 04:10

Shaw írta ...

Dyra írta ...

De van a folyamatban egy hihetetlen nagy rejtély. Amihez nem kell még csak Tollét sem olvasnod sőt igazából talán olvasni sem fontos tudni, hogy meglásd van valaki a múlt és az elvárt jövő alatt - felett közben nem tudom hol. Aki mindezt mozgatja. Ki az? Nem az elme, az pl most használom mikor erről elmélkedem. Én arról a csókáról beszélek aki az "elmét" fogja. Aki ha úgy tetszik irányítja azt. Jelenléte szerintem bárkinek érzékelhető. Úgy gondolom Tolle és más tanítók ezt a csókát tudják "megcsípni". Ennek a figurának mind1 mi történik. Mindegy mi lesz. A háttérben szemlélődik. és jelen van. A sérelmek vélt vagy valósak beárnyékolják vagy jobban a háttérbe szorítják ezt a manust. Pl mikor a múlton rágódsz vagy épp a jövőn, hogy ha ezt és ezt csinálom akkor ilyen és ilyen leszek, vagy amikor képtelen vagy megbocsájtani, de akkor is mikor fizikai boldogságot élsz át pl orgazmus alatt. Ilyenkor eltűnik. Azonban pl Tollét követve is elő lehet hívni.

A figyelő manusnak nem kell kék ég, nem kell csicsergő madár, nincs szüksége semmire. Egyszerűen csak létezik és ez elégedettséggel tölti el.



Igen, azt kell megértened, méginkább átélned, hogy ez a figyelő manus, csóka vagy mi a kő az igazi lényed, a középpontod, amely mindentől (testtől, elmétől stb) független.

Ha az elmével, gondolataiddal azonosítod magad, akkor háttérbe szorul (de mindig is létező), ha átmész a jelen pillanat kapuján, akkor viszont megjelenik és egyre erősebb lesz az érzés benned, hogy te ővagy, és csakis ő létezik, ő az Egész.

Ez a felébredés.





Akkor most már csak fel kell ébredni

Mondjuk azon nevetek picit, hogy szerintem mi sokszor ugyanarról beszélünk csak lehet hozzám nem ér el amit mondani akartok mert egyszerűen nem vagyok azon a szellemi szinten mint ti. Persze ez nem azt jelenti, hogy kevésbé vagyok okos, csak azt, hogy még van mit tennem.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 14 cs, 05:49

Dyra írta ...

Shaw írta ...

Dyra írta ...

De van a folyamatban egy hihetetlen nagy rejtély. Amihez nem kell még csak Tollét sem olvasnod sőt igazából talán olvasni sem fontos tudni, hogy meglásd van valaki a múlt és az elvárt jövő alatt - felett közben nem tudom hol. Aki mindezt mozgatja. Ki az? Nem az elme, az pl most használom mikor erről elmélkedem. Én arról a csókáról beszélek aki az "elmét" fogja. Aki ha úgy tetszik irányítja azt. Jelenléte szerintem bárkinek érzékelhető. Úgy gondolom Tolle és más tanítók ezt a csókát tudják "megcsípni". Ennek a figurának mind1 mi történik. Mindegy mi lesz. A háttérben szemlélődik. és jelen van. A sérelmek vélt vagy valósak beárnyékolják vagy jobban a háttérbe szorítják ezt a manust. Pl mikor a múlton rágódsz vagy épp a jövőn, hogy ha ezt és ezt csinálom akkor ilyen és ilyen leszek, vagy amikor képtelen vagy megbocsájtani, de akkor is mikor fizikai boldogságot élsz át pl orgazmus alatt. Ilyenkor eltűnik. Azonban pl Tollét követve is elő lehet hívni.

A figyelő manusnak nem kell kék ég, nem kell csicsergő madár, nincs szüksége semmire. Egyszerűen csak létezik és ez elégedettséggel tölti el.



Igen, azt kell megértened, méginkább átélned, hogy ez a figyelő manus, csóka vagy mi a kő az igazi lényed, a középpontod, amely mindentől (testtől, elmétől stb) független.

Ha az elmével, gondolataiddal azonosítod magad, akkor háttérbe szorul (de mindig is létező), ha átmész a jelen pillanat kapuján, akkor viszont megjelenik és egyre erősebb lesz az érzés benned, hogy te ővagy, és csakis ő létezik, ő az Egész.

Ez a felébredés.





Akkor most már csak fel kell ébredni

Mondjuk azon nevetek picit, hogy szerintem mi sokszor ugyanarról beszélünk csak lehet hozzám nem ér el amit mondani akartok mert egyszerűen nem vagyok azon a szellemi szinten mint ti. Persze ez nem azt jelenti, hogy kevésbé vagyok okos, csak azt, hogy még van mit tennem.



Igen, így van, ha az elme "szintjéről" közelítjük meg a dolgot.

Shaw!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 15 p, 09:18

kriszti65 írta ...


Ezt a befelé fordulást, ez az összpontosítottságot, ezt a Jelenlétben való tartózkodást sajnos csak kevés ideig tudom megtartani, mert az elme, a gondolatok sokszor eltérítik a lényegről a figyelmemet.



"Miközben az ember Ön-Kutatást végez, összpontosítottá akar válni, de az elme letéríti az útról.

Mivel összpontosítottá akarsz válni, ellen fogsz állni annak, hogy az elme tévútra vezessen.

Ez kettősséget és konfliktust okoz, és megzavarja az Ön-Kutatás folyamatát.

Ne állítsd a célt a középpontba. Ha ellenállsz a rossz útra való eltérésnek, akkor még inkább lehetőséged lesz eltévedni, mert akármi is legyen, amit megpróbálunk elnyomni, az még erőteljesebbé válik.

Ha tévútra térsz, az azért van, mert kell lennie ott valaminek, tedd lehetővé, nincs semmi baj.

A keresőnek, aki összpontosított szeretne maradni, nem kell az összpontosítás miatt aggódnia.

Az összpontosítás néha magától megtörténik, anélkül, hogy erőlködnénk.

Az aggodalmaskodó elme nem tud összpontosítani, az összpontosításhoz nem-aggodalmaskodó elmére van szükségünk.

Amikor az ember a jelenben van, akkor tévútra térése esetén nem fog az elmével harcolni.

Néha összpontosulni fogsz, néha pedig nem.

Ha a jelenben vagy, mélyen belül mindig összpontosított leszel, mert ott nem aggódsz az összpontosítás miatt.

Soha ne hozz létre kettősséget önmagadban azáltal, hogy az elme tévútra térüléséből problémát csinálsz.

Az elme eltévedése nem bűn, fogadd el, nincs ezzel semmi baj. Egyszerűen lazíts, engedd el, és ennek következményeként összpontosulni fogsz.

De ha lazítani próbálsz, feszültté válsz.

Minden szent, még a tévút is. Ne tétovázz. Csak a sodródó összpontosítás jön magától, önszántából. Ez az Ön-Kutatás folyamata" /Raju/





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 18 h, 09:41

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...


Ezt a befelé fordulást, ez az összpontosítottságot, ezt a Jelenlétben való tartózkodást sajnos csak kevés ideig tudom megtartani, mert az elme, a gondolatok sokszor eltérítik a lényegről a figyelmemet.



"Miközben az ember Ön-Kutatást végez, összpontosítottá akar válni, de az elme letéríti az útról.

Mivel összpontosítottá akarsz válni, ellen fogsz állni annak, hogy az elme tévútra vezessen.

Ez kettősséget és konfliktust okoz, és megzavarja az Ön-Kutatás folyamatát.

Ne állítsd a célt a középpontba. Ha ellenállsz a rossz útra való eltérésnek, akkor még inkább lehetőséged lesz eltévedni, mert akármi is legyen, amit megpróbálunk elnyomni, az még erőteljesebbé válik.

Ha tévútra térsz, az azért van, mert kell lennie ott valaminek, tedd lehetővé, nincs semmi baj.

A keresőnek, aki összpontosított szeretne maradni, nem kell az összpontosítás miatt aggódnia.

Az összpontosítás néha magától megtörténik, anélkül, hogy erőlködnénk.

Az aggodalmaskodó elme nem tud összpontosítani, az összpontosításhoz nem-aggodalmaskodó elmére van szükségünk.

Amikor az ember a jelenben van, akkor tévútra térése esetén nem fog az elmével harcolni.

Néha összpontosulni fogsz, néha pedig nem.

Ha a jelenben vagy, mélyen belül mindig összpontosított leszel, mert ott nem aggódsz az összpontosítás miatt.

Soha ne hozz létre kettősséget önmagadban azáltal, hogy az elme tévútra térüléséből problémát csinálsz.

Az elme eltévedése nem bűn, fogadd el, nincs ezzel semmi baj. Egyszerűen lazíts, engedd el, és ennek következményeként összpontosulni fogsz.

De ha lazítani próbálsz, feszültté válsz.

Minden szent, még a tévút is. Ne tétovázz. Csak a sodródó összpontosítás jön magától, önszántából. Ez az Ön-Kutatás folyamata" /Raju/







Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 18 h, 09:43

Shaw írta ...


Egy másik általános tévedése még a Tollét követőknek, hogy a jelen pillanatban (tehát az időben) átélt jelenlétet tekintik a végső célnak, pedig ez csak az a kapu (tudatállapot), amelyen átlépve (ön kutatás segítségével) juthatunk el az Egység átéléséhez, tehát a felébredéshez.



Tehát a Most és a jelen pillanat nem ugyanaz?



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 19 k, 05:05

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Egy másik általános tévedése még a Tollét követőknek, hogy a jelen pillanatban (tehát az időben) átélt jelenlétet tekintik a végső célnak, pedig ez csak az a kapu (tudatállapot), amelyen átlépve (ön kutatás segítségével) juthatunk el az Egység átéléséhez, tehát a felébredéshez.



Tehát a Most és a jelen pillanat nem ugyanaz?




A jelen pillanat nem azonos a Most-tal, csak utal rá.

Az emberek többsége azonosul a formák világával, így a zömmel a múltban és a jövőben él, a jelen pillanatban keveset tartózkodik, ha mégis, akkor az előző kettőnek rendeli alá azt.

Aki már a jelen pillanatban él, az ráébredt arra, hogy a formák világa nem az ő otthona, itt ő csak átutazó, aki üres kézzel jött erre a világra és üres kézzel is távozik innen.

Ő már így semmilyen formához nem ragaszkodik többé, semmilyen formával nem azonosul, csak szemlélő marad, aki szemléli a formák táncát.

Tehát ő a formák világában csak vendég, és a jelen pillanat tanúságával látja, hogy a formák világában semmi sem állandó, minden állandó változásban van, semmi sem az, aminek látszik.

A jelen pillanatban tisztán látja a világ dolgait, az anyagi világot, a testi vágyakat, a birtoklási vágyat, a kapzsiságot, az irigységet, a féltékenységet stb. (tehát az ego világát).

A formavilágnak ez a tisztán látása vezeti el őt a felébredéshez, a Mosthoz, ahol a formavilág eltünik és felragyog az Lét egysége.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 20 sze, 12:30

Shaw írta ...

A formavilágnak ez a tisztán látása vezeti el őt a felébredéshez, a Mosthoz, ahol a formavilág eltünik és felragyog az Lét egysége.


Kit vezet el a micsoda hová?
Elnézést eme elmémben megjelenő tudattalan gondolatért, de tényleg nem tudom most ezzel mit szeretnél mondani. Szóval azt mondod, hogy ha sokáig vagyok aki vagyok, és aki vagyok-ként figyelem csak a világot, akkor egyszer majd valamikor a világ el fog majd tűnni, és akkor minden fényes lesz? Ez így szép és jó kis történet, de ez mér' jó hogy ezt tudom? Mer' így várni fogom!
Shaw, ritkán "látlak" mosolyogni

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 20 sze, 01:07

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...


Tehát a Most és a jelen pillanat nem ugyanaz?

A jelen pillanat nem azonos a Most-tal, csak utal rá.

Az emberek többsége azonosul a formák világával, így a zömmel a múltban és a jövőben él, a jelen pillanatban keveset tartózkodik, ha mégis, akkor az előző kettőnek rendeli alá azt.

Aki már a jelen pillanatban él, az ráébredt arra, hogy a formák világa nem az ő otthona, itt ő csak átutazó, aki üres kézzel jött erre a világra és üres kézzel is távozik innen.

Ő már így semmilyen formához nem ragaszkodik többé, semmilyen formával nem azonosul, csak szemlélő marad, aki szemléli a formák táncát.

Tehát ő a formák világában csak vendég, és a jelen pillanat tanúságával látja, hogy a formák világában semmi sem állandó, minden állandó változásban van, semmi sem az, aminek látszik.

A jelen pillanatban tisztán látja a világ dolgait, az anyagi világot, a testi vágyakat, a birtoklási vágyat, a kapzsiságot, az irigységet, a féltékenységet stb. (tehát az ego világát).

A formavilágnak ez a tisztán látása vezeti el őt a felébredéshez, a Mosthoz, ahol a formavilág eltünik és felragyog az Lét egysége.


Sziasztok!
Régóta olvasom párbeszédeiteket, de nem volt eddig késztetésem, hogy bekapcsolódjak. Tudtok mindent, amit kell. De meg kérdezni se tudok.

Amiért most mégis írok, az épp ez a téma, amit egy ideje már körbe jártok: pillanat-jelen-most fogalmak, és szerepük.
Ismerem Tolle megközelítését, de így nekem sem sikerült megértenem, hogy mit is és hogyan. Advaita megközelítésben viszont végtelenül egyszerűvé válik, nekem legalábbis így "esett le", miről beszél Tolle.

No tehát:
1. A "múlt", "jelen", "jövő", "pillanat" az idő elemei, az idő fogalom részei. Az idő nem valóság, csak az elmében lévő fogalom. Valójában nem létezik olyan, hogy "idő"! Ezért, ha az időelemekkel próbálkozunk kijutni az elméből, az nemigen sikerülhet.
2. A "Most" NEM idö-fogalom. Nincs tellése, nincs kiterjedése, nincsenek határai (nem tévesztendő össze a "pillanat" nevű időrészecskével). A most az, ami mindig van, amitől lehetetlen is lenne megszabadulni. Időtlen!

Ha az 1.-es pont elemei kötik le épp a figyelmed, tudhatod, - az elmében vagy.
Ha a most-ot tudatosítod, máris kívül vagy az elmén.
Ennyi...

Linkelek ide néhány videót Ben Smythe-től.
Nemrég akadtam rá, remélem Nektek is tetszeni fog.

Mi nem gondolat?

Először is keresd meg az egot

Mikor ér véget a spirituális keresés?

Hol van a baj?

Ha egyszer már felébredtünk, miért nem érjük el a megvilágosodást?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 20 sze, 09:58

hajni19840203 írta ...

Shaw, ritkán "látlak" mosolyogni




"A jelenlét állapota bizonyos értelemben a várakozáshoz hasonlítható. Néhány példabeszédében Jézus a várakozás hasonlatát használta. Ez nem a szokásos, unalommal vagy nyugtalansággal kísért várakozás, amiről már beszéltem, s ami a jelen elutasítása. Ez nem olyan várakozás, amelyben figyelmed egy jövőbeli pontra összpontosul, s ahol a jelen csak kellemetlen akadálynak számít, ami meggátol áhított célod elérésében. Létezik egy minőségileg ettől eltérő várakozás, ami a teljes éberségedet igényli. Bármelyik pillanatban történhet valami, és ha nem vagy tökéletesen ébren, ha nem vagy teljesen csöndben, akkor lemaradsz róla. Jézus erről a fajta várakozásról beszél! Ebben az állapotban teljes figyelmed a mostra irányul. Semmi sem marad belőle álmodozásra, gondolkozásra. emlékezésre, jövővárásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak éber jelenlét. Egész lényeddel, tested minden sejtjével jelen vagy. Ebben az állapotban "éned", akinek múltja és jövője van - ha tetszik: személyiséged -, már aligha van ott. Mégsem veszett el semmi értékes. Te továbbra is lényegében önmagad vagy. Történetesen teljesebben vagy önmagad, mint korábban bármikor. Még pontosabban fogalmazva: csak most vagy valóban önmagad!

"Légy olyan, mint a szolga, aki ura visszatértét várja!" -mondja Jézus. A szolga nem tudja, hogy melyik órában érkezik meg mestere. Így hát fönn marad, éberen, egyensúlyban "lebegve", nyugalomban, csöndben, nehogy elmulassza a mester érkezését. Egy másik példabeszédében Jézus az 5 balga (tudattalan) hajadonról szól, akiknek nincs elég olajuk (tudatosságuk), hogy lámpásukat égve tartsák (a jelenben maradjanak), s igy elszalasztják a vőlegényt (a mostot), és emiatt nem jutnak el a menyegzőre (a megvilágosodáshoz). Ellenpárjuk az 5 bölcs hajadon, akiknek elegendő lámpaolajuk van (tudatosak maradnak)."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 20 sze, 02:09

hajni19840203 írta ...

Shaw, ritkán "látlak" mosolyogni


Kedves Hajni!

Akkor most pótolnám a hiányt!

Üdv Shaw

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 22 p, 09:44

sry írta ...


No tehát:
1. A "múlt", "jelen", "jövő", "pillanat" az idő elemei, az idő fogalom részei. Az idő nem valóság, csak az elmében lévő fogalom. Valójában nem létezik olyan, hogy "idő"! Ezért, ha az időelemekkel próbálkozunk kijutni az elméből, az nemigen sikerülhet.
2. A "Most" NEM idö-fogalom. Nincs tellése, nincs kiterjedése, nincsenek határai (nem tévesztendő össze a "pillanat" nevű időrészecskével). A most az, ami mindig van, amitől lehetetlen is lenne megszabadulni. Időtlen!

Ha az 1.-es pont elemei kötik le épp a figyelmed, tudhatod, - az elmében vagy.
Ha a most-ot tudatosítod, máris kívül vagy az elmén.
Ennyi...



Tényleg ennyi.

A jelen pillanatban még a megosztott tudat létezik (alany és tárgy), a Mostban pedig csakis az Alany, az Önvaló, az Egység.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 22 p, 10:33

No tehát:
1. A "múlt", "jelen", "jövő", "pillanat" az idő elemei, az idő fogalom részei. Az idő nem valóság, csak az elmében lévő fogalom. Valójában nem létezik olyan, hogy "idő"! Ezért, ha az időelemekkel próbálkozunk kijutni az elméből, az nemigen sikerülhet.


És , hogyan kerüld meg? Sehogy. Nem lehet. Tudományosan közelítve felírtál egy paradoxont. Az idő bizony valóság nélküle nem jutnál el sehova. Nézd meg Tollet vagy bárki mást. Nem fogsz látni olyat aki ne öregedne vagy változna az időben. Hmmm hatással van rájuk?

2. A "Most" NEM idö-fogalom. Nincs tellése, nincs kiterjedése, nincsenek határai (nem tévesztendő össze a "pillanat" nevű időrészecskével). A most az, ami mindig van, amitől lehetetlen is lenne megszabadulni. Időtlen!


Ez az amit te nem tudsz megtapasztalni "ébrenlét" állapotban. Ugyanis érzékeled az idő múlását ergo kívül sem kerültél. Nincs olyan, hogy pillanat részecske mi több nincsen pillanat max a fényképeken, ezek valós megfigyelésen alapuló dolgok.

Szerintem összességében ne akarj spirituálisan megmagyarázni tudományos dolgokat. Ez pont az ami nem vezet el se a "mostba" se sehova. Az elméd gondolkodik, hogy hogy is van. Nem fogod megérteni. Senki se érti. Már a relativitás elmélet is elképesztő a quntumfizika pedig homlokegyenest ellent mond a tapasztalásainknak. Mégis iparágak épültek rá. Tollet sem lehet megérteni úgy, hogy te elkezded magyarázni, hogy is van az idő.

Aztán ilyen mondatokat olvasok.

Tehát a Most és a jelen pillanat nem ugyanaz?


Ne vicceljünk már, bár ezt nem te írtad Istenem minek kell ezt így szétmagyarázni?

És mi van ha én azt írom a végén, hogy ne haragudj de nem értem? Mit fogsz írni? Azt, hogy még nem értem arra a szintre, hogy értsem Tollét? Basszus olvassátok végig dobálóztok a paradoxonokkal és az ellentmondásokkal. 25 helyen lehet megkérdőjelezni egy egy hozzászólást. Hova vezet ez? Ennyire bonyolult lenne a létezés? Figyeld csak meg amikor levegőt veszel. Figyeld csak meg!!

Ez a létezés. A mostban A többi meg csak az elme harca, hogy értse mi történik.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 22 p, 06:30

kriszti65 írta ...

Tényleg ennyi.

A jelen pillanatban még a megosztott tudat létezik (alany és tárgy), a Mostban pedig csakis az Alany, az Önvaló, az Egység.

Valójában igen, így van. De... ez csak szélsőséges állapotokban lehet ennyire ketté választott. Ha egyik, vagy másik "állapotba" bele-vész a személy. Hamarabb elérhető, és gyakorlatiasabb, ha a Most-ra fordított figyelemmel tevékenykedem a tárgyi világban. Egységben a megosztottsággal is. A lényegeset abban látom, hogy tudjam, épp "miben" vagyok.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 22 p, 06:44

Dyra írta ...
És , hogyan kerüld meg? Sehogy. Nem lehet. Tudományosan közelítve felírtál egy paradoxont. Az idő bizony valóság nélküle nem jutnál el sehova. ...


Nem olvastad elég figyelmesen,
ezért paradoxont kreáltál egy axiómából!

Sehol nem írtam, hogy Neked ezt így kell csinálnod, ezt kell tapasztalnod. Ha ostobaságnak tartod, lépj túl rajta.
Ha csak azt írod, nem érted, megpróbálom érthetőbben kifejteni, ha ez lehetséges.

Honnan tudhatnám, hogy Te érted-e Tollét, vagy sem? Engem nem értesz, de az sem baj.

Ami esetleg Neked "kimaradt", az az advaita tanítások megismerése, amit itt, most Neked én bepótolni nem tudok. Ha szigorúan a tényeket nézzük, nem feltétlen szükségszerű ez az ismeretanyag a Valóság megismerésében, de talán nem árthat...
Ha megvilágosodtál, már bele se fogj, - akkor nincs semmi ilyenre szükséged.

Mit vársz egy ilyen fórumtól? Ide csak Tolle-ék írhatnak? Ha csak olyan bejegyzések jelennek itt meg, amit nem tudsz 25 kérdőjellel szétbombázni, akkor béke telepszik Rád?
Igen, a tudományos dolgokkal nem egyeztettem spirituális felismeréseimet. Idővel a tudós világ is felzárkózhat, de nem várom el Tőlük.

Dyra írta ...
Nincs olyan, hogy pillanat részecske mi több nincsen pillanat max a fényképeken, ezek valós megfigyelésen alapuló dolgok.

Ez a rész teljesen tudománytalannak hat, de az nem is lényeges. Ugyanazt írjuk, mégha más szavakkal, másképp megközelítve. Ezzel az egy mondattal igazolod az axiómámat.
Milyen kérdésed lehetne még, amikor egy következtetésre jutottunk?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 22 p, 08:22

Ezért nehéz fórumon beszélgetni bennem semmiféle támadószándék nem volt mikor írtam amit írtam.

Meglehetősen sokat foglalkoztam kvantumfizikával és a relativitással valahol már ezek is spirituális dolgok. Logikával megérteni nehéz a kvantumfizikát meggyőződésem, hogy nem is lehet. Egyszerűen úgy történnek a dolgok ahogy történnek.

Persze sokunkban így bennem is felmerült, hogy mi miért történik így jutottam el ide is. Útkeresésnek is szokták nevezni.

Az a baj félrevezetődnek az emberek ha azt olvassák amit írtál, mert valóságos Nirvanát várnak, úgy képzelik az egészet, mintha a földi mennyország érkezne el. Ami az örök élet ígéretét hordozza. Pedig ugye abban egyet értünk, hogy erről szó nincs. Az én vagy a te formád éppúgy köddé válik az időben mint Tolle vagy Budha formája.

Nem hiszek a bonyolult dolgokban. Tolle szerint vagy akár Biblia szerint is pl a fogyatékosok "megvilágosodottak" vagy pl a kisebb gyerekek. Mit tudnak ők amit mi nem? Az pedig csak a kényszeredett vagy kényszerített gondolkodás és a jövőben és a múltban való kapaszkodás ami nekünk meggátolja a létezés teljességének örömét.

A megvilágosodás a szenvedés vége. Egyszer mindenki eléri persze könnyen lehet, hogy az a pillanat a halála is lesz egyben.

Ne menj bele az idővel kapcsolatos dolgokban mert spirituálisan értelmetlenek nem spirituálisan meg egyszerűen nem igazak. Tudod milyen volt a világ a születésed előtt? Vagy tudod, hogy milyen lesz a halálod után? Nem tudhatod. A te formád csak az idő ezen kis szegletében létezik ami hamarosan véget fog érni. Mi lesz utána? Folytatódik az útkeresés.

ui: sajnos valóban kimaradtak az advaita tanítások. Mindenképp fel fogom őket lapozni





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 22 p, 10:57

Köszi, nagy megkönnyebbülés, hogy csak túl érzékenyen értelmeztem a válaszod.

Nem is csoda, hogy ütköztünk! Frontálisan. A két legtávolabbi végletből jutottunk most ide, erre a fórumra. Igazi kereső Vagy, teljesen mindegy, honnan jössz. Alapból nagyon jók a meglátásaid, friss a szemléleted. Abban is mélyen egyet értek, hogy egyszerűek a dolgok, sokkal egyszerűbbek, mint sokan gondolnák.

Nem tompult az elméd, köszönhetően a tudományos előéletnek, így könnyen szót fogunk érteni (ha Te is úgy akarod), mert meg kell tanulnunk közös nyelvet beszélni.

A fogyatékosok és a kisebb gyerekek "megvilágosodottsága" ... Természetesen nem tudnak semmivel sem többet. De épp ezaz. Ami tudásunk van (átlagos tudás), az tart minket távol a "megvilágosodástól". (voltaképp Te is ezt írtad)

Olyan körültekintően szerkesztettem meg az "axiómámat", nem gondoltam volna, hogy maradt benne félreértésre lehetőség. Épp az volt a célom, hogy emberibbé, valódibbá tegyem, ami már túlmisztifikált lett. Természetesen, amíg Téged zavar, jegeljük a témát.
Csak még annyit, hogy lesz idő, amikor még érteni fogod, amit írtam.

Azért mindenben nem lehet jó hírem számodra... Nirvána van!
Persze, hogy nem a formalét paradicsomára gondolok. A forma az enyészeté. Bár vannak kivételek, de a "megvilágosodás" nem a test megszabadulásáról szól.

Ez csak az én szubjektív véleményem, nem kell komolyan venni (spojleroznám is, ha lehetne), de Tolle sem mond el mindent. Aki igazán a valóságot keresi, annak tovább kell kutatnia. Az elmét sem lehet csak úgy, hipp hopp kikapcsolni (persze vannak kivételek).

Ha valóban felkeltette az érdeklődésed az advaita, leírom név szerint, kiket tartok nagyra:
Nisargadatta, Maharshi, Papaji, Ganga, Sadhu Om... Ezek a leg ismertebbek.
A legjobb forrás hozzá: http://nem2.lapunk.hu/

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 23 szo, 06:42

Sajnos ez a közlési forma meglehetősen rossz hiszen nem tudunk úgy párbeszédet folytatni, hogy látnánk a másik reakciót. Ezért talán könnyű félreérteni egymást. Természetesen mint minden embernek nekem is van egy sajátos világnézetem. Ahogy azonban Tolle mondaná ez is csak egy icike picike nézőpontja a világnak. Nyilván minden amit írok az én szemszögemből "igaz". Most sem vitázni akarok veled csak beszélgetni

Nem látom szükségét Nirvana létezésének (bár az együttes kamasz koromban nagyon szerettem de ez nyilván nem ide tartozik) és hinni sem tudok benne. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem tudok jobbat, tökéletesebbet elképzelni annál ami van. Mondhatni itt a formák világában találtam meg a Nirvanat Ez az . Ebbe a dolog groteszk módján beletartozik a szenvedés is. Budha megfogalmazása szerint akkor világosodsz meg ha megszűnik a szenvedés. Ha pedig meghalsz időlegesen is de megszűnik.

Azonban itt a földön, hogyan tudok megszabadulni a szenvedéstől? Nem tudok. Nem is próbálkozom vele. Nagyon egyszerű oka van mérhetetlenül szomorúvá tud tenni ahogy a formák bánnak egymással. Nem tudok csak egy kis világot magamnak létrehozni, hogy ez az én szigetem innentől elégedettség és boldogság mert reagálok a külvilágra és az együttérzés gyakran szenvedésbe megy át. Ilyen vagyok. (bár ez az utóbbi hetekben látszik eldőlni mármint, hogy nem próbálkozom vele, eleddig azért neki neki futottam)

Amiben hiszek az az élet örökkévalósága, hogy tudom lesz utánam is élet és volt előttem is. Ennél nem kell több. Ráadásnak ezt bizonyítani is tudom Hiszen élet nélkül világ sincs. Egyszerű kölcsönhatásról van szó, a megfigyelés létrehozza a valóságot megfigyelni viszont csak élő tud (Kvantumfizika).

Papaji ismerem több videóját megnéztem, hihetetlen kisugárzása van Mindenképp rákeresek a többi emberkére is





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 23 szo, 07:53

Dyra írta ...

Sajnos ez a közlési forma meglehetősen rossz hiszen nem tudunk úgy párbeszédet folytatni, hogy látnánk a másik reakciót. Ezért talán könnyű félreérteni egymást. Természetesen mint minden embernek nekem is van egy sajátos világnézetem. Ahogy azonban Tolle mondaná ez is csak egy icike picike nézőpontja a világnak. Nyilván minden amit írok az én szemszögemből "igaz". Most sem vitázni akarok veled csak beszélgetni

Nem látom szükségét Nirvana létezésének (bár az együttes kamasz koromban nagyon szerettem de ez nyilván nem ide tartozik) és hinni sem tudok benne. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy nem tudok jobbat, tökéletesebbet elképzelni annál ami van. Mondhatni itt a formák világában találtam meg a Nirvanat Ez az . Ebbe a dolog groteszk módján beletartozik a szenvedés is. Budha megfogalmazása szerint akkor világosodsz meg ha megszűnik a szenvedés. Ha pedig meghalsz időlegesen is de megszűnik.

Azonban itt a földön, hogyan tudok megszabadulni a szenvedéstől? Nem tudok. Nem is próbálkozom vele. Nagyon egyszerű oka van mérhetetlenül szomorúvá tud tenni ahogy a formák bánnak egymással. Nem tudok csak egy kis világot magamnak létrehozni, hogy ez az én szigetem innentől elégedettség és boldogság mert reagálok a külvilágra és az együttérzés gyakran szenvedésbe megy át. Ilyen vagyok. (bár ez az utóbbi hetekben látszik eldőlni mármint, hogy nem próbálkozom vele, eleddig azért neki neki futottam)

Amiben hiszek az az élet örökkévalósága, hogy tudom lesz utánam is élet és volt előttem is. Ennél nem kell több. Ráadásnak ezt bizonyítani is tudom Hiszen élet nélkül világ sincs. Egyszerű kölcsönhatásról van szó, a megfigyelés létrehozza a valóságot megfigyelni viszont csak élő tud (Kvantumfizika).

Papaji ismerem több videóját megnéztem, hihetetlen kisugárzása van Mindenképp rákeresek a többi emberkére is

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 23 szo, 09:26

Érdekes megfigyelni, hogy valaki (általánosan értem, Kedves Valaki), miért jut el a jelen pillanat fontosságának a felismeréséig, miét vonzódik Tolle tanításaihoz.

Több úton is jöhetünk.

Vannak, akiket a formavilágban megtapasztalható mérhetetlen szenvedés és a szenvedéstől való megszabadulás vágya hoz el ide.

Mások azért vannak itt, mert eleve kevésbé vonzódnak már a formák világához (kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik).

Ez az első két típus már túl tud lépni az egon, képes megadni magát a jelen pillanatnak.

A harmadik típus erre nem képes, nem tud túllépni az egon, hanem a jelen pillanatot (tudatosan vagy tudattalanul) az ego fejlesztésének az eszközének tekinti.

Nekik elvárásaik vannak a jelen pillanattal szemben.

Az egyikőjük a jelen pillanatot egy jó spirituális módszernek tekinti, amellyel feldiszítheti a spirituális egóját. Másvalaki spirituális élményeket keres, amely a transzcendenciába röpítheti. Egy harmadik lehetőség, hogy szeretné megérteni a megérthetetlent, az elméjével próbálja meg felfogni a felfoghatatlant.
A gondolataival akar a gondolatokon túlra lépni.

Persze a felsorolt lehetőségeken kívül számtalan más is létezhet még.

Ha "bekapcsolt" elmével olvassuk végig a fentieket, akkor rögtön jön az ego számtalan lehetséges reakciója közül az egyik:

"Az első két reakció akkor pozitív, az egós reakció pedig negatív. vagy az első két reakciót mutatók a spirituális fejlődésükben már előrehaladottabbak"

Ez persze nem ilyen egyszerű.

Aki még az elméjével akarja megragadni a jelen pillanatot, az is pozitív reakció, mert megszerezheti általa azt a nélkülözhetetlen tapasztalatot, hogy ezt így nem lehet, hagy túl kell lépnie a gondolkodáson, ha a Mosthoz akar közeledni.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 23 szo, 09:37

Shaw írta ...

Érdekes megfigyelni, hogy valaki (általánosan értem, Kedves Valaki), miért jut el a jelen pillanat fontosságának a felismeréséig, miét vonzódik Tolle tanításaihoz.

Több úton is jöhetünk.

Vannak, akiket a formavilágban megtapasztalható mérhetetlen szenvedés és a szenvedéstől való megszabadulás vágya hoz el ide.

Mások azért vannak itt, mert eleve kevésbé vonzódnak már a formák világához (kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik).

Ez az első két típus már túl tud lépni az egon, képes megadni magát a jelen pillanatnak.

A harmadik típus erre nem képes, nem tud túllépni az egon, hanem a jelen pillanatot (tudatosan vagy tudattalanul) az ego fejlesztésének az eszközének tekinti.

Nekik elvárásaik vannak a jelen pillanattal szemben.

Az egyikőjük a jelen pillanatot egy jó spirituális módszernek tekinti, amellyel feldiszítheti a spirituális egóját. Másvalaki spirituális élményeket keres, amely a transzcendenciába röpítheti. Egy harmadik lehetőség, hogy szeretné megérteni a megérthetetlent, az elméjével próbálja meg felfogni a felfoghatatlant.
A gondolataival akar a gondolatokon túlra lépni.

Persze a felsorolt lehetőségeken kívül számtalan más is létezhet még.

Ha "bekapcsolt" elmével olvassuk végig a fentieket, akkor rögtön jön az ego számtalan lehetséges reakciója közül az egyik:

"Az első két reakció akkor pozitív, az egós reakció pedig negatív. vagy az első két reakciót mutatók a spirituális fejlődésükben már előrehaladottabbak"

Ez persze nem ilyen egyszerű.

Aki még az elméjével akarja megragadni a jelen pillanatot, az is pozitív reakció, mert megszerezheti általa azt a nélkülözhetetlen tapasztalatot, hogy ezt így nem lehet, hagy túl kell lépnie a gondolkodáson, ha a Mosthoz akar közeledni.


Hozzászólásaid mindig annyira frissek - és csak frissen érthetőek.

Nálam ezek keverednek olykor, azt vettem észre.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 23 szo, 04:39

Shaw írta ...

Érdekes megfigyelni, hogy valaki (általánosan értem, Kedves Valaki), miért jut el a jelen pillanat fontosságának a felismeréséig, miét vonzódik Tolle tanításaihoz.

