Névnapok
Ma 2020. 7. 5, vasárnap, Sarolta, Emese napja van.
Holnap Csaba napja lesz.
Mai gyakorlat

Az alábbi jelenlét gyakorlat segítségedre lehet abban, hogy egyre tudatosabbá válj.:


Bár a testtel való azonosulás az ego egyik legalapvetőbb formája, a jó hír, hogy ...

Folytatás
Utolsó fórum hozzászólások
Válasz: Teri blogja
mi van a tudatra ébredés után? https://www.youtube
Írta: Teri
jún 12 : 20:48

Válasz: Teri blogja
https://www.youtube.com/watch? v=iTWie6-5_ps
Írta: Teri
jún 12 : 20:21

Válasz: Teri blogja
köszönöm... még, még, még!!!!!!!
Írta: Teri
febr 21 : 12:08

Válasz: Egy kis művészet...
Második verzió: „A minden ágán táncol szívem”
Írta: Berill
jan 22 : 21:33

Válasz: Egy kis művészet...
Jó ez a csend! Ha nem lenne zaj, akkor fel sem tűn
Írta: Berill
jan 10 : 14:17

Válasz: Teri blogja
https://www.youtube.com/watch? v=k3pnJA2jyr4
Írta: Roby_T
jan 07 : 12:09

Válasz: Egy kis művészet...
Lélek-JELen-Léthttps://drive.google.com/open?id=1r
Írta: Berill
máj 13 : 08:39

Válasz: Teri blogja
ha lenne, remélem felrakod ide :)
Írta: Teri
ápr 16 : 00:35

Válasz: Teri blogja
Köszi! Ez a srác tényleg "ott" van. :)https://www.
Írta: Roby_T
ápr 15 : 09:14

Válasz: Teri blogja
Milyen félelem van benned ? Talán attól félsz, hog
Írta: Teri
márc 31 : 00:57

Tolle Audio Player:


 
Nap vicce
A nap vicce
A geped adatai
IP
Fórumok
ÚJ FÖLD - Eckhart Tolle Tanításai :: Fórumok :: Tapasztalásaink.
<< Előző téma | Következő téma >>   

A napi, heti vagy havi ösvény a Megnyilvánulatlanba

Oldal:   <<        >>  
Szerző Üzenet
Berill
2010 ápr 14 sze, 01:01

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
Két tapasztalatomat szeretném megosztani veletek, amelyek mostanában történtek velem. Valójában nem is tapasztalatok, hanem inkább a korábbi felismerések megerősítése, vagy újbóli átélése.
Az egyik reggeli meditációm során, amikor tisztán éreztem a belsőtest energiamezőjét és a könnyedség állapotába kerültem, a gondolatok, félelmek, fájdalomtestek ahogy jöttek, úgy el is mentek. Egyik sem hagyott maga után űrt, vagy egy másik gondolatot, vagy érzést. A különlegesség abban rejlett, hogy ehhez semmiféle kitartásra nem volt szükségem, folyamat önfenntartóvá vált, pontosabban annyira közel került(em) a megnyilvánulatlanhoz, hogy onnét kapta(m) az erőt. A gondolatok benyomások nélkül filmszalagszerűen peregtek le előttem. Ez az érzés annyira intenzív volt, hogy ma is kristálytisztán magamban érzem, és ha csak rágondolok és átérzem, rögtön hasonló állapotba kerülök, mint akkor. Talán Ági is hasonló érzésre akart utalni az egyik chatboxos üzenetében.
Ha beazonosítom ezt az állapotot, akkor leginkább Tolle egyik kapujához tudnám hasonlítani: Az elfogadáshoz és az elengedéshez. A kapuk, néhány üzenettel korábban nagyjából felsoroltam őket, hétköznapok átlag tudatossági szintjén alkalmazva is hatékonyan tudnak működni, de az igazi, elsöprő erejük egy mélyebb tudatállapotban tapasztalható meg, amely már nem is önmaguk, hanem tulajdonképpen a megnyilvánulatlan.

A hétköznapok sokunknak annyira megszokottá tudnak válni, hogy elfogadjuk természetes állapotnak. Csak néha érezzük, hogy nincs valami rendjén, de ezt is csak valami távoli elégedetlenségként vagy nyugtalanságként érzékeljük. A napokban hasonló cipőben jártam, és csak arra figyeltem fel, hogy valami elfoglaltságot próbáltam keresni magamnak. Ilyenkor vagy a TV-t kapcsolgatom összevissza, vagy belekezdek valamibe és nem fejezem be, de sok más arca lehet a formákban való keresgélésnek.
A keresgélés egyik legádázabb fajtája, amikor ez a bizonyos távoli érzés spirituális keresgélésekbe hajszol. Tudatosságunk elfedésével elhiteti velünk, hogy csak elmével emészthető gondolatokra van szükségünk, amit tovább tudunk gondolni, csavarni….
Végső elkeseredettségemben Tolle valamelyik művét vettem elő azért, hogy talán valamilyen inspirációt kapjak tőle. Ahogy nyúltam a könyv felé, belém hasított az a felismerés, hogy nem kell keresgélnem, mert minden amire szükségem van már rendelkezem, bennem van. A csend, a béke, a szeretet, vagyis a Megnyilvánulatlan. Csak ki kell nyújtanom a „kezemet” érte.
Vissza az elejére
Berill
2010 ápr 22 cs, 08:29

