Az ego soha nem lehet elégedett, mindig többet és többet akar elérni az életben. Gazdag akar lenni, de ha már van pénze elég, akkor már a hatalomra fáj a foga, ha azt is elérte, akkor már inkább hírnévre vágyik és így tovább.
Ha egy maga elé kitűzött célt elér, akkor egy ideig átélheti a relatív elégedettséget, de egy rövidebb-hosszabb idő után újra indul a még több utáni hajsza.
Ezt az egójáték szintén a pszichológiai időbe visz, a jövőbe vetiti ki az elérendő célt. Így a Most csak a cél eléréséhez szükséges pillanattá redukálódik, így elveszti életteliségét és szépségét.
Te azonban el tudod hallgattani az egót, mondhatod, hogy "Nem figyelek többé a hülyeségeidre, a nagyravágyásodra!"
Tanúskodó jelenlétként meg tudod figyelni az elmének ezt a játékát és képes vagy kinevetni azt!
Mi többre lehetne szükséged annál, amit a jelen pillanat nyújtani tud a számodra? Ha megtanulsz feloldódni a jelen pillanat ilyenségében és képes vagy örülni annak és élvezni azt, akkor már semmi gondot nem jelent számodra az ego, az elme fecsegésének a leállítása!
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Mi magunk vagyunk, gondolataink, vágyaink, érzéseink és személyes élettörténetünk és életkörülményeink összessége.
Az ego az, aki rátér a spirituális útra és elkezdi keresni a formákból, a világból kivezető kapukat.
Ezeknek a kapuknak a megtalálására azonban csakis akkor lesz képes, ha éretté válik rá.
Mit jelent az, hogy érett vagy éretlen egy ego?
Ha felteszed magadnak a kérdést: "Mit is akarok valójában az élettől? és őszintén válaszolsz rá, akkor a válaszod minősége adja meg erre a kérdésre a választ.
Az éretlen ego mindig tele van vágyakkal, ambíciói, céljai vannak, amelyeket el akar érni, amelyek felé törekszik, legyenek azok a célok akár a legdurvábbak (pénz, hatalom) vagy a legkifinomultabbak (vallásos önátadás, spirituális önmegvalósítás).
Ezeknek a céloknak az elérésére mindig időre van szükség, ezért az éretlen ego számára fontos a jövő.
Ha spirituális céljai vannak, akkor esetleg sejti, hogy minden fontos dolog a Mostban, itt és most történik, de ő ezt a jelen pillanatot ugródeszkaként használja jövőbeli céljainak az elérésére.
Az érett ego már túl van a formákhoz kötött vágyain és ambícióin.Éppen az tette őt éretté, hogy megtapasztalta azt, hogy ezeknek az ambícióknak és vágyaknak a kiélése sem hozta el számára az igazi boldogságot. Időleges kielégüléseket talán, de tartós boldogságot nem
Megtapasztalta és kiismerte a vágyak természetét, a formavilág állandó változékonyságát, ahol semmi sem tartós, minden dialektikus, minden változik.
Így az érett ego könnyen túl tud lépni vágyain és ambícióin, így válik szegénnyé a világ tekintetében.
Fontos, hogy az éretlen ego csak megjátszani tudja ezt a szegénységet, mert még nem élte át a gazdagságot (legyen ez akár anyagi, akár tudásban megjelenő vagy akár a jellem gazdagsága), így tudattalan, elfojtott vágyakozás él benne ezek után. Amig ezek ki nem elégülnek, addig nem tapasztalhatja meg a formavilág és a vágyak természetét, így nem válhat éretté.
Az érett ego a "Mit akarok valójában az élettől? kérdésre a következő választ adja:
Meg akarom találni lényem valódi középpontját és ezzel elérni a formáktól való függetlenség tartós boldogságát, a lét örömét.
Csakis ezen az alapon tud egy ego saját létének a központja felé fordulni!!
Ha egy éretlen ego spirituális célok felé fordul és találkozik az egonélküliség követelményével, akkor kezdi el játszani különböző egojátszmáit, amivel megpróbálja áthidalni ezt az áthidalhatatlan szakdékot közte és a lét között.
