Regisztrált tag #521 Regisztrált: 2010 dec 07 k, 10:28 Üzenetek: 531
Az élet csodálatos és minden rendben van. Miért vacakoljak az EGO-val, ha a halálom napján úgyis szertefoszlik magától? Ha a történetem szertefoszlik, nem mindegy, hogy mi foszlik szerte? Teri
A pillanat teljességével való intimitásban a tudat nem korlátozódik az érzelmi vagy a fizikai test történéseire, sem az érzékletekre vagy a gondolatokra. Ilyenkor csupán egyetlen egész létezik, amely érzi, érzékeli és gondolja önmagát, és minden, ami történik, magától megoldódik. Amikor ez az egész érzékeli magát, az nagyon különbözik az "én" korlátolt tapasztalásától. Bankei zen mester így fejezte ki ezt az állapotot: "A meg-nem-születettben minden a lehető legtökéletesebben van." Ő a "meg-nem-született" kifejezést használta arra, amit én Igazságnak nevezek. Amikor tehát az egész érzékeli önmagát, úgy tűnik, hogy a meg-nem-született tökéletesen elboldogul önmagában. Soha, egy rövid pillanatra sem ragaszkodik egyetlen tapasztalathoz sem, csupán annyit tesz, hogy összehangolja és élvezi a létezést. Ha tehát sikerül elengedned minden előzetes elképzelésedet és tervedet, te is megláthatod, hogy a meg-nem-születettben minden a lehető legtermészetesebben megy a maga tökéletes útján. Van, hogy azon kapod magad, hogy valami nagyon foglalkoztatja az elmédet. Lehet, hogy meg szeretnél szabadulni tőle, vagy épp meg akarod érteni, és reméled, hogy a gondolkodás hozzásegít ehhez. Ilyenkor próbáld ki, mi történik, ha egy kis szünetet adsz az elmédnek, és egy ideig nem gondolkozol. Einstein is épp ezt csinálta. Ha sokáig foglalkoztatta egy bizonyos téma, egy idő után - amikor úgy érezte, hogy az adott problémát tekintve elérkezett a racionális gondolkodás határához - mindig felhagyott a mentális munkával. Ez valójában egy rendkívül bölcs trükk. A legtöbb ember, amikor érzékeli, hogy elérkezett racionális elméje határaihoz, ahelyett hogy megállna, fogja magát, vesz egy kilencven fokos fordulatot jobbra vagy balra, és elkezd a határok mentén keresgélni az elméjében. Ilyenkor nem egyebet tesz, mint hogy horizontálisan gondolkodik, és még több tényt, tapasztalatot, illetve emléket bányász elő elméje mélyéről. Ezt nevezem én időpocsékolásnak. A gondolkozásnak csakis abban az esetben vehetjük hasznát, ha megállítjuk, miután a racionális folyamat elérkezett a határáig. A szülést, a kívánt dolog - bármi legyen is az - közvetlen létrehozását másra kell hagyni. Éppúgy, ahogy Einstein is tette, amikor beszüntette a gondolkodási folyamatot, és hagyta, hogy a megoldás magától megszülessen. A meg-nem-született ilyenkor - köszönhetően a tapasztaláshoz fűződő bensőséges viszonyának - képes a lehető legtökéletesebben elrendezni a dolgokat. Az igaz természetedhez vezető nyitottság útja tehát nem gondolatokkal, hanem sokkal inkább az öt érzékszerv érzeteivel van kikövezve. Ha például megpróbálod meghallani az adott pillanat egészét, és nemcsak a füleden átjutó hangokra figyelsz; ha befogadod, érzed a pillanat teljességét, akkor képes lehetsz túlnyúlni az én korlátozott területén. Testedben megjelenik egy érzés, és te csak érzed. Egyre csak tágul. Érzed a teljes, abszolút csendet. Érzed a madarakat. Érzed, milyen érezni a hangot. Az öt érzék közvetlen kaput nyit az elme virtuális realitásán túlra, valami olyasmire, amely nem mentális eredetű. Csodálatos élményben lehet részed, ha hagyod megnyílni érzékeidet. Rájössz, hogy eddigi problémáid kilencvenkilenc százaléka abból adódott, hogy figyelmedet egyetlen irányba fókuszáltad, korlátoztad. Amikor azonban megnyílsz a teljességre, hirtelen minden letisztul. Mihelyst valami miatt szenvedni kezdesz, vedd észre, hogy ahelyett, hogy öt érzékedet egyszerre az egészre koncentrálnád, kiragadtál egyetlen aspektust, amely a szenvedést okozza. Láthatod, mennyi szenvedést szül, ha a tapasztalást ilyen szűk nézőpontra korlátozod. Ilyenkor tulajdonképpen nem hagyod, hogy a meg-nem-született saját törvényei szerint, a lehető legtökéletesebben rendezze a dolgokat. Amint kitágítod a fókuszt, minden a helyére kerül - még akkor is, ha ez a felszínen nem mindig tűnik így. Ilyenkor képes lehetsz rá, hogy túllépj korlátozott, beszűkült egyedi nézőpontodon, és meglásd, hogy valójában nem is te érzékeled az egészet, hanem az egész, a teljesség érzékeli önmagát. Adyashanti (az üresség tánca)
