Névnapok
Ma 2020. 8. 13, csütörtök, Ipoly napja van.
Holnap Marcell napja lesz.
Mai gyakorlat

Az alábbi jelenlét gyakorlat segítségedre lehet abban, hogy egyre tudatosabbá válj.:


Bár a testtel való azonosulás az ego egyik legalapvetőbb formája, a jó hír, hogy ...

Folytatás
Utolsó fórum hozzászólások
Válasz: Teri blogja
mi van a tudatra ébredés után? https://www.youtube
Írta: Teri
jún 12 : 20:48

Válasz: Teri blogja
https://www.youtube.com/watch? v=iTWie6-5_ps
Írta: Teri
jún 12 : 20:21

Válasz: Teri blogja
köszönöm... még, még, még!!!!!!!
Írta: Teri
febr 21 : 12:08

Válasz: Egy kis művészet...
Második verzió: „A minden ágán táncol szívem”
Írta: Berill
jan 22 : 21:33

Válasz: Egy kis művészet...
Jó ez a csend! Ha nem lenne zaj, akkor fel sem tűn
Írta: Berill
jan 10 : 14:17

Válasz: Teri blogja
https://www.youtube.com/watch? v=k3pnJA2jyr4
Írta: Roby_T
jan 07 : 12:09

Válasz: Egy kis művészet...
Lélek-JELen-Léthttps://drive.google.com/open?id=1r
Írta: Berill
máj 13 : 08:39

Válasz: Teri blogja
ha lenne, remélem felrakod ide :)
Írta: Teri
ápr 16 : 00:35

Válasz: Teri blogja
Köszi! Ez a srác tényleg "ott" van. :)https://www.
Írta: Roby_T
ápr 15 : 09:14

Válasz: Teri blogja
Milyen félelem van benned ? Talán attól félsz, hog
Írta: Teri
márc 31 : 00:57

Tolle Audio Player:


 
Nap vicce
A nap vicce
A geped adatai
IP
Fórumok
ÚJ FÖLD - Eckhart Tolle Tanításai :: Fórumok :: Tapasztalásaink.
<< Előző téma | Következő téma >>   

A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba

Oldal:   <<        >>  
Szerző Üzenet
Nati
2010 máj 26 sze, 08:38

Regisztrált tag #290
Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43
Üzenetek: 115
Sziasztok!

Magamról annyit csak, hogy a szenvedés miatt kerültem erre az útra. 33 éves vagyok de 20 éves korom óta keresem Istent és keresem az utamat. Rengeteg zsákutcába bementem, sokmindent elfojtottam, megtagadtam magamban és közben az állandó szomorúság kisért utamon, amiből lett a depresszió, majd a szorongás és a pánik. Nem panaszként irom, hisz ha ez nem történt volna, most nem lehetnék itt. Ezt át kellett élnem és ezért hálás vagyok. Istent még mindig keresem, de már máshol. Illetve meglátom a virágok szépségében, a fák bölcsességében, csendjében, a madrak röptében, dalában, a másik szemében, az arcomat érintő szellőben, a természet csodájában, kiskutyám szeretetében. Azt is megtapasztaltam, hogy Ő soha nem hagy el, én vagyok, aki elfordul....A nap is mindenhol süt, csak mi néha árnyékos helyen vagyunk.
Amit kérdeznék: szerintetek a kegyelmi bepillantás az mikor történik meg? Volt már valakinek? Először kezdesz ébredezni és utána egyszer csak megtapasztalod, vagy ezzel kezdődik az egész? Van egy pillanat, amikor leválsz teljesen az elmédről és felismered a tudatodat és egységedet az Egésszel? Ez valami olyan pillanat, amit előtte sosem tapasztaltál, vagy tulajdonképpen az elme szemszögéből semmi különleges?
Még egy kérdés a meditációval kapcsolatban. Kb. 2 hónapja meditálok rendszeresen. Sokszor nagyon intenziv félelem érzés tör rám közben, ami összeszoritja a bensőmet, de folytatom a meditálást. Addig jutok, hogy teljesen ellazultnak érzem magam, nem érzékelem a testemet, inkább mintha túláradnék rajta, lassulnak a gondolatok, nagyon kellemes érzés, de nem érzem az összekötöttséget a Megnyilvánulatlannal, örömet sem igazán tapasztalok, vagy szeretetet, amit kéne. Nagyon kellemes érzés, de nincs benne extázis, vagy Istenélmény. Ez természetes? Gyakoroljak tovább és igy tudok majd mélyebbre hatolni magamban?
Köszönöm Nektek, hogy elolvastatok és a válaszokat is!
Nati
Vissza az elejére
András
2010 máj 26 sze, 11:34

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
"Először kezdesz ébredezni és utána egyszer csak megtapasztalod, vagy ezzel kezdődik az egész?"