Több úton is jöhetünk.

Vannak, akiket a formavilágban megtapasztalható mérhetetlen szenvedés és a szenvedéstől való megszabadulás vágya hoz el ide.

Mások azért vannak itt, mert eleve kevésbé vonzódnak már a formák világához (kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik).

Ez az első két típus már túl tud lépni az egon, képes megadni magát a jelen pillanatnak.

A harmadik típus erre nem képes, nem tud túllépni az egon, hanem a jelen pillanatot (tudatosan vagy tudattalanul) az ego fejlesztésének az eszközének tekinti.

Nekik elvárásaik vannak a jelen pillanattal szemben.

Az egyikőjük a jelen pillanatot egy jó spirituális módszernek tekinti, amellyel feldiszítheti a spirituális egóját. Másvalaki spirituális élményeket keres, amely a transzcendenciába röpítheti. Egy harmadik lehetőség, hogy szeretné megérteni a megérthetetlent, az elméjével próbálja meg felfogni a felfoghatatlant.
A gondolataival akar a gondolatokon túlra lépni.

Persze a felsorolt lehetőségeken kívül számtalan más is létezhet még.

Ha "bekapcsolt" elmével olvassuk végig a fentieket, akkor rögtön jön az ego számtalan lehetséges reakciója közül az egyik:

"Az első két reakció akkor pozitív, az egós reakció pedig negatív. vagy az első két reakciót mutatók a spirituális fejlődésükben már előrehaladottabbak"

Ez persze nem ilyen egyszerű.

Aki még az elméjével akarja megragadni a jelen pillanatot, az is pozitív reakció, mert megszerezheti általa azt a nélkülözhetetlen tapasztalatot, hogy ezt így nem lehet, hagy túl kell lépnie a gondolkodáson, ha a Mosthoz akar közeledni.




Jó kis megfigyelés én egy kicsit másképpen látom. Mint hogy nincs két egyforma virág, mind másképpen nyílik. Ki így, ki úgy, ki később, ki korábban. Megfigyeled és leírod amit látsz, de tudod, a virág egyszer úgyis kinyílik. Vagy nem, de ki dönt erről? Az egónak van ebbe beleszólása vajon? Nem csak kelléke a folyamatnak? Amikor rábízod magad az isteni gondviselésre, érzed, úgyis az van/lesz aminek lennie kell. A folyamat történik, a virágzás történik, a tudat megjelenése történik. ...de ez is csak egy látásmód, ami tőlem való


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 23 szo, 04:57

Gyerekek, én már semmit nem tudok, semmit nem értek.
Minden annyira relatív..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 23 szo, 06:41

hajni19840203 írta ...

Mint hogy nincs két egyforma virág, mind másképpen nyílik. Ki így, ki úgy, ki később, ki korábban. Megfigyeled és leírod amit látsz, de tudod, a virág egyszer úgyis kinyílik. Vagy nem, de ki dönt erről? Az egónak van ebbe beleszólása vajon? Nem csak kelléke a folyamatnak? Amikor rábízod magad az isteni gondviselésre, érzed, úgyis az van/lesz aminek lennie kell. A folyamat történik, a virágzás történik, a tudat megjelenése történik. ...de ez is csak egy látásmód, ami tőlem való



Kedves Hajni!

Ez az isteni gondviselés az ego egyik kedvenc játszmája.

Úgy gondolja, az a rejtett elvárása, hogy ő is, ez a testtel azonosult, elkülönült tudatrészecske is része lesz a tudat kivirágzásának.

Nem kell olyan túl sok mindent tenni érte, mert ugyabár az isteni gondviselés majd elintézi a dolgokat.

Közben éppen ő az, aki "eltakarja a "napfényt", aki lehetetlenné teszi azt, hogy az Önvaló fénye (mert valójában ez az isteni gondviselés) átragyogjon és elkezdődjön a tudat virágzása.

Ha az ego félreáll, tehát minden elvárás nélkül megadja magát a jelen pillanatnak, akkor mintegy áttetszővé válva útat enged a gondviselés fényének.

Amúgy a tudat virágzása egy, csak egyféleképpen és módon mehet végbe.

A fény utját elálló egó ereje, mérete, sürüsége, és az önfeladásra, a megadásra való készsége az ami változó, csakis erre érvényes amit írtál "nincs két egyforma virág, mind másképpen nyílik. Ki így, ki úgy, ki később, ki korábban".
Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 23 szo, 09:06

Shaw írta ...


Mások azért vannak itt, mert eleve kevésbé vonzódnak már a formák világához (kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik).



"kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik" Ez mit jelent pontosan?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 23 szo, 10:20

"Ez az isteni gondviselés az ego egyik kedvenc játszmája. "

Én nem így érzem, kedves Shaw, ...bár lehet az is, ha csak egy gondolat. Az isteni gondviselés -ha érzed és nem csak gondolod- a Tudat jelenlétének békés érzése. Tudom, érzem, hogy minden rendben van, s minden úgy van jól ahogyan van

"Úgy gondolja, az a rejtett elvárása, hogy ő is, ez a testtel azonosult, elkülönült tudatrészecske is része lesz a tudat kivirágzásának. "

Lehet, hogy így gondolja, de kapásból kineveted ha el akar hitetni veled egy ilyen hülyeséget

"Nem kell olyan túl sok mindent tenni érte, mert ugyabár az isteni gondviselés majd elintézi a dolgokat. "

Mondd csak Shaw, szerinted az ego mit tehet azért, hogy Én az legyek aki Vagyok? Tehet-e bármit is az ego?

"Közben éppen ő az, aki "eltakarja a "napfényt", aki lehetetlenné teszi azt, hogy az Önvaló fénye (mert valójában ez az isteni gondviselés) átragyogjon és elkezdődjön a tudat virágzása."

Már tart, és nincs semmi ami megakadályozza, vagy meg tudná akadályozni.

Shaw írta ...

Ha az ego félreáll, tehát minden elvárás nélkül megadja magát a jelen pillanatnak, akkor mintegy áttetszővé válva útat enged a gondviselés fényének.


Az ego nem fog félreállni, ugyan hogyan tenné? Esze ágában sincs ilyet tenni Csak egyszerűen meglátod, hogy nem létezik...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 24 v, 12:49

Úgy veszem észre Ben Smythe igazi katalizátorként hat a társaságra.

Az egónak, a filozofálgatásnak annyi...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 24 v, 09:12

valaki írta ...


"kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik" Ez mit jelent pontosan?



Mik is azok a vászanák?

„A vászanák az emberben lévő szunnyadó hajlamok, vágyak, melyek korábbi életének a cselekedeteiből erednek, és jelen életének a tetteit irányítják” /Ramana/

A vászanák kimerülése nem érdem, hanem egy állapot.

A vászanák kimerülése azt jelenti, hogy a formavilághoz kötő vágyak és elvárások meggyengültek abban az illetőben, akit ez az állapot jellemez. Nem kötődik és nem azonosul már a látható világgal, nincsenek itt különösebb ambíciói.

Ez az állapot azonban nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világra is kiterjed nála. Nincs igénye arra, hogy egy személyes isten megváltsa őt, nem hisz a személyes isteni gondviselésben, nem akar halála után a mennyországba kerülni, nem akar finomanyagi szinten örökéletű lenni, így nem azonosul egyik vallási irányzattal sem.

Figyelme a formavilágról a formamentesre irányul. A jelen pillanatban él, mivel sem a múlt nem köti, sem a jövő nem érdekli.

A Jelenlét, a tudat fénye egyre inkább eltölti az ilyen személyt és elkezdi a Jelenlét forrását kutatni (ez a Maharsi féle ön-kutatás lényege). Felismeri, hogy az igazi isteni gondviselés személytelen és a tudat (Önvaló) fényével azonos.

Ezt nevezik keleten a „Tudás útjának”. „Ez nem azt jelenti, hogy ez az ösvény nagy elméleti munkát igényelne, sokkal inkább az intuitív tudáson, vagy a spirituális megértésen alapul /Ramana/

Persze a vászanák kimerülése nem jelenti azt, hogy az ilyen ember hajléktalan lenne ebben a világban, vagy sztoikus nyugalommal kivonulna a világból.

Mivel az elmével és a világgal való azonosulás ereje csökken, így a jelen pillanatban élve lehet, hogy sokkal hatékonyabban látja el világi feladatait, mintha azt a tetteinek a gyümölcseihez való kötődéssel tenné. A siker és kudarc már kevésbé érinti.

Én személy szerint ezen az ösvényen járok, erről rendelkezem tapasztalatokkal.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 24 v, 09:26

Shaw írta ...

valaki írta ...


"kimerültek a vászanáik, a világhoz kötő tendenciáik" Ez mit jelent pontosan?



Mik is azok a vászanák?

„A vászanák az emberben lévő szunnyadó hajlamok, vágyak, melyek korábbi életének a cselekedeteiből erednek, és jelen életének a tetteit irányítják” /Ramana/

A vászanák kimerülése nem érdem, hanem egy állapot.

A vászanák kimerülése azt jelenti, hogy a formavilághoz kötő vágyak és elvárások meggyengültek abban az illetőben, akit ez az állapot jellemez. Nem kötődik és nem azonosul már a látható világgal, nincsenek itt különösebb ambíciói.

Ez az állapot azonban nemcsak a látható, hanem a láthatatlan világra is kiterjed nála. Nincs igénye arra, hogy egy személyes isten megváltsa őt, nem hisz a személyes isteni gondviselésben, nem akar halála után a mennyországba kerülni, nem akar finomanyagi szinten örökéletű lenni, így nem azonosul egyik vallási irányzattal sem.

Figyelme a formavilágról a formamentesre irányul. A jelen pillanatban él, mivel sem a múlt nem köti, sem a jövő nem érdekli.

A Jelenlét, a tudat fénye egyre inkább eltölti az ilyen személyt és elkezdi a Jelenlét forrását kutatni (ez a Maharsi féle ön-kutatás lényege). Felismeri, hogy az igazi isteni gondviselés személytelen és a tudat (Önvaló) fényével azonos.

Ezt nevezik keleten a „Tudás útjának”. „Ez nem azt jelenti, hogy ez az ösvény nagy elméleti munkát igényelne, sokkal inkább az intuitív tudáson, vagy a spirituális megértésen alapul /Ramana/

Persze a vászanák kimerülése nem jelenti azt, hogy az ilyen ember hajléktalan lenne ebben a világban, vagy sztoikus nyugalommal kivonulna a világból.

Mivel az elmével és a világgal való azonosulás ereje csökken, így a jelen pillanatban élve lehet, hogy sokkal hatékonyabban látja el világi feladatait, mintha azt a tetteinek a gyümölcseihez való kötődéssel tenné. A siker és kudarc már kevésbé érinti.

Én személy szerint ezen az ösvényen járok, erről rendelkezem tapasztalatokkal.

Így érthető, köszönöm, hogy részletezted.
Nálam is ez a helyzet, többé-kevésbé.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 24 v, 10:36

hajni19840203 írta ...

"Ez az isteni gondviselés az ego egyik kedvenc játszmája. "

Én nem így érzem, kedves Shaw, ...bár lehet az is, ha csak egy gondolat. Az isteni gondviselés -ha érzed és nem csak gondolod- a Tudat jelenlétének békés érzése. Tudom, érzem, hogy minden rendben van, s minden úgy van jól ahogyan van

"Úgy gondolja, az a rejtett elvárása, hogy ő is, ez a testtel azonosult, elkülönült tudatrészecske is része lesz a tudat kivirágzásának. "

Lehet, hogy így gondolja, de kapásból kineveted ha el akar hitetni veled egy ilyen hülyeséget

"Nem kell olyan túl sok mindent tenni érte, mert ugyabár az isteni gondviselés majd elintézi a dolgokat. "

Mondd csak Shaw, szerinted az ego mit tehet azért, hogy Én az legyek aki Vagyok? Tehet-e bármit is az ego?

"Közben éppen ő az, aki "eltakarja a "napfényt", aki lehetetlenné teszi azt, hogy az Önvaló fénye (mert valójában ez az isteni gondviselés) átragyogjon és elkezdődjön a tudat virágzása."

Már tart, és nincs semmi ami megakadályozza, vagy meg tudná akadályozni.

Shaw írta ...

Ha az ego félreáll, tehát minden elvárás nélkül megadja magát a jelen pillanatnak, akkor mintegy áttetszővé válva útat enged a gondviselés fényének.


Az ego nem fog félreállni, ugyan hogyan tenné? Esze ágában sincs ilyet tenni Csak egyszerűen meglátod, hogy nem létezik...


De, az ego képes átadni, megadni magát.
De ezeket a dolgokat mind képletesen kell érteni. Mert az ego is mi vagyunk. Nincs két én valójában..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 24 v, 11:05

De ezeket a dolgokat mind képletesen kell érteni. Mert az ego is mi vagyunk. Nincs két én valójában..


Nem, hogy kettő hanem egyenesen sok ezer van (vagy még több)

"Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..." William Shakespeare

Folyamatos szerepjátszás van, felveszünk szerepeket és azt toljuk. Aztán mikor az a szerep már nem tetszik vagy nem hatékony vagy csak a közösség mást vár el változtatunk kicsit rajta. Ilyenek vagyunk.

Nyilván aki ezt felismeri változtatni tud rajta, mert ő már nem akar egy szerepnek sem megfelelni, hiszen nem akar másmilyen lenni mint amilyen. A mi nyugati társadalmunkban ezt meglehetősen nehéz "csinálni". Gyakran társadalmi kivetettség a vége esetleg különcnek flúgosnak kiáltják ki az embert vagy csak simán megsértődnek egy egy szituációra adott reakció után. Shaw megkérdezhetem te ezt, hogy "csinálod"?






Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 24 v, 11:44

hajni19840203 írta ...


Mondd csak Shaw, szerinted az ego mit tehet azért, hogy Én az legyek aki Vagyok? Tehet-e bármit is az ego?



Kedves Hajni!

Ez nem a megfelelő kérdés.

A jó kérdés az, hogy mit tehetek én, hogy Én az legyek, aki vagyok?

Mert én, mi vagyunk az ego, az Egységtől elkülönült, ezzel a testtel és elmével azonosult tudat.

Mit tehet azért ez a korlátozott tudat, hogy újra tiszta tudatként létezzen.

Fel kell adni az azonosulásait, fel kell ismernie a valóságot.

Fel kell ébrednie „az ego nem is létezik, a tudat kivirágzik, az isteni gondviselés óv engem” és egyéb illúziókról szőtt álmából

Üdv: Shaw





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 24 v, 11:51

Dyra írta ...


Folyamatos szerepjátszás van, felveszünk szerepeket és azt toljuk. Aztán mikor az a szerep már nem tetszik vagy nem hatékony vagy csak a közösség mást vár el változtatunk kicsit rajta. Ilyenek vagyunk.

Nyilván aki ezt felismeri változtatni tud rajta, mert ő már nem akar egy szerepnek sem megfelelni, hiszen nem akar másmilyen lenni mint amilyen. A mi nyugati társadalmunkban ezt meglehetősen nehéz "csinálni". Gyakran társadalmi kivetettség a vége esetleg különcnek flúgosnak kiáltják ki az embert vagy csak simán megsértődnek egy egy szituációra adott reakció után. Shaw megkérdezhetem te ezt, hogy "csinálod"?



Kedves Dyra!

A lényeg a tanúságon van!

A személyiség szerepei, reakció és az elme zakatolása továbbra is létezik, de te nem akarod megváltoztatni azt. Nem szeretnél jobban szerepelni vagy egy jobb szerepet kapni.

Egyszerűen csak megfigyeled saját reakcióidat. Nem azonosulsz már annyira velük, így ha hülyeséget csinálsz, akkor azt csináltad, az énképed már nem a reakcióid ninősége határozza meg.

Megtanulsz nevetni saját magadon.

A tanuságból látod és ismered fel, hogy az ego tulajdonképpen egy csomó kondicionált viselkedés és érzelmi minta, és mint ilyennek nincs is különösebb realitása.

Üdv: Shaw




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 24 v, 12:23

Ragozhatjuk itt a semmit még évekig vagy évtizedekig (van aki szerint életeken át), de az a büdös nagy harci helyzet hogy nincs mit tenni, nincs tennivalónk azzal a fránya képzelt egóval, VAGYUNK, ITT ÉS MOST, oszt' jónapot.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 24 v, 01:58

Khadaji írta ...

Ragozhatjuk itt a semmit még évekig vagy évtizedekig (van aki szerint életeken át), de az a büdös nagy harci helyzet hogy nincs mit tenni, nincs tennivalónk azzal a fránya képzelt egóval, VAGYUNK, ITT ÉS MOST, oszt' jónapot.



igen, "csak" ennyi

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 24 v, 02:01

Shaw írta ...

hajni19840203 írta ...


Mondd csak Shaw, szerinted az ego mit tehet azért, hogy Én az legyek aki Vagyok? Tehet-e bármit is az ego?



Kedves Hajni!

Ez nem a megfelelő kérdés.

A jó kérdés az, hogy mit tehetek én, hogy Én az legyek, aki vagyok?

Mert én, mi vagyunk az ego, az Egységtől elkülönült, ezzel a testtel és elmével azonosult tudat.

Mit tehet azért ez a korlátozott tudat, hogy újra tiszta tudatként létezzen.

Fel kell adni az azonosulásait, fel kell ismernie a valóságot.

Fel kell ébrednie „az ego nem is létezik, a tudat kivirágzik, az isteni gondviselés óv engem” és egyéb illúziókról szőtt álmából

Üdv: Shaw






Jól van Shaw





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 24 v, 02:15

Khadaji írta ...
Ragozhatjuk itt a semmit még évekig vagy évtizedekig (van aki szerint életeken át), de az a büdös nagy harci helyzet hogy nincs mit tenni, nincs tennivalónk azzal a fránya képzelt egóval, VAGYUNK, ITT ÉS MOST, oszt' jónapot.

Maximális lájk

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 24 v, 02:37

Shaw írta ...

Mik is azok a vászanák?
...
...
...

Én személy szerint ezen az ösvényen járok, erről rendelkezem tapasztalatokkal.


Esetleg valamikor a "kimerülő vászanák" álmából is érdemes lenne felébredni...


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 24 v, 03:03

Shaw írta ...

Kedves Dyra!

A lényeg a tanúságon van!

A személyiség szerepei, reakció és az elme zakatolása továbbra is létezik, de te nem akarod megváltoztatni azt. Nem szeretnél jobban szerepelni vagy egy jobb szerepet kapni.

Egyszerűen csak megfigyeled saját reakcióidat. Nem azonosulsz már annyira velük, így ha hülyeséget csinálsz, akkor azt csináltad, az énképed már nem a reakcióid ninősége határozza meg.

Megtanulsz nevetni saját magadon.

A tanuságból látod és ismered fel, hogy az ego tulajdonképpen egy csomó kondicionált viselkedés és érzelmi minta, és mint ilyennek nincs is különösebb realitása.

Üdv: Shaw


Hát persze, ez nem is lehet másként.

Sry

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 24 v, 03:49

sry írta ...

Esetleg valamikor a "kimerülő vászanák" álmából is érdemes lenne felébredni...


Jó reggelt mindenkinek!

Valami vászanákról álmodtam egy jót!

Nem tudja véletlenül valaki, hogy mit is jelent?




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 24 v, 04:52

Khadaji írta ...

Ragozhatjuk itt a semmit még évekig vagy évtizedekig (van aki szerint életeken át), de az a büdös nagy harci helyzet hogy nincs mit tenni, nincs tennivalónk azzal a fránya képzelt egóval, VAGYUNK, ITT ÉS MOST, oszt' jónapot.




Hát erről a videóról eszembe jutott egyik kedvenc tanítóm George Carlin.

"Képzeld el, mennyire buta az átlagember, és rá fogsz jönni, hogy 50 százalékuk még annál is butább."

Amúgy kérdezni kell. Csak hát nem minden kérdésre van válasz. Ezt a manust is le lehetne fagyasztani egyetlen egy kérdéssel amire max csak annyit mondana, hogy "hát aztat én nem tudhatom".

A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?

(az a válasz nem játszik, hogy csak, meg , hogy mi a *aszt érdekel engem)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 24 v, 05:10

A fickóról jutott még eszembe másik "nagy tanítóm" Popper Péter.

Hogyan kell tanítani?

Egy fa alatt ül a Mester és a tanítványa.
A Mester tizenhét éves.
A tanítványa hetvenéves.
A Mester tanítása abból áll, hogy hallgat.
A tanítvány hallgatja a Mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik.


(Popper Péter: Belső utakon - Az önmagába térő ösvény - részlet)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 24 v, 07:09

A lényeg:

"Nincs tanítás, sem tanító, sem tanítvány."

Csak kell nekünk egy Papaji, egy Ben Smythe aki a képünkbe mondja ezt újra és újra, amíg valóban fel nem fogjuk hogy tényleg ez az igazság.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 24 v, 07:38

Shaw írta ...

Jó reggelt mindenkinek!

Valami vászanákról álmodtam egy jót!

Nem tudja véletlenül valaki, hogy mit is jelent?

Ne is törődj vele, Mester!
Idd meg a teád, amíg még meleg.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 24 v, 07:54

Khadaji írta ...

A lényeg:

"Nincs tanítás, sem tanító, sem tanítvány."

Csak kell nekünk egy Papaji, egy Ben Smythe aki a képünkbe mondja ezt újra és újra, amíg valóban fel nem fogjuk hogy tényleg ez az igazság.





De hát épp az előző videóban linkelted, hogy ezek csak cirkuszi bohócok akik a színpadon "szórakoztatnak" minket. A két fickó nem épp ugyanarról beszél. Persze könnyen lehet, hogy csak nekem nem csengenek össze.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 24 v, 08:07

Dyra írta ...

De hát épp az előző videóban linkelted, hogy ezek csak cirkuszi bohócok akik a színpadon "szórakoztatnak" minket. A két fickó nem épp ugyanarról beszél. Persze könnyen lehet, hogy csak nekem nem csengenek össze.


Pedig "Egy"-ről beszélnek...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 24 v, 08:30

Dyra írta ...

A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?

(az a válasz nem játszik, hogy csak, meg , hogy mi a *aszt érdekel engem)

A hiba már a kérdésben benne van. Ha orvosoljuk a hibáját, akkor meg már kérdés sem marad.

Álomtalan alvásod során milyen "valami"-vel találkozol?
Szerencsés esetben napi 5-6 órát is benne tartózkodsz egy fia "valami" nélkül. Eszedbe sem jut!

És ha filozófikusabban keressük a választ: a mulandó valami csak egy villanás az örök semmiben.

Spirituál válaszként. Az elme generálja (akárcsak ezt a kérdést), de a semmiből jön létre. Ha a semmi az alkotóeleme, akkor a valami is csak semmi lehet! (Lásd: Vaszishta Jóga)

Vallásosas válasz: Isten akarata (pont)


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 24 v, 09:45

Dyra írta ...


A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?



Ki az, aki ezt kérdezi?
Kit érdekel ez?
...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 24 v, 10:09

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?



Ki az, aki ezt kérdezi?
Kit érdekel ez?
...



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 06:55

sry írta ...

Dyra írta ...

A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?

(az a válasz nem játszik, hogy csak, meg , hogy mi a *aszt érdekel engem)

A hiba már a kérdésben benne van. Ha orvosoljuk a hibáját, akkor meg már kérdés sem marad.

Álomtalan alvásod során milyen "valami"-vel találkozol?
Szerencsés esetben napi 5-6 órát is benne tartózkodsz egy fia "valami" nélkül. Eszedbe sem jut!

És ha filozófikusabban keressük a választ: a mulandó valami csak egy villanás az örök semmiben.

Spirituál válaszként. Az elme generálja (akárcsak ezt a kérdést), de a semmiből jön létre. Ha a semmi az alkotóeleme, akkor a valami is csak semmi lehet! (Lásd: Vaszishta Jóga)

Vallásosas válasz: Isten akarata (pont)



Álomtalan alvásod során is végig működik az agyad. Nem véletlen, hogy azok az emberek akiket megmütenek a műtét alatti emlékek hipnózissal visszahozhatók. Persze a visszahozható hülye kifejezés mert az agy akkor is működik és raktároz. És bizony attól, hogy nem emlékszel rá eszedbe juthat adott esetben egy feltételes viselkedési formában. Tudatalatti ténykedésnek is szokták nevezni. Kapcsold le az agyad, hogy álmatlan álmodásod legyen. Úgy , hogy a "magnó szalag" semmit ne rögzítsen. Nem fog menni.

"És ha filozófikusabban keressük a választ: a mulandó valami csak egy villanás az örök semmiben.

Spirituál válaszként. Az elme generálja (akárcsak ezt a kérdést), de a semmiből jön létre. Ha a semmi az alkotóeleme, akkor a valami is csak semmi lehet! (Lásd: Vaszishta Jóga)"


Ezt sem mondhatod, mert a múlt sem semmi. A semmi az semmi. Akármit teszel a semmibe az már valami. Ha én csak rá gondolok a múltra már nem lehet semmi. Hiába, hogy már elmúlt. A semmibe semmi sincs. Elme végképp.

Természetesen az ember ezt nem tudja elképzelni. Az elménk nem nagyon engedi. Én is bele akarok tenni mindig mindent. Ha szétnézek a világban azt látom, hogy mindenhol van valami még az űr legnagyobb vákuumában is. Akkor ugyan, hogyan is tudnám elképzelni a "tökéletes semmit" (se kiterjedése se ideje se gravitációja se fizikája se stb...) erre jönnek a tudósok és azt mondják a világ egy ilyenből jött létre És a mai tudásunk ezt alá is támasztja. Ahogy Tolle mondaná inkább ne gondolkodj ezen

ui: jó kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan, hogy semmi? A létezése már egy paradoxon. Ha pedig van akkor mi mégis mik vagyunk (és hol)?

"Vallásosas válasz: Isten akarata (pont)"

Hol olvastad ezt?




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 06:59

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?



Ki az, aki ezt kérdezi?
Kit érdekel ez?
...


Visszatekintve az emberiség történetére azt mondanám, hogy mindenki és a válasz mindenkit érdekel. Ugyan mi másért keresné az ember a tudást, ha nem azért, hogy megfejtse és megértse a világ működését. Velünk született vágy amihez az ego-nak nem sok köze van. Ez a megismerési vágy kiirthatatlanul ott van minden emberben. Vannak akik Istenben vagy másban úgy vélik megtalálták a választ és vannak akik tovább kutatnak.

Egyébként érdekelhetne-e bármi ha nem lennék kíváncsi?

más:
Megnéztem pár videót Ben Smythe-től. A mátrix jutott az eszembe,

"A kék: Mindennek vége, felébredsz az ágyadban, és azt hiszed, amit hinni akarsz . A piros: Itt maradsz Csodaországban, és megmutatom mit rejt a nyúl ürege."

Na ő egy tipikus kék kapszula adó.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 07:58

Dyra írta ...

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?



Ki az, aki ezt kérdezi?
Kit érdekel ez?
...


Visszatekintve az emberiség történetére azt mondanám, hogy mindenki és a válasz mindenkit érdekel. Ugyan mi másért keresné az ember a tudást, ha nem azért, hogy megfejtse és megértse a világ működését. Velünk született vágy amihez az ego-nak nem sok köze van. Ez a megismerési vágy kiirthatatlanul ott van minden emberben. Vannak akik Istenben vagy másban úgy vélik megtalálták a választ és vannak akik tovább kutatnak.

Egyébként érdekelhetne-e bármi ha nem lennék kíváncsi?

más:
Megnéztem pár videót Ben Smythe-től. A mátrix jutott az eszembe,

"A kék: Mindennek vége, felébredsz az ágyadban, és azt hiszed, amit hinni akarsz . A piros: Itt maradsz Csodaországban, és megmutatom mit rejt a nyúl ürege."

Na ő egy tipikus kék kapszula adó.


???

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 08:05

??? Beszélgetünk? Így nem nagyon értem mit szeretnél.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 08:16

Dyra írta ...

??? Beszélgetünk? Így nem nagyon értem mit szeretnél.

Nem mindig van kedvem a verbális kommunikációhoz, vagyis kifejteni szavakkal.. Na mindegy.

Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat.

Másrészt, hogy jön ide Benhez a kék kapszula?

Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 08:32

Hm, azért tudnak frissek lenni ezek az írások, amik a kondicionálatlanból jönnek... Ha félretesszük eddigi tudásunkat és az értelmezni vágyásunkat. Mert addig csak minduntalan hozzáteszünk a ránk rakódott tudáshalmazhoz, amivel rendelkezünk, és újabb elméleteket gyártunk. De az Igazságnak ehhez nincs köze. Ezért hívják nem-tudásnak is. És ezért mondják, hogy dobj el minden tudást: minden kialakult nézetet.
Az elméleti tudásnak is megvan a helye a gyakorlatban a mindennapi élet során, de ezeket a dolgokat így nem "érthetjük meg".
Ezekre a "tanításokra" a szív válaszol..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 08:47

valaki írta ...

Dyra írta ...

??? Beszélgetünk? Így nem nagyon értem mit szeretnél.

Nem mindig van kedvem a verbális kommunikációhoz, vagyis kifejteni szavakkal.. Na mindegy.

Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat.

Másrészt, hogy jön ide Benhez a kék kapszula?

Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni.


- LINK -

Vegyük példának ezt a videót. Mi nem gondolat?

Ben Smythe szépen elmondja, hogy minden gondolat az is ami nem hiszen gondoltam rá. Akkor én őszinte tisztelettel szeretném megkérdezni mire gondol például orgazmus közben? Vagy akkor miközben "szeret" valakit? Egyáltalán mikor boldog mire gondol? Hmmmm mégiscsak van gondolatnélküliség? Van bizony. Ez egy tapasztalás amit minden ember átél van akiben nem tudatosul mikor volt ő gondolat nélküli. Ez az állapot természetesen elő hívható kérdezd csak meg egy meditáló embert mire gondolt meditáció alatt.

Jó videó, mert elgondolkodtatja az embert, hogy mi nem gondolat és lehet is találni jó párat. De a csókának attól nincs igaza csak akkor ha pont az volt a célja, hogy elgondolkodjon azon az ember, hogy mi nem gondolat.

A lényeg, hogy aki megelégszik a válasszal az bevette a kék kapszulát mert nem gondolta tovább.

másik:
"Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat."

Most mit tud csinálni az ember az olyan kérdésekkel amire még nincs tudományos magyarázat(a) a spirituálisat meg még nem találta meg? Abból pontosan ilyen válasz kerekedik ki. Ha egyáltalán válasznak lehet nevezni. Olyan válaszol ezek, hogy inkább kérdések.

"Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni."


Amikor az ember megpróbálja feltárni a dolgokat mélyre is tud ásni. Ez a "tudás" segíti világképe megalkotásában. Ez így van ahogy mondtad.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 08:58

Dyra írta ...

valaki írta ...

Dyra írta ...

??? Beszélgetünk? Így nem nagyon értem mit szeretnél.

Nem mindig van kedvem a verbális kommunikációhoz, vagyis kifejteni szavakkal.. Na mindegy.

Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat.

Másrészt, hogy jön ide Benhez a kék kapszula?

Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni.


- LINK -

Vegyük példának ezt a videót. Mi nem gondolat?

Ben Smythe szépen elmondja, hogy minden gondolat az is ami nem hiszen gondoltam rá. Akkor én őszinte tisztelettel szeretném megkérdezni mire gondol például orgazmus közben? Vagy akkor miközben "szeret" valakit? Egyáltalán mikor boldog mire gondol? Hmmmm mégiscsak van gondolatnélküliség? Van bizony. Ez egy tapasztalás amit minden ember átél van akiben nem tudatosul mikor volt ő gondolat nélküli. Ez az állapot természetesen elő hívható kérdezd csak meg egy meditáló embert mire gondolt meditáció alatt.

Jó videó, mert elgondolkodtatja az embert, hogy mi nem gondolat és lehet is találni jó párat. De a csókának attól nincs igaza csak akkor ha pont az volt a célja, hogy elgondolkodjon azon az ember, hogy mi nem gondolat.

másik:
"Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat."

Most mit tud csinálni az ember az olyan kérdésekkel amire még nincs tudományos magyarázat(a) a spirituálisat meg még nem találta meg? Abból pontosan ilyen válasz kerekedik ki. Ha egyáltalán válasznak lehet nevezni. Olyan válaszol ezek, hogy inkább kérdések.

"Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni."


Amikor az ember megpróbálja feltárni a dolgokat mélyre is tud ásni. Ez a "tudás" segíti világképe megalkotásában. Ez így van ahogy mondtad.



"Mi nem gondolat?" Az eszedbe jutott-e már, hogy lehet nem is az volt a célja, hogy ezen elgondolkodj? Ennél lényegesen egyszerűbb a dolog. "Ben Smythe szépen elmondja, hogy minden gondolat az is ami nem hiszen gondoltam rá." Hiszen itt nem a gondolaton van a hangsúly, hanem... Hagyd a szavakat!

Nem ezen nincs mit rágódni, kár..

Hogy ki az, aki ezeken agyal?
Ezzel el is érkeztünk az elme határához..
Pont ez a lényeg.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 25 h, 09:03


A legutóbbi hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy a topic tartalma (Egojátékok vs. Jelenlét) kezd egyre inkább eltolódni az Egójátékok felé.

Számomra hiányzik a Jelenlét ezekből a hozzászólásokból.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 09:33

valaki írta ...

Dyra írta ...

valaki írta ...

Dyra írta ...

??? Beszélgetünk? Így nem nagyon értem mit szeretnél.

Nem mindig van kedvem a verbális kommunikációhoz, vagyis kifejteni szavakkal.. Na mindegy.

Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat.

Másrészt, hogy jön ide Benhez a kék kapszula?

Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni.


- LINK -

Vegyük példának ezt a videót. Mi nem gondolat?

Ben Smythe szépen elmondja, hogy minden gondolat az is ami nem hiszen gondoltam rá. Akkor én őszinte tisztelettel szeretném megkérdezni mire gondol például orgazmus közben? Vagy akkor miközben "szeret" valakit? Egyáltalán mikor boldog mire gondol? Hmmmm mégiscsak van gondolatnélküliség? Van bizony. Ez egy tapasztalás amit minden ember átél van akiben nem tudatosul mikor volt ő gondolat nélküli. Ez az állapot természetesen elő hívható kérdezd csak meg egy meditáló embert mire gondolt meditáció alatt.

Jó videó, mert elgondolkodtatja az embert, hogy mi nem gondolat és lehet is találni jó párat. De a csókának attól nincs igaza csak akkor ha pont az volt a célja, hogy elgondolkodjon azon az ember, hogy mi nem gondolat.

másik:
"Egyrészt, filozófiai választ alkottál meg a kérdésekből. Nem erre akart rávilágítani, rámutatni.. Mondjuk a válasz is tartalmaz furcsaságokat."

Most mit tud csinálni az ember az olyan kérdésekkel amire még nincs tudományos magyarázat(a) a spirituálisat meg még nem találta meg? Abból pontosan ilyen válasz kerekedik ki. Ha egyáltalán válasznak lehet nevezni. Olyan válaszol ezek, hogy inkább kérdések.

"Túlságosan az eszeddel akarod megfogni a dolgokat szerintem. Meg akarod érteni, és a már tanult dolgokból, korábbi kialakult véleményekből kombinálsz.
De persze, ez tud ilyen lenni."


Amikor az ember megpróbálja feltárni a dolgokat mélyre is tud ásni. Ez a "tudás" segíti világképe megalkotásában. Ez így van ahogy mondtad.



"Mi nem gondolat?" Az eszedbe jutott-e már, hogy lehet nem is az volt a célja, hogy ezen elgondolkodj? Ennél lényegesen egyszerűbb a dolog. "Ben Smythe szépen elmondja, hogy minden gondolat az is ami nem hiszen gondoltam rá." Hiszen itt nem a gondolaton van a hangsúly, hanem... Hagyd a szavakat!