Az éretlen ego a formanélküliben is élni akar, ott is valaki akar lenni!!
Az érett ego ezzel szemben nem ragaszkodik saját magához, szíves örömest átadja magát annak a folyamatnak, amelyik feloszlatja őt.
Egyre inkább feladja az egoval (önmagával) való azonosulását, teret nyitva így annak a felismerésnek, hogy ő tulajdonképpen formanélküli tudat.
Így ébred fel a tudat az egó álmából!!
[ Módosítva 2011 szept 26 h, 10:04 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Manapság az ember sokat hall a megvilágosodáról és sokakban ébred fel a vágy a megvilágosodásra.
Ki az, aki el akarja érni a megvilágosodást?
Egyértelműen az ego! Az ego, aki eddig pénzt és hatalmat akart, most beleszeretett egy másik eszmébe a megvilágosodásba. Mevilágosodott akar lenni, ebbe az irányba akarja kiterjeszteni hatókörét.
Felébred benne a vágyakozás a megvilágosodásra, és épp ez a vágyakozás és az akarás az, ami egyre inkább eltávolítja őt a megvilágosodástól.
Vágyakozni mindig valami rajtad kivűli dologra lehet, így a megvilágosodást lényeden kívül keresed, de ott soha nem fogod megtalálni, mert a megvilágosodás lényed legbelső magva, tehát már eleve megvilágosodott vagy!
Mível a belső lényed már tökéletes, semmit nem kell hozzátenni!
Mit tehetünk tehát?
Egóként el kell felejtenünk a megvilágosodást, mert egóként nem vagyunk megvilágosodottak!
Azzal kell foglalkoznunk, amik vagyunk, az egóval.
Meg kell értenünk az egót, egyik rétegét a másik után. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha érett egóként nem azonosulunk önmagunkkal, feladjuk önmagunkat.
Mindig találunk újabb rétegeket az egóban, így egyre tudatosabbá válunk rá és el tudjuk dobni azokat a rétegeket, amelyeket már szemtanúként feltártunk.
így jövünk rá, hogy a vágyakozás csak az ego egyik rétege.
Így feltárva az egot eljön az a pillanat, amikor már semmi sem marad a kezünkben.
Ez a megvilágosodás pillanata!
A megvilágosodás az jelenti, hogy harmóniában vagyunk a Léttel, így a jelen pillanattal is.
[ Módosítva 2011 szept 29 cs, 08:26 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Csakis az érett ego kész mindent feladni, kész a "pszichológiai öngyilkosságra", kész feloldódni a jelen pillanatban. Az érettség jele pedig csakis az lehet, ha az ego feladja minden formák és formátlan iránt megnyilvánuló vágyakozását és éberré, szemlélővé, jelenvalóvá válik.
Fölmerül benned a kérdés: Hogyan lehet megszabadulni az egótól?
Ki teszi fel ezt a kérdést? Maga az egó. És amikor az ego felteszi ezt a kérdést, azt hiszed, hogy hisz ez biztosan nem lehet az egó, hisz az egó nem akarhatja a saját pusztulását!
Meg akarsz szabadulni az egótól, ezért elmélyülsz a különböző spirituális tanításokban, keresed azt a módszert, amely a te élethelyzetedben és a te körülményeid között megvalósítható, amellyel gyengítheted az egót, hogy majd végül a jövőben eltűnjön valamikor.
Az egó így vezet félre megint.
A spirituális módszerekhez és a számodra legmegfelelőbb kiválasztásához idő kell, amiből azért elég kevés van.
A valódi lényünk nem kérdez, neki nincs szüksége válaszokra. Itt van, jelen van Most.
Csak akkor találhatod meg, ha a kérdéseket féretéve átadod magad a Mostban sugárzó Önvalónak!
Az igazi lényünk maga a Fény, tele ragyogással!!
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
A megvilágosodás azt jelenti, hogy ráébredsz, hogy ki is vagy valójában és onnantól kezdve ennek megfelelően létezel. Valójában már most az vagy, akit keresel, istent nézed, saját szemével. Ha önmagadban felismered ezeket az egojátékokat, akkor egyre közelebb jutsz valódi Énedhez!