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
Kriszti chatboxos üzenetén felbátorodva gondoltam, hogy írok néhány szót a meditációról, persze nem profiként, hanem csak lelkes amatőrként. A téma nekem is aktuális, mert az utóbbi néhány hónap meditációim inkább erőlködésnek tűnnek, mint sem valami felszabadító gyakorlatnak. Chinmoy szerint még a legnagyobb guruk is megélnek egy-egy mélypontot az életük folyamán, amikor a meditációjuk nekik sem a megszokott kerekvágásba megy.
A fogalmáról, technikájáról nem írnék, mert már az interneten több helyen is részletekbe menően le van írva. Ha esetleg mégis valaki ki lenne éhezve egy kis információra, akkor a következő honlapot tudnám ajánlani: - LINK - .
Mit is mond erről Tolle? Szerintem, nagyon lényegre törően fogalmaz a Most hatalmában és a Most hatalma a gyakorlatban. Röviden összefoglalva így hangzik időrendbe téve:

1. Néhány tanács a külső körülményekre, a testtartásra. Ezek közül kiemelném az ülő testtartással kapcsolatban: Tartsd a gerincedet egyenesen, de ne mereven, és ne dőlj rá a szék háttámlájára! Ezzel az éberségedet tudod fenntartani. Legyél laza!
2. A légzés figyelése.
3. A belső testbe merülés. Tudatosítsd azt, ne gondolkodj róla, csak érezd azt!
4. Engedj el minden vizualizált képet, és csak a belsőtest energiamezőjére összpontosíts! Szinte válj eggyé vele! Saját tapasztalatom, hogy belső tested tudatosítását egyik tesztrészről áttehetem egy másikra, mintha keringtetném belső test energiáját, amely még intenzívebbé teheti belső testtel való eggyé válást.
5. Amikor elérted a megnyilvánulatlant: Maradj itt, ameddig jólesik! Majd fokozatosan gyere ki ebből a tudatállapotból! Lassan tudatosítsd a fizikai testedet, testi érzékeléseidet, nyisd ki a szemed! És meditatív módon nézz körül, címkézés nélkül, és továbbra is érezd a belső testedet!

Még mit mond erről:

„Egy lényeges szempontból azonban már nem vagy ugyanaz, mint aki előtte voltál: magadban immár bepillantást nyertél egy olyan valóságba, amely nem „e világi", de mégsem különül el ettől a világtól, ahogyan tőled sem.”

„A pillanatról pillanatra testedben élés gyakorlatát azonban nem helyettesíti! Anélkül hatása csak átmeneti lesz.”

„Amikor néhány percre ráérsz - különösen este, közvetlenül elalvás előtt, valamint reggel, közvetlenül fölébredés után -, „áraszd el" a testedet tudatossággal!”

E módszer mellett még számos más is létezik, és az ember karakterének és pillanatnyi lelki állapotának megfelelően választhat közülük. Az eddigi tapasztalatom az, hogy bármelyiket is választja az ember, előbb-utóbb már nem fog annyira hatásosnak bizonyulni. Unalmassá válik, és így az ego ezen is megtalálja a rést. Egy másik csapda, hogy a meditációval járó kellemes érzetek, sőt a Megnyilvánulatlan válik céllá. Ilyenkor az elme ezekre fókuszálva paradox módon tulajdonképpen elveszti azokat. A lényeg nem a cél, hanem az út.