Nem ezen nincs mit rágódni, kár..

Hogy ki az, aki ezeken agyal?
Ezzel el is érkeztünk az elme határához..
Pont ez a lényeg.




Ezt egy híres - hírhedt ember mondta (politikus volt ezért nem írom ki )

"Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!"

De a gondolat is! Te azonosulsz a gondolattal amit éppen gondolsz?

"Hogy ki az, aki ezeken agyal?"

Mindent rá lehet fogni a nyuszira? (nyuszi = ego)

"Ezzel el is érkeztünk az elme határához.."

Még csak nem is látjuk..
Pont ez a lényeg.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 09:45

kriszti65 írta ...


A legutóbbi hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy a topic tartalma (Egojátékok vs. Jelenlét) kezd egyre inkább eltolódni az Egójátékok felé.

Számomra hiányzik a Jelenlét ezekből a hozzászólásokból.


Meglehet.
Addig nem szólalok meg itt, míg a "nem-én" meg nem szólal.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 25 h, 09:50

kriszti65 a fórum biztos az a hely ahol "jelen" tudsz lenni?

Na nem terhellek titeket tovább:) Szép napot kívánok



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 25 h, 08:29

kriszti65 írta ...


A legutóbbi hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy a topic tartalma (Egojátékok vs. Jelenlét) kezd egyre inkább eltolódni az Egójátékok felé.

Számomra hiányzik a Jelenlét ezekből a hozzászólásokból.



Dyra írta ...


kriszti65 a fórum biztos az a hely ahol "jelen" tudsz lenni?



Ha a Jelenlét megjelenik valakiben, akkor az átsugárzik minden cselekedetén a személynek.

Ha a Jelenlét állapotában ír valamit (akár ebben a topicban is), akkor az több puszta szavaknál.

Aki Jelenlétben olvassa ezeket a hozzászólásokat, az megérzi a szavak mögötti erőteret.

Ha ez a hozzászólók jelenléte által gerjesztett erőtér nem lenne jelen ebben a topicban, akkor csak az egók csevegópartija lenne.

Ebből pedig rengeteg van szerte a neten.





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 jún 25 h, 08:35

Dyra írta ...

De hát épp az előző videóban linkelted, hogy ezek csak cirkuszi bohócok akik a színpadon "szórakoztatnak" minket. A két fickó nem épp ugyanarról beszél. Persze könnyen lehet, hogy csak nekem nem csengenek össze.


Ugyanarról beszélnek.
És hogy fokozzam a zavart ajánlok neked még egy videót


Javaslom nézd végig egyszer úgy is a Ben Smythe, Papaji és Adyashanti videót hogy nem csak a szavaikra figyelsz hanem arra a derűre, felszabadultságra ami mindhármukból árad.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 25 h, 09:59

Amikor figyelem a "saját" reakcióimat, az a test, elme mozgása csupán, rájövök, "álmodom" az egészet, és nem is "valós", nagyon vicces tud lenni.
Nem tudom miért írtam le, csak eszembe jutott. Azaz ez most zajlik.
Persze az elme mindig próbálkozik, behúzni a csőbe, és azt "hirdeti", "én vagyok a valós". Ez a szokás nála.
Túlságosan megszoktuk az elme-irányítást.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 25 h, 10:16

"valaki írta:..."

Csak az Önvaló feledkezik az elkülönültség álmába...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 jún 25 h, 10:44

Dyra írta ...

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


A kérdés.

Miért van inkább valami mint inkább semmi?



Ki az, aki ezt kérdezi?
Kit érdekel ez?
...


Visszatekintve az emberiség történetére azt mondanám, hogy mindenki és a válasz mindenkit érdekel. Ugyan mi másért keresné az ember a tudást, ha nem azért, hogy megfejtse és megértse a világ működését. Velünk született vágy amihez az ego-nak nem sok köze van. Ez a megismerési vágy kiirthatatlanul ott van minden emberben. Vannak akik Istenben vagy másban úgy vélik megtalálták a választ és vannak akik tovább kutatnak.

Egyébként érdekelhetne-e bármi ha nem lennék kíváncsi?

más:
Megnéztem pár videót Ben Smythe-től. A mátrix jutott az eszembe,

"A kék: Mindennek vége, felébredsz az ágyadban, és azt hiszed, amit hinni akarsz . A piros: Itt maradsz Csodaországban, és megmutatom mit rejt a nyúl ürege."

Na ő egy tipikus kék kapszula adó.




Van egy elméletem egy Béla nevű hapsiról. Most részletezem neked, tényekkel támasztom alá, idézetekkel tarkítom és hosszasan fejtegetem, hogy nekem igazam van.... bla-bla-bla Szóval ez van, ugye igazam van? Ugye én ismerem csak az igazságot? Mondd már, mert addig úgysem nyugszom!! .........

Kedves Dyra, szívemből szólok most hozzád őszintén, semmilyen rossz szándék nem vezérel. Teljesen igazad van! A nő egy kék kapszula osztogató. Ben nem az igazságból beszél. Mindenki egy választ keres. A lényeg amit fejtegetsz az is igaz, és minden szó és minden gondolat amit ide leírtál, mind igaz.


Most pedig becsukjuk a könyvet, a történetnek vége. Itt és most figyelem vagyok










Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 25 h, 10:44

Shaw írta ...

kriszti65 írta ...
A legutóbbi hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy a topic tartalma (Egojátékok vs. Jelenlét) kezd egyre inkább eltolódni az Egójátékok felé.

Számomra hiányzik a Jelenlét ezekből a hozzászólásokból

Dyra írta ...

kriszti65 a fórum biztos az a hely ahol "jelen" tudsz lenni?

Ha a Jelenlét megjelenik valakiben, akkor az átsugárzik minden cselekedetén a személynek.

Ha a Jelenlét állapotában ír valamit (akár ebben a topicban is), akkor az több puszta szavaknál.

Aki Jelenlétben olvassa ezeket a hozzászólásokat, az megérzi a szavak mögötti erőteret.

Ha ez a hozzászólók jelenléte által gerjesztett erőtér nem lenne jelen ebben a topicban, akkor csak az egók csevegópartija lenne.

Ebből pedig rengeteg van szerte a neten.


Ezt át kéne gondolni:
Ha "mások jelenlét-erejét" kezdjük méricskélni, és az alapján osztályozzuk az embereket, az miféle jelenlétből fakad?

Nagy kincs a jelenlét, de a megcsúfolása ha falak, ítélkezések mögé próbálnánk zárni. Attól csak erősödhet, ha "adjuk", pláne olyanoknak, akiknek erre igénye is van. De ettől semmivel nem leszünk többek, kivételesek, elitek. Bizony, ugyan az vagyunk, mint a "leghitványabb ember" a földgolyón!
Ezért most megkérdem: mire való is ez a fórum?
Mert nem kívánok zavarni.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 26 k, 07:15

Amire szükségem volt ezekből a tanításokból azt megkaptam További jó fórumozgatást minden kedves fórumozónak.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 26 k, 09:17

sry írta ...


Ezért most megkérdem: mire való is ez a fórum?



Tolle tanításainak a célja ezeknek a tanításoknak a megvalósítása, átélése és semmi esetre sem az, hogy az elme szintjén filozofálgassunk róla.

Így ennek a fórumnak a célja is csatlakozik Tolle céljához, mert az a célja, hogy elősegítse a tanítások átélése, a hétköznapi életbe való átültetése során nyert tapasztalatok megosztását.

Dyra írta ...


Amire szükségem volt ezekből a tanításokból azt megkaptam.



A fórumozók többsége nem kapni akar valamit Tollétól, amely elősegítheti az ő egójának a spirituális fejlődését, nem épitkezni akar, hanem sokkal inkább lebontani, eltávolítani az ego vágyait és elvárásait a Jelenlét fénye elől.

A fórumban már volt szó róla, hogy mi is az ego és mi az egozás:

Shaw írta ...

Adyashanti: Az ego

Az ego nem más, mint az elme azon mechanizmusának az elnevezése, amely mindig elérni, megszerezni próbál valamit, legyen az pénz, hatalom, szeretet, Isten, a megvilágosodás.

Az ego az a részünk, amely folyamatosan abban a tévhitben él, hogy valami, ami még nem az övé, boldoggá teheti.

Az ego átélhet, magáévá tehet száz és száz spirituális élményt, ezzel azonban nem fog közelebb kerülni ahhoz, ami valójában vagy.

Igaz természeted az egyetlen dolog, amit az egod nem szerezhet meg.




Shaw írta ...


"Egozás"

Az ego az nem valami, ami ellen küzdeni kell, amit meg kell semmisiteni, amire mindent rá lehet kenni, pl. ha nem lenne, akkor sokkal gyorsabban haladnék a spirituális ösvényen stb.

Ahogy Adyashanti is rámutatott, az ego nem valami (nem egy főnév), hanem az elme egy működésmódja (egy ige).

Az elme eme működésmódja (egózás) az elmében felmerülő gondolatokat, a testben felmerülő érzéseket stb. egy címkével látja el, beskatulyázza azokat: "Ez az enyén" a másikra pedig "ez nem az enyém" címkét ragsztja. Az elmében felmerülő dolgok eme utólagos interpretációja az ego!

Az egojátékok tulajdonképpen ennek a működésmódnak a következményei, erre mutatnak rá.

Ebben már az is benne foglaltatik, hogy lehet megszüntetni ezeket az egojátékokat és felszámolni az egonak ezt a működésmódját.

Ha futunk és megállunk, akkor megszünik a futás (az ige).

Ha az elme elcsendesedik (pl. azért mer a jelen pillanat maradéktalan átélésére hagyatkozunk) vagy egy meditációban, az ekkor megáll az elme működése, így megáll az egózás is, és eltünik maga a képződménye: az ego!



Ha az elme elcsendesedik, akkor nem fogja félreérteni az egyes hozzászólásokat és a Jelenlétből reagál rá és nem az ego reaktív mintáját mutatja.

sry írta ...


Ezt át kéne gondolni:
Ha "mások jelenlét-erejét" kezdjük méricskélni, és az alapján osztályozzuk az embereket, az miféle jelenlétből fakad?

Nagy kincs a jelenlét, de a megcsúfolása ha falak, ítélkezések mögé próbálnánk zárni. Attól csak erősödhet, ha "adjuk", pláne olyanoknak, akiknek erre igénye is van. De ettől semmivel nem leszünk többek, kivételesek, elitek. Bizony, ugyan az vagyunk, mint a "leghitványabb ember" a földgolyón!



Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a Jelenlétből felismerjük saját egozásunkat, megértjük az ego és a jelenlét nézőpontja közötti különbséget. Már erről is volt szó ebben a topicban:

Shaw írta ...

Az ego és a Jelenlét nézőpontja

Szerintem két különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, ezért értelmezünk félre egyes fogalmakat.

Az egyik nézőpont az ego nézőpontja, az emberiség túlnyomó többségére ez a nézőpont jellemző pillanatnyilag. Az életük középpontját az ego alkotja, ez írányítja és vezeti őket. Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki. Akkor maradunk életben, ha el tudunk kölünülni a bennünket körülvevő világtól és saját identitást alakítunk ki. Az elkülönülés első jele, amikor megjelenik az "enyém" átélése. Ez az alapvető birtoklási ösztön alkotja az ego alapját. Az enyém után következik a nekem, az én és a te fogalmának a megjelenése. Az ego tehát szétválaszt, elkülönit, "te-én, enyém-tied". Istenhez is ebből a mély, tudattalan birtoklási ösztönből közeledik: az én istenem, a mi istenünk stb., és istent csakis transzcendensként tudja elképzelni.
Ezek alkotják az ego vázát. Az egóhoz kapcsolódó identitást pedig a "Milyen vagyok?" kérdésre a környezetünkben elő emberektől kapott visszajelzések alakítják ki. Az ego tehát a társadalom terméke és csakis hamis választ tud adni arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?". Ezek azért hamis válaszok, mert zömmel nem a saját tapasztalatainkból fakadnak, hanem másoktól kapott visszajelzésekből.
Az ego a gondolatokkal, az érzésekkel, a cselekdetekkel és az élményekkel való azonosulásunk.
Az ego másik alapösztöne a cselekvés, mindig csinál valamit, még amikor "meditál", akkor is cselekszik (koncentrál, el akar érni stb.)
Ezért nem tud mit kezdeni az üresség, a nemcselekvés fogalmakkal. Aki üressé válik, nem cselekszik, az zombivá válik a szemében, és ebből a szempontból igaza is lehet.

A másik nézőpont a Jelenlét, a Tanúság nézőpontja, amely most kezd nagyobb számban megjelenni világban. Ez az egós nézőpont meghaladását jelenti, az azon való tullépést.
Az egós nézőpont nem rossz, nem ellensége az egó az ilyen nézőpontot képviselő embernek, mert tudja azt, hogy nem az egó a lényének a valódi központja, így egyre kevésbé azonosul vele. Elkezdi keresni a valódi középpontot és elkezd fokozatosan ebből élni.
Nála még mind a két nézőpont létezik, mert a társadalomban él, így ha a munkáját végzi, más emberekkel találkozik akkor csakis az egos nézőpont felől tud közeledni hozzájuk. Ekkor azonban már nem azonosul az egóval (gondolataival, érzéseivel stb.). Amikor egyedül van, akkor a középpont felé fordul, meditál, vagy megpróbálja a jelenlétet behozni a hétköznapjaiba (persze egy idő után ez áthatja az emberekkel való kapcsolatát is). Ez egy folyamat, ami fokozatosan bontakozik ki az életében.
Ebből a nézőpontból szemlélve Isten csakis immanans lehet, aki a középpontot alkotja. Ha megtalálja ezt az immanens isteniséget, akkor az számára transzcendensé válik, ez az isteniség (Lét) áthatja az egész kozmoszt, az egész teremtést, mindennek ez a középpontja. Istenhez tehát csakis ezen az úton lehet, mert a transzcendens soha nem válhat immanensé, mert az teljesen ellentétes az egó természetével.
Ebből a nézőpontből a csend, az üresség a nemcselekvés teljesen más tartalommal telik meg, mert ez maga a Lét gazdagságát, az igazi tudást hozza el a személyhez. Neki egyre inkább ez alkotja az identitását, ez adja meg a választ a "Ki vagyok én kérdésére?"
Én vagyok, aki vagyok! A Lét, a Jelenlét, a Szemtanú vagyok, aki nemcselekvő, aki csak figyeli a formák táncát.

Lao Ce szerint a nemcselekvés lényege: "Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy."



[quote]



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 26 k, 10:11

"A fórumozók többsége nem kapni akar valamit Tollétól, amely elősegítheti az ő egójának a spirituális fejlődését, nem épitkezni akar, hanem sokkal inkább lebontani, eltávolítani az ego vágyait és elvárásait a Jelenlét fénye elől."

Tudást - útmutatást. Azt bizony "kapni" akar különben ugye miért lenne itt.

Lehetetlen úgy fogalmazni, hogy ne keverjétek bele az egót. Ezért gyakorlatilag képtelenség párbeszédet folytatni.

"Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki."

Annyira jelen van, hogy tudományos kutatások szerint ha a csecsemőt elmozdítják akkor nem azt érzékeli, hogy ő elmozdult hanem azt, hogy körülötte elfordult a világ. Egocentrikus a világképük. Gyakorlatilag a világ közepén vannak úgy gondolják (érzik). Néz csak meg egy gyereket nekem van kettő pici is. Ha elveszik egymás játékát nem tudják miért sír a másik nem érti. Hisz neki jó, hogy a játék a kezében van akkor meg mi baja a másiknak? (Empátia a másik helyzetébe bele élő képesség még egyáltalán nem fejlődött ki bennük) Nem véletlen szinte már már értelmezhetetlen az egó mint kifejezés hiszen az emberen kívül gyakorlatilag minden lény egocentrikus. Persze, hogy a legtöbb ember nem tud vele mit kezdeni.

Nem akarom én megkérdőjelezni azt amit tanít- tanítanak. Viszont Tolle tanításán kívül is rengeteg dolog van.

Úgy érzem nekem Tolle kellet, hogy rávilágítson arra, hogy ne éljek a múltba ne éljek a jövőben próbáljak csak a jelenre koncentrálni. Ne sértődjek meg ha valaki hülyének gondol, vagy hülyének is mond (és ne is vegyem magamra). Legyek őszinte és vállaljam a felelősséget tetteimért (a szavak nem elcsépelt értelmében). Ezen kívül megmutatta nekem, hogy az igazi szeretetnek nincs ellentéte nem szerethetek valakit úgy, hogy az egyik percben imádom a következőben meg lekiabálom a fejét mert ezt vagy azt nem tett meg nekem.

Megmondom őszintén ezt az egos részt egyszerűen nem értem és nem hiszem, hogy valaha megfogom. Kritikának is felfoghatjátok, hogy szinte mindent ráfogtok. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Van bennem egy tudás vágy, örömmel tölt el mikor bárminek is megértem a működési elvét vagy, hogy miért működik. Az egó miatt van? Lehet. De engem boldoggá tesz. Illúzió velem együtt a sírba szál? Nekem ez egyáltalán nem probléma.
Mint ahogy az sem okoz gondot, hogy valamikor a közeljövőben elpatkolok. Tudom, hogy lesz utánam is élet sőt a tudományos világban szerzett tudásomból arra következtetek, hogy mindig is volt. Nekem ez elég.

Elolvastam, több könyvét, megnéztem tucatnyi videóját még hangos könyvben is megvan. Megnéztem az utóbbi pár napban az ide belinkelt videókat, megnéztem az összeset a Youtube videót a galériában.

Hagytam rá időt is, hogy az elmém feldolgozza a hallottakat. Nincs szükségem több tudásra ebben a témakörben.

Mások vagyunk más világképpel. Ez így van jól. Ezért nem nagyon akarom tovább itt szaporítani a szavakat. A legboldogabb ember akivel eddig életem során találkoztam egy mélyen vallásos hölgy. Aki szerint a földön kívül az ördög lakozik.

Nincsenek kétségei, nem rágódik a múlton se a jövőn. Mindent elfogad az élettől akár jó akár rosszat hoz. Nagy benne a segíteni akarás is.

Szóvá tehetem én neki, hogy figyelj már a Bibliában egy csomó hülyeség van és amúgy a földön kívül sincsen ördög ez tudományosan bizonyított!? Hol lenne nekem ehhez jogom? Bár az az igazság, hogy a legnagyobb tudományos bizonyítékokkal sem lehetne megingatni olyan erős a hite.

Aki idejön azért jön, hogy Tollet olvasson és olyan emberekkel beszéljen aki szintén Tollera kíváncsiak. Ebben nem férnek bele az olyan tagok mint én. Ez így helyes és így van jól

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 jún 26 k, 10:49

Úgy látszik, hogy túlságosan is szétfeszítettem a kereteket (Tolle tanításai), túl tág kontextusba helyeztem őket (Adyashanti, Maharsi, advaita megközelítés stb.).

Ahogy látom ezzel több zavart okoztam, mint amennyit szerettem volna.

Nem érthetőbbé (ezen megtapasztalhatóbbat értek) vált általa Tolle tanítása, hanem inkább érthetetlenebbé.

Nem szeretnék sokakat elijeszteni ezzel Tolle tanításaitól, így a továbbiakban inkább „Csend”-ben maradok.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 jún 26 k, 11:33

"Van bennem egy tudás vágy, örömmel tölt el mikor bárminek is megértem a működési elvét vagy, hogy miért működik. Az egó miatt van? Lehet. De engem boldoggá tesz. Illúzió velem együtt a sírba szál? Nekem ez egyáltalán nem probléma."

az elmét lehet használni sok mindenre. megvan a gyakorlati haszna. nehezebb lenne autó meg telefon nélkül. gyalog vinnék a boltokoba az árut...
az elme ne vegye át feletted a hatalmat. ez a lényeg,
de ez már le van írva Eckhart műveiben. csak figyelemesen kéne olvasni és a videóit nézni. Eckhart a itt kérdezett összes kérdésre már megadta a választ. Adyashantit,Ramanat meg teljesen felesleges ide keverni. Semmi pluszt nem ad és nincs is rá szükgség.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 26 k, 01:30

Dyra írta ...

...
Tudom, hogy lesz utánam is élet sőt a tudományos világban szerzett tudásomból arra következtetek, hogy mindig is volt. Nekem ez elég.
...

Az a bizonyos "élet" Te Magad Vagy!
(ne kérdezd, hogy hol olvastam!)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 jún 26 k, 01:33

Shaw írta ...


Végigolvastam, és meglepően helytállónak találom az idézeteket.
Ha saját értelmezésembe egyszerűsítem, az egó nem más mint egy tévedés. Az egózás e tévedés alapjából történő önkéntelen megnyilvánulás. Ha a tévedés napvilágra kerül, semmivé válik az addig valósnak hitt egó, és vele az egózás is elhal (idővel).

Ezért nagy tévedésnek tartom küzdeni ellene, mert ez a cselekmény csak erősíti az egót, ahelyett hogy feloszlani hagyná.
De komolyan sem szabad venni, mert a komolyság csak a félelem megnyilvánulása, ami szintén egóból jön.

Niszargadatt Maharadzs-t idézve:
"A hamisat hamisnak, a valódit valódinak látva - ennyi a gyakorlás"

Nem eléggé voltam "reaktív"

Csak a "szétfeszített a keretek" miatt voltam itt.
Egyébként nem offolnám így a topikot.
Tolle? Őt nem ismerem...


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 26 k, 06:30

Shaw írta ...


Úgy látszik, hogy túlságosan is szétfeszítettem a kereteket (Tolle tanításai), túl tág kontextusba helyeztem őket (Adyashanti, Maharsi, advaita megközelítés stb.).



Kedves Shaw!

Nekem éppen azzal segítettél, hogy szétfeszítetted a kereteket és így már sokkal jobban és mélyebben megélem Tolle tanításait, mint előtte.

Nálam „összeállt a kép”, látom és megélem azt az arany fonalat, amely Tolle, Adyashant, Maharsi, Papaji, Osho, Maharadzs tanítási mögött meghúzódik.

Van aki morog a keretek szétfeszítése miatt:

András írta ...


Adyashantit, Ramanat meg teljesen felesleges ide keverni. Semmi pluszt nem ad és nincs is rá szükgség.



Aki így gondolja, az úgy látszik nem éli meg a Tollei tanítások mögött meghúzódó mélységet. Helyette egy „faragott képet” csinál Tolle tanításaiból, így téve hatástalanná az élő tant.

Üdv. Kriszti


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 26 k, 09:12

Dyra írta ...

"A fórumozók többsége nem kapni akar valamit Tollétól, amely elősegítheti az ő egójának a spirituális fejlődését, nem épitkezni akar, hanem sokkal inkább lebontani, eltávolítani az ego vágyait és elvárásait a Jelenlét fénye elől."

Tudást - útmutatást. Azt bizony "kapni" akar különben ugye miért lenne itt.

Lehetetlen úgy fogalmazni, hogy ne keverjétek bele az egót. Ezért gyakorlatilag képtelenség párbeszédet folytatni.

"Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki."

Annyira jelen van, hogy tudományos kutatások szerint ha a csecsemőt elmozdítják akkor nem azt érzékeli, hogy ő elmozdult hanem azt, hogy körülötte elfordult a világ. Egocentrikus a világképük. Gyakorlatilag a világ közepén vannak úgy gondolják (érzik). Néz csak meg egy gyereket nekem van kettő pici is. Ha elveszik egymás játékát nem tudják miért sír a másik nem érti. Hisz neki jó, hogy a játék a kezében van akkor meg mi baja a másiknak? (Empátia a másik helyzetébe bele élő képesség még egyáltalán nem fejlődött ki bennük) Nem véletlen szinte már már értelmezhetetlen az egó mint kifejezés hiszen az emberen kívül gyakorlatilag minden lény egocentrikus. Persze, hogy a legtöbb ember nem tud vele mit kezdeni.

Nem akarom én megkérdőjelezni azt amit tanít- tanítanak. Viszont Tolle tanításán kívül is rengeteg dolog van.

Úgy érzem nekem Tolle kellet, hogy rávilágítson arra, hogy ne éljek a múltba ne éljek a jövőben próbáljak csak a jelenre koncentrálni. Ne sértődjek meg ha valaki hülyének gondol, vagy hülyének is mond (és ne is vegyem magamra). Legyek őszinte és vállaljam a felelősséget tetteimért (a szavak nem elcsépelt értelmében). Ezen kívül megmutatta nekem, hogy az igazi szeretetnek nincs ellentéte nem szerethetek valakit úgy, hogy az egyik percben imádom a következőben meg lekiabálom a fejét mert ezt vagy azt nem tett meg nekem.

Megmondom őszintén ezt az egos részt egyszerűen nem értem és nem hiszem, hogy valaha megfogom. Kritikának is felfoghatjátok, hogy szinte mindent ráfogtok. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Van bennem egy tudás vágy, örömmel tölt el mikor bárminek is megértem a működési elvét vagy, hogy miért működik. Az egó miatt van? Lehet. De engem boldoggá tesz. Illúzió velem együtt a sírba szál? Nekem ez egyáltalán nem probléma.
Mint ahogy az sem okoz gondot, hogy valamikor a közeljövőben elpatkolok. Tudom, hogy lesz utánam is élet sőt a tudományos világban szerzett tudásomból arra következtetek, hogy mindig is volt. Nekem ez elég.

Elolvastam, több könyvét, megnéztem tucatnyi videóját még hangos könyvben is megvan. Megnéztem az utóbbi pár napban az ide belinkelt videókat, megnéztem az összeset a Youtube videót a galériában.

Hagytam rá időt is, hogy az elmém feldolgozza a hallottakat. Nincs szükségem több tudásra ebben a témakörben.

Mások vagyunk más világképpel. Ez így van jól. Ezért nem nagyon akarom tovább itt szaporítani a szavakat. A legboldogabb ember akivel eddig életem során találkoztam egy mélyen vallásos hölgy. Aki szerint a földön kívül az ördög lakozik.

Nincsenek kétségei, nem rágódik a múlton se a jövőn. Mindent elfogad az élettől akár jó akár rosszat hoz. Nagy benne a segíteni akarás is.

Szóvá tehetem én neki, hogy figyelj már a Bibliában egy csomó hülyeség van és amúgy a földön kívül sincsen ördög ez tudományosan bizonyított!? Hol lenne nekem ehhez jogom? Bár az az igazság, hogy a legnagyobb tudományos bizonyítékokkal sem lehetne megingatni olyan erős a hite.

Aki idejön azért jön, hogy Tollet olvasson és olyan emberekkel beszéljen aki szintén Tollera kíváncsiak. Ebben nem férnek bele az olyan tagok mint én. Ez így helyes és így van jól


Figyi Dyra!
Csak "csípd el" a figyelő manust a háttérben, amiről írtál, ez az egy a lényeg.
Hagyd a fogalmakat, mi egó és mi nem. A lényeg(d) a figyelő csóka. Akkor majd megérted.
Üdv!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 jún 26 k, 11:07

Dyra írta ...


Megmondom őszintén ezt az egos részt egyszerűen nem értem és nem hiszem, hogy valaha megfogom. Kritikának is felfoghatjátok, hogy szinte mindent ráfogtok. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Van bennem egy tudás vágy, örömmel tölt el mikor bárminek is megértem a működési elvét vagy, hogy miért működik. ....



Hi Dyra!

Hát ez az! Talán mondhatom, hogy hozzám hasonlóan te is kicsit kocka vagy. Informatikus mérnök lévén azt hiszem tökéletesen értem, hogy miről beszélsz!

Hidd el nekem, hogy ez amiről itt írnak ezek az emberek, az egy olyan rendszer amelyet nem lehet a hagyományos értelembe vett lehetőségekkel megismerni. Minden elképzelhető rendszert meg tudsz tanulni, irányítani fogod tudni, hasznot fogsz tudni húzni belőle. Ahogy írtad is: ""A számítógép nem kívánságaid, hanem utasításaid szerint működik!"

Itt azonban valami elképesztően hatalmasabb van! És elképesztően értékesebb!! Ha a lehető legtöbb intelligenciával rendelkeznél, ha minden létező tudásod meglenne, ha minden elképzelhető hardvered meglenne a kutatáshoz, akkor sem érne semmit ez az egész... semmit... nulla áthúzva.


Megpróbálom egy olcsó példával szemléltetni (valójában nyilván nem lehet...)

Ez kicsit olyan, mintha az életed egy klasszikus win7 környezetben egy átlag (winword-ös) user képessége lenne. Minden amit látsz, tapasztasz, érzel, érzékelsz, az mind a op.rendszer része. Ez a user megpróbálja megismerni a rendszert valamilyen szinten. Élete folytán mindig tanul valamit. Megtanulja elindítani a powerpointot, élete közepén már esetleg néhány excell képletet is megtanul. Ha esetleg papnak, pszihológusnak, spirituális oktatónak, egyébnek tanul, akkor Ő lehet az aki megtanulja valamilyen kezdő szinten használni a windowsban vezérlőpultot... De soha sem próbál kilépni belőle. Mivel nem is létezik rajta kívül más. Ez a gondolat rendszere. A kilépés maga a halál.

Amit mi itt akarunk az nem kevesebb, mint széthekkelni a rendszert olyan szinten, hogy alapjaiban omoljon össze. Format c: Mi nem másik op.rendszert akarunk telepíteni, nem linuxot, MacOs-t, hanem fel akarunk kelni a géptől, felállni az asztaltól (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van), ki akarunk menni a szobából (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van) és ki akarunk menni a házból és le akarunk ülni a fűbe és gyönyörködni a fákban, madarakban....

Na ez a feladat!

Tolle, Adyashanti, Osho hekker mesterek, akik ugyan más protokolokat, interfészeket, rutinokat, trükköket használnak, de végül is ki tudnak vezetni.

Persze elképzelhető, hogy van aki a fájdalomtól görcsösen, reszketve, rúgkapálva végül véletlenül kirántja a tápkábelt. De nekünk talán marad a felfedezés, a lépésről lépésre való rendszerfeltörés gyönyörűsége!


(és végezetül, vajon ki/mi lehet az Egó? Nem más mint maga Bill Gates!)

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 27 sze, 05:52

Geri írta ...

Hi Dyra!

Hát ez az! Talán mondhatom, hogy hozzám hasonlóan te is kicsit kocka vagy. Informatikus mérnök lévén azt hiszem tökéletesen értem, hogy miről beszélsz!

Hidd el nekem, hogy ez amiről itt írnak ezek az emberek, az egy olyan rendszer amelyet nem lehet a hagyományos értelembe vett lehetőségekkel megismerni. Minden elképzelhető rendszert meg tudsz tanulni, irányítani fogod tudni, hasznot fogsz tudni húzni belőle. Ahogy írtad is: ""A számítógép nem kívánságaid, hanem utasításaid szerint működik!"

Itt azonban valami elképesztően hatalmasabb van! És elképesztően értékesebb!! Ha a lehető legtöbb intelligenciával rendelkeznél, ha minden létező tudásod meglenne, ha minden elképzelhető hardvered meglenne a kutatáshoz, akkor sem érne semmit ez az egész... semmit... nulla áthúzva.


Megpróbálom egy olcsó példával szemléltetni (valójában nyilván nem lehet...)

Ez kicsit olyan, mintha az életed egy klasszikus win7 környezetben egy átlag (winword-ös) user képessége lenne. Minden amit látsz, tapasztasz, érzel, érzékelsz, az mind a op.rendszer része. Ez a user megpróbálja megismerni a rendszert valamilyen szinten. Élete folytán mindig tanul valamit. Megtanulja elindítani a powerpointot, élete közepén már esetleg néhány excell képletet is megtanul. Ha esetleg papnak, pszihológusnak, spirituális oktatónak, egyébnek tanul, akkor Ő lehet az aki megtanulja valamilyen kezdő szinten használni a windowsban vezérlőpultot... De soha sem próbál kilépni belőle. Mivel nem is létezik rajta kívül más. Ez a gondolat rendszere. A kilépés maga a halál.

Amit mi itt akarunk az nem kevesebb, mint széthekkelni a rendszert olyan szinten, hogy alapjaiban omoljon össze. Format c: Mi nem másik op.rendszert akarunk telepíteni, nem linuxot, MacOs-t, hanem fel akarunk kelni a géptől, felállni az asztaltól (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van), ki akarunk menni a szobából (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van) és ki akarunk menni a házból és le akarunk ülni a fűbe és gyönyörködni a fákban, madarakban....

Na ez a feladat!

Tolle, Adyashanti, Osho hekker mesterek, akik ugyan más protokolokat, interfészeket, rutinokat, trükköket használnak, de végül is ki tudnak vezetni.

Persze elképzelhető, hogy van aki a fájdalomtól görcsösen, reszketve, rúgkapálva végül véletlenül kirántja a tápkábelt. De nekünk talán marad a felfedezés, a lépésről lépésre való rendszerfeltörés gyönyörűsége!


(és végezetül, vajon ki/mi lehet az Egó? Nem más mint maga Bill Gates!)


Egyből a Matrix jutott eszembe..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 27 sze, 12:52

Geri írta ...

Dyra írta ...


Megmondom őszintén ezt az egos részt egyszerűen nem értem és nem hiszem, hogy valaha megfogom. Kritikának is felfoghatjátok, hogy szinte mindent ráfogtok. Ezzel én nem tudok mit kezdeni. Van bennem egy tudás vágy, örömmel tölt el mikor bárminek is megértem a működési elvét vagy, hogy miért működik. ....



Hi Dyra!

Hát ez az! Talán mondhatom, hogy hozzám hasonlóan te is kicsit kocka vagy. Informatikus mérnök lévén azt hiszem tökéletesen értem, hogy miről beszélsz!

Hidd el nekem, hogy ez amiről itt írnak ezek az emberek, az egy olyan rendszer amelyet nem lehet a hagyományos értelembe vett lehetőségekkel megismerni. Minden elképzelhető rendszert meg tudsz tanulni, irányítani fogod tudni, hasznot fogsz tudni húzni belőle. Ahogy írtad is: ""A számítógép nem kívánságaid, hanem utasításaid szerint működik!"

Itt azonban valami elképesztően hatalmasabb van! És elképesztően értékesebb!! Ha a lehető legtöbb intelligenciával rendelkeznél, ha minden létező tudásod meglenne, ha minden elképzelhető hardvered meglenne a kutatáshoz, akkor sem érne semmit ez az egész... semmit... nulla áthúzva.


Megpróbálom egy olcsó példával szemléltetni (valójában nyilván nem lehet...)

Ez kicsit olyan, mintha az életed egy klasszikus win7 környezetben egy átlag (winword-ös) user képessége lenne. Minden amit látsz, tapasztasz, érzel, érzékelsz, az mind a op.rendszer része. Ez a user megpróbálja megismerni a rendszert valamilyen szinten. Élete folytán mindig tanul valamit. Megtanulja elindítani a powerpointot, élete közepén már esetleg néhány excell képletet is megtanul. Ha esetleg papnak, pszihológusnak, spirituális oktatónak, egyébnek tanul, akkor Ő lehet az aki megtanulja valamilyen kezdő szinten használni a windowsban vezérlőpultot... De soha sem próbál kilépni belőle. Mivel nem is létezik rajta kívül más. Ez a gondolat rendszere. A kilépés maga a halál.

Amit mi itt akarunk az nem kevesebb, mint széthekkelni a rendszert olyan szinten, hogy alapjaiban omoljon össze. Format c: Mi nem másik op.rendszert akarunk telepíteni, nem linuxot, MacOs-t, hanem fel akarunk kelni a géptől, felállni az asztaltól (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van), ki akarunk menni a szobából (amiről eddíg fogalmunk sem volt, hogy van) és ki akarunk menni a házból és le akarunk ülni a fűbe és gyönyörködni a fákban, madarakban....

Na ez a feladat!

Tolle, Adyashanti, Osho hekker mesterek, akik ugyan más protokolokat, interfészeket, rutinokat, trükköket használnak, de végül is ki tudnak vezetni.