Az ego (tehát mi) mindig valami különlegesre vágyik, nem szereti a hétköznapiságot.
Ha érdekli a spiritualitás, akkor vágyik a titokzatosságra, a misztikus élményekre.
A Mostban, illetve a meditációban is ilyen élményeket keres, ilyet szeretne átélni.
Éppen emiatt a vágy miatt nem jutunk sehova, csak távolodunk a középpontunktól, vagy legjobb esetben körbe-körbe járunk.
A Mostban, a meditációban pedig nincs semmi különleges. Csak átadod magad a jelen pillanat ilyenségének. Jelen vagy minden különlegességre, misztikus élményre való vágyakozás nélkül.
Ez a most hétköznapisága, amely se nem különleges, se nem titokzatos, se nem misztikus, csak van!!
Éld az életed pillanatról-pillanatra és engedd, hogy minden úgy történjen, ahogy történni akar.
Add át magad a Mostnak!! Légy jelen minden pillanatban!
[ Módosítva 2011 okt 06 cs, 04:50 ] "Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Ramana Maharsi írta az Abszolút tudatosságban " Te valójában a tiszta létező, az Önvaló vagy. Mindig ezen Önvaló vagy és semmi egyéb. Ezért valójában soha sem lehetséges, hogy ne lennél ennek tudatában. Tudatlanságod csupán képzeletbeli. Te az Önvaló vagy, mindig létezel."
Maharisi tökéletesen felébredtként így tapasztalja a létét, ez az esetében tökéletesen igaz.
Te és én, egóként teljesen másként tapasztaljuk meg a valóságot. Még az ébredezés fázisában vagyunk a formák kőkemény világában. Érezzük, hogy amit Maharisi és más felébredettek megtapasztaltak, az igaz.
Ez azonban még nem a mi személyes tapasztalatunk.
Az ego azonban meztelenségét takarva magára ölti ezeket a ruhákat (kijelentéseket) és így feldíszítve mondhatja a következőket: "Nem az elmében élsz, a kozmosz létezése a te életed minden pillanata. Nem magadért élsz." (ezt Crysly írta ebben a topicban).
Az ego képes elhitetni veled, hogy te, mostani állapotodban már magának az Önvalónak a formavilágban történő megjelenése vagy.
Ne fogadd el az elme semmilyen sugallatát, hanem maradj meg a belső csöndben.
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Az egojátékok két végletét írja le az alábbi gyönyörű vers is.
Adyashanti: Csend
Az elme hullámai a Csend kapuját döngetik. Ő azonban nem szól, nem válaszol és nem vitázik. Tőle indul minden gondolat, minden érzés, minden pillanat.
Csend.
Csupán egyetlen szót ismer. Ez a szó maga a lét. Megneveznéd, de nem tudod. Megértenéd, de fel nem foghatod.
És az elme nekimegy a Csendnek, toporzékol, dörömböl. Nem érti, hogy senki sem léphet be a sugárzó Sötétbe, a tiszta és mosolygó Semmibe.
Az elme erre szent tanulmányokba kezd. De a Csendet nem hatja meg sem hiszti, sem imádság. Ő egyetlen dolgot kér csupán: semmit.
Semmit.
De nem adod meg neki, Hiszen ez zsebedben az utolsó cent, és te inkább dolgozol, robotolsz, minthogy odaadd szent és üres tenyered.
Minden ugrálva, ujjongva ünnepli a csodát, de a szent forrást csak a semmi érheti el, a némaság. Csupán a semmi képes befogadni a csodát, és felismerni igaz valóját, rájönni, mi marad belőle, ha eltűnnek a gondolatok. A Csend a titkom. Láthatod.
Láthatod!
"Megtartani a jelen pillanatot a maga teljességében, anélkül hogy bármi többet várnék el tőle"
"Fedezd fel, mi az, amire minden más rávetül, és akkor a tiszta JELENLÉT-ként fogsz megmaradni"
Egojátékok vs. Jelenlét
