Az ön-kutatás egy olyan út, amelyik kivezet bennünket a személyes történetünkből és megmutatja, hogy kik vagyunk valójában.
Ebben a blogban az ön-kutatásnak a Gangaji által ajánlott útját szeretném bemutatni.
Írok egy kicsit bővebben arról, hogy milyen saját tapasztalatok vezetek el az ön-kutatás gyakorlatáig.
Amikor elkezdett jobban is érdekelni az ön-kutatás, akkor szinte mindent elolvastam, amit találtam erről a témáról.
Számomra legérthetőbben Gangaji írt róla.
Olvasás közben megfigyeltem az elmémnek a "mohóságát", ahogy várta a következő információt, azt, hogy mi következik, mi lesz a következő fejezetben stb.
Az elmémet jobban érdekelte a mutató ujj, és teljesen elsiklott afölött, amire az szegény mutatni szeretett volna.
Persze ez sok kellemes órát szerzett az egómnak, mert sok érdekes dolgot megtudott, de ez az információ felhalmozás nem vitt egy fikarcnyit sem közelebb, sőt inkább távolított a középponttól.
Ennek a tapasztalat hatására, újra olvasva az egyes fejezeteket kiírtam magamnak azokat a mondatokat, amelyek mintegy kiemelkedve a gondolatszövedékből, mantraszerűen adták át a fejezet lényegét.
Nem engedve az elmém sürgetésének hogy "haladjak", napokig újra és újra átolvasva ezeket a mantrákat, hagytam, hogy mintegy a "véremmé válva" keringésnek induljanak bennem és én arra figyeltem, amerre ezek a mantrák mutattak.
Az ön-kutatás gyakorlatában ezeket a Gangaji által írt mantraszerű mondatokat teszem közzé, hátha másnak is segítenek elszakadni az ujjtól és megnézni végre azt is, hogy mire szeretne mutatni az.
2-3 naponta lépünk egyet az ön-kutatás útján, minden lépésben egyre újabb és újabb lehetőséget kapva arra, hogy meglássuk azt, ami van.
[ Módosítva 2013 febr 08 p, 09:53 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
3. Az elme megnyílása arra, amitől félsz, vagy a kényelmetlenség elkerülése miatt elfojtasz, felfedi azt a képességet, hogy átöleld a kényelmetlenséget, a fájdalmat.
Amit teljesen átölelünk (elfogadunk) az mindig feltárja a békét, amit a kényelmetlenség elkerülésének a megkísérlésén keresztül kerestünk.
Amit tenni tudsz: egyszerűen figyeld meg, amikor az elméd nyitott, és amikor bezárt.
Egyszerűen mondd az igazat! Nem azért, mert több információt akarsz gyűjteni a biztonságod érdekében, hanem mert ez az önfelfedezés útja.
Ha kimondod az igazságot valamilyen érzésről, gondolatról, körülményről, az lefekteti az önkutatás képességének az alapjait.
Felismered, hogy még ha sérelmet, károsodást élsz is meg, a létezésed tisztasága fennmarad.
Megnyitni a szívedet a csendre, amely forrása az elmének, nem más, mint megnyílni a valódi énednek.
A tudatos csend már nyitva van.
Hagyd, hogy az elméd egyszerűen ragaszkodjon az ő forrásához. A nyitott elme feltárja a nyitott szívet.
A valódi megnyílás felfedi, hogy a küzdelem, a probléma valójában nem létezik.
A nyitottság nem átalakítja a történetet, hanem felfedi, hogy az valójában nem is létezik.
„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".
[ Módosítva 2013 márc 07 cs, 05:24 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Hagyd a választ szabadon áramolni, erőfeszítés nélkül, cenzúrázatlanul kiemelkedni a tudatosságból. Engedd, hogy bármilyen benyomás, érzelem és intuíció felmerüljön.
Mit ad az nekem?
Hol keressem, amit meg akarok találni?
Mit tegyek, hogy elérjem, amit akarok?
Mi az elképzelésem arról, hogy hol fogam azt végül megtalálni?
Mi az elképzelésem arról, hogy mi állja az utamat éppen most?
Van-e a szívemben vágyódás az igazság és a szabadság iránt?