"Amikor többé már nem azonosulsz teljesen a formákkal, tudat – aki vagy – szabadul ki a formába börtönözöttségéből. Ez a szabadság a belső tér megjelenése. Nyugodt csendként,a bensőd mélyén érzett finom békességként jelenik meg, még valami látszólag rossz történésekor is. Ez is el fog múlni. Az eseményt hirtelen tér öleli körül. Tér veszi körül az érzelmi hegyeket és völgyeket, sőt a fájdalmat is. És legfőképpen: tér jelenik meg a gondolataid között. Abból a térből pedig olyan békesség sugárzik, ami nem „evilági”, mert ez a világ forma, a béke azonban tér. Ez Isten békéje." (Tolle: Új Föld)
Regisztrált tag #1053 Regisztrált: 2012 febr 15 sze, 03:10 Lakóhely: Budapest Üzenetek: 107
Sziasztok!
Már rég nem írtam már semmit. Olvasgattam amit írtatok, nem akarok megbántani seenkit, de még mindig nagyon sok az ego az írásaitokban. Amióta nem voltam itt tapasztaltam eggyet s mást, amit most nem írnék le, de pl. tudom,hogy az édesanyám jó helyre került. Ajánlanék egy filmet, tudom, hogy csak egy film, de ezt a filmet egy médium leíírásai alapján készítették, akinek a könyveket egy odaát élő lélek diktált. Hihetetlenül hangzik ez az egónak, de ez az igazság. Tulajdonképp tapasztaltam hasonlókat, csak sokkal szebbre emlékszem.:) A címe: Otthonunk, ezt kell beírni a yooutub-on és már nézhető is.
A filmhez csak annyit fűznék, hogy Jézus, és Daszkalosz is beszél több dimenzióról. Még annyit tennék hozzá, hogy próbáljátok a lelki szemeitekkel nézni, vagy másképp fogalmazva az élő tudatoddal nézni, és ráébredsz, hogy közel van az igazsághoz amit be akarnak mutani ezen a filmnek készített illusztráción. És végül de nem utolsó sorban ismét idézném Jézus szavait.: Nem lehet elégszer!:)
"Mindig arra kértelek benneteket, hogy bocsássatok meg, ne áldozatokat hozzatok! A megbocsátás, a kegyelem, az egó nagy áldaozathozatala! Amikor már nem vágysz többé a bosszúra, az önigazolásra, amikor az igazsággal nem játszol többé, amikor el tudod fogadni, hogy nem a te hatalmadban áll magadat igazzá, másokat rosszá minősíteni, ha már nem akarsz másokkal szembeszállni csak azért, hogy te kerekedj felül, akkor megérted, mi a kegyelem. Az egó nem élheti túl a kegyelem hatalmát."
Üdv: Alex
[ Módosítva 2013 febr 16 szo, 04:34 ] A lelked nem a tiéd, azt kaptad és visszaadod, hogy újra értelmet nyerjen az egészben, az Úrban.
Regisztrált tag #1053 Regisztrált: 2012 febr 15 sze, 03:10 Lakóhely: Budapest Üzenetek: 107
Sziasztok!
Mostanában furcsa dolgok történnek velem, ahogy figyelem magam és az embereket az utcán, közértben, postán, stb. stb...... azt vettem észre, hogyha valaki elmegy mellettem egy pillanatra érzem a fájdalmát, vagy épp a jóllétét több kevesebb ideig. Az zavar, hogy fizikailag érzem. Valamelyik nap a közértben elhaladt mellettem egy idős bácsi, és olyan fizikai fájdalmat éreztem a testemben,hogy bekönnyezett a szemem, és ezt érezhette a bácsika is, mert megfordult rámnézett, és egy piilanat kínos csönd után ennyit mondott, köszönöm. Én a megdöbbenéstől meg sem tudtam szólalni, csak biccentettem és haladtam tovább, majd pár pillanat múlva enyhült a fájdalom, és végül elmult. És azóta is elég sok embernél érzek fájdalmat, bár nem ennyire intenzívet mint az említett bácsikánál, hogy szinte legyengültem a fájdalomtól, de érzem és ez nagyon kezd zavarni, mind a mai napig. Nagyon kevés embernél érzek kellemes érzést. Nem tudom, hogy mi ez, és hogy kezeljem, próbálom elfogadni, de nagyon nehéz, úgy érzem nem vagyok ilyesmire fölkészülve. Meg tudja valaki közületek mondani, hogy mi történik velem? Naponta meditálok, próbálok választ találni rá, de nem megy. Ha valaki közületek átélt, vagy él hasonlót, akkor megköszönném ha leírnátok, hogyan kezeeljem ezt az állapotot.