Persze elképzelhető, hogy van aki a fájdalomtól görcsösen, reszketve, rúgkapálva végül véletlenül kirántja a tápkábelt. De nekünk talán marad a felfedezés, a lépésről lépésre való rendszerfeltörés gyönyörűsége!


(és végezetül, vajon ki/mi lehet az Egó? Nem más mint maga Bill Gates!)



Szenzációs vagy de komolyan Köszönöm, hogy ennyi sort rámáldoztál. Mióta szívom magamba Tollet határozottan stabilabb vagyok kisebbek a kilengésem jó és rossz írányba. De most nagyon kilengetem a pozitív oldal felé. Az az nevettem egy nagyot. Átrágom még1x amit írtál

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 jún 27 sze, 09:40

itt mindenki kocka... én programozó( elmeprogramozó is ) voltam.

"De soha sem próbál kilépni belőle. Mivel nem is létezik rajta kívül más. Ez a gondolat rendszere. A kilépés maga a halál."

nagyfokú jelenlét kell hozzá. rengeteg hiedelem él az emberben, amik a jelenlét fényében elégnek.
vagy meg kell őket kérdőjelezni és eltűnnek.

- LINK -

Ha odamegyek valakihez és azt mondom neki, hogy buta vagy, akkor lehet, hogy azonosul a gondolattal és kellemetlenül érzi magát.
Gondolat->Érzelem. Ha jelen van, akkor tudatosság terében a másik ember negatív gondolata eltűnik.
Ez a szabadság. Nem hinni magadnak és másoknak sem.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Geri, 2012 jún 27 sze, 10:22

Örülök, hogy tetszett! Igazából, én magam is csak most értem meg jobban, amit "írtam". Az van ugyanis, hogy ha a jelenlét állapotából születnek a gondolatok, akkor az nem az én "okosságom", hanem a létezés végtelen intelligenciájának egy apró halvány megnyilvánulása rajtam keresztül.

Ez hatalmas kincs! Ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. Ha egy percig vissza térhetek az előző, -kissé- bugyuta példához, akkor azt mondanám, hogy olyan mintha Isten rátenné a kezét az egérre és a klaviatúrára, és miközben ide-oda kattintgat, azt mondaná: "Te, csak figyelj! Nézd, és lásd: Ez a válasz a kérdésedre." És amíg másodpercek alatt megoldja az egyszerű user hatalmas problémáit, rávezet arra, hogy a tanulás nem abban áll, hogy milyen újabb és újabb módszereket kell elsajátítani a vélt problémák megoldására, hanem abban, hogy hogyan adjuk át az egeret és billentyűzetet. A többi már megy magától...


Tökéletesen értem, amikor azt írod, hogy megkaptál mindent ettől a fórumtól amit akartál.
Ez így van rendjén! Nyugodtam felejts el ezt az egészet úgy ahogy van. Sokszor nekem is zakatol a fejem ettől az egésztől, és napokig - hetekig nem is foglalkozom vele. De ugyanakkor érzem, és tudom, hogy változom. És ez a változás a saját kernel-em gépi kódjaira hat, és látom, hogy végül minden leáll... ... és az nagyon-nagyon jó lesz!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 28 cs, 07:02

Geri írta ...

Örülök, hogy tetszett! Igazából, én magam is csak most értem meg jobban, amit "írtam". Az van ugyanis, hogy ha a jelenlét állapotából születnek a gondolatok, akkor az nem az én "okosságom", hanem a létezés végtelen intelligenciájának egy apró halvány megnyilvánulása rajtam keresztül.

Ez hatalmas kincs! Ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni. Ha egy percig vissza térhetek az előző, -kissé- bugyuta példához, akkor azt mondanám, hogy olyan mintha Isten rátenné a kezét az egérre és a klaviatúrára, és miközben ide-oda kattintgat, azt mondaná: "Te, csak figyelj! Nézd, és lásd: Ez a válasz a kérdésedre." És amíg másodpercek alatt megoldja az egyszerű user hatalmas problémáit, rávezet arra, hogy a tanulás nem abban áll, hogy milyen újabb és újabb módszereket kell elsajátítani a vélt problémák megoldására, hanem abban, hogy hogyan adjuk át az egeret és billentyűzetet. A többi már megy magától...


Tökéletesen értem, amikor azt írod, hogy megkaptál mindent ettől a fórumtól amit akartál.
Ez így van rendjén! Nyugodtam felejts el ezt az egészet úgy ahogy van. Sokszor nekem is zakatol a fejem ettől az egésztől, és napokig - hetekig nem is foglalkozom vele. De ugyanakkor érzem, és tudom, hogy változom. És ez a változás a saját kernel-em gépi kódjaira hat, és látom, hogy végül minden leáll... ... és az nagyon-nagyon jó lesz!





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 jún 28 cs, 07:14

- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 jún 29 p, 08:58

Shaw írta ...

A valamivé válás egojátéka

Ez az egyik legalapvetőbb egojátékok egyike. Az ego mindig törekszik valamire, mindig el akar érni valamit. Az elme alkot egy képet, egy ideált. Egy ideál azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne.

Ezt az idealizált képet az ego kivetít a jövőbe és feltárja a kép megvalósításához vezető útat. Ez a kép állandó feszültséget, szorongást és aggodalmaskodást okoz. Ha eléri, megvalósítja ezt a képet, vagy éppen feladja, mert a számára megvalósíthatatlan, akkor rögtön alkot egy újat, majd még egy újat, majd még egyet stb.

Így állandóan úton vagyunk, egyik képtől a másikig és ezekkel a képekkel azonosulunk, ezek adják az identitásunkat.

Ha a spiritualitással kezdünk el foglalkozni, akkor az elme megalkotja nekünk azt a rémképet, amelyet meg kell valósítanunk, ha sikeresek akarunk lenni. Jelnlévővé kell válnunk, az elme elképzelései szerint.

Ennek az ideálképnek az a lényege, hogy állandóan tudatosak legyünk. életünk minden kis részletében mindig és mindenkor Jelen legyünk.

Persze az ego tudja, hogy ez az emberek többsége számára lehetetlen megvalósítani, ezért önvád és önmegvetés érzése alakul ki, hisz nem tudsz megfeleni az ideálképnek (nem vagy eléggé spirituális). Ez az érzés viszont jó alapot ad a bűntudatkeltő egójáték számára.

Már nem kell valamivé válnunk, mert már most rendelkezünk minden adottsággal. Csak a hangsúlyt kell áthelyeznünk a peremről (ego) a középpontunkba (tanúskodó jelenlét).

Az egojátékok épp ebben hátráltatnak minket!



„Ti mind istenek vagytok, nem is voltatok soha mások. Ezért nem aggódom túlzottan, ha még egy kicsit aludni akartok. Nincs semmi baj, a választás mindig a te kezedben van. Alhatsz még egy kicsit, csak fordulj a másik oldaladra és aludj tovább, hortyogj még egy kicsit, nincs abban semmi rossz.
De ne próbáld tökéletesíteni magad, ne próbálj elérni valamit. Ne próbálj valamivé válni, mert te már most az vagy, ami lehetsz. A lényed már most az, amivé válni akarsz, magadban hordozod a végzetedet.
Lazítsd el magad ………és csak légy!” /Osho/


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 29 p, 12:00

kriszti65 írta ...

Shaw írta ...

A valamivé válás egojátéka

Ez az egyik legalapvetőbb egojátékok egyike. Az ego mindig törekszik valamire, mindig el akar érni valamit. Az elme alkot egy képet, egy ideált. Egy ideál azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne.

Ezt az idealizált képet az ego kivetít a jövőbe és feltárja a kép megvalósításához vezető útat. Ez a kép állandó feszültséget, szorongást és aggodalmaskodást okoz. Ha eléri, megvalósítja ezt a képet, vagy éppen feladja, mert a számára megvalósíthatatlan, akkor rögtön alkot egy újat, majd még egy újat, majd még egyet stb.

Így állandóan úton vagyunk, egyik képtől a másikig és ezekkel a képekkel azonosulunk, ezek adják az identitásunkat.

Ha a spiritualitással kezdünk el foglalkozni, akkor az elme megalkotja nekünk azt a rémképet, amelyet meg kell valósítanunk, ha sikeresek akarunk lenni. Jelnlévővé kell válnunk, az elme elképzelései szerint.

Ennek az ideálképnek az a lényege, hogy állandóan tudatosak legyünk. életünk minden kis részletében mindig és mindenkor Jelen legyünk.

Persze az ego tudja, hogy ez az emberek többsége számára lehetetlen megvalósítani, ezért önvád és önmegvetés érzése alakul ki, hisz nem tudsz megfeleni az ideálképnek (nem vagy eléggé spirituális). Ez az érzés viszont jó alapot ad a bűntudatkeltő egójáték számára.

Már nem kell valamivé válnunk, mert már most rendelkezünk minden adottsággal. Csak a hangsúlyt kell áthelyeznünk a peremről (ego) a középpontunkba (tanúskodó jelenlét).

Az egojátékok épp ebben hátráltatnak minket!



„Ti mind istenek vagytok, nem is voltatok soha mások. Ezért nem aggódom túlzottan, ha még egy kicsit aludni akartok. Nincs semmi baj, a választás mindig a te kezedben van. Alhatsz még egy kicsit, csak fordulj a másik oldaladra és aludj tovább, hortyogj még egy kicsit, nincs abban semmi rossz.
De ne próbáld tökéletesíteni magad, ne próbálj elérni valamit. Ne próbálj valamivé válni, mert te már most az vagy, ami lehetsz. A lényed már most az, amivé válni akarsz, magadban hordozod a végzetedet.
Lazítsd el magad ………és csak légy!” /Osho/



"Piaget az egocentrizmusból eredő nehézségeket a következőképpen fogalmazza meg: Hogy objektív lehessen, az embernek tudatában kell lennie „én "-jenek. Az objektív tudásról csak a szubjektív tudásra vonatkozóan lehet beszélni. Az elme, amelynek nincs tudomása önmagáról, elkerülhetetlenül hajlamos lesz arra, hogy a dolgokat a saját meglévő fogalmai és előítéletei szerint észlelje."

"Prekauzális okság

Piaget szerint a gyerekek transzduktív módon gondolkodnak, egyik esetből következtetnek a másikra. Ebből kifolyólag a gyerekek összekeverik az okot és az okozatot. Mivel a transzduktív gondolkodás megelőzi a valódi oksági (kauzális) gondolkodást, Piaget a prekauzális kifejezéssel utal a gyerekek gondolkodásának erre a vonatkozására."

"Oksági viszonyok

Semmi sem jellemzőbb az óvodásokra, mint az, hogy nagy előszeretettel tesznek fel kérdéseket: „Miért kék az ég?", „Ki csinálja a felhőket?", „Hogyan születnek a kisbabák?". A felnőttek néha saját maguk sem tudják a válaszokat ezekre a kérdésekre, esetleg jobban szeretnék nem megválaszolni őket, de az nyilvánvaló, hogy a gyerekeket érdeklik a dolgok okai. Ennek ellenére Piaget úgy vélte, hogy mivel a kisgyerekek nem képesek valódi mentális műveletekre, az idősebb gyerekekkel vagy a felnőttekkel ellentétben nem tudnak valódi ok-okozati érvelést alkalmazni. Ahelyett, hogy általános premisszákból következtetnének az egyedei esetekre (dedukció), vagy a specifikus esetekből az általánosra (indukció)."


forrás: - LINK -

Sajnos Tolleval együtt is csak a felszínt kapargatjuk. Ez az ego egy könnyű magyarázat arra mit miért teszünk.

Meg kell látni ami jó benne de azt is ami baromság. Gondolkodni kell. Persze minden ember maga dönti el, hogy mélyebbre ás vagy megelégszik azzal, hogy valaki azt mondja ez Isten akarta vagy épp csak az ego müve (star wars-ban erő).

Újra hangsúlyozom sok mindent megfogadtam Tolle tanításaiból, de az egós tanításai csak részben igazak (szerintem).



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 jún 29 p, 12:03

Ide való. Okos az öreg

Popper Péter (Mesterkurzus) - Kéretlen útravalók

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 02 h, 08:28

Shaw írta ...

Az ego szülőméhe: az azonosulások

Az ego azonosulás útján alakul ki, tehát azonosulunk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, a testünkkel stb. Ezek vagyunk mi, ez az ego, ez az elme.

Az elmét, így az egót is (azt hogy mivel azonosulunk) az adott társadalom alakítja ki, amelybe volt szerencsénk beleszületni. Így teljesen más alapú elmék és egók alakulnak ki az évek során a Föld különböző területein. A tudat ezekkel azonosítja magát, és ha véleményt ír egy ilyen topicba, akkor azt hiszi, hogy azt ő teszi. Persze igaza is van, mert sok embernél olyan erős és mély az azonosulás, hogy nem is tudja, hogy az adott társadalom által kondicionált elméje alkotja és írja ezek a véleményeket.

Ha valaki túl tud lépni az elmével való azonosuláson, akkor felismeri ezeket a kondicionáltságokat magánál és azokon is túl tud lépni. Már nem az elmével, hanem egyre inkább a tudattal (tanuskodó jelenlét) azonosítja magát. Ez a jelenlét így egyre inkább uralni tudja az elmét és meg tud nyilvánulni általa.

Tehát egyáltalán nem biztos, hogy csakis az egók játszák játszmáikat és csakis ők nyilvánulhatnak meg e topicban!




„Mindenki ragaszkodik a saját véleményéhez, mert azonosul saját véleményével. Mert mi az ego, ha nem egy véleménytömeg, az azonosulások halmaza. Lehet a vélemény alaptalan, de mi mégis ragaszkodunk hozzá, mert a mienk, azonosultunk vele.
De ha valami tényleg úgy van, akkor minek ragaszkodni hozzá, minek bizonygatni? A tény az tény, önmagáért beszél.
Akkor van szükség a ragaszkodásra, ha a véleményed alaptalan, az azonosulásod téves.
Ne feledd, hogyha tudod valamiről, hogy az igaz, akkor ne légy mérges, ha valaki cáfol téged, mert a méreg mindig a tudatlansággal arányos. A dühöd azt mutatja, hogy csak véleményed van és nem tudásod!
Az ego csak hamis én-tudatot ad neked, semmi mást. Nem tudod ki vagy, ezért azt hiszed valaki vagy. Ez a valaki, a hamis azonosulás az ego. És anélkül, hogy a hamis eltűnne, az igaz nem jöhet el.
Semmi sem maradhat benned csak üresség. Az igazság végtelen, neki végtelen tér kell.” /Osho/



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 03 k, 04:50

Itt több a hely, így bővebben kifejtem, amit a chatboxban az Osho témához írtam.

"Ugyanaz a mögöttes erőtér áll Osho és Tolle mögött is.
Aki ezt nem érzi, az Tollét is csak az elme szintjén "fogja fel"


A fény ugyanaz, ami átszűrődikTolle és Osho személyiségén, de a személyiségük "maradékai" más-más színt, kellmet adnak annak, amit a a Csendből közvetítenek felénk.

Osho tükröt tart a formavilág elé, amelyben az emberiség minden társadalmi és vallási kondicionálása kendőzetlenül megmutatkozik.

Amit ez a tükör mutat, az nagyon ronda és sokan nem szeretnék azt, hogy az emberek sokaságának eljusson a tudatáig ez a kép.

Ezért beindult egy újabb kondicionálás, ujabb képgyártás, amelynek a lényege, hogy. "Osho egy állat".

Ez a kép "megvédi" az egyént attól, hogy az Osho által mondottakat komolyan vegye, hogy elgondolkodjon azokon, sőt arra kondicionál, hogy még a könyveit is messze elkerülje az illető, akin fogott ez a kondicionálás.

Oshoról semmelyik rend szerzetese nem fogja azt írni, hogy "Osho nem az ellenségünk, Osho a barátunk".

Ha félreteszi az ember ezeket a kondicinált "tudatzavarásokat" és a Jelenlétben olvassa Oshot, akkor teszi azt a meglepő felfedezést, hogy Osho és Tolle ugyanazt a fényt, ugyanazt az erőteret képviseli. Osho élesebben, Tolle viszont sokkal "lágyabban" tükrözi azt.

Ha mégse érzi ezt meg valaki, akkor még csakis az elmén keresztül, tehát a kondicionáltságain keresztül tud közelíreni a valósághoz.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 03 k, 11:03

"Ezért beindult egy újabb kondicionálás, ujabb képgyártás, amelynek a lényege, hogy. "Osho egy állat".
Ez a kép "megvédi" az egyént attól, hogy az Osho által mondottakat komolyan vegye, hogy elgondolkodjon azokon, sőt arra kondicionál, hogy még a könyveit is messze elkerülje az illető, akin fogott ez a kondicionálás."

Akár ez is előfordulhat egyeseknél.
2 könyvet ajánlok Osho-tól Éberség és az Egó könyve.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
sry, 2012 júl 03 k, 12:33

Shaw írta ...

Itt több a hely, így bővebben kifejtem, amit a chatboxban az Osho témához írtam.

"Ugyanaz a mögöttes erőtér áll Osho és Tolle mögött is.
Aki ezt nem érzi, az Tollét is csak az elme szintjén "fogja fel"


A fény ugyanaz, ami átszűrődikTolle és Osho személyiségén, de a személyiségük "maradékai" más-más színt, kellmet adnak annak, amit a a Csendből közvetítenek felénk.

Osho tükröt tart a formavilág elé, amelyben az emberiség minden társadalmi és vallási kondicionálása kendőzetlenül megmutatkozik.

Amit ez a tükör mutat, az nagyon ronda és sokan nem szeretnék azt, hogy az emberek sokaságának eljusson a tudatáig ez a kép.

Ezért beindult egy újabb kondicionálás, ujabb képgyártás, amelynek a lényege, hogy. "Osho egy állat".

Ez a kép "megvédi" az egyént attól, hogy az Osho által mondottakat komolyan vegye, hogy elgondolkodjon azokon, sőt arra kondicionál, hogy még a könyveit is messze elkerülje az illető, akin fogott ez a kondicionálás.

Oshoról semmelyik rend szerzetese nem fogja azt írni, hogy "Osho nem az ellenségünk, Osho a barátunk".

Ha félreteszi az ember ezeket a kondicinált "tudatzavarásokat" és a Jelenlétben olvassa Oshot, akkor teszi azt a meglepő felfedezést, hogy Osho és Tolle ugyanazt a fényt, ugyanazt az erőteret képviseli. Osho élesebben, Tolle viszont sokkal "lágyabban" tükrözi azt.

Ha mégse érzi ezt meg valaki, akkor még csakis az elmén keresztül, tehát a kondicionáltságain keresztül tud közelíreni a valósághoz.

Nagyon igazad van!
De ha már beláttad, hogy "Osho" vagy "Tolle", mindegy, - mert a jelentéktelen eltéréseken túl "egyről" beszélnek, akkor érdemes tovább lépni ezen az úton.
Mi értelme mesterektől olvasni, ha nem használjuk az útmutatásukat?
Mire is gondolok:
Nincs mester és nincs tanítvány sem, csak Te lehetsz a Magad mestere!
Az elme természete a "pro-kontra". A saját elménk vezet félre, és az teljesen mindegy, milyen "tudatzavarások" hatására történik. A hiba adott marad, amíg fenn marad az azonosulás.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 03 k, 07:14

Szerintem András reakcióját kicsit túlreagáltátok. Lehet hogy túl komolytalanra sikeredett, de ennyi.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 júl 03 k, 08:53

valaki írta ...

Szerintem András reakcióját kicsit túlreagáltátok. Lehet hogy túl komolytalanra sikeredett, de ennyi.


Ja-Ja, én is úgy vettem észre Shaw-nál beindult a "bántották Osho-t, meg kell védeni" automatika.
Pedig András megjegyzése "Osho egy állat"="Osho jó fej"="Osho megmondta a tutit" értelmű szerintem.

(Na, nálam most meg beindult a "bele kell dumálnom" automatika )
Affenébe

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 03 k, 09:29

Khadaji írta ...

valaki írta ...

Szerintem András reakcióját kicsit túlreagáltátok. Lehet hogy túl komolytalanra sikeredett, de ennyi.


Ja-Ja, én is úgy vettem észre Shaw-nál beindult a "bántották Osho-t, meg kell védeni" automatika.
Pedig András megjegyzése "Osho egy állat"="Osho jó fej"="Osho megmondta a tutit" értelmű szerintem.

(Na, nálam most meg beindult a "bele kell dumálnom" automatika )
Affenébe

Az nálam is előjön néha.

Meg most a "kesergés-szindróma". "Miért van az, hogy a "kapuból" fordul vissza az ember és elkezd újra agyalni?" Meg a spiri egó "az én tapasztalásom" szindrómája. Avagy hogyan képes az egó a fényt, a tudat előemelkedését, a kegyelmet tapasztalássá "alacsonyítani".
De Tollénak igaza van. Ez nem személyes..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Khadaji, 2012 júl 03 k, 09:51

valaki írta ...

Khadaji írta ...

valaki írta ...

Szerintem András reakcióját kicsit túlreagáltátok. Lehet hogy túl komolytalanra sikeredett, de ennyi.


Ja-Ja, én is úgy vettem észre Shaw-nál beindult a "bántották Osho-t, meg kell védeni" automatika.
Pedig András megjegyzése "Osho egy állat"="Osho jó fej"="Osho megmondta a tutit" értelmű szerintem.

(Na, nálam most meg beindult a "bele kell dumálnom" automatika )
Affenébe

Az nálam is előjön néha.

Meg most a "kesergés-szindróma". "Miért van az, hogy a "kapuból" fordul vissza az ember és elkezd újra agyalni?" Meg a spiri egó "az én tapasztalásom" szindrómája. Avagy hogyan képes az egó a fényt, a tudat előemelkedését, a kegyelmet tapasztalássá "alacsonyítani".
De Tollénak igaza van. Ez nem személyes..


Az ego olyan mint a biciklizés, ha nem tekersz tovább akkor egy idő után elfogy a lendület és eldől magától.
Előfordul hogy néha azért még egyet-kettőt tekersz a pedálon, nem probléma, előbb-utóbb úgyis le fog állni.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 03 k, 10:16

Khadaji írta ...

Az ego olyan mint a biciklizés, ha nem tekersz tovább akkor egy idő után elfogy a lendület és eldől magától.
Előfordul hogy néha azért még egyet-kettőt tekersz a pedálon, nem probléma, előbb-utóbb úgyis le fog állni.


Igen, ez jó hasonlat. Igazad van.
Köszi!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 03 k, 10:56

Khadaji írta ...

valaki írta ...

Szerintem András reakcióját kicsit túlreagáltátok. Lehet hogy túl komolytalanra sikeredett, de ennyi.


Ja-Ja, én is úgy vettem észre Shaw-nál beindult a "bántották Osho-t, meg kell védeni" automatika.
Pedig András megjegyzése "Osho egy állat"="Osho jó fej"="Osho megmondta a tutit" értelmű szerintem.

(Na, nálam most meg beindult a "bele kell dumálnom" automatika )
Affenébe


így van.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Roby_T, 2012 júl 04 sze, 08:23

Tetszik ez az egész! Egy frankó csapat! Mindig azon kapjuk magunkat, hogy biciklizünk. Tekerünk! De ez a „rajtakápás”, ez a legjobb! : ))) Olyan mint mikor ráeszmélünk, hogy táncolunk a gondolattal, és abban a pillanatban arra is, hogy „ö” vezet, „ő” diktálja a lépéseket. És ráadásul annyira magához szorított, hogy szinte egyé váltam „vele”. Csak nem emlékszem, hogy mikor kért fel, és hogy igent mondtam-e : ) Vagy arra eszmélek rá, hogy bent ülök a gondolati autóban, …és visz. Nem én vezetek, ezért arra megyünk amerre „ő” akarja. Egy vadló (gondolat) hátán hánykolódok, kapaszkodva bele (micsoda erővel), hogy le ne essek. Egyszer csak fölvillan, hogy akár le is szállhatok. Egy színház valamelyik szereplője vagyok, kiváló interakciókkal. Egyszer csak kiválva/kilépve a történetből ráeszmélek: eredeti identitásom nem ez, hanem az amfiteátrum minden egyes nézőjének a történetre irányuló szeretet-tekintete.
A táncos, az autó, a vadló, a színházi történet képtelen egyedül működni, szépen lassul, halványul, …és egyszer csak eldiffundál. A ráeszmélés egy pillanat, de az a „szeretet-tekintet” örök. Ez a mi identitásunk. A föltámadt Jézust első ránézésre senki sem ismerte fel.
János apostol, amikor felismerte (halászás közben!!!) fölkiáltott: „az Úr az” (Jn 21,7). Ez a Szeretet-tekintet AZ. DE EZ MAGA A TERMTŐ ÉS ÉLTETŐ SZERETET!


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 04 sze, 10:55

Khadaji írta ...


Shaw-nál beindult a "bántották Osho-t, meg kell védeni" automatika.
Pedig András megjegyzése "Osho egy állat"="Osho jó fej"="Osho megmondta a tutit" értelmű szerintem.

(Na, nálam most meg beindult a "bele kell dumálnom" automatika )
Affenébe


Igen, ez a kondicionált reakció is beindulhatott volna Shaw-nál, ha azonosulna ezekkel a tanítókkal. Vagy beindulhatna nála a "nekem van igazam" egojáték és én megvédem az igazamat, mert az fontos részét képezi az énképemnek.

Shaw azonban már átlátja ezeket az egojátékokat és amúgy sem szokott útjelzőtáblákkal azonosulni. Ezek a felébredtek és tanításaik csak mutatják az utat, menni nekünk kell rajta, nekünk kell azokat tudatállapotunktól függően megvalósítani az itt és mostban.

A "bele kell dumálnom" automatikában azonban van valami!

Nézzétek el ezt Shaw-nak, hisz még csak ébredezik és félálomban még sok hülyeséget beszélhet az ember.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 júl 04 sze, 09:33

Sziasztok!
Mostanság nem követtem a fórumot, csak pár dolgot szertnék, írni: Ébredezésben vagyok úgy tapasztalom! Szeretnék másoknak is segíteni, hajlamos vagyok nem csak jelenléttel, azt tapasztaltam, vannak akik felfogják, hisznek, akarják Tolle álltal megnyilvánult tanítást (stillness).
Felismertem pár egó védekező mechanizmust, sajnos ébredező jelenlétem nem elegendő, viszont nem szeretnék belevonódni az egójátékba, tudnék tenni mást is?
Tolle videóit, könyvét az említett ismerőseim szeretik, hallgatják, viszont nem tapasztalják a pl.szavak közötti csendet. Mindenkinek magának kell megtalálnia a módját, mára már a tudás (néha már több is) elérhető az ébredezésre készeknek, részemről fel fel tudom csak mutatni, hogy van egy más megközelítés (pl. Tolle) is.
Én hiányolnám ha pl Shaw elhallgatna itt a fórumon.
A fenti írásomat, lehet különbőző energiájú hozzászólásokkal akár illetni is nem védi copyright. Sokszor akartam már írni, de mindig megemelkedett a puzusom,de miértis?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 04 sze, 11:44

"Felismertem pár egó védekező mechanizmust, sajnos ébredező jelenlétem nem elegendő, viszont nem szeretnék belevonódni az egójátékba, tudnék tenni mást is?"

Ha felismertél egó védekező mechanizmusokat, akkor az már jó. Nem elegendő a jelenléted, mert mindig mással vagy elfoglalva gondolatban. Gondolj bele( ), hogy egy nap összesen hány percet vagy jelen és hány percet a gondolatokban. Egész életedben a gondolataid rabszolgája voltál. Nem fog megváltozni semmi pár nap alatt. Kitartónak kell lenni. A honlapon van egy Gyakorlatok menüpont. Azt kell tanulmányozni. Pl. Sétálás közbe is érdemes jelen lenni, mint a gondolatokban. A séta megy agyalás nélkül is automatikusan. A rutintevékenység kitűnő lehetőségek a jelenléted megerősítésére. Ha nem csinálod a jelenlét gyakorlatokat, akkor a elme gondolatfolyama a sírodig fog kísérni.
Az elme sosem fog leállni. Nincs más út.
Itt van már többször belinkelt rövid Osho videó, ami erről is szól:

- LINK -

Sok sikert!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 05 cs, 09:29


Nem tudom, hogy megvizsgáltátok-e már magatokban azt a kérdést, hogy mi motivál engem arra, hogy a Jelenlétben, az „itt és most”-ban legyek, hogy túllépjek a gondolatokon, az elmén.

Tolle tanításainak a követésére két ok késztethet valakit.

Az egyik ok az igazi mély szenvedés, amikor az illető már felismeri a szenvedés forrását, az ego-t (vagy egózást) és mindent felad (az ego-t is) csakhogy megszabaduljon a szenvedéstől (ez történt Tolléval)

A másik ok az intuitív tudás, amikor a személy spontán módon (tehát szenvedés nélkül) jut túl az elmén, felismerve annak a működési mechanizmusát. Ez a tudás azonban még önmagában kevés, mert létezik mellette egy mély belső vonzás, ami a Csend-be viszi az illetőt (sokan ezt ősemlékezésnek nevezik) (ez történt Maharsival)

Minden más ok, ami Tolle tanításainak a követésére ösztönöz, az egóból ered, így a Jelenlétben is csak ideig-óráig tart meg.

Az egyik ilyen egóból eredő ok a „szenvedgetés”. Ilyenkor a személy csak a szenvedés élményétől szeretne megszabadulni, annak forrásától nem. A jelenlétben való tartózkodás számára csak egy módszer, ami egy jövőbeli, szebb és jobb (tehát szenvedéstől mentes) állapothoz, vagy egy pozitívabb énképhez segítheti hozzá őt.

Egy másik ilyen egóból eredő ok a spirituális fejlődésre való törekvés. A személy keresi azt a módszert, azt az utat, amely leginkább elősegítheti az ő (tehát az ego) spirituális fejlődését, jobb emberré való válását. Az ego transzmutálását, átalakítását akarja elérni a Jelenlét által.

Természetesen sok más ilyen egóból eredő ok létezik még, de mindegyikre az a jellemző, hogy előbb utóbb kudarchoz vezetnek, az illető nem tud megmaradni a Jelenlétben, sőt sokszor fel sem fogja, hogy a jelenlét az teljesen mást jelent, mint pusztán a jelen pillanatra, az észleletekre és érzésekre való koncentráció (amit persze erőfeszítéssel nem lehet sokáig megtartani).

Azonban ezek a reakciók sem rosszak, mert végső soron a kudarcok és tapasztalatok által vagy a szenvedést, vagy az intuitív tudást növelik a személyben, tehát kialakítják nála a helyes motivációs bázist.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 05 cs, 01:25

Shaw írta ...


Nem tudom, hogy megvizsgáltátok-e már magatokban azt a kérdést, hogy mi motivál engem arra, hogy a Jelenlétben, az „itt és most”-ban legyek, hogy túllépjek a gondolatokon, az elmén.

Tolle tanításainak a követésére két ok késztethet valakit.

Az egyik ok az igazi mély szenvedés, amikor az illető már felismeri a szenvedés forrását, az ego-t (vagy egózást) és mindent felad (az ego-t is) csakhogy megszabaduljon a szenvedéstől (ez történt Tolléval)

A másik ok az intuitív tudás, amikor a személy spontán módon (tehát szenvedés nélkül) jut túl az elmén, felismerve annak a működési mechanizmusát. Ez a tudás azonban még önmagában kevés, mert létezik mellette egy mély belső vonzás, ami a Csend-be viszi az illetőt (sokan ezt ősemlékezésnek nevezik) (ez történt Maharsival)

Minden más ok, ami Tolle tanításainak a követésére ösztönöz, az egóból ered, így a Jelenlétben is csak ideig-óráig tart meg.

Az egyik ilyen egóból eredő ok a „szenvedgetés”. Ilyenkor a személy csak a szenvedés élményétől szeretne megszabadulni, annak forrásától nem. A jelenlétben való tartózkodás számára csak egy módszer, ami egy jövőbeli, szebb és jobb (tehát szenvedéstől mentes) állapothoz, vagy egy pozitívabb énképhez segítheti hozzá őt.

Egy másik ilyen egóból eredő ok a spirituális fejlődésre való törekvés. A személy keresi azt a módszert, azt az utat, amely leginkább elősegítheti az ő (tehát az ego) spirituális fejlődését, jobb emberré való válását. Az ego transzmutálását, átalakítását akarja elérni a Jelenlét által.

Természetesen sok más ilyen egóból eredő ok létezik még, de mindegyikre az a jellemző, hogy előbb utóbb kudarchoz vezetnek, az illető nem tud megmaradni a Jelenlétben, sőt sokszor fel sem fogja, hogy a jelenlét az teljesen mást jelent, mint pusztán a jelen pillanatra, az észleletekre és érzésekre való koncentráció (amit persze erőfeszítéssel nem lehet sokáig megtartani).

Azonban ezek a reakciók sem rosszak, mert végső soron a kudarcok és tapasztalatok által vagy a szenvedést, vagy az intuitív tudást növelik a személyben, tehát kialakítják nála a helyes motivációs bázist.


Megfigyeléseim szerint ezeknek kombinációja is lehetséges, és lehet, hogy ellentmondásosnak tűnik, de lehet egy embernél valódi és egós indok is... Tehát megvan pl. a belső vonzás, amit az egó kihasználhat "saját céljaira" és másképp próbálja megmagyarázni, vagy pusztán - és ez sokaknál így van - megjelenik a félelem a mindent feladástól.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 06 p, 11:01

András írta ...

"Felismertem pár egó védekező mechanizmust, sajnos ébredező jelenlétem nem elegendő, viszont nem szeretnék belevonódni az egójátékba, tudnék tenni mást is?"

Ha felismertél egó védekező mechanizmusokat, akkor az már jó. Nem elegendő a jelenléted, mert mindig mással vagy elfoglalva gondolatban. Gondolj bele( ), hogy egy nap összesen hány percet vagy jelen és hány percet a gondolatokban. Egész életedben a gondolataid rabszolgája voltál. Nem fog megváltozni semmi pár nap alatt. Kitartónak kell lenni. A honlapon van egy Gyakorlatok menüpont. Azt kell tanulmányozni. Pl. Sétálás közbe is érdemes jelen lenni, mint a gondolatokban. A séta megy agyalás nélkül is automatikusan. A rutintevékenység kitűnő lehetőségek a jelenléted megerősítésére. Ha nem csinálod a jelenlét gyakorlatokat, akkor a elme gondolatfolyama a sírodig fog kísérni.
Az elme sosem fog leállni. Nincs más út.



Egyszer egy kereső elment Rinzaihoz, a nagy zen mesterhez.
Meditálni akart, meg akart világosodni, de Rinzai azt mondta:

Várj csak egy kicsit, haladjunk szépen sorjában! Először is honnan jöttél?

Felégettem minden hidat, amelyen átjöttem! volt a válasz.

Erre Rinzai: Igazad van, hogy honnan jöttél, nem fontos! De mondd, mennyibe kerül most nálatok egy kiló rizs?

A kereső elnevette magát: Ne ugrass –mondta- mert mindjárt kupán váglak!

Rinzai mélyen meghajolt előtte és azt mondta: Elfogadlak!

„Aki a rizs árával van még elfoglalva, az nem kész arra, hogy szemtanú legyen.
Bármi, amit a múltból hordozol magaddal, akadállyá válik, nem engedi, hogy a jelenben légy” /Osho/

Ha ezer szállal kötődsz még a múlthoz vagy ezer elvárással a jövőhöz, akkor hiába is próbálnál megmaradni a jelenben, ezek a szálak egy idő után "kihúznak" belőle!!!!!!!!!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 júl 06 p, 05:32

Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat!
Nyilván nincs elég jelenlét bennem, hogy átszürődjön, hogy elfogadom, nem menekülök a mostból. Bár gondolataim, már nem zakatolak, állandó jelleggel, időnként erős képáramlat elszokott kapni, pl ha este későn fekszen 1 film nézés után reggel filmmel kelek a fejemben. A technikákat gyakorlom, hisz másként nem lenne meg a bizonyos lelkibékém. Továbbra is no copyright.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 júl 06 p, 05:51

Szép Napot!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
QuiGonJinn, 2012 júl 07 szo, 10:03

Szia LajosE!

