Olyan érdekes, hogy bár Echart Tolle az "én vagyok"-ot ajánlotta a jelenlét gyakorlására, nekem is önkéntelenül az "itt vagyok" ugrik be mindig, ezt erőteljesebbnek érzem. Az "itt vagyok, ragyogok" meg fenomenális !!! ))))) Milyen bölcsek, a régi magyar mondókák! Ezentúl ezt gyakorlom. Én az utazásokat szoktam kihasználni, de a nap folyamán egyre többször igénylem, hogy jelen legyek és érzem, hogy a hiábavaló agyalás mennyire lefáraszt és milyen megkönnyebbülés újra feleszmélni és visszatalálni magamhoz.
Kedves Nati és Hajni!
Köszönöm, hogy megosztottátok a tapasztalataitokat, én is leírom egy megadásomat. Én az egyedülléttől szenvedtem sok évig, szaladtam előle, mégis rendre egyedül találtam magamat a világban. Oda-vissza elemezgettem az életemet, a döntéseimet, hogy miért jutottam ide, persze hiába, mert ettől nem oldódott meg semmi. Ez esténként annyira felerősödött, hogy úgy éreztem, mintha egyedül lennék a világűrben vagy egy rideg, élettelen világban, szó szerint vacogtam. Miután sikerült megadni magam ennek az érzésnek, ugyanolyan biztonságban és békésnek érzetem magam, mint amit Ti is írtatok, sőt nagyon rövid időn belül hihetetlen fordulatot vett az életem és most tulajdonképpen fürdök a szeretetben és biztonságban (...amíg tart ). Úgy érzem, hogy ez a kegyelem, mert a saját akaratom ehhez édes kevés volt.
Egy érdekes megfigyelés, hogy amikor megadom magam egy rossz érzésnek, az felerősödik és végigsöpör rajtam, mintha tényleg energia szabadulna fel, ilyenkor úgy érzem, mintha keresztre feszítenének, bár nem tudom, miért ez a kifejezés ugrik be. Igen nekem is sikerül néha érzékeni, hogy ott van az érzelem/gondolat/fájdalom és itt vagyok Én de ez az Én annyira megfoghatatlan, bizonytalan. Eddig egy szilárd valaminek tudtam magamat, most meg mintha valójában, légüres tér lennék, vagy semmi sem... Szóval csak "pislákolok" én is. Remélem hamarosan mindannyian ragyogni fogunk.
Regisztrált tag #34 Regisztrált: 2009 nov 25 sze, 05:21 Üzenetek: 3
mikevi írta ...
Kedves Neo!
Olyan érdekes, hogy bár Echart Tolle az "én vagyok"-ot ajánlotta a jelenlét gyakorlására, nekem is önkéntelenül az "itt vagyok" ugrik be mindig, ezt erőteljesebbnek érzem. Az "itt vagyok, ragyogok" meg fenomenális !!! ))))) Milyen bölcsek, a régi magyar mondókák! Ezentúl ezt gyakorlom. Én az utazásokat szoktam kihasználni, de a nap folyamán egyre többször igénylem, hogy jelen legyek és érzem, hogy a hiábavaló agyalás mennyire lefáraszt és milyen megkönnyebbülés újra feleszmélni és visszatalálni magamhoz.
Regisztrált tag #290 Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43 Üzenetek: 115
Sziasztok!
A figyeléssel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Abban a pillanatban, amikor észreveszem, hogy nem vagyok jelen és ez tudatosul bennem, elkezdem figyelni az éppen a fejemben futó gondolatot. Ekkor beugrik, hogy ne csak a gondolatot figyeljem, hanem a figyelőt is tudatositsam. Ekkorra olyan bonyolulttá válik a figyelés, hogy leáll a gondolatlánc és gyakorlatilag "lefagyok".
Nálatok ez hogy megy? Tudtok egyszerre figyelni a gondolatra és a figyelőre? Anélkül hogy abbamaradna a gondolkodás?
Amikor a figyelőt figyelem, akkor a tudat szemléli önmagát?
Ez már nekem bonyolulttá kezd válni, vagy ez csak az elmének értelmetlen?
Gyakorolni kell ezt is?
Eddig már jól ment önmagam figyelése kivülállóként, de ha már a figyelőt is figyelem, az sok.
Nagyon jó helyen kapiskálsz. Erre a tudatosság figyeli önmagát módszerre mutat rá minden felébredett bölcs, csak más szavakkal. Ramana Maharsi - Ki vagyok én c. művét nem véletlenül raktam be a letöltések közé. Pontosan arról szól amire most a választ keresed. Vagy egy másik nagyszerű érthető leírás Michael Langford - Tudatosságot figyelő Tudatosság módszere itt olvasható online: - LINK - Ezen linkért hálás köszönet Hajninak!
Ha a fenti írásom felébresztette a fájdalomtested, akkor itt a nagyszerű alkalom, hogy megfigyelhesd azt működés közben! "A tudatosság, amely én vagyok, önmaga tudatára ébred. Íme a dualitás vége."
Regisztrált tag #29 Regisztrált: 2009 nov 19 cs, 09:24 Lakóhely: Jelenlét Üzenetek: 251
Nati írta ...
Sziasztok! Abban a pillanatban, amikor észreveszem, hogy nem vagyok jelen és ez tudatosul bennem, elkezdem figyelni az éppen a fejemben futó gondolatot.
Szia Nati!
Az a baj, hogy amikor észreveszed, hogy nem vagy jelen(egyébként az hogy észreveszed, hogy nem vagy jelen az már azt jelenti, hogy a tudatosságszinted nőtt), akkor befelé figyelsz. Úgy nagyon nehéz, mert a gondolataidat figyeled. Kifelé figyelj, ne befelé. Úgy könnyebb. Figyelj kifelé. A hangokra, ahogy megjelennek a csendben. Légy teljesen kifelé a jelenben. Ez egyszerűbb út. "Ne meditálj, legyél! Ne gondold, hogy vagy, legyél! Ne gondolkozz a létről, vagy!"
Ekkor beugrik, hogy ne csak a gondolatot figyeljem, hanem a figyelőt is tudatositsam.
Az már egy nagyszerű dolog ha figyelni tudsz a gondolataidra. Az igazi áttörés akkor lesz amikor csak a tudatra fogsz tudni figyelni. A tudatosságod figyeli a tudatosságot, ami egy és ugyan az.
Nati írta ...
Nálatok ez hogy megy? Tudtok egyszerre figyelni a gondolatra és a figyelőre? Anélkül hogy abbamaradna a gondolkodás?
Tudsz figyelni a gondolataidra, légzésedre, érzéseidre stb. vagy a tudatra amiben megjelennek az előbbi felsorolások. Vagy az egyik vagy a másik.
Nati írta ...
Amikor a figyelőt figyelem, akkor a tudat szemléli önmagát?
Pontosan! Ez a kulcs!
Nati írta ...
Ez már nekem bonyolulttá kezd válni, vagy ez csak az elmének értelmetlen?
Igen ez csak az elme játéka, ne hagyd megtéveszteni magadat.
Nati írta ...
Gyakorolni kell ezt is?
Igen ha megszeretnéd szüntetni a szenvedést. Ha nem akkor gyakorolhatsz bármi mást is. Ez az egyetlen igaz spirituális gyakorlat Ramana és több bölcs elmondása alapján is. Ezt nem kell elhinni senkinek, de azért érdemes erősen megfontolni és kipróbálni.
Egy-két gyakorlat ami ugyan arra mutat:
Nézz körül a szobában! Vedd észre, hogy a tudatod néz keresztül a szemeiden! Most csukd be a szemed! Vedd észre ugyanazt a tudatot, amely egy pillanattal előbb a szemeden át nézett! Most fordítsd el ezt a tudatot a világtól, a testtől, és a gondolattól, irányítsd önmagára, irányítsd a tudatot figyelő a tudatra!
Csukd be a szemed! Egy tudat figyel egy tudatot. Nem kettő, egy figyeli a másikat. Csak egy. Figyeld a tudatodat! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, ne próbáld befejezni a gondolatot! Hagyd abba a gondolkodást, és folytasd a tudatod figyelését!
Csukd be a szemed! Vedd észre tudatodat! Figyeld a tudatot! Fordítsd el figyelmedet a világról, a testről, és a gondolatokról, és irányítsd a tudatot figyelő tudatra! Ha észreveszed, hogy gondolkodsz, fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és irányítsd vissza a tudatot figyelő tudatra!
Csukd be a szemed! Fordítsd el a figyelmedet a gondolkodásról, és figyeld a figyelőt!
Csukd be a szemed! Vedd észre, hogy tudatos vagy! Figyeld ezt a tudatosságot! Valahányszor észreveszel egy gondolatot, fordítsd el a figyelmedet a gondolatról, és folytasd tudatosságod figyelését! Ne figyeld gondolataidat! Tudatosságodat figyeld! A tudatosság figyeli a tudatosságot! A tudatosság tudatában van a tudatosságnak!
Nézz körül a szobában! Vedd észre a szemeiden keresztül néző tudatot! Csukd be a szemed, és fordítsd befelé a figyelmedet, hogy önmagát nézze! A figyelem figyeli a figyelmet! Maradj benne! Ne moccanj onnan! Semmi másra ne figyelj! Ne figyelj a gondolkodásra! Kizárólag a figyelmet figyeld!
Csukd be a szemed! Ha fényt látsz, fordítsd el figyelmedet a fényről, és irányítsd a tudat tudatára! Ha sötétséget látsz, fordítsd el figyelmedet a sötétségről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Ha a légzésedet észleled, fordítsd el figyelmedet a légzésedről, és irányítsd a tudatra, ami csak a tudatnak van tudatában! Bármi is az, ha azon kapod magad, hogy rá figyelsz, fordítsd el róla figyelmedet, és irányítsd a tudat tudatára!
Ha a fenti írásom felébresztette a fájdalomtested, akkor itt a nagyszerű alkalom, hogy megfigyelhesd azt működés közben! "A tudatosság, amely én vagyok, önmaga tudatára ébred. Íme a dualitás vége."
Néha nincs annyi jelenlét amennyi kellene ahhoz, hogy átvegyem az irányítást. Persze amikor van elég jelenlét, akkor meglátom a forgószelet mielőtt még felkapna, és figyelem. De nehéz, amikor épp az esemény közepén ébredek rá arra ami történik.
Kedves Hajni!
Úgy látom, hogy az alapjainál csúszik el az egész.
A jelenlét nem egyenlő azzal, hogy átveszem az irányítást.
A jelenlét az passzív éberség, amelyben semmi aktivitás sincs. Az irányítás átvételéhez pedig aktivitás szükséges. Minden amihez aktivitás szükséges az ego területéhez tartozik.
A jelenlét az egy üresség, ahol nincs ott az irányító csak a tanú, aki lát.
Ennyi tökéletesen elég is, nem kell semmibe beavatkozni, mert ez a tanúság magától feloldja az egot és a fájdalomtestet.
Tolle is csak annyit mondott erről: Légy jelen!
Az már az ego álruhája: Csinálj valamit.
A jelenlét az passzív éber tudatosság, a tudat üres tere, amelyből minden szándék, akarat hiányzik!
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Kedves Hajni, Nati! Jó néhány éve próbálkozom a tudatosodással. Nagyon hasonló dolgokat élek meg, mint amiket írtok. Vannak egészen "tiszta" pillanataim (főleg meditációk közben), amikor érzem az Egységet, tudatában vagyok igazi önmagamnak. Sokszor utólag ébredek rá, hogy már megint elmerültem az elmémben. Ez mulatságos szokott lenni. És hát van, hogy teljesen magával ragad az egó, ilyenkor jön a szenvedés. Amikor csak tudom, igyekszem megfigyelni magam. Ez egy idő után túl fárasztó. A mostani időszakra jellemző, hogy mindenki "csúcsra jár", és ez még fokozódni fog. Nekem rengeteget segít Tolle tanítása, az első perctől kezdve a kedvencem. Örülök, hogy vannak, akik hasonlóan értékelik őt, mert a legtöbb ember nem érti a tanítását, vagy nem mer önmagával szembenézni. Sok boldog percet/órát kívánok nektek - a jelenben! Ökogabi
Az az egészben a legrosszabb hogy hiába vagy tisztában azzal miröl is beszélnek ezek a tanitók, hiszen én 2szer megéltem ezt a dolgot, igaz akkor még azt sem tudtam mi ez, de mindannyiszor viisszacsusztam az egos állapotba. velem 2x történt hogy teljes figyelmemmel és jelenlétemmel sikerült a Mostra hangolódnom. Hihetetlen értzés amikor rájössz hogy Te, nem is Te voltál, mert eddig mindvégig mindent egy mentális szemüvegen keresztül láttál. A tiszta Jelenlét állapot mindig akkor sikerült, amikor nagyon nagy érzelmi horderejö események zudultak rám, és nagyon figyelnem kellett, észre kellett magam venni itt és most, hogy mibe vagyok, én mint tanu, és mi történik velem.És már tök mindegy volt hogy az elmém szerint minek is kellene lennie...Mert van ami van és most azt kell kell figyelnem. Jelenleg nagyon nehéz elérni ujra ezt az állapotot - transzvesztita prostituált vagyok lakáson, és persze az Egom örülten dolgozik. Folyamatosan gyakorlok-gyakorlok, de az Egom annyira erösen kihuzna a jelenböl, hogy képtelen vagyok visszaállni. Felejtsd el hogy van jó és rossz...csak éld meg amit meg kell élned, és önmagad tudatára ébredsz. Akard a pillanatot, mert abban van valódi létezésed felismerése.;)
Figyelés a gyakorlatban
))))) Milyen bölcsek, a régi magyar mondókák! Ezentúl ezt gyakorlom. 