A jelen pillanatban tudsz felébredni és megtapasztalni.

"Van egy pillanat, amikor leválsz teljesen az elmédről és felismered a tudatodat és egységedet az Egésszel?"

Igen van egy pillanat. A jelen pillanat.

"Ez valami olyan pillanat, amit előtte sosem tapasztaltál, vagy tulajdonképpen az elme szemszögéből semmi különleges?"

Ez az alapállapotod. Csak az elmében annyi a szemét, hogy eltakarja.

Nati egy a lényeg:
Gyakorolni kell. A több évtizedes elemstruktúrákat nem lehet lebontani 2 nap alatt.
Minél többet gyakorolsz, annál jobban gyengülnek az elmestruktúrák.

"lassulnak a gondolatok, nagyon kellemes érzés, de nem érzem az összekötöttséget a Megnyilvánulatlannal, örömet sem igazán tapasztalok"

Kimásolok egy részt Tolle egyik művéből:

"A „betegségnek" jelölt állapotnak semmi köze ahhoz, aki valójában vagy!
Ha tehát súlyos sorscsapás ér, vagy valami nagyon nagy „rossz" történik veled -
súlyosan megbetegszel; lerokkansz; elveszíted otthonodat, vagyonodat vagy
társadalmilag meghatározott identitásodat; elhagy a szerelmed; meghal vagy
szenved egy szeretted; közeleg a halálod -, tudd, hogy van ennek egy másik oldala
is! Tudd, hogy ilyenkor csupán egyetlen lépés választ el valami hihetetlen,
fantasztikus dologtól: a fájdalom és szenvedés fémének teljes, alkímiai arannyá
transzmutálásától! Ezt az egy lépést megadásnak nevezik.
Nem azt mondom, hogy boldog leszel ebben a helyzetben. Nem leszel. De a
félelem és a fájdalom olyan lelki békévé és higgadt derűvé alakul át, amely nagyon
mélyről tör majd elő: magából a Megnyilvánulatlanból. Ez „Isten békéje, amely minden
értelmet meghalad". Ehhez képest a boldogság meglehetősen csekély valami.
Ezzel a sugárzó békével együtt jár a felismerés - nem az elme szintjén, hanem
lényed mélyén -, hogy elpusztíthatatlan és halhatatlan vagy. Ez nem csupán hit.
Olyan tökéletes bizonyosság, amelynek nincs szüksége semmiféle másodlagos
forrásból származó, külső bizonyítékra."

[ Módosítva 2010 máj 26 sze, 11:38 ]

"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
Napsüti
2010 máj 27 cs, 05:24
Regisztrált tag #152
Regisztrált: 2010 febr 15 h, 09:08
Üzenetek: 37
Mostanában eléggé utánaolvastam egy hawaii gyógyító, illetve problémamegoldó módszernek, a Ho'oponopono-nak. Egyik kedves fórumtársunk ajánlotta a módszert. Négy szó, a "Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek"
ismételgetéséből áll. E mögött sok minden más húzódik.

Az alaptétel az, hogy minden belül van, semmi nincs kívül, ill, ami kívül van, az is belül van. Tehát minden "külső" problémát magunkban lehet csak megoldani és mi 100%-ig felelősek vagyunk mindazért, amit magunban tapasztalunk. A reakciókat, rossz érzéseket, betegségeket a memória, az emlékek okozzák (múlt), amik lejátsszák a múltbéli történéseket. (a fájdalomtestnek felel meg). Az, hogy egy szituációt vagy egy embert hogyan fogunk fel, a memóriában levő érzelmek, adathalmaz határozza meg.

