Regisztrált tag #1834 Regisztrált: 2014 nov 04 k, 08:21 Lakóhely: Wettingen, Svájc Üzenetek: 10
Azért írom ezt a gondolatomat, mert nem találok választ rá. Közel 20 éve foglalkozom Spirituális témával és gyakorlati szinten igen sok mindent elsajátítottam. Viszont pályafutásom során igen csak lerövidül, az eddig elért fizikai eredmény. Értem ezalatt, hogy bármennyire érzem gyakorlottnak a jelenlétem. Bármennyire érzik mások és ahogy Eckhart Tolle is mondaná : "Jelen létem már már kézzel fogható". Gondolom nagyon sokan vannak itt, akik szintén bejárták a spiritualitás útjait és tapasztaltak jót, kevésbé jót. Esetemben a kevésbé jót, az ami miatt épp Most gondolatomat írom.
Legyél mindig a MOST ban, érezd a Jelenléted és figyelj gondolataidra. Legyél Őre és figyelője. Amikor megfigyelsz egy gondolatot és mondjuk, csak figyelőként vagy jelen, maga a gondolat, ami nem nyilvánul meg rajtad keresztül, az elillan. De hol maradnak, az építő jellegű eszmék, gondolatok? Mert ha csak Őreként kell, hogy Jelen legyél, akkor mitől is válhatnál Jó kedvűvé, vidámmá és sorolhatnám. "A Világ, csak belülről változhat meg" Igen! Csöndes figyelőként, csak figyelője vagy, de nem teremtője. Mi által változhatna meg Világod, ha csak figyelője vagy még az építő jellegű felbukkanó gondolataidnak?
Egy történet a saját én történetemből! Nekem munkahelyi kialakult élethelyzetem van. Értem ezalatt, hogy a Munkáltatóm 13 év után igen erős és súlyos Likviditási gonddal küzd, ami által mindenkit haza küldtek állásidőre. Ebből kifolyólag a mentális zavar nem lett nagyobb bennem. Inkább folytattam a tanultakat.
Idén Augusztusban kaptam egy számomra kedvező ajánlatot! " Te figyu, dolgoznál velem Svájcban? A főnököm kért, hogy keressek egy embert és Rád gondoltam. Megadtam a telefonszámodat neki és Ő fog hívni". Igen, azóta is hív. Nyugtalanságom egyike abból ered, hogy a hívás egy megjelzett Keddi napra értette. Nos, azután is lettek kérdéseim, hogy mire számítsak, mennyit kell még Várni, stb,stb. Válasz ennyi volt :"Nem tudom". Tudjátok, nem oly könnyű ez számomra, már csak azért sem, mert hogy eléggé rég mívelem ezt a kultúrát. Nincs olyan pillanat, hogy ne a telefont bámulnám, hogy ne a Keddi napot várnám, stb.
De ha csak megfigyelőként vagy Jelen, akkor miképp is történhet változás???
Azért írom e sorokat, mert megfigyeltem az itten fórumban írottakat és láttam mennyi "Okos, mennyi TUDÓJA" van ennek az oldalnak. Gondoltam, csak akad közöttük, aki meg is tudja mondani : Hol a hiba
Legyen szép napotok, kellemes hétvégétek! Ragyog a nap kint és csodálatos érzés lesz, falevelet gerebjézni
Regisztrált tag #1169 Regisztrált: 2012 máj 06 v, 07:59 Lakóhely: Eger Üzenetek: 973
Nem pont idevág de érdekes tapasztalás.
Gyakorlás. Amikor gyakorolsz valamit ezerszer vagy többször megcsinálod. A gyakorlottság eredményeként a végére gondolatok nélkül is képes leszel elvégezni egy egy cselekményt vagy műveletet. Érvényes ez mindenre.
Személyesen életemben akkor vagyok a legjobb pl a karatéban ha nem gondolkodok. Csak rábízom magam a testemre. A gondolatok igen sokszor csak gátat szabnak a cselekménynek.
Ilyen a jelenlét is. Tudatosan nem lehet jelen lenni. Akkor arra gondolsz, hogy tudatosan jelen vagy de az nem jelenlét. Az a gondolat, hogy jelen vagy megakadályozza a jelenlétet. Ezért kell gyakorolni.
Kiváló erre, a Karate az Aikido, vagy a meditáció. De szinte minden amit lehet ösztönösen csinálni. A jellem ezáltal formálódik, a lélek erősödik és csiszolódik.
Nem tanácsot akartam neked adni, én nem pont úgy látom a dolgokat mint Tolle. Csak személyes véleményem a jelenlétről. Ilyen az elfogadás is. Tudatosan nem lehet elfogadni semmit sem. Az elfogadás nem állhat egy gondolatból. Akkor arra gondolok, hogy elfogadom azt amit éppen mondjuk nem fogadok el még akkor is ha azt gondolom, hogy igen. Az elfogadás is mint az ezerszer begyakorolt ütés válik elfogadássá. Amiből aztán jön a cselekmény. Pl ha ütnek védekezel és közben nem gondolsz arra, hogy én most elfogadtam, hogy üssenek. Ha pl megcsalt a feleségem nem gondolok arra, hogy megcsalt a feleségem és én ezt most elfogadom. Mert ez nem elfogadás. Az elfogadás az ha kisétálsz az ajtón mert megcsalt a feleséged. Anélkül, hogy az felzaklatna. Az az elfogadás.
A megfigyelő nem tudatos figura. Nincs személyisége. A változás megtőrténik mind1 mit csinálsz. Fogadd el, hogy nem te irányítod az életed. Sodródsz egy tengeren. És mikor a tengeren sodródsz egy percig nem gondolod, hogy te irányítasz. Te arról tudsz dönteni mit teszel. A várakozás is egy döntés.
Na bocsánat az okoskodásért További szép napot.
ui: nem vagyok megvilágosodott, nem vagyok tudatos, és nem is leszek. Szóval a szavaim ezek szerint fogadd ) Persze ha tudatos vagy ennek semmi jelentősége. A szavak mind1 kitől származnak csak az számít te mit gondolsz róluk. "Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
Regisztrált tag #1169 Regisztrált: 2012 máj 06 v, 07:59 Lakóhely: Eger Üzenetek: 973
Természetesen ha meghalna teszem azt a párom sírnék. Az is elfogadás. Nem gondolsz arra, hogy jó ezt én most elfogadom. Csak egyszerűen sírnál. Ezt azért írtam le, mert itt szokás félre értelmezni és darabokra szedni a másik írásait.
[ Módosítva 2014 nov 15 szo, 01:42 ] "Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
Regisztrált tag #1834 Regisztrált: 2014 nov 04 k, 08:21 Lakóhely: Wettingen, Svájc Üzenetek: 10
Kedves Dyra! Köszönöm válaszod. Annak leginkább örülök, hogy Küzdő sportot űzöl. Nézd, jó magam közel 25 éve a Kyokushinkainak szentelem időm egy részét. Itt Wettingenben Szakosztályt vezetek. De ennek semmi köze, a témámhoz Az mind külsőség Amit én érzek, az az, hogy. Napra pontosan, amikor egy évvel ezelőtt kaptam ajánlatot Svájcba. Az épp hazugság útján nem jött létre. Rettentően megzuhantam. Később sikerült kijutnom. Most viszont, amikor kaptam a fölkeresést, egy sokkal kedvezőbb ajánlattal és hogy majd "Hívnak", majd azóta sem. Ez egyfajta Fájdalomtestté formálódott bennem, mert hogy eszembe jutott a múlt. Így a tanultakból azt vonom le, hogy amint nem jött a hívás, úgy élővé tettem a fájdalom testet és azzal tápláltam, hogy folyamatosan Időt, jövőidőt teremtettem azáltal, hogy "biztos a jövőhéten fognak hívni". Én legalább is MOST így közelítem meg a fent leírt helyzetem. Gondoltam, hátha van sokkal egyszerűbb, ésszerűbb magyarázat rá, amit nem vettem észre, mert közben elmém Túl hangos volt.
Regisztrált tag #1169 Regisztrált: 2012 máj 06 v, 07:59 Lakóhely: Eger Üzenetek: 973
R.Zsoli írta ...
Kedves Dyra! Köszönöm válaszod. Annak leginkább örülök, hogy Küzdő sportot űzöl. Nézd, jó magam közel 25 éve a Kyokushinkainak szentelem időm egy részét. Itt Wettingenben Szakosztályt vezetek. De ennek semmi köze, a témámhoz Az mind külsőség Amit én érzek, az az, hogy. Napra pontosan, amikor egy évvel ezelőtt kaptam ajánlatot Svájcba. Az épp hazugság útján nem jött létre. Rettentően megzuhantam. Később sikerült kijutnom. Most viszont, amikor kaptam a fölkeresést, egy sokkal kedvezőbb ajánlattal és hogy majd "Hívnak", majd azóta sem. Ez egyfajta Fájdalomtestté formálódott bennem, mert hogy eszembe jutott a múlt. Így a tanultakból azt vonom le, hogy amint nem jött a hívás, úgy élővé tettem a fájdalom testet és azzal tápláltam, hogy folyamatosan Időt, jövőidőt teremtettem azáltal, hogy "biztos a jövőhéten fognak hívni". Én legalább is MOST így közelítem meg a fent leírt helyzetem. Gondoltam, hátha van sokkal egyszerűbb, ésszerűbb magyarázat rá, amit nem vettem észre, mert közben elmém Túl hangos volt.
Köszönöm válaszod!
Ossu
Oss
Egy magasabb szintű formagyakorlat végrehajtása jelenlét nélkül meggyőződésem, hogy nem sikerülhet. Sok karatéka nem is tudja, hogy a karate több mint egyszerű sport Spirituális gyakorlás. Nem az a lényeg, hogy karatézom, hanem, hogy a karate által gyakorlom a jelenlétet
A fájdalomtestet teremteni kell, azt kell meglátni, hogy mikor keletkezik és ott megfogni. Könnyű mondani. Van egy tök jó történetem bár ez se biztos , hogy pont idevág. Egy Tibeti szerzetes 20 év Kínai fogolytábor majd 10 év Kínai átnevelőtábor után találkozott a Dalai Lámával. Beszélgettek majd a Dalai Láma azt mondta neki -most, hogy szabad földön jársz érezd magad szabadabbul- . Ebből az egy mondatból többet tanultam a pozitív gondolkodásról mint előtte 500 óra youtube és több tucatnyi könyv elolvasása után. Ílyen világlátás mellet nem keletkezik fájdalomtest
Oss!
"Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
Regisztrált tag #36 Regisztrált: 2009 nov 25 sze, 10:13 Üzenetek: 195
Kedves Zsoli, mindenki a "legjobb tudása szerint" próbál segíteni vagy válaszolni az itt feltett kérdésekre vagy feldobott témákra, hiszen ez egy fórum
kérdezed: De ha csak megfigyelőként vagy Jelen, akkor miképp is történhet változás???
Addig, amíg nem vagy tudatában annak ami az elmében megjelenik, addig AZ irányít. (idegesen várod a hívást)
Amikor megfigyelőként vagy jelen meglátod ami az elmében megjelenik (tudatára ébredsz, hogy várakozás van benned) Nem tagadod azt le, látod hogy jelen van.
S amint meglátod már van választásod: megtartod vagy elengeded azt. S erről mindig csak Most dönthetsz
Tehát amikor figyelemben vagy tudatos leszel a várakozásra, észreveszed azt, hogy várakozol. Nem tagadod le, látod. Látod a gondolatokat is amik ebből indulnak "bárcsak már kedd lenne..." S Most hogy látod már te döntesz, hogy megtartod vagy elengeded azt.
Ha úgy döntesz megtartod, továbbra is megmarad benned a várakozás érzése. Ha úgy döntesz elengeded a várakozást, lemondasz arról hogy az áhított jövő elérkezzen, és rábízod magad az Égre -legyen aminek lennie kell.
...s ha ilyenkor nem tudod elengedni a várakozást az azért lehet, mert vágysz a jövőre. s ekkor tudatába kerülsz a jövőre irányuló vágynak is ...
Végül még egyszer megjegyzem ez csak egy meglátás Hajnitól Ha érzek igazságot egy szövegben eltűnődöm felette, ha nem akkor elengedem mintha el sem olvastam volna
Ha úgy érzem segíteni szavakkal nem tudok, akkor inkább csendben maradok, és ha úgy érzem minden további beszéd felesleges lenne akkor is csendben maradok
"Az igazság, mihelyt kimondtad: már nem igazság; legjobb esetben is csak gyarló megközelítése az igazságnak." Weöres Sándor
Nem tudok segíteni, alkalmazkodni kell a mostani élethelyzethez, s ha csalódott vagy visszaemlékezni miért is, helyre kell rakni magunkba.
A teremtő elme kontra figyelő elme... én azt mondom megfér a kettő 'üzemmód' egymás mellett.. néha alakítani kell az életen. Az elme igazából nem lesz teremtő, intellektus ismeri fel a hibát és a megoldást is... lehet hogy van jó gondolatod de ha nincs intellektus büdös életben nem ismered fel a 'helyes megfejtést'.
Hol a hiba?
Az mind külsőség 
