Az ön-kutatás gyakorlata blogban bemutatott téma és az esetleges az azzal való elmélyülés felveti annak a szükségességét, hogy "fórumozzunk" róla.
Az ön-kutatás gyakorlata blogot szeretném, ha nem tördelnénk szét hozzászólásokkal, ezért nyitottam ezt a témát (RobyT ötletét gyakorlatba átültetve), hogy itt tudjunk beszélgetni róla. "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
„Egyszerűen legyél.” Persze, hogy szabaddá akarok válni, de olyan mintha azzal találnám most magam szembe, én a Perpetuum Mobile, hogy „Állj!” Egész eddigi életem a bonyolult levésről szólt, nem az egyszerűről. Mindig csinálnom kellett valamit, vagy kötelességből, vagy önszántamból, hiszen ez kecsegtetett valamiféle hasznosságérzéssel, meg megelégedettséggel is (még ha csak rövid ideig is). Valamelyest kiismertem az ok-okozati következmények játékszabályait, a hatásmechanizmusokra van már némi rálátásom. Nem ezt kéne folytatnom, csak jobban? Meg félek is én ettől az egyszerűségtől. Semmi jártasságom nincs benne, hogy mi történhet ott ahol nem én vagyok a kezdeményező és a reagáló. Szóval félek ettől! Na!... Jó, jó! Öleljem át ezt. De melyikünk képes valóságosan megcsókolni egy varangyos békát, pedig bizton állítják a hozzáértők, hogy attól változik királyfivá. Elméletileg bevállalom, de itt nem elméletről van szó, hanem a Valóságról. P. Mobil
"Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek." Jn 14,20
„Egyszerűen legyél.” Persze, hogy szabaddá akarok válni, de olyan mintha azzal találnám most magam szembe, én a Perpetuum Mobile, hogy „Állj!” Egész eddigi életem a bonyolult levésről szólt, nem az egyszerűről. Mindig csinálnom kellett valamit, vagy kötelességből, vagy önszántamból, hiszen ez kecsegtetett valamiféle hasznosságérzéssel, meg megelégedettséggel is (még ha csak rövid ideig is). Valamelyest kiismertem az ok-okozati következmények játékszabályait, a hatásmechanizmusokra van már némi rálátásom. Nem ezt kéne folytatnom, csak jobban? Meg félek is én ettől az egyszerűségtől. Semmi jártasságom nincs benne, hogy mi történhet ott ahol nem én vagyok a kezdeményező és a reagáló. Szóval félek ettől! Na!... Jó, jó! Öleljem át ezt. De melyikünk képes valóságosan megcsókolni egy varangyos békát, pedig bizton állítják a hozzáértők, hogy attól változik királyfivá. Elméletileg bevállalom, de itt nem elméletről van szó, hanem a Valóságról. P. Mobil
Csak lenni tehát sokkal "bonyolultabb", mint állandóan kezdeményezni , cselekedni.
Az elme nehezen adja fel megszokott kondicionálásait, a jól bejáratott köröket.
Ezek a kondicionálások kifelé visznek minket, a tárgyak, az objektumok világában keressük az önmegvalósítást.
Az elme enetgiájának ezt a kifelé áramlását nagyon nehéz megfordítani, mert az ön-kutatás ennek az energiának a befelé áramlását jelenti.
Fizikai törvényszerűség, hogy egy nagyon erős, sodró áramlást nem lehet visszafelé fordítani, képtelen az ellenkező írányba áramolni.
Így van ez az elmével is, amig intenzíven a külső valóság felé fordul, addig az ön-kutatásnak nincs realitása.
Az önkutatás akkor válik realitássá valakinek az életében, ha az elmének ez a kifelé való áramlása lelassul.
A külső világ már nem annyira vonzó, elveszítette platináját.
Persze ez csak akkor történik meg, ha már fenékig megtapasztaltuk a külső világ által nyújtott lehetőségeket és egész lényünket áthatotta a Változó feltételek törvényének az ismerete: minden állapot változik. Minden dolog változásnak alávetett, kivéve a valódi természeted.