Az ember eleve tökéletes, isteni lény, és az, hogy egy másik embert pl. nem szeretünk valami miatt, idegesít, megbánt stb. az a mi tapasztalatunk csak. Ilyenkor a bennünk levő istenségtől kérünk bocsánatot, bármi is az az emlék, ami azt okozza, hogy ezt gondoljuk az emberről (nem kell tudni, hogy mi az az emlék), szeretjük ezeket az emlékeket - amivel elengedjük őket, megköszönjük a lehetőséget, hogy tisztítsuk magunkat.

Ez csak egy nagyon rövid leírása annak, amit megértettem az interjúkból, különböző írásokból. Egy orvos úgy gyógyított közveszélyes, elmebeteg bűnözőket, hogy a kórlapjuk olvasgatta és közben magában gyógyította azt a részét, ami "teremtette" ezeknek az embereknek a betegségét. Pár hónap alatt már nem kellett lekötözni őket, többen felelősséget vállaltak tetteikért, "gyógyultak". Ha valakivel összetalálkozik, aki mondjuk beteg, akkor elkezdi magát tisztítani, ami azokra az emlékekre irányul, amik azt okozták, hogy bevonzotta ezt az embert.

Úgy tűnik nekem, hogy az említett szavak használatával barátságba kerülünk a jelennel, nem állunk ellen az emlékeknek hanem elfogadjuk az adott állapotot, szeretetet sugárzunk, ami önmagában sok mindent megold. Ez egy hosszadalmas folyamat. de én gyakorlom egy pár hete és nagyon jó hatása van. Nem könnyű, mert amikor az emberben előtör a fájdalomtest, és az emlékekben levő érzelmek vesznek rajta erőt, nehéz mondogatni, hogy "szeretlek"... de ha sikerül, akkor sokkal könnyebb a jelenbe kerülni, mint enélkül. Sokszor enélkül, hogy tudatában lennék, a puszta mondogatása a szavaknak, vagy csak a "szeretlek" szónak, egy idő után békességet hoz.

Ez is egy módszer, magyarul is található róla leírás, angolul még több, aki teheti, nézzen utána, érdemes! Hihetetlen jó interjúk vannak a neten. Az orvos neven Dr Hew Len, ma is él, ő az, aki meggyógyította a pácienseket.

(Lehet, hogy nem írtam újdonságot, mert már többen ismeritek, de számomra újdonság, és egy módja a jelenben maradásnak, meditációnak).
Vissza az elejére
András
2010 máj 27 cs, 11:03

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
ez engem is érdekel. várom a folytatást. lehet nyitni kéne neki egy topicot. itt van egy fórum róla:
- LINK -

"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
timeless
2010 máj 28 p, 09:15


Regisztrált: 2009 szept 03 cs, 07:11
Üzenetek: 72
hajni19840203 írta ...

Kiragadnék egy részt a fenti idézetedből: "Szeretni azt jelenti: felismerni önmagadat a másikban." Éltétek már ezt meg teljesen? Amikor teljes figyelmemet adom egy másik embernek egy "idő után" tényleg olyan érzésem támad, mintha önmagamat figyelném. Persze nem mindig sikerül annyira jelen lenni, de már egyre többször sikerül ezt átélnem. A férjem ilyenkor rendszerint kicsit zavarba jön és mosolyogva kérdi "mit nézel így?" De mi történik ha egy "idegen" emberre nézel így? Úgy vettem észre, hogy legtöbben ilyenkor érezhetően zavarba jönnek és visszahúzódnak, vagy épp nem értik mi történik. Nektek milyen tapasztalataitok vannak erről?


Szia Hajni!

Igen én is átéltem ezt már igazán mélyen. Ami azóta is olyan elevenen él bennem mintha csak tegnap történt volna. Mondhatni, hogy jelenlét ereje szinte beleégette a memóriámba ezt a megtapasztalást. Csak lenni és érezni az egységet, csodálatos.
Idegen emberre így nem szoktam nézni, mert véleményem szerint könnyen félre értheti a helyzetet, bár ki tudja még a végén jó dolog is kisülhet belőle. De az biztos, hogy többség aki nem tudja mi és miért történik akkor az zavarba kerül és vissza vonulót fúj ahogy Te is írtad.


