ÚJ FÖLD - Eckhart Tolle Tanításai: Fórumok / Bezélgessünk Eckhart Tolle műveiről / Legyél olyan mint a fa vagy a lámpa

Fórumok

ÚJ FÖLD - Eckhart Tolle Tanításai :: Fórumok :: Bezélgessünk Eckhart Tolle műveiről

<< Előző téma | Következő téma >>

Legyél olyan mint a fa vagy a lámpa

Szerző

Üzenet

Judit

2010 jan 12 k, 11:53

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68

Tolle azt mondja: amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden a legjobb. Ez a megvilágosodás.

Tolle egyik könyvében azt is írja, van egy ismerőse, aki a hatalmas fájdalomtestének 90 százalékától szabadult meg közel két év leforgása alatt.

Sejtésem szerint, azok közül az emberek közül, akik foglalkoznak a lelki fejlődésükkel, a többség az előbbi verziót választaná.
Azonban van egy rossz hírem. Még a két év is viszonylag rövid idő. Tapasztalatom szerint nagyon fegyelmezettnek és erős belső elkötelezettséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy ennyi idő alatt kiszabaduljon az ember az elme fogságából. A környezet segítheti, támogathatja, vagy épp ellenkezőleg, gátolhatja a célja elérésében.

Támogató közegben könnyebb a szándékainkat megvalósítani. Akit gyermekkorában bátorítottak, segítettek, ha valamit rosszul csinált, és nem kioktatták, sikerorientált felnőtté vált, bátran kezdeményez, tudja, a kudarcok is hozzájárulnak a fejlődéshez, az eredményességhez.

Eckhart Tolle, és a hozzá hasonló megvilágosodott emberek jelenlétében a többiek is könnyebben fejlődnek. Természetesen kevés a mester jelenléte, az egyéni munkát nem váltja ki senki és semmi. Mint ahogy senki sem tud enni, inni, aludni, élni helyettünk, a tudatosságot sem tapasztalhatja meg más, hisz az nem lesz a mi élményünk.

Amikor Michael Carayonnál tanultam közel másfél évig, a csoportunk minden tagja látványos változáson ment keresztül, pedig havonta csak egy napot találkoztunk. Michael azonban minden alkalommal így búcsúzott tőlünk: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. A drámajáték, mantrázás, éneklés mellett azokat a technikákat alkalmaztuk, amelyeket Eckhart Tolle is javasol.

A csoportunk tagjai közül csak az tudott továbblépni a lelki fejlődésben, aki azóta is rendszeresen gyakorol. Pedig annak idején mindenki egyformán részesült többek közt shaktipatban (érintés általi energiaátadásban), amely segített növelni a tudatosságot. Volt olyan, akinek az egója növekedett meg, és nem a tudatossága.

Amikor ráébred az ember, hogy másképp is lehet élni, mint ahogyan eddig élt, akkor indul el az útján. Ez az út azonban nem nyílegyenes, mint ahogyan a fizikai világban sem légvonalban jutunk el az egyik helyről a másikba. Lehetnek kitérők, elterelőutak, balesetek, megtorpanások, azonban, ha tudom a célomat, akkor képes vagyok az előttem lévő feladatokat megoldani.

Én az energetikai kezeléseknél tapasztaltam meg legelőször a jelenlét áldását. Hisz nem kell semmilyen eszköz, szimbólum, vagy valami más, amely segítségével erősíteni tudom a test öngyógyító folyamatát. Michael Carayontól hallottam először: az energia intelligenciájáról, arról, hogy képes úgy és odaáramolni, ahogyan az a ember számára szükséges. Hogy képes legyen akadály nélkül áramolni, hagynom kell, meg kell szabadulnom a belső ellenállástól, az önkorlátozó hiedelmektől, amelyet az elme hozott létre.

Legyél olyan mint a fa, amely nem húzkod senkit az árnyékába, ha nyáron száz ágra süt a nap. A fény sem akar mindenáron világosságot teremteni az ember körül, ha az sötétben van. A fényen és a fán keresztül megnyilvánuló tiszta tudatosság hagyja, elfogadja, hogy az legyen, ami van.

Ez a megvilágosodás.