A Kriszti kérdésére visszatérve, ha egy nagyon erős stresszhatás, egy nagyon erős negatív gondolat vagy érzés alatt állsz, amelyek akár szomatikus tüneteket is kiválthatnak, akkor ezek ezerrel azon lesznek, hogy a maradék fényt is ködbe burkolják. És csak körbe jársz, magyarul szenvedsz. Ha olyan erős a szenvedés, akkor paradox módon az fog rákényszeríteni a megadásra, az elfogadásra.
De még mielőtt elkezdenél szenvedni, azért van két dolog, amelyek be szoktak válni. Az egyik a jóga, testgyakorlás. Az izmok és izületek nyújtása, jóga légzés hatékonyan el tudja vonni a figyelmedet a gondolataidról és közvetlenül ráirányítja a testi érzeteidre, így a mostba kerülsz.
A másik az inkább ahhoz lehetne hasonlítani, amikor trópusokra utazol, én még nem voltam, és előtte beoltatod magadat mindenféle betegséggel szembe, amik abban az országban, földrészen előfordulnak. Így tehetsz akár a meditációd előtt, vagy akár a reggeli felkelésed előtt is. Csak itt egy érzés, egy hozzáállás, egy attitűd, bárminek is nevezzük, kialakításáról van szó. Ez egy érzés típus, amelynek receptje: Vegyél egy csipetnyi derűt, egy csipetnyi éberséget, egy kanál megbocsátást, egy marék bizalmat, egy marék elfogadást, egy marék elégedettséget! Ezt a meditációd előtt igyekezz átélni, akár mint egy távoli érzésként. És ha már egy picike pozitív változást érzékelsz hozzáállásodban, akkor jöhet akár a Tolle által javasolt meditáció. Ezzel beoltottad, immúnissá tetted magadat a különböző zavaró tényezőkkel szembe. Pl. Álmosság-éberség, harag-megbocsátás, derű-lehangoltság, teljesítménykényszer- elégedettség stb.. Ha meditációd közben is még valami akadályoz, akkor csak erre az érzés típusra kell összpontosítanod, de nem mint meditációd tárgyára, hanem mint távoli háttérként érezd át! Fókuszodban továbbra is a légzésed, vagy a belső test energia mezője marad. A kitartóbb negatív gondolatokat és érzéseket fogad el, irányítsd rá a figyelmedet, de ne gondolkozz róla, és a végén ezek fognak bevezetni a mostba. Ha meditációd folyamán egyéb kellemes kép, érzés, könnyűség érzése jelenik meg, akkor ne próbáld követni őket, mert különben eltűnnek.
Ezt a kezdetben távolinak tűnő barátságos és kellemes érzés típust, állapotot nehéz beazonosítani, de amikor beléptél a Megnyilvánulatlanba, akkor ez teljesen kitölt, és érzed a mindennel való kapcsolatodat: ez nem más, mint a jó öreg szeretet.
Vissza az elejére
Berill
2010 ápr 30 p, 11:56

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
Hogyan értelmezitek a megvilágosodást? Felfogható úgy, mint egy eseményt, amely után már megvilágosodott vagy? Tolle előadásaiban valami hasonlón esetet mesél el saját életútjával kapcsolatban. Az öngyilkossághoz közeli életszakaszában történt egy olyan megtapasztalása, amely az egész és későbbi életére is kihatott, azaz megvilágosodott. Vajon előtte mi történt? És utána? Esetleg most is történik vele hasonló eset? Még ő is „fejlődik”? Vagy Buddhát is vehetjük, aki egy fa alatt világosodott meg.
Én a megvilágosodást ilyen nagy ugrásként nem, csak apró, de átalakító lépésenként tapasztaltam meg. Ezt az utat jelenleg is igyekszem járni.
Az első ilyen meghatározó eseményem talán akkor volt, amikor megszületett az első gyermekem. Egy éjszakai böfiztetés után félálomban kezdett kialakulni bennem egy érzés, a felelősség súlya, a szeretet, a bizalom, a hála stb. különös egyvelege, amely olyan erős volt, hogy pillanatok alatt betaszított a megnyilvánulatlanba. Csak a tiszta szeretet maradt, amely körbe vett minket, apát és a gyerekét. Ilyen intenzíven, mint akkor, azóta sem éltem át a megnyilvánulatlant. A forma világomra gyakorolt hatása sem maradt el, mert még gyorsan melegében összehoztam(unk) másik két testvérkét is.
A hasonló esemény akkor volt még, amikor meditáció elsajátításán keresztül bejárásom nyílt a megnyilvánulatlanba. Ide sorolhatnám Tolle gondolatainak megismerését is, amelyek rengeteg kérdésemre választ és megérzéseimre megerősítést adtak.
Itt említhetném meg ezt a honlapot is, amit Timelessnek köszönhetünk.
Tolle a megvilágosodást paradox módon írja le az Új földben. Szerinte minden pillanatban döntened kell, hogy barátoddá teszed a jelent. Ezt a döntést mindig meg kell hoznod addig, amíg az a természetes állapotoddá válik. Ugyanakkor a könyv más helyén a fölébredésről, a megvilágosodásról, mint kegyelmi aktusról, állapotról beszél.
Ez számomra azt jelenti, hogy szándékkal, akarattal, erővel nem nyithatom fel a megnyilvánulatlanba vezető kaput. Minden, ami a forma világunkat mozgatja hatástalan a forma nélkülire. Viszont a mostban éléssel megteremthetem a teret és a jelent, a lehetőséget, hogy a megnyilvánulatlan rajtam keresztül nyilvánuljon meg.
Az örök kérdésem még mindig nem oldódott meg: Mikor leszek megvilágosodott? Mikor nem fogok szenvedni? Ha jól emlékszem, akkor Tollénak is feltettek ehhez hasonló kérdést. Amire azt válaszolta: Akkor, amikor már nem teszed fel ezt a kérdést.