Nem olvastam el a fent írtakat(többi választ a kérdésedre), mert most fáradt vagyok. Az én esetemben a hangos könyv egy elég különleges élményt nyújtott. Miközben hallgattam a Domján László által felolvasott Most hatalmát és Új Földet váltás történt bennem és miközben hallgattam a szavakat, tudtam figyelni a szavak közti csendre is. A hang is abból az állapotból kellett jöjjön, ha áttudta mindezt adni.

Minden jót kívánok!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 10 k, 08:48

LajosE írta ...

Sziasztok!
Köszönöm a válaszokat!
Nyilván nincs elég jelenlét bennem, hogy átszürődjön, hogy elfogadom, nem menekülök a mostból. Bár gondolataim, már nem zakatolak, állandó jelleggel, időnként erős képáramlat elszokott kapni, pl ha este későn fekszen 1 film nézés után reggel filmmel kelek a fejemben. A technikákat gyakorlom, hisz másként nem lenne meg a bizonyos lelkibékém. Továbbra is no copyright.


Kedves LajosE!

Ki is keresi azt a lelki békét? Ki gyakorolja ezeket a technikákat?

Próbálj túllépni ezen a nézőponton és csakis szemlélővé válni, aki elfogadja ami van, minden megítélés nélkül.

Akkor pulzuszámod is rendben lesz!

Üdv: Kriszti

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
LajosE, 2012 júl 10 k, 09:05

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 11 sze, 08:26

LajosE írta ...

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.


Tolle is az egóján keresztül nyilvánul meg máshogy nem is tud. Elmeminta maga a beszéd is az írás meg aztán pláne. Tanulni érdemes de leragadni nem.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 12 cs, 11:03

Dyra írta ...

LajosE írta ...

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.


Tolle is az egóján keresztül nyilvánul meg máshogy nem is tud. Elmeminta maga a beszéd is az írás meg aztán pláne. Tanulni érdemes de leragadni nem.


Ebben tévedsz, mert ami nincs, azon keresztül nem is lehet megnyilvánulni.
Tollének már nincs egója, csak a testét használja még, amin keresztül el tud érni bennünket.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 12 cs, 11:17

Sziasztok .
Új vagyok itt . Csak nemrégiben találkoztam Tolle tanításaival , nagyon jók . Egy érdekes aspektust szeretnék nektek mutatni az egóval , elmével kapcsolatban . Tolle elmondta a lényeget itt : - LINK -

Nem tudom ismeritek -e Carlos Castaneda műveit . Utolsó könyvében közread egy közte és tanítója között lezajló párbeszédet : - LINK -

Ezek után jobban érthető talán , hogy mire gondol a videójában Tolle a megszálló entitás alatt . Kíváncsi vagyok a véleményetekre .előre is köszönöm !

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 12 cs, 12:28

kriszti65 írta ...

Dyra írta ...

LajosE írta ...

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.


Tolle is az egóján keresztül nyilvánul meg máshogy nem is tud. Elmeminta maga a beszéd is az írás meg aztán pláne. Tanulni érdemes de leragadni nem.


Ebben tévedsz, mert ami nincs, azon keresztül nem is lehet megnyilvánulni.
Tollének már nincs egója, csak a testét használja még, amin keresztül el tud érni bennünket.



Elég sokmindent el lehet érni. Nem gondolsz a múltra se a jövőre, bele teszed magad minden pillanatba amennyire csak lehet, figyelmedet mindig a most köti le kivétel mikor tervezel. Leküzdheted az irreális vágyaidat persze mindent nem fogod tudni mert szükséged van bizonyos dolgokra a létezéshez.

De magadon kivűl nem tudsz mást adni kifelé ha már mindent levetkőztél sem (ez is ego). Ő csak egy nézőpontot képvisel ami az ő nézőpontja. Ki mondja? Tolle vagy más? Számít igazából? Dehogy számít.

Mit él ő át? Mit látok én? Egy kiegyensúlyzott mosolygós manust. És te honnan tudod, hogy nincs "betépve" érzed, hogy igaz amit mond? Nem tudhatod, ő sem tudhatja max "tudja" a saját nézőpontjából. Vagy igaz vagy nem. Ha ezt megérted látni, fogod, hogy amit ő mond az csak egy icike picike nézőpont semmi több. Ilyen a világ. El kell fogadni. Nincsennek beavatottabbak, nem is lehetnek.

Saját út mindenkinek. Ez az egy ami igaz. No copy ahogy előttem mondták

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 12 cs, 04:22

Dyra írta ...

kriszti65 írta ...

Dyra írta ...

LajosE írta ...

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.


Tolle is az egóján keresztül nyilvánul meg máshogy nem is tud. Elmeminta maga a beszéd is az írás meg aztán pláne. Tanulni érdemes de leragadni nem.


Ebben tévedsz, mert ami nincs, azon keresztül nem is lehet megnyilvánulni.
Tollének már nincs egója, csak a testét használja még, amin keresztül el tud érni bennünket.



Elég sokmindent el lehet érni. Nem gondolsz a múltra se a jövőre, bele teszed magad minden pillanatba amennyire csak lehet, figyelmedet mindig a most köti le kivétel mikor tervezel. Leküzdheted az irreális vágyaidat persze mindent nem fogod tudni mert szükséged van bizonyos dolgokra a létezéshez.

De magadon kivűl nem tudsz mást adni kifelé ha már mindent levetkőztél sem (ez is ego). Ő csak egy nézőpontot képvisel ami az ő nézőpontja. Ki mondja? Tolle vagy más? Számít igazából? Dehogy számít.

Mit él ő át? Mit látok én? Egy kiegyensúlyzott mosolygós manust. És te honnan tudod, hogy nincs "betépve" érzed, hogy igaz amit mond? Nem tudhatod, ő sem tudhatja max "tudja" a saját nézőpontjából. Vagy igaz vagy nem. Ha ezt megérted látni, fogod, hogy amit ő mond az csak egy icike picike nézőpont semmi több. Ilyen a világ. El kell fogadni. Nincsennek beavatottabbak, nem is lehetnek.

Saját út mindenkinek. Ez az egy ami igaz. No copy ahogy előttem mondták


Továbbra is az az érzésem, hogy az elméddel akarod felfogni a dolgokat, amiket Tolle mond.
Nézőpontok a "kondicionált elmében" vannak. De mi az a kondicionált és mi az az elme, és létezhet valami az elmén túl is? Amíg elménkkel (azzal a vélemény- és nézőponthalmazzal) azonosulunk, addig csak véleményeket, nézőpontokat látunk, amiket persze az egyén az élete során eddig tanult dolgokból gyúrt össze.
Vajon hogy látja egy megvilágosodott a világot, aki nem a kondicionálásán keresztül érzékel? De mindez nem is lényeg tán..
Ami a lényeg, hogy mindennek magunk kell utánajárnunk. Hinni, elhihetjük, amit mondanak a mesterek, de az csak egy újabb kép lesz, a megvilágosodásról.

Shaw remélem olvassa, és ha valamit "bele akarok magyarázni", kérem, javítsa ki!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 12 cs, 05:29

valaki írta ...

Dyra írta ...

kriszti65 írta ...

Dyra írta ...

LajosE írta ...

Köszönöm!
Nyilván, hogy egón keresztül tudok kommunikálni, a kondicionált elmeminták működnek nálam még.
Mindemellett már teljesen nem gyűrnek le, pl csak akkor írok ide, ha nem érzem a feszültséget, pl. hogy mi lesz ha ezt megírom.


Tolle is az egóján keresztül nyilvánul meg máshogy nem is tud. Elmeminta maga a beszéd is az írás meg aztán pláne. Tanulni érdemes de leragadni nem.


Ebben tévedsz, mert ami nincs, azon keresztül nem is lehet megnyilvánulni.
Tollének már nincs egója, csak a testét használja még, amin keresztül el tud érni bennünket.



Elég sokmindent el lehet érni. Nem gondolsz a múltra se a jövőre, bele teszed magad minden pillanatba amennyire csak lehet, figyelmedet mindig a most köti le kivétel mikor tervezel. Leküzdheted az irreális vágyaidat persze mindent nem fogod tudni mert szükséged van bizonyos dolgokra a létezéshez.

De magadon kivűl nem tudsz mást adni kifelé ha már mindent levetkőztél sem (ez is ego). Ő csak egy nézőpontot képvisel ami az ő nézőpontja. Ki mondja? Tolle vagy más? Számít igazából? Dehogy számít.

Mit él ő át? Mit látok én? Egy kiegyensúlyzott mosolygós manust. És te honnan tudod, hogy nincs "betépve" érzed, hogy igaz amit mond? Nem tudhatod, ő sem tudhatja max "tudja" a saját nézőpontjából. Vagy igaz vagy nem. Ha ezt megérted látni, fogod, hogy amit ő mond az csak egy icike picike nézőpont semmi több. Ilyen a világ. El kell fogadni. Nincsennek beavatottabbak, nem is lehetnek.

Saját út mindenkinek. Ez az egy ami igaz. No copy ahogy előttem mondták


Továbbra is az az érzésem, hogy az elméddel akarod felfogni a dolgokat, amiket Tolle mond.
Nézőpontok a "kondicionált elmében" vannak. De mi az a kondicionált és mi az az elme, és létezhet valami az elmén túl is? Amíg elménkkel (azzal a vélemény- és nézőponthalmazzal) azonosulunk, addig csak véleményeket, nézőpontokat látunk, amiket persze az egyén az élete során eddig tanult dolgokból gyúrt össze.
Vajon hogy látja egy megvilágosodott a világot, aki nem a kondicionálásán keresztül érzékel? De mindez nem is lényeg tán..
Ami a lényeg, hogy mindennek magunk kell utánajárnunk. Hinni, elhihetjük, amit mondanak a mesterek, de az csak egy újabb kép lesz, a megvilágosodásról.

Shaw remélem olvassa, és ha valamit "bele akarok magyarázni", kérem, javítsa ki!


Nem

Felhívtam rá a figyelmét, hogy ez is csak egy ember nézőpontja a világról. Ennyi. Vagy igaz vagy nem. Tanuljon fizikát nézze meg, hogy hol tart kémia vagy épp a biológia foglalkozzon pszichológiával és még megannyi mindennel amihez van kedve. Vesse össze a tanultakat és alakítsa ki a saját világképét. Mindenből vegye ki azt ami neki kell.

Nekem ez az egós rész mindig is egy baromságnak tűnt, aztán mint ad isten megtudom, hogy a gyerekek világképe egocentrikus akárcsak az állatoké. Kondicionálatlan és tökéletesen EGOS. Semmi nem létezik csak az ő igénye akármi is legyen a másikkal.

Mi emberek rendelkezünk olyan képességekkel (többek közt empátia) ,hogy képesek vagyunk nem egósan létezni (pl Teréz anya). De ez ki kell, hogy alakuljon és ehhez az kell, hogy társadalomban bizonyos szabályok közt nőjön fel az ember. Kondicionáljuk magunkat már a kezdetektől.

Mi van akkor ha ez így van? Semmi.

Tolle tanítása attól még jó, hogy vannak benne baromságok. Vegye ki mindenki ami kell belőle a többit meg kukázza, semmi nincs akkor ha így tesz, és akkor sem lesz semmi ha nem lesz igaza. Ennek a dolognak senkire semmilyen következménye nincs. Miért is lenne?

Szóval beszélgessünk Semmi sincsen úgy ahogy mondja bárki is Nem is lehet





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
bolygo, 2012 júl 12 cs, 09:02

Sziasztok!
Új vagyok még itt, bár régóta regisztráltam, de ez most az első hsz-em. Na mindegy, nincs jelentősége.

Dyra: Én Anthony De Mello műveit is ajánlanám neked és persze mindenkinek! (Tolle és egyebek mellett), hogy lásd, mi az EGO, és mi nem. Ja, és a gyerekeknek nincs születésüktől fogva EGO-juk, szép lassan alakul csak ki, és ennek egyik mérföldköve pl. a 1,5-2 éves korban kezdődő dackorszak, ill. ezt megelőzi a szeparációs szorongás... De ezeket tőlem sokkal jobban tudják hozzáértő szakemberek.
Ja, és empátia: ez is egy tanult (és kondicionált) dolog.
Egyébként annyiban látszik, hogy más ember beszél a megvilágosodásról és az ezzel kapcsolatos dolgokról, hogy pl. Tolle más "nyelvezettel", Maharsi megint másként, Tony De Mello megint másként beszél ugyanarról a dologról. De ez nem az ego-juk miatt van, hanem azért, mert más a kondicionálásuk, de ez már nem az ego, ez csak elmehasználat. Arra használják az elmét, amire való, és nem zavar be náluk már az ego. Itt lehet rajta vitázni, meg "hitvitákat" folytatni, ki hogyan értelmez ezt meg azt, de nem ez a lényeg. Valahogy ezt csak úgy lehet megérteni, hogyha minden nézőpontunkat, minden tanult dolgot mellőzünk a fejünkből, és valahonnan egész belülről érzünk rá. Ezt nem lehet magyarázni, nem lehet ésszel megérteni, és erre utal valaki is.

Bocsi, hogy hosszú lettem, lehet, hogy érthetetlen is. Igyekeztem nem ego-ból írni, de ki tudja...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 12 cs, 09:25

Sziasztok .
akkor megint ajánlanám Tolle tanításának : - LINK -

És Castaneda tanításának : - LINK -

..összevetését .
És akkor lehet hogy értelmét veszti ez az egós vita :kávé:

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 12 cs, 09:31

Jól mondád , Bolygó .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 12 cs, 09:33

bolygo írta ...

Sziasztok!
Új vagyok még itt, bár régóta regisztráltam, de ez most az első hsz-em. Na mindegy, nincs jelentősége.

Dyra: Én Anthony De Mello műveit is ajánlanám neked és persze mindenkinek! (Tolle és egyebek mellett), hogy lásd, mi az EGO, és mi nem. Ja, és a gyerekeknek nincs születésüktől fogva EGO-juk, szép lassan alakul csak ki, és ennek egyik mérföldköve pl. a 1,5-2 éves korban kezdődő dackorszak, ill. ezt megelőzi a szeparációs szorongás... De ezeket tőlem sokkal jobban tudják hozzáértő szakemberek.
Ja, és empátia: ez is egy tanult (és kondicionált) dolog.
Egyébként annyiban látszik, hogy más ember beszél a megvilágosodásról és az ezzel kapcsolatos dolgokról, hogy pl. Tolle más "nyelvezettel", Maharsi megint másként, Tony De Mello megint másként beszél ugyanarról a dologról. De ez nem az ego-juk miatt van, hanem azért, mert más a kondicionálásuk, de ez már nem az ego, ez csak elmehasználat. Arra használják az elmét, amire való, és nem zavar be náluk már az ego. Itt lehet rajta vitázni, meg "hitvitákat" folytatni, ki hogyan értelmez ezt meg azt, de nem ez a lényeg. Valahogy ezt csak úgy lehet megérteni, hogyha minden nézőpontunkat, minden tanult dolgot mellőzünk a fejünkből, és valahonnan egész belülről érzünk rá. Ezt nem lehet magyarázni, nem lehet ésszel megérteni, és erre utal valaki is.

Bocsi, hogy hosszú lettem, lehet, hogy érthetetlen is. Igyekeztem nem ego-ból írni, de ki tudja...

Szia!
Egyáltalán nem volt érthetetlen, amit írtál.
Jobban, érthetőbben meg tudtad fogalmazni, mint én.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 12 cs, 09:44

bolygo írta ...

Sziasztok!
Új vagyok még itt, bár régóta regisztráltam, de ez most az első hsz-em. Na mindegy, nincs jelentősége.

Dyra: Én Anthony De Mello műveit is ajánlanám neked és persze mindenkinek! (Tolle és egyebek mellett), hogy lásd, mi az EGO, és mi nem. Ja, és a gyerekeknek nincs születésüktől fogva EGO-juk, szép lassan alakul csak ki, és ennek egyik mérföldköve pl. a 1,5-2 éves korban kezdődő dackorszak, ill. ezt megelőzi a szeparációs szorongás... De ezeket tőlem sokkal jobban tudják hozzáértő szakemberek.
Ja, és empátia: ez is egy tanult (és kondicionált) dolog.
Egyébként annyiban látszik, hogy más ember beszél a megvilágosodásról és az ezzel kapcsolatos dolgokról, hogy pl. Tolle más "nyelvezettel", Maharsi megint másként, Tony De Mello megint másként beszél ugyanarról a dologról. De ez nem az ego-juk miatt van, hanem azért, mert más a kondicionálásuk, de ez már nem az ego, ez csak elmehasználat. Arra használják az elmét, amire való, és nem zavar be náluk már az ego. Itt lehet rajta vitázni, meg "hitvitákat" folytatni, ki hogyan értelmez ezt meg azt, de nem ez a lényeg. Valahogy ezt csak úgy lehet megérteni, hogyha minden nézőpontunkat, minden tanult dolgot mellőzünk a fejünkből, és valahonnan egész belülről érzünk rá. Ezt nem lehet magyarázni, nem lehet ésszel megérteni, és erre utal valaki is.

Bocsi, hogy hosszú lettem, lehet, hogy érthetetlen is. Igyekeztem nem ego-ból írni, de ki tudja...



De miért? Vagy honnan tudja? Vagy ő miért tudja? És én miért nem? (költői kérdések)

A gyerekek teljes mértékben egocentrikusak, minél kisebbek annál jobban. Annyira, hogy az új szülött csecsemőt ha elmozdítják nem azt érzékeli, hogy ő elmozdult hanem, hogy a világ elmozdult körülötte (újabb kutatások szerint) egy eleve befelé fordult világból nyílunk egyre jobban ki. Az empátia pedig nem lehet tanult dolog fel fel lehet fedezni az állatvilágban. Kedvenc állati videóm mikor a jóllakott kardszárnyú delfin a halálosan kimerült fokát kisegíti a partra a fóka legnagyobb döbbenetére. Vagy látni olyat mikor az elefántok könnyeznek ha egy társuk haldoklik. Egy nagyon erős képessége az embernek aminek látni a nyomait a természetben de semelyik másik lényben nem olyan erős mint bennünk. Ez nem egy kondicionált képesség. Ez egy "érzelem" (talán).

Az emberi személyiségnek vannak hülyeségei irreális vágyai amiket lehet az EGO-nak tulajdonítani. De, hogy egy józan gondolkodású ember ezt észre vegye ahhoz tulajdonképpen csak józan elme kell.

"Amikor az athéni piacon az áruk roppant tömegét szemlélte Szókratész, gyakran ezt mondta magában: "Mennyi mindenre nincs szükségem""

És akkor hol lesz az ego? Le élsz egy életet ahol eszedbe se jut, hogy boldogtalan vagy, mert nem gondolod, hogy az megvan írva, hogy neked boldognak kell lenni. És elveszel mindent a rosszat éppúgy mint a jót. Megvilágosodottnak kell ehhez lenni? Dehogy kell.

Ha pedig ez eszedbe se jut mire kell egyáltalán a megvilágosodás? Jó mi. Még ezt is mi kreáltuk maguknak

Persze ha Buddha megfogalmazását nézem akkor a megvilágosodás = a szenvedés végével. Vagyis emberek milliói szaladgálnak köztünk úgy, hogy megvilágosodottak és még csak nem is tudnak róla a szó jó értelmében. Tehát nem azért mert gonosz a lelke és egyáltalán nem szenved hanem azért mert jó

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 12 cs, 10:03

bolygo írta ...

Sziasztok!
Új vagyok még itt, bár régóta regisztráltam, de ez most az első hsz-em. Na mindegy, nincs jelentősége.

Dyra: Én Anthony De Mello műveit is ajánlanám neked és persze mindenkinek! (Tolle és egyebek mellett), hogy lásd, mi az EGO, és mi nem. Ja, és a gyerekeknek nincs születésüktől fogva EGO-juk, szép lassan alakul csak ki, és ennek egyik mérföldköve pl. a 1,5-2 éves korban kezdődő dackorszak, ill. ezt megelőzi a szeparációs szorongás... De ezeket tőlem sokkal jobban tudják hozzáértő szakemberek.
Ja, és empátia: ez is egy tanult (és kondicionált) dolog.
Egyébként annyiban látszik, hogy más ember beszél a megvilágosodásról és az ezzel kapcsolatos dolgokról, hogy pl. Tolle más "nyelvezettel", Maharsi megint másként, Tony De Mello megint másként beszél ugyanarról a dologról. De ez nem az ego-juk miatt van, hanem azért, mert más a kondicionálásuk, de ez már nem az ego, ez csak elmehasználat. Arra használják az elmét, amire való, és nem zavar be náluk már az ego. Itt lehet rajta vitázni, meg "hitvitákat" folytatni, ki hogyan értelmez ezt meg azt, de nem ez a lényeg. Valahogy ezt csak úgy lehet megérteni, hogyha minden nézőpontunkat, minden tanult dolgot mellőzünk a fejünkből, és valahonnan egész belülről érzünk rá. Ezt nem lehet magyarázni, nem lehet ésszel megérteni, és erre utal valaki is.

Bocsi, hogy hosszú lettem, lehet, hogy érthetetlen is. Igyekeztem nem ego-ból írni, de ki tudja...


jól látod. Ajánlott könyv: Anthony De Mello: Ébredj Tudatára

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 12 cs, 10:05

Dyra .

Ez az egész csak azért tűnik baromságnak neked , mert még jól érzed magad az egóbőrödben . Jól van ez így , ne is mondj le róla , amíg magától el nem kopik . Előbb úgysem vetheted le . Mert az egó-elme úgyis mindig a legjobb magyarázatokkal fog előállni , és mivel még jó barátok vagytok ezért kénytelen vagy hinni neki .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 13 p, 09:15

"Ez az egész téves azonosulás az emberi kondíció természetes velejárója. Úgy tűnik, hogy az emberi kondíció megtapasztalása pedig elengedhetetlenül hozzátartozik a tudat evolúciós fejlődéséhez. Az egész nagyon hasonlít az emberi lény egyedfejlődésére (…) Spirituális szemszögből nézve az emberi állapot a tudat evolúciójának azon természetes lépcsőfoka, amelyben az a formán keresztül próbál tudatossá válni. Ilyenkor többnyire a formával, nem pedig annak forrásával azonosítja magát. Ez téves azonosulás, ami megteremti a szenvedést okozó elkülönültség illúzióját. Innen ered tehát az az elkülönültség érzés, amelyet a legtöbb ember még akkor is mélyen a szívében hordoz, ha más emberek egész hada és szeretete veszi körül. Miután elhiszi, hogy más, hogy különböző, mint a többiek, ez a belső magány egyszerűen elkerülhetetlen.
Szerencsére ez az állapot csupán egy rövid kitérő a tudat evolúciójában. Igen, az emberi kondíció, bármilyen régóta tart is, csak egy átmeneti szakasz a fejlődésben. Amikor az ember felébred ebből az állapotból – vagyis meghaladja azt azáltal, hogy képes túllépni az elkülönültségen -, az olyan, mint amikor a gyermek felnőtté válik. Azt az emberi lényt, aki eljut idáig, megszabadult, megvilágosodott embernek nevezzük.
Megszabadult? De mitől? Valójában a tudata szabadult meg a téves azonosulás és az elkülönültség okozta szenvedéstől." Adyashanti (Az üresség tánca 80. old.)
- LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 13 p, 11:33

"Megszabadult? De mitől? "

Hát az idegen beültetéstől !
Az egó egy élősködő entitás , ezért akarja megakadályozni a felébredést ! Senkinek nem tűnik ez fel ? Ezért mondjuk öntudatlanul is , hogy AZ egó , és nem azt hogy mi . Mert (majdnem )minden ember tudja valahol , hogy igazából nem azonos vele . Az elme egó abból táplálkozik , hogy elérte azt hogy vele azonosuljunk , ez a legfőbb ütőkártyája . A belső csend , a béke a halála . Ezért terel el ettől minket a belső párbeszéddel .
Az egó a legnagyobb tabu , még a legkíválóbb tanítások sem beszélnek róla nyíltan . Nem véletlen tehát , hogy amikor egy olyan ember , aki még teljes azonosulásban van az egóval rögtön felkapja a vizet amikor megpendítik neki az egó témát .
Én ezt már sokszor teszteltem , és más is tesztelheti . Beszélhetünk evolúcióról , de ez csak egy biztonságos megközelítés . Itt kőkemény harc folyik , és ez egyre éleződik , mert egyre többen ébredeznek . És ez az elme entitások halálát jelenti . És ezért küzdeni fognak amennyire lehet .
A vallásokat sem véletlenül torzították el , és kiforgatják a tanítások értelmét . Mindezt az elme-egó teszi , nem más .
Az ébredés azért fájdalmas , mert egész civilizációnkat az elme építette fel , a saját kénye kedve szerint . elkápráztat minket a technológiai fejlődéssel , hogy ne vegyük észre a mögötte húzódó szándékot .
Az egó a tudományos felfogás népszerűsítésével , el szeretné hitetni a tőlünk független objektív valóság magasabbrendűségét , ezáltal még jobban elválasztani minket attól a tudástól , hogy mi teremtjük meg a tudatunkkal a valóságot , és nincs értelme olyan "objektív " valósággal foglalkozni , amivel a tudatunk nem lép kapcsolatba . mindig az a trükk , hogy máshol keresgéljünk .
Az egóról , elméről mindig ugyanúgy nyilatkoznak azok akik már ráébredtek a mibenlétére . Buddha , Maharishi , Osho , Tolle , vagy Adyshanti . Aki LÁT , az ugyanazt látja , és ez nem csak egy személyes nézőpont . De ehhez LÁTNI kell .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 13 p, 02:38

NAGUAL írta ...

"Megszabadult? De mitől? "

Hát az idegen beültetéstől !
Az egó egy élősködő entitás , ezért akarja megakadályozni a felébredést ! Senkinek nem tűnik ez fel ? Ezért mondjuk öntudatlanul is , hogy AZ egó , és nem azt hogy mi . Mert (majdnem )minden ember tudja valahol , hogy igazából nem azonos vele . Az elme egó abból táplálkozik , hogy elérte azt hogy vele azonosuljunk , ez a legfőbb ütőkártyája . A belső csend , a béke a halála . Ezért terel el ettől minket a belső párbeszéddel .
Az egó a legnagyobb tabu , még a legkíválóbb tanítások sem beszélnek róla nyíltan . Nem véletlen tehát , hogy amikor egy olyan ember , aki még teljes azonosulásban van az egóval rögtön felkapja a vizet amikor megpendítik neki az egó témát .
Én ezt már sokszor teszteltem , és más is tesztelheti . Beszélhetünk evolúcióról , de ez csak egy biztonságos megközelítés . Itt kőkemény harc folyik , és ez egyre éleződik , mert egyre többen ébredeznek . És ez az elme entitások halálát jelenti . És ezért küzdeni fognak amennyire lehet .
A vallásokat sem véletlenül torzították el , és kiforgatják a tanítások értelmét . Mindezt az elme-egó teszi , nem más .
Az ébredés azért fájdalmas , mert egész civilizációnkat az elme építette fel , a saját kénye kedve szerint . elkápráztat minket a technológiai fejlődéssel , hogy ne vegyük észre a mögötte húzódó szándékot .
Az egó a tudományos felfogás népszerűsítésével , el szeretné hitetni a tőlünk független objektív valóság magasabbrendűségét , ezáltal még jobban elválasztani minket attól a tudástól , hogy mi teremtjük meg a tudatunkkal a valóságot , és nincs értelme olyan "objektív " valósággal foglalkozni , amivel a tudatunk nem lép kapcsolatba . mindig az a trükk , hogy máshol keresgéljünk .
Az egóról , elméről mindig ugyanúgy nyilatkoznak azok akik már ráébredtek a mibenlétére . Buddha , Maharishi , Osho , Tolle , vagy Adyshanti . Aki LÁT , az ugyanazt látja , és ez nem csak egy személyes nézőpont . De ehhez LÁTNI kell .

Igen, ez így van, viszont azt látni kell, hogy az egó nem más mint az önvaló képzelgése.
Azé az önvalóé, aki azonosult a (testi-pszichológiai) formával. Tehát az egót ne úgy képzeljük el, mint egy gonosz valakit, aki bennünk él. Mert mi vagyunk az egó, ha magunkat valakinek hisszük, mert elfelejtettük valódi természetünket. Mindenféle kép él a fejünkben, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk (milyen tulajdonságokkal rendelkezünk). Tehát egós szemszögből létezik jó, rossz tulajdonság, vagyis jó, rossz ember.
És ez az azonosulás mindenkinél különböző mértékű.
Ez amit leírtál, az igaz, hogy ezt a képet, ezt az elkülönült identitást az egós elme (!) igyekszik védeni, mivel ez egy túlélési ösztöne. ezért van az, hogy ha valaki azt mondja a mi álláspontunkra, hogy ez nem igaz, hajlamosak vagyunk támadólag reagálni. Mert azonosultunk vele, "beleéltük magunkat" (ez ugye milyen találó kifejezés? ) Ennek szélsőséges megnyilvánulásai is lehetnek, amikor egy-egy eszméért képes az ember gyilkolni.

De ha megvizsgáljuk az egót magunkban (Tolle is pont ezért beszél róla olyan sokat), rájövünk, hogy ezek csupán mintákból, elmemintákból állnak, és így e módon rájövünk, mennyire abszurd ez a világ és milyen nagy tévedésben éltünk eddig.. Ezt persze nem szereti az elme, és trükközik, de minél inkább kiismerjük, és éberek vagyunk, annál kevésbé "vesz rá" minket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 13 p, 03:00

"Tehát az egót ne úgy képzeljük el, mint egy gonosz valakit, aki bennünk él."

Nem tartom gonosznak , csak egy élősködőnek ezt a szervetlen lényt aminek csak az energiánkra van szüksége . És amit tudok róla az az , hogy nem elkülönült identitás , hanem egy idegen entitás , ami valamikor régen még nem tartozott az emberhez .

Csak azért hangsúlyozom ezt , mert sokszor hallottam már hasonlóakat , mint pl : az önvaló játéka . Te azt mondod az önvaló képzelgése . De ha így határozzuk meg , akkor abba a hibába eshetünk , hogy valami ártatlan játszadozásnak tekintjük az önvaló részéről . De amikor háborúkat robbant ki , milliókat nyomorít meg ez a játék , akkor már nem vehetjük játéknak .
Azok akik elszenvedik semmiképp sem nézhetik ezt így . És mindannyian elszenvedjük .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 13 p, 05:18

Ahogy én látom az egész élet az EGO levetkőzéséről szól. És inkább ez okozza a szenvedést. Kinek jobban megy kinek kevésbé, de nem sok olyan emberi lényt látni akinek élete célja saját maga lenne (és ugye a legtöbb ember segíteni akar másnak). Persze sokan azonosulnak különböző eszmékkel érzelmekkel amik tévútra teszik őket és ne adj isten olyat tesznek ami nem helyes.

Egyéniség leszel és maradsz mindig. Mert a TE ÉN SAJÁT világnézetem egyedi és nem egyetemes. Mint ahogy egyetemes világ sem létezik, nem is létezhet ha már van valami akkor az különböző (Heisenberg-féle határozatlansági reláció).

Ha meg akarsz szabadulni az egótól egyetlen dolgot kell tenned őszintén akarni és tudni kell segíteni másnak önzetlenül saját magad háttérbe szorítva.

Látható, hogy én ugyanarról beszélek mint ti, csak ti az emberi alaptermészetet értitek félre. És azt gondoljátok, hogy amik ránk ragadnak fejlődésünk során jelentik az egót pedig, pont ez a nem igaz. Az ego velünk születik és nem tudunk tőle szabadulni. Pedig mindenki (szinte) szabadulni akar tőle.

És mivel rossz a kiindulási pont a vége egy befelé forduló ember lesz aki többet meditál mintsem élné az életet.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 13 p, 05:25

NAGUAL írta ...

"Tehát az egót ne úgy képzeljük el, mint egy gonosz valakit, aki bennünk él."

Nem tartom gonosznak , csak egy élősködőnek ezt a szervetlen lényt aminek csak az energiánkra van szüksége . És amit tudok róla az az , hogy nem elkülönült identitás , hanem egy idegen entitás , ami valamikor régen még nem tartozott az emberhez .

Csak azért hangsúlyozom ezt , mert sokszor hallottam már hasonlóakat , mint pl : az önvaló játéka . Te azt mondod az önvaló képzelgése . De ha így határozzuk meg , akkor abba a hibába eshetünk , hogy valami ártatlan játszadozásnak tekintjük az önvaló részéről . De amikor háborúkat robbant ki , milliókat nyomorít meg ez a játék , akkor már nem vehetjük játéknak .
Azok akik elszenvedik semmiképp sem nézhetik ezt így . És mindannyian elszenvedjük .

"Amikor a tudat megfeledkezik önmagáról, a legkülönfélébb hibákat képes elkövetni. Az első csapda, amelybe szinte mindig belesétál, az az általa teremtett állapottal – ez esetben az emberi állapottal – való azonosulás. Olyan ez, mintha egy hullám elfelejtené, hogy valójában az óceánhoz tartozik, vagyis megfeledkezne saját forrásáról. Ahelyett, hogy az egész óceán lenne, abban az undok és visszataszító tévhitben él, hogy ő csupán egy hullám a nagy víznek a felszínén. Ennek megfelelően pedig csak nagyon felületes tapasztalatban van része saját létét illetően. Persze így is tudatában van önmagának, ez a tudat azonban hihetetlenül felszínes és behatárolt. És mivel az egésznek, az óceánnak csak egy nagyon kis részével, egy kicsike hullámmal azonosítja önmagát, ez az azonosulás – téves voltánál fogva – mindenféle zavart okoz benne. Minden, ami nem igaz, természeténél fogva szenvedéshez vezet, a szenvedés és a konfliktusok egyetlen oka pedig a tudatlanság. A téves azonosulás – főleg az elején – egy rendkívül jóhiszemű hiba. Hihetetlenül ártatlanul kezdődik, de a későbbiekben, főleg a következményeit nézve, már korántsem annyira ártatlan.
Ez az egész téves azonosulás az emberi kondíció természetes velejárója. Úgy tűnik, hogy az emberi kondíció megtapasztalása pedig elengedhetetlenül hozzátartozik a tudat evolúciós fejlődéséhez."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 13 p, 05:44

Tudjátok mi a baj? Hogy addig, amíg nincs közvetlen TAPASZTALAT a valóságról, addig ezek csupán üres szavak és fogalmak maradnak a kereső számára..
"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 13 p, 08:31

valaki írta ...

Tudjátok mi a baj? Hogy addig, amíg nincs közvetlen TAPASZTALAT a valóságról, addig ezek csupán üres szavak és fogalmak maradnak a kereső számára..
"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..



Igen . Ellenben a nem valóságról bőséges tapasztalat áll rendelkezésünkre


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 13 p, 08:35

NAGUAL írta ...

valaki írta ...

Tudjátok mi a baj? Hogy addig, amíg nincs közvetlen TAPASZTALAT a valóságról, addig ezek csupán üres szavak és fogalmak maradnak a kereső számára..
"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..



Igen . Ellenben a nem valóságról bőséges tapasztalat áll rendelkezésünkre




Olyan misztikusak vagytok Valóság? Tudjátok definiálni? Szerintem ember nincs a földön aki képes lenne rá.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 13 p, 10:01

Dyra .