Judit

Vissza az elejére

hajni19840203

2010 jan 13 sze, 10:10

Regisztrált tag #36
Regisztrált: 2009 nov 25 sze, 10:13
Üzenetek: 195

Több embertől hallottam már, hogy esélyt sem ad önmagának ebben az életben való megvilágosodásra. Ilyeneket mondanak, hogy "le kell élnem még vagy 8-10 életet ahhoz, hogy eljussak a végső megvilágosodáshoz" vagy "remélem a következő életeimben is hasonlóan spirituális leszek, nem szeretnék elkallódni, hiszen akkor kezdhetek mindent majd előröl"
...Tolle szerint születésünkkor "kapunk" egy fájdalomtestet. Ha ebben az életemben nem szabadulok meg tőle és nem világosodok meg, akkor úgyis újra születek majd, és abban az életemben kapok egy új fájdalomtestet, amit szintén csak abban az életemben tudok majd felszámolni. Nem hinném hogy működik olyan, hogy ha ebben az életemben 20%-nak kampec, akkor a következőben már csak 80% marad...

Vagy ha ebben az életemben kaptam egy súlyos fájdalomtestet, és spirituális beállítottságom teljében feloldottam 80%-át, akkor a következő életemben csak egy nagyon gyenge fájdalomtestet kapok majd. És ha így is lenne mi a garancia arra, hogy a következő életemben felébredek?

Hiszen egy enyhe fájdalomtesttel rendelkező egyénnél sokkal kisebb az esély arra, hogy elege legyen az egójából.
Lehet persze, hogy így működik, de akkor ez egy hullámvasút effektus, aminek sosincs vége

De az is lehet, hogy hülyeségeket beszélek itt össze-vissza

Vissza az elejére

Judit

2010 jan 14 cs, 12:51

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68

Hajni,

Tolle nem azt mondja, hogy új fájdalomtestet kapunk születésünkkor, hanem azt: mindenki, aki belép a formák világába - a fizikai világba -, részesül a saját nemének egyetemes fájdalomtestéből, amely az évezredek során gyűlt össze. És persze megörököljük a nemzeti, valamint a családiból is a ránk eső részt.

Mind e mellett természetesen hozza is magával az előző életek esetleges feladatait is és az ahhoz kötődő fájdalomtestet.
Azonban ez nagyon egyedi.

Egyszer eljött hozzám egy férfi, aki a találkozó vége felé azt mondta, azért van itt, mert mielőtt beléptünk a fizikai világba, megbeszéltük: eljön majd hozzám, hogy segítsek neki megszabadulni valamilyen fájdalmas traumától. Tágra nyílt a szemem a meglepetéstől a mondandója hallatán. Persze innen nem tudom ellenőrizni: valóban így történt-e? Tény a következő: többé nem láttam. Egyszer felhívott telefonon, és örömmel számolt be arról, hogy egészsége helyre állt. (Természetgyógyászként energetikával foglalkozom.)

Előfordul az is, hogy például úgy dönt két lélek, ők jobban szeretnének haladni a lelki fejlődés útján, ezért vaknak születnek. (Fizikai lényként, erős egóval rendelkezve nehezen lehet ezt megérteni.) A feleség szokott is panaszkodni a kihívások miatt. Ma már két látó gyerekük támogatja őket. (Nem tudom, én képes lennék-e ekkora kihívást vállalni!)

Végére lehet érni a szenvedésnek, ha igen mond az ember arra, ami épp van. Vagyis a jelent elfogadja úgy, ahogyan van.

Persze előfordulhat az is, hogy valaki több életen keresztül újra meg újra ugyanabba a "hibába esik". Például ha valaki önkezével vetett véget életének (bármi elől is futamodott meg), addig inkarnálódik, amíg egyszer csak vállalja a felelősséget életéért.

Az egyensúly, a kiegyenlítődés törvénye előbb vagy utóbb, de érvényesül.

A fájdalomtest kicsi mérete nem jelent feltétlenül könnyebbséget. Ugyanis az emberek többsége nem mozdul, nem kezdeményez változást, ha kicsit rosszul érzi magát, inkább képes alkalmazkodni, beletörődni a helyzetébe.