Nektek mi a véleményetek a megvilágosodásról? Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető? Számunkra megvilágosodott személyek is szenvednek, de azt esetleg másképp élik meg?

[ Módosítva 2010 ápr 30 p, 12:11 ]
Vissza az elejére
András
2010 máj 01 szo, 11:52

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
Berill írta ...

Hogyan értelmezitek a megvilágosodást? Felfogható úgy, mint egy eseményt, amely után már megvilágosodott vagy? Tolle előadásaiban valami hasonlón esetet mesél el saját életútjával kapcsolatban. Az öngyilkossághoz közeli életszakaszában történt egy olyan megtapasztalása, amely az egész és későbbi életére is kihatott, azaz megvilágosodott. Vajon előtte mi történt? És utána? Esetleg most is történik vele hasonló eset? Még ő is „fejlődik”? Vagy Buddhát is vehetjük, aki egy fa alatt világosodott meg.
Én a megvilágosodást ilyen nagy ugrásként nem, csak apró, de átalakító lépésenként tapasztaltam meg. Ezt az utat jelenleg is igyekszem járni.
Az első ilyen meghatározó eseményem talán akkor volt, amikor megszületett az első gyermekem. Egy éjszakai böfiztetés után félálomban kezdett kialakulni bennem egy érzés, a felelősség súlya, a szeretet, a bizalom, a hála stb. különös egyvelege, amely olyan erős volt, hogy pillanatok alatt betaszított a megnyilvánulatlanba. Csak a tiszta szeretet maradt, amely körbe vett minket, apát és a gyerekét. Ilyen intenzíven, mint akkor, azóta sem éltem át a megnyilvánulatlant. A forma világomra gyakorolt hatása sem maradt el, mert még gyorsan melegében összehoztam(unk) másik két testvérkét is.
A hasonló esemény akkor volt még, amikor meditáció elsajátításán keresztül bejárásom nyílt a megnyilvánulatlanba. Ide sorolhatnám Tolle gondolatainak megismerését is, amelyek rengeteg kérdésemre választ és megérzéseimre megerősítést adtak.
Itt említhetném meg ezt a honlapot is, amit Timelessnek köszönhetünk.
Tolle a megvilágosodást paradox módon írja le az Új földben. Szerinte minden pillanatban döntened kell, hogy barátoddá teszed a jelent. Ezt a döntést mindig meg kell hoznod addig, amíg az a természetes állapotoddá válik. Ugyanakkor a könyv más helyén a fölébredésről, a megvilágosodásról, mint kegyelmi aktusról, állapotról beszél.
Ez számomra azt jelenti, hogy szándékkal, akarattal, erővel nem nyithatom fel a megnyilvánulatlanba vezető kaput. Minden, ami a forma világunkat mozgatja hatástalan a forma nélkülire. Viszont a mostban éléssel megteremthetem a teret és a jelent, a lehetőséget, hogy a megnyilvánulatlan rajtam keresztül nyilvánuljon meg.
Az örök kérdésem még mindig nem oldódott meg: Mikor leszek megvilágosodott? Mikor nem fogok szenvedni? Ha jól emlékszem, akkor Tollénak is feltettek ehhez hasonló kérdést. Amire azt válaszolta: Akkor, amikor már nem teszed fel ezt a kérdést.

Nektek mi a véleményetek a megvilágosodásról? Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető? Számunkra megvilágosodott személyek is szenvednek, de azt esetleg másképp élik meg?


Hogyan értelmezitek a megvilágosodást?
A megvilágosodás nagyon egyszerű.
A kondicionált elmét feloldod az jelenlét erejével.
Egyszerűen légy jelen. Lépj túl az elmén.
Tudatosítsd intenzíven a jelen pillanatot.
Az elején minden pillanatért keményen kell küzdeni,
mert az elme nem hagyja magát.
Figyeld a fájdalomtestet. Fogadd el a pillanatot.

Mikor leszek megvilágosodott?
Akkor, ha kitartóan gyakorlod a pillanatban létezést.
(Hetek,hónapok,évek)

Mikor nem fogok szenvedni?
Amikor megvilágosodsz.

Hogyan tapasztaltátok meg ezt saját életetekben? Ez egy folyamat, vagy egy eseményhez köthető?
A folyamat: események sorozata.
Lehet, hogy valaki egy éjszaka megvilágosodik, de azt sem véletlen.
Vannak előzményei.


"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
Berill
2010 máj 03 h, 08:32

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
A meditációról írt bejegyzésemben írtam egy bizonyos érzés típusról, amelyet meditáció előtt vagy reggeli felkelés előtt érdemes átélni. Szerintem Sri Chinmoy is erről beszél a Meditáció c. írásában.

"Ha Önnek nincsen meditációs mestere, aki vezetni tudja, akkor egészen mélyen magába kell mennie, és meg kell próbálnia szíve legmélyebb részéből megkapnia meditációját. Menjen egészen mélyen magába, és figyelje meg, képes-e egy hangot, egy gondolatot vagy egy ideát kapni. Ha igen, akkor menjen mélyen ebbe a hangba, ebbe az ideába és nézze meg, hogy felmerül-e Önben belső öröm, belső béke érzése. Olyan érzés, ahol nincsen semmi kérdés, semmi probléma és kétség. Ha megtalált egy ilyen érzést, akkor tudhatja, hogy az a hang, amelyet hallott, az a valódi belső hang, amely Önnek a spirituális életben segíteni fog."

Chinmoy ebből a művéből még egy fontos intelmét szeretném idézni, amely tulajdonképpen Tolle meditációs javaslatainak a folytatása lehetne:

"Meditáció után a meditáció eredményét belsőleg asszimilálnia kell. Csak így válhat valóban szilárd megvalósítássá, olyan állandó tapasztalattá, amely az Ön létével elválaszthatatlanul egy lesz. Ön csak így lesz nyugodt és biztos. Ha azonban valakivel veszekedni kezd vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mielőtt meditációjának békéje és boldogsága felszívódott volna Önbe, akkor mindent elveszíthet, egy parányi béke sem marad. Ha csak valakivel beszélget, akkor is elveszítheti, amit a meditáció alatt elért. Ha valaki odamegy Önhöz, és azt kérdezi: „Hogy vagy?”, már ezzel is elveheti Öntől a békét, a fényt és a boldogságot, amelyet kapott. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel beszélnie addig, ameddig nem asszimilálta azt, amit kapott. A meditáció után közvetlenül nem kellene enni sem. Mozoghat vagy olvashat, ha akar, de legalább tizenöt percig, félóráig nem kellene nagyobb étket magához vennie. Ha nagyon éhes, persze minden további nélkül ihat egy kis tejet vagy gyümölcslevet.
Rendesen akár több óráig is eltart, amíg mindent, amit a meditáció alatt elértünk, asszimilálunk, és ez idő alatt a fényt, amit kaptunk, magunkban kell tartani. Hogy tehetjük ezt meg? Úgy, hogy belsőleg tudatában vagyunk ennek, és nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De megtörténik az is, hogy már a meditáció alatt asszimiláljuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor a meditáció végére már minden asszimilálódott is.
Ez az asszimiláció olyan, mint egy életre szóló barátság, mint egy olyan örök barátság, amelyet valakivel együtt fölépítünk. Ha meditáció közben a béke, a fény és a boldogság Önhöz jönnek, és Ön nem választja őket örök barátul, akkor ők természetesen el fogják hagyni Önt. De ha örök barátságot épít fel velük, akkor nekik meglesz a lehetőségük Önt inspirálni, vezetni, formálni, átalakítani, és Önnel az ő isteni tulajdonságaikat és képességeiket megosztani.
Az asszimiláció azonban nem mindig az, amit a lélek akar. Megtörténik az is, hogy a lélek egy tulajdonságot, amit a meditáció alatt magába fogadott, azonnal meg akarja mutatni, és szeretné kinyilvánítani. Néha a lélek valamit asszimilálni akar, pár napra megtartani, és csak azután kifejezni, néha pedig ezeket a tulajdonságokat rögtön vagy néhány óra múlva már manifesztálni is szeretné. Kifejezheti magát más emberekkel szemben, vagy fordulhat egyszerűen környezetéhez vagy az univerzális tudathoz. Ez gyakran úgy van, mint a tudással: minél többet adsz, annál többet kapsz. Van, aki azt mondja: „Szeretnék egy órát olvasni, és aztán rögtön mindent továbbadni.” Aztán van a másik, aki talán így szól: „Nem, én többet szeretnék tanulni, és csak később továbbadni. Én most két órát olvasnék, és utána adnám tovább a tudásomat.”



[ Módosítva 2010 máj 03 h, 08:43 ]
Vissza az elejére
András
2010 máj 04 k, 07:45

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
Berill írta ...

A meditációról írt bejegyzésemben írtam egy bizonyos érzés típusról, amelyet meditáció előtt vagy reggeli felkelés előtt érdemes átélni. Szerintem Sri Chinmoy is erről beszél a Meditáció c. írásában.

"Ha Önnek nincsen meditációs mestere, aki vezetni tudja, akkor egészen mélyen magába kell mennie, és meg kell próbálnia szíve legmélyebb részéből megkapnia meditációját. Menjen egészen mélyen magába, és figyelje meg, képes-e egy hangot, egy gondolatot vagy egy ideát kapni. Ha igen, akkor menjen mélyen ebbe a hangba, ebbe az ideába és nézze meg, hogy felmerül-e Önben belső öröm, belső béke érzése. Olyan érzés, ahol nincsen semmi kérdés, semmi probléma és kétség. Ha megtalált egy ilyen érzést, akkor tudhatja, hogy az a hang, amelyet hallott, az a valódi belső hang, amely Önnek a spirituális életben segíteni fog."

Chinmoy ebből a művéből még egy fontos intelmét szeretném idézni, amely tulajdonképpen Tolle meditációs javaslatainak a folytatása lehetne:

"Meditáció után a meditáció eredményét belsőleg asszimilálnia kell. Csak így válhat valóban szilárd megvalósítássá, olyan állandó tapasztalattá, amely az Ön létével elválaszthatatlanul egy lesz. Ön csak így lesz nyugodt és biztos. Ha azonban valakivel veszekedni kezd vagy valamilyen kellemetlen helyzetbe kerül, mielőtt meditációjának békéje és boldogsága felszívódott volna Önbe, akkor mindent elveszíthet, egy parányi béke sem marad. Ha csak valakivel beszélget, akkor is elveszítheti, amit a meditáció alatt elért. Ha valaki odamegy Önhöz, és azt kérdezi: „Hogy vagy?”, már ezzel is elveheti Öntől a békét, a fényt és a boldogságot, amelyet kapott. Ezért magas meditáció után nem kellene senkivel beszélnie addig, ameddig nem asszimilálta azt, amit kapott. A meditáció után közvetlenül nem kellene enni sem. Mozoghat vagy olvashat, ha akar, de legalább tizenöt percig, félóráig nem kellene nagyobb étket magához vennie. Ha nagyon éhes, persze minden további nélkül ihat egy kis tejet vagy gyümölcslevet.
Rendesen akár több óráig is eltart, amíg mindent, amit a meditáció alatt elértünk, asszimilálunk, és ez idő alatt a fényt, amit kaptunk, magunkban kell tartani. Hogy tehetjük ezt meg? Úgy, hogy belsőleg tudatában vagyunk ennek, és nagyon óvatosan bánunk a külső világgal. De megtörténik az is, hogy már a meditáció alatt asszimiláljuk mindazt, amit kaptunk. Ilyenkor a meditáció végére már minden asszimilálódott is.
Ez az asszimiláció olyan, mint egy életre szóló barátság, mint egy olyan örök barátság, amelyet valakivel együtt fölépítünk. Ha meditáció közben a béke, a fény és a boldogság Önhöz jönnek, és Ön nem választja őket örök barátul, akkor ők természetesen el fogják hagyni Önt. De ha örök barátságot épít fel velük, akkor nekik meglesz a lehetőségük Önt inspirálni, vezetni, formálni, átalakítani, és Önnel az ő isteni tulajdonságaikat és képességeiket megosztani.
Az asszimiláció azonban nem mindig az, amit a lélek akar. Megtörténik az is, hogy a lélek egy tulajdonságot, amit a meditáció alatt magába fogadott, azonnal meg akarja mutatni, és szeretné kinyilvánítani. Néha a lélek valamit asszimilálni akar, pár napra megtartani, és csak azután kifejezni, néha pedig ezeket a tulajdonságokat rögtön vagy néhány óra múlva már manifesztálni is szeretné. Kifejezheti magát más emberekkel szemben, vagy fordulhat egyszerűen környezetéhez vagy az univerzális tudathoz. Ez gyakran úgy van, mint a tudással: minél többet adsz, annál többet kapsz. Van, aki azt mondja: „Szeretnék egy órát olvasni, és aztán rögtön mindent továbbadni.” Aztán van a másik, aki talán így szól: „Nem, én többet szeretnék tanulni, és csak később továbbadni. Én most két órát olvasnék, és utána adnám tovább a tudásomat.”




mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.

"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
Berill
2010 máj 05 sze, 09:19

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
András írta ...

mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.


Teljesen igazad van, András. Egyetértek veled. De ahhoz, hogy megéld ezt, először fel kell fogni, hogy van választási lehetőséged. Vagy mész a megszokott kerékvágásba, hagyod az egot, vagy felismered, hogy te valójában nem a gondolkodó vagy, hanem annál mélyebb, a Megnyilvánulatlan. A béke, a harmónia, a szeretet. Másodszor járnod kell ezt az utat. Ennek két útját vázolta fel Tolle. Az egyik, amit Jézus is járt, a keresztútja, a szenvedés útja. A szenvedés tanít meg a mostban élésre. A másik, amikor vagy annyira tudatos, hogy minden pillanatban képes vagy tudatosan dönteni, képes vagy igent mondani a jelenre az életed bármely helyzetében. Addig kell ezt gyakorolnod, amíg természetes létállapotoddá válik.

Így leírva nagyon egyszerűnek hangzik. Még számos megcímkézet folyamatot, állapotot lehetne bele szőni: mint pl. kegyelmi aktus, törekvés=tudatosság, negatív gondolatok, fájdalomtest, megvalósulásérzés, fölébredés, megvilágosodás.
Én azon szoktam eltűnődni, pl. a bejegyzéseden, hogy valóban az ember ennyire tudat lény lenne? Elég csak az ego és tudat összekapcsolódót részeit kiiktatni, és annyit, illetve azon részét meghagyni belőle, ami elegendő a fölébredéshez? Vagy esetleg fölébredési szakaszban segítségünkre lehetnek valamelyik „érzés-érzelmi” tapasztalataink is? Olyan dologra gondolok, mint amikor az elmében időrést hozunk létre olyan gondolat fordulatokkal pl. Elfogadom, hogy nem tudok a jelenben lenni, és máris a jelenben vagyok. Így nem lehet időrést létrehozni a megnyilvánulatlan „érzés-érzelmi” tapasztalatának újra élésével is? Vajon mire gondolhatott Tolle, amikor azt írja, hogy a megvilágosodás az, amikor megvalósulásérzésben maradsz?
Ez angol eredetiben így hangzik:
"To regain awareness of Being and to abide in that state of "feeling-realization" is enlightenment."


[ Módosítva 2010 máj 05 sze, 09:34 ]
Vissza az elejére
Ági
2010 máj 05 sze, 03:21
Regisztrált tag #101
Regisztrált: 2010 jan 18 h, 10:35
Üzenetek: 30
András írta ...

mindig fogadjátok el a jelen pillanatot. ez a legfontosabb. legyetek jelen.

Nálad milyen "technika"segit az állandó jelenlétben tartozkodás eléréséhez
Vagyis hogy éred el , hogy a jelenben maradj
Vissza az elejére
Berill
2010 máj 06 cs, 09:01

Regisztrált tag #137
Regisztrált: 2010 febr 07 v, 01:34
Üzenetek: 298
Ági írta ...


Nálad milyen "technika"segit az állandó jelenlétben tartozkodás eléréséhez
Vagyis hogy éred el , hogy a jelenben maradj



Nálam a technikai módszerek nem mindig jönnek be. Ugyanis ha elvárással gyakorlom ezeket, akkor sokszor "időt" képeznek az elmémnek. Érzem, hogy nem vagyok jelenben, és azt gondolom, hogy ha a módszeremet bevetem, akkor majd tudatosabb leszek. Magyarul jövőbe vetítem ki magam.

A figyelő tudatosság szokás, "ösztön", törekvés, személyes döntés dolga, mint ahogy fel kelsz reggel, vagy hogy neveled a gyerekeidet.

Gondoltam, hogy leírom ezt, annak ellenére, hogy igazán magam sem látom tisztán a helyes utat. Ez talán annak is betudható, hogy ha pillanatról-pillanatra meghozom döntésemet a tudatosság mellett, akkor az utána érkező történéseket ésszel nem tudom értelmezni. Esetleg művészetekkel valamit lehet belőle éreztetni, rámutatni….
Vissza az elejére
András
2010 máj 06 cs, 08:03

Regisztrált tag #29
Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24
Lakóhely: Jelenlét
Üzenetek: 251
Berill:

"De ahhoz, hogy megéld ezt, először fel kell fogni, hogy van választási lehetőséged."
Aki ebbe a fórumba ír, Az már felfogta.

"Ennek két útját vázolta fel Tolle."

Szerintem meg csak egy. Ez pedig a szenvedés útja.
Lehet, hogy valaki úgy gondolja magáról, hogy ő nem szenved és boldog.
De akkor miért foglalkozik Tolle tanításaival? Azért mert szenved.
Én 10 év depresszió és szociális fóbia után tértem rá az útra.
Nem jó, ha túl bonyolítjuk Tolle tanításait. A könyvei nagyon egyszerűek és
érthetőek. A filozofálgatás az ego egyik fegyvere.

Ági:

Ági a honlapon a Gyakorlatok menüpont alatt Tolle leír párat.
Én csak egyet használok. Intenzíven tudatosítom a jelen pillanatot.
Egy a lényeg: gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Arra viszont figyelni kell, hogy a gyakorlásban, mint fogalomban benne
van az idő. Pl. 1 óra gyakorlás, 3 óra gyakorlás..stb.
Reggel felkelsz, elmész dolgozni. Utána otthon elvégzed a
házimunkát, és ha van 1 órád, akkor gyakorlod a jelenlétet.
Ez így keserves.
Ezt úgy kell csinálni hogy:
Reggel felébredsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Mosakodsz és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Reggelizel és tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
Elmész a munkahelyre és tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Munkahelyen dolgozol és tudatosítod intezníven a jelen pillanatot.
Házimunka közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillanatot.
Mosogatás közbe tudatosítod intenzíven a jelen pillantott.
..stb.
Nagy kitartás kell, mert a több évtizedes kondicionált elme nem adja
meg magát könnyen. Nem megy egyik napról a másikra a transzmutáció.

"Ne meditálj, legyél!
Ne gondold, hogy vagy, legyél!
Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Vissza az elejére
Oldal:   <<        >>  

Moderátorok: timeless, xxx

Ugrás:     Vissza az elejére

Powered by e107 Forum System
[Welcome]

Felhasználó:

Jelszó:


Jegyezd meg!


Közösségi Megosztás
Idézetek Tolle-tól

-oOo-
Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.
-oOo-

Még több idézet


Szavazás

Milyen gyakran alkalmazod Tolle jelenlét gyakorlatait?

Nem szoktam gyakorolni

Minden nap rendszeresen

Egy-két naponta

Egyszer-kétszer hetente

Havonta eszembe szokott jutni párszor

Néha egy-két hónap is eltellik nélküle

A szavazás korlátozva csak tagoknak

szavazat: 114
Korábbi szavazások
Chatbox
Teri
jún 12 : 20:29

Teri
máj 16 : 23:16

Teri
ápr 04 : 20:07

NN
jan 07 : 12:46

NN
aug 17 : 13:39
Ez tényleg jó volt, köszi!
- LINK -

Teri
aug 15 : 16:17

Teri
aug 13 : 18:18
Seth megszólal (hangoskönyv, ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:41
Ramana Maharshi film, magyar felirattal (ÚJ) - LINK -

Teri
aug 13 : 17:27

Teri
jan 24 : 11:53

Teri
jan 24 : 11:48

Teri
jan 24 : 11:47

Zsolesz
dec 23 : 04:15
Egy kihalt fórum is lehetőség, hogy a spirituális egó újabb siker-művét reklámozhassa.
A spiri bölcselkedés is jobban megy, ha közben dől a lóvé!

Shaw
dec 21 : 10:51
Tíz tipp, hogy hogyan segíthetjük elő azt, hogy gyermekeink egyénisége spirituálisan kivirágozzon
- LINK -

Shaw
nov 23 : 16:47
Az ölelés, mint spirituális kapu

- LINK -

Roby_T
nov 22 : 11:24
Az óceán látható,
a felhő látható.
A kettő közötti átmenet átalakítóereje vagyok én.
...csak néha megpihenek változó óceánként, felhőként.

Shaw
nov 20 : 17:14
A szellemi születés elmarad?
- LINK -

Teri
okt 02 : 22:56
(magyar felirat alul beállítható )
az "én" illúziója
- LINK -

Bigcsok
szept 20 : 17:31
?

Teri
júl 25 : 23:31
Gergőnek:
- LINK -

Teri
júl 23 : 14:48

Ibolyka
máj 15 : 09:40
Kedves Teri!

Köszönöm. Beszélgetni szeretnék néha, de akkor ezt nem is teszem. Köszönöm. Csodás
utat.

Teri
máj 14 : 13:27
Ibolyka, már senki sincs itt, FB-ra (meg nemtudomhova) átmentek, ott van Tolle oldal, ott kérdethetsz, innen viszont letölthetsz ezt azt

Teri
máj 14 : 13:23

Ibolyka
máj 12 : 14:18
Sziasztok! Csodás délutánt mindenkinek!
Én most ismerkedem.Ti itt aktív életet éltek?


Olvasmányok
Mi a spirituális föleszmélés?
- LINK -

Az ego
- LINK -

A belső test
- LINK -

A boldogság titka
- LINK -

A halhatatlanság kétségbevonhatatlan bizonyítéka
- LINK -

Megvilágosodás? Mi az?
- LINK -

A Csend
- LINK -

Fölébredés
- LINK -

A Tudat
- LINK -

Frekvenciatartók
- LINK -

Nem kulcsfontosságú a gondolkodás
- LINK -

A csend és a belső csend
- LINK -

A fájdalomtest föloldása
- LINK -

Vess véget az idő káprázatának
- LINK -

Mit tegyünk a fájdalomtesttel?
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Elfogadás
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Élvezet
- LINK -

A fölébredt cselekvés három módja - Lelkesedés
- LINK -

Mi a különbség közted és a spirituális mester között?
- LINK -

Egy-két lényeges dolog Eckharttól.
- LINK -

Ő használ téged! Ez a betegség!
- LINK -

Amíg az elmével azonosulsz addig a fájadalom elkerülhetetlen.
- LINK -

A múlt fájdalma: a fájdalomtest föloldása.
- LINK -

Hozzáférni a Most erejéhez.
- LINK -
Holdtlte
CURRENT MOON
Jósgömb

Kérlek írd meg a kérdésed amire választ szeretnél kapni!



TolleTube Kicsiben
Copyright © 2009-2014 - Minden jog fenntartva uj-fold.hu