Regisztrált tag #1509 Regisztrált: 2013 máj 16 cs, 10:09 Üzenetek: 2
Minden lélegzet
A fénylő minden legszebb fénysugarán lakom, Illúzió és valóság közt törékenyen. Formák nélkül nézem és hallgatom, Ahogy Óriásként ülök saját mellkasomon.
Olykor fénylő belsőmben, csillagok teremnek, Fénysebességgel szerelmesen. De önző Egóm boldogságán élve, A múltba visznek, és eltemetnek tünékenyen.
Az idő emészti fel testét a csodának, Fekete lyuk szívja fel ölemben. És Óriásom benne értelmet nem találhat, Mégis mindig újrateremti azt az elmúlásnak És önnön formájának, töretlen.
Alatta nyöszörgöm és sugárzóan kérlelem, Lakmározzék máshol a fényemen. De ő csak dörmög, és mivel ragyogni látja a Holdat Csak ennyit mond:„Majd holnap” „Majd ha eljön az öröm, akkor leszállok rólad.”
Én meg fénytestem helyett őt látom lakottan, És azért keresem önmagam sorsát, Hogy megleljem azt a tudatos formát, mivel felkelhetnék innen, És mint a megnyilvánulatlan egyetlen Minden, Összeszedve a széttört formát, Egy valódi lélegzetet vegyek a Most-ban.
Regisztrált tag #1509 Regisztrált: 2013 máj 16 cs, 10:09 Üzenetek: 2
Szia! Köszönöm a zenét, nagyon inspiráló.:-) Én is zenére írok és általában filmzenékre. Valahogy a zene alatt könnyebb nem gondolkozni. Igaz alatta is érzünk igen intenzíven, de mintha ezen érzések nem az EGO-s elménkből jönnénk. Legalábbis jó lenne ezt hinni, hogy nem onnan jönnek. Viszont, amikor libabőrös leszek egy zenétől – nyílván más is élt át hasonlót – olyan mintha valami nagyszerűt élnék át, amiben nem az ÉN a fontos, hanem valami aminek inkább az egészhez van köze. Persze, lehet, hogy ez is csak az egyik EGO trükkjei, de nem hiszem. Miért versben? A vers akkor születik, amikor egy ihletettség szállja meg az elmét, és az ebből születő gondolat, egyszerűen kibomlik a vers eszközei révén. Az író pedig csak kibontja azokat, de ő nem az, aki kitalálja. „Itt Tolle úgy folytatná, hogy másképpen fogalmazva:” Tehát a vers írója csupán az EGO, de a vers lényege, azaz a költészet maga, már a valódi énünk az Élet. A zene – számomra – ezt az állapotot elősegíti, mert a jó zenék szintén úgy születnek, mint a jó versek. Jó versek alatt nem a sajátomat értem, hanem azokat, amik rögtön mindenkit megérintenek, függetlenül attól, hogy azt ki olvassa, és hogy ki írta. Azt gondoltam, hogyha a szavak és a saját gondolataink determináltak az EGO által, a költészet talán a maga elvontságával kifejezheti semlegesen azt, ami már másképpen magyarázza meg nekünk, hogy az EGO csak a ruhánk, amivel nem kell túl komolyan azonosulni , és a többi és a többi „Tolle jobban tudja nálam…” Szóval akinek van kedve, írjon verset abban az állapotában, amikor az EGO-t megfigyeli és esetleg valami béke költözik belé.
"A hülyeségek kellenek ahhoz, hogy mi rabok legyünk. Ha ezek a hülyeségek nem volnának, akkor nem is lennénk rabok. Mert, ha például, nem hinnénk el, hogy okostelefonra van szükségünk, akkor nem vennénk 100 ezerért egyet magunknak, és akkor ... nem nyomkodnánk naphosszat az érintőképernyőjét, hogy újabbnál újabb színes képek között böngésszünk. És akkor maradna időnk intelligens dolgokkal foglalkozni, és egy fokkal máris szabadabbak lennénk. Ha pedig nem hinnénk el, hogy az egyik, vagy másik politikai oldal képviseli az igazságot, és a másik, vagy egyik az igazságtalanságot, akkor nem mennénk ki politikai tüntetésre, és nem ordítanánk rekedtre a hangunkat, és akkor nem fájna még utána napokig a torkunk. Ez is adna egy kis szabadságérzés növekedést. És, ha nem gondolnánk, hogy az újságban olvasható borzalmas, és mocskos híreket el kell olvasnunk, akkor nem lenne egy egész napra tönkredepressziózva a lelkünk, ami szintén növelné a szabadságfokunkat. Ha nem hinnénk el, hogy drága autót kell vennünk, mert attól vagyunk valakik, akkor nem kéne olyan sok milliót megkeresnünk, és akkor nem kéne annyi igazságtalanságot elkövetni más