Ha a fenti írásom felébresztette a fájdalomtested, akkor itt a nagyszerű alkalom, hogy megfigyelhesd azt működés közben!
"A tudatosság, amely én vagyok, önmaga tudatára ébred. Íme a dualitás vége."
Vissza az elejére
Nati
2010 máj 31 h, 04:30

Regisztrált tag #290
Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43
Üzenetek: 115
Mint ahogy az lenni szokott, az ember előbb-utóbb választ kap a kérdéseire. A válasz két módon érkezett, az egyik Andrástól , de az további kérdéseket szült bennem és ezt köszönöm Neki. A másik pedig Osho egy könyvéből. Idézném is ezt a részt, hátha Nektek is segit:

...Természetesen az éberség kezdetben erőfeszitéssel jár- különben hogyan kezdenél neki? Próbálkozol, próbálsz éber maradni, és ez feszültség. És minél jobban próbálkozol, annál nagyobb a feszültség. Időnként kapsz egy rövid bepillantást, egy kis kóstolót, de ez nem eksztázis, mert feszült vagy. De ezen a fejlődési szakaszon keresztül kell menni.
Egy dolog hamar világossá válik: ha próbálkozol, éberebb leszel, mint addig, de ezért meg kell szenvedned. Ez olyan, mint a rémálom: nehéz, mintha követ cipelnél a fejeden. Ez nem öröm, ez nem könnyű: kővel a fejeden sincs kedved táncolni. De időnként, kiszámithatatlanul történik valami.............amikor nem próbálkozol, valami történik: feltölt a fény, az üdv, és ez már extázis. De csak akkor, ha elindultál az úton, csak akkor, ha próbálkozol. Próbálkozás közben időnként leállsz pihenni, akkor valami történik- egy bepillantás.
Ebből látod, hogy erőfeszitéssel nem tudsz áttörni a másik oldalra...csak úgy tudsz, ha nem vagy feszült.

folytatom...

[ Módosítva 2010 máj 31 h, 07:14 ]
Vissza az elejére
Nati
2010 máj 31 h, 07:12

Regisztrált tag #290
Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43
Üzenetek: 115
...De kezdetben még dolgoznod kell, eleinte szükséges. Hatástalan, és mégis szükséges. Szükséged van a tapasztalatra. És hirtelen kapsz egy váratlan bepillantást: ez egy kegy....
tisztára mos mint a tavaszi eső. Akkor vége a te munkádnak, mert az áldás, mint az eső magától esik. Itt Keleten mindig úgy hitték - és igazuk volt - hogy a tudat ébredése nem egy eredmény, hanem egy kegy: prasad, Isten ajándéka - azt te nem tudod kiragadni a kezei közül.
A Nyugati embernek ezt nagyon nehéz elfogadni, mert őt arra nevelték, hogy az alkalmat meg kell ragadni. Ez a hit az utóbbi néhány évszázad alatt rögzült belétek. A tudmány titkait igy fedeztétek fel - erőszakkal. Követelted, hogy nyiljon ki előtted az ajtó. És mivel sikered volt az anyaggal, azt hiszed ez igy van a lélekkel is. De nem, Tévedsz. A mennyországba nem lehet betörni, nem tudod az őrt szuronnyal leszúrni. Nem követelheted Istentől, hogy nyissa ki előtted a szivét, mert minnél jobban erőszakoskodsz, az annál inkább elzár téged. És ha zárt vagy, hogy tudna Isten eljutni hozzád?

Amikor nem erőszakoskodsz, hanem csak sodródsz, mint a bárányfelhő, nincs szándékodban eljutni valahova..nincsenek céljaid...nem akarsz semmit....nincs benned feszültség, és boldog vagy ott, ahol vagy, csak azért mert élsz. Csodálod a Teremtést, melynek szerencsés része vagy. Ha hálásan elfogadsz mindent úgy, ahogy van, és nem akarsz semmi mást...akkor egyszerre egy másik dimenziónban találod magad. És látod: az ajtó mindig nyitva volt...vagy inkább....nincs is ajtó, amit be lehetne zárni! Isten titkai nem titkok, azok mindig ott voltak előtted. Ki előtt titkolózna?...hiszen te a Teremtés része vagy. Te vagy a Misztérium.