Ekkor az addig kifelé áramló energia felhalmozódik az elmében és szép lassan befelé indul, saját forrása felé.
Csakis ekkor válik minden egyszerűvé és válik evidenciává a Csak Legyél!
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Nagyon tetszik a blog és a fórum ötlete is. Egy kérdés. Miért csak 3-4 naponként folytatod a blogot?
Üdv: Kriszti
Az emberi elme alaptermészete, hogy állandóan többet akar, sohasem a jelen érdekli, hanem mindig a jövőtől várja, hogy realizálja elképzeléseit, megvalósítsa álmait, elhozza a megvilágosodást.
Íg y az elme itt is tudni akarja, hogy mi a következő lépés, mi jön ezután (ezt az igényét könnyen kielégítheted, ha elolvasod Gangaji: Gyémánt a zsebben című könyvét)
Az ön-kutatás gyakorlatában nem arról van szó, hogy egyre több információt szerezzünk (hisz azzal már bőségesen el vagyunk látva), ezeket a sorokat nem a fejjel, hanem a szívvel kell olvasni.
Ez azt jelenti, hogy ki kell bontanunk a szavak csomagolásában lévő csendet és hagyni kell, hogy az a "vérünkké" váljon
Hagyni kell, hogy ezek a mondatok "keringjenek" bennünk, figyelmünk egyre inkább ezekre irányuljon és ne a külvilág sokszor teljesen felesleges ingereire.
Ehhez pedig idő kell, ezért ez a 3-4 napos lépegetés.
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Csak Gangaji mondatai miatt. (...és nem a film végi további ajánlás miatt.) - LINK - "Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek." Jn 14,20
Az emberi elme alaptermészete, hogy állandóan többet akar, sohasem a jelen érdekli, hanem mindig a jövőtől várja, hogy realizálja elképzeléseit, megvalósítsa álmait, elhozza a megvilágosodást.
Ezt magamnál is sokszor megfigyelem, bedőlök ennek a stratégiának.
Legegyszerűbb az elme minden "cselekedetét" fenntartásokkal kezelni, hisz én nem az elme vagyok.
Az egot úgy kell felfogni, mint ami egy gondolat csupán.
Amikor megszünteted ezt a gondolati működést és helyette az elméd befelé, a központi én-gondolat (vagyok) felé fordítod, felfedezed a határtalan, tiszta tudatosságot, ami mentes minden gondolattól és biztonság iránti bármiféle igénytől.
E felfedezés révén megérted, hogy az ego csupán egy illúzió!
Valóságként tapasztalod, de csak azért, mert valósága soha nem került mélyen megkérdőjelezésre.
Regisztrált tag #521 Regisztrált: 2010 dec 07 k, 10:28 Üzenetek: 531
Kicsit önvalómeditáltam, és azt tapasztaltam, hogy voltak olyan pillanatok (akár egyszerre több is) amikor úgy tűnt nekem, hogy nincs gondolatom, illetőleg amikor el tudtam kissé különülni a gondolatoktól, és mint tőlem különálló dolgot szemléltem őket. Ez alapján (bár igen bátortalanul) elmondhatom, "van élet a gondolatokon túl". A gondolat az agy terméke, energiahullám, vagyis anyag. Én meg úgy tűnik létezem ez nélkül is, tehát "nemanyagként"
Viszont a gondolattalanság pillanataiban nincs ilyen gondolat hogy: vagyok, vagy ha akkor gondolatként szemlélem a vagyok-ot is.
Az önvalómeditációban az önvalóra figyelek, de hol keressem az önvalót? Ha nem önmagamban (=nem testi körvonalon belül) hanem testi körvonalon kívülre figyelek, mint önvalóra, akkor
akkor olyan mintha elkezdene kitágulni a tér. Ez persze elég zöldfülü tapasztalat. Ezen az úton szeretnék most továbbmenni. - Kérlek ne rontsátok el! Teri
Ön-kutatás fóruma