Légy hajlandó ebben a pillanatban kimondani az igazságot.
Egy viszonylagos igazság kimondása megnyitja az utat a mélyebb igazság kimondása előtt.
Mond ki a teljes igazságot, bármi az ára, bármi a kockázata, bármi a következménye!
A béke, a nyugalom, a beteljesedés valójában jelen van most, belső és külső körülményektől függetlenül és a te saját énedként fedezhető fel.
„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".
[ Módosítva 2013 márc 07 cs, 05:24 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Az elkülönültség látszólagos szakadék aközött, akinek hiszed magad és aközött, ahogy elképzeled a tökéletességet.
Isteni kijózanodás: felismerni, hogy soha nem leszel képes eltüntetni az elkülönülést, mert nem rendelkezel elég erővel és tudással, hogy mit kell tenni.
Hagyd, hogy had hulljon le a kijózanodás és vágyódás kétélű kardja: utasítsd el a kényelem, a remény vagy a hit minden útját!
Ne távolodj el a szívet tépő spirituális fájdalomtól, hanem tapasztald meg azt teljesen, végig az út során.
Ebben a spirituális megtapasztalásban a nyitottság a legfontosabb.
Ne fuss el saját vágyódásodtól, hanem fedezd fel önmagadban annak a forrását.
Maga a vágyódás az, ami bevisz téged önmagad középpontjába!
„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".
[ Módosítva 2013 márc 07 cs, 05:24 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
A személyiségeden folytatott munka nem okoz semmilyen kárt, hacsak el nem hiszed, hogy te a személyiséged vagy.
A személyiség elkülönült individuumként, elkülönült egóként önmagunknak egy alapérzése.
Az ego valójában az én gondolat, egy olyan gondolat, amely összekapcsolódik „én vagyok a test” érzéssel és erről a kiindulópontról bontakozik ki.
Ekkor mind tudatosan, mind tudat alatt a test megóvása válik a mindent felülmúló érdekeddé, de erre nincs mindent felülíró garancia. Ez önvédelmi vagy védekező stratégiákhoz vezet.
A test halála végül is nem eltagadható.
Ezt a halál démont fel kell hívni a tudatalattiból a tudatos éberség fényébe.
Felismerheted az állandó és örökkévaló tudatosság kétségbevonhatatlan jelenlétét: te az vagy, ami a testet megeleveníti.
Az egot úgy kell felfogni, mint ami egy gondolat csupán.
Amikor megszünteted ezt a gondolati működést és helyette az elméd befelé, a központi én-gondolat (vagyok) felé fordítod, felfedezed a határtalan, tiszta tudatosságot, ami mentes minden gondolattól és biztonság iránti bármiféle igénytől.
E felfedezés révén megérted, hogy az ego csupán egy illúzió!
Valóságként tapasztalod, de csak azért, mert valósága soha nem került mélyen megkérdőjelezésre.
Ez a megkérdőjelezés az önkutatás!
Az alapvető illúzió őszinte tanulmányozása a kapu a valóság közvetlen megtapasztalásához.
Amikor ezt megkérdőjelezed, felfedezed, hogy az individum, az ego semmi más csupán egy álom.
Soha semmi sem korlátozza a tiszta tudatosságot!
„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".
[ Módosítva 2013 márc 07 cs, 05:25 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Gondolataid a világról és önmagadról az észlelésen alapulnak. Az észlelések, akár külsők, akár belsők, korlátozottak.
Önmagad igazsága nem észlelhető, nem képzelhető el, mégis mindent áthat.
Amikor leáll a mentális tevékenység, rés támad az észlelés tekintélyén, abban a pillanatban csend van csupán.
Semmilyen gondolat, amit önmagadról alkotsz, nem te vagy.
Te már szabad vagy, és e szabadságra való ráébredésedet csupán egy bizonyos gondolathoz való ragaszkodás gátolja, amely arra vonatkozik, hogy ki vagy te.
Engedd, hogy figyelmed belemerüljön abba, ami mindig is itt volt.
„A témához nem hozzászólásokat várnék elsősorban, hanem "együttmozgást".
[ Módosítva 2013 márc 07 cs, 05:25 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Ön-kutatás gyakorlata