Ez nem kutatás kérdése, ezt nem kell fáradtsággal felfedezni, csak maradj csendben, és figyelj éberen - engedd be.
Ha keresel- már tévúton vagy, mert keresni csak akarattal lehet. Ha a fejed tele van, akkor oda már nem fér be semmi. Nem a titok van elzárva, te vagy elzárva. Az elméd zárt. Isten kopogtat, de te nem engeded be. Nem is tudod, hogy kopogtat, mert nem vagy otthon. Az agyad valahol kint kószál a jövőben ......mikor fogom Istent felfedezni?...Milyen lesz az?....
Meddig kell még várnom rá?....
Pedig Isten ott van és kopogtat - de te nem hallod. A kutató soha nem ér célba. Ez nem azt jelenti, hogy ne kutass. Valahol el kell kezdened, nincs más út. Kezdetben nincs más választásod. Keress, kutass, teljes erőfeszitéssel. És csak akkor, ha teljesen belebolondulsz a kutatásba, ha mindent elkövetsz, csak úgy ébredsz rá, hogy ez mind fölösleges volt, mert Isten csak nyugodt elmében talál otthonra.

Az erőfeszitésen keresztül jutsz el az erőfeszités-nélküliséghez. A keresésen keresztül jutsz a nyugalomba, és az elmén túlhaladva Tudatba.

...Osho: Az én utam a bárányfelhők útja....


Ugyanarról beszél mint E. Tolle. Nekem nagyon tetszik és újra és újra megerősödik bennem: ez az utam. Ezt onnan tudom, hogy ha ezeket olvasom, örül minden sejtem, mélyül bennem a béke és nyugalom és egy rendithetetlen érzés: Igen! Ez az! Pont ez az!!
Egy Tudás van...

Boldogságos ébredezést és sok megélt jelen pillanatot kivánok Mindnyájótoknak!


Vissza az elejére
András
2010 máj 31 h, 09:26

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
persze, hogy ugyanarról beszél. minden tanító Jézus,Buddha,Ramana..stb is ezt tanítja.
a spiritualitáson belül csak ez az egy "tanítás" létezik.


"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
Berill
2010 jún 01 k, 01:29

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
Ahogy olvasgatom a bejegyzésekben a beszámolókat, történeteket és gondolatokat, úgy az elmém is reagál rájuk, illetve inspirálna is, hogy válaszoljak némelyikekre. Egy-kettő válasz megfogalmazásába bele kezdtem, de végül nem fejeztem be és nem is küldtem el. Vajon miért nem? Tettem fel magamba a kérdést. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy a válaszok elég mélyről jönnének, csak az elme hideg logikájának tűntek. A következő kérdés kipattanásakor, vagyis „Miért is érzem ezt?”, a kérdés értelme el sem jutott az elmémig, és már tudatosult bennem az állapotomra a válasz: Ismét a normál hétköznapokat élem, komolyabb jelenlét nélkül. Megint annyira hozzászoktam a szenvedéseimhez, hogy már-már természetes állapotomnak tűntek. Ez a lehető legveszélyesebb, mert ha nincs valami, ami tudatosítaná ezt a csipkerózsikaálmot, akkor képes vagyok huzamosabb ideig ebben maradni. Mi lehet ez a valami? Meglepő, de lehet egy elvetemültebb fájdalomtestem is, vagy valami pici dolog a megnyilvánulatlanból (virág szépsége, kristály harmóniája, zene dallama), a humor, tehát bármi, amely képes az elmét a szokásos kerékvágásából kizökkenteni. Ebben az esetben annak a hiánya, hogy képes vagyok a bejegyzésekre mélyebb válaszokat adni. Látjátok, hogy mi mindenre jó ez a fajta beszélgetés!
Hasonló szituációkra, amikor az ego átveszi a parancsnoki hidat, a következő általános megközelítést szoktam magamban tudatosítani: „Isten ködbe burkolódzott és így nehéz tájékozódnom, de valamire meg szeretne tanítani: Minden helyzetben képes legyek megőrizni az éber tudatosságomat és megtaláljam (el ne veszítsem) a belső iránytűmet.” Ez számomra annyira motiváló, mint a többi hasonló elme paradoxon, amelyek időrést hoznak létre az elme és az ego struktúráján.
Pl.
Elfogadom, hogy nem tudok a jelenben lenni, és máris a jelenben vagyok.
A figyelő tudatosság, amikor a gondolataimat és érzéseimet figyelem, miközben magamat megfigyelőként azonosítom.
Egyszerűen az értelmem középre helyezésével képes vagyok a gondolatfolyamom megállítására.
Amikor elfogadom azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb.
Virág, kristály, művészetek, természet, elemi erők gondolatok nélküli érzékelése, amelyek szépsége, éteri jellege vagy hatalmas végtelensége és ereje ráébreszt az ezzel ellentétes egomra.
A humor. stb.