Köszönettel: Alex A lelked nem a tiéd, azt kaptad és visszaadod, hogy újra értelmet nyerjen az egészben, az Úrban.
Mostanában furcsa dolgok történnek velem, ahogy figyelem magam és az embereket az utcán, közértben, postán, stb. stb...... azt vettem észre, hogyha valaki elmegy mellettem egy pillanatra érzem a fájdalmát, vagy épp a jóllétét több kevesebb ideig. Az zavar, hogy fizikailag érzem. Valamelyik nap a közértben elhaladt mellettem egy idős bácsi, és olyan fizikai fájdalmat éreztem a testemben,hogy bekönnyezett a szemem, és ezt érezhette a bácsika is, mert megfordult rámnézett, és egy piilanat kínos csönd után ennyit mondott, köszönöm. Én a megdöbbenéstől meg sem tudtam szólalni, csak biccentettem és haladtam tovább, majd pár pillanat múlva enyhült a fájdalom, és végül elmult. És azóta is elég sok embernél érzek fájdalmat, bár nem ennyire intenzívet mint az említett bácsikánál, hogy szinte legyengültem a fájdalomtól, de érzem és ez nagyon kezd zavarni, mind a mai napig. Nagyon kevés embernél érzek kellemes érzést. Nem tudom, hogy mi ez, és hogy kezeljem, próbálom elfogadni, de nagyon nehéz, úgy érzem nem vagyok ilyesmire fölkészülve. Meg tudja valaki közületek mondani, hogy mi történik velem? Naponta meditálok, próbálok választ találni rá, de nem megy. Ha valaki közületek átélt, vagy él hasonlót, akkor megköszönném ha leírnátok, hogyan kezeeljem ezt az állapotot.
Köszönettel: Alex
Szia! szerintem nyitottá és befogadóvá váltál, néhányunkkal előfordul ez. Velem is ritkán előfordult korábban, hogy átjöttek "más emberek" érzései, vagy akár gondolatai. De inkább átpasszolnám a kérdést tapasztaltabbaknak. (...??)
Regisztrált tag #1169 Regisztrált: 2012 máj 06 v, 07:59 Lakóhely: Eger Üzenetek: 973
Alex7319 írta ...
Sziasztok!
Mostanában furcsa dolgok történnek velem, ahogy figyelem magam és az embereket az utcán, közértben, postán, stb. stb...... azt vettem észre, hogyha valaki elmegy mellettem egy pillanatra érzem a fájdalmát, vagy épp a jóllétét több kevesebb ideig. Az zavar, hogy fizikailag érzem. Valamelyik nap a közértben elhaladt mellettem egy idős bácsi, és olyan fizikai fájdalmat éreztem a testemben,hogy bekönnyezett a szemem, és ezt érezhette a bácsika is, mert megfordult rámnézett, és egy piilanat kínos csönd után ennyit mondott, köszönöm. Én a megdöbbenéstől meg sem tudtam szólalni, csak biccentettem és haladtam tovább, majd pár pillanat múlva enyhült a fájdalom, és végül elmult. És azóta is elég sok embernél érzek fájdalmat, bár nem ennyire intenzívet mint az említett bácsikánál, hogy szinte legyengültem a fájdalomtól, de érzem és ez nagyon kezd zavarni, mind a mai napig. Nagyon kevés embernél érzek kellemes érzést. Nem tudom, hogy mi ez, és hogy kezeljem, próbálom elfogadni, de nagyon nehéz, úgy érzem nem vagyok ilyesmire fölkészülve. Meg tudja valaki közületek mondani, hogy mi történik velem? Naponta meditálok, próbálok választ találni rá, de nem megy. Ha valaki közületek átélt, vagy él hasonlót, akkor megköszönném ha leírnátok, hogyan kezeeljem ezt az állapotot.
Köszönettel: Alex
Nem éltem át hasonlót de szerintem ez egy csodálatos dolog. Örülj neki és szerintem nincs mit tenned. Amit kell az majd jön magától
"Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
Belső utazás és egyéb tapasztalatok
