Shaw, fantasztikus amiket írsz a másik topikban, ezt már mind a saját tapasztalatod alapján osztod meg velünk?
Kedves Plejádok, írtam a blog bevezetőjében, hogy "Ebben a blogban az ön-kutatásnak a Gangaji által ajánlott útját szeretném bemutatni" Így az ott bemutatott a gondolatok az övéi. A tapasztalt, az, hogy ez egy járható út, amely nyílegyenes ösvényként viszi el a keresőt Önmagához, viszont már az enyémek.
[ Módosítva 2013 febr 07 cs, 06:37 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Shaw, fantasztikus amiket írsz a másik topikban, ezt már mind a saját tapasztalatod alapján osztod meg velünk?
Írok egy kicsit bővebben arról, hogy milyen saját tapasztalatok vezetek el az ön-kutatás gyakorlatáig.
Amikor elkezdett jobban is érdekelni az ön-kutatás, akkor szinte mindent elolvastam, amit találtam erről a témáról.
Számomra legérthetőbben Gangaji írt róla.
Olvasás közben megfigyeltem az elmémnek a "mohóságát", ahogy várta a következő információt, azt, hogy mi következik, mi lesz a következő fejezetben stb.
Az elmémet jobban érdekelte a mutató ujj, és teljesen elsiklott afölött, amire az szegény mutatni szeretett volna.
Persze ez sok kellemes órát szerzett az egómnak, mert sok érdekes dolgot megtudott, de ez az információ felhalmozás nem vitt egy fikarcnyit sem közelebb, sőt inkább távolított a középponttól.
Ennek a tapasztalat hatására, újra olvasva az egyes fejezeteket kiírtam magamnak azokat a mondatokat, amelyek mintegy kiemelkedve a gondolatszövedékből, mantraszerűen adták át a fejezet lényegét.
Nem engedve az elmém sürgetésének hogy "haladjak", napokig újra és újra átolvasva ezeket a mantrákat, hagytam, hogy mintegy a "véremmé válva" keringésnek induljanak bennem és én arra figyeltem, amerre ezek a mantrák mutattak.
Az ön-kutatás gyakorlatában ezeket a Gangaji által írt mantraszerű mondatokat teszem közzé, hátha másnak is segítenek elszakadni az ujjtól és megnézni végre azt is, hogy mire szeretne mutatni az.
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Regisztrált tag #521 Regisztrált: 2010 dec 07 k, 10:28 Üzenetek: 531
Szia _Shaw, jó, hogy ezt leírtad, mert nemigen értettem mire gondolsz, amikor "együttmozgás"-ról beszélsz. Magyarán: mantrázást javasolsz. Én még hozzátennék ehhez valamit, ha szabad. Itt olvasható egy igen figyelemre méltó technika: - LINK - Magyarán: Gangaji mondatait samyana technikával gondolom beépíteni az önvaló meditációba. Még nem csináltam!!!!! Csak jó ötletnek tartom pillanatnyilag.
Félreértetted, én semmi esetre sem javaslom, hogy mantrázzon valaki, az egy gépies önbecsapása az elmének.
A mantraszerű jelzést a tömörségre értettem.
Az együttmozgást pedig úgy értettem, hogy először az elme a formavilág felé irányuló gondolatkavalkádját lecsökkentve ezekre az ajánlott gondolatokra (tehát az ott leírtakról gondolkodom), majd belemerülök a csendbe, a Jelenlétbe, elhagyva ezeket a gondolatokat is.
Üdv: Shaw
[ Módosítva 2013 febr 08 p, 10:49 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Regisztrált tag #521 Regisztrált: 2010 dec 07 k, 10:28 Üzenetek: 531
Na milyen jó, hogy beszélünk róla, kicsit furcsálltam is. Tehát nem mantrázás, hanem újra és újra átolvasás, nem megértés, hanem megélés. A szabadság folyóját olvasom ilyen módon, sokszor csak egy mondatot olvasok belőle, abban elmerülök, és bevallom: legtöbbször mélyen el is alszom.
Félreértetted, én semmi esetre sem javaslom, hogy mantrázzon valaki, az egy gépies önbecsapása az elmének.
A mantraszerű jelzést a tömörségre értettem.
Az együttmozgást pedig úgy értettem, hogy először az elme a formavilág felé irányuló gondolatkavalkádját lecsökkentve ezekre az ajánlott gondolatokra (tehát az ott leírtakról gondolkodom), majd belemerülök a csendbe, a Jelenlétbe, elhagyva ezeket a gondolatokat is.