Buddha azt mondta , hogy buddha természetünk van , más tanítások azt hogy eredetileg mágikus lények voltunk olyan képességekkel amik mára már csak misztikus meséknek hatnak .
És születnek olyan emberek , akik érzik hogy valaha valahol ők többek voltak , mint most . Az ember alaptermészete nem ez volt , mint ami most .

Nem az egyéniséggel van gond , hanem azzal hogy az elme annyira elvonta az embereket az igazi valójuktól hogy már a saját létünket veszélyezteti . Az egó nem merül ki annyiban , hogy önzőek vagyunk . Valóban nem a ránk rakódott dolgokat jelenti csupán , annál több .
Ismerek egy indián hagyományt , ahol nem befeléfordulással szállnak szembe vele hanem aktívan erősítik inkább azt az oldalukat ami nem az egó . De a belső csend elérése náluk is az egyik alapgyakorlat . A jelenlét gyakorlása is sokféleképpen megvalósulhat . Például koncentrációt igénylő sportoknál . Ismerek olyanokat akik különböző okból abbahagyták például a hegymászást és szinte rögtön meg is zakkantak , mert megszűnt az életükben az a dolog ami a jelenben tartotta őket . És ez azért következett be mert nem tudatosan gyakorolták a jelenlétben levést , azt sem tudták miért fontos ez , és emiatt engedték hogy eltűnjön a mindennapjaikból . Emiatt fontos annyira manapság a tudatosságot hangsúlyozni , mert lehet hogy jelen pillanatban még rendben van az életünk , de ha nem őrködünk a tudatosságunk felett , akkor könnyen a szakadékban találhatjuk magunkat .

A kiindulási pont akkor rossz amikor nem vagyunk tisztában az elme szándékával . Meditálni tényleg csak akkor érdemes ha az természetszerűleg jelenik meg az életünkben . Erőltetni csak az egó szokta . Jártam már így én is . De amikor megjön az a felismerés hogy az igazsághoz csak a belső csenden keresztül tudunk eljutni , akkor már nem lesz kétséges hogy mikor üljünk le meditálni .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 13 p, 10:07

Dyra írta ...

NAGUAL írta ...

valaki írta ...

Tudjátok mi a baj? Hogy addig, amíg nincs közvetlen TAPASZTALAT a valóságról, addig ezek csupán üres szavak és fogalmak maradnak a kereső számára..
"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..



Igen . Ellenben a nem valóságról bőséges tapasztalat áll rendelkezésünkre




Olyan misztikusak vagytok Valóság? Tudjátok definiálni? Szerintem ember nincs a földön aki képes lenne rá.



Persze hogy nem tudjuk definiálni Csak érezni lehet , hogy nem ez


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 13 p, 10:20

valaki írta ...

"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..


Nem egyszerű mutatvány. Ha valaki ír egy hozzászólást, akkor sokan többféleképpen értelmezhetik.
Attól függ milyen az illető tudatosságszintje.
Valaki elküldi a másikat melegebb éghajlatra(ők még nagyon az egóban élnek). Valaki csak egy kis kicsit küldi el. És vannak olyanok, akiket nem érint negatívan.
Még akkor sem, ha azt írom a hozzászólásba, hogy ezen a fórumon: Mindenki buta(bocsi). Mert
nem veszi magára. Az Önazonosságát nem saját és mások gondolatiból meríti. Nem azonosul velük. Mert tudja, hogy Ő nem saját és mások gondolatai.
Nyugodtan írhatsz hozzászólásokat, ha azok tudatosságból születnek, mert azok segítenek a többieknek is.
Csak ne azért írd, hogy Neked legyen igazad. Vagy ne azért, hogy Te tudatosabbnak tűnj másoknál. Vagy megmutasd, hogy jobban megéled Eckhart tanításait, mert ezek egójátékok.
Nyugodtan csendbe is maradhatsz. Ha a csended a tudatosságból származik és nem az egóból. Magyarul ne azért legyél csendben, mert valaki egy kicsit megsértett a hozzászólásaival.
Ha bármikor bárki hozzászólását negatívan éled meg, akkor nem vagy jelen.
Írhatsz is meg lehetsz csendben is. Mindegy. Csak légy tudatos.
Én sem sokat szoktam írogatni fórumba, mert nem tudok mit. Eckhart Tollenak annyi könyve és dvd-je van, hogy minden felmerülő kérdésre megadja a választ.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
bolygo, 2012 júl 14 szo, 02:14

András írta ...

valaki írta ...

"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..


Nem egyszerű mutatvány. Ha valaki ír egy hozzászólást, akkor sokan többféleképpen értelmezhetik.
Attól függ milyen az illető tudatosságszintje.
Valaki elküldi a másikat melegebb éghajlatra(ők még nagyon az egóban élnek). Valaki csak egy kis kicsit küldi el. És vannak olyanok, akiket nem érint negatívan.
Még akkor sem, ha azt írom a hozzászólásba, hogy ezen a fórumon: Mindenki buta(bocsi). Mert
nem veszi magára. Az Önazonosságát nem saját és mások gondolatiból meríti. Nem azonosul velük. Mert tudja, hogy Ő nem saját és mások gondolatai.
Nyugodtan írhatsz hozzászólásokat, ha azok tudatosságból születnek, mert azok segítenek a többieknek is.
Csak ne azért írd, hogy Neked legyen igazad. Vagy ne azért, hogy Te tudatosabbnak tűnj másoknál. Vagy megmutasd, hogy jobban megéled Eckhart tanításait, mert ezek egójátékok.
Nyugodtan csendbe is maradhatsz. Ha a csended a tudatosságból származik és nem az egóból. Magyarul ne azért legyél csendben, mert valaki egy kicsit megsértett a hozzászólásaival.
Ha bármikor bárki hozzászólását negatívan éled meg, akkor nem vagy jelen.
Írhatsz is meg lehetsz csendben is. Mindegy. Csak légy tudatos.
Én sem sokat szoktam írogatni fórumba, mert nem tudok mit. Eckhart Tollenak annyi könyve és dvd-je van, hogy minden felmerülő kérdésre megadja a választ.


Igazad van, én is azért nem szoktam sokszor írni. De azért nagyon szívesen olvasom, tanulok a sok hozzászólásból, és a mögöttük rejlő tudatosságból merítek.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
bolygo, 2012 júl 14 szo, 09:48

Kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordult szerzeteseihez Lin-csi apát.- Hívek! Tudjátok-e, hogy mi az egyetlen tökéletes dolog a világon?- A világon az egyetlen tökéletes dolog Buddha tanítása - szólt hosszú csend után a legbátrabb tanítvány.- Szerintem - kezdte a másik - tökéletesebb az elme, melytől a Tanítás származik.- És tökéletes minden elme, mely a Tanítást felfogja - szólalt meg a harmadik, s magyarázatul hozzátette. -Merthogy a Tanítás által minden elme tökéletessé, vagyis buddha-elmévé válhat.- Úgy van! Úgy van! - helyeseltek kórusban a szerzetesek, hogy jelezzék, ők is buddha-jelöltek.- Az emberi elme tehát maga a tökély - foglalta össze Lin-csi mester, aztán egy újabb kérdéssel folytatta a beszélgetést. - Na és tudjátok-e, szerzetesek, hogy ez a tökéletes emberi elme mire való?- Az elme
teremtő
- vágta rá a választ a legtudósabb szerzetes. - Az elme teremti a gépet, mely a földmélyéből kiemeli a vizet, mely megforgatja a szántóföldet. Az elme teremt tudós gondolatokat, melyek világosságot gyújtanak a világban, s teremti a művészetet, mely szebb, mint a valóság.- Jól mondtad, szerzetes! - dicsérte meg az eminenst azonnal Lin-csi, s tovább kérdezett. - És azt vajontudjátok-e, hívek, hogy mindezt miért teszi az elme?A csarnokban ismét nagy csend honolt, majd megszólalt egy öreg szerzetes.- Az elme azért teremt gépet, mert gépek nélkül már nem boldogul. Azért gyújt fényt a világban, hogy őmaga ne tévelyegjen vakon, és azért teremt művészetet, hogy gyönyörködjék teremtő képességében, vagyisönmagában - szólt az öreg, mire Lin-csi így fejezte be a beszélgetést.- Az elme tehát egyáltalán nem tökéletes, hiszen leginkább önmaga megsegítésén fáradozik. Az elmeezenkívül önző és akarnok. Tudása öncélú és haszontalan. Érdemes hívek! Az egyetlen tökéletes dolog teháta világon: a
nemtudásotok
. Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amitviszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok! De azért el ne bízzátok magatokat, tanítványok! A
nemtudásban
különbet, mint ti vagytok, akárhol találok! - figyelmeztette végülszerzeteseit Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 14 szo, 11:37



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 14 szo, 12:25

Van értelme paradoxonokat felállítani egy irányba?

"Bármit tesztek, tehetnétek jobban is. Bármit tudtok, tudhatnátok jobban is. Amit viszont nem tudtok, azt hibátlanul nem tudjátok. Vagyis tökéletes a nemtudásotok!"

Ha ez igaz akkor hol van isten? Igazak a fenti sorok? Aki könnyű választ keres annak igen, aki nem gondolja tovább annak igen.

Isten tudhat bármit is jobban? És ha te vagy isten?

Tudja fene tipikus emberi dolog mindenre választ akarok, még arra is amire nem lehet válaszolni. De ezek szerint a szerzetesek is

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 14 szo, 03:14

"Amikor a világ titkait próbálod megmagyarázni, az ismerőséget keresed benne. Mi csak azért vagyunk most itt, ebben a világban, amit valóságnak nevezünk, mert mindketten ismerjük.
Az ész az ember számvetésének öntükrözése. Ha sikerül megszabadulni ettől az öntükrözéstől anélkül, hogy kicsúszna a lábad alól a talaj, végtelenül erősebb életet élsz, mintha megőrizted volna az önképedet.
A világos gondolkodás egyetlen módja az, ha az ember egyáltalán nem gondolkodik.
Az ostobaság és az öntükrözés között kapcsolat van. Mindent félrelökünk, ami nem felel meg öntükröző elvárásainknak. A racionális emberek feneketlen tudatlanságát az biztosítja, hogy rendíthetetlenül ragaszkodnak a saját énképükhöz.
Az átlagembert érdekli, igaz vagy hamis-e valami (tevés), a harcost nem (nemtevés). A harcos igaz és hamis ügyben is cselekszik. Igaz ügyben tesz, hamis ügyben nem tesz.
Minden út, ösvény csupán egy út a millióból. Hallgass a szívedre, hogy melyiket választod. A szándékaid mentesek legyenek a félelemtől és az ambíciótól. Minden utat alaposan és tudatosan vizsgálj meg, és tegyél fel magadnak egy kérdést.: "Van ennek az útnak szíve?"
Minden út egyforma: sehova sem vezet, de míg az egyik szívvel rendelkezik, és az ember örömmel utazik rajta, a másik nem, és az csak elátkozza az életét. "



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 14 szo, 03:35

András írta ...

valaki írta ...

"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..


Nem egyszerű mutatvány. Ha valaki ír egy hozzászólást, akkor sokan többféleképpen értelmezhetik.
Attól függ milyen az illető tudatosságszintje.
Valaki elküldi a másikat melegebb éghajlatra(ők még nagyon az egóban élnek). Valaki csak egy kis kicsit küldi el. És vannak olyanok, akiket nem érint negatívan.
Még akkor sem, ha azt írom a hozzászólásba, hogy ezen a fórumon: Mindenki buta(bocsi). Mert
nem veszi magára. Az Önazonosságát nem saját és mások gondolatiból meríti. Nem azonosul velük. Mert tudja, hogy Ő nem saját és mások gondolatai.
Nyugodtan írhatsz hozzászólásokat, ha azok tudatosságból születnek, mert azok segítenek a többieknek is.
Csak ne azért írd, hogy Neked legyen igazad. Vagy ne azért, hogy Te tudatosabbnak tűnj másoknál. Vagy megmutasd, hogy jobban megéled Eckhart tanításait, mert ezek egójátékok.
Nyugodtan csendbe is maradhatsz. Ha a csended a tudatosságból származik és nem az egóból. Magyarul ne azért legyél csendben, mert valaki egy kicsit megsértett a hozzászólásaival.
Ha bármikor bárki hozzászólását negatívan éled meg, akkor nem vagy jelen.
Írhatsz is meg lehetsz csendben is. Mindegy. Csak légy tudatos.
Én sem sokat szoktam írogatni fórumba, mert nem tudok mit. Eckhart Tollenak annyi könyve és dvd-je van, hogy minden felmerülő kérdésre megadja a választ.


Nem sértődtem vagy haragudtam meg, csak értelmetlen írogatnom, mert ahogy te is írod, mindent elmond Tolle, Adyashanti vagy bármelyik tanító (hozzátenni semmit se lehet), ha kellően nyitottak vagyunk rá, "megérthetjük" őket.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 14 szo, 04:24

valaki írta ...

András írta ...

valaki írta ...

"Légy csendes, ez az egyetlen tanítás". Csendben (jelenlétben) maradok én is egy időre, hiszen ez lehet hasznunkra leginkább. A többi lényegtelen..


Nem egyszerű mutatvány. Ha valaki ír egy hozzászólást, akkor sokan többféleképpen értelmezhetik.
Attól függ milyen az illető tudatosságszintje.
Valaki elküldi a másikat melegebb éghajlatra(ők még nagyon az egóban élnek). Valaki csak egy kis kicsit küldi el. És vannak olyanok, akiket nem érint negatívan.
Még akkor sem, ha azt írom a hozzászólásba, hogy ezen a fórumon: Mindenki buta(bocsi). Mert
nem veszi magára. Az Önazonosságát nem saját és mások gondolatiból meríti. Nem azonosul velük. Mert tudja, hogy Ő nem saját és mások gondolatai.
Nyugodtan írhatsz hozzászólásokat, ha azok tudatosságból születnek, mert azok segítenek a többieknek is.
Csak ne azért írd, hogy Neked legyen igazad. Vagy ne azért, hogy Te tudatosabbnak tűnj másoknál. Vagy megmutasd, hogy jobban megéled Eckhart tanításait, mert ezek egójátékok.
Nyugodtan csendbe is maradhatsz. Ha a csended a tudatosságból származik és nem az egóból. Magyarul ne azért legyél csendben, mert valaki egy kicsit megsértett a hozzászólásaival.
Ha bármikor bárki hozzászólását negatívan éled meg, akkor nem vagy jelen.
Írhatsz is meg lehetsz csendben is. Mindegy. Csak légy tudatos.
Én sem sokat szoktam írogatni fórumba, mert nem tudok mit. Eckhart Tollenak annyi könyve és dvd-je van, hogy minden felmerülő kérdésre megadja a választ.


Nem sértődtem vagy haragudtam meg, csak értelmetlen írogatnom, mert ahogy te is írod, mindent elmond Tolle, Adyashanti vagy bármelyik tanító (hozzátenni semmit se lehet), ha kellően nyitottak vagyunk rá, "megérthetjük" őket.


Akkor idézgessük őket egymásnak naphosszat?

Párbeszédet folytathatunk nyugodtan.

Nyilván sokan azért jönnek a fórumra mert éppen nem Tolléra és a többi csókára kiváncsiak. Őket el lehet olvasni meg lehet nézni stb...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 júl 14 szo, 10:30

...a hozzászólás nem ebbe a fórumba illett, áttettem másikba

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 17 k, 09:14

NAGUAL írta ...

Sziasztok .
Új vagyok itt . Csak nemrégiben találkoztam Tolle tanításaival , nagyon jók . Egy érdekes aspektust szeretnék nektek mutatni az egóval , elmével kapcsolatban . Tolle elmondta a lényeget itt : - LINK -

Nem tudom ismeritek -e Carlos Castaneda műveit . Utolsó könyvében közread egy közte és tanítója között lezajló párbeszédet : - LINK -

Ezek után jobban érthető talán , hogy mire gondol a videójában Tolle a megszálló entitás alatt . Kíváncsi vagyok a véleményetekre .előre is köszönöm !


A Csend

A csend terméazetes állapotunk.
A csendből születtünk és oda térünk vissza.

A minket átítató eszmék felszínesek és csupán közösségi életmódunknak köszönhetően ívódtak belénk.
A szabadságot csak gondolkodás nélkül lehet elérni.

A csend olyan, mint egy kikötő, ahova a hajók befutnak.
Ha a kikötő foglalt, nincs hely semmi újnak.

A szabadság csak csendben születik meg!

C. Castaneda




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 júl 17 k, 09:21



The flyers mind

- LINK -



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 17 k, 12:58

Dyra írta ...


Akkor idézgessük őket egymásnak naphosszat?

Párbeszédet folytathatunk nyugodtan.

Nyilván sokan azért jönnek a fórumra mert éppen nem Tolléra és a többi csókára kiváncsiak. Őket el lehet olvasni meg lehet nézni stb...

Ebben igazad van. Amit írtam, leginkább magamra vonatkozik.
Jobban érzem magam csendben, most arra van a legnagyobb szükségem.
A "várakozásra", amit Tolle írt, talán az Új Földben.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 17 k, 06:11

Kriszti 65 .

Szia

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 18 sze, 10:59

NAGUAL írta ...

Sziasztok .
akkor megint ajánlanám Tolle tanításának : - LINK -

És Castaneda tanításának : - LINK -

..összevetését .
És akkor lehet hogy értelmét veszti ez az egós vita :kávé:


Kedves Nagual!

Miért is kellne összevetni Tolle és Castaneda tanításait?

Mindkettőt behatóan ismerem, Castaneda minden könyvét többször is olvastam, de mégsem gondolom, hogy ezzel kellene foglakozni, mivel ez csak az elme tevékenysége, ami alapján véleményeket formálunk stb.

Hogy is ír erről Castaneda:

"Életünket azzal töltjük, hogy különböző vélemények végtelen listáin rágódunk.
A gondolatokat kötegekké rendezzük, egymáshoz kapcsolgatjuk, míg elménkben nem marad szabad hely.
Ennek a zajnak azonban nincs haszna, mert teljes egészében az Ego felnagyítását szolgálja
Egyetlen lehetséges kiút: az elme kikapcsolása".


Egy másik írásában magyarázatot ad a miértre is:

"Az ember ahelyett, hogy górcső alá vette volna saját lényét, tanítók után kezd el kutatni.
A bennünk lévő majom sóvárog azután, hogy valaki vezesse.
Szüksége van rá, hogy higgyen egy felsőbb hatalomban, mely varázsütésre megoldja a problémáit.
Mint a gyermekek folyton abban reménykedünk, hogy valaki megjelenik és gondot visel mindenre.
A kultuszok alapvetően abból a vágyból sarjadtak ki, hogy fejlődésünk felelősségét mások kezébe helyezzük.
Olyanok vagyunk, mint a halak az akváriumban, mindig nyitott szájjal úszunk, lenyelve minden szemetet, amit odadobnak nekünk.
Aközben fittyet hányunk a tudás és az élet bennünk lévő forrására!"


"Olyanok vagyunk, mint a röpképtelen madarak.
Születésünkkor minden adottságunk megvan a repüléshez, de arra vagyunk kényszerítve, hogy zárt körben keringjünk saját énünk körül.
A kötél, amivel kipányváztak bennünket az önfontosság.
Amíg úgy érezzük, hogy mindennek mi vagyunk a középpontja, és mindig mienk kell, hogy legyen az utolsó szó, ebben a körben ragadunk.
Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzete a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat"


Ezekből az idézetekből is látható, hogy hasonló forrásból merít, mint Tolle.

A különbség csak az köztük, hogy Castaneda a tudat egy másik állapotát szólítja meg, mint Tolle.

Tolle írta, hogy a tudat hozza létre a világot, amely csupán az adott tudatállapot kivetítését jeleníti meg. Ezért minden ember számára más és más lehet a világ.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 18 sze, 01:40

"Kedves Nagual!

Miért is kellne összevetni Tolle és Castaneda tanításait?

Mindkettőt behatóan ismerem, Castaneda minden könyvét többször is olvastam, de mégsem gondolom, hogy ezzel kellene foglakozni, mivel ez csak az elme tevékenysége, ami alapján véleményeket formálunk stb. "

Szia .
Arra gondoltam , hogy nem biztos hogy mindenki ismeri . Ha te ismered az jó .
Meg hát arra gondoltam , ha már elmetevékenykedünk itt a fórumon , akkor miért ne erről ?
Meg azért is mert szerintem nem árt a dolgokat több aspektusból is megközelíteni . És valószínűleg vannak olyanok akiknek segíthet az ha jobban tisztában vannak ezzel a megközelítéssel is .
Amúgy csak arra szerettem volna rámutatni hogy mennyire hasonló látásmódot okoz az ha az ember el kezd Látni .:bandzsi:



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 18 sze, 03:12

"Az ember ahelyett, hogy górcső alá vette volna saját lényét, tanítók után kezd el kutatni.
A bennünk lévő majom sóvárog azután, hogy valaki vezesse.
Szüksége van rá, hogy higgyen egy felsőbb hatalomban, mely varázsütésre megoldja a problémáit.
Mint a gyermekek folyton abban reménykedünk, hogy valaki megjelenik és gondot visel mindenre.
A kultuszok alapvetően abból a vágyból sarjadtak ki, hogy fejlődésünk felelősségét mások kezébe helyezzük.
Olyanok vagyunk, mint a halak az akváriumban, mindig nyitott szájjal úszunk, lenyelve minden szemetet, amit odadobnak nekünk.
Aközben fittyet hányunk a tudás és az élet bennünk lévő forrására!"


Hu basszus ez mennyire így van 34 évig (na jó csak inkább 20 összesen vagyok 34 ) álmodoztam arról, hogy nyerek a lottón és megoldódik minden anyagi gondom, Gyerekkoromba meg mikor sokat kellet tanulni, hogy jön valami UFO akinek szimpatikus leszek és megtölti tudással a fejem

Hááát mások persze nem tudom milyenek, de ez rám nagyon igaz - igaz volt

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 19 cs, 09:56

Dyra írta ...

"Az ember ahelyett, hogy górcső alá vette volna saját lényét, tanítók után kezd el kutatni.
A bennünk lévő majom sóvárog azután, hogy valaki vezesse.
Szüksége van rá, hogy higgyen egy felsőbb hatalomban, mely varázsütésre megoldja a problémáit.
Mint a gyermekek folyton abban reménykedünk, hogy valaki megjelenik és gondot visel mindenre.
A kultuszok alapvetően abból a vágyból sarjadtak ki, hogy fejlődésünk felelősségét mások kezébe helyezzük.
Olyanok vagyunk, mint a halak az akváriumban, mindig nyitott szájjal úszunk, lenyelve minden szemetet, amit odadobnak nekünk.
Aközben fittyet hányunk a tudás és az élet bennünk lévő forrására!"


Hu basszus ez mennyire így van 34 évig (na jó csak inkább 20 összesen vagyok 34 ) álmodoztam arról, hogy nyerek a lottón és megoldódik minden anyagi gondom, Gyerekkoromba meg mikor sokat kellet tanulni, hogy jön valami UFO akinek szimpatikus leszek és megtölti tudással a fejem

Hááát mások persze nem tudom milyenek, de ez rám nagyon igaz - igaz volt


Így van ez a legtöbbünknél . A lottó és az ufók bármi mással behelyettesíthetők .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 20 p, 12:40

NAGUAL írta ...

Dyra írta ...

"Az ember ahelyett, hogy górcső alá vette volna saját lényét, tanítók után kezd el kutatni.
A bennünk lévő majom sóvárog azután, hogy valaki vezesse.
Szüksége van rá, hogy higgyen egy felsőbb hatalomban, mely varázsütésre megoldja a problémáit.
Mint a gyermekek folyton abban reménykedünk, hogy valaki megjelenik és gondot visel mindenre.
A kultuszok alapvetően abból a vágyból sarjadtak ki, hogy fejlődésünk felelősségét mások kezébe helyezzük.
Olyanok vagyunk, mint a halak az akváriumban, mindig nyitott szájjal úszunk, lenyelve minden szemetet, amit odadobnak nekünk.
Aközben fittyet hányunk a tudás és az élet bennünk lévő forrására!"


Hu basszus ez mennyire így van 34 évig (na jó csak inkább 20 összesen vagyok 34 ) álmodoztam arról, hogy nyerek a lottón és megoldódik minden anyagi gondom, Gyerekkoromba meg mikor sokat kellet tanulni, hogy jön valami UFO akinek szimpatikus leszek és megtölti tudással a fejem

Hááát mások persze nem tudom milyenek, de ez rám nagyon igaz - igaz volt


Így van ez a legtöbbünknél . A lottó és az ufók bármi mással behelyettesíthetők .


Igen igazad van.

Bár a vallásokkal kapcsolatban szerintem ez nem mindig igaz. Vannak persze hívők akiknél ez fenállhat, de a jó részének a nagyon hívőknek Isten nem vehető ki a világképéből. Nincs olyan, hogy elképzeli a világot Isten nélkül mert Isten szervesen beleépűlt az Ő világnézetébe.

Egy igazán vallásos ember (magam is ismerek párat) meglehetősen hasonlatos kisugárzással rendelkezik mint akár Tolle.

újfent meg kell állapítanom nincs abszolult igazsság vagy mondjam azt egy olyan szuperpozicó ahonnan nézve igazabb lenne bármi is. Minden csak az egyén nézőpontján múlik. Ha másban nem is ebben szabadok vagyunk. A világképünk ahogy a világot nézzük teljesen egyedi.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 20 p, 05:22

Dyra írta ...


újfent meg kell állapítanom nincs abszolult igazsság vagy mondjam azt egy olyan szuperpozicó ahonnan nézve igazabb lenne bármi is. Minden csak az egyén nézőpontján múlik. Ha másban nem is ebben szabadok vagyunk. A világképünk ahogy a világot nézzük teljesen egyedi.


Kedves Dyra!

Ez egy nagyon csalóka látszat!
Csak két nézőpont létezik, az elkülönült tudat (a formavilággal azonosult tudat, az egozás nézőpontja) és a forrásával egyesült tudat nézőpontja.

Erről már írtam az egyik hozzászólásomban részletesebben:


Shaw írta ...

Az ego és a Jelenlét nézőpontja

Szerintem két különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, ezért értelmezünk félre egyes fogalmakat.

Az egyik nézőpont az ego nézőpontja, az emberiség túlnyomó többségére ez a nézőpont jellemző pillanatnyilag. Az életük középpontját az ego alkotja, ez írányítja és vezeti őket. Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki. Akkor maradunk életben, ha el tudunk kölünülni a bennünket körülvevő világtól és saját identitást alakítunk ki. Az elkülönülés első jele, amikor megjelenik az "enyém" átélése. Ez az alapvető birtoklási ösztön alkotja az ego alapját. Az enyém után következik a nekem, az én és a te fogalmának a megjelenése. Az ego tehát szétválaszt, elkülönit, "te-én, enyém-tied". Istenhez is ebből a mély, tudattalan birtoklási ösztönből közeledik: az én istenem, a mi istenünk stb., és istent csakis transzcendensként tudja elképzelni.
Ezek alkotják az ego vázát. Az egóhoz kapcsolódó identitást pedig a "Milyen vagyok?" kérdésre a környezetünkben elő emberektől kapott visszajelzések alakítják ki. Az ego tehát a társadalom terméke és csakis hamis választ tud adni arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?". Ezek azért hamis válaszok, mert zömmel nem a saját tapasztalatainkból fakadnak, hanem másoktól kapott visszajelzésekből.
Az ego a gondolatokkal, az érzésekkel, a cselekdetekkel és az élményekkel való azonosulásunk.
Az ego másik alapösztöne a cselekvés, mindig csinál valamit, még amikor "meditál", akkor is cselekszik (koncentrál, el akar érni stb.)
Ezért nem tud mit kezdeni az üresség, a nemcselekvés fogalmakkal. Aki üressé válik, nem cselekszik, az zombivá válik a szemében, és ebből a szempontból igaza is lehet.

A másik nézőpont a Jelenlét, a Tanúság nézőpontja, amely most kezd nagyobb számban megjelenni világban. Ez az egós nézőpont meghaladását jelenti, az azon való tullépést.
Az egós nézőpont nem rossz, nem ellensége az egó az ilyen nézőpontot képviselő embernek, mert tudja azt, hogy nem az egó a lényének a valódi központja, így egyre kevésbé azonosul vele. Elkezdi keresni a valódi középpontot és elkezd fokozatosan ebből élni.
Nála még mind a két nézőpont létezik, mert a társadalomban él, így ha a munkáját végzi, más emberekkel találkozik akkor csakis az egos nézőpont felől tud közeledni hozzájuk. Ekkor azonban már nem azonosul az egóval (gondolataival, érzéseivel stb.). Amikor egyedül van, akkor a középpont felé fordul, meditál, vagy megpróbálja a jelenlétet behozni a hétköznapjaiba (persze egy idő után ez áthatja az emberekkel való kapcsolatát is). Ez egy folyamat, ami fokozatosan bontakozik ki az életében.
Ebből a nézőpontból szemlélve Isten csakis immanans lehet, aki a középpontot alkotja. Ha megtalálja ezt az immanens isteniséget, akkor az számára transzcendensé válik, ez az isteniség (Lét) áthatja az egész kozmoszt, az egész teremtést, mindennek ez a középpontja. Istenhez tehát csakis ezen az úton lehet, mert a transzcendens soha nem válhat immanensé, mert az teljesen ellentétes az egó természetével.
Ebből a nézőpontből a csend, az üresség a nemcselekvés teljesen más tartalommal telik meg, mert ez maga a Lét gazdagságát, az igazi tudást hozza el a személyhez. Neki egyre inkább ez alkotja az identitását, ez adja meg a választ a "Ki vagyok én kérdésére?"
Én vagyok, aki vagyok! A Lét, a Jelenlét, a Szemtanú vagyok, aki nemcselekvő, aki csak figyeli a formák táncát.

Lao Ce szerint a nemcselekvés lényege: "Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy."




Ami a jelenségvilág szintjéről egyediségnek tűnik, az az elmék tartalmának és kondicionálási módjának a sokfélesége. Ez a sokféleség azonban csak a vélemények sokféleségének lesz a forrása és nem a nézőpontoké.

Üdv: Shaw


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 08:22

Shaw írta ...

Dyra írta ...


újfent meg kell állapítanom nincs abszolult igazsság vagy mondjam azt egy olyan szuperpozicó ahonnan nézve igazabb lenne bármi is. Minden csak az egyén nézőpontján múlik. Ha másban nem is ebben szabadok vagyunk. A világképünk ahogy a világot nézzük teljesen egyedi.


Kedves Dyra!

Ez egy nagyon csalóka látszat!
Csak két nézőpont létezik, az elkülönült tudat (a formavilággal azonosult tudat, az egozás nézőpontja) és a forrásával egyesült tudat nézőpontja.

Erről már írtam az egyik hozzászólásomban részletesebben:


Shaw írta ...

Az ego és a Jelenlét nézőpontja

Szerintem két különböző nézőpontból látjuk a dolgokat, ezért értelmezünk félre egyes fogalmakat.

Az egyik nézőpont az ego nézőpontja, az emberiség túlnyomó többségére ez a nézőpont jellemző pillanatnyilag. Az életük középpontját az ego alkotja, ez írányítja és vezeti őket. Mi ez az ego? Mikor megszületünk még nincs jelen, a környezetünkkel való interakciók alakítják ki. Akkor maradunk életben, ha el tudunk kölünülni a bennünket körülvevő világtól és saját identitást alakítunk ki. Az elkülönülés első jele, amikor megjelenik az "enyém" átélése. Ez az alapvető birtoklási ösztön alkotja az ego alapját. Az enyém után következik a nekem, az én és a te fogalmának a megjelenése. Az ego tehát szétválaszt, elkülönit, "te-én, enyém-tied". Istenhez is ebből a mély, tudattalan birtoklási ösztönből közeledik: az én istenem, a mi istenünk stb., és istent csakis transzcendensként tudja elképzelni.
Ezek alkotják az ego vázát. Az egóhoz kapcsolódó identitást pedig a "Milyen vagyok?" kérdésre a környezetünkben elő emberektől kapott visszajelzések alakítják ki. Az ego tehát a társadalom terméke és csakis hamis választ tud adni arra a kérdésre, hogy "Ki vagyok én?". Ezek azért hamis válaszok, mert zömmel nem a saját tapasztalatainkból fakadnak, hanem másoktól kapott visszajelzésekből.
Az ego a gondolatokkal, az érzésekkel, a cselekdetekkel és az élményekkel való azonosulásunk.
Az ego másik alapösztöne a cselekvés, mindig csinál valamit, még amikor "meditál", akkor is cselekszik (koncentrál, el akar érni stb.)
Ezért nem tud mit kezdeni az üresség, a nemcselekvés fogalmakkal. Aki üressé válik, nem cselekszik, az zombivá válik a szemében, és ebből a szempontból igaza is lehet.

A másik nézőpont a Jelenlét, a Tanúság nézőpontja, amely most kezd nagyobb számban megjelenni világban. Ez az egós nézőpont meghaladását jelenti, az azon való tullépést.
Az egós nézőpont nem rossz, nem ellensége az egó az ilyen nézőpontot képviselő embernek, mert tudja azt, hogy nem az egó a lényének a valódi központja, így egyre kevésbé azonosul vele. Elkezdi keresni a valódi középpontot és elkezd fokozatosan ebből élni.
Nála még mind a két nézőpont létezik, mert a társadalomban él, így ha a munkáját végzi, más emberekkel találkozik akkor csakis az egos nézőpont felől tud közeledni hozzájuk. Ekkor azonban már nem azonosul az egóval (gondolataival, érzéseivel stb.). Amikor egyedül van, akkor a középpont felé fordul, meditál, vagy megpróbálja a jelenlétet behozni a hétköznapjaiba (persze egy idő után ez áthatja az emberekkel való kapcsolatát is). Ez egy folyamat, ami fokozatosan bontakozik ki az életében.
Ebből a nézőpontból szemlélve Isten csakis immanans lehet, aki a középpontot alkotja. Ha megtalálja ezt az immanens isteniséget, akkor az számára transzcendensé válik, ez az isteniség (Lét) áthatja az egész kozmoszt, az egész teremtést, mindennek ez a középpontja. Istenhez tehát csakis ezen az úton lehet, mert a transzcendens soha nem válhat immanensé, mert az teljesen ellentétes az egó természetével.
Ebből a nézőpontből a csend, az üresség a nemcselekvés teljesen más tartalommal telik meg, mert ez maga a Lét gazdagságát, az igazi tudást hozza el a személyhez. Neki egyre inkább ez alkotja az identitását, ez adja meg a választ a "Ki vagyok én kérdésére?"
Én vagyok, aki vagyok! A Lét, a Jelenlét, a Szemtanú vagyok, aki nemcselekvő, aki csak figyeli a formák táncát.

Lao Ce szerint a nemcselekvés lényege: "Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy."




Ami a jelenségvilág szintjéről egyediségnek tűnik, az az elmék tartalmának és kondicionálási módjának a sokfélesége. Ez a sokféleség azonban csak a vélemények sokféleségének lesz a forrása és nem a nézőpontoké.

Üdv: Shaw



Ez is egy nézőpont.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 09:21

Szia , Dyra .

Szerinted van értelme a különböző nézőpontok fölé emelkedni ?
Ha valakinek ez a szándéka , az miért lehet ?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 09:37

Szia Nagual!

Mindenki ezt teszi Ez nem értelem kérdése. Persze vannak olyan mint én akik még rá is "játszanak". De mikor két ember beszélget akkor tulajdonképpen nézőpontot cserél a másikkal. Mert pontosan arra kíváncsi, hogy a másik , hogy látja. Aztán eldönti magában, hogy az igaz nem igaz jó vagy nem. A tanítás is egy másik nézőpont mi más lehetne?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 09:52

Szia Dyra .

Ha úgy vesszük , igen a tanítások is egy nézőpontot képviselnek .
De úgy gondolom olyat , ami túlmutat a személyes nézőpontokon .