A humorról pl. egy esetet elmesélek. Amikor a baráti körből többen össze jövünk és köztünk van lelkes gyógyítónk is, aki pl. homeopátiával, Bach-virágterápiával stb. foglalkozik, a többiek rávetik magukat a számos testi-lelki problémáikkal. Panaszkodással úgy teli van ilyenkor a levegő, hogy szinte vágni lehet. Múltkor már meguntam a dolgot és én is csatlakoztam hozzájuk a panaszáradatommal:
„Nem tudsz valami jó homeopátiás szert a nyavalyámra? Már annyira zavar, hogy szinte fáj a boldogságom, mérhetetlen optimizmusom és örömöm. Nem tudom, hogy mi okozza ezt nálam.„
Egy pillanatra nem tudták mire vélni az egészet, és ebben a pillanatban a kérésem abszurditása hozta létre elméjükön azt a bizonyos időrést. Tolle is szívesen alkalmazza ezt.

Mindenkinek ezt a fajta elme időrést létrehozó paradoxon gondolatot vagy érzést magának kell megtalálnia, amely időről-időre változhat is. A másik kérdés, hogy lehet ezt az időrést megtartani, állandósítani. András szerint a gyakorlással.
Szerintem ezzel is vigyázni kell. Első olvasásakor én is szimpatikusnak találtam ezt a gondolatot, de valami még is zavart. Ugyanis bármit helyezünk magunk és a megnyilvánulatlan közé, időcsapdába kerülhetünk. Elhitetjük magunkkal, hogy majd a jövőben jobb lesz. Ez illúzió. Hiszen minden pillanat a legjobb, bármilyen is az. Az elfogadás művészete.

Nati kérdésére részben válaszoltam az előző néhány sorban. Kicsit lazábbra fogva a kérdést kérdéssel folytatom, ugyanis majdnem hogy kiböki a szememet a kérdésedben megbúvó válasz: Szerinted a Megnyilvánulatlan ismeri nemes céljaidat? Extázis, istenélmény stb.?

Egyébként én is itt szoktam a leggyakrabban elvérezni. A megnyilvánulatlan egyetlen egy természete van, hogy rajtad keresztül szeretne megnyilvánulni, önmagára ébredni.. Ebben a történetben keletkező ihlet, extázis, módosult tudatállapot stb. csak „melléktermék”, ha nevezhetem így őket, de semmiképp valamilyen cél. A szeretet pedig nem más mint maga a Megnyilvánulatlan, a Lét.
Vissza az elejére
Nati
2010 jún 01 k, 07:28

Regisztrált tag #290
Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43
Üzenetek: 115
Szia Berill!

