Regisztrált tag #315 Regisztrált: 2010 jún 17 cs, 07:40 Lakóhely: Budapest Üzenetek: 22
Szia Nati!
Én olvastam és próbáltam is a belső utazást, írtam erről a tapasztalások fórumban is. Egyedül is és voltam terapeutánál i, jövő héten pedig megyek egy másik terapeutához. Elég borsos az ára, de úgy érzem szükséges. Akinél először voltam őt nem ajánlom, priviben megírhatom ki ő és hogy miért, persze ez is hasonló, mint bármilyen terapeuta, aki valakinek jó egy másik embernek nem biztos hogy bejön. Nem mindig sikerül szerintem az utazás, nagyban függ az állapotodtól, mennyire vagy éppen elengedő, nyitott, türelmes. Ha a könyv megfogott akkor érdemes kipróbálni az fontos szerintem előtte, hogy legyél nagyon nyitott, nem tudhatod mi jön fel. Írok egy példát saját utazásomból. Kétségbeesés érzésével kezdtem ami átment kilátástalanság, fájdalom és így tovább, rázott a zokogás, de mikor egy érzést igazán hagyok lenni hogy jöjjön hamar elmúlik. Aztán elkezdett szúrni a mellkasom, úgy éreztem nehezen kapok levegőt, először azt hittem rossz a levegő a szobában, de bíztam hogy ez is része és hagytam hogy fájjon, akkor előjött egy emlék, amit el is felejtettem, sosem foglalkoztam vele, mivel emlékszem rá. Oviban egyszer lenyeltem a gyűrűmet, de előtte fulladoztam mert félrement, és nagyon megijedtem, amikor előjött az emlék sírtam a felismeréstől, hogy mennyire féltem akkor valójában, amit elnyomok. Nem sokkal ezután elkezdtem örömet érezni, a rossz érzések eltűntek, és akkor belementem, kacagtam hangosan és egyre jobb lett, fekete volt minden és béke uralkodott a szobán. Jobban is belemehettem volna szerintem, de elég volt, elfáradtam és felkeltem. Az emléket nem dolgoztam fel, mert egyedül szerintem lehetetlen, de legalább egy hétig éreztem a forrás hatását, nyugodt és boldog voltam egész nap, nem voltak problémák.
Jövő héten be tudok számolni mi volt a terapeutával. Tanfolyamon gondolkoztam régen, de végül nem mentem el, de állítólag jó, van hogy egymás karjában zokognak a boldogságtól stb.
Regisztrált tag #315 Regisztrált: 2010 jún 17 cs, 07:40 Lakóhely: Budapest Üzenetek: 22
András,
Biztos le tudsz menni olyan mélyre amennyiben kész vagy rá, hogy feldolgozd a problémát. De nem biztos hogy az lesz amire számítasz, sőt, inkább ne számíts semmire, lehet hogy egész más emlék jön fel, úgy menj oda, hogy nem tudsz semmit. Tudni az egód akarja mi lesz, a teljes nyitottság a titka. Én is azért megyek hogy eldobjam amiért egy nagy merő gátlás az életem, de lehet hogy nem vagyok kész rá, majd kiderül. De már annyira ki akar jönni, olyan érzést érdemes választani kiinduló problémának, ami már nagyon nyom és "eleged van" belőle.
Regisztrált tag #290 Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43 Üzenetek: 115
András,
hogy képzelsz el egy citromot? Képzeld el, hogy kiveszed a hütőből, veszel egy kést, kettévágod, megszagolod...fogadok elindult a nyálelválasztásod csak a képzeletére is. Ugyanigy lásd magad kisfiúként a lelki szemeid előtt....biztos van fényképed abból az időből, ha vizuális vagy ez is segithet. A lelked fog adni rólad egy képet ha kéred, ebben biztos vagyok!
ha van olyan fényképed, amely 8 éves korod környékén készült, mondhatod annak, vagy csak ülj le, és gondold azt, hogy ott ül veled szemben a gyermekkori éned.
A gyakorlattal kapcsolatosan pedig azt tanácsolom, amit akkor szoktam mondani, amikor bizonytalan önmagában az, akivel dolgozom: minden úgy történi, ahogyan az a számodra a legjobb. Vagyis mondogasd magadban az előbbi mondatot (persze egyes szám első személyben) amikor csak elbizonytalanodsz. Meglátod, olyan és annyi trauma fog oldódni a gyakorlat folyamán, amennyit a tudatod (egód) el tud viselni.
Regisztrált tag #331 Regisztrált: 2010 júl 02 p, 09:23 Lakóhely: Bp. környéke Üzenetek: 49
Sziasztok! Sajnos nekem is vannak megoldásra váró problémáim, de ami a legsürgősebb lenne, az egy pánikbetegség, a lépcsőktől. Iszonyatosan szenvedek ettől a nyavalyától már évek óta. Egyedüli megoldásként a kerülését választottam. Van-e valakinek ilyen ismerőse, vagy tud-e megoldást erre, az orvostudományon kívül? Minden tanácsot nagyon szívesen elfogadnék.
Regisztrált tag #290 Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43 Üzenetek: 115
Kedves Plejádok!
Nem lehet, hogy volt olyan pánikrohamod már az elején, ami egy lépcsőházban, vagy lépcsőn kap el? mert az agyad emlékszik minden körülményre, ami a roham közben volt és a rossz kondicionálás miatt minden szorongást fog kiváltani, ami ott és akkor körülvett. Hallottam olyanról, akinek kék szobában volt rohama és azóta fóbiája van a kék szobáktól. Nekem nyaraláskor jött az első és azóta rettegtem a nyaralástól sőt a nyártól is...hahahaha...nyárfóbia...!
Na de most szembenéztem vele, ugyanis most jöttünk meg a nyaralásból és minden rendben volt!!! Hidd el, ezek a fóbiák lekűzdhetőek, de kell jó szakember plusz van egy könyv, PÁNIK a cime, nagyon sok jó technika van benne.
Vissza tudsz emlékezni hogy vajon miért alakult ez ki benned? Nagyon szivesen segitenék Neked ebben, ha tudok, mert pár fóbián túlvagyok, legszivesebben fognám a kezed és addig állnánk a lépécső előtt, mig erőt nem tudnál meriteni.....felmennénk egyszer, kétszer, biztatnálak és elmúlna......ezt hivják ingerelárasztásos technikának.
Regisztrált tag #290 Regisztrált: 2010 máj 26 sze, 06:43 Üzenetek: 115
Köszönöm a hozzászólásokat az utazás témában! Zsu, András nagyon jó lenne, ha megosztanátok velünk a tapasztalataitokat az utazásról, már ha nem tartjátok túl indiszkrétnek. Várom
Regisztrált tag #331 Regisztrált: 2010 júl 02 p, 09:23 Lakóhely: Bp. környéke Üzenetek: 49
Sziasztok!
Nati! Nagyon kedves vagy, köszönöm az együtt érző segítőkész szándékod. A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, talán túl rövidre fogtam a problémám ecsetelését. Voltaképpen a mélység tapasztalása, (látványa, érzékelése) az, ami elsősorban előhozta a lépcsővel szembeni fóbiám. Volt egy nagyon enyhe tériszonyom, de tudtam közlekedni, felüljárón, lépcsőkön felmenni, felmászni ide-oda, de nem rajongtam érte.
Sokszor álmodtam (álmodom) ezzel kapcsolatos történetekről, pl., megyek valahol magasban (és itt nincs tériszony) egyszer csak vége az útnak, - amit nem látok előre – egy-két lépés és lezuhanok, ilyenkor csak a mélységet látom, nincs fájdalom, nincs semmilyen más érzés, csak a zuhanás az iszonyatos mélységbe, és tudom, hogy meg fogok halni. A kezdet talán ez.
Volt egyszer egy kolléganőm, aki szintén tériszonyos volt, és azt hiszem ő sulykolta belém még jobban, azzal, hogy szörnyülködött azon, hogy én hogy tudok átmenni a vasúti felüljárón. (ez a munkah. megközelítéséhez szükséges egyik rövidebb útvonal) Nos, ezt napi szinten elmondta, egyszer csak én is azon kaptam magam, - és az álmaimat is beleszőttem -, hogy rettegés fogott el mikor már a felüljárón voltam. Ilyenkor mindenféle önszuggesztióval próbáltam túl lenni a helyzeten, hiszen azt tudtam, hogy nem tudok leesni. Nos innentől egyre jobban belemásztam a nyavalyámba.
Természetesen próbálkoztam már az említett módszereddel is, de ez nem vezetett eredményre. Vannak napok, mikor jobban viselem, pld fél emeletre fel tudok menni (zárt lépcsőn), innen gondolom, hogy elsősorban nem a lépcső a meghatározó, mert zárt, vagy tágas laposabb lépcsőkön elboldogulok egy emeletnyit. Sajnos arra még nem sikerült rájönnöm, hogy mi az a tényező, ami ezt meghatározza. Leginkább ott érzem a hátrányát, hogy olyan helyekre nem tudok elmenni, ahol más lehetőség nincs, csak a lépcső. Mindig érdeklődöm előre a körülményekről, szerencsére egyre több helyen megoldott a mozgáskorlátozottak közlekedése. A bevásárlóközpontok már nem léteznek számomra, mozgólépcső, üveglift, függőfolyosók, stb. De, hogy nevessetek is egy kicsit: Barátnőmmel elmentünk Müller P. előadására, tudván, hogy van a Műv. Házban mozgáskorlátozottak liftje. A helyszínen keresgéltük, ide-oda járkálva a tűsarkú cipőmben, a recepciós elé tipegtem, hogy mondja már meg, hol is találjuk. Ahogy az végigmért, senkinek nem kívánom! Szerencsére a barátnőm előbb kapcsolt és ő szólalt meg, hogy pánikbeteg vagyok.
Nos időnként humoros, többnyire pedig kellemetlen helyzeteket teremt.
Belső utazás és egyéb tapasztalatok