Ráadásul van egy olyan képesség , amit Látásnak neveznek .
Egy olyan Látás , ahol energetikai tényeket lát az ember .
Ezt a fajta látást nem a személyes nézőpontok alakítják .

Ami közös Tolle , Buddha , Osho , Adyshanti , Maharishi stb tanításaiban , az ebből a Látásból származik , és nem személyes véleményből .
Mert a személyes véleményt a gondolatok alakítják , lehet ilyen , lehet olyan . De ha valaki el kezd Látni , az nem gondolati manőver hanem az energetikai tények érzékelése .
Mit gondolsz erről ?


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 21 szo, 10:37

NAGUAL írta ...


Ráadásul van egy olyan képesség , amit Látásnak neveznek .
Egy olyan Látás , ahol energetikai tényeket lát az ember .
Ezt a fajta látást nem a személyes nézőpontok alakítják .

Ami közös Tolle , Buddha , Osho , Adyshanti , Maharishi stb tanításaiban , az ebből a Látásból származik , és nem személyes véleményből .
Mert a személyes véleményt a gondolatok alakítják , lehet ilyen , lehet olyan . De ha valaki el kezd Látni , az nem gondolati manőver hanem az energetikai tények érzékelése .
Mit gondolsz erről ?



Tolle azt tanítja, hogy lépjünk túl a gondolatokon, lépjünk túl az elmén.

Nos a Látás, az túl van az elmén.

Ha viszont azt írjuk róla, hogy a látás energetikai tények érzékelése, az azt mutatja, hogy még csak olvastunk erről a dologról, személyesen még nem éltük át azt.

Ezek a dolgok, amiről Castaneda, Tolle, Adyashanti, Osho stb beszélnek, mind tapasztalati tények, át kell élni őket, csakis akkor érthetjük meg azt, hogy mit akartak közölni velünk azok, akik ezekről írnak.

Ha ez nem tapasztalati tudás, akkor csak az elme játáka, gondolatfüzérek halmaza, vélemények sorozata lesz, ami talán elszórakoztat egy darabig, de sok értelme nincs.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 10:46

Kedves NAGUAL!

Nagy tisztelője vagyok az általad említett tanítóknak bár elsősorban Budha és Tolle tanításait ismerem. Személy szerint hiszek a lélekben és érzem is, hogy én magam nem csak az elmém vagyok.

Meglehetősen sokat gyakorlom a meditációt is több kevesebb sikerrel. Ezen kívül aktívan használom a José Silva féle agykontrollt persze ezt is az utóbbi időben.

Kialakult egy sajátos világnézetem. Olyan ami persze folyamatosan változik. De minden dolgot igyekszem több aspektusból is megvizsgálni ezért is látom másképp az EGO-t mint itt sokan mert belehallgattam Popper Péter, Dr. Ranschburg Jenő, és sok más pszichológus előadásaiba. Aktívan tanulmányoztam és tanulmányozom a Quantum fizikát és meglehetősen sok időt töltöttem matematikával is.

"Ráadásul van egy olyan képesség , amit Látásnak neveznek .
Egy olyan Látás , ahol energetikai tényeket lát az ember .
Ezt a fajta látást nem a személyes nézőpontok alakítják ."


Én ezt a nyerni akarok a Lottón kategóriájába sorolom. Ugyanaz. Semmi szükség rá. Mindenem megvan, hogy itt és most jól érezzem magam. Segítsek másokon és pozitív legyek. Miért kellene "Látnom" egyáltalán? Akkor miért van szükség Látókra? Mi hívta életre a látók iránti igényt? Sajnos ugyanaz ami a Lottót is megteremtette. Azt se értem miért kell ennek státuszt adni.

Van ami most van, egyszer meghalunk, és egyszer ez a világ is véget ér. Akkor majd minden emlék és tudás beleolvad a semmibe és mikor az anyag újra megjelenik és létrehozza a formákat újra kezdődik minden. De az már egy másik "nagy" nézőpont lesz.

Mi lesz a lelkünkkel? Szerintem visszaszáll oda ahova tartozik. Ezt pedig hívhatjuk Istennek is.

Leegyszerűsítve így gondolom




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 11:31

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 11:42

Kedves Dyra !

Bennem az hívta elő a látásra való igényt , mert rájöttem , hogy vak vagyok ! De komolyan , igen lehet hogy minden eleve tökéletes . De ezt Látni kell . Gyerekkorom óta látom , hogy a sok konfliktus ami körülvesz , ezeknek a személyes nézőpontoknak a különbözőségéből fakad . Ezek minden bajunk forrása . Nem azt mondom , hogy mindenről ugyanúgy kellene gondolkoznunk , hanem az a baj hogy egyáltalán nincs közös nevező . Az élet alapjaival nem vagyunk tisztában . Az embereket elválasztja az hogy ragaszkodnak ezekhez a nézőpontokhoz .

Én Látni akartam , mi van ezek mögött a nézőpontok mögött . És azt is tudom hogy az életminőségemet határozza meg az , hogy jól látom -e a dolgokat . Szerintem ez az igény hívja életre a látás iránti vágyat .

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 12:11

Értelek Nagyon is.

Nekem a legtöbb konfliktusom magammal volt mindig is meg még most is. Nagyon sokat "javultam" persze, de nekem is voltak olyan időszakaim amikor olyan viselkedésmintákat vettem fel amik tulajdonképpen nem én voltam mégis magamra húztam mert "jónak" tűnt ,hogy azonosuljak vele. Így kezdtem el cigizni, piálni, "macsóskódni" (inkább kevesebb sikerrel de azt a keveset jól fel is fújtam ) egy időben meglehetősen bután még a rasszizmussal is képes voltam azonosulni. Aztán egyre jobban befelé fordultam. Tavaly ilyenkor jutottam el a mélypontra, napi szinte bántottam azokat akiket a legjobban "szerettem" olyan dolgokkal amik egyáltalán nem fontosak és már réges régen elmúltak. Ekkor akadt egy könyv a kezembe ami a Budhizmussal foglalkozik. Addig csak tudományos dolgokkal foglalkoztam amik jók mert érdekesek, de egyáltalán nem foglalkoznak a lélekkel. Ezen az úton jött a többi dolog. És pár hónapja már ide is regeltem.

Sajnos még mindig van egy kis bibim ami abból áll, hogy rég múlt dolgokat újra és újra elő hozok aztán ezeken kesergek. Tudom, hogy haszontalan és, hogy már kár erre időt pazarolni mégis valami újra és újra előhozza. Az a célom, hogy teljesen jelen legyek a múlt és a jövő súlya nélkül. Ebben segít nekem Tolle , Budha, Popper Péter, és még sokan mások.

Szóval elnézést ha a beírásaim okoskodásnak tűnnek, nem akarok én "okos" lenni. Meg nem is vagyok . Viszont elmondhatom, hogy működik az az egyszerű dolog, hogy "Változtasd meg gondolataid és megváltozik életed!".

Nem akarok semmit Csak lenni. Ennyi a célom

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 12:46

"Sajnos még mindig van egy kis bibim ami abból áll, hogy rég múlt dolgokat újra és újra elő hozok aztán ezeken kesergek. Tudom, hogy haszontalan és, hogy már kár erre időt pazarolni mégis valami újra és újra előhozza."

Szia , ez valószínűleg azért van mert rendezetlen "számlákat " hagytál . Ezeket jobb valahogy törleszteni , mert mindig akadályként tornyosulhatnak a most-ban levés előtt . Én legalábbis így tapasztaltam . Nem hiába vonultak régen szerzetesnek , meg remetének a megtérni vágyók . Én is ide a bükkbe
A hétköznapi életben annyi dologba belebonyolódunk , hogy nagy művészet közben még a jelenben lenni . Ehhez egy olyan életforma is kell ahol nem kell túl sokat tervezni . Különben a problémák állandóan kizökkentik az embert a jelenből .

"Nem akarok semmit Csak lenni. Ennyi a célom "
Ez jó cél !

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 01:37

Sajnos, egyenlőre nem találtam meg az ellenszerét. A hiba belőlem fakad. És azzal van összefüggésben, hogy még mindig ragaszkodok olyan fogalmakhoz amik sosem léteztek de én létezőként tekintettem rájuk. A múltba történt dolgok pedig ennek a fogalomnak tesznek keresztbe. Az az érdekes, hogy látom és tudom is mi a probléma mégis eddig maximum elfedni sikerült az egy idő után makacsul újra jelentkezik. Meglehetős erős konfliktus ez nálam. Fogalmam sincs, hogy tudnám elvarrni vagy törleszteni. Háát jó lenne valamiképpen ezt a konfliktust magamban feloldani. Még akár lehet én is kipróbálom a remeteséget Közel is van a Bükk!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 01:49

Dyra .

Találtam valamit .

Lehet hogy kipróbálhatnád . - LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 02:28

Miért ne ? Kipróbálom.

Köszi!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 21 szo, 03:41

NAGUAL írta ...

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?



Kedves Nagual!

Az "energetikai tények" érzékelése természetesen tapasztalat, de csak annak, aki átéli őket.

Aki csak olvas róluk és hisz bennuk, azok számára csak másodkétből vett tudás, amit az elme elemzgethet, véleményt formálhat róla, amivel eljátszadozhat.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 04:43

Shaw írta ...

NAGUAL írta ...

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?



Kedves Nagual!

Az "energetikai tények" érzékelése természetesen tapasztalat, de csak annak, aki átéli őket.

Aki csak olvas róluk és hisz bennuk, azok számára csak másodkétből vett tudás, amit az elme elemzgethet, véleményt formálhat róla, amivel eljátszadozhat.





Természetesen , így van . Amiről nincs tapasztalatunk , abban legfeljebb hihetünk , vagy gondolkodhatunk róla . Aminek persze semmi haszna .



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 21 szo, 06:19

"energetikai tények" meglepődnétek, ha ezt a kérdést tudományosan kezdenénk el boncolgatni messzebbe visz mint gondolnátok.

Van ez a cikk
- LINK -

Ilyenek a növények és még mindig van hova ásni Nagyon sok mindenről nincs és nem is lehet tapasztalatunk ellenben látjuk vagy érzékeljünk a hatását hatásait. Minek van haszna? Ki tudja ezt megmondani?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 21 szo, 06:36

Dyra .

Hát igen .;)



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 21 szo, 09:42

Shaw írta ...

NAGUAL írta ...

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?



Kedves Nagual!

Az "energetikai tények" érzékelése természetesen tapasztalat, de csak annak, aki átéli őket.

Aki csak olvas róluk és hisz bennuk, azok számára csak másodkétből vett tudás, amit az elme elemzgethet, véleményt formálhat róla, amivel eljátszadozhat.


Ennek a felismeréséhez (hogy csak másodkézből vett tudás, az elme tudása) is kell már valami tapasztalat, azaz bizonyos szintű jelenlét.
Szűrővel és szűrő nélkül... Mi különbség...
Valójában semmi se az, aminek látszik...
Az elme meg csak egy szeletke...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 22 v, 04:21

valaki írta ...

Shaw írta ...

NAGUAL írta ...

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?



Kedves Nagual!

Az "energetikai tények" érzékelése természetesen tapasztalat, de csak annak, aki átéli őket.

Aki csak olvas róluk és hisz bennuk, azok számára csak másodkétből vett tudás, amit az elme elemzgethet, véleményt formálhat róla, amivel eljátszadozhat.


Ennek a felismeréséhez (hogy csak másodkézből vett tudás, az elme tudása) is kell már valami tapasztalat, azaz bizonyos szintű jelenlét.
Szűrővel és szűrő nélkül... Mi különbség...
Valójában semmi se az, aminek látszik...
Az elme meg csak egy szeletke...



Most így magamon is elgondolkodtam picit és meg kell állapítsam mi emberek szeretünk paradoxonokat felállítani. Gondolom azért mert az olyan misztikus. Itt van ez a mondat

"Valójában semmi se az, aminek látszik..."

Van ennek értelme? Eltudod ezt magyarázni egy gyereknek pl? Mi van akkor ha kapsz egy ellenkező állítást?

"Valójában minden az, aminek látszik..."

???

Nem nagyon lehet mit kezdeni ezekkel az állításokkal, mint annyian mások én sem szeretem a végteleneket sem azt ha valamire az jön ki , hogy semmi. Persze filozófiailag és vallás szempontjából ez megkerülhetetlen.

De sajnos ennek a mondatnak
"Valójában semmi se az, aminek látszik..."
egyszerűen nincs mondanivalója. Se az elmének se a léleknek.

Ne sértődj meg kedves Valaki. Nem letolásnak szántam

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 22 v, 09:30

Dyra írta ...

valaki írta ...

Shaw írta ...

NAGUAL írta ...

Kedves Shaw !

Az energetikai tények érzékelése nem tapasztalat ?



Kedves Nagual!

Az "energetikai tények" érzékelése természetesen tapasztalat, de csak annak, aki átéli őket.

Aki csak olvas róluk és hisz bennuk, azok számára csak másodkétből vett tudás, amit az elme elemzgethet, véleményt formálhat róla, amivel eljátszadozhat.


Ennek a felismeréséhez (hogy csak másodkézből vett tudás, az elme tudása) is kell már valami tapasztalat, azaz bizonyos szintű jelenlét.
Szűrővel és szűrő nélkül... Mi különbség...
Valójában semmi se az, aminek látszik...
Az elme meg csak egy szeletke...



Most így magamon is elgondolkodtam picit és meg kell állapítsam mi emberek szeretünk paradoxonokat felállítani. Gondolom azért mert az olyan misztikus. Itt van ez a mondat

"Valójában semmi se az, aminek látszik..."

Van ennek értelme? Eltudod ezt magyarázni egy gyereknek pl? Mi van akkor ha kapsz egy ellenkező állítást?

"Valójában minden az, aminek látszik..."

???

Nem nagyon lehet mit kezdeni ezekkel az állításokkal, mint annyian mások én sem szeretem a végteleneket sem azt ha valamire az jön ki , hogy semmi. Persze filozófiailag és vallás szempontjából ez megkerülhetetlen.

De sajnos ennek a mondatnak
"Valójában semmi se az, aminek látszik..."
egyszerűen nincs mondanivalója. Se az elmének se a léleknek.

Ne sértődj meg kedves Valaki. Nem letolásnak szántam

Nem is kell kezdeni semmit se vele.
Ez nem filozófiai kijelentés (vagy mi) volt, inkább: "ami igazán lényeges, az a szemnek..."

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 22 v, 09:34

De kell feltétlen, hogy mindennek értelme legyen?

Erről az jutott eszembe, hogy sokszor amikor megpillantják egy nonfiguratív festményemet, egyből azt keresik, hogy mit ábrázol, mi a mondanivalója. És ha nincs neki, akkor mi van? Na ez nem tudom, hogy jött ide, csak eszembe jutott.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 22 v, 09:36

Dyra .

A semmi elválaszthatatlan a valamitől. Egymásból következnek .
Tehát úgy is érthetjük : Valami az, aminek látszik

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 22 v, 09:45

Kedves Valaki .

Biztosan azért jutott eszedbe , mert nincs vele semmi mondanivalód

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 23 h, 07:29

valaki írta ...

De kell feltétlen, hogy mindennek értelme legyen?

Erről az jutott eszembe, hogy sokszor amikor megpillantják egy nonfiguratív festményemet, egyből azt keresik, hogy mit ábrázol, mi a mondanivalója. És ha nincs neki, akkor mi van? Na ez nem tudom, hogy jött ide, csak eszembe jutott.


Igazad van nem kell feltétlen mondani valamit. A mondat pedig értelmezhető úgy, hogy néz meg mindent jobban mert lehet álarc van rajta Persze ez így általánosságban kicsit ökölszabálynak tünik


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
NAGUAL, 2012 júl 23 h, 08:24

Sziasztok .

Van egy jó filmrészlet , egy jó filmből : - LINK -

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 25 sze, 08:08

A hozzászólásokat olvasva fontos szem előtt tartani a következőket:

Osho írta valahol, hogy a szavak használata veszélyes játék, mert a szó tartalma mindig a közlőnél marad, a befogadóhoz csak a szó alakja jut el.

A szavakat befogadó személy aztán a szóalaknak ad egy másik tartalmat, a sajátját.

Ebben viszont az esetek többségében nincs benne az az igazság, ami a közlő tartalmával egyezne meg.

Ezért a csönd az egyetlen hatékony kommunikácoós forma, amelybe nem viheti bele a saját jelentéseit a mindig cselekvésre kész elme.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 25 sze, 10:50

Shaw írta ...

A hozzászólásokat olvasva fontos szem előtt tartani a következőket:

Osho írta valahol, hogy a szavak használata veszélyes játék, mert a szó tartalma mindig a közlőnél marad, a befogadóhoz csak a szó alakja jut el.

A szavakat befogadó személy aztán a szóalaknak ad egy másik tartalmat, a sajátját.

Ebben viszont az esetek többségében nincs benne az az igazság, ami a közlő tartalmával egyezne meg.

Ezért a csönd az egyetlen hatékony kommunikácoós forma, amelybe nem viheti bele a saját jelentéseit a mindig cselekvésre kész elme.


Ezt érzem én is!
Ezért maradnék inkább csendben (és a hétvége is A Csendé!)..

...
Miért van az, hogy néha jönnek ilyen "meglátások", szavakban akár, vagy csak megérzésként, de olyan gyorsan jönnek és mielőtt le tudnám őket írni, már mennek is? Meg van olyan, hogy ezeket elnyomja az elme hangos kétkedő zaja...

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 26 cs, 08:48

valaki írta ...


Miért van az, hogy néha jönnek ilyen "meglátások", szavakban akár, vagy csak megérzésként, de olyan gyorsan jönnek és mielőtt le tudnám őket írni, már mennek is? Meg van olyan, hogy ezeket elnyomja az elme hangos kétkedő zaja...


A lényeg az, hogy jönnek.

Az elme szeretné megragadni ezeket a meglátásokat, birtokolni szeretné őket, hozzátenni az énképhez.

Rzért nem is kell ragaszkodni ezekhez, hanem annak a jeleként kell üdvözölni őket, hogy az elme már csendesedik, nem uralja teljes mértékben az ember életét.




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 júl 27 p, 10:20

Shaw írta ...

valaki írta ...


Miért van az, hogy néha jönnek ilyen "meglátások", szavakban akár, vagy csak megérzésként, de olyan gyorsan jönnek és mielőtt le tudnám őket írni, már mennek is? Meg van olyan, hogy ezeket elnyomja az elme hangos kétkedő zaja...


A lényeg az, hogy jönnek.

Az elme szeretné megragadni ezeket a meglátásokat, birtokolni szeretné őket, hozzátenni az énképhez.

Rzért nem is kell ragaszkodni ezekhez, hanem annak a jeleként kell üdvözölni őket, hogy az elme már csendesedik, nem uralja teljes mértékben az ember életét.


Köszönöm!

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 28 szo, 12:20

"Sajnos még mindig van egy kis bibim ami abból áll, hogy rég múlt dolgokat újra és újra elő hozok aztán ezeken kesergek. Tudom, hogy haszontalan és, hogy már kár erre időt pazarolni mégis valami újra és újra előhozza. Az a célom, hogy teljesen jelen legyek a múlt és a jövő súlya nélkül. Ebben segít nekem Tolle , Budha, Popper Péter, és még sokan mások." (DYRA)


" A legtöbb spirituális keresőt az a hiedelem, hogy önmegvalósítását a személyes önazonosulása akadályozza, személyes történetétől való megszabadulásra ösztönzi. De ez a történetnek csak egy újabb fejezete. Nagyon fontos ennek felismerése. A történettől való megszabadulás törekvése csak egy másik irányú történet, egy másik példa az elme hatalmának az erejére.

Gyakran megfigyeltem spirituális körökben, hogy a történetek valódi vizsgálata helyett azok elnyomása a cél. Az ilyen elfojtás során a történet látszólag eltávolításra került, de a békét mégsem érik el. Nem tudsz megpihenni a szépségben, és meghaladni önmagadat, amíg elnyomod önmagad történetét. A történet tovább folytatódik, de mivel spirituális keresőként azonosítod önmagad, a tudatos éberségen kívülre tolod azt. A világi kondicionálás helyét egyszerűen spirituális kondicionálás vette át. A történet tovább működik, de most már tudattalanul. Te pedig össze vagy zavarodva, hogy miért szenvedsz még mindig. A folytatódó szenvedés a bizonyíték rá, hogy a történet még mindig mesélés alatt áll. Ha hajlandó vagy, hogy ne címkézd rossznak a szenvedést, akkor lehetőséged lehet, hogy hajlandó legyél egyszerűen azt látni, ami a történet. " (GANGAJI)

Szia Dyra, és pont ma bukkantam erre a pár mondatra. Engem ez továbbpofoz onnan, ahol elakadtam . Teri



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 29 v, 04:57

jarasiteri írta ...

"Sajnos még mindig van egy kis bibim ami abból áll, hogy rég múlt dolgokat újra és újra elő hozok aztán ezeken kesergek. Tudom, hogy haszontalan és, hogy már kár erre időt pazarolni mégis valami újra és újra előhozza. Az a célom, hogy teljesen jelen legyek a múlt és a jövő súlya nélkül. Ebben segít nekem Tolle , Budha, Popper Péter, és még sokan mások." (DYRA)


" A legtöbb spirituális keresőt az a hiedelem, hogy önmegvalósítását a személyes önazonosulása akadályozza, személyes történetétől való megszabadulásra ösztönzi. De ez a történetnek csak egy újabb fejezete. Nagyon fontos ennek felismerése. A történettől való megszabadulás törekvése csak egy másik irányú történet, egy másik példa az elme hatalmának az erejére.

Gyakran megfigyeltem spirituális körökben, hogy a történetek valódi vizsgálata helyett azok elnyomása a cél. Az ilyen elfojtás során a történet látszólag eltávolításra került, de a békét mégsem érik el. Nem tudsz megpihenni a szépségben, és meghaladni önmagadat, amíg elnyomod önmagad történetét. A történet tovább folytatódik, de mivel spirituális keresőként azonosítod önmagad, a tudatos éberségen kívülre tolod azt. A világi kondicionálás helyét egyszerűen spirituális kondicionálás vette át. A történet tovább működik, de most már tudattalanul. Te pedig össze vagy zavarodva, hogy miért szenvedsz még mindig. A folytatódó szenvedés a bizonyíték rá, hogy a történet még mindig mesélés alatt áll. Ha hajlandó vagy, hogy ne címkézd rossznak a szenvedést, akkor lehetőséged lehet, hogy hajlandó legyél egyszerűen azt látni, ami a történet. " (GANGAJI)

Szia Dyra, és pont ma bukkantam erre a pár mondatra. Engem ez továbbpofoz onnan, ahol elakadtam . Teri




Köszönöm hasznos volt

Én tényleg úgy érzem, hogy ott toporgok a "kapuban", de valami mindig visszaránt. Olyan mintha meg meg érezném a "jelenlétet" aztán feltámad benne valami dac, és az egós én lesöpri a másik énem. Egyfajta skizofrén állapot ez. Nagyon szeretnék átmenni a "kapun" bízom benne, hogy lassan sikerül is


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 29 v, 07:11

Kedves Dyra,
azt hiszem ezzel az idézettel mégsem sikerült megcsípnem azt, hogy a múlt feldolgozása hogyan lehetséges egyszer és mindenkorra. Gangaji az utolsó mondatban azt írja, hogy a múltbeli szenvedést ne címkézzem rossznak. Hát ezt könnyű mondani. De hogyan érjem ezt el? Nem marad más, mint újra és újra feldolgozni (átélni) a múltbeli fájdalmakat, amíg azok el nem kopnak. És ha elkoptak nem lesz súlyuk. Szokták még ajánlani a megbocsátást,
Sri Amma Bhagavan (Egység Egyetem) egy kis YouTube videóban azt mondja, ha mélyen átélem a fájdalmat, (azt mondja: maradj meg a fájdalomban, merülj el benne) a megbocsátás magától létrejön. Jók ezek a tanácsok, de a megvalósítás ...???

A kapuban toporgásról meg azt gondolom, csodák nincsenek, a megvilágosodás sem egy csoda. Vannak ezek az EGO játékok, amikről Shaw ír, meg az emberi játszmák (amikről Eric Berne ír, stb.) de én mondjuk a saját családomban is látom, ahogy pl. családi veszekedések során, hogyan csapnak össze az EGO-k, beleértve a saját EGO-mat is.
Nem olyan nehéz felismerni hogy ezek nem mások mint akció-reakció, és szinte gépiesen működnek. És amikor ezt látom : akkor az EGO-m mögött ott vagyok én. Szerintem mindössze ennyi átmenni a kapun. Az a Wayne Dyer film, aminék a linkjét valaki nemrég feltette a Chatboxra, elég jól rávilágít erre. Úgy vélem, amikor már nem fontos egy vitában hogy nekem legyen igazam, amikor már nem veszem fel a sértéseket, amikor teljes mértékbem vállalom a felelősséget önmagamért, amikor nem agyalok sérelmeken, amikor teszem a dolgom, és odafigyelek arra, amit csinálok, amikor meglátom a szépet (ez már cimke), amikor nincsenek előítéleteim akkor átmentem a kapun.
Mert ilyenkor már nem az EGO irányít, hiszen az EGO meg akar felelni, az EGO szereti ha igaza van, az EGO megegyezéseket keres stb. Az új föld szerintem nem arról szól, hogy csodalényekké alakulunk, és folyton gyönyörűséges spirituális élményeink lesznek, hanem arról, hogy végre elkezdjük egymást nem EGO-nak látni, hanem meglátjuk az EGO mögött az isteni lényt. (bocs, hogy az isten szót használom)
Számomra ez azt jelenti, hogy nap mint nap résen vagyok, hogy felismerjem a mintákat, amiket az EGO követ, és nem dőlök be ezeknek a sokszor gépies mintáknak.( Itt minden EGO-ra gondolok, nemcsak a sajátomra.) Az EGO-t véleményem szerint nem kell, és nem is lehet kiiktatni, mert szükség van rá. Szerintem az a lényeg, hogy ne legyek róla meggyőzödve, hogy az EGO én vagyok. (mert én "AZ" vagyok - én ezt másképp fogalmaznám, de nem akarok senkit kiakasztani )

Az új föld szerintem nem attól lesz szeretetteljes, hogy egyszer csak lesz egy spiri élménye mindenkinek, és felismeri, hogy egyek vagyunk, hanem attól, hogy elegünk lesz abból, hogy egymás ellenségeiként működünk, mint valami gépi program.
Tolle rávezetett arra, hogy próbáljam ki a jelen pillanatot, és tapasztaljam meg, nincs benne probléma. Azóta nem szedek fájdalomcsillapítót, mert a fájdalmakat úgy szeretem megélni, ahogy azok vannak. Nem félek a haláltól, mert tudom ott abban a pillanatban majd azt is le fogom tudni kezelni.

Én azt gondolom, hogy a kapu tényleg nem egy elérendő cél v. egy jutalom amit sok munkával, tanulással ki kell érdemelni, elég csak azt meglátni az EGO mögött ott vagyok ÉN.

Nem gondolom szentségnek, amit írok, csak járok az úton, és pillanatnyilag ez van bennem.
Teri



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 29 v, 08:17

jarasiteri írta ...

Kedves Dyra,
azt hiszem ezzel az idézettel mégsem sikerült megcsípnem azt, hogy a múlt feldolgozása hogyan lehetséges egyszer és mindenkorra. Gangaji az utolsó mondatban azt írja, hogy a múltbeli szenvedést ne címkézzem rossznak. Hát ezt könnyű mondani. De hogyan érjem ezt el? Nem marad más, mint újra és újra feldolgozni (átélni) a múltbeli fájdalmakat, amíg azok el nem kopnak. És ha elkoptak nem lesz súlyuk. Szokták még ajánlani a megbocsátást,
Sri Amma Bhagavan (Egység Egyetem) egy kis YouTube videóban azt mondja, ha mélyen átélem a fájdalmat, (azt mondja: maradj meg a fájdalomban, merülj el benne) a megbocsátás magától létrejön. Jók ezek a tanácsok, de a megvalósítás ...???

A kapuban toporgásról meg azt gondolom, csodák nincsenek, a megvilágosodás sem egy csoda. Vannak ezek az EGO játékok, amikről Shaw ír, meg az emberi játszmák (amikről Eric Berne ír, stb.) de én mondjuk a saját családomban is látom, ahogy pl. családi veszekedések során, hogyan csapnak össze az EGO-k, beleértve a saját EGO-mat is.
Nem olyan nehéz felismerni hogy ezek nem mások mint akció-reakció, és szinte gépiesen működnek. És amikor ezt látom : akkor az EGO-m mögött ott vagyok én. Szerintem mindössze ennyi átmenni a kapun. Az a Wayne Dyer film, aminék a linkjét valaki nemrég feltette a Chatboxra, elég jól rávilágít erre. Úgy vélem, amikor már nem fontos egy vitában hogy nekem legyen igazam, amikor már nem veszem fel a sértéseket, amikor teljes mértékbem vállalom a felelősséget önmagamért, amikor nem agyalok sérelmeken, amikor teszem a dolgom, és odafigyelek arra, amit csinálok, amikor meglátom a szépet (ez már cimke), amikor nincsenek előítéleteim akkor átmentem a kapun.
Mert ilyenkor már nem az EGO irányít, hiszen az EGO meg akar felelni, az EGO szereti ha igaza van, az EGO megegyezéseket keres stb. Az új föld szerintem nem arról szól, hogy csodalényekké alakulunk, és folyton gyönyörűséges spirituális élményeink lesznek, hanem arról, hogy végre elkezdjük egymást nem EGO-nak látni, hanem meglátjuk az EGO mögött az isteni lényt. (bocs, hogy az isten szót használom)
Számomra ez azt jelenti, hogy nap mint nap résen vagyok, hogy felismerjem a mintákat, amiket az EGO követ, és nem dőlök be ezeknek a sokszor gépies mintáknak.( Itt minden EGO-ra gondolok, nemcsak a sajátomra.) Az EGO-t véleményem szerint nem kell, és nem is lehet kiiktatni, mert szükség van rá. Szerintem az a lényeg, hogy ne legyek róla meggyőzödve, hogy az EGO én vagyok. (mert én "AZ" vagyok - én ezt másképp fogalmaznám, de nem akarok senkit kiakasztani )

Az új föld szerintem nem attól lesz szeretetteljes, hogy egyszer csak lesz egy spiri élménye mindenkinek, és felismeri, hogy egyek vagyunk, hanem attól, hogy elegünk lesz abból, hogy egymás ellenségeiként működünk, mint valami gépi program.
Tolle rávezetett arra, hogy próbáljam ki a jelen pillanatot, és tapasztaljam meg, nincs benne probléma. Azóta nem szedek fájdalomcsillapítót, mert a fájdalmakat úgy szeretem megélni, ahogy azok vannak. Nem félek a haláltól, mert tudom ott abban a pillanatban majd azt is le fogom tudni kezelni.

Én azt gondolom, hogy a kapu tényleg nem egy elérendő cél v. egy jutalom amit sok munkával, tanulással ki kell érdemelni, elég csak azt meglátni az EGO mögött ott vagyok ÉN.

Nem gondolom szentségnek, amit írok, csak járok az úton, és pillanatnyilag ez van bennem.
Teri







Én még ennyit sem gondolok az egészről A kaput képletesen gondolom. A filmben Dyer váltásnak nevezte.

Érdekes ez. Tiszta pillanatodban úgy tűnik már nem fáj a múlt úgy tűnik megértetted, aztán néhány óra múlva megint jön az ego és kiderül, hogy mégse. Apróságokon ráadásnak. A legtöbb engem ért sérelem apróság. Isten eddig mondhatni minden bajtól megkímélt. Mégis ezekbe belekapaszkodok, és ha kell a körülöttem lévőkre is rárontok. Borzalom.

Nagyon tetszenek amiket írsz Nem is tudok mást mondani





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 29 v, 10:22

Kedves Dyra, hát erre most nincs "idézetem",
vannak olyan időszakaim nekem is, amikor ingerlékenyebb vagyok, kis dolgokat felfújok, meg aggodalmaskodok stb.
Ilyenkor az szokott az ok lenni, hogy túlhajszoltam magam, fáradt vagyok, nem aludtam eleget, v. valamilyen tápanyag hiányzik a szervezetemből B vitaminok, magnézium stb. Ha ezekre odafigyelek akkor kevésbé fordul elő, hogy valakit egy szaváért meg akarjak fojtani . Fogalmam sincs milyen apróságokon rágódsz, de mondanám: csodálatos emberi lény vagy, és azok is akik neked fájdalmat okoznak. Csak az EGO piszkálja a másik EGO-t, nincs valódi konfliktus.
Bocs minden szavamért!
Amikor totál összevesztünk otthon a párom, anyám, és én.
(Már tudtam, hogy ez csak EGO-s cucc), azt mondtam a páromnak, ahogy ott méltatlankodott magában: Te egy tündér vagy (ez jólesett neki) aztán azt mondtam: az anyám egy tündér (erre felhödült) aztán azt mondtam: és én is egy tündér vagyok (erre elnevette magát)
Hát kb. ennyi, amikor valaki belátja magáról, hogy játékszerré vált a saját gyerekszobájában.

Még annyi: úgy tudom az agynak szüksége van egy bizonyos izgalmi (aorusal?) szintre a működéshez. Lehet, hogy ezért is keresünk konfliktusokat, amin felhúzhatjuk magunkat.
Ami nem baj, csak tudd, hogy ezt most Te csinálod direkt!
(És még valami, ha ilyenkor valakibe belemásztál, mondd el neki is a titkot, hogy ne nehezteljen rád, neked meg ne legyen lelkiismeretfurdalásod.)
Bocs mégegyszer, légyszi, engem hagyj életben
Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 30 h, 01:30

Kedves jarasiteri!

Tényleg csak a szokásos dolgok, nem tettem meg valamit amit meg kellet volna, vagy épp megtettem valamit amit nem kellet volna, szerelemféltés, büntudta, kishítűség és bizonyos dolgokban nagy arc. Nem nagy dolgok, biztos vagyok benne, hogy csak nekem azok. Mert az én vélt normáimba legyen az akár erkölcsi vagy más nem férnek bele. Már én is megtaláltam azt a nézőpontot ahonnan megértem mi miért történt és olyankor rendbelevő a dolog. Aztán jön az egó és azt mondja ki a f*sz az a Tolle vagy Budha? Egyébként ő honnan tudja amit mond? Meg amúgy is nekik se családjuk se gyerekeik csak ülnek és meditálnak így aztán könnyen vannak. És mikor egy ilyen gondolatsor elindúl a vége mindig veszekedés valakivel vagy akár a világgal. Aztán ismét béke. Szerencsére egyre több a béke és egyre kevesebb a harc a világgal. Bízom benne, hogy a közeljövőben végleg bekövetkezik a váltás.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 30 h, 04:38

"Aztán jön az egó és azt mondja ki a f*sz az a Tolle vagy Budha?"
Hát persze, hogy ki a f*szt érdekel!
De a spiri tanítás a legtöbb, amit egy másik embertől kapni lehet. Ha ez sincs, mi marad? "Ember küzdj, és bízva bízzál?" Köszi. Azt hogy szenvedés az élet, már megkaptam, mint tanítást. Sőt korábban csak ilyen tanítást kaptam keresztény tanítás címszó alatt. Végre valaki azt mondja, hogy nem kell szenvednem! (Krisztus is ezt mondta. Nem kellett volna félreértelmezni!)

Mellesleg a Course in Miracles normális magyar fordítása legkésőbb jövő év elejére kész lesz (ezt Sarkadi Kata oldalán olvastam), én azt várom tőle, hogy lépésről lépésre áttol majd mindenkit a másik oldalra, aki menni akar.
Persze én csak a magam nevében nyilatkozhatok ( a világ csak belülről változhat meg), remélem áttol engem úgy, hogy már nem akar visszajönni az EGO-m sem. Vagy hogy is van ez?
Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 30 h, 08:45

jarasiteri írta ...