Bocsásd meg nekem, ha kissé kezdőnek tűnök és olyan kérdéseket teszek fel, melyek nektek már természetesek. Ez csak azért van, mert kezdő is vagyok. Azért se haragudj, ha valamilyen gondolat az elmémből jön, mert én még nem tudom megkülönböztetni sok esetben, hogy mi az ego és mi nem az. Egyenlőre figyelem magam, próbálom minél jobban megismerni önmagam, mit érzek, mit gondolok, mi motivál, minek örülök, mitől félek. Elfogadni, felismerni minden rezdülésemet. Itt tartok. Próbálni elfogadni a hullámvölgyeket és minden úgynevezett negativ érzést, hisz ezek is kellenek! Különben honnan tudnánk a másik oldalról...Elfogadni azt is, amikor úgy érzem, unatkozom, nyugtalan vagyok, történjen már valami.....Na ez az elme, ezt már tudom! Én ezt csakis egy folyamatként tudom elképzelni, ahogy András is irja, tényleg gyakorolni kell. Ahogy Osho is irja, haszontalan, de nincs más út. Az szüli bennünk az elégedetlenséget, hogy a jövőben látjuk a célunkat. Tudom, hogy ez paradoxon, mert csak most történhet ez meg, de nem tudod melyik most-ban. Ezért kell minél többet a jelenben lenni, hogy le ne maradj....Jól értem?
Ezt nem tudod erőltetni. Ha nem megy, azt is el kell fogadni és akkor kezdenek változni a dolgok.
Ami a meditációt illeti: azt irod a Megnyilvánulatlan nem tud arról, hogy nekem milyen nemes céljaim vannak az extázis és Istenélmény. Rajtam keresztül szeretne megnyilvánulni.
Én azt hittem eddig Isten tudja, hogy mik a céljaink, tudja, hogy elszakadva érezzük magunkat, tudja, hogy keressük. Ezt elmagyaráznád nekem? Ezt nem értem.
A másik dolog, úgy érzem azt gondolod, hogy nem kéne a meditációban céllá tenni az Egység megtapasztalását, a szeretetet, az örömöt. Hogy ezeket érezze az ember. De akkor miért meditálnak az emberek? Lehet hogy hülyeséget kérdezek és mosolyogtok ezen. De ti is arról beszéltek, hogy meditációban ezeket megtapasztaljátok. Biztos ti is azzal a céllal teszitek, hogy ezeket érezhessétek. Tudom, hogy a meditációban nincs akarás és cél, hisz pont ez a lényege, hogy csak hagyom a gondolataimat jönni-menni, hagyom és figyelem. De csak van mindenkiben valamilyen akarat, amiért csinálja? Rosszul gondolom?
Hú de jól jönne egy Mester néha.....egyáltalán hogy meditáltok? Mert erről sem ir senki. Tolle is elmagyarázza hogyan mélyitsd magadban a belső test érzését és egyszer csak ott vagy a Megnyilvánulatlanban....és ott milyen? Honnan tudom, hogy ott vagyok?

Abból is gondolom Berill, hogy meditációban megtapasztaltad ezeket a dolgokat és szeretnéd újra és újra érezni az ez az irásod, idemásolom:

...A kérdésre a válasz az, hogy én általában a meditációban elért tudatállapothoz hasonlítom magam, vagyis az akkor megtapasztalt Megnyilvánulatlan az etalonom. Az előző hozzászólásomban arról írtam, hogy ennek a bírása az az „erő”, amely megadja azt ami ahhoz szükséges, hogy átváltsak megfigyelővé. Gondolhatjátok azt, hogy de magasra tettem a lécet! Igazatok is lehet, mert ismét a teljesítmény zavarba vergődhetek, ami sokszor meg is esik, de szerintem ez az alap biztos, amellyel nem tévesztek irányt.
Ha erősebb vagyok negatív beállítottságomnál, akkor a megfigyelő státuszomból közvetlenül be tudok lépni a mostba. Ha nem, akkor vagy tovább kell szenvednem, vagy a következőt gondolom: „Az Isten sötétbe burkolódzott, és nehéz tájékozódni.” Ez egy nem olyan régen készített filmben hangzott el, és nekem nagyon megtetszett. Mivel tudom, hogy a Megnyilvánulatlan létezik, hiszen nap mint nap megtapasztalom, legmélyebben a meditációim alatt, és ezekkel csak egyet akarhat, hogy tanítson. Tanítson a tudatosságra....

Sokszor van az az érzésem, hogy bármilyen türelmetlen is vagyok néha, minden jól van úgy, ahogy van. Mindennek van értelme és létjogosultsága. Jó úton haladok és pont ott vagyok, ahol lennem kell...Se előrébb, se hátrébb...

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Berill, engem pedig érdekelnének az elmédből jövő gondolatok, megjegyzések is!!



Vissza az elejére
Oldal:   <<        >>  

Moderátorok: timeless, xxx

Ugrás:     Vissza az elejére

Powered by e107 Forum System
[Welcome]

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!


