A XX. század elején Annie Besant (1847-1933) és C.W. Leadbeater (1847-1934) angol teozófusok, a Teozófiai Társaságon belül egy Krishnának nevezett hindu fiúcskát, mint eljövendő „világtanítót” képeztek ki és neveltek fel. 1911-ben Leadbeater és Besant megalapították a „Kelet Csillaga” rendet, amely Krishnamurtit mint a világ új szellemi vezetőjét hirdette világszerte. Krishnamurti 1929-ben szakított ezzel az elképzeléssel. Nem akart szellemi vezető lenni, és szakadatlanul hangsúlyozta, hogy mindenkinek önmagának kell elgondolkodnia, át kell látnia saját állapotát, valamint gondolkodásának, akaratának és cselekedeteinek megmerevedett mintáit, és át kell törnie azokon. Ezzel kapcsolatban a dogmák és előírások nem fontosak. „Láss át minden tekintélyen, valamint önmagadon, és tapasztald meg az élet egységét mindenben, ami jön, megjelenik, majd újra eltűnik.”
Krishnamurti nem kínált fel technikákat. Jóllehet nem akart világtanító lenni, mégis azzá vált. Világszerte tartott, nagy látogatottságú előadásain mindig könyörtelenül boncolgatta az individuális gondolkodást és magatartást, valamint ezeknek a társadalomra ható következményeit.
Mary Lutyens, Krishnamurti életútja, 1895-1986, The life and death of Krishnamurti. Murray, London 1990.
Tolle tanítása előtt a múlt század első évtizedeiben Krishnamurti volt a kiáltó szó a pusztában. Néhány szép és elgondolkoztató versét és gondolatát szeretném megosztani ebben a blogban.
Krishnamurtit megérteni szerintem Tollén keresztül lehet igazán. KRISHNAMURTI volt az, aki Ébresztőként megjelent a Vízöntő kor hajnalás, elültetve a hívás nyugtalanságát az emberi szívekben.
Tolle pedig megnyította a tiszta forrást a megértés számára.
[ Módosítva 2011 ápr 11 h, 07:59 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Az idő hosszú versenyfutása, A terek szeleinek szüntelen tánca, A nyomasztó, magányos bánat, Gyönyörök aratása: Elmúltak már. És én várlak, Mind eljövendő esőt a száraz talaj.
A szeretet, mely megrontja szépsége tárgyát; Áldozás, hogy elcsendesítsék belül A gondolkozás félelmét, Megértés nélküli hiú remények, Látomások és álmok, Örökkön az emberhez hasonlók, Halál, mely sötétséget teremt az életben: Elmúltak már. És én várlak, Mint lótuszvirág a hűs éji szellőt.
Hallgass rám, Barátom. Várlak, Mint havas orom a csendes völgy fölött.
J. Krishnamurti "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
"Akit szomjúság gyötör, iszik majd a forrás vizéből, aki nem szomjas, egyszerűen elhalad a forrás mellett. Azonban, hogy ihassatok a vízből az élet bármelyik fokán, szükséges, hogy szívetek és elmétek tiszta és minden előítélettől mentes legyen." /Jiddu Krishnamurti/
Köszönöm a szép idézetet! Ha tudsz föltenni (vagy bárki más) Krishnamurti verseket, akkor tedd azt. Nagyon kevés jelent meg és az is az 1920-30-as években.
ÜdV: Shaw "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Az igazság nem rossz, se nem jó, Az igazság se nem szeretet, se nem gyülölet, Az igazság se nem tiszta, se nem szennyes, Az igazság se nem szent, se nem szentségtelen, Az igazság se nem egyszerű, se nem bonyolult, Az igazság se nem mennyei, se nem pokoli, Az igazság se nem erkölcsös, se nem erkölcstelen, Az igazság se nem Isten, se nem ördög, Az igazság se nem erény, se nem bűn, Az igazság se nem születés, se nem halál, Az igazság nincs vallásban, sem valláson kívűl,
Az igazság olyan mint a vízek, Vándorol, nincs nyugvóhelye.
MERT AZ IGAZSÁG AZ ÉLET.
Láttam a hegyet lejönni a völgybe.
J. Krishnamurti "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Amióta csak gondolkodni tudok, megfigyeltem a gondolatokba merült embereket, kiket az élet haszontalanságai fojtogattak.
Bárhova mentem, mindenütt olyan emberekkel találkoztam, aki azt hitték, hogy boldogságuk vagyonuk nagyságától függ.
Láttam embereket, akiknek a világon mindenük megvolt, de életük mégsem volt zavartalan, mert a dolgok rabjai voltak.
Láttam embereket, akik szeretete mérhetetlen volt és szeretetük mégis kötötte õket, mert nem fedezték fel, hogyan lehet szeretni és mégis szabad maradni.
Láttam embereket, nagy tudású bölcseket, kiket éppen nagy tudásuk korlátozott.
Láttam embereket, akiket áthatott a vallás, de mégis kötötték õket hagyományaik és az ismeretlentõl való félelem.
Láttam bölcseket, akik saját magukba zárkóztak és a világtól visszavonultak, és láttam tudatlanokat, kiket saját munkájuk tartott fogva.
Láttam embereket, akik fölkeresték a szegény negyedeket, hogy segítsenek az ott élõ szegény sorsú embereken, bár maguk is segítségre szorultak.
Láttam embereket, akiket kielégített a nem alkotó terméketlen tespedés.
Láttam embereket, politikai és egyházi hatalmasságokat, de életükbõl mégis hiányzott a legfontosabb - a boldogság.
Színházba mentem és ott láttam, hogyan igyekeznek az emberek boldogtalanságukat szórakozással elûzni, azt gondolva, hogyha szívüket, elméjüket fölösleges izgalmakkal elkábították - problémáikat is megoldották.
Olvastam filozófiát, vallási könyveket és nagy emberek életrajzait, de egyikben sem találtam azt - amit kerestem.
Hozzáláttam, hogy mindazt, amit gyûjtöttem, elvessem, arról lemondjak azt félretegyem és lassan-lassan közeledtem célomhoz.
Ha meglátjátok célotok fényét,ez úgy vezet titeket, mint ahogy a világítótorony irányítja a hajót a sötét partról.
Az egyéni létezés végsõ célja a tiszta lét megvalósítása, amelyben nincs különváltság, ami az egésznek a megvalósítása.
A korlátozás rabszolgaságában tartott egyénnek, aki az "én" és "te" különváltságának tudatában él, fel kell szabadulnia, és ebben a felszabadulásban kell beteljesülnie.
A legkiesebb völgyet Jaj és panasz szó tölti be, Az élet széles országútja mentén Kacaj és zokogás váltakozik a vándorok ajkán, A dalok melódiájában Beteljesült vágyak üressége kong, A hegyek körbevesző bércein A halál csendje várakozik.
Mint hullám hullámot, Úgy követik egymást az emberek cselekedetei, Hogy fáradtan megtörjenek a hiú dicsősség partjain, Az ifjú szerelem forgószele Gyötrelemmé válik egyetlen napnak fordulásával, A gondolat elindul meghódítani az Idő távoli vidékeit, Hogy ismét visszatérjen a csalóka elme határai közé.
Óh, a vágy oly ifjú, mint a hajnal első sugara, És oly szomorú, mint a sír felé ballagó gyászmenet.
A küzdelem – hajsza futó öröm után, Munka – hiú nagyratörés tompa fájdalma, Nyerészkedés – gazdagok öncélú kincshalmozása, Uralkodás – a megcsúfolt igazság jajszava, mely Az elnyomó szívét fogva tartja Kapzsiság – a rablás kegyetlensége, az élet megrontója, A félelem – mohó kutatás vigasznyújtó oltalom után, Az imádat – feledésbe merítése sok zavaros vágynak. Fuvolák távoli édes zenéjére Folyik hömpölyögve a régi folyó Felfrissülten az ifjú vizektől.
Sok dalt zengenek a boldogság dicséretére, Sok istentől könyörgik, vezessen a boldogság felé Sok eget dícsőitenek, mint a boldogság csábhelyét, Sok oltárt építenek a boldogságnak. Sok szertartásban hoznak áldozatot a boldogság elé, Sok áldást mondanak el a boldogság védelmére, Sok igazságot dicsérnek fel aggódva a boldogságért, Sok erény után kutatnak a boldogságot féltve, Sok birtokot halmoznak a boldogság reményében Sok vágyat elégítenek ki a boldogság várakozásában, Sok áldozatot hoznak a boldogság keresésében, Sok sebet ejtenek ridegségből a boldogság utáni vágyban.
Mélyen az iszapban vajúdik a lótusz magva, Az édes illat ott rejtőzik a virág szívében.
J. Krishnamurti
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Tedd kívánságodat a világ kívánságává, Szereteted a világ szeretetévé. Gondolataiddal zárd elmédbe a világot S tetteidben hagyd, hogy örökkévalóságodat Szemlélhesse a világ.
A kútnak sok vízét kimerítheted, De nem tudod oltani: vágyad szomjúságát. Szeretetének virágát őrizheti a szíved, De a halál közeledtére elhervad a virág. Gondolataid szárnyalhatnának magasztos cél felé, De nyugtalan küzdelmek Béklyóba szorítva tartják fogva.
Miként az erős kar kilőtte nyíl, Úgy hatoljon szíved mélyen abba, ami örök. Mint a hegyi patak, mely sebes futásában tiszta, Úgy törje útját elméd a szabadság felé.
A szeretet szívében feleszmélve Hangom a végtelen szomorúságból született Megértés szavát viszi közétek.
J. Krishnamurti
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Az Élet egy