Mellesleg a Course in Miracles normális magyar fordítása legkésőbb jövő év elejére kész lesz (ezt Sarkadi Kata oldalán olvastam), én azt várom tőle, hogy lépésről lépésre áttol majd mindenkit a másik oldalra, aki menni akar.
Persze én csak a magam nevében nyilatkozhatok ( a világ csak belülről változhat meg), remélem áttol engem úgy, hogy már nem akar visszajönni az EGO-m sem. Vagy hogy is van ez?
Teri


Kedves Teri!

Az ember mindig arra vár, hogy valaki (pl egy mester) vagy valami (pl egy könyv) át fogja őt tolni az egón túlra.

A helyzet viszont az, hogy az egót semmi sem tudja az egón túlra tolni, erre várhat akár évezredekig. Legföljebb az történik, hogy egy ilyen dolog az alvó egót áttolja egy másik, egy szebb, spirituálisabb színezetű álomba.

Ha megéled (és nem csak az elméddel megérted) a következőket, csakis akkor kerülhetsz az egón túlra:

" A meditáció éberré, erőssé és alázatossá tesz.

A meditáció éberré tesz, mert első izben kapsz tapasztalatot önmagadról. Arról, hogy te nem a test, nem az elme vagy, te egy tiszta szemlélődő tudat vagy! Amikor elérsz ehhez a szemlélődő tudathoz, bekövetkezik a nagy ébredés,először érzed, hogy VAGY.

És ez természetesen erőssé tesz, nem vagy már gyenge és törékeny, akit az érzékszervileg érzékelhető világ magával sodorhat.

Ez az erő semmilyen egót nem hoz létre benned, alázatos leszel, mert tudatára ébredsz, hogy ugyanez a szemlélődő tudat él mindannyiunkban és mindenben, az állatokban is, a növényekben is és a sziklákban is.

Tudod, hogy nem vagy különlegesebb senkinél, mert az egész lét ugyanabból az anyagból készült, amelyet úgy nevezünk TUDAT" /Osho/





Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 30 h, 09:39

Kedves Shaw, lehet, hogy ugyanazt mondjuk:
természetesen nem maga a könyv fog áttolni. Amennyire beleolvastam itt-ott a neten a nyers fordításba, le van bontva konrétan elvégzendő gyakorlatokra. Én azt gondolom ezek a gyakorlatok képesek átalakítani a gondolkodást. Mert több nem is kell. (Ha spiri élményekre várnék, ami vagy van, vagy nincs, akkor csapnám be magam rendesen, mert az majdnem olyan, mintha csodára várnék, ami szintén vagy van, vagy nincs. )

Azért tettem ki a kérdőjelet az utolsó mondatom végére, mert hirtelenjében nem ugrott be az ego fogalma és kevertem az elme fogalmával. Nem akarok ebbe belemenni, mert eltávolít a lényegtől.

Egészen pontosan azt akartam írni, hogy az "A Course in Miracles" gyakorlatai jobbá tesznek majd minket. Erkölcsileg jobbá. Az a bizonyosság, hogy egy vagy Istennel (bocs a szóért), megszabadít a félelemtől (aggodalomtól, önzéstől, stb), eltölt szeretettel, így már a másik emberben is könnyebb meglátni az "Isteni lényt".
Ezek szerintem egyszerű dolgok, és csak hajlandóság kérdése megérteni.
Mert szerintem meg kell érteni, az spiri élmény sem lehet más, mint a megértés az érzékek szintjén.
OSHO-t nagyon szeretem, ezen kívül nem mondok róla semmilyen véleményt. Nekem van egy olyan szokásom, hogy a tanításokból kiveszem, ami számomra hasznos, és hagyom a többit.
Persze biztos vannak "misztikus cuccok", de a többségünk nem tapasztalja meg ezeket, hiába is ülnénk fűvel kitömött párnákon zen kolostorokban évekig. Viszont kellő gyakorlással el lehet érni, hogy megérezd magadban az örökkévalót (vagy nevezd úgy ahogy neked tetszik, ahogy divi), és akkor már nem fogsz tudni durvulni az embertársaddal, sőt még magaddal sem.

Ha nem vagyok érthető, akkor majd leírom még egyszer, kicsit másképp, mivel használtam olyan szavakat is, amiket nem szoktam.
Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 31 k, 12:22

Egy kedves Társunk, aki figyelemmel kísérte a Dyra és köztem folyó párbeszédet, priviben felhívta a figyelmemet erre a fejezetre (közvetlenül beraknám, ha lehet, ha nem, akkor csak a hivatkozást) Természetesen nem nem most olvasom először, mégis soha ennyire még meg nem érintett, mint most.
Dyrának és azoknak akik be merik ismerni, hogy küszködnek a múlt feldolgozásával ( a történetükkel):

1O. FEJEZET
A SZENVEDÉS ÉS A SZENVEDÉS VÉGE

Minden összekapcsolódik mindennel. A buddhisták ezt mindig is tudták, s most a fizikusok megerősítik ezt az állítást. Nem létezik elszigetelt esemény, legfeljebb olyan, ami annak tűnik. Minél inkább minősítjük és fel-címkézzük, annál jobban elszigeteljük. Az élet egészét a gondolkodásunk teszi feldarabolttá. Azonban az élet teljessége hozta létre azt az eseményt. Része az összekapcsolódottság hálójának, azaz a kozmosznak.

Ez azt jelenti, hogy bármi, ami van, nem lehet más-képp.

A legtöbb esetben föl sem foghatjuk, hogy egy lát-szólag értelmetlen esemény milyen szerepet kaphat a kozmosz teljességében. Ám annak fölismerése, hogy az óriási egészben az elkerülhetetlen, ez már lehet a való belső elfogadásának a kezdete, és így az élet egészével való, ismételt összehangolódás.
A valódi szabadság és a szenvedés vége: úgy élni, mintha teljes egészében magad választottad volna azt az érzést, amit éppen érzel, azt az élményt, amit éppen átélsz.

Ez a belső összehangolódás a mosttal: a szenvedés vége.

Valóban szükség van a szenvedésre? Igen is, meg nem is.

Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alá-zatod, együttérzésed. Akkor most nem olvasnád eze-ket a sorokat. A szenvedés feltöri az ego páncélját, mely után elérkezik az idő, amikorra már betöltötte küldetését.

A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.

A boldogtalansághoz az elme teremtette „én" kell, történettel, fogalmi identitással. Szükség van időre: múltra és jelenre. Ha elveszed a boldogtalanságodtól az időt, mi marad? A jelen pillanat „ilyensége".
Ez lehet borússág-, zaklatottság-, feszültség-, harag-vágy akár émelygésérzés is. Az azonban nem bol-dogtalanság, s nem is személyes jellegű probléma. Az emberi fájdalomban nincs semmi, ami személynek szóló lenne. Az csupán egy intenzív nyomás vagy intenzív energia, amit valahol a testedben érzel. Azzal, hogy figyelmet szentelsz neki, az érzés nem alakul át gondolattá, s nem kelti újra életre a boldogtalan „én"-t.

Lám, mi történik csupán attól, hogy engedsz egy ér-zést létezni!
Sok szenvedés és boldogtalanság annak a következ-ménye, hogy a fejedben fölbukkanó minden gondo-latot igaznak vélsz. A helyzetek nem tesznek boldog-talanná. Okozhatnak ugyan fizikai fájdalmat, de nem tesznek boldogtalanná. A gondolataid tesznek bol-dogtalanná. Az értelmezéseid, az önmagadnak el-mondott történeteid tesznek boldogtalanná.

„Az éppen most gondolt gondolataim boldogtalanná tesznek." Ez a fölismerés megszakítja tudattalan azo-nosulásodat ezekkel a gondolatokkal.

Milyen szörnyű nap!

Még arra sem méltatott, hogy visszahívjon!

Cserben hagyott!

Apró történetecskék, amiket előadunk magunknak és másoknak, gyakran panasz formájában. Tudattalanul alakítjuk ki őket, hogy azok aztán növeljék a mi állan-dóan elégtelen, hiányos éntudatunkat azzal, hogy mindig nekünk van „igazunk", és valami mindig „rossz", vagy valaki mindig „hülye". Az „igazunk van" az elképzelt felsőbbrendűség pozíciójába helyez min-ket, és így megerősíti hamis éntudatunkat, az egón-kat. A jelenség továbbá egyfajta ellenséget is teremt. Igen, az egónak szüksége van ellenségre, hogy defi-niálja határait, és erre a célra még az időjárás is megteszi.

A szokássá vált mentális ítéletalkotás és érzelmi visszahúzódás révén személyesre vett, reaktív viszo-nyod van az emberekkel és az életeseményeiddel. Ezek mind a magad teremtette szenvedés formái, ám nem akként ismered őket, mert kiszolgálják az egód igényeit. Az ego reaktivitáson és konfliktuson ke-resztül erősíti meg önmagát.

Milyen egyszerű is lenne az élet ezen történetek nélkül!

Esik.

Nem telefonált.

Én ott voltam. Ő nem.

Amikor szenvedsz, amikor boldogtalan vagy, akkor maradj teljesen azzal, ami a jelen pillanatban éppen van! A boldogtalanság vagy a problémák nem tudnak életben maradni a mostban.

Akkor kezdődik el a szenvedés, amikor gondolatban egy helyzetet valamilyen vonatkozásban nemkívána-tosnak vagy rossznak nevezel el, illetve címkézel föl. Haragszol egy szituációra, és ez a haragod szemé-lyessé teszi azt, s behozza a képbe a reaktív „én"-t.

A minősítés, a címkézés csupán szokás dolga, s a szokások megtörhetőek! Kezdd a „nem címkézés" gyakorlását apró dolgokkal! Ha lekésel egy vonatot, leejtesz és összetörsz egy poharat, vagy megcsúszol és elesel a sárban, képes vagy-e tartózkodni attól, hogy az adott élményt rossznak vagy fájdalmasnak nevezd? Képes vagy-e azonnal elfogadni az adott pillanat „vanságát"?

Ha valamit rossznak kiáltasz ki, akkor az érzelmi visszahúzódást okoz benned. Amikor hagyod lenni, anélkül, hogy megcímkéznéd, hogy nevet adnál neki, hirtelen hatalmas erő áll a rendelkezésedre!

A visszahúzódás elvág ettől az erőtől. Magának az életnek az erejétől!

Ők ettek a jó és a rossz tudása fájának gyümölcsé-ből. („Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle."
Teremtés könyve 3:6 - A fordító megj.)
Lépj túl a jón és a rosszon azzal, hogy fölhagysz a „jó" és a „rossz" címkék ragasztgatásával! Amikor felül-emelkedsz az ítélkezés szokásán, az univerzum ereje áramlik majd át rajtad. Amikor nem reaktív viszonyba kerülsz az élményekkel, akkor az, amit korábban „rossznak" neveztél volna - sokszor nagyon gyorsan, ha nem éppen azonnal -, jóra fordul, magának az életnek az ereje révén.
Figyeld meg, mi történik, amikor nem minősíted valamely élményedet „rossznak", s helyette inkább belsőleg elfogadod azt! Igent mondasz rá, és így hagyod azt olyannak lenni, amilyen.
Bármilyen is az élethelyzeted, hogy éreznéd magad, ha teljesen elfogadnád azt olyannak, amilyen az éppen most?

A szenvedésnek számos finom és nem finom formája létezik, amik annyira „normálisak", hogy általában nem is tartják őket szenvedésnek. Sőt, az ego szá-mára esetleg még kifejezetten élvezetesek is. Ilyen az irritáltság, a türelmetlenség, a harag, a valamivel vagy valakivel kapcsolatos bosszankodás, a sértődöttség, a panaszkodás.

Megtanulhatod megjelenésükkor fölismerni mind-ezeket a szenvedésformákat. És tudd: „ebben a pilla-natban éppen szenvedést teremtek magamnak".
Ha az a szokásod, hogy szenvedést teremtesz ma-gadnak, akkor valószínűleg mások számára is szen-vedést teremtesz. Ezek a tudattalan elmeminták haj-lamosak megszűnni egyszerűen attól, hogy tudatossá teszed őket, rögtön, ahogy megtörténnek.
Nem lehetsz tudatos és önmagadnak szenvedést teremtő egyszerre.
Íme a csoda: minden állapot, személy vagy helyzet mögött, ami, illetve aki „rossznak" vagy „gonosznak" tűnik, titokban egy mélyebb jó rejlik. Ez a mélyebb jó akkor mutatkozik meg - kívül is és belül is -, ha belül elfogadod azt, ami van.

A „ne álljatok ellent a gonosznak" az emberiség egyik legnagyobb igazsága. (Máté 5:39 – A fordító megj.)

Fogadd el azt, ami van!

Egyszerűen nem megy. Fölkavart a dolog, és harag-szom miatta!

Akkor fogadd el azt, ami van!

Fogadjam el, hogy zaklatott és mérges vagyok? Fo-gadjam el, hogy nem tudom elfogadni?

Igen. Vigyél elfogadást a nem elfogadásba! Vigyél megadást a nem megadásba! Aztán nézd meg, mi történik!

A krónikus testi fájdalom az egyik legkeményebb ta-nító, ami csak létezik. A tanítása: „az ellenállás hiá-bavaló".

Semmi sem normálisabb, mint idegenkedni a szen-vedéstől. Ha azonban félreteszed ezt az idegenke-dést, és helyette megengeded a fájdalomnak, hogy legyen, akkor egy finom, kis, belső elkülönülést veszel majd észre a fájdalomtól. Mintha űr keletkezne a fáj-dalom és közted. Ez a tudatos, beleegyezéssel törté-nő szenvedést jelenti. Ha tudatosan szenvedsz, a testi fájdalom gyorsan elégetheti benned az egót, mert az ego nagyrészt ellenállásból áll. Ugyanez igaz a nagymértékű testi korlátozottságra is.

Ezt úgy is lehet mondani, hogy: „fölajánlod szenve-désedet Istennek".

Nem kell kereszténynek lenned ahhoz, hogy meg-értsd a kereszt szimbolikus formájában rejlő mély és egyetemes igazságot.

A kereszt kínzóeszköz. A legszélsőségesebb szenve-dést, korlátozást és tehetetlenséget képviseli, ami csak egy embert érhet. Aztán az az emberi lény hirte-len megadja magát, beleegyezve szenved, tudatosan, amit ezekkel a szavakkal fejez ki: „De ne az én aka-ratom teljesüljön, hanem a tied." (Lukács 22:42 - A fordító megj.). Ebben a pillanatban a kereszt, a kínzóeszköz, megmutatja elrejtett arcát: szent jelkép is, az isteni szimbóluma.

Ami látszólag tagadta bármilyen transzcendentális életdimenzió létét, a megadás útján ezen dimenzió kapujává válik.




A szerzőről

Eckhart Tolle Németországban született, s ott töltötte élete első 13 évét. Miután az angliai University of Lon-don egyetemen diplomát szerzett, kutató tudós és szupervizor - szakmai felügyelő - lett a Cambridge-i Egyetemen. 29 éves korában egy mély lelki átálakulás gyakorlatilag föloldotta régi identitását, és gyökere-sen megváltoztatta életútját.

A következő éveket az intenzív belső utazásának kez-detét jelző átalakulás megértésének, integrálásának és elmélyítésének szentelte.

Tanításával az ősi mesterek időtlen és tiszta hangján mondja el egyszerű, ám igen mély üzenetét: létezik a szenvedésből a lelki békéhez elvezető út.

1996 óta Kanadában, Vancouverben él, s időnként előadást tart a világ valamely nagyvárosában.


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 júl 31 k, 12:52

Ámen

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 31 k, 10:37

Kedves Teri!

Nem ugyanazokat mondjuk, mert teljes mértékben más alapokon állunk!

Írod: Én azt gondolom ezek a gyakorlatok képesek átalakítani a gondolkodást. Mert több nem is kell.

Szerintem a gondolatokat nem átalakítani kell, hanem meghaladni, túllépni kell rajtuk.
Persze a gondolatokat a meghaladás után is használjuk, azonban ezek a gondolatok ekkor már alapjaiban másak lesznek, mert a tudatnak egy új állapotából fakadnak.

Írod: "A Course in Miracles" gyakorlatai jobbá tesznek majd minket. Erkölcsileg jobbá.

Szerintem az erkölcs az elme egyik leghazugabb egojátéka. Csakis az ego lehet erkölcsös, a tudat soha. Erkölcsösebb csakis egy másik egohoz viszonyítva lehet valaki. Ha vallási vagy világi értelemben jobbá, erkölcsösebbé válsz, akkor csak az ego növekszik és virul benned, elzárva ezzel a tudat átalakulásának minden lehetőségét.

Írod: a spiri élmény sem lehet más, mint a megértés az érzékek szintjén.

Az érzék és a gondolatok mind az elméhez tartoznak, így az a megértés, amit nyújtani tudnak, szintén az elméhez tartozik. Szerintem az igazi megértés az elmén túl kezdődik.

Írod: kellő gyakorlással el lehet érni, hogy megérezd magadban az örökkévalót

Szerintem minden gyakorlás (legyen az akár a legspirituálisabb) csakis az egós üzemmódot erősíti bennünk. Mivel az örökkévaló már jelen van bennünk, így azt nem elérnünk kell, hanem hagyni, hogy megjelenjen bennünk. Ehhez pedig csak egyszerűen csendben kell maradnunk, feladni minden gyakorlásra irányuló törekvésünket.

Ezeket nem azért írtam le, mintha vitatkozni szeretnék veled bármiről is, hanem csak azért, mert én jelenleg így tapasztalom meg ezeket. Így az én számomra ezek jelennek meg igazságként.

Lehet, hogy a te tapasztalataid mások, amik a te számodra ugyanúgy az igazságot képezik, mint számomra ezek a tapasztalatok, amikről írtam.

Az igazságról pedig nem lehet vitatkozni, csakis az ego véleményeiről.



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 31 k, 12:10

Tudtam én, hogy az erkölcs szó az szarul hangzik, nem is használom legalább 30 éve.
Utánanéztem, az én olvasatomban az EGO=a tanúskodó jelenlét nélküli elme.
Igen, ezen az oldalon egók ill.elmék osztják meg egymással gondolataikat szavak formájában.
Azt írod "az örökkévaló már jelen van bennünk"
a következő félmondatban már ez van "hagyni kell, hogy megjelenjen bennünk"
Ha ott van, akkor nincs mit hagyni, ami már van, azt nem tudod befolyásolni,
érzékeled, hogy ott van vagy sem?
Azt írod "így tapasztalom meg ezeket", mivel tapasztalod meg? elme nélkül hogyan tapasztalsz meg bármit is, és ezt hogyan tudod szavakkal kifejezni? Ha most az elméd segítségével át tudod fogni azt, amiket az elmén túl megtapasztaltál, akkor az nem elmén túli megtapasztalás volt. (Hangsúlyozom: szerintem.)
Én csak azt szeretném, ha nem lenne misztifikálva az ami nem az. Van olyan, hogy lelkileg feldobott valaki, meg van olyan, hogy. lelki szárazság. Én attól tartok ezek is mind az elme művei, és nagyon szeretnék meggyőződni az ellenkezőjéről. És attól is tartok, hogy ez az egész "örökkévaló megérintése" dolog
egyszerűen csak hit (hajlandóság az elengedésre) kérdése.

Rettentő sok kétségem van, sokszor azt gondolom, Tolle is csak egy nagy átverés. De sokszor azt gondolom, hogy nem. Ami módfelett idegesítő, hogy egyesek bizonyosságként hirdetik azt, amit sosem lehet megtapasztalni. De végül is nem idegesít, mert ők adják a reményt. Oszt most ennyi.
Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 31 k, 12:39

jarasiteri írta ...

Tudtam én, hogy az erkölcs szó az szarul hangzik, nem is használom legalább 30 éve.
Utánanéztem, az én olvasatomban az EGO=a tanúskodó jelenlét nélküli elme.
Igen, ezen az oldalon egók ill.elmék osztják meg egymással gondolataikat szavak formájában.
Azt írod "az örökkévaló már jelen van bennünk"
a következő félmondatban már ez van "hagyni kell, hogy megjelenjen bennünk"
Ha ott van, akkor nincs mit hagyni, ami már van, azt nem tudod befolyásolni,
érzékeled, hogy ott van vagy sem?
Azt írod "így tapasztalom meg ezeket", mivel tapasztalod meg? elme nélkül hogyan tapasztalsz meg bármit is, és ezt hogyan tudod szavakkal kifejezni? Ha most az elméd segítségével át tudod fogni azt, amiket az elmén túl megtapasztaltál, akkor az nem elmén túli megtapasztalás volt. (Hangsúlyozom: szerintem.)
Én csak azt szeretném, ha nem lenne misztifikálva az ami nem az. Van olyan, hogy lelkileg feldobott valaki, meg van olyan, hogy. lelki szárazság. Én attól tartok ezek is mind az elme művei, és nagyon szeretnék meggyőződni az ellenkezőjéről. És attól is tartok, hogy ez az egész "örökkévaló megérintése" dolog
egyszerűen csak hit (hajlandóság az elengedésre) kérdése.

Rettentő sok kétségem van, sokszor azt gondolom, Tolle is csak egy nagy átverés. De sokszor azt gondolom, hogy nem. Ami módfelett idegesítő, hogy egyesek bizonyosságként hirdetik azt, amit sosem lehet megtapasztalni. De végül is nem idegesít, mert ők adják a reményt. Oszt most ennyi.
Teri




Kedves jarasiteri!

Én még pár héttel ezelőtt is csak ellentmondásokat láttam és paradoxonokat. Van egy aprócska dolog ami átsegít ha "spirituális" dolgokkal kapcsolatban gondolkodsz.

A lényeg hagyd a fenébe a bal agyféltekédet. Istent, Tollet, Budhat nem lehet "megizlelni" logikával. Le fogsz pattani mint ahogy én is visszapattantam jópárszor. Mondhatni ledobja lerázza magáról az elmét.

Egyik nap tettem azt, hogy egyszerüen nem engedtem meg az agyamnak az elmézést, egyszerüen csak elfogadtam ami van (nehéz megcsinálni elnem hinnéd mennyit "gyakorlom" ezt azért nem megy mindig). Nó kétség no logika. Az eredmény mintha állítottam volna a monitor felbontásán.

Hidd el ez egy nagyon fontos dolog. Araszolgatok araszolgatok olvasd akárcsak itt vissza milyen dolgokon "vitatkoztam" az itt lévőkkel. Tanulságos ez az egész.

Nem mondom, hogy nálam a szent grál. De talán segít neked

(ui: és még mindig van mit tennem de ki mondta, hogy apró lépésekkel nem lehet haladni? )

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 31 k, 02:39

Ezekben a napokban nem Te vagy az első, aki azt mondja, hagyjam egy ideig a p*-ba az egészet. Tudod mit? Igazatok van! Ha nem akarok egy újabb függést "spirituális kereső" formájában, ezt abba kell hagynom. Arra gondoltam, mostantól biciklizek inkább. (ha tudok Gyűlölök okoskodni, és azt is utálom, hogy megoldásokat keresek, ahelyett, hogy mindent hagynék úgy, ahogy van : MEGOLDVA .
Teri


Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 júl 31 k, 03:32

jarasiteri írta ...


Ami módfelett idegesítő, hogy egyesek bizonyosságként hirdetik azt, amit sosem lehet megtapasztalni. De végül is nem idegesít, mert ők adják a reményt. Oszt most ennyi.
Teri



A tudatot, a tudatosságot minden ébren töltött percedben tapasztalod.

Ez nem olyan dolog, amit nem lehet megtapasztalni, sőt ez egy kikerülhetetlen tapasztalat.

Innen a meditáció vezet el a tiszta tudatosság megtapasztalásáig.

A meditáció perzse nem egy technikát jelent, hanem a Vagyokban való tartózkodás tökéletes átélését.

Ez is megtapasztalható, ha az elme spontán módon elcsendesül (pl. biciklizés közben)



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 júl 31 k, 04:26

Shaw, nekem most tényleg elegem van, és befejeztem. EGYELŐRE.
Rám bízott a szomszéd egy hatalmas kutyát, akinek vizet meg kaját kell adnom, és meg is ölelhetem annyira szelíd. Ez a csúcs, tojok a megvilágosodásra.
Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 júl 31 k, 07:14

jarasiteri írta ...

Shaw, nekem most tényleg elegem van, és befejeztem. EGYELŐRE.
Rám bízott a szomszéd egy hatalmas kutyát, akinek vizet meg kaját kell adnom, és meg is ölelhetem annyira szelíd. Ez a csúcs, tojok a megvilágosodásra.
Teri


Tulajdonképpen ez a lényeg. Nem azért vagy, hogy Tollet kövesd vagy bárki mást. Megvilágosodás? Ha tudnád mennyi "megvilágosodott" embert ismerek

Miért nehéz jelen lenni? Mondok egy példát. Állsz az úton és nézed a tájat. Aztán fogsz egy fényképezőt és lefényképezed amit látsz.

Amint hazamész észre fogod venni, hogy a kamera sokkal több mindent "látott" mint te! Miért?

Mert a kamera nem ítélkezik, nem címkéz, és nem agyal. No meg kétségek sincsenek benne. Mondják, hogy csak jelen kell lenni. Legnehezebb dolog. De ha ráérzel csak egyszer ez az állapot egyre gyakrabban lesz előhívható és egyre gyakrabban leszel képes megtapasztalni.

Vannak szerencsés emberek akiknek ez könnyen megy. De pl az én agyam is már annyi előítélettel, dogmával, szabállyal telített, hogy már tudat alatt is sémákat keresek akkor is mikor azt gondolnám, hogy nem.

Őszintén, előítéletek, címkék nélkül szemléld a világot. Észre fogod venni azokat a soha nem látott részleteket és meg fogod érezni, hogy akár egy asztalnak is van jelenléte a térben.

Írták itt előttem, nekem is nagy segítség a meditáció amit igyekszem minnél gyakrabban gyakorolni. Olyankor teljesen kiürítem (legalábbis próbálom) az agyam. Mostanra órákra bele tudok "feledkezni" a meditálásba. Gyakorolni kell ezt is kitartás és idő. És látod nekem ennek ellenére még mindig vannak problémáim Szóval ne add fel hajrá Ha most tojsz az egészre az is jó Lehet csak ez kell, hogy legközelebb jobban ráérezz.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
András, 2012 aug 01 sze, 12:43

megvilágosodással,spirituális dolgokkal nem érdemes túl sokat foglalkozni. ezek csak illúziók. elme által teremtett képzetek. ahogy a világvallások és a többi mese.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Shaw, 2012 aug 01 sze, 08:47

András írta ...

megvilágosodással,spirituális dolgokkal nem érdemes túl sokat foglalkozni. ezek csak illúziók. elme által teremtett képzetek. ahogy a világvallások és a többi mese.


Így igaz, ezek mind csak az elme játékai.

Légy jelen és ezek mind elvesztik képzelt jelentőségüket!



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
jarasiteri, 2012 aug 05 v, 04:03

"Írták itt előttem, nekem is nagy segítség a meditáció amit igyekszem minnél gyakrabban gyakorolni. Olyankor teljesen kiürítem (legalábbis próbálom) az agyam. Mostanra órákra bele tudok "feledkezni" a meditálásba. Gyakorolni kell ezt is kitartás és idő. És látod nekem ennek ellenére még mindig vannak problémáim. "
Tolle szerint nincs szükség meditációra. A nem2 lapon egyesek szerint ez a leghelyesebb cselekvés. A problémáimat nem meditálással szoktam megoldani, hanem nagyon is gyakorlati módszerekkel. Amin tudok változtatni, azon változtatok.
Egyébként meg van olyan, hogy szükségtelen szenvedés, amit az ego generál. Ha ezt felismerem én azt szoktam csinálni, hogy megkérdezem:"What is the problem now?"
És már a párom is tudja, hogy erre csak egyetlen válasz van: "Nothing!" Mint abban a Tolle videóban, ahol a gyáros aláírja a bankban, hogy csődbe ment.
A hülyeségeken ez túlsegít.
Teri

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 aug 05 v, 08:18

jarasiteri írta ...

"Írták itt előttem, nekem is nagy segítség a meditáció amit igyekszem minnél gyakrabban gyakorolni. Olyankor teljesen kiürítem (legalábbis próbálom) az agyam. Mostanra órákra bele tudok "feledkezni" a meditálásba. Gyakorolni kell ezt is kitartás és idő. És látod nekem ennek ellenére még mindig vannak problémáim. "
Tolle szerint nincs szükség meditációra. A nem2 lapon egyesek szerint ez a leghelyesebb cselekvés. A problémáimat nem meditálással szoktam megoldani, hanem nagyon is gyakorlati módszerekkel. Amin tudok változtatni, azon változtatok.
Egyébként meg van olyan, hogy szükségtelen szenvedés, amit az ego generál. Ha ezt felismerem én azt szoktam csinálni, hogy megkérdezem:"What is the problem now?"
És már a párom is tudja, hogy erre csak egyetlen válasz van: "Nothing!" Mint abban a Tolle videóban, ahol a gyáros aláírja a bankban, hogy csődbe ment.
A hülyeségeken ez túlsegít.
Teri



Tolle is Homo Sapiens Nem szentírás amit mond. Neki nem kell nekem kell

„Egészségérzésünk és identitásunk fenntartásának kulcsa az emlékezet, mely hidat képez múltunk, jelenünk és jövőnk között. A múltbéli élmények felidézése, jóllehet nem mindig tökéletesen pontos, egyrészt lehetővé teszi a jelenben zajló események értelmezését és az azokra való reagálást, másrészt pedig irányt mutat a jövőre vonatkozó döntések meghozatalában. Emlékezet hiányában mindig elölről kellene kezdenünk mindent, segítségével azonban egyfajta folyamatosságot és előrehaladást tapasztalunk az életben. Előfordul, hogy összeomlik az emlékezet egysége, kiesnek fejünkből frissen megszerzett, új információk, és nem emlékszünk régen történt vagy megtanult dolgokra.”


Tolle sem úgy érti a jelenlétet ahogy itt sokan értik

Emlékezz vissza 3 évesre korodra Akkor tökéletesen a "jelenben" voltál Mégse akarsz olyan lenni.

A jelenlétben benne van a múlt és a jövő is. Attól függetlenül, hogy a a jelen köti le a figyelmedet.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 aug 05 v, 11:29

Dyra írta ...


Tolle sem úgy érti a jelenlétet ahogy itt sokan értik



érti/értheti azt bárki is???? senki sem érti... ti értitek???

Dyra, már kérdeztem a másik fórumban (de nem válaszoltál) hogy miért ezt az idézetet választottad aláírásnak? Mit jelent számodra?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 aug 06 h, 06:32

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


Tolle sem úgy érti a jelenlétet ahogy itt sokan értik



érti/értheti azt bárki is???? senki sem érti... ti értitek???

Dyra, már kérdeztem a másik fórumban (de nem válaszoltál) hogy miért ezt az idézetet választottad aláírásnak? Mit jelent számodra?


Érteni nem is, csak átélni lehet.
Minden agyalás hiábavaló és felesleges.
Amíg nincs tapasztalás, a jelenlét (vagy mindegy minek nevezzük) is csak egy fogalom marad a milliók között, amit lehet értelmezgetni, elemezgetni az elmének.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 aug 06 h, 06:47

valaki írta ...

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


Tolle sem úgy érti a jelenlétet ahogy itt sokan értik



érti/értheti azt bárki is???? senki sem érti... ti értitek???

Dyra, már kérdeztem a másik fórumban (de nem válaszoltál) hogy miért ezt az idézetet választottad aláírásnak? Mit jelent számodra?


Érteni nem is, csak átélni lehet.
Minden agyalás hiábavaló és felesleges.


Igazad van Én se tudom ő , hogyan érti Maximum annyit tudok én, hogyan értem

Az idézettel kapcsolatban nem akarok nagyon tudományos magyarázatot adni. De úgy érzem, hogy a "csend" a legnagyobb tanító, amikor az ember erre ráérez akkor valóban eloszlanak a kétségei. Mert a csendben benne van a gondolatnélküliség is. Amikor ilyen pozícióból szemléled a világot "megvilágosodsz" és eloszlanak a kétségeid. Egyszerüen tudod, hogy így van és ez így van jól. A "tanítás" pedig jöhet bárkitől neked csak annyi dolgod van, hogy "meghallod" vagy "meghallgatod".

Amúgy rövidke idézet és beleégett a fejembe mikor először halottam egy Popper Péter előadásban. Van úgy, hogy az ember egyből tudja valamiről, hogy az igaz vagy hamis, mély vagy felszínes. Engem gondolkodás nélkül is megérintett az üzenet, olyan ez mint amikor pontosan rád szabnak egy ruhát.

bocsánat most látom rossz helyre válaszoltam Nem valaki volt a cél hanem hajni19840203
.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
kriszti65, 2012 aug 06 h, 11:23

Shaw írta ...


Az ember mindig arra vár, hogy valaki (pl egy mester) vagy valami (pl egy könyv) át fogja őt tolni az egón túlra.

A helyzet viszont az, hogy az egót semmi sem tudja az egón túlra tolni, erre várhat akár évezredekig. Legföljebb az történik, hogy egy ilyen dolog az alvó egót áttolja egy másik, egy szebb, spirituálisabb színezetű álomba.




Shaw-nak tökéletesen igaza van!!!!!




Re: Egojátékok vs. Jelenlét
hajni19840203, 2012 aug 07 k, 09:58

valaki írta ...

hajni19840203 írta ...

Dyra írta ...


Tolle sem úgy érti a jelenlétet ahogy itt sokan értik



érti/értheti azt bárki is???? senki sem érti... ti értitek???

Dyra, már kérdeztem a másik fórumban (de nem válaszoltál) hogy miért ezt az idézetet választottad aláírásnak? Mit jelent számodra?


Érteni nem is, csak átélni lehet


reméltem, hogy nem

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 aug 07 k, 10:33

hajni19840203 írta ...

reméltem, hogy nem



Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 aug 08 sze, 12:27

he he de akkor, miről beszél?
Értem mikor boldog vagyok, értem mikor szomorú, akkor ezt nem fogom?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
valaki, 2012 aug 08 sze, 07:55

Dyra írta ...

he he de akkor, miről beszél?
Értem mikor boldog vagyok, értem mikor szomorú, akkor ezt nem fogom?


Érti itt valaki is??

Viccen kívül, szerintem addig vannak kételyek, míg az egós-elme létezik.
Nálam is vannak késztetések, hogy meg akarom érteni (pláne ilyen materialista elmével -de amúgy tök mindegy, milyen..), ez a dolog (jelenlét, tanúság) hogy működik, mi is ez, nem értem, ez mi volt stb.
De ezt elme szintjén lehetetlen megérteni, jó, bizonyos szintig kell az intellektuális tudás, aztán el kell dobni, mert csak akadály lesz az átélésben.
Tehát tulajdonképp áttevődik a hangsúly az intuícióra.

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
mue, 2012 aug 12 v, 07:46

Az olimpiát nézve egy kérdés merült fel bennem.
Az, hogy az ember drukkol a magyaroknak, az a kollektív magyar nemzeti egóból fakad? Amikor látod, hogy egy magyar iszonyat teljesítménnyel első lesz miközben a riporter torka szakadtából üvölt és ezen te elérzékenyülsz, benedvesedik a könnycsatornád: az is negatív egós érzelem?
Egy megvilágosodott ember, hogy nézheti az olimpiát? Teljesen mindegy számára, hogy a saját nemzete nyer egy ponttal, vagy az "ellenséges ország"?

Re: Egojátékok vs. Jelenlét
Dyra, 2012 aug 12 v, 09:08

mue írta ...

Az olimpiát nézve egy kérdés merült fel bennem.
Az, hogy az ember drukkol a magyaroknak, az a kollektí