Közösségi Megosztás
Idézetek Tolle-tól

-oOo-
Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.
-oOo-

Még több idézet


Szavazás

Milyen gyakran alkalmazod Tolle jelenlét gyakorlatait?

Nem szoktam gyakorolni

Minden nap rendszeresen

Egy-két naponta

Egyszer-kétszer hetente

Havonta eszembe szokott jutni párszor

Néha egy-két hónap is eltellik nélküle

A szavazás korlátozva csak tagoknak

szavazat: 114
Korábbi szavazások
Chatbox
Teri
jún 12 : 20:29

Teri
máj 16 : 23:16

Teri
ápr 04 : 20:07

NN
jan 07 : 12:46

NN
aug 17 : 13:39
Ez tényleg jó volt, köszi!
- LINK -

Teri
aug 15 : 16:17

Teri
aug 13 : 18:18
Seth megszólal (hangoskönyv, ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:41
Ramana Maharshi film, magyar felirattal (ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:27

Teri
jan 24 : 11:53

Teri
jan 24 : 11:48

Teri
jan 24 : 11:47

Zsolesz
dec 23 : 04:15
Egy kihalt fórum is lehetőség, hogy a spirituális egó újabb siker-művét reklámozhassa.
A spiri bölcselkedés is jobban megy, ha közben dől a lóvé!

Shaw
dec 21 : 10:51
Tíz tipp, hogy hogyan segíthetjük elő azt, hogy gyermekeink egyénisége spirituálisan kivirágozzon
- LINK -

Shaw
nov 23 : 16:47
Az ölelés, mint spirituális kapu

- LINK -

Roby_T
nov 22 : 11:24
Az óceán látható,
a felhő látható.
A kettő közötti átmenet átalakítóereje vagyok én.
...csak néha megpihenek változó óceánként, felhőként.

Shaw
nov 20 : 17:14
A szellemi születés elmarad?
- LINK -

Teri
okt 02 : 22:56
(magyar felirat alul beállítható )
az "én" illúziója
- LINK -

Bigcsok
szept 20 : 17:31
?

Teri
júl 25 : 23:31
Gergőnek:
- LINK -

Teri
júl 23 : 14:48

Ibolyka
máj 15 : 09:40
Kedves Teri!

Köszönöm. Beszélgetni szeretnék néha, de akkor ezt nem is teszem. Köszönöm. Csodás
utat.

Teri
máj 14 : 13:27
Ibolyka, már senki sincs itt, FB-ra (meg nemtudomhova) átmentek, ott van Tolle oldal, ott kérdethetsz, innen viszont letölthetsz ezt azt

Teri
máj 14 : 13:23

Ibolyka
máj 12 : 14:18
Sziasztok! Csodás délutánt mindenkinek!
Én most ismerkedem.Ti itt aktív életet éltek?


Olvasmányok
Mi a spirituális föleszmélés?
- LINK -

Az ego
- LINK -

A belső test
- LINK -

A boldogság titka
- LINK -

A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítéka
- LINK -

Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

A Csend
- LINK -

Fölébredés
- LINK -

A Tudat
- LINK -

Frekvenciatartók
- LINK -

Nem kulcsfontosságú a gondolkodás
- LINK -

A csend és a belső csend
- LINK -

A fájdalomtest föloldása
- LINK -

Vess véget az idő káprázatának
- LINK -

Mit tegyünk a fájdalomtesttel?
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Elfogadás
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Élvezet
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Lelkesedés
- LINK -

Mi a különbség közted és a spirituális mester között?
- LINK -

Egy-két lényeges dolog Eckharttól.
- LINK -

Ő használ téged! Ez a betegség!
- LINK -

Amíg az elmével azonosulsz addig a fájadalom elkerülhetetlen.
- LINK -

A múlt fájdalma: a fájdalomtest föloldása.
- LINK -

Hozzáférni a Most erejéhez.
- LINK -
Holdtlte
CURRENT MOON
Jósgömb

Kérlek írd meg a kérdésed amire választ szeretnél kapni!



TolleTube Kicsiben
Copyright © 2009-2014 - Minden jog fenntartva uj-fold.hu