emberek rovására, nem kéne becsapni, kizsigerelni, vagy konkrétan meglopni őket. Így szabadabban fellélegezhetnénk. És, ha nem hinnénk el, hogy nekünk egyre több pénz jár, miközben másnak meg egyre kevesebb, akkor nem kéne a természetet se kizsigerelni, nem kéne annyi állatot meggyilkolni, nem kéne szétvegyszerezni a Földgolyót. Ez szintén megszabadítana minket egy sor baljós körülménytől. Ha nem hinnénk azt, hogy a feleségünk, vagy a férjünk (kinek ez, kinek az) azért létezik, hogy minket boldoggá tegyen, akkor nem is tőle várnánk a boldogságunkat, és akkor nem veszekednénk vele követelőzve hol ezért, hol azért. És akkor kevesebb lenne a veszekedés az életünkben, ami szintén azt eredményezné, hogy szabadabbnak érezzük magunkat. Nagyon sok a hülyeség, és mind csak arra szolgál, hogy mi rabok legyünk. Ezeket kell nyakon csípnünk ahhoz, hogy szabadok legyünk. Van egy nagyon jó buddhista mondás: „NE HARCOLJ A SÖTÉTSÉG ELLEN, HANEM GYÚJTS GYERTYÁT!” Sok sikert kívánok az ÖNGYÚJTÓ megtalálásához! Szeretettel: Laár András "
"Itt az idő, hogy észrevegyem: minden gondolatom egy illúzió! " (Horváth Mónika )Mikor felébredsz megszűnnek a kérdéseid, mert a felébredés az én hiánya és mindig csak az én keres.(Suhajda Zsolt)
Valóban a csend az egyedüli, ami leginkább kifejezi a valaha volt és lesz spiri tanítások lényegét.
De addig is amíg a csendből nem értenek, és meg nem tapasztalják a belső Csend-et, a spiri tanítások kellenek!
(Mert az elme tanulási folyamat útján, megértés útján fejlődik.)
Sokan sürgetnének másokat, mert vélik: már valahol tartanak. De nincs megvilágosodás mindaddig míg egyetlen ténfergő is létezik.
Spiri tanítások mellett javaslom a szeretetet gyorsabban célhoz vezet. (nem mintha sürgős lenne valami.)
magamnak írtam, de hátha jó lesz másnak is
[ Módosítva 2013 szept 17 k, 05:56 ] "Itt az idő, hogy észrevegyem: minden gondolatom egy illúzió! " (Horváth Mónika )Mikor felébredsz megszűnnek a kérdéseid, mert a felébredés az én hiánya és mindig csak az én keres.(Suhajda Zsolt)
Regisztrált tag #1169 Regisztrált: 2012 máj 06 v, 07:59 Lakóhely: Eger Üzenetek: 973
Még egyszer harcba szállok Megvívom az utolsó nagy csatát Ma élek és meghalok Ma élek és meghalok
(idézet a "The Grey" című filmből) "Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
[ Módosítva 2013 szept 22 v, 10:59 ] "Itt az idő, hogy észrevegyem: minden gondolatom egy illúzió! " (Horváth Mónika )Mikor felébredsz megszűnnek a kérdéseid, mert a felébredés az én hiánya és mindig csak az én keres.(Suhajda Zsolt)
Regisztrált tag #2047 Regisztrált: 2016 máj 28 szo, 07:35 Üzenetek: 40
Sokan azt hiszik, "verset" írnak, pusztán azért, mert 1-1 sánta rím felbukkan az irományban, vagy összejön 1-2 ritmusos sor. Vagy még ez sem kell, csak hamarabb-végetvetett sorokra tagolni a szöveget... Nicsak: "prózavers"!
Na........, neeeeem! Ha ennyi lenne, nem feszülnének keresztre költők a világirodalomban mindenkor, amikor verset írtak/írnak/írni fognak (nem létező JÖVŐ ide, vagy oda) --, szóval, nem ennyi, Barátaim!!! Szeretettel. Tényleg.
Sokan azt hiszik, "verset" írnak, pusztán azért, mert 1-1 sánta rím felbukkan az irományban, vagy összejön 1-2 ritmusos sor. Vagy még ez sem kell, csak hamarabb-végetvetett sorokra tagolni a szöveget... Nicsak: "prózavers"!
Na........, neeeeem! Ha ennyi lenne, nem feszülnének keresztre költők a világirodalomban mindenkor, amikor verset írtak/írnak/írni fognak (nem létező JÖVŐ ide, vagy oda) --, szóval, nem ennyi, Barátaim!!! Szeretettel. Tényleg.
mi van, előbányászod az ősrégi blogokat ? ezekre már fátyol borult , ahogy elnézem ez az én már nem az az én
"Itt az idő, hogy észrevegyem: minden gondolatom egy illúzió! " (Horváth Mónika )Mikor felébredsz megszűnnek a kérdéseid, mert a felébredés az én hiánya és mindig csak az én keres.(Suhajda Zsolt)
Próbáld meg versben
mi van, előbányászod az ősrégi blogokat ? 