Ha nem nagy batyuval lépünk be a formák világába, akkor még ott a családunk fájdalomteste. Az embert elkiséri egész életében, például ha nem kivánt terhességből születik. Bár jogilag vitatott a magzati állapot státusza, energetikailag minden vele kapcsolatos mondat, gondolat(!) megtalálható a felnőtt ember aurájában, tudattalanul befolyásolja az életét.

A kisgyerekekről környezetükben mondanak mindenfélét, ők pedig azonosulnak azzal. Ha több a negatívum a kommunikációban, önmagáról borulátó vélemény fog kialakulni, vagyis fájdalomtestet hoz létre.

Nincs olyan ember, aki mindig mindent jól csinál. A kettősség, a dualitás miatt eleve lehetetlen. Azonban ha elfogadom a történést, a helyzetet úgy, ahogyan van, akkor képes vagyok minősítés nélkül, csak a tényekre koncentrálva kezelni az adott helyzetet. Tapasztalatként fogadom el azt, ami történik. Hisz az alkotás öröméért léptünk be a formák világába, aztán nagyon sokat belevesztünk...

Judit

Vissza az elejére

hajni19840203

2010 jan 14 cs, 01:42

Regisztrált tag #36
Regisztrált: 2009 nov 25 sze, 10:13
Üzenetek: 195

Igen, ezért tettem a kapunk-ot idéző jelbe, mert már nem emlékeztem tisztán a részletekre.
Említetted a házaspárt, akik bevállalták a vak életet. Szóval mi mindent tervezünk meg születésünk előtt? Az is a tervben van, hogy a következő életünket tudattalanul vagy tudatosan fogjuk élni?

Vissza az elejére

timeless

2010 jan 14 cs, 08:44

Regisztrált: 2009 szept 03 cs, 07:11
Üzenetek: 72

hajni19840203 írta ...

Szóval mi mindent tervezünk meg születésünk előtt? Az is a tervben van, hogy a következő életünket tudattalanul vagy tudatosan fogjuk élni?

Szia Hajni,
ezekre és még sok hasonló kérdésre választ kaphatsz ha elolvasod a dr. Michael Newton - Lelkünk útja I. könyvet, ill. a további részeit. Bár lehet, hogy már olvastad is... ha nem akkor szerintem érdemes lesz.

Ha a fenti írásom felébresztette a fájdalomtested, akkor itt a nagyszerű alkalom, hogy megfigyelhesd azt működés közben!
"A tudatosság, amely én vagyok, önmaga tudatára ébred. Íme a dualitás vége."

Vissza az elejére

Judit

2010 jan 16 szo, 12:06

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68

Hajni,

Timeless nagyon jó irodalmat ajánl. Érdemes elolvasni.

Mielőtt a formavilágába belépünk legtöbbünk tervez. A tervezés mindig tudatos. Azonban a véghez vitelt már több olyan dolog is befolyásolhatja, ami nem volt előre látható. A fizikai világban nem várt, nem tervezett események is történnek.

Ki mint vet, úgy arat. A kiegyenlítődés törvénye gondoskodik a különböző életekben elkövetett tettek egyensúlyban tartásáért.
Bizony előfordul, hogy az újabb élet minőségét nem önszántából és örömmel választja a lélek!

A munkám során három olyan emberrel találkoztam, aki nem tudott megbírkozni az előző életekben összegyűlt feladataival. Közülük ketten még szaporították a következő életük feladatait. Kemény kihívásoknak kell eleget tenniük, ha újra inkarnálódnak.

Annyira bele lehet veszni a formák világába, hogy nem hallja a lélek (entitás) a belső hangot (felsőbb én, segítő).

Van olyan ismerősöm, aki egyetlen tulajdonsággal, a megérzéssel lépett be a fizikai világba, egy nehéz körülmények között élő családot választva magának. Nagyon nehéz élete volt, azt nem tudja mennyi volt ebből a megtervezett. Azonban biztos, sokszor kemény kihívásoknak kellett eleget tennie, amelyeknek nem igazán örült.

Mielőtt férjhez ment volna - "valaki figyelmeztette": Nem kell férjhez menned ahhoz, hogy segítséget nyújts! Persze, nem hallgatott a belső hangra... vesztére. Egy idő múlva elvált. Évekkel később újra megszólalt a hang, ekkor ha nehezen, de nemet mondott a házasságra. Ma már jóval tudatosabb, köszönhető Tolle tanításainak is...

Naponta legalább egy órát meditál, nagyon szeret szemlélődni. A megérzései pedig sokszor önmaga számára is meglepetést okoznak.

Amíg eljutott a tudatosság annak a fokára, ahol most tart, bizony nagyon sok szenvedésem ment keresztül, és amikor elege volt a kihívásokból, újra a belső hangot hallotta: te akartad!

Ma is vannak kihívások az életében, azonban a jelenben élés gyakorlása inkább játékká változtatta számára az életet, megszűnt a görcsös küzdelem.

Magamnak is legalább ilyen lazaságot és tudatosságot kívánok, mint amilyennel ő rendelkezik:

Judit

Judit

Vissza az elejére

hajni19840203

2010 jan 16 szo, 11:51

Regisztrált tag #36
Regisztrált: 2009 nov 25 sze, 10:13
Üzenetek: 195

köszönöm timeless, majd megkeresem a könyvet, doc formátumban talán meg is van valahol.

csak szűk egy éve találtam rá a most hatalmára, és azelőtt azt hittem tudom ki vagyok. már tudom, hogy nem az vagyok akinek eddig hittem magam, de mégsem tudom hogy ki vagyok. olyasmi érzés lehet ez, mint amikor a születésétől vak embernek mesélnek a világ színeiről. bármennyit is tud meg azokról, igazán csak akkor ismerné meg őket ha a saját szemével látná. ...van-e értelme többet megtudni arról aki vagyok?

Vissza az elejére

Judit

2010 jan 17 v, 04:30

Regisztrált tag #6
Regisztrált: 2009 okt 18 v, 06:57
Lakóhely: Szeged
Üzenetek: 68

Hajni,

a tudatosság, a jelenben élés gyakorlása szempontjából semmi jelentősége nincs annak, hogy hány és milyen előző életet éltünk.

...van-e értelme többet megtudni arról aki vagyok? kérdést mindig az elme teszi föl. Szerintem semmi baj vele. Engem is érdekelt addig, amíg az egyik barátnőm nem mesélte el negatív tapasztalatát a saját előző életével kapcsolatosan. Akkor jöttem rá, nem érdemes nyitogatni a "kapukat".

Amikor Michael Carayonnál tanultam, ott használtuk az emlékezet kapuinak megnyitása gyakorlatot. Egy gyógyító technika, amely a mostani vagy az előző életben elszenvedett trauma oldását segíti elő.

Tényleg hasznos volt, néhány mostani automatizmusomra magyarázatot kaptam. E mellett azonban kicsit függővé is váltam a felszínre bukkant információktól. Ez olyan, mint amikor a színész este a színházban játszotta a szerepét, lemegy a függöny, letörli a sminket, átöltözik... otthon pedig arról ábrándozik, milyen jó is volt xy-ként élni.

Nekem a következő mondat segített a legtöbbet. Egyenesen haladok életutamon! Szerintem nemcsak nekem, hanem másoknak is hasznára válhat, mert minden támogatást megkap az ember, hogy azt az életet élje, amelyet eltervezett. Saját tapasztalat alapján írom, nem tudok letérni az utamról.

Régen úgy éreztem, teszem a dolgom és nem haladok előre. Újabb és újabb zsákutcákba megyek bele. Most pedig teszem a dolgom, vannak megakadások, kerülőutak, azonban összességében kiegyensúlyozottabbnak és szabadabbnak érzem magam, mint bármikor. Az életem egyes részterületein fokozatosan fejlődök, ezt onnan tudom, hogy könnyebben tudom elfogadni a változásokat, nem törekszem mindenáron a biztonságra...

Amikor valamit szeretnék megtudni, de nem vagyok benne biztos, hogy szükségem van-e rá, mindig azt gondolom, ha az adott dolog eszembe jut: ha tényleg szükségem van rá, megkapom a pontos választ és meg is értem.

Judit

Vissza az elejére

Moderátorok: timeless